Nathaniel:
-Nat,ez nem volt kicsit sok?-néz Emily irányába Fred.
-Le kellett törni a szavait,majd megbékél.-Rántok vállat unottan.
Emily elviharzott,de tudom hogy hallja amit beszélünk.
-Fred,kérlek megnéznéd,hogy megszökött-e az a nőszemély?-kérdezem egy kis idő múlva,amikor befejeztem a reggelimet, és felnézek egy pillanatra a névvel ellátott nevenincs fiúra.
-Igen főnök,indulok.-teszi le az evőeszközöket.
Egy kisebb sikítást veszek észre,de nem foglalkozok vele,mert biztos vagyok benne,hogy Fred rányitott Emilyre.
Még pár sussanást hallok,de nem kerítek neki nagyobb figyelmet.
A kikészített szalvétával megtörlöm a számat,és iszok egy pohár vizet is.
-Angela,elpakolnád kérlek,esküszöm segítek.-nézek bociszemmel a fogadott mamámra.
-Hagyd csak,tudom hogy egy lusta disznó vagy pakolás terén,menjél dolgozni.-legyint a fejét csóválva.
-Jaj,Angela te annyira rendes vagy,és tündéri,és...-nem hagyta,hogy befejezzem mert közbeszólt azzal,hogy takarodjak már felfelé,mert a végén tényleg befog házimunkára,aminek a gondolatától a szőr áll a hátamon.
-Már megyek is.-rohanok fel a lépcsőn mint egy kisgyerek.
A fokokon felfelé lépkedve,kipillantok az ablakon,és valami olyat látok amit nem kéne.
Emily éppen szökésben van,és a kapuőrrel ordibál.
-Engedd ki.-szólok bele a biztonsági őrnek a fülhallgatójába,amivel folyamatos kapcsolatom van.Egy gombnyomással tudja jelezni nekem,hogy hallotta a parancsomat.
A kapu kinyílik,én meg páholyból figyelem,Emilynek az egyik legrosszabb döntését.
-Nem találtam.-ér mellém Fred.
-Hát persze hogy nem,mert éppen most sétált ki a kapunk,te Istenek barma.-maszirozom a halántékomat.
Lehet esni fog.-Állapítom meg,mert olyankor vagyok egy rohadt geci.
-Utána menjek?-néz ki velem együtt az ablakon.
-Nem,ha baja lesz,én nem segítek neki.Oldja meg.-nevetek fel hitetlenül,és felmegyek a lépcső tetjéig.
A szobám felé lépkedek,azon reménykedve,hogy még vissza tudok pihenni.
Na meg a nagy faszt fogok én pihenni.Szinte már hallom a kisördögöt a vállamon,hogy hagyjam a gecibe,és utazzak el a Fülöp-szigetekre,de nem lehet.
-Meg kell csinálnom a papírmunkát!-amit már egy jóideje már halogatok,de ami késik az nem múlik.
Belépek a szobámba,és magamhoz veszem a telefonomat,hátha történik valami.
Kurva lassan érek el a dolgozó szobáig,pedig nagyon nincs messze.
Azon jár az agyam,hogy mikor fogok végezni,pedig még el se kezdtem.
Elhallatok egy nyöszörgés szerűt,amikor belépek az irodámba.
Papírok szanaszét,egy pohár a földön,szerencse hogy a piákkal minden oké.-fújom ki a levegőt nyugodtan.
Az utóbbi Numerám jól siekrült volna,ha nem zavarnak meg.
Annyira nincs ehhez az egészhez kedvem,de muszáj,mert ezek nem oldódnak meg maguktól.
Kezdjünk is neki.-huppanok bele a székembe,és nagy lelkesedéssel indulok neki a kínzásomnak.
Jó,először időrendi sorrendbe rakom ezeket a szarokat,utána meg mindent átnézek.-Vázolom fel a tervemet.
Ez komoly,esetleg nem kell még az életem is?-motyogok magamban,mert ami a következő lapon volt,az nem tudom hogy került ide.
Az áll rajta.
Kedves Nathaniel Weil.
Rettentően sajnálom előre is amit tenni fogok.Tudom hogy olvasod,és azt is,hogy le fogod szarni.
A kedves feleséged,vagy apukád bajban van.Azt még nem döntöttem el hogy ki.Lehet mind a kettő.
De megoldhatjuk emberi módra is.
A szállítmányodnak a 75%-át akarom,ami két nap múlva jön a 342-es számú hajóval,és szerenék még egy kis apróságot kérni.
Ha jól tudom valahol a föld alatt van egy alagutatok,aminek a végén van egy széf,és annak a tartalmának a 43%-át fogom megkaparintani.
Ha ezekbe beleegyezel,semmi baja nem fog esni annak ribancnak.
Ui.:jó munkát.
Mi a fasz? Ez milyen alagútról hadovált?
Honnan tud a hajó kódjáról?Ez már nagyon fura.
Nem százas a csóka az is biztos.
Ahogy megírta nem kerítek neki nagyobb figyelmet,mert végezni akarok ezzel a szarral.- folyatom a melóm eredeti részét.
De ezen az üzeneten jár az eszem,ami miatt nem tudok koncentrálni.
....
3 órája gecizek ezzel a szarral,és ahoz képest sehol nem járok.
Ide már erősebb kell,mint a víz.-indulok el a boldogságot rejtő szekrényhez.Az én kis egyetlenem..ő se meg a kocsim se hagyott cserben..egyszer sem.
Öntöm ki egy pohárba az aranyló whiskyt.
-Nat itt vagy?-kopog be az ajtón Henrik.
-Igen itt vagyok,gyere be!-sóhajtok egy nagyot.
-Baj van!-kerüli el a pillantásaimat.
-Ülj le.-intek az asztalommal szemben lévő szék felé.Lassan kihúzza,és görnyedt testtartással leül.
-Mint mondtam baj van.-bagadozik a mondata közben.
-Mondjad már bazdmeg,mert nekem az idő pénz,és jelen esetben főleg.-mutatok a mostmár időrendi sorrendbe helyezett lapokra.
-Apád meghalt.-Néz végre bele a szemembe.
-Mivan?-rökönyödök meg.-Az nem lehet.-folytatom a mondatom egy kis idő múlva.
-Én nagyon sajnálom uram,nem így kellett volna vége legyen az életének.-szorítja össze az ajkait.
-Várj,meghalt,vagy megölték?-szorul ökölbe az asztalon a kezem.
-Meg-megölték.-Akad el a mondata közben.
-Odamegyünk.-Állok fel a helyemről,és futólépésben elindulok az ajtó felé,de egy pillanatra megtorpanok.
-Szólj az embereknek hogy amíg a házban vagyok,addig őrködjenek,és nézzenek szét a környéken.-hadarom el gyorsan,és felveszem a golyóálló mellényemet, hozzá még pár fegyvert.
-Indulj és készülődjetek,üzend meg azt is,hogy az erdőben lévő faházban találkozunk.-kiabálom a lépcsőről szinte futva.
Még felcsatoltam néhány gránátot,és indultam is a Teknősbe.Igen így hívjuk a faházat.
-Mindenki itt van?-emelem meg a hangom.
-Igen uram.-hallom az egyöntetű választ.
-Felszerelésetek megvan?Pisztoly,golyóálló mellény stb...-járkáltam fel és alá a kis teremben.
Ez a rész nem volt valami nagy,mint egy átlagos faház(kívülről)csak golyóálló,és sötétített üveges.
Maga az épület belseje mindössze 25m²
Fehér falakkal,és laminált padlóval.
Az ajtón bejövet jobbra van egy páncélszekrény,abban helyeztünk el pénzt és drágább fegyvereket.
A terem közepén található egy asztal,körülötte pedig székek,és egy alig világító lámpa a plafonon.
Az szekrénnyel szemben egy ajtó,ami a mosdóba visz.
Van még a ház mögött egy lejárat a pincébe.
-Indulhatunk?-nézek végig a társaságot.
-IGEN URAM!-kiabálják.
-Jó akkor a csoportokat tudjátok,de még azt akarom mondani,hogy az
1.csoport, jön velem a házba.
2.csoport átnézi a háznak a környékét.
3.csoport pedig őrködik.
-Meg vagyok értve?-bólintással jelzik,hogy megértették.
-Gyerünk.-mutatok az ajtó irányába.
-Egy kicsit több élettel már uraim,hát mik maguk,valami ribanc aki nem tud menni tűsarkúban?-tapsolok az osztagom mögött,hogy haladjanak.
-Hé te várj.-Rántom ki a sorból Fredet,aki értetlenül néz rám.
-Nem tudom,hogy hogy lesz az apám,azt szeretném,hogy megnézd a sérüléseit,és a lehetőségeket,hogy hogy ölték meg.-engedem el a karját.
-Rendben uram,megteszem amit lehet.-bólogat a mondata közben.
-Na most már induljunk el végre,mert sosem érünk oda.-sóhajtok egy nagyot.
-Uram még egy kérdésem lehetne?-szól utánam az ajtóból.
-Nem!-utasítom vissza.
-Rendben.-hajtja le a fejét szégyenében.
Végre kiléptem az ajtón,már sötétedik,és a levegő is kezd hűlni.Kicsit megborzongok.
A Hold kerek,és ad egy kis fényt,hogy éppen lássak.
Az erdőből kifelé vezető ösvényen megyek az autókhoz,és hallgatom ahogy az ágak recsegnek-ropognak a lábam alatt.
A fák lombjai halk suhogást adnak ki, a szélnek köszönhetően.
Már milliónyi csillag festi be az égboltot.A Nap már nagyon lent van,szinte már éjszakai az erdő.
-Legalább találkozhat anyával.-Mosolyodok el keserűen,hogy már egy vérszerinti családtagom sincsen.
Már pár méter és kiérek az erdőből.Kiérek a nyugalomból.
-Indulhatunk főnök?-Kérdezi Rodrigo.
-Igen,én megyek középen.-sajátítom ki a legjobb helyet.
-Persze már méghogy....-motyogja Rodrigo alig hallhatóan.
-Valami gond van?-nézek fel szúrós szemekkel.
-Semmi uram.-húzza fel az üveget.
Hülye fasz.-motyogom a fejemet rázva.
Beülök a kocsiba,és kettőt dudálok,hogy indulhatunk.
Még gyorsan végigsimítok kormányon,és én is bele taposok a gázpedálba.
.....
Már teljesen besötétedett,apukám háza nagyjából egy órányi útra van.
Eléggé ideges vagyok,hogy ne érezzem a fáradtságomat.
Az előttem lévő autók lassítanak,ezért én is így teszek.
-K..s.r.s Főnök,elbasztunk egy nyulat elől,ezért nem haladunk.-tudósít az egyik emberem a lassítás okáról.
-Szarjátok már le,szedjétek le a nyulat,tegyétek el mert jó lesz vacsorára,utána megyünk tovább.-osztom az észt,ezeknek a fogyatékosoknak.
Hát mit csináljak a nyúllal?
Vezessek bele áramot vagy mi?!-rázom a fejem ezeken a semmirekellőkön,hogy egy kis problémát nagy nehezen sem tudnak megoldani.
Jó nem erre tervezték őket,de akkor is.
Már az idegrendszerem a végét járja,a sok idiótától.
-Uram,itt most jobbra?-Hallom az adóvevőből Rodrigez hangját.
-Van más lehetőség?-Szorítom meg a kormányt.
-Nincs uram.-felel ugyan olyan magabiztosan.
-Akkor?Merre kell menni?-fújtatok idegesen.
-Jobbra?-hallom a hangjába az őszinte kérdést.
Ez tényleg ennyire hülye?
-Igen!-szorítom össze a fogamat,nehogy olyat mondjak amit nem nagyon kellene.
Rodrigezt olyan masszívan pofán kéne baszni.-és ilyen gondolatok voltak a fejemben egy ideig.Amikor úgy véltem,hogy rájött mi az a kormány,akkor megszólaltam:
-Naa?kicsi csillag,le tudtál kormányozni jobbra?-szólok bele vidám hangon az adóvevőbe.
-Igen Uram!-feleli lelkesen.
Miért ilyen emberekkel basz meg a sors?-Emelem az ég felé a fejem,amit most az autónak a teteje eltakar.
-Megérkeztünk,most fordulunk be a kapun.-szólal meg ismételten Rodrigez.
Itt vagyun.A gyermekkorom világába.
Ahol még minden tökéletes volt.De jó is volt.
Kormányzom én is a kocsit a feljáróra,és leállítom.
Köszönöm szépen hogy elolvastad, nemsoká jön a kövi rész
Puszi <3