Emily:
-Itt is vagyunk.-állítja le a motort Aiden.
-Marhajó.-motyogom az orrom alatt.
-Most neked mi bajod van?-néz rám furán.
-Semmi...
-Figyu, én nem Nat vagyok,hogy kinyomozzam, hogy a barátnőmnek mi a baja,úgyhogy vagy elmondod vagy nem.-mutogat össze vissza idegességébe.
-Jó.-teszem keresztbe a kezem.
-Szóval mi a probléma?-kérdez meg újból.
-Az a problémám,hogy én simán lefeküdtem volna vele,nem tudom hogy miért,és otthagyott mint egy rossz kurvát.-adom ki ami a lelkemet nyomja.
-Jaj te lány,inkább becsüld meg azért,mert visszafogta magát.-simítja meg a vállam.
-Talán igazad van,de csak talán.-emelem fel a mutatóujjamat,hogy nyomatékosítsam amit mondok.
-Persze-persze.-nyitja ki a kocsiajtót,és kiszáll a járműből.
-Jössz már?-kopogtat az üvegen keresztül.
-Igen persze.-Indulok el a bevásárló központ fotocellás ajtaja felé.Nem nyílik,ezért újból megpróbálkozom,de nem megy.
-Te mit csinálsz?-kérdezi nevetve.
-Nem nyílik.-panaszkodok.
-Észrevetted rajta a kilincset?-kerekedik ki a szeme.
-Ne nézz már ilyen furán.-bököm vállba.
-Te meg ne bökdöss..-teszi keresztbe a kezét,mintha megsértődne.
Sikeült közös erővel kinyitni ezt a varázsajtót,és már bent is vagyunk a plázában ami összesen öt szintes,és reteknagy.
-Merre tovább?-emelem meg a hangom,mert itt bent nagy a hangzavar a többi embertársam miatt.
-Tessék?-kérdez vissza kiabálva.
-Merre tovább?-kérdezem meg újból.
-Nem hallom..-tátogja,a fülére mutogatva.
-KUSS LEGYEN MÁR EMBEREEEEEEK-kiabálom el magam torkom szakadtából,ami hatásos volt.
-Merre tovább?- nézek Aidenre,a bosszús tekinteteket kizárva.
-Az 1. emeletre a fehérneműboltba.-szorítja össze a száját.
-Van nekem bugyim,meg melltartóm,minek másik?!
-Ahh úgy tudtam, hogy ezt mondod.-sóhajt egyet.
-Mert mit mondjak Aiden?Azt, hogy persze bemegyek egy vadidegennel bugyit nézegetni.-vékonyítom el a hangom a körmöm nézegetése közben.
-Jobb lenne ha Nat lenne itt?-teszi fel a kérdés,amire nem válaszoltam,hanem elindultam a lift felé,ahonnan egy csomó fiatal fiú közé kellett beszálljak.
-Szia kislány,ugye nem vagy laktózérzékeny,mert nekem van tejem.-kacsint rám az egyik,amitől nekem hányingerem lett.
-De igen Laktózérzékeny vagyok,és allergiás a te fajtádra.
-Nézek végig a fiún,akit olyan 17-re becsülök.
-De cica,talán...-azt már nem tudjuk meg mit akart mondani,mert Aiden lekevert neki egyet, ésén meg Aiden emelt fővel távoztunk el a liftből.
-Ekkora taplót.-rázza a fejét.
-Vannak mégbuzibbak Aiden.
-Célzok a főnökére.
-Azért,ha megismered Natet,nem ez lesz a véleményed.-bíztat engem a lehetetlenről.
-Erősen kétlem.-kezdek el bámészkodni a büfé felé,mert már éhes vagyok.
-Kérsz enni?
-Te gondolatolvasó vagy?
-Meglehet.-kezd húzni a büfé felé,ahol egy ismerős alak áll a sorba.
-Emily te vagy az?-fordul meg az alak.
-Sergio?Hát te hogy kerülsz ide?-ugrok a nyakába,ő pedig átkarol a derekamnál fogva.
-Szia?-néz értetlen fejjel kettőnkre Aiden.
-Aiden ő Sergio,fordítva meg tudjátok.-mutatom be egymásnak a két férfit,akik kezetfognak.
-Aiden,rendelsz nekem egy sültkrumplit kecsappal,és rántotthússal?-vetem be a bociszemeimet.
-Persze.-forgatja a szemét.
-Mi addig leülünk.-kiabálom még oda,elindulva az egyik szabad helyre.
-Mesélj, anyáékkal minden rendben?-nézek rá izgatottan.
-Minden oké velük,de inkább magadról mesélj.-mosolyodik el.
-Nem történt sokminden,Nattel egészen eltürjük egymást,a többiekkel nincs bajom.
-Nattel vigyázz,te még nem tudod hogy milyen.-szorítja ökölbe a kezét,amitől egy kicsit befeszülök,mert eszembe jutott,hogy én ma simán lefeküdtem volna vele.
-Em, itt vagy?-lebegteti a szemem előtt a kezét Sergio.
-Igen, csak egy picit elbmbultam.-nézek bele jégkék szemeibe.
-Azt látom.-simít egy tincset a fülem mögé.
-Megszöktetsz?-utalok az egyik igéretére.
-Most?-kerekedik el a szeme.
-Igen most,mert Aidennel kell fehérneműt vennem.-kezdek el hisztériázni.
-Akkor kérd meg,hogy addig bízzon rám,ő pedig egy időre pihenhet.
-Ez jó ötlet, oké.-És azzal elindulok Aidenhez megkérdezni,hogy el-e enged.
-Aideeeen,elengednél Sergioval ruhát nézni,akkor neked is lenne egy picurka szabadidőd.-kulcsolom össze a kezeimet.
-Nem,a főnök azt monda, hogy senkivel nem mehetsz el.-jelenti ki.
-De ő a volt testőröm.-vágom csípőre a kezem.
-De akkor sem.-makacskodik.
-Akkor felhívom Nathanielt,hogy megtagadsz nekem valamit,amit szeretnék.-erősködöm.
-Jó,egy órátok van,de semmivel sem több.-nyomkodja a telefonját,amin valószínűleg a stoppert állítja.
-Kösziiii.-ölelem meg féloldalasan,aztán rohanok Sergiohoz,hogy indulhatunk.
-Merre szeretnél menni hamupipőke?-fogja meg a kezem,hogy el ne veszítsen.
-Fehérnemű bolt.-sóhajtok fel zavartan.-
Akkor itt jobbra.-Húz magával az üzlet fele.
-Én mégsem akarom ezt.-nézek szét a boltban,ahol már inkább ribancos ruhák vannak,mint normális fehérneműk.
-Igen biztos,és itt kell eltöltenünk egy órát.-néz bele a szemembe mélyen.
-Atyám, mi lesz itt.-fogom meg a fejem.
-Az pont nem,de én igen.-kacsit rám.
-Jó napot, tudok esetleg valamiben segíteni?-jön oda egy mosolygós lány,aki valószínűleg egy bolti dolgozó.
-Igen,merre találhatóak,a nem ilyenexra fehérneműk?
-Ilyen itt nincs,ezekkel kell megelégednie.-mosolyog még mindig rám,de ez már hasonlít egy vicsorra.
-Akkor köszönöm,de nem kell segíteni.-bólintok csalódottan,és ránézek Sergiora,hogy most mi legyen,de nincs sehol.
-SERGIOO, merre vagy?-kiabálom a nevét.
-ITT-ordít bele a fülembe
-Te mégis mit..-pillantok le a mondatom közben a kezére,amiben egy csomó egyedi darab volt.
-Biztos nem.-kötöm az ebet a karóhoz.
-Pedig de,mert Aiden nem fog örülni,hogy ellenkezel,és akkor szól Natnek,aki nem tudom hogy mit tenne veled...-húzza el a szája szélét,nekem pedig éppen elegendő érv volt, hogy miért ne ellenkezzek,vagy különben Nat megint megpróbál megerőszakolni.
-Máris megyek.-szedem ki a kezei közül a holmikat.
-Sziaa.-integet nekem.
Ezt nem hiszem el, hogy Nat még innen is sakkban tart,ha hazaértem meg fogom ölni az egyszer biztos.-Trappolok mérgesen az öltözők felé.
És megpillantok még egy rossz dolgot..Függönyös,ami ha elmegy mellette bárki,belibben.
Ezt már tényleg nem hiszem el.
A legjobb dolog a napomban,az Sergio volt.
Ő legalább sosem akart nekem ártani,de a Nat brigádja csak azt teszi...
Jó igazából senki nem ártott nekem,de akkor is.
-Kész vagy már hamupipőke?-kukkant be a fülkébe,ahol én még fent mesztelen vagyyok.
-Ooo bocsi,azt hittem kész vagy.-húzza be a függönyt.
-Majd legközelebb szólj,hogy mikor akarsz kukkolni oké?-teszem ki a középső ujjam az öltözőből.
-Mostár kész vagy?-kérdezi ismét.
-Igen,jöhetsz-nyitom ki az abroszt,amit ő gyorsan megfog és összezárja magamögött.
-Miért nem mehettem ki?-mézek rá hülyén.
-Mert itt nem csak mi vagyunk kisasszony.-lép hozzám közelebb,de én nem tántorodok meg.
-Gyönyörű vagy.-néz végig rajtam.
-Fordulj meg szépen.-érinti meg a csípőmet,és megforgat 180°, így éppen a tükörrel vagyok szemben.
-Már megint stírölsz Sergio, hát hol van az udvariasságod?-nézek bele tükrön kereszül a szemébe.
-Az udvariasságom nem ilyen helyzetekre kell.-pördít magafelé,és rácsap a fenekemre.
-Sergio, ezt nem lehet,nekem férjem van,és nem akarom.-mentegetőzök az intim helyzet miatt.
-Majd csak lesz.-hajol rá az ajkaimra,és a nyakánál összekulcsolja a kezem.
-Emily,melyikben vagy?-hallom meg Aiden hangját,de esélyünk se volt szétrebbenni,addigra már benyitott.
-MI.A.FASZ???-dermed kővé.
-Meg tudom magyarázni.-próbálkozok be.
-Dehogy tudod Em.Erről pedig értesítem Nathanielt.-nyúl a telefonjához,ahol éppen Nat neve villan fel.
-Emlegett szamár-nevet fel a zöld gombot elhúzva.
-Minden oké haver?Emily mikor jön haza,készültem neki meglepetéssel.-szól bele Nat a másik oldalról.
-Hát az Emilynek is van.-válaszol harsányan.
-Baj van?-vál aggódóvá a hangja.
-Az egyik fülkében enyelgett valami Sergioval,de Emilytől pont hallotam,hogy azt mondja nekem férjem van,és hogy ezt nem lehet.-kelt a védelmemre ,amikor beköpött.Ki érti a férfiakat.
-Értem.-szólal meg egy kis idő múlva a telefon másik végén Nat.
-Sajnálom haver, ezt most nem te basztad el.-sandít rám Aiden.
-Tudom.-rakja rá a haverjára a telefont.
-Amúgy kiválasztottam neked pár estélyi ruhát.Próbáld fel.Nyújt át nekem 5 zacskónyi holmit.Gyorsan elveszem a kezéből,és egyesével felpróbálom őket..
Meg kell hagyni jó ízlése van Aidennek.
És a ruhák,hát az valami csodálatos,volt a pirostól kezdve a feketéig minden.
Már egy ideje próbálgatom a méregdrága estélyiket,de ha választani kéne nem tudnék.Mindegyik más miatt tetszik.
És a legutolsó egy méregzöld,ejtett vállú felsliccelt ruha.
Ő.LETT.A.KEDVENCEM.
-Mostmár indulni kéne.-szól be Aiden.
-Okés,egy pillanat,és leveszem-kiabálom ki.
-Aiden,segítenél,mert nem tudom levenni.-kérem a segítségét.
-Persze.-kapom meg a gyors választ, és belép hozzám.
-Ettől a ruhátol szegény Nat eldobja az agyát ami megmaradt neki mióta itt vagy.-sóhajt fel reményvesztve,és lehúzza a cipzárt a hátamon.
-Öltözz fel és megyünk.-utasít kimértem.-
Rendben.-mondom robothangon.
-Öltözz már Em.-Hisztériázik.
-Kész is vagyok-lépek ki az öltözőből,és a szememmel keresem Sergiot,de nincs sehol.
-Elküldtem.-válaszol a fel nem tett kérdésemre.
-De mégis miért?-nézek rá hülyén, miközben ő fizet.
-Azért, mert miatta majdnem megcsaltad Natet.-emeli fel a hangját.
-Jó igazad van.-kullogok mögötte a kocsihoz.
-Szállj be.-kezd el megint bunkózni.
-A légyszíves az benne van a szótáradban?-kérdezem flegmán.
-Most nem vagy abban a helyzetben, hogy kötekedj.
-Most nem vagy abban a helyzetben hogy kötekedj.-utánzom elcsúfított hangon.
-Indulhatunk?
-Várjál már te állat,még be sem ültem a kocsiba..-ugrok be az anyós ülésre az ajtót szándékosan bebaszva.
-Hééé,nem budiajtó,ennek a kocsinak lelke van.-simítja meg a műszerfalat.
-Mert nekem nincs...-motyogom magamban.
-Mert Nathanielnek nincs.-kontrázik rám jogosan.
-Indulunk akkor?-siettetem,mert már semmi kedvem vele kettesben lenni.
-Ennyire fárasztó vagyok?Esetleg ne hívjam ide Sergiot egy barátságos öltáncra?-csúfolófik velem.
-Ami azt illeti nyugodtan.-nézek ki az üvegen,miközben eleredt az eső..a vízcseppeket nézem ahogy versenyeznek a menetszélben,hogy ki ér el előbb az aljára.-a látásom egyre homályosodik,végül már fekete.
-Naaat,merre vaaagy?-kiabálom el magam nevetve az ágyból kiszállva.
-Nat?-nyitom ki az erkélyemnek az ajtaját,de itt sincs.
Nat ez már nem vicces-kezdek el parázni.
NATHANIEL WEIL szólalj már meg.-potyognak le az első könnycseppek.
-Ő most nincs itt.-szólal meg mögöttem egy mély hang,amitől egy nyilalás szerűlség belehasít a gerincembe,és annak mentén távozik.
-M-mit akart maga?-nyerem vissza a mondat végére a hangomat.
-A hatalmatokat,és az életed cica..-fogja rám a fegyverét.
-Kérem ne,inkább lődd le valamelyik csirkét az ólban-adom neki az ötletet,de nem hatja meg.
-Nincs is ólotok te ribanc.-dörren rám.
-Tudom,de egy próbát megért...-sírom el magam.
A fickó elesíti a fegyverét,és rámceloz.
Viszlát Hamupipőke.Húzza meg a ravaszt.
DURRR.ébreszt fel az alvásból egy erős robaj.
Úgy tűnik elszundítottam kocsikázás közben,de Aiden is.
MIIIII,AIDEEEEN ÉBREEEEDJ HALLOOOOD????-de nem kel fel.
AAIDEEEEEEEEEEN-kiabálok torkom szakadtából de semmi.
Baszki mit csináljak.
NAT,igen felhívom őt...csak vegye fel, ezen az egyen imádkozok.
Kikerestem a telefonomból a nevét,és elkezdem csörgetni.
Már két és fél perce csörög ez a kibaszott telefon de semmi.a kocsi még mindíg száguld, a hála az égnek egyenes úton.
-Haló?-hallom meg Nat hangját a telefonba,de kanyar következik,amit próbálok kormányozni.
-HALOOO?-Kiabál bele a készülékbe.-Nat segíts,baj van..-sírom el magam.
Köszönöm hogy elolvastad,bocsi h nem volt rész,de tanulnom kellett: