~Másnap reggel~
Hirtelen arra kelltem fel, hogy a lábamat rázzák. Nagy nehezen fel emeltem a fejemet, majd meg láttam Isabelt.
- Isabel. -ültem fel az ágyon
- Jó reggelt. -mosolygott rám. Rögtön a nyakát kezdtem el szemügyre venni. Be volt kötve. Szomorúan néztem rá
- Sajnálom. -mondtam el csukló hangon. Igen, én kértem bocsánatot Luuis helyett is. Mivel sejtem, hogy ő nem nagyon mondana semmit
- Ugyan, ez még semmiség. -mosolygott rám ismét, nyugtatni próbált. "Még? Mi az, hogy még? Mit csinált még vele?" Ki kerekedett a szemem
- Csinált veled már rosszabbat is? -fogtam meg a kezét
- Hát... -nézett oldalra
- Isabel, mond el, kérlek.
- Már egyszer történt egy ilyesmi.
- Akkor is folytogatott?
- Nem egészen. A ház hátánál, van egy szürke ajtó. Oda be rángatott, és ki kötözött. Fel kapott egy vas rugat, majd azzal addig verte a hátamat, ameddig már végképp nem tudtam kiadni egy hangot sem. -nézett rám már ő is kifejezéstelen arcal. Nem tudtam fel figni. "Hogy tehet valaki ilyet? Főleg egy olyannal, aki még a légynek se ártana"
. . . . . . . . . . . . . . .
*HEPBURN SZEMSZÖGE*
- Keresd meg a lányod! -ordítottam, majd az asztalra csaptam
- Hallgass! -ordított rám ő is
- Te voltál az, aki ezt az egészet elbaszta! Egy szavad se lehet. -állt fel
- Ha nem találod meg Liát pár napon belül, megöllek. -mondtam neki fenyegetően
- De, ha én nem találom meg, akkor te hogy fogod? Csak én vagyok az anyja. -mosolygott
- Ne felejtsd el Angelia, hogy ha én nem lennék, akkor már rég halott lennél. Úgyhogy jól gondold meg, mit mondasz. -tettem hozzá
- Rendben. -mormogta az orra alatt, majd fel álltam és ki jöttem az irodából. Kifele menet, az autómhoz mentem. Épp hogy csak be szálltam, már csörgött is a telefonom.
Ismeretlen
Kíváncsi voltam, ki lehet az, úgyhogy fel is vettem.
- Igen?
- Hogy vagy Hepburn? -szólt a túloldalról Barrios
- Barrios. Micsoda meglepetés. Már keztelek hiányolni. -jegyeztem meg cinikusan
- Akkor pont jókor hívtalak, te rohadék.
- Én? Rohadék? Hogy mondtatsz ilyet?
- Szerintem tudod te azt nagyon jól, hogy miért mondtam. De amúgy jó abban a mercedesben ülni. Várj csak, had nézzem. Ha jól látom, az egy CLS 53-as?
- Honnan a faszból tudod ezt? -kezdtem ideges lenni
- Itt vagyok a közeledben. -nevette el magát. Azonnal körbe is néztem, de nem találtam
- Hol vagy?! -ordítottam a telefonba. "Hogy találhatott meg?"
- Inkább hol vagyunk? A legjobb barátod is itt van, igaz Luuis? -a vér is megfagyott bennem, mikor meg láttam őket. Kb 10 méterre, egy hatalmas épület tetején voltak, előttem. Pessotto kezében, egy hatalmas kézi bomba volt
- Még nincs vége Barrios! -ordítottam, ahogy csak tudtam
- Dehogy van vége. Eddig csak mese volt. Még csak most kezdődik a történet.