Ahhoz, hogy valaki "jól" írjon, azaz értéket vigyen az összefűzött szavaiba, mindenekelőtt meg kell találnia a saját írói hangját. Ez nehezebb, mint amilyennek tűnik. De mégis milyen az írói hang? Most következzék egy unalmas definíció. Szívesen.
Kifejezi az attitűdjét a történethez és a karakterekhez, hatással van a történetmesélésre, mert eldöntheti, amit emel ki belőle. A narráció hangja sokszor változik, ha különböző karakterek szemszögéből írjuk a történetet, de minden írónak van egy jellegzetes írói stílusa, ami visszaköszön.
Az írói stílus része az is, ha valaki megtölti az írását iróniával, szarkazmussal, az is, ha nyers szavakat használ, ha kedvesen, jó szándékúan teszi nevetségessé a karaktereket, az is, ha gúnyolódik velük. A stílust meghatározza még a szókincs, melynek meghatározó szerepe van a hangulatfestésben, az irodalmi stíluseszközök, stb.
Fontos odafigyelni a kontextusra, ami sokszor megkívánja a hang torzítását, finomítását.
Van egy jó hírem. Ha van hozzá érzéked, könnyű lesz meglelni a hangod. Általában gyakorlattal magától is előkerül. Ha nehezedre esik, itt egy technika, ami talán hasznodra válik.
Keresd meg az összes naplódat, leveled, esszéd, amit nem dobtál bosszúsan a szemetesbe. Vizsgáld meg azokat a részeket, amit többször megjelennek(itt szavakra, szókapcsolatokra, tulajdonságokra és eszközökre gondolok). Ismerd meg magad az írásaidon keresztül. Találd meg, mi tetszik és mi nem tetszik benne, és próbáld meg tömören definiálni ezt a stílust. Kérdezz másokat is erről, vagy az írásaidról általában.
Inspirálódj. Nem neked kell spanyolviaszt szarni. O.L.V.A.S.S. Rengeteget. Úgy is olyan szeretnél majd lenni, mint a kedvenceid.
Végül pedig, írj. Kísérletezz. Senki nem fogja megmondani neked, mit szabad és mit nem. Csak arra kell odafigyelned, hogy ne lépj át egy esztétikai határt és ne csapongj a stílusok között. Ha eleinte borzalmas vagy, ne aggódj. Mindenki az.
Segítségként itt az én példám is. Én általában írásomban igyekszem inkább formálisan fogalmazni-most ne vegyük bele az előbbi spanyolviaszos dolgot-, ezzel komolyságot akarok sugározni. Nem használok olyan szavakat, mint a csaj, spurizott, felspannolta magát, bejött neki, pofázik, lájkol stb...tehát a fiatalos szlenget kerülöm. De ha egy novella megkívánja, rá tudok állni, de nem a hangom része, csak fel tudom venni, mint egy színész egy karaktert. Viszont a hiteles játékhoz egy színésznek is ismernie kell azt, hogy milyen is ő valójában, definiálnia kell magát, mert mindig magunkból indulunk ki. Mi vagyunk a viszonyítási pont, az alapkő.
A lényeg, hogy hű vagyok magamhoz, és ezt kell tenned neked is. Valamint ne félj másokkal elolvastatni, amit írsz, mert a véleményekből fogsz a legtöbbet tanulni. Engem is lehúztak már néhány giccses szó miatt. És hálás vagyok, hogy megtették.
Az írásaimban sokszor használok szóképeket és metaforákat, mert a legjobban azt utálom, ha egy szöveg szájbarágós, vagy "tömeg". Nem szoktam sokat magyarázni az emberek külsejéről, nem fektetek nagy hangsúlyt a romantikára és nem szeretek túlozni, vagy nyálasan fogalmazni. Közvetlen, kissé szarkasztikus és kritikus vagyok, de még millió jelzőt aggathatnék magamra. Ez tükrözi az én személyiségem. És a tiéd?