Emily:
Egy kocsinak a csomagtartójában nyitom ki a szemem.A levegő párás,és használt.Aligha van.
Vajon mióta utazhatok,elreboltak?-cikáznak a kérdések a fejemben.
Auh.-szorítom meg a combomat,mert megpróbáltam megfordulni,de éles fájdalom veszi át a nyugalom helyét.
Visszaemelem a kezem az arcombhoz,de valami nedves van rajta.
Megpróbálom megszagolni,de minden mozdulattal,mintha egy kést döfnének a lábaimba.
Erősen szorítom össze a szemeimet,és az ajkaimat,a folyamatos kínok hatására.
Az autó amiben vagyok,valami földúton mehet,mert nagyon döcög,és pattog.
-Durr.-ugrik egyet a jármű,és ezekkel együtt a csomagtartó tartalma is a levegőbe kerül egy pillanatra.
-Ahuu!-lábad könnybe a szemem.
-Főnök,hallottam valamit.-halkítják le a zenét.
-Mindjárt ott vagyunk,addig kibírja.-Lassít a kocsival az a majom röhögve.
A vérem már átáztatta a csomagtartót,ezért minél hamarabb ki kell jutnom.
Aha!-az 5-Minute craftos izében láttam,hogy kell kinyitni belülről a csomagtartót.-kezdem el birizgálni azt a részt,amit a videóban mutattak.
Ez nem működik!-törlöm le a kicsorduló könnyeimet.Mert akkor fogtam fel,hogy mi is történik velem.
-Megérkeztünk!-tapos a satufékbe az a rohadék,amitől egy kicsit előre bukok.
Egy ajtócsapódást hallok,és egy kulccsomó csörgését.
-Megnézzünk,vagy hagyjunk itt?-üti meg valaki háromszor a csomagtartó tetejét.
-Megnézünk cica.-oldják fel a csomagtartón lévő lakatot.
Ezért nem tudtam kinyitni.
A fény egyre csak jobban veszi át a sötétség helyét,de most mit meg nem adnék,hogy ne lássanak.
Az erős fény hatására hunyorognom kell,és még csak a két férfi körvonala látszik.
A Nap lemenőben van,mert vöröses az égalja.
Szép lassan megszokom a fényviszonyokat,és már nem hunyorítok annyira,a két férfit is jobban látom.
-Gyere cica.-kapja el a kezem a jobboldali,és kirángat a csomagtartóból.
A lábamra érkeztem,és azonnal összerogytam a földre érkezve.
-Segítsenek.-Nézek fel a két bestiára,de csak nevetnek.
-Mi lesz ha nem?-térdel le mellém a magasabb.
-Megöllek a gecibe,az lesz haver!-nézek dacosan rá,könnyáztatta szemekkel.
-Tüzes!-bólint elismerően a társára,és feláll mellőlem.
-Induljál már.-Rúg bele az oldalamba,amitől a hasamra fordulok.
-AHUUUUH.-nyomom az ökölbeszorított kezem a mellkasomra.
Nagyon szaporán veszem a levegőt,és kezd eluralkodni rajtam a pánikroham.
Próbálok a hátamra fordulni,hogy jobban kapjak levegőt,de a két férfi mindíg belémrúg,ezzel megakadályozva a légzésemet.
A hasamon vagyok,a combom tiszta vér.
Próbálok kúszni,de nem tudok..valaki mindig visszaránt.
Lassan elkezdek szédülni.
-Naa,nem fáj az annyira.-Mosolyodik el az egyik.
-De igen kurvára FÁHÁÁJ.-sikítok fel a mondatom végén.
-Chris,ne szorítsd már a combját,még véres lesz a ruhád.-néz végig fintorogva rajtam,Chris haverja.
-Igazad van Sam.-bólogat a homlokát megérintve.
-Maguk rohadt szemétládák.-sziszegem vékony hangon,és a hátamra fordulok.
A lövések helye tele ment kaviccsal és homokkal.
Minden mozdulatomért meg kell szenvednem,próbálok egy segítséget ki nyöszörögni,de nem megy.
-Szerintem tegyük ki az…-erre már nem tudok figyelni,mert a Föld,eszeveszetten elkezett forogni,és sötétedni.
Egy kisebb nyomást éreztem a tarkóm tájékán,utána már mozogni se tudtam.
Képtelen vagyok racionálisan gondolkozni.
Nem érzem a testemet,és nem uralkodok felette..ez megrémít.
Ki vagyok szolgáltatva..akármit tehetnek velem,úgy hogy fel sem fogom.
Először a szemem próbálom kinyitni de nem megy.
Már csak Sergioban reménykedek,hogy megment.
De ez nem egy tündérmese,hogy a herceg megmenti a hercegnőt.
Ez a kibaszott valóság,ahol megölnek ha útban vagy.
Egy porszem vagyagyok a világban,és még kisebb tényező a nagyok között.
Nincs hatalmam,az az érdekes bennem,hogy ki a leendő férjem,és mi a vezetéknevem.
….
Már nem tudom mióta vagyok ott ahol,de nagyon fázom,éhes és szomjas vagyok.
Még mindig nem tudok mozogni,és kinyitni a szemem.
A hangokat érzékelem,meg a hőmérsékletet,ezért még meg tudom állapítani,hogy beltérben vagyok.
-Mehet?-hallok egy suttogást,és valami jéghideg folyadékba merül az arcom.
Nem kapok levegőt,még jelezni sem tudok,hogy élek.
Fullasztóan összerándul a testem,és kinyitom a szemem.
Víz alatt vagyok.
Egy kötélen át lógattak fel fejjel lefelé.
-Szerinted kivegyük?-hallom eléggé eltorzítva Chris hangját.
-Még maradhat.-nyúl bele a vízzel teli hordóba Sam,amiben a fejem van.
Ráfog a hajamra,direkt meglökve a fejemet,ami erősen nekicsapódik a széléhez.
A levegő hirtelen áramlik ki a tüdőmből,a lökést követően.
Az izmaim összerándulnak,és elernyednek.
Erőszakosan rángat a hajamnál fogva,már semmi oxigénem nem maradt.
-Vegyük ki.-mondja az egyik,és kiemelnek a vízből.
A hordót arrébblökik,engem meg hagynak oda vissza himbálózni.
Eszeveszett módon kapkodok a levegőért,de nem elég.Nem elég a levegő.
Próbálok mélyeket lélegezni,de ekkor beleszúrnak valamit a lövés melletti sebbe.
Torkom szakadtából, hangosan felsikítok a hirtelen ért fájdalom miatt.
Könnyeim már nem maradtak,még a torkom is kiszáradt.
A vérem lassan csurog lefelé a testemen,míg el nem ér a homlokomig,onnan már a vízbe csöpög,és azt színezi meg.
-Miért éhén?-suttogom halkan lihegve.
-Tippelj cica.-néznek egymásra nevetve.
-Nehem tudohm.-rázom a fejem erőtlenül.
-Azt hittem okosabb vagy..Visszatérve a kérdésedre,azért vagy itt,mert Nat felesége leszel.-És a mi túszunk.-egésziti ki a mondatát.
-De egy túszt nem kell megkínozni ti rohadékok.-próbálom felvenni szemkontaktust valamelyikkel.
-Cicus,ez a maffia,itt nincsenek szabályok.-sóznak le egy nagyot az arcomra.
Elindul az orrom vére,és vasas ízt érzek a számban.
-Vigyük ki!-löki vállon Sam a barátját.
-Pedig olyan jó volt látni.-biggyeszti le szomorúan,azt a retkes pofáját Chris.
-Fiúk,vegyétek le onnan,és vigyétek le a pincébe.-utasítja egy öltönyös fickó a kutyáit.
Tudom ki ez.-Ő az aki kétszer belémlőtt.
Bejött még egy férfi az ajtón,és egyre közeledik.
Belehajol az arcomba,és azt súgja a fülembe.
-Tegyél úgy,mintha valami undorító mondtam volna.Veled vagyok.-pofozza meg az arcom kétszer.
Lassan felegyenesedik,és leakaszt arról a rúdról amire ki volt kötve a lábam.
Ahogy mondta,én fintorgok.
Leenged a földre,ahol egyre jobban érzékelem a külvilágot.
Próbálok lassan ülőhelyzetbe kerülni.
A fejemben megszűnik a nyomás,és egyre jobban érzem a fájdalmat a végtagjaimban.
A kezem 2 részen meg van vágva,a lábaimban a lövések,és egy késnek a vágása.
-Majd én viszem.-jelenti ki az idegen,és kiküldi a fiúkat.
Megvárja míg elhagyják a helyét,és csak azután jön oda hozzám.
-Gyere,felveszlek.-nyúl a kezem alá,és a vállára fölvesz,ügyelve arra,hogy ne érjen hozzá a sebemhez.
-Figyu,most hozzá kell érnem a sebedhez,és úgy kell kivinnem téged,mert ezek a majmok mindenre szagot fognak.-mosolyodik el keserűen,a kijárathoz lépkedve.
-Várj!-szólok erőtlenül.-Mi a neved?-préselem ki nehezen.
-Logan,és titokban Natnek dolgozok,ezért ne szólj senkinek rólam,rendben?-nyomja le a kilincset,és megfogja a lábam érzékeny részét.
-Csak halk legyél.-suttogja,mielőtt kilépünk.
-Huhh,mennih fogh.-torzul ez az arcom.
-Oké,akkor indulás.- csukja be magamögött az ajtót.
Minden lépés borzalmas fájdalommal jár.
Ahogy a keze a húsomba mar.
-Már csak pár lépés,és ott vagyunk.Minden klappolni fog nyugi.-bíztat a kitartásra,de szerintem még ő sem olyan biztos benne,hogy minden rendben lesz.
-Hé,Logan!-A főnök azt üzeni,hogy a pince helyett,a 323-ba vidd.
Mintha Logan megtorpant volna,de nem tudom,hogy miért.
Ő csak egy bólintással jelezte,hogy vette a parancsot,és elindultunk a 323-mas szoba irányába.
Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsoká jön a kövi rész.
Puszii<3