MIRA SZEMSZÖGE:
Hát mit is mondjak? Nem tudom hogy miért mentem bele ebbe a játékbe, simán megmondhatam volna az anyukájának hogy nem én vagyok a "baratnōje" de nem így tettem. Ezt egy kicsit bánom. De már mindegy, már nem tudom vissza fordítani az idõt.
Péntek este van és én magam ülök a tévé elõtt és romantikus filmeket nézzek. Minden lány irigykedik rám biztosan. Csak is én vagyok ilyen szerencsés, hogy a macis pizsamámba, fel kötött hajal ülök a tévé elōtt egy pohar kólával és egy tál popcornal. Épp jött egy nagyon romcsi rész de ugye akkor kell csengetnie valakinek, nem hiszem el. Nagy nehezen fel álltam és oda sétaltam a ajtómhoz majd kinyitom. Istenem, mond hogy almodok! Miért?! Miért a fõnökömnek kell itt lennie?! Tuti hogy hülyének nézz.
-Öm..jó estét?
-Jó estét.
Majd végig nézz rajtam amitõl zavarba jövök majd újra a szemembe nézz.
-Csinos a pizsid.
-Mit keresel itt?! Péntek este?
-Öm hát szerintem meg kénne beszélni a holnapot.
-Oh tényleg..Gyere be.
-Már azt hittem soha nem hívsz be.
Erre csak egy szem forgatást kapot. Majd be mentünk a konyhába és õ le ül egy székre.
-Kérsz valamit?
-Van borod?
-Öm? Igen?
-Akkor azt kérek.
-Nem vezetsz?
-A sofõrömmel jöttem.
-Ja igazad van, neked olyanod is van.
-Hát..fontos ember vagyok tudod.
-Ja tudom.
Majd ki veszek kétt poharat majd töltök mindkettöknek.
-Nos, akkor hogy csinaljuk?
-Holnap 16:00kor itt vagyok érted és valami csinibe légy.
-Ebbe mehetek?
Mutatok a pizsamámra és mosolygok.
-Hm..ez egy kicsit már túlzás lenne.
Nevet õ is.
-Oké akkor valami mást veszek.
-Oké.
-Na és ha megkérdezik hogy jöttünk össze?
-Hát te vagy a titkarnōm én pedig a fõnököd, ez nem elég?
-Úristen nem! Ezt hogy képzelted?
-Hát most miért? Mit kénne mondanunk?
-Nem tudom de nem ezt! Ezt senki sem fogja bevenni!
-Akkor mondj valamit!
-Hm..Mondjuk legyen úgy hogy, amikor elõször talalkoztunk már akkor éreztük hogy ebbõl több lesz mint munkakapcsolat. Majd te el hívtál randizni én igent mondtam és el is vittél egy csodálatos helyre vacsorázni. Nagyon jól el szórakoztunk és közelebb kerültünk egymáshoz. Majd mindennap küldtél nekem virágokat majd egyszer itt álltal a ajtómba egy csoda szép rózsa csokoral és megkérdezted hogy leszek e a baratnõd én pedig igent mondtam.
-Wow, ezt mélyk romantikus regénybe olvastad?
-Nagyon vicces vagy!
-Szóval akkor így jöttünk össze?
Hajol közelebb hozzám és én levegōt is elfelejtettem venni.
-I-igen..
-Ez nagyon romantikus...
Még közelebb hajolt és már csak 1cm van köztünk amikor õ hirtelen vissza ül. Most ez játszik velem?! Hát jó akkor játszunk!
-Rendben.
-Khm..Ha ennyi akkor mi végeztünk is.
-Még van itt valami.
-És mi?
-1-2 meg kell hogy csókoljalak..
-Mi van?! Biztos hogy nem! Ezt jobb ha most elfelejted!
-De ne csinald már, így akkor felesleges minden.
-Meg fogod a kezem vagy a derekam annyi elég!
-Istenem, csak egy csók! Nem halsz bele!
-De bele halok! Szóval nem!
-Fuuh..
-Ha nem tetszik akkor keress valaki mást!
-Lehet hogy mással jobban járnák!
-Akkor meny és keress valakit!
Majd elkezdem õt ki préselni a konyhából és ki lökdösni az ajtón.
-Most meg mi van?!
-Meny és keress valaki mást! Szia!
Majd rá csaptam az ajtótt és vissza megyek a napaliba majd le ülök! Ez azért kicsit szarul esik, ha nem vagyok elég jó neki akkor miért engem kért fel?!