cím: I'm breaking up with you
I'm breaking up with you.
i need to focus on myself, I'm sorry...
[ M I N H O S Z E M S Z Ö G ]
Ez a két sor jár folyamatosan a fejemben lassan két éve. Két éve annak, hogy életem szerelme ezzel az üzenettel ajándékozott meg pont Valentin napkor. Emlékszem azon a héten csak arra a napra készültem. Természetesen a Valentin napon kívül is nagyon odafigyeltem, és ugyan úgy adtam neki csak úgy virágot, kedveskedtem neki erre pedig a semmiből ezt kaptam.
Egyedül ültem az étteremben hisz meglepetésnek szántam, de helyette ezt az egy üzenetet kaptam. Borzasztóan rossz volt egyedül ott ülni, s enni illetve inni azokból amit már rég ki is fizettem. Valahogy akkor az időjárás is borús lett, pont úgy ahogy a kedvem is. A lakás azóta hideg és borús mióta Ő elment innen.
Pár cucca itt maradt ami arra utal, hogy nem fért már el vagy esetleg nem kellett neki. Bárhogy próbálom ezt megfejteni nem sikerül, bárcsak tudnám legalább az okát amiért elhagyott. Hisz tudomásom szerint minden jó volt, nem lehetett volna panaszkodni. Tényleg mindent megtettem azért, hogy szeretve érezze magát.
Vagy túl tapadós voltam? Azért írta azt, hogy magára kell koncentrálnia?
Nem tudom...
Egyrészt haragszok rá, de közben mégsem inkább a szomorúság veszi át ennek helyét. Akármilyen erősnek tűnök, sokat sírtam miatta, mára már csak akkor sírok mikor eszembe jut ez a nap. A barátaim próbáltak segíteni valahogy, de ők is tudják hogy Jisung volt életem szerelme. Az első s utolsó.
Egyszerűen akárhány fiúval találkoztam, akárhány randira vittem el őket egyik sem volt olyan mint Jisung. Nem éreztem azt a kellemes melegséget a mellkasomban mint nála. Akármilyen gyönyörűek voltak arcilag és testileg azok a fiúk, nálam az a fontos, hogy a lelket is úgy szeressem mint a testet.
Igaz, Jisungnál egyből a mókus arca fogott meg, de mikor megismertem úgy éreztem megtaláltam a lelkitársamat de így hogy most elhagyott nem találom még önmagamat sem. Bárcsak mégegyszer láthatnám...
Ezalatt a két év alatt így mostmár 25 évesen, végre én nevelhetem az egyetlen fiamat ki tartja bennem a lelket. Jisung tud erről, tudott arról hogy van egy gyerekem de egyszer sem láthatta ahogy én sem. Örülök legalább annak, hogy eltudom őt tartani hisz a koreográfus munkám által nem kis pénz jut hozzám.
–Yujun -simítottam meg fejét, –Ideje felkelni mert ovi van!
Amint kinyitotta a szemeit felült majd megtörölte s utána ki is szállt az ágyból. –Feltudsz öltözni míg Apa csinál kaját? -néztem rá mire bólogatni kezdett csukott szemmel.
Felkuncogva kimentem a szobából majd a konyhába vettem az irányt. Nincs olyan nap, mikor ne bambulnék el s kezdenék gondolni azon, hogy milyen lenne ha Jisung itt lenne velem. Viszont ezeken sokáig nem tudok gondolkodni, hisz egy finom szendvicset kell csinálnom és egy reggelit. –Yu... -mondtam ki nevét miközben felnevettem. –Gyere te! -az asztalra felültettem majd a zokniját levettem hisz fordítva vette fel. –Így ni! -a székre leültettem majd elé tettem a reggelit amit el is kezdett enni míg én a szendvicset kapkodtam be.
Amint megreggeliztünk, elmentünk együtt fogat mosni s Yujun arcát is megmostam amire már sokkal jobban felébredt. A fürdőből kimenve felöltöztettem majd magamra is felkaptam a cipőt és a kabátot utána pedig elhagytuk a lakást.
A kocsihoz érve beültettem az ülésmagasítóba majd mellé tette a kis táskáját. –Ovi után elmegyünk a boltba nyalókát venni? -kérdezte mire bólintottam egyet.
–De akkor ügyes legyél az oviban! -néztem rá a visszapillantóban mosolyogva.
Amikor az ovihoz értünk kiszállva az autóból vittem be a csöpséget ahol a helyén szépen át is vette cipőjét, a kabátját pedig letette. –Jövök érted amint végzek, rendben? -simítottam arcára mire bólogatni kezdett. Egy ölelés után adtam neki egy puszit orcájára s mentem is vissza az autóhoz majd egyből a cég felé vettem az irányt.
A munkám abból állt, hogy koreót tanítottam az egyik gyakornok csapatnak de ez is elhúzódott egészen 4-ig. –Mára végeztünk, nagyon ügyesek vagytok de most sietnem kell! -kaptam fel magamra a kabátom majd sietős léptekkel siettem az autómhoz.
Amint beültem azonnal az óvoda felé vettem az irányt. Tudom, hogy Yujun nem szereti ha ilyen későn megyek érte hisz ekkor már kevés gyerek van bent. –Yujun gyere itt van apa! -kiáltotta el magát az óvónő.
–Apa~! -szaladt oda hozzám mire mosolyogva felkaptam.
–Ügyes voltál? -néztem rá miután egy puszit nyomtam arcára. Erre ő hevesen bólogatni kezdett.
–Megkapom a nyalókámat? -bújt bele nyakamba mire felkuncogtam.
–Meg! -simítottam hátára majd elköszönve a nőtől kezdtem el felöltöztetni. –A bolt után elmegyünk neked cipőt venni, jön a jó idő! -mondtam miközben a kis bakancsát adtam rá.
–Rendben! -állt fel majd megfogta a kezem s úgy mentünk ki az épületből onnan pedig be is ültettem az autóba.
[...]
–Nos, milyen nyalókát szeretnél? -kérdeztem miközben leguggoltam hozzá.
–Hmm -kezdett el gondolkodni –Mangósat! -mutatott rá. –De... kérhetek banános tejet is? -nézett rám boci szemekkel hisz tudja, hogy ilyenkor nem tudok neki ellenállni.
Akár csak Jisungnak...
Jisung is nagyon szerette a banános tejet s szinte minden randinkra vittem neki amit örömmel fogyasztott el egy csók után.
–Papa... -bökött meg óvatosan mire párat pislogva ránéztem. –Kaphatok? -kérdezte újra mire bólintottam egyet.
–Persze -mosolyogtam rá majd felállva kivettem egy mangós nyalókát és egy banános tejet a hűtőből. A kezét megfogtam majd gyorsan ki is fizettem.
Ezek után az egyik ismertebb cipő boltba mentünk, hisz ha meg engedhetem magamnak hogy ilyen cuccokat vegyek a fiamnak akkor azt meg is teszem. –Tetszik valamelyik? -kérdeztem mikor abba a sorba értünk. Hogy jobban lásson fel is vettem.
–Nézzük meg azt! -mutatott az egyikre mire odamenve megnéztem a cipő méreteket. Amikor kiválasztottam a megfelelőt leültettem az egyik kis gyerek székre majd levéve bakancsát, belebújtattam a cipőbe a lábát.
–Biztos nem szoros? -kérdeztem miközben néztem, hogy nagy-e rá. Erre csak megrázta fejét; –Akkor lépkedj benne! -mondtam mire felállt a székről s elkezdtem lépkedni.
Miközben ő lépkedett hátra fordultam s ekkor egy ismerős alakot véltem felfedezni s mire leesett, hogy olyan mint Jisung a szívem egy nagyot dobbant. Nem tudom meddig néztem hisz csak arra eszméltem fel, hogy Yujun szólongat. –Mostanában elég sokszor bambulsz el, papa! -mondta mikor levettem róla cipőjét. Természetesen mikor újra visszafordultam teljesen más alak állt ott, így letudtam magamnak hogy csak hiányzik és csak behaluzom.
Ő már nem fog visszajönni...
–Sajnálom prücsök, csak fáradt vagyok a munka miatt! -hazudtam neki, ami tudom nem jó de még csak 5 éves nem tud elleni mit tenni.
–Anya mindig azt mondta, hogyha fáradt vagyok igyak jó meleg tejet és úgy fogok aludni mint a bunda! -kuncogott fel. –Igyál te is meleg tejet! -fogott arcomra majd nyakamba bújva ölelt magához amit azonnal viszonoztam. Legszívesebben elsírnám magam, de nem tehetem meg. Nem akarok a saját gyerekem előtt sírni, hogy azt lássa össze vagyok teljesen törve már 2 éve.
–Szeretlek te kis rosszcsont! -kuncogtam fel.
–Én is téged apa! -nézett rám csillogó szemekkel.
Ezek után a cipőt kifizettem majd haza is mentünk. Otthon a cipőt izgatottan eltette a szekrénybe tavaszra, majd együtt ettünk valami finomat. Éhes után Yujun leült TV-t nézni addig én gyorsan el is végeztem az otthoni munkát utána pedig a fürdőbe menve vizet engedtem a kádba. –Yu, gyere fürdeni! -mondtam neki.
Fürdés után egyből a szobámba ment, ott TV-t nézni így én is gyorsan lefürödtem. Eközben a szemeim újra könnybelábadt így nem is tartottam vissza, utat engedtem a sós cseppeknek. A gondolat menetem mint mindig most sem jutott semmire így mikor már úgy éreztem megnyugodtam megmostam az arcom majd a vizes kezemmel hajamba túrtam.
Irtózatosan rossz, hogy minden egyes mozdulat visszavezet Jisunghoz, vagy ami velem kapcsolatos. A szemem előtt még mindig ott lebeg, hogy konkrétan ez a kis mozdulat miatt történt meg az első szeretkezésünk.
Ugyan úgy ebben a kádban ültünk egymással szemben. Jisung lába kilátszódott a vízből, mind a ketten nyugodtan beszélgettünk egymással s mikor megmostam az arcom ugyan úgy beletúrtam az akkori narancssárga hajamba. Nem várt, szinte azonnal közelebb csúszott hozzám majd ölembe ülve ő túrt bele hajamba miközben azt mondta izgató vagyok a számára. Ezek után lassan az ajkaimra hajolt mire én megfogtam vékony derekát s azt szorongatva mélyítettem el a csókot...
Elment, nincs több csók, ölelkezés, szeretkezés bár én nekem az is elég lenne ha csak látnám. Nem tudom, ő mit érez, hogy tényleg azért hagyott el mert már nem szeret vagy van más oka?
Nem tudom, mindenesetre a kádból kiszálltam majd gyors törölközés után felvettem ruhámat a kádból a vizet pedig leengedtem. A fogamat megmostam, az arcápolásomat mint mindig most is megcsináltam majd mentem is be a szobába ahol Yujun már aludt. Fejemet rázva, mosolyogva fektettem óvatosan arébb majd én is befeküdtem az ágyba. A TV-t csak egy kis ideig néztem hisz fáradt voltam, így kikapcsolva léptem át az álmok világát.
[...]
Reggel ugyan az volt mint minden reggel. Óvoda után viszont haza mentem hisz szabadnapom van. Felsóhajtva kerestem elő a táskámat majd abba bele is tettem az edző ruhámat - ami egy ujjatlan fekete felső egy szintén fekete rövid nadrággal -, majd a cipőt, vízzel teli kulacsot és egy kisebb törölközőt is. Mivel másra nem volt szükségem újra kimentem a házból majd Changbin háza felé vettem az irányt.
Ha edzek mindig Bint hívom magammal, ő szinte nap mint nap edz és azért jobban tudja a dolgokat mint én és ott van az is, hogy mindig vele beszélek meg mindent, ő ad tanácsot ha olyan a helyzet. –Csá haver! -pacsizott le velem mikor ajtót nyitott.
–Mehetünk? -kérdezte mire bólintott egyet így beszállva az autóba a megszokott edzőterembe mentünk. Ott egy kisebb öltözőben átöltöztünk majd a kulacsot fogva mentünk is be.
–Mi a helyzet? -kérdezte miközben együtt melegítettünk be.
–Szokásos, tegnap már rendes halucináltam! -nevettem fel gúnyosan –Az üzletben azt hittem Jisung van, de természetesen nem! Így is Yujun hozott vissza, hogy "hello itt van egy fiad is akire figyelni kéne" ! -mondtam miközben befejezve a bemelegítést kezdtem el fekvenyomást végezni míg Bin húzódzkodni.
–Mondanám, hogy felejtsd el de ha már 2 éve nem sikerült! -mondta.
–Nem tudom addig elfelejteni míg egy rendes okot nem tudok az elhagyásra! -mondtam. –Yujun születésnapja is holnap lesz, az iskolát lassan el kell intéznem, tiszta stressz vagyok! -hagytam abba a fekvenyomást majd Binnel cseréltünk.
–Akkor most szépen engedd el magad, és ezután menj boxolni! -mondta miközben elkezdte.
Párszor még húzódzkodtam majd kissé arébb menve felvettem a kezembe a boxkesztyűt és püfölni kezdtem. Borzasztóan jó érzés volt, dühös voltam és valamiért nem Jisungra hanem magamra. Minden gondolatom oda vezet, hogy én rontottam el valamit és én vagyok ezért a hibás. –Idióta! -mondtam miközben egy nagyobbat ütöttem.
Fájt a kezem, nem tagadom de a dühömet máshogy nem szeretném leadni. Inkább törjön el a tíz ujjam minthogy Yun pattanjon ez az egész.
[...]
–Mhm nagyon dögös vagy.. -jött oda hozzám egy lány mire abbahagytam a zsák ütését így kissé lihegve vettem le remegő kezeimről a kesztyűt.
–Elhiszem -mondtam miközben felnéztem rá. Szép lány volt, megvoltak azok amiknek meg kell de nem volt olyan szép mint Jisung így nem is izgatott túlságosan.
–Lenne kedved velem vacsorázni? -nézett rám éhező tekintettel mire majdnem elnevettem magam.
–Bocs de van egy fiam kire vigyázni kell, és párom is! -vettem le magamról a kezét. –Nem vonzanak a nők!
Bárcsak mellettem lenne Jisung mint másik felem...
–Oh.. -a lány csak ennyit tudott kibökni majd egy bocsánat kérés után elment.
Mély levegőt véve ledobtam a kesztyűket majd Changbinnal az öltözőbe vettük az irányt. Szerencsére vannak bent olyan zuhany részek ami zárható így le is fürödtünk utána pedig felöltözve mentünk haza.
Legalább Changbin kitettem a házánál majd az óvoda felé vettem az irányt. –Jó napot! -köszöntem illedelmesen a nőnek.
–Yujunt már elvitte valaki... -mondta mire a mosolyom lehervadt.
A szívem oly hevesen kezdett el dobogni, hogy még a fülemben is hallottam. Az óvodát elhagyva ültem vissza a kocsiba majd azonnal haza vezettem. Az aggódás és az idegessék újra előjött oly annyira, hogy a testem szinte remegett és azért imádkoztam, hogy otthon legyen Yujun és ne essen semmi baja.
Amikor a házhoz értem gyorsan be is szaladtam a házba ami nyitva volt. –Yujun! -kiáltottam el magam miközben a nappaliba mentem ahol szerencsére ült és nézte a TV-t.
–Apa! -nézett rám mosolyogva. Nem bírtam tovább így a szeme láttára sírtam el magam miközben erősen magamhoz öleltem
Nem bírnám ki ha őt is elveszíteném...
–Ki hozott haza? Felix? Chan? -néztem rá még mindig aggódva mire megrázta fejét.
–Ne..nem tudom.. -húzta be a fejét.
–Yu! -néztem rá kissé mérgesen –Nem szabad idegenekkel ide-oda mászkálni, ezt te is tudod!
Csak lehajtotta fejét mire felsóhajtva magamhoz öleltem újra. –Ne csináld ezt mégegyszer, ha nem ismered a személyt! Tudod, hogy bárki bármit mondhat!
Pár percig még magamhoz ölelve fejeztem be a sírást mire a konyha felől csörömpölést hallottam. –Menj fel a szobádba! -súgtam neki mire azt tette amit mondtam.
A kanapétól felállva óvatosan megközelítettem a konyhát. Amikor beértem a szívem kihagyott egy ütemet és lefagyva figyeltem az előttem állót ki a konyhaszekrénynek volt dőlve. –Nem -mondtam ki feleszmélve. –Hülye, nincs itt! -ráztam meg a fejem de még akkor is ott állt előttem Jisung.
Akárhányszor csuktam be a szemeimet s nyitottam ki ugyan úgy ott állt. –Mit keresel itt? -kérdeztem félve hisz ha tényleg csak beképzelem akkor itt már bajok vannak.
–É..én.. -hallottam meg lágy hangját ami már borzasztóan hiányzott. –Sa..sajnálom Min.. -mondta miközben közelebb jött hozzám.
Teljesen valóságosnak tűnt, ahogy itt áll előttem azzal a mókus arcával s gyönyörű szép szempárral ami az én szemeimet fürkészte. A szemimet kissé összeszűkítettem majd közelíteni kezdtem felé de ő hátrálni kezdett egészen a pultig ahova a két kezemet tettem, hogy esélye se legyen elmenni.
–Vártam rád, vártam rád azon a kibaszott napon, tudod te mennyit készültem arra napra és te csak egy hülye üzenettel hagytál el?! -néztem volna szemeibe de ő kerülte néha a szemkontaktust ahogy mindig amikor néha összevesztünk. –Aznap olyat akartam tenni amit mással el sem tudnák képzelni de ezt mégis eltudtad rontani! Csak egy kibaszott okot mondj amiért ezt érdemeltem! Két éven keresztül csak magamba kerestem a hibát, hogy mégis mi a faszt csináltam rosszul mert tudtommal mindent megadtam neked és szeretve érezted magad! -mondtam kissé hangosan miközben az előttem álló könnyeit figyeltem. –Tényleg nem szerettél már? -kérdeztem halkan a sírás szélén állva.
–Sze..szerettelek és még most is szeretlek! -nézett rám sírva –Kurvára nem akartalak elhagyni téged de mit tudtam volna tenni ha a szüleim a világ másik felébe küldtek?! -a szívemről egy darab kő esett le, hogy nem bennem volt a hiba hanem a szüleiben. –Te is tudod, hogy sosem fogadtak el engem se azt, hogy egy férfi a párom így azt gondolták a tanulást is abba fogom hagyni ezért elküldtek a francba! Nem akartam ezt rád zúdítani mert azt gondoltam ha tudod sokkal nehezebb lesz téged elhagyni és nekem nem elég az az utolsó csók vagy szeretkezés. Mielőtt összejöttünk azokra vágytam amiket átéltünk és ezekből nem akarok soha kifogyni, ez a két év is borzasztóan telt és csak arra a napra tudtam gondolni, hogy mikor szabadulhatok. Nekem is nagyon fájt, hogy cserben hagytalak és nem mentem el a vacsorára... -a szavak csak úgy folytak belőle, így minden kérdésemre választ adott.
–Nem tudom, hogy te szeretsz-e még de én tényleg nem tudok nélküled élni. Szeretlek Minho! -sírt fel mire én sem tudtam már visszanyelni a könnyeimet. –Kérlek bocsáss meg nekem... -nézett fel rám.
Egy mély levegő után kissé remegő kezeimmel arcát kezdtem el simogatni mire Jisung azonnal kezemre fogva bújt bele simogatásomba. –Sosem haragudtam rád, csak fájt és nem értettem mi az oka ennek az egésznek. Én is nagyon szeretlek Jisung, és azt akarom hogy onnan folytassuk ahonnan abbahagytuk. -simogatás közben a hüvelykujjam egyből megtalálta dús párnácskáit amit nézve ugyan úgy simogatni kezdtem. –Hiányzik a meleg közelséged, hiányzik a közös fürdések, hiányzik a csókod, hiányzik minden ami veled kapcsolatos...
–Csókolj meg! -fogott arcomra miközben arra kényszerített, hogy nézzek fel rá amit meg is tettem.
A másik kezemmel derekára fogtam amit kissé meg is szorítottam hisz borzasztóan hiányzott már majd közelebb hajolva hozzá először egy lágy puszit nyomtam szájára amitől mind a ketten kellemesen felsóhajtottunk. –Te is hiányoztál Minnie... -mondta majd most ő hajolt ajkaimra ami alatt azonnal átvettem az irányítást. –De akkor újra együtt? -nézett rám miután elvált tőlem. Egy nagy bólintás után újra ajkaira hajolgam majs az arcán pihenő kezemet is levezettem derekára majd közel húztam magamhoz s úgy csókoltam tovább. A csók csatánk hosszúra nyúlt, hisz amint elváltunk egymástól pár másodpercre újra tovább ízleltük egymás ajakit. –Most legszívesebben a konyhában magamévá tennélek de Yu itt van.. -súgtam ajakra mikor elváltunk nagy nehezen egymástól.
Erre ő csak felkuncogott. –Nem baj, ott van még az este. Megigérem nem leszek hangos! -harapta be alsó ajkát majd újra megcsókolt.
[...]
Ezek után röviden és egyszerűen elbeszélgettem a fiammal amit szerencsére meg is értett és nem tartotta furának, hogy mostantól Jisung is az apukája.
–...és akkor majd elmehetnénk együtt kirándulni is... -mondta, mondta és mondta Yu.
–Yu értem én, hogy izgatott vagy de mostmár aludni kell! -kuncogtam fel.
–Nem aludhatok veletek? -nézett rám mire én csak mély levegőt vettem.
–Holnap aludhatsz, rendben? -néztem rá mire bólintott egyet. Egy gyors puszi után becsuktam a szobája ajtaját majd a szoba felé vettem az irányt ahol ugyan úgy becsuktam az ajtót.
–Mi a baj? -kérdezte miközben ágyon ülve nézett fel rám.
–Velünk akart volna aludni így azt mondtam majd holnap! -az ajtótól ellöktem magam majd befeküdtem az ágyba. –Túlságosan fel van pörögve.. -ráztam meg a fejem miközben Jisung derekára fogtam hisz idő közben a csípőmre ült. –Mellesleg honnan tudtad hova jár Yu? -kérdeztem miközben oldalra fordítva a fejem élveztem Jisung ajkainak kényesztetését a nyakamon.
–Lixtől! -mondta miközben megmozdította csípőjét. –De mostmár foglalkozz velem... -nézett fel rám a csillogó szemeivel.
–Folytasd -mondtam neki majd combjaiba markoltam. –Azt szeretném ha meglovagolnál...
–Mhm rendben van Hyungie!
[ K Ü L S Ő S Z E M S Z Ö G ]
Jisung feltérdelt majd lassan de levette Minhoról a pólót. A nadrágnál még lassabb volt hisz két éve nem érhetett ily módon szeretett szerelméhez és minden egyes percet ki akart élvezni. Mikor már látszódott V vonala beharapott ajkakkal gyorsabban húzta le róla az anyagot. Amit viselt felsőt lekapta magáról majd azt is a szoba egyik pontjába dobta, s az alsót is így már mind ketten meztelenül kémlelték egymást testét. –Két év alatt még izmosabb lettél. -simított végig kockás hasán, mellkasán majd karjain.
Jisung újra feltérdelt majd fenekét kissé kitolva hajolt Minho ajkaira miközben az idősebb kezeit az említett részére helyezte amibe előszeretettel markolt bele. Fenekéről csípőjét, majd derekát markolászta miközben néha azért lenyomta így összeérintette a tagjaikat. Amikor Jisung úgy gondolta elég az előjátékból, szájába vette az idősebb három ujját amit készségesen szopogatni kezdte amitől az ezüst hajú farka megrándult. Percek múlva már két ujjával is tágította a kisebbet s hallgatta a zihálását. –A..ah veddh ki! -mondta Jisung mire az idősebb azt tette amit kért a másik.
Lentebb menve végig nyalt nedves nyelvével Minho férfiasságán majd újra fentebb ülve, keze segítségével rá ült. –Mhm.. -vetette hátra fejét Jisung beharapott ajkakkal.
Minhonak mindig is ez a látvány volt a legszebb...
–Hiányzott? -kérdezte Minho mire a másik hevesen bólogatni kezdett.
Kicsit várt majd amikor úgy érezte jó, elkezdett először lassan mozogni aminek hangot akart adni nem akart Yu miatt hangos lenni. Ahogy mozgott úgy gyorsult, s úgy nyögött folyamatosan néha magába fojtva. –H..hyung.. -nyögte ki zihálása közepette.
Minho nem válaszolt csak fordított a helyzetükön. A lábait nagyobbra nyitotta Jisung majd kezeit az idősebb hajába markolva élvezte a lökéseket. –Gy..gyorshabbanh Minnieh! -nyögött fel kissé hangosabban a kelleténél miközben csípőjét fellökte.
–Elégh gyors? -kérdezte Minho.
–Ig..igenh igenh ahh~! -nyögte ki vékony hangon. Jisung nem tudja, hogy a hiány miatt vagy valami más miatt de most a kelleténél is jobban élvezte a szexet Minhoval oly annyira, hogy képes lenne elsírni magát. Túlságosan is izgatta az, hogy az idősebb a szűk kis résében mozog ki-be miközben felette izzadt teste s csapzott haja tökéletes látványt nyújt számára.
Mikor a magasabb egy jó irányzott lökéssel megérintette gyenge pontját, csillagokat látott, alfele pedig magától húzódott össze így Minho egy nagyot nyögött hisz imádta ha a fekete hajú köré szorul. –Min..ho é..énh haah.. -vetette hátra fejét. Tudta mit akar mondani így mélyebbre próbált lökni, és szerencséjére folyamatosan Jisung pontját találta el amitől a kisebb már el is sírta magát. –Haah ah Mi..Minh~! -húzta el az i betűt mikor elérte az orgazmust.
–Ahh Jisungh.. -egy mély lökéssel Jisungba élvezett majd lihegve lökött meg párat aminek a kisebb újra hangot adott.
–Nem.. sikerült halk le..lennemh -mondta remegő testtel. –Ne húzódj ki! -fogott tarkójára mikor az idősebb ki akart húzódni. –Veled szeretném tölteni az egész estét.. -nézett rá.
–Nincs semmi akadálya! -nevetett fel. –Szeretlek Jisungie!
–Én is szeretlek Minnie! -csókolt ajkaira majd az est további részét összeforrva töltötték.
VÉGE