cím: versace
-Miért nem tudsz normális ruhákban járni?! Miért nem tudsz egy retkes telefont venni?! -mondta édesanyám kissé idegesen s ordítva. -Hyunjin, ha egyszer megteheted azokat amik mások alig akkor miért nem vagy képes ezeket megtenni?! -vette fentebb a hangját.
-Fogadd már el, hogy nem akarom hogy mindenki csak a pénz miatt használjon ki! -emeltem fel a hangomat én is.
-Vannak barátaid? Igen! Akkor ha így elfogadnak akkor emígy is elfognak! -mondta. -Most szépen elmegyünk és veszünk minden féle normális cuccot neked! -mondta nem tűrő hangon.
Nagyon sóhajtva vettem fel a cipőmet majd anyám autójába beszállva karba tett kézzel vártam míg elvisz a legdrágább üzletekbe. Az egész vásárlás alatt kissé rosszul éreztem magam.
Van saját sportautóm mégis busszal járok iskolába. Rendes ruhákat szoktam venni, nem olyanokat amiket most veszünk, a márkás ruhákat. Cipőknél ugyan ez a helyzet, de ettől függetlenül ugyan úgy próbálok divatosan de mégis normálisan öltözködni. Egyszerűen nem szeretek felvágni a pénzzel, mert tudom hogy egy része egyáltalán nem az enyém hanem a szüleimért. Nem egyszer mondták azt, hogy menjek modellnek hisz elmondásuk szerint modell alkatom s fejem van de én nem így gondolom.
Vannak barátaim akiket nagyon szeretek hisz ők is úgy kezelnek mint egy normális embert. Igaz, nem tudják az anyagi helyzetem de egyrészt ezt nem tartom fontosnak viszont ott van az a fiú akivel már fél éve együtt vagyok mégsem hoztam még egyszer sem haza pedig igazán megérdemli. Ő folyamatosan azon dolgozik, hogy eltudja tartani magát és ne a szülein élősködjön. Természetesen az én saját pénzemet rá költöm mivel megérdemli.
-Na mostmár örülsz? -kérdeztem miközben a telefont állítottam be.
-Te is tudod, hogy jó életet akarok neked és nem akarom, hogy megszóljanak! -nézett rám majd vissza az útra.
Erre nem mondtam semmit csak azt vártam mikor érünk haza. Részben mégis igaza van hisz ha felfedném legalább a barátaim és a szerelmem előtt a valódi életem, annyi helyre elvihetném amennyire csak akarom kérdezés nélkül.
[...]
Másnap reggel ugyan úgy mint eddig elvégeztem a szokásos teendőimet a fürdőben, majd jött az öltözés. Nem viccelek, vagy 1 órán keresztül álltam és néztem milyen ruhát vegyek fel. Amint megtaláltam a tökéleteset egy alap kis sminket feltettem. Egy új parfümmel befújtam magam majd táskámat s telefonomat megfogva mentem le a nappaliba.
Felvettem a szintén új cipőmet majd a kulcstartóról leszedtem a slusszkulcsot. A garázsba menve bepattantam a fekete Bugatti La Voiture Noire nevezetű sportautómba.
Őszintén szólva életemben egyszer ültem ebben az autóban, akkor amikor megkaptam ami már lassan másfél éve volt. Gyönyörű autó ez tény egyszerűen sosem vett rá a lélek arra, hogy ezzel járkáljak hisz borzasztóan rosszul éreztem magam ez miatt főleg azok után miután megismertem Jeongint.
Nekem konkrétan nem kerül semmibe és ilyen autóban ülők míg ő...
A telefonomat letettem majd beindítva az autót elindítottam egy zenét hogy valamennyire azért ne érezzem magam rosszul. A garázsból kitolattam majd szépen lassan menve vezettem az iskola felé miközben halkan énekeltem a zenét.
Amikor odaértem az iskolahoz konkrétan akik kint voltak rám - vagyis inkább az autóra - vetették a szemüket. A szívem hevesebben kezdett el verni miközben azon gondolkodtam, hogy itt és most haza kéne menni. Az iskola előtt ott állt Jeongin is a barátaival, így a feszültség még jobban megnőtt bennem. -Picsába ezzel a faszsággal! -ütöttem a kormányra.
Annyi szerencsém van hogy az ablakokon nem lehet belátni. Láttam, a sok kíváncsiskodó szempárt köztük a kedvesem szempárát is.
Az autót leállítottam majd a telefonom a táskámba tettem. -Most vagy soha Hyunjin... -mondtam magamnak majd kinyitva az ajtót szálltam ki.
Mikor becsuktam az ajtót nem mertem felnézni de mégis megtettem s egyből Jeongin tekintetét kaptam el aki kissé tátott szájjal nézett rám. A sportautót bezárva mentem volna oda Jeonginhoz de ő fogta magát és besietett az iskola épületébe így megtorppantam. -Te..te mégis mikor akartad ezt elmondani?! -kérdezte Jisung.
-Soha nem akartam, hogy bárki is tudjon erről! -mondtam. -És miért? Hát pont ezért.. -mondtam halkan miközben az ajtó felé mutattam ahol az imént I.N ment be.
-Hülye, inkább adj neki időt órák után pedig beszélj vele! Te is tudod hogy neki ez, teljesen más érzés.. -veregette meg a vállam mire bólintva egyet mentünk mi is be.
Az egész nap csak abból állt, hogy mindenki kérdezősködött, tapadtak rám a lányok akik eddig még soha. Undorítónak éreztem magam, és úgy éreztem ezzel megcsalom Jeongint pedig csak ülök. -Hagyjatok már békén! Keressetek másik gazdag ficsúrt! -kiáltottam rájuk mire mindenki elment. Szünetben egyáltalán nem láttam a kisebbet ami fájt.
[...]
14:00, az óráról konkrétan én voltam az első aki kijött de még így sem láttam sehol sem páromat így kissé csalódottan de kimentem az autómhoz majd ott kezdtem el várni abban reménykedve hogy nem ment el. Fél óra is elment mire végre megláttam szerelmemet kijönni az ajtón.
Érzelem mentes arccal jött oda hozzám ami nála furcsa volt. –Miért nem mondtad el? -kérdezett rá egyből.
–É..én tudod.. -kezdtem el habogni. –Tudom, hogy megérdemled fél év után megtudni ezt de én nem akartam! -mondtam majd folytattam. –Normális életet szeretnék és normális barátokat akik nem használnak ki a pénz miatt. Amikor idejöttem nem gondoltam volna, hogy egyből szerelemre találok de tudod nem bántam meg mert így tudtam ki szeret és ki használ csak ki. Az elejétől fogva tudtam, hogy jó ember vagy így sokszor segítettem neked és sokszor nem válaszoltam arra a kérdésre honnan van ennyi pénzem. Nem akartam, hogy így tudd meg de tegnap este rájöttem anya szavai által, hogy ez tényleg nem lesz jó hisz olyan helyekre szeretnélek téged elvenni ahová senki mást nem vinnék és ketten otthon lenni... -húztam magamhoz közelebb miközben orcáját kezdtem el simogatni. –Fél éve együtt vagyunk és egyszer sem vittelek haza ezáltal anyát sem tudtad megismerni.
–És Kkamit! -szólt közbe mire mosolyogva bólintottam egyet.
–Szeretlek Jeongin és sajnálom amiért titkolóztam! -súgtam ajkaira.
–Nem kell sajnálni, meglepődtem rajta de nem senki nem tud ez ellen mit tenni! -mondta majd kezeit a derekamra tette –Én is szeretlek Jinnie! -mosolygott rám.
–Szeretnék neked olyanokat venni amikre vágysz –mondtam miközben a haját elsepertem a csillogó szeméből. –Úgy is mindjárt itt a születésnapod! -mondtam tovább de még mindig rosszalló pillantást vetett rám. –Kérlek Baby~ -hajoltam hozzá még közelebb oly annyira, hogy az orrunk összeért.
–Jó.. -mondta halkan miközben a szemeit le-le csukta. Véve az adást mosolyogva hajoltam ajkaira majd ízlelni kezdtem amit egyhamar viszonzott.
–Gyere! -váltam el tőle majd a másik oldalra menve betessékeltem az autóba mire vonakodva de beült. Amikor én is beültem a volán mögé a telefont a kezébe adtam, hogy szabadon válasszon zenét majd boldogan hallgattam gyönyörű hangját.
[...]
–Jinnie... -nézett rám komolyan mikor látta, hogy a legdrágább plázába hoztam mire én csak kínosan elmosolyodtam.
–Megérdemled! -néztem rá majd egy gyors csókot nyomtam szájára.
Bemenve összekulcsoltam ujjainkat hisz éreztem, hogy úgy érzi nem ide való így sehova sem mert menni csak nézte a sok üzletet s elegáns embert. –Vegyünk először cipőt, rendben? -néztem rá mire félénken bólintott egyet így elindultam a Jordan cipő üzlet felé.
–Persze Jinnie, pont a legdrágábbhoz menjünk! -mondta sértődötten mire megvontam a vállaimat.
–Válassz bátran, azt amelyik tetszik! -kezdtem el nézni a kirakatot mikor háta mögé menve megfogtam derekát. –Az árát pedig ne nézd!
–H..hát.. -kezdte el félénken.
–Melyik tetszik? -kérdeztem miközben vállára tettem fejemet.
–E..ez.. -mutatott rá az egyikre majd félénken a mellkasomra dőlt.
–Oké! -kuncogtam fel majd a cipőt a tökéletes méretben felpróbálta ami jónak bizonyult így egyhamar ki is fizettem a cipőt.
Ezek után vettem még neki ruhákat, igaz ő egyet akart de rá nem sajnálom a pénzt. Vettem még neki, nyakláncot, közös gyűrűt, és alsót is ami számára kínos volt. –Ne aggódj, ha felveszed úgy is lekerül rólad! -kuncogtam fel miközben fenekére fogtam.
–Azért se! -fordult el piruló arccal.
Aztán jöttek a parfümök. Volt férfi, uniszex és egy női parfüm is becsúszott hisz tetszett neki az illat. –Válassz akkor anyukádnak is! -mondtam miközben én is szagolgatni kezdtem a parfümöket.
–Rajtad milyen van? -kérdezte mire az említettre mutattam ami a Versace Dylan Blue nevet viselte.
–Nem tudom, hogy magába ilyen jó illatú vagy csak rajtad! -kezdte el szagolgatni a parfümöt majd a nyakamat.
–Egyértelműen rajtam! -mondtam nevetve.
–Fújd be magad este.. -nézett rám mire kérdően néztem rá. –Azt szeretném, hogy az egész szoba a te illatoddal lenne tele miközben élvezem kegyeidet.. -nézett fel rám ártatlan szemekkel miközben a kezeimet piszkálta.
–Kérésed számomra parancs baby -súgtam ajkaira majd egy puszit nyomtam rája.
[...]
Miután végeztünk a vásárlással először Jeonginékhoz mentünk be, hogy odaadja anyukájának a parfümöt -meg a többi cuccot letegye - aminek annyira megörült, hogy elsírta magát. Ezek után hozzánk vettük az irányt. –Ne izgulj, anya tud rólad! -fogtam kezére.
Haza érve leparkoltam a garázsba majd be is mentünk a házba. –Ez a ház túl szép, hogy itt legyek... -mondta halkan Jeongin mikor a szobámba értünk.
–Inkább velem foglalkozz ne a házzal! -mondtam majd leülve az ágyra az ölembe húztam s egyből ajkaira tapadtam.
A csók az elején lassú és érzéki volt majd perceken belül át vált heves és szendvedélyessebbé amit semelyikünk sem bánt. Jeongin a kezeit a hajamba tette amit folyamatosan óvatosan markolt én pedig felsője alá nyúlva kezdtem el simogatni.
Idő után viszont a heves csókot Kkami zavarta meg hisz az ajtóm túloldalán ugatni kezdett. –Hyunjin ne ugattasd a kutyát, engedd be! -hallottam meg anya hangját. Jeongin megigazította a hajamat én pedig a ruháját majd kiszállt az ölemből.
–Kkami! -szóltam rá mikor kinyitottam ajtót. A kutya beszaladt majd egyből Jeonginhoz futott s barátságosan elkezdte körbe nyalogatni.
–Na most féltékeny vagyok a saját kutyámra.. -sóhajtottam fel.
–Hyun.. Oh szia Jeongin! -jött be a szobába anya mire az említett csak mélyen meghajolva köszöntötte édesanyámat.
A szobában konkrétan vagy 1 órán keresztül beszélgettek minden féléről én pedig nagyon kezdtem már unatkozni és a gondolatom folyamatosan csak arra vezetett vissza, hogy félbe szakítottak minket!
–Anya szeretlek meg minden de Jeonginnal akarok lenni! -néztem rá kérlően miközben páromhoz bújtam.
–Jó jó megyek is! -állt fel kuncogva majd ki is ment a szobából, Jeongin pedig úgy sóhajtott fel mintha egy kő esett volna le a szívéről ami így is van.
–Nos -nézett rám mikor bezárta az ajtót majd újra az ölembe ült csak most el is fektetett az ágyon –, folytassuk Jinnie... -hajolt újra ajkaimra.
A ruhák lassan de lekerültek mind a kettőnkről. –Gyönyörű vagy! -súgtam fülébe majd a nyakát kezdtem el kényesztetni. A felhevült bőrét simogatni kezdtem, főleg a combjait.
A nyakáról lementem mellkasára ahol kisebb nagyobb foltot hagytam, majd az egyik gombocskáját kezdtem el kényesztetni hisz számára ez a legérzékenyebb pontja így már ettől is nyögdécselni kezdett. –Engedd majd ki a hangod. -fogtam álla alá majd nyelvemet belevittem a csókba.
A benedvesített ujjaimat a bejáratához illesztettem majd egyszerre két ujjaimat is felhelyeztem neki amire kissé fájdalmasan de mégis kéjesen nyögött fel. –Ahh ighen.. -vetette hátra fejét mikor mozgatni kezdtem hosszú nyulványaimat.
A látványa túlságosan is izgató volt a számomra így kihúztam az ujjaimat majd egyből a farkammal helyettesítettem. A két csípőjét megfogtam majd azt szorítva nagyon lassan kezdtem el behatolni. A szűk és forró falai miatt mentem azt éreztem felrobban benne lüktető farkam. Amikor már tövig benne voltam vártam s míg vártam kedves szavakat súgtam fülébe, hogy ellazuljon miközben forró és libabőrös bőrét simogatni kezdtem.
–Kellemes? -kérdeztem miközben füle mögötti részt csókolgattam.
–Ighen.. -kezdett el bólogatni beharapott ajkakkal. –Mehet Jinnie -fogott nyakamra majd egy csókra lehúzott mire én lassan elkezdtem mozogni benne.
Már az első lökésnél összerándult mire muszáj voltam felnyögni. –Lazulj el babe! -mondtam.
–Pró..próbálhok deh túl j..jóhl csi..csinálhodh..ah! -mondta ki nehezen hisz egyre jobban gyorsítottam, majd a végén kissé felnyikkant. –Gyorsh...a..ahh! -amint meghallottam az elejét kezdtem el gyorsan mozogni benne így csak nyögdécselni tudott alattam.
–Ahh ighen, ig..ighen Hyunhjinh~! -markolt rá a nyakláncomra. A bőrünk találkozása, a kedvesem nyögesei és szexuális arcképe még jobban arra késztetett, hogy érjem el vele együtt a mennyország kapuit így még gyorsabb tempóra váltottam. –J..jézushomhh Hyu..Hy..Hyunhh! -mondta ki nehezen a nevem hangosan felnyögve. –K..kérlh..kérlhekh -kezdett el könyörögni, amit semelyikünk sem értett.
Amilyen gyorsan mozogtam néha lassítva löktem egy-két erősebbet ami végül azt eredményezte, hogy a legmagasabb hangszínen felnyögve kezdett el újra könyörögni. –Kárh, hogy nehm láthod hogyan mozhog bennehd a farhkahm.. -súgtam fülébe miközben az ujjaimat levezetve simítottam végig a felületen mire felmorogtam.
–Ér..éreznih ahh érzhem! -a nyakláncomat egyre erősebben kezdte el markolni ezzel együtt a tarkómat is. A nagyot lökve ismét eltaláltam gyenge pontját így mostmár csak oda löktem miközben vörös, duzzadt férfiasságát kezembe vége ugyan olyan tempóban kezdtem el mozgatni. –Mhmm el..elhfogok men..nih! -nyögött fel. Az előváladéka még a kezemen csillogott, így mostmár makkját kezdtem el stimulálni.
–A..azth hiszem énh.. is.. -nyögtem ki miközben folyamatosan Jeongin pontjára koncentráltam.
A lábai iszonyatosan remegni kezdtek a körmeit pedig már fájdalmasan húzta végig hátamon amit egyáltalán nem bántam. –A..ahh Jinhnieh~! -nyögött fel hátra vetett fejjel, s ívelt háttal miközben a markomba élvezett, ami után én is követtem hisz ez tette be nálam a kaput.
Lihegve megálltam a mozgásban majd kihúzódtam Jeongin nedves és síkos falai közül. A nedvem kissé kifolyt de nem foglalkozva vele kezdtem el letörölni egy zsebkedővel párom hasát s a saját kezemet. –Jól vagy? -kérdeztem mikor végeztem.
–Elszakítottam a nyakláncod... -nézett rám mire én csak felnevettem.
–Nem baj baby, majd lesz másik! -csókoltam ajkaira nevetve.
–Sajnálom a hátadat. -kezdte el óvatosan simogatni mire megráztam a fejemet. –Szeretlek Hyunjin! -ölelt magához.
–Én is szeretlek hercegnő! -kuncogtam fel majd ezek után mind a ketten elmentünk fürdeni és utána fáradtan a vetettük magunkat be újra az ágyba.
VÉGE