MIRA SZEMSZÖGE:
Eltelt 1 hét. Azóta nem beszéltem Laurával. És õszintén, nagyon nem is akarok vele beszélni. Csalódtam benne.
Épp az irodámba dolgozzok amikor a fõnököm jelenik meg.
-Öm, igen? Valami baj van? Mibe segíthetek?
-Beszélnem kell magával.
-Oké, itt vagyok hallgatom.
-Nem itt. Ma velem fog vacsorázni.
-Hát ez nem fog menni.
-Nem kérdés volt. 7re ott vagyok magaért.
-Tessék?! És ha nekem van valami más dolgom?
-Ugyan mi? Romantikus filmeket nézz egy vödör fagyival?!
Ezt mint gúnyosan mondta, amin egy kicsit fel húzztam magam!
-Nem! Nem szokásom.
-Akkor 7re.
-De bele sem mentem.
-Most direkt csinalja ezt velem?! Mit vár most tõlem??
-Miért engem hív el vacsorázni?? Ott van Jessika, hisz vele már nagyon jóbba van nem?
Itt el nevetem magam de neki ez nem nagyon tetszet és idegesen a falhot nyomot. Oké itt most megijedtem. Rögtön azt láttam a szemem elõtt amit Márk csinált velem.
-Na ide figyeljen...
-E-engedjen el..
-El fog jönni velem vacsorázni és abba hagyja ezt a dumát! Világos voltam?!
Nem szóltam semmit csak becsuktam a szemem.
-Világos?!
-I-igen!
Itt végre el engedet és én rögtön el löktem és befutottam a mosdóba. Szó szerint reszkedtem. És sírtam is.
DANI SZEMSZÖGE:
Normális vagyok?! Mit tettem?! Úristen szegényt biztos nagyon megijesztettem. De fel baszott azzal amit mondot, de akkor sem kellett volna így viselkednem. Egy barom vagyok. Idegesen vissza mentem az irodába és le ültem az asztalomhoz és a tenyerembe temetem az arcom. Nagyon dühös voltam de nem Mirára hanem magamra.
De ahogy észre vettem nagyon furán viselkedett. Lehet hogy valaki õt bántotta? Jó volna kideríteni és bocsánatott is kérni tõle.
MIRA SZEMSZÖGE:
Amikor egy kicsit le nyugodtam vissza mentem az irodába és szerencsére már a fõnököm nem volt ott. Le ültem dolgozni vagyis csak próbaltam de nem ment. Csak bámultam magam elé. Amit egy telefon csörgés zavart meg. Amikor megnézztem, majdnem ki esett a kezembõl a telefon.
Ismeretlen:
Légy óvatos, most is figyelek! És a helyedbe nem mennék el a vacsorára🙂
Mi a faszom ez?! Már kezdtem volna megnyugodni hogy nem kapok ilyen üzeneteket de most újra kezdõdik az egész. Tuti hogy Márk küldi ezeket de honan tudna a vacsoráról?! Más nem jutt eszembe csak õ, de õ nem lehet! Vagy mégis?! Oké elég volt, vissza írok!
Mira: Ki a faszom vagy?!
Ismeretlen: Azzal te ne törõdj, világos?!
Mira: Mit akarsz tõlem?! Miért nem hagysz már békén?!
Ismeretlen: Túl sok a duma! Ne érdekeljen az most téged! Ne próbalj elmenni a vacsorára!
Mira: Miért akkor mi lesz?!
Ismeretlen: Nagyon nagy bajod lesz.
Mira: Ha annyira menõ vagy akkor mond el hogy ki vagy!
Ismeretlen: Egyszer talán.
Nem értem, miért nem mondja el?! Varjunk, Márk nem lehet mert õ honan tudna a vacsoráról, és ha zaklatni akar akkor nem így teszi. Akkor csak a cégbõl marad valaki. Na de ki?! Ezen gondolkodtam egész nap, 16:00kor végre haza mentem. Épp hogy be értem a lakasba csengetek. Le pakolok és el menyek kinyitni. Egy futár volt virágal a kezébe.
-Jó napot maga Mira?
-Igen én.
-Ez a magáé.
-Öm köszönöm.
-Viszlát.
-Viszlát.
Majd ide adja a virágot és el is megy. Majd bemegyek a konyhába és vízbe rakom. És találok benne egy kárytát. Lassan ki veszem és elkezdem olvasni.
"Ne haragudjon rám, nem akartam megijeszteni. Kérem jöjön el velem arra a vacsorára. 19:00kor ott vagyok a háza elõtt. Ha szeretne le jön ha nem akkor nem. "
No jó, akartalanul de el mosolyodtam. Meg kell hagyni, azért kedves. Legalabb bocsánatott kért. Elmegyek vele vacsorázni mit veszítek? Nem fogok félni egy ismeretlentül. Nem õ fogja meg mondani hogy mit csinaljak és mit ne!
Rá nézztem az idõre, 16:36 volt. Úristen nem leszek kész idõbe. Gyorsan bementem a fürdõbe és engedtem egy jó meleg fürdõt majd le öltöztem és befeküdtem a meleg kádba. Kb 20 percet fürödtem majd kiszáltam és fel raktam magamra egy arc maszkot majd magamra csavartam a törölközõt és bementem a hálóba majd a ruháimat kezdtem el nézzni. Mit vegyek fel?