Krúdy Gyula ÁLMOSKÖNYV

Krúdy Gyula

ÁLMOSKÖNYV

TENYÉRJÓSLÁSOK KÖNYVE

SZERKESZTETTE ÉS A SZÖVEGET GONDOZTA

BARTA ANDRÁS

2

TARTALOMJEGYZÉK

ÁLMOSKÖNYV

ÁLMOK

BABONÁK

A KÉZ KÖNYVE

A SZEGÉNYEK MOSOLYA

MIT ÁLMODOTT, KEDVES?

TRÉFÁS ÁLOMFEJTÉS ÉS EGYÉB BABONÁK

MIT ÁLMODOTT, KRÚDY ÚR?

AZ ÁLOMLÁTÓK

A HOSSZÚ ESTÉKRE

PESTI EMBER NYÁRI ÁLMAI

HÁROM ÉJSZAKA

A SZIGETLAKÓ ÁLMAI

AZ 1933-AS ÁLOM

A SZERELMES LEVÉL

A FINOM EMBER BÚCSÚLEVELE

POSZTRESZTÁNT

LEÁNYSZÖKTETÉS

ASSZONYSZÖKTETÉS

A KEGYES HERCEGNÕHÖZ

A TEKINTETES KISASSZONYHOZ

A VIDÉKI HÖLGYHÖZ

A CIRKUSZ MÛVÉSZNÕJÉHEZ

A JÓLÁNYHOZ

A BABONÁS HÖLGYHÖZ

A FOGADÓSNÉHOZ

AZ ÖZVEGYASSZONYHOZ

A PÜNKÖSDI KIRÁLYNÕNEK

A JÓL ÉRETT KISASSZONYHOZ

A REGGELIZÕ HÖLGYHÖZ

FUTTATÁS

FUTTATÁS

A DERBY

KÁRTYA ÉS LÓ

A RÉGI LÓVERSENYTÉR

MISSIS KITTIE ÉS FEKETE BÕRÛ KOMORNÁJA

A BÉKEÉVEK SZÉP EMLÉKEI VASÁRNAP, A KIRÁLY-DÍJON

AZ ÚJ LÓVERSENYTÉR MEGNYITÁSÁN VISSZATÉRT A RÉGI, SZÉP MÁJUSOK LEVEGÕJE

AZ ÁLDOTT, JÓ PESTI KÖZÖNSÉG JÉGHIDEG IDÕBEN NÉZTE VÉGIG AZ ÜGETÕ LOVAK

ELSÕ DÉLUTÁNJÁT

A SZÁZESZTENDÕS PESTI LÓVERSENY

AKI SZENT ISTVÁN NAPJÁN MEGGAZDAGODOTT

3

A GYOMOR ÖRÖMEI

MAGYAROS VENDÉGSZERETET

A PESTI KOSZT

AKIK AZÉRT UTAZNAK MESSZE FÖLDRE, HOGY JÓL MEGEBÉDELJENEK

A PESTI EMBEREKET MEG KELL TANÍTANI ENNI!

PESTI GASZTRONÓMIA, VAGY A FORGALMI ADÓ MULADOZÁSA

DISZNÓÖLÉS A MARGITSZIGETEN

KOMÓCSY PECSENYÉJE

SZÉPVADÁSZNÉ TABÁNI KOCSMÁI

KÉREK EGY FEKETÉT!

A NAGY ÉTVÁGYÚ EMBER

BOLDOG ARANYIFJAK MÁJUSA PESTEN

ÚJHÁZI LEVESE

RÉGI MAGYAR ÍRÓ EBÉDJE

A KONYHA MÛVÉSZETE, ESTERHÁZY ROSTÉLYOSAI

FARSANGI ÉS BÖJTI ÖRÖMÜNK: A HAL

EGY FARSANGI LEVES HITELES TÖRTÉNETE

A BÖJTÖLÉS TUDOMÁNYA

A GÁBLI TÖRTÉNETE

RÉGI MAGYARORSZÁG CSEMEGÉJE

A HÚSVÉTI SÓDAR TITKAI

MIT EBÉDELT FERENC JÓZSEF

4

ÁLMOSKÖNYV

ÁLMOK

AZ OLVASÓHOZ

(Elõszó a II. kiadáshoz)

Néhány esztendõ alatt megérett Álmoskönyv-em arra, hogy második nyomtatásban adjam õt

a kezébe, akik Magyarországon és a határain túl is még mindig szeretnek álmodni.

Szükség volt e második kibocsátásra már csak azért is, mert a könyvárusok polcairól elfogyott

Álmoskönyv-em; másrészrõl igen sok hiányossága mutatkozott vala a könyvnek. Hiányoztak

õle mindenféle álmok, amelyeket az emberek álmodni szoktak, és rájuk magyarázatot nem

álnak. A sok száz levél, amellyel olvasóim felkerestek: arról gyõzött meg, hogy tökéletesnek

Álmoskönyv-em öregbítésre, bõvítésre szorul.

Azonkívül az elmúlt években magam is gyarapítottam ismereteimet mindenféle bevált régi

önyvek és jónak vélt új könyvek olvasgatásával. Megismerkedtem Mesmer tudományával, aki

õleg kézrátevéssel tudott gyógyítani - én talán az apró betûkkel fogom majd

azokat a borús gondolatokat, amelyek az embereket egy-egy rossz álom után

szokták.

Nincsen rossz álom.

Mert amikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk.

A halottak nem álmodnak, mert hiszen õk már mindent tudnak.

Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy még nem léptük át a halál néma

át; tennivalónk, elfoglaltságunk van a földön. Az álmok mutatják néha balsorsunkat is,

majd bátran szemközt kell néznünk; de jelentik örömeinket is, amelyek majd felváltják

üggedtségünket.

A legrosszabb álomban is van valamely jó.

Éppen arra való ez a könyv, hogy az álmától elborult ember kikeresse magának a sokféle

álommagyarázat közül azt a megfejtést, amely õt leginkább megvigasztalja.

1925. õsz

A szerkesztõ

* * *

MAGYAR EMBER ÁLMAI

Az emberiség történelme: álmoknak sorozata. Az Ótestámentumban Ábrahám álmodik, a

óféták látásai se egyebek álmoknál. Da-Niel (Dániel) próféta például „meglátta az elmúlt

ágháborút, és annak végét pontosan jövendölte. Valamennyi bibliai próféta álmodik a

Megváltóval. A zsidók még ma is várják.

5

A régi Egyiptom, Szíria, India álmai telve titokzatosságokkal, amelyek között a csillagvizsgáló

tud eligazodni. Piramisokat építenek az Álom tiszteletére. Könyvtárak telnek meg az Álom

ányával.

Aki a világ minden álmát összegyûjteni akarná, hétszer beutazhatná a tengereket, szárazföldeket,

égis elhullajtana egy-egy álmot valahol, amelyet nem vett észre, és mûve csonka

.

Így nagy munkára nem is vállalkozhatunk. Hazánkban maradunk, a magyar ember álmait

óbálgatjuk megfejteni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Azért lehet a könyvnek a címe:

Magyar álmok is.

A Kárpátoktól az Adriáig minden lehunyó nappal felébrednek az álmok árnyai. Az emberek

azt a másvilági életüket, amelyre másnap felébredve magyarázatot keresnek. A sok régi,

ölcs Álmoskönyv mellett tán elkél az én szerény próbálkozásom.

*

A könyvben következõ álmok és babonák magyarázatait nem én találtam ki, csupán

összegyûjtöttem az álomfejtéseket.

Összeszedtem régi könyvekbõl és régi emberek elbeszéléseibõl.

Falusi asszonyok hiedelmeibõl, bölcsnek nevezett öregemberek megjegyzéseibõl.

Megsárgult papirosú könyvek segítettek munkámban, amely könyvek már nem lelhetõk fel,

a múzeumokban, s ezért olvasmánynak is szórakoztató e könyv; megleljük benne õseink

álmait, s azt, hogyan mulattatták képzeletüket, midõn álmukból felébredtek. Dédapáink,

ükanyáink álmai is szólnak hozzánk e lapokról, amely álmok magyarázatait az 1756-iki

õben megjelent Álmos Könyvetské-bõl gyûjtöttem. Már az ismeretlen, régi szerzõ is azt

írja sárgult könyvében, hogy az éjjeli látásokat, jelenéseket és álmokat a régi álmoskönyvekbõl

és bölcs emberek nagy mesterséggel összegyûjtött tapasztalataiból szedegette össze. Elöljáró

édében hivatkozik Pliniusra, mert nem minden álomnak szabad hinni. Az álom sok és

ülönb-különbféle. Némely álom csak a mindennapi cselekedeteinket forgatja; némely pedig a

érnek nagy bõségébõl és teljes voltából származik; és ez a sok vér megrekeszti nedvességével

és párájával az agyvelõt, amelybõl aztán a csodálatos éjjeli látások következnek.

Ugyancsak 1756-i Álmos Könyvetske írója hivatkozik Ciceróra, aki azt mondja: „Az embereknek,

mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint beteljesedik, amikor annak ideje

érkezett. De felvonultatja a maga igaza mellett a régi magyar író Arisztotelészt és Fabianust

.

„Bölcs dolog az, ha az ember hanyatt fekszik, sokkal több és csudálatosabb dolgok forognak

õtte, mint mikor oldalt fekszik. Sõt az idõn is áll: mert ha az ember vacsora után mindjárt

, jól és erõsen aluszik, álmodik is, de az ember nem vésheti eszébe az álmot, hogy

, mert az álom kimegy a fejébõl.

*

A természet szerint való álom, amely által minket az Isten tanít és int a jövendõ dolgokról,

étféle:

Az egyik az éjfél elõtti álom, amelynek a régi, bölcs emberek szerint semmi magyarázata nincs,

az még jóformán mindennapi életünknek, gondolatainknak, teendõinknek, hangulatainknak

ása. „Semmi magyarázata bé nem telik, nem is szükség rá számot tartani.

6

A másik álom: a hajnali álom, amely megmarad emlékezetünkben, amelynek magyarázata

érdemes. Éjfél után kakasszóra ugyanis: már megtisztul a vér és a szív a „bûnös páráktól,

az eledel és a mindennapi élet folytán elrekesztik az agyvelõt. Megnyílnak a helyek

ünkben, ahol a mi lelkünk és okosságunk nyugszik.

A szívünk felejti a bánatot, a mindennapot, és bántódás nélkül álmodik.

1756-os Álmos Könyvetske tehát a hajnali, azaz az éjfél utáni álmok magyarázatát javallja.

Különösebb jelentõsége van az évszaknak is, amelyben álmodtunk.

Nyáron a nap közelsége, õsszel az esõs éjszaka, télen havas föld felett bolyongó hold, tavasszal

szél zúgása: befolyásolja álmainkat.

De nem csoda, hogy ily körülményesek voltak 1756-ban Magyarországon az álomfejtések.

Bõvérû, jól táplált, vérmes magyarság lakott a Duna és a Tisza mentén. A disznótor, a szüret,

ünnepnap, névnap pontosan megtartatott. A has örökös ellenségeskedésben volt a lélekkel.

Kicsattanó arcú õsanyáink, potrohos õsapáink meleg dunyháik alatt sok bolondot összeálmodtak,

álmok között az Álmos Könyvetské-nek kellett rendet csinálni. Ezért találhatók

álomképek az 1756-os könyvben, amilyen álmok manapság már nincsenek. Ki álmodja

, hogy kobzot (lantot) ver? (Ami azt jelenti, hogy: tested õrizd a gonosztól.) Ki

álmában kézíjat? (Amely szükséges dolgot jegyez, amelyben el kell járnod.)

*

1799-i Esztendõbeli megnagyobbított álmoskönyv a Lottériában megjátszásra ajánlható

ámokkal jelenik meg. Hozzátétetett a képes álmoskönyvecske, amelyben elõadatik, hogy az

álomban látott dolog micsoda számokat jelentsen, mely szerint ki-ki szerencsét próbálhat.

Itt aztán elgondolkozhatunk, vajon ki találhatta ki ezeket a számokat, amelyeket az egyes

álomfejtések mellé biggyesztett a szerkesztõ. Miért jelent 68-at pogácsát enni? Miért a méhraj

-ot? Pedig bizonyos, hogy az álmoskönyvi számoknak éppen olyan eredetük van, mint akár a

ók vagy az õsmagyarok szent számainak, ámde elfogadható magyarázatot e számok

étrejöttére nem lelni a régi könyvekben. Valószínû, hogy ismét azoknak a „bölcs, öreg

-nek megfigyelései, tapasztalatai irányadók az álmoskönyvszerkesztõ számjegyeiben,

egyébként mindenféle „mesterkedéssel hozzájárultak ahhoz, hogy tudjuk elõre az

õjárást, a száz esztendõ elõtt kimondott jövendõt! Ezek a régen eltávozott öregek figyelmeztettek

án, hogy milyen számok jöttek ki a budai lutrin, mikor õk lencsével álmodtak.

A mindentudó bölcsek sütötték ki, hogy miért jelent a részeg ember két 7-es számot.

Oly bonyodalmassá tenné Álmoskönyv-emet e régi számok magyarázata és felhasználása, hogy

ább lemondtam az álomfejtések mellé illeszteni szokott számjegyekrõl, bár bizonyosan

lesznek az olvasók között, akik ezt a hanyagságomat nehezményezik.

A kis lutrit már eltörölték hazánkban, és a szegény ember hiába álmodja a legjobb számokat,

többé nem lehet egy szerencsés álommal. Meg kell elégednie a szegénynek a

ávoli reménységgel, amely álmát e könyvben magyarázza.

Bucsánszky Alajos 1855-ben Pesten és Bagó Márton 1853-ban Budán kiadott álmoskönyvei

(amelyeknek apjuk az 1833-i könyv) már a lutrizó közönség részére készülnek, álommagyarázatai

ûkre szabottak, a legfontosabb a nagy numerus az álom mellett, ezért e könyveket

ésbé forgattam Álmoskönyv-em megszerkesztésénél.

7

De nem mulasztom el a könyvekbõl e kis vers felhasználását:

Álom és essõs idõ, magokban elmúlnak,

Gyáva szipák a' kik ezeken búsúlnak,

Hogy ollykor betellik némely látott álom,

Barátom, ámbár melly oldalról vizsgálom,

Csak olyan, mint mikor patkót talál a' vak,

De azért úgyebár, hogy bizony nagy kobak

Tesz patkó-szedõkké világtalanokat,

Te látó tanúknak sem hívod azokat.

amely mindenkori álmoskönyvek élére illik.

*

De nem sok hasznát vettem a mostani álmoskönyveknek sem, amelyek ponyván vagy kisebb

önyvkereskedésben forognak; semmi közük sincs e könyvek álommagyarázatainak az ókori,

, kaldeai, egyiptomi csillagjósok mesterségéhez. Az egyikben azt találom:

„Kossuth Lajos szobrára adakozni: dicsõség. A másikban: „Alagi lóversenyt látni: élvezet. -

Nem, ezeket az álmoskönyveket nem mertem használni munkám szerkesztésénél. Nagyon valószínû,

a könyvkiadók szegény írnokainak önkényes álommagyarázatai foglaltatnak itt.

Ezenkívül bizonyosan csodálkozik az olvasó a sok nõnemû álmon, amely e könyvben

. Például „ruhát teregetni, „kiáztatni, „abroszt fehéríteni, „befõzni, „arcfestékeket

álni leginkább nõk szoktak. Viszont elsõ pillanatban érdektelennek látszanak e

álmok - holott ez az élet. Bizony álmaink csak nagy ritkán emelkednek ki a

étköznapi életünk eszmekörébõl. Nagyon ritka álmodozó az, aki végképpen itt tudja hagyni a

öldet, és messzeségbe emelkedik. A legtöbbet ruhafacsarásról, lyukas cipõrõl, új ruháról, némi

jólétrõl álmodnak az emberek. Ezért ne vessük meg a mindennapi álmokat sem, mert õk

a valóságos életet. A nõk álmai sokkal prózaibbak, mint azt általában a férfiak hiszik.

Ezért azután némely oldalon tán elásítja magát a férfiolvasó a sok nõnemû álomtól.

*

Nagy segítségemre volt az ismert és közforgalomban lévõ Nagy Egyiptomi Álmoskönyv-ön

ívül egy német álmoskönyv, amelyet nagyon régen adtak ki Lipcsében. Szerzõje persze

, ámde álommagyarázatai oly csábítók és indokoltak, mintha egy mai korbeli Freud

jegyezte volna megfigyeléseit. (Általában azok az álomfejtések, amelyeket némileg

érõnek talál az olvasó a rendes álmoskönyvek magyarázataitól, abból erednek, hogy Freud

écsi professzor úr álommagyarázatai engem is megragadtak, mint oly sokakat Magyarországon.)

Egyes álomfejtéseknél ezért inkább adtam hitelt azon könyvek feljegyzéseinek, amelyek

(bár régiek) valamiképpen megegyeznek a modernebb kor tudományos álomvizsgálatával.

Ámde a világért sem szeretném, ha könyvemet tudákosnak vagy álbölcsnek ítélnék, mert itt-ott

Freud professzor, illetõleg Ferenczi Sándor doktor nagyszerû tanításának nyomai mutatkoznak.

A könyv lehetõleg ragaszkodik a legrégibb álmoskönyvek feljegyzéseihez, inkább bízik a

égen meghalt, öreg „bölts emberek megfigyeléseiben, mint korunk meglepõen nagyszerû

megállapításaiban. S így nagyon szerettem forgatni egy régi német álmoskönyvet, amelynek

szerzõje egy halott költõre: Shakespeare Hamlet-jére és Kerner Jusztinusz orvosra

és íróra is hivatkozik az álomfejtegetések megerõsítésénél.

*

8

Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv. Amely estéken a forgatott sárga lapok mögött

ünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban,

ó tûz mellett oly jelentõséget tulajdonítottak az álmoknak, mint akár a valóságos

életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák

elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a

övetkezõ soroknak. Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az

álom is.

1919. tél

Kr. Gy.

* * *

ÁLMOK

az emberrõl magáról, testi részeirõl, leghozzátartozóbb tulajdonairól,

az 1755-i Álmoskönyvecske ezt kimagyarázza

Ha valaki álmodja, hogy háta megett valami történik: jövendõ dolgokat jelez. Ha elõtte

örténik: az a jelenidõ.

A fõ: fejedelemségre magyarázatik, de jelent tanítót, atyát, anyát és vér szerinti rokont is.

A két oldal. A jobb oldal, amelyen az oroszlán alszik, jelzi a férfinemûségét az álomnak. Míg a

oldal az asszonyember nemét mutatja.

Fül. A jobb fül a bátyát, a bal fül a nénét jelzi.

Szemek. A gyermekek.

Állak. A feleségek.

Szakáll. A férfi saját maga. Ha nõ álmodja: a szakáll jelzi az õ hitvestársát, urát, parancsolóját.

Fog (felsõ): legnagyobb gyermekünk. Alsó fog: ifjabb gyermekünk. Fogak: gyermekeink.

Fogak jelentõsége még: egész háznépünk, aki kenyerünket eszi. A jobb felõli fogak: a véneket

. A bal oldali fogak az ifjakat jelzik. A nagy fogak: rendszerint vagyonunkat, marháinkat,

jelentik az álomban. De néha titkos dolgokat is. Míg az apró, éles fogak mindig

jelzik. Az elsõ fogak a házieszközeinket is jelenthetik.

Haj (fehér): a rest ember jelvénye. Fekete haj a gyors emberé. Míg a veres haj gyors és kemény

jelez.

Vér. A rokonságunk.

Váll. Az atyafiság.

Kebel. A gyermekek.

Kezek. A szolgák. A szolgálók. Olykor a mesterséget is jelzik, amely mesterséggel kenyerünket

ük.

Has és bél. Jószágunk.

Köldök. Atyánk és anyánk.

Belsõ testrészeink. Minden vagyonunk, amellyel az életben bírunk.

Szív. Férfinál: feleséget, asszonynál: az õ urát jelzi.

9

Máj. Gyermekeink boldogulását, keresetét mutatja.

Epe. Aranyat és ezüstöt mutat.

Lép. Az öröm képe.

Vese. A vér szerint való atyafi.

A szemérem helye. Jelzi szüleinket, rokonságainkat, a gazdagságot és olyan valakit, kit az

titkon nagyon szeret. A combok is ugyanezt jelzik álmainkban.

Szemérem. Néha veszélyt mutat.

Térd. Utazás. Ezenkívül jelzi a jó barátot, a tréfaságot (és küldött követünket). Beteg ember

érdébõl valami kinõ: az a halál.

Láb. Szolgáink és szolgálóleányaink.

Hát. A hátul való részünk esztendeinkre és idõs voltunkra hivatkozik.

Ajk. Alkalmasint régi idõt jelez. De a felsõ része: hosszabb idõt és nagyobb vénséget.

* * *

ÉGI JEGYEK

Tizenkét jegy van, a legtöbb égi jegynek szerepe van az álomfejtésnél. A legrégibb álmoskönyvek,

középkori jóslatok, a misztikusok, varázslók, aranycsinálók, jövendõmondók

õrangú fontosságot tulajdonítanak az égi jegynek, amely fölöttünk áll.

A lipcsei kiadás szerint jelentõsége van az uralkodó bolygónak, amely abban az évben szerepét

.

Valamint a naptárban megjelölt katolikus böjtnapoknak. Így különösen a karácsony adventjének,

ószerdának, valamint a kántorböjtöknek.

A tizenkét égi jegy közönségesen a tizenkét hónapot jelzi. Így: január Vízöntõ hava, február a

Halak hava, március a Kos, április a Bika, május az Ikreké, június a Rák hava, július az

Oroszláné, augusztus a Szûzé, szeptember a Mérlegé, október a Skorpióé, november a

Nyilasé, míg december a Bak hava.

Kántorböjtök esnek tavaszkor februárban: 12., 21., 22-én, nyáron májusban: 21., 23., 24-én,

õszkor szeptemberben: 17., 19., 20-án, télen december: 17., 19., 20-án.

Az elsõrangú babonás napokról a könyv más részében találunk magyarázatot.

*

Az égi jegyek megmagyarázása

Ha a Hold kulcsa XI-et mutatna, mint éppen száz esztendõvel ezelõtt, a babonás-könyvek

éle következményeket fûznek ahhoz, ha az ember álmában vízcsobogást hallana. Pedig

nem más, mint a testnek a szomjúsága. Nagyobb baj van azoknál, akik úgy érzik, hogy a

ívük szomjúhozik álmukban. Ez Vízöntõ hava.

10

Hát még a vízpartokról hányan néznek a reggeli napsugárban eltáncoló szitakötõ után? Nem

, mint a halászok, akik álmaikban is mindig halakkal foglalkoznak. Az álom vizein

magát az az aranyhal, amelyet minden halász szeretne megfogni egyszer életében.

Álomban színültig telve van a háló zsákmánnyal, és az álombeli csuka se talál menedéket a

ász elõl.

A szabadban élõ emberek, pásztorok, gazdák, földmívelõk szebbeket álmodnak, mint a

ályok, mert az õ álmaikhoz az éji szél és a kosok bégetése szolgáltatja a muzsikát, amit azok

hallanak. Az álom tengerébõl elõjönnek a nyájak, amelyeknek aranynapsugárból van a

ájuk. Az álom földjein nõ meg a búzakalász olyan magasra, hogy azt ember el nem érheti.

Az álom mezõin olyan kövér a legelõ, mint akár a bibliai József hét bõ esztendejében.

Hát azok a komor férfiak (a bikák), akik látszólag oly magányosan állonganak életük folyamán,

a fenyõfa a hegytetõn: vajon nem álmodnak-e azok is olyan dolgokról, amelyekre

szívdobogással gondolnak vissza felébredésük után? Nincsen az a zordon,

férfi, akit álmában valaha meg nem simogatott volna valamely láthatatlan

a keze. Felébredéskor ám hiába nyúlnak a szívük gödréhez, már eltûnt onnan az aágalátos nõi kéz - ám az álom velük marad darabideig, mintha valami virágoskert illataiból

öttek volna ki.

És ha betekintünk a meddõ asszonyok álmaiba, mit látunk ott? Ha nem is egész gyermekkertészet

és hempergõzik az álom tavaszi mezõségein, de az ikrek, azok a várva várt égi

övevények ott vannak minden gyermektelen asszony álmaiban, még ha napközben irtózna is a

írástól. Nem ritkaság, hogy ezek a karban fogódzó csecsemõk olyan nõk álmaiban is

õjönnek, akiknek nincs még bekötve a fejük, és a leányzó nem meri senkinek bevallani álmát.

Az álom nemcsak a jövõ idõt példázza (amelyben a babonások hisznek), hanem az elmúlt

õket is, amelyben az álmodó rák módjára visszafelé megy azokon a bejárt életutakon,

már nem is emlékezik. Azért eszmélünk fel, hogy az álmainkban látott arcokat láttuk

, valamerre, de ébrenlétünkben azokra sohase emlékezünk. Ezeket az arcokat hívják

álombeli ismerõsöknek, akik elmaradtak valahol a múlt idõben.

11

Hát azt az embert nem ismered-e, kedves mesehallgató, aki álmában mindig oroszlánokat gyõz

, és az oroszlánok kitépett sörényét még felébredéskor is keresi a kezében? Gyáva kis

észítõ õ valahol a damaszkuszi kapu mellett, ahol a Keletre utazók igazíttatják meg

sarujukat. És a kalapálás aznap vígabban folyik, amikor a suszter néhány oroszlánt

álmában legyõzött.

Mindenki álmodik. Csak az a különbség az álmodók között, hogy egyik ember sokáig magában

álmát, amíg a másik nyomban elfelejti: elfújja a hajnali szellõ, mint a viráglevelet.

Legtöbbet persze a nõk álmodják. A nõk között ritka az olyan, aki álmát nyomban felébredés

án elfelejtené. Nyitott szemmel is utánanéz az álom tovaszálldosó lepkéjének, amely néha

olyan igénytelen, mint egy káposztalepke, máskor pedig nyugtalanító, mint akár a nõk

ába akadt halálfejes pillangó, különösen Szûz havában.

A nõk után az álmok karavánjai nagyon szeretnek éji tanyát verni ama vasrostélyos ablakok

örül, ahonnan sápadt képû emberek nézegetik a hold fogyását vagy telését. A rabok álmai

könnyûvé teszik a mérlegnek azt a serpenyõjét, amelybe szomorú életsorsuk van vetve, a

ásik serpenyõbe pedig a kegyetlen törvény. Csak nézzük meg azokat a képeket, amelyeket

ébredése után rajzol a szegény rab a börtöne falára. Vagy hallgassuk meg, hogy a

örtönlakók hogyan magyarázgatják egymásnak álmuk jelentõségét! Rájövünk, hogy olyan

járunk, ahol az álmokat nem szokás nyomban elfelejteni.

No most végre elérkeztünk ahhoz az emberhez, aki elveszítette az álmát. Elveszítette, és soha

öbbé nem tudja megtalálni, és ezért kínozza magát skorpió módjára. Tudja, hogy valamikor

jót, nagyon kedveset álmodott, amely boldoggá tehette volna akár egész életére is - de

álmát könnyelmûen elfelejtette. Most már aztán szaladhat utána. Az elveszített álmot soha nem

álja meg.

Nem mind bátor ember az, aki oroszlán módjára a jobb oldalán alszik. De ahhoz már bizonyos

átorság kell, hogy az ember a szívére feküdjön. A szív tele van mindenféle ismeretlenségekkel,

sokkal korábban kelnek fel olyankor az ember mulattatására, valamint kínzására, ha õt

ünk nyomásával hallgatásra akarjuk kényszeríteni. Hiába nyomjuk el a szívet álom közben:

12

a nyilas akkor is eltalálja õt, ha kéznél van. Nagyon rossz dolog az álombeli szerelmeskedés,

nagyon ritka esetben talál kielégülést az ébrenlét óráiban. Az álmában megszerelmesedett

vagy asszony mindig tanácstalanul nézeget a világban. Mindez pedig azért van, mert a

ívet védeni akarjuk a nyilas elõl.

Mikor született a féltékenység? Száz eset közül kilencvenszer álomban jön elõ ez a kínzó,

ötrelmes érzelem, mert álmában az álmai elõl nem hunyhatja le szemét az ember, mint azt

éber állapotban tenni szokta bizonyos nemszeretem dolgok felett. Vigyázzunk az álombeli

éltékenységekkel. Vigyázzunk az álombeli bakkecskével. Nyomban költsük fel azt, akit

álmában sírni, sóhajtozni hallunk.

* * *

MINDENNAPI ÁLMOK JEGYZÉKE

Jelmagyarázat

Kerner vagy (K. J.) jegyzi Kerner Jusztinusz német költõt és orvost, aki kétszázötven esztendõ elõtt

álmoskönyvet írt.

Radics Mária vagy (R. M.) jegyez egy kilencvenesztendõs, öreg magyar úriasszonyt, aki feljegyzéseit

ajándékozta.

Szûrszabó mutat egy dunántúli öregembert, aki néhány útbaigazítást mondott.

Zadeka Márton: (Z. M.) az orosz álmoskönyv.

(D. G. Gy.) jelzi egy nyugalmazott színész jegyzetét.

F. S.: Egy hírneves pesti orvos közlése.

S. j.: Saját jegyzetek.

Az évszámok és nevek mutatják az álmoskönyvek kiadási éveit.

*

A, Á

Abc. Unalmas nap ásít, hosszú este vár.

Kerner szerint: Gyermekáldást jelez. 1885-ös Álmoskönyv szerint: munkásembernek jó, hivatalnoknak

; azoknak is jó, kik gyermeket kívánnak.

Ábécé, amelynek betûi üldöznek, és mindenféle szörnyalaknak, boszorkánynak, sárkánynak stb.

átszanak: szerelmi félelem a fiatalkorban. (F. S.)

Abaposztó. Ha viseled: kényelem, nagy kanál és puha ágy vár rád. Ha látod: nem sok jót

.

1756-os szerint: lakodalomban pórul jársz.

Abálni. Örömed szennyes.

Újholdkor: nõknél ártalmas.

13

Aba királyt látni, vagy vele beszélni. Gazdag ember barátsága. (Legrégibb magyar

álmoskönyv.)

Jegyzeteim szerint: öregember szerelmét is példázza.

Abauj megyében idõzni. Módos embernek kellemetes; szegénynek újabb nyomorúság.

(1833.)

Ablakot látni. A vád alól felmentenek. Szabadulás rabnak.

Holdtöltekor: nõknél szerelem.

Ablakokat nyitni. Hideg idõjárás.

Vízöntõ havában: nagy hó.

Ablakzár. Szószátyárságod miatt megszidnak.

Ablakon kinézni. Vendéged elmarad.

Szent Mihály napján: hosszú tél. Szélvész.

Jegyzeteim szerint: idegen házban sétálni és idegen ablakon kitekingetni: asszonynál szeretõ jegye, aki

ön. Idegen ablakon át idegen arcot látni: szomorkodó házasélet jele.

Ablakból kimászni. Ne menj a vásárra, mert elkötik a lovad.

Ablakból kiesni. Veszedelembe rohansz.

Ablakot törötten látni. Halaszd el utazásodat.

Bak havában: nagy szerencsétlenség.

Ablakrámába üveget illeszteni. Ellenségednek beverik fejét.

Ablakfa. Nõnek pletykát; férfinak hazugságot jelent. (1833.)

Abortálni. Ne higgy a csábítónak.

Holdtöltekor: ballépés.

Jegyzeteim szerint: nõnek mindig gonosz.

Abrak. Betegnek egészséget jelent.

Abrakoltatni. Szerencsés házasság.

Újholdkor: pénzt is jelent.

Abrakostarisznya. A gazda bánkódik, más: hamis hírt kap. Oroszlán havában: hosszú õsz.

Abraktartó, ha teli: szerencsét jelent; ha félig vagy egészen üres: nagy fösvénységben lesz

ésed.

Bak havában: nagy fagy, hó, zúzmara, késõ tavasz. (Z. M.)

Ábrahám õsapát látni. Családodban boldogság; asszonynak gyermeket is jelent; leánynak

özeli házasság; megszaporodik családod. Ez az álom jelenti még a hetedik gyermeket is.

Újholdkor: megholt apád vár a másvilágon.

Ábrázat, arc. Szép arcot látni: szórakozás, öröm, bál, lakodalom közelségét jelzi.

Mosdatlan, rút arc: súlyos gondokkal görnyeszti vállad. Eltakart arc: gonosz titkok birtokosává tesz.

Saját arcod a tükörben: nõknek irigységet, bosszúságot jelent, mindenesetre lehet készülõdni hosszú

égre; férfiaknak pedig kívánságuk teljesedik. Vízben látod arcod: nõknek leánykát, férfiaknak

úcskát ígér az álomfejtõ. Gyönyörû, idegen arcot vízben látni: hosszú életet, nagy szerencsét jelent;

14

míg ugyanott a csúf és sárga arc közelgõ halálod hírnöke. Ha álmodban arcszíned változik, változásod

hivatalodban is. Ha sápadt az arcod: betegség csoszog küszöbödön. Festett arc látása: asszonynak,

neki magának nincs szüksége festékre, igen jót jelent, míg férfiakat pletykába, gyanúba kever.

Ábrázatot mosni: megbánod, hogy nyíltszívû voltál. Ábrázatot szépen rajzolni: legényt a leánynak, szép

õt legénynek, özvegyasszonynak kérõt hoz. (1883.)

Újholdkor látott arc, ha szép: szerelem; ha sápadt: halál. Oroszlán havában látott arc: asszonyt

élhetünk, férfi szerelembe esik. Adventben a festett, de szép arc: farsangkor lakodalmat jelez.

Kántorböjtben: szerelmi bánatot. Hamvazószerdán arcot mosni: szomorú böjt, amelynek vége csak a

ék megérkezésével lesz. Bak havában öreg ember arcát látni: egészséged megromlik a következõ

esztendõben. (Z. M.)

Jegyzeteim szerint: arcot, amelyet a múlt idõbõl ismerünk, farsangi maskarában - férfit álszakállal, nõt

ókásan - látni: boldogtalan jelent jegyez. Arc, amely gyermekkorunk óta nem mutatkozott elõttünk a

óságban: ugyancsak szerencsétlenséget mutat. Apa arca: bánat. Anya arca, ha nõ látja:

égedetlenség a szerelemben. (S. j.)

Abroncs. Hordón: segítõkéz. Kádár álmában: szükség, míg a vincellér sok tennivalóra

észülhet. Törött abroncs rossz hírt görget házadba.

Mérleg jegyében abroncsok (épek): jó szüretet, (töröttek) silány szüretet jeleznek. (R. M.)

Abrosz. Mérgelõdéssel telik el napod, mert önmagadban csalódtál. A tépett abrosz titok

ójává tesz. Míg a tiszta abrosz nagy örömöt ígér. Ha szennyes abroszod, vigyázz

ágalmazóidra. Abroszt lengõ szélben akasztani, asszonynak vidámságot jelent. (K. J.)

Újholdkor: abrosz nagy szelet is jelez. Kos jegyében: virágos, szép tavaszt. Bak havában tépett abrosz:

álsz az uradtól, szennyes abrosz: szerencsétlenség, nagyon fehér abrosz: farsangban férjhez mégy. (S.

j.)

Jegyzeteim szerint: abrosz, amelyet azért borítunk fejünkre, hogy ismeretlennek tûnjünk fel, jegyez

áltozást egy régi szerelemben. Jelent új, boldogtalan viszonyt is.

Acél. Talpaltass csizmát, mert utazást mutat álmod. De ne csodálkozz, ha veszekedésbe

.

Ács. Tûzvész, vihar, veszedelem harsogása jár az álombeli áccsal. Vigyázz padlásodra.

Holdtöltekor: építkezés.

Jegyzeteim szerint: ácsok, akik háztetõkön dolgoznak: házastársak között válást jelentenek.

Ácsorogni. Szégyen mossa arcodat.

Adakozni. Szegény embernek adakozol: költekezés, váratlan kiadás vár rád; alapítványt teszel:

gazdagabb leszel. Adakozásból élsz: rossz napok következnek szegény fejedre.

Adó. Ha kapod: nehéz munka elõtt állasz; ha fizeted: csinos nyereség mutatkozik vállalatodban.

Adóssá lenni. Betegnek halál, egészségesnek gonosz indulat.

Kántorböjtben adóssá lenni: régen látott vendéged jön. Nyilas havában: csendes tél, közeli tavasz.

Jegyzeteim szerint: minden adósság, amelyet álmodunk, egy meg nem tartott ígéret jegye, amelyet

õknek tettünk. A nõk ritkán álmodnak adósságaikkal. Ha segítségért kiáltasz álmodban adósságaid

õl: kishitûség s egy naiv cselekedet közelgõ jegye. Adósság, amelyet letagadunk: halálos bûn.

Adósságból élni. Vándorlegény jön fedeled alá, aki égõ pipával alszik a szalmában.

Adósságot fizetni. Betegnek egészség.

15

Adósságot fizetni újholdkor: szegénység. Mérleg havában: viharos, zord õsz, károd lesz a gazdaságodban,

án hozd rendbe a szánt. Szent András napján: változás az árendában. Adventben, ha adósságod

üstpénzzel fizetted: hosszú életkor.

Adósságot megkapni. A szél kibeszéli titkaidat.

Adriai-tengert látni. Szeles idõ. Rövid õsz, hosszú tél. (1833.)

Áfiumot olvasni. (Zrínyi Miklós tollából.) Régen látott barátoddal találkozol. (1833.)

Áfonyát enni. Lakodalomba hívnak.

Az 1755-i álmoskönyv szerint: boros fõvel ne ülj szánkóra esti idõben, mert álmodban lecsúszol a

ánkóról.

Jegyzeteim szerint: áfonyával akkor is álmodunk, ha régen látott, de nem ismert nõ ismeretsége közeleg.

Negyvenéves nõk álma.

Afrikába menni. Legtitkosabb kívánságod váratlanul teljesül, de nagyon megbánod. (K. J.)

Ág. Õrizkedj az álbaráttól.

Ág (zöld és virágos): nagy tisztesség. Ág (száraz): szükség, gond, rossz esztendõ. Ágat letörni:

ás a háznál. Ágon ülni: vigyázz jövedelmedre, mert hamis utakra téved.

Zöld ág télhavában: régi szeretõt is jelez. Nagyböjtben zöld ág: gyermekeidben örömed lesz. József

án zöld ág méhrajjal: munkás, megelégedett esztendõ. Bika havában ág: mértékletességet jelez.

Újholdkor száraz, vékony ágak azt jelentik, kísértet jár a házban, és rövidesen látni fogod. Sok ág Szent

Mihály napján veszekedést jelent a szolgákkal és szolgálókkal.

Jegyzeteim szerint: késõbbi öngyilkosok gyakran álmodnak ággal. A zöld ág rendszerint öregasszony

. Míg a száraz ág fiatal nõt mutat.

Agancs. Megcsalnak, kinevetnek, hátad mögött kigúnyolnak.

Agár. Vadászembernek jó jel; másnak hasznot ígér.

Agár (vadásszal). Betegnek közeli gyógyulás; egészségesnek szórakozás.

1799-es álmoskönyv szerint: új dolgot hallasz. Agár, ha fut, és fog valamit: nagy mulatság; ha áll az

ár: felesleges kiadásod lesz, amely miatt fáj a fejed. Agarat látni: az 1855-i álmoskönyv szerint azt is

, hogy gyáva emberekkel lesz dolgod.

Jegyzeteim szerint: agár, amely lábunknál hever, jegyez diadalmas szerelmet.

Agarászni. Tilosba tévedsz.

Aggastyán. Állandó folytatása mulatságos életednek.

Az 1759-i álmoskönyv szerint: aggastyánt látni, nehéz jövõ, hosszú élet; aggastyánná lenni: nyomorba

.

Aggastyán Skorpió havában: szegénység. Kántorböjtben: változás. Fogyó holdnál: elveszítesz valamit

úságodból. Esetleg fogat vagy hajat.

Jegyzeteim szerint: aggastyán nõk álmában és különös helyzetben: megszégyenülés jegye. Fiatal nõknél

án mindennapos álom, ezért mélyebb jelentõsége nincs. Férfinál aggastyán sohase jó. (S. j.)

Agglegény. Szerény szerencse.

Aggodalom. Betegnek változás, egészségesnek öröm.

Ágy. Ágyat látni: fiataloknak házasság, öregeknek váratlan öröm és vigasság.

16

Ágy üresen és nyitva: haláleset. Ágyban aludni: restség vagy gyengélkedés. Ágy rossz és piszkos:

ádi szerencse. Ágyat égve látni: baj. Ágyat ékesítve látni: hû házastárs. Ágyat venni: szegénynek

öltekezés, gazdagnak szegénység. Ágyláb: ellenség, vigyázz feleségedre. Ágymelegítõ: házasság.

Ágynemû: nyugalom, némelykor betegség. Ha fehér az ágynemû: egészség, ha színes: idõváltozás.

Ágynemût mosni: takarékosság. Mással mosatni: pazarlás. Szennyest látni: szégyen vagy szerencsétlenség.

Szennyes ágyban feküdni: veszélybe jutsz. Ágyat áthúzni: üres lesz kamrád. Ágyat szellõztetni:

ólét, amely miatt szégyenkezel. Ágyban feküdni valakivel: családi szaporodás. Ágyban látni valakit:

ázasság. Ágyból kikelni: egészség. Ágyasházba rekesztetni: veszedelem.

Az 1755-ös könyv szerint: csúnya pletykát is jelent asszonyok részérõl.

Újholdkor ágyat álmodni: szerelmi csalódás. Kántorböjtben ágyban lenni: változás az egészségben.

Szent Mihály napján az ágy: költözködést jelez. Esõs napon: szerelmi vágyódás; házasságot forgatsz

. (1833.)

Jegyzeteim szerint: ágy, amely békákkal és egyéb szennyes dolgokkal van teli, mutat hónapszámot.

Halottas ágy: fájdalmas szerelem. Nászágy: csalódás. Idegen ágy: boldog szerelem. Ágy, amelyben

alszik: egészséges kívánság. Mozgó ágy: bánat. Vízen úszó ágy, amelyet egy hal nyelne el:

veszedelem. (S. j.)

Agyag. Szerencse tart stációt házadnál.

Agyag és sár. Betegség lappang ágyad körül. Akiknek mesterségükhöz tartozik az agyag: azoknak

.

Agyaggal dolgozni. Jólét. Disznótorba mégy, ha tél az idõ.

Agyagbánya. Harag piroslik homlokodon. Asszonynál: pletyka kerekedik.

Agyar. Az 1755-ös álmoskönyv szerint: szolgáid verekedésbe fognak.

Jegyzeteim szerint: agyar jegyez erõszaktételt.

Ágyék. Ha fáj: váratlan meghívás. Sovány ágyék: üres kamra; kövér ágyék: gyermekáldást ígér.

Újholdnál: változás szerelemben. Karácsony adventjén: gyermekáldás.

Szent Mihálykor: öreg feleség, fiatal szolgáló jele. Szilveszter napján: lányod férjhez megy. Ha a

árányok már táncra kerekednek a szabadban: betegség.

Jegyzeteim szerint: ágyék és környéke mindig csalást mutat.

Agyonnyomni valakit. Az 1855-ös szerint: perbe kerülsz rokonaiddal.

Agyonlõni valakit. Háborús idõ.

Agyonszúrva lenni. Szükség, gond, éhség, a bibliai három pajzsos emberek jönnek

átogatóba.

Agyonütni valakit. Légy mértékletes ételedben, italodban.

Ágyút látni. Újdonságot hallasz.

1855-ös szerint: ágyút kisülni látni: rémülés.

Ágyú (egyedül, kocsi nélkül): kellemetlen hír. Ágyú mellett katona: jó reménység. Ágyúdörgést

: õrizkedj attól a helytõl, ahonnan hallod.

1833-as szerint: ijedtség, veszedelem, revolúció.

17

Ágyúzást látni, de nem hallani: egy ígért ajándék elmarad. Ágyún ülni: jókedv. Ágyút tölteni:

barátság. Ágyút kocsi nélkül a földön fekve látni: rossz jel. Ágyút elrontani: alattomosság.

Ágyúlövés: gond. Ágyút szerezni: eredményes munka. Ágyúgolyó: haláleset. Ágyúöntés:

ág.

1859-es könyv szerint: bezárnak.

Jegyzeteim szerint: ha ágyúzást messzirõl hallasz: idõváltozást jegyez.

Áhítat. Javadra szolgál a keddi nap, Szent Antal estéjén szerencséd lesz gazdaságodban.

(Z. M.)

Ajak. Udvarló jön a házhoz; ha piros és szép az ajak: csókot kapsz; ha sápadt: rosszat

rólad. Ajak, ha vastag: csúfság ér. Ajak, ha vérzik: csalódás szerelmedben.

Az 1759-es szerint: ajak leánynak új szeretõt is jelent.

Jegyzeteim szerint: ajakkal álmodni többnyire kielégítetlen szerelem jele. Féltékenység.

Ajándék. Nõnél: kedvest szerez. Ajándékot kapni: kellemetlenséggel küzdesz, óvakodj az

ándékozótól. Ajándékot adni: nagy örömed és szerencséd lesz, talán megházasodol.

Az 1758-as szerint: az ajándék közeli halált is jelez.

Újholdkor: az ajándék egész biztosan új pénzt jelez erszényednek. Szent Mihály napján: kiadást.

Kántorböjtben: betegséget. Kedden ajándékkal álmodni: rossz szomszédság. Húsvét hétfõjén az ajándék:

õlegényt jelez a lánynak. Húsvét keddjén: szerelmi bánat.

Ajókát enni. Pénzt pazarolsz.

Egy régi talián könyv szerint: jegyez betegséget a vastagbélben.

Kerner az ajókát elsõrendû jegynek veszi a közelgõ gyermekáldáshoz.

Gvadányi Márton szerint: gyomorrontás mértéktelenség után. Ajókát enni egy asszony ágyában, aki már

szeret: feledékenységet jelez.

Ájtatosság. Jóhiszemûség. Ájtatos nõt látni: hûséges hitvestársad javadra gondol. Ájtatos pap:

átod tévútra vezet. Ájtatos apácát látni: boldog szerelemben lesz részed.

Ajtó. Nyitott: közeli látogató. Csukott: valami tervedrõl lebeszélnek az üres fecsegõk. Törött

ó: családi perpatvar. Ajtócsikorgást hallani: váratlan vendégség és kellemetlenség.

Veronika napján: az ajtó várt szerelmest jelez. Dorottya napján kikosarazást. Húshagyón: öregséget.

Holdtöltekor: öregember látogatását, negyven vértanú napján: üres kamarát, nagy szelet, végrehajtót,

önnyelmûséget mutat. (Régi magyar álmoskönyv.)

Nyitott ajtó, amelyre félelmetes, idegen ember szemünk láttára felakasztja magát: balszerencse. Ajtó,

zárjáról idegen ember viaszmintát veszen, és nekünk támad: asszonyi hûtlenség, udvarló

. (S. j.)

Ajtónálló. Szolgaságba jutsz. Ajtónálló a királynál: nagy úrral lesz dolgod.

Ájulni. Betegség. Ájult nõt látni: kacérságot tapasztalsz.

Akácfa. Légy elõvigyázatos.

1855-ös könyv szerint: jó szerencsét is jegyez.

Akácfalevél kalapra tûzve: jó kedved lesz. Ha földre hullott: szegénység.

Akácfára mászni: pajkosság.

1756-os szerint: nagy, de rövid öröm.

18

Akadály. Baljóslat.

Akaratosság. Szeretõd tilosban jár.

1799-es szerint: közeli változást jelent szerelmedben.

Akasztás.

Ha akasztani visznek, de csak fejedet vennék, és te elrejteznél az emberek között: a te irigyeid elelvesztenének,

más jámbor barátaid nem fognának melletted. (1756.)

Más magyarázat: bátorságodnak köszönheted szerencsédet. Ha saját magadat felakasztod, és

átod: szerencsés hírt hallasz. Felakasztod magad, de nem látod: bûnbánat. (1855.) Akasztófát

átni: hamis barátok miatt nyugtalanság. Akasztófát látni (marhakereskedõnek): szerencse; más

õnek: változás az egészségben. (1820.) Ruhát akasztani a padláson: pihenõ. Akasztott

látni: látogatás.

Akasztást látni Lõrinc napja elõtt: feleséged a szõlõben szerelmeskedik. Saját magad felakasztod

ántorböjtben: ifjú leányrokonod násznagya leszel. Nagyböjtben: lányod szégyenbe esik. Akasztott

levágni: Mihály havában nagy szélt jegyez. Akasztani Skorpiónál: disznóban kár, asszonyban

, gyermekben bánat. Akasztott ember szemét nyitva látni Kerner szerint gazdának rossz

õt jegyez.

Jegyzeteim szerint: az önakasztás mindig valamely nagy szerelmi örömet is jegyez. Felakasztanak, de

a nyakadnál fogva, hanem derékon át: gonosz öregség jegye. Felakasztanak és megvernek: asszonyi

ûtlenség. Mezítelenül felakasztanak, és nyírfavesszõvel megvernek: elégedetlenség a nõknél. Lábadnál

felakasztanak, de nem érzel szenvedést: új nõi ismeretségjele. Akasztott embert a padlásról lejönni

átni és vele csókolódzni, nõnek igen jó. (S. j.)

Útonjárónál: akasztott ember jegyez csalfaságot.

Akna. Nehéznek gondolt munkádat sikerrel elvégzed.

1855-ös könyv szerint: szerencsés vállalatba kezdesz.

Akó. Vigasztalódsz bánatodban.

Akol. Nemsokára meglopnak. Akolban lenni: megöregszel. 1820-as szerint akolt látni: eléred

élodat. Akolban születni: üdvösség. Akolt tisztítani: jól gazdálkodol. (K. J.)

1756-os könyv szerint: akolban szerelmeskedni: megbetegedést jelez.

Alabárd. Verekedésbe keveredsz. (K. J.)

1756-os könyv szerint: megcsalnak.

Alabástrom. Új barátot, barátnõt találsz: Vagy: temetésre mégy.

Álarcot látni. Kárt szenvedsz, veszekedésbe kerülsz. Farsangkor: tánc. Álarcosbál a múlt

ázadbeli német könyv szerint: ha férfi álmodja, nõt kap, nõ férfihoz jut.

Újholdkor álarcban járni: nagy változás. Nagyböjtben: csapodárság.

Jegyzeteim szerint: álarc mindig valamely titkos dolog jelképe, amelyet szégyellünk. Mást álarcban

átni: megvetés jegye.

Alagút. Titokra jössz.

Aláírni. Nevet: pörösködésbe keveredsz.

Aláírni Katalin után: farsangolni mégy. Adósságba, esetleg rossz házasságba keveredel. Újholdkor írást

: rossz; várd meg a következõ napot, amíg megérik elhatározásod. Bort eladni, és írást aláírni:

árban üres pince.

19

Alamizsna. Adni: megelégedett jövõ, áldás, tisztesség, gazdagság. Kapni: megszégyenítés,

ületbe gázolás. Alamizsnát elfogadni: keményszívûséget jelez.

Alattvalónak lenni. Öröm. Ugyanez, ha nagy úr álmodja: betegséget jelent.

Alázatosság. Magaslatra jutsz. (1759.)

Alámerülni vízben: titkot tudsz meg. Alámerülni és látni: értékes ajándékot remélsz.

Egy múlt századbeli német álmoskönyv szerint: nagy hasznod lesz egy felderített titokból.

Áldozat. Jó egészség, öröm. Áldozatot hozni: szép jutalmat remélhetsz munkádért. Áldozatot

õszakolni: nagy kellemetlenség. Áldozati ajándékot lopni, a lipcsei nagy álmoskönyv

: igen rossz jel.

Álca. Óvakodj az édeskés szavaktól. Álca (ha a lábadnál a földbõl búvik elõ): elcsábítanak. Ha

ány álmodja: veszélyben erénye. (Lipcsei.)

Áldás. Adni: jelentõsége hûség és szerencse. Áldást kapni paptól: az 1759. könyv szerint:

árványos betegségbe esel, amely betegségben sokan elpusztulnak a városból. Áldást kapni

árdafõnöknõtõl: egy asszony szerelemmel gondol rád. Áldozni: öröm. Gazdának bõ termés,

énynek nélkülözhetõ kiadás. Áldozat: hû barátság. Áldozati bárány: alkalmad lesz

ükséget, szegénységet enyhíteni. Áldozó pap: jó. Áldozást inni: megcsalnak. A lipcsei régi

álmoskönyv szerint: vigyázz az asszonyi renden lévõ háznépedre.

Áldást kapni öreg szülõtõl András éjszakáján: lánynak férjhez menést, legénynek házasságot jelez. Ha

ülõnek ugyanakkor fehér a haja: temetést mutat. Holdtöltekor megáldatni: elveszted gyermeked;

újholdkor: hajadonnak nem jó, asszonynak gyermekáldás. Május havában megáldani: szûznek szerelem,

öregnek fájdalom. Szilveszterkori áldás: fejedelemnek halál, szegénynek jó esztendõ. Protestánsnak

áldás: megkárosodás. Idegen öregember áldása: lánynak bujaság, férfinak barátság. (Régi

könyv.)

Alföldre menni. Csendes élet. (1759.)

Alélni. Betegnek nem jó, egészségesnek: gyönyörben lesz mulatsága. Elalélni látni:

õl jót kapsz. Nagy aléltság: reménybeli örökségedet más örökli. Kis aléltság:

önyörben lesz részed egy nõtõl.

Alfel. Pletyka.

Kerner Jusztinusz szerint: asszonynak: idõváltozás, férfinak: öröm.

Jegyzeteim szerint: szégyen, károsodás.

Gvadányi Márton szerint: betegség.

Álhaj (melyért kinevetnek): keserûséget szenvedsz. Álhaj (máson): becsület.

Kerner szerint: idegen haj testeden: csalfaság.

Alkermes. Jó mulatság. Alkermest pálinkához használni: keresztelõ. Alkermessel festeni:

ûség.

Alkonyat. Csendes jó reménység. Alkonyatban sétálni: szerelmi viszony.

Alkonyatban érkezni egy idegen városba a lipcsei nagy könyv szerint: betegséget jelent.

Alku. Légy óvatos.

1759-es könyv szerint: fukarságot jelent. A német álmoskönyvben jó egészség mondatik.

Alkudni. Veszekedés, nagy haszon. Alkuvásból engedni: károd lesz.

20

Áll (arcon). Ha kövér: jó; ha ösztövér: gonosz.

Álkulcs. Meglopnak.

Állni. Igaz utaidon szerencséd lesz.

1855-i könyv szerint: igazságtalansággal találkozol.

Állat. Ha saját állatodat eteted: szerencse és vagyon. Állatot legelni látni: hû barátot bírni.

Különféle állatot látni: idegen emberekkel közlekedni. Állatot szelídíteni: nehézségeket

ürelmesen elviselni. Állat (kitömött): képzelt veszély. Állat, ha kövér: sorsjegyedet kihúzzák.

Állat, ha sovány: gondjaid lesznek. Állatot menni látni: nehéz gond a küszöbödön kopog.

Állatot etetni: mások gondját veszed válladra. Állat, ha üldöz álmodban: nehézségekbe

ütközöl. Vérengzõ állat: ellenségeskedés. Állatot beszélni hallani: vigyázd meg, amit mondanak,

beteljesedik. (Az összes régi álmoskönyvek tartják ez igazságokat.)

Állatot Oculi napja után látni: gazdagság. Állat, ha víg, Kosban: szerelembe esel. Állat, ha szomorú

: szerelmi csalódás. A mezõn sok fehér állatot látni Kosban: jó esztendõ. Szilveszterkor

állatot látni: megcsalás. Ha ösztövér az állat ugyanakkor: rossz esztendõ.

Saját jegyzeteim: üzekedõ állatok nõk álmában szerelmi boldogtalanság jegyei. Ismeretlen állat, amely

ámad: veszedelem. Állatokkal lenni: szegénység.

Gvadányi Márton szerint: állattal jól érezni magad: nagy szegénység.

Állvány. Ne légy ingatag. Állványt látni: újdonságot hallasz. Állványt építeni látni: légy óvatos

állalkozásodban. Állványt összedõlni látni: segíts magadon. Állvány összedõlve: várj jobb

õt.

Álmodni. Csalódás.

1855-ös szerint: általában jó az egészségre. Számokat álmodni: nyeremény. (1850.)

*

Hogyan lehet kellemeset álmodni?

El kell neked mondanom, édes leánykám, hogy tapasztalatlan királyfi koromban én magam is azt hittem,

vannak bizonyos bûvös szerek, amelyekkel jó álmokat megidézni lehet. (Ugyancsak hittem

varázslatokban, amelyekkel másoknak rossz álmokat lehet küldeni.) A fiatal királyfiaknál ezek

álmok rendszerint a szerelem körül mozognak, és gyakran vonatkoznak táncosnõk pörge bokáira.

Álmában sokkal jobban látja a bokák és a lábak hajladozásait az ember, mint napközben. Anélkül hogy

arcokat kellene látnia: meg tudja mondani az álom mennyezetére rajzolt lábak formáiról, hogy azok

nõ lepkekönnyedségét jelentik-e, vagy pedig öregasszony lábát, amelyet olyan nehéz elfûrészelni,

talán a görcsös fát.

Hogyan lehet a kellemetes hatású, nõies álmokat elõidézni?

Nem a boroskancsó hajtogatásával, mint ezt tán némelyek gondolnák.

Nem is a mértéktelen esti tánccal vagy az éjjeli zenéléssel, amikor az ember álmában is, kínjában is

ább fújná azt a hosszú trombitát, valamely bezárt ablak alatt. De még az se hoz gyönyörûséges

álmot, ha az ember a hangszerek anyósát, a nagybõgõt ölelgetné.

Mi szükséges tehát a kellemetes és minden jóval kecsegtetõ álomhoz?

A tiszta, józan életmód. - Mert már a régi könyvek feljegyzéseibõl tudjuk, hogy azoknak a szent életû

embereknek vannak a legszebb álmaik, akik óvakodnak böjtös napokon a húsevéstõl, általában az

õsen megfûszerezett ételektõl és a vérhevítõ italoktól. Ezek a tiszta életû emberek, akik mindig lesütött

járnak, éppen álmaikban pillanthatják meg azokat a dolgokat, amelyeknek látásától napközben

21

elvonják magukat. Ezek a drágalátos lemondók kapnak álmaikban mindenféle olyan jutalmakat,

például nem juthat a mértéktelen ember, aki este bendõjét töltött káposztával rakta meg. Az

éhes gyomorral lefekvõ ember nagyon könnyen láthatja magát a királyné Õfelségét is patakban állva,

át mosni, ami ugyebár elég jutalom egy közönséges halandó részére?

Azok az emberek sem álmodhatnak éjszaka kellemetlen dolgot, akik az ebéd utáni hortyogás helyett

ább a litániákat látogatják. A templom hideg kövén való térdeplés, a szentek és a szent nõk nézegetése,

a buzgó áhítat befolyással van álmainkra is. Az áhítatos ember, miután meghallgatta

összekulcsolt kézzel az utolsó harangszót is, amely nádfedele felett elszállt: szelíd álomba merül,

nemegyszer az az eredménye, hogy egy almafáról édes gyümölccsel dobálja meg az almaszedõ

menyecske. (Vigyázni kell a gyümölcsös álmoknál azokra az öregasszonyokra, akik dióverés szempontjából

érik az embertõl sétapálcáját, és azt sehogy se akarják visszaadni. Sok álombeli utazó volt már

énytelen beszüntetni vándorlását, mert vándorbotját dióverés céljára odaadta egy korosabb nõnek.)

Általában azt mondják, hogy azokat a nõket, akikre napközben a szemünket se merjük ráemelni: a

érmetes férfiak álmukban jobban megismerhetik, mint azok a szemtelenek, akik mindenféle kulcslyukaknál

leskelõdni. Az álombeli nõ habozás nélkül bevallja életkorát is - azért rakták a régi

annyiszor a 25-tõl 30-ig érõ számokat, mert a nõk nem öregednek tovább. Az álombeli nõ sírva

el gyermekeit, akik a másvilágra mentek, mielõtt apró lábaikkal kellõen kifutkározhatták

magukat ezen a földön. Az álombeli nõ még szerelmi csalódásait is elmondja, ha erre megkérjük,

errõl a témáról valóban nem szeretnek beszélni a nõk. - De ismétlem, hogy ezeknek az álmoknak a

ézéséhez feltétlenül szükség van arra, hogy üres gyomorral feküdjünk le, mert a megrakott gyomor

ója gyakran annak, hogy az ember nem tud eligazodni álmain, akármennyire töri is rajtuk fejét.

De még egyéb titkaikat is elmondják a nõk álmukban, amelyekrõl hiába faggatnád õket. Kinyitják a

ájukat, és megmutogatják összes hamisfogaikat. (Az ember így megtudhatja azt is: vajon kinõtt-e már

bölcsességfoga az imádott nõnek.)

Levetkõzik azokat a díszruháikat, amelyekben mindig esküvõre, királykoronázásra vagy bálba készülõdnének,

és megmutatják, hogy hány görcsöt helyeztek el az alsószoknyájuk zsinórján (amelyet különösen

féltékeny férjek tartanak számon). Nem restellik bevallani, hogy fûzõjükben a halcsont már nem ád

õ erõt derekuk megkarcsúsításához, az acélpántokra is szükség van. Sõt leleplezik azt is, hogy

öltözködés közben az egyik harisnyakötõjük elszakadt, és azt siettükben egy darab cukorspárgával

pótolni. - Ám nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy ezeket az álomképeket csak azok a férfiak vehetik

ügyre, akik óvakodnak a bortól, akármint mosolyog is a korcsmárosné.

És hogy végül kedvet szerezzünk minden álmodónak a tiszta életre való hajlandósághoz, megsúghatjuk,

azokat az aranygyûrûket, amelyeket a szarkák lopkodnak össze szerte a világon: ezeket a szent

életû emberek találják meg álmaikban. - És ugyancsak õk azok, akik mindig felébrednek könnyû

álmukból, amikor újhold van az égen, hogy a bugyellárisukat kellõ idõben megrázhassák az újhold

ére. (S. j.)

*

Alma. Öröm és egészség.

Az 1756-os régi könyv szerint: alma (rothadt): veszteség. Alma levét inni: fáradtság. Almának a levét

íni: bánat. Almát elfonnyadtat, valamint egy megrothadtat a földrõl felvenni, és abból jóízûen enni:

élig elveszettnek hitt ügyed, éppen ellenségeid miatt jóra fordul. Almát másnak adni: nagy jó szerencse.

Almát látni: szeretõknek igen jó. Almát (édeset) enni: önmegtartóztatás.

A lipcsei régi álmoskönyv szerint: savanyú almát enni: magunk csinálta kellemetlenség áll elõttünk.

Édes almát enni: örvendetes esemény. Almát enni: jó barátot szerezni. Almát kapni: ajándékban részesülsz.

Almát szedni: hátrány. Almafán lógni látni mást: nagy atyafiságod lesz. Almafáról almát tépni:

üldözõbe vesz. Almát hámozni: legszebb reményeid szétfoszlanak. Almát lopni: szégyent vallasz.

Almát (élénk pirosat) látni: piros öröm. Fonnyadt alma: betegség. Éretlen alma: gyász. Keserû alma:

22

óvakodj ellenségeid hajszájától. Virágzó almafa: jó hír. Almafán kivirágzást látni: öröm, vígság. Almás

étes: harag. Almás lepény: hosszú élet. Úton járó embernél: nagy változás.

Álmoskönyv-et (olvasni). Örömteljes dolgokat hallasz.

Alsó. Alsóruha: betegség. Alsószoknyában járni (ha fehér a szoknya): közeli gyermekáldás; (ha

ínes): közeli szerelem. Ha férfi álmodik alsószoknyával: nõvadászatot jelez.

Jegyzeteim szerint: alsóruhás nõ betegséget jegyez.

Alvás. Öröm. Nyugtalan alvás: gond. Alvó embert látni: megpirongatnak. Alvajáró: veszély.

Aludni (ágyban): jólét; (szabadban): zavaros idõk; (házon kívül): nagy kellemetlenség. Ha saját

látjuk alva: üzleteid jól sikerülnek. Mást aludni látni: sok munka. A lipcsei nagy álmoskönyv

: aludni rusnya emberekkel: betegség, gond; szép emberrel: fájdalom; szép lánnyal: jó reménység.

Férfi alszik leánnyal: hûtlenség. Leány álmodja férfival magát aludni: fájdalom. Házastárssal: családi

ás.

Az 1759-es könyv szerint: idegen asszonnyal aludni: betegség; öregasszonnyal vagy feleséggel: szeretet

és figyelem; kedveseddel: irigyeid lesznek; több férfi alszik együtt: jó barátság, élvezet; két asszony

együtt: ismerõsökkel összeveszni; két lány alszik együtt: örökké tartó barátság. Anyával aludni:

ág.

Aludttej. Gazdaságodban nyereség.

Aludt vér. Betegség.

Alvópad. Hanyagság.

Amerikába utazni vagy ott lenni. Szavadat meghallgatják a többiek. Amerikai emberrel

élni: dicséret. Amerikában lakni: hasznos munka vár reád.

Amazont látni. Szerencsétlen házasság.

Ametisztkõ. Tolakodásban lesz részed.

Ámítás. Pénzt nyersz.

Amulett. Kegyes lesz hozzád sorsod. Nyereségben lesz részed.

Ananász. Csalódás. Ananászt enni: jó kilátás. Ananászt ültetni: nyereség.

Angolországban lenni. Sok kiadásod lesz. Angol embert látni, s vele beszélni: kereskedésedben

kísér.

Angolna. Óvakodj a csalástól. Angolnát enni: rágalmazónak hitelt ne adj. Angolnát fogni:

mulatság.

1855-ös szerint: irigyeid vannak.

Angolna ha kicsúszik kezedbõl): elõnyös üzlet. Angolnát vízben látni: csalással elérsz valamit.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: angolnát siklani látni: kellemetlen hír közeleg házad felé.

Angolnát felvágni: ellenséged meggyõz.

Ánizs. Hosszú élet. Ha bába álmodja: közeli munkája lesz. Másnál: változás az egészségben.

(1856.)

Ángy. Civakodás a rokonok között. Ángyoddal hálni: szégyen, civakodás. Ángyoddal kocsin

rossz idõben: szerencse, napsütésben: titkaid idegenekre bízod. Ángy esõben: védelem a

napok ellen. Ángy kifordított szoknyában: farsangot jelez.

23

Angyal. Szerencsés szerelem. Látni: váratlan segítség és nagy öröm. Vele beszélni: utálatos és

dolgok várnak rád. Angyallá lenni: atyádfia meghal.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: angyalt muzsikálni hallani: gyógyulás betegségedbõl; angyalt

látni: boldog öregség; angyalt égben látni: vigasz.

1756-os álmoskönyv szerint: angyalt megszólítani: gonosz.

Anya. Édesanyát látni: ajándékot jelez. Édesanyát holtan látni (az 1756-os könyv szerint):

öröm.

A német álmoskönyv: hosszú életet jósol.

Édesanya amit mond: beteljesedik. Anyát (másét) látni: szándékod megvalósul. Anyát (másét) holtan

átni: váratlan viszontlátás. Anyával bujálkodni: nagy bátorság. Anyajegy: titkos lépteid éber szemek

. Anyát ingben látni: kedvesed lesz.

Anyós. Jobb, mint a híre. (1833.)

Apa. Boldog családi élet. Saját apját élve látni: egészségre vall. Apát halva látni: bûn és

égyen. Halott apát elevenen látni: újdonságot hallasz. Ha tanácsot ád a holt: ugyancsak nagy

újdonság. Apa, ha megházasodik: elérsz egy hivatalt, amelyre vágyódsz. Betegnek látni az

át: ajándékot várhatsz.

Apával karácsony éjszaka találkozni: gyermekáldás. Rák havában: nézd át régi gazdasági számadásaid,

és takarékoskodj. Kántorböjtben: vígság. Adventben: gondosság. Bököly havában: pincéd nincs

. Újholdnál: váratlan látogató. Kedden: utazás. Hétfõn: restség. Apát farsangban táncolni látni:

szerencsétlenség.

Ápolni valakit. Barátságban lesz jó sorod.

Ápolónõ. Reménység.

Apáca. Õrizkedj a titkos fájdalmaktól. A nagy német álmoskönyv szerint: titkos bánat. Az

1855-i könyv eljegyzésed felbomlását jelzi. Apácává lenni: hûtlenség a szerelemben. Kerner

: családi perpatvar. Apácafõnöknõt látni: nagyravágyás. Apácazárda: könnyelmûség.

Zárdában élni: elveszett boldogság.

Apácával kántorböjtben álmodni: változás hivatali állásodban. Apáca Oroszlán havában: reménytelen

. Apácacsók: hosszú tél. 1756-os szerint: apácacsók: nagy veszedelmet is jelez. Apáca Bak

ában: keresztelõ, de nem lesz benne örömed. Apáca Szûz havában: gonosz gerjedelem. Apáca

ürküléskor: titkos szerelem.

Apát urat látni: vendégségbe hívnak; dorbézolásba esel. Apátot imádkozni látni: betegség,

eltávozott rokont ér, aki azonban szerencsésen túlesik a betegségen. Apátot egyházi

öltönyben látni: óvakodj álutakon járni, mert rájönnek. Apátot áldás közben látni: elõrehaladsz

ályádon.

Após, ha öreg: feleséged változásnak néz elébe.

Apostolt látni: véleményed révén haszonhoz jutsz.

Apród. Látni: nagy tisztességben részesülsz.

Arab. Felvilágosítanak egy tisztességtelen dologról.

Áradás. Gond. Nagy felindulás. Betegnek nem jó: egészségesnek bosszúság. Áradás, mely

a lába elõtt folyik; félelmed elmúlik. Áradásból kimagasló hegyet látni: szorult

kerülsz.

Árvíznek helyét látni (az 1756-os könyv szerint): amitõl félsz vala, elmúlik.

24

Ár. Árral szúrni: vigyázatlanság; ne engedd magad elámítani.

Arany. Nem mind arany, ami fénylik. Külsõ csillogás mögött belsõ értéket keress. Aranyat

átni: csalás, néha kis hasznon. Arannyal dolgozni: kár. Arany, ha a tied: jót jelez. Arany

ötõ: kedvesedrõl jó hír. Aranyhal: éhség. (1759.)

De az 1855-ös könyv szerint jelez gazdag házasságot is.

Aranyruhát viselni: tisztességes dologban lesz részed.

Az 1756-os álmoskönyv szerint: aranykoszorú: gazdagnak jó, szegénynek ártalmas; aranyat viselni:

dolog; aranyat mívelni: veszteség; arany- vagy ezüstedénybõl inni: jó; üvegbõl: ártalmas.

Aranyat találni: szerencsés örökség. Aranyat ásni: szerencséd nem ott van, ahol keresed, hanem

áratlanul jön. Aranyat kovácsolni: jogtalan cselekedetekre akarnak csábítani. Aranyat elveszteni:

barátodat. Arany (hamis): vagyonhoz jutsz. Aranybányát látni: hamis úton szerzett vagyon.

Aranyat ajándékba adni: gazdagság. Aranyat fizetni vagy kiadni: kétségbeesés után öröm. Aranyat

: nyereség; találni: szerencse. Arany, ha zsebedben van: igen jó. Aranylánc: büszkeség.

Aranypénzt kapni: házasság, lakodalom. Aranymívessel álmodni: fáradságos foglalkozásod lesz.

Aranyozni valamit: csalfaságban lesz részed. Arany és ezüst együtt; csalárdság.

Arany Bököly jegyében: betegség; a Bikában: gyász; az Ikreknél: jó barát elvesztése; Rákban: látogató;

Oroszlánnál: nyereség; Szûznél: vígság; a Mérlegben: búbánat; Kosnál: lopás; Nyilasban: jó esztendõ;

Bakban: pénz; Vízöntõ: kárt hoz; Halakban: szenvedés.

Szaturnusznál: gyönyör. Mercurnál: betegség. Marsnál: lókötés. Jupiternél: mámor. Király nevenapján:

hivatal. Kántorböjtben: kiábrándulás. Szt. István napján: út. Újholdkor: szerelmesed nem szeret.

Teliholdkor: gazdagság. Holdfogyásnál: bánat. Utolsó negyednél: meleg idõ. Aranycsinálás egy régi,

özépkori hagyomány szerint kezdõdik Szent Antal estéjén, végzõdik Újholddal.

A különös álmokból: aranytallérokat zsákból kihullani látni, amely zsákokat egy nagy kés vágná el:

ékozolt vagyont jelent.

Aratás. Áldás. Aratáson lenni: kívánságod közeli jövõben teljesül. A régi német álmoskönyv

aratásban részt venni testi munkával: örökséget várhatsz. Aratni: nem ismersz szükséget.

Aratókat látni: öröm. Magad aratsz: jó egészség. Aratás (ha jó): birtokod növekedik.

Aratás (ha rossz): veszteség. Aratóünnep: vidám napok.

Árboc. Egészség, jólét. Árbockosárban vadlibákat látni: kalandod lesz.

A német nagy álmoskönyv szerint: boldogságod elõtt állsz.

Árbocfa: nagy úr keze segít rajtad. Árbocra mászni; tisztesség.

Arc. (Lásd Ábrázat.)

Árendás. Rossz vásár. Árendással alkudni vagy pörölni: veszteséged jelenti.

Árnyék. Árnyékodat látni: gyümölcsözõ munka. Betegnek biztos javulás. Árnyékban heverni:

ó dolog. Árnyékban menni: utazás.

Árok. Ártani akarnak.

1756-os könyv szerint; árkon, hol félsz dûléstõl vagy megakadástól, jól átalmehetni szánon vagy kocsin:

õmeneteledet várd oly barátodtól, akiben nem bíztál. Árkot látni, és beesni: megcsalnak, elveszítenek.

Árkot (tisztán látni): szerencse. Nagy árok: akadály szándékaidban. Árkot ásni: esküvõ. Árkon-bokron

ülmenni: régen óhajtott vágyad beteljesül. Árkot átugrani: haladás pályádon.

Árpa. Fáradozásod jutalmat nyer. Árpát enni: egészség. Árpát aratni: hosszú életkor. Árpaliszt

(német): szomjúság. Árpadara: sorsod jobbra fordul. Árpaõrlés: civakodás.

Árpaliszt (az 1855-ös könyv szerint): szerencsés utat is jegyez.

25

Articsóka. (Enni.) Hiábavaló útra mégy. De jelez gondot is.

Áru. Nagy vagyont szerzel. Árut eladni (a piacon): gondjaid szaporodnak. Árut (kéz alatt)

: jelentékeny nyereség.

Árulkodni. Szégyen. Árulót elfogni: bíróságnál lesz dolgod.

Árulni. Valakin segíteni fogsz.

Árva. Gyermektelen házasságban gyermeket jelez. Gyermekes házasoknál: öröm. Árvaház:

nem választanak. Árvagyermek: ínség. Árvaházban lenni: segítség a szükségben.

Árvalányhaj: elõmenetel hivatalodban. Árvalányhajat találni: véletlen öröm.

Árverés. Vagyoni veszteség. Látni: fájdalom vagy árvíz.

Asszony. Ismerõs: új gond. Öregasszony: szerelmeseknek jó, különben gyanús. Szívesen látott

: szórakozás. Asszonnyal beszélni: vigyázz titkos viszonyaidra, mert megbánod.

Hajadonfõvel asszonyt látni: halál az atyafiságban.

Kerner Jusztinusz szerint a következõ álmok vonatkoznak az asszonyra: fiatal asszonyt meztelenül látni:

ájulás, önmegtagadás, kár; terhes asszonyt látni: szomorú élmény; ha egy asszony férfivá válik, s egy

érfi asszonnyá: nõtlen ember álmában házasságot jelent, házasembernél szerelmeskedést ígér; asszonyt

ókolni: nyereség; idegen asszonnyal foglalkozni: halál; saját asszonyoddal lenni: nagy szerencse; mély

ú asszonnyal beszélni: szerelmi játszadozás, de jelez betegséget is; imádkozó asszony: jó idõjárás;

játszani: alkalom a veszekedésre; asszonnyal balkézrõl élni: harag; asszonnyal mulatni,

: örökséged megítéli a bíróság; szép, fiatal asszony: jó egészség; fiatal, szép asszonyt mezítelen

, de eltakart fejjel látni: elérhetetlen vágy; szép asszonyt látni: szerelmes leszel, de jelez szerencsét,

ágot; asszony, ha megcsal: elválsz barátodtól; szõke asszony: vidám szerelem; barna asszony:

éltékenység; vörös asszony: állhatatlan szerelem; fekete asszony: állandó szerelem; asszony gyerekkel:

és lész családodban; fiatal asszony: kellemes, de nem állandó szerelem. Asszonyhaj: kincset

álsz.

1855-i szerint: síró asszony: gyász; gyönyörû hajú asszony: örökség; veszekedõ asszony: családi

; asszonyruha: gond; asszonyt megverni, rút cselekedet, attól verést kapni: szégyen. Az 1756-

könyv szerint: asszonyokkal verekedni: pletyka; asszonyommal halnom: halált jegyez; asszonyommal

álnom: jó szerencse; asszonyember férfivá válik: fondorlatot és paráznaságot jelez.

Asszony Szaturnusz jegyében: bátorság, küzdelem, boldogtalanság. Jupiternél: titok. Mercurnál: pénzt

, de nem az erszényedbe. Újholdnál: haláleset mutatkozik. Teliholdnál: álmatlan éjjel. A hold

ó negyedében: messzire utazol esõben. András napján: régi emlékek. Újesztendõkor: öregség.

Katalin napján: dínomdánom. Esõs éjszakán: felejtés. Szeles éjszakán: hideglelés. Bökölyben:

és. Bika havában: váratlan szeretkezés. Az Ikrekben: gond. A Rákban: lábfájás. Oroszlánnál:

örtönbe zárnak. Szûznél: reménység. Mérleg havában: betegség. Kosnál: fáradtság. Nyilasban: öröm.

Bak havában: új szerelem. Vízöntõ havában: a padláson egerek vannak. (Régi magyar álmoskönyv)

Kántorböjtben: házasság. Adventben: álmatlan éjjel. Útonjárónál: öröm, de lehet betegség is.

Saját feljegyzések szerint: asszonnyal játszani nagy csalódás jegye. Feldarabolt asszonyt mészárszék

ögein láthatni, amely asszony ismerõsünk volna: szerelmi kínszenvedés képe.

A különös álmokból: asszony, aki férfi: boldog szerelem. Asszony, aki sír: jó idõ. Gyászruhás

, ha kergetnek és hívnak: veszteség. Nagyanya, anya, leány, ha neved kiáltozzák: nagy

ág. Vigyázatlanság, megfeledkezés. (S. j.)

Ásványt keresni: fáradtság. Árulni: becsvágy. Ásványvizet inni: gyógyulás.

Aszalt szilva. Egészség.

Jegyez öregembert is.

26

Aszúbort (inni): harag. Aszúbort eladni: üzérkedés. Aszúszõlõ: drágaság.

A különös álmokból: aszúszõlõ nõi arcon: gyönyör.

Asztalt látni: öröm. Asztalt teríteni: jólét. Asztalt leszedni: kikerül a szerencse. Asztalon ülni:

örömet érsz. Asztal minél nagyobb: annál nagyobb a jövedelem, amelyet elérsz.

Kerner Jusztinusz szerint: asztalhoz ülni: családi boldogság. Asztalterítõ: csalás.

Asztalos: Mulatság. Úriemberekkel kerülsz össze. Asztalosinas: ügyesség. Asztalfiók: titok.

Asztalosmunkát végezni: haszon.

Jegyzeteim szerint: asztalossal, aki mértéket vesz testünk hosszáról, álmodni: szerencsés nap elõjele.

Atlasz-ruhában járni: gazdagság. Atlaszruha máson: nagy hír. Atlaszszalag: hízelgõ barátok.

Atlasz (térkép): utazás. Atlaszt tépni: rossz jövõ. Atlaszt venni: légy takarékos.

Atya. Lásd: Apa.

Avar. Szerencsés idõjárás.

Avarban járni, szomorúnak lenni, öregasszonyt látni: gonosz.

Avas. Rosszat jelez.

Áztatás. Rágalom. Kendert áztatni: bûnbocsánat.

Ázsiába menni. Megismerkedsz valakivel, és szerelmes leszel belé. Ázsiai embert látni, és vele

: akadály törekvéseidben.

*

B

Bab. Házi jólét.

1756-os könyv szerint: babot enni: betegség. Babot törni: minden akadályon keresztülmégy.

Kerner szerint: babot szedni: rossz jövõ. Babot ültetni: jövedelem. Babot fõzni: szegénynek jó,

: szegénység.

Jegyzeteim szerint: babbal álmodni különös kívánság, amelyet nappal szégyellnél.

Babonaság. Neveletlen emberekkel lesz dolgod.

Baba. Fiataloknak: szórakozás; felnõtteknek: harag; öregeknek: bánat, szomorúság. Babával

átszani: szerelmesek között nézeteltérés. Babajáték: csalódás. Babaszoba: sok gyerek. Babát

gyermeknek ajándékozni: szerelem. Babát felnõttnek adni: rossz jel. Babatündér:

ényvesztés.

Bába. Õrizd titkodat.

Kerner Jusztinusz szerint: bábát látni: szerencse áll elõtted. Bábával beszélni: furfang és titok nyomára

össz.

1756-os könyv szerint: asszonynak, ki nem terhes: betegség. Bába Szûz havában: leánynak nem jó.

Bábáért menni: veszekedés. Bába gyermekkel: keresztelõ.

A különös álmokból: bába, aki szamárháton jön, vizet hoz, késõ éjjel csenget a kapun, kakaskukorékolás

õtt távozik: gyermekhalál. Bába, aki szekrénybõl vagy más rejtekhelyrõl lép elõ:

jegyez. Hívatlan bába: betegség.

27

Babér. Összeveszés. Babért látni: kellemes emlék. Babérlevél: új ismeretség fiatal nõvel.

Babérvirág: vágyaid teljesülnek. Babérkoszorú: ünnepély.

Babérkoszorú (ha nem formás koszorú): gazdag asszony.

Bácsi. Családi civakodás.

Bádog. Becsmérelnek. Bádogot látni: táplálékhoz jutsz. Bádog (fehér): pénzveszteség.

Bádogmunka: veszélyes vállalat. Bádogedény: betegség.

Badarságot álmodni: szerencse.

Bagaria. Hideg idõ. Bagariacsizma: boldogság. Útonjárónál: korcsma.

Baglya (széna vagy szalma). Rossz idõ. Baglyát látni: dolgod szaporodik.

Bagoly (kiáltani hallani). Harag és betegség. Baglyot éjjel huhogni hallani: dögvész. Baglyot

: szemrehányás. Baglyot látni: meglopnak.

Kerner Jusztinusz szerint: bagoly a következõ intelemre tanít: ne csinálj éjszakádból nappalt. Az 1756-

könyv szerint: baglyot látni: hosszú öröm. Szent István havában bagolyhuhogást hallani: hírt jelez.

Esetleg: levél rossz hírrel. Õszi kántorböjtben: hosszú õsz.

Különös álmokból: bagollyal hálni, és vele házaséletet élni: hosszú élet jegye. Bagolyfiókát táplálni:

. Bagolyfészekben lenni, és egeret enni: változás.

Bagzás. Vadásznak szerencse, másnak kár és szégyen. Az összes álmoskönyvek szerint

: szégyen.

Bágyadtság. Ingerültség, veszekedés. Bágyadt nõt látni: kedves vendéged lesz. Bágyadt férfi:

ág.

Baj. Örömet jelez. Bajban lenni: nemsokára megkönnyebbülsz. Bajt háton vinni: gonosz. Bajt

óval vinni: harag.

Bajusz. Látni: pirongatás. Bajusz: egészség. Bajusz kunkorodik: szerencse a szerelemben.

Bajusz (ha asszony álmodja): férje szereti; (ha leány): közeli házasság, (terhes nõ): fia lesz.

1855-ös könyv szerint: bajusz: múló öröm. Jutalom. A lipcsei álmoskönyv szerint bajuszos asszony:

émület, iszonyat. Szürke bajusz: hiú öröm. Bajuszt viselni: nagy tisztelet. Bajuszpedrõ: hiszékenység.

A különös álmokból: bajusz a mellen és egyéb testrészen: közelgõ betegség.

Bak. Látni: ostobaságot követsz el. Öklezõ bak: könnyelmûség. Szaladó bak: akadály. Bakot

õni: gazdagság vár reád. Bak, ha szarvaival feléd közeledik: megpróbálnak megijeszteni.

Bakot legelni látni: ellenséget találsz.

1756-os könyv szerint: bak: dolgod szaporodik.

Baka. Kellemetlenség. Bakák: drágaság.

Bakar. (Szõlõ.) Egészség.

Bakonyban járni. „Sógornõd férjhez megy. (1833.) Bakonyban tüzet rakni: tömlöc.

Bakancs. Enyhülés. Bakancsos katona: honvágy.

Bakó. Látni: kellemetlenség, zálogolás.

Bal. Jó egészség. Balra mutatni: nehézség.

Bál (bálba menni). Szórakozást találsz. Bált látni: eljegyzés. Bálban táncolni: közeli kézfogó.

Báli ruha: betegség.

28

Baletthölgy. Felesleges kiadás. Balettet látni: csalódás. Balettben táncolni: szerencsés utazás.

Balta. Légy óvatos. Betegség. Pásztornál: kár, másnál: változás.

Balzsam. Betegnek hamarosan gyógyulás. Másnak: jó jövõ. Balzsamillat: tevékenység.

Bambusz. Veszedelem.

Bandzsa embert látni: félreértés, gyûlölet.

1756-os szerint: kacérság.

Bankó. Nagy örömet elérni. Szerencsés vállalkozás. Bankót gyártani: gonoszság. Bankót

álni: szerencse. Bankót (sokat) látni: hiúság. Bankó, ha új: szegénység; ha piszkos, rongyos:

örökség.

1855-ös könyv szerint: bankó: nagy veszteség.

Bánkolódni. Haszontalanság. Bánkolódni álmában: öröm. Bánkolódni, és nem tudni, miért:

.

Jegyzeteim szerint: bánatos, de névtelenül bánatos álom után szép idõ és egészség jön. Valamely

õs asszony miatt bánatosnak lenni: öröm; ismeretlenért: betegség.

A különös álmokból: bánkolódásban ruhánkat, cipõnket elveszíteni, hidegséget érezni, fekete erdõbe

évedni, és ott bús állatokkal találkozni: jó. (S. j.)

Banya: Bosszúság.

Bánya. Betegség. Veszekedés. Civódás. Bányában lenni: óvakodj nagy szerencsétlenségtõl.

Bányavállalkozás: szerencse.

Bányász. Kincset találsz. Bányász köténnyel: váratlan látogatás. Bányászlámpás: borús idõ.

A lipcsei álmoskönyv szerint bánya (arany): betegség; (ezüst): hûtlenség.

Barangolás. Zûrzavar a háznál. Éjjeli barangolás: utazást jelent, amely út nem lesz szerencsés.

Barangolás háztetõkön: gonosz. Barangolás folyóparton: meglátod kedvesedet. Barangolás

õsszel: betegség. Barangolás mezítelenül: halál. Barangolás mezítláb: keresel valakit, de nem

álod. Útonjárónál: jegyzi, hogy sokáig kerül otthonába.

Barack. Öröm és szerencse. Barackot enni: rosszullét elõtt állasz. Barackfa: házasság.

A lipcsei álmoskönyv szerint: sárgabarack: betegség; õszi: öröm. Barackmag: kemény munka.

Jegyzeteim szerint: sok barack, amelyet nagyon kívánunk: betegség, hányás.

Bárány. Jó barátság. Fehér bárány: boldogság házasságodban. Bárányt megölni: kegyetlenség.

És ijedtség.

1855-ös könyv szerint: bárány legelõn: jólét. József napján báránnyal álmodni: jó esztendõ. Húsvéti

árány: rövid tavasz. Szél.

Barát. Barátod látni, és vele lenni: búbánat. Barátodtól elválni: fájdalmas hír.

1756-os könyv szerint: barátaidat látni: nagy bánat. Kerner Jusztinusz szerint: barát jelzi, hogy gyászod

áratlanul véget ér. Barát, ha álmodban ismeretlenné válik: civakodás.

Barátnõ. Gyász. Biztos szomorúság.

Barátot (papot) látni: hír és becsület. Baráttal véletlenül találkozni: váratlan eseményt látsz.

Baráttal hálni: bõ szüret.

29

1855-ös könyv szerint barátot látni: jó társaságba kerülsz; barát esõ után: szerencsétlenség; barátcsuha:

ódzás; barátruhában lenni: rossz. Barát Katalin napján: lakomát jelez. József napján: gyenge

ést. Barát farsangban: a víg élet végét jelzi. Barát, ha gyóntat adventben: rossz idõ.

Barázda. Gazdaságodban nyereség. Barázda homlokodon: békétlen idõk. Barázda jelez

ést is.

Bárd. Nagy úrral beszélsz. Bárdcsapás: bûntény.

Barkát látni: játszi örömben lesz részed.

Húsvéti barka jegyez öregembernél ifjú szerelmet.

Barlang. Titkok felderítése. Benne lakni és kiköltözni: jól õrizd titkodat. Barlang, ha mély:

titok.

Barnulni. Gyalázatban lesz részed.

Erre az álomra vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy a ritkább álmok közül való. Különösen szokatlan,

az ember saját testét fokozatosan barnulni, feketedni látja. Nagy betegség jegye. Egy asszonyt, aki

ér volt, megbarnulva látni: jegyez tehetetlen kívánságot. Barnuló égboltozat fejünk felett: utazás jele.

Ismerõsünk, ha megbarnul: eltávolodik. (Saját jegyzet.)

Báróval enni: kitüntetés. Látni: gyûlölet; asszonynak szomorkodás. Báró: gond. Báróval

élni: szegénynek: nagy dicsekvés; úrnak: dorbézolás.

Barom. Nyereség. Barmot venni: öröm. Barmot leölni látni: veszekedés. Ösztövér barom:

esztendõ. Kövér barom: gazdag év. Barmot hajtani: öröm. Barmot hegyen látni: semmire

jó; völgyben látni: jó bevásárlás. Barmot enni: gyûlölet. Különféle barmot egy csordában

átni: bõ esztendõ. Barmot bõgni hallani: a gazdának veszély, másnak idõváltozást jegyez.

Barmot zöld mezõn látni: szerencse, nyereség. Barom (csordában): jólét. Baromistálló: lakásváltoztatás.

Baromdoktor: falun kár; városban: újság. Baromistállót nézni: jó életmód. Barmot

: fáradságos munka. Barmot lopni: cserebere. Baromvásár: váratlan örömet jelez.

1756-os álmoskönyv szerint: barmot lopni: nagy tisztesség. Barmot öklelni látni: viszálykodás. Barmot

: öröm.

András napján ösztövér barmot látni: hosszú, hideg tél. József napján: lassú tavaszodást jelez. Szent

István napján barmot eladni: szegénységet mutat. Adventben barommal hálni: háború. Kiskarácsonykor

állóban aludni: gyermekáldás. Tavasszal asszonynak barmokat látni a vízben: szerelmeskedést

. Barmokat felhõkben látni: meglopnak a télen. Újholdkor: idõváltozás.

Baromfi. Házigond. De jelez jövedelemgyarapodást is. Baromfivásár: tûzvész.

Barométer. Rossz hír.

Bársony. Úrhatnámság. Bársonyzubbony: rossz szórakozás. Bársonyruhát venni: szégyen;

ándékozni: öröm. Bársonyruhát varrni: jó kereset. Bársonyszoknya: kevélység, amelynek

úság a vége. Bársonyszínt látni: betegség.

Bástya. Látni: védelem szerelmi viszonyodban. Építeni: katonának dicsõség, másnak vagyon.

Ostromolni: hazugság. Mászni: vitézség.

1756-os könyvben bástya árulást is jelent. Hold utolsó negyedében: veszedelem a városnak.

Batonyai embert látni: öröm; vele beszélni: nagy mulatság. (Régi magyar álmoskönyv.)

Bátorságról álmodni: hõsieskedés.

30

Bátyádat látni: fáradtságot jelent; bátyáddal beszélni: pártfogás; bátyáddal pörölni: szégyen;

átyáddal csókolódzni (nõnél): hazugság.

Batyu. Nehéz út.

Bazsarózsa. Szerencse a szerelemben.

Baziliszk-szemet látni. Szerencsétlenség.

Bazsalikum. Szomorúság.

Beáztatni. Új vállalkozást kezdeni.

Beágyazni (fõzeléket): áldás.

Befogva lenni. Harag.

Beégetni valamit: óvatosság.

Becsináltat enni: nyereség, könnyebbség.

Becsavarni valamit: kis kellemetlenség.

Bécsbe menni. Gond.

Becsomagolni. Szomorúság.

Becsüs. Jó.

Bedagad valami: szomorúságot jelez.

Bedõlni látni házat: megsemmisült remények.

Befalazni. Kellemetlen dolgot végezni.

Befagyni látni valamit: öröm.

Befúrni valamit: hivatalt jelent.

Bégetés. Jókedv.

Behúzni valamit: nagy bátorság.

Behûteni valamit: siker.

Béka.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: békát énekelni hallani vagy megölni: kedved elromlik; békát

hallani: kellemes nap vár rád; békát látni: elárulnak; békát valami alatt találni: szerencse;

ékát agyonütni: nagy méltóság; béka, ha rád mászik: betegség. Az 1756-os álmoskönyv szerint: békát

átni: árultatás, háborúság; békát lelni valami alatt: jó szerencse, tisztesség; békát ölni: nagy méltóságod

. Az 1856-os álmoskönyv szerint: béka: nagy bevétel; családi szerencsétlenség; békabrekegés:

; békát enni: elõmenetel; békát mászva látni: ijedtség.

Békafû. Vízáradás.

Békalencse. Alkalmatlankodás; falusi asszonyoknak: nyereség.

Békatócsa. Tisztátalanság.

Békasó. Pártfogód lesz.

Béke.

31

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: békekötés jelzi: közeli veszekedéstõl félhetsz. Az 1755-ös álmoskönyv

azt mondja: békélni háborúságban: kárvallás; békélni barátaiddal: versengés; béke:

õvigyázat.

Békéltetni. Õrizd jól vagyonodat.

Békétlenkedni. Esõs idõt jelent.

Békó. Barátság.

Bél.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: bél (saját magáé): unalom; bél, ha leszakad: kellemetlen vendég. Az

1756-os álmoskönyv szerint: belet látni: öröm a szerelemben; valaminek a bele: titok. Bélgörcs:

ás; újholdkor asszonynál: változás.

Beléndek. Titoktartás.

Kerner Jusztinusz szerint: beléndekfû asszony kezében: megmutatja, hogy milyen esztendõ lesz. Hervadt

û: gonosz.

Belépést megtagadni valakitõl: pletyka.

Bélest sütni: költséges utazás. Bélest enni: jó; mást enni látni: segítségben részesülsz. (1856.)

Bélés. Titkot tudsz meg.

Bélpoklos embert látni: ijedtség; asszonyt: bánat.

Bélyeg. Öröm; bélyegezni: gazdagság; bélyeget látni: nem fognak szeretni. Bélyegzõ: veszedelem.

Béna. Alkalmatlan vendég. Bénát látni: munkáddal elkésel. Bénát vezetni: jó. Bénává lenni:

életlen találkozás holtnak gondolt barátoddal.

Az 1855-ös álmoskönyv szerint: béna: károd lesz habozás miatt. Bénát látni: szerencsétlenség. Bénát

: gyógyulás. A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: béna: baj, kellemetlenség. Útonjárónál: nem jót

.

Bencés pap. Törvényszéknél lesz dolgod.

Beoltás. Hiábavaló reménység.

Bér. Hamisság.

Berámáztatni egy képet: alapítani valamit.

Berekedni. Harag.

Saját jegyzetem szerint: berekedés, amelyet nõk álmodnak: elkésett vendégüket jegyzi. Nagy berekedés,

fájdalommal jár: zavaros szerelem.

Bérc. Nagy úrral lesz dolgod.

Bérest látni: ajándék.

Bérelni. Jó aratás; birtokot: pletyka a szomszédok közt.

Bérlõ. Nagy bevétel.

Beretva. Kés: rossz hír; beretválni: veszteség; beretválkozni: akadály; beretváltatni: nagy

ég; beretválni asszonyt: nagy elõnyöd van.

Bérmálkozni látni: szórakozás; bérmáltatni: új ismeretség.

32

Beszélni. Közeli betegség: ha tudod, mit beszéltél: nyereség; beszélést hallgatni: kellemes

átogatás; beszédet tartani: civakodásba keveredsz.

Beszegni valamit: tisztesség.

Beszélõ madár. Kétségbeesés.

Beszélõ baba. Szórakozás.

Beszennyezni valamit: lustaság.

Betakarni valamit: jó barátság; magamagát betakarni: féltékenység.

Beteg.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: betegség: semmi jó; betegnek lenni: az álmodónak jó, másnak rossz;

meglátogatni: kívánságod teljesedik. Az 1756-os álmoskönyv szerint: beteget látogatni: szándékodat

eszközökkel véghez fogod vinni; betegeskedni: rabnak jó, másnak gonosz; betegágyas nõ:

ívás keresztelõre; beteg ember: egészséges aggkor; betegpénztár: szabadulás gondtól; beteget

átogatni: vágyaid teljesülnek; beteget ápolni: félelem.

Újholdkor betegnek lenni: szerelmeskedést jelez.

Betû. Kellemes foglalkozás, újdonság.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: betûket tanulni: a szorgalmasoknak jó; hivatalnokoknak és

, akik maguknak gyermeket kívánnak: rossz. Az 1855-ös álmoskönyv szerint:

ûket tanulni: anyagi haszon.

Betût írni: fejtörés; betût nyomva látni: öröm; betû, ha írott: régen várt levél.

Betyárt látni: jó kedved lesz. Betyárral beszélni: szerzõdésed, árendád nem fenyegeti

. Betyárral hálni: váratlan szerelmeskedést jegyez.

1756-os álmoskönyv szerint; betyárral álmodni: szép szerencse. Útonjárónál meglepetést mutat.

Gvadányi Márton szerint: betyár, aki lóháton iramodik, elviszi gondodat.

Saját jegyzetek szerint: betyárral táncolni (fiatal nõnél): gyermek, (özvegyasszonynál) jó egészség jegye.

Fekete betyár: öröm. Õsz betyár: nõnél nem szerencse.

Bezárnak (álmodban): véletlen öröm a háznál.

Bezörgetnek (ablakodon): szerelmeseknek jót mutat; másnál adósságot jelez.

Bibe (virágban): szégyent mutat, amelyben asszony miatt lesz részed.

Bíbic (ha kiált): jó kívánság.

Bibircsók. Szerelmesek álmában csókolódzást jegyez; ha testükön van: apró örömet jegyez.

1756-os könyv szerint: bibircsók szerelmi bánkódást jelez. Kerner Jusztinusz szerint: vigyázzunk

ünk egészségére; sok bibircsók orron: asszonyhûség ingadozását jelzi.

Saját jegyzetek szerint: bibircsók, amely testünket belepi: bánat, szégyen, esetleg közelgõ betegség jele.

Biblia. Jó remény. Bibliát olvasni: nagy veszekedést jelent családodban.

Kerner Jusztinusz szerint: bibliát látni: nyugalom. Útonjáró álmában biblia: váratlan haláleset miatt való

érést jegyez. Öregasszony álmában: temetést mutat.

Bíbor (szín): szédelgés. Bíborruha: jelzi, hogy nehézségekben lesz részed. Kedveseden bíbor:

érság vetélytársaddal. Atyádon bíbor: mostohaanyát mutat.

Bicska. Pletyka.

33

Bika. Vendéged jön; ha üldöz: betegség; ha elér: öröm.

A Lipcsei nagy álmoskönyv szerint: bikával álmodni: közeli betegség; ha üldöz: jó barátod elveszíted;

családi kellemetlenséget. Péter-Pál napján a bika: nagy szerencsét jegyez gazdaságodban.

Útonjárónál: rossz vendégfogadót mutat, ahol civakodásban lesz része.

Bilincs. Szerencsés változás jegye. Bilincs kezeden: váratlan jó barátra szert teszel. Valakit

: gond jegye.

1756-os könyv szerint: bilincs lábadon: házasságot; kezeden: szép hivatalt jegyez. 1833-as könyv

: ambó.

Billikom. Óvatosságra int. Aranybillikom: részegség, amely csúful végzõdik; billikomból inni:

ép idõd lesz.

Kerner Jusztinusz szerint: billikom (borral): szerencse és gazdagság.

Szent Mihály napján: bõ szüretet jegyez.

Bimbó. Öröm. Bimbót látni: szerencsés szerelem.

Birka. Sáros idõ. Birkát zöld mezõn látni: nagyon jó. Gazdag embernek: gondot jelez.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: birka a mezõn: egészség és szerencse jegye; birkát õrizni: nyereség;

át vágni: veszedelem; birkahúst enni: becsület; birkapásztort látni: esõ és kár; birka õszi mezõn:

énység, hosszú tél. 1833-as könyv szerint: birkapásztor jelez óvatosságot mulatságaidban az

körül. Birkanyáj: megelégedettség. Bárány: kedvezõ jövõ. Útonjáró embernél: birkanyáj:

vásárt mutat. Kos havában: sok birka: sok gond. Ikrek jegyében: pénzt jegyez. Húsvét hetében:

ünnepek jele. Kereskedõnél: birka: nyereség.

Birkózás. Küzdelmes jövõ képe. Birkózás közben összegabalyodni: szerelmeseknek különösen

ó jel; alulmaradni: megcsalást mutat; gyermekkel birkózni, s azt legyõzni: megrágalmaznak.

Kerner Jusztinusz szerint: halottal birkózni: betegség jegye.

Saját jegyzeteim szerint: birkózás egy ismeretlennel, attól legyõzetni, és szégyent érezni, jelentõs a

: változást mutat.

A különös álmokból: birkózni kutyával vagy más egyéb állattal, amelynek ernberfeje van és a fej

õsünké: jelzi, hogy ne higgyünk gonosz indulatainknak. Birkózni erdõvel: gonosz, veszteség.

Asszonnyal birkózni és legyõzetni, mégpedig olyként, hogy az asszony kívánságának rabszolgái

ünk: félelmetes jegy. Szörnyekkel birkózni, amelyektõl undort érzünk: betegnek gonosz.

Bíró. Ne kételkedj. Bíró elõtt állni: jó jegy.

Bíróság elõtt állni: ellenséges, gonosz jegy. Bíróság által elítéltetni: rút hálátlanságot

.

Bírósági szolgával beszélni: jegyzi, hogy õrizkedj barátaidtól.

Birsalma. Kibékülsz ellenségeddel.

Birtok (-ot örökölni) jelez: közeli menyasszonyságot vagy võlegénységet; birtokot venni:

érõ jómód jele; birtokot látni: jó célok után törekszel; birtokot eladni: szegénység

ádodban.

1756-os szerint: kis magyar birtokot venni vagy örökölni: biztos lakodalom.

Bitangot látni: nótás társaságba keveredsz.

Bitófa (-t látni): hamis barátaid vannak. Bitófán látni magad (lógva): nagy becsületben és

írnévben lesz részed.

34

Kerner Jusztinusz szerint: a bitófa utaidban változást, nyugtalanságot, forgandóságot jegyez. Állatkereskedõnél:

jele, míg más kereskedõnél: gonosz. 1833-as szerint: bitófát építeni: halálesetet

.

Bivaly. Nagy nyeremény.

Bizonyítvány. Vendéglátás.

Bóbita. Rövid öröm.

Bocskor. Szegénység. Bocskoros tót: házi mulatság, jó háztartás, boldogság.

Bódé. Nagy gond. Bódéban árulni: szerencse.

Bodnár. Víg társaságot jegyez.

Bodzafa (virágban): házigond; zöld bodzafa: titkos öröm; bodzabogyó: gyomorfájás; spanyol

: szívbeli öröm.

Bogáncs. Veszekedés a sógornõddel. Jegyzi még ellenségedet, aki rágalmaz. Szégyenbe

ülsz.

Bogár. Szerencse. Ha testeden mászik: veszély jele.

1855-ös könyv szerint: bogár jegyez veszteséget is. Kerner szerint: fortélyos fecsegõvel lesz

álkozásod. Bogarat keresni: nagyravágyást jegyez.

Boglár. Új ismeretség, tartós barátság.

Bogrács. Szegénység. Bográcsból húst enni: egészség.

1833-as könyv szerint: bográcsban fõzni: szerencse jegye.

Bogyó. Jó reménységet mutat.

Bolondoskodni. Betegnek jó, egészségesnek kedvetlenség. (1756)

Bojt. Szomorú hír.

Bojtár. Károsodás.

Bojtorján. Jó idõjárás. Néha titokzatosság.

Bók. Szerelmeseknek jót jegyez. Másnál: betegséget.

Boka. Közelgõ szerelmet mutat, amely nem tesz boldoggá.

Kerner szerint: boka: utazás egy nõ után.

Gvadányi Márton szerint bokázó vándorlegény: rideg márciust, hideg karácsonyt hoz.

Bokor. Félelmet jegyez.

1833-as szerint: a bíróság ellenséged javára ítél. 1755-ös szerint: bokrot látni: jegyez hátráltatást.

Útonjárónál: bokor rossz találkozás, gonosz éjszaka jele. Asszonynál: bokor mindig veszekedés jele.

Öregembernél: lábfájás. Szent András napján: zöld bokor hosszú, csúf, nehezen múló, visszatérõ tél

. Reszketõ bokor: gazdánál gondoskodást mutat a jószágairól. Másnál utazás rossz idõben.

Szerelmeseknél jegyzi, hogy titkuk kitudódik. - Kerner szerint: bokor jegyez orgazdát is. A tüskés

: kiderülõ titok jegye. Száraz bokor: hosszú szomorúság.

Gvadányi Márton szerint: bokor, amelybe elbúvunk és szerelmeskedünk: gonosz asszonypletykát jelez.

Bokréta. Szép asszonnyal lészen találkozód. (1833.)

35

Boldog (-nak érzed magad álmodban): károsodást jegyez. Boldogtalanság az álomban:

jegye.

Bolha. Hiú remény.

1853-as könyv szerint: sok bolha: sok bánat jegye. Kerner szerint: bolha jelez: türelmetlenséget olyelérésében, amelyeket hiába remélsz elérni; bolhát fogni: szerelmeskedést jelent egy hõsbe; sok

rajtad: reményeid gyümölcsöznek; bolhacsípés: veszekedés, szükség; bolhát messzirõl látsz: pénzt

álsz. Útonjárónál bolha: álmatlan éjszaka veszteség miatt. Szent András napján: enyhe tél; József

án: meleg tavasz. Állatkereskedõnél: veszteség a vásáron. Özvegyasszonynál: hiába várt kérõ.

Öregasszonynál: egyedüllét. Szerelmeseknél: óvatosságra int a leskelõdõk elõl. 1833-as szerint: bolhát

: pör jele.

Saját jegyzeteim szerint: bolha, amely egy asszonyról ugrik rád: jelzi, hogy másnak gondjait veszed

álladra. Öregemberrõl ugró bolha mindig gonosz. Bolha kedvesed arcán, amely mintha volna szeplõ:

ánat jegye. Bolhás kutya: incselkedõ vendég.

A különös álmokból: bolhát számláló öregasszony, aki állna pendelyben egy ablaknál, és régi kedvesedhez

ó arcú, de mégsem õ: jelzi, hogy egy múltban elkövetett tévedésedért felelõsségre vonnak.

Bolha, amelynek volna emberkeze és lába: veszély.

Bolond (ha megy): kitüntetés jegye. Bolondok: szerencsét mutatnak.

Bolond estély. Örömhír. Bolondház: szerencsétlenség. Bolondgombát enni: szerelem.

Bolt. Sok gond. Boltot nyitni: jó szerencse jegye. Boltot zárni: megszidnak.

Bolthajtás. Dicséret.

Bolygócsillag. Ritka vendég.

Bomba. Nagy kellemetlenség.

Bontani. Rossz hír.

Bor (-t látni): tolvajlás ér. Sok bort inni: jegyez vállalkozást, mely jól sikerül. Bortól tántorogni:

égyen. Bort csapból folyni látni: gonosz jegy. Bort eladni: szerencse. Bort vizsgálni:

átogatás, jókedv.

1756-os könyv szerint: bor fejér avagy zöld: jókedvû lészesz. Bort feketét látni: munka, dologtevés. Bort

ávárlottal látni: gonosz. Bort akarni venni: járás. Kerner szerint: borcégér: részegség. Borecet:

ú helyzet; borház: remény; borházban idõzni, s benne bort inni: óvakodj barátaidtól. Borlopó:

ó vagy ternó. Borkõ: hamisság. Borszag: betegség. „Borecetet innya: visszavonás. Bort alkalmasint

: jól elrendeli dolgát.

Útonjárónál bort venni: jó esztendõt jegyez. Szent Mihály napján borral álmodni: bajt jegyez pincékben;

József napján: gyenge szüret; Szent Ivánkor: rossz gazdálkodást mutat.

1833-as szerint: bort zsidóktól venni: perpatvar a famíliában, esetleg elválás a feleségtõl, gyermektõl.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: vörös bort inni: rendkívüli szerencsét mutat.

Más feljegyzések szerint: törött bor: haláleset jele; borospohár (telve): vágyakozás asszony után; üres

ár: betegség; borospince jelent kétes társaságot, hol kellemetlenségben lesz részed.

Saját jegyzeteim szerint: bor, amely megtölt: elégedetlenség.

A különös álmokból: borban úszni, belõle ki nem menekülhetni: közelgõ betegség. Bor, amely fejedre

: szégyen.

Gvadányi Márton szerint: bor okádást jegyez.

36

Borbély. Újdonság, de legtöbbnyire hazugság jegye. Borbéllyal fogat húzatni: betegségünktõl

.

A különös álmokból: borbély, aki jönne, hogy elvegye szakállad, de helyette öregasszony jön, és

ötör: gond jegye. Borbély, aki beszappanozza arcod, aztán megszalad: egy jó reménység eltûnését

.

Asszony álmában a borbély mindig szerelmesedést jegyez.

Borotválni. Kis nyereség; borotváltatni; jó étvágy; borotváltatni és hajat vágatni: nagy

ég; borotválást látni: kerülsz valakit, aki szeret. Borotva: veszély. (1833.)

Kerner szerint: borotva: szerencse.

Borda. Nehéz idõk jele. Bordatörés jegyez rossz feleségedtõl való megszabadulást.

Bordélyház. Eredményt jelez.

Kerner szerint: öregembernél szerencse jegye; fiatalnál: gonosz vágy.

Borjú. Öröm. Borjúhúst enni: változást mutat. Borjúbõgést hallani: jelzi, hogy dolgaidat

. Borjúölés: családi ünnep. Borjút eladni: hátad mögött nevetnek. Borjút venni:

ég. Borjúvásáron õgyelegni, de nem vásárolni: nagy idõváltozás.

1756-os könyv szerint: borjúval álmodni: rossz idõ. Fehér borjú: kár jele. Sárga vagy fekete borjú:

kellemetlenség. Borjúvásárról kötõfékkel menni haza: rossz gazdálkodás jele. Szent András

án borjúval álmodni: adósság. 1855-ös könyv szerint: borjúvá lenni álmunkban; nagy csalódás

ádi körben. Állatkereskedõnél fekete borjú veszteség jegye.

Borogatás. Közelgõ szegénység.

Borókafa. Hû szolgát jelez. Borókapálinka: harag jegye. Borókaág: szenvedést mutat.

Borona. Jegyzi, hogy adósságod titokban marad; jóléted közeleg.

1833-as könyv szerint; gazdaembernek igen jó jelentés, másnál: betegség abban az esztendõben.

Andráskor: nyugtalanság, gond jegye. József napján: szép idõ jelvénye. Szûz havában: gonosz.

Újholdkor: elmulasztott munkát jelent.

Borostyánfa. Hír jele.

1756-os könyv szerint: borostyánfa gazdag asszonyt jegyez.

Borostyánkõ. Búbánatot mutat, amely betegséggel végzõdik.

Borsó. Enni: betegség vagy harag. Borsót látni: betegség. Nyers borsó: gyanú.

1756-os könyv szerint: „borsód ha vagyon: gonosz gyanakodás. Borsót enni: titkos szerelem, amely

szerencsésen végzõdik. Borsót szedni: vidámság. - Kerner szerint: borsó jelent vagyoni

ást. Borsó Ikrek havában: szegénység. Kereskedõnél: gonosz. Állatkereskedõnél: betegség

. - Egy öreg asszony szerint: borsót fõzni: szegénység; borsót enni: víg társaság jele; zöldborsót

ámozni: unatkozás.

A különös álmokból: borsó, amely mintha fejeden nõne ki, és ijesztõvé tenné külsõdet: orvost jelez.

Borsó, amely belepi arcodat, orrodat, homlokodat: régi, nem múló bánkódás jele. Borsón térdepelni:

bánat.

Bors. Szerencse a szerelemben. Borsos étel: rossz fogadtatás. Borstartó: elõvigyázatosságra

.

Borz. Hideg idõjárást jegyez. Borzot lõni: jegyez titkos ellenséget, akivel váratlanul

.

37

Kerner szerint: borz jelez éhséget.

Borzbõr. Veszteség. Borztanya: biztos jövõ. Borzvadászat, siker esetén: jó jel. Borzot fogni:

lakásváltozást. Borzkutyát látni: ritkaság felfedezése.

Borzasztót elkövetni: veszély.

Bosszú. Betegség. Bosszút állni: valakit magadra haragítasz. Bosszút látni: sok elõnyöd van.

Boszorkány jegyez: civakodást, asszonyperpatvart, családi viszályt.

Kerner szerint: kincset lelni ez álom révén. Ha fiatal a boszorkány: rágalom jár nyomában.

A különös álmokból: boszorkánnyal, aki az esõcsatornán mászott be hozzád, szerelmeskedni, de ebbõl

felébredni: gonosz vágyat mutat. A boszorkány, aki saját lányát áldozná fel férfiak kívánságának,ez ébredéssel végzõdik: alattomos gondolat jele egy bûn után.

Gvadányi Márton szerint: boszorkány nappal igen gonosz, de éjjeli sötétben igen mulatságos.

Bot. Családi kellemetlenség jegye. Eltört bot: mérgelõdés jele. Elveszett bot: elvesztett

ény. Botot találni: barátra szert tenni. Botot elültetni: nagy szégyen. Botos emberrel

álkozni: megkönnyebbülés.

Bõgõ. Rendkívüli szerencsét jegyez.

Törött bõgõ: pletyka a házban. Bõgõn játszani: jegyzi, hogy barátaiddal jámborságban élsz.

Bõgõt látni: fülbetegséget is mutat. De jelez táncmulatságot is, amelyben rövidesen részed lesz.

1756-os könyv szerint: bõgõ: szerelmes, öregedõ asszonyt jegyez részedre. Bõgõvel hálni: házasság

épe.

A különös álmokból: bõgõ, amely nem bõgõhangot ád, hanem énekelne, mint egy elvarázsolt leány, és

éged szerelemre felszólítana: félénkséget jegyez egy bizonyos asszonnyal szemben. Bõgõ az ágy alatt,

õl a nóták kimásznak, és emberi alakot öltenek: titkos vidámság. Esetleg kirándulás jelképe.

Bögre. Jólét jelvénye. Törött bögre a világ fennállása óta: haragot mutat.

Útonjáró embernél a bögre szükséget is jegyez. Asszonynál, ha tûzön van: betegség, sorscsapás jele.

Egyébként jövedelem és családi szaporodás jele. Újholdnál: jó háztartást mutat. Andráskor: szívfájás.

Gazdasszonynál: röstség jele (1855). Öregembernél: betegség.

Böjt. Jelzi, hogy oktalan emberekkel vagy körülvéve, akiktõl õrizkedj.

Az 1757-es könyv szerint: asszonynál epedést jegyez.

Bölcsõ (gyerekkel): öröm. Gyerek nélkül: gond.

1833-i könyv szerint: biztos gyermekáldás.

Bölény. Váratlan segély.

Bölömbika (-t hallani): egy nagyúr megharagszik rád.

Bõr (emberi): szerencse. Állatbõr: kellemetlenség. Ha a saját bõröd hámlik: szegényedés.

Foltos bõr: irigység. Állatbõr (kereskedõnél): jó vásárt jegyez. Szõrös bõr: betegség. Puha bõr:

átság. Kígyóbõr: szerencsétlenség a bugyellárisban, de annál szerencsésebb asszonyoknál.

Durva bõr: veszekedés. Bõrkötény: váratlan kereset.

A különös álmokból: bõröd, amely mintha leválna arcodról, hogy mezítelen, veres húsodat láthatni: egy

égi szemérmetlenség miatt szégyenkezést jegyez. Bõröd, amely nevekkel, betûkkel van teleírva, mint

fának a kérge: jegyez nem teljesült kívánságokat.

Gvadányi szerint: a test bizonyos részén megfeketedett, cserzett, durva bõr: asszonynál öregség jele.

38

Saját jegyzeteim szerint: lógó bõr, amely keménynek látszik, mint a lóbõr, valamint ugyanolyan hangot

ád: kellemetlenség egy féltékeny szépasszony miatt.

Kerner szerint: asszonybõr, mely volna szép, fehér: változó idõjárást jelez.

Börtön. Jegyez: egészségi állapotban való hanyatlást, de másrészt jó szerencsét is. Börtönben

árni: emelkedés a hivatalban. Börtönben ülni és bánkódni: szomorúságunk után piros öröm

övetkezik. Börtönbe indulni: csalás.

Újholdkor: betegnek gyors gyógyulást jegyez.

A különös álmokból: börtön, amelyben gonosz szag van, és csúf öreg emberekkel telve, ahová

életlenül tévedtünk, és ismerõs fiatal nõt leltünk: jelent a látott nõnek jó szerencsét, nekünk

ánatot. Asszony álmában a rabok, akik vizet hordanak: szerelmeskedést jelentenek. Börtön

ában valamit csinálni és elfutni: betegség.

Bõsz ember. Szerencse. Bõsz kutya: nyereség. Bõsz kutya, mikor harap: rágalmazás jegye.

Brekegés. Jó hír.

Búbos galamb. Szegénység.

Bucka. Munkában való késlekedés jegye. Gyepes bucka: jelzi, hogy rövidesen holttestet

átunk.

Búcsú. Búcsú jó baráttól: a csalódás jegye. Rokontól, atyafitól: a közeli viszontlátás mutatója.

Búcsú idegentõl: egy barátod elvesztésével jár. Búcsú a szüleinktõl: nagy barátkozást,

ékülést mutat családunkban. Búcsújárás: gyógyulást jegyez a betegnek: egészségesnek

ámságot, amely csúf jövedelem miatt érkezik; asszonynak gyereket is jelez. Búcsúsember:

gyónni. Búcsúsgyerek: haláleset.

Kerner szerint: búcsús-asszonyokkal együtt aludni egy fa alatt, amelyen a holdvilág állna: szerencséd

bizalmas barátságba jöhetni egy nõvel, akire nem is gondoltál volna. Leginkább kocsmárosnéval.

Gvadányi Márton szerint: búcsúsokkal gyalogolni: haszontalan foglalkozás.

Egy öregasszony (Radics Mária) szerint: búcsúsok után menni és felszedni, amit elhánynak: lappangó

ágyakozás.

A különös álmokból: nõ, ha álmodna búcsújáró öregemberrel, aki fenyegetné õt keresztjével, majd

õszakoskodna: szerencsétlen szerelmet mutat.

Budára menni. Jó reménység. (1833.)

Bugyelláris. Titok kiderül.

Bukás (a mélységbe): jegyzi, hogy túlságosan sokat remélsz szerencsédtõl.

Bukfenc. Jó aratás.

Bunda. Helyzeted javul. Jó barát mutatkozik. Bundát kapni: szerelem. Bundát venni: jó

összeköttetésekre tész szert. Öröklött bunda: gyermekáldást jegyez.

Bujálkodás. Jelez szárazságot.

Útonjárónál: részegség. Újholdnál: pénz asszony kezébõl. Esõs esztendõben: állatok szaporodását.

Szilveszterkor: gyermekáldást az újévben. 1855-i könyv szerint: egészséget mutat.

Bunkó. Elõrehaladásod hivatalodban két könyöködnek munkája. Bunkóval aludni: jelez

érhetetlen célokat. Bunkó, amely a konyha sarkában áll: tolvajt mutat.

39

Burgonya. Általában kemény munka jegye. Burgonyát fõzni: változó sors jegye. Burgonyát

álni: eredményes, de nehéz jövõ. Burgonyát ültetni: gond. Burgonyát hámozni: megszabadulás

élettõl.

Egy öregasszony szerint: burgonyát fõzni: kellemetlen vendégség; burgonyaföld: jó aratás jele; burgonyatészta:

ég. Az 1756-os könyv szerint: szegény házasélet.

Burján. Veszteség.

Burnót. Mérgelõdés. Burnótszelence: lelkifurdalás.

Bútor. Házasság. Új bútor, amelynek szaga van: haláleset. Régi bútor: nagyravágyás.

Butykos. Vidámság jegye. Üres butykos: kár. Teli butykos: mérgelõdés.

Búza. Jó reménység jegye. Sok búza: nagy bánat mutatója. Búzaasztag: minél nagyobb, annál

jel. Búzacséplés (ha nem látod): pénzt jelent. Búza zöld mezõben: szapora tennivaló.

Búzát kaszálni: áldás.

Az 1759-es álmoskönyv szerint: „Búzafõ, mely temérdek: jót jegyez. Búzát bõven látni: nagy bánat.

Búzaasztagot látni: mennél nagyobb, annyival jobb. Ha csépeled, de nem látod a búzáját: pénzt hoznak

éked.

Búzavirág. Vigasztalódás a bánatban.

Büdösség. Jó hír. De jelez: betegséget is.

Büdösbanka. Paráznaság.

Bükk. Gond. Férfinak, nõnek egyaránt gonoszat jegyez.

Bükköny. Száraz esztendõ.

Bûvész. Jegyzi, hogy tarts ki szilárdan akaratod mellett. Bûvész pálca: kellemes dolgot

ott, ahol kellemetlenséget vártál.

A különös álmokból: bûvész, aki volna középkori ruházatban, öreg ember lenne, de az agg vonások alatt

jó ismerõs arcát mutatná, és bennünket úgy elvarázsolna, hogy tagjainkat mozdítani sem bírnánk:

bánatot, amelyet abból a korszakból érzünk, mikor még igen fiatalok voltunk. (F. S.)

*

C

Cardinállá tétetnek akaratod ellen: fõtiszteletre emelnek, amelyben elég bút vallasz. (1759.)

Cápa. Utazás.

Cédrus. Szerencsés jövõ. A szerelemben is.

Cédula. Eltévesztett élet jegye. Cédulát cserélsz valakivel: megcsalnak.

Céhmester. Katonaságot jegyez.

Cékla: Ájulás társaságban. Lázas betegség.

Cérna. Kellemetlen híradást jegyez arról, hogy vágyaid még nagyon sokára válnak valósággá.

Menyasszonynál: jelez jegyesség felbontását is.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: kötõcérna: vándorlás jele; fehér cérna: ajándékot vonz; fekete cérna:

öszöntõje a balszerencsének; kék cérna: jó reménység; piros cérna: közeli öröm. - Egy öregasszony

: cérna, amely összevissza van gombolyodva, gubancolva: akadályt jelent álmaink elérésében.

Cérnát befûzni: udvariasság jele. Eltépett cérna: harag jelvénye. Cérnát gombolyodni látni: nehéz

40

helyzetbe kerülünk. Cérnát legombolyítani (saját kezünkkel): terveink visszafelé haladnak. Összegubancolt

érna jelent még rossz idõt is. Szûz havában ugyanez: vénlányságot. András éjjelén: nehezen

étrejövõ házasságot. Újholdkor: családi ellenkezést szerelmünkben. Szeles éjszakán: félelmet jövendõ

sorsunktól.

A különös álmokból: cérna, amely hajunk helyett nõne ki fejünkbõl, valamint orrunkból és szemünkbõl:

régi szerelem miatt visszatérõ bánatot, amely borús fellegként néha szívünkre nehezedik. Cérna,

patikáriusüveget kötnek be: csalárdságot jelent. Fülben viselt cérna: váratlan hír.

Gvadányi szerint: óvakodj a cérnafûzõ nõtõl, semmire sem jó.

Saját jegyzeteim szerint: cérnát látni magunkon: új ismeretséget mutat.

Radics Mária szerint: cérna, amely a lábra csavarodik: egy nemszeretem-házasság jelképe.

Cica. Fegyelmezetlenség jegye.

Egy öregasszony szerint: karmoló cica jelzi, hogy haragos kezek közül menekülsz. Fiatal cica: elcsábításodat

. Cicát látni jelent még: kellemetlenséget és elárult szerelmet is. - 1855-i könyv szerint:

mutatja, hogy hamis emberekkel lesz dolgod, de te könnyenhivõ lész a beszélgetésben. (Ez fiatal

õkre vonatkozik.) Cica jegyez: kiabálást, kellemetlen tárgyalást. Cica a háztetõn: gonosz jel;

öregasszonynál: betegség.

Cickány. Szerencse.

Cicomázás. Jelzi, hogy kenyeredet becsületes úton keresed.

Cigány. Tolvajlás. Cigánymuzsika: mulatság. Cigányasszony: kellemetlenség. Cigányasszony

(úriruhában) férfinak veszedelem. Kancsal szemû cigánynõ: szerelmi boldogtalanság.

Cimbalom. Búsulás.

Az 1759-es könyv szerint: hadba vonulás, háború.

Cimbora. Vigyázz! Váratlan esemény elõtt állsz.

Címer. Lelkiismereted nyugtalan.

Cincér. Szép idõ.

Cincogás. Szerencse. Öregasszonynál: vágy.

Cinege. Hideg idõjárás. De jelez rövid utazást is.

Cink. Ajándék.

Cinke. Öregnek õszi halált jelez, fiatalnak víg farsangot mutat.

Cinkos. Mulatság.

Cinterem. Lakodalom.

Cipész. Váratlan költség.

Cipó. Ha fehér: egészség.

Cipõ. Jelez egészséges táplálkozást. Nagy cipõ: utazást mutat; szûk cipõ: szorult viszonyok

ése; rongyos cipõ: veszteség. Cipõt felhúzni: kirándulásra mégysz. Új cipõ: jó reménység.

Cipõt foltozni: hasznos foglalkozásban lesz részed. Cipõt venni: csalódás jele; egyben elutazást

mutat. Cipõt elveszítesz: igen kellemetlen hírt hallasz. Cipõt találni: ajándék.

Kerner szerint: cipõ, mely nem a lábunkra van szabva: jelent kedvünk ellen való utazást. Báli cipõ:

ég. Halotti cipõ: öröm. Rongyos cipõ, amelybõl lábujjaink különösebben kiállanak: hideg

õjárást mutat. Asszonynál: szûk cipõ gyanúsítást jegyez.

41

Ciprusz. Igen hosszú utazást jelez.

Cirógatni szépasszonyt: nagy veszekedés.

Citera. Rossz társaságba keveredsz. Citerázni: jelzi egy utazásodat a hegyek közé.

Citrom. Halál. Citromot enni: jólét.

Coboly. Drága esztendõ.

Comb (asszonyé): szerencse a szerelemben. Általában combot látni: öröm jele. Sovány comb:

ázasságtörés jegye.

A különös álmokból: comb, amely olyan asszonyé, akinek combját nem láthatjuk: jegyez változást.

Combok, amelyek ismerõs nõké, de a fej és törzs nélkül látjuk, és szeretnénk felismerni õket: gonosz;

valamely közeli, súlyos betegség jelei. Combok, amelyek fekvõhelyünkhöz nyûgöznek, felemelkedni

engednek: szabadulás vágya a házaséletbõl. Öreg combok jegyzik a feleséget.

Cölöp. Veszedelem.

Cukor. Hízelkedés jegye. Mutat gazdagságot is. Sõt kedvességet és engedelmességet,

részünk lesz. Cukrot enni: haragot jelent. Cukrot törni: látogató közeleg. Cukrot

: szégyen. Cukorgyár: jó hír.

Cukrász. Harag. Cukrászda: gyomorrontás.

Egy öregasszony szerint: kicsapongás.

*

Cs

Csaholás. Jó hírt jegyez.

Újholdnál: kérõt mutat fiatal leánynak. Csaholás András napja után: jelent félelembõl elmulasztott

ást is. Útonjárónál: korai indulást mutat. Télelõben gazdaembernél: erõs fagyot jelez és fehér

ácsonyt. Farkasugatás Szûz havában: gonosz jel. Õrök, virrasztók álmában: váratlanság jele.

Csákány (-t használni): öröm. Csákánnyal feszíteni ajtót: meglepetés. Csákánnyal bontani: jó

õjárás. Szent Mihálykor költözködés.

Csáklya. Jó barát. Halásznál: jó fogás.

Csákó. Veszedelem.

Útonjárónál: veszteség, esetleg tömlöc jele.

Család. Jegyez gazdagságot. Családi kör: örökség.

Csalán. Harag mutatója.

Csalfa (nõ): nagy vigalom jele. Szõke, csalfa nõ: úri mulatság.

Csalit. Titok.

Csámpás ember: levélhordó útján szerencse.

Csap. Betegségedben könnyebbülés jele.

Csapda. Mulatság vár rád. Csapdát állítani: jó üzlet.

Csáp (bogáré): mérget jegyez.

Csapóajtó. Fenyegetõ veszély mutatója.

42

Csapófa. Jelzi, hogy nem vagy elég szorgalmas teendõidben.

Csaplárossal beszélni: jegyzi, hogy ismerõseid kihasználják gyengeségedet.

Az 1759-es könyv szerint: csapláros jelent rossz esztendõt. A lipcsei szerint: betyárság jele. Újholdkor:

ássák a ház falát a szomszédaid.

Csapodárság. Kellemetlenség. Csapodár anyós: szegénység. Csapodár võlegény: örök bánat.

Csapodár barátnõ: óvakodj a gyermekágyasságtól.

Csapszék. Gonosz hír.

Csárda. Szerencse.

Csillaghulláskor: kincstalálás. Szent András napja után: szerencsés utazás. Szûz jegyében: családi

ánat. 1759-es könyv szerint: „Tsárdában lenni néked öröm, ellenségeidnek bosszúság.

Császár. Öröm jele.

A lipcsei könyv szerint: jegyez emelkedést hivatalodban. Császárral beszélni: jelent váratlan szerencsét,

folytán viszonyaid javulnak. Császárnét látni: biztos võlegény közeledik.

Csat. Jegyzi, hogy olyan ismeretséget kötsz, amely az életed végéig épségben marad.

Csata. Nagy változás és gyász.

Csatlós. Jegyez nagy konyhát.

Csatorna. Mutat szétfoszló reményeket. Csatornába esni: jó reménység.

Csecsed (ha sok vagyon): paráznaság. (1759.)

Csecsemõ. Pártfogó jó barátok segítenek bajodban. Csecsemõsírást hallani: öröm. Csecsemõt

ürdetni: ambó. (1855.)

Cseléd. Gyanúba keveredsz. Pletyka. Elveszett tárgyak. Ha magadat álmodod cselédnek:

ázatosságod révén szerencsés ismeretség.

Csemege. Közeli eljegyzés.

Csemete (fa): felesleges fáradságot mutat.

Csempész. Csalódás.

Csendõr. Szorgalom.

Csenevész (gyermek): nagy bánat.

Csengés (fülben): félelem jegye. Hirtelen csengetést hallani: érdekes hír közeleg feléd.

Csengetés az ablakod alatt: vidámság, szánkózás. Csengettyû: látogató.

Kerner Jusztinusz szerint: csengés, amely hajnali harangszóra emlékeztet, elmulasztott kötelességet

. Esti harangcsengés: öregség jegye. Csengetés a kertben: valaki tilosban jár a háznál. Csengetés a

álókamrában: feleséged mással szeretne álmodni. Csengetés a lábadon: temetõbe visznek. - Egy

öregasszony szerint: csengõ a ház elõtt: éjjeli látogatás jegye.

Saját jegyzeteim szerint: csengetést hallani, ágyból felkelni, ajtóhoz menni, és ott senkit sem találni:

éget jegyez, aki valamit a háztól elvisz.

A különös álmokból: csengõ, amely fülünkön nõ, és csengõ, amely testrészünkön cseng: tehetetlenség,

ág jelvénye.

Gvadányi Márton szerint: a csengõ gyermekjáték, amely felnõttnek csak bosszúság lehet. Radics Mária

: éjjeli csengetés: haláleset a családban.

43

Csepegés (-t hallani az ereszrõl): betegnek igen jó; egészségesnek feltûnõ hírt jegyez.

Vízcsepp, amely reád hull: pénzkiadás.

Kerner szerint: vízcsepegés, amelyet nem látunk, csak hallunk: jegyez állatkereskedõnek tolvajságot,

ásnak rosszullétet.

A különös álmokból: csepegés, amely egy lezárt koporsóból hangzik, mintha a halott élõ volna: kedves

, kedves szó utáni vágy. Jelent sírdogálást meghalt szülõkért.

Cséplés. Perlekedés.

Csepû. Csüggedt gondolatok.

A különös álmokból: csepû, amely arcunkból nõtt: öregedést jegyez. Nõnél szerelmi bánat.

Cseresnyét enni. „Nem adják meg az ígéretet. (1759.) „Cseresnyét (feketét) enni: dolgodat

ánod. (1759.)

Kerner Jusztinusz szerint: cseresnyét enni jegyez nagy veszekedést. Cseresnyét fáról szakítani: öröm,

ég, szerelem. Útonjárónál: szépasszony barátsága. Cseresnyefa: kellemes idõ, hazug szavak.

1799-es könyv szerint: kényes órák állnak elõtted. Egy öreg asszony szerint: cseresnyéslepény: harag

a testvérrel. - Egy másik öregasszony szerint: édes cseresnye: bánat, míg savanyú cseresnye: öröm

. Cseresnyét ajándékozni: az ajándékozottnak nagy öröm. Cseresnyét szedni: szószegés. Cseresnyét

: lustaság.

A különös álmokból: cseresnye, amely fülünkön, orrunkon nõtt, és tõle meg nem szabadulhatunk: jegyez

vágyást valakinek, aki már régen nem törõdik velünk. Cseresnye (nõnél) bizonyos testrészén:

ég, de új szerelem jelképe is. Szép, piros cseresnye, amely álmunkban ülõhelyünkön marad:

ég, másnapi rosszullét. Cseresnye, amely a hasból nõ ki: hisztéria.

Cser. Egészség.

Az 1759-es könyv szerint: cserfa gazdagságot és hosszú életû embereket jegyez.

Cserebogár. Változó szerencse.

Kerner szerint: szerelmi találkozó. Útonjárónál: szerelmi bánat. Újholdkor: gond. József napján:

tavasz. Võlegénynél: kételkedés. Öregembernél: halál még abban az esztendõben. Fiatal

ál: bujaság. Az 1759-es szerint: szép, de szegény feleség. Özvegyasszonynál: kérõ.

Özvegyembernél: csalódás. Télelõ havában: betegség.

A különös álmokból: cserebogarat enni, és ezzel jövedelemhez jutni: kövérség jegye. Cserebogár, amely

õlünk kibújik és nyomban elrepül: betegnek igen jó. Cserebogárzúgást hallani téli éjszakán: vígság.

Asszony, akinek haja cserebogárral telik meg: nagy bánat elõtt áll.

Cserép. Csalódás.

Egy öregasszony szerint: nagy szerencse. Leánynál: eljegyzés. Cserepezõvel találkozni: balszerencse;

beszélni: tûz. Cserépfedõ: veszedelmes utazás.

Kerner szerint: izzó cserép, amely égõ házról lerepül: pletyka, amely miatt veszedelembe jutunk.

A különös álmokból: meleg cserép gyomrunkon, anélkül hogy betegek volnánk: költözködést jelent.

Lábmelegítõ: özvegység.

Cserjés. Titok.

Cserjésben tartózkodni: titkos, szemérmes dolgot mívelni: Cserjésben aludni: honvágy.

Csésze. Ajándékot várhatsz.

Az 1855-iki könyv szerint: csészét venni jegyez meghívást kellemes mulatságra. Aranybetûs csésze: jó

ázasság; inni belõle: szerencse a szerelemben, jó barátság, gondtalan esték. Csészét eltörni: jegyez

44

árulást, még pedig jó barátnõ által. - Egy öregasszony szerint: csészét ajándékba adni és inni: szerencsés

órákat mutat. Kerner Jusztinusz szerint csésze asszonyt jegyez.

Tisztátalan csészébõl tisztátalanságot inni: terhesség jegye. Olyan csészében fõzni, amely nem evéshez

ó, és belõle a võlegényt megkínálni hûtlenség jele. Csészébe köpni: betegség.

Cséza (rajta utazni): hosszú élet. Útonjárónál: betegség.

Csibe. (Lásd: Csirkénél.)

Csicsergést hallani. Jókedv.

Csicsóka. Szerelem.

Csipi-csóka. Boldog öregség.

Csiga. Jó jel.

Kerner szerint: csigát látni: jó hír egy távol levõ barátról. Csigát enni: gyermekáldás jegye. Egy öregasszony

: csigát látni jegyez még hamisságot is, amely által eredményt érünk el.

Csigajáték. Rossz szomszédság.

Csigér. Betegség.

Csigolya. Csalódás.

Csikolni vagy csikoltatni: gonosz.

Csiklandozás. Érvágás. (1820.)

Csík. Rossz idõ. Csíklevest enni: szerelmes beléd egy asszony. Csíkot ajándékba kapni: bosszú

ér. Csíkot a Tisza mentén halászni: ügyvédet jelez. (1833.)

Csikó. Nagy szerencse.

Az 1759-es könyv szerint: csikó jegyez: új asszonyt is. Vele álmodni farsangban: házasodás jele.

Asszonynál: fiatal szeretõ. Csikó fénylõ szeme: közeli ismeretség asszonnyal.

A különös álmokból: csikó, amely jönne nekünk, és emberi hangon szólalna meg: asszonynak különös

jegyez, amely után gyónni kell.

Csikós. Öröm. Öreg csikós: törvény elé állunk.

Csillag. Öröm.

Az 1855-ös könyv szerint: csillag az égen vigalom jegye. Csillag, amelyet nem az égen látunk:

árvallás, bánkódás. Csillagos ég alatt halászt látni: háború. - Kerner szerint: csillag nagy szerencse.

Csillaghullás: váratlan szerencse. Csillag az ég közepén: nagy vidámság. Csillagvizsgálóval beszélni:

övidesen hazugságot hallasz. - Útonjárónál: csillag szép szerelem. Mihály napján: hosszú szép idõ.

Újholdkor: egy asszony megsegít. Csillag a vízben: régi szerelem visszatér. Csillag egy fa tetején:

áldás. Csillag a párnán: jó asszony szeme. - Kos jegyében csillagokkal álmodni: megszerelmesedés

. - Esõs éjszakán: csendes élet. Szilveszter éjjelén: unokákat jegyez. Égzengésben: béke

énye.

A különös álmokból: csillag, amely a testünkön van: egy elmaradt, várt csók nyoma. Csillagrúgás:

ág.

Csillámlást látni: jó hír. Elsõrangú jó jel.

Csimbók. Alamuszi emberekkel vagyunk körülvéve. Hajcsimbók: aggodalom.

Csipa. Szerelem.

45

Egy öregasszony szerint: fiatal lánynál biztos megszerelmesedés jegye. Vénembernél: gonosz kívánság.

Kerner Jusztinusz szerint: öregember fejét fokra hajtja, ha ez álma. Csipa (más szemében) asszonynál:

ûtlen gondolatot jegyez; gyermeknél: lidércet. Csipa Szent Mihály napján férfinál: szép szolgálólány

virrasztás jegye. Kántorböjtben: betegség, gyomorrontás, álmatlanság. Csipa karácsony éjjelén:

énység, elhagyottság, bánat. Szilveszterkor: gonosz, esetleg haláleset, közeli temetés. József napján:

ájdalmas szerelem. Útonjárónál: hiábavaló vágy.

A különös álmokból: csipa, amely miatt nem látunk, és ezért igen szerencsétlennek érezzük magunkat:

szerelem. Csipás koldus, aki szemérmetlen cselekedetre szólít fel: ájulás. Csipás férfi: igen

érmetlen.

Csipke. Akadály jegye.

1855-iki könyv szerint: idegen kéz elrontja tervünket, Kerner szerint: asszony ajándékot remélhet; férfi:

énzeserszénye soványodását.

Csipkekendõ: élvezetteljes szórakozás jegye. Csipkekendõ, amelyben didergünk (lánynál): elcsábítást

; öregasszonynál: nyitott ajtó a hálókamarán.

Csípõ. Gonosz.

Lánynál (Kerner szerint) gyermeket mutat; asszonynál a betegség jegye. Általában paráznaságot jelez.

Meztelen csípõ: fajtalankodás öregemberrel, vándorlóval. Betakart csípõ: hûség egy régi szerelemhez.

Csíra. Furcsa jókedvet mutat.

Csiriz. Szorgalom jegye.

A különös álmokból: csirizbe ülni, beleragadni, és belõle nem szabadulhatni: nõnek fajtalanság.

Csirke. Barátság. Tarka csirke: szerencse. Sok csirke: nagy szerencsét jegyez. (A többit lásd

Tyúknál.)

A különös álmokból: csirke, amely fejünkbõl nõ ki és ott kapargál: öregség, gyengeség. Csirke, amely

ágyunkban van, és csõrével csipdes: özvegység.

Csiszár (ló): csókolódzás.

Csíz. Szomorúság. Csízet hallani: jegyez magányos életet.

Csíziót olvasni: jelentékeny szerencse dolgainkban, különösen akkor, ha szorgalommal

árosul.

1759-es könyv szerint csízió: kellemetes öregség, meleg kályha, teli pince. Andráskor: kellõ idõben

öszöntõ tél jegye. Adventben: csendes ünnep. Kristóf napján: nagy változás. Kántorböjtben: intelem.

Csizma. Sietség jegye. Jegyez: utat, amelyben elkésel.

Az 1759-es könyv szerint: régi csizmát felhúzni: csalás. 1833-i könyv szerint: csizmát felhúzni: jól jel.

Új csizma: szép örömre vigadunk. Csizmát szabni látni: jó nyereség eladásban. Álmunkban csizmában

árni: közelgõ szerencsétlenség jegye. Holdas éjszakán csizma: paráználkodás jele. Esõs éjjel: utazás.

Igen száraz éjszakán: nagy gond. Padláson látni csizmát: atyafi halála; saját csizmánk a padláson:

. Cifra csizma: új szeretõ. Egy öregasszony szerint: csizma jelez hiábavaló járkálást egy csalfa

õért.

Fiatal szépasszony csizmában: idõváltozás.

A különös álmokból: csizma, amelyet valaki fejünkre húz, hogy tõle ne láthassunk: megcsalás jegye.

Csizma, amelytõl nem szabadulhatunk, az álmoskönyvem szerint: öregasszony hû szerelmét mutatja.

Sárba ragadt csizma, amelyet elhagyunk: nagy könnyebbség sorsunkban.

Csizmadia. Fájdalom. Fogfájás.

46

Csoda. Bátorság.

Az 1799-es könyv szerint: záporesõ. Nagy csoda: kár.

Csók. Általában szomorúságot jelez.

Az 1759-es könyv szerint: csókolni: szomorúság; téged csókol valaki: még nagyobb szomorúság, bánat

. - Kerner szerint: halottal csókolózni: betegség. Kezet csókolni nõnek: nagy gond. Találkozáskor

ókolózni: látogatást mutat. Csókot adni férfinak: szomorúság; nõnek elég jó. Szerelmessel csókolózni:

új szerelem jegye. - Egy öregasszony szerint: kedvessel hajnalban csendesen csókolózni: viszály a

. Idegen nõtõl csókot kapni: halál. Csókot lopni: civódás. Másokat csókolózni látni: jegyez

szerencsétlenséget. Szent Mihálykor a csók: betegség. Kántorböjtben: elérhetetlen vágy.

Újholdkor (nõnél): bûnös gondolat. Útonjárónál: nyugtalanság, veszteség. Bika jegyében: kopaszság

érfinál, nõnél hosszú betegség. Adventben: lustaság. Farsangban: hervadt párta. Felvidéki embernél:

.

Csók esõs éjjelen: régi szerelem felújulását is jegyzi, amely azonban nem végzõdik szerencsésen.

A különös álmokból: állattal csókolózni, és csípõs szájszéllel felébredni: hiábavaló vágy. Menyasszonyt

ókolni, akit éppen esküdni visznek: biztos betegség. Anyóssal (édes) csókot váltani: veszekedés.

Koldussal csókolózni: kellemetlenség. Önmagunkat megcsókolni, és ezen örömet érezni: betegség.

Gvadányi Márton szerint: csókolózás: hiábavalóság.

Saját jegyzeteim szerint: csók mindig bánatos nap jelképe. Sok csók attól, akit szeretünk, amely úgy

, mint a barackvirág: a nõ hûtlenségét jegyzi.

Radics Mária szerint: a csókolózó nõ: biztos csalfaságot mutat. Barna nõ csókja megbánó csalfaságot

. Szõke nõ csókja diadalt jegyez. Koros nõ: bánatot jelez. Igen fiatal nõ csókja: veszélyes és

is.

F. doktor szerint: csók lábadozó betegnél: gonosz.

Csóka. Meglopnak.

Csomag. Gonosz. Csomagot (nehezet) cipelni: gond a gyermekekkel. De jegyez vendégséget

. Csomagolni: fajtalanság.

Csomó. Kellemetlenség, hízelkedés, nehézség. Csomót kötni: kellemetlenség másnak. Csomót

: új hírek, amelyeket nem vártunk.

Feloldhatatlan csomóval veszõdni, végre feloldásáról lemondani: betegnek jó. Csomó, amely testünkön

õl való: hisztériás hajlandóság.

Csónak. Életed folyását elõírás szerint irányítod.

Csónak, amelyet zavaros vízben látunk: pénzveszteség. Elsüllyedt csónak: szerelmünk vége. Egy

öregasszony szerint csónakázni: jó üzletkötés jegye. Csónakon felborulni: gonosz szerencsét mutat.

József-napkor: csónak: nyári árvizet jelez. Holdtöltekor rakoncátlan szerelmet.

Kerner szerint: csónak, amellyel valamely nagy vízen kelünk át: igen rossz helyzet elõjegye.

Csonka (embert) látni: gonosz.

Magunkat megcsonkítva látni: lábon teljes jó jegye, kézen múló bánat mutatója, egyéb testrészünkön azt

, hogy egy nõ hatalmába jutunk, aki magához láncol. Csonka állat: gonosz jel. Csonka eb, amely

: hosszú, hideg tél.

Csont. Veszedelem. Enni: utálat. Rágni: szükség. Látni: rossz munka. Csontváz: betegség.

Csontvázzal aludni: szegénység jegye.

Csorba (kés). Civakodás.

47

A különös álmokból: egy csorba kést lenyelni egy olyan eseménynek az elõjele, amely miatt sok

ánkódásunk leend. Csorba tányérból enni: nagy várakozás valakire.

Csorda. Réten: boldogabb jövendõ. Csordát õrizni: jegyez bajt, amely pénzeserszényed

. Legelõ csorda: öröm gyermekeidben.

Kerner szerint: csorda, amelyet szétfutni, megvadulni látunk: gonosz jegye családi életünkben. Fehér

: jó termés, szép reménység, korai tavasz. Csorda víz tükrében: hiábavaló élet jegye. Fekete

: gonosz úton szerzett gazdagság. József napján: jó reménység. Negyven vértanú napján: hosszú

él jele. Újholdkor: gazdagság. Nagyböjtben: lassan jövõ tavasz. Útonjáró álmában a csorda, amely

látszik: hiábavaló utazás jegye; csordában lenni: reményeink teljesülését jelzi. Csorda, amelyet

õs pásztorok õriznek: szerelem jele. Karácsony éjjelén: betegség.

A százesztendõs jövendõmondó szerint: csordát látni tavaszi éjjelen: szaporítja a gazda gondját.

A különös álmokból: csordába tévedni, és a bikát nem találni: sírás jegye.

Csóva. Újságot hallasz.

Csõ. Vagyon. Csõbe fújni: jó remények jegye. Csõben ülni: szerencse vár rád. Csövet vízen

átni: gyávaság.

Csokor. Mindenre jó. Ibolyacsokor: szerelmesnek végzetes. Csokor, amelyet más kap: rövid

ég. Csokor idegen férfitól: haláleset. Csokor, amelyen névkártyája lóg egy alig ismert

érfinak: kaland, könnyelmûség. Véres csokor: bánat, gyász. Csokor a szív felett: szerelmi

ódást mutat. Csokor lábunknál: visszautasítás egy gazdag asszony részérõl. Csokor a

él: valaki meghallgatja szerelmedet, akire azelõtt sohasem gondoltál.

Kerner szerint: csokor jelent reménytelen szerelmet is. Férfinál: gonosz. Egy öregasszony szerint:

ást mutat.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: csokor: kísértés. Csokrot kötni: kis eredmény nagy munkáért.

Csokrot találni és viselni: kellemetlen bonyodalmakba keveredünk.

Csõdör. Bátorságot jegyez. Bátor szívvel fogj terveidhez; viszont csõdörön lovagolni: jelzi,

vállalkozásod rossz csillag alatt indul, ne fogj semmibe.

A különös álmokból: csõdörökre köttetni és vonszoltatni, nõnél: hiábavaló reménység. Cirkuszcsõdört

átni: engedékenység egy régen szünetelõ szerelemben. Pusztai csõdör, amely megtámad: viszontagság.

Csõr. Gond.

Csörgõ. Rágalom. Csörgõt hallani: óvatosságra int.

Újholdkor csörgõt hallani: veszély jegye. Csörgõkígyó: rossz nyelvek marják becsületed. Csörgõsapka:

ág jele. Csörgõ ember: szomszédod újságot mond valakirõl, akit jól ismersz. Csörgõ

lovak szerszámján: változatosság egyhangú életedben. Csörgõ, amelyet nem láthatsz: viszály jegye.

Kerner szerint újholdkor csörgést hallani: pénz jegye. Csörgõ, amelyet babszemekkel töltenek: lassú

ényedést mutat. Aranycsörgõ: üvegszilánk ágyadban.

Csörgõ, amely bennünk csörög: egy soha el nem felejthetõ szerelem jele.

Csuha. Zivatar.

Csuka. Áldás. Csukává lenni: jelzi, hogy nagy elhatározásod szerencsés véget ér.

Csukló. Kellemetlenség.

Asszonycsukló, amelyen karperec van: tömlöc jegye.

Csupor. Pénzt viszel a takarékba. Gyógyszerfõzésnél: betegnek nem jó.

Csutora. Ha iszol belõle: titkot közölnek veled. Pipacsutora: hallgatást mutat.

48

Csûr. Kellemetlenség.

Régi csûr Kerner szerint: gonosz öregasszonyt jegyez. Teli csûr: dölyfösség.

Csütörtök. Szép leány jegye.

*

D

Daruszót hallani: betegnek jó. Darut látni: jó.

Dada. Változás. Kis betegség. Kiadás.

Dadogás. Kényszerhelyzetben elárulod magad. Jegye a félelemnek is. Mutat fejfájást. Dadogót

: harag. Dadogó ember: betegség.

Daganat. Kellemetlen barát jegye, akitõl nehezen szabadulsz. Mindenesetre nyugtalanságot

. Daganat jelent még nagy gondot, amely váratlanul jön. Daganat (nyakon): gazdagság.

Dagadt test: fájdalmas események hírnöke. Ha máson látod a daganatot: elkészülhetsz családi

.

A különös álmokból: nõ, ha álmodná, hogy alteste úgy megdagad, hogy már nõiességét elveszítené,

gyomra nyakába menne, keble hátára, alfele hasa helyére: a daganat jegye igen szerencsétlen

.

Saját jegyzeteimbõl: daganat, amely igen fájdalmas, és helyét ébredés után is érezzük: legkevesebb, ha

ánatos napot jegyez.

Gvadányi szerint: asszony, ha megdagad: bábát hívasson.

A százesztendõs jövendõmondó szerint: daganat gazdaember lábán: kegyetlen esztendõ. József napján:

adó. Nagyböjtben: hideglelés.

Kerner szerint: mindenféle daganat boldogtalanság jegye. Daganat, amely mutatóujjunkon van: közelgõ

betegség, szerelmi bánat jegye.

Dajkálni. Szerencsét mutat.

Dal. Víg nap. Dal hallani: dicséretet hallasz. Daloló ember: késõ öregség. Dal (madár

ájából): tiszta szerelmet leltél.

Dalolni. Gyász. Fájdalmas dal: búd örömre változik. Mély hangon dalolni: szomorú hírt mutat.

Vékony hangon dalolni: jó hírnek jegye. Dallam (messzirõl): könnyû lesz szíved.

Újholdkor dalolni: ínség. Folyóparton dalolni: bús szerelmet jegyez. Pincében dalolni: pénztelenség.

Útonjárónál: felejtkezés. Öregasszonynál: civakodás. Menyasszonynál: gonosz. Beteg embernél: rosszhírû

levél. Szerelmeseknél: véletlen találkozás, amely nem mindig szerencsés. Katonánál: csata.

Dáma. Harag. Dámák: pletykát jeleznek.

Damaszt. Szép gazdagságot jelez.

Dara. Hanyagság, lustaság, tétlenség jegye.

Darálni szombaton: nagy veszekedést mutat. Máskor gyarapodik a jövedelem.

Darázs. Nagy darázs: csúf rágalom jegye. Darázscsípés: harag, amely pletyka miatt kerekedik.

Darázsfészek: elszólást, szószátyárságot jelez. Darazsat megölni: jelzi, hogy szomszédoddal

ékülsz. Tarka darázs: idegen, aki hírt hoz. Lódarázs: messzi tavasz. Királydarázs: kerti

. Halott darázs: öregség.

49

Adventben (karácsony elõtt) darázs: hosszú tél jegye. Kerner szerint: darazsak, amelyek üldöznek:

ást mutatnak. Darázs, amely igent mond: nagy ellenség. Darázslyuk: új szerelem; öregnél: gonosz

. Darázs az ablakban: levél, amelyet nem hoznak el. A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: darázs

jó idõt.

A különös álmokból: darázsfészek, amely testünkbõl nõ ki és igen elcsúfítja: jegyez gondolatokat,

semmi jóra sem vezetnek; leginkább családi bánatot mutat; meghalt gyermekeket.

Radics Mária szerint: darázshang: visszatérõ szerelem jele.

Dáridó. Barátokkal: betegség. Ellenségekkel: szép idõ.

Daróc. Kellemetlenség.

Datolya (-t enni) jelzi, hogy hölgyek szívesen látnak körükben.

Debrecen. Nyereség. Debreceni emberrel beszélni: jó kedvet mutat.

December. Sok öröm.

Dédapa, dédanya. Nagy szerencse jegye.

Dél. Szerelem. Déli idõ: jókedv.

Délibáb. Hamisság.

Denevér. Hiúság. Denevért fogni: haszontalanságban lesz részed. Jegyez éjjeli mulatságot is.

Sok denevér: vigyázz, mert gonosz szemek kilesik kedvesedet, amikor ajtót nyit. Röpködõ

denevér: szomszédok pletykája. Denevér a padláson: öregasszony. Denevér a hajadban:

úbánat. Megölt denevér: búcsú kedvesedtõl. Denevér a szobában: rokonok között jegyez

ét.

Kerner szerint: denevér mutat titkos bujálkodást is. Denevér házastársak szobájában: egy szerelmet

, melyet házastársunk rokona iránt érzünk. Denevér a feleség hajában: szép ember a sógor. Teliholdnál

holdkórosságot is, járás-kelést a házban. Újholdnál és esõben: valaki nem alszik.

Sóhajtás jegye. - 1756-os könyv szerint: denevér mindig titkos szerelmi vágyat jegyez. Útonjárónál:

étek jegye. Andráskor: félelem. Józsefkor: ifjú szolgálólányt mutat. Búzaszentelõkor: jó nyarat.

Denevér idegen városban: óvatosságra int egy kacér lánytól. Denevér advent idején: gyónni mégy.

Denevér, amely romfalból kirepül: leleplezés. Denevérhang: szép anyós jegye.

A különös álmokból: denevérrel küzdeni, kétségbeesni, és végül megadni magunkat sorsunknak: jegyez

álomtalan éjszakát.

Gvadányi szerint: denevér korhelykedés jegye.

Dér. Vidámság. Dércsípés a fán: jó hír. Dércsípett szõlõ: hideg idõjárás. Dércsípett arc:

szórakozás, új barát jele.

Dereglye. Elválás. Dereglye vízen: siker. Dereglyén utazni: jó hír, és hideg idõ. Dereglye a

: nevetségességet jegyez. Újholdnál: utazás.

Derengés. Jó hír.

Derûs idõ. Bölcsesség mindennapi dologban.

Dervis. Betegnek igen jó.

Deszka. Haláleset. Deszkát vágni: közeli bénaság vagy keresztelõ. Jegyez még deszka:

ószátyárkodást is.

Kerner szerint: gyalult deszka: halál. Deszkát árulni: halál. Deszkakapu: elõkelõ látogató, aki rossz hírt

. Törött deszka: örökség. 1756-os könyv szerint deszkát árulni: biztos halál jele. Deszka újévkor:

50

rossz esztendõ. Sok deszka: rossz idõjárás. Deszkában lakni, és onnan kijönni: betegnek váratlan

ást, egészségesnek pihenést jegyez. Ágy gyalulatlan deszkából: rövid házasélet. Deszkaköpenyeg:

ú. Deszkaház: fiatal feleség.

Dézsa. Betegség.

Diák. Vendég. Diáknak lenni: gond.

Dinnye. Kijátszanak. Dinnyét enni: hosszú élet jegye, de jelez verekedést is. Dinnyemag:

észséget mutat. Sárgadinnye: szép idõ. Görögdinnye: lázas betegség.

Dió.

Diómagot enni, kit szépen meghámoztak: meggyõzi azokat; kik gonoszt kívánnak. Diót, mandulát,

és egyéb efféle gyümölcsöket egészen megenni akarni: visszavonást és háborúságot jegyez.

(1756.)

Kerner szerint: nagy dió: rosszul fizetett munka. Diófa: szép jövedelem. Dióbél: ünnep.

A lipcsei könyv szerint: dió: mulatság. Diót feltörni: jó alkalmat felhasználni. Dió (hámozva): diadal.

Diót enni: barátság jegye is. Diótörõ: megtréfálást mutat.

Dió újholdkor: nehéz gondolat, amellyel nem merünk foglalkozni. (S. j.)

Disznó.

1756-os könyv szerint: disznót látni: hazugság és kisebbség avagy betegség. Disznó, ha megmar: testen

ó veszély. Disznód ha vagyon: egészség.

1799-es könyv szerint: disznó szerencsét jegyez vállalkozásodban. Disznót etetni: gazdagodás.

Disznóól: rossz hírû ház áll elõtted. Disznótor: rossz sors.

Egy öregasszony szerint: disznót eladni: könnyelmûség a szerelemben. Disznópásztor: szép szórakozást

. Disznóröfögés: megcsalást mutat. Disznót enni: gondtalan élet jegye. Disznópecsenye: jómód.

Disznócomb: meglopnak. Disznófog: jegyez nagy szerencsét. Vaddisznófog: kisgyereket mutat. Disznót

õni: szerencse a játékban.

Kerner szerint: ha disznód van, és álmodban éteted: nagy szerencse vár rád. Disznót messzirõl látni:

ég. Disznót ölni: jegyez családi szerencsét. Disznóhús: kis jövedelem. Disznózsír: gondtalan

élet. Disznóól: rossz üzlet.

Disznó jegyez még hazugságot, betegséget is.

Díván. Családi ünnepély. Egy atyafi meghal, vagy újból házasodik. Dívánt készíteni: gonosz,

hosszú út.

Dob. Tûzvész. Dobos: hosszú út. Dobszó: jó hír. Dobolni: elkésel munkáddal.

Kerner szerint: dob jegyez hosszú utazást. Dobolni: szolgaság jele. Dobos, aki nem dobol: nagy vígság.

Dobni. Játék. Láz. Betegség.

Doboz. Titok. Régi doboz: csalódás.

Kerner szerint: dobozt helyére visszatenni jegyez titkolózást asszony részérõl. Dobozt eltörni: csúf

és.

Dohány. Mulatság. Dohányt adni fuvarosnak: szerencse. Dohányzacskó minél szebb, annál

. Dohányt szívni: oly remények jelképe, amelyek sohasem teljesülnek. Dohányt szippantani:

élvezet jele. Dohányt kiönteni annyit mutat, hogy kedves ismerõsöd megsérted.

Dohányskatulya: elégedetlenség.

51

1855-ös könyv szerint: trafik jegyez jó társaságot. Márton napján: hosszú tél. Öregembernél: kis

ég. József-napkor: baj a méhesben. Februárban gond.

Dohányos jegyez: lopást. Dohányosasszony: szeretkezést. Dohányospajta: gyerek. (1833.)

Dohányosbolton török: korcsmázást mutat. Szép dohányosné: álmatlan vágy. (Kerner.)

Dohosság. Hûtlenség.

Dolgozni (bal kézzel): tévedés, szórakozottság, hiba. Jobb kézzel: szerencse jegye. Mástlátni: veszélyben állásod.

Dolgot (nagyot) tenni: veszekedés jele. (1799.)

Dolmány. Öröm.

Dolmányzsinór: kevélység. Dolmányt varrni: betegség, közeli halál. Dolmányos ember: kolera. (1799.)

Domb. Finom emberekkel kötsz barátságot. Dombos vidék: szerencse.

Dombóvár. Papot látsz.

Dongó. Rossz hír.

Donga. Szerencse.

Dorbézolás. Rövid utazás idegenek között.

Dorong. Akaratod véghezviszed. Rövid dorong: rossz termés. Dorong vadember kezében:

ájulás. Dorong asszony kezében: szép anyós. Dorong a földön faragásra elõkészítve: jó dolog.

Dög. Szomorúság.

Kerner szerint: dögszag: jó hír. Döglött állat, fõként ló: hosszú élet jegye.

Dörgés (villámlással): reménységeid elhervadnak. Dörgést hallasz: kellemetlen nap elõtt állsz.

Dörgés esõvel: találkozol régen látott vidám barátoddal, s amit õ mond, arra jól figyelj. Erõsörgés: diadal a gonosz ellenségeken. Dörgéssel kísért villámlás, amely nem üt le: kibékülsz

égi haragosoddal.

Kerner szerint: dörgés jegyez rossz szerelmet is.

Drágakõ.

Drágaköveket látni: nyavalya, szorongatás. Drágaköveket venni: jó. Drágaköveket árulni: kedves dolog.

(1756.) Az 1799-es könyv szerint: drágakõ mindig egy közeli betegség jegye.

Dragonyos.

Kerner szerint: vendég. Kísértés. Látogatás.

Dráva folyamot látni: jegyez hûtelenséget. (1856.)

Drót. Csalódás. Drótostót: szegénység jegye.

Kerner szerint: drót mutat szükséget, tolakodást. Ha drótot találsz: kellemetlenségektõl megszabadít. Ha

álmodban padláson drótot keresel: pénzben hiányod lesz.

Egy öregasszony szerint: drótot húzni veszélyes, bíróság elé kerülhetünk szorgalmunkért. Lábost

: kis szerencse, leginkább a családban. Jelent friss pénzt is. Drótot fonni: cselszövény jegye.

Drótkötél: reménytelenség.

Dúc. Tanító úr. Jelez jó háziasszonyt is.

Duda. Váratlan öröm. Jókedv.

52

Kerner szerint; dudás jegyez újságot is. Dudálni: komoly gond. Dudahang teliholdnál: tolvajokat mutat.

(1855.) Dudások: háborút jegyeznek.

Dugdosás. Jókedv. Bátorság. (Kerner.) Magyar álmoskönyv szerint: rejtély.

Dugasz. Tévedés jele.

Duhajkodás. Bánat.

Duna. Változás. (Kerner.)

Dunyha. Szenvedés. Dunyhát ajándékba kapni: sínylõdés. Dunyhába tollat rakni: jó.

Durranás. Ijedtség.

Durvaság. Tisztesség.

Kerner szerint: gyermekek gondolata távol lévõ apjukra.

Egy öregasszony szerint: változás a szívben.

Dübörgés (-t hallani): jegyez nyugtalanságot. Máskor hûséget semmisítünk meg.

Düh. Gonosz. Rossz állapot. Betegség.

Kerner szerint: dühös eb harapása: öröm látni dühös ebet: veszedelem a családi életben; lelõni dühös

: jó barát jelentkezése.

Egy öregasszony szerint: dühös ember: komoly gondokat is jegyez.

Dûlõút. Andalgás. Új feleség. Új élet.

Dzsidás. Csalatkozás egy nõben. Játék. Balszerencse.

*

E, É

Eb.

Az 1756-os könyv szerint: ebet látni: gyönyörûség. De a fehér eb jobb, mint más színû eb. Eb, ha fogait

: gyûlölség. Eb, ha hízelkedõ: álnokságot jegyez. Eb, ha siket: ártalmas rágalmazás. Ebugatást

: ellenségtõl gyõzettetni. Ebet angliait látni, kinek a szája és a fél combja fekete, egyebe pedig

ér: fõember tégedet csalárdságával megkerül.

Kerner Jusztinusz szerint: eb, amely megharap, és a seb megmarad: betegség jegye; ha nem marad seb:

égeiden gyõzelmet aratsz. Ebugatás: ellenségeid gyõznek. Süket eb: epekedés. Fekete eb: vak

ûlölet. Lompos eb: szegénység. Házõrzõ, ha megmar: csalódás legjobb barátodban. Öleb: dolog.

Magyar könyvek szerint: úszó eb: segítséget jegyez. Eb, amely macskával verekszik: oltalom. Ebszõlõ:

öröm. Ebtövis: kellemetlen vendégség. Vén eb: szerelmes anyós. Eb tavasszal: zavar a házaséletben.

Útonjárónál: gonosz. Szürke eb: verekedés asszonyokkal. Vörös eb: halál.

Ebéd. Házasság. Ebédidõ: hosszú öregség. Ebédet enni idegen asztalnál: kellemetes. Ebéd

, vendéggel: gond.

Más források szerint: ebéd jegyez: házasságot. Magányos ebéd: betegség. Vendéggel: megcsalatás.

Ebédlõ: haláleset. Ebéd egy halottal: kiváló szerencse. (1855.)

Kerner szerint: ebéd, amelynek nincs vége: nagy nélkülözést jegyez. Papi ebéd: látogatást jelez. Böjtös

éd: jó egészség. Csíklevessel kezdõdõ ebéd: dínomdánomot mutat.

Az 1855-ös könyv szerint: idegen szobában ebédelni: gond. Húst ebédelni nagypénteken: gonosz. Ebédre

ívó harangszó, messzirõl: börtönt jegyez.

53

Ébenfa. Kis szomorúság.

Ecet. Ecetet inni: jó nyereség. Ecetfa: mulatság jele. Ecetágy: házi kellemetlenség. Ecetet

árulni: kenyérgond jegye. Ecetesüveg: kár, törés, romlás. A háztartásban bosszúság.

Kerner szerint: ecetet inni szûzleánynak: gonosz.

Ecset. Kár. Ecset, amely szakállunkból való volna: új házat jegyez. Ecset disznónak szõrébõl:

szél jele. Ecset tojássárgájával bevonva: betegség.

Edény. Házi kellemetlenség. Edénytörés: mindig baj. Nõtlen embernek: agglegénységet ígér.

Leánynak: pártában maradást.

Egy öregasszony szerint; edény jelez kiadást. Különféle edény: harag jegye. Kopott edény: baj egy

öregasszony révén. Zöld edény: korai tavasz. Edényeskocsi: jó utazás. Edényesbolt: házasság a

ádban. Edényesember, ha tótul szólít meg: még abban az esztendõben házasságot jelez. (1855.)

Edény ágason, zöld udvaron: örömteljes viszontlátást mutat. Leánynak: udvarlót jegyez. Edény, ha

kölykezett bele: szerencsétlenség.

Édes. Hízelkedés. Édes italt inni: megszerelmesedés jegye. Édesség: szerelmi kaland. Édes víz:

asszony. Édes víz, ha más issza: öregasszony.

Éden. Éden kertjérõl álmodni: betegség. Édenben járni: nagy öröm.

Égés. Égést látni kár nélkül: jó. Nyereség. (1756.)

Kerner szerint: égést látni füsttel és kárral: veszedelem. Betegség. Égõ fa: gond. Égést oltani: lemondás

tervedrõl. Égõ bokor: szép, de veszélyes asszony. Égõ ház, ha másé: kiadás; ha tiéd: szomorúság

nõ miatt. Égõ ág, amely nagyon füstöl: nagy veszekedést jegyez; útonjárónál: visszafordulást.

Ég. Borús ég: szomorúság. Napos ég: öröm. Égboltozat két Nappal: nagy baj egy terhesasszony

. Jegyez még háborút is. Égboltozat Nappal és Holddal: bõ termés, jó idõjárás;

szüret. Eget égni látni: haláleset. Égboltozatot leesni látni: vétkezésed lesz. Eget

látni: gonosz jegy. Igen kék ég: hideg idõ. Égben járni és Istent látni: kárvallás.

Égben, csillagok között halászó ember: veszekedés. Kinyílt ég: megmenekülsz a romlástól.

Csillagos ég: nagy szerencse. Hajózni csillagos égben: veszedelembõl menekülsz. Világos ég:

házasság mutatója. Lángoló ég: nagy szerencse a sorsjátékban. Ég szálló madarakkal:

õváltozás. Ég, amely vízben látszik: betegség barmaid között. Égbõl szálló angyal: levél jó

írrel.

Kerner szerint: betegnek eget égni látni: megkönnyebbülés. Terhesasszonynak égbe szállni: szerencsés

ülést jelez. Öregasszonynak égbe felutazni; változás jele. Útonjárónál borús ég zimankós idõ, hegyek

özött havazás, gonosz öregasszony az útban.

Az 1755-ös könyv szerint: égben Máriát és szenteket látni: gyönyörû kilátások jegye. Égben sétáló

árányok: nagy idõváltozást jeleznek. 1833-as könyv szerint: számjegyek az égen: ternót mutatnak.

Gvadányi Márton szerint: utasember ne nézzen az égbe, mert megüti bokáját.

Szent György napján égben járni: fagy. Andráskor igen szép, kék eget látni: nagy havazást jelent.

Karácsony éjjelén égbõl citeraszót hallani: lánynak szeretõ van útban, öregembernek halál. (Régi

naptár.)

Gonosz jegy: sánta ördög az égboltozaton. Háború. Kereszt az égen: változás a trónon. (Lipcsei könyv.)

Zarándokok az égboltozaton, akik Kelet felé haladnak: nagy idõváltozást hoznak. (Radics Mária.)

Egér. Városban: bátorság jegye.

54

Kerner szerint: egeret látni: nyereség. Egeret lenyelni: nehéz nyeremény jele. Egeret mezõn látni:

árulod magad. Egeret fogni és megölni: ellenségeid megszégyenítése. Egér ágyban: váratlan szerelmeskedés.

Egérméreg: betegség egy hét leforgása alatt. Egeret valahonnan látni, leány álmában: az

ábítás jegye. Egerészni jegyez özvegységet. Egerek: jólét, jó házasélet jegyei. Egérfogó: veszedelem.

Gvadányi Márton szerint: asszony szoknyája alatt bújó egér: titkos gondolat.

Útonjárónál mezei egér: céltalan utazás jele. Nagybajuszos egér: nagy ellenséged van. (1833.) Fehér

ér: ambó. (1855.)

Egerek a padláson József-napkor: késõ tavaszt jegyeznek. Egér a szobában Andráskor: hosszú telet

. (Régi magyar naptár.)

Egér, amely belénk búvik: ártalmas gondolat. (Radics Mária.)

Égerfa. Állhatatosság.

Egres. Veszekedõk közé keveredsz. Egrest látni: vidámság. Egrest enni: váratlan felvidámodás.

Jegyez még várva várt vendéget.

Egyedüllét. Segítség.

Egyenruha. Asszonynak mulatság, férfinak gond.

Egyház. Messzirõl látni: utazás idegen országba. Egyházba menni: szomorúság. Egyházban

ádkozni: becsületesség. Egyházi ünnep: vígság. Egyházban másokat imádkozni látni:

égeid levernek. Egyházi személy betegnek igen jót jelez. Mindenkinek: vigaszt mutat.

Egyházi beszédet hallani: búbánat.

Éhes ember (-nek enni adni): meggazdagodást jelez. Éhesnek lenni: jó egészség. Éhen halni:

változás. Éhes állatok között lenni: bátorságod nem hagy cserben. Éhes kutya:

õváltozás. Éhes gyermek: vétkezel. Éhes öreg: út.

Éj. Sötét éj: családi veszekedést jelez.

Csillagos éj: hosszú élet. (1779.)

Kerner szerint: zivataros éj: kár. Éjjeliedény: elõnyöd lesz. Éjjeli fõkötõ: asszonyuralom. Éjjeli papucs:

jár a ház körül. Éjjeliõr: lopás. Éjjeli ing: leánynál szerelmeskedés jegye; öregasszonynál:

ég. Más asszonynál: sápadt arc jele. Éjjel járni-kelni: kellemetlenséged a hatósággal. Éjjeli utazás:

. Éjjeliedényen ülni: fájdalmas betegség. Éjjeliedényt ajándékba adni valakinek: fáradságos

. Éjjel baglyot hallani: haláleset; látni: hosszú, szép idõ. Éjjel ingben sétálni asszonynak:

áldás jegye. Éjjel mezítelennek lenni: szégyenkezés.

Gvadányi Márton szerint: éjjel járni: gonosz; éjjel asszonyhoz járni: betegség.

1755-ös könyv szerint: éjjel kertben járni: veszedelem a háznál. Éjjel tüzet rakni: lopás jegye. Éjjel pénzt

: elárulnak cselédeid. Tilos dologba keveredsz. Sok pénz: (éjjel) tömlöc jegye. Éjjel birkát hajtani:

jegye. Éjjel vizet inni: kisebb betegség. Éjjel cicomázni leánynak: titkos szeretõ;

öregasszonynak halál. Éjjel borotválkozni: statárium.

1833-as könyv szerint: éjjel égbe nézegetni és madarat látni: ambó.

Útonjárónál éjjeli köntös, ha asszonyt takar: kellemes találkozás jegye. Éjjeli ruhás férfi: gonosz.

Éj, amelybõl madárének hangzik: búcsú az ifjúságtól. (Radics Mária.)

Éjjel köpönyegben járni: hamis bukás. (Régi magyar naptár.)

Éjjeliedény: barátság. Éjjeli virrasztás: sok munka. (Lipcsei nagy könyv.)

Gyógyszerésszel találkozni éjszaka: részegség.

55

*

Jó éjszakát!

Külön megbeszélést érdemel álommagyarázatainkban az az asszony, aki a takarójára kénytelen hímezni

, hogy „jó éjszakát, mert egyébként senki se mondja már azt neki. Ez az asszony gyakran visszajárogat

kakasszó elõtti álmokban azokhoz a kertekhez, amelyekben boldognak képzelt leányságában

. Nagyon szeret labdázni például zárdakertekben, amelyek magas kõfallal vannak elkerítve a

ágtól. A kis városból csak a torony hegye látszik be a kerítésen. És ez a torony álomban néha különös

csalogatja kifelé a kertbõl a labdázó leányt. Mintha egy szépséges herceg vagy egy bõbeszédû

színész ment volna fel a toronyba a harangozó helyett. Ilyenkor azután hiába illatoznak az ibolyák,

ódítanak a fehér violák - sõt még a mosolygó szemû apácák is hasztalan vigyáznak az álmodóra. Õ

mindig csak arra a hangra felel, amelyet a toronyból vél hallani. Így álmodik az az asszony, akinek

se mondja: „Jó éjszakát.

Máskor ugyancsak a megcsalódott asszony színpadon találja magát, és olyan rövid a ruhája, hogy szinte

égyenkezik, mert a színpad elõtt sok különbözõ korú és arculatú férfi áll, aki mind õt nézi a bika vagy

kos szemével. De a szégyenkezés érzetét csakhamar felváltja az öröm érzete, amikor a nagydobos

ág dobjába, és õ bár egyébként nem szokott táncolni, olyan táncot lejt, hogy attól mindenki, öreg és

el van ragadtatva. Addig táncol, amíg ömleni kezd róla a verejték, felbomlik a haja, a földre

úszik a fejkötõje, és megreped a sarkáig érõ hálóinge, amikor is kábultan felébred, és homlokára

ítva kezét, tûnõdve kérdezi: Istenem, hol jártam az éjszaka?

Ugyanez az asszony, különösen az esõs éjszakákon, amelyek rendszerint a legcsalfább álmokat hozzák:

szalagos házasságkötõt lát maga elõtt. Szép, kövér ember az esketõ, paragrafus alakjában van

ödörve a bajusza, és az ujján nagy pecsétgyûrût visel. Sajnos, a férfira, akivel az anyakönyves elõtt

: már sehogy sem bír visszaemlékezni.

Az álmok különféleségükben jelentkeznek annál az asszonynál, aki megcsalatkozva érzi magát életében.

Így nagyon gyakran álmodja azt, hogy õ valamely nagy mûhelynek a tulajdonosnõje, aki legalábbis

munkás fölött rendelkezik, mint valaha az egyiptomi királyok. Ezek a munkások követ törnek,

állatokat nyúznak, és csizmákat varrnak az állatok bõrébõl. A tulajdonosnõ szabja meg, hogy mely

ára kell sarkantyút verni. Dolgozni, reggeltõl estig keményen dolgozni: ez annak az asszonynak az

álma, aki magát boldogtalannak véli. Ismét csak verejtékezve ébred, mint máskor a táncból.

A boldogtalan asszony álmaiban van jelentõségük azoknak a bábuknak, amelyek a ruhakereskedõk

állnak; a szépen pödört férfiaknak, akik a fodrászok boltjait díszítik; a különbözõ szobormûveknek,

a város sétaterein állnak. A boldogtalan asszonyt szokta például megszólítani

Vörösmarty Mihály, amikor álmában elõtte elhalad, ugyancsak ez az asszony látja megelevenedni a Víg

Hajós-hoz címzett korcsma cégérét; azt a borozgató hajósembert.

De van egy felejthetetlen álma a csalódott asszonynak. Ezt pedig ilyenformán írta le nekem egy sokat

nõ, aki velem magyaráztatta meg álmait:

„Nagy sivatagban jártam: körülöttem sárga homok minden a végtelenségig. Közvetlen a látóhatár alatt

sárga homokalagút nyílása. Fáradtan vánszorgok tovább. Hirtelen éles sivítással jön az alagútból

végeláthatatlan tehervonat, csupa nyitott kocsival. Õrült gyorsasággal jön felém, most látom, hogy a

csak egy sínen fut, s bár egyenes vonalban jöhetne, mégis óriási kanyarodókat tesz. Már

robog - a mozdonyon nincs senki -, teljes gõzzel rohan, sok üres kocsi elhagyott, mikor az

õl egy kar nyúl értem, felránt magához a nyitott teherkocsiba; a kézen hosszú, hajlott körmök

, s a kéz folytatása maga a Sátán.

(Szép, szabályszerûen kiöltözve.) Nem féltem, és nem voltam meglepve a rablóm kiléte miatt, csak

ül szorongó érzés tartott fogva az egy vágányért; az erõs kanyarodóknál ide-oda estünk,

ébként a szomszédság nem bántott.

56

Végre hosszas utazás után egy gyönyörû zöld színû folt töri meg a sárga egyhangúságot. Mellé értünk;

vaskerítéssel elzárt, rendesnél nagyobb sír; földje tiszta, egyenes, felette fehér márványtábla

(üresen), és a kerítésen belül egy tiszta, fehér, gyönyörû ló legel. Udvariatlan mentorom, amint

özvetlen a sírhoz értünk; egy erélyes gesztussal kiejt, közvetlen a sír közepére; a vonat nagy sípolással

ábbmegy, magam pedig ijedten felébredtem.

Jó Szindbádom, nagyon késõ van, mesémnek vége szakadt. Jó éjszakát!

*

Éjfél. Félelem.

Ékszer. Venni: boldogság. Eladni: nagy kár.

Kerner szerint ékszer: nagy szívfájdalom jegye. Radics Mária szerint ékszer, piros kõvel: betegség.

Eke. Ekét látni: közeli esküvõ jele.

Az 1799-es könyv szerint: biztos házasság. Ekevas: sértés. Sok eke: jó barát. 1855-i könyv szerint eke:

élelem.

Gvadányi Márton szerint: ekéd ha vagyon: feleség is akad.

Elefánt. Gazdagnak jó, szegénynek rossz. (1855.)

Elégni. Szenvedés. Leányt is jegyez.

Elevenen eltemettetni: gonosz szerencse.

Élelmiszert árulni: irigység. Vásárolni: rossz kedv.

Éléskamra. Kellemes napok jegye. Barna nõ.

Életveszély. Csalódás. Életveszélyben elpusztulni: ellenség gyõzedelmét jegyzi.

Elfagy valami: jókedv. Elfagy testrészed: lakodalom.

Kerner szerint: fagyott láb: víg utazás.

Gvadányi Márton szerint: fagyott fül: jó hírt jegyez. Radics Mária szerint: fagyott orr: kosár leánytól.

1755-ös szerint: fagyott kutya lába: öregasszonyt jegyez. Egy régi magyar naptár szerint: fagyott láb:

ánc jele.

Elfáradás. Haszon. Elfáradni mulatságban: búbánat. Menekülés közben elfáradni: vigyázz

áznépedre. Elfáradni kötéstõl vagy ruhateregetéstõl: jó szerencse.

Elfelejtés. Szerencse. Mulatság. Szõke nõ.

Elgázolás. Óvakodj egy nõtõl. Elgázoltatni csordától: nagy idõváltozás. Elgázolt kendõ:

úbánat.

Eljegyzés. Nagy kellemetlenség.

Elkésés. Harag.

Elkerülni valamit: gyávaság. Elkerülni jó barátod: ellenségeid vannak.

Elkeseredés. Barátság.

Elkölteni vagyonodat: rossz emlék.

Elköltözködni. Nagy kár a házban.

Ellenséged, ha felborzad bosszúságodra, temiattad megaláztatik. (1856.)

Ellenséggel találkozni: kellemetlen dolgon túlesel. Ellenséggel barátkozni: betegség.

57

Elõkelõ emberrel társalogni: nagy tisztelet.

Elsorvadás. Bánat.

Elsüllyedés. Nagy mulatság.

Elszökni. Gyász.

Eltévedés. Kétségbeesés.

Elutazás. Perpatvar.

Elválás. Feleségtõl: hiábavaló remény. Elválni baráttól: csalódás. Elválás rokonodtól: rövid

õn belül megházasodol. Elválás miatt búsulni: szerencse. Elvált asszony: gyönyör. Gyereket

álasztani: jó remény.

Elvarázsolva lenni: jegyez szerencsét.

Elverni anyóst: öröm. (1855.)

Elpirulás. Kárvallás.

Elvirulás. Bú.

Elsápadás. Közeli betegség.

Ember. Embert látni: gond jegye. Ismeretlen embert látni: jó.

Az 1755-ös könyv szerint: embert koszorúban látni: nyárban jó, télben ártalmas. Koronás ember:

ég. Fõemberrel beszélni: hasznos. Vademberekkel verekedni: jó barátság.

Kerner szerint: ember: gond. Embert messzirõl látni: jó üzlet. Fekete ruhás ember: balhír.

Gvadányi Márton szerint: ember mezítelenül: álomtalanság, asszonyember mezítláb: megcsalás.

Ember állatbõrben: veszedelem. Ember hason fekve: szegénység. Ember sárban: mulatság. Ember

õvel: halál. Öregember: gondolat, amely titkos és gonosz. Ember, aki fára mászik, jegyez

álást. (1855.)

Guggoló ember: jó termés. (Radics Mária.)

Szeretkezõ ember: jó gondolat. Állattal szeretkezõ ember: egyedüllét. (Lipcsei nagy könyv.)

Ember, aki követ tör: nehéz út. (1790.)

Ember az ágy alatt: házassági perpatvar. Ember, aki bolha módjára ugrik: szemérmetlenséget látsz.

Ember a háztetõn: gonosz. (Bucsánszky.)

Ember és Kos együtt: hosszú élet. Ember és Bika együtt: sok feleség. Ember és Skorpió együtt: gonosz.

(Dálnoki Gaál Gyula gyûjtésébõl.)

Útonjáró embernek: nagy gond.

*

A gonosz ember álmai

Arról az emberrõl, aki álmában annyi rosszat követ el, hogy napközben alig gyõzi jóvátenni.

Ez az ember rendszerint azzal kezdte álmát, hogy az erdõben elfûrészelte a fák derekait, hogy azok majd

üssék a jámbor utazót, aki a rablók bunkója elõl megmenekült.

Nappal aztán az emberünk kiszaladt az erdõbe, és bocsánatot kért a fáktól. De azok szomorúan néztek

á - mit sem ért a bocsánatkérés, miután már egyszer elfûrészelték õket.

*

58

Ez az ember álmában mindig verte az állatokat, vasvilla nyelével a jámbor barmokat, amelyek bõgtek a

ájdalomtól; szíjostorral a szegény lovakat, amelyek keservesen rángatták kötõfékjeiket; de bántalmazta

ég a fiatal ebeket is, amelyek pedig kutyák szokása szerint hízelkedve húzódtak lábaihoz... És ha

érhette a galambok dúcait, akkor kitépdeste e szelíd madarak tollait.

Emberünk alig várta, hogy a verebek megszólaljanak, amelyek csiripelésükkel mindig azt szokták

élni, hogy mi történt az éjjel. Bizonyára tudták ezek a korán kelõ madarak, hogy emberünk

ány állatot pusztított el az éjszaka, és ezért lármáztak. Mit tehetett a szegény, álmában elfáradt ember?

Elment a gyapjas kosokhoz, és megvakargatta a tavaszi szarvuk tövét, mert tudja, hogy ez jólesik nekik.

Elment a tehénkéhez, és friss sarjút vitt neki ajándékba. De az állatok szeme továbbra is szomorú

.

*

Ez az ember még mást is csinált álmában: - rablókkal cimboráskodott, segített nekik a pecsenyéjük

ásánál; hamispénzverõk odúiban tanyázott, és mindenben helyeselt e sötét képû embereknek;

ásoknál segédkezett a hóhérnak, és még akkor sem rendült meg, amikor azt vette volna észre,

az akasztásra ítélt ember nem más, mint a legjobb barátja; haldoklók feje alól rángatta ki a párnát,

a haldoklóban éppen öreg édesanyját ismerte fel; gyermekeket dobott bele a Dunába, és nem

örõdött keserves sikoltásukkal. Végül aztán mindig felakasztotta magát, hogy fuldokolva ébredt fel.

Emberünk nappal hiába ment el bocsánatot kérni az akasztófadombhoz: a szél ott most is keservesen

óhajtozott, mint akárcsak az éj óráiban. Hiába ügyelt arra, hogy valahogy ne kerüljön erszényébe

ólomból öntött tallér, sem pedig karimáján körülreszelt arany: nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy

álmában hamispénzverõkkel cimboráskodott. Legjobb barátját pedig megölelte és megcsókolta, amikor

álkozott vele. De hiába volt a sírás, a legjobb barát csak szomorúan nézett rá, mintha tudta volna,

álmában õt felakasztották.

*

Az álmok pedig mind gyötrelmesebbek lettek... Például sohasem emberünket kergették álmában a

ányok és vadállatok, mint ez a jó emberekkel történni szokott, hanem emberünk kergetett hosszú

ánggal olyanokat, akik az égõ házból menekültek. Nyulakat üldözött, amelyeket aztán széjjeltépett,

véres lett mind a két keze, mint a vérrel foglalkozó embereké. Virágzó fákról tépte le a fahéjat,

valami szörnyû fanyûvõ, mint valami medve...

Hiába vetett pénzt a táncoló medvének, nem tudta elfelejteni azokat a fákat, amelyekrõl õ húzta le a

át.

Mikor emberünk már nem tudott hová lenni az álmai rettenetességei elõl, felkereste azt az Embert, aki

álmok kitalálásával és megmagyarázásával foglalkozott. Az álomfejtõ végighallgatta emberünket, aztán

így szólott hozzá:

- Gyere el mához egy hétre hozzám. Addig majd gondolkozom álmod jelentõsége felett. Most erre az egy

érdésre felelj nekem: - Sohasem hallottál álmodban kiáltó vadludakról?

- Nem hallottam - felelt az ember, mert elhatározta, hogy igazat mond az álomfejtõnek.

- Akkor tudom, hogy egy hét múlva el fogsz jönni. Semmi csalárdság, kigondolás nincsen álmodban.

*

Emlék. Szomorúság. Emlékkõ: váratlan vendég.

Emlõsállat. Szerencse.

Ének. Énekelni és vigadni: szomorúság.

59

Kerner szerint: énekelve élni: jó egészséget jegyez. De gyászt is. Éneklõt látni: közeli látogatás. Mély

ú ének: kellemetlenség, kellemetlen hír, balog. Vékony hangú ének: vidámság. Éneklõ szobor:

ány.

Éneklõ kanonok: asszonynak gond, férfinak jó egészség. Énekesnõ: családi zûrzavar. Énekszó a

édból: vigyázz az asszonyra. Énekszó esõs éjszakán: halál. Éneket hallani temetõben: nagy

õváltozás jegye. Énekes koldus: gonosz. Énekes koldussal együtt asztalnál ülni: nagy szerencse.

Éneklõ gyermek jegyez rossz egészséget. Éneklõ állat: nehéz idõk mutatója. Éneklõ ajtó: balsors. Éneklõ

kút: jegyességed felbomlik. Útonjáró éneklése: boldogtalan élet jegye.

Gvadányi Márton szerint: éneklõ asszonyt kerülj, mert nyakad szeged.

Énekszó Mihály napján: rossz idõjárás. Andráskor: hosszú, hideg tél. Újholdkor: hideg. Hétfõn:

. Kántorböjtben: kis változás. Éneklõ szél esõs éjszakán: halálesetet jegyez. (1799.)

Énekes, ha nagyon öreg: nem sok jót jelent. Ha fiatal legény énekel: leánynak megszerelmesedést jegyez.

A szél éneklését hallani: derült idõ. (Radics Mária.)

Éneklõ emberek a padláson: tûzvészt jelentenek.

A különös álmokból: éneklõ ruhadarabok, amelyek a napon száradnak: bûnös szerelmet mutatnak.

(Saját gyûjtés.)

Enni. Egészséges. Evést látni: látogatás. Vagy jó jövedelem.

Enyelgés hitestársaddal: jegyzi kívánságaid teljesülését. Szolgálóddal enyelegni: jó. Idegen

enyelegni: gonosz, haláleset. Szõke nõvel: bánat. Kövér nõvel: ifjúság. Öregasszonnyal:

érgelõdés. Gyermekkel: vénség jegye.

Enyv. Csalódás házasságodban. Jegyez még nehéz elválást szerelmesünktõl. Útonjárónál:

ás.

Epe. Harag.

Kerner szerint: betegség jegye.

Enyhe idõ. Csalódás.

Epedés. Vigasz.

Eper. Nagy öröm. Epret enni: civakodás.

Kerner szerint: epret enni: jó házasság, jó üzlet. Sok eper: nagy barátság. Epret szakítani: kár.

Eper: csók jegye. (Radics Mária.)

Építeni látni õ házát: megutálás. (1755.)

Kerner szerint: gyors elõremenetelt is jegyez. Lakásváltozást is mutat.

Épület (ha nagy): terveid nem sikerülnek. Kis épület: csalás áldozata vagy. Szegényház:

ég.

Érc. Veszteség. Ércet vágni: gond. Érckakas: szeszélyes élet.

Erdész. Reményteljes jövendõ.

Kerner szerint: váratlan örökség jele. Erdészház: barátságos fogadtatás idegen embereknél.

Erdõ.

Az 1756-os könyv szerint: erdõ, ha zöld, és a nagy fáknak ágaitól oly sûrû, hogy nehezen járhatni el

: méltóságot jegyez, de nem kedved szerint valót.

60

Kerner szerint: erdõt messzirõl látni: félelem. Sötét erdõben járni: megcsalás jegye. Nagy fájdalom.

Erdõégés: fájdalom. Fiatal erdõben járni: nagyon jó.

Ereklye. Háládatosság. Komoly dolgok elõtt vagy.

Érem. Szegénység.

Eresz. Szerelem.

Erkély. Veszedelem.

Ernyõ. Csak nagy vigyázattal kímélheted meg magad közeli károsodástól. Ernyõs kocsi:

ág jele. Napernyõ: idegenek veszik fel munkád bérét.

Erõlködés. Bátorságot jegyez.

Erõtlenség. Szegénység. Betegnek: halálos bûn.

Erõszak. Harag.

Érsek. Szerencse.

Erszény.

Kerner szerint: erszényt találni: kellemes élmény. Üres erszény: jó jel, de adósságot is jegyez. Elveszített

ény: váratlan gazdag házasság jegye.

Érvágás. Pénznyereség.

Érverés. Komoly munka.

Esni, de megkapaszkodni: becsületed forog kockán, de jót jegyez. Leesni: betegség. Leesni, de

nem ütõdni: szükséged véget ér. „Esni látni magát: tisztesség. (1756.)

Esküdni, igazság szerint: jó. Hamis eskü: bírót jelent.

Az 1756-os könyv szerint: „Eskütt ember ha vagyon kedved ellen, azért, hogy mások irigylenék:

ámborok ügyedet szánják, bánják.

Kerner szerint: esküdni: mindig kellemetlenség jele. Bíró elõtt esküdni: nyugtalanságot mutat. Mások

üjét hallani: nagy gond.

Esküvõ. (Lásd Házasságnál.)

Esõ.

Az 1756-os könyv szerint: „Essõ, ha reád csepeg aprónként: valami kevés pénzt adnak. Gyenge esõ,

az ablakon át beesik a szobába: nyereség. Esõ, amelyet a szél ablakhoz csap: erõvel elragadnák a

szerencsédet, ha lehetne. Szapora esõ: bõ esztendõ.

1833-as könyv szerint: sûrû esõ: ambó.

Kerner szerint: tartós esõ: kellemetlenség. Kis esõ: kis nyereség. Napsugaras esõ: kellemes változás. Esõ

viharral: veszekedést jelez. Csendes esõ: kis perpatvar. Erõs esõ: rettentõ esztendõ. Esernyõ:

önnyebbség.

Esõ Mihály napján: gonosz. Andráskor: hosszú tél. Útonjárónál szapora esõ: szapora út. Öregembernél:

.

Radics Mária szerint: halk esõ: betegség. Esõ, amelyet messze látunk: eltávolodik valakink. Esõ, amely

tudna leesni: szeles idõjárást mutat.

Esperes. Udvarias barátot jelez.

Esti csillag. Reménység. Segítség.

61

Kerner szerint: jelez veszekedést szerelmeseddel. Házasoknál: perpatvar. Gyanú alatt álló gyermekeknél:

ég. Elsötétülõ esti csillag: szerencse.

Radics Mária szerint: esti csillag jelez változást az egészségben.

Esthajnal. Szerelem.

Esti harangszó. Ismerõst temetnek.

Esti zene. Rossz hír. Este zenélni: betegség.

Estebédre menni. Áldás legközelebbi vállalatodnál. Estebédet enni: jámbor férjet vagy

éget jegyez.

Estet látni. Hûtlenség jele. Esti pír: egészség, hosszú élet.

Északi fény. Zavaros idõ.

Északi szél. Gondterhelt öregség.

Eszelõs. Gond.

Esztergapad. Szeszélyes szerencséd.

Esztergályos. Egészség. Jó kilátás. Nehéz munkád eredményes. Vagyont is mutat.

Esztergályozást látni: derék házastárs jegye.

Esztendõ. Nyereség. Évek, ha magad éveit is számolod: gazdagság; ha más éveit számolod:

ányás. (1756.)

Étel. Csalódás. Étellel jóllakni: fáradtság. Állatot emberi eledellel táplálni: szaporaság a

ádban. Ételt szagolni: kellemetlen hír. Gyermeket etetni: jólét. Fõtt étel mezõn: verejtékes

. Sült étel: betegség. Hideg étel: változás. Étel, amelyet kívánunk, de nem ehetünk:

csalódás. Étvágy: nagyon jó.

Kerner szerint: étel, amellyel magunkat megterheljük: gonosz.

Gvadányi Márton szerint: reggeli étel, ha zsíros: dologtalanságot jegyez.

Útonjáró étele: szomorúság, gond.

Böjtben sok étel: egészséges. Adventben: szép ünnep.

Ételek, amelyeket messzirõl látunk: nem teljesült reménységek. Kisasszonynapján étel (kevés): hosszú,

õsz. Baromtartó embernél étel: mindig gonosz. Öregembernél sok étel: betegség. Ételtõl

öklöndözni: ambó. (1833.)

Evezõ. Okos cselekedet.

Evõkanál jegyez szerencsét.

Ezerjófû. Élvezet.

Ezredes. Bosszúság.

Ezüst. Csalás.

Az 1799-es könyv szerint: ezüstpohár: hosszú betegség jele. Ezüstöt találni: vész a marhák között.

Kerner szerint: ezüstöt találni: ugyancsak gonosz; baromtartó embernél veszedelem. Ezüsttel kereskedni:

ég. Ezüstpohárból inni: sokáig õrzöd az ágyat. Ezüstbánya: eszméletlenség, ájulás. Ezüstfonál:

ény. Ezüstlevél: felesleges dologba kezdel. Ezüstmûves: jó barát. Ezüstérem: nem mindennapi

ég.

1833-as könyv szerint: ezüst jegyez extrátot.

62

Európa. Európában lenni, és Amerikát látni: gonosz csalódás.

Evetet vagy madárfiat látni: nyereség. (1799.)

*

F

Fa. Fáról leesni jegyez halált.

Az 1756-os könyv szerint: fa alatt ülni jelezi, hogy jó hírt mondanak. Fákat égetni látni: szomorúság.

Fának tetejére hágni: nagy bátorság és becsület. Fára felhágni: ellenségein hatalmat vészen, és kedves

éget jegyez. Fára (zöldre) felhágni: jó. Fát (aszút) látni: gonosz. Fát (zöldet és szépet) látni:

éget meggyõzni. Fát levágni: csalárdság. Fát szedni: bánat. Fát (megtermettet) látni: bátorság.

Kerner Jusztinusz szerint: zöld fa: reménység. Sötét fa: bánat. Fa tetején ülni: barátság. Zöld fára

ászni: ellenségeidet megszorítod. Magas fát látni: gonosz. Öreg fa: tisztelet. Virágzó fa: mérhetetlen

. Égetni való fa: veszteség, amelyet egy követelésünk elveszítésével szenvedünk. Száraz,

fa: rossz következtetés. Gyümölcsözõ fa: hûséges barátot lelsz. Földön fekvõ élõ fa: legjobb

ényeink szégyenkezésbe vesznek. Fa és kígyó együtt: szerelem egy idõsebb asszony iránt.

Radics Mária szerint: fáról leugrani: nagy bosszúság. Fáról leesni: sikertelenség. Fát eladni: örökség.

Fát szállítani: haláleset. Fát fuvarozni: állapotod rosszabbra fordul. Betegnek gonosz. Fát fûrészelni:

ismeretség. Fát hordani: zavar életpályádon. Fát venni: légy takarékos. Falevél (hervadt):

ég jegye. Hulló levél: haláleset. Zöld levél: utazás. Falábon járni: szomorú jelen.

Gvadányi Márton szerint: fatetõn ülni és kukorékolni: éhséget jelez.

András napján sok fa: sok szegénység. Zúgó fa Mihály napján: veszedelem. Fa, amely beszél böjt

én: gonosz.

A különös álmokból: járó-kelõ fa: hideg idõjárás. Holdvilágig érõ fa: kedvesed nagyravágyó, megcsal.

Vízen úszó, gyökeres fa: szüleidrõl rossz hír. Hóban mendegélõ fa: zavaros élet. Fa, amely az ágy alatt

õ: reményteljes gondolat. Fa, amely megszólít: új ismeretség. (Saját jegyzetek.) Falábon járni:

örömök visszatérése.

Fácán. Szerencse.

Facipõ. Megelégedés.

Faggyúgyertya. Barátság.

Kerner szerint; faggyúgyertya jelent olyan ügyeket, amelyek elfogadható befejezést nyernek.

Faggyúgyertya-világítás: nyugalom és megelégedettség. Faggyúgyertya zárdában: nyugtalanság.

Faggyúzni: vadászat falun vadra, városon nõre. Csizmát faggyúzni: hideg idõjárás; lószerszámot:

áratlan utazás.

Radics Mária szerint: sok gyertya: siralomház.

Gvadányi Márton szerint: messzirõl faggyúgyertyát látni: bujdosó szerelem.

Padláson faggyúgyertyával járni: elszaporodnak az egerek. András éjjelén faggyúgyertyával járni:

ú tél. Istállóban faggyúgyertya: hideg idõjárás. (Régi magyar naptár.)

A különös álmokból: faggyúgyertya testünkben: gyötrelmes szerelem jegye. (Saját jegyzetek.)

Fagy. Öröm. Öregembernek gond. Fagylalt: csalódás.

Fahéj. Szabóval lesz dolgod. Egészség. Fahéjat enni: csokrot kapsz.

Kerner szerint: harag jegye. Jelez nagy sûrûséget is.

63

Fájdalom. Örvendezést mutat. Szívfájdalom: kedves. Torokban fájdalom: orvost mutat.

Szemfájás: öregasszony.

Fajdkakas. Hûtlen asszony.

Fajtalankodás. Jó egészség.

Fáklya. Nagy újság. Jelez hosszú életet is. Kioltott fáklya: võlegény vagy menyasszony elválik.

Szerelmeseknek fáklya jelez közeli eljegyzést is. Fáklyát vinni: megszerelmesedés jele. Fáklyásmenet:

öröm.

Fal. Városnak vagy várnak a fala jegyez ismeretséget rokonokkal. Falon járni: nyugtalan,

élet. Magas fal: nem jutsz el végleges célodhoz, félúton megállasz. Alacsony fal:

ályra bukkansz.

1756-os könyv szerint: falon járni: nagy gond.

Gvadányi Márton szerint: befalazva lenni: igen jó, mert közeli szerencse jegye.

Radics Mária szerint; falon ülni és idegen udvart látni: hideg idõjárás, jelentékeny változás, új gondok

.

Fal, amelyre írunk: bujálkodás. (1855.)

A különös álmokból: fal, amelybõl egy asszony kilép: halálesetet jelez. Fal, amely fejünkre dõl: elválás

asszonytól. Templomfal éjjel, halottakkal: rossz hírt mutat. Pincefal kísértettel: betegnek javulás.

Falon szemérmetlen képek: titkos gondolatok jegyei. (Saját jegyzetek.)

Fehér fal általában hideg idõt jelez. Börtönfal gazdának: szaporodás állataiban. Fal, amely mögött

ófa áll: viruló gazdagság. (D. G. Gy. gyûjtése.)

Falióra. Boldog öregség.

Falka. Vagyon.

Falragasz. Gonosz.

Falu. Vidámság.

Kerner szerint: sok falu bizonytalan jövendõt mutat. Sok falu, amelyben házunk van: sok jó barát jegye.

Faluban hálni: szerencse. Falusi templom jegyez szép szerencsét az egyedüliségben. Falusi húsvét:

ám ifjúság, jó öregség. Falusi ember: megelégedettség. Falusi pap: jó tanács.

Fánk. Szép ismeretség jegye.

Fanyar íz. Öröm.

Faragás. Mulatság:

Farakás. Hideg idõ.

Farok. „Farkad, ha vagyon, bátorság. (1756.)

Kerner Jusztinusz szerint: farok jegyez bõséges életet, hiánytalanságot, meleg ágyat. Görbe farok:

gonosz.

Gvadányi Márton szerint: farok annál jobb, minél bojtosabb, görcsösebb.

Radics M. szerint: „Farkod ha bojtos, gazdag feleséged.

A különös álmokból: több rõfnyi farok korai örökség jele. Egérfarok asszonyon: lustálkodást mutat.

Rókafarok, ha orrunk alatt nõ, megcsalnak. Tehénfarok, amely orrunkról lóg: elmulasztott teendõjegye.

Ugyanez jegyez rossz állapotot a másvilágon. (Saját jegyzetek.)

64

Farkas. Rövidülnek a napok. Farkassal játszani: ellenségeid szaporodnak. Farkast látni: jó

átot jegyez. Farkastej: eltévedés. Farkastanya: hamisság. Farkasszõr: oltalom. Farkasfog:

jó, asszonynak: gyermekáldás, öregnek: gonosz. Farkasalma: bánat. Farkasszínû

ember: esõs idõjárás. Farkastorok: gonosz. Farkas, amely erdõszélen jár: öregasszonynak halált

, fiatal nõnek titkos utat. Éneklõ farkas: veszedelem. Öreg farkas: szegénység.

Szûz havában: farkas nehéz esztendõt jegyez.

Gvadányi Márton szerint: farkas, ha megszólít és elkísér utadon: gonosz; asszonynak változás jegye.

Farkassal aludni: szép idõ. (1833.)

Farkas az ablak alatt: tûz. Farkas a küszöbön: betegnek igen jó. Farkaskutya: játék. (1855.)

Szent Mihály napján: szelet jegyez. Útonjárónál elakadást mutat. Böjtben: hiábavalóság.

Farsang. Temetés.

Fátyol. Öröm. Ha rajtad van: tisztelet jegye. Máson: ne légy hiszékeny. Fátyolt kötni fel:

mások hibája miatt való szenvedést.

Fattyú. Nyeremény.

Fazék. Öröm. Fazekas: cserebere. Sok fazék: betegség.

Fecske. Szerelem. Szerencse. Jóakarat. Repülõ fecske: váratlan út. Fecskecsicsergés:

igen jó.

Fecskendõ. Ha gyorsan viszik, jegyzi, hogy rokonaid segítségért fordulnak hozzád.

Fedni. Nõnél férjhez menést mutat.

Feddés. Bátorság.

Fegyver. Házasságbeli dolog.

Kerner Jusztinust szerint: fegyver örömet jegyez. Fegyverbe öltözni: megházasodni. Fegyverkamra:

és. Törött fegyver: kár.

Fehér ruha. Egészség. Pletyka. Fehéríteni: jó hír.

Fehérnemû. Rák havában: gonosz megszólás.

Fej.

Az 1756-os könyv szerint: „Fejedet ha megfésülöd emberek szeme láttára: dolgodat sokan dicsérik, és

éged megbecsülnek. Fejet látni vinni: ellenséged meggyõzöd. Fejed: ha magad viszed: nyereség.

Fejmosást látni: gonosztól való szabadulás. Fehér fej: nyereség. Fej leeresztett hajjal: tisztesség.

Beretvált fej: csalárdság. Fejed, ha erõs hajú, mint a disznónak sertéje: gonosz szerencse. Borzas fej:

étlenség. Fejed, ha felettébb nagy: békességszeretõ embereknek békétlenség, betegnek fõfájás,

éznek fáradság, szegénynek gazdagság, fejedelemnek gonosz. (Fejed, ha igen kicsiny; ellenkezõje a

.)

Kerner szerint: fejet borotválni: szégyen; véres fej: kellemetlenség; merev fej: nevetségesség; fejet mosni

megszabadulást egy szerencsétlenségtõl; nagy fej: nehézség; kis fej: korlátoltság; sok fej: üzleti

ég; kopasz fej: tisztesség; borotvált fej: tartozás; tüskés fej: rossz szerencse; koszos fej:

étlenség; nagy fej: szerelmeseknek nyugtalanság; hátrafordított fej: dolgaidban hallgasd meg a

ácsadót; fejedet megmosod szagos vízzel, amelyet mások hoznak, és ruháid is illatosak lettek a víztõl,

és te ezt szégyelled: jegyzi, hogy akaratod ellenére, ellenséged nagy bosszúságára nagy tekintélyed lesz;

ó fej a földön: nehéz idõket mutat.

65

Állatfej: nem jó. Madárfej: változás. Madárfejet fogni: nagyon jó. Madárfejet levágni: ellenséged

õzöd.

Saját fejedet látni: tisztesség. Fejfájás: öröm.

Gvadányi Márton szerint: férfifej asszonytesten: igen gonosz. Halálfej: szerencse. Madárijesztõ feje:

egy gazdag asszonyba. Bábu feje (tengericsõbõl): hosszú tél. Tökbõl faragott fej: kísértet.

Különös álmok: fejünk, ha lábunk között lóg: öregasszonyt mutat. Fejünk a háztetõn: szélvész. Fejünk

más levágott fej között: változás egy nõnél. Cérnával nyakunkra varrott fej: ellenség. Elhagyott fej

országúton: gonosz. (Saját jegyzetek.)

Fejni. Eljegyzés. Fejõ lány: vígság.

Gvadányi Márton szerint: fejõ lányt megölelni úgy, hogy a sajtárból kiömlik a tej: gyermekáldásjegye.

Radics M. szerint: fejõistálló: gond. Békát (varangyost) látni, amely megfeji a teheneket: gonosz

ég. Újholdkor fejni: betegség.

Fejedelem. Vele beszélni nagy tisztesség. (1756.)

Kerner szerint: változó szerencsét jegyez.

Fejelés. Szomorúság.

Fejõstehén. Jó hír.

Fejsze. Életveszély. (Fejszét látni jegyez még szerencsétlenséget is.)

Fejeskáposzta. Kár. Szándékod gonoszul végzõdik. (1799.)

Fejtés. Szegénység. Álomfejtés: koplalás. Álomfejtõ: furfang.

Fekély. Nyugtalanság jegye. Nagy fekély: gond.

Fekete (szín): semmire se jó.

Fekvés. Az ágyban: szomorúság. (1799.)

Kerner szerint: szomorúság. Fordítva feküdni az ágyban: bõ esztendõt mutat.

Gvadányi Márton szerint: fekvõ ember, ha idegen, asszonybaj.

Radics M. szerint; fekvõk: gonoszat jegyeznek.

Félelem. Félni gonosz azoknak, akik nem tudják, hogy miért félnek. (1756.) A szegénynek

éha jó, gazdagnak gonosz.

Kerner szerint: félni látni valakit: jelez ellenség felett gyõzelmet. Félni ok nélkül: betegség jegye.

Felakasztani magunkat: betegség, ijedtség. Mást akasztva látni: rossz hír. Felakasztani

, de megmenekülsz az akasztást nézõ tömegben: nagy nyeremény. 1833-as könyv

: kvinternó.

Feldagadás. Jó kilátások.

Felébredni ágyban: lopást jelez. Széken felébredni: örvendetes hír.

Feledni. Mulatság, szerencse.

Felégetni valamit: szerencse. Betegnek: egészség.

Félelmetes. Szerencsés szerelem.

Feleség. Vele élni: harag. Terhes feleség: kis remény.

Kerner Jusztinusz szerint: feleség mindig kellemetlenség jegye.

66

Fél (gomb): utazás.

Felgyógyulni. Levél.

Félhold. Szerencse.

Felhõ. Felleget fehéret látni: hiábavaló félelem. (1756.) Felleget, feketét, látni: nyomorúság.

Kerner szerint: gond, szakítás, nagy betegség, váratlan örökség.

Félkegyelmû. Szerencse.

Felkelni ágyból: betegséget mutat.

Felmelegíteni ételt: pletyka.

Felsõ (a kártyában): hosszú élet.

Félszegség. Kacérság.

Fenék. Veszedelem. Valaminek fenekét látni: kételyek elmúlása. Valaminek fenekét megfogni:

házasság.

Fény. Üröm. Távoli fény: szerencsés utazás. Éles fény: egészség. Nagy fényesség:

étlenség.

Fenyves. Szerelem. Fenyõfa magvát enni: mindenkinek jó.

Féreg. „Ha megyen tõled: ellenségeid megesméred s meggyõzöd. (1756.) Féregtõl megijedni:

, rosszakarat.

Kerner szerint: féreg jegyez betegséget. Férget megölni öröm.

Férfi. Jó egészség.

Fergeteg. Reményed füstbe megy.

Férj. Szerencsétlenség.

Festeni. Igazán szeretnek. Festõ: hosszú öregség.

Fésû. Veszekedés. Egészségre jó. Hajat fésülni: haszontalan munka. Te meggyõzöd azt, aki

ésül vagy akit fésülsz.

Fészek. Közeli házasság.

Ficamodás. Kellemes látogatás.

Fickó. Remény.

Fillér. Jó érzés.

Findzsa. Udvarló.

Fiók. Jó mulatság.

Fivér, aki fiatalabb: gúny jele.

Fiú. Mindenkinek szerencse.

Fodrász. Pletyka.

Fodor. Öröm. Õrizkedj a fodros hajtól.

67

Fogságba menni: csalárdság. (1756.) „Fogva lenni és felettébb rajta bánkódni: nyomorúságod

örömre fordul. (1756.)

Fog. Fogat enni: halál. Fogad, ha kihull: egy atyádfia meghal.

Az 1756-os könyv szerint: fogadat szádból kiszedni: siralom. Elsõ fogat elveszíteni: nehéz felejtés.

Fogaid, ha mind kifutnak: egészségesnek gonosz; betegnek egészséget jegyez. Fogaid ha összenõnek:

évelygés, visszavonás. Rothadt fog, ha kihull: jó. Fejér fog, aranyos fog: jó. Fog (viaszból): szörnyû

halál. Fog fehérónból: kisebbség. Üveges fog: halál. Ezüstfog: gazdagság. Fogaid, ha másodszor nõnek:

ó. Fogaidat tisztítani: nagy ártalom. Fogaid, ha elédbe esnek: gyermekeid halála. Fogaid nyelveddel

: dolgaidnak jó vége.

*

Magyarázat az odvas fogról

Szindbád csak késõ öregségére jött rá, hogy a mindenféle álmok különbözõségéhez mily sok befolyása

egy odvas fognak, amely az álomhoz becsukódott szájban rejtõzik. Azt lehetne mondani, hogy

évszakok kezdetén: így a nedves tavasz vagy a csepegõ, õszi idõ kezdetén, az odvas fogakálják mindenfelé az álmokat. Egy ilyen haszontalan fognak olyan hatalma van, hogy elõvarázsolja a

énebb ágydeszkák közül azokat az álmokat, amelyektõl már a régi emberek is szenvedtek, akik egy

ásik ágyba mentek.

Aminthogy a vacsora nélkül lefeküdött ember az elsõ kakasszó elõtt mindig olyan hatalmas pástétomokkal

álkozik össze, amelyekkel máskor életében nem jöhetne össze - így az odvas fogakat hordozgató

látja azokat az álomképeket, amelyekre magyarázatot nem tud lelni. Az õ álmában valamely

álatosan selymes tapintása lesz a cukorspárgagöngyölegeknek, amelyek egyébként csak befõzés

komoly bánat idején szoktak mutatkozni az álom függönyén. Ezeket a cukorspárgákat mind arra

odvas fogára szeretné kötözni, bár egyébként még a nyelvével is fél hozzányúlni a fájó foghoz. De

felkötözi a spárgát a fogára, hanem kikeresi azt a régi pinceajtót, amely már nem a festéktõl,

az öregségtõl zöldült meg. Most aztán nincs egyéb tennivalója, mint a pinceajtó kilincsére

ötözni a spárga másik végét. Akkor aztán leülhet nyugodtan; majd jön valamerrõl egy elszabadult,

ósza szélroham, mire bevágódik a pinceajtó, és õ örökre megszabadul a fogfájástól.

Ugyancsak a fogfájós ember látja álmában a különbözõ harapófogókat; ha férfinak a fogába vágott

bele a le- és felszaladgáló villám, akkor a harapófogó szoknyába öltözködve jön be hozzá, mint

ár egy bábaasszony. Ha a nõi nemen helyezkedett el az odvas fog, akkor ugyanaz a harapófogó csinos

árnadrágot ölt, mint egy kvártélyt keresõ katona.

De nagyon gyakori az odvas fog álombeli csínytevéseiben a szorongattatás érzete. Ez a szorongattatás

nem úgy jön létre, hogy az ember bemenne a faliszekrénybe, ahonnan semmi módon nem tudna

önni, mint akár az egér a fogóból. Ez a szorongattatás úgy sem mutatkozik, mint az egészséges

õknél szokott, hogy emberré változna mögöttük a dióverõ pózna, amely derekukat olyan erõvel ölelné

át, hogy az ölelésbõl semmi körülmények között megszabadulni nem tudnak felébredésükig. Az odvas

szorongattatásai rendszerint kezdõdnek meleg fürdõvel, igen ám, de a fürdõvíz tele van mindenféle

ágokkal, gumószemû békákkal és ijesztõ kígyókkal. (Ez a meleg fürdõzés egyébként száz eset

özül kilencvenben biztos megbetegedést jelent.) A szorongattatás úgy is szokott kezdõdni, hogy az alvó

ést hall ajtaján, de odakint nem az öreg levélhordó áll, akit csengetésérõl megismerni szokott,

valamely rettenetes hivatalszolga, aki egyenesen a másvilágra akarja elvinni a delikvenst. Nem

az odvas fog álmaiban a kapun dörömbölést hallani. De a kapu elõtt nem a postaszekér áll, hanem

ér kesztyûben, lángpiros ruhában a hóhér. Máskor szûrös fekete rablók.

Ne higgyük, hogy az odvas fog álmai csak a szegény embereket látogatják meg; elmennek õk a

ályokig meg a fejedelmekig. Ilyenkor írják alá a királyok a halálos ítéleteket, és ilyenkor mennek

áborúba. Mert a királyok sem mentesek az odvas fog esetén a kínzó álmoktól.

68

A tapasztalat szerint a legtöbb odvas fognak (pláne, ha már meglehetõsen régi, nyugalomba vonult az

és és a rágás kötelessége elõl) megvan a maga rendes, megszokott álma. Szindbádnak például volt egy

lyukas foga, amely bizonyos éjszakákon oly pontosan jelentkezett, mint valamely hûséges házi

ísértet. Azt mondják, hogy a lyukas fogra helyezvén nyelvét az ember jobban tud gondolkodni. Ez lehet

özben. De éjszakának idején: mikor a lyukas fog jelentkezik: még álmodni sem tud az az ember se,

sárkány-zsinegen tudja elõrángatni az álmait, mint akár Szindbád is. A lyukas fog leteszi a garast,

õneki engedelmeskedik a máskor vándorbottyán elkalandozó szív, és dehogyis mer kimozdulni

ájából még csak a szomszéd álomházig sem, nem pedig messzibb utakra. A lyukas fognak az a

észete, hogy megharapja a leggyöngébb szívet is. Hiába sírdogál a szív kamrájából:

- Csak ide szeretnék menni Virághoz, és megmondani neki, hogy éppen úgy szeretem, mint akár a mézet

áltozáskor.

- Éjszaka mindenkinek otthon a helye - felel a lyukas fog, és kegyetlen, agyvelõkig ható csikorgással

árja rá a kamra ajtaját a rimánkodó szívre.

De nem kap pardont a gyomor se, amely az éj óráiban rendszerint megüresedik, mint valamely lapos

ó, és ekkor emlékein szeret tûnõdni. Szeretne megint uszályos, kövér asszonyságokat karonfogva

ebédlõasztalhoz vezetni, amikor a termek megnyílnak. Szeretne ráklevessel jóllakni - vagy a venyige

füstje mellett fõvõ gulyásból kanalazni. Szeretne elmenni a kofák lacikonyhájára vagy

á, ahol finom falatokat mérnek, de az odvas fog rádörrent:

- Éjszaka nem szokás enni. Majd móresre tanítom kendet!

Az odvas fog uralkodik a maga éjszakáin, azért az akkori álmokért nem felelõs senki.

*

Fogoly-madarat látni: veszély.

Fóka. Vihar.

Fokhagyma. Szegénynek jó, gazdagnak gonosz. Fokhagymaszag: levertség.

Fokos. Veszekedés.

Folt, mely füstöl: régi bátorságod visszatér. Folt ruhán: szomorúság.

Folyó. Folyóba esni: szerencsétlenség.

Kerner szerint: tiszta folyó jegyzi, hogy nagy dolgokat tudsz meg. Folyózúgást hallani: abba kell hagyni

ésed. Áradó folyó: nehézség. Ha a folyó magával ragad: harag. Folyót átúszni: erõszakos

. Folyó, amely teli van hallal: gazdag örökség.

Fonal. Fonalat gombolyítani: rossz. Fonalat elszakítani: gyõzelem az ellenségen. Fonalat

övéshez készíteni: vándorlás.

Fonó. Betegség.

Kerner szerint: temetés, Gvadányi korcsmának jegyzi.

Forint. Szerencse.

Forgács. Kézben: gond. Lábbal húzni: nyugalom.

Forrást látni: öröm. Forrásba esni: gond. Forrásból inni: egészség.

Kerner Jusztinusz szerint: forrásban fürdeni: tisztázod magad egy furcsa helyzetben. Forrás, amely zöld

õn halad: remény jobb idõre. Zavaros forrás: betegség, szegénység. Forrás a lakásodban: nyereség,

ület. Forrás a kopár vidéken: örömteljes utazás. Erdei forrás jegyez olyan segítséget, amelyet nem

ársz.

Gvadányi Márton szerint: forrás borház oldalán: gonosz.

69

A különös álmokból: forrás, amely szívedbõl ered, és betölti az egész házat: legnagyobb boldogság.

(Saját jegyzetekbõl.)

Fosztani. Édes atyádfia meghal.

Fõemberrel beszélni: hasznos.

Fõkötõ. Asszonynak gond, férfinak kiadás. Jelent még boldog otthont is.

Föld.

1756: Földedényeket látni: harag, Földindulást látni vagy hallani: változás. Földet felnyílni látni: sok

ósságunk jõ.

Kerner Jusztinusz szerint: földdel beszélni: jegyez nagy vagyont.

A különös álmokból: földbõl való embert látni, tõle az utat tudakolni, kegyességbe ajánlkozni: jelent

ált. Földdel szeretkezni: égõ vágy egy vérrokon iránt. Földet enni, rá vizet inni és földet öklendezni:

betegség. Földbe bújni, és ott bujálkodni: szerencsétlen szerelem. (Saját jegyzetek.)

Gvadányi Márton szerint: földön guggolni: ínség; földön guggoló asszony: jegyez bõ esztendõt.

Útonjáró, ha öregasszonyt lát földdel csókolózni, és ahhoz beszélgetni, forduljon vissza. Porhanyós föld:

. Fekete, zsíros föld: nyereség. Földmérõ: veszteség. Földgolyó: sikerült terv. Földrengés:

áltozás. (Régi magyar naptár.)

Földmûves. Jó hír.

Fösvény. Kellemetlen hír.

Fõzelék. Hosszú élet.

Fõzõedény. Családi öröm.

Fõzni. Életbevágó ünnepély áll elõtted.

Franciával beszélni: igen jó.

Fulladozás. Szegénység jegye.

Fullánk. Keserûség.

Furfang, jegyez kellemetes kalandozást. Házi bált mutat nõknek.

Fúró. Üzletbarát halála.

Furulya. Adósságod miatt kellemetlenséged készül.

Futás. Futni tudni bizonyos célig: öröm. Futás közben elfáradni: egészséges embernek jó.

Futni nem tudni: gonosz. Futás közben megállni: bánat.

Fuvaros. Vízi utazás. Fuvar: úgy látod, hogy hátrányba kerültél. Fuvaros felborulva és

áromkodva: szép pénzt jegyez. (1833.) Ismeretlen fuvaros kocsiján utazni: nagy változás

. Esetleg halál.

Fû. Fûben járni: hosszú élet jele.

Kerner Jusztinusz szerint: jegyez õrizkedést az uzsorásoktól. Száraz fû: betegség. Hosszú szárú, zöld fû:

öregség. Füvön feküdni: komoly gond. Kaszás füves mezõn, aki nem kaszál: zavaros idõ jegye.

József napján nagy fû: vizes tavaszt mutat.

Újholdkor sarlózott fû, ha véres: aratók betegsége. András napján füvet kaszálni: gonosz. Esõs éjszakán

ûben járni: bizonyos változás a családban. Fûvel megrakott szekér, amely nem tud befordulni udvarodba:

állatorvost mutat.

70

A különös álmokból: testünket fûvel benõve látni: ifjúság. Fû szemünkön, fülünkön, ha nagyon szép

öld: csábítás; ha száraz: múló élet. Fû, amely láthatatlan madarak szárnyán felrepül a levegõbe, és

fejünkre hull: utolsó esztendõnket jegyzi. Fû a feleségünk vagy kedvesünk arcán: felejtés jegye.

(Saját jegyzetek.)

Õszi fû: bánatos öregség.

Füge. Enni: jó.

Az 1799-es könyv szerint: szerencse a szerelemben. Fügefa: átok.

Függönyt akasztani: hosszú életet jegyez. Leakasztott függöny: haláleset.

Fül.

Az 1756-os könyv szerint: ha olyan, mint a farkasé: veszekedés; ha olyan, mint a szamáré: szolgaság;

ül, ha rozs vagy búza terem benne: jó. Fület csapdosni: gonosz. Fület tisztítani: jó hír. Ha sok füled

: gazdagnak és szegénynek jó; szolgának rossz.

Kerner Jusztinusz szerint: öreg, szõrrel bevont fül: szomorú gond jegye. Menyecskefül, amely piros,

a tûz, jegyzi, hogy pajkosságba keveredsz, amelybõl tömlöcbe kerülsz. Hegyes fül: szégyent

.

Gvadányi Márton szerint: „füled, ha álmodban nagy vagyon, nagy tudomásod vagyon.

Fülbevaló. Valakit elveszítesz, de szerencsés nyereséged. Fülbevalót elveszíteni: harag.

Fülemüle, ha látod: újságot jegyez; ha hallod: gyász szerelem miatt.

Fürdõ. Patakban: lábadozás betegségbõl. Kádban: lázas betegség. Folyóvízben: erõ és kitartás.

Esõben: szépség. Zabban, pelyvában, tyúkszemétben: gond. Szabad vízben: gazdag menyasszony.

Szobában: hûtlenség. Szappanozni: kellemetes események jegye. Mást fürdeni látni:

ás. Szép leánnyal: jó szerencse. Öregasszonnyal: betegség. Ruhában fürdeni: rosszullét,

átalanság jegye. Fürdõházban lenni: jó jegy.

Az 1756-os könyv szerint: fürdeni teli kádban: betegség; fürdõházban: nyavalya; álomban fürödni:

.

A különös álmokból: fürdõvízben azt látni, hogy a nõ férfivá, és a férfi nõvé változik: bujálkodás jegye.

Fürdõházban lenni, de lábunk megtagadja az engedelmességet, hogy a vízbe vigyen, inkább egy

helyre vonszolnak: titkos szerelem jegye. Fürdõházban hasítékon át leskelõdni, és azt látni,

a mezítelen emberek állatokká változnak: gonosz szerelem. Piócás tóban fürödni, és onnan sírva

ülni: tisztátlanság. Verebekkel a porban fürödni: szép idõjárás. Asszonnyal moslékban fürödni:

csalódás jegye. (Saját jegyzetek.)

József napján fürödni: betegség az évben.

Fûrész. Civakodás. Fûrészelni: üzleti siker. Törött fogú fûrész: nagy veszekedés.

Fürj. Egészség. Fürjkirály: árulás. (Kerner.)

Füst. Füstöt látni: felmagasztalnak. (1799.)

Kerner Jusztinusz szerint: látszólagos boldogság. Kéménybõl gördülõ füst: eljegyzés. Füst a házban:

ó rossz emberek érkezése. Eltûnõ füst: kellemetlen hír után kellemes felejtkezés. Növényt

üstölögni látni: vagyon. Füstölgõ testrész: betegnek halálos bûn; egészségesnek változás.

A különös álmokból: füstölgõ háztetõn kéményseprõvel ölelkezni: asszonynak gonosz jegy, leánynak

üldetés. Füstben fuldokolni, de nem akarni menekülni: hideg idõjárás. Füstben madarak, háziállatok,

emberek: rossz vásár. Füstfaragót megkívánni és vele erdõben bujdokolni: leplezett szerelem.

(Saját jegyzetek.)

71

Fûszer. Veszekedés.

Fûteni. Levél.

Fütykös. Gonosz.

Fûzõ. Sápadt betegség. Fûzõt felvenni: jegyez szerelmeskedést; levenni: tilos dologban jársz,

ér vagy.

Kerner szerint: jegyzi, hogy megtaláljuk szerelmesünket.

Fûzfa. Utazás. Fûzfasíp: gyász. Füzes: titok.

A különös álmokból: füzesben vízbõl kifogott hullát akasztani: keserû lelkibánat jegye. Fûzfán

ütyülõ arkangyalt látni: félelem. (Saját jegyzetek.)

*

G

Gabona. Gazdagság.

Kerner Jusztinusz szerint: aratás: mindenre jó, fõként nyereség. Gabonát õrölni: jegyzi, hogy nemsokára

kenyér lesz kezedben. Száraz gabona: tûzvész.

Az 1756-os könyv szerint: gabona: Istennek legnagyobb áldása. Gabonaföldön járni: imádkozni.

Gabonával utazni: nagy szerencse. Ocsú: tûzvész.

Gácsér. Becsület.

Gágogást hallani: jó hírek érkeznek.

Gagyogást hallani: nagy szerencse.

Galagonya-bokor: betegség.

Galamb. Jó.

Az 1756-os könyv szerint: galambfiók: örökség. Galambot fogni: házasság jegye.

Kerner Jusztinusz szerint: galamb a háztetõn: drága hír. Repülõ galamb: kedves ismeretség. Megölt

: bõséges élet. Üres galambdúc: szerelmed elhágy.

Gvadányi Márton szerint: galamb jegyzi a szívbõl kinõtt asszonyembert.

Galand. Ajándék. Galandféreg, amely nagyon hosszú: félelem egy bizonyos betegségtõl.

Gallér. Minél nagyobb, annál jobb.

Galuska (zsíros): elkésel valahonnan. Daragaluska: nehéz gond.

Gálya. Új hírek.

Ganéj. Betegség jegye.

Az 1756-os könyv szerint: tehénganéj: szerencse; emberganéj: gonosz szerencse. 1799-es könyv szerint:

éjt, embertõl valót, házadban ha látsz: gonosz változás. Templomban emberganéj: Istentõl való

üntetést jegyez. Ganéj, ha magadon van; de lemarad: lábadozás betegségbõl. Ganéj, amely asszony

án marad: ajándék. Öregember után: rosszul sikerült vendéglátás.

Kerner szerint: rossz szagú ganéj: igen gonosz. Gyermekganéj: változás.

Gvadányi Márton szerint: tehénganéjba lépsz, ha orrod magasan hordod.

Garabonciás. Nagy szerencse jegye.

72

Régente: nagy szél jegye.

Garas. Béke.

Kerner szerint: Péter-garas: másvilági nyugalom.

Garat. Szüreti kilátásaid igen jók.

Gatya. Gatyát elveszíteni: kár a barmok között. (1756.)

Kerner szerint: jegyez tisztességet.

Gvadányi Márton szerint: gatyát felkötni: nagy becsület.

A különös álmokból: áldott asszonyt gatyában látni: váratlan változás.

Gát, mely szakad: jelez elválást atyafiságodtól. Leány álmában: veszedelem. Terhes asszonynál:

álos bûn.

Gavallér. Szép idõ.

Gaz. Téli gaz: jegyez feltartóztatást egy utazásban.

Gazda. Biztosság jegye.

Az 1756-os könyv szerint: gazdálkodás jegyez jövendõbeli haragot, ha nem gazda álmodja. Gazdálkodni

és valamit ki nem szedni a földbõl: veszedelem. (1850.)

Gvadányi Márton szerint: gazda; lány álmában mindenre jó.

Gém (madár): ritka vendég.

Gémeskút. Jó egészség jegye. A távolban: beteg szülõ. Csordával: honvágy.

Genny (a szemedben): szerencsétlen szerelmet jegyez. Egyebütt: csak szomorúság.

Gereben. Öröm, amely szomorúsággá válik.

Kerner szerint: jó idõ. Gerebennel dolgozni: gondterhelt élet.

Újholdkor gereben jegyez sok munkát.

Gerely. Perpatvar.

Gerenda. Pártfogót mutat. Vízben úszó gerenda: váratlan védelem.

A különös álmokban gerenda, amely hátunkra volna kötve, és attól nem szabadulhatunk: szomorú jövõ.

Tûzben égõ gerenda, amelynek végén ülünk: mulandóság jegye érzelmeinkben.

Gerezd (szõlõ vagy narancs): hír.

Gerinc. Fájdalom.

Kerner szerint: gerinc jegyez: öregembert.

A különös álmokban: gerincünket mintha elveszítenénk álmunkban és üresség maradna helyén: kiélt

jegye.

Gvadányi szerint: asszonygerinc: búbánat, megcsalódás jele.

R. M. szerint: hátgerinc, amely fáj: szakítást mutat.

Gerinccel álmodni és gerincet érezni, amely fájt: semmire se jó. (Saját jegyzet.)

Gerjedelem. Szomorúság másnak.

A különös álmokban: gerjedelem, amelyet éreznénk öregasszony vagy öregember iránt, hogy szinte

ünk: ifjú szerelem jegye.

73

A lipcsei nagy könyv szerint: gerjedelem: jegyez bánatot. Kerner szerint: gerjedelem, amelyet éreznénk

régi ismerõs iránt: szégyen vagy levél.

Gerlice. Üzenet.

Gesztenye. Mulatság. Gesztenyefa: felesleges kiadás.

A különös álmokban: gesztenye, amely testünkön nõne, s tõle nem szabadulhatnánk: régi gond. Kerner

: gesztenyeevés: betegség.

Giliszta. Undor.

A különös álmokban: giliszta, amely szájunkon, orrunkból mászna ki, és rémülettel töltene el: régi

õsre gondolunk.

Gímszarvas. Rendkívüli szerencse. Fehér gím: szerencsés utazás.

Gipsz. Levél.

Gitár. Veszekedés.

Gólya. Jó barát.

Kerner szerint: gólya, amely házadon kelepel: szégyen. Gólya, amely házadon fészket rak: szerencse.

Gólyák: boldog házasság, gyermekek jegyei.

Golyó. Idézés a törvényhez. Golyó jegyez még veszteséget is.

Gomb. Lyuk nélkül: harag. Gombot felvarrni: sok dolog.

Gomba. Öreg ember.

Gombócot fõzni: rágalom. Enni: betegség.

Gombostû. Veszekedés jele.

Kerner szerint: jövedelmezõ munkád lesz.

Gond. Általában: öröm.

Gondanyóval találkozni - Kerner szerint - változást jelent.

A különös álmokból: gond, amely hamuszürke öregember alakjában ülne hamurakáson, és szemrehányást

: elhagyott, öreg szülõk jele.

Gondnok. (Temetõben vagy kórházban.) Betegség.

Gondola. Öröm jegye.

Gonosztevõ, aki házunkba menekülne, és segítséget kérne: szomszédok pletykája.

Gót stílû ház: változás, mégpedig kedvezõ.

Gordonka. Szorult helyzet. Gordonkázni: bánat.

Gödény. Szerelem jele.

Gödölye. Régi szép idõk. Gödölyét lopni: öröm. Gödölyével hálni: fiatal szeretõ.

Gödörbe esni: károsodás. Üres gödör: jó reménység. Jelez még akadályozást is.

Kerner Jusztinusz szerint: gödröt ásni: jegyez adósságba való keveredést.

A különös álmokból: gödör fenekén vénasszony, aki segítségedet kéri: gonosz; öregember: halálodat

úzod ki. Õz, mely gödör fenekén sínylõdik, emberi hangon megszólít, és a szeme leánykönnyel van tele:

házaséleted jelzi. Félig ember, félig asszony, aki gödörbe csalogat: nem jót tervez. Szép

74

cigánylány, ha gödörben guggol, és paráznaságot ígér: betegség még abban az esztendõben. Szerelmesedet

ödörben látod ismeretlen férfival: szép idõ. Holtakat gödörben látni, és velük beszélni: nagy

áltozás jegye. Anyádat gödörben látni: hosszú búbánat. Ha magadnak ásod a gödröt, és a sírásótársaid

nem segítenek: minden jóra fordul. Gödörbe ugrani, de benne kellemetlenséget találni:

és. Pöcegödörbe esni: dicsõség. (Saját gyûjtés.)

Gvadányi Márton szerint: gödör asszonyjel, mely semmire se jó.

F. professzor szerint gödör, amely vízzel van teli, és asszonyképe van: jegyzi a tengereket, amelyekben

hal vagy.

Szent Mihály napján gödröt ásni, és benne valamit elrejteni: szûk esztendõ. Újholdkor gödörben lakni:

énység, kárvallás. Gidres-gödrös úton járni András napja után: váratlanul törvénybe hívnak.

Nagyböjtben gödörbe okádni: vétek (Régi magyar naptár.)

Gödröcske: jegyez leányt is.

Göncölszekér. Mulatságos utazás.

A különös álmokból: Göncölszekéren ülni és messze elutazni: bágyadtság, fáradtság.

Göndör. Göndör haj: pénz.

Kerner szerint: nõi göndör haj: szerencse.

A különös álmokból: hajunk, ha álmunkban meggöndörödik: reménytelen szerelem. Göndör nõi haj,

kinõne férfinak az arcán, és ezért örömet érezne: nagy szerelem egy göndör hajú asszonyba.

Göndör hajú asszony (a lipcsei könyv szerint): jegyez keleti utat.

Göndör hajú gyermek, akit azelõtt nem ismertünk: vigalom. Göndör idegen ember: üzlet. Göndör malac:

õváltozás.

Görbe. Általában reménység. Görbe fa: nem jó. Görbe ember: rossz hír.

A különös álmokból: ha saját tagjainkat látjuk elgörbülni, mint a fának öreg ágait: boldogtalan szerelem.

Görcs. Hideg idõ.

A különös álmokban: görcs, amely meglepne, és tõle nem mozdulhatunk, bár mindenképpen azon

, hogy menekülhessünk: egy régi, gonosz emlék jegye. Nõknél egykori elcsábítást példáz.

Görény. Mindig betegség.

Göröngy. Akadály.

Görhe. Betegség.

Görvély. Gonosz.

A különös álmokban: görvélyes betegségben szenvedni: gyónás, egy régi emlék, elfelejtett cselekedet,

miatt kellemetlenségünk lesz.

Gõzhajó. Rajta utazni: kellemetlenség.

Gránátalma. Minden megfejtés szerint: szomorúság.

Griffmadár. Örökség.

Guba. Öröm. Gubás emberrel találkozni: mulatságos dolog. Fekete gubás: új ismeretség.

Fehér gubás: régi ismerõs. Gubában járni hideg, csillagos éjszakán: ahány csillagot látunk

ünk felett, annyi esztendõt élünk. (R. M.)

Gubacs. Gyász jegye. Gubacs erdõben, amely fejünkre hull: halál.

75

Gubó. Út.

A különös álmokban: gubó, amely bennünk van: titok.

Gurítani valamit: jó hír.

Guta. Gutaütést látni: szép nyereség. Ha álmodnánk, hogy magunkat üt meg a guta: nagy

áltozást várhatunk. (1833.)

A különös álmokból: guta, amely megbénítaná nyelvünket, altestünket: egy régi ijedség nyoma.

Gumó. Közönségesen: fáradtság.

A különös álmokból: gumó, amely testünkön volna, s onnan nem tudnánk eltávolítani: visszatérõ

boldogtalan szerelem jelvénye.

Guga. Gugás ember: tréfaság. Guga, rajtunk: bánat asszonyért.

Guggoló ember: gonosz; asszony: kívánság. Sok guggoló ember: bõ esztendõ.

A különös álmokból: leguggolni: lánynál életbevágó változást jelez; asszonynál várakozást; embernél

égyenteljes gondolat.

Gulya. Nõtlen embernél: igen jó, ha házassági hajlandóságú. Másnak jegyez költözködést.

Gúnár. Mindig levelet mutat.

Gúnya. Gazdagság. Sáros gúnya: szégyen. Rongyos gúnya; amely rajtunk van: jó remény.

Gúnyát (idegent) foltozni: asszonynak mindig bánatot jelez. Gúnyátlan ember: betegség.

Gúzs (-ba kötve lenni): egy szégyen jegye, amelyrõl nem tehetünk. Mást gúzsba kötni:

ályozása egy gonosztettnek. (1799.)

Gvardián. Harag.

*

GY

Gyalogos katona. Alkalmatlanság. Semmire se jó.

Gyalogösvény. Rágalomba ütközünk.

Gyalogló ember. Hírt, változást mutat. Gyalogló aggastyán: rossz hír.

Gyalu. Haláleset képe. Gyaluló ember: mutat betegnek múló fájdalmat és nagy változást;

észségesnek: kiábrándulást. Káposztagyaluló ember: hideg idõjárást hoz. (R. M.)

Gyám. Árvagyám: nagy gond képe.

Kerner szerint: árvagyám: mutat bánatot is.

Gyanakodni (valakire): szükség jegye. Jegyez rossz hírt.

Gyanta. Mulatság.

Gyapjú. Betegség.

1799-es könyv szerint: fehér gyapjú: uzsora jele.

Kerner szerint: kereskedõ álmában a fekete gyapjú: kellemetlen üzleti veszteségjegye, míg a fehér

ú: mindig jó vásárt jegyez.

Gvadányi szerint: gyapjú, amely ég: gonosz jel.

76

A különös álmokban gyapjú, amely testünkön nõne: asszonynál gonosz megszerelmesedést, férfinél

bánatot mutat. - R. M. szerint gyapjú: jegyez gazdagságot is. - Egy középkori feljegyzés

: gyapjúzsák: verést jelent.

Gyászolni. Öröm. Gyászmenetben részt venni: kellemetes utazás képe; azt látni: eltávolodása

bánatnak. Gyászruha: hazugság. Gyászzene: út. Gyászruhás asszony: látogató, aki

jelez jót. Gyászruhás férfi: közeli megbetegedés. Gyászvitéz Kerner szerint: igen nagy

õváltozást mutat.

A különös álmokból: gyászolni valakit, aki él és mellettünk van: nagy vidámság nekünk, míg az

õnek búbánat.

Gvadányi Márton szerint: derûre ború.

Gyékény. Sok látogatót mutat.

Gyékényen feküdni egy idegen házban: változás. Száradó gyékény: rossz idõjárás. Gyékény András

án: hideg esztendõ.

Gyémánt. Mindig betegség. Talált gyémánt: büszkeség.

A különös álmokból: gyémánt, amely volna Szûz Mária koronájából, és ezt fejünkön viseljük: közeli

áleset. Gyémánt, amelyet lopnánk, és eldugni fényessége miatt nem tudnánk: egy titok napfényre

övetelét is jegyzi. Gyémánt, amely szemünkbõl nõne, és ott ragyogna: ifjúkori ismerõs, akire sokat

.

Gyep. Öröm. Gyepen heverni: jó kívánság.

Gvadányi szerint: hervadt gyep, amelyet nap heve fonnyasztott: örömeink mulandozását jegyzi. Égett

: mindenre jó, különösen betegnek.

Kerner szerint: gyepen bukfencet vetni: gondjaink elvetése. Télen tavaszi gyepet látni: váratlan segítség.

Gyepes halom András napján: hosszú tél. Gyepen mezítláb járni: állatkereskedõnek nagy veszteség.

Kántorböjtben (õsziben) gyepen heverészni és megelégedettséget érezni: gonosz. Szent Ivánkor gyepen

üdni: rövid nyár jegye. Szent János éjjelén gyepen sokadalomba tanyázni: közeli házasság jegye. Egy

égi naptár szerint: gyep télen, gazda álmában szükséget jegyez. R. M. szerint: gyeppad: sírhalmot is

.

Gyeplõ. Kocsisnak verés.

Gyermek. Minden álmoskönyv szerint általában szerencse.

Kerner szerint: gyermekágyasság: veszteség a gazdaságban. Gyermekcipõ: rossz hír, kellemetlen levél.

Gyermekruha: lebetegedés. Játszó gyermek: nagy öröm. Gyermekkel veszekedni: bánat. Gyermeket

örökbe fogadni: viszály. Gyermeket elesni látni: nagy óvatosságra int. Gyermeket keresztelni vinni:

áldás. Gyermekhalál: nagy gond.

1756-os könyv szerint: gyermeket látni: férfinak jó, leánynak igen nem jó. Szép arcú gyermek: különös

.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: kisgyerek: veszekedés jele. Gyermeket háton vinni: nagy pörpatvar.

Saját gyerekét látni, ha fiú: jó; ha leány: rossz. Idegen, szép gyermek: mindenkinek öröm. Gyermeket

: gondjaid örökös elvetését jelzi. - Más magyarázatok: gyermek dajkával jegyez könnyed

ést egy leánnyal. Gyermek egy szakállas férfi karján: áldott nõnek fiút jelez. Gyermek

õben vagy vízben: leányt mutat.

Gvadányi Márton szerint: sok kisgyerek: sok gond.

77

Szent András napján inges gyermekeket a szabadban látni: hosszú telet mutat. József napján: hosszú

. Nagyböjtben: gyónást. R. M. szerint: karon ülõ gyermek, aki két kezét kinyújtaná felénk: egy

ánat mutatója. Szûrszabó szerint: gyermek, aki bennünket apjának nevez, de mi nem ismerjük: gonosz

ázasélet jele.

A különös álmokban gyermek, aki vízen úszna felénk, és nagy lármát csap: fiatalkori emlék. Gyermek,

pöcegödörben jajgatni hallunk: fájdalom. Saját gyermekünket idegen házban, idegen ház ablakán

látni: régi boldogtalanságot jelképez. Gyermek, aki a háztetõn a kémény füstjén át távolodna

: egy boldogtalan szerelem múlása. Gyermek, aki segít szennyes ruhát kimosni: igen jó jel. Gyermek,

velünk aludna, de arcát nem láthatjuk: ifjúkori szerelem, amelyet visszavágyunk.

R. M. szerint: szõke gyermek: vígság; veres gyermek: gazdagság. Gyermek Jézussal álmodni: szép

ény. Mezítelen gyermek: hóesés. Gyermekleány: nagy változás. Holt gyermek: betegség.

Gyertya. Általában hosszú életet jegyez.

Kerner szerint: gyertyavilágot látni sötét éjben: kiváló szerencse. Égõ gyertyát vinni: temetés. Gyertyát

: egy régi barátság elmúlása. Gyertyát mártani öröm. Gyertyát meggyújtani: jó barátot találni.

Gyertyát eladni: boldogság. Gyertyatartó: óvatosságra int. Égõ gyertya tartóban: szerencse.

1755-ös könyv szerint: gyertyaöntés: öröm. Szent András napján gyertyaöntés: hosszú telet mutat. Sok

: nagy idõváltozás. Gvadányi Márton szerint: gyertyás ember éjszaka borlopást jegyez. Egy régi

ár szerint: gyertya lány kezében, amerre az utat véle mutatná: forduljunk meg. A különös álmokból:

, amely testünkbõl nõne, nõnél ifjúkori szomorúság jegye. Gyertyaszentelõ Boldogasszony

éjjelén gyertyával a temetõben járni: hosszú tél jegye.

Gyertyánfa. Levél.

Gyík. Üzleti változás.

A különös álmokból: gyíkot, ha nyelnénk, és tõle nem szabadulhatnánk: betegséget mutat. R. M. szerint:

ík jegyez változatosságot. Gvadányi Márton szerint: gyík, amelyre zöld fûben lépnénk, és amely

adna: váratlan veszteség.

Gyilkos. Veszedelem. Semmire se jó. Gyilkosságot látni: levél rossz hírrel. Gyilkosság

áldozatává lenni: rövid boldogság.

Kerner szerint: gyilkost kézzel megfogni: betegség. Gyilkosság Szent András éjjelén: nagy zavar a

ágban.

Gyógyfû. Szárítani: egészség. Venni: fekély. Keresni: járvány. Eladni: nyereség. Enni: bánat.

(1799.)

Gyógyszertár. Uzsoráskézbe kerülsz. Gyógyszerész: kellemetlen társaságba keveredsz

ellenére. Gyógyszerésszel beszélni: családi szomorodást jegyez.

Gyolcs. Gazdagság, amely életünk végéig tartós. (1833.) Gyolcsdarabka: új foglalkozás.

Gyolcs: sovány nõnek nagy öröm, kövérnek betegség. (R. M.) Sok gyolcs: nagy változás egy

õ révén. Gyolcsos tót: haláleset jegye. Gyolcsban járni: gonosz.

Kerner szerint: gyolcsing asszonynak változás.

Gyom (-ban járni): nehézség. Ellenségek közelsége.

Gyomor. Szûk esztendõ.

Kerner szerint: fenyegetõ veszteség.

A különös álmokból: gyomrunkat felvágva, belülrõl látnánk, és tõle megrémülnénk: fájdalmas emlékek

. Gyomrunkat éreznénk testünktõl elválni, és ennek nagyon megörülni: egy régi fájdalom elmúlása.

78

Gvadányi Márton szerint: gyomor, amelyben volna víz és béka: csömört mutat. Nagyböjtben

ájás: jó egészség. Kettõs gyomor: álarc, amellyel titkainkat fedezzük.

Gyónás. Gyónni menni: kellemetlenség a házban. Gyóntatópap: egészségesnek nem jó,

javulás. Gyóntatószék: szorongó helyzet. Himlõt is jegyez.

A különös álmokból: jönne egy idegen, akinek minden titkainkat meggyónnánk úgy is, amint azok

, úgy is, amint azok nincsenek: fájdalmas ifjúkor emléke.

Gyorsfutó. (Kengyelfutó.) Kár.

Gyökér. Jövedelem. Boldogulás.

Kerner szerint: gyökeret kiásni: civakodás jegye. Ugyanott: gyökér alakú emberkével birkózni: gonosz

óbáltatás.

A különös álmokból: lábunk ha gyökeret verne, amely gyökerek láthatók: nagy félést mutatnak. Gyökér,

testünk egyéb részébõl nõne: tehetetlenség jelvénye.

Gyömbér. Reményt mutat.

Gyöngy. Mindig könny. Gyöngytyúk, ha kiált: rossz hír.

Kerner szerint: fagyöngy: becsület. Gyöngykagyló: új foglalkozás. Gyöngyfüzér: gonosz mátkaság.

Gyöngyvirág: szerelem.

Különös álmokból: gyöngyök, amelyek testünkön teremnek, ahány, ugyanannyi bús szerelem. R. M.

: gyöngyhímzés: váratlan látogatót jelez. Régi gyöngyös párta: öregasszonyt mutat. Gyöngyöt

, és azt meginni: betegség. Sok gyöngy: rossz ünnep. Gyöngyös párna: álmokkal teli

éjszaka.

Gyönyör. Gazdagság.

Kerner szerint: idegen gyönyör betegség jele.

Gyötrelem. Jókedv.

A különös álmokból: valakit igen meggyötörni, és annak szenvedéseit látni: fájdalmunk örömre változik.

Gyufa. Égõ gyufa: látogatás. Pislogó gyufa: hideg idõjárás. Gyufa; amelyet asszony tart

ében: új ismeretség. Gyújtogató, akit üldöznénk: szeles idõ, betegség a birkák között.

Gyúrni (tésztát). Bágyadtság.

Különös álmokból: mintha gyúrnának álmunkban ismeretlen kezek és ez igen jólesne: vallomást hallunk.

Gyümölcs. Általában gazdagság.

Kerner szerint: gyümölcsöt fáján látni: jó elõjel; párolt gyümölcs: cigánnyal találkozol. Sok

ümölcs: munkád eredménye; gyümölcsfa: üzleti szerencse.

Az 1799-es könyv szerint: keserû gyümölcs biztos betegség. Gyümölcsös-kertben járni: gonosz.

Gyümölcsfa gyökerét ganéjjal befedni: testi erõdet jelenti, ha mérséklettel élsz a nõk körül. Gyümölcsöskertedben

sorban álló fák jelzik a betegséged elmúlását, ha gondot viselsz magadra. Gyümölcsös

örökséget. Gyümölcsösben látott nõtõl óvakodjál. Gyümölcsfán ülõ nõ, aki lábait mutatja, és

magához vonja: könnyû emlékezetû ismeretség.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: kiszáradt gyümölcsfa: gyász. Férges gyümölcs: veszteség. Hullott

ümölcs: rossz barátság. Gyümölcsöt befõzni: takarékosság jegye. Gyümölcsöt eladni: pénzt mutat.

Gyümölcsevés: hosszú élet. Gyümölcsöt felvágni: szerencse. Gyümölcsöt szakítani: jó háztartás

énye.

79

Szent András napján sok gyümölcs kosárban: rövid, de hideg tél jelvénye. Csillagos éjszakán gyümölcsöt

: gonosz jel.

A különös álmokból: gyümölcsfa, amely nõne testünkbõl, és ez igen nagy örömet okozna: jegyez megszerelmesedést

ú bánat után. Gyümölcs, amely leány keblét helyettesítené, és jó szagú volna:

ájdalmas szerelmet mutat.

R. M. szerint: gyümölcsfa alatt feküdni: jegyez nagy szerencsét az asszonyoknál. Szûrszabó szerint:

ümölcs a padláson; hosszú tél jegye.

Gvadányi Márton szerint: sok gyümölcs fene nagy gazdagság.

Gyûrû. Aranygyûrû jó szerencse. Drágakövekkel kirakott gyûrû: nõtlennek házasságot,

ázasnak gyermeket jegyez. Elvesztett gyûrû: hûtlen mátkaságot mutat. (1799.)

Kerner szerint: ajándékba kapott gyûrû rábeszélés a házasságra. Elveszített gyûrû jegyzi, hogy

ásod szerint megcsalnak. Ujjon viselt gyûrû: sikerült terv. Karikagyûrû: rágalom.

Egy öregasszony (R. M.) szerint: minden gyûrû házasodást jegyez, de nem mindig szerelmet.

A különös álmokból: vasgyûrû lábon vagy kézen: éjszakai kellemetlenség.

Gyûszû. Hiábavaló fáradozás valamely tervünk megvalósításához.

*

H

Hab. Szegénység. Hab tengeren: földnélküliség. Habos száj: rágalom.

Háború. Háborúba menni: öröm.

Hagyma. Erõs vérzést jelez.

Haj. Barna: szerencsés szerelem.

Az 1756-os könyv szerint: „Hajadat elöl borbéllyal levágatni: munkádból oly hasznod lesz, hogy

ámulni fognak rajtad. Hajat elberetváltatni: gond. Hajat fülig elberetváltatni: egészséges embernek

, betegnek jó. Hajat szokás szerint elberetváltatni: gazdagnak jó, szegénynek rossz. Hajat ollóval

ágni: nyereség. Haj, ha szádban nõ: nem jó. Haj, ha tenyereden nõ: nem jó. Hosszú haj, amely fehér: jó.

Kerner szerint: hajadat levágják: gondokat jegyez. Szájban növõ haj: hirtelen halált mutat. Másnak haját

ágni: jó nyereség. Haj, hosszú és szép: jó jegy; ilyen hajat látni: jó hír. Haj, de nem a fejen: nagy

ég. Hajtû: ajándék. Hajpúder: meleg idõ és újdonság. Hajat levágni: bánat. Haj a kézen: kár

. Haj testünk egyes részén: természetes kívánság. Hosszú haj: nagy hatalom. Hajat mosni:

ág jegye. Hajat befonni: gond jele. Hajat fésülni: utazás éjszaka. Vörös haj: hamisság. Fekete

: szerencse. Fehér haj: öröm. Hajfonat: nevetségesség. Elvesztett haj: temetés. Hajszál az ételben:

ûtlenség az asszony részérõl. Hajfürt: hiúság jegye.

A különös álmokból: haj, amely benõné egész testünket, és úgy viselnénk, mint az állatok bundájukat:

és régi emlékek elõl. Amulettben õrzött haj: szerencsétlenség.

Egy régi naptár szerint: gyermek fejérõl való hajnak a színe megmutatja a szülõk életkorát. Gesztenyebarna

jegyez rövid életet az apának. Gyenge, fehéres haj rövid életkort mutat anyának.

R. M. szerint: kondor haj, amely mintha volna állaté: jegyez nõi hûtlenséget. Kondor, vörös haj

ûségesség jegye.

Gvadányi Márton szerint: asszonyhaj semmire sem jó.

Szent Andráskor a mezõt asszonyhajjal benõve látni: nagy idõváltozást mutat.

80

Saját jegyzeteimbõl: asszonyhaj, amely mintha megkötné kezünket, lábunkat, bedugná szájunkat: közeli

ást mutat egy fájdalmas, szerelembõl. Asszonyi hajfonat, amely mintha lógna a csillagból, és

ünk lajtorjának kínálkoznék a felhágásra: gonosz jel egy asszony nagyravágyásáról. - Egy öregember

ése: nõi haj, amely tréfából nyakunkra hurkolódna: lehet komoly szándékkal hurkot vetõ is.

Haj kontyba kötve: férfinak gond, asszonynak mulatság. Hegyes konty: káröröm. Leesett konty: bánat.

Göndörített hajfürt: irigység. (1833.)

Egy középkori jegyzet szerint: nyakon levágott haj, mintha vinnének hóhér székéhez: dicsõséges.

Háj (asszonyon): gazdagság jele.

Hajadon. Öröm.

Kerner szerint: hajadonnal aludni nem nagy szerencse. Meztelen hajadon: gyalázatba keveredsz.

Hajcsár. Levél jegye. Marhahajcsár: rossz hír.

Hajdina (kása). Szegénynek szükség; gazdagnak egészség.

Hajdú. Kár.

Hajlani. 1756-os könyv szerint: „hajolni látni magát: elveszett jószágában kárt vagy

éget vall.

Hajlék. Bús.

Hajnal. Hajnalcsillag: szerencse. Útonjárónak különösen jó. Gazdának hajnalcsillag, amely

õk közül mutatkozna: jó remény a bajban.

Kerner szerint: hajnalodás mindig jót jelez. Hajnalban mezítláb járni és füstöt látni a mezõn: változó idõ,

éggel. Hajnali madarak éneklését hallani, de õket nem láthatni: jó napot mutat. Hajnalban

találkozni, és tõle az utat kérdezni: balsors. Hajnalban asszonyhoz menni: nem a legjobb.

Hajnalban utazni és korcsmát látni, amelyben gulya fejérlene: rossz vásár. Hajnalban csizmadiákkal

álkozni, és velük versenyt futtatni: jó vásár. Hajósemberrel hajnalban utazni: szép szerencse.

A különös álmokból: hajnalodást látni, amely nem is éjszakából, hanem belõlünk jönne: egy nagy

áltozás jegye.

Andráskor: hajnalt látni: hideg karácsony.

Hajó. Hajót csinálni: nagy munka. (1756.)

Kerner szerint: hajót igazgatni jó jegy. Hajóra szállni: veszély jegye. Hajót messzirõl látni: békesség.

Hajóácsot látni: igen kedves dolog. Hajót látni emberekkel: jó idõ. Hajó folyón: öröm. Berekedt hajót

látni: betegséget jegyez. Hajó, amely nem jöhet partra: tartozás.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: hajót látni jelent békét, nyugodalmat. Hajót megmászni: nem jó.

Hajóslegény: iszákosság. Hajótörést szenvedni: nagy szerencse. Hajótörést látni: betegség. Sok hajót

átni: megcsalás jele. Hajóvontatás: nagy késedelem. A hajóvontatók csillagát látni, és velük együtt

áradozni: nagy jel, amely megelégedést mutat. Hajósok énekét hallani, de õket nem láthatni: kellemes

áltozás életedben. Hajóskorcsma: irgalom.

1833-as könyv szerint: uszályhajót, gabonával megrakottat a Dunán látni: jó idõjárás. Telelõ

uszályhajó: gazdag ember ismeretségét mutatja. Hajósgazda: barátság. Hajóács: téli idõjárás.

Gvadányi szerint: hajóban lakni: gondtalan élet jegye. Szûrszabó szerint: fehér hajó fehér felhõn: jó

észség.

81

Hal. Halat szülni: megnémulás, halál. Halat fogni: erõ jegye. Halban lenni Jónás prófétaként:

szerencse. Hallal találkozol, amely nagyobb, mint te, mezítelenül: testedben nyavalya.

Halat kézben vinni: száraz betegség. Hal, amely csíkká válik kezedbe: haszontalan munka.

Tengeri halat látni: rémület. (1756.)

Kerner szerint: síró halat látni: eredménytelenség. Halcsont: eléred célodat. Halszálka: veszekedés.

Haltartó: betegség: Halikra: sok pénz. Halpikkely: rágalom, bepiszkolás. Halleves: betegség. Halat ölni:

bevétel. Kis hal: haláleset. Ajándékba kapott hal: gazdagság.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: hal jegyzi, hogy õrizkedj a házasságtól. Halat enni: férfinak jelent

hajlandóságot, asszonynak könnyû szülést. Halat fogni: ellenségeid megszólalnak. Nagy hal:

szolgaság. Halszálka: rossz jövõ.

Halat fogni: ambó. (1833.)

A különös álmokból: hal, amely jönne messze tengerekrõl, és bennünk elrejtõzködne, jegyez szerelmeskedést.

(Freud professzor szerint a hal mutatja õsi állapotunkat, amely szerint a halnak a nõk álmában

õsemberi jelentõsége van.)

Egy öregasszony (R. M.) szerint: hallal hálni: nem rossz. Halat sütni: egészség. Útonjáró álmában hal

változást a kitûzött célban. Gvadányi Márton szerint: hallal álmodni betegség, gond. Éneklõ hal:

. Holdfényben szárazon járó hal: nagy idõváltozás. (1833.)

*

A hal-álom

A nevezett álmot a halászok árulják. Ezek az emberek kivetett hálóval járnak, már Krisztus Urunk óta,

a Megváltó egyetlen tanításában sem tiltotta el a halaknak a fogdosását. Nem kell különösebben

állani, hogy megfigyelhessük, milyen álmokat hoznak a halak a péntekrõl szombatra virradó

éjszakákon. De még máskor is megválogatják álmaikat e vízi lények. Azért nem haszontalan dolog a

okozta álmokkal foglalkozni.

Az a nagy hal, amely emberemlékezet óta a tavak mélyében lakik, és csak olyankor megy fel sütkérezni

napfényre, amikor õt ember nem láthatja: jelenti a fogaskirályt. Az ilyen mély vízû hal nem

önnyen kerül hálóba; szereti a magányosságot; sohasem áll be a pletykálkodásra vagy fickándozásra

kis halak közé; eszébe se jut neki a szitakötõ felé nézni, akármilyen közel jött az a víz

ínéhez, amikor is a kis halak bolondosan ugrálni kezdenek, mintha szárnyat éreznének õk is. Az

nagy halnak az evésétõl jönnek azok a nehéz álmok, amelyekben olyan ismeretlen tartományokon

el az ember, amely tartományokból alig tud visszaérni.

Hol jártam az éjszaka? - gondolja fejcsóválva az ember, mikor reggel felébred, pedig nem történt más,

a nagy hal vitte el olyan idegen, sohasem látott országokba, ahová a nagy halak könnyûszerrel

, mint akár a vitorláshajók.

Más dolog az, ha apró halakkal kedveskedett magának a gyomor az esti órákban. Ezeknek a kis

a szálkái észrevétlenül lecsúsznak az ember torkán, és éjszaka csak kapja magát, hogy

éle fájdalmat érez elmúlt dolgok után, amelyekrõl már azt hitte, hogy a halak útján azok tõle

sodródtak. Ezek az apró halak olyanok, mint a nõi szeszélyek: kiszámíthatatlan, hogy mely

ászkunyhó mellett állanak meg éjszakára, hogy ott egy öreg halásznak vagy az öreg halász lányának

ák a maguk hangtalan énekét. Az apró hal tapasztalatlan, vidám, az életbõl még nem ismeri a

égeket - ugyanezért az álmodó is az ilyen halakkal a gyomrában leginkább vízitündérekkel

álkozik, amelyek kiszöknek karjai közül. Ám, ha nagyon praktikus ember a halakkal álmodó, akkor

kerülheti el azt, hogy legalábbis koporsót szállító tutajosokkal ne találkozzon, akik néki helyet

egy üres koporsóban.

82

A halak okozta álmok közül talán a legegészségesebbek azok, amelyek gyors, hegyi folyók halaitól

ármaznak. Ilyenkor borkereskedõkkel utazik az ember álmában a határszél felé, és olyan piros arccal

ébred fel, mintha valóban sok bort ivott volna ama úszni vágyó halak tiszteletére. A hegyi pisztráng, ha

nagy mértékben fogyasztjuk vacsorára, rendszerint könnyû, kerekeken járó álmokat hoz. Ugyanez a

ága van más hegy vidéki halaknak is - az ember oly könnyedén gurul le álmában a

hegyrõl, mintha legalábbis szárnya volna.

Más dolog a rákokkal való étkezés után következõ álmodás. A rák, miután napvilágra került abból a

ötét odúból, ahol az életét tölti, teljesen érzéketlenné válik a napvilágos dolgok iránt. A napvilág

ényei közül, leginkább a csípõs csalánt kedveli, amely mindenkinek hólyagokat szokott szerezni,

éppen a kemény ráknak nem. Hát a rák az álomban is megtartja a maga tulajdonságát: hátrafelé

az idõben, és ollójával fájdalmas csípéseket okoz elmúlt dolgokért. A rákevõ ember nem is tudja,

miért érez magában mindenféle fájásokat, amikor álmából kimenekül. Annyi bizonyos, hogy a

ákevõ darabidõre mindig visszavonul a múlt idõbe.

A „gyomor álmai között egyelõre ennyiben maradjunk a halakról és rákokról való tudományunkban.

*

Halász. Látni egészség. Halpiacon járni, de nem vásárolni: megcsalást mutat. Halászháló,

hosszan húzódik: szerencse, ha nem húzódik: kellemetlenség. Halászfonál: ravaszságban

részed.

Kerner szerint: halászcsillag, amely fejünk felett látszik, jelent öregszülõket, de utazást is. Halászhálót

íteni vonni: tisztesség. Öreg halász, aki szólna hozzád: szavát meghallgassad.

Halál. Halni: nyomorúság. Halni akarni: egészség. Halva látni magad: hosszú élet. Meghalni és

: nagy tisztesség. (1756.)

Kerner szerint: halva látni olyan személyeket, akik még élnek: elveszted megnyertnek hitt ügyed. Halva

: hosszú élet és magas pártfogás. Halálütést mérni valakire: csúnya rágalom.

Hálóköntös. Kerner J. szerint: nagy ember leszel. Hálósapka: szép kedvtelés. Hálóing:

betegség.

Hálószoba. Titok nyomára jössz. Hálószobába mászni: gonosz terv. Hideg hálószoba:

jegyez terméketlenséget, szomorúságot. Hálószoba kulcslyukán benézni, és ott

ásokat látni, mint a lakókat: nagy változás jegye.

A különös álmokból: hálószoba, amely volna börtön, és a börtönbõl egy föld alatti folyó a szabadba

, amelyen át (az asszony) kiúszna egy szép kertbe: jegyez terméketlenséget. Hálószobában rossz

érezni, amely szag utálatossá tenné a levegõt: jegyez férfinak változatosság utáni vágyakozást.

Halott. Rossz idõ. Halott és temetés: vihar. Halottasház: jó reménység jele, amely valóra válik.

Kerner szerint: a halott mindig idõváltozást jegyez. Az 1833-as könyv azt mondja, hogy a szép halott

ót mutat. - 1799-es könyv szerint: halottat látni: áldás. - Gvadányi szerint: halottasingben járni

között: hideglelést jegyez.

A különös álmokból: halott, aki mintha volna táncos, és táncra kérne, míg bennünket irtózat töltene el:

jegyez szerencsétlen házaséletet, férfinak különös vágyakozást. Halottal menni, és azt

ályozni, hogy hátunkra másszon: féltékeny szerelem. Halottal találkozni a házban, amely

nem ismerhetünk, és lábunkra telepedne: gyermektelenség jegye.

R. M. szerint: halott, aki jönne, és megszólítana, az utat tudakolván: váratlan látogató jegye.

Régi magyar naptár szerint: Andráskor holtak: hosszú telet mutatnak. Kántorböjtös napon halott, aki

ézne az ablakon: szükség jegye. Holtakkal vigadni, és tõlük tanácsot kérni: figyeld meg, mit

, és tedd az ellenkezõt: kivéve, ha anyád mondaná. Holt szeretõ, aki visszatérne és

ányást tenne: új szerelem jegye. Holt férj kihágás. Holt asszony: nagy bánat.

83

Holt ember képét rajzolva látni: rokonod meghal. Holt embert koronázni: betegség. Holt ember által

íttetni: ismerõsöd meghal. Holt embernek csontját látni: harag. Holt emberekkel vívni: nagy

ég. Holt embert látni megelevenedni: nagy borult idõt jelez. Holt embert látni, akit régen

, mintha most halna meg: közeli atyádfia hal meg.

Holt emberrel, ki megelevenedett, járni sötét éjjel, de hamar helybe jutni: tûrhetõ bosszúság, rövid

. Holtnak lenni és megelevenedni: tisztesség. Önmagát holtnak látni: öröm.

Harang. Házasodás jegye.

Kerner Jusztinusz szerint: harangozást hallani a vízen át: szerencsés elõjel egy közeli üzletedben.

Lélekharang: éjszakai utazás. Harangot húzni: harag. Harangöntõ: kellemetlen vendég. Bádogharang:

ület.

A különös álmokból: harangszó nagy szélzúgásban, amely hirdetné valamely ismerõsünk temetését vagy

üvõjét: szívdobogás. Víz alól hangzó harangszó: ifjúkori botlás.

József-napkor harangszó: szép tavasz. Adventi harangszó: bûnbánat; jegyez hírt is. Útonjáró álmában

ó: változás, visszatérés jegye.

Harapás (embertõl) minden álmoskönyv szerint: féltékenységet jegyez. Állati harapás:

ás.

A különös álmokból: ismeretlen ember harapása, amelyet felébredés után is érezni vélnénk:

élemlítést mutat egy bimbózó szerelemben. Harapás szájon: titoktartás. Harapás egyéb

észünkön: közelgõ betegség azon a testrészen.

Harcsa. Változás egy hír által.

Hárfa. Hárfahang: hûséges szerelem képe.

Kerner szerint: hárfás leány jegyzi: kedvesed elvesztését. Hárfahang a háztetõn: szeles idõ. Hárfázó ifjú,

arcát nem láthatjuk: közönségesen vágy jele, de mutat civódást is.

Harisnya. Rendszerint asszonyi hûtlenség. Gyapjúharisnya: szükség és gond. Selyemharisnya:

ábító szavak és helyzetek. Szakadt harisnya: szégyen. Rongyos harisnya: közelgõ baj.

Harisnyát felvenni: búcsú a szerelemtõl. Levetett harisnya: általános változás mindennapi

életünkben. Harisnyában bálba menni: rágalom jegye. Halotti harisnya: szép szerencse.

Harisnyát kötni: nagy gond.

Három. Háromlevelû füvet enni: feltartóztatnak terveidben. 3-ast látni: szerencse. Háromszög:

találkozásra mégy. Hármas kerék: családi szaporodás.

Az 1833-as könyv szerint: ternó.

Hárs. Vidámság.

Hártya. Bánat. Sírás.

Has. Kövér: igen jó; sovány: hosszú pör.

Az 1756-os könyv szerint: hasad ha nõ: tisztesség. Kerner szerint kövér has: átmeneti gondok jegye;

íros has: kiadós szolgálat; sovány has: civakodás. Hasadon kopognak: biztos jövedelem. - A lipcsei

önyv azt mondja: hasban lenni, vak szerencse.

A különös álmokból: hasad, mely volna lógós és ráncos, hogy csaknem térdedig érne, és te ezt nagyon

égyenelnéd, jegyzi, hogy szíved telve van vággyal egy új, ideális szerelem iránt. Hasad, amely volna

ány, mint az éhes csikaszé, hogy szinte fájnak bordáid s derekad: nagyravágyást, gazdagságot jelez.

Korgó has, amely miatt társaságban szégyenkezel: ifjúkori botlás.

R. M. szerint: hasad, ha álmodban meghegyesedik, mintha volna benne dárda: reménytelen kívánság.

Ráncok a hason: jelentenek annyi bánatot, ahányat megolvashatunk.

84

Gvadányi Márton szerint: hason csúszó ember: rosszban töri fejét. Kántorböjtben hassal álmodni:

észséges. Nagyböjtben: betegség. Hasfájás: rossz idõ.

Hát. Hátad ha látod: valamely lehetetlenséget fogsz elérni. (1756.) Egyébként vesd össze az

õ fejezet álomfejtésével.

Kerner szerint: kövér férfihát: igen kellemetlen; asszonyhát: szép idõ.

Hátrálni (valami elõl): jegyzi, hogy valaki a károdat akarja. Võlegénynek óvatosságot int

átkájával szemközt.

1756-os szerint: kocsival hátrálni: betegséget mutat.

Határkõ. Régi barát kopogtat.

Hatos szám: az egészség száma.

Hattyú. Szerencse. Több hattyú: kellemetes házasság, sok gyerek, hosszú élet. Szeretõnek

és hûség.

Kerner szerint: hattyút énekelni hallani: nagy idõváltozást mutat. Hattyútoll: gazdag asszony. Elszálló

ú: régi emlék felejtése. Sötét égben vonuló hattyúk, amelyek tollaikat hullatják: jelentenek

ájdalmak elmúlását, örömök jöttét.

Havat látni: rövid betegség.

Az 1799-es könyv szerint: havazás: vigadozás. Felette sûrû havazás: nagy haszon. Hóember: terhesség

és szerelem. Havat havas hegyen látni: levél, jó hír, változás. Nagy halom hó mellett elmenni: jó feleletet

árhatsz.

Kerner szerint: nagy hó: jegyez érzékiséget is. Ugyanott: hóban mezítelenül járni és ennek örvendezni:

titkos szerelem jele. Havat enni: leánynak közeli fájdalom, amely egy gyermek kisujjától ered.

Gvadányi Márton szerint: nagy és mély havat látni kemény és tiszta idõben: hasznos követség; maga

át ûzõ embernek csalárdságát jelenti.

A különös álmokból: hóemberrel birkózni, amely volna erõsebb és emberfejû, emberszakállú:

régi szeretõt mutat.

András napján sok havas háztetõt látni egy idegen városban: jegyez kellemetlen utazást a közelgõ

télben. Gyertyaszentelõ napján sok havat látni: gyors tavaszodás jele. Útonjáró ember, aki keveredne

ély hófúvásba, amelybõl az utat nem találná: szerencsés vállalkozás elõtt áll.

R. M. szerint: messzi havas tornyok, hegyek, erdõk: a gyermekkort mutatják.

Saját jegyzeteim szerint: ember, aki álmában válna hóemberré, és csúfsága, bámulata volna a

árókelõknek: rövidesen szerencsétlen szerelembe esik, amelyben hiúsága érzékenyen szenved. Havas

éjbõl asszonyhangot hallani: önmérsékletre int. Lúd vagy egyéb szárnyas hangja: fiatal nõt mutat, akivel

ünk. Hóember, aki bejönne a szobába, s egy idegen nõvel megesketne: regényesség, amely

ájdalmat okoz. Hóban gyalogolni ismeretlen vad hegyek között, és búsnak lenni: örömteljes események

.

Ház. Házat rakni: tisztesség. Házat látni: megégni. Égõ ház, amely nem a tied: jó. (1756.)

Az 1799-es könyv szerint: házat meszelni: Minden dolgod elváltozik. Házat fedni ponyvával vagy

ékénnyel: gazdagság; náddal: viszontagság; zsindellyel: tûzvész. Házat betörni: gonosz szomszédság.

Magas ház: hír, házitolvaj, kis nyereség.

Kerner szerint: ház: jegyez hosszú életet. Bedõlt ház: váratlan haláleset. Háziasszony: élvezet. Házigazda:

õnyös út. Házibútor: vándorlás jele. Becsukott ház: bánat, bosszúság. Nyitott ház: öröm.

Hegedû. Jegyez csalárdságot.

85

Az 1799-es könyv szerint: hegedülni: jegyez irigységet. Házas emberek: békességet. Hegedûs: mutat

ágot. Messzirõl való hegedûszó: büntetés. Hegedülni és hozzá táncolni: szép gazdagság.

Hegyre mászni: terveid ellenkezõje történik.

Kerner szerint: erdõs hegy: jegyez hûtlenséget. Hegy, amelyen romfalak látszanak: közeli nyereség.

Tûzhányóhegy: nagy veszedelem. Hegyilakó: boldog óra, amelyet elmulasztottál.

Az 1756-os könyv szerint: hegyre menni: jegyez ellenkezést.

Híd. Igen nagy változás.

Kerner szerint: bedõlt híd: veszedelmes késedelem.

Hold. Betegnek halál.

Kerner szerint: újhold: változás képe; hold, mely leesik az égbõl: nagy kárvallás; két vagy három hold

az égen: nagy megbízatás, küldetésed lesz; holdsarlót szívni: nyereség.

R. M. szerint: asszonynak holdat látni: nem jó kívánság. Holdkórossá válni, és háztetõkön járni:

énytelen érzelmek jegye. Hold a víz tükrében: sápadt arc. Hold hegyek, erdõk felett: régen tervezett

ás képe.

Gvadányi Márton szerint: a hold mindig szeles idõt mutat.

Saját jegyzeteimben: hold valamely nõ homlokán: csalás. Hold, amely jönne nyomunkban, hogy tõle el

bújhatunk, és az ágy alól is ránk néz: egy régi vonzalom jele, amelyet el nem mulaszthatunk.

Héja. Nagy úr haragja.

Herceg. Hercegnõ. Minden könyv szerint öröm.

Saját jegyzeteimben: Álmodnád magad fiatalabbnak, hullámos hajzatúnak, ifjú hercegnek középkori

öltözetben s környezetben: nagy boldogtalanság szerelmedben.

Hering. Kis szerencse. (Kerner.)

Hernyó. Rajtad: rossz házasság, nyomorék gyerek, csalfa asszony. (Kerner.)

A különös álmokból: hernyók, amelyek testedet belepnék, mint a régi hullákat a temetõ sírjaiban:

fájdalmas emlékeket, amelyeket soha el nem felejthetünk.

Gvadányi Márton szerint: ha valakit látnál, aki hernyóvá változik, óvakodj tõle.

Hetes szám: minden könyv szerint (álomban) szerencsétlenség jele.

Hétfõ. Öröm.

Hívni valakit: életünkben nagy változást várhatunk.

Hívnak valahonnan: boldogtalanság. A szél zúgásában hívnak neved szerint: nagy idõváltozás.

Hídvámot fizetni: nagy kellemetlenség. Útonjárónál: akadály, idõveszteség, tétlenség.

Kerner szerint: gazdánál rossz vásárt jegyez.

Hideget érezni: betegséget mutat. Álombeli hideglelés: hûtlenség miatt elvesztett nõ jegye.

Hímezni. Jólét. Hímzés: pénzt mutat.

Himlõ. Himlõd, ha van, vagy ha látod: pénzt kapsz.

Hímpor (virágon): nagy szégyen.

Hímszarvas. Szép szerencse.

Hínár. Irigység.

86

Hinta. Röpke öröm. Hintaló: ellenséget jegyez.

Hintó. Nyugodalmas öregség.

Hírmondó (ki gyalogszerrel jön): fontos ügy.

Hiúz. Meglopnak.

Hivatalnok. Kerner szerint: idegen beavatkozás ügyeidbe. Hivatalnokkal beszélni: jegyez

ívást egy vendégszeretõ házhoz. Hivatalba jutni: ellenségeid megszégyenítését mutatja.

Hízni. Gazdagodás.

A különös álmokból: elhízni úgy, hogy sem az ajtón, sem az ágyban nem férünk: jegyez egy közelgõ

betegséget, amelynek csíráit már régen magunkban hordozzuk. Kerner szerint: elhízott asszony: igen jó

; elhízott férfi: egy gyermek jele, aki miattunk szenved.

Hóbortos ember. Szerencse.

Hód. Pör. Hódprém: mutat elhidegülést egy meleg vonzalomban.

Hóhér. Félelem, amely jövendõ dolgok miatt szorongatja szívünket.

Hólyag. Titok.

Hombár (ha teli): gazdasági eredmény. Ha üres: betegség, szégyen.

József napján teli hombár: nagy csalatkozás jegye; Andráskor: szegénység.

Homlok. Jegyez jó barátot.

Homok. Változás.

Kerner szerint: homok, amelyben járunk: mutat árulást is, amelyet hallunk legközelebb. Homokóra:

idõjárás.

A különös álmokból: homokemberrel találkozni, ki megszólítana, és az utat tudakolná azon tájék felé,

egyszer, régebben éltünk: visszaszálló emlékek, amelyek szomorúságot, esõt hoznak. Homokban

, benne jól heverészni, és gondtalan egészségben lenni: jegyez egy ismerõs sírt, amelyet váratlanul

átogatunk.

1833-as könyv szerint: homokóra: betegnek rosszabbodást jelent állapotában.

Horgony. Menekvés valamely veszélyes helyzetbõl.

Horkolás, amelyre felébredünk: elhagyatottságot mutat.

Hóvirág. Jó hír messzirõl.

Hölgy. Kellemetlenség.

Húgy. Minden könyv szerint: egészséget jegyez.

Hullám. Betegség jegye.

Húr. Fájdalom.

Hurka (-t enni): jó egészség. Mást enni látni: betegség.

Kerner szerint: egy középkori feljegyzés azt mondja, hogy hurkát lopó kutya: mutat házasságtörést;

át lopó ember: szép szerencse jegye.

1756-os könyv szerint: hurkát tölteni: falusi lakodalom jele.

87

A különös álmokból: hurka, amely lógna orrunkról, s tõle nem szabadulhatnánk: jegyez boldogtalanságot

últ idõkért. Gvadányi Márton szerint: hurkával álmodni: jegyez változást az asszony egészségében.

R. M. szerint: sok hurkát látni: sok hó. András napja elõtt járni kamrában, amelyben sok hurka

ógna: jegyez hosszú telet. (Régi magyar naptár.)

Hurokba lépni: mindenképpen rossz jel. Vadásznak ellenben szerencsét mutat.

Húst enni: betegség, kellemetlenség, szomorúság (1756.)

Kerner szerint: húst fõzni: jegye annak, hogy nehéz beteg van a háznál, ellenben felgyógyul. Hús

ácban, amelyet elvágunk és megtisztítunk: csúf idõtöltés. Nyers hús: becsület, tisztesség. Húsvágóhelyen

ágóhídon) járni: házasság jele.

A különös álmokból: nyers húst enni, amely volna emberé vagy gyermeké: jegyez gyötrelmes

ázaséletet.

Húshagyókedd. Megpihenés hosszas szenvedések után.

Husáng. Levél.

Húsvét. Gyászba jövünk. Húsvéti tojás: szerelmi vallomás.

Huszár. Vigalom jele.

Huta. Betegség.

Hüvelykujj. Boldog élet.

*

I, Í

Ibolya. Minden magyarázat szerint szerencse a szerelemben.

Ibrik. Jó hír egy távol levõ férfiról, aki többet gondol ránk, mint azt hinnénk. Ibrikbõl

ényes eledelt enni: jegyzi szomorúságoknak elmúlását, mindennek jóváfordulását. Törött

- Kerner szerint is - fájdalmas szerelem.

Idegen férfi: nagy rokonság. Idegen nõ: veszedelem, némelyek szerint haláleset. Idegen

: betegség. Idegen, aki volna borbély: házastársak között elválást, jegyesek között

ódást jegyez. Idegen, aki volna hajcsár: marhavészt hoz. Idegen, aki volna vándorkatona:

álmában váratlan szerelmeskedést mutat. Idegen; fekete gubás ember: semmire sem jó.

Idegen zsidó: nagy szerencse; betegnek: változás.

Ifjú. Öregnek: örömteli nap; betegnek: egészség; asszonynak: hónapszám; ifjúnak: harag;

ánynak: bánat; útonjárónak: szép szerencse; mindenkinek: ambó. (1833.)

Kerner szerint: ifjú, aki jönne mezítláb és hajadonfõvel; szomorúságunkban vigasztalást hoz, de

szegénységet is mutat. Ifjú szamárháton: szép idõjárás. Ifjú zöld ággal: jó termés. Bús ifjú:

utazás.

A különös álmokból: ifjúval hálni, akinek arcát nem láthatjuk: asszonynak jegyez boldogtalan

ékeket. Szakállas ifjú: ijedtség. Törpe ifjú: boldogtalanság. Ifjú, kinek volna fehér haja: leánynak

ú mátkaságot mutat.

Szent György napján az ifjú: jó esztendõ jelképe.

Iga. Nõtlennek: házasság; nõsnek: nyugodalom.

1756-os könyv szerint: örök iga: asszonynak igen mulatságos.

Ígéret. Egészség. Ígéret, amelyet nem tartunk meg: nagy vígság.

88

Ihatatlan ital: gonosz, betegség.

Íj. Veszély.

Kerner szerint: a középkori álmoskönyv az íjjal való lövést: szerencsés nyereségnek magyarázza, amely

ég rövid idõn belül elér. Tell Vilmos íját látni: nagy vállalkozás. Íjas ember: rossz hír.

Ikra. Pénz.

Vízöntõ havában: nagy ebéd.

Ikrek (ha tieid): változatosságot jegyeznek szerelmedben; ha másé: kellemetlenséget egy nõ

miatt. Ikreket szülni: gond, szegénység, rossz idõjárás, rendszerint árvíz. Ikreket látni a

ó napban vagy a felkelõ holdban: szerencsétlen utazás. Ikrek (lányok): veszedelmek.

Kerner szerint: ikertestvéreket látni: jegyez uzsorát.

Ikrek havában ikrekkel álmodni: beteges állapot.

A különös álmokból: ikreket szülni, amely ikrek volnának összenõve: terméketlenség jegyei.

Ima. Jó vigasz. Imádkozó lány: jó remény.

Inas. Kis kellemetlenség.

Indóház. Szégyenletes helyzet.

Ing. Fehér: nyereség; szennyes: betegség.

Kerner szerint: tarka ing: meglepõ látogatót jegyez. Fehér ing: találkozót mutat, amely találkozásra

égen várunk. Levetni inget: szegénység. Felvenni: vidámság. Inget mosni: pompás híradás. Inggallér:

ábavaló terv. Inggomb: megzavart szerelem. Többféle inggomb: pletykaság. Elveszett inggomb:

ég a kártyán. Inggombot varrni: civakodás egy idegen miatt. Betegnek inget váltani: javulás jegye.

Szennyes inget felvenni: temetés. Hálóing: tarkabarkaság. - R. M. szerint: inget vasalni: eljegyzést

. - Saját jegyzeteimben: nõi ing, amelyet elveszítettek, jegyez egy új szerelmet.

Ingovány. Mindig veszélyes.

Ingaóra. Fáradságos nap jele.

Ingadozni valamely magasságban: betegséget mutat.

Inni pohárból: jó társaság, amely hasznodra válik.

Kerner szerint: vizet inni: egészséges; törött edénybõl: ügyetlenség; forrásból: gyógyulás; tócsából:

énység. Állott víz: hideglelés.

A különös álmokból: megitattatni egy asszonytól, de nem kezétõl, sem ajkától: nagy fájdalom, elválás,

és jegye, amely egy asszony hûtlensége miatt ér. - Nagyböjtben hideg vizet inni: szeles idõjárás.

Molnárnak: jó vásár. (1833.)

Íny. Levél.

Írás. Idegen írással levelet írni: fájó szerelem. Írni, aki nem tud: betegség. Ismeretlen kézírást

átni: jegyezzük meg jól, ami benne van, mert szükségünk lehet rá. Írás, amelyet nem tudunk

: titkot mutat, amelyet megtudunk. Zsidóírás: szerencsés fordulat.

Irha. Haszon.

Ismerkedés. Asszonynak férfival: nagy gond. Özvegyasszonnyal férfinak: váltakozó szerencse;

ánnyal: jó szerencse.

Ispán. Munkát jegyez.

89

1799-es könyv szerint: botosispán: rossz idõjárás. Öreg ispán: hosszú tél.

Istálló. Kerner szerint: mindenre jó. Istállóban élni és házasodni: jó jegy. Istállóban gyermeket

ülni: megtiszteltetés.

Istráng. Kerner szerint: bûnös szórakozásodat gonosz szájak helyeslik.

Iszákos asszony: szerencse.

Izzadtság. Többnyire betegség jegye.

*

Az alábbi magyarázatok a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Ifjat látni: fáradtság. Ifjúvá lenni: gonosz.

Inget, szép fehéret felvenni: vigasz, segedelem.

Inni tiszta edénybõl: menekvés. Ivóedényt eltörni: atyád meghal.

Írni, ha tanulsz: jó. Írást csinálni: gond. Írni, de olvasni nem tudni: célodat nehezen éred el.

Istent dicsérni: nyavalya. Istent látni, vele beszélni: nem jó. Istent szólni hallani: vígság. Istent imádni:

öröm.

Italt drága edényekben készíteni: óvakodj ellenségeidtõl.

Istállót építeni: vígság.

*

J

Jácint. A félelem jegye. Nagy megerõltetést jegyez.

Jajgatás. Baj.

Kerner szerint: jajgató szél: rossz esztendõ; jajgató fák: hideg idõ; jajgató házibútorok: halálesetet

.

1799-es könyv szerint: jajgatás, amely hallatszana udvarunkból: jelez szárazságot, takarmányhiányt,

árvizet. Jajgatás a padláson: kemény tél jegye. Jajgató egerek: rossz ünnepnapok.

A különös álmokból: jajgatás, amely hallatszana bensõnkbõl, mintha egy idegen ember volna belénk

árva, aki onnan kiszabadulni óhajtana: ifjúkori emlékek fájdalmassága. Jajgató hajszálak: aggodalmas

öregség jegyei.

Útonjárónál országúton, útszéli terület felõl hangzó jajgatás: rossz vásár jegye. András napján jajgató

: igen korai és hosszú telet mutatnak. (Régi magyar naptár.)

Saját jegyzeteimbõl: jajgatás álmunkban mutat egy helyrehozhatatlan tévedést. - R. M. szerint: nagyböjtben

ás: változatlan szomorúság jele.

Január (hónap): veszekedést mutat.

Jászol. Teli: ínséges esztendõ.

Játék. Szerencsével játszani: szerencse a szerelemben; veszteséggel: valamit találsz utadban.

Kerner szerint játszani kockával: harag jegye; gyermekkel: csendes öröm; golyóval: levertség, bánat;

: bizonytalan öröm.

1833-as könyv szerint: játszani és nyerni: némi szerencse, de nem a játékban. - Gvadányi Márton

: játék: jegyez csalárdságot.

90

Játékszer. Új ismeretséged lesz, amely nem sok örömet mutat. Játékbaba: asztalossal lesz. (1799.)

Jávorfa. Fájdalom fája. Aprófa jávorfából: szeretõd mondását szerdán reggel gondold meg,

a kakas másodszor kukorékolt. Jávorfából furulyácska: félrevezet egy asszony.

Jávorfából való koporsó: öreg szülék. Kidõlt jávorfa: talajvizet mutat. (1833.)

R. M. szerint: éneklõ jávorfa: igen rossz esztendõ.

Jég. Gond és betegség.

Kerner Jusztinusz szerint: jég, amely alattad leszakad: felesleges félelmet állasz ki. Jégen elcsúszni:

árulás, szétfoszlott remények, szerelmi csalódás jegye.

1833-as könyv szerint: jégen járni: biztos elõrehaladást jegyez céljaidba.

Olvadó jég: hiábavaló szorgalom. - Saját jegyzeteimbõl: jeges úton haladni: viszontagságokat szenvedni;

égtörést hallani: szerencsés. Jegesmedve: vígság.

Jegenye. Változó szerencse.

Kerner szerint: a megkívántakat eléred. 1756-os könyv szerint: választottad szeret. Jegenyesor:

élet, hosszú öregségig. Jegenyefák, amelyeknek susogását hallod, jegyzi, hogy szelíd halállal

ávozik az árnyékvilágból egy kedves ismerõsünk.

Jegygyûrû. Cserélni: keserûség.

Saját jegyzeteimbõl: idegen nõ jegygyûrûjét viselni (amelyhez jutottunk tréfa által): jegyez szerelmi

álkozót, amelynek emlékezete keserves.

Jelmez. Névtelen levél.

Jérce. Rövid idõn belül meglátogat a szerencse.

Jobb kéz. Akaratod ellenére elárulsz valakit, akit mélyen szeretsz:

Jószág (-ot) örökölni: jegyesség; venni: visszatérõ jólét jegye.

Juh. Gazdaembernek: gond. Sáros idõ. Zöld mezõn: nagyon jó. Juhot õrizni: szép nyereség.

Juhot nyírni: veszedelem. Juhhúst enni: szép becsület. Juhász: esõ és kár. Juhnyáj: megelégedettség.

R. M. szerint: juhok, amelyeket vízben látunk, szerencsétlen utazást mutatnak. Juhok a felhõk között:

ûnõ élet jelei. Akolba zárt juhok: hosszú telet mutatnak. Juh, amely fekvõ helyzetünkben átugrik: egy

bánat elmúlását jelzi. Juhos kása: egészség, nyugalom.

*

Az alábbi magyarázatok a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Járni meghalt feleségeddel, aki megelevenedett sötét éjjel: amit eddig nem tudtál elvégezni, ezután

égzed. Pálcán járni: nagy betegség.

Jégen járni: dolgod elõmenetele. Olvadó jégen járni: hiábavaló törekvés. Jeges úton járni, hol hó is van:

ábavaló törekedés.

Jegyet az égen látni: kárvallás.

Juh, ha a tied, vagy ha zöld mezõn van: jó. Juhot nyírni: veszély. Juhokat õrizni: nyereség.

Jövendõt mondani: titok és idegen gond.

*

91

K

Kabát. Jelenti háztartásod.

Bõ kabát: uraság; fekete: gyász; szennyes: harag; rongyos: szegénység; szûk: betegség.

Kerner Jusztinusz szerint: kurta kabát jegyez kellemetlenséget; arannyal hímzett: gazdagságot, szakadt

át; amely a varrásnál szakadt: ugyancsak gazdagságot mutat. Új kabát: szerencse egy ismeretlen

ézbõl. Kabátod, ha mossák: dolgos feleséget kapsz. Foltos kabát: árulás.

Gvadányi Márton szerint: Kazinczy-kabátban járni: jelez nagy megtiszteltetést.

A különös álmokból: kabát, amely volna asszonyhajjal bélelve, mint a bárány szõrével: utazást mutat

asszony miatt.

Mezítelen asszonyon idegen férfi kabátja: kicsapongó életmódot jelez. Csillagokkal, égi jelekkel

kabát: nagy gondot szerez. Madárijesztõrõl való kabát: csúfság. Falusi emberen városi kabát,

nem szokott viselni: adósság, végrehajtás.

Krisztus kabátjában járni: muzsikus élet, szegény ebéd. (Egy lõcsei álmoskönyvbõl.)

Kacagány. Elevenség csendes életedben.

Kacagó nõ. Közeli kellemetlenség. Mézeskalácsszíven kacagó nõ: véletlen szerelem.

Kacér asszony. Borús idõ.

Kacsa. Megszólás. Jó idõ. Repülõ kacsa: esõs idõjárás.

Kacsázni: becsület. Tipegõ kacsa: sok utánjárásod lesz, amíg gonosz szóbeszédek eredetét megtalálod.

Úszó kacsa: meghívás ebédre. Kacsát lõni: árulást leplezel.

Kerner szerint: a vadkacsák útján járni, velük repülni, felkelõ napot látni: igen jó jegy. De betegnek:

. Felhõs éjszaka vadkacsát hallani: szomorú hír egy távoli atyafiról. Vadkacsatojás: cigányleányt

. Vadkacsafészek: titok. Vadász vadkacsával: hideg idõjárás.

A különös álmokból: Münchhausen vadkacsáival repülni a szalonnazsineggel: hazugságot hallasz.

(Kerner.)

Kád. Jó hír. Kádár: levél áll a házhoz.

1759-es könyv szerint: kád, amelyben mezítelen lábú menyecskék szõlõt taposnának: jegyzi elmúlt

ésed. Fürdõkád: betegség.

Kagyló. Valaki miatt zavarba jössz.

Káka, amely zöld: igen hamis hír.

Kakas. Újdonságot hallasz, de nem sok örömed van benne. Nõknél szerencse. Kakaskukorékolás:

öröm, betegnek gyógyulás. Kakas; amely tojást rak: betegség képe. Verekedõ

kakasok: jelentenek háborút, gazdagságot. Kakas tyúk hátán: szerencse a szerelemben.

Kerner szerint: tüzes kakas a háztetõn: veszedelem asszony miatt. Szélkakas: szeszélyes szerelem.

Kakas a tornyon: ünnepnap.

A különös álmokból: kakas, mely szétrugdalná az asszony kontyát: megcsalt férfi haragját jegyzi.

Kakastaréj, amely nõne orrunkon: hûtlenséget mutat a szeretett nõ felõl. Kakas sarkantyúja kezünkön és

ábunkon: gyõzedelmes szerelem.

Kakasszó esõs éjszakán: bolond álom. (R. M.)

Fekete kakas: kísértet a házban. Kis kakas: tûzvész. (Régi magyar naptár.)

Kakukk. Szép idõ. Kakukkszó: hirtelen halála egy ismerõsünknek.

92

Kalács. Betegség. Sütni: szerencse, gazdagság. Enni: rossz kedv.

Kalap minél nagyobb, annál jobb. Uraság. Kalapok: sok szóbeszédet jelentenek. Úrikalap:

, fogadó, mulatság. (1856.)

Férfikalap, amelyet egy nõ álmában szobájában látna: jegyez megszerelmesedést. Szürke kalap:

öregember. Fekete kalap: új szeretõ. Nõi kalap: pletyka.

Kalapács. Régi házassági terv sikerül.

Kerner szerint: jegyez irigységet. Harangkalapács: biztos kárvallás. Aranykalapács: jó vásár. Kalapács

és harapófogó: csapszéket jelent. Kapukalapács, amely magától üt: várva várt vendég, talán võlegény

érkezését jegyzi. Kalapáló vasember a tornyon: utazást mutat. Kalapáló madár: haláleset. Égi kalapács:

ónváltozás.

Radics Mária szerint: kalapálást hallani, mintha koporsószögeket vernének: halált jelent ott, amerrõl a

álást halljuk.

Karalábé. Asszonynak igen egészséges.

Kalász, amelyet leszakítunk: jégesõt hoz.

Kandúr. Mindig szerelem.

Kalendárium. Csendes öregség.

A különös álmokból: kalendáriumi képecskék, amelyek a hónapok nevét díszítik (szánkózók, vadászok,

ók stb.) megelevenednek és elmulattatnak: elhibázott életet mutatnak.

Kaloda. Vigasz. Kalodában ülni: gonosz szerelem. (1700.)

Kalifa. Hozzámenni: nagy szorongatás. (1700.)

Kalitka. Madárral: érzéki örömöket jegyez. - Üres kalitka: megszabadulás egy asszony

ágából.

A különös álmokból: kalitkába zárva lenni egy idegen házban, ahol mintha egy varázsló erejébõl

ánk: jegyez szerelmi szenvedéseket.

Radics Mária szerint: egérkalitka házaséletet mutat.

Kalmár, ki jönne messzi tengerekrõl, és idegen portékával elámítana: nagy változást mutat

életünkben.

Kályha, amelybõl korom és füst szállana: családi boldogtalanság. Meleg kályha (városban):

õs idõt mutat. Kályhaajtó: ajándék. Kályhacsõ: veszteség.

Kerner szerint: kályha, amelyben a nõk kifésült hajukat elégetnék, valamint apró rongydarabokat

újtanának: egy szerelmi kín elmúlása. Kályhakürtõ, amelyen kísértet öklendezne: elégedetlenség

. Kályha, amelyben emberek égnének és jajgatnának: szeles éjszakát jelez. Tüzes kályha:

lesz dolgod.

A különös álmokban: kályha mellett ülõ és fûtõ öregasszony: boldogtalan gyermekkor emléke. Fekete

ályhalyukból kilépõ, szép ifjú: rossz ágyasság.

Kamra. Jó hír. Bõséges éléskamra, amelyben volna téli idõ és a kolbászok lógnának: csendes

életet mutatnak. Kamrába zárva lenni; éhség vagy betegség. Fáskamra: ifjú szolgáló.

Kámzsa. Szégyen.

Éjjel barátnak, kámzsába öltözve kóborolni a városban az apácakolostor körül - Kerner szerint - jelez

a hét fõbûnbõl, amelyet tán tudtunkon kívül követtünk el. Asszony, aki viselne barátkámzsát, és

áját felemelve megmutatná magát kezünknek és szemünknek: nagy részegséget jegyez.

93

Kanál. Vendég jön.

Kanári. Vidám hír.

Kamillatea. Torokfájás.

Kanász. Kár.

Kanca. Szerencse. Gazdagság. Lakodalom.

Kancsal ember. Veszedelem. Kancsal asszony: szerelmi kínszenvedés. Öregnek mulatság.

Kancsó. Általában vidám házat mutat. Szerencse.

Kanóc. Rabság. Szegénység. Egyedüllét.

Kanonok. Pénz áll a házhoz.

Kantár. Szép uraság.

Kántor. Dínomdánom.

Kánya. Az udvar felett: csábítás. Kánya fészkén: bátorság.

Kanyaró. Levél.

Kapa. Fáradozás. Kapásnak: szerencse.

Kapca. Utazás.

Kapcsolni. Nyereség a lutrin.

Kapitány. Jó barát.

Káplán. Betegség.

Káplár. Szerelem.

Kapocs. Pénz.

Káposzta. Nagyfejû, amely a kertünkben termett: jómód, jó feleség, jó szolgáló. Vereskáposzta:

ás.

A különös álmokból: káposztáshordóban ülni és onnan nem szabadulni: öregasszony szerelme, aki féltékenységével

ötör. Káposztát legelni nyúl módjára: szerelem a szomszédasszony iránt.

Káposztagyaluló: hideg idõjárás. (Kerner.)

Káposzta, amely nõne testünkbõl, és ezt igen szégyenelnénk: egy régi szerelem, amelyet nagyon

ántunk. (Saját jegyzet.)

Kappan. Meghívás ebédre. (1833.)

Kerner szerint: kappanháj testünkön, amely idõ elõtt jönne: kiábrándulás egy hosszú szerelembõl.

Kappanhangú emberrel mulatozni és attól gyermeket kapni (nõnek): nagy megszégyenülés jele. Kappan,

forogna lángon, zsírját csepegtetné, és közben énekelne: ismeretség egy hazug asszonnyal.

(1759.)

Kaptafa. Szabadulás egy veszedelembõl.

Kaptár. Szívesség, szolgálat váratlan baráttól.

A különös álmokból: kaptár, amely rajzó méhekkel fejünkbõl nõne ki jegyez lázas betegséget. Kaptár

asszony fején: árulás.

Kapu. Nyitott: vendéget hoz. Bezárt kapu: hiábavaló utazás. Feltört kapu: bátorság, erõ.

94

Kar. Szõrös: nyereség. Nagy kar: nehéz munka. Kis kar: szegénység, gond, alamizsna. Dagadt

: váratlan örökség. Törött kar: rossz vásár, rossz házasság. Csonka jobb kar: férfihalál.

Csonka bal kar: asszonycsalás. Leoldott kar: vesztett per.

Kerner szerint igen nagy kar mutat háborút is. Mindkét karunkat elveszítjük: feleség halála.

A különös álmokból: karunkat, ha látnánk oly erõsnek, mint mozsártörõ, azonban zsibbadás folytán

mozdíthatnánk: asszonyi szerelemben tehetetlenséget mutat.

Különös alakú kar: pénzhamisítás. Hóhér által vett kar, amelyet a város kapujára szegeznének:

kívül verekedésbe keveredünk. Igen sovány, szinte elszáradt kar, amely hasonlítana egy

ört ághoz: legkedvesebb gyermekünk halála. Sok kar: gyávaság. Félkarú ember balgaság,

ügyetlenség. Szörnyeteg karja, amely utánunk nyúlna: félelem egy titok felfedezése miatt. (Kerner.)

Kar, amely az égboltozatból nyúlna alá: vigasztalás bánatunkban. (Saját jegyzetem.)

Karabély. Valódi öröm.

Karácsony. Minden könyv szerint jó jel.

Karbunkulus (nyakon): Szerencsés napot jegyez.

Karcolás. Háton: elsõrangú jel. Üvegen: vigyázatra int jó embereinknél. Karcolás mindennapi

: szeszélyes feleség jelképe. Összekarcolt arc: kínszenvedés egy gonosz igazságtalanság

.

Kerner minden karcolást nagy változásnak ítél.

Karcsú nõ. Kellemetes vendég.

Kard. Mindig becsület.

Karéj (kenyér): betegnek biztos gyógyulás.

Karika. Vidám változás a búbánatban.

Kerner szerint: madárkarika: részegséget jegyez. Fülben lógó karika: asszonynak biztos megszerelmesedését

egy vendégségbe jött férfival. Orrban lógó karika: szégyen, pellengér, elárulás. Földre

karika: gyengeség. Disznó orrában: gonosz indulatú szolgáló.

A különös álmokból: Karikába hajolni, mint vándorkomédiás egy nõ mulattatására s annak tetszésére:

megszerelmesedés jele.

Gvadányi szerint: karikához kötött nõ: nagy megelégedettség.

A lipcsei könyv szerint: karika, amely fénylene egy asszony feje körül: nagy óvatosságra int.

Karmester. Titkos gyász.

Károgás, hideg éjszakán: hosszú telet mutat.

Karom. Ellenséged békül.

Káromkodás. Kerner szerint: annyi, mint a szamárordítás: rossz idõ.

Kártya. Harag és kellemetlenség. Kártyát vetni: búbánat. Kártyát vettetni: meghallod az

ágot, amely nem lesz kedvedre. Kártyázni: késõ férjhezmenés. Szerencsétlen szerelem.

A különös álmokból: Kártyán sok pénzt nyerni, amely pénz testünkre omlana, mint összedõlt farakás:

veszteséget és szegénységet jegyez. Kártyás, aki kártyákat mutogatna, amelyeket testünkbõl húzna

: lánynak csábítást, asszonynak bánkódást mutat. Kártyák, amelyek testünkre volnának festve:

(nõknek) idegen férfiakat mutatnak, kikkel megismerkedni készek volnának. Kártyás leány, aki elnyerné

95

a férfiaktól a szívüket: gondolat, amely nem teljesül. Kártyavetõ öregasszonnyal lenni: változás

. (Kerner.)

R. M. szerint: nõknek a piros királlyal álmodni: betegséget jegyez.

Egy középkori (lipcsei) könyv szerint: hamisan kártyázni: nagy tisztesség. Kártyák, amelyek megelevenednek:

ó barátok halála.

Karvaly. Rossz hír egy idegen ember útján.

Karzat. Levél. (1833.)

Kas: lásd Kaptár.

Kása. Öröm. Mesemondás. Falusi élet.

Kerner szerint: kásagombóc, amely torkunkon akadna: egy hazugság jegye, amelyet nõk találtak ki.

Kásahegyet enni: gyermekkori emlék visszatérése. Kásába esni: nagy szegénység. Kásazsák: boltosnak

üzlet, másnak némi szerencse.

1759-es szerint: kását enni sokadmagunkkal: rossz esztendõt jelképez.

Kastély. Öregembernek fiatalasszonnyal való házassága.

Kerner szerint: kastély jelent békés, szerelmes idõket. Rommá vált kastélyban lakni: ifjúkori örömök

érése az öregségben. Kastélykert: változás az egészségben. Szél.

A különös álmokból: kastélyt építeni és befalazni nõket, akik gonoszak voltak: korai halál. (Egy

özépkori - lipcsei - könyv szerint.)

Kastélyon zászló: idõváltozás. Kastélyhölgy: megunt legényélet. Kastély víz tükrében: reménytelenség.

Kastély a levegõben: hiábavaló utazás. (1833.)

Kasza. Haláleset. Gyógyíthatatlan betegség. Kaszálás: rossz jegy. Nyilasban kaszálni: végrendelkezés.

Erdõben: hosszú élet. Kaszálni, és semmit nem markolni: szomorúság. Kaszát

: szerelmi hiba.

Kaszárnya. Biztos kenyér. (1833.)

Kasznár. Hír. Újdonság. (Kerner.)

Kátét olvasni: betegség, öregség, gond a küszöbön, szélzúgás a kéményben. (Régi magyar

ár.)

Katona. Mindig rossz változás. Katona, aki állna a csillagos égen: háborút mutat. Rongyos

: házasságtörés. Katonák: rossz esztendõt mutatnak. Pusztai katona: adósság.

Szélkatona: szeszélyes asszony. Öreg katona: hazugság. (Kerner.)

Kátyú. Valamely szerencsétlenség, amely útközben fenyeget. Nõknél jegyez elmaradt

égséget is.

Kerner szerint: kátyús úton utazni késõ éjszaka: egy gondnak az elmaradozása hátunk mögött.

Kávé. Társaság. Kávésbögre: pletyka.

Kerner szerint: jegyez ártatlanul való elítéltetést.

Kazal. Tûzvész. Hosszú tél. Sovány háziállatok.

Kecsege. Tiszai ember látogatása.

Kerner szerint: kecsege jegyez nagy ebédet is. Dr. F. szerint: kecsege, amely testünkbõl nõne ki

(nõknél): szerencsétlen házasság jelképe.

96

Kecske. Csalódás. Hazugság. Baj. Szerelmi keserûség. Kecskeszakáll: álmatlanság, ha nõ látja,

érfinak új ellenség.

Kedd. Szent Antal estéje. Kincsásók napja.

Kefe. Hajkefe: vendég.

Kehely. Vigasztalás. Teli kehely: egészség.

Kehes ló. Rossz utazás.

Kéj. Minél nagyobb, annál nagyobb bánat.

Kék (szín): többnyire harag. Kékruhás ember: újdonságot mondanak. (Kerner.) Kékruhás férfi

még összeütközést a hatóságokkal.

Kel (-t enni): dolgaid, terveid sikerülnek. (Kerner.)

Kelés. Bánat. Mindig valamely szomorú hír jár nyomában.

A különös álmokból: Kelés, amely támadna húsunkban, és elborítaná altestünket: szomorú, félénk

özvegyasszonyt jegyez.

Kemence. Jegyez kölcsönt.

Kerner szerint: kemencében elbújni: szorongatott helyzet jegye. Befûteni: korai felkelés és váratlan

ég jele. Kemence mellett üldögélni: csendes öregséget mutat.

Kémény, amely erõsen füstöl: a szerencsés jelek közül való. Idegen házon füstölgõ kémény:

émi pletykaságot rejt. Kéményseprõ: öröm, szórakoztató barátok jövetele, meghívás egy

ágba. Néha (nagyböjtben) tüzet és szelet is jelent.

Kén. Betegség. Rossz hír. Irigy ember.

Kender. Betegség.

Kerner szerint: kendert fonni: mutat hideg idõjárást és némi bánatot családi kellemetlenség miatt.

Kender kék virága: egy váratlan, szinte ostoba helyzet. Kenderáztatás: mindig pletykaságot mutat.

Kender a mezõn: szép idõjárást jegyez.

R. M. szerint: kenderrel foglalkozni: hosszú téli idõjárást mutat.

Gvadányi Márton szerint: kenderbõl kötelet fonni: borús gondolatok, csalódások, unalmak jelképe.

A különös álmokban kender, amely nõne arcunkon, testünkön, hátunkon, megszégyenítést mutat egy

égi, elfelejtett szerelmi viszonyunk miatt.

Kenderen hálni: falusi utazást is mutat. (Saját jegyzetek.)

Kendõ. Nõknek mindig jót jegyez. Minél finomabb a kelméje: annál jobb. Durva kelméjû,

ér kendõ: módos embernek betegséget mutat, szegény embernek jót, asszonynak félénkséget

kis titok miatt. Fejkendõ: általában változást jegyez megszokott életmódunkban.

Fekete kendõ: kis szomorúság. Fejér kendõ: váratlan út. Piros kendõ: zavartatás.

Kénesõ. Idegen ember ajándéka.

Kengyel. Hideg idõ. Utazás. Kiadás.

Kenõcs. Erszényedben dagály.

Kerner szerint: jegyez vigasztalást is. Kenõcsöt keverni: rossz tanács. Kenõcsöt használni: csúf

ég. Arckenõcs: megszégyenítõ helyzet mutatója. Bûzös, undorító kenõcs, amelyet egy idegen

hozna: betegnek halált jelent. Fehér kenõcs, amelyben a napsugár színei volnának, és ifjú

97

szûzleány kezébõl volna: nagy megkönnyebbülést mutat mindennapi helyzetünkben. Szent János napján

õccsel álmodni: megifjodást is mutat. Újholdkor minden kenõcs egészséges.

Kenyér. Az életnek jó jele.

Kerner szerint: kenyeret sütni: fiataloknak boldogulást, öregeknek békés napokat mutat. Éjszaka

sütni: menekülés a házigondok elõl. Újholdkor kenyeret sütni: szerencse. Uszályhajón kenyeret: valakinek, akit szeretünk, elutazást jelent. Kenyérdagasztás: dolgos asszonynak; igen jó,

östnek gonosz. Jóízû kenyeret enni, és ízével felébredni: mutat egy jó barátot, akinek ígéretére

ámíthatunk.

A lipcsei nagy könyv szerint: kenyeret látni, és belõle nem ehetni: szenvedés képe. „Kenyered ha van:

ületed van. Búzakenyér: vidámság. Fehér kenyeret enni: mindenkinek jó. Meleg kenyér: biztos

öröm. Rabok kenyere: igen nagy szerencse. Kenyér, amelyet hátadon hordozol: kárt mutat háztartásodban.

Kenyeret szelni: a legjobb szerencse. Felvágatlan kenyér: jókedv, egészség, betegnek gyógyulás.

Kenyérkaréj: bõség. Kenyereskendõ, amely üres: szégyen. Kenyérmorzsa: irigység, szegénység,

ájdalom.

Gvadányi Márton szerint: üres kenyerestarisznya: elítéltetés jegye.

Katonakenyér, amelyet egy asszonynak adnának ajándékba: jegyzi egy asszonynak elcsábítását. (R. M.)

Száraz kenyér, amely torkunkon megakadna: nekünk jó, családunknak rossz. (D. G. Gy. gyûjtésébõl.)

Penészes kenyér: betegnek ólálkodó halált jegyez. (S. j.)

Kép. Rendes, jó barátság.

Kerner szerint: képet látni vagy festeni: szerelmeseknek a legjobb. Képet leakasztani és kidobni: mutat

ágyakozást helyzetünk változtatásán. Képet felakasztani: rabság. Saját képünket látni: nagy betegség.

Kérni valamit: jó remény.

Kérdezni valamit: hazugság.

Kéreg. Közelgõ szerencse. (Kerner.)

Kerék a kocsin: változás.

Kerepelést hallani: jó hírt mutat. Nagyböjtben betegséget.

Keresgélni valami után: mutat nyugtalanságot.

Kereszt. Szerencse.

Kerner szerint: aranykereszt: mindig eljegyzést mutat. Keresztet vetni: nagy szerencsétlenség. Ezüstkereszt:

és.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: keresztet hordani vagy kapni: jegyez nagy változást a belsõ

háztartásban, a szõlõben ellenben igen jó. Keresztcsont, ha fáj: gyermektelen embernek gyermeket

, házasnak sok kiadást, munkát. Keresztút: váratlanság, bizonytalanság, zavar, idegen vendég. De

szerencse is.

R. M. állítja, hogy minden kereszt, amelyet a hátunkon cipelünk a temetõbe: egy esztendõt jelent további

életünkben.

Gvadányi Márton az útszéli keresztet terhes, viszontagságos utazásnak mondja.

Kereszt, amelyet nagybetegnek csókra nyújtanának: közeli gyógyulás jelképe. Kereszt a tornyon: idegen

áros. Kereszt a homlokon vagy mellkason: megpróbáltatás képe. Kereszthordó gyermek: megszabadulás

régi bûntõl. Kereszthordó pap: egészségesnek igen nem jó. Keresztek a barmok hátán: rossz

õt jelentenek. Kereszt az égen: háborút mutat. (Régi naptár.)

98

A különös álmokból: Keresztet a hátunkon vinni Jézus Krisztus kálváriáin: jegyez szerencsétlen

ázaséletet. „Keresztúton vénasszonnyal, régi szeretõvel, megöregedett ismerõssel találkozni: jegyez

ívánságot, amely eddig nem teljesült. Útszéli kereszt Krisztus nélkül: hosszadalmas vándorlás jelképe.

Keresztespók, ha reád ereszkedik: aznap megcsókolnak.

Keresztek, amelyek messzi toronytetõkrõl látszanak: jelentenek vágyakat ifjúkori társak, barátok,

ámogatások után. Temetõi keresztek: jelentenek édesanyát is. (S. j.)

Ló, amelynek fején volna kereszt alakú jel: bûbájosság, amely egy idegen városban fogva tart. (Dálnoki

Gaál Gyula feljegyzése.)

Keresztcsont, amely fáj: asszonynak gyereket vagy betegséget mutat.

Kergetni valamit vagy valakit: igen jó.

Kerítés. Utasembernek sohasem jó. Pörösnek: elítéltetés. Kereskedõnek: üzleti veszteség.

(1759.)

Kérõ, aki jönne: nagy szégyenkezést jelez.

Kert. Többnyire gyermekáldás.

Kerner Jusztinusz szerint: szép virágos kertben, tavaszi ég alatt sétálni: mutatja nem teljesült

ágyainkat. Minél több a virág a kertben, annál több vágyunk hervad el. Õszi kert: gyász. Kerti lak:

öltözködés. Idegen kertben eltévedni; jegyez árvaságot. Kert télen: hiábavaló gondolat.

R. M. szerint: kerti munka: jó jegy. Kert, amely magas kerítéssel van körülvéve: mutatja, hogy adósságainkat

ük. Elhagyott gizgazos kert: barátaink elhidegülését mutatja. Kertben óriással

álkozni: ellenség jele, amely ellenség életünkre tör.

A különös álmokból: Kertben járni és onnan ismeretlen vidékre tévedni, amely volna eleinte Éden

ájairól való, késõbb elsötétült és szörnyekkel teli: mutatója életünk boldogtalanságának, amelyet

.

Kertész. Mindig jó szüleinket mutatja.

Kés. Eladni: igen jó. Venni: árulás.

Késsel járni, és valakit keresni, akibe belészúrhassunk: egy nagy fájdalom jelvénye, amely fájdalom

még sok szenvedésünk, de rövid idõn belül megkönnyebbülésünk lesz. Kés, amellyel magunkat

ük: bánatot jelent. Minél nagyobb a kés, annál nagyobb a bánat. (Kerner.)

Késsel ügyetlenül vágni valamit: mutat valamely váratlan helyzetet, amelyet ügyességünkkel saját

fordítunk. (S. j.)

Keselyû. Gyûlölet. Esõs idõ.

Késõn jönni valahová, késõi órában járni: levelet jelent.

Keserû. A legtöbb álmoskönyv szerint bizonytalan holnapunkat mutatja.

Keserû íz, amely késõbb édessé válna szájunkban: jele csúf bosszúnak, amelyet megbánunk.

Keserûlapu: vidámság, gondtalan falusi élet, megszabadulás. (Kerner.)

Keserû ital: betegnek halál. (R. M.)

Keserûséggel gondolni eddigi életünkre: örömteljes nap jelképe. (S. j.)

Keszkenõ. Jó hír.

Kesztyû. Meghívás.

99

Kerner szerint: figyelni kell, hogy összeillõ kesztyût látunk-e. Egy pár kesztyû: feltétlenül jó barátságot

. Páratlan kesztyû: válás attól, akit szeretünk. Nagy kesztyû: tétovázás egy házassági tervben. Kis

û: titkos szerelem. Fekete kesztyû: gyász, utazás, civakodás rokonokkal.

R. M. szerint: fehér kesztyû: jegyez menyasszonyt.

A különös álmokból: Kesztyûbe dudálni: jegyez elválást egy jó baráttól, akiért szívünk fáj. Lábon viselt

ér kesztyûben esküvõre menni: egy nem szeretett nõvel jelent szerencsétlen házaséletet. Lila kesztyû:

szerelem.

Kesztyûs ember: betegség. (S. j.)

Kettõ. (Szám.) Levél.

Kéve. Gazdag ember.

Kéz. Jobb kéz: jó barát. Bal kéz: nõknek jelent új ruhát, férfiaknak utazást.

Kerner szerint tiszta kéz: nagy szerencse, szennyes kéz: gyanú, kézmosás hideg vízben: vidámság,kéz: civakodás, kézütés (tenyérütés): biztos bánat, üzleti veszteség, szõrös kéz: könnyelmûség,

ás.

R. M. szerint: kezet fogni valakivel: jelent segítséget a bánatban. Elvesztett jobb kéz: apa halála,

bal kéz: anya halála. Kézcsók: hamisságra int. Igen nagy és fehér kéz: hamisjáték jegye. Kis

éz: pletyka, irigység.

A különös álmokból: Kéz, amely nõne akkorára, amint egy paripának a farka: hiábavaló vágyakat

. Kéz, amelyet egy asszony szennyes helyre vezetne: óvatosságot, féltékenységet jegyez. Kéz,

egy asszony csókjaival halmozna el: házasságtörés jelképe.

Gvadányi Márton szerint: kéz nélkül nem lehet a hét fõbûnbõl csak egyet elkövetni.

Igen nagy kéz az égboltozaton, amely kelet felé mutatna: egy népnek pusztulását, vándorlását jegyzi.

(Lipcsei középkori naptár.)

Kiabálni. Változás az egészségben.

A különös álmokból: Kiabálni és hangunkat hallani, mintha volna egy idegen hangja: közeli veszedelmet

.

Gvadányi szerint: esõs idõ. R. M. mondja, hogy mást kiabálni hallanunk: megmenekülésünket mutatja

fortélyból. Kiáltás, amelynek eredetét nem tudjuk: jelez betegséget, mely a ház körül ólálkodik. Igen

kiáltás: haláleset. Állatkiáltás: rossz esztendõ.

Kígyó. Betegnek nem jó.

Kerner szerint kígyó: jegyez rövid idõn belül beköszöntõ gazdagságot. Kígyó, amely marásra készülne:

ázas betegséget mutat. Kígyómarás: õrizkedj ellenségeidtõl. Kígyó, amelyet nem lehet kikerülni, sem

õle elfutni: rossz jövõ. Döglött kígyó: menekvés.

A különös álmokból: kígyó, amely bensõnkbõl nõne, és körülgyûrûzné szívünk táját, elvenné

élegzetünket: nagy betegség jelképe. Kígyók az ágyban, a párna alatt: gyötrelmes, kétségbeejtõ

lelkiállapot mutatói. Kígyók, amelyek a szobába kúsznak, és körülsziszegik az ágyat: nõnél gonoszat

. Kígyót szoptatni: õszülés.

Kígyófa: utazás. Kígyókõ: szerencsétlenség. Kígyószem: védelem a mennykõcsapás és szédülés ellen.

(Régi magyar naptár.)

Kikerics. Gyereket mutat.

Kilenc. Jó hír.

Kilincs. Nyugalom.

100

Kerner szerint: elmaradt látogató. Letört kilincs: pörlekedés. Megnyikorgó kilincs: szeles éjszakát mutat.

Kincs. Találni keveset: igen jó, sok kincset: halálveszedelem. Kincset ásni: nagy szegénység.

(Kerner.)

Szent György napján kincset találni: igen rossz esztendõt mutat. Kincsásókkal együtt lenni: ostobaság.

Kincseskamra: birkád megbetegszik. (Régi magyar naptár.)

A különös álmokból: kincs, amelyet õrizne hétfejû sárkány: gyermekkori mulatság. Borús idõ.

Gvadányi szerint: kincsásó: hosszú, nedves nyár jegye. R. M. azt mondja, hogy kincset a bolondok és

találnak, okos ember soha, ezért ne is adjunk ez álomra.

Kíntorna. Levél. Hír messzirõl.

Kipödrött bajusz: mulatságot mutat.

Kirágni valamit, ami ízlik: mutat szerelmet, amelyet elérünk. Ízetlent kirágni: bánat, megcsalódás,

ájdalom jegye. (R. M.)

Király. Szerencse. Öreg király, aki kertünkben dolgozna, vagy levelet olvasna: egy közeli

képe. Ifjú királlyal lenni: asszonynak, lánynak változást mutat.

A különös álmokból: király, akinek volna arca olyan fényes, mint a nap, fehér feje, mint a hold,

álla, mint a víznek a habja, köntöse, mint a szilvafa virága: elveszettnek hitt, visszatérõ szerelmünket

. Tündérkirály: szép boldogság. Törpekirály: gond egy szerelmi cselszövény miatt.

Betegnek koronás királlyal álmodni: rosszabb állapot. V. Ferdinánddal álmodni: jövedelem, de új adó is.

(1850.)

Királyné: lánynak võlegényt jegyez. (R. M.) Királyi palotában járni-kelni, tükörbe nézelõdni és nem

álni kijáratot: egy nagy úr nem szerencsés ismeretségét is mutatja. Király gyermekeit látni

: rossz esztendõt ígér.

Kisasszony. Mulatság.

Kiseperni a szobát: nem szívesen látott vendég jegye.

Kísértet. Csupa öröm, szerencse.

*

Magyarázat a kísértetrõl

„Nem éppen a legjobb dolog olyan házban lakni, amelyben kísértet tanyázik, de még mindig jobb dolog

él alatt meghálni, mint a kóborló szelekben tölteni az éjszakát - mondja egy régi Álommagyarázó

Könyv,

„Mert - így folytatja a könyv - nincsen olyan gonosz kísértet, amelyet elõbb-utóbb meg nem szokhatnánk.

És már arról is van tudomás, hogy a kísértet szökött meg a háztól, ahová valaki beköltözött.

Nem akarom azt mondani, hogy elhiggyük a régi Álmoskönyvek nyámmogásait, de sohase árthat

olyan dolgok felett, amelyet látszólag meg nem értünk. Így például: hogyan lehetséges

vagy megszöktetni a kísértetet a régi házakból?

A kísértetrõl mindnyájan tudjuk, hogy õ nem más, mint bennünk rejtõzködõ és visszavándorló álom.

Hiába kopogtatnánk nappal a falat, amerre a kísértetet elmenni láttuk - a kéménybõl sem hullana más

örgetésünkre, mint tisztátalan korom, pedig a hagyomány szerint a kísértet többnyire a sötét

éményben szeret lakni. Bátor emberek már felforgatták fenekestõl a házakat, ahol kísértetet sejtettek.

Sõt, nagy kocsirudakkal a kezükben lesben állnak azon a keresztúton, amelyen a kísértetnek el kell vala

... Hiába volt minden. A kísértetet nem foghatták meg, nem üthették le - másnap reggel ébredésnél

égis piros volt a szemük az éjszaka után, amely szempirosság legbiztosabb jele annak, hogy

101

kísértet járt a háznál. Arról a bizonyos lidércnyomásról, amelytõl úgy ébred fel az ember, amint a

ó kimenekszik a víz alól: talán nem is kell beszélni, mindenki ismeri.

A régi emberek mindenféle babonaságokat használtak a kísérteties álmok ellen. Talált lópatkót

a küszöbükre, hogy azon a Rossz át ne léphessen. Légyölõ növényeket raktak az ablakaikba,

a kísértet néha csak egy légy alakjában kezdi el zümmögését az alvó felett - aminthogy a pók is

ártatlan játékot látszik ûzni a hatalmába került darázzsal, mielõtt azt végleg megkötözné. A

ísértet-félõ emberek az ágyaikba is mindenféle szagos füveket raktak, amelyek részint az egészséges

álom jótékonyságát, részben a kísértet elleni védekezést szolgálták...

A kísértet és vele a rossz álom mégiscsak beszökött valahogy a szobába, és másnap olyan piros volt az

szeme, mintha egész éjszaka holt mellett virrasztott volna, pedig holt ember hál' Istennek nincs a

áznál. - A rossz álom elbújt a régi széklábba - mondták a régiek, holott mindnyájan tudjuk, hogy az a

álom belõlünk jött vala elõ. - A kísértet megállította a falióra ketyegését, hogy szabadon

égezhesse tennivalóját - mondották ugyancsak az óemberek -, pedig tudjuk, hogy az órák mindenütt a

ágon lejárnak. - A kísértet elrejtõzött a függöny mögé - mondták nagyapáink, pedig ha jobban

ügyre veszik az ablakot, bizonyosan találnak azon egy hasadékot, amelyen át a szél és a

éjjeli levegõ beosonhat a szobába. Ugyanezért mondják a régi emberek, hogy azokban a

ázakban, ahonnan már sem a széklábból, sem az órából nem lehet elûzni a kísértetet: a hortyogó

kell alkalmazni.

Kiféle, miféle az a hortyogó ember, hogy jelenlétének ilyen jótékony varázslatosságot tulajdonítanak?

Minden vidéken van belõle egypár példány. Szemrenézve éppen olyan embernek látszik, mint más

özönséges ember; külsõleg mi sem árulja el tulajdonságát. De ha beköszönt az éjszaka, akkor csak arra

ébrednek fel a tiszáninneniek is, hogy valamely különös okból nem tudnak aludni - mintha egy egész

õséget fûrészelnének a Tiszántúl. Sárban, hófúvásban rekedt vásárosszekerek, amelyek reménytelenül

árják a reggelt szerte az országutakon: lovaik végsõ erõfeszítésével megindulnak. Hétalvók,

már azzal sem lehet felébreszteni, hogy a rézmozsárban diót törnek az orruk alatt: felrettennek, és

padlás felé kezdenek szállongani. Mi történt? Megjelent a hortyogó ember a vidéken! Az ilyen

ó embert fel kell fogadni néhány éjszakára, és akkor majd rájönnek a ház lakói, hogy puszta

álom volt képzelõdésük a kísértetrõl.

Nagyon ritkán, de már az is elõfordult, hogy a hortyogó ember sem tudott tiszta munkát végezni a rossz

álommal. Megesik ugyanis, hogy a hortyogó megfordul álmában, amit neki megtiltani nem lehet, amikor

darabidõre elhallgat. Ezt a pár percet szokta felhasználni a rossz álom éji madara, hogy a sötét

ól elõreppenjen, és megkapirgálja a halántékát azoknak, akiknek halántékán sem csirke, sem

kapargatásának a helye nem látszik, de még csak az ókuláré szára sem hagyott nyomot. Az ilyen

áratlanul jövõ rossz álom ellen a régi álomfejtõk ajánlották a kolompot is, amelyet a csuklójára kell

ötni annak, akit álmában a kísértetek gyötörnek. A védekezõ ember okvetlenül felemeli a kezét, mire a

megszólal, a megváltó ébredés bekövetkezik. (Gyermekeknél, hajadonoknál elegendõ egy

ácsonyról maradt kis csöngettyût alkalmazni, míg a színészeknél és más komédiásoknál hasznos a

ínházi csöngettyû.) Ezt az eljárást a kísértet elriasztásának hívják. Bõséges éjjeli kolompolás után

vörös valakinek a szeme.

Ám vegyük most végül azt az alig elõforduló esetet is, mikor a kísértetet sem hortyogással, sem

ással nem lehet elzavarni. Ilyenkor nincs más teendõ, mint meg kell szelídíteni a kísértetet.

Ravasz nõknél ez könnyû dolog, mert õk mézesmázos beszédükkel, hízelkedéseikkel, rábeszélésükkel

írnak a konok kísértettel is. Rendszerint ajánlanak valamely címet a közelben, ahol kísértetjárásra

ükség van. A vallásos nõk is hamar megszelídítik rossz álmaikat - különösen a karácsony elõtti

õkben, elmennek elõlük a hajnali misére. (Még nem volt olyan álom, amely adventkor a templom

üszöbét átlépni merészelte volna.)

A gyermekes nõk szorosabban karolják magukhoz gyermekeiket, amire a leggonoszabb kísértet is

ténfergését. - A férfiak közül könnyebben menekülnek meg a bajtól itt is a pipás emberek.

Mert a pipázás sok mindenféle betegség ellen bizonyult már hasznosnak. Megmenekülnek azok is a

kísértettõl, akik mindenféle erõs italkortyokkal karcoltatják végig a torkukat, ha éppen nagyon

102

rossz álmuk volt. De mit csináljanak azok, akik nem pipáznak, nem isznak, csak tehetetlenül várják a

ájuk szálldosó rossz álmot? Ezeknek valóban nem lehet ajánlani mást, mint az ágyuk mellé készített

õcsöt, vagy nehezebb esetekben: a kocsirudat. Sok férfiruhában strabancírozó kísértetrõl kisült már az

õ meglegyintésnél, hogy õkelme nem más, mint sírdogáló asszonyember. A kocsirúddal védekezõknek

ásnapon sohasem szokott piros lenni a szemük a rossz álom miatt.

*

Kisujj. Kár.

Kiszaladni a házból: csalódás.

Kiütés. Nagy gazdagság, hasznos öregség.

Kerner szerint: minél csúfabb kiütés borítja testünket, annál nagyobb haszonra várhatunk.

Klastrom. Õrizkedj házastársad megcsalásától. Papnak: halál.

Kóc. Perpatvar.

Koca. Szerencse.

Koccintás. Jó hír.

Kocka. Kockán nyerni nem jó. (Kerner.)

Kockás kabát: utazást mutat. (1850.) Kockakövet faragni házépítéshez: hosszú telet mutat.

Az ördöggel kockázni és veszíteni: igen szép szerencse. (R. M.) Kockafejû ember: orvos, betegség.

Öregasszonyok, akik rajtad kockát vetnének: szerelmi csalódást, bánatot mutatnak. Kockázni Krisztus

ástjára: veszteség az állatok között, hideg idõ. Vásáron kockázni, és zsebkést nyerni: rossz vásárt

ígér. (Régi magyar naptár.) Elfáradni kockázásban: sok munka.

Kocsi. Nagy uraság. Fórspont vagy parasztszekér: sietteti célod elérését. (1850.)

Kerner mondja: kocsi, mely tengelyén alattunk eltörik útközben: félelmetes; ha fent törik el a kocsi:

út. Kocsi bakján ülni: jelenti, hogy egy kívánságunk váratlanul teljesül. Kocsin faluról a

árosba hajtani és a város kapujánál régi ismerõsökkel találkozni, akit már régen nem láttunk: nagy

újdonság, amit hallani fogunk. Dohányoskocsin téli idõben utazni: jelent összeütközést a hatósággal.

Üveges halottaskocsin utazni, négy lóval húzatni, díszes koporsóban feküdni: kereskedõnek nagy vásár,

ásnak tilalmas öröm. Esõs éjszaka kocsin utazni és messzire világosságot látni, amelyet nem érhetünk

: jegyez hiábavaló szenvedélyt egy kacér nõ iránt. Messze földrõl jött furmányoskocsira felkéredzkedni,ott helyet nem kapunk: hiába keresünk vigasztalást és örömet egy utazásban. Kakaskukorékolást

kocsin egy idegen országúton: váratlan változás miatt elmarad egy utazásunk.

Kocsival felfordulni és alája kerülni: kereskedõnek biztos leszegényedés, míg szegénynek: némi javulás

ában.

R. M. szerint: menyasszonyos kocsi hátuljában ülni: biztos megszerelmesedést mutat. Megvadult

ól ragadt kocsiból kiugrani: tûzveszedelmet mutat.

Gvadányi Márton mondja, hogy kétkerekû csacsifogaton utazni: nagy nélkülözést mutat.

Szent György napján kocsin ülni: közeli lakóhelyváltoztatás jele. Nagy vízen áthajtani és szerencsésen

jutni: bátorság által megnyertük elveszített ügyünket. Csillagok között kocsizni táltosok által vont

érrel: nagy utazás képe; betegnek igen rossz. Égõ kocsi: rossz vásár, rossz termés, kár.

Kocsikenõcs. Hízelkedéssel megcsalnak a rossz emberek.

Kocsonyát enni: jegyez nehéz esztendõt, nehéz sorsot; küszködést egy városbíróval vagy

ámszedõvel. (Kerner Jusztinusz középkori jegyzete.)

Korcsma. Kár.

103

Kerner szerint korcsmárosné jegyez utazást, pletykát; korcsmáros: mindig egy vidámság képe.

Útonjárónak különösen jó. Hideg idõ.

A különös álmokból: Idegen korcsmában aludni, és a korcsmáros által éjjel kiraboltatni és megfojtatni:

, hogy valahol megrontásodra törnek.

Korcsmacsillag: utazás hideg idõben. Korcsmacégér: idegen városban: mulatság idegen emberekkel. (R.

M.)

Kofa. Bíróság.

Kolbász, minél hosszabb, annál jobb: nagy életkor, de rossz hír is. (Kerner.)

Koldus. Hiba.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: koldust a város kapujánál kikerülni, jegyzi, hogy szégyenbe esel

a városban. Koldusokkal a templom körül vagy búcsún együtt énekelni Mária hónapjában:

gyógyulást, egészségesnek megkönnyebbülést, más hónapokban kárt jelent a tanyán vagy

ágban. Koldusnak adni: gazdag embernek további szerencse, szegénynek nagyobb szegénység.

Koldus, aki a házba jönne: irigység, civakodás. Koldust simogatni: gonosz jövõ.

Kerner mondja: hogy asszonynak koldussal társulni, vak koldussal szemérmetlen dolgot mûvelni: közeli

éget jelent.

Gvadányi Márton szerint: sánta koldus: gondot hoz.

R. M. mondja: hogy koldust szidni és verni: ajándékot jelent.

A különös álmokból: koldulva járni az országúton és ismerõsünk elõtt szégyenkezni nagy szegénységünk

: jelent reménységet egy nagy bajunkból való megszabaduláshoz. Koldusokkal nagy lakomát

és ételükbõl enni, mutatja: hogy kevélységed miatt megaláztatásban részesülsz. Öreg koldus:

idõváltozás, hazugság. Fiatal koldus: kellemetlen hitelezõ. Asszonykoldus jegyzi: hogy egy nõ

megcsal. Koldusok, akik jönnének szekérrel, és a házba betolakodnának, az ágyban henteregnének, a

ában törnének, a pincében garázdálkodnának: mutat nagy változást életünkben egy megszegett szó

.

Koldustanya: utazás. Koldustövis: szegény rokonaid imádkozva reád gondolnak. Koldusok csillaga az

égen: árvizet mutat.

Saját jegyzetek: szép nõ, akit valaha közelebbrõl ismertél, egy éjjel koldusruhában látogatna meg, és

át kérne: mutatja, hogy ismerõsöd, bár jól megy sora, boldogtalan.

Zsidóknál koldulni: szerencse. (D. G. Gy. jegyzete.)

Kolomp. Mindig vidámság.

Koma. Családi civakodás.

Kerner szerint: koma mutat: csalást, csalódást is. Komaasszony: új hír. Fiatal komaasszony:

ég.

Komiszkenyér. Katonának: igen egészséges; másnak: nagy újdonság.

Komló. Hízelkedés vesz körül.

Komondor. Minél nagyobb, annál jobb barátság.

Komp. Útban vagyunk célunkhoz.

Kondás. Szerencse. Esõs idõ.

Konkoly. Kis szerencse.

104

Konyha. Harag.

Férfinak konyhában ülni, és a fõzésnél segíteni: megszégyenülés egy mulatságon. (Kerner.) R. Mária

: konyha mindig pletykát, csetepatét jelez. Gvadányi mondja, hogy szomszédasszony, aki jönne

ádra sót vagy fûszert kölcsönkérni: elviszi férjed erejét.

Konty. Kiadás.

Koplalni. Egészség.

Kopoltyú. Levél.

Koporsó. Hosszú, boldog élet. Koporsókereskedõnek vagy asztalosnak: gond.

Korál. Öröm.

Korbáccsal sétálni, és vele suhogtatni: gazdag asszonyt mutat.

Korcsolya. Egy kis ember hasznodra lesz.

Kóró. Hideg idõ.

R. M. szerint: kóróból kunyhót építeni: jelent változást állandónak vélt helyzetedben. Útonjárónak sok

óró: sok veszteség. Állatkereskedõnek: rossz esztendõ.

Korom. Mindig szomorúság.

Korona. Sértés.

Kerner mondja, hogy koronát viselni: jegyez némi eredményt, de sok megaláztatást is.

Krisztus koronáját hordani: szegénynek nagy és jó változás. (Lipcsei könyv.)

R. M. szerint: a szentek koronáját viselni: terhes asszonynak leányt jelent; másnak megcsalást. Király

ája: nagy betegség, halál. Király koronáját ellopni: veszedelem. Templomból koronát lopni, hogy

egy nõt megajándékozzunk: szerencsétlen szerelmet mutat. Szûz Mária koronája: hajadonnak

jegyez.

Korong. Nyereség a kártyán.

Korpa. Mindig betegség. És hideg idõjárás is.

Korsó. Ha teli: igen egészséges. Üres korsó: mindig szegénység.

Gvadányi Márton szerint: fütyülõs korsóból friss vizet inni a mezõn: a legjobb egészség. A különös

álmokból: házunkban kotyogó korsó, amelyben volna béka: megbetegedés jegye. Korsófejû ember: hideg

õ, silány szüret. Ifjú leány korsóval, aki bennünket vizével megkínálna, de a vízben mindenféle

innánk: jegyzi, hogy halálosan szerelmesek leszünk egy nõbe, aki gyengeségünkkel visszaél.

Kos (mely szarvaival felénk rohan): ellenségeid meggondolják támadásukat. Legelészõ kos:

ég.

Kosár. Üres: gyász jele. Teli: jómód. Virágos kosár: szerencsés szerelem. Kosarat kapni

(lánytól): nagy szerencse. Kosarat adni (lánynak): meggondolatlanság jele. Kosárárus:

ág.

Koszorú. Hervadt: temetést mutat.

Kerner szerint: virágkoszorú: leánynak esküvõt mutat. Koszorút kötni szerelmi öröm, de jelez közeli

árulást is. Koszorúslány: szerelmi csalódás, irigység. Koszorús öregember: gonosz vágy egy idõs férfi

ánt (leánynak), fiúgyermek (asszonynak).

105

A lipcsei könyvben: szalmakoszorú, amelyben megcsúfolnának: mutat váratlan segedelmet nagy

. Koszorútáncot járni feleségeddel: özvegység. Koszorúcska a ruhán (leánynak): váratlan

ábítást mutat. Koszorúba fésült haj: nagyravágyás jegye.

Kotta. Kottát írni, akinek ez nem foglalkozása: nehéz megpróbáltatás. Orgonistának ellenben

. Más zenésznek: korhelység.

Kova. A szenvedés, szegénység köve.

Kovács. Vigalom.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: kovácsmûhelyben üldögélni és idegen utazók beszélgetését hallgatni:

híradást egy ismeretlen útján, legkedvesebb barátunkról. Kovácsmûhely kalapálását messzirõl

: gyermekkori ismerõs jön.

Kerner szerint: kovácsnál lovat patkoltatni: nagy utazást mutat, tengelyszöget venni: elmaradó utazást.

R. M. a kovácsot mondja tûzvésznek. Gvadányi Márton szép szórakozásnak jelenti. 1855-ös könyv

: kovácsmûhelyben üldögélni: hazafiság.

Kovász. Betegség. Asszonynál: valamely hazugság.

Kozmás étel. Rossz hír.

Kõ (-vet) dobni: nem rossz. Ha téged dobnak kõvel: kár.

A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: nagy halom követ látni: jegyez házasságot, amely sok kiadással jár.

A különös álmokból: követ érezni, és attól szenvedni: mutat szükséget. Kõbálvány, amely megszólal:

égi haragosunk bocsánatot kér.

R. M. szerint: kõszív: nagy fájdalom. Kõfej: gonosz jegy családi ügyeinkben. Kõláb: egy elmulasztott

. Követ enni: bátorság, elszántság, diadal. Kõbánya: boldogtalanság.

Egy középkori álomfejtés (Kerner) mondja, hogy a kõszüzet szeretni: mutat nagy sínylõdést a

ágban.

Köd. Bizonytalan jövõ.

Ködmön. Jó ember lépi át a küszöböt. De hideg idõjárást hoz.

Ködmönös ember: gazdának jegyez kárt a dohánybeváltásnál. (Régi magyar naptár.)

Köldök. A magadé szegénység, a másé barátság.

Költözködés. Hirtelen halál.

Köles. Szép idõ. (Kerner.)

Kõmûves. Lustaság, paráznaság. Kõmûveslány: szerelem, amely hosszan tartó. Kõmûvesekkelegy nagy házon: reményeket mutatnak, amelyek aligha teljesülnek. (1855.) Öreg

õmûves: mutat sírboltot, ahová kívánkozunk. (R. M.)

Könny. Megváltás egy bûntõl, amelytõl eddig sokat szenvedtünk. Mást könnyezni látni:

helyzet. Könnyezõ szentkép: gyógyulás. Megfagyott könny: reménytelenség.

Könnyezõ asszony: elkeseredés szerelmünk rombadõlése miatt. Könnyezõ gyermek: hirtelen

ál. (Kerner.)

A lipcsei könyv szerint: sok könny, amely megnedvesítené párnánkat: jegyez sok szenvedést egy

érdemtelen szerelem miatt.

Könyök (ha fáj): rossz sógorság.

Köpni. Civakodás.

106

Köpülni. Házasság. Özvegynek igen nagy öröm.

A különös álmokból: tejfelt köpülni egy asszonnyal jegyez nagy szerelmet azon asszony iránt.

Köröm. Öregség.

Fekete köröm: ellenséges asszony; kis köröm: csúfolkodó asszony; szép, rózsaszínû köröm: gyönyört

ó asszony. Sok félholdacska a körmön nõnél: sok férfi szerelme. Állatköröm, amely nõne kezünkön:

helyzet. Körmöt rágni: visszafojtott szenvedély. Hosszú köröm: nagy életkor.

Körte. Egészség.

Kerner szerint: fáról szedni körtét: jutalom hosszú fejtörés után. Puha körte: nagy gazdagság. Sok

örtefa: szerencsés házasság.

A különös álmokból: körte alakú daganat a testünkön, fejünkön: egy lelkibetegség jelei.

Gvadányi szerint: körtefejû ember: kis szerencse. R. M. mondja, hogy körtét enni és vele jóllakni: jegyez

óllakást egy asszonyi gyönyörrel. Körtefát ásni õszidõben: meleg asszony a hideg napokra. Körtefával

üzelni: hiábavaló szerelem. Vadkörte ifjúnak igen jó jegy, sok szerencse a nõknél; öregnek annál

. Vadkörtefa jelent hazajáró lelket is.

Köszörûs. Pletyka. Árulkodás.

Kerner könyvében köszörülés vad haragot jegyez. R. M. szerint: csupán disznóölést jelez. Gvadányi

Márton mondja: „kardot köszörülnél: jó tennivalód van.

Köszvény. Némi szegénység.

Jegyez családi örömet is, ha a feleség köszvényes. (R. M.)

Kötni. Nõnek illendõség, férfinak: szégyenkezés.

Kötél. Veszedelem. Kötéltáncos: merész cselekedet.

Kerner szerint köteles ember: rabnak szabadulást, betegnek gyógyulást, egészségesnek sírásót jegyez.

Kötélverõ, aki háttal közeledne felénk munkájában: mutatja elítélésedet egy megnyertnek hitt pörben.

Ruhaszárító-kötél asszonynak jó, különben szeles idõjárás; valaki öngyilkos lesz a családban.

Kozarek kötelébõl kapni: szerencsétlenség. (R. M.)

Kötény. Asszonynak betegség, férfinak vidámság.

Elveszített kötény: csalódás. Kantáros kötény: szerelmes vagy. (R. M.)

Kövér ember. Gazdagság.

Krajcár. Szerencse.

Krétát enni: gyermekáldás. Krétával írni: rossz hír.

Kucsmás ember. Levél.

Kukac. Betegség, ellenség.

Kerner szerint: kukac, amely tõled elmenne: felismered ellenségedet, és legyõzöd. Kukactól megijedni:

átartozóidra vigyázz. Kukacot megölni: örömteljes nap.

Sajtkukac: kedvesed megcsal egy üzletes emberrel. Húskukac: Gyötrelem egy vágy miatt. Sírgödörkukac:

ágtalanság, amelyet egy halottal elkövettél. (R. M.)

Gvadányi Márton szerint: kukac, amelyet kakasod felkap, és véle elfut: elmúló betegséged jegyzi.

Testünkben termõ kukac: mutat félelmet egy csúf betegségtõl. (S. j.)

107

Kukorica. A mezõn, lábon: nyereséges vállalkozás. Kukoricahántásban lenni: váratlan hideg

õjárás. Kukoricát morzsolni: gondok muladozása. Kukoricán aludni: félelem egy rossz

ért. Kukoricanadrág: hiúság.

Kulacs minden könyvben: mulatságos.

Kulcs. Titok.

Kerner mondja: kulcsot találni: jelenti, hogy megszabadulsz egy szorongatott helyzetbõl. Elveszített

: harag legjobb barátoddal. Álkulcs: különös nyereség. Kulcsokat összeszedni: mutat hideg

õjárást.

R. M. szerint: kulcscsomó mutatja, hogy szerencséd kezedbe van. Rozsdás kulcs: régi titok, esetleg

kincs. Új kulcs: kisleány. Pincekulcs: vendég võlegény.

Kunyhó. Nyugalom.

Kerner azt állítja, hogy kedvezõ véleményt mondanak rólad, ahol nem várod. Pásztorkunyhó, amely

üres: közelgõ tél jegye.

R. M. szerint: kis kunyhóban lakni, és benne tüzet rakni: vágyódás egy ifjúkori szerelem után.

Kunyhóban cigányasszonnyal lenni: kis szerencse.

Kunyhót építeni és benne lefeküdni: szerencsés véletlen. Kunyhóban elbújni üldözõk elõl: szabadulás

fájdalomtól. (S. j.)

Kupec. Szerencse. Kereskedõnek: veszteség.

Kút. Szerencsés jövõ.

Kerner mondja, hogy kútba esni árulás, amelynek késõn jössz nyomára. Kutat ásni: nehéz munka vár

ád, de végül szerencséd lesz. Kútból vizet merni: jó üzlet. Kútból enni: halál.

Kút, amelybõl vastagon ömlik a víz: tûzvész. Kútgém: kellemetes utazás. Mély kút tiszta vízzel:

ág. Tiszta kútban fürdeni: mindenki szeret. (R. M.)

Gvadányi szerint: pusztai kút, amely kiszáradt: rossz esztendõ, aszály. Kútágason holló: dögvész.

Kút mélyében idegen arcot látni, ha az férfié: vele pöröd lesz, ha nõé: vele megszerelmesedel. (S. j.)

Kutya. (Lásd Eb-nél.)

Kuvik minden könyvben: gyász.

Kürt. Halálos betegség.

Kürtbõl bort inni: vadásznak nem jó, másnak igen mulatságos. (Kerner.)

Kürtszót hallani, amely messzirõl jönne: jegyez éjszakai fagyot, kárt a vetésben. Pásztorkürt Szent

István havában: szaporodás állatainkban, máskor baj. Vadászkürt: szegénynek büntetés, gazdagnak

ág. Kürtszó a háztetõn: tûzvész; az udvaron: kvártélyos katona; a piacon: háborúság. (Lipcsei

könyv.)

Különös álmokból: kürtszó, amely bennünk zendülne meg: szerencsés megoldást mutat bajunkban.

Hajókürt: köd, esõ, álmatlanság. Kürt, amelyen zenedarabjainkat fújna valaki az ablak elõtt: szerelem a

ázban. (S. j.)

Küszöb. Haláleset.

Kvargli. Egészség.

Kvártélyt keresni és nem találni: végrendelkezés.

*

108

Az alább következõ magyarázatok a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Kakast látni: rossz hír. Kakasokat vívni látni: háború. Kakas, ha tyúkmonyot tojik: betegség. Kakasszót

: sokáig tartó békesség.

Ha fehér, szép káposztát kertedben levágsz: gazdagság; ha a káposzta kék: harag.

Nagy kárt látni: veszekedés. Kis kárt látni: vígság.

Kártyázni: nagy háború. Kártyázni és nyerni: gazdagnak rossz; szegénynek jó.

Két darabontot egy szánon látni: bízzál igaz dolgodban, megoltalmazó ellenségeid ellen.

Kék ruhában embert látni: új hír.

Kecskét látni: gonosz.

Kemencét látni és bevetni: rossz hír.

Kenyeret meleget enni: öröm. Kenyeret fehéret enni: jó. Kenyér, búzából való: vígság. Ha a te kenyered:

ég. Kenyeret látni: bánat. Kenyeret háton hordani: kárvallás. Kenyeret árpából valót enni:

ószerencse.

Kender: nem jó.

Kénkövet vagy szurkot látni: tévedésbe esni.

Képet csókolni és imádni: keserûség. Kép: rokonokat jelent. Képet, írottat, a falon találni: öröm. Képet

: jó a tanulóknak. Képet látni vagy csinálni: szeretõknek jó.

Keresztet a fejen hordani: rágalmazás. Keresztet látni: munka.

Kert szép virágokkal: mennél több a virág, annál több az öröm. Kertbe menni: házi gondok. Kertben

árni és zöldséget nem látni: bú. Kertet látni és belemenni: öröm. Kertet eladni: szorgalom.

Kését másnak eladni: intés. Kést mástól elvenni: rágalmazás.

Kévét kötni: marhát gyûjt munkával. Kéve, kötött: gazdagság.

Kéz, tiszta: gyanú. Kéz, piszkos: jó szerencse. Kezet elveszteni: jobb kéz atyánkat, bal kéz anyánkat

. Kéz sebes: adósság. Kezet hideg vízben mosni: vígság. Kézíjat hordani: sürgõs dologban kell

árnod.

Kicsinnyé lenni: felmagasztalás.

Kígyó, ha meg akar marni: betegség. Kígyó, mely elõtt ember el nem mehet: betegség, nem jó. Kígyó, ha

: óvakodj ellenségeidtõl. Kígyót látni: gazdagság.

Kincset lelni, ha kevés a pénz: jó. Ha sok a pénz: halálveszedelem.

Királlyal beszélni: tisztesség. Királlyal szemtõl szembe beszélni: amit tõle kérsz, elnyered; ami miatt

úsultál, örömre fordul. Király: szorgalmasság, vagy levéllel látni: rövid napon bú. Királyt látni vagy

: változás.

Kopasz elöl: megcsúfolás. Kopasz hátul: vénségedben szegény leszel. Kopasz jobb felõl: rokonodat

árosítják.

Koporsóba esni: csalás.

Koronáztatni látni magát: bánat.

Koszorút viselni: nagy tisztesség. Koszorút, zöld ágból kötöttet látni: mindenkinek rossz, csak a

ásztoroknak jó. Koszorút fejeden látni: visszavonás.

Kockát látni: rágalmazás.

Kovácsolást látni: sok munka.

109

Kocsit látni és fõhelyen ülni: szándékod elõmozdítják. Kocsin városba bejönni és fõemberrel a kapu közt

lenni: ügyednek jó vége lesz. Kocsiról szánra rakodni, jeges úton elmenni: rövid idõ múlva hír.

Köntöst, újat, magadra venni: gondtól menekedni. Bõ köntös: bánat.

Ködöt, nem vastagot látni: jó. Köd, ha felemelkedik a földrõl: rossz kedv.

Kõesõt látni: betegeskedés. Kõ és hó, ha kárt teszen: harag, büntetés.

Könyvekbõl tanulni: nyereség. Könyvet megégetni: jó barátod halála.

Köröm, ha ujjon nõ: vén leszel. Körmöt az ujjról levágni: haszon.

Körtét, lágyat enni: nagy gazdagság, de csak magának való.

Kõsziklára felhágni: jó következik.

Kötözve látni magát: megbántás.

Követ hajigálni: nem gonosz, de ha más valaki téged hajigál: kárt tesznek néked. Köveket látni vagy

ásba rakni: nagy költséggel való házasság.

Koldust látni: jó szerencse.

Kút, mely mély, tiszta vízzel: gazdagság. Kút, mely házból foly: kárvallás. Kútban, tisztában fürödni:

embernek kedvében lenni. Kutat látni: kárvallás. Kulcsot látni annak, aki meg akar házasodni,

ámbor házastársat jelent. Kulcsot lelni: nagy hatalom. Kulcsokat összeszedni: nyereség.

*

L, Ly

Láb. Közönségesen jegyzi szolgáinkat és szolgálólányainkat.

Kerner szerint: nagy láb jegyez rendetlenséget az erszényben, a gazdaságban; kis láb: barátság; beteg

áb: segítség egy ismeretlen részérõl. Lábat mosni: biztos betegség. Mezítláb járni: változás, új hivatal;

hónapszám. Négy lábad ha volna: megcsalnak, megcsúfolnak. Törött láb: veszély. Mankós

áb: segedelem egy elveszített ügyben.

A lipcsei könyv szerint: levegõbe emelt láb, amely férfin volna asszonyé, paráznaságot mutat egy

ádfiához. Szamár- vagy öszvérlábon megérkezni idegen városba, jelenti, hogy nagy szerencséd lesz

közeli utazásban. Lólábad, ha volna, amelyet hiába rejtegetnél: veszedelmet mutat egy közeli

révén. Vasalt láb: erõ, bátorság.

A különös álmokban: lábunk mintha elfonnyadna, és hasonlatossá lenne a város kapui mellett tanyázó

lábához: mutatja, hogy egy utazás révén szerelmi boldogságot vélünk elérhetni, de utunkban

ályoznak.

R. M mondja, hogy asszonyláb, amely törzs nélkül a szoba mennyezetén röpködne, de mi fel nem

ük tulajdonosát: férfinak elerõtlenedést jegyez. Drótostót lába: betegség. (Ugyanott: utazás.)

Görbe láb: hamisság, csalás. Táncoló lábak: epekedés jelei. Térdeplõ lábak: keserûség a múlt miatt.

Lábnál fogva akasztatni: szerencsétlenség a vízen.

Lábad, ha volna óriásé: nagy utazásod vagyon. (Gvadányi.) Láb, amely a sarokban áll: veszteség. (S. j.)

Lábas. Öröm. Nagy lábas: asszonyt; kis lábas: leányt is mutat. Lábastükör: feleség.

Labdázni. Gond.

110

Láda. Üres: nagy harag; teli: kellemetlenség egy atyafi révén. Ládát háton hordani: zord idõk

.

Kernernél: láda hazugságot jegyez. Ládában utazni: bizonytalan jövõ. - R. M. szerint csizmadialáda, ha

üres: jó vásárt mutat. Vándorkatona ládája mindig nélkülözés. Kovácsláda: hideg idõjárás. Idegen láda,

volna szobánkban, jelent titkot. - Gvadányiban tulipános láda: asszonynak özvegységet mutat.

Lakat. Mindig valamely titok. Felvert lakat: tolvajság. Lakatos: kellemetlenség.

Lakomán ülni: jegyez nagy haragot egy jó baráttal.

Lámpa. Újdonság.

Kernernél lángoló lámpa: jegyez temetést. Lámpa a messziségben; hideg idõjárás. Égõ lámpát vinni a

áz körül: örömteljes családi esemény. Eloltott lámpa: nem sikerült terv.

A lipcsei nagy könyv szerint: vámszedõk vagy révészek lámpáját messzirõl látni: jegyez nem sikerült

ást. Idegen városban égõ lámpa: felvilágosítás egy titokról. Részeg emberek lámpása: légy óvatos.

R. M. szerint: lámpaüveg jegyez társaságot; eltört lámpaüveg: tûzvész.

Udvaron bolyongó lámpavilág András napján: hosszú, kemény telet mutat. (Régi magyar naptár.)

Utasok vagy búcsúsok lámpása: hosszú, szép idõ jele. (S. j.)

A különös álmokban: lámpa, amely bennünk világítana, és sehogyan el nem rejthetjük: vallomást

ünk akaratunk ellenére. Ugyanaz lánynál: többé el nem titkolható szerelmi viszonyt is mutat.

Lámpa, amellyel öregember jönne: betegnek igen gonosz. (D. G. Gy.)

Lánc. Szegénynek fogság, gazdagnak szerencse.

Kerner Jusztinusz szerint: láncban járni: jegyez megszabadulást egy félelmetes gondtól. Láncot verni

(másnak): hiú reménység. Láncos eb: hideg idõjárás.

R. M. szerint: láncot vonni a mezõkön, amelyek nem tulajdonunk: jegyez pört, amelyet megnyerünk.

Láncos ember: félelem.

A különös álmokban: lánccsörgés, amely hallatszana pincénkbõl vagy padlásunkból: egy régi bûnt

, amely elõbb-utóbb napvilágra kerül. Láncra fûzve vonszoltatni idegen országban, idegen

között: nagy kitüntetés.

Nürnbergben láncban ülni: közelgõ betegség. (Lipcsei nagy könyv.)

Lándzsa: Jó hírek.

Láng. Ha fényes és közeli: öröm. Távolban látszó láng (füsttel): harag. Sok láng: ajándék,

ékszer, arany.

Hármas lángot elhagyott mezõn látni: jegyzi, hogy rövidesen megtaláljuk azt, akit hiába kerestünk.

(Kerner.) Lángoló haj: balszerencse. Pásztortûz messzi lángja: nyugodalmas élet. (R. M.) Láng, amely

ánkba jönne, de ott semmit nem pusztítana: váratlan látogatás, amelynek komoly következményei

. Ha pusztít a láng: örömünk valóra válik. (S. j.)

Lant. Becsület.

R. M. szerint mutat meghívást egy közeli táncmulatságba.

Láp. Kiadós haszon a gazdaságban. Kerner szerint: lápon járni: betegség. Útonjárónak: rossz

ásár.

Lapát. Általában munkát jegyez. Kis lapát: megkönnyebbülés. Mást lapátolni látni: titkot

meg. Szélben lapátolni: gonosz kívánság, amelyre ráfizetünk. Vizet lapátolni: jegyez

ítséget levél útján. Péklapát kenyér nélkül: mutat lakásváltozást, kenyérrel: házasságot.

111

Lapu. Jó idõ. Nagy lapulevél: mutat titkot is, aminek megtudásában nem lesz örömünk.

Lárma. Ha az utcáról hallatszik: jó hír egy idegen ember útján, ha az udvarról: civakodás a

ádban. Ha a kéményben volna lárma: házitolvajt jegyez.

Láz. Lázad ha van, állhatatlan vagy a szerelemben. (Kerner.)

Lazac. Szenvedés, amely szerencsét hoz.

Lé. Kipréselni: hosszú élet. Betegnek adni: felhasználása mások örömének. Jóízû lét inni:

észség.

Asszonytól levet elfogadni és meginni: jegyez házasságtörést, leánynál: megszerelmesedést. (Kerner.)

Bûzös lé: öregasszony. (R. M.)

A különös álmokban: lé, amelyet arcunkba öntenének: jegyez pletykálkodást egy nõ körül, akit

ünk. Lében fürdeni: közeli betegség. Savanyú levet inni s attól megundorodni: halál. Kertek alatt

ó lébõl szomjúságot csillapítani: jegyez szerelmi kiábrándulást egy asszony szemérmetlensége miatt.

(S. j.)

Leány. Általában nem szerencsés álom.

Kerner szerint: férfinak: gond, leánynak: öröm. Öreg leány, akit látnánk fiatalkori alakjában: bolonddá

. Mezítelen leány: hideg idõ. Leányokkal bujósdit játszani az erdõben vagy a padláson:

áratlanságot jegyez. Idegen leány: lehet betegség is. Szép leány, aki olyan szavakat intézne hozzánk,

leányok nem szoktak mondani: mutatja, hogy leánykérõbe mégy. Igen fiatal lányka

útonjárónak nagy bajt jegyez. (R. M.)

A különös álmokból: leány, aki volna fiú: megcsalódást is mutat. Fiú, aki volna leány: öröm. Szent

ánnyal lenni semmire sem jó. Cigányleány: utazás. Német leány: változás. Szatmári leány: fáradságos

. Nyíregyházi leány: engedelmesség. Víg leány: bánat.

Leány a hold elsõ negyedében: hideg idõjárást jelez. Andráskor: hosszú telet. Nagyböjtben: tavaszi hó.

Kántorböjtben: paráznaság. (Régi magyar naptár.)

Léc. Hosszú léc: ismeretség, amely házassággal végzõdik. Egyébként veszedelem.

Lecke. Levél.

Ledobni valamit: szerencsétlenség.

Lefátyolozott nõ. Hamisság.

Lefogyni. Közeli betegség.

Leforrázni valakit: nagy kellemetlenség.

Legény. Jó vásár.

Légsúlymérõ. Csalás.

Léggömb. Válás.

Légy. Gyulladásos betegség.

Kerner szerint: sok légy ha szállna rád: sok civakodásban lesz részed. Téli légy: öregség. Legyet fogni:

úton járni. Legyet lenyelni: titkot elárulni. Legyet csapni: ellenségeskedés és valami nagy kellemetlenség.

Légy a levegõben: kelepce. Légyraj, amely elõl idegen házba menekülnénk: közeli ismeretség

idegen nõvel.

R. M. szerint: légy, amely fülünkbe mászna, jegyez egy hírt, amely miatt sok nyugtalanságunk lesz.

Légycsapó: öregasszony.

112

A különös álmokban: légyraj, amely belepné arcunkat, hogy tõle nem szabadulhatnánk, mutat egy régi

égyent, amely még mindig fáj. Légy, amely dögrõl szállna ránk: mutat veszedelmet megtartott ígéret

.

Istállólégy: kár a gazdaságban. András napja után sok légy a szobában: mutat rövid, vizes telet.

Légypiszok: pletyka.

Lehunyt szem. A magunké: igen nagy szerencse. 1833-as könyv szerint: ternó. Ha másé:

legjobb híveink.

Lék. A jégen: adósság. Hordón: rossz szüret.

Lekvár. Minden könyv szerint gazdagság. Lekvárba lépni: jó házasságot kötni.

Lelkész. Különös élmény.

Len. Lenvirág: szerelem. Lening: házasság. Lent szõni: jegyez hosszú telet, csendes öregséget.

Szepességi lenben járni, amely lenbõl a hagyomány szerint Krisztus urunk ruhácskáit szõtték és a ruhák

éle növekedének: nagy szerencse. (1759.) - Kerner szerint lenvirág szõke nõt is jegyez.

Lencse. Közönségesen harag.

Kerner szerint: lencsét enni: nem nagy szerencse. Lencsét szájunkon kiadni magunkból: jegyez

ást egy betegségtõl, amely erõnket lekötötte. Lencsés hulladékba lépni, és abban kézzel: asszonynak biztos megszerelmesedést mutat. Lencse, amely fülünkbõl nõne: leánynak hazug

vallomás, legénynek: elárultatás. Lencse, amely testünk egyéb részein nõne: betegséget mutat.

Lencse (aki eszi): jó szerencse. (R. M.)

Lencseföldön járni: mutat idõváltozást. (Régi magyar naptár.) Lencsét ültetni: elvetni gondját egy

. (S. j.)

Lengyel nõ. Kívánság.

Lenyelni valamit: rendszerint mulatság. Ha torkunkon akadna, amit lenyelünk: rosszul sikerült

órakozás.

Ha leány valami olyant nyelne, amirõl szégyellene szólani még anyjának is: jegyez elmaradt szerelmi

örömöt. (Kerner.) - Csúnyaságot lenyelni férfiaknak: szerencsétlen szerelem. (R. M.) - A különös

álmokból: kisgyermeket nyelni egy asszonynak: jegyez egy leánykori bûnt.

Lenyakaztatni. Nagy szerencse.

Lépcsõn járni: némi szerencse a vásáron. Lépcsõrõl leesni: jegyez megcsalódást egy meg nem

jó tanács elmulasztása miatt.

Lépcsõn kandikálni, vagy lajtorja alatt kukucskálni leányok után: erõveszteség. (Kerner.) - Lépcsõn

ülni: jelenti egy üzleti ügy elmaradását. (Lipcsei.) - Hóhér lépcsõjén felmenni, és onnan körülnézni: nagy

és jegye. (R. M.) - Lépcsõsen nyírott haj: jelent megcsúfoltatást nõk részérõl. (S. j.)

Lepedõ. Rajta hálni: kellemetlenség egy asszony miatt; benne járni: hideg idõjárás.

Lepény. Általában öröm.

Lépesméz. Hasznos foglalkozásba kezdesz.

Kerner szerint lépesmézet: enni férfiaknak: jegyzi felesége hóváltozását, asszonynak: férje szerelmét.

Lepke. Szép idõ.

Lepkeháton utazni: leánynak elcsábítást ígér. (R. M.)

Levágni csontot: elmúló szerelem.

113

Leülni olyan helyen, ahova a király is gyalog jár: minél kényelmesebben, annál nagyobb

égyen. (1833.)

Levél. Általában tolvajt jegyez.

Kerner szerint: levelet írni: jegyez egy híradást, amelyet várunk. Levelet pecsételni: titok nyomára

övünk. Levelet postára adni: elhatározás. Eltépett levél: nagy szégyen. Levelet ellopni: leánynak jegyez

megszerelmesedést, férfinak: kiábrándulást. Levelet felolvasni: uralom valaki felett. Idegen levél,

nem értünk: csalódás. Régi levél: öreg szülõk gondolata.

Levél, mentül cifrább, annál rosszabb. (R. M.)

Levél attól, akit nagyon szeretünk: csalás, elárulás, hitegetés. (S. j.)

Levélhordó: mindig jó hír.

Levél (fa) hullása: betegség. Sárga levél: szomorúság. Zöld levél: öröm.

Levendulaillat: kedves élmény.

Levente. Csak a kártyában jó.

Levest enni: gyarapodás.

Forró leves: elhamarkodott házasság. Hideg leves: öregség. Kutyaleves: beköszöntõ gond. Lebbencsleves:

munka. (Kerner.) - Levest fõzni annak, akit szeretünk: titkon másra áhítozunk. Betegnek

fõzni: a beteg halála. Levest hányni: gonosz. (R. M.) - Leveshús: csendes élet, öregasszony. (S. j.)

Levetkõzni: jegyez új ismeretséget. Nõnek új szerelmet.

Liba. Általában szószátyárság.

Gúnár, amely megtámadna: jegyez csábítást. (R. M.)

Lúdhúst enni: jó. (1833.)

Kernerben: repülõ liba: messzi utazás jelképe. Libát ölni: örökség. Libavásár: nevetségesség. Libatoll:

úny. Liba lába: hideg idõ. - A jegyzeteimben: sok liba, sok hiábavalóság.

Lidérc. Megcsalnak.

Kernerben: kék színû lidérc: kincset mutat. Jól jegyezd meg a helyet, ahol láttad.

Lidércnaptárt olvasni: jegyez hideg idõjárást. (1833.)

Lidércekkel viaskodni, amelyek mellünkre, szájunkra ülnének: férfinak jegyez erõveszteséget egy nõ

csalfa szerelme által, nõnek elgyengülést egy idegen által. (Régi magyar naptár.)

Útonjárónak lidérccel találkozni: ha jobbról látja, asszonyi csalfaságot, ha balról, asszonyi hûséget

. - Lidérccel szeretkezni jegyez csalódást egy régi vágy elérése után. Lidérc, aki asszonyunkat

ötörné, s mi rajta nem segíthetünk, férfinak jegyez egy jó barátot, aki a házibékét helyreállítja.

Lidércfejû gyermeket szülni: kikapósság. Lidérc után menni, s õt elérni, s tõle megutálkozni: szerelmi

ágy teljesülése és betegség. Lidércekkel András napja után táncolni: gazdának igen rossz telet mutat.

Lidérccel kocsin utazni esõs éjszakán: hiábavaló gondolat. (R. M.)

A különös álmokból: lidérc, amely bennünk lakna, és mindenfelé hajszolna: jegyez egy régi szerelmet,

bánatunkkal végzõdött. Lidérc, akinek volna gyermekteste, de egyébként felnõtt férfi volna:

ánynak sóvárgás, asszonynak vétek.

*

114

Ismerkedés a lidérccel

Már megemlítettük magyarázkodásainkban itt-ott a lidércnyomásos embert, aki úgy szeretne kiszaladni

álmából, mint valami égõ házból, de nem lehet, mert az ajtó be van csukva. Ez a lidércnyomásos

a legszánandóbb minden álmodó között. Õ álmodja azt, hogy engedélyt kap a fejedelemasszonytól,

elébe járulhasson, amikor is hiába keresné díszmagyar ruháját, kénytelen az ágyterítõt magára

ítani, hogy ne álljon tiszta fehérben a kegyes királyné elõtt. És ugyancsak õ az, aki egyetlen szónak

ura a legnagyobb kihallgatáson, pedig álma elkövetkezése elõtt számtalanszor elgondolta, hogy

mindent fog a fejedelemnétõl kérni sorsa megkönnyebbítésére. Kérni fog italmérési engedélyt,

erre mégsem lehet ráfizetni, akármilyen vörös bajuszuk van a fináncoknak. Kérni fogja a

ól, hogy a szomszédasszonyt, aki mindig az õ udvarába szórja a szemetet; megintse,

a szomszédasszony a fejedelemasszonnyal nem merészel nyelvelni. - És végül egy szónak sem ura

lidércnyomásos ember.

A lidércnyomásos álom zárja be az embert olyan régi ruhásszekrényekbe, hogy ott a különbözõ

útibundák és lábzsákok között megérzi az ember a debreceni nagyvásár szagát, amely nagyvásáron a

fordult meg. És semmiképpen nem tud kiszabadulni a ruhásszekrénybõl. A lába beleragad

éle botosokba, szõrcsizmákba, belegabalyodik köpenyekbe, pedig az asszony már javában

álja, hogy az asztalon van a leves.

Lidércnyomásos álomban nem találja meg az ember a slafrokján az ujjak bejárását, vagy pedig kétszer

ás után is fordítva húzza fel harisnyáját. Ugyancsak ebben az álomban vesznek el különbözõ

gombok, amelyeknek megkeresése végett az ember egész hosszú éjszakán át az ágy alatt vagy a

ény alatt hasal, anélkül hogy az elgurult gombot megtalálná.

Ez az álom arról nevezetes, hogy hagymaszaggal kínozza azt az embert, aki egyébként a hagymát nem

. Olyan nagy fokhagymákat hoznak elébe (amelyeket meg kell ennie), mint egy gyermekfej. De az

álombeli vöröshagyma sem sokkal kisebb a zsidótemplom toronygombjánál. Nincs hova futamodnia az

, mert lépten-nyomon elébe állnak azok a nagy szakajtók, amelyekben a kamrákban a hagymát

ák. Ezenkívül a boltok kirakataiból kirepülnek a fokhagymakoszorúk, és az ember nyakába

. De álomban üldözik az embert a színészek is, akik valaha azt tartották a legnagyobb

ületsértésnek, hogyha hagyma koszorút dobtak feléjük a színpadra, mostanában pedig õk a

hivõi annak az új divatnak, amely szerint mindenféle betegséget hagymával kell kikúrálni.

Ez a hagymaszag, amelyet az ember álmában érezne, még kínzóbb a valódi lidércnél is. Megszabadulni

úgy lehetséges tõle, ha az ember káposztát készít az ágya mellé, amelynek áthatóbb szaga van még

hagymáénál is. Különösen hatásos ez a védekezés, ha az ember álmából felriadva: mindjárt meg is eszi

éjszakára elõkészített káposztát.

A régi naptárak és más megállapítások szerint azoknál az öregasszonyoknál, akik mit sem követtek el

nézve, hogy õket boszorkány módjára megégetni lehetne: a lidércnyomás olyan ártatlan formában

, mint egy bolhacsípés. Bolhával álmodni szerencse, sok bolhával álmodni még nagyobb

. Azért a bolhacsípést nem is számíthatjuk ama rossz álmokat okozó lidércek közé. De hát nem

mindenki öregasszony a világon, aki nyomban gyertyát gyújt, és megszabadítja magát a két ujja

ófogójával a bolhaalakú lidérctõl. A férfiak, akik ügyetlenek az ilyen teendõk végrehajtásában:

énytelenek reggelig is tûrni a bolhák játékát, különösen olyankor, ha úton vannak, és a Vadkanfõhöz

ímzett vendégfogadóban kénytelenek aludni.

*

Ligetben járni: szép szerencse.

Liliom. Érzéki szerelem jelvénye.

Liszt. Általában házbéke.

Kerner szerint: égõ liszt: elmúlt boldogságot mutat. Liszteszsák: nagy szolgálat. Kiöntött liszt: haláleset.

115

Lisztet gyúrni jegyez: csendes életet. Lisztbõl valamit sütni: mutat váratlan vendéget. Lisztes molnár:

õváltozás. Lisztesbolt: rövid utazás. Lisztes kötény: võlegény. (R. M.)

Lángoló liszt: semmire se jó. (1760.)

Litániára menni: jegyez házi perpatvart.

Litániára hívó harangot hallani: öregembernek nem jó, fiatalnak: kis szeretkezést mutat. (Kerner.)

Litánián ülni és mindenki odanézne egy szégyentett miatt: szerencse egy nem remélt szerelemben.

(Lipcsei nagy könyv.) - Litániát énekelni: betegnek megkönnyebbülés. (R. M.)

Ló. Lótartónak jelenti saját magát.

A lipcsei nagy könyvben: ugró ló: szerencsétlenség. Ágaskodó ló: nem várt megtiszteltetés. Lovon járni:

özeledés a kitûzött célunkhoz. Saját lovunkat látni: jegyez sok örömet és szép szerencsét. Elbukott ló:

kellemetlenség.

Kerner szerint: barna ló: jegyez állandó örömet.

A régi magyar naptárban fehér ló: a megelégedett, boldog házaséletet jelenti. Piros ló: utazás szerelmesünkkel.

Fekete ló: nyomott, szomorú idõ. Döglött ló mutatja, hogy életünk végéig verejtékkel kell

kenyerünket: Lószerszám: vidám élet. Lóistálló: dolog, amelyet szívesen végzünk. Ló,

mély sárból ugorva vonja ki a szekeret: biztos megszabadulás kínzó gondoktól. Sárba vagy vízbe

úló ló: nagy szükség, rossz esztendõ.

Asszonynak lóval hálni: nagy szerencse. Lóban lenni: kivételes látogató. Lóval versenyt futni és azt

õzni: tûzveszedelem. (R. M.)

Lóbõ rt nyekeregni hallani a padláson: hideg idõjárás. Ló után járni: szép idõ. Ló, amely állna templom

ében: mutat háborút. Felhõk között járó ló: uralkodóváltozást. Lónyerítés András napján: hosszú,

tél. (D. G. Gy. gyûjtése.)

Lovat eladni és szép nyereségre szert tenni: asszonynak mutat bánatot, férfinak örömet. (V. Gy.-né.)

Gvadányi szerint: lovat látni legjobb: csikó korában. Cigányló: rossz esztendõ. Pejló: kísértet.

Locsolni: jó mulatság.

Ablakból locsolni asszonynak: egy férfi megszerelmesedését jegyzi. Kulcslyukon kilocsolni: kacérság.

Öregember fejére fiatalasszonynak locsolni: paráznaság. (Kerner.)

Lomb. Utazás.

Lõcs. Gazdagság. Mennél nagyobb, annál jobb.

Lucfenyõ. Alföldi embernek utazás.

Lutri (-n nyerni): öregség.

Lyuk. Csak ha kicsi, akkor jó.

Ürgelyuk: bujdosás. Rókalyuk: rossz vásár. Egérlyuk: kis jövedelem. (R. M.)

*

Az alább következõ álomfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Lábat mosni: nagy nyavalya. Mezítláb járni: szerencsétlenség. Ha sok lábad vagyon: gonosz az uratlan

ának, az utazónak: jó. Ha négy lábad van: csalódsz.

Lajtorját látni: járás.

Lámpás, szép és égõ gyertya benne: öröm.

116

Láncot látni: fogságba esni.

Lantot, kobzot verni: tested õrizd a gonosztól.

Legyet látni: gyulladás. Legyet sokat látni: versengés.

Len: asszonyi állatnak hû szerelme. Lent látni: rövid nap idegent várj.

Levelet olvasni: jó vagy gonosz hír, aszerint, ami a levélben áll. Levelet látni: lopótól õrizkedj. Levél,

: kisebbség. Levelet mástól elvenni és magyarázni: neked igazat jelent.

Liliom: tartóztatás, bántás.

Liszttel bánni: szaporodás.

Ló, amely sárban megakadt, de kiugrik: amely embernek gondja van, idõvel elveti magától. Lovat látni

üllyedni vagy vízbe fúlni: nyomorúságba esni. Lovat látni: sok jót nyersz. Lovat, szürkét, látni: gond.

Lovat, feketét, elhagyni: gondtól menekedni. Lovat eladni: semmire sem jó. Lovat megvenni, vereset,

éret és szürkét: jó szerencsét várj. Lovat téli idõben patkolni látni: nemsokára valami jó ér, ha el nem

. Lovat, heréltet, látni: titkon esett kár. Lovat, vadat, tartani: ellenséged legyõzöd. Lovat,

, látni: átkozódás. Lovat, gyorsat, látni: dolgozás. Lovat, feketét, látni: kegyetlenség. Lovat,

éret, látni: öröm. Lovat, halottat, látni: nyereség és igen jó esztendõ. Ló hátán nyargalni széjjel a

árosban: kihirdettetni. Lovon, feketén, járni: harag. Lovon, fehéren, járni: jó szerencse. Lovat, vereset,

átni: nagy vígság. Lovat, megnyúzottat, látni: ellensége neki örül. Lovat, haragost, mely hámban áll,

ötõféknél, megfogni: tisztbeli embert, ki neked rosszat kíván, megbékéltetni. Lóra, magasra, hágni:

örvendezés.

Lopni: azoknak hitetlenségét jelenti, akikkel lakol, és veszélyt.

Ha magad lõsz: szerencse, dolgaidban sok nyereség. Lövést hallani: családi bánat, többnyire fiú miatt.

Lövészt látni: semmire sem jó.

Ludat látni: tisztesség. Ludat enni: nagy haszon.

*

M

Macska. Féltékenység és lángoló szerelem. (A többit lásd Cicánál.)

Madár. Fogni: nagy szerencse, idegen vendég. Repülni látni: nem rossz. Fészkén ülve látni:

ázasság.

A lipcsei könyvben: éjjel repülõ madarak: mutatnak gondokat, melyek nappal meggondolatlanságunk

gyötörnek. Láb nélküli madár: jegyez keserûséget, amelytõl nem menekülünk. Páva módjára

ülõ madár: nagy kár. Madár a fejed felett jegyzi, hogy ellenségeid résen vannak. Nyíllal átlõtt madár:

ággá változott szerelem; de férfinak jegyez diadalt is. Madarak, amelyek körülvennének,

õtt egy idegen város kapuján belépnénk: igen jó vásárt mutatnak. A torony tetején ülõ madarak:

étlen utazást jelentenek. Vállainkra repülõ madár figyelmeztet egy kelepcére, amelyet ellenségeink

állítottak. Madár a kalapunkon: nagy tisztesség, meghívás lakomára. Madár az ingünk alatt: titkos

. Kezünkbõl elszabadult madár: szerelmi csalódás. Visszatérõ madár: perpatvar.

Kerner szerint: madarat tartani: nyereséges vállalat. Égbe repülõ madár jegyzi, hogy csúnya gyanúba

. Tollatlan madár: hideg idõjárás, szenvedés, betegség. Éji madár, amely feletted repülne:

, hogy figyelõ szemekkel vagy körülvéve. Madáréneket hallani: tömlöcbe jutsz. Madárral beszélni:

árulást. Magányos madár magányos fán: elhagyatottság. Tört szárnyú madár: kedvetlenség. Sok

fogni: nagy szerencse. Madarakat látni, amelyek egymást követik: nagy veszedelem. Egyetlen

üldözni: jegyzi, hogy gondjaiddal magadra vagy hagyatva. Madárház: mindig gyászeset.

117

Fészekrakó madár: jó esztendõ jele. Tüzet hordó madár: rossz aratás. Ércmadár, amely a toronyról

ólítana: törvényszéki eljárás: Zöld madár: utazás. (R. M.)

A különös álmokból: madár, amely testünkbõl nõne, hogy madárfejünk és nyakunk lenne, valamint

árkarmok ujjaink helyén: mutatója egy régi megcsúfoltatásnak, amelyben részünk volt elhibázott

miatt. Asszonynak madarakkal együtt lenni: jegyez felejtkezést egy régi szerelembõl.

Fülünkben lakó madár: hírt hoz.

András napján megszólaló madár: jó esztendõ. Halak havában éneklõ madár: tavaszi fagyot jegyez. (R.

M.)

Madártoll, ha viselnénk kalapunk mellett: jegyez megtiszteltetést. (Gvadányi.)

Madzag. Levél.

Mag. Gazdagság.

Máglya. Ha magasan lobogna: jelent korai nyarat. Ha füstöl, rossz esztendõt.

Máj. Betegség.

Ha a saját májadat ennéd, és véle úgy meglaknál, hogy többé semmi nem ízlene: mutatja életed végét.

(1759.) Csirkemáj: hiábavaló futkározás egy leány után. Vadkan mája: visszatérõ erõ. Tehén mája:

övér asszony. (Kerner.) Májas hurka: nagy változás, hideg idõjárás. Nagy máj, amely fájna: teli pincét

. (Régi magyar naptár.)

Májleves: hosszú tél. (Gvadányi.)

Majom. Táncoló majom: közeli szórakozás. Fára mászó majom jegyzi ellenségeidet, akik

ásodra törekednek. Kiáltozó majom, leánynak jegyez balgatag fiatalembereket.

Majommal ingerkedni: mutatja öntudatlan megsértését jó barátunknak. Majom általában

ízelgõt és hízelkedést mutat.

A különös álmokban: majommal lenni: leánynak, asszonynak egy megbánt ifjúkori szerelmet. Majomtestû

férfi: közeli betegség. Majmot agyonverni: jegyez kemény nyakú ellenséget. Nagy majmot látni:

: kis öröm.

Mák. Csalódás. Mákvirág: múló öröm.

Makk. Sertéskereskedõnek: igen jó, másnak nehéz munka.

Kernerben: fejünkre hulló makk: mutat meggondolatlanságot. Makkfejû ember: idegen ember szerelme.

Makkfejû gyermek: szülõ nõnek jegyez fiút.

Makkdisznó: öregasszony. (1853.)

Makkoló disznókat õrizni: jegyez jó esztendõt. (R. M.)

Makrapipa. Egészség.

Malac. Minden könyvben szerencse.

Malac farka vagy füle: mutat hideg idõjárást. (R. M.)

Málná (-t enni): vidámság, betegnek: egészség; leánynak: új szórakozás.

Málna, amely testünkbõl nõne ki: mutat új szerelmet egy fiatalasszonnyal. Málnabokor, amelyben

õznénk: jegyez vidám házat, hová meghívást kapunk. Málnás étel: némi szerencse. Málnát szedni:

szép idõjárást. (R. M.)

Különös álmokban. Málnaízû csókot kapni és ízével felébredni: öregembernek fiatal szeretõt jegyez.

118

Malom. Malmot látni: szerelmeseknek boldog szerelem, másoknak: biztos betegség idõváltozás

.

Kerner szerint: malomban õrölni: jegyez nehéz gondokat, amelyek az évszak fordulásával beköszöntenek.

Malomkõ: szenvedés, hosszú tél. Malomba menni: váratlan utazás. A lipcsei könyvben: messzi

átszó malom: szerencse, gazdagság. R. M. szerint: malomban lenni és lisztes ruhában járni: hideg

éjszakán hosszú, hideg idõjárást, nyárban hosszú nyarat jegyez. Sok malom: sok gond. Szárazmalom:

üzet mutat. Szélmalom: látogató, aki hazugságot hoz. Égõ malom: jegyzi terveink megsemmisülését.

Vízimalom molnárokkal: asszonynak komaságot mutat. Fûrészmalom: tél.

Mályva: a boldogság virága.

Mámor. Jó egészség. Mámoros nõ: vigyázz testi épségedre.

Mandula. Kerner szerint: háború. Édes mandula jegyzi: valahol dicsérnek; keserû mandula:

ég.

Mángorló: hideg idõjárás. De jegyez valamit, amit megkívántunk. Mángorolni gyermeket vagy

: betegséget mutat.

Mankó. Jó barát.

Mankón járni annak, akinek arra nincs szüksége: jegyez kárt a gazdaságban, üzletben. Kereskedõnek:

. Mankós emberrel találkozni: mutat gonosz idõjárást, mankós asszony: mindig háborút.

Mankós állat: járványos betegség. Mankós katona: veszedelem. Rendszerint tûz által. Táncoló mankós

: gonosz. (1853.) Mankót elhajítani: ambó. (1833.)

Manó. Kis szerencse.

Marás (kutyától): elveszített szerencse. Marás (embertõl): szerencsés véletlen. Légymarás:

irigység.

Marha. Jövendõ szerencse. Marhahúst enni: közeli szerencse. Márványos marhahús:

, amely ébredés után ér. Állott marhahús: kiadós, de messzi szerencse.

Mártás (-t enni): árulás.

Márvány. Keményszívûség. Hegyek között sok márványt látni: mutat temetést is.

Mátyásmadár (-t hallani): veszekedésbe keveredni.

Mázsa. Jókedv. Jó idõ.

Mazsolát enni: szomorúság. (1853.)

Mécs. Mindig öröm.

Kernerben: mécsvilágot látni idegen házban: jegyzi elmúlt örömünket; a magunk házában: közelgõ

örömünket. Az udvaron járó mécsvilág: mutat tolvajt, aki meglopná örömünket. Országúton járó

écsvilág: idegen embert mutat, aki némi szerencsét hoz. Mécsvirág: tavaszodó kedvünk. Mécs téli

éjszaka: disznóölést is mutat. Mécset tölteni: mutat óvatosságot. Mécset eloltani: jegyez félelmet. A

áson járó mécsvilág: igen hosszú telet mutat.

Medve. Nyereség a játékban.

R. M. szerint: táncoló medve jegyzi, hogy ostoba emberek bajt okoznak. Medvével birkózni: bátor

.

Medvefejû ember: jegyez telet, havat, hívatlan vendéget. Medvesonkát enni: reménység. Medvebõr:

és. Medveketrec: öröm. (1833.)

119

Medvékkel utazni az országúton: jegyez utazást, melyhez nem sok kedvünk lesz. (Gvadányi.)

Medvetáncoltató: mutat fiatal nõt. (S. j.)

Medveketrecbe záratni: mutat nagy változást, amely egy idegen városban vár reánk. Útonjárónak

ével járni: mindig kétséges utazás. (Lipcsei.)

Megcsalni férjet: betegség, mást: szerencse.

Megcsókolni idegen embert: megszabadulás kínzó gondoktól, ellenségektõl.

Megcsókolni leánynak házasembert: nem nagy szerencse. Megcsókolni egy állatot: betegség.

Megcsókolni öregembert: igen nagy szerencse. (Kerner.)

Férfinak idegen lányt megcsókolni: a hét fõbûnök egyike; saját szolgálóját: üdvösséges cselekedet.

Anyát megcsókolni: bátorság. (R. M.)

Vándorlegénnyel csókolózni: betegség, halál. (G.)

Méh. Látni: jó jel valamely üzleti tervünkben.

Méhszúrás: mutat közeli szerencsétlenséget, valamint haragot jó barátok között. Méhraj: tûzvész.

Méhkas: nagy szolgálat. Repülõ méhraj: betegség, gyulladás. Zümmögõ méh: híradás elveszített

õl. (Kerner.)

Méhrajban lenni: leánynak öregember házasságát mutatja. (R. M.)

A különös álmokban: méhek, amelyek szájunkon repülnének be, mutatnak ifjúkori emlékeket, amelyek

értükkel nagy fájdalmakat okoznak. Méhkirálynõ, amely szívünkbõl táplálkozna: egy másvilágra

ávozott nõ szerelme. Fájó méh asszony testében: szerelmi vágy.

Asszony, ha látná saját méhét: elveszíti egy meg nem született gyermekét. (Lipcsei nagy könyv.)

Mell. Jegyzi anyádat.

Kernerben: jegyzi a mell szüleidet vagy rokonaidat. Nõi mell: egyenetlenség.

Melled, ha tetszene a férfiaknak: mutat nagy szerencsét az asszonynak. Szõrõs mell: szerencse a nõk

örül, gazdagság, áldás. Sebes mell: öregembernek unalom, fiatalnak igen jó. (R. M.)

Idegen asszony mellét látni kis szerencse, asszonyunk mellét dédelgetni dicsõség. (Lipcsei.) Öreg mell;

égi bánat; fiatal lány melle: múló öröm. Mellen feküdni nem nagy szerencse. Mellünkön kiütéseket

átni; el nem felejthetõ bánat jegyei. Behorpadt mell: gyermekünk halála. Mellfájás: nagy gond.

Elveszített mell és szív, betegnek igen jó, egészségesnek hosszú betegség. (S. j.) - Idegen mell jegyez

ég idegen akaratot is, amelynek engedelmeskedünk. (S. j.)

Mellény. Akármilyen: gond.

Mén (ló). Jegyzi jövendõ gazdagságunkat.

A különös álmokban: asszonynak ménló által legyõzetni: jegyez veszedelmet egy olyan ismeretség által,

nem keresett.

Menny. Amely derült és napsütéses, örömünk jelvénye. Felhõs mennyboltozat: bizonytalan

övendõ. Nagyon kék mennyboltozat: vidám napot mutat. Égõ menny: betegnek halál,

észségesnek betegség. Leesett mennyboltozat: a hét fõbûnök egyike. Mennybe szállni:

, hogy eltévedtél, de megtaláltad a helyes utat.

Mennydörgés. Amelyet messzirõl hallunk, és esõjét látjuk: jegyzi közeli viszontlátását régi

átunknak vagy barátnõnknek. Erõs mennydörgés: gyõzedelem ellenségünkön. Ágy alól

ó mennydörgés: jegyez kisebb betegséget.

Hang, amelyet mennydörgésen át hallanánk, figyelemre méltó, s jól jegyezzük meg, amit hallottunk. (R.

M.)

120

Ismeretlen mennydörgéses tájon eltévedni: útonjárónak jegyez jó vásárt, de rossz lelkiismeretet. (S. j.)

Mennykõ. Amely beüt: nem teljesült remény.

Mennyország. Benne lenni és Istent látni: szegénynek nagy szerencse, gazdagnak bánat.

Mennyországban látni valakit, ki a csillagokat halássza: családi civódás, bánat, irigység.

Betegnek mennyországban járni: jegyez közeli gyógyulást.

Menyasszony. Vad és szegény: jó feleséged lesz. Szép és gazdag: szüleid halála.

Menyasszonyruha betegnek igen rossz, míg egészségesnek pletykaságot mutat. - Kernerben:

az öregek házához vezetni: jegyez nagy lelki nyugodalmat.

Menyasszonytáncot járni: mutat szomorúságot egy váratlan látogatás révén. Menyasszonyfátyol:

szemfedõ. Menyasszonycipõ: jegyez eltévesztett lépést. (R. M.) A különös álmokban: menyasszonyruhában

: jegyez elhibázott életet is.

Menyegzõn lenni, anélkül hogy võlegény (vagy menyasszony) lennénk: jegyez nagy szégyent.

Lánynak pártában maradást.

Menyét: jó egészség. Hideg idõ.

Méreg. Hálátlansággal fizetnek jóságunkért. Mérget venni: jegyez betegséget. Mérget hányni:

megszabadulást egy nagy veszélybõl. - Méregfa: bánat.

Mérni. Gond. Téli idõ.

Meszet lopni: vándorlás; meszet égetni látni: kár; jegyez még hirtelen haragot. Meszesgödörbe

: kõmívesnek nagy szerencse, másnak vétek.

Meszet enni asszonynak: gyermektelenség. (1759.)

Mészáros. Sanda gyanúba kever.

Messzilátón nézni: csalódás.

Mézet enni: szomorúság. (Lásd Lépesméznél.)

Mezítláb lenni: jegyez kényes ügyet, amelybe akaratunkon kívül keveredünk. Éjjel mezítláb

barangolni: mutat hideg idõjárást is. Mezítláb vándorolni: változás egy vándorló

évén. Mezítlábas asszony: betegség. Vízben, esõben mezítláb járni: betegnek gonoszt mutat.

Mezítelenül látni magunkat: nagyon jó.

Mezítelen férfival találkozni az országúton: félelmetes; a házban kacérság. Mezítelen asszony, aki volna

: búbánat, ha ismerõsünk: némi szerencse. (Kerner.)

Valakit mezítelenül látni: nekünk nagy gond, az illetõnek szerencse. (R. M.)

A különös álmokban: idegen városban tartózkodni, ahol mezítelen emberek járnának az utcákon és a

áros kapui körül: jegyzi egy eltévelyedésünket, amelynek megadjuk az árát. Mezítelen leány: szép idõ.

Mezítelen gyermek: kis betegség. Mezítelenek bálján táncolni: mutat kiábrándulást egy szerelmünkbõl.

Mezítelen öregember, aki belénk kapaszkodna: jegyzi betegségünket, amelyet legyõzünk. Mezítelen kép,

fejünkre zuhanna: óvatosságra int egy asszonyi kelepcétõl. (D. G. Gy.)

Mezítelen menyasszony: hamisság. (S. j.)

Miatyánkot mondani: közeli öröm.

Mirtusz. Amely volna aranyozva: nagy megbecsülés egy bánat után. Ezüstözött mirtusz: jól

álasztott életcél. Zöld mirtusz: leánynak közeli házasságot is ígér. (1833.)

121

Misét hallgatni: jó vállalkozás.

Halotti misén részt venni és az özvegyet kísérni: jegyzi, hogy rövidesen olyan asszony ismeretségét

ük, aki bánatunkra lesz. Húsvéti mise: mindig gyógyulást jelent betegnek és szerelmesnek.

Karácsonyi misén Lucaszéken ülni: ha látunk valakit, jól jegyezzük meg, mert ártalmunkra lesz.

Koronázási misén részt venni: mutat nagy változást házaséletünkben. (1833.)

Nagymise vasárnap: üdvös kívánság. (R. M.) Hajnali misére menni: asszonynak lustaságot jegyez,

érfinak gondot. (R. M.)

A különös álmokból: ördögök miséjén részt venni és velük együtt visszafelé mondani az imádságot:

igen rövid ideig érõ szerelmet, amely nyomot hagy életünkben.

Mocsár. Veszély.

Mogyorót szedni: õrizkedj házibarátodtól. Mogyorót enni: hideg idõjárás. Országúton mogyorót

álni: jegyzi, hogy apró hízelgésekkel nagy dolgot akarnak nálad elérni. Lyukas mogyoró:

üst, álom, csalódás. (1833.)

Mohán álmodni pénzrõl: jegyez sok pénzt.

Mókus. Váratlan öröm. Minél hosszabb a mókus farka, annál tartósabb örömünk.

Kernerben: nõtlen embernek eszegetõ mókus: házasságot; nõsnek: gyermeket mutat.

Molnár. Szeles idõ. Öreg molnár: jegyzi, hogy életünk szép napjai leperegtek.

Morzsa, amely lehullana egy gazdag asztaláról: jegyez ellenséget; szegény asztaláról:

átságot.

Mosni (patakban): megszabadulás gondtól és betegségtõl. Mosónõ: asszonynak jegyez hideg

õt, férfinak szórakozást.

Szennyes vízben mosni: mutat további fájdalmat egy szerencsétlen szerelem miatt. (Kerner.) Vérben

: hentesnek vagy feleségének egészséges, másnak betegség. Holt embert mosni: vígság hosszú

ánat után.

Férfiruhát mosni: asszonynak vidámság. (R. M.)

Mostoha. Váratlan segítség.

Mozsár. Gond.

Must. Szenvedélyes kívánság, amely rövidebb idõn át teljesül, mint azt hinnénk.

Mustár. Útonjárónak: igen rossz elõjel, másnak: kis betegség.

Muzsika vagy énekszó, amely távolról hatna a fülünkbe: betegnek gyógyulást mutat, egészségesnek

émi bánatot.

*

Az alább következõ álomfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Macska; paráznaság.

Madár: mely éjjel jár: azt jegyzi, hogy aki mit akar kezdeni, az a végét jól meggondolja. Madár, mely

ítelen: bánat. Madárszót hallani: bú és bánat. Madárfészket lelni; nagy öröm. Madár, ha ellened

ámad: nagy szégyen. Madár, lábatlan: nagy keserûség. Madarat repülni látni: jót jelez. Madarat fogni:

él. Madarat látni fejed felett repülni: gyûlöltség. Madarat visszajönni látni: hadakozás. Madarat

: nyereség a vásárban. Madarat elveszteni: háborúság. Madarat égben látni: tévelygésbe esni.

122

Madarat látni egyedül ülni: bánat. Madarat, csonka szárnyút látni: nyavalya. Madarat kergetni: gond.

Madarat látni egymást fogni: szomorúság.

Magot elvetni: dolgozás.

Majmot látni: szeretõnek szerelmet, másoknak betegséget jelent.

Makkot szedni: öröm.

Malomba szekéren menni: járást jelez. Malomban õrleni: gond.

Mandulát enni: háborúság.

Mátkát szépet látni: szülõknek halála.

Medvét látni: álnok rágalmazás.

Méhrepülést látni: tûz.

Mell, ki sebes: vénembernek gonosz, ifjúnak jó. Mell, ki szõrös: férfinak hasznos, asszonynak káros.

Mennydörgést hallani: ellenséged legyõzöd. Mennydörgés és villámlás, de nem üt: ellenségeiddel

ékülsz. Mennyütöttet látni: rossz asszonyt jelez.

Menyegzõben lakozni és táncot látni: keserves bánatod lesz, ha elejét nem veszik.

Menyecskét meztelent látni, csak konty van a fején: hiábavaló kívánság.

Mérget enni és meghalni: szerencsétlenség.

Mészárszéket látni: lakodalom.

Mezítelenül látni magát: jó. Mezítelent látni küzdeni más mezítelennel: szorgalmatosság.

Mézet enni: jövendõbeli szomorúság.

Mosdani kútból: megszabadulás.

*

N

Nád. Nádba fújni szép szerencse, jó kilátás.

Kernerben: úszó nád a vízen: mutatja elmúló ifjúságunkat. Szélben ingadozó nádas: jegyez kis változatosságot,nem sok örömet az asszonyban. Nádasban ülni: jegyzi, hogy a fájdalmak feltalálnak,

árhova rejtõzzünk. Ám szerencsét is ígér. Nádas ház: szegény asszony szerelme.

Ingó nádszál: ingadozó szerelem. Téli nádas: mutat hosszú telet. Nádkerítés: békétlenség a szomszédasszony

. Nádiveréb: öregasszony. (R. M.)

Nádasban lakni: mutat háborút. (1759.)

Nadrág. Férfinak: uraság; asszonynak: szégyen. Nadrágtartó: keresztcsontban fájdalom.

A lipcsei nagykönyvben: bõrözött nadrág: mutat kvártélyos katonát. Szarvasbõr nadrág asszonyon:

ábavalóság. Szélben száradó nõi nadrág: mutat öregasszonyt. Elveszített nadrág: jegyez meghívást egy

.

A különös álmokból: nagymama vagy anya nadrágjában járni: leánynak jegyez gyermeket. (R. M.)

Nadrággomb: árulás. (Egy olasz könyvbõl.)

123

Nap. Napsütés általában: hû szívet jelent.

Az alábbi magyarázatok valók a lipcsei álmoskönyvbõl, amelyet 1602-ben adtak ki. Piros nap: jegyez

ályságot; elfátyolozott nap: a kormányzó halálát mutatja. Égrõl leesõ nap: veszedelem a

ányzóra. Nap és hold együtt; háborús hír.

R. M. szerint: sok napot látni az égen: mutat ugyanannyi örömteljes napot. Nap, ha házadba süt:

jön bele. A hátadra sütõ nap: jegyzi, hogy valahol elfelejtenek. A hasadra sütõ nap: igen jó

észség. Napon heverni: jegyez kis bánatot.

Napba lépni: betegnek gyógyulás. (Gvadányi.)

Napóra. Ha pontosan látnád rajta az idõt: megpróbáltatásod lesz ugyanakkor.

Napraforgó. Becsület. Tisztesség. Munka.

Napszállat, ha enyhe: bizalmat adhat késõbbi évekre, ha viharos: óvakodj egy kései házasságtól.

Víz felett: zsongó emlékezet, amely véletlen folytán jelentkezik.

Idegen városban napszállatot látni: jegyez megszokott lakóhelyedrõl való elköltözködést. Leszálló nap

án menni országutakon és mezõkön: hiábavalóságok mulattatnak. Napszállatban árnyékokat látni,

volnának ijesztõek: jegyzik, hogy ellenségeink nem felejtenek. (S. j.)

Narancs. Keserûség egy asszony miatt.

Náthás ha volnál: jó egészség. (1759.)

Nedv, amely testünkbõl folyna: mutat betegséget, amelyet nem kerülhetünk el.

Nedves arc (másé): káröröm; (magunké): elhatározás; asszony meddõ marad. Nedves kéz: irigység.

Nedves szemek: jegyzik, hogy másoknak okozunk örömet. Nedves ágy: szemérem, titkolt vágy. Nedves

: hideglelés. (Kerner.)

Nedvet inni, amelyet adna egy asszony, s ez élvezetes volna: jegyez megszerelmesedést, amiért még sok

ésünk lesz. Betegnek adott nedv: jegyzi egészségünk romlását. (R. M.) Nedves haj: nagy gondok

. (Lipcsei.) Nedvet, amely volna emberé, forralni és abból vendégeskedést csapni: jelez örvendetes

áltozást ellenségeink érzelmeiben. (D. G. Gy.) Nedves láb: mutat kénytelen utazást. (Gvadányi.)

Nedves csók: nagy féltékenység. (S. j.) A többi megfejtést nézd Lénél.

Nefelejts. Általában némi öröm. Imakönyvben: elrepülõ élet.

Négy (számjegy) az ajándékozás száma.

Néma ember: jegyzi, hogy bizalmas vagy olyan emberekhez, akik azt nem érdemlik.

Nép (-et sokat) látni: aggodalmas. (1759.)

Nevedet ha hallanád hangosan emlegetni: jó üzenetet kapsz, amely segítségedre leend. (1833.)

Nevetõk. Másoknak: szomorúság; nekünk: öröm.

Nimfa. Tanulónak megpróbáltatás. (1759.)

Nimfát venni: megtévedt öröm. (Kerner.)

Nótát énekelni: jegyez utazást.

Nõni látni valamit: mulatság.

Nõ. (Lásd Asszonynál.)

Nõs férfi. Titkos bûn.

Nõstény. Jó idõ.

*

124

Az alább következõ magyarázatok a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Nagy és kövér ha vagy: jó szerencse.

Nap fényét látni: bátor szívet jelent. Nap házadba ha süt: jó. Napot, vereset, látni: pénz. Napot az égbõl

látni: fejedelem halála. Napot homályosan látni: rossz hír. Napot a hold mellett látni: rossz hír.

Napot sokat látni: öröm.

Némát látni: becsület.

*

NY

Nyáj. Boldog jövõ.

Kernerben: nyájat õrizni: jegyzi, hogy õrizd pénzedet; nyájban lenni: mutat meggondolatlan üzleti

állalkozást. Legelõ nyáj: gyermekeink öröme. (R. M.) Nyájjal vándorolni egy ismeretlen tartományban:

háborút. (Lipcsei.) Hazatérõ nyáj: hideg idõjárás. (Az orosz Zadeka Mártonból.)

Nyak. Jegyzi erõsséged.

Vastag nyak: minél vastagabb, annál jobb. Nyaklánc asszonyon: ajándék egy ismeretlentõl.

Nyakdaganat: jegyez nevetséges, megszégyenítõ helyzetet. (Kerner.)

Nyál. Minden könyvben nagy öröm.

Nyárfa. Gondtalan élet, hosszú öregség.

Nyárs: jegyez jókedvet, amely váratlanul ér.

A különös álmokból: asszonyok, ha nyársra húznának és megcsúfolnának: jegyez bánatosságot. Nyársat

: hiábavalóságok foglalkoztatnak. (Kerner.) Nyárs, amely volna idegen emberé, mégis a mi

ünkbõl nõne ki: mutatója egy jó barátnak, aki után házunk vágyakozik. (F. S.)

Nyelv. Asszonynyelvet látni férfinak: jó. (1759.)

Az orosz Zadeka Márton (álmoskönyv) szerint: ha nyelved volna tompa, becsületed veszíted asszonyod

õtt egy rágalom miatt. Kernerben: hegyes nyelv mutatja ellenségeinket, akik nem szûnnek meg

ágalmazni. Nehezen mozgó nyelv: betegnek jegyez halált. Nyelvet leharapni vagy megenni: szegénynek

ánalom, gazdagnak gond; akinek betege van: a beteg halála. R. M. szerint: állatnyelv, amely piros és

, mint a rókáé: váratlan hazugságot jegyez; széles és reszelõs nyelv, mint a tehéné: váratlan

ûség; kutyanyelv: sietõs út. Nyelv, amelyet leányzó oly mélyen dugna torkunkba, hogy csaknem

ánk: veszedelmes nõ ismeretségét jegyzi.

Gvadányi szerint: hosszú nyelv, amely volna egy állaté, asszony szájában: nagy veszedelemre int.

Idegen nyelven szólnak hozzánk, amelyet nem értenénk: mutat csalárdságot. (1833.)

Nyereg. Jó otthon. Nyerges: nyeremény, haszon.

Nyers (hús). Pletyka.

Nyíl. Ellenséged megtalál.

Kernerben: nyíl: jegyez egy kellemetlenséget, amelyet nem kerülhetünk el. Nyilat ruhánk alatt rejtegetni:

örökség. Nyíllal meglõnek: szerelmi bánat.

Nyilas-szõlõ: szép szerencse. (R. M.) Nyilas ember: törvénykezés. Amazon nyilat lõ ránk: gyõzedelem

. (S. j.)

Nyírfa. A szegénység fája.

125

Nyom, amelyet homokban vagy hóban látunk: titok nyomára vezet.

Nyomtató (ló): jegyzi megkárosodásodat.

Nyoszolya. (Lásd Ágy-nál.)

Nyoszolyólány. Vidámság. Többnyire hideg idõt is mutat. (R. M.)

Nyoszolyólányt választani és vele jól szórakozni: nem jegyez különösebbet. (G.)

Nyúl. Rendszerint félelem.

Kernerben: nyulat enni: jegyez nagy pörpatvart barátainkkal. Nyulat lõni szerencse. Nyúllal versenyt

: mutat egy nagy megpróbáltatást. Nyúl, amely ülne az országúton: hívogatás egy titkolt cél felé.

Keresztben futó nyúl: szerencsétlenség. Elõttünk futó nyúl: bánat, amelyet utolérünk. Nyúl a zsákban:

igen jó, másoknak jelez törvényszéket.

Nyulat látni terhes asszonynak: igen nagy veszedelem. (Zadeka Márton.)

Nyúlganéj, minél apróbb, annál kisebb szerencse. Nyúlláb: utazás, meghívás. Nyúlbõr: hideg idõjárás.

Nyúlszõr: változás. (R. M.)

Nyulat lopni: bánat. Nyúlon nyargalni: võlegénynek haláleset. Nyulat fogni: leányt elveszíteni, asszonyt

álni. Öreg nyúl: viszontagság. Nyúlfiók: szaporodás a családban. (D. G. Gy.)

Nyulak szigetén járni vagy ott lakni: lemondás és magányos élet. (1833.)

Nyúl, amely útonjárót megtámadna: igen rossz vásárt jegyez. Házinyúl: takarékosság, de lehet tûzvész

. (G.)

Nyusztprémes mente jegyez nyugtalan életet.

*

Az alább következõ magyarázatok a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Nyest: asszonyt jelez.

Nyelved, ha tompa: kisebbséget vallasz a feleségedtõl. Nyelv, ha nehéz; betegnek halála. Nyelvet

vagy megenni: rossz hír.

Nyulat látni: halálos félelem.

*

O, Ó

Obsitos. Hazugság.

Ocsú. Kellemetlenség.

Odú. Titok.

Kernerben: odú, amely lakásunk volna, s belõle kiköltözködnénk: mutat nagy megkönnyebbülést. Odú,

bagoly lakna: virrasztás egy beteg mellett. Odvas fog: gyermekeink betegsége. Odvas pince:

idõjárás.

Odvas szagot érezni, de nem tudni, merrõl jön: mutatja valakinek végleges elköltözködését. (R. M.)

Odvas emberrel találkozni, aki tõlünk az utat tudakolná: jelzi, hogy célunktól visszafordulunk. (S. j.)

Asszonyunknak odvas lehelete: jegyez közelgõ betegséget. (Zadeka Márton.)

Olaj. Általában egészség. Olajat inni: betegség. Olajat valakitõl elvenni: örömet venni. Olajat

: egészségünket gyengíteni.

126

R. M. szerint: olajos hal: mutat utazást.

Olaj: betegnek gyógyulás. (Z. M.) Megolajozni egy testrészt: nagy könnyebbség. (G.) Olajfa:

öjtben áhítatos ünnep. Olajfák hegyén járni: jegyzi szenvedéseinket. Olajbogyó kereskedõnek:

, másnak: fájdalom. (Lipcsei.)

Oldalszúrás. Nehéz gond.

Olló. Általában veszekedés, harag.

1759-es könyv szerint: ollót ajándékba kapni: nem nagy szerencse. Kernerben: ollóköszörûs: jegyez

ágos útitársat. Olló, amely megállna a padlón: mutat hiábavaló várakozást egy kedves vendégre.

Olló (nagy): jegyez kövér asszonyt is. Szabóolló: hideg idõjárás. Kertészolló: meleg idõ.

Rozsdás olló: mutat öregasszonyt is. (Zadeka Márton.) Kis olló: leányka. Olló, tû és gyûszû együtt:

ánynak jegyez pártát, legénynek: háztûznézõt. (R. M.)

Ólom. Gond. Ólomöntés: szerencsés házasság.

Oltani fát: hasznos élet, megszabadulás szomorú napoktól; tüzet oltani: nem nagy szerencse;

oltani: elhervadó remények.

Oltár. Elõtte térdelni: jegyez titkos reményeket, amelyek teljesülnek. Házasembernek oltár

õtt lenni: hét fõbûn egyike. Oltár mögött lenni: változás a házasságban.

Olvadás, amely András napja elõtt hangzana az udvarról: kemény telet jegyez.

Olvadó vér: beteg szerelem. (K.) Olvadó jég és hó, mielõtt ideje elérkezett volna: kiábrándulás egy

égbõl. Olvadó zsír, amelynek szagát érezzük, de nem látjuk: megfélelmesedés egy gondtól.

Opál. Ha tied: nyereség, ha másé: hamisság, árulás.

Óra. Nyugtalanság.

Ha fehér és fekete színekben látnánk: nehéz betegség. Toronyóra: hosszú utazás. A városon kívül:

örvény elé idézés. Harangozó óra: idegen ember (nõ) gondolata. Muzsikáló óra: csendes szerelem.

Óramutató, amely olyan nagy volna, mint bajusz: nyugtalan idõ. Órás: késedelem egy tervünkben.

(Kerner.) Óraütés, amely több volna tizenkettõnél: jegyzi, hogy fontos dolgot elmulasztottunk. (R. M.)

Ordítást hallani, amelynek eredetét nem tudjuk, ha emberi: nagy kellemetlenség, ha állati:

éz idõ. Ha magunk ordítanánk: jegyez megkönnyebbülést.

Ordító országút: akaratlan költözködés. Ordító bástya: tömlöc. (Lipcsei.)

Ordító farkas: kár a gazdaságban. Ordítás Gyümölcsoltó Boldogasszony napja után: gonosz tavaszt

. (R. M.)

Orgazda. Bizonyos nyereség.

Orgonát hallani: szomorúság zavaros hírek miatt.

Betegnek, orgonazúgás: mutatja állapota rosszabbodását. Orgonázni annak, aki nem tud: betegséget

. Orgonát fújtatni egy idegen város idegen templomában, mutat: nehéz szolgálatot egy nagyúr

egy asszony miatt. Orgonázó kántor: leánynak titkos szeretõt mutat. (Kerner.)

Orgonavirág vigasztalódás virága.

Orgonavirág illatát érezni idõ elõtt: váratlan szerelem. (R. M.) Orgona, amely arcunkból nõne:

úság.

Orgyilkos. Gonosz gond, amelytõl nem nyughatunk.

Óriás. Ijedtség. Óriáskígyó: kincs. (1833.)

127

Óriásokat látni, akik házunkhoz közelednének: jegyeznek nagy üzleti szerencsét; kereskedõnek: igen bõ

esztendõt; gazdának, másnak: meglepetést egy elvesztett ügyben. (R. M.)

Óriással vándorúton lenni: múló veszedelem. Óriásokkal birkózni: gyönyör. (Z. M.)

Ormány. Minél nagyobb, annál több gazdagság.

Orom. Ajándék.

Oroszlán. A jólét jegye.

Orr. Ha nagy: nagyon jó. Kis orr: kis szerencse.

Orrodat, ha levágnák: elárulnak; betegnek: halál. Orrod, ha volna kettõ: veszedelembe kerülsz.

(Kerner.) Orrod volna egy asszony szolgája, és mindenféle cselekedetekre használná: mutat nagy

ést. Orrod volna, amelyet egy nõ ujjával befogna: rágalmat hallasz, amelynek nem adsz

. (R. M.)

Orrodon növõ bibircsók: öröm. (Gvadányi.)

Orrodból növõ szõr: jegyez pletykaságot szerelmedrõl. Vérzõ orr: szerencse egy meggondolatlanság

. Fájó orr: rossz szomszédság. Piros orr: gyomorrontás (1759.) Orron járni: elveszített öröm. Orrot

újni: tréfaság. (1833.) Rókaorrod ha volna: rövidesen megcsalnak. (Z. M.)

Orsó. Családi ünnepély. Eljegyzés.

Országot messzirõl látni, amely volna idegen: betegnek igen nem jó.

Országút. Útonjárónak: jegyez kénytelen tétlenséget, másnak: nem várt utazást.

Országúton menni, ahol mindenféle soha nem látott emberekkel találkoznánk: betegnek gonosz,

észségesnek változást jelez. Országút koldusokkal és zarándokokkal: diadalmas háború. Országút

menni, de reá nem lépni: csalárdság.(1759.)

Orvvadász. Hideg idõjárás.

Orvos. Álmodnál, hogy orvos volnál: jegyez késõbbi életedben sok nyugtalanságot, helyváltozást,

õt szomorú vándorlást is. (Kerner.)

Orvossal beszélni, ha egészséges volnál: vidám reménység, amely megtölti szíved. (1833.) Orvos, ha

átságosan megszólít: betegség; ha hallgat: gonosz elõjel barátodnak. (Kerner.)

Orvost kocsin látni: atyádfia halála. (1833.)

Orvosság. Ha keserû: gonosz rokonok ármánya; ha édes: váratlan ismeretség.

Orvosságot másnak adni: jegyez pénzveszteséget, de rövid idõn belül örömteljes változást. Kanalas

ágot nyelni: szegénynek javulás, gazdagnak veszteség. (Kerner Jusztinusz orvos jegyzete.)

Orvosság, amelyet betegségünkben soha nem látott öregember tanácsolna: meghallgatásra méltó. Orvosság,

asszony ajánlana: felesleges locsogás. (Gvadányi.) Üres orvosságosüveg: méltó élet.

Orvosság szép edényben: betegnek halál, egészségesnek csalfaság. Orvosságot lopni: nagy szerencse.

(R. M.) Orvosságért menni: nagyon hosszú utazás. (Z. M.)

Ostort kongatni: gazdag házasság. Örökség.

Ostoros gyerek: szép idõjárás. (Régi naptár.) Ostorral hajtani ökröket: siettetjük szerencsénket.

Ostya. Bûnbánat, vallomás.

Oszlop. Sok oszlop: sok becsület. Oszlopot elásni látni: nagy szerencsétlenség.

*

128

Az alább következõ álomfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Okádni azt, amit ettél: gonosz.

Olajat hányni: tisztulás. Olajfát látni: nyereség. Olajat inni: betegség.

Olajat mástól elvenni: jó. Olajat másnak adni: gonosz.

Olasz nyelvet tanulni: más ember baját átvenni.

Órát hallani: öröm.

Orrod, ha nagy: jó. Orrod, ha kettõ: visszavonás.

Oroszlánt látni: jó. Oroszlánt kölykezni látni: haszon.

Orcáját befedni: rossz. Orcáját vízben látni: jó. Orcáját tükörben látni: férfinak fiút, asszonynak leányt

. Orca, sárga: halál. Orca, szép: jó dolog. Orca, rút, mocskos: gonddal megrakodni.

Orvost látni: rossz hír.

Oskolába menni: szerencse.

*

Ö, Õ

Öblíteni jegyzi gonosz indulatok távolodását, a kívánt segítség megérkezését. (1833.)

Öböl. Remény.

Ököl. Sértés, amelynek megtorlásán soká törjük fejünk.

Ökör. Mindig valamely hírt jegyez. (1833.)

Ölben ülni mutat kellemetlenséget. Ölbeli gyerek a házastársak között pörlekedés, másoknál

émi szerencse.

Ölben tartott öregember, ha szólna valamit, jól megjegyezd. (1759.) Ölben szenderegni, idegen

ál: halál, ismerõsnél betegség. Ölbe tett kéz: nehéz munka. (R. M.) Régi szeretõnk öle,

álkozás. (G.)

Ölelni valakit: csalfaság.

Ölelni azt, akit szeretünk, nehéz kötelesség, mást: vidámság. Öregasszonyt ölelni: szorongattatás. Ifjú

ányt ölelni; aggodalom.

Ölelkezõ ember: árulás.

Ölni valakit: mutat megkönnyebbülést.

Ölyv. Szerencse a veszedelemben.

Öngyilkosságot elkövetni: nagy nyereség.

Õrt látni: jegyez nyugodalmas helyzetet nagy zavarunkban. Õrt állni: újdonság. Õrrel késõ

éjszaka beszélni: váratlan hírek. Õrt megitatni: gonosz kívánság. Õrt vízbe dobni: atya halála.

(Kerner.)

Õrnek lámpásával és fegyverével menni valamely gonosz dologba: jegyzi terveink meghiúsítását. Õrnek

ájában éjszakázni: kereskedõnek mutat lopást, másnak leleplezést. (Lipcsei.)

Vámõr: csalás. Kapuõr: szegénynek gazdag rokona. Toronyõr; hajnali utazás, hideg idõjárás. Õrkatona:

ág. Tömlöcõr: vidám látogató. (1759.)

129

Õrrel járni s valamit vagy valakit keresni, amit elveszítettünk: jegyez fájdalmat egy látogató révén.

(R. M.)

Õrség: hideg idõjárás. (Z. M.) Õrségen fogva lenni: útonjárónak szerencse, másnak változás. Õrséggel

: múló kellemetlenség. Öreg börtönõrrel lenni: levél. (1833.) Õrtûz, amelyet messzirõl

átnánk: mutat megmenekedést valamely veszedelembõl. Õrház: csendes élet. (Z. M.)

Ördög. Többnyire nyereség. Ha benned volna: nagy nyereményt jegyez.

Ördögöt háton cipelni: mutat utazást, amely nyereséggel végzõdik. Ördögöt fogni és megkötözni:

áruljuk magunkat. Ördöggel utazni kétkerekû kocsin: viszontagság. Ördög padláson vagy pincében,

zörögne: nagy idõváltozás. Ördöggel lenni: asszonynak szomorú. (Kerner.)

Ördög az ágy alatt: féltékenység. Ördög a bakon: útonjárónak nagy szerencse. Ördög, aki szájunkra

ülne: megakadályoz egy titok kimondásában. (R. M.)

Szent György éjszakáján ördöggel a mezõn járni: igen bõ esztendõt mutat. Ördögûzésben részt venni:

. (Zadeka Márton.)

1759-es könyv szerint: ördögöt játszótársnak venni: mutat jó kilátásokat; ördöggel alkudozni egy

élekre: nyeremény; marhára: rossz vásár, ördöggel vásárra menni: kereskedõnek jegyez olyan vásárt,

õl még hallomása sem volt, másnak mutat: kis kellemetlenséget egy útba esõ asszony miatt.

Kernerben: ördög mutat: változatlan szerencsét. Elsõrendû jegy: õrdöggel lóvásáron találkozni. Ördögöt

ákban cipelni és a folyóba dobni: nem jó gazdálkodás. Ördögöt lóbõrbe varrni és nyekergetni: mutat

asszonyt, akitõl bizonyos titkot tudunk meg. Ördöggel lépcsõn menni: nagy emelkedés a tekintélyben.

Ördöggel korcsmában mulatni: jegyez megbékélést feleséggel, atyafisággal. Ördöggel szánkózni:

vidám utazás. A lipcsei nagy könyvben: ördög, akinek volna ijesztõ nagysága, teste, mint a lóé,

, mint a bikáé: asszonynak korai hervadást, férfinak új ismeretséget mutat. Éjszaka ördöggel járni

templom körül vagy sírkertben: örökségi per. Országúton szekerünkre kívánkozó ördög: mutat nagy

ésedelmet egy üzleti ügy elintézésében. Bõrkereskedõnek: betegséget. Darabontruhába öltözködött

ördög: rabnak biztos szabadulás, másnak: szerencsés érintkezés a hatósággal. Katonaruhába öltözött

ördög: lókereskedõnek károsodás, másnak: mutat megszabadulást egy ijesztõ kötelezettségbõl. Papnak

öltözött ördög: jegyez hazugságot egy asszony részérõl, útonjárónak: nagy féltékenységet, amely miatt

örik fejét. Radics Mária szerint: ördögöt piros nadrágban látni és vele esküvõre menni: leánynak

öktetést is mutat. Ördöggel poharazni: jegyzi vakmerõ tervünket egy asszony körül, amely váratlanul

ól sikerül. Ördöggel együtt fõzni: igen jó atyafiságba keveredni. Gvadányi szerint: ördögnek kölcsönpénzt

: biztos jövedelem.

Zadeka Márton szerint: ördöggel lenni: mindig jó, csak karácsony éjjelén nem.

Ördög, aki rudat verne belénk: mutat nagy kitüntetést az asszonyok között. Ördög, aki fogná a lajtorját,

lopni megyünk: hajnalhasadás szomorúságunkban. Ördöggel szerzõdést írni: szomszédunknak

esztendõt mutat. Ördögöt háton vinni egy bizonyos házig: jegyzi, hogy abból a házból egy nõ

reánk gondol. (Dálnoki Gaál Gyula gyûjtésébõl.)

Ördöggel fuvarozni: asszonynak: elveszett szerelme feltalálása, férfinak: váratlan öröm, amely elfelejteti

pöreit. Ördöggel hegyek között találkozni: egy jó barát jelenlétét mutatja. Ördöggel fára mászni és

messze körültekinthetni: jegyzi gazdaságunk növekedését. Padlásra zárt ördög: hosszú tél;

ében dörömbölõ ördög: korai tavasz. (Szûrszabó.)

Ördögmalmot látni, amely áll: rossz esztendõ; amely jár: sok fáradság jele. (Régi magyar naptár.)

Ördöggel kártyázni: nagynyeremény. (V.Gy.-né.)

Öregurak jegyeznek: jó egészséget.

Kernerben: öregemberek: nagy gondokat ültetnek. Öregasszony: haragot hoz. Öreg ruha

: jegyez megtörölközést verejtékes munka után.

130

R. M. szerint: a ház körül mendegélõ öregember: mindig hoz valamit. A mezõn járó öreg: elvisz valamit.

Úton ülõ öregember tanácsát hallgasd meg: férfi tegyen a tanács szerint, nõ: az ellenkezõt. Gvadányi

: öregember: általában nagy idõváltozást mutat. Táncoló öregember: hosszú tél, sok utazás, nehéz

ükség, bánat. Sohasem látott öregember: mutatja saját magunkat.

Õrjöngõ. Ha férfi: szomorúság, ha nõ: vidámság.

Õrjöngõ állatok: nagy idõváltozást jegyeznek. (K.)

Õrölni gabonát: nagy szerencse, mást: szeles idõjárás.

Õröltetni szalmát: hosszú tél. (Kerner.)

Õrmester. Igaztalanul gyanúba keveredünk.

A lipcsei nagy könyv szerint: városi õrmester: vendégfogadósnak tolvajlást mutat, másnak: vidám

ársaságot. R. M. szerint: verbunkos õrmester: eljegyzés felbomlását mutatja.

Örökölni. Szomorúság.

Földet örökölni: hosszú betegség, amely mindvégig ágyhoz ragaszt. Házat örökölni: kénytelen

öltözködés. Régi ruhát örökölni: nagy csalódás a szerelemben. (Kerner.)

Özvegyasszonyt örökölni: nagy gond.

Örvény. Rendszerint váratlan öröm. Örvénylõ víz: meglepõ szerelem.

Duna örvénye: régi ismerõs látogatása. (1833.)

Ösvény. Jól jegyezd meg, merre fut.

Õrzõangyalt látni: veszély jegye.

Õsökkel együtt lenni: jegyez nagy szerencsét. Férfiõsök: segítség a bajban. Asszonyõsök:

ódás.

Õsz hajú ember: állandó szórakozás. Õsz hajú asszony: hideg idõjárás. (Kerner.)

Õszike (virág). Kis öröm.

Öszvér. Egészség.

Kereskedõnek öszvér nyakán függõ csengõt hallani: jegyez megkárosodást. Öszvérháton utazni: mutat

új ismeretséget. (Lipcsei.)

Öv, amely feloldódik: leánynak vénlányságot, férfinak agglegénységet mutat. (R. M.)

Õz. Jegyzi, hogy valakit megkövetünk.

Özveggyel hálni: igen szerencsés híradás.

*

Az alább következõ megfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Ökrök, ha egymást öklelik: öröm. Ökrök, ha utánad sietnek: veszély. Ökröt látni legelni: öröm. Ökröt

látni: nyereség.

Ördög, ha veled: nyereség.

Örömre indíttatni: versengés.

Örvendezni álmában: szomorú. Ismét: szegénynek jó. Gazdagnak: gonosz.

Ösztövér, ha vagy: veszteség.

131

Öszvér, ki terhet hordoz: jó azoknak, kik magokra viselnek gondot.

Ötsét látni: megcsúfolás.

Özvegyasszonnyal hálni: jó hír.

*

P

Pacsirta-szót hallani jegyez gazdagságot.

Pad. Öreg embernek: fáradtság; fiatalnak: szerencsés vállalkozás. (Kerner.)

Padlás. Rendszerint hideg idõjárás.

Padláson járni: mutat halálesetet. Padlásról leesni: terveink összedõlése. Padláslyukból valakit látni:

õségteljes találkozás. Égõ padlás: idegen ember látogatása. Padlást leszakadni látni: jegyzi

örömünk végét. (R. M.)

Padláson asszonyt látni: adósság, ugyanott leányt: házasság. (Régi naptár.) Padlásunkon járó-kelõ

emberek: jegyeznek nagy bajt egy adósság miatt. (G.)

Padló. Jó vége egy könnyelmûségnek.

Padlón feküdni: betegnek gyógyulás. Padlón járni: nagy gond. Padlót rakni: nem sikerült terv. Lángoló

ó: egy elveszettnek hitt családtag visszatérése. Görcsös, régi padló: valakinek a halála, aki hozzánk

. Ropogó padló: vendég rossz hírrel. Igen fehér padló: kedves asszony látogatása. Szõnyeges

ó: mutat hatósági embereket. Gyékényes padló: utazás. (Kerner.)

Pajta. Fogadósnak: szerencsés, szolgának: verés. (Lipcsei.)

Pajzs. Jegyezd meg elsõ reggeli gondolatodat, s szerinte cselekedjél.

Pala-fedõ. Jókedv. Palatábla: gond.

Palack. Általában: kóborló élet jegye.

Durranó vagy éneklõ palack: mutatja barátaid hûtlenségét. Melegvizes palack: betegnek gyengülés,

útonjárónak: keserves találkozás. Hideg palack: elmaradó vendég. (Kerner.)

Teli palack: vándorlás, üres palack: nagy csalódás. Eltört palack: váratlan kellemetlenség a hatósággal.

Esetleg betegség. Borospalack, amelybõl nem folyna bor: lappangó betegség. Sok palack: gond a

ágban. (R. M.) Táncoló palack: öregember látogatása. Repedt palack: kacér asszony. Kis és szép

: gyarapodás; jegyez esetleg kisleányt is. (Kálnay László.) Aranyozott palack: gyermeket jegyez

, másnak: sok kiadást. (Kis Böske.) Elérhetetlen palack: szomjasnak nagy

önnyebbülés. (G.)

Palacsinta. Kellemetes vendég. Esetleg katona.

Palánk. Levél.

Pálca. Családi kellemetlenség.

Pálcás ember, aki jönne udvarunkba: rossz hír. Pálcás emberrel együtt járni: mutat közeli tömlöcöt.

(1833.) Nagy pálca asszony kezében: nagy kívánság kicsiny eredménye. Kis pálca: megelégedett élet.

(R. M.)

A különös álmokban: asszonyoktól megpálcáztatni és velük jól érezni magunkat: mutat gyötrelmes

. Asszonynak férjétõl pálcaütést kapni: boldog szerelem.

Pálinka. Utazás. Néha a másvilágba.

Pallér. Bosszúság egy veres ember miatt. (1833.)

132

Pallos. Ha kezünkben van: veszedelem; máséban: jó barátság. (K.)

Pálmafa levelei között elrejtõzni: jegyzi; hogy nagy társaság elõtt váratlan kitüntetés ér.

Pálmát vinni: szerencse.

Palota. Ha másé: irigység, ha miénk: hízelkedés, gond és fájdalom. Palotát rombolni:

ített tekintély. Palotába menni: félelem. (1833.)

Pamlag. Amelyen üldögélünk: jegyzi mindennapi életünket, amelyen fekszünk: jegyzi különös

ágyainkat. Pamlagon hanyatt feküdni: egy nõ szerelme, amelyet elérünk. Pamlagról leesni:

ábrándulás egy megnyertnek hitt szerelmi összeköttetésbõl. (1833.) Idegen pamlagon

: mutatja asszonyunk hûségét. Ha asszonyunkat látnánk idegen pamlagon: felesleges

éltékenység. Asszony és férfi a pamlagon: zavaros élet. (R. M.)

Pamut. Legombolyítani: nem nagy szerencse. Üzletes embernek: károsodás. Pamutot szedni:

.

Panaszkodni valakinek: közelgõ öröm.

Páncél (-t viselni): tolvajság. (Kerner.)

Pandúr. Rendszerint: hideg idõjárás. Annak, kinek oka van a pandúrtól félni: könnyebbülés.

(1833.)

Kernerben: asszonynak: kellemes szórakozás. Pandúrt fogni: veszedelem egy vásár miatt. Lókereskedõnek:

ó vásár.

Pántlika. Rendesen adósságod jegyzi.

Az 1759-es könyvben: pántlikát mérni, minél hosszabbat, antul nagyobb kellemetlenség. Pántlikát

: hû barátnõ. Pántlikát hordani: pletykaság. Piros pántlika: tánc; zöld: remény; fekete: gyász.

Radics Mária szerint: pántlikába öltözködni, amelybõl mezítelen testünk látszana: leánynak szerelmi

, asszonynak elárulást mutat. Ugyanott: pántlikás giliszta szerelmeseknek: nagy kiábrándulást is

. Sok pántlika: sok szeretõ.

Pántlikás szíved: rongyos kötõfék. (Szûrszabó.) Pántlikát kapni idegen férfitól: leánynak nagy szerencse,

szomorúság. Elveszített pántlika: elveszített szív. (Kerner.)

Pányva. Káros utazás.

Pap. Betegnek: gonosz.

Papagáj. Tréfa. Nagy uraság.

A „lipcsei nagykönyvben: papagáj, amely megharapna: irigy barátnõt jelez; beszélõ papagájt hallani:

gúny. Papagáj asszony kontyában: áruló levél.

Papír. Írást hoznak: amely nem okoz örömet. Papírra írni: vigyázat adósaidra. Papírt

: nagy károsodás.

Paplant kiteríteni: bátorság. (1833.)

Paprika. Bosszúság minden könyvben.

Papucs. Jókedv.

Lipcsei szerint: asszonytól papucsot kapni: mutat rövides szerelmi boldogságot. Asszonynak férfitól

kapni: házasságtörés. Papucsot venni: utazás, lopni: bátorság. Papucsban járni: zavaros idõ.

133

Kernerben: piros papucs: jegyez víg, szõke asszonyt, fekete papucs: szomorú, barna asszonyt.

Elveszített papucs: elveszített szeretõ. Új papucs: új szeretõ. Papucsos férfi: rossz hír. Régi papucs: nem

ülõ vágy. Szomszéd papucsa: költözködés.

Parádé. Látni: szorongatott helyzet; benne részt venni: félelem adósság miatt.

Paradicsom. Gondtalan élet.

Paradicsomot inni: férfinak nevetséges, asszonynak: hónapszám. (K.) Paradicsomot befõzni: nagy öröm

háznál. Paradicsomot szedni: szeretõt cserélni. (R. M.)

Parafa-dugó. Jó jegy.

Paraj (-t enni): hosszú öregség.

Paraszt. Rendszerint idõváltozás.

Az 1759-es könyvben: paraszt, ha megcsalna: kigúnyolnak; parasztnak eladni valamit: hosszú élet;

, aki kergetne: biztos örökség; paraszttal beszélni: önhittség. Radics szerint: öreg parasztasszony:

veszekedés; fiatal parasztasszony: jegyez dolgos, jó feleséget. Parasztszobában lenni: minden jóra

.

Parasztokkal veszekedni: nagy uraság. Parasztot deresre húzatni: ajándék. (1833.) Gvadányi mondja:

a paraszt, miként egy araszt.

Parázs. Harag.

Párbajt vívni: elveszett ügy. Asszonnyal: rágalom.

Párduc. Az öröm jegye.

Parittya. Haszontalan fáradság. (K.)

Párna. Valakinek nagy gondot, szomorúságot okozunk. Párnán aludni: rejtett fájdalom. Párnát

ándékba kapni: gond jön a házhoz. Párnát vízen úszni látni: megkönnyebbülés. Kemény

árna: rabság. Pelyhespárna: gazdag asszony. Párnás szék: betegség, harag. Szennyes párna:

.

Paróka. Keserûség.

Parton járni: utazás. Parton ülni: elért cél. Parton guggolni: nyugtalanság.

Pástétom. Általában: betegség.

R. M. szerint: lúdpástétom: szegénynek további nyomorúság, gazdagnak: unalom. Kernerben: pástétomsütõ:

felbomlott eljegyzést is.

Pásztor. Hír. Kár.

Az 1759-es könyv szerint: öreg pásztor: nagy idõváltozás, fiatal pásztor: szomorú hír. Több pásztor:

jót jelent. R. M. szerint: pásztor volnál, és nyájadat elveszítenéd: mutat nagy csalódást, amely megrövidíti

életedet. Pásztor után járni: asszonynak hiábavaló szerelmi vágy. Pásztorkunyhó: szegénynek

szerelem, gazdagnak: boldogtalanság. Pásztortûz: öregembernek gyógyulás, leánynak: betegség.

Pásztorcsillag, amely szólna hozzánk: elhagyott szülõföld.

András napján járó pásztor: rövid telet mutat. József napján beszegõdõ pásztor, ha öreg: káros esztendõ,

fiatal: sok esõ. Pásztort megverni: igen nagy öröm. Pásztorokkal lopni járni: állatbetegség. (Régi

naptár.)

Pásztorbot útonjárónak: pihenést, másnak: vándorlást mutat. Pásztorokkal enni: zavaros esztendõ.

Pásztorral az úton menni: jó tanács. (Szûrszabó.)

Pata. Levél.

134

Patak, mely folyik: panasz; mely zavaros, és a házba folyna: nagy veszedelem és szomorúság;

azonban tiszta a vize: közelgõ jólét. 1759.)

Lassú patak: lusta asszony, lusta szolgáló. Sebes patak: árulás. Mély patak: hamis barátaid vannak.

Halas patak: jó vásár. Patakban járni: elfelejtkezés. (R. M.)

Patak, amely szívünkbõl folyna: mutat elhagyottságot, szegényedést. Patak, amely az ágy alól kifolyna:

asszony boldogsága függ tõlünk. Patakból inni, amelynek nem volna tiszta vize: egy asszony

ága. Patakon átgázolni, anélkül hogy nedves lenne lábunk: egy szerelem elmúlása, amely még

eszünkbe jut. (S. j.)

Patakban fürdeni: betegnek gyógyulás. (Kerner.)

Patkány. Ellenség.

Patkány, amely megharapna, szerelmi féltékenység. Patkánycincogás: hideg idõ, családi perpatvar,

ér asszony. (Kerner.)

Páva. Ha kiált: szerencsétlenség.

Kernerben: páva mellett szolgálni (lánynak): jegyez kellemes ismeretséget. Repülõ páva: kis öröm,

ért nagy kamatot fizetünk. Napon sütkérezõ páva: veszedelem egy asszony hiúsága miatt.

Pávatoll: haláleset. Pávatoll, amely külsõnket díszítené: tömlöc. Döglött páva: öregasszony szerelme.

Páván lovagolni: nagy megszégyenítés egy szerelmi kalandon. Pávával lenni asszonynak: jegyez

férjet; leánynak: közönséges szeretõt. (R. M.) Pávát böjtös napon enni: gonosz. Pávatollal

átszódni: ingerlékenység. Alvó páva: csábítás. (1833.)

Pázsit. Kalandos élet.

Pecér. Botlás. Veszély.

Pecsenyét enni szegénynek: szomorúság; gazdagnak betegség. (1833.) Pecsenyebort inni:

.

Pecsenye, amely volna vadból, és íze, szaga nagyon jó: szegényedés. (G.)

Pecsételni. Szerelmeseknek igen jó, másnak: veszteség.

Dugaszt pecsételni: bánatot felejteni. Levelet pecsételni: jegyez ingadozó szerelmet. Nõt lepecsételni:

ódás. Pecsétet törni: félelem egy adósság miatt. Vörös pecsét: atyafi halála. (R. M.)

Király pecsétjét feltörni: bátorságunk révén bajból menekedünk. Régi papirosokat újra lepecsételni:

, pör, utazás. (G.)

Pehely. Betegség. Pelyhes kabát: titkos szeretõ. Vadkacsa pelyhe: kedves vendég.

Pelyhes ágy: gazdag asszony. (K.) Legénypehely leánynak: szomorúság. Leánypehely: álmatlanság. (R.

M.)

Pék. Gondtalan élet.

Pékkel sütni valamit: felbontott eljegyzés. Péklapáton ülni: jó barátság. (R. M.) Péknek címerét látni és

éhezni: útonjárónak szerencse egy idegen városban; másnak: teljesülõ kívánság. (K.)

Pelikán. Mindent lebíró szerelem.

Penész. Mindig pénz.

Penna. Gond.

Péntek. Vendégség.

Nagypénteken erdõben járni, fészket szedni vagy folyóparton idõzni: jegyez sok szerelmi csalódást ez

évben. Nagypénteken templomban lenni: anya halála. Nagypénteken mosni: szomorú húsvét. (R. M.)

135

Pénteken húst enni, lerészegedni vagy paráználkodni: szomorú szombatot jegyez. (Lipcsei.)

Pénteken szélfúvás vasárnapig tart. (Régi naptár.)

Pénz. Általában nem jó jegy.

Kernerben: pénzt találni: jegyez menekedést egy nagy károsodás elõl; pénzt lopni: civakodás a

ádban; pénzt verni: hiábavaló munka; pénzt hamisítani nagyon jó és elsõrangú jegy.

Pénzed, ha van: kicsapongás. Pénz a kézben: új öröm elveszettnek hitt egészségedben. Sok pénz: kár a

áz körül. Pénzt valakitõl kapni: minden oldalról ellenséggel vagyunk körülvéve. Pénzt keresni és nem

álni: szerencse a szerelmedben. Pénzt elveszíteni: vállalkozás, amely jóra fordul. (R. M.)

Pénzt asszonyodnak adni: igaz szerelem; más nõnek: gond. (Gvadányi.)

Pénzt fényesíteni: jegyez hideg idõjárást. Pénzt oszlopokba rakni: ahány oszlop, annyi bánat. Pénzen

gyerek: jó vásár. Pénzt zsákban hordani: tömlöc. Pénzt ásni: váratlan találkozás. Régi pénz: jegyzi

ádat vagy anyádat. (Szûrszabó.) Pénzt elásni: zavaros idõ. Pénzt folyóba dobni: hasznos munka,

övedelem. Pénzt szegénynek adni: károsodás. (1833.)

Pénzt a földbe vetni: gazdának nagyon jó, másnak betegség. (Régi naptár.)

Pénzen tyúk módjára ülni: felbomló barátság. Pénzt szélben szellõztetni: nyugodalmas élet. Pénzen

vagy leányt venni: szegény öregség. (D. G. Gy.)

Pénzt nyerni: nagy gond. Pénzt a földre szórni: rosszullét. Pénz, amely bûvész keze érintésére testünkbõl

önne: mutat megnyugvást egy fájdalmas szerelemben. Pénzt okádni: halál. Pénzt az árnyékszékben

: elveszített szerelem. Pénz és sár összekeveredve: boldog szerelem. (F. S. gyûjtése.)

Pénzes ember: leánynak szomorúság. Pénz, amely fülünkben nõne: jegyez szomorú hírt szerelmünkrõl.

Orrunkon növõ pénz: gazdag asszony. Hasunk, ha pénzzel volna telve: jegyzi egy nõ pazarlását. (S. j.)

Sok pénz, amelyet nem tudnánk megolvasni, kereskedõnek: sok adósságot, másnak: apró bajokat.

Elveszített pénz egy idegen város kapujában: szerencsés pört vagy ott jó ismeretséget mutat. Pénzt

érlegen vagy literben mérni: nagy betegség. Szagos pénz: egy asszony szerelme. Rongyos pénz:

öregség. Pénzverõ: szomorúság. (Lipcsei.)

Pénzes láda, ha teli: rossz esztendõ, nyavalya; ha üres: családi szaporodás. Bezárt pénzes láda: jó

ény. Országúton talált pénzesláda: hiábavaló utazás. (K.)

Pénzes erszényt találni: jegyez új ismeretséget. Üres pénzes erszényt találni: adósság. Elveszített

ény: gazdag házasság. (R. M.)

Perbe jönni: árulkodás, amelynek nem kell hitelt adni.

Perec. Jó vásár.

Perecet sütni: jegyzi valakinek (atyafinak) az utazását. Perecet vásárfiának leánynak adni: megszerelmesedés.

Vasperec: jó változás. (Kerner.)

Vasperecben ülni a piacon: ellenségeid megszégyenítése. (Lipcsei.) - Perecet törni: bátor tett. (R. M.)

Pereces trombitáját hallani: kellemetes hír.

Persely. Szegénynek becsület; gazdagnak betegség.

Templomi perselybe nem adakozni: mutat változást a házaséletben. Perselyt törni: bátorság.

Pete. Betegség.

Petefészek, amely fájna: gyulladás, szomorúság. (R. M.)

Petrezselyem. Rövid rosszullét.

Pézsma jegyez szerencsét.

136

Piac. Jó jegy.

Piacra menni, de ott nem vásárolni, szerelmeseknek: jó; másoknak kis bosszúság. Piacon árulni valamit:

titok. Piacon halat venni: ájtatos cselekedet. Piaci veszekedésben részt venni: csendes élet.

(R. M.) - Piaci kosár: elfelejtett szeretõ. (K.)

Piacon mindenkit megszólítani és titkos szerelmünket elpanaszolni: szerelmi boldogság. (S. j.)

Pikkely (halé): sok pénz.

Pince, amely volna nagy és magas: jegyez költözködést. Szûk és sötét pince: rossz házasság.

Pincébe menni András napja után: jegyez obsitos katonát; András elõtt: betegséget. (1833.) Pincébe

õzködni: szerelmi bánat. Pincében bort kóstolni: múló betegség. Pincét törni: jó cselekedet. (K.)

Pincébõl muzsikaszót hallani, mintha ott kísértetek mulatnának: hír a fejedelemrõl. (Lõcsei.)

Pincér. Fogadósnak jegyez lopást, másnak: vidám társasélet.

Pióca. Mellfájás.

Pipázni. Csalódás.

Égõ pipa: hideg idõjárás. Törött pipa: ajándék. Pipaszár: asszonynak jó jegy. Pipaszurkáló: jegyez

élõt, aki disznainkhoz jõ. (Kerner.) - Pipát lopni: bátorság. (R. M.)

Pipacs. Vendég.

Pipacs, ha nõ álmodba: jegyez változást.

Piros ruha: harag. Általában piros szín: szerencsés szerelem. Igen piros arcot látni: haláleset.

Piros lábú asszony: utazás. Piros alkony vagy hajnal: szélvész. (R. M.) - Ha valamely

észünk volna igen piros: szerelmi vágy.

Pirosat köpni: igen egészséges. Piros bor: útikaland. Piros házba lépni: rossz nõ ismeretsége.

Piszokba esni: igen nagy szerencse. Piszoktól tisztálkodni: elválás egy jó baráttól. Piszkot

: pénz.

Pisztoly. Harag jegye. Pisztolydurranás: kiábrándulás.

Pisztráng. Egy régi kívánságod teljesül.

Pitypalaty. Árulás.

Plajbász. Gond.

Ács plajbásza; tûzkár. (K.)

Plébános. Csendes élet. Esõ.

Pocak. Gazdagság, pénz.

Poggyász. Ha nagy: haláleset; ha kicsi: fáradalmas élet.

Pofon. Házasok között jegyez nagyon jó egyetértést.

Pofont kapni: jutalom. Férfit pofon ütni: féltékenység, nõt: megszerelmesedés. Nagy pofont kapni:

ó. (1833.)

Pogácsa. Hosszú út, amelybõl tán nincs visszatérés.

Hamupogácsa: utazás szeles idõben. Olajpogácsa: hosszú tél. Kemény pogácsa: rossz látogatás. (1833.)

Pók. Minden könyvben szerencse áll mellette.

137

Pókot agyonütni: távol lévõt megsérteni. Pókháló: szerencsés szerelmi viszony egy gazdag asszonnyal,

nem végzõdik házassággal. Pókháló jegyez még vérzést is. (R. M.) Padlásról leereszkedõ pók:

õszi idõnket. Tõlünk elfutó pók: jegyzi egy gondolatunkat, amelyet szeretnénk valakivel közölni.

(S. j.)

Pokolba menni: nagy kár háziállatainkban. Poklot messzirõl látni: kincskeresõnek igen jó,

ásnak: szegénység. (K.)

Pokróc. Sértés.

Pohár. Csalás.

Törött pohár: ismerõsünk halála. Pohárköszöntõ, amely hízelegne: verekedés a korcsmában. Pókhálós

ár: jegyzi atyánkat; belõle inni: vigasztalódás. Kis pohár: kisleány. Öblös pohár; öregasszony.

Pohárból megszólaló ital: betegség. (1833.)

Polyva. Szorgalom. Hideg idõjárás.

Polkát járni: asszonynak jegyez idegen férfit. (Lõcsei.)

Pólyás baba. Kis öröm.

Por. Perlekedés. Portörlõ: kis mulatság.

Porcelán. Könnyek jegye.

Pondró, amely tõlünk menne: jegyez rágalmazást; betegnek: nehézséget. Pondró, amely felénk

önne: kiábrándulás egy szép reménybõl.

Pondrós húst enni: jegyez sok pénzt. Pondró: asszonynak jegyez még öregembert is. Pondrót nyelni:

ánynak szívfájás. Eltaposott pondró: ellenséget mutat. (R. M.)

Ponty (-ot enni): szerelmeseknek élvezet, másoknak: fennakad egy fecsegõ miatt.

Nagy ponty, amely elnyelni akarna: asszonyi üldözés szerelem miatt. Ponty, amely tõlünk menne:

ített gyermek. (R. M.) Potykát venni, amely kezünkbõl ki akarna ugrani: jegyez kacér asszonyt.

(S. j.)

Posta. Betegnek jó; egészségesnek kellemetlen. (1833.)

Postás, ha a házba jön: szerencse, ha elmegy a ház elõtt: szerelmi csalódás. Postamester: jó tanács.

Postakocsi: elmaradt látogatás. (Kerner.) Postakocsin utazni: elbúsulni egy eldobott szeretõ miatt. (R.

M.) Postakürtöt hallani: Leánynak jegyesség, férfinak találkozás. Postát vinni: meghívás lagzira. (G.)

Postás, ha szólna valamit: tedd ellenkezõjét. (Zadeka Márton.)

Posztó. Minél finomabb, annál jobb.

Rabok posztójában járni gazdagnak: harag, szegénynek: jutalom. Gácsi posztó: idõváltozás. Abaposztó:

ény, de boldog házasság. Német posztó: võlegénység. Bársonyposztó: tömlöc. Posztót venni:

örökség. Posztókereskedõnél járni, de nem venni: betegség, halál. Posztóssal utazni: betegség elkerülése.

Posztót lopni: hosszú, boldog élet. Posztót mérni: nagy csalódás. Posztót ollóval nyírni: elvágott

ág. (1833.)

Pózna. Nagy küzdelem kis eredményért.

Pöröly. Szerelmeseknek: jegyez szülõi beleegyezést. Másnak nehezen elérhetõ célt.

Pöszméte. Veszekedés a szomszédsággal.

Prédikáció. Titkos szerelem.

138

Prém. Örökség. Szép vagyon.

Prémes állat: hideg idõ. Asszonyprém: szerelem. (R. M.)

Prés. Borprés: kis utazás hideg idõben. Betûprés: falusi embernek idézése a városba.

Asszony által préseltetni: kiábrándulás. Présben lenni: megkönnyebbülés. Prést venni: hosszú élet.

(1833.)

Pulyka. Harag. Hideg idõjárás.

Pulykát lopni: jegyzi, hogy könnyelmû ígéretet tettél egy asszonynak. Pulykát enni: gazdag asszony

. Pulykát õrizni: leánnyal játszadozni. Pulykának fejét elvágni: szomorúság, kiábrándulás. (R.

M.) Pulykarikoltás: táncmulatságba hívnak. Dalfüzér, tánciskola. (1833.) Pulykát vinni valakinek:

mutat katonai ismeretséget; férfinak: pörösködést. (Zadeka.)

Pulykataréjt viselni arcunkon: egy nõ gúnyt ûz szerelmünkbõl. Pulykát kergetni: elért szerelem. (S. j.)

Vadpulyka: utazás. Pulykamell: jó asszony. (Gvadányi.)

Púp. Büszkeség.

Púpos ember: bolondság; asszonynak: gonosz kívánság. Púpot vinni: baj a bíróságnál. Púpot érinteni:

nyeremény. Púp, amely volna hasunkon: nõnek szerelmi kínszenvedés, férfinak: kiábrándulás.

Púpos asszony: váratlan felhevülés. Táncoló púposok: betegnek nehézség, egészségesnek: öröm. (S. j.)

Puska. Elsütni: rossz, irigység. Puskával vadászni menni: hûtlenség. Puskát tölteni: szerencsétlen

órakozás. Szép puska: szerelem. Puskával járni: gonosz gondolatok jegye. Légy víg.

Puszta. Ha kopár: hiú remény. Ha zöld: szerelem.

Puttony. Harag.

Pünkösd. Istenáldás.

Püspök. Megnyugvás.

*

Az alább következõ álomfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Pálmafaágat viselni: tisztességet jelent.

Pálcán járni: betegség.

Pápával beszélni: becsület.

Paradicsomban lenni: nagy öröm.

Párducot látni: vitézzé lenni.

Pázsit, mely zöld: télben nem jó, nyárban jó.

Patakot, zavarost, látni házadba befolyni: gyulladás vagy szomorúság.

Patakot tisztán látni házadba befolyni: sok jóval bõvelkedést jelent.

Patkányt látni: harag, szégyen.

Pásztort látni, ki a csordát elvesztette: téged megcsalnak. Pásztorokat látni: jó.

Pellengérben állani: szegénynek is szégyen.

Pénzt mástól elvenni: háborúság. Pénzed, ha sok vagyon: kárvallás.

139

Pénzt látni vagy kézbe venni: új öröm. Pénzt, ha valaki ad: ellenségedtõl dolgot várj. Pénzt, ha valaki

ád tenéked, és te nem látod a pénzt: öröm. Pénzt találni, melyet mások vesztettek el: nagy

ég. Pénzt kondérral találni, melyet mások dugtanak el, azt felvenni s nyereségnek tartani: egyebek

te dolgodat bánják, szerencsédet irigylik.

Pincébe menni: félelem. Pincébõl jönni: szorgalmatos gond.

Pogácsát enni: rossz kedv.

Pokolba menni: marhánkban kár.

Poklos embert látni: komor kedv.

Pókkal álmodni: bánat.

Pókot megölni: jót jelent.

Pöszmétét látni: sok marhát jelent.

Puszpángfa: férfiaknak és asszonyoknak közönséges bajokat jelent.

*

R

Ráborulni: anyára boldogság; apára boldogtalanság. Egy sírhalomra: új szerelem. Holtra

: titkos szerelem. Feleségre: nagy féltékenység. (R. M.)

Ráesni valakire: nagy kellemetlenség. (1883.)

Rágyújtani a pipára: esküvõ. (1759.)

Rabnak lenni: öröm. Rabok lánca, mennél hosszabb, annál jobb. Rabnak lenni betegnek: nagy

önnyebbség. Rab madár: bánat.

Rabló. Általában nyeremény.

Rablók közé keveredni és velük cimborálni: nagy tisztesség. Rablók, ha megrabolnának: megtalálod

. Rablók, ha megütnek: örökséget kapsz. (Kerner.) Rablók, akik a ház falát ásnák, hideg

õjárást hoznak. (R. M.)

Rabló, aki egy nõ szerelmét rabolná el: jegyez asszonynak sírást egy szerelmi csalódás miatt, leánynak

ápadtságot. (Zadeka.)

Rács. Veszekedés. Rácsos ablak: szép idõ.

Rágni valamit: nagy mulatság.

Lánynak olyasmit rágni, amit nem ismer: kis bánat. (R. M.)

Ragasztani. Veszedelem.

Város kapujára hirdetést ragasztani, amelyben szégyenünket hirdetnék: nagy megtiszteltetés. Ha

örökségünket hirdetnék: szegénység. (Lipcsei.)

Ragyás ember: nagy szerencse. Ragyás asszony: szerelmi élvezet.

Rajz. Gond.

Rák. Mindig ellenfélt mutat.

Rákos betegség: szerelmi kín. Arcon levõ rákos betegség: váratlan csók, amely kellemes. Rák módjára

árni: nagy dicsõség egy kellemetlen ügyben. (Kerner.) - Rákot nyelni: zavaros idõ. Rák, amely ollójával

: jegyez siránkozó asszonyt. Rákfarok, amely torkunkban mozogna: fájdalmas szerelem.

Rákleves: boldog vágy. (R. M.)

140

Ráma. Képráma, ha benne saját képünk van: becsület. Hímzõráma: gond, hideg idõ.

Ránc az arcon: öröm jegye, amely öröm hátralévõ életünkben meglátogat. Ránc a hason vagy

: asszonynak jegyez utolsó szerelmet.

Ráncos arcú ember: leánynak võlegényt hoz. Ráncos arcú asszony; aki idegen volna: hírt mond

ünkrõl. (1833.) - Ráncos szoknya: szerelem. Ráncos csizma: hosszú utazás.

Rántott csirke: jókedv. Rántott hal: szegénység; böjtben: egészség.

Rántotta: eljegyzés.

Ráspoly jegyzi egy nem békélõ haragosunkat.

Nyelvünk ha volna éles, mint a reszelõ: pletykaságba keveredünk. (R. M.)

Ravatal (-on feküdni): nagyon kellemes változás a közeli jövõben.

Ravatalt látni: örökség. Ravatalon feküdni egy asszony mellé: eltávozása annak, akit szeretünk. (K.)

Rázni fát: bátorság. Szoknyát rázni: bolha vagy titkos gondolat.

Regényt olvasni: lustaság. (1850.)

Rekettyésben járni: töprengés egy titok felett.

Remete. Minden könyvben jó jel.

Remete csengettyûjét hallani: jó életû emberek közé jutunk. Asszonynak remetéhez közeledni: paráznaság.

Remetét táncolni látni: zavaros idõ. (Kerner.) - Minél vénebb a remete, annál jobb jegy. (G.)

Remete, ha súlya hat font: leánynak kellemetes fájdalom. (G.)

Répát enni: jegyez rossz esztendõt, amelyet szerencsésen végigélünk. (1850.)

Répaföldön járni: kis haszon. Répaföldet mívelni: jegyez menyasszonyt, aki másra gondol. (1833.)

Repce. Mindig civakodás.

Repedés. Testünkön: megcsalt szerelem. Falon: gonosz. Poháron: rágalom. Tükrön: öregedés.

Repedt fazék: öregasszony. (Gvadányi.)

Repkény. Hamis barátság. Repkényt ültetni: civakodás a barátnõvel.

Repülni háztetõk felett: szegénység; víz és mezõ felett: gazdagság. Toronyra repülni: gonosz

ítélet.

Részegség. Kellemes órák várnak ránk.

Részeg ember: ternó. (1833.) - Részeg asszony: megsértenek ott, ahol legkevésbé várnád. (R. M.)

Rémület. Betegnek: gyógyulás; egészségesnek: levertség.

Rét. Öröm.

Retket enni: férfinak jegyzi ereje visszatérését, asszonynak: szerelme megújhodását.

Fekete retket enni: lakodalomba menni. Piros retek: egészség. Retektõl böfögni: egészségesebb leszel.

(R. M.) - Retkes láb asszonyon: gond és bús gondolat; férfin: utazás. (G.)

Rétest enni: jegyesség. Rétest húzni: elhúzódó lakodalom. Rétest sütni: elmaradt vendég.

Rétest találni a mezõn vagy országúton: parázna ismeretség. (G.)

Réz. Némi kár.

Ribiszke. Kisleány.

141

Ribiszkét szemenként enni: elmulasztása egy kínálkozó örömnek. (G.) - Arcunkon vagy testünkön növõ

ribiszke: elfecsérelt szerelem jelképe. (F. S.)

Rigó. Öröm.

Sárgarigó: kedves asszonnyal ismerkedünk meg. Fenyvesrigó: utazás. Rigót áruló ember: pletykaság.

Rigófütty: asszonynak új ismerõs, férfinak váratlan szerelem.

Robbanást hallani: szerelem.

Róka. Csúnya tréfaság.

Rókát fogni: leánynak házasság, asszonynak tilalmas dologba keveredni. Kis róka: szívlopás. (R. M.) -

Ugató róka: idõváltozás, hosszú õsz. (Régi naptár.) - Rókát lõni: kár a gazdaságban. Rókázni:

átorság. Rókatáncot járni: országúti szerelem. (G.)

Rokka. Asszonynak: becsület, férfinak: szégyen.

Rokkát pörgetni: jegyez eljegyzést. Hideg idõjárást. Álló rokka: jegyzi anyánkat. (R. M.)

Rokont (öreget) látni: mutat hosszú életet.

Rokonnal civakodni: örökség. Rokont sírva látni: szerencse; nevetni látni: közeli betegség. (1833.)

Rokonasszonnyal szerelmeskedni: lakoma. (Z. M.) Rongyos rokon: pénz áll a házhoz; büszke rokon:

énz elmegy a háztól. Sógorasszony (ha fiatal): öröm; ha öreg: szeleltetése az ocsúnak. (R. M.)

Rom. Bánat.

Romban lakni: elhagyottság. Romba dõlt várost látni: járvány.

Rongy. Szerencse.

Piros rongy: mutat cigányasszonyt. Rongykereskedõ: hideg idõjárás. (1759.)

Rorátéra menni: kellemetes híradás. (1833.)

Rosta. Régi per.

Városi embernek: adósság. (K.) Rostálás jegyez még szeles idõt is.

Rostély. Rajta feküdni: félelmetes gond.

Tüzes rostély (Kernerben) orgazdaságot jegyez. Rostélyost enni: útonjárónak mutat szerencsés utazást,

ásnak hiábavalóságot. (R. M.)

Rozmaring. A jó hírnév virága.

Rozs. Jólét.

Rozsföldön járni: mutat gyermekáldást. Rozs, amely fülünkben nõne: jó hír gazdának, másnak sebhelyes

ég. Rozsot õrizni: hideg idõjárás. (Z. M.)

Rózsa. Szerelmesek virága.

Virágzó rózsa: szerelmeseknek nagyon jó jegy; másnak: kellemes találkozás. Rózsatövis: fájdalom,

annak okozunk, akit szeretünk. Ajándékba kapott rózsa: jegyzi egy távollevõnek gondolatát.

Hervadt rózsa: elfelejtenek. Rózsát ruhánk alá dugni: erélyes cselekedet. Rózsaillat: váratlan szerelem.

Sárga rózsa: a titkos szerelem jelvénye. (R. M.)

Rózsaolaj: leánynak jegyez ismeretséget egy útonjáróval. Rózsafával verést kapni: szerelmeseknek

öröm; másoknak: sóvárgó kívánság. (Kerner.)

Fehér rózsa: ártatlan leány szerelme. Rózsát kötni: vigasztalódás. Rózsában járni: némi bánat. Rózsa,

szájunkon nõne ki; szerelmi vallomást hallunk. Rózsa, amely egyéb testrészünkbõl nõne: jegyez

. Rózsaszüret: némi szomorúság. Rózsát enni: mutat kiélt szerelmet. Rózsakoszorú: betegnek

142

halál, lánynak elcsábítás. Rózsát ültetni: menekvés szerelmi bánat elõl. Rózsafán jönni a világra: gazdag

. (Z. M.) - Rózsavíz, amellyel meglocsolnának: mutatja, hogy kedvesed másra gondol.

(Szûrszabó.)

Rögöt látni: betegség.

Rubel. Háború. (1850.)

Rubint. Ajándék.

Rúgni. Levél rossz hírrel.

Ruha. Attól függ, milyen színû.

Tarka ruha: pletyka; fekete: kellemetlen esemény; fehér vagy világos: leánynak jegyez mátkaságot,

halált. Szürke ruha: özvegység. (R. M.)

Új ruha: megszabadulunk egy gondtól; bõ ruha: gazdagság; ha nagyon bõ: betegség. (Z. M.)

Ruhát mosni: valakire gondolunk, és kívánságunk beteljesedik. Ruhát enni: gyanús helyzetbe kerülünk

nõ miatt. Kék ruha: szenvedés egy szerelem miatt. Sárga ruha: betegség. Másnak a ruháját hordani:

az volna piros: megégetjük magunkat; ha az volna zöld: házasságtörés, örömteljes találkozás másnak

ával. Nagyon szép ruha, amely volna arannyal áttörve: irigylik szerelmünket. Rongyos ruha:

asszony, útonjárónak nagy utazás. Ruhát teregetni: szeles idõ, haláleset. (Kerner.)

Hóhér ruhájában járni: becsületes elbánást lelünk olyan helyen, ahol nem várjuk. Bíró ruhájában ülni:

ágtalanságban lesz részünk. Férfinak asszonyi ruházatban járni: hûtlenség. Nõnek férfiruhába

öltözni: nyugtalan szerelem, féltékenység. Asszonynak szolgálója ruhájában járni: titkos találkozás.

Lánynak bátyja ruhájába öltözni: eljegyzés. Ismeretlen, idegen ruhában látni magunkat: betegnek igen

jegy, egészségesnek hosszú utazás. Parasztruha: boldog idõ. Katona ruhája: asszonynak szerelem;

érfinak bujdosás. (Lipcsei.) - Éjjeli ruhában társaságban megjelenni: nagy tisztesség, amely lefegyverzi

égeinket. Ruhát levetni emberek elõtt asszonynak: igen jó jegy; férfinak: szegénység. Apácaruha:

ûséges szeretõ. Gyermekruha: betegség. Ruhát ajándékba kapni: jegyez verést is. (D. G. Gy.) -

Ruhafogas: behívnak valahová.

Rum. Betegség.

Rügy. Öröm.

*

Az alábbi megfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Rákjárás: jó szerencsét jelent. Rákot, vereset, mintha megfõtt volna, kivenni lyukából: hibás cselekedetet

.

Raj, ha megmar: ellenségtõl õrizd magad. Rajméhet látni: betegség.

Rejtettnek lenni: jó szerencse.

Répát enni; haszontalan munka.

Repülni az égen: ravaszságban járni. Repülni a föld felett: valami nagy, titkos dologban fáradozni.

Récét látni: rágalmazás, szerencsétlenség; útonjáróknak: esõs idõ. Récét enni: tisztesség a rágalmazóidnak,

gyalázat.

Rókabõrös ruhát viselni: becsület. Rókát látni: gyûlöltség.

Rózsát látni: jó szerencse, szeretõknek nem jó. Rózsát zsákba tölteni: betegség.

Rozsot, szárazat látni: kárvallás.

143

Ruha, drága matériából való: kevélység. Ruhában fürödni: nem jó.

Ruhába, kékbe öltözni: vakmerõség. Ruhába, vörösbe öltözni: harag. Ruhába, feketébe öltözni:

úság. Ruhába, fehérbe öltözni: nagy szerencse. Ruhába, aranyosba öltözni: irigylik s gyûlölik azt

embert, kit oly drága ruha éppen nem illet. Ruhába, sárgába öltözni: betegséget jelent. Ruhába,

ürkébe öltözni: nagy tisztesség. Ruhát, mocskost viselni: megcsúfolás. Ruhát mosni: gondolatod

. Ruhát látni teremni: tisztesség. Ruhát venni: gyanúságba esni.

*

S

Sáfrány-színû ételt enni, vagy ilyen emberrel találkozni: betegség. (1759.)

Sajt, ha nagyon szagos: betegség. Friss sajt: egészség és szerencse. Szép juhászné sajtja:

ívánság. Régi sajt: tömlöc.

Sajtosbolt: jegyez találkozást egy régi ismerõssel. Sajtot adni ajándékba férfinak: asszonynak

ést jegyez. Sajtot venni: új szeretõt találni. Disznósajt: bûnös kívánság. Birsalmasajt:

õváltozás. (Kerner.) Sajtszagát érezni, de a sajtot nem látjuk: megcsalnak. Sajtban lenni: gazdag

. (R. M.)

Sakk. Levél.

Salátát enni, amely volna igen zöld: betegség. (1833.)

Halsaláta: jó kívánság. (K.)

Salétrom a falon: veszekedés egy idegennel. Salétrommalom, amely járna: király halála; ha

állna: háború. (K.)

Sámfa. Barátaid kihasználnak.

Sánc, ha messzirõl látjuk: büntetés. Sáncmunkát végezni: összeütközés a hatósággal. (K.)

Sánta ember. Félelmetes.

Sánta kutya: rossz hír, amelyet idõ elõtt kapunk. Sánta kakas: asszonynak kár, esetleg szerelmi

ódás. (Kerner.) Sántával versenyt futni és legyõzetni: betegnek halál. Sánta asszony: nagy

ág. Sánta gyermek: elbujdosott szerelem. (Z. M.)

Sápadt arcot látni: harag. Sápadt ég: kár egy utazás miatt. Sápadt öregember: rossz hír.

Sapka. Igazad lesz.

Nagy sapka: nagy becsület. Lopott sapka: öröm. Szép idõ.

Sár. Betegség.

Testünk, ha volna igen sáros: nehéz betegségbe esünk. Sártól megmosakodni: utazni. Sárban henteregni:

viszonzott szerelmünk jegye. Sarat ágyunkban rejtegetni: megbánt szerelem. Sarat enni:

igen jó, másnak pénz. Sárral bekent fal: titkos kívánság. Embersár: sok pénz. Asszony, aki

árral etetne: jegyez titkos szerelmet. Étel, amely evés közben sárrá válna: elveszettnek hitt ügyed jóra

. (Kerner és a többiek.)

Szembe hulló fecskesár: jegyzi, hogy nem látjuk megcsalatásunkat.

Sárból asszonyt építeni: jegyez megszabadulást egy kínzó szerelembõl. Sárból kunyhót építeni: jó jövõ.

Sárban fulladozni: nagy örökség. (S. j.)

Sarok. Cipõsarok: mulatságba hívnak. Sarokkõ: paráznaság. Ajtósarok: kellemetlen vendég.

Sarkon állani nõnek: nagy öröm; férfinak: szegénység.

144

Sarkantyút viselni: jegyez utazást, de mutat asszonyi gúnyt is. Jégtörõ sarkantyú: mindig

idõjárás. Csillag, amely sarkantyúját belénk vetné: szerelmi óhajtás. Kakas sarkantyúját

õzni és megenni: egy férfi erejének megkötése. (R. M.)

Sárkányt ereszteni: jegyez gondolatot egy régen elment ismerõs után. Repülõ sárkány:

ág.

Sarkcsillag. Útonjárónak: szerencse.

Saroglyában ülni: mulatságba menni.

Saroglyában ülni: jegyez még asszonynak egy második férjet is. (F. S.)

Sas. Felszálló sas: jó üzleti eredmény.

Fehér sas: örökség. Kiáltó sas: harag. Fekete sas: amely zsákmányt vinne: gazdag házasság. Udvarunkba

ó sas: pénzt hoz. Tüzet hordó sas: háború. (Kerner.)

Sasok kalitkájában lenni és velük viaskodni: jegyez idegen embert, aki miatt nagy gondba esünk. Sas

ását hallani: betegsége egy hozzánk tartozónak. Nyulat üldözõ sas: félelmetes helyzetbe jövünk.

Nádas felett keringõ sas: felfedezzük valakinek jóindulatát. (Lipcsei.) Lengyel sast látni: borkereskedõnek

ást jegyez. (Lõcsei.)

Sás. Sok munka.

Sáska. Gond. Nehéz esztendõ.

Sátor. Csendes élet. Cigánysátor: útonjárónak mutat akadályozást. Sátorfa: vásárosnak útszéli

, másnak: verekedés. Sok sátor a mezõn: háború.

Savanyú leves: jókedvû nap.

Savó (-t enni): jegyez sok beszélgetést, házi kárt, szép idõt.

Savó, amely bennünk keletkezett volna, és ízét érezzük: nõnek elhagyott életet jegyez. (F. S.)

Seb. A kézen: adósság. A lábon: kutya jár a kertben. A háton: hosszú betegség.

Sebet kapni saját házadban: nagy megszégyenülés. Sebet adni: gyermeket elveszíteni. Seb az ágyékon:

asszony szerelme. Sebes has asszonynál: kénytelen özvegység. Sebes térd: nagy bánat egy elröpült

ó miatt. (Kerner.) Sebhelyes embert látni: szégyen. Sebes lábbal futni: nagy bátorság. Sebes száj:

. Seborvos: segítségre lesz szükséged, erszényed fogytán. (R. M.)

Sekrestye. Jegyez elhibázott életet.

Sekrestyébe egyedül menni: közeli házasság; asszonnyal: házasok között válás. Sekrestyében piszkítani:

házasság. Sekrestyés: betegnek megkönnyebbülés. (Z. M.)

Selyem. Megvetés az emberek részérõl. (Kerner.)

Selyemkendõ: rossz leány. Selyemszoknya: titkos szerelem. Selyemhernyó: régen áhított öröm

érkezése. Selymet lopni: paráznaság. Selyemkereskedõ: csábítás. Selymes ágyban hálni:

ázasságtörés. (R. M.) Piros selyem: sebet kapsz. (S. j.) Selyempaplan: gazdag öregasszony. (D. G.

Gy.) Selyemhajat tapintani: bûnös szerelem.

Selypítést hallani: örömteljes nap.

Seperni házat asszonynak: boldog házasság; férfinak: nehéz munka.

Seprõn lovagolni: szerencsés szerelem. Seprõ az ajtó mellett: szívesen látott vendég.

Sereget messzirõl látni: jó becsináltat enni. (1759.)

Seregély (-t hallani): hír egy asszonyról; repülõ seregély: gonosz pletyka.

145

Serét, amelyet elnyeltünk volna: falusi lány ismeretsége. Serét, mely bõrünk alatt volna:

ó szerelem. (1833.)

Serleg. Aranyból: részegség. Serlegbõl inni, amelyet asszony töltene meg: babonaság. Ambó.

(1833.)

Serpenyõ. Örökség.

Serte. Szerencse. Vaddisznó sertéje: szerencsés utazás. Serte a párnában: gazdag asszony.

Serte, amely testünket borítaná: reménytelen szerelem. (F. S.) Sertés haj asszonytól: be nem váltott

ígéret. (S. j.)

Séta. Kiváló szerencse. Sétányon járni: jó barátság. Pappal sétálni leánynak: közeli ismeretség

idegen emberrel.

Sietni valahová: nyereséges vállalat.

Síkság. Gazdagság.

Sikátorban barangolni: titkos szerelem egy méltatlan személy iránt. Sikátorban eltévedni:

rabja lenni.

Siket ember minden könyvben nagyon jó.

Siket disznó a búzában: jólét. (1759.) Siketnéma: asszonynak öröm, férfinak: veszedelem.

Sikoltást hallani: jegyez elkésett levelet.

Síkos úton járni: ambó. (1833.)

R. M. szerint: vállalkozás, amely nem kecsegtet jóval.

Simogatni valakit: ajándékot adunk.

Síp. Csalódás. Hideg idõ.

Sír. Betakart: elveszett holmink megkerül.

Sírba fektetnek: közeli gazdag házasság. Sírba lépni: hamis barátság. Sírt ásni látni: jó ismerõs halála.

Nyitott sír: vidám ünnepély. Síron átugrani: eléred célod. Sírba esni: akadály. Asszonnyal sírban lenni:

ás egy kínzó szerelemtõl. (Kerner.) Sírok között járni: jegyez hosszú életet. Sírhalom

ülni: édes gond, késõbb haszon. Sírból visszatérttel találkozni: megnyert per. Sírhalomba lõni:

adósság. Anya sírján leánnyal ülni: szép bátorság; apa sírján: féltékenység. Sírkõ: válás. (R.

M.) Sírban feküdni: csendes szerelem. Sírból feltámadni: régi ismerõs. Sír mellett keservesen sírni:

megszabadulást egy nagy gondtól.

Sírni. Örömteljes nap.

Sírni ok nélkül: szerelmi nyavalya. (1759.) Sírni egy asszonyért: hiábavaló fáradság, kár. Sírni egy

ért: betegnek meggyógyulás. Sírva járni-kelni: örömed lesz utazásodban. (R. M.) Sírni a font

úsért, amelyet elvitt a farkas: megerõltetés, kimerültség. (Zadeka M.)

Sirály. Bánat madara.

Sisak. Jókedv.

Smaragd. Jegyzi valakinek a vágyakozását utánad.

Sóhaj (-t hallani): szerencsés hír.

Som (-ot enni): hideg idõjárás. Somfabot: nyalka udvarló. (1833.)

146

Sonka. Gazdag feleség. Sonkád, ha van: jutalmat nyersz.

Sonka, mely volna emberé és füstön lógna: jegyez falusi ismeretséget. Sovány sonka: öregség. Sonkát

: nélkülözés. (Kerner.)

Sorompó. Szép idõ.

Sóska. Házi pörpatvar.

Sót enni: nehéz idõk.

Sót háton hordani: családoddal vándorútra kelsz. Sót marhának adni: hideg idõ. Sót vágni: tömlöc.

Besózni: utazás. (R. M.) Nyelved, ha volna sós: hazugságot mondasz. Sós víz: torokfájás. Sót nyelni:

öregedni.

Sovány, ha lennél: veszekedés, kár, harag. (1833.)

Sört fõzni: jó jövedelem.

Sörényed, ha volna nagy, mint lóé: gazdag feleséget találsz. (1850.)

Spanyolviaszk, ha forró: rossz hír szerelmesedrõl, ha kemény: adóslevél.

Spékelni valamit: nevetésben lenni.

Sróf. Hátad mögött gúnyolódnak.

Strucc. Újdonság. Strucctoll: temetés.

Suba. Menyecske ismeretsége.

Súgást hallani: hazugságot aratni.

Suhanc. Kellemetlenség.

Suviksz. Kinevetnek.

Süllõ. Sok pénzt jegyez.

Süllyedni valamely mélységbe: biztos betegség. Álomba: nagy gyöngeség, kedvtelenség.

Sündisznó: Titkos ellenség.

*

Az alábbi megfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Salátát enni: fájdalmat jelent.

Sárban járni: betegséget jelent. Sáros lenni, de magát megmosni: szerencse.

Sárkányt vagy krokodilt látni: megutálás. Sárkányod avagy krokodilusod, ha vagyon: nagy becsület.

Sarló: kárvallás.

Sarut, ócskát, felvenni: torzsalkodás. Saruhoz bõrt látni szabni folttal: nyereség. Saruját újítani: öröm.

Saruját látni gazdálkodónak: jó.

Saskeselyût táplálni: nem jó.

Sáska: dolgaidnak ravaszságát jelenti, melyet akarsz titkon cselekedni.

Sajtot, lágyat enni: víg öröm.

Sebes lenni: gyermekes szeretet. Sebes kéz: sok adósság. Sebesedett házadban: becsületed bántják.

147

Selymet, vereset látni: sebet kapsz. Selymet, igen kéket látni: meggyaláztatol a te dolgaidban:

Sima dolgot látni: ellenséget meggyõzni.

Sírba reszketni: kárvallás. Sírt ásni: házasulás, jószág.

Sírni valamiért, ha könnyeid hullanak: öröm. Sírni semmiért: megrettenés. Siratni meghalt embert: víg

öröm.

Sinórt aranyost látni, avagy azzal beövedzetni: nyereség. Sinórral köttetni: fájdalom.

Sokadalomba menni: betegség. Sokadalomban sátort felverni: terheltetés. Sokadalomban valamit eladni

eltukmálni: új barátság.

Süveget, nyesttel béleltet, viselni: tisztességed nevekedik.

*

Sz

Szabni. Kereskedõnek kár. Másnak bûnhõdés valamely szerelem miatt.

Szablya. Levél.

Szabó. Jegyzi könnyûkezû ember ismeretségét.

Görnyedõ szabó: szaporodik jövedelmed. Foltozó szabó: ahány foltot vet, annyiszor ér kárvallás.

Szûrszabó: hideg idõjárás. Öreg szabó, aki ócska ruhát varrna: felújítása a töltött káposztának, a régi

átságnak. Szabómûhely: mellfájás. Vitéz szabó: vesztett hadjárat. (1833.) Mellényt fordító szabó:

ász a családban (Lipcsei.)

Száj, minél nagyobb, annál jobb. Tisztelet.

Száj, amely elnyelne, ha emberé: féltékenység, ha állaté: rejtõzködés gond elõl. Szájba vizet venni és

öpni: elmúlása egy szerelemnek. Szájat szájba venni: hiábavaló óhajtás. Száj, mely volna hajas: hû

szeretõ. Szájat mosni: szomorúság. (Kálnay gyûjtése.) Fogatlan száj: csábítás; fogas száj: gyûlölet.

Száj, amely egy város kapujáról ordítana ránk: tömlöc. Országútnak megnyíló szája: útonjárónak jegyez

ókat. Égõ száj: valaki rólunk álmodik. Sajgó száj: valaki rólunk rosszat beszél. Dagadt száj: az

el, akit legjobban szeretsz. (R. M.) Rossz szagú száj: beteg feleség. Száj, amelyen szép, zöld

nõnének: legkedvesebbünk halálát jegyzi. Becsukott száj: titok, amelytõl boldogtalanok

ünk. Barlang szája: természetellenes kívánság. Száj, amelynek szakálla bévül volna: betegnek halál.

(Kerner.)

Szakács. Pazarlás. Szakácsné: meghívás.

Szakáll. Szakállas ember: általában jegyez haragot.

Kernerben: ha valaki azt álmodná, hogy borotválják szakállát: bizonytalan helyzetet legyez egy asszonyi

ély miatt; szakáll, amely volna oly hosszú, hogy a földre érne: olyan gazdagságot mutat, amely

áratlan; szakáll, amely leány állán nõne: jegyez elveszített szeretõt.

Szakállt vágni: árulás, bontogatni: nyugodalmas élet és hivõ gondolat; égõ szakáll: elõre kigondolt terv,

beválik egy nõ meghódításánál; simogatott szakáll: leánycsábítás, gonosz gyönyör. (R. M.)

Leesõ szakáll: nagy szomorúság, megaláztatás, csalódás; vörös szakáll: hamis barátság; kis szakáll:

úny; pofaszakáll: háztûznézõbe menni: célt elérni; Henri IV. szakáll: irigység; hegyes szakáll: rossz

miatt bajba jutsz. (1833.)

Szakállas asszonnyal találkozni: jegyzi, hogy bátorságod révén megnyered egy leány szerelmét.

Álszakáll, amely volna asszonyon: hûséges szerelem; férfin: féltékenység. Asszony, ha álmodná, hogy

álla nõtt: elveszíti férjét. Szakállt göndöríttetni: váratlan szerelem. (Kálnay.)

Szakállt tépni: szegénység; fésülni: nagy tisztesség; lapátszakáll: változás. (Lipcsei.)

148

Szakáll, amely nõne mellünkön vagy testünk egyéb részén, s ijesztõen nagy volna: jegyez hûséges

. Szakálltalanság: görbe út. Szakállszálon hegedülni: kínzó szerelem. Szakállt füröszteni: el

titkolható vágy. Szakállt asszonynak ajándékozni: erõveszteség. Szakállt takaró vagy kabát alatt

: diadal a szerelemben. Fényes szakáll: rabság. Tüskés szakáll: jutalom. Õsz szálak a szakállban:

hátralévõ boldog éveket. Szakállt festeni: rövid boldogság. Szakállnál fogva földön

úzatni: reménytelen szerelem. (S. j.)

Szalamander. Kerner Jusztinusz szerint: betegség.

Szálfa. Gazdagság.

Szállni tudni: bánat. Mást szállni látni: annak halála.

Szállást kapnál: megcsalnak, meglopnak.

Éji szállás: valakit megloptál. (K.)

Szalma. Sok ostoba beszéd. Hideg idõ.

Szalma, amelyet a szél vinne: jegyez keresztelõt. Szalmát zsúpban látni: mutat vagyonosok ellen való

ényletre. Égõ szalma: felesleges gond. Szalmatetõ: zord idõ. Szalmakalap: vidámság, szerencse.

Szalmazsák: kövér asszony. (Kerner.) Szalmán hálni: betegnek igen jó; útonjárónak: tömlöc. Szalmakoszorú:

megtiszteltetés egy elõkelõ úr részérõl. Szalmát lopni: szépasszony szeretõ. Halott alól

szalmát: özvegység. Kapufélfán lógó szalma: katona jön kvártélyba. Gyaluforgács és szalma

ütt: nagy mulatság. Szalmát eladni: jegyez kacér asszonyt. Szalmát kocsin vinni: jó vendéglátás.

Szalmával beszórt úton menni: vásárosnak vigalom; másnak: nehéz betegség. Szalmacsutak:

õlködés érdemtelen ügyben. Szalmát villázni: lányban válogatni. Szalmazsákot tömni:

öregasszonyt kapni. (Régi naptár.) Szalmán egyedül heverni: rossz gondolat. (Gvadányi.)

Szalonka. Ritka szerencse egy idegen városban.

Szalonkát húzni látni: elszeretnek idegen asszonyok. Szalonka crotonját enni: dáma kéri segítségedet.

Szalonkalesen lenni: vadásznak mulatság, másnak nagy megpróbáltatás. (1850.)

Szalonnát enni: betegség.

Paprikás szalonna: utazás. Tokaszalonna: hosszú tél. Szalonnabõr: hazugság. (R. M.) Szalonnát lopni:

megcsalódást.

Számokat álmodni: a legnagyobb szerencse.

Számokat megfordítva látni: elmulasztod szerencsédet. Számok, amelyeket egy öregember mondana:

ésre méltók. Számokat a földre ejteni: ambó Budán. (1833.)

Szamár. Sok munka.

Szamarat venni: csinos nyeremény; hajtani: hiábavaló fáradság; eladni: nehéz idõ; fogni: visszalépés egy

ó tervtõl. Futó szamár: bosszantó újdonságot hallunk. Szamáron lovagolni: dicsõség. Szamarat ordítani

: idõváltozás, hazugság, ostoba véletlen. (K.)

Szamár, amely a malomból lisztesen jönne: szerencsénket hozza. Hímszamár: féltékenység; szamártejet

: betegnek gyógyulás. Döglött szamár: ritka szerencse. Szamárbõrt vásárra vinni: kupecnek verést,

ásnak hamis pénzt jegyez. Szamárnyomból inni: kincs. Szamárfület viselni: szerencse a szerelemben.

Szamárfarkot kézben hordani: kitüntetés; ha testünkhöz volna nõve: tömlöc egy nõi ügyben. (Lipcsei.)

Szamaras kocsin Dunából vizet hordani: ambó. (1833.)

Számla. Hír.

Szamóca. Jó házasság.

149

A különös álmokból: szamócát enni, amelyet szennyes helyrõl vennénk: asszonynak titkos szerelem,

érfinak betegség. (F. S.)

Szánkó. Általában jegyez: váratlan szórakozást.

Szánkón havon utazni: jegyez útonjárónak igen jó vásárt; másnak: kis csalódást. Ördöggel

ánkázni: vígra forduló bánat. Homokon szánkózni: nehéz idõk.

Szappan. Betegség.

Szappannal tetõtõl talpig megmosdani: elfelejtkezés. Szagos szappan: hû szeretõ. Durva szappan:

öregasszony. Szappanos: hideg idõ. (K.) Beszappanozni valamit: hiábavaló vágy. Szappant árulni:

nagy megcsalatkozás. Szappant fõzni: házasságot nyélbe ütni.

Szárcsa. Levél.

Szarka. Általában vendég.

Kernerben: sok szarka: jegyez sok pletykaságot, veszekedést.

Szárnyad, ha másnak adnád vagy elveszítenéd: szerencsétlenségbe jutsz:

Fejedbõl növõ szárny: halálos betegség. Szárnyas férfi asszonynak gonosz kívánságát jegyzi.

Szarvas. Örökség.

Szarvast etetni: kitüntetõ barátság; ûzni: nagy fáradság, amely kevés jutalmat jelent; futó szarvast látni:

igen eredményes munka, másnak: elmulasztott szerencse. Szarvasbogár: erõszakos munka.

Szarvashúst vásárra vinni: valakit megkárosítani. (K.) Szarvasnyomból vizet inni: nagy szerelem egy

. Szarvasbõr: öreg ispán, hideg idõ. Öklelõ szarvas: árulkodás.

Szatócs. Perpatvar.

Szecska. Futó szerelem.

Szeder. Ha testünkön nõne: nagy féltékenység.

Szédülést érezni: betegség, asszonynak magtalanság.

Szeget fején találni: álomban is jó jegy. Szeget a falban látni: bánat. Patkószeget találni:

.

Szeget valami elevenbe verni: mulatságos munka. Szegbe ülni: tréfaság. (R. M.)

Szegény embert látni: szerencse.

Szegfû. Ismeretlen férfi vágya nõ után.

Szék. Felesleges látogatás. Karosszékben ülni: nagy bánat. Széket tolni: becsület.

Szél. Rendszerint veszekedés.

Szélben járni: gond. Szélben és esõben járni Szent György napja után: jó kilátás az esztendõre; András

án: károsodás. Déli szél: utazás. (Kerner.)

Szélkiáltó madarat hallani: nem a legszerencsésebb. Forgószélben állni: betegnek halál. Föld alól jövõ

szelet érezni: hét fõbûn egyikében leledzni. (R. M.)

Szélkakas. Felesleges kiadás. Hízelgõ beszéd. Hideg idõ.

Szellemekkel lenni: nagy és váratlan élmény.

150

Szélmalom. Jókedv.

Szélmalomba menni egy nõvel: teljesítjük, amit egymásnak ígértünk. Szélmalomból jönni üres zsákkal:

óval lesz dolgod. Régi szélmalom törött szárnya, amerre mutat, jegyezd meg: valamit találsz.

(1833.)

Szem, amely volna lesütve: jegyez be nem vallott, forró szerelmet.

Vakszem váratlan jó hír. Kék szem kacér szerelem. Gonosz szemet látni: pénzveszteség. Kancsalító

: jegyez megfeledkezést, magad lealacsonyítását, hûtlenségét. Folyós szem: igen rossz jövõ.

Könnyes szem: örömteli találkozás. Szemed, ha kiszúrnák: elveszíted jó barátodat. Szemet elveszíteni

üzleti kellemetlenség. (K.) Ismeretlen szemet látni a sötétben ijesztõ gond. (S. j.) Szemüveg: Remény.

Valakinek a szemében arcunkat látni: nagy ellenséged van.

Szemét. Pénz.

Szemét a küszöbön: titkos szándékú látogató. Szemét a ház elõtt: pénzes levélhordó.

Szemölcsöd, ha sok van, szerelmeseddel mulatságod van. (1759.)

Szemöldök. Kacérság.

Szemöldökfába ütni a fejed: alacsonylelkû emberekkel lesz érintkezésed.

Szénen (tüzesen) ülni: ájulás. Szenet enni: bélbetegség.

Széna. Jó hír. Szénakazal: gondtalan örökség.

Szentet látni: leánynak jegyez közeli elcsábítást; asszonynak: bûnbánást. Szenttel beszélni:

ó hûsége egy nõnek. Szentet kikerülni: nagy szerencse.

Szentelt vizet inni: közelgõ betegség. Szentelt sonkát enni: betegnek gyógyulás; egészségesnek:

énység. Szentelt gyertyát égetni: halott mellett virrasztani. (Z. M.)

Szentkép, ha megszólítana: fordulj vissza.

Szentmihálylován feküdni: mulatságos utazás. Szentmihálylovát vinni egy halott alatt: hideg,

idõjárás.

Szentjánosbogár. A szerelem bogara.

Szeplõ. Tavaszi esõ. Jegyez még rossz tulajdonságot, amit barátunkon észreveszünk. Szeplõs

átat látni: szép asszonyt találni.

Szerda. Az ajándék napja. Zöld szerdán utazni: kereskedõnek nagy gond, másnak veszélyes.

Szerecsen (-t látni): jegyzi, hogy kihasználnak.

Szerecsenfõ, amelyet egy kapun látnánk: menjünk be. (Lõcsei.)

Szerszám. Szerencsés jegy.

Szerencsétlenség. Víg.

Szeszélyes asszony: nagy kellemetlenség.

Szidalmazni valakit: levél.

Szigony. Remény.

Szíj. Nehéz munka. Nadrágszíj: árulás.

Szikla. Ha megmozdítod: szerencse.

Szikra. Jó jegy.

151

Szilvát enni: szorulás. Szilvafa virága jegyez eljegyzést. Szilvafát égetni: elválás kedvesünktõl.

(1833.)

Szimatoló kutya: nagy titok.

Színházban lenni: kár.

Színész vagy színésznõ: jegyzi, hogy nem számíthatsz barátságra.

Vándorszínész: megcsalnak. Színészarcú ember: hazugságba kever. (1833.)

Szirom. Szerelmeskedés.

Szitálni: jegyez szeles idõt. Lisztet szitálni: emberséges cselekedet. Szitán ülni: egy asszony

õzése.

Aranyport szitálni lánynak: jegyez szegénységet; férfinak: gazdag asszonyt.

Szív. Ha mézeskalácsból van: jegyez jó vásárt és kacér asszonyt.

Vérzõ szív: fájdalmas sértés. Szívet enni: jegyzi, hogy szerelmesünk miénk. Szívverést erõsen hallani:

hír. Szívfájás: semmire se jó. Közelgõ bánat. Szívseb: gyógyulás egy régi betegségbõl. (Kerner.) -

Szívet kibontani: felesleges munka. Madárijesztõn szívdobogást hallani: csalódás, elmaradó találkozás.

Fába szívet vésni: valaki nagyon gondol reánk. Szívet homokba rajzolni: elfelejtettek. Szívalakú arcot

átni: megcsalnak. Ezüst- vagy aranyszívet ajándékozni: bánat. Kártyán szívet látni: igazat hallasz

õl. (S. j.)

Szivar. Veszekedés.

Szivárvány. Minden könyvben jó jegy.

Szivattyú. Szellemes meglepetés. (1850.)

Szívni ajkat: keserûség; fogat: gyötrelem; bort: hideg idõjárás.

Emlõt szívni: öregség, szegénység. Szájat (másét) szívni: kielégítetlen vágy. Kezet (másét) szívni:

ábavaló gondolat.

Szobában ülni: furfangos terv. (Kerner.)

Szoborrá válni: igazságtalanságban lesz részünk.

Szombat. A gazdagság napja.

Szomjúságot érezni: nagy nyugtalanság, szomorúság, nagy fáradság.

Szomorúnak lenni: jegyzi, hogy örömteljes reggelre virradunk.

Szomszédasszony. Minden könyvben: pletykaság.

Szopni. Legénynek vagy leánynak jegyez közel házasságot.

Csecsszopós gyermek: váratlan barátság. Tehenet szopni: szegénység.

Szõni: nagy öröm.

Szõke leány. Csalfaság.

Szõlõ. Áldás.

Szõlõt vendégednek szedni: jegyez kibékülést ellenségeddel. Szõlõt (zöldet) enni: elmulasztott érzelem;

szõlõ: betelt öröm; fekete szõlõ: fáradságos élet. Rothadt szõlõt enni: sohase éred el célodat.

(1833.)

152

Szõlõben keserûséget találni: valaki megmérgezi örömödet. Szõlõlevél: szemérmetlent hallunk. Igen

szõlõfürt: jegyzi életedet. Fonnyadt szõlõ: találkozás egy elmúlt szerelemmel. Téli szõlõ, amely

igen édes: jegyzi, hogy reád gondolnak a múlt idõbõl. (R. M.) - Szõlõlugasban ülni: lemondani.

Szõlõt kapálni: hosszú élet. Szõlõskertben járni gazdának: nagy öröm; másnak: eredménytelenség. (S. j.)

Szõlõ, amely nõne keblünkön: jegyzi, hogy érdemtelenek kihasználják jóindulatunkat. Szõlõt akasztani:

ó házasság.

Szõnyeg. Mulatság.

Szú percegését hallani: betegnek halál; másnak hosszú élet.

Szúnyog-döngést hallani: hír megbántásunkról.

Szurok. Árulás.

Szûcs, minél öregebb, annál több kellemetlenség.

Szülni: szükség. Szülési fájdalom: magtalanság.

Születésnap: hosszú életkor.

Szülõkkel (elhaltakkal) találkozni: szenvedéseink elmúlnak. Szülõkkel (élõkkel) együtt lenni:

és vállalkozás. Szülõföldön járni: szomorúság egy találkozás miatt. (1833.)

Szülõt verni: hét fõbûnben leledzeni. (R. M.)

Szûrõ. Levél.

Bort szûrni: hideg idõ.

Szûrös ember: pénzt hoz.

Szûrben járni: jólét; betegnek: gonosz.

Szüreten lenni: nagyon jó jegy.

Szürke szín a tolvajok színe.

Szürke ember: gond. Szürke asszony: félelem. Szürke fejû gyermek: bánat.

Szûz (mezítelenül): szégyenbe esünk.

Szüzet hálótársul kapni: nem nagy elõny. (Gvadányi.)

*

Az alább következõ megfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Szablyát eltörni: vakmerõ bátorság. Szablyát, fényeset, elvenni: úri hatalom. Szablyát tartani: világi

ég. Szablyát, tüzeset, az égen látni: büntetés. Szablyát, rozsdást, elvenni: gyûlöltség. Szablyát

ásnak adni, avagy elveszteni: szegénységet várj. Szablyát, rozsdást, elveszíteni hüvelyébõl: a régi

gyûlölsége rövid napon megszûnik. Szablyát, mely elveszett vala, megtalálni: elõbbeni becsületbe

állítanak.

Szakálladat, mely õsz, megfésülni: becsületre való menetel. Szakáll, asszony ha látja: ura halála.

Szakállt égni látni: nyereség. Szakáll, hosszú: hatalmassá lenni. Szakállt, széleset látni: erõt vinni.

Szakállas embert látni: harag. Szakáll, ha õszet látsz: becsület. Szakáll, ha kihúzták: megbántás.

Szalonnát látni vagy enni: rossz.

Szamárháton ülni: sok dolog. Szamarat venni és hajtani: hiába fáradni.

Szamarat venni: nyereség. Szamarat hajtani: visszavonás.

153

Számot vetni: dolgaidban sok nagy törõdés, kétséges kimenetel.

Számszeríjat feltekerni: bú. Számszeríjat vagy puskát törni: jó.

Szánon, melyet jól megraknak, nagy hófúváson és dûlõs helyeken jól elmenni: rövid nap ügyedben jó

õmenetelt várj.

Szárnyat látni: megcsalás. Szárnyat másnak adni vagy elveszíteni: veszedelemtõl félj.

Szarvasbogár: megváltozást jelent.

Szarv, ha fejeden nõtt: veszedelemtõl félj. Szarvat elveszíteni: rossz.

Szarvast látni futni: szándékodnak hamar idõn belül elõmenetele.

Szederjes színt látni: rövid nap múlva örömed következik.

Szegénynek látni magát: rút kisebbség. Szegénynek lenni: rossz.

Szekérdûlés: mind a kereskedõnek, mind a gazdagnak ártalmas. Szekérrõl vagy lóról leesni: gonosz.

Szekér, ha eltörik alattad: tartóztatás, és ha útra kelsz, nem jársz haszonnal.

Szem, ha fõben nõ: szemvilága elvész. Szem, ha különben áll, hogysem mint kellene: megaláztatol.

Szemöldököd, ha fekete: jó.

Szenen elevenen ülni: rágalmazás. Szenen holtat látni: barátod meghal.

Szentegyházat messzirõl látni: idegen országba menni. Szentegyházba menni: bánat. Szentegyházban

ádkozni: tisztesség.

Szentszék elõtt pörölni: beidézés.

Szentekkel beszélni: jó szerencse.

Szép orcájúakkal lenni: vigasság.

Szeretõvel lenni: vigasság nagy gonddal.

Szilvát fáról leszedni: kevélység.

Szomjúhozni és ennivalót találni; nagy szerencse. Szomjúhozni és kútra találni, de belõle nem ihatni:

ábavaló járás.

Szoptatni, és ha bõ teje van, ezeket jegyzi: nehézkes menyecskének rövid nap egy kisgyermeket; szegény

: költséget, gazdagnak: nyereséget, emberkori leányzónak: házasságot, ifjú leánynak halált,

éz embernek betegséget, akinek felesége vagyon: gyermeke elhalnak.

Szoptatni: nehézkes asszonynak leánya lesz, ha rab: nem szabadul meg hamar.

Szivárványt látni keletre: rossz; nyugatra: jó.

Szökni: igen gonosz.

Szõlõt látni: tisztesség, áldás. Szõlõt a tövirõl leszakítani: haragosoddal békülsz.

Szõlõt, fehéret, látni: nagy haszon. Szõlõt, fehéret, enni: jó és gazdagság, veres, nemigen jó. Szõlõt,

, enni: nemigen viszed véghez ügyeidet.

Szúrni vagy verni: nagy tévelygés.

Szüleinket látni: megújulását jelzi az elmúlt dolgainknak.

Születtetni: szegénynek jó, mesterembernek: bánat, gazdagnak: bú. Házasemberek közül: egyiknek

ála, szolgáknak: jó, vásárosoknak: gonosz, betegnek: halála.

154

Szülészt látni: vigasztalás.

Szülni: jó barátnak halála.

Szûrt, fehéret, látni: jó.

*

T, Ty

Tábla. Temetésre hívnak.

Táborban lenni: egészséges.

Tag (-ot elveszíteni): szükség.

Tagadni. Szégyen.

Ismeretséget megtagadni: szívfájás.

Tajték (-pipa): jó jegy. Tajtékzó ember: bánat.

Tajtékból faragni képet: elérhetetlen szerelem.

Takács. A fáradtság jegye.

Szepességi takáccsal utazni: jegyez jó vásárt. (Lõcsei.) Takáccsal dolgozni: jó terv. Takácsszéket

hallani: jövõdrõl valaki gondoskodik. Takáccsal táncolni: akadály szerelmünkben. (Lipcsei.)

Takarítani (szobát): irigység; istállót: hideg idõ.

Tál, minél nagyobb, annál jobb. Tálalni: kellemetlen hírt hallunk.

Törött tálból enni: bánat. Drótozott tálból merni: valakinek a bánatát vállalni. (R M.) Ágytál: betegség.

Tál alá rejteni valamit: árulást tapasztalunk. Tálon valami eledelt feladni, ami nem embernek való:

ívesen látott vendég. (1833.)

Találkán lenni: óvatosságra int.

Talicskát tolni: tisztességes munka.

Talicskán öregasszonyt tolni: elmúlt szenvedés; fiatalasszonyt: megpróbáltatás.

Tallért számolni: nagy gond. Lyukas tallér: bosszúság egy asszony miatt. Tallért nyakban

: tetszelgés.

Talp. Eredményes vándorlás.

Tályog, amely testeden volna: jegyez barátságot, amely sokba kerül. Tályog a hason: gonosz

édság.

Tanács (-ot adni): hiábavalóság. Tanácsot hallani: kinevetnek. Tanácsosokat együtt látni:

helyzetbõl szabadulsz.

Táncolni: Bánat. Táncosnõ: érzékiség. Tánc közben elbukni: megszégyenítés érzékiség miatt.

Sok táncoló asszony: sok bánat.

Katonával leánynak táncolni: jegyez álmatlanságot. Táncosokkal találkozni idegen városban: megcsalnak.

Táncoló esõ: nyugtalanító hír. (Lipcsei.) Táncosházba tévedni: jó házasság. Halottal táncolni:

eredményes munka. Gyermekkel felnõttnek táncolni: jótéteményben lesz részünk. (R. M.) Táncos

érfit házunkba jönni látni: asszony darabidõre elveszíti férje szerelmét. Táncoló edények betegséget

. Táncoló állatok igen szûk esztendõt hoznak. Táncos öregember: halál. (K.) Tánciskola:

. Táncmester: elvernek. (G.)

155

Tanítani: öregség. Tanítványt találni: boldogság.

Tanúnak menni: ellenségeskedés.

Hamis tanúságot tenni: nyereség.

Tányér, ha belõle eszel: szép szóval félrevezetnek; ha hozzád dobják: igazságot mondanak.

Tapló. Hideg idõ.

Taplót dugni eresz alá: szerencsés vállalkozás. Taplót ló fülébe dugni hírt világgá bocsátani, amellyel

ásnak kellemetlenséget okozunk.

Taps. Tiltott gyönyör.

Tarhonya. Egészség.

Tarisznyát hordani: nyugtalanság.

Tarlón járni: jót jelent.

Tárogatót hallani: megszerelmesedni.

Táska. Ajándék.

Teát inni: múló betegség.

Tébolydában lenni: megcsalnak.

Tégla. Csalódás.

Tehen (-et fejni): eljegyzés gazdag nõvel. Leánynak: véletlen szerencse.

Kövér tehén: jó esztendõ; sovány: szükség. Tehénhúst enni: rossz kedv. (1759.)

Tehenet víz tükrében látni: hiábavaló fáradság. Tehenet vásárba hajtani: adósság. Tehénhúst mérni:

énység. Tehénistállóban lenni: ifjúkori emlék. Tehénen ülni: szerencse.

Tej. Fiatal asszonynak: fogadalom; öregnek gazdagság.

Tejet inni: lázas betegség. Tejeslábos: rossz hír.

Teke. Idézés.

Teknõ. Nyugalom.

Telet látni, holott volna nyár: késõ öröm.

Temetni. Öröm.

Temetést látni messzirõl: biztos örökség. Temetésben részt venni: nehéz munka. Téged temetnének:

családi szaporodást, nõtlennek: házasságot. Atyafit temetni: legjobb hitünk szerint megházasodunk.

Élõnek temetésén részt venni: késõ házasság. Ugyanez Jegyzi: közeli halálát egy jó barátnak vagy

atyafinak. (Kerner.) Leány temetésén részt venni és citromos karddal kísérni a koporsót: jegyez

egy ártatlan lány részérõl. Öregembert temetni: emberséges cselekedet. Temetési zenét hallani:

. Temetést rendezni: hasznos foglalkozás. (R. M.) Temetõben járni: vigasz. Régi temetõ: jegyzi

szüleinket. Temetõben járni öregasszonnyal: betegség. (S. j.) Temetésre fehér ruhában menni:

ázasság. Temetõben síró leányt találni: titkos szerelem. Temetõárokban feküdni: részegség. (G.) Temetõn

ítláb végigmenni: egy halott követelése miatt árverés. Temetõkriptában lakni: öregség. (Z. M.)

Templom. Csúnya szenvedélyek miatt elerõtlenedünk. (K.)

Templomban imádkozni: szerencse, vidámság, haszon. Templomba asszonnyal menni: titkos szerelem;

ányasszonnyal: mulatság. Templomban ismeretlen asszonnyal beszélni: utazás. Templomi ének:

ég, járvány. Templomtetõn ülni: üldözés. Templom párkányán végigsétálni: szédületes

156

veszedelem. (Kerner.) Régi templom: szerelmi bánat. Templomos lovag: csalárdság. Processzió, amely

ól jönne felénk: nagy megszégyenülés. (Lipcsei.) Templomudvar: haláleset. Templomtorony:

üdvösség, jó esztendõ. (R. M.) Templomban holtan lenni: hosszú élet. Templomban paráználkodni: hét

õbûnben leledzni. (S. j.)

Tengely. Levél.

Tenger. Ha viharos: gond, ha sima: beláthatatlan ügy.

Térd. Szegénység, utazás.

Térdelni valakin: csalóka gyõzelem.

Testvér. Családi öröm.

Tésztát gyúrni: családot alapítani.

Tetõt befödni: vidám családi élet.

Tetõn járni: váratlan esemény. Tetõn állni: hatalom. Tetõn heverõ macska: jegyzi titkos viszonyod

árulását. Tetõablak: kellemes élet. (Kerner.)

Tetû. Nagy szerencse.

Tetvek, amelyek testedet végig belepnék: jegyeznek örökséget. Tetvekkel küzdeni: mutat egy komisz

, aki becsületedben gázol. Tetves ing: pénz. Tetvet enni: rabság. (Kerner.)

Tigris. Ellenség.

Tilinkó. Csalódás.

Tímár. Vásárosnak igen jó. Egyébként hideg idõ.

Tinó. Szerencse.

Tinta. Szegénység.

Tiszt. Nagy kitüntetés.

Tíz. Az öröm száma.

Tó. Ha csendes: nyugodalom, ha viharos: sok baj a szerelemmel.

Tócsát ugrani: nagy mulatság.

Tojást látni: néked és háznépednek betegséget jegyez.

Tojást enni: harag; rakni: kisgyermeket nevelni. Madártojást szedni: irigység, magtalanság. Tojásétel:

jó barát halála. (Kerner.)

Tojáshéj: gyász. Tojást festeni: csalárdság. Sok tojás: nyeremény. Záptojás: betegség. Tojást venni:

nagy sikert üzleti ügyekben. (R. M.) Tojás, amely volna bennünk: gyermektelenség. (F. S.)

Tokaji bor: jó jegy.

Toll. Fosztani: öröm, de nagyon hideg idõ.

Tollat lopni: leányt elcsábítani. Tollat találni: valakinek kárt okozunk. Tollat olvasni: lutrinyereség.

Repülõ toll: pletykaság. Tollat viselni: unalom. Varjútollal írni: szerencsétlenség, gyász. Fehér toll:

örökség. (K. J.) Tollban hemperegni: nem sikerült vállalkozás. Tollaszsidó: szerencse. (F. M.)

Legénytoll: lánynak jókívánság. (Gvadányi.)

Tolonc. Nem szívesen látott vendég.

157

Tolvaj. Jegyez hideg idõt.

Tolvajlásban részt venni: szerelmi kaland. Tolvajt messzirõl látni: valahol várnak. Tolvajjal szökni:

ág. (Lipcsei.)

Torma. Nagy hír.

Topolyfa. Csendes halála egy atyafinak.

Tor. Veszekedés.

Saját halotti torunkon valakit megverni: hosszú élet.

Torkot látni: félelem.

Torony. Ha asszonnyal látnád: csalatkozás; ha egyedül másznál tornyot: tanácsot kérnek tõled.

Toronyõr: hideg idõ. Toronyban eltévedni: nagy hiba. Tornyot építeni: szerencsétlenség. Toronyablak:

ól jegyezd meg, amit látnál.

Torta. Lakodalomban: jó kívánság; máskor: betegség.

Torzsa. Jó hír. Vendég.

Tök. Nagy veszekedés asszonyok miatt.

Tököt enni: nevetséges helyzet. Pirosló tök: hideg idõ. Tökbõl cinkefogót készíteni: kis szerencse;

álfõt: gyermekes dac. (K.) Tököt árulni: asszonynak válást jelent. Lopótök: jó barátság. Tököt fõzni:

égi szeretõt visszavárni.

Tölgyfa. Száradó tölgyfa: jegyez több halálesetet az ismerõseink között.

Tölgy, ha nagy és zöld: hosszú élet. Tölgyfát venni: nyeremény. Tölgybõl koporsót faragni: legkedvesebbünk

ála; kaput ácsolni: várva várt vendég. Tölgyet nevelni: korai halál. (Z. M.) Tölgyek alatt

ülni: megtiszteltetés. (S. j.) Tölgyfából hajót ácsolni: marha, nagy gazdagság. (Komáromi könyv.)

Tömjén. Leánynak: fejfájás; másnak: megkönnyebbülés. Asszonynak: lelkifurdalás.

Tömlõ (boros). Gazdag ember ajándéka.

Töpörtõ. Minél több, annál nagyobb szerencse.

Tõr. Ajándék.

Törköly. Ne hozd magaddal nyelvedet. (Lipcsei.)

Törpe asszony: szerencse; férfi: nehéz gond.

Törpékkel lenni asszonynak: búbánat. Törpét a sarokban látni: félelem.

Törvényt olvasni: nyert pör.

Tövis. Búbánat.

Szamártövis: szerencse.

Trágya. Nyereség. Jó esztendõ.

Trágyát szagolni: örökség. Trágyát hordani: fáradsággal elért eredmény. Trágyadombon ülni: nagy

öröm. Trágyázni: gazdának jó jegy, másnak: betegség. Tehéntrágya: ambó. (1833.)

Tucat valamibõl: igen jó jegy.

158

Túró. Betegség. Túrós tészta: szomorúság.

Túros hátú lovon nyargalni: jó házasság, gazdag asszony. Túrót, tejfölt enni egy asszony kezébõl: igen

legjobb barátaid. (K.)

Tuskó. Valamit találsz.

Tutaj-t úszni látni: megbánt cselekedet.

Túzok. Késõ szerencse. Ólmos esõ.

Tû. Megszakadt barátság.

Tücsök, amely a szobában szólna: öröm a gyermekekben; ha messzirõl hallanánk: hívogatás

házhoz.

Tüdõt enni: megkárosodás jegye.

Tükör. Egészségesnek: öröm, betegnek: igen rossz jegy.

Kernerben: igen fényes tükör: jegyez ájulást, törött tükör: árulást.

Tüzet látni (füsttel): szerencsétlen helyzet. Tüzet gyújtani: szeretnek valahol. Tûzbe esni:

veszteség.

*

Az alábbi megfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Tagot elveszíteni: nagy szükséget jegyez.

Talyigán vagy szekéren járni: nagy tisztesség, de az útonjárónak: gonosz. Talyigát, avagy szekeret

: betegség.

Tanácsot adni: nagy dologgal terhelnek.

Táncot járni, avagy vígan lenni: halál és gonosz szerencse, de rabnak és szomorú embernek: jó.

Tanulni iskolában: jószerencse.

Társaságot látni: nem jó.

Tehenet, vereset, látni: vigasság.

Tenger habjait látni: ártalom. Tenger vizét látni: vígasság. Tengerbe esni: kárvallás. Tengerben

ülni: nagy kínt jegyez. Tengeren járni: nagy nyavalyába esni. Tengeri csudát látni: szerelmes

ét és jó barátját látni. Tengeri macskát látni: betegség és kedvetlen dolog. Tengert csendességben

átni: öröm.

Terhes lenni: szegényeknek gazdagságot, gazdagnak szomorúságot; kinek felesége vagyon: elveszíti,

nincsen: szépet és szerelmeset szerez; más rendbeli embereknek: betegséget jegyez.

Test, sáros: nyavalyát jegyez. Test, melybõl valami kinõ: bánat. Testében lenni: szerencsés mindenkinek,

kézimunkája által keresi kenyerét.

Tetût keresni a fejen: gazdagságot jegyez. Tetût ingében lelni és ölni: nyughatatlanság. Tetût, sokat egy

látni padon avagy földön, és azokat lábbal tapodni vagy elseperni: nyomorúság és

ás.

Tévelyegni mezõkben és erdõkben: jó; hegyekben és völgyekben: gonosz.

Tevét látni: viaskodás.

Tejet enni vagy inni: öröm.

159

Tollat, fejért, viselni: öröm.

Torkon avagy fejen való betegség: jövendõbeli kelevényeket és nyomorúságot jegyez.

Tornyot, aranyost, látni: irigység és gyûlöltség.

Törvény- avagy tanácsházban, ha mindenek megváltoznak: nagy ínség és törvénytelenség. Törvényben a

ört elveszíteni: egészséges embernek betegségtõl való félelmet, betegnek halált jegyez.

Tövis és másféle szúrós állat: szerelmet avagy betegséget jegyez, aszerint amint vagyon ahhoz az

kedve.

Tusakodni gyermekkel és gyermeket megbírni: rágalmazást és szégyent jegyez. Tusakodni meghalt

: betegség.

Tükör egészséges embernek: örömet, tisztességet és utazást jelent.

Tüzet látni vagy beleesni: kár vagy bosszúság. Tûzön járni: szeretõknek jó, másoknak gonosz.

Tûzhely: nõtleneknek házasságot, másnak betegséget avagy helyváltozást jegyez.

Tyúkmonyad ha vagyon, kivált télen: nyereség. Tyúkmonyt tojni: apró gyermekeket nevelni. Tyúkmonyat

: harag, hír. Tyúkot sok apró fiaival látni: nagy szerencse.

*

U, Ú

Uborka, amely volna igen fanyar: nehéz testi munkát jegyez.

Kernerben: uborka, amely nõne orrodon: mutat megszerelmesedést.

Utca. Kellemetlenség.

Utcán mosakodni: leánynak szép ismeretséget jegyez. Utcán illetlent elkövetni: közeli szerelem. (R. S.)

Udvar. Minél nagyobb, annál jobb.

Ugatás messzirõl: jót jegyez; közelrõl: haláleset.

Ha magunk ugatnánk, hogy kutyát vagy embert megijesszünk: nagy betegség, amelyet otthonunktól

ávol szenvedünk. (S. j.)

Ujjal játszani: öregnek egészséges, fiatalnak szomorúság. (R. M.)

Ujjat szopni: leánynak levertség. (K.)

Undort érezni: öröm.

Unokával beszélni: gazdagság. (1833.)

Uzsorással beszélni: nagy gond.

*

Ü, Û

Ülni valahol sokáig: nagy haszon.

Vasban ülni: öröm.

Ültetni fát: boldogság; tyúkot: hideg idõ; virágot: kedvetlenség.

Akasztófát: marhavész. (Lõcsei.)

160

Ürge. Nyeremény.

Üvegcserép. Múló öröm.

*

Az alábbi magyarázatok a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Üllõt látni: jó.

Üstököt látni: jó hír. Üstököd, ha szép: jó mind férfinak, mind asszonynak.

Ütõt és harangot látni: ártalmat jelez és azt is, hogy az ember jól vigyázzon magára.

Üvegpohár: fáradság.

Uborkákat leszedni, melyek az ültetésnél mindjárt termettek, és enni belõle: jó nyereség.

Uralkodni: veszteség.

Urakkal végezni valamirõl, ha hozzád fér: akarat; egyébképpen gyógyulás.

Úton tévelyegni: haszontalan fáradság. Úton szorosan járni: szomorúság.

Ujját elveszíteni: kárvallás.

Úszni vízen által: amit kívánsz, megnyered valami nehezen. Úszni: gonosz. Úszni, és háttal elmerülni:

üntetést jelez.

*

V

Vacsora. Nehéz álom.

Vadász. Szerencse.

Kernerben: magányos vadásszal találkozni s tõle vizet kérni: leánynak betegség, asszonynak szerelem.

R. M. szerint: zöld vadásszal találkozni: kincset találni. Öreg vadász: borús idõ. Vadorzó: gond.

Vadászkutya: szép idõ.

Vágni valamit: jó eredmény.

Vaj. Ha asszony adná: megszerelmesedést mutat; ha férfi: féltékenységet.

Vajat enni: civakodás jóbarátok között. Vajat valakivel köpülni: házasságtörés. (K.)

Vakot vezetni: útonjárónak nagyon kalandos.

Vakot látni: mulatság; kereskedõnek üzleti veszteség. Vak férfival asszonynak menni: hét fõbûn egyike.

Vakot vezetni: változás. (K.) Vak, aki egyenesen felénk jönne s ránk mutatna: jegyzi, hogy titkainkat a

úk is kikaparja.

Vakondok. Betegnek: örök éjszakát; egészségesnek: kis hasznot mutat.

Váll. Erõsség jele.

Vályog. Szerencse.

Vályogvetõ: mulatságos látogató.

Vámot fizetni: igen nem jó. (1759.)

Vándorlóval beszélni: hirtelen halál.

Vándorlót házunkba fogadni: házasoknak nem jó.

161

Vanília. Szerelmeskedés.

Vár. Segítség.

Varga. Meghívás.

Varjú. Haláleset.

Város. Idegen város, amelyen keresztül vándorolnánk: jegyez nagy gondot; halál látogatását.

Ismerõs városban járni s meg nem állni: nyugtalanság. Összedõlõ város: reménytelenség.

Városkapu: nem várt ítélet. (Lõcsei.)

Varrni. Mulatság.

Vas. Gond. Izzó vas: nagy harag.

Vasalni. Levél.

Vásár. Újdonságot mondanak.

Vecsernyére menni: nyugodalmas öregség.

Velõs csont. Nagy küzdelemmel elért eredmény.

Vendég. Utazás.

Vendégfogadó. Idegen ember avatkozik ügyedbe.

Venyige. Szerelem.

Vér, amely folyna lábad elõtt: veszedelem.

Vért inni: betegség. Vért szívni: bátorság. Aludt vér: nehéz betegség.

Csepegõ vér: jó jegy. Vért köpni: gyalázat. Vért edényben felfogni: betegnek gyógyulás. Véres lepedõn

üdni: örökség. (Kerner.) Vérrel írni: szerelem. Vérrel beszennyezõdni: jegyeseknek jó, másoknak

ándorlás. Véres párna: atya halála. (Lipcsei.)

Vércse, amely vijjog: veszedelem.

Verekedni. Hírnév.

Veréb. Veszekedés.

Verem. Lásd; gödör.

Verejték. Betegnek gyógyulás.

Versenyfutás. Egészség.

Vese. Gyász.

Vesszõvel valakit megütni: dicsõség.

Veszekedni. Nehéz munkát jegyez.

Vetni. Jót jelent.

Vetkõzni. Hírbe jössz.

Veres (szín). Mulatság.

Viadal. Egy megkötözöttel: hírnév.

Viaszgyertya. Szenvedés.

162

Vidra. Jó jövõ.

Villa. Akadály.

Villa és kanál együtt: vendégség.

Villámlás. Pénzbeli veszteség.

Vincellér. Öröm.

Villamoskocsi alá kerülni: lázas betegség. (S. j.)

Viola. Az öröm virága.

Virág. Gazdának bõ termés.

Virágot árulni: szomorú szerelem.

Vívni. Nyert pör.

Víz. Inni: nem jó jegy.

Hideg vizet inni: bánat; meleget: betegség. Égõ víz: öröm. Vízbe ugrani: szomorúság. Vízben látni

: öregség, Vízben látni másnak arcát: annak halála. Vízben gázolni: nagy fáradság. Nagy víz:

ég. (1833.)

Viza. Levél.

Võd, ha volna öreg: vigasság; ha fiatal: kicsapongás. (G.)

Völgy. Szerelmeseknek jó jegy.

Vörösbeggyel beszélni: jegyzi meg nem tartott ígéretedet.

*

Az alább következõ megfejtések a legrégibb magyar álmoskönyvbõl valók:

Vadállat: ellenségeinket jelenti. Vadat oktatni: meggyõzni. Vadat látni, hogy szól, megtartsad jól, mit

ól: beteljesedik. Vaddal vívni: közembernek jó. Vaddisznót látni: dologgal terhelnek. Vademberrel

élkedni: jó barátság.

Vágni látni magát: nagy szerencse.

Vak, ki sebes: gonosz. Vakká lenni: betegség, megbántás.

Változni színben: hivatalában megváltozás.

Vakarni: igen jó.

Vándorlani akarni más országba: halált jelent.

Várat látni, belemenni: betegség. Várat megszállni: háborúság. Várban állni, nem mehetni: nagy bánat.

Várat vagy házat égni látni: rút házasság. Várba menni: szükség, szorongatás. Vár, bezárlott: ínségbõl

ás.

Varjút látni: préda. Varjút fogni: háborodás.

Vázat látni: rossz esztendõ.

Veder vagy vízedény: vigasztalás.

Vendégnek szállást adni: búsulás. Vendégnek gazdálkodni: gyûlölség.

Venni s nem enni: gond.

163

Veres ruhában járni, öltözni: harag.

Verettetni: nyereség. Verettetni vasszerszámmal: bántás.

Vért látni folyni: veszély. Vért a földre hullatni: jó. Vért köpni gonosz. Vért inni: undorodás.

Vermet látni, beleesni: kárvallás. Vermet nagyot látni: minden jót várhatsz.

Vetemény, mely sárga, feje éretlen: nemsokára jókedved lesz, ha megéred.

Vetni: jó nyeremény.

Viaskodást látni: harag. Viaskodni: hosszú betegség.

Viaszgyertyát látni: szerencsés állapot. Viaszt látni: beteges sors.

Vitéz embert látni: tisztességes. Vitéz embert látni harcolni: terhes munka. Vitéz emberrel vagy urakkal

ólani: becsület.

Világot látni: titkos szerelem. Világot, ha nem messze fénylik, látni: jó. Világot vagy tüzet gyújtani, ha

: hamari elõmenetel. Világgal valamit gyújtani: rossz.

Villámlást látni: tisztesség.

Vigasztaltatni: gond.

Virágot szedni: tisztesség,

Vízben bánkódni: szomorúság. Vízben, tisztában, fürödni: egészséget jelent. Vízben mosódni: dolgozás.

Vizet, tisztát, inni: kedves. Víz, zavaros: rossz. Vizet átallábalni: ellenséged meggyõzöd. Vizet látni:

úbánat, ízetlenség. Vizet inni, hideg: jó; meleg: nem jó. Víz, ha tetszik, hogy ég: öröm. Víz szélén járni:

õknek jó, házasemberek nem kedvelik.

*

Z

Zab. Szükség.

Kernerben: zabot árulni: feleséget cserélni. Zaboszsák útonjárónak szeretõt mutat. Zabkenyeret enni:

utolsó órája közeleg. Meleg zab a testünkön: jó asszonyt mutat. Gvadányi szerint: zabot

: kutyát kefélni.

Zabla. Szerencsés út.

Ha magunk viselnénk a zablát, s egy asszony tartaná: boldog szerelem és uraság.

Zacskó. Nyereség.

Kernerben: zacskó, mely rézkrajcárokkal volna teli: jegyez útonállást. Foltos zacskó: atyafiságos

ölcsön. Kövekkel telt zacskó: álmatlan gond. Üres zacskó: keményszívûség. - 1833-as könyv szerint:

ált zacskó, amelyet egy elõttünk menõ szegény ember sárral töltött volna meg: igen nagy szerencsét

(ternót) jegyez. - R. M. szerint: zacskó, amely hátunkon öntestünkbõl nõne: asszonynak szerelmet,

ánynak gyermeket mutat.

Zaj, amelynek eredetét nem ismerjük: jó hír. Ha látnánk, mi okozza a zajt: megbánás.

Zálog. Adni: szerelem, venni: szegénység.

Zálogház: halála valakinek, akit egykor nagyon szerettünk. Zálogosdit játszani: komoly szerelem.

(1833.)

Zamat (boré): jegyez vendéget.

Zafír. Kellemetlen látogatás.

164

Zápfog, ha fáj: atyafi halála. Zápfogat csókolni: öregasszonyt mutat.

Zápor. Hasztalan fáradság.

Zár. Titkos ellenség.

Zarándok. Lakásod változik. Zarándokkal beszélni: vendégeskedés; asszonynak: csalfaság.

Zárkában ülni: hasznos cselekedet.

Zászló. Ha vinnéd: tekintély; ha messzirõl látnád: zavaros idõ.

Zavar. Házasság.

Zene. Betegnek nem jó.

Éji zene: szívfájás.

Zerge. Veszély.

Zéró. Szerelem.

Zivatar. Betegség.

Zománc. Bánat.

Zöld. Remény.

Zúgás. Fejfájás.

Zugoly. Titkos szerelem.

Zúgolódás. Levél.

Zuhog. Hosszú élet.

Zúza. Szegénység.

*

ZS

Zsák.

1759-esben: zsák (teli): jólét. Zsák (üres): szegénység. Zsák (lyukas): veszteség. Zsákhordó: nehéz

át kapsz. Zsákot vinni: nehéz kereset. Zsákolni: büntetés. (Kerner.) Ha zsákod van, vagy zsákot

újsz: céljaidban akadály. Zsákokat egy kocsin látni: jó üzletet csinálni. Zsák gyümölcscsel: jó háztartás.

Zsákot vinni látni: sok terhet kapni.

Zseb.

Zseb: légy takarékos. Zsebkendõ: valakinek szívességet tenni. Zsebóra: oszd be idõdet. Zsebórát találni:

áratlan nyereség. Zsebtolvaj: ha városban élsz: asszonyi figyelem. Zseb: öregebb embereknek csalás.

Zsebkés: szegénység. Zsebjátszó: jó idõ. (R. M.) - Zseb: ajándék. Zsebkés: hû barát. Zsebóra:

ötelesség. (K.)

Zsemlye.

Zsemlyét enni: betegség. Zsemlyét sütni: bõ jövedelem.

Zsidó.

Zsidótemplom: vizsgáld meg cselekedetedet. Zsidótemplomban lenni: komolyság. Zsidóiskola; pletyka.

(R. M.) Zsidó: szerencsés vállalat.

165

Zsindely. Hideg idõ.

Zsír.

Zsír: csömör. Zsír, égõ: harag. Zsírt fõzni: veszteség. Zsírt enni: rágalmazás. Zsírosnak lenni: betegség.

Zsír disznótól: változás az egészségben. (1759.) - Zsír: szerencse a szerelemben és a kereskedelemben.

Zsírt enni: kellemetlenség. Zsírosnak lenni: gazdagság. (Kerner.)

Zsold. Szerelem.

Zsoldot kapni a cártól, hogy õt dicsérjük: változás hivatalodban. (Z. M.) Kevés zsoldot kapni:

ág.

Zsizsik (a búzában) jegyez végrehajtót.

Zsuzsu (-t) óraláncról elveszíteni: jegyez szeretõt elveszíteni; nyakból: férjet. (R. M.)

Zsuppoltatni: gazdagnak uzsora, szegénynek: nem rossz.

Zsuzsannát (a bibliait) látni: szerencsés jegy.

* * *

166

BABONÁK

BEVEZETÉS OKOSOKNAK ÉS HIVÕKNEK

„A babona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható. Még korunkban is lépten-nyomon

áljuk valamelyik ágával magunkat. A magyar nép tudatában nagyon mélyen vert gyökeret, és

babonák ellen viselt egyházi és világi hadjáratok máig se tudták onnan kipusztítani.

Pedig a babona a józan ész megcsúfolása. Szinte lelki betegségig fajul némelyeknél. A babonát, amely

ényegében nem más, mint oktalan hit, se a tudomány, se a vallás tételeivel nem lehet igazolni, mint azt

szeretnék.

Tévedés lenne azt állítani, hogy a babona csak a tudatlanok, a mûveletlenek lelkét pusztítja. Hiszen

ámtalan uralkodóról jegyezték fel a krónikák, hogy hitt némely rejtett dolgokban. Nemcsak a

ázadokkal elõttünk élõkrõl vannak adataink, de tudjuk, hogy a Hohenzollernek vagy a Habsburgok is

a babonában. II. Viktor Emánuel olasz király egy évig nem vágta le a kisujjáról a körmét.

Hogy honnan származik a babona?

Erre egy a felelet: az õsidõkbõl. A régi vallások mind a babonán nyugodtak. De nem szándékunk a világ

éle népének ezer meg ezer babonájával foglalkozni, elég rengeteg a magyar föld népének lelkét rágó

ák száma is.

Vegyük hát sorba õket.

A magyar nép babonasága is a régi vallásból fakadt. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mégis így van,

nép, a tanyák, a falu lakói megõrizték még eme évezredes múltú babonás históriákat. Szájról szájra,

áról fiúra szállt valamely babona némelyik családban. De még a katolikus vallásban is vannak oly

égek, amelyeket a babonás fantáziájúak könnyen kiaknázhatnak. Például a jó és bukott angyalok

örténetét, a bibliának azt a részét, ahol õrzõangyalokat és ördögöket említ. Meg azután az a sok csoda,

a szentek és Jézus vittek véghez. Itt egy pillanatra meg kell állnunk, hiszen ez a szó: csoda,

bõ fogalmat zár magába, a rajongó minden általa nem értett természeti tüneményt csodának vél,

a tudós, a fizikus vagy hipnotizõr egészen mást tart a csodáról.

Mi tudjuk, hogy manapság nem történnek már csodák, de mégis hiszünk bennük, hisz a vallás

. A tudatlan viszont még ma is lesi a csodákat, és mivel ezek már megszûntek, hát õ maga, a

áziája segítségével, gondoskodik róla, hogy legyen.

Nézzük, mit mond a Babonák Könyve.

Jegyzet

Két kéz írta az Álmoskönyv második részét, a Babonák Könyvét.

Az egyik kéz dolgozott fényes napvilágnál, amikor a kõmûvesek az õ sokablakú, téglából és

õl való házaikat építik, amikor a pincék bolthajtásait falazzák, és a tetõt ráhúzzák arra a

ürességre, amelyet padlásnak neveznek. Napvilágnál rótta a papírost a fénylõ toll és a

énylõ tinta, amikor a nádasoknak nincs hangjuk a szélben, a baglyok alusznak a romfalakban;

ércet nem látni az ingoványon, a vénasszonyok unokáikat dajkálják, vagy az orsót pörgetik,

és világosan látjuk az ács munkáját, amint a közönséges deszkából kaput, kerítést ácsol.

Napvilágnál íródtak a „jegyzetek felett található sorok, amikor nem halljuk a magasból a

ándormadarak kiáltását, a temetõkben nyugalom és unalom van, a Gellérthegy közömbösen

áll a Duna felett, belátni a legsötétebb szobába és kutyaszorító utcácskába is. Nappal: amikor

rejtelem, a szobában nem pattog a régi bútor, a falban senki sem sóhajt, közömbösen

a láng, az esõnek kopogása legfeljebb untat, a hulló hópehelynek fehér színe van, az

167

ajtók nem nyöszörögnek, és a kéményben nem öklendezik az öregember. Mosolygunk, ha régi

árium kerül a kezünkbe a polcról, fejcsóválva olvassuk az ódon könyvek babonaságait, a

ás könyveit, az álmoskönyvek badarságait és az egykori boszorkánypörök históriáit.

Szelíd szörnyülködéssel forgatjuk Varga János Babonák Könyvét, amelyet 1877-ben 300

díjjal jutalmazott a magyar orvosok és természetvizsgálók egyesülete, amelynek

„sok évi fáradsága révén gyûjtötte össze a tudós szerzõ, és amely könyv forrásmunkánk.

A másik kéz - a „jegyzeteket író kéz - éjszaka dolgozott az íróasztalnál. Éjjel, amikor különös

szólal meg a sziget alatt elkanyarodó Duna, tótul, németül, csehül beszélgetnek

hullámok; a Vágból jöttek vizek, amelyek romba dõlt várak, ördög szántotta hegyek,

ázesztendõs legendák, boszorkánymesék világából hoznak postát; a víz felett futó szél éjfél

ájban hirtelen megszólal, emberi hangon jajgat és kiáltozik. A romfalból kiröppen a bagoly, és

ásával riaszt. Mintha valami végzetes közlendõje volna, amint körülrepdesi a régi

épületet. A régi bútorok megreccsennek, mintha egy láthatatlan vendég telepedne rájuk. A

áson láncot csörgetnek a futkározó egerek. A pincében helyét változtatja egy korhadt

, mintha egy bezárt öregember keresné a szabadulást. Az ablakok mögött árnyak

õdnek. Kívülrõl próbálgatja valaki a kilincset. A tûz aluszékonyan pislog, mintha a

éménybõl fújdogálna egy jeges lehelet. A túlsó parton, Óbudán éjfélt ütnek az órák, és az

behunyja a szemét, midõn a téli fák között tomboló vihart hallgatja. Mily sötétek

most az országutak, amelyek mellett feszületek állnak, és amerre a hontalan

útonjárók, láthatatlan arcú vándorlók, céltalan kóborlók elhaladnak! Mily panaszos hangon

üvít az éji szélben a magányos akácfa, amely alatt kétségbeesett bolyongók megpihennek,

õtt felkötnék magukat! Mit beszél a pusztai kútágas, amidõn az éjfél fekete felhõi, mint

õ szörnyek elrobognak a magasságban! Mily rejtelem a táncoló lidércláng a nyírségi

ádasokban, ahová gyermekkori szemem tapadt egy falusi ház kis ablakából! A nádas, amely

vércse vijjog, és benne a bölömbika búg, fodros, kétségbeesett felületével háborgó

ént vonaglik, míg a messzi vadvizek felett a villámsugár lecsap egy árva nyírfába! Mily

, emberfeletti hangjai vannak a téli förgetegnek, amely az utazó kocsiját kíséri az

ágúton, mily keserves sírás hallatszik a keresztutaknál, mily névtelen félelem remeg az

õk mélyében! Ki az, aki elátkozott lélekként kiált az ágasokról a faluvégi udvarházak

örnyékén! Ki az, aki madárijesztõ alakjában hadonász karjaival az õszi alkonyatban! Miért

ás hangja az esti szélnek a temetõk környékén; miért olyan félelmetesek a vén fák a régi

õkben; miért ijedünk itt meg az éji madár zajától, a falevél csörrenésétõl, sírkõ

fehérlésétõl, fejfa árnyékától! Miért van oly különös fénye a messzi pásztortûznek a rengõ

pusztai éjszakában! Miért hallunk másvilági hangot a csecsemõ éjféli sirámában! Miért felejtjük

ünket az újhold sarlóján, amely vérpirosan kel a nádasok felett! Mit tud a szélkiáltó, hogy

idõt megjósolja; mit tudnak a hosszú tél elõl városokba vándorló egerek; mit tudnak az

ó fák, amikor a vihar még messzire van? Régi szélmalmok körül miért oly különös az

, ahonnan a denevérek, halálfejes lepkék elõszállanak? Kopár mezõkön, ahol nem terem

ás, mint bogáncs meg szamártövis, ki jár ködös éjfélen? Miért zendül fel néha a szél, mint a

ûvös vadász kürtje mély erdõs völgyekben, holott a tetõn mozdulatlanok a fák?

És a szerelemnek hány különös körülménye van, amelyet józan ésszel fel nem mérhetünk, csak

éjjelen, amikor Poe hollója károg gyertyavilágunknál! Ha a mindennapi szabályok

óban érvényesek volnának, csúf, fogatlan, zöld hajú férfiak sohasem kapnának világszép

éget, és ráncos vénasszonyok deli fiatal férjet. Pedig e szabályoknak az ellenkezõjét

áthatjuk lépten-nyomon, ha körülnézünk a szerelmesek világában. Hány ragyabunkó ölelget

menyecskét, akiért daliák szíve vére csepeg! Hány öregedõ asszony nyergel meg inas

ábszárával hetyke ifjút, akin nem fognak szép hölgyek bûbájai! Honnan van az, hogy

168

asszonyok után messzi tájakról vissza-visszatéregetnek férfiak, nem tudnak elfelejteni egy

szempárt, tengerzöld tekintetet, egy görbe mosolyt, holott az asszonyok derékon alul

egyformák! Honnan van az, hogy könnyelmû férfiak után nõk késõ öregségükig oly

éget éreznek a szívükben, hogy lángba borul az arcuk a gondolattól! Mi van az öregek

én fa módjára meggörbült alakján, göbös ujján, szélmarta arcán, pókhálós szemén, hogy

veszekednek utánuk a fiatalok! Mi van egyes asszonyok hangjában, hogy azt meghallani

; mi van a hajában, hogy azt megérinteni tûzveszély; mi van a ruhadarabjában,

ában, gombostûjében, hogy évekig õrizgetik a férfiak! Milyen az a perc,

egy józan nõ õrülésig megszerelmesedik! Milyen gõz száll a földbõl, amely elkábítja

mély, komoly férfiakat némely nõ közelében, amely férfiak aztán a legnagyobb bolondságokra

hajlandók! Mit esznek a võlegények menyasszonyuk asztalánál, mit hagynak hátra

elutazott férfiak hideg ágyukban, hogy az asszonyok mindvégig hûségesek maradnak!

Mi van a párnában, hogy a rajta nyugvó fej szerelemrõl álmodik! Mi van az ajtónyikorgásban, a

tarkabarka csergésében, a kéménybõl göndörödõ füstben, hogy elõre megmutatja a

közeledését! Mit tud a hegyével megálló olló és a zúzmarás ablak abrakadabrája?

Bár napközben nevetünk a babonákon: azok körülvesznek bennünket minden lépésünkben,

élkül hogy tudnánk róluk. Szerelmesek, álmodozók, esti tûzbe nézõk, ólomöntõk,

ékcsinálók, idõjárásra és álomra figyelmezõk mindig lesznek a világon, amíg az emberi

élekbõl ki nem hervad a képzelet virága. Ne vessük meg a babonásokat. Õk azok, akik a

élet szürkeségét a maguk primitív költészetével megszínezik.

*

A BOSZORKÁNYOK

A boszorkány minden nép babonájának fõalakja. A legtöbb nép vén, csúnya asszonynak tünteti fel,

hatalmat és erõt tulajdonít neki.

Megronthatják az embert, betegséget, járványt idézhetnek, az állatokra dögvészt hozhatnak, kiszíhatják

föld zsírját, és szárazsággal vagy jégesõvel sújthatnak egész vármegyéket. Õk magukat mindenféle

állattá változtathatják, különösen fekete kakassá vagy macskává, de ugyanezt meg tudják csinálni

árkivel. Éjjelente pedig seprûnyélen a Gellérthegyre repülnek, ahol az ördögökkel vigadnak.

Bár Kálmán király törvénnyel mondta ki, hogy boszorkányok nincsenek, mégis Mária Terézia idejében

az utolsó boszorkánypör az országban.

Akire ráfogták, hogy boszorkány, azt megégették. Szegeden volt esztendõ - két-háromszáz évvel ezelõtt

-, hogy ötven-hatvan embert égettek el.

A boszorkánypörök hátramaradt irományaiból tudjuk, hogy még azokat is megégették, akikre egy ilyen

ínpadra vonszolt szerencsétlen azt mondta, hogy látta a gellérthegyi boszorkánygyûlésen. 1728. évben

német tudós járt Szegeden, és az a frankfurti újságban azt írta, hogy voltak napok, amikor tizenkét

ányt égettek meg egyszerre. Sõt magát a város bíráját is elégették, mert az egyik boszorkány,

a bíró elítélt, látta õt a boszorkányok között. Szinte nevetséges, de így volt. A legfurcsább, hogy

a szerencsétlenek, ha látták, hogy úgyis végük, a legfurcsább badarságokat beszélték összevissza a

íróság elõtt, mivel látszólag megerõsítették a boszorkányok létezésérõl való hitet. Büszkén hirdették,

õket hiába égetik meg, mert az ördög a mátkájuk, az úgyis megmenti õket, és akkor aztán jaj lesz

.

A hiszékenyek és gyávák hittek nekik, és egész jó megélhetést biztosított utóbb a boszorkánykodás. A

ónikák feljegyezték, hogy nem egy boszorkány házában találtak néha arannyal és ezüsttel telt

, amelynél élénkebb bizonyítékot a babonaság mellett képzelni se lehet. Tehát a félrevezetettekbõl

észen gondtalanul éltek a boszorkányok egészen addig, amíg meg nem égették õket. Még a mai

vannak emberek, akik hisznek a boszorkányokban.

169

Jegyzet

Én farkasfogat hordtam a nyakamban tízesztendõs koromig, nem is bántottak a boszorkányok.

De volt egy ismerõsöm, aki egész életében küzdött a boszorkányokkal. Minden pénteken

a boszorkány, pedig böjtös ételt evett.

Ismerõsöm szerint a boszorkány gyakran változtatta alakját, hogy fel ne ismerhesse.

Néha találkozott vele csúf öregasszonyként, aki idegen házakban az ablak mögött bolhát

. A bolhát kidobta az ablakon, ismerõsöm fejére. Ismerõsöm már elõre tudta, hogy

éjszakára a banyához lesz szerencséje. Máskor látta a boszorkányt patak partján ruhát mosni,

õl öreg fûzfának látszott õ, amely a vízre ráhajol, csak ismerõsöm közelében vette fel

kövér, fiatal menyecske alakját, aki kendõje alól úgy villogtatta a szemét, mint egy vadállat.

Mezítelen combjai körül habot vert a víz, és mindig férfifehérnemût mosott. Bizonyosan

férfiakét, akiket bûbájával a másvilágra kergetett. A kancsal szemû boszorkány rendszerint

ült a vízbõl, midõn ismerõsöm alaposan megközelíteni akarta, és olyan hangot

, mint a szélkiáltómadár, midõn eltûnt a kertek alatt. De találkozott vele ismerõsöm

ifjú hajadon alakjában is, akinek olyan sûrû, nagy haja volt, hogy a fésû nem fogta, a

olyan mély volt, mint a tengerszem, csak a szája körül játszadozott valamely mosoly,

hasonlatos volt a boszorkányéhoz. Ismerõsöm gyakran elkóborolt e hajadon után, mert

remélte, hogyha asszonnyá teheti: megszabadul a hajadon bûvös hatalmától. Idegen

ázakban, poros padlásokra, kísérteties szélben búgó pusztaságokra, panaszosan nyögõ

erdõkbe, beomlott szélmalmokba, keresztutakra, város végi árkokba csalogatta el ismerõsömet

hajadon iránti vágyakozás. Holdas éjjeleken felkelt ágyából, és ment ki a szabadba, amerre a

ény rézsútosan mutatta az utat. Valamely rejtekhelyen meg is találta a szép arcú

ányt, amint a haját fonogatta. Ezen találkozások rendszerint azzal végzõdtek, hogy

õsöm életveszélybe került. A boszorkány hajlékony ujjait nyakára fonta, és lassan,

összeszorította a torkát, miközben meredt szemében egy közelgõ boldogság képe

ült. Arca eltorzult a gyönyörtõl, míg ismerõsöm fuldokolva kapkodott levegõ után, és csaknem

örnyet halt az ijedtségtõl. Mindig hálát adott Istennek, ha a bevégzetlenül maradt szerelmi

ól, az ártatlan hajadon karmaiból ép bõrrel menekült haza, és az imádkozástól

önnyebbült.

Végre a boszorkány egy igen ártatlan arcú, fiatal nõ arcát öltötte fel, ismerõsöm nem is

, hogy gonosz boszorkánnyal van dolga, aki feladatává tette élete megrontását.

Feleségül vette az ártatlan arcú hajadont, és azt hitte, hogy ezzel örökre megszabadul a

érctõl.

Ámde az elsõ éjszakán az ifjúasszony bevallotta, hogy õ senki más, mint az öreg, csúf banya, a

menyecske, a pusztai hajadon, akinek haját a fésû nem fogja. Bevallotta, hogy õ már

ázadok óta él, és tetszés szerint változtatja az alakját. Szerepelt már a szegedi boszorkánypörökben,

vízpróbának vetették alá, mert elszívta a férfiak erejét, teljesen tehetetlenné

õket. A vízpróbát szerencsésen kiállotta, lemerült a Tisza fenekére, s percekig maradt a

. A vízpróba után a mérlegpróba következett. Amíg a társai, a többi boszorkányok

nyomtak egy-két latot a mérlegen, és testi súlytalanságukkal bebizonyították boszorkány

, ismerõsöm felesége összejátszott a mészárosmesterrel, aki a mérleget kezelte, és

fontot nyomott. A legvégsõ volt a tûzpróba, amelynek az álboszorkányok mindig

ívesen vetették alá magukat, míg az igazi boszorkány irtózik a tûztõl, mert az halálát okozza.

Ugyanezért ismerõsöm neje szerelmével megvesztegette a szegedi bírót, egy vén ló képében

a bíró szerelmét, amiért is a bíró szabadon bocsátotta, s õ elrepülhetett piszkafáján a

Gellérthegyre.

170

Ilyen és hasonló mesékkel mulattatta ismerõsömet az elsõ és a következõ éjszakákon az ifjúasszony,

más asszonyok testi és lelki bájaikkal, tudományaikkal, szerelmi praktikáikkal,

tapasztalataikkal szokták bolondítani a férfiakat. Ismerõsömmel elhitette neje, hogy

bajában megsegíti, soha el nem hagyja, és ha engedelmesen viseli a nyerget, amelyet

éjszaka a hátára vetett: alkalmas idõben rejtett kincshez juttatja.

Ismerõsöm, aki annak elõtte életvidám, dalos, tréfakedvelõ férfiú volt, házasságában

, otthon ülõ, barátokat kerülõ, túl mogorva kedvû ember lett, aki sohase mozdult

ége szoknyája mellõl. Miután neje megtiltotta neki a boritalt, titokban látogatta a pincét,

egyszer halva találták.

Más ismerõseim is tudtak a boszorkányok létezésérõl, különösen a reménytelen és boldogtalan

, akik városvégi korcsmák, borházak tétlenségében töltötték napjaikat, és

üket a földre sütötték. Tudok férfiakról, akiknek erejét úgy megkötözte egy-egy nõ, hogy

ás asszonyszemélyre még csak nem is nézhetnek szemükkel, nemhogy bármiképpen incselkednének

asszonnyal, akit a teremtõ a férfiak incselkedésére teremtett. Tudok férfiakról,

álomban szívgörcsük támadt, ha egy bizonyos asszonnyal álmodtak. Csak keserves

ás és köhögés könnyítette nehéz fájdalmaikat. Tudok férfiakról, akiket csonttá aszaltak

asszonyok, szárazbetegséget oltottak beléjük, megfosztották mindennemû tehetségüktõl,

saját árnyékukként bolyongtak a világon. Tudok férfiakról, akik mindent,

ületet, nyugalmat, életpályát, tisztes atyafiságot feláldoztak egy nõ kedvéért, és a tömlöc

égy fala között sem tudnak másra gondolni, mint örökösen arra a nõre, akinek rabjai lettek.

Tudok férfiakról, akiknek eltorzul az arcuk, a szívük, a lelkük, midõn egy-egy asszony

ázza õket, hajuk, foguk idõ elõtt kihull, szomorú vénségükben selypítve mondják a

ûbájos nevét.

Ezért én hiszek a boszorkányokban, bár tõlük csak összesen húsz esztendeig szenvedtem, mert

farkasfogat akasztott a nyakamba jó anyám.

*

A KÍSÉRTET

A babonás hit azt tartja, hogy a holtak, ha valamely munkájukat itt a földön nem fejezték be, vagy

haragban voltak, akkor visszatérnek néha éjféltájban a sírból, de kakasszóra ismét vissza kell

ük. Rendszerint fehér lepelbe burkoltan szokták ijedõs vénasszonyok õket látni, és hallják zörögni

csontokat. Legalább így mondják. Magyarországon némely városnak külön házi kísértete van. Így

éldául Lõcsének a fehér asszony, akirõl Jókai Mór regényt is írt.

Különben a hazajáró lélek minden nép babonájában feltalálható, csak a zsidónál hiányzik.

Újabban spiritiszta alapon szokták a babonás emberek a hazajáró lelkeket meginterjúvolni, ami nem

éb a 19. század babonájánál.

Jegyzet

A kísértetekben csak az nem hisz, aki még nem látott kísértetet.

Én hallottam a kuvikot vén eperfákon megszólalni egy délelõttön, kutyánkat behúzott farokkal

kapu körül vonítani, mikor szegény apám haldokolt. Én láttam Misleyt, a szomszédot a

alatt járni, midõn már tíz esztendeje eltûnt, és az özvegye másodszor is férjhez ment. Ha

is Misley volt az õsz ember, de nagyon hasonlított rá. Szakasztott úgy pipázott, rövid,

ó pöffenetekben, mint a megboldogult. Jártam holdfényes éjjeleken a városon kívül, ahol

õleg a temetõbõl jövõ halottak leüldögélnek az árok szélén, és térdeiket állukhoz

171

húzva várják a kakasszót, amíg visszatérhetnek sírjukba. Hallottam sok-sok mesemondást

ísértetekrõl, amelyeket bölcs öregasszonyok adtak elõ, akik már lemondván a szerelemrõl,

án betegségek gyógyításával, ifjak nevelésével foglalkoztak. Ültem csendes éjszakákon

ákban, amelyekben nagyokat roppantak a bútorok, midõn a kísértet ott járt-kelt, helyet

a régi karosszékekben, hideg leheletére megborzongott a tûz a kályhában, a falióra

egyhangú tiktakolásában, az ablakon koppant valami, a padláson lánccsörgetés

, a szekrényben megmozdultak az ócska ruhák, a pincében legurult ászokfáiról egy

égi hordó, a szél bedúdolt a kéményen, az ajtózár pattant, régi könyvek leestek a polcról, és

helyen felnyíltak, a függöny lengett, és a holdvilágos udvaron végigment egy árnyék,

a kutyák veszettül ugattak. Hallottam a keresztútnál éjfélkor fütyülõt, mintha gyûrûs

ó közeledne, hallottam mozdulatlan pusztai kutakat megcsobbanni, láttam kiivott

, amely este telve volt. Hallottam, hogy pásztorok tüzénél õszi éjszakákon néha

kér egy öregember, aki hajnal elõtt úgy eltûnik, mint a köd. Láttam andalgó macskát

elmenekülni a háztetõrõl, cincogó egeret lyukába bújni, hegedülõ tücsköt hallottam

elhallgatni az éjféli csöndben. És láttam álló vízen megjelenõ és elmúló árnyékokat,

eredetét nem tudni. Gyermekkoromban öreg udvarházban laktam, és öregedõ

éveimben ugyancsak egy vén udvarházban ütöttem fel tanyámat, ahol a szél zúgása, jajgatása,

ása emberi nyelven hallatszik, a holdvilág a fák hegyére telepedik, ködbe borul a

ó, messze eltávolodik Buda, éjfél van, a kísértet végigmegy a szigeten...

Vajon csakugyan örökre meghalnak a holtak?

*

GARABONCIÁSOK

A garabonciás is elõkelõ személy a babonások elõtt. Apja maga az ördög, anyja meg a boszorkány, aki

gellérthegyi kirándulása után hozta a világra. Így tartja a néphit.

A garabonciás rendesen forgószél képét ölti magára, vagy mint jégesõ jelentkezik. Vagy egyszerû

szegénylegény, aki végigkoldulja a falut, és jaj annak, aki kérését megtagadja. De rendszerint

szürke köpenyegérõl, amit még a mai napig is felleghajtónak neveznek egyes vidéken.

A garabonciás sárkányon vagy tátoson (nem táltos) lovagol. Ezt ugyan még nem látta senki, de így

épzelik.

Jegyzet

A garabonciást mindenki látta, aki faluhelyen lakott. Madártoll van a kalapjánál, százesztendõs

van a lábán, deres szakáll verdesi az állát, a köpönyege ezer folt, és a tekintete mindig

ókedvû, mintha valami nagy titkot tudna, amiért örökké mosolyoghatna. Nagyon meghálálja,

valahol éjszakára szállást adnak neki. Mesemondással fizet a jótékonyságért. Csodálatos

íneket, hangulatokat, meseképeket olt be a hallgatók szívébe, minden országot és minden

ismer. Mikor hajnalban útra kél, egy láthatatlan kis tojást felejt a zugolyban, amely

ásból egy csodálatos szép madár támad. A hosszú mesemondások, képzeletek, álmok

. Mintha álöltözetû királyfi lett volna, aki fejedelmi ajándékkal fizetett a vendégszeretetért.

*

172

TÁLTOSOK, MEGVÁLTOTTAK VAGY CSERÉLTEK

A táltosok meg a váltottak áldozatai a babonáknak, szerencsétlen-nyomorék csecsemõk, akik vagy hat

, vagy vízfejjel, vagy valamely más testi fogyatkozással születtek. Leginkább azonban a foggal

ületett csecsemõket illetik e megbélyegzõ névvel. Ezeket a szerencsétleneket még a családjuk is

ûlöli. Apja, anyja rossz szemmel nézi, mert azt tartja róla, hogy a boszorkány gyereke, akit az

észett az igazi helyébe. Elhalnak ezek a gyerekek, hiszen senki a világon nem törõdik velük,

ég a szülõk is halálukat kívánják, de néha megesik, hogy egy-egy felcseperedik, ez aztán az egész falu

únyának és ütlegeinek célpontja. Szegény táltosok, ezek a babona áldozatai. A szomorú az, hogy még

áig sem lehetett a népet e babonájából gyökeresen kiábrándítani.

Jegyzet

Ennek a babonának megint csak az asszonyok az okai, akik különben is minden babonának

ói e földi világban.

Életem egy korszakában, midõn éveimet (egy régi udvarházban) fiatal és öreg nõk

ársaságában töltöttem, szomszédasszonyok elbeszéléseit hallgattam, óbudai varrónõk száján át

értesültem a világ eseményeirõl, fiatal cselédlányok mondogatták el álmaikat, tapasztalt kenõasszony

mértékletes életre, nõk gyengédsége, danája, mesemondása, furcsa okoskodása

a korán besötétedõ téli délutánban a kályhatûz duruzsolásával együtt, kártyát

, divatlapot forgattak, könyvbe írott recepteket olvasgattak, különös mondanivalójukkal

öltötték a képzeletemet - ebben az idõben igenis hallottam, hogy van váltott

. Az óbudai Duna-parton találják meg minden esztendõben, mégpedig azon a helyen,

a hajógyár és kikötõ végzõdik, gyepes dombok, homokos buckák, kisvárosi házak,

mellékutcák szegélyezik a Dunát. Rendesen egy vén, rozsdás arcú, veres karikás

û, Darapcsik névre hallgató hajós szedi fel a talált gyereket, miután anyja nem merte csak

folyó partjáig vinni. A Darapcsik gyermekei töltik meg a lelencházakat. Olykor hercegi

érnemû, koronás pólya, selyem fejkötõcske jelzi, hogy a gyermek a gazdagok bölcsõjében

ületett. Nemegyszer pénzesboríték fekszik a talált csecsemõ mellén. (Ezektõl a borítékoktól

tüzes a hajós arca.) Máskor csak rongyos ruhácska, madárijesztõrõl való kacat burkolja

a süvöltõ, õszi szél elõl a gyermek testét. Néha már a Duna szürke hullámai vették hátukra a

ált gyermeket, akinek sírása (a hidegtõl és a magánytól) keservesen hangzik a néptelen

felé. Messze még a Lánchíd, ahol a rendõr áll... Ám Darapcsik meghallja még a

ában is a gyermeksírást, rövid nyelû evezõjével, mint sánta ember a mankójával,

ürgõsen kocog a víz hátán az úszó csomag után. A vén hajós a jajgató gyermekkel már

örülbelül harminc esztendõ óta járja az óbudai partokat. Megtörtént már, hogy suhogó dáma

alkonyattal az óbudai homokbuckák között, és kétségbeesett tekintettel várta vissza

víz hátáról a vén halászt. Darapcsik nem tud se magyarul, se tótul, valami alig érthetõ nyelvet

él, amelyet tán a halaktól tanult. De mindig megérti ezeknek a könnyes szemû,

ástól sápadt ajkú úrihölgyeknek szótlan panaszát. Megnyugtatja õket a maga

én, és tovább csónakázik a titokzatos, nagy vízen.

*

A LIDÉRC

A babona azt tartja, hogy a lidérc a rossz szellem szolgája, vagy maga a gonosz. Alakja a bolygótûz, az

kis kékes láng, amely a mocsaras vidéken, ott, ahol földbe temetett állati testek rohadnak, szokott

éjjelenként fellobbanni - a természet törvénye szerint. De a babonás nem engedi a maga lidércét. Azt

õneki hiába magyarázzák, hogy a kékes lángocska miképpen keletkezik, õ lidércnek hiszi azt holta

áig. A kukorékoló tyúk a másik alakja a lidércnek. A satnya aprójószág is lidérc a szemében, és

173

azokat kivégzi. A jószág fejét a küszöbre teszi, és baltával elüti a nyakát. Ha a fej kifelé esik, az jó jel,ha a szobába hull vissza, akkor vigyázni kell, mert egy éven belül tûz lesz a házban.

Jegyzet

A nyíri nádasok között láttam a lidércet.

Akkor még állottak azok a névtelen vadvizek, amelyeknek partján napokig mehetett a szekér a

érõ sárban. A hold felhõk mögött bujdosott, és az õszi éjszakában nagy magasságból

a láthatatlan vadludak kísérteties kiáltása. A nádas megremeg éjfélkor, mintha maga

megijedne a kísértetektõl, amelyek mélyein ébredeznek. Hányszor haladt elõttem a lidérc az

ányon, mint egy éjjel járó búbospacsirta, amely tüzet hord a hátán. Futott a lidérc, mikor

ár majdnem beértem. Kék lángja úgy csalogatott, mint a halál, e hosszú utazás végleges célja.

Eltûnt, majd felbukkant. Árnyak mozogtak körülötte - tán a kincsásó parasztok vagy nádi

árok. Elõjött a ködbõl és sötétségbõl, amikor egy falusi ház ablakából nézegettem az õszi

ét, és szomorú gondolatoktól lehorgasztottam a fejem. Feltûnt váratlanul az éjféli útban, és

ígért, mint egy csalfa asszony. Mindig megremegtem, ha megláttam; mindig valamely

ás volt õ változatos életemben; sohase múlt el történés nélkül a napom. Bizonyos, hogy a

életleneknek, a meglepetéseknek, a katasztrófáknak és nagy szerencséknek nincs közük az

normális életéhez. Amilyen csodálatos és kiszámíthatatlan a következõ perc, a

átyolba burkolt holnap, a beláthatatlan jövõ, a mély sötétségbe takart emberi sors: - olyan

a jelek, amelyek sorsunk jobbra vagy balrafordulását elõre jegyzik. Csak akkor

énk a bölcsek és okosak cinizmusában, babonamegvetésében, ha õk legalább tudnának

a jövendõrõl. De még csak annyit sem tudnak, mint a kártyavetõ cigánylány. Addig,

íg a legbölcsebbek sem mondhatják meg sorsunkat, ne bántsuk az ártatlan lidércet, amely

meglep, megijeszt, ha ködös éjszakákon szembejön velünk az országúton, de eseménytelen,

ürke életünkben szeretjük õt valamely kedvezõ jeladásnak tekinteni. - Újholdkor

ércet látni ma is szeretnék, mert ez bizonyosan friss pénzt jelent.

*

ÚTONJÁRÓK

A babonás nép különösen szereti a fantáziáját borzasztó és megfoghatatlan dolgokkal foglalkoztatni. A

épmesék legtöbbje teli van rémes szörnyekkel, kísértetekkel, járkáló, sírjukból kikelt holtakkal és

átkozott hercegekkel. Csupa olyan alak, akivel még senki sem találkozott, és nincs olyan, aki meg

á mondani, hogy ki gondolta elõször õket.

Ilyen mesés alak az Útonjáró. Rendesen egy csontig aszott vén koldus, akire aztán ráfogják, hogy már

el volt temetve. Az ilyet aztán üldözik, elzárják elõtte erszényüket, hogy a szegény ördög tényleg

a sírba kerül.

Útonjáróknak azért nevezték el ezeket a szerencsétleneket, mert senki se látja õket pihenni, folyton

árnak faluról falura, és a babona szerint, ahol megpihennek, ott meghal valaki.

Jegyzet

Aki sokat utazik kocsin vagy gyalogszerrel, az már találkozott vele. Vannak olyan emberek,

valamely titokzatos, érthetetlen okból nem tudnak egy helyben megmaradni, hanem egész

életükben ide-oda vándorolnak; mennek, anélkül hogy valaki hívná õket, beállítanak falvakba

és városokba, ahol senkit sem ismernek, barangolnak országutakon, amelyeken azelõtt sohasem

ártak, meghúzódnak konyhákban, istállókban, csûrökben, ahol a napszállat éri õket. Látni

õket kukoricások mellett heverészni, gödrökben tanyázni, vándorcigányok közelében üldögél174

ni, mindig menni északról délnek, keletrõl nyugatnak. Az õ lábuknak nincs semmi se messzire,

õ gondolatvilágukban a legmesszebb városok egymás közelébe kerülnek. Nem felejtik el, ha

jól bántak velük, viszont a rossz bánásmódot is megjegyzik. Emlékeznek az ebekre,

megugatták õket, a haragos hajdúkra, akik reájuk förmedtek, falusi kóterekre,

õl a holdat nézegették. Útközben, bolyongásaikban felszednek mindenféle babonaságot,

alkalomadtán egy falat kenyérért vagy egy jó szóért továbbadnak. Tudnak mindent

ógyítani, és ezerféle hazugság, mesemondás, nóta van a tarisznyájukban. Olykor mulatságos

, hogy napestig el lehet hallgatni õket útszéli csárdákban vagy a szekér kasfarában,

á útközben felkéredzkedtek. Máskor ok nélkül megszöknek a napszámból, amellyel a

ószívû gazda megkínálja õket. Nem tudják, hol születtek, hány esztendõsek, megszokták a

, mint az esõs idõt. Éjszaka, midõn a kutyák veszettül ugatnak, elmegy az úton járó

falu alatt. És ha véletlenül még fiatal a legény, néha egy lányszívet is cipel a tarisznyájában.

*

A SÁRKÁNY

Ma már kevés kárt okoz, de régente egész országok féltek hatalmától - a babona kedvenc alakja. A

étfejû és kilencfejû szörnyeteg kizárólag fiatal szüzekkel táplálkozott, és annyi kincse volt, hogy az

ész földet megvehette volna rajta.

Néha még ma is kísért a sárkány.

Ha egy vidéken kiapadnak a kutak, azt mondják, hogy sárkány költözött beléjük, az itta ki a vizét. Ilyen

fiatal lányokat eresztenek a kútba, akik nemegyszer az életükkel fizetnek a nép babonájáért.

Meghalnak az ijedtségtõl. Az 1870-es években még az újságokban is megjelent az a hír, hogy egy

énasszony sárkányt látott egy felsõmegyei falu határában egy barlangba osonni. A falu egy hétig éjjelnappal

volt, míg aztán vasvillákkal felfegyverkezve a mondott barlang felé indultak, ahol találtak

- egy vadmacskát.

A sárkányok különben, a babona szerint, nagyon el vannak foglalva a kincsõrzéssel, mert tudvalévõ,

ez a legfõbb hivatásuk. De a sárkány gyakran otthagyja a kincsét, és csak néhány lelket hagy ott,

, ha netalán avatatlanok közelednének a kincshez, hangos jajgatásukkal két vármegyébõl is

ívják a sárkányt, aki ott is terem egy-két pillanat alatt.

Ezek a rejtett kincsek már nagyon sok embert fosztottak meg a józanságától. Egy egész könyvet írt

egy ügyes csaló ezekrõl a kincsekrõl és a módról, hogy miként lehet birtokukba jutni.

Német nyelven jelent meg a könyv, de magyarra is lefordította valaki, és ötven meg száz forintot kért

érte a hiszékenyektõl a múlt század közepén. A könyv szerint Dáriusz és Salamon király rengeteg kincse

a földben van elásva, és ezek felkutatásának módjára tanítja meg a könyv a hiszékenyebb

.

Különben, hogy a könyvnek mentül nagyobb legyen a keletje, egy szerzetes szerepel a szerzõje gyanánt,

és hemzseg a latin szavaktól, amivel eléri a szerzõ, hogy legalább imponál a tudatlan olvasónak.

Jegyzet

Régi figurája a babonáknak, mi csak gyermekkori meséinkbõl emlékezünk rá. Mély vízmosású

ölgyekben, amelyeknek sûrûségébe nem lát emberi szem: lakott a sárkány, de sajnos, mi már

láthattuk. Az én jegyzeteimben csak annyi van a sárkányról, hogy vénasszonyokat

így, akik semmiféle kincset nem õriznek.

*

175

A CSODÁKRÓL

Ma is hallunk még néha csodákról, amelyek itt-ott estek. Néha a Szûz Anya jelenik meg egy babonás

elõtt, vagy valaki azt álmodja, hogy a pincéje falán Veronika képe festõdött. Az ilyenek

telebeszélik aztán az egész falut a velük esett csodával, úgyhogy szentek lesznek idõvel, ami

én jövedelmezõ foglalkozás.

Az is megtörténik néha, hogy valaki egy erdõben látja meg Szûz Máriát. Persze, a dolognak híre fut. A

ívõ lelkek meg messzi falukból is odazarándokolnak, hátha nekik is megjelenik Szûz Mária.

Hát még akkor, ha - mint a múltban történt - forrás fakad a sziklából, amelynek gyógyító ereje van. Ez a

özönséges természeti jelenség nemegyszer támaszt maga körül templomot, amelyet az egyház emel,

át, amit rendszerint egy élelmes ember építtet, aztán kész a zarándokhely. Így keletkeztek a régi

úcsújáróhelyek és azok csodái, ami természetes is. A buzgó népen erõt vesz a rajongó hit és vak

a búcsúk csodatévõ ereje iránt. Így tesz csodákat ma az Isten a természet képében.

Jegyzet

A fentebbi sorokat egy hitetlen kéz írta, míg én igenis, hiszek a csodákban; életünk,

észségünk, épségünk, nem boruló elménk: a csodáknak láncolata. Csak gondoljunk földhözverõ

bánatainkra, mosolygásra változott vad kétségbeeséseinkre, gyötrelmes nyavalyáinkra:

õl kiláboltunk! Gondoljunk a máriapócsi országúton vezeklõ búcsúsokra, a magtalan

, a nyomorékokra, a gyógyíthatatlan betegekre, a rút sebekkel borítottakra, a

férfiakra, a bénákra és reménytelen szerelmesekre, akiket évenként meggyógyítanak

magyarországi zarándokhelyek. Hová menjen az, akin már se patika, se doktor nem segít?

Aki búcsúzik életétõl, teng-leng, mint az õszi falevél, mosolygást többé nem ismer az arca,

öröm elköltözött a szívébõl, a szerelemrõl csak emlékeibõl vagy hallomásból tud? Hová

, akit az élet úgy porba sújtott, hogy egyenesen többé nem állhat meg, fejét nem

fel, szíve megroskadt?

Magyarország gazdag a csodatevõ helyekben. A búcsújáró-templomok fülkéiben nemhiába

üggnek az otthagyott mankók, a kövér viaszgyertyák egy-egy meggyógyult szívet jeleznek.

Bizony nem járna századokon át az ájtatos nép napi járóföldeket, ha ez eredménytelennek

. Hiszen már ott kezdõdik a csoda, hogy a betegek és öregek megteszik a hosszú

, amikor az ágyukból is alig kelhetnek fel.

Sokan hagyták betegségüket Máriapócson, Besnyõn és a többi szent helyeken, amikor Mária

elkövetkezett. Sok meggyötört, ronggyá lett ember, asszony tért vissza a fehér

ágúton onnan, és kezdett új, boldog életet. Századok messziségébõl hangzik a búcsújárók

ája, száz esztendõk mutatják a hitetleneknek a megtérés és boldogság útját. Hegyekké

õhetett a bûnök sokasága, amelyektõl az igazhitûek megszabadultak, és befejezték álmatlan

éjszakáikat, kínzó betegségeiket, reménytelen fájdalmaikat.

Prédikálhatnak a bölcsek, amit akarnak. A föld népe nem mulasztja el Mária napjait. Ha majd

öreg leszek, és visszaemlékezéseim miatt nem hunyhatom le a szemem a hosszú éjszakákon:

augusztusi napon Pócsra gyalogolok, lehetõleg egy öregasszonnyal társulva, és gyertyát

újtok Máriának, hogy engedje meg elfelejteni mindazt, ami odáig történt...

*

176

A RAJONGÓK

A vallásos babonák sok embert már a tébolyodáshoz, az õrültekházába vittek. De milliókra megy

a szerencsétleneknek a száma, akik megállottak a lelki betegség feleútján, s mint hülyék

õdnek a nép irgalmán.

A tébolydákban mindig látni oly szerencsétleneket, akik magukat pápának vagy Jézusnak, Máriának,

Megváltónak vagy Istennek képzelik. A világot akarják rendszerint elpusztítani vagy megváltani.

Csodákról beszélnek, amelyeket õk végeztek, mások meg a mennyek országáról - ahol gyakran járnak.

A múlt század közepén egy vallásosságába elvakult szerencsétlen a saját fiának nyakát vágta el, mint a

ában akarta Ábrahám fiát az Istennek áldozni.

Szerencsétlenek, akik minden csekélységbõl már csodát látnak. Istenes dolgokról, vallásról, hitrõl

élnek folyton, mennybéli intelmeket hallanak állandóan, önmagukat kiválasztottaknak képzelik.

Hetekig éheznek, letépik magukról a ruhát, mert Isten így parancsolta nekik.

Van köztük olyan, aki az ördögtõl megszállottnak képzeli magát. És ezeket nem lehet soha rögeszméjükbõl

ógyítani.

A szabadságharc leveretése után - amikor az ország a legkeserûbb megpróbáltatásoknak volt kitéve -

egész csomó ilyen vallásos vezeklõ volt, aki az ország bûneiért vezekelt. Ilyenek voltak: a t-i meztelen

, a híres topáni éhezõ takács, és különösen nagy híre volt a szegedi ördöngõs lánynak. A t-i

asszony húsz évig feküdt egy szalmazsákon, pokróccal letakarva, a falu végén roskadozó

ázában, és az ura mutogatta az odazarándoklóknak egy kis pénzért, kegyes adományért - így szebben

- feleségét, akinek teste húsz év óta nem tûri a ruhát. Míg aztán a csendbiztos bekísérte mind a

õt a vármegyeházára, de akkor már tûrte az asszony, hogy felöltöztessék.

A topáni éhezõ takács, mikor a mestersége befagyott, beállt búcsúvezetõnek. Aztán úgy beletanult a

ákba, hogy végül rajta is kiütött a szent élet.

Panaszkodni kezdett, hogy nem ízlik neki se étel, se ital, a jó emberek próbálták felingerelni elpetyhüdt

ínyét, de a takács csak nem akart enni. Persze, a dolognak híre ment, jöttek mindenfelõl az emberek

ízletesebbnél ízesebb ételekkel, de a takácson nem segített semmi. Csak ült a házában, és kis

épeket ajándékozott látogatóinak emlékbe. Cserébe persze szívesen vette, ha néhány forintota mellette álló perselybe.

Egy csúnya, esõs, õszi napon, amikor nem is gondolt rá, hogy búcsúsok kereshetnék föl, szörnyen leitta

át.

Mikor aztán jöttek a búcsúsok, úgy találták tökrészegen. Így lett vége az éhezõ csodának, aki a világ

ûneiért vezekelt.

A szegedi ördöngõs lány, az már vallási mániákus volt. Vallási õrjöngõ volt, és ezenkívül még a

ézség is gyötörte. Persze, a jámbor emberek azt hitték, hogy az ördög szállta meg.

Már kislány korában istenes Katuskának hívták. Folyton a templomban tartózkodott. Aztán a sok

ájtatoskodással a lány meg a szülei a nehézkórt gondolták gyógyítani, persze minden siker nélkül.

Órákig hevert néha önkívületben, ilyenkor sírt, imádkozott, káromkodott. A baj mindig jobban úrrá lett

, s ekkor a lánynak egy csodacsengettyût kerítettek, amelyet Rómából hoztak a pápa áldásával, s

án, ha rohama volt, ezzel a csengõvel csengetett. Ebbõl a babonások olyan nagy esetet csináltak,

hetedhét vármegyébõl jöttek az istenes asszonyok, hogy segítsenek a lány baján, mert az orvost

engedte magához. Magukkal cipelték minden búcsúra, míg aztán nyoma veszett.

177

Jegyzet

Egy régi mondás tartja, hogy minden asszony megszépül, mikor imádkozik. A regényírók,

ók tudják ezt, és a templomot a férfiszívek veszedelmes helyének jegyzik a

érképeken. Hátha még azt tudja az ember, hogy érte imádságot mondanak a bolthajtás alatt!...

Imádkoznak drága, gyönyörû ajkak, a leghatalmasabb Úr pártfogásába ajánlanak szegény

érfiakat, forró fohásszal emlegetnek nevet, amelynél szeretettebb nincs a Kárpátok alatt!

Valóban: csak szerencse kísérheti annak az embernek a lépteit, akiért egy asszonyszív buzgón

ádkozik a templomban. Tudják ezt azok, akik nagy veszedelmeken, megpróbáltatásokon,

utazásokon mentek keresztül. Tudják ezt azok, akik a tömlöc szalmáján reménytelenül

árták a holdsütést, akik nehéz betegségben, elhagyatva forgolódtak ágyaikon, akik rablók

és gyilkosok kezébe kerültek, akik csatákban a fülük mellett hallották elsüvölteni a golyót...

Asszonyok imádsága nélkül még a lábukat is elveszítenék a férfiak.

Csak ne bántsuk a vallásos nõket, nélkülük olyan sivár volna életünk, mint az okoskodó férfiak

megfosztani szeretnék minden örömteljes reménységétõl.

Ki építené karácsony adventjében a Luca-széket? Ki kelne fel vaksötét, hóförgetegeshajnalon, hogy lámpásával a térdig érõ hóban a rorátéra menjen? Ki látogatná a

önyörteljes éjféli misét? Ki üldögélne a kék délutánok álmatag litániáin? Ki látná Máriát

önnyezve a szentképeken? Ki tartaná meg a kántorböjtöket, a pénteket, a nagyböjtöket? Ki

örvendezne virágvasárnap szentelt barkájának? Ki várná búzaszentelõ boldog vasárnapját? Ki

keresztet a kenyérre a szelõkéssel? Ki szenteltetné meg a jó ízû sonkát és tojást húsvét

án?

Ha nem volna vallásos, istenfélõ nõ, ha nem volnának rajongók, akár hiába írnák fel a

ések a három királyok nevét a szemöldökfára farsang kezdetén, akár hiába húznák meg

ént és alkonyatonként a harangozók harangjaikat, akár hiába vinnék haza az Úr szent

ét az óvatos asszonyok, hogy a ládafiába zárják... A férfiak elõbb-utóbb elfelejtenék

ásukat az élet gondterhes tennivalói között. Mindig kemény kenyeret ennének, mert az nem

meg gonosz asszony keze alatt, aki a kenyeret szentmise idején dagasztotta. Nem látnák

öbbé a vérzõ szüzeket, akik bizonyos napokon Krisztus öt sebének helyén (ahol Megváltónkat

a lándzsa, a szög és a töviskorona) vérezni kezdenek. Árvizek, aszályok,

áborúk, járványok idején nem tünedeznének fel azok a megszállottak, akik megsegíthetik az

. A középkor sohasem múlik el. A harangok csengésében, a keserves zsolozsmákban,

fájdalomteljes életben: kinyílik a vallásosság minden szenvedésért kárpótoló világa.

Hová meneküljenek az emberek, ha már a hitüket is el akarják venni? Ne bántsuk azokat a

ákat, amelyek a hitélettel vannak összefüggésben.

*

A KINCSÁSÓK KÖNYVE

Az alábbi sorokat a Babonák Könyvében találtam:

„A kincsásók könyvének teljes címe ez: Fõ kényszerítése minden léleknek avagy lelkeknek, akik a

õ-égben, földön, vízben, akárhol õk vannak; úgyhogy azoknak egy szempillantás alatt meg kell

, és az emberek kérése szerint cselekedni. Ezen könyvecske szerzõje tisztelendõ Páter éberhardus,

Bavariában, Engelstadt városában.

Varga János, a Babonák Könyve írója látta két szemével a könyvet egy öreg vándorlónál, ezért viselje õ

a felelõsséget az alábbiakért.

178

A kincsásók könyve szerint Dáriusz és Salamon királynak borzasztó kincsei vannak a föld gyomrában.

(Dáriusz kincse után egy oláh kecskepásztor útbaigazítása nyomán az osztrák kormány két pionírszázaddal

a Hunyad megyei havasok között 1857-ben.)

A föld belseje nem tûrné a kincseket, kilökné gyomrából, ha az ördögök, közöttük Terophile, a kincsõrzõ

fõszellem, nem õriznék a kincseket.

A kincs a föld gyomrában idõnként tisztítja magát: lángot vet nagypénteken és Szent György éjjelén.

Az igazi kincskeresõk tehát e nevezetes éjszakákon lesbe állnak, többnyire akasztófák helyén vagy

útnál. S jól megjegyzik azt a helyet, ahol lángot láttak fellobbanni. Szentelt krétával és tömjénnel

ört vonnak maguk körül, mert Terophile tüzes paripákon, vaskocsikon nyargal ily éjszakán, és

elgázol a szent körön kívül.

A kincsásó társaságnak hét tagból kell állni, köztük egyik anyjának hetedik gyereke, mert csak õ

emelheti fel a kincset.

A kincsásás éjfélkor kezdõdik, miután a legközelebbi ház ablakára egy egész sült csirkét helyeztek el a

õrzõ számára.

A mester (a társaság feje) kezdi az ásást hét ásónyommal. A többi utána ugyancsak hét ásónyommal.

Közben igen halkan Szent Kristóf imádságát kell mondani.

Ásás után bevonulnak egy szobába, ahová nem láthat be idegen szem, és a földre (pádimentumra) kört

, beleírják János, Lukács, Márk és Máté evangélisták nevét, Adonaiét, Jézusét, az alphát, az

ómegát, a thétát, és kezdetét veszi a szertartás, kelet felé fordulva.

A kincsásók a kör közepére állnak, és végigimádkozzák a könyv összes imádságait. Kezdõdik az

ádság a 68. zsoltáron, aztán következik egy evangélium, amelynek eleje így szól: „Kezdetben vala az

Ige, és az Ige Istennél vala.

Aztán jön a „hétlakatú szentlélek imádsága, más néven: „a hét mennyei zár, amelyben a „Nagy

Adonai-hoz, „Emánuel nagy úristenhez és „Szabaóth nagy istenhez folyamodnak a kincsásók.

Ezután végre megidézik Terophilét, a kincsõrzõ szellemet. Így:

- „Hallod-e, Terophile! én téged esküdtetlek a mindenható Isten nevére, a Jézus Krisztus szent vérének

ására, az apostolok, kántorok és konfesszorok, szüzek és özvegyek érdemeinél fogva, hogy te itt

jelenj meg, szép és tetszetõs ábrázatban, minden ijesztgetés, zörgés, rémítés, csalárdság és

ámítás nélkül, s hoz nekem azonnal ötszázezer darab aranyokat, tallérokat, forintokat jól elkelõ

Ferdinánd korabeli pénzbõl. Karbunkulusokat, klenódiumokat, smaragdusokat; s azokat tedd le minden

és nélkül.

Ezután még nyolc Mária-imádság mondatik, napkelet felé fordulva. S imádságok elhangzása után

Terophilénak meg kell jelenni a kívánt dolgokkal.

*

A KURUZSLÓK

A szegény ember, ha valami baja volt, a legritkább esetben ment orvoshoz, megrögzött bizalma mindig

javasasszonyokhoz, kuruzslókhoz vezette, s ez nemegyszer életébe került a jámbornak.

Tán az egyik ok volt, hogy a ráimádkozás, kifüstölés olcsóbb volt, mint a patika. Pedig a fél font

vagy szakajtó liszt, amibe a kenegetést a kuruzslók számították, sokszor több pénzbe került.

No meg a szégyen. Ez az ósdi, beteges hajlam, amivel még ma is sokan viseltetnek némely betegségük

ánt. A kuruzslónak persze csak hasznára volt ez, amelyet igyekezett mentül sikeresebben kiaknázni.

A kuruzslók személye körül mindig a homály, titokzatosság lebegett, amelyet mesterségesen

ámasztottak.

179

Csodatévõ õsszüleik voltak, tõlük nyerték tudományukat, vagy boszorkány õsanyjukra hivatkoztak, ami

jobban emelte a tudatlanok elõtt értéküket.

Százesztendõs juhászok, csontig aszott anyókák sorából kerültek ki a kuruzslók, akik mindenféle

ékkal és füvekkel gyógyítgatták a hozzájuk forduló parasztokat.

A kuruzslók legveszedelmesebb fajtája az angyalcsinálók. Bûnbe esett fiatal lányok, akik tiltott

ük gyümölcsét szerették volna eltüntetni, számtalan esetben életükkel adóztak vétkükért. A

Dunántúlon különösen pusztítottak az angyalcsinálók, ahol a meggazdagodott parasztok, hogy a föld ne

ácsolódjon több kézre, nem akartak egy gyereknél többet.

De számtalan azoknak a betegségeknek a száma, amelyet a közhit szerint csak a kuruzslók tudnak

ógyítani.

Jegyzet

Amikor még csak kirurgusok, borbélyok, kuruzslók és kenõasszonyok õrködtek a magyar

életére: a temetõi fejfákon senki se adta alább kilencven-száz esztendõnél élete hosszúságát.

Ezek a nagy étvágyú, nagy természetû magyarok a betegséget is oly könnyen elviselték, mint

ármely istencsapást. Kétszer-háromszor házasodtak. Már az én nagyapám is elmúlt hetvenesztendõs,

új asszonyt vett a házhoz. Kilencvenkét esztendõs korában betegedett meg

õször komolyan, és halálos ágyán az volt a teendõje, hogy törvényes házasságra lépjen egy

. Szinte olyannak látszik messzirõl a régi Magyarország, hogy az emberek örökké is

éldegélhettek volna, ha nem járnak télen disznótorba (gyomorelrontás miatt), vagy nem

meg boros fõvel a szánkón, mialatt elbóbiskoltak.

A kirurgus eret vágott, ha igen nagy volt a baj, s ettõl meggyógyult mindenki. A kenõasszony

ócázta a páciensét, ez is használt. A borbélyok remekül húzták a fogakat. És a kuruzsló

ógyított minden betegséget, amelyet a többiek nem tudtak.

Egy bizonyos Szirákiról, aki az én gyermekkoromban a leghíresebb kuruzsló volt, valahol már

írtam. Sziráki (de más Sziráki sem) nem ijed meg semmiféle betegségtõl. Mindenre tud valami

ágot. Lyukas veséjû embereket tartott életben például az óbudai asszony teájával, régen

álra ítélt mellbajosoknak nyújtották meg életüket a kuruzslók, fél lábbal sírban lévõ

embereket ráncigáltak vissza e világra. Beszélhetnek a bölcsek, cinikusok, amit akarnak:lehet mindenki, akinek diplomája van, de a kuruzsláshoz (hogy valaki megélhessen a

égébõl) az kell, hogy a kuruzsló gyógyítani is tudjon. Olyan kuruzslót a bolond sem

fel, aki csodálatos gyógyításaival nem szerzett magának hírnevet. Miért jártak Szirákihoz

harmadik vármegyébõl is a betegek? Bizonyosan nem a szép szeme kedvéért - csúf,

ánképû, száraz emberke volt -, hanem mert értett a csudatételhez. A másvilágról

áncigált beteg a legjobb dobos. Esztendõk kínzó nyavalyájából kigyógyult ember nem

a száját. Ágyhoz, szalmazsákhoz nyomottak, amikor a kuruzsló javaslatára talpra

állnak, elevenen hirdetik, hogy az orvostudománynál van valami felsõbbrendû hatalom: a

ókba vetett hit és a természetes gyógymód, amelynek nyitját ezek a titkos emberek

tudják.

Õk ismerik jelentõségét a füveknek, zsályáknak, vadvirágoknak. Az õ patikájuk a nagy

észet, amely a beteg kutyát is megtanítja arra, hogy milyen fûvel gyógyítsa magát, csak az

elõtt titkolódzik. Az õ tudományuk a tapasztalatokon alapszik, amely emberöltõkre

úlik vissza a múlt idõkbe: amikor még az emberek boldogok és egészségesek voltak. Az õ

mesterségük oly titokzatos, mint a bráminok és fakírok mûvészete, amelynél még napjainkban

csak tapogatódzik az európai tudomány. Vakok botorkáltak a téli síkságon az egykori

Szirákihoz, holdkórosokat hoztak újholdkor a befagyott Tiszán át csengõs szánon, keserves

180

falusi szekéren tarka dunyhák alatt érkezett meg a hideglelõs parasztgazda, selyemruhás

ék súgták meg titkaikat, amelyeket orvosnak sem mertek bevallani, komoly, mély,

hatású polgárok doboltak ujjaikkal katonamarsot a kuruzsló asztalán, harapós

ûzleányok vicsorgatták fogukat, hervadt kis parasztok nézték elgondolkozva a lábuk

át... Sziráki gyógyított mindent. Néha bezáratta a megyei fõfiskus a tömlöcbe, akkor a

egészségét hozta rendbe.

Bár igen sokat köszönök a jó orvos uraknak, akik többször életben tartottak, mégis: ha egyszer

öreg, gazdag ember lehetnék, vénségemre a jó szakácsné és a kenõasszony mellett tartanék

ázamnál egy mindentudó kuruzslót is, aki átlépetné velem a holdsugarat a harmatos fûben, ha

ércnyomásom volna, ráimádkozna kelésemre, megszabadítana a hidegleléstõl...

*

SZERELMI BÁJITAL

Ez is a kuruzslók specialitása. A megigézéshez, az elbolondításhoz van erre szükségük a szerelmes

ányoknak és -legényeknek. Kedvesük italába vagy mosdóvizébe kell önteni, hogy használjon.

Gyakori eset, hogy ilyen bájitallal megitatottak belepusztultak a kuruzslók kotyvalékába.

Jegyzet

Tedd a kezed a szívedre, olvasó, és gondold meg, hányszor adtad volna be az italt azoknak,

céltalanul, a legkisebb reménység nélkül szerelmes voltál! Mily jó lett volna, ha szemük

, szívük feldobogna, karjuk kitárulna! Ki nem gondolt már a babonás kõrisbogárra,

hiába intézte ostromait?

*

ERÕLEKÖTÉS

A kuruzslók másik gyártmánya, amely arra szolgál, hogy valamely boldog házasságban élõ férfi vagy

õ erejét megkösse. Magzattalanná tegye házasságukat. Rendesen a férfi régi szeretõje vagy a

elhagyott kedvese szokott vele kedveskedni. Így tölti ki bosszúját.

Jegyzet

Ehhez a babonához nem kell kuruzsló, tudnak róla a költõk, gyóntatópapok és szerelmesek.

Rendszerint valamely titkolt szerelmet jeleznek, amelyet az ember még önmagának sem

észel bevallani. Hûtlen szeretõk, keserves csalódások, éjjeli álmatlanságok, fogcsikorgató

ágyódások okozói ennek a jelenségnek. Ismeri minden férfi, akit a legnagyobb szerelem

özepette faképnél hagytak; ismerik az éjszakajárók, a veres karikás szemûek, borospohárba

ézegetõk, a kertek alatt bolyongók, a madárijesztõvé váltak. Mindennapi dolog. Elmúlik

ától, mint a nátha. Egyszer majd elmegy valaki a bús férfi szemei elõtt, akinek láttára

, csodálatosan elfelejti minden eddigi búbánatát. Az okos kuruzsló - legjobb ilyenkor a

vénasszony - legfeljebb gyorsíthatja a gyógyulást.

*

181

A MÉHMAGZAT UJJA

Egyike a legszörnyûbb babonáknak. A néphit szerint az anyaméhbõl kivágott magzat ujja úgy világít

éjjel, mint a gyertya, de csak annak, aki kezében tartja, más nem látja.

A híresebb haramiáknak - a babona szerint - volt ilyen gyertyájuk.

A kisgyermeket a kuruzslók nagyon sok babonára használják. A kisgyermek szíve, nyelvecskéje több

ázsszernek fõalkatrésze, a halott gyermek ingének is nagy erõt tulajdonítanak a kuruzslók.

Jegyzet

Régi középkori babona. Minden babonáskönyvben elsõrangú szernek ajánlják. Napjainkban a

árosi nõk viselnek bundát, amely úgy jön létre, hogy a még világra nem jött ázsiai bárányt

úzzák meg. Breitsvancnak hívják. - Az én jegyzeteim szerint különös jelentõsége van a bal

éz gyûrûsujjának, amelynek hidegedése, szinte különválása jegyzi az élet közelgõ befejezését.

*

HALDOKLÓK KÖRÜLI BABONÁK

A kuruzsló nemcsak a betegeket kínozza halálra, hanem még a haldokló mellõl sem tágít.

Száz meg száz babonás tanácsot ád, mint kell a haldoklót a halálra elõkészíteni.

Ilyen babona, hogy a paraszt, ha látja, hogy a haldokló végsõ órája közeledik, akkor kifekteti ágyastól a

ót a mestergerenda alá hosszában, hogy könnyebb legyen a kimúlása. Aztán körülállják, a beteg

ébe égõ viaszgyertyát nyomnak, és elkezdik mondani a „vívódók imádságát, kényszerítik a beteget

, hogy mondja velük a kegyes imát, amelyben a legfõbb óhaj az, „hogy adjon az Isten neki csöndes

úlást.

Jegyzet

A halál a legnagyobb babonaság.

Megjelenése mindig ünnepélyes, választékos, nagyobb pillanata az életnek, mint akár a lakodalom.

Nem csoda, hogy az ember nagy jelentõséget tulajdonít rongyos kis élete elmúlásának,

egyebe sincs.

A haldokló bevallja titkait, és talán e titkokra aspirálnak azok, akik ujjongó szívvel, nagy

önnyebbüléssel üldögélnek a haldokló körül: mert a halál most az egyszer még nem õket

álasztotta.

Minek vinné magával titkait a haldokló a föld alá? Hisz ott már semmi hasznát nem veheti a

kincseknek, a régi körtefa alá elásott pénznek, a rablott, lopott orgazdavagyonnak!

A haldoklás e földi élet siralomháza, amikor megtörik a legnagyobb bûnös is, és szabadulni

a lelkén fekvõ terhektõl. A haldoklók vallomásaiból tudódnak ki elfelejtett régi bûnök.

A haldoklók mondják meg a boldog élet titkát, mert hiszen õk már látják, hogyan kellett volna

élni. A múlt század titkait, amelyeket még Ráday csendõrlegényei sem tudtak felderíteni, a

ók vallomásaiból tudjuk. Dúsgazdag pesti és dunántúli családok vagyonának eredetét

ágosította meg egy végét járó zsivány megjegyzése. Mélyen a föld alá dugott holttestek és

énzek kerültek napvilágra az utolsó óra lelkiismereti szavától.

- Ne búsulj utánam - vallották meg néha az asszonyok is a magukét -, mert nem érdemlem

.

182

*

HARANGOZÁS AZ ÉGI HÁBORÚ ELÉ

Ennek a babonának az a tévhit az alapja, hogy az emberek a közelgõ viharfelhõket harangkongással

élik szétoszlatni. A harangozás azonban rendszerint ellenkezõ hatással van a viharra. A harangkongás

által keletkezett légrezgés utat nyit a felhõk jégterhének.

De megritkítja a felsõbb légréteget, a villanyterhes levegõbõl ezáltal nagyon gyakran csap le a villám,

éspedig rendesen a toronyba.

A tornyon lévõ érckereszt és a harang ércanyaga a legkitûnõbb villámcsalogatók.

Jegyzet

A viharon áthangzó harangzúgás megnyugtatja az emberek lelkét, mikor recsegnek a ház

ékei, üvöltenek a kémények, õrjöngve sikolt a szélvész. Könnyebben megy az áhítatos

ádkozás is, midõn harangszó foszlányai verõdnek fülünkbe. A vihar alatti remegés, amely

õveszi a legerõsebb szívet is, vigasztalást lel abban, hogy helyén van az öreg harangozó.

Ez a babona is olyan, mint a többi régi babona: az ember közelebb érzi magát õseihez e babona

ásával. Így harangoztattak a nagyapák, dédapák és talán ugyanazon harangkondítás

a vigaszt, bátorítást félõ szívükbe, amely harangkongást mi is hallunk.

Az ember sohasem szakad el õseitõl, bármily okosnak, felvilágosultnak véli magát. Lehetetlen

hinni, hogy õseink többet tudtak az élet titkaiból, mint mi; hisz a múltak ködén át úgy

átszik, hogy csupa megelégedett, egészséges ember élt Magyarországon, aki leggyakrabban

érte a száz esztendõt.

Az öregek rendelték a harangozást, õk tudták, miért - tehát csak harangozzanak tovább a régi

, amelyek oldalán megzöldültek az évszámok és kegyes fejedelmek, jószívû

püspökök, vagyonos borkereskedõk nevei, akik egykor e harangokat Isten dicsõségére

öntették.

*

AZ ASZTALTÁNCOLTATÁS

Ez a babona Amerikában született, minálunk a szabadságharc leveretése után nyert talajt, amikor az

minden eszközt jónak láttak a szomorú idõk pillanatnyi elûzésére. Az asztaltáncoltatás vagy

ézés abból áll, hogy egy kis faasztalkát, amiben vasszeg nincs, körülül néhány „hivõ.

A kezüket az asztalra helyezik gyengén, s úgy tartják várakozva, míg az asztal megmozdul, s az egyik

ábára erõsített irónnal földre tett papirosra mindenféle érthetetlen dolgot rajzol, amit aztán ki-ki úgy

áz, ahogy akar.

A másik módja az asztaltáncoltatásnak a következõ: a hivõk itt is körülülik az asztalt, kezüket gyengén

áhelyezik, s az egyik lassan elkezdi mondani az abc betûit. Az asztal aztán egy betûnél megmozdul, s

így folytatják mindaddig, míg az valamely megholt - mert rendesen ezek szoktak az asztalkákon

ül a földiekkel érintkezni -, a társaság elõtt ismeretes ember nevét leírja. Annak aztán mindenféle

érdéseket adnak fel, melyekre a szellem néha felel, néha nem. Az ilyesmivel nagyon el lehet szórakozni.

A világháború alatt soha nem tapasztalt becsben álltak ezek a kis táncolóasztalkák.

A szellemidézésben nagyon sok tanult ember is hisz, ami persze nem zárja ki azt, hogy közönséges

ágcsalás, hiszen amint már hangsúlyoztuk, a tanult emberek között is nagyon sok a babonás.

A szellemidézés is Amerikából indult ki. Spiritisztáknak hívják hivõit. Társaságot alakítanak, s úgy

ítják egymást. Elvük az, hogy a lélek él, tehát lehetséges megholtak lelkét idézni. Miután a

183

léleknek nincs alakja, sem olyan beszéde, amit a földön élõ ember megértene, gondoskodtak olyan

õl, aki megérti a szellemek nyelvét. Ezeket médiumoknak hívják.

Ezt aztán a sötét szoba közepére ültetik, hogy másvilági álomba merüljön. Aztán megidézik a lelket, aki

meg is jelen. Ha nem jelen meg, azt azzal magyarázzák, hogy egy hitetlen van a szobában.

Ha az idézett lélek megjelenik, kérdéseket intéznek hozzá, amelyekre a lélek a médium útján válaszol.

Ennek a babonának napról napra több hivõje akad, s a spiritiszta-társaságok száma állandóan

.

*

KÁRTYAVETÉS

A kártyavetés babonája is sok embernél talál hitelre, külön erre a célra készített kártyából szoktak

ósolgatni faluról falura járó cigányasszonyok hiszékeny parasztlányoknak. Néhány hatosért

ák, hogy férje szõke lesz-e vagy barna, és hány gyereke lesz. Boldog lesz vagy boldogtalan,

ú vagy rövid életû.

Milyen számot tegyen meg a lutriban, hogy nyerjen, szóval mindazt meg tudják jósolni a kártyából, amit

tartanak.

S bár az egésznek semmi komoly alapja nincs, mégis akad nagy városokban is ilyen kártyavetõnõ.

Rendesen asszonyok látogatják, azoknak vetik ki a jövendõt.

Párizsban néhány világhírû jósnõ él, akinek neve az egész világot bejárja néha, ha valamely fontosabb

óslatuk bevált.

Magyarországon minden vidéknek van jósnõje, kártyavetõnõje, Budapesten minden utcában találunk

õle.

A jóslás babonája talán a legrégibb minden babona között. A régi népek, különösen a görögök életében

fontos szerepet játszott. Hadvezérek, királyok fordultak a jósdákhoz. Ha válaszúton voltak,

a jósdák tanácsát kérték ki.

Jegyzet

Itt aztán hiába prédikálnak a bölcsek és felvilágosultak: kártyavetés nélkül nem képzelhetõ az

élet Magyarországon. De vajon mit csinálnánk azzal a szótlan, álarcos idegen férfival szemben,

a régi olasz álmoskönyvek sorsunkat rajzolják?

Kártyát mindenütt vetnek. Minden idõben vetnek. Lefekvéskor, álmatlan éjszakán, felébredéskor.

Van, aki saját kezûleg veti ki reggelenként, hogy milyen lesz napja. De a legtöbben mások,

ölcs öregasszonyok szájából szeretik hallani a titokzatos szavakat, melyek némi világosságot

a ködben. Mintha mindent tudnának, mindenkit ismernének ezek a tudós asszonyságok,

ódon budai házikóikban üldögélnek, vagy az országúton vadmadárlábukkal sietve

egyik faluból a másikba. Mintha nagy tehertõl szabadulnánk meg, midõn a pesti

ülvárosi alkonyatban elhagyjuk a kártyavetõnõ házát. Hisz legféltettebb titkaink, sejtelmeink,

be nem vallott érzelmeink jelentek meg elõttünk a kártyák figuráiban, a kártyavetõnõ

hozzáfûzött szavaiban.

Jártunk kártyavetõnõhöz álöltözetben, inasunk ócska kabátjában, míg a kíséretünkben levõ

hölgyek rendszerint szegény iparosnõnek vagy cselédeknek látszottak. Eljártunk elõvárosok

utcáiba, düledezõ viskóiba, ahol egy sötét odúban sohasem látott vénasszony vetette

ártyáira veres karikás tekintetét. Mentünk kék litánia utáni alkonyatokon, Szent Antal estéin

(kedden), felhasználtuk a nagypénteki délutánokat, este eltakaró köpenyegét, az újholdat...

Elmendegéltünk: midõn új szerelem beköszöntését ünnepeltük szívünkben, és elbaktattunk az

184

öregasszonyhoz, midõn régi szerelem csalódása, bánata, sírása riasztgatott fel fekvõhelyünkrõl.

Elmentünk eljegyzés elõtt, kopogtattunk esküvõnk villiáján, lehunyt szemmel vártuk a kártyák

elválásunkkor. Jegyzõkönyvecskénkbe írtuk, ha új, eddig ismeretlen vetõasszonyról

- noteszeimben csaknem valamennyi külsõ józsefvárosi utca, óbudai sikátor, tabáni

áz szerepel, ahol többnyire 7-es számjegy alatt lakott egy-egy csúf banya, akinek szavára

úságunkban kimeresztett szemmel figyeltünk. Láttunk megrendülni, elsápadni, megvonaglani

ölényes, nagyvilági úrnõket a kíséretünkben, amint a kártya igazat kezdett mondani.

Drágalátos hajadonok hagytak fel szigorú ellenkezésükkel, midõn a kártya a mi mondanivalóinkat

õsítette. Mentünk õszi kántorböjt ködében, midõn az óbudai házak

ányködbe burkolódznak, és bágyadtan pislog egy-egy gázláng, amely mellett kezünkkel

számolni az elmaradozó kapukat, hogy el ne tévesszük a valódi házszámot. Találkát

egy kõbányai téren, amely térbõl nyílott a mellékutca, ahol a jósnõt besötétedés után

lehet találni. Bebódorogtunk az alvó Józsefvárosba, ahol istállószag van, petróleumlámpás

ég a firhang mögött, és mint a kísértet, siklik a téli estében egy elkésett, szép leány. Ám a legszebben

égiscsak vidéken vetnek kártyát a téli délutánokon, a kályhatûz világossága mellett,

földre kuporodva, a nagy csendben a falióra tiktakolása hallatszik, a jósnõ szavai rejtelmesen

, és az álmok, a vágyódások, remények szinte megelevenedve foglalnak helyet a

sötét sarkaiban, amíg a jósnõ a kártyát keveri. Ezek a vidéki kártyavetések - kis tanyaházakban,

nem látni napokig senkit sem jönni a behavazott országúton, városkák

ötétkék alkonyataiban, amikor az ablak alatt legfeljebb egy korcsmába menõ öregember lépése

a vastag hóban, a híd alatt már régen megállott a folyó, a hídon a Nepomuki álldogál, a

ér fejû, vén toronyban csilingelve üt az óra, felpirult arcú, a csodálkozástól lobogó hajfürtû

fiatal nõk hajolnak a kártyák felé, a vastag falak elrekesztik a valóságos, küzdelmes, bajos

életet... egy futár nyargalt délután keresztül a piacon a határszél felé, aztán hetekig nem

örténik semmi - ezek a vidéki kártyavetések pótolják a színházat, a bált, az esküvõt... a soha el

érhetõ, boldog életet... a nagyvilágot és a regényességet, amelyet mindnyájan a szívünk

özepében hordunk. Mi volna a szegény nõk élete, ha már kártyavetés sem volna?

*

BABONÁS NAPOK

PÉNTEK

Egy csomó napra fogták rá a tudatlanok, hogy babonás. Ezek között elsõ helyen áll a péntek.

Vannak olyanok, akik a péntek szerencsétlenségét nagypéntektõl számítják, amikor a világ Megváltója a

feszíttetett.

Annyi azonban biztos - származzék a péntek babonája bárhonnan -, hogy a nép nagy respektussal

iránta.

Például a pénteken kezdett vagy végzett munkán nincs szerencse.

Aki pénteken nevet, vasárnap sír.

Pénteken éhgyomorra prüsszenteni, nagy veszedelem.

Pénteken útra kelni, kész szerencsétlenség.

Aki pénteken fekszik betegágyba, többé fel sem kel.

Pénteken sütött kenyér keletlen marad.

Aki pénteken fût be elõször télen, annak leég a háza.

Ha az új esztendõ péntekkel kezdõdik, az év terméketlen lesz.

185

Jegyzet

Ne mondjátok, hogy nincsenek szerencsétlen napok! Bizony vannak napok, amikor úgy

ébredünk, mintha száz esztendõt vénültünk volna. Ismeretlen fájások lepik meg tagjainkat,

évtelen szomorúság költözik a szívünkbe, borúsnak látjuk életünk szemhatárát, és csüggedten

bánatba fejünket. Ne mondjátok, hogy nincsenek szerencsétlen napok!

Vannak napok, amikor eszünkben van céltalanul elfecsérelt múltunk; hiábavaló küzdelmeink,

ódásaink, megbántásaink, elárultatásaink. Eszünkbe jutnak nõk, akikért annyit szenvedtünk,

a gályarab; eszünkbe jönnek boldogtalan évek, hogy csodálkozunk: életben maradtunk.

Rossz barátok, csalfa nõk, gonosz érzések, könnyelmû cselekedetek, örökös adósságok

és méltatlanságok emlékei meglepnek, hogy hosszasan üldögélünk az ágyunk szélén, mielõtt

életünket megkezdhetnénk. Temetõket látunk, ahová mindenkit eltemetünk, akik

voltak. Érzelmeket látunk, amelyekre valaha egész sorsunkat feltettük. Keserûségek,

ájdalmak, búk vergõdnek fejünk körül, mint vándormadarak.

Az ilyen napokon azután nem sikerül semmi, amihez fogunk.

Úgy érezzük, hogy mindent elveszítettünk az élet kockajátékában. És most már a csüggedt

ány, a meg nem értettség, az elhagyottság marad társunk. Soha többé nem lesz vidám

, többé nem kacaghatunk gondtalan kedvvel, az éjszaka egy gonosz pók osont

ívünkre, és a hervadás pókfonalával behálózta. Betegséget, közeli halált mutat a borongós

õjárás ablakunkból. Imádságaink ezentúl csak felnyögõ fohászkodások. Hideg lesz minden,

eddig meleg volt. Szerencsétlennek érezzük magunkat, anélkül hogy tudnánk az okát.

Kinyitjuk a kalendáriumot, és látjuk, péntek van; öreg gazdaasszonyunk nem ülteti el a

óstyúkot, mert tojásai megzápulnának, a ruhamosást beszünteti, mert a pénteken mosott

ától kiütés támad testünkön, görbe szemmel fogadja a pénteki vendéget, mert az rosszban

ár... Péntek! Az elmúlást, a céltalanságot, az örök emberi szomorúságot érezzük. A bástyasétányon

öregedett, fanyar barátokkal, gonosz indulatú nõkkel találkozunk. A korcsmában

ú a bor, étvágyunk elszökik, hideg szél és havasesõ fogad, mire bealkonyodik. És a tûz

akar lángra lobbanni kályhánkban.

Nem volna csoda, ha ily napokon meglátogatna a végrehajtó.

*

SZENT GYÖRGY NAPJA

Ez is babonás nap, csak éppen ellentéte a pénteknek, mert még a kisgyermek is tudja, hogy a Szent

György nap a legszerencsésebb nap az egész naptárban. A magyarázata ennek már valamivel természetesebb,

a pénteknek. Szent György a tavaszt jelenti, a természet örök megújhodását.

S a természet ölén élõ nép szereti a tavaszt. Tehát várja Szent György napját, és minden jóval ékesíti.

Például a Szent György napján fogott ürge bõrébõl készült pénzeszacskó soha ki nem ürül.

Szent György elõtt fogott pillangó nagy szerencsét hoz.

Szent György napján szedi a kuruzsló a gyógyítószereit. A kõrisfa rügyét, a ruta hajtását, a kakukkfüvet,

kõrisbogarat, isten tehénkéjét és még temérdek egyebet, amit csak egy jófajta javasasszony

végig felsorolni.

186

Jegyzet

Ébredtél már vidáman - mintha egy elfojtott dal hallatszana a szíved dobogásában - mintha

últak volna rólad a tegnap emlékei - mintha kicserélték volna a szomorú érzéseidet?

Nézd meg a kalendáriumot. És azt látva: Szent György napja van, kezdõdik a tavaszod.

A múltból csak a legdrágább, kincstartóban õrizgetett emlékeid látogatnak meg, mintha piros

ársonyból varrott szívedet a kabátodon viselnéd. A napsugárból csak azt látod, hogy az

õl sugározik, a harangok csengésében régi esküvõdnek a giling-galangját hallod, az

útszéli fák tavaszi sétákról beszélnek, az ereszrõl lelógó jégcsap vidám, nagy szakállú vénembereket

eszedbe, a vének piros nevetésükkel most is élnek valahol, és a vörös bort a

áron át vizsgálják. Megadó tekintetû, engedelmes hangú nõk jutnak eszedbe, akik

egy kis házikóban ifjan és boldogan élnek, és még mindig téged szeretnek, visszavárnak,

énykednek. Eddigi egész életed egy hõs; egy szent és egy bölcs élete volt, nem

magadnak szemrehányást, hisz mindent elkövettél, hogy jól sikerüljön minden lépésed.

A sétatéren bizonyosan egy régen hallott, meleg hang, a szívbarátságnak örömteljes hangja

üdvözöl. Nõkkel találkozol, akik csinosabbak és szívesebbek lettek, mióta utoljára láttad õket.

A borbély tükrébõl egy egészséges, boldog arculat néz veled szemközt. A postás levelet ad át,

kedves hírt tartalmaz. A híd alatt szerencsés halászok vetik hálójukat, amelybõl

ündökölve ugrándoznak a fénylõ halak. A háztetõk kéményébõl úgy göndörödik a füst, mintha

házban võlegényt várnának, és a võlegény te volnál. A boltosok kezüket dörzsölgetve

üdvözölnek a boltjaikból, mintha te volnál az a vevõ, akinek legszívesebben nyitnak hitelt. Az

csodálkozva nézi, hogy régi betegséged mulandóban. Adósod nem bújik el az utcasaroknál,

felemelt fõvel, fizetési szándékkal tart feléd. Gonosz hitelezõd mentegetõdzõ

szavaidra nagylelkû választ ad. A régi utálatos emberek szerényebbek, tiszteletteljesebbek

tegnap óta. Kellemesen rikolt a planétásember kakaduja. Olyan jó étvággyal ebédelsz,

húszesztendõs korodban. És a társaskörben vagy a korcsmában olyan viccet mondanak,

könnyeid a nevetéstõl kicsordulnak. Este hazamégy, lefekszel, és azt álmodod, örökké

élsz, és az élet ezentúlra tartogatja fõnyereményeit - drága meglepetéseit. „Üsse kõ, ami

últ! - mondod álmodban, és elhatározod, hogy új kalapot veszel.

Szent György napját mutatja a kalendárium, orvosság van a kígyó zsírjában, a gyíknak

ában, sok fecske és gólya mutatkozik elõtted, mert éveid száma még temérdek, pénzedér szárnyába van takargatva, hogy sohase fogyjon el, és éjszaka kényelmesen kihallgathatod

boszorkányok beszélgetésébõl, hogy melyek azok a jó füvek, amelyek az életet

ítják.

*

SZILVESZTER ÉS ÚJÉV

Egymás nyomában járnak még a babonában is, mind a kettõ fõleg a szerelmesek napja.

Ilyenkor ólmot olvasztanak, s ha Szilveszter éjjelén a megolvadt ólmot a vízbe öntik, az ott képzõdött

ólomalak megmutatja, miféle mestersége lesz a jövendõbelinek.

Aki a kakast újév hajnalán meglesi, amikor elsõt kukorékol, arról várhatja a mátkát, amerre a kakas

ézett.

Aki Szilveszter éjfelén megfordítja a párnát feje alatt, meglátja a jövendõbelijét álmában.

Akit újévkor megvernek, mindennap kikap, az egész esztendõben.

Aki pénzt ad ki újévkor, egész évben azt fogja csinálni.

Aki Szilveszter és újév közt éjfélkor születik, abból nagy úr lesz.

187

Jegyzet

Mikor édesebb a bor, a remény, a jövendõ, ha nem azon az éjszakán, amely utoljára rekeszti be

megunt, megvénült esztendõt? Talán nem is kell hinni a babonákban, hogy ezen az éjszakán

égi kedvünkre eszméljünk, új reményeinkkel megismerkedjünk, hiszen az emberi élet oly

övidre van szabva, hogy minden esztendõ, amelyet hátunk mögött hagyhatunk: csak vigasztalás

, hogy már nem tart oly hosszant a tennivaló. Hagyjátok az embereket játszadozni ez

éjszakákon, hagyjátok a betegeket új reményekre éledni, hagyjátok elhinni, hogy a múlt idõ

nyomtalanul múlik el felettünk. Csak a megszerelmesedéstõl óvakodjatok ez éjszakán, mert

nagy jelentõsége van minden szerelemnek, egy esztendeig nyöghetjük hatalmát. De mily

ó tudni, hogy az éjféli óraütést sokmillió ember várja ébren és jókedvûen, akinek kedve,

öröme, reménysége azonos a miénkkel. Hagyjátok örvendezni a szegény embereket!

*

KARÁCSONY

A karácsony minden órájához más és más babona van kötve, éspedig keverve: jó meg rossz. Mintha e

és éjen, amelyen a Megváltó született, minden jó angyal a földön járna elhinteni a sok áldást; s

úttal minden ördög elszabadulna a láncáról, hogy ami átok van, azt az emberek fejére zúdítsa.

E napnak még az ételhulladéka is varázserõvel bír. A híres karácsonyi morzsa, amely szintén egy csomó

óorvosság fõalkatrésze.

Aki az éjféli misén a Luca-székre áll, meglátja a boszorkányt.

Aki karácsonykor egy almát vagy diót fölvesz a földrõl, fekélyes lesz tõle.

Az asztal alá rejtett szakajtóba a kis Jézus száll be, azért szénával kell a szakajtót megtölteni.

A szakajtó alá kukoricát tesznek, ettõl kétakkorára hízik az aprójószág; a szénától meg a lábas jószág.

Aki karácsony estéjén diót eszik méz nélkül, annak kihull a foga.

Karácsony éjjelén legjobban fog az igézet.

Egy kivetett cérnagomolyagba lépni karácsony estéjén, kész Lázárbetegség.

Jegyzet

Nem sok hozzátoldanivalóm van a babonához. Mindnyájan ismerjük ennek a varázslatos éjnek

ülönösségét. Éljünk bár kis falvakban, ahol az istállólámpások bizonytalan fénye mutatja az

az éjféli miséhez - vagy nagy városok fénylõ utcáin haladjunk a vidám kedvû nép között,

ácsony éjszakáján mindnyájan érezzük, hogy egykor gyermekek és ártatlanok voltunk.

Ennek a régi boldog ártatlanságnak a visszatérõ fényessége mutatkozik az arcokon, a

, a hangokban. Játék, amely valamennyiünket megtréfál. Játék, amelyet mindnyájan

ívesen játszunk.

*

LUCA NAPJA

Ekkor kell kezdeni faragni a Luca-széket, és mindennap kell rajta faragni, hogy karácsony estéjére

kész. Ez az a kis szék, amelyre a templomban felállva, megismeri az ember a boszorkányt. Vagy

átja a jövendõbelijét.

*

188

SZENT IVÁN NAPJA

Ezen a napon kell szedni Szent Iván bogarát és hajnalán a gyógyfüveket, amelyeknek nagyon jó hatásuk

. Ezen a napon szokás a Szent Iván tüzét átugrálni, hogy az ember ne haljon meg az évben.

*

PÁL FORDULÁSA

Ezen a napon fordul meg a medve a barlangjában.

*

ANDRÁS NAPJA

András nap éjjelén álmodják meg a lányok, hogy ki lesz a mátkájuk. Ha ezen az éjen valamelyik legény

ét párnájuk alá teszik, azt a legényt egészen magukhoz bolondítják.

*

NAGYSZOMBAT NAPJA

Ezen a napon a kolompszóval minden kígyót, békát el lehet kergetni a háztól.

*

VIRÁGVASÁRNAP

Virágvasárnap a szentelt barkának három szemét rágás nélkül kell lenyelni; aki megteszi, annak nem fáj

a torka.

*

A KOLERA, PESTIS ÉS MÁS JÁRVÁNYOS BETEGSÉGEK BABONÁJA

Régebben, ha valamely vidéken pusztító, tömeges halálozással járó járvány ütötte fel a fejét, a nép

rontást, átkot látott benne. Hitük szerint az ily bajokat a boszorkányok, rossz szellemek idézik,

haragszanak erre a falura vagy vármegyére.

Egyik Temes megyei faluban a kolerajárvány idejében valaki azt tanácsolta, hogy a bajt csak úgy lehet

üntetni, ha az egész falu eszik egy pár nap elõtt kolerában meghalt és már eltemetett holttest

ívébõl. És a babonájában és félelmében eszeveszett nép evett is...

Egy másik faluban a boszorkányra fogták a bajt, és mivel az szintén elpusztult ugyan a járványban, hát

holttestének a fejét vágták le, így gondolván a járvány megszüntetését.

Különben a babona alakba formálja a kolerát és pestist. Kis, töpörödött vénembernek festik, aki faluról

vándorol, s így terjeszti a kórt.

Egy öreg kocsis meztelen gyermeknek látta a kolerát, aki az út porában feküdt, és rimánkodott, hogy

fel a kocsijára. Az öreg azonban nem hallgatott rá, és elhajtott mellette. Késõbb, mikor

átrafordult, ott látta ülni a kocsiban. Ijedtében keresztet vetett, és a Szûz Máriához fohászkodott, amit

gyerek hallva, hirtelen leugrott a kocsiból.

- Jó szerencséd, hogy imádkoztál - kiáltott a kocsis után -, mert én vagyok a kolera!

A falujába érve, a kocsis fûnek-fának elmesélte, hogy miként mentette meg a falut a kolerától. A jó

hálából megvendégelték. A kocsis ezt látva, ezentúl mindig találkozott a kolerával, ha olyan

volt dolga, ahol még nem mondta el a mesét. Így ment ez jó ideig, míg egyszer egy falu

ájában egy olyan falubeli emberrel is találkozott, aki már hallotta a kolera meséjét. Persze az

189

öreget jól megrakták, mert azt a legbabonásabbak is nehezen hitték el, hogy a kolera mindig csak az

öreg kocsis kocsiján akar utazni. (A Babonák Könyvébõl.)

*

ÁLLATBETEGSÉGEK

Ha a babonás gazda marhája poshadt víztõl lépfenét, vértályogot kap, vagy egyéb bajban szenved, a

persze rögtön azt véli, hogy valami boszorkány babonázta el, vagy verte meg a szemével. Vagy

a tehén tõgye kiapad, szalad a javasasszonyhoz, hogy füstölje ki a gonoszt a Riskából, ahelyett hogy

állatorvoshoz sietne.

*

AZ ASZÁLY

Sajnos, eléggé ismert csapás az országban, gyakori látogató, akit a mostoha természet túlságosan

küld ránk. De a babonás ember ebben is csak a boszorkány munkáját véli látni. Õszerinte a

ány ereje kényszeríti a szárazságot vagy a túlságos esõt, hogy a gazdaembert megkárosítsa. A

ás tótok felé például száraz esztendõben tizenkét meztelen lányt fognak az eke elé, s úgy szántják

égig a határt, hogy megnyissák az ég csatornáit.

A sárkányt is emlegetik a szárazságkor, mint aki minden vizet megivott. (A Babonák Könyvébõl.)

*

BABONÁS SZÁMOK

Általában a babonás emberek a páratlan számokat tartják szerencséseknek, de különösebb babona csak

13-as, 9-es, 7-es és a 3-as számhoz fûzõdik.

A 13-as szerencsétlen szám. A babonás ember a világért sem ül olyan asztalhoz, ahol már tizenketten

ülnek. A szám babonája az utolsó vacsorától származik, ahol Jézus tizenharmadmagával ült az

ál, s pár nappal a vacsora után Jézust keresztre feszítették.

Egyébként a tizenhármas számhoz legalább ezerféle babona, éspedig kivétel nélkül rossz babona

ûzõdik.

A 9-es számot a kuruzslók használják. Kilencféle fû, kilenc fa, kilenc termõ rügye és még számtalan

ás esetben.

A 7-es szám a kincsásásnál fordul elõ. A hetedik gyerek hetedik évében találja a földben a kincset.

A 3-as szám: három fiókördög. Hamupipõke három próbája, a tündér három teljesíthetõ kérdése, az

ördög három kísértése s így tovább. És végül hármasokból van összetéve a Magyarországon található

ányok száma is: 33 333.

*

BABONÁS ÁLLATOK

A népbabona elõtt a kuvik a halálmadár, a bagoly a tudós, a fecske és gólya szerencsét hoz a házra, de

ántani nem szabad õket. A kígyó, ha a ház körül mutatkozik, veszedelem van készülõben. A

ájóstorkúnak a gyík torkát kell megsimogatni, hogy megszûnjön a torokfájása. A macska tudvalevõ,

a boszorkány fél keze. A kutya is kísért néha, fekete vagy fehér színben.

190

Jegyzet

Mikor falun laktam, álmatlan éjszakáimon gyakran hallgattam az éj csendes eseményeit a régi

ázban. A kémények körül sóhajtozó szél elballagott a tájról, mint nem szívesen látott

ándorlegény. A hold másfelé is kíváncsiskodott, nem csupán ablakomon. Ekkor megszólalt a

csendességben, valamely régi bútorban a szú (a betûzõ szú, mint tudományos nyelven

), és hangjával reggelig elmulattatott. A szúnak a hangjában némelyek a halált vélik

, amely halál ott lakik minden házban, és egyre méregeti a ház lakói életét. Fáradhatatlanul, mint a homokóra. Percegése, pattogása, korcogása egy-egy életnek a megszabott

útja. Ha a szú a szék lábához ér, akkor meghal János bácsi vagy Mari néni. Tudniillik

özben János bácsi üldögélt a karosszékben. Míg én a szú percegésében az álomtalan

éjszakákon mindig az õsök ittmaradott lelkét hallottam. Az öregemberek, akik annyi esztendeig

úzódtak meg a bolthajtások alatt, nem mehettek el innen nyomtalanul. Ittfelejtettek valamit

ékeny lényükbõl, amit nem vihettek magukkal a temetõi csöndességbe. Ami tovább él, mint

befejezetlen, sajgó fájdalom; tovább él, mint egy elmúlhatatlan, nagy szerelem; tovább ád

életjelt, mint egy nagy életerõ, amellyel véglegesen a halál sem bír el. Az õsök kopogtak a kis

ú percegésében, õk élték tovább kiéletlenül maradt, befejezetlen életüket a bútorokban,

egykor körülvették õket. Szinte hallottam hogy néha emberi hangon szólalt meg a szú

éjjeleken, egy öregember mondogatta el, ami bennerekedt... Sajnos, sohasem tudtam

érteni, amit a halott mondana. Az õ túlvilági nyelvüket a koporsófedélben és a régi

útorokban rejtezõ hangok nem árulják el a földieknek. Csak dolgozott a szú, ez a másvilági,

energia... amíg egy napon végleg elhallgatott. Az eltemetett õs kiélte a reá szabott

életet, amelyet valamely körülmény folytán itt a földön nem fejezhetett be a bizonyos idõben.

De volt más hangja is a falusi éjnek. A kutya, amely álmában vakkantott az udvaron,

megálmodta, hogy rövid idõ múlva kiássák a vermet. Disznó röfögött, nyomában

malaccal. Ló nyargalt fejetlenül. Bika kormosan morgott, lefelé hajló szarvaival. Macska

a háztetõn, mintha bálba, vigalomba készülõdne. Kígyó mászott ki a régi falból, és

jelentett. Béka ugrott lappangva, és kereste az alvót, akinek nyitva maradt a szája.

Surranó gyík jelentette, hogy a torokfájás meggyógyul. Kutyahal (vízibornyú) várta a sötét vederben,

szomjas ember megigya az éjszaka látatlanságában. Tyúk kukorékolt az eperfán,

õsbéka vitte ormótlan testét a szívtelen gazdasszony ágya alá. Ám az éjnek e látományai

ásoknak is megmutatkoztak. Az õsapám hangját ellenben csupán én hallottam a szú percegésében,

és hallom néha még most is, mintha az öreg nem tudna elkészülni ittfelejtett életével.

*

BABONÁS FÜVEK

Babonás ereje van a csodafûnek. A kuruzslók féregelhajtásra használják. A négylevelû lóhere szerencsét

. Az ártatlanul kivégzettek sírján liliom nõ.

Jegyzet

A zárnyitó-fû (vasfû): ott él a mesék, fonók, öregasszonyok elbeszéléseiben és talán még

is. Ezt a füvet a tenyér bõre alá kellett operálni, a behegedt seb alatt a vasfû:

minden zárat, amelyhez a tenyér hozzáért. Sobri Jóskának, Rózsa Sándornak,

Milfainak volt a tenyerében ilyen fû. Igaz, hogy sok zárat is kinyitottak e nevezetes emberek. A

rablók álkulccsal dolgoznak. Mi már csak négylevelû lóherét hordunk a tárcánkban, a

érnépeink kutyatejjel mossák az arcukat, amely éppen úgy fehérít, mint a napsugaras,

esõ. Az ökörfarkkórót nemigen suhogtatják már alkonyattal, hogy megcsapják vele a

ányt. Szegényedünk; kevesebb a babonánk.

191

*

BABONÁS KÖVEK

A karbunkulus a babona szerint az a csudakõ, mely a sötét pincében is nappali világosságot áraszt. A

ánát egészséget hoz az emberre, az opál hamisságot. A piros korall (nyakon) szerelem, egészség,

ókedv.

Elsápadt korall: betegség. - A gyémántot kígyók fújják és õrzik. Szerencsés kõ.

Jegyzet

Mindnyájan hallottunk gyûrûkrõl, amelyek a távollevõkrõl jelt adnak. A nagyon megfeszülõ

karikagyûrû a távollevõ hitestárs szorongatott helyzetét mutatja. A kõ, amely fényét változtatja

gyûrûben: a távollevõ szerelmes változékonyságát jelzi. Az elvesztett kõ a gyûrûbõl:

ített szerelem és szerencse. A nyaklánc, amely alvás közben megszorul torkunkon:

özelgõ fájdalom. A nõk minden apróságnak, emléknek, ékszernek ezerféle tulajdonságát (jót

és rosszat vegyesen) tudják. Vannak karkötõk, amelyek bizonyosan visszahozzák a hûtlen

. A megfordult gyûrû változást mutat. Eltörött ékszer mindig szomorúságot hoz.

Ékszerek, amelyeket bizonyos alkalomkor viseltünk: szerencsét hoznak. Tudunk amulettekrõl,

férfiak és nõk gyermekkoruk óta viselnek, amelyek megóvnak a szerencsétlenségtõl.

És ugyan ki ne tulajdonítana bûvészerõt a gyûrûnek, láncnak, ékszernek, amit a halott

édesanyádtól kapott?

Ha nem hinnénk az ékszerek emlékeztetõ, hatalmas erejében: ugyancsak felkopna az aranymûvesek

álla.

Külön babonája van minden kõnek. De ezt már csak az asszonyok tudják pontosan. Akik

ének arra a kérdésre is, hogy testükön viselt igazgyöngyeik miért sápadtak

, bizonyos napokon, amikor a hold érinti a tengerek apályát és dagályát.

*

ÜSTÖKÖS CSILLAG

A babona azt tartja, hogy csak olyankor jelenik meg, amikor a földet valamely nagy veszedelem

. Háborút, döghalált jósolnak belõle a babonások. Sõt világvégét, világítéletét jelenti a

élénkek, az egész tudatlanok elõtt. Különben a babonások sokat foglalkoznak a csillagokkal,

égitestekkel, jóslatokat olvasnak ki belõlük. Ha nyári éjszakán csillaghullás van, ami elég gyakran

õfordul, annyi ember hal meg abban az évben.

A csillagok közül jó: a göncölszekér, a fiastyúk, a három kaszás, a pásztorcsillag. Õk a magyar nép

. - És ugyan ki nem emlékszik a Halley-üstökösre, amely a világháborút megelõzte?

*

APRÓ BABONÁK

Bal lábbal kelni az ágyból, jó fogfájás ellen.

Ha jobb szem viszket, bánat; a bal örömet jelent.

Ha viszket a háta az embernek, verést kap; ugyanazt jelenti a nõknek, ha leoldódik az alsószoknyájuk.

Ha kiömlik a paprika, veszekedés lesz.

Ha kés vagy olló estében megáll a padlóban, váratlan vendég jön.

Gyerekes háznál le kell ülni a vendégnek, mert elviszi az álmot.

192

Ha a kisgyermeket valaki szemmel megveri, tüzes szenet kell egy pohár vízbe tenni.

Ha a pók este leereszkedik valakire, az szerencsét jelent.

Aki halva látja magát, az mátka lesz.

Terhes asszony ne nézzen be halottasház ablakán, mert néma lesz a gyerek.

Ha esik az esõ, és süt a nap, veri az ördög a feleségét.

Nem jó a tehenet vajúdásában nézni, mert elapad a teje.

Az orvosságot nem szabad megköszönni, mert nem használ. Pappal találkozni szerencsétlenség,

éményseprõvel szerencse.

Vadásznak, halásznak és kártyásnak nem szabad szerencsét kívánni, mert az ellenkezõje teljesül.

Jegyzet

Körülbelül végére értem annak az anyagnak, amely a köznapi babonák könyvébõl való.

A felsorolt babonák ártatlan játékok azokhoz a nagy babonaságokhoz mérten, amelyeket

ember hordoz a legbensejében. Amelyek olyan titokzatosak, hogy róluk soha hangos

óval nem nyilatkozhatunk. A szerelem titkos szertartásait, babonáit, rejtelmeit például nem

ölelhette fel ez a könyv, amely az ártatlan emberek szórakozására készült. Pedig vannak

ák, rejtelmek az emberek életében, amelyeket mindennapi józan ésszel nem lehet megmagyarázni.

A bûnös szerelemnek oly tartozékai vannak, amelyek legfeljebb az idegorvosok

ülének valók. Vannak babonáik a tolvajoknak, a gyilkosoknak, a rablóknak, az országutak

óinak, a betörõknek, a vándorcigányoknak, amelyekrõl mit sem írhatunk e lapokon.

Vannak babonák, amelyek sohasem jutnak a négy falon túl, egyes emberek, emberpárok

ái, amelyekrõl sohasem beszélnek. Kötéltáncosok, színészek, kardnyelõk, vándorlók

más- és másfajta babonát õrizgetnek szerencséjük megóvására. Babonásak még a

átékosok is, holott értenek a szerencse megjavításához.

Nem lehet a babonát kézlegyintéssel elintézni, nem lehet megvetni. Emberek foglalkoznak vele,

át emberi. S a legtöbb babonának oly mélységes jelentõsége van, hogy szinte az emberi

észet gyökereinél kell keresni a magvát.

Kevés volna Magyarország papirosa, ha a szerelmi babonákat kezdenénk felsorolni.

* * *

193

A KÉZ KÖNYVE

TENYÉRJÓSLÁS

Ha a tenyeredbe nézel, különféle vonalakat látsz ott, amelyeknek összevisszaságából költõk,

õk, szerelmesek, öregasszonyok, unatkozók különféle következtetést vonnak a kéz tulajdonosának

ére, sorsára, szerencséjére.

Bizonyos, hogy a gyilkosok keze más, mint azoké, akik nem ismerik a vért. Az is bizonyos,

a halált osztogató kezek magukon viselik rémes foglalkozásuk bélyegét. Más a mészáros

és más a kertészé. Nem egészen alaptalan tehát a kézjóslásban (tudományos néven:

ában) hívõk vallása, amely vallásnak nagy tábora van, mint minden babonaságnak. A

ándorcigánynõ, aki tenyeredbe néz éjsötét szemével az országúton, és pergõ nyelve fût-fát

összehadar, hogy kiérdemelje néhány garasát: éppen olyan kevéssé tudhat bármit sorsunk

ágából, mint a nagyvárosi szalon jósnõje, aki üvegen át veszi szemügyre a kezünk

, és tudományos alapon oldja meg a vitorlacsomókat életünk erein.

Ámde a tenyérjóslás (bár alig hiszünk benne) divatban van az egész földgömbön, ahol nõk és a

õk hiszékenységébõl megélni akarók élnek. Sevillától Damaszkuszig és New Yorktól

Bukarestig nézik úgynevezett tudós öregasszonyok a fiatal nõk tenyereinek abrakadabráit.

Amerre szerelem feltalálható a nõk szívében (és az a gyönyörnövény minden éghajlat alatt

ágzik), ott együtt sarjadnak a szerelem rózsáival a babonák, babonaságok lapulevelei, nem

ízléses és tiszta gombái. A szerelem magva száll a föld felett, és jó illatokat visz

ával; ámde a szél a boldogsággal együtt hajtja az aggodalom, a féltés, a kétség és a

ág sáskáit is. Meddig tart szerelmünk? Milyen lesz holnapi sorsunk? Elérjük-e

águnk végét? Milyen lesz jövendõnk? Minderre megfelelnek a jósnõk, a kártyák, a

érvonalak és sok száz más babonaság, amelyeket az évezredek és évszázadok, mint

orvosságot találtak ki a megsebzett vagy fájó szívek számára. Nem mindenki

, aki a jóslások és babonák segítségével szeretne bepillantást vetni holnapjába, de

lehet a következõ órában szerelmes, mert hiszen a szerelem nem tõlünk függ. Néha

éppen a jósda elejtett szava, homályos célzása, burkolt megjegyzése nyitja fel szemeinket, hogy

drágalátos titkot hordunk szívünkben! Férfiak, akik féktelen ambíciót, olthatatlan

ágyat, agyukban úgynevezett fölényes észt, szívükben rettenthetetlen bátorságot bírnak:

visszafojtott lélegzettel szoktak kopogtatni a jósnõ ajtaján életük kétséges órájában.

Óbuda girbegurba utcáin, a külsõ Józsefváros sikátorain, a Belváros visszhangos kapualjaiban,

egy-egy jósnõ, kártyavetõnõ titokban meghúzódik, már láttunk felgyûrt kabátgallérral

árni-kelni országhírû nagy férfiakat, akiket a belsõ kényszer és valami megmagyarázhatatlan

érzet vitt ezekre a helyekre. Az emberek szégyellik, hogy Krisztus vallásán kívül más hitet is

szívükben. Pedig a babonának éppen annyi titkos hitvallója van, mint a vallásnak.

Nemhiába mondják az egyházatyák a babonát a sötétség hatalmának. Ez a földalatti vallás

múlik el a világról. Bármint világít a megváltó keresztje létünk felett: a gyóntatópap

ása után az emberek szívesen meghallgatják a fogatlan, csúf banyák locsogását is,

csak a földalatti szellemeket is megkérdezni óhajtanák sorsukról.

A kezek, amelyek a régi könyvek szerint: álmunkban szolgáinkat és szolgálóinkat jelzik,

cselekedetünkben leghívebb társaink. A kéz részese jó cselekedeteinknek, végrehajtója

ûneinknek. A kéz az a megbízható fegyvernök, aki habozás nélkül végrehajtja a rábízott

. Kéz nélkül alig lehetne megcselekedni a hét fõbûnt, sõt a kezetlen ember a

194

tízparancsolat ellen is alig véthet. Nem csoda, hogy a középkorban a törvények gyakran

a bûnösök kezének vételét.

A kéz-, illetõleg tenyérjósok azt mondják, hogy a kéz maga az ember. A szép lábaknak csak

ámulói vannak, de a legszebb, legformásabb kéz is detektívekkel van körülvéve, a babona

üles szabályaival. A kéz, amelyrõl Shakespeare azt mondja: „a legdrágább egész

Angliában, lehetséges, hogy egy tenyérjós szeme elõtt közönséges gonosztevõ keze. Kezek,

költõk verseket írnak, kezek, amelyeket az egyház szentté avatott, kezek,

úgy gondolunk, mint üdvösségünkre: a tenyérjós tekintete elõtt tán olyan eredményt

, amitõl a hajunk ég felé áll. Ezért nem kell ám mindent elhinni azoknak a

ályoknak, amelyeket késõbb felsorolunk a tenyérvonalakról. Asszonyok játéka, férfiak

éfája, jósnõk jövedelme, téli esték csendes idõtöltése a tenyérjóslás. Szomszédasszonyok

délutánja, pattogó tûz mellett eltöltött lassú órák lehulló homokja, messze pirosló pusztai

idõtöltése ez a játék. Játszunk vele, de ne higgyünk benne. A kezek, tenyerek,

érvonalak egykor úgy elporladnak, mint az élet. Mire a végéhez értünk az életnek, nem

róla, hogy játék volt vagy komoly.

*

A KÉZ

Ezt egy Aranykéz utcai öreg hölgy (jósnõ) mondogatta el:

Közönségesen már az elsõ kézfogásnál megismerhetjük emberünket. Beteg, lusta emberek

álmos kézfogása, idegesek száraz, nyugtalan kézérintése, végül az erõsek és bátrak akaratteljes

ézszorítása mindenki elõtt ismerõs. A vadászok, a sportolók, a hegymászók, a kemény ágyban

ók, a csónakázók, a vívók elsõ kézfogásaikkal félrevezethetnek. Jellemüket azonban nem

áig titkolhatják, amint a kéz alapos vizsgálására kerül a sor.

A biztos, jellemes kéz tapintása sima és puha. Míg szorítása rövid és határozott. Az ilyen kezû

férfiak jó férjek, hû családapák, kitartó szeretõk. Szeretik védelmezni a gyöngét, áldozatot

hozni, gyakran az önfeláldozásig hûségesek.

A kéz, amely kézfogásnál erõtelenül, szorítás nélkül, bágyadtan, tunyán, szinte csak futólag

érintkezik a mások kezével: a puhalelkû emberek keze. Ezek az emberek hamar megszerelmesednek,éppen olyan gyorsan felejtenek. Érdeklõdésük szalmaláng; hevülékenységük eliramlik.

Barátságuk csak addig tart, amíg közelünkben vannak. Nõnek, jellemes komoly nõnek

szerencsétlenséget hozhat a puhakezû férfi.

A nagyon erõs fogású, szinte kellemetlenül kemény ujjú kezek az intelligencia hiányára

.

A puhakezûek között külön kell felemlíteni a lapos ujjasokat. Õk az emberiség restjei. A

õk és az élvhajhászók, a hétalvók és szerelmi gyönyörök mívelõi az õ soraikból kerülnek

. Éppen úgy szeretik gyomrukat, mint a nõket. Szeretnek az árnyékban üldögélni, és elkésnek

. Hamar elhíznak. A nõk hajlanak a csábító szóra. A férfiak buják. Igen rosszjel, ha a

kézen az ujjak rövidebbek a kézfejnél.

Ámde a hegyes ujjak sem jeleznek mindig elsõrangú tüneményt. Kiváltképpen kell figyelni a

ú nõket, akiknek kis gödröcskék is vannak ujjaik tövében, a bõr lágy, fehér, sima, a

üvelykujj rövid és tövében húsos, úgynevezett csirkecomb. Az ilyen kezû nõk hajlanak a

ényességre, szeretnek tükör elõtt ülni, ábrándozni. És ha eleven férfit látnak, azzal nyomban

érkodnak. Könnyen meghódíthatók, és szerelmükben állatiasak. Szeretnek a férfiak nyakán

. A gyönyört mindenek fölé helyezik, és pillanatnyilag még áldozatot is tudnak hozni,

195

hogy egy férfit lebilincseljenek. Ezeknek a nõknek tekintetében is látható már az alattomos,

ó vágy, amely egész lényüket betölti. Szemük rendesen sötét, mint az ópium füstje. Hajuk

a göndörödésre. Ha veresek és dúshajúak: óvakodj tengerzöld szemüktõl, mert akkor

eszesek is érzékiségükön kívül. Ezek a csirkecombos hüvelykujjak féltésükben képesek

a férfiak szemét. Gyakran dolgosak, takarékosak e kezek, de a szerelemért minden

éllyel szembeszállnak.

Óvakodjanak a férfiak a nagyon kifejlett hüvelykujjú nõktõl is. Ezek a nõk megkötözik a

érfiak akaratát. Zsarnoki módon uralkodnak azon, akit párjuknak választanak. Céljuk

érésében ravaszabbak a rókánál. Hideg kiszámítással, elõrelátással, napról napra kovácsolt

igyekeznek végképpen magukba bolondítani a férfiakat. Minden órájukat annak

, hogy magukhoz vonzzák a kiszemelt férfit. Új ruhát, új kalapot, új cipõt vesznek,

ósságba verik magukat, hogy meghódítsák azt, akit kiválasztottak. Mikor aztán céljukat

érték: a férfi gyakran életével fizeti meg hiszékenységét. A tömlöcöket ezek a nõk töltik meg

áldozataikkal. A nagy hüvelykujjú nõk miatt könnyeznek a kíntól a férfiak a magányos

. Sok bánatot okoznak, és késõ korukig értik a hódítás praktikáját. Nem vigyázhatnak

éggé reájuk a férjeik, a kulcslyukon át is szerelmi viszonyt szõnek, mert enélkül nem

élhetnek. Férjeik féltékenységét mindig ébren tartják, mintha csak a szenvedés okozása egyik

fogásuk volna, amellyel elkerülik férjeik ellustulását, elhanyagolását. A háziellenben gondatlanok. Szeretik, ha más rak helyettük tüzet.

*

- Milyen a jó asszony keze? - kérdeztem.

A jósnõ így felelt:

- A jó asszony kezét csak a sokat szenvedett, próbált, megállapodott férfiak ismerik fel, olyan

található, mint a ritka ékkõ.

A jó asszony kezének egyik ismertetõjele: az arányosság. Se nem sovány, se nem kövér, inkább

úkás és keskeny. Hívják: királynõkéznek is, mert valóban õ a kezek királynõje. Ujjai

végzõdnek, bõre fehér és sima, körmei természettõl rózsaszínûek, és a hüvelykujj

ásodik íze éppen olyan karcsú és hosszú, mint a derék vonalának formája. De leginkább

õ a jó asszony keze azokról a dombocskákról, amelyek a tenyérben a hüvelyk- és

óujj alatt lelhetõk. Ha ezek a dombocskák határozottan kiemelkednek, tapinthatók és

áthatók, akkor nem csalódhatunk nagyot asszonyunkban. A dombostenyerû nõk olyanok,

Isten õket a földre küldte: angyalok. Õk a férfiak hûséges élettársai, az õ ölükben

jó, és szerelmük megvigasztal a hosszú élet fájdalmas bajaiért. Õk azok a

észetfölötti lények, akik meggyógyítják a betegeket, felvidítják a búsulókat, erõt öntenek a

ékbe. Önfeláldozással viselik sorsukat, házukat, gyermekeiket nem adják a világ

úságaiért, fedelük alatt rejtve élnek, ritkán láthatók az utcán, bálban vagy mulatságban. A

érfiak életét olyan jóízûvé teszik, amilyen jó ízt adnak kenyerüknek. Kezük arra van hivatva,

áldást hozzon, és könnyet felszárítson. A férfiak vállát, ha megsimogatják a jó asszony

: az megerõsödik. A halánték kis törpéit, akik ott a mindennapi gond barázdáit vonják,

öpri a kéz. Az otthonuk levegõjében érzik már tisztaságuk és jóságuk. Még betegségükben

ügyelnek szemérmükre, és hangosan ritkán beszélnek. Arcuk nem mindig szép, de annál

a lelkük. Arra születtek, hogy a férfit valóban boldoggá tegyék és megjutalmazzák

üzdelmeiért. Ritkán érzékiek, nagy kivétel, hogy meginognak hûségükben, az egész életük

önfeláldozás. Többnyire tiszta szívbõl vallásosak, kicsit félnek és hisznek babonás dolgokban,

ellen védekeznek. Értenek a takarékossághoz, és nem félnek, hogy kezük idõ elõtt

196

megráncosodik a napi teendõktõl. - Felismerhetõ még kezük arról is, hogy tapintásukra elszáll

fájás a férfiak homlokáról.

A költõk kezérõl más helyen lesz szó.

*

MIT KELL VIZSGÁLAT ALÁ VENNI A KÉZEN?

1

AZ UJJAK

Az ujjak alakja:

A hosszú ujjak, amelyek a kézfõnél valamivel hosszabbak, nõknél állhatatlanság jelei; míg

érfiaknál kényességre és változékonyságra mutatnak.

A hosszú ujjak jelzik, hogy tulajdonosuk kicsinyes, aprólékos, önzõ, hamar megváltoztatja

éleményét, gyorsan felejt, rövidesen megvigasztalódik, és új szórakozások után lát. Mint egy

önyvecske írja: „Az ilyen ujjakkal bíró nõ vagy férfi érzelmeit képes egy rosszul szabott kabát

szoknya, egy letaposott cipõsarok megváltoztatni.

Igen hosszú ujjuk van a beteges szenvedélyû embereknek. Morfinisták, iszákosak, titkos

önyörök hajszolói hosszú ujjai könnyen hátrahajlíthatók is. A rövidlátók és magányoslelkûek

ugyancsak igen ruganyosak. Ebben a társaságban még feltalálhatók azok a nõk, akik

ék megfojtani a férfit, akit szeretnek. Titokzatos elgondolások, gyönyörök szomjasai. A

ártyások mind hosszúujjúak. Bizonyos jele ennek, hogy gyûrûs- és középsõ ujjuk csaknem

õ hosszúságú. Egy asszony szerint a hamiskártyás tenyerén a fejvonal erõsen van

õdve.

A rövid ujjak praktikus, nyugodt embert jeleznek.

Rövid ujjuk van azoknak, akik pénzt olvasnak, hasznos üzleti vállalkozást ûznek, mindent

meggondolnak, és lehetõleg mindent praktikus oldaláról vesznek szemügyre.

A rövid ujjúak szeretik az ajándékot, a hízelkedést, a pompát. Több fontosságot tulajdonítanak

életük külsõségeinek, mint belsõ tartalmának. Ugyanezért könnyedén viselik a szerelmi

ánatot, a lelki felindulások nem hagynak mélyebb nyomokat lényükön. Oly közönyösen

ák el tegnapi érzelmeiket, mint a szél fújja a kémények füstjét. Mosolyognak azon, amin

ás bánkódik. Ostobaságnak tartják a szentimentális jeleneteket. Ámde, ha anyagi veszteség

pénzkár éri õket: úgy szenvednek, mintha fájdalmas betegségbe estek volna, ilyenkor

kisírják a szemüket, átkozódnak és gyûlölettel telik meg a szívük. Emberek.

A kisujj a nõi kéz árulója. Jegyesek, szerelmesek, kérõk, alaposan hallgassátok meg a kisujjat,

õtt elhatároznátok a házasságot. Ha nõi kéz kisujja oly hosszú, hogy hegyével eléri a

ûrûsujj köröm alatti részét: fussatok. Xantippe kisujja az, amit kedvesed kezén látsz, balga

ú. Szedd sátorfádat, amíg az asztal lábához nem kötöz e félelmetes kisujj. Vedd az iramodást

égi négy tájak bármelyike felé: amíg nem kergetnek az ágy alá. Bajuszt és szakállt kellene

az ilyen kisujjú nõk kapujára, a férfiak megóvására.

197

Dombok, völgyek az ujjakon

Most hagyjuk a költõket, akik bizonyosan más, az õ szájuk íze szerinti megfejtéseket tudnak az

ák csodálatos dombjairól, drágalátos völgyeirõl, amelyeken a szeretõk életfonala

átvonul; vegyük elõ a tudós Lónyainét, aki a leghírnevesebb magyarországi tudója a tenyérjóslásnak:

mond õ az ujjak dudorodásairól?

Egy dombocska az elsõ (köröm alatti) ízen: sok gondolkodásra, elmélyedésre, komoly

ásra mutat.

A második íz dombocskája: rendes emberek jelvénye. Pedáns, pontos, órarendes emberek el

képzelhetõk e göb nélkül. Hírneves matematikusok, fizikusok, csillagászok viselik.

Ha mindkét ízen megtaláljuk a keresett dombocskát: az erõsebb jelentõségû, amely fejlettebb.

Mérnökök ujján a második íz fejlettebb, míg papok, tudósok, mély gondolkodású egyének az

õ íz dudorodását kapták megjelölésül.

Nõknél, ha sokat foglalkoznak házi teendõkkel, nincs különösebb jelentõségük e domboknak.

Tétlen, puha kezeken ínyességet jelez. Fiatal nõk kezén szerelmeskedési gondolatokra is vall a

õ íz domborodása, míg apácáknál önsanyargatás képe.

A kéz árbócai, az ujjak,

néha feltûnõ hegyben végzõdnek. Ezek a hegyesvégû ujjak általában a finom lelkület jelvényei.

Költõk ujjai természetszerûleg hegyesek. Kivétel Jókai, akinek tompavégû ujjai voltak.

Mûvészek, rajongók, idealisták ujjai a hegyes végûek. De jelzik a hazug embert is. Ha fantáziás

ujja hegyes: lelki csapongást, hiszékenységet, naivságot, ábrándosságot, az élet nem

ését feltételezhetjük. Míg másnál a hegyes ujj óvatosságra int. Akiknek ujjhegye

átrahajlik: nemcsak foglalkoznak bûnös gondolatokkal, de gyakran véghezviszik is azokat.

Nõknél feltétlen veszélyt jelent a hegyes ujj.

Lángeszû és rögeszmés emberek hegyes ujján a bölcsességi dudorodás azt példázza: mily közel

az Olimp az õrültek házához.

Hideg kezek ujjai laposvégûek.

Ezek az ujjak nem mutatnak hevülékenységet sõt érzékiséget sem. Szakkönyvekben a józan

értelem ujjai gyanánt emlegetik a laposvégû ujjakat. Az emberek, akiknek ily ujjuk van: hosszú,

életkort élnek. Szerelem miatt semmi körülmények között nem keresik a halált. A nõk

bírnak velük, a kacérság megtörik jellemükön. Holott ezeknek a férfiaknak szerencséjük

a szerelemben.

Laposujjú férfiak után tenger könnyet elsírtak nõk.

Lónyainé szerint: híres diplomatáknak lapos ujjuk van. Hideg, megfontolt elmék a laposujjúak.

A nagy zenészeknek szintén lapos az ujjuk.

A nõknél különféle jelzése van a lapos ujjnak. Egyik megfigyelés szerint õk a jó háziasszonyok,

ékosak. Más megfigyelõk: a hosszú, laposvégû ujjak állandó szerelmi bánkódást,

égíthetetlen vágyat, forró szívet jelentenek.

A kertészek ujjai szegletes végûek.

A kiromantia nem tulajdonít nagy jelentõséget a szegletes végû ujjaknak. Õk az ujjak között a

. Iparosok, kézmûvesek, napszámosok ujjai szegletesvégûek. Holott e

írójának tapasztalata szerint a bátor, önfeláldozó, nemeslelkû emberek ujjai is szeglete198

sek. Nagy katonák, hírneves jellemû férfiak, kitûnõ hazafiak ujjai ilyenek. A hazaszeretet, a faj

és család rajongása, a férfias bátorság: a szegletesujjúaké.

Nõknél: tisztességes gondolkodás, hûség, jóság, házsártosság, szorgalom, jószív jele.

Jelent még: egyetlen, örökké tartó szerelmet is.

Feltûnõ formájú ujjakról

különféle megfigyelések vannak. Ezek az ujjak, amelyek szinte a nyomorékság látszatát jelzik,

így osztályozhatók:

Túlságosan hosszú ujjak a vallási rajongásban elmerültek ujjai. Apácák, szent életû szüzek,

nõk jelvényei. A regényesek, elérhetetlenségükért rajongók, az álmodozók, a

ásak, az önfeláldozók s az öngyilkosok ujjai. Nõknél feltétlenül lelki tusakodás, testi

ötrelem jelei. A túl hosszú ujjak boldogtalanságot is mutatnak. A reménytelen szerelem, a

ábavaló epekedés, a halálig tartó szerelmi gyötrelem: hosszú ujjakkal jár.

A feltûnõen laposujjúakról zsarnokokat, erõszakos jellemeket, vad, kegyetlen lelkeket ismer

a kiromantia.

Az ujjakról, amelyek feltûnõ szegletekben végzõdnek, boldogtalanság van írva. Egy régi

könyv szerint: a hölgyek, akiknek ilyen ujjuk van, örökös elégedetlenségben töltik

életüket. Minden örömüknek vége, ha pillantásuk kezükre téved. Nem tudják elhinni, hogy

õszintén szeresse õket. Szabadságos szellemûek, hajlanak a forradalomra, gyûlölik

üket, és szeretnék magaviseletükkel elterelni a figyelmet szépséghibájukról. Mindig

és hitetlenek.

A túlságosan rövid ujjak, amelyek a zongora oktávját félig sem érik be; olyan nõké, akik

észettõl fogva sem hajlanak az élet finomságai felé, az életmódjuk pedig végképpen

ítja lelküket. Ezek a nõk nem riadnak meg a verekedéstõl sem. A kikötõvárosok

óhelyein ülnek tétlenül, végképpen ellustulva ezek a nagyon rövid ujjú nõk. Öreg

kezén is megfigyelhetjük ez ujjakat.

A törvényszék elõtt gyakran megjelennek nõk, akiknek ujjhegye olyan hegyes, mint a szög. A

általában óvakodásra int a hegyes ujjaktól, de a feltûnõen hegyesujjú nõk okozzák

, hogy a férfiak között nõgyûlölõk vannak. A nagyon hegyesujjú nõk egyesítik magukban

a rossz tulajdonságokat, amelyeket a férfiak mindig kifogásolnak. Ezeknek a nõknek az

életében nem megy le egyetlenegyszer sem a nap, hogy hazugságot ne mondtak volna.

Hazudnak, mert egyebet nem tehetnek. Azonkívül nem lehet õket magukra hagyni, mert

ingadozik a jellemük. Habozás nélkül hajlanak bûnös cselekedetekre, és csak színleg

. Jaj annak a férfinak, aki egy nagyon hegyesujjú nõ szemében keresi a boldogságát.

Kétségbeejti örökös hazugságaival, letagadja a csillagot az égrõl, és olyan bajokba keveri a

érfit, amelyek végzetesek lehetnek. A bajvívótermekben nemegyszer találkoznak gyûlölködõ

férfiak hegyesujjú nõk hazugságai miatt.

Sohasem kötik meg a cipõszalagjukat úgy, hogy az fel ne bomoljon az utcán. A tût és egyéb

szerszámot barátnõjüknek tekintik.

199

A köröm alatt

kezdõdõ íz így vizsgálható: ha minden ujjon egyformán rövid az elsõ íz, bizonyos rendszeretetet

.

Lónyainé felemlíti, hogy a festõknek többnyire rövid elsõ kézízük van.

Ámde ilyenkor a középsõ ujjvég feltûnõen lapos a jobb kézen.

Mások szerint: az állatok barátai ugyancsak ilyen ujjúak.

Kivételes vizsgálat illeti meg a kisujj elsõ ízét.

A kisujj köröm alatti íze, ha lapos és hosszú: jó kereskedõ kezeit látjuk.

A nagy szónokok kisujjának elsõ íze hosszú és hegyes.

Végtelen hiúság jele, ha a kisujj nem szorul pontosan a gyûrûsujjhoz. Ha nõk kezén látod e jelt,

ízhatsz: hogy vidám, de könnyû felfogású nõvel találkoztál. Ámde ez még korántsem jelenti

erkölcstelenséget, csupán annak bizonyos jele, hogy a nõ mindent megtesz, hogy a férfiak

ését megnyerje. Mindenkinek akar tetszeni, nem csupán egynek. Jól teszed, ha nem

éjszaka az ilyen kisujjú nõk kacérságára. Könnyen szerelembe eshetsz, amely nem

viszonzással kecsegtet.

Ugyanez a kisujj, amely nem érinti a gyûrûk ujját: a férfiak kezén sem kedvezõ jelentõségû.

Ismételten: az ostoba hiúság egyik biztosan felismerhetõ jele. Nagyon kell vigyázni a nõknek

óikra, midõn ilyen kisujjas férfi meghódításán fáradoznak. Egy elejtett szó, egy

tekintet elég, hogy az ilyen férfi megsértõdjön és visszavonuljon. A kiromantia

ósai ezért e férfiakat léha, üresfejû embereknek írják le. Súlyosbítja a helyzetet, ha a

körme rózsaszínû és alatta szabályos félhold van.

Az ujj második íze

feltûnõen hosszant látható a férfiak kezén, akik szellemi munkával foglalkoznak.

Írók, tudósok, ügyvédek, mérnökök ujjain láthatjuk a hosszú ízeket. A vitatkozó, okoskodó

észetû embereké a második íz, ezért nevezik: Lucifer-íznek is.

Hogy hosszúságuk szerint vizsgáljuk tovább az ujjakat, nem hallgathatjuk el a harmadik íz

szerepét sem. Ez az íz hosszúságával semmiképpen se jó jelentõségû. Az ilyen ujjú emberek

ék egész életüket a díványon fekve tölteni. Még a szerelem dinamitja se robbantja fel

õket tunyaságukból. Nõk már temérdeket szenvedtek az ilyen férfiak miatt. Nem csodálkoznánk,

az ilyen ujjú férfi elkésné az elsõ találkozót. Keleten megjárja az ilyen férfi, de a mi

ársadalmi szokásaink bizonyos fürgeségre és mozgékonyságra utalják a férfiakat. A nõ saját

át becsüli, ha elkerüli ezeknek a férfiaknak a soha meg nem tartott ígéreteit.

Nõk kezén a harmadik íz hosszúsága, húsossága, feltûnõ domborúsága: nem jó. Ezek a nõk

ászdákban töltik napjaikat, az édességet többre becsülik mindennél. A szerelemben ugyan

ók, de lelketlenek. Séta közben vonatják magukat. Sokáig feküsznek az ágyban. S

öbbnyire nincs érzékük a férfiak küzdelmes élete iránt. Csak azért mennek férjhez, hogy

a lakodalmi tortából. Gyakran szenvednek gyomorelrontásban.

200

A hüvelykujjnak az ízeit is külön figyelembe szokták részesíteni azok, akik alapos ismeretséget

kötni a kézzel, amely szemük elé kerül. Így: jelentõséget tulajdonítanak a hüvelykujj

õ ízének, amely rövid alakban: energiahiány jele. Ez egyformán vonatkozik férfiakra és

õkre. A nõknél némi hûtlenséget is jelez e rövidség. Változik a horoszkóp, ha a hüvelykujj

õ íze hosszú. Kemény, elszánt, dolgos férfiak ujja ilyen. De az önérzet is itt lakik.

Makacs, önfejû, hóbortos emberek elsõ hüvelykíze durva, vastag; szerelmi erõszakosság és

önnyen felejtés jele is.

Nagylelkû jellemek hüvelykujja visszahajlik. A nõknek módjukban áll ezt kipróbálni az elsõ

kézfogásnál. Nemigen csalatkoznak, ha ilyen ujjú férfitól ajándékozásra számítanak. A nagyon

ó hüvelykujj: egy pazarlót jelez, aki rövidesen mindenét eltékozolja, és a szegények

ázában tölti öreg napjait. Az ilyen ujjú férfit óvni kell a könnyelmû nõk ismeretségétõl, mert

sírját ássák. Legjobb olyan feleséget keresni számára, akinek keze fösvénységre vall.

A zsarnoki természetû emberek hüvelyke feltûnõen hosszú: Lónyainé szerint.

A hüvelykujj alsó ízérõl annak vastagsága és hosszúsága dönt. Szenvedélyeseknek, mindent a

ért feláldozóknak, az öngyilkosoknak ezen íze igenis vastag és hosszú: míg a rövid,

ösztövér, csontos ízûek jellemére kedvezõtlen fényt vet a kiromantia. Ridegeknek mondja õket.

S még egy súlyos bûnük: gyûlölik a nõket. - Legjobb az arányos íz. Hûség, állhatatosság

énye, A férfi nyugodtan elutazhatik még hosszadalmas borvásárlás céljából is: a nõ

türelmesen várja vissza. Míg a férfiak, ha hüvelykük alsó íze arányos, amulett nélkül sem

meg szerelmükrõl.

2

Nézzük most már

a körmöket,

az ujjaknak kalapjait, amelyek legelõször jelzik az ujjakat, mint a lovagot a tollas föveg, midõn

ép az árnyékból. A században ugyan nagy divathoz jutottak a körömvágók, akik azelõtt csak

õkelõ asszonyságok elõszobájában várták az úrnõ felébredését. Sok szegény leány keresi

kenyerét azzal, hogy durva, faragatlan körmöket nyes, ráspolyoz, fényesít. Ámde a

örmök valódi alakját végleg eltüntetni nem lehet.

A költõk, ezek a rózsaszínû lelkû emberek: a nõk körmeit annyi magasztalásban részesítették,

méltán lehettek elbizakodottak a nõk körmeikre. Pedig hány férfi viselte láthatólag az

án és láthatatlanul szívében ezeknek a körmöknek a nyomát: azt csak a jó Isten tudja.

Mérges asszonyok sem sokat haboztak, midõn körmüket a férfiak szemébe kellett vájni. Igaz,

éha egymásnak is mentek a nõk.

A köröm tehát nem annyira a férfiak kezén veendõ vizsgálat alá; mint inkább az asszonyokén.

Az õ széles körmük (amely köröm a hosszánál is szélesebb) nyomban elárulja haragos, perlekedõ,

ó természetüket. Bármit ígér a szem, mondogat a száj, hiteget a kacérság: a

éles köröm - különösen ha némileg bõrrel is be van vonva - nyomban elárulja, hogy

állunk szemközt. Harciasság, félelemtelenség és gonosz akarat mutatkozik, s

ért vegyük lépésünket futóra, ha ily nõ bûvkörébe értünk.

A széles körmöknél enyhítõ körülmény, ha nincsenek benõve a húsba. A harciasság helyett

án éles gúny, csúfolódás, maró nyelv, gonosz szó jellemzõje az ily körmû nõknek.

201

Lónyainé szerint: utánzóképesség is feltalálható a nõk természetrajzában. Színésznõk,

édiások körme gyakran széles, tompa.

A hosszúkás körömrõl a megfigyelések különbözõk.

Fényûzõ nõk körme hosszúkás már a természettõl fogva, a körömvágó ráspolya legfeljebb javít

. Ezek a nõk képesek naphosszat bíbelõdni a körmeikkel. Festik, csiszolják és elvárják,

a férfiak éppen úgy észrevegyék frissen lakkozott körmüket, mint új kalapjukat. Kártyás

õk mielõtt kártyázni mennének - rendesen megfényesítik körmeiket.

Ha természetes rózsaszíne van a hosszú körömnek: szenvedélyességet, lobbanékonyságot,

õszakos szeretkezést és férfibolondságot is jelent.

A rágott köröm: elégedetlenség, valamint szenvedésben eltöltött gyermekkor jelvénye. Ezek a

õk ritkán találják fel boldogságukat. Többnyire meggondolatlanul mennek férjhez.

Házasságukban mindig mást várnak, mint amit elérnek. Nagyravágyók és nem hagyják aludni

érjüket. Leányok: jó levélírók, de kézírásuk nem szép.

A pettyes köröm változékonyság jele. Ezek a nõk mindig csak azt a férfit szeretik, akitõl aznap

ándékot kaptak. Reggel, midõn felnyitják szemüket, elsõ gondolatuk, kitõl kapnak aznap

ajándékba. De nem túlságosan önzõk. Korán reggel egy szál virág is megteszi náluk a

áét. Szeretik a pletykát.

Mielõtt a nõk körmérõl levennénk a szemünket, ne felejtsük el a túl hosszú, feltûnõen keskeny

örmök megtekintését. Beteg nõk, akik sok idõt töltenek ágyban, otthonülõk, félénkek,

önnyen megriadók, esti sötétségben félõk: a túlságosan keskeny körmök birtokosai.

Többnyire vallásosak, és megtartják a böjtöket. Gyakran járnak a temetõbe, és hangulatuk

élabús. Mindenkit bizalmasukká tesznek, s ezért gyakran csalódnak. Félnek a szakállas

érfiaktól. Azt hiszik, hogy éjjel rablók járnak a házban.

Nem mondhatunk búcsút az ujjaknak, míg az ujjakon látható vonalak magyarázatát meg ne

óbálnánk. E vonalak közé nem számítanak a serény háziasszonyok kezén feltalálható égési

ások vagy késvágások. Csupán azon vonalakat vesszük vizsgálat alá, amelyek már a

ületett csecsemõ ujjain is láthatók.

Nem számítanak az ízek vonalai.

A kisujjon felfelé, szinte párhuzamosan haladó vonalak az ujj belsõ (tenyér) felén: a rajongás

.

Jó-, rosszindulatot nem ismerõ, maguknak élõ, elvonultságot kedvelõ emberek õk, akik egész

életükben lelkesednek bizonyos ideálokért, de cselekvésre képtelenek. Senkit sem bántanak.

Fájdalmat éreznek, ha ideáljukban csalódnak.

A gyûrûsujj vonalai mûvészek kezén feltûnõek. Ha nõk ujján látjuk, számíthatunk arra, hogy

ilyen nõk szeretik a regényességet is. Sohasem mulasztják el a zenés misét. Kedvelik a

épeket, könyveket, szép bútorokat.

Az önmegtartóztatás és az önlebírás vonalai a középsõ, úgynevezett nagyujjon foglalnak

. Férfiak, akiknek e vonalak feltûnõen láthatók középsõ ujjukon: jellemesek, ritkán

könnyelmû szerelembe, és ígéreteik szentek; míg a nõk ellenállók, fülük nem

a hízelkedésre, szívesen vitatkoznak férfiakkal, de a szerelemrõl hallgatnak.

A mutatóujj vonalain az élet küzdelmei mutatják jeleiket.

202

A mutatóujj, mint egy árbóc, magán viseli az élet zászlóját. Õ mutat a távolba, és jelzi a jelent,még a múlt nyomait is õrzi. Felnõtt ember mutatóujján azok a vonalak, amelyek a felfelé

õ vonalakat keresztezik: ha elhalványulnak, a leküzdött, elmúlt akadályoknak képei: ha

ég élesek e vonalak, a holnap küzdelmeit jelzik. Sok vonal sok harcot, de nagy akaraterõt is

. Nem kell félteni az élet zûrzavarában az olyan embereket, akiknek függõleges vonaluk

öbb, mint keresztbe menõ vonaluk. Ezek bizonyára gyõznek a nagy életharcban, és

ülmaradnak minden bajban. A lelkinyugalom jelvénye is a sok vonás.

Nõknél képzelõtehetség jele.

Írónõk, ha valóban értik dolgukat: sok vonalat lelhetnek ujjukon. Más foglalkozású nõk:

ötelességtudók.

A TENYÉR

Szemlélõdésünkben elérkeztünk arra a helyre, amelyet a jósda szentélyének nevezhetnénk.

Az eddig közölt megfigyelések többnyire csak az emberi jellem kipuhatolásánál hasznosak, míg

tenyér jelei már bepillantást engednek az ember jövendõjébe is. A spanyol cigányasszony

a nagyvárosi jósnõ a tenyérvonalakból keresi a jövendõ titokzatos arcát. Ezek az

örölhetetlen, semmiféle praktikával meg nem változtatható nyomok: mintegy az ember

élettörténetét példázzák. Eleven könyv a tenyér a hozzáértõ elõtt. Azért vigyázzunk, hogy

égünknek vagy olyannak, akirõl feltehetõ, hogy késõbb ellenséges érzelemmel viseltetik

ányunkban: ne mutassuk meg tenyerünket. Nem tudhatjuk, hogy kinek van birtokában a

élyes tudomány, amelynek révén bepillanthat életünk titkaiba, jövendõnk fátyola alá.

Különösen a vetélytársnõk óvakodjanak egymás tenyértitkainak megismerésétõl. Sok keserv,

ábavaló bánkódás és gyanúsítás maradt volna a másvilágon és nem égette volna álomtalan

éjszakák párnáját. De ne mutassuk tenyerûnket olyanoknak sem, akik nem értik a tenyérjóslást,

és csak vaktában keresgélnek jeladásokat a vonalak ágazatai között. Megbízható, tapasztalt

ósnõk nem tévesztik el a dolgukat. S e könyvecske se traktál hazugságokkal.

Ha tenyerünkbe nézünk: különbözõ vonalakat és dombokat láthatunk. Némelyek csak a bal

ézt (a szívoldalt) veszik figyelembe, holott a tapasztalat szerint tenyerünknek vonalai mindkét

ünkön egyformák. Ritka, mint a fehér holló az az ember, akinek kezén elütnek a jelek

ában egymástól. Ezek a rendkívüli emberek nemhiába jelöltetnek meg a sorstól. Lángész

téboly kíséri lépteiket. Néha világjelentõségû férfiak, máskor veszedelmes gonosztevõk

és tenyerei különbözõk. A mi megfigyeléseink nem vonatkoznak a rendkívüliségekre. A

emberek sorsának megismeréséhez bármelyik kéznek tenyere alkalmas.

Legfeltûnõbb tenyerünkön az a vonal, amely körülbelül a csuklónál kezdõdik és gyakran

égigvonul az egész tenyéren, és a középsõ ujj dombjában végzõdik. A neve:

.

A sorsvonal rendes körülmények között metszi azt a két párhuzamos vonalat, amely tenyerünk

özepe táján látható. Az ujjakhoz közelebb esõ vonal neve:

vonala.

Alatta húzódik a

.

A hüvelykujjat félkörben átölelõ vonal neve:

203

életvonal.

A gyûrûsujjnál, az úgynevezett Napdombnál végzõdõ és a tenyér hosszában a Holddombból

õ s az ujjak felé húzódó vonal neve:

.

A kisujj külsõ részén húzódik a

ázasságvonal.

A fejvonallal és a sorsvonallal a tenyér közepén háromszöget alkotó vonal a

ájvonal.

A csuklón a karperec alakú kettõs, hármas vonal neve:

óvonal,

íg a félkör, amely tenyerünkön a mutatóujj és a kisujj között található:

Vénusz gyûrûje.

Ezek a vonalak az élet patakjainak jelképei. Ezeken a patakokon ömlik végig mindaz, ami

ünk történt vagy történik. Õk szállítják a vér hullámain fájdalmainkat, örömeinket. Õk

ák életünk hosszát, sorsunkat és szerelmünket. Szerencsénk is e vonalak közé van

. S tenyerünkbõl ejtjük ki szerencsénket. A tenyér az élet tanítója. Õ közli velünk, hogy

van körülöttünk. S benne rejtõznek az erõk, amelyek képessé tesznek, hogy végigélhessük

életünket.

Legfontosabbnak tartják az

életvonalat,

amely nem keresztezõdik egyik vonallal sem, nem a szerelem vonalával, nem a sorséval.

Egyedül vonul meg a hüvelyk körül, mint maga az élet, amelyet voltaképpen egyedül kell

égigélni: szenvedéseivel, hosszadalmasságával. S egyedül is kell meghalnunk, bármily viszontagságos,

ársas, mozgalmas volt életünk.

A páros kettõs életvonal: rendkívüli szerencsét jelent az összes vélemények szerint. Nagyon

tenyérjós láthatta még színrõl színre ezt a kettõs életvonalat, amely a legenda szerint még

is szerencsét hoz, akik csak egy percre láthatták. Ha pedig megérinthették kezükkel:

ág, vagyon jár nyomában. Szemere Miklós, a nem régen elhunyt milliomos: díjat tûzött

a kettõs életvonalú tenyérrel rendelkezõ ember kezére. De Budapesten nem találtak senkit,

dupla életvonala volna a tenyerén. Öreg jósnõk dicsekednek vele, hogy õk a velszi

, a késõbbi Eduárd király tenyerén láttak kettõs életvonalat.

A páros életvonalnak világosan, nyomatékosan kell mutatkoznia a tenyéren, s nem téveszthetõ

össze a haloványabb, úgynevezett belsõ életvonallal, amely már sûrûbben található, és jelentõsége

, hogy valakit annyira szeretünk, hogy életünket is szívesen feláldoznánk érte. Ez a

õ életvonal a nõk vonala. Boldog lehet az a nõ, akinek kedvese ily vonalat rejt tenyerén.

Ezt a titokzatos vonalat viselték kezükön azok a férfiak, akik kedvesük kesztyûje után az

ánketrecbe léptek. Ám a nõk kezén is kedvezõ jelentõsége van a belsõ életvonalnak.

Gyermekeit imádó anyát, férfiak önfeláldozó hitvestársat, szeretõk hûséges, kitartó szerelmest

bennük.

204

Az életvonal jelzi, hogy meddig tart életünk. Régi megállapítások szerint: a szabályos, hibátlan

életvonal legkevesebb kilencven esztendõt jelez. A tenyér közepe felé hajló és a nem teljes

élkörû vonal jelentõsége hatvan esztendõ.

A szabályos, hosszú, egyenletes életvonal: a betegségmentes, nyugodt életet jelképezi; míg a

álytalan, a halovány, a vékony, az ágazatos, megszakításos vonal: tizenkét betegséget

, amely tizenkét szakadék feltalálható az életvonalon. A feltûnõbb szakadások; súlyos

égeket jelentenek. Az életvonal, amely a hüvelyk alsó tagján két ágban tûnik el: korán

öszöntõ, nyomorult vénség mutatója.

Hirtelen halált jelez a kettétört vonal. Ámde azt mindkét tenyérnek ugyanazon a helyen kell

. Kereszt alakú jelecske, amely négyszögecskébe van zárva: nagy veszély. Ámde

ést is jegyez.

Az életvonal végén az apró kereszt alakú jelecskék: rossz életmódú, dorbézoló, zavaros

û embert sejtetnek.

Bika jegyében született embernél az életvonal erõteljessége nagy családot jegyez. Nõknél

ét a házasságban. - Kos jegyében az erõteljes életvonal hosszú öregség jelvénye.

Útonjáró ember életvonala erõteljességével, fejlettségével nagy utakat jegyez. De szerencsét is

, valamint kellõ bátorságot a sötét országutakon. Ha útonjáró ember életvonalán sötét

mutatkozik: idegenben leli halálát. Piros pont: idegenbõl való házasodás jele. Több piros

: több feleség különbözõ városokban.

A sorsvonal

A sorsvonalnak nagy jelentõsége van. Mutatja ez a vonal a különbséget, amely a bal és jobb

éz között van. A bal kéz sorsvonala jelentõségteljesebb, mint a jobb kézé. Lónyainénál a bal

ér sorsvonala döntõ. Ezért ajánlom mindkét tenyér sorsvonalát összehasonlítani, és összehasonlítás

án mindig a bal kéznek kell adni az elsõséget.

A sorsvonal (sorsunk vonala) már az anyaméhben feltûnõen jelentkezik. A gazdagoknál és

ényben, pompában születetteknél, fejedelmi sarjaknál a bal kéz oly erõsen mutatja a sorsvonalat,

azt összetéveszteni más vonallal nem lehet. A csuklónál kezdõdik, és ingadozás

élkül vonul felfelé a tenyéren. Ha eléri a középsõ ujj dombocskáját: boldogságot, szerencsét,

élet gyönyörûségeit jelzi. Ámde, ha átlépi a dombocskát és a középsõ ujj gyökerénél

égzõdik: veszedelmes jelentõségû. (Nõk egész életükben sírnak, férfiak komorak, szomorúak,

bûnösök.) A jobb kézen erõteljes sorsvonal egyéni, senkivel meg nem alkuvó,

ánt, bátor, nem ingadozó sors jelképe. A férfiak e jelben: biztosan megbízhatók. Ígéretük

írás. A nõk nem könnyen felejtenek. És öregségükben, évek elmúltával is lehet számítani

ívük érzelmeire. Sohasem gyûlölik meg, akit szerettek. Ilyen tenyerük van azoknak a nõknek,

a kályha mellõl fehér fõvel visszagondolnak a férfiak. Turgenyev regényhõsnõi, az

áldottak õk.

A holddombon eredõ sorsvonal azt jelzi, hogy egész életünkben mások rabszolgái leszünk:

énket nem tartjuk saját kezünkben, hanem mások keze irányítja sorsunkat.

A tenyér közepe táján kezdõdõ sorsvonal: nehézséges életet jegyez. Végig az egész életen

ísérnek gondok, akadályok, örömünk aszályos, míg aggodalmunk oly hosszadalmas, mint az

õszi esõ.

205

Az életvonalból kiágazó sorsvonal: a leggyakoribb. Mindennapi embereket, középszerû

sorsokat, lemorzsolt, észrevétlenül elmúló életeket jegyez. Igénytelen, csendes, hétköznapi

ények kísérnek. Nõknél: közömbös házasság, piaci gond, gyermeknevelés jelvénye.

A fejvonalnál eredõ sorsvonal ugyancsak az érdektelen, sõt ostoba élet jele. Ezekrõl az

õl sohasem írnak regényeket: Legfeljebb annyi történik velük, hogy elrontják a

. Születtek, éltek, meghaltak, egy fejfa marad utánuk a temetõben. Ezek az emberek

harmincéves korukban kezdenek élni.

A szívvonalban végzõdõ sorsvonal: a leggyakoribb a szívbajosoknál.

A holddombból egyenes irányban a szívvonalba haladó sorsvonal a szerencsés házasság vonala.

Ezek az emberek többnyire jelentéktelenek, közönségesek. De egy váratlan házasság által

megnyernek. S ettõl kezdve életük nyugodalmas, gondtalan, zavartalan. Nyolcvan évig

élnek, és sohasem kételkednek a feleségükben, még ha megcsalta is õket. Nõknél ez a vonal a

ésõi, az utolsó szerelmet is jelenti. Negyvenesztendõs korukban gyulladnak szerelemre, amely

á, boldogtalanná teszi õket. De bármily görcsösen ragaszkodnak szerelmükhöz:

anyási szerepet tölthetnek be ideáljuknál.

Az elmosódott eredetû sorsvonal: a szerencsétlen gyermekkor jelvénye.

Keresztek, foltok a sorsvonalon: a vándorló emberek tulajdonságai. Minden egyes jelecske:

életváltozást jegyez. Többnyire utazás áll elõttük. Jelez: új feleséget, új otthont, új várost is. -

Egyetlen kereszt jelentõsége: öröm, amit gyermekeinkben találunk fel.

Nagyon rossz jel a kettõs sorsvonal. Két életet jelent, amelyet felváltva élünk, nappal egyiket, a

ásikat álmainkban. Valóságos életünk oly gyötrelmes, hogy legszívesebben menekülnénk

õle az örökös álomba.

Ha nem leljük meg tenyerünkön a sorsvonalat, azt jelzi, hogy nem éltünk, nem élünk, csak

életlenül belepottyantunk a világba. A sorsvonal hiánya: szegénység.

Skorpió jegyében született embereknél a sorsvonal nagysága, mélyedése: jelentékeny, nyomot

ó életet jelképez. Ikrekben: örömöt gyermekeinkben. Szûzben (nõknél): szerencsés

jele.

Útonjárónál a sorsvonal haloványsága és ágazatossága: asszonyok miatt való kellemetlenség

énye. Vigyáznia kell, hogy asszony miatt súlyosabb természetû szerencsétlenség ne érje

városban. Mindenesetre az ilyen embernek óvakodni kell egy idegen nõtõl, aki

hoz.

A szívvonal,

amelyet szerelem vonalának is szokás nevezni, a mutatóujj alatt kezdõdik és feltûnõen vonul

irányban a kisujj alá; el nem téveszthetõ, minden tenyéren feltalálható, és természetszerûleg

összefüggvén a szerelemmel, a tenyérjósok a legnagyobb jelentõséget tulajdonítják neki.

Minden jós és jósnõ legelõször a szívvonalat veszi vizsgálat alá. Az másodrendû kérdésnek

átszik, hogy meddig élünk.

Akinek kezén hiányzik a szívvonal, az megrendelheti koporsóját. Halálos kimenetelû betegségekben

ûnik el a szívvonal, az élet vége, a szerelem elmúlása.

Az elhalványodó szívvonal se a boldog emberek jelvénye. Életunt öngyilkosjelöltek, végleg

, magaunt emberek kezén eltünedezõben a szerelem vonala.

206

A szívvonalt két részre lehet osztani: felsõ részre, amely az ujjak felé terül el; alsó részre,

a tenyér felé ágazik. A felsõ részen a nemes, nagyszerû, magasztos szenvedélyek

keressük. Az alsó rész jelei pedig az érzékiség, állatiasság, mohóság, durvaság,

õszakosság jegyei. A bánat jelvénye a szívvonalon mutatkozó mélyedés. Ezek az emberek a

õt látogatják, és sohasem felejtenek. Igen nagy szívnemességre, jóságra mutat a kettõs

szívvonal.

Nézzük eredeténél a szívvonalat. A mutatóujj alatt kezdõdik, és elsõ ága rendszerint a

óujj alatti dombocskára igyekszik, amely dombot Jupiterrõl neveznek. Ez az ágacska

azt, akit az életben valóban, igazán felejthetetlenül szeretünk. Ez a fõszerelem jele,

halálunkig elkísér. Gyakran találunk mellékágacskákat a fõszerelem mellett. Ahány

ágacska: annyi szerelem. Alakjuk, mélységük, hosszúságuk jelzi, hogy milyen mértékû lesz a

ékszerelem. Idetartoznak a szezonszerelmek, fürdõhelyeken kötött ismeretségek, útközben

gyönyörök, egyik napról a másik napig elfelejtett érzelmek, hevek, andalgások. Az óráig

ó szerelmek, amelyek legfeljebb egy ráhullott falevél nyomát hagyják lelkünkön. Szerelmek,

nyomban csak egy kis kalanddá válnak, és évekig nem kísértenek.

Ha valamelyik ágacskán piros pontot fedezünk fel: az boldogtalanságot jegyez. Ha a fõágon

a piros pont, nagyon rossz jel. Mutatja, hogy életünk végéig reménytelenül szeretünk. És

a reménytelenség, esetleg fájdalmas csalódás halálunk órájáig elkeseríti életünket. Sohasem

ünk boldogok. Ideig-óráig felejthetünk a mellékszerelmek ágacskái között, de elrepül az

érzés, és a boldogtalanság fõszerelmünk miatt nagyobb fájdalommal tör reánk, mint azelõtt. A

öbb melankólikus, elkomorodott, elhallgatott férfinak ilyen piros pontocska van a tenyerén.

De a tébolydákban, a magányokban is fellelhetõk a boldogtalan szerelem piros ponttal

ölt lovagjai. Nõk, akik hasonlóképpen megjelöltetnek: elfelejtik a mosolygást.

Kivételes eset, hogy az ágacska a piros ponton túl is folytatódik. Szerencsés állása ez a

épnek. Új, nagy és fõszerelem áll utunkon, amelyben boldogságunkat feltaláljuk. Bár a

égit, az egyetlent végleg sohasem felejthetjük el, és álmatlan éjszakáinkon meglátogat.

Általában minden megszakítás vagy jegyecske, amely a szívvonalon látható: a bánat jegye. A

özépsõ ujj alatti dombocskán: Szaturnusz dombján búskomorság a pirosság jelentõsége.

Apolló dombján (a gyûrûsujj alatt) oktalan gondot mutat. A kisujj alatt, Merkur dombján:

ösvénység, tudatlanság a következménye. Kék pontok: a siker pontjai; sötétebb pontok: a

égeké.

Nézzük most a szívvonal alakját.

A villa alakú szívvonal a legkedvezõbb jel. Úgy férfinál, mint nõnél: a szívnemesség, nagylelkûség,

ûség jelvénye. Az ilyen jelû férfiak csak egyetlenegyszer szeretnek életükben. Ez a

nem alkuszik, nem tétovázik, nem okoskodik: olyan szilárd, mint a vallás. Sohasem

úlik el, és mindvégig hajlandó a nõ segítségére lenni, még a késõ öregségben is. Ezek a

érfiak, ha szerelmüket nem érhetik el, agglegények maradnak.

Nõknél ugyancsak életbevágó jelentõsége van a szívvonal villájának. Ugyancsak egyszer

, mint az Azrák. Bármily távol, bármily messzire távozott el a szeretett férfi: sohasem

. De szerelmük hûséges marad a halott szerelemmel is. Ezek a nõk mindvégig szeretik a

érfiakat, akiket tömlöcbe zártak, akik háborúban fogságba estek, akik messzi idegen országokba

ándoroltak, akik valamely véletlen folytán eltûntek. A hûség, a nemfelejtés az õ

hitük. Meghalnának, ha örök szerelmükben megingatni akarná õket valaki. Nyugodt lehet az a

érfi, aki a messzi tengereket járja, és a csillagos égboltozat alatt hazagondol, neje nem felejti el

õt, kedvese visszavárja. A vándorlók felhõs országutain nõk szemei reménykedve követik a

érfiak lépteit.

207

A szívvonalról lefelé hajló ágacskák a szokásos magyarázat szerint testvéreinket, rokonainkat

. Ezek a láncok, keresztek csalódásokat jegyeznek atyánkfiaiban. A férfiak kezén itt

a bosszúállás vonalai is. Kemény, határozott alakú kezeken féljünk a bosszú vonalaitól.

Ha a szívvonal a mutatóujj és a hüvelyk között találkozik a fej- és életvonallal: jelentõsége

ó. A meggyilkoltak kezén találtak ilyen jelet. Gonosz ösztönök, bûnös hajlamok

a szív- és fejvonal érintkezésében. A középsõ ujj alatt kezdõdõ szívvonal

õszakos szerelmeskedés képe. Ha ugyanitt megszakad a szívvonal: korai halált mutat. Az

, hízelkedõ, kétszínû hûtlen jellemek tenyerén a szívvonal a fejvonal közelében

úzódik.

Végére hagyjuk a boldog emberek szívvonalát. „Ha a szívvonalról egy ágacska mutatóujj alattimegy, egy másik ágacska pedig a mutatóujj és középsõ ujj közé: családi boldogság.

Halak jegyében születetteknél a szerelemvonal sápadtsága: önszerelmet, nemegyszer természetellenes

hajlandóságot jegyez. A „görög szerelem gyakori az ily nõk életében.

Szapphó tenyerén volt e jel. Bököly jegyében: a szívvonal erõteljessége hosszú, megelégedett,

családi életet is jegyez. Általában, akik a téli hónapokban születtek: inkább bízhatnak a

ívvonalak jóslatában, mint a Szent Iván napján világrajöttek.

Útonjáróknál a szívvonal fejlettsége szép szerencsét jelez nõk körül. Az ilyen embernek

több nõi ismerõse is lehet, aki szerelemmel gondol rá. Férjes asszony szerelme miatt

gyötrelme lesz. De a szõke nõk viszont õmiatta gyötrõdnek. Óvakodjon egy vereshajútól,

elvágja szívvonalát.

A fejvonal

Ez a legkomolyabb vonal a tenyéren.

Jelentõsége legtöbbször a jellemre, az úgynevezett férfias karakterre vonatkozik. Nõknél is a

bizonyíték.

A fejvonal közvetlenül a szívvonal alatt fut, majdnem mindig párhuzamosan, miután elõbb a

ó- és hüvelykujj között egyesült az életvonallal.

Jelez: tiszta ítélõképességet, ha egyenes és hosszú. Öreg bíráknak, államférfiaknak tenyerén

mély ez a vonal. De látható uzsorások, pénzzel kereskedõk tenyerén, amikor is csaknem a

ér széléig ér. Ilyenkor nagyfokú kapzsiság, sõt undok fösvénység jelvénye.

Költõk kezén a fejvonal a csuklóvonal felé hajlik. Idealistát, tisztalelkû, ártatlan szívû embert

sejteni az ilyen fejvonal mögött. A nõk bizonyosan rabszolgájukra akadnak e férfiakban,

hazugságaikkal könnyen félrevezethetnek; de jaj annak a nõnek, aki túlságosan visszaél

idealista férfiak hiszékenységével. Csúf, keserû kiábrándulás jön a rajongás nyomán.

Nõk kezén a fejvonal gyakran a csuklóvonalig ér. Babonát, álomlátást, misztikusságot jelent

e vonal. Az ilyen nõk hisznek álmaikban, és fanatikusan ragaszkodnak a babonáikhoz.

Sohase mernek beleszeretni abba a férfiba, akivel pénteki napon ismerkednek meg. Legjobb

bolygatni hitükben e nõket, bûbájosságuk gyakran tragikusan hat környezetükre. Ha ilyen

õ álmában ablakokat látott, nem mer elmozdulni hazulról, fél az idõváltozástól.

Szívbajt jelez a fejvonal kezdete, amely a szívvonal mellett ered.

Félénk, senkiben sem bízó, otthonülõ, magányt keresõ elvonult lelkületû, bátortalan emberek

én a fejvonal és az életvonal egymásba fut a tenyér közepéig. Ezek az emberek csak

megközelíthetõk, és szinte készen találják õket a csalódások. De nemcsak a világról,

208

önmagukról is a legrosszabb véleménnyel vannak. Ha költõk: nem hisznek saját tehetségükben.

Természetesnek találják mellõztetésüket. Õk azok a beteges emberek, akik szinte boldogtalanok,

valamely szerencsétlenség, kellemetlenség nem érte õket napközben.

Ha az élet- és a fejvonal nem érintkezik egymással: bátor embert jegyez. Ezek az emberek

bíznak abban, hogy nekik minden sikerül, amihez fognak. Nem csodálkoznak

éjükön, ellenben felháborodnak, ha valami kedvük ellenére történik. Többnyire önhitt,

emberek jelvénye. De mert bátrak, többnyire szerencse kíséri útjukban.

A nagyon halovány fejvonal: gyermekek és magukra hagyott nõk jelvénye.

Az erõsen kifejlett fejvonal nagy emlékezõtehetséget is jegyez.

Ifjúkorban jön értük a halál, ha fejvonaluk a végén (a kisujj felé) a szívvonalhoz hajlik. Az

emberek többnyire elõre érzik korai halálukat. Természetük szelíd, engedékeny,

átó. A szomorú zenét kedvelik, és sohasem erõszakosak szerelmükben.

A kettõs fejvonal minden régi és új megfigyelés szerint rendkívüli szerencse jelzése. Az ilyen

örökölnek amerikai nagybácsiktól. Bizonyos, hogy elõbb-utóbb váratlanul meggazdagodnak.

Még a sorsjegyeik is nyernek. Szerencse, szerencse.

Ritka tünemény, de nagyon baljóslatú a három fõvonal: a szív-, élet és fejvonal egyesülése.

Olyan halált jelez, amelyet senkinek se kívánunk. Erõszakos halál jelvénye ez, amely halált

közeli rokonunk kezétõl szenvedünk. Mielõtt azonban kimondanánk ítéletünket,

áljuk meg mind a két kéz vonalait. A baljóslat csak akkor érvényes, ha mindkét kézen

ák e vonalak.

Bika jegyében születetteknél a fejvonal egyenes alakja: erõs férfiasság jelvénye. Nõknél is nagy

mutat. A Szûz jegyében: a fejvonal fejlettsége nõiesség, lágyság, gyöngédség.

Útonjáró ember erõs fejvonala jó kereskedõt jegyez. Az ilyen ember kineveti a nõket, sohasem

szavaiknak. Hitetlenségét azzal magyarázza, hogy nem láthat a nõk szívébe. De nagylelkû

és jóbarát, amíg a nõk hûtlenségérõl meg nem gyõzõdött. Ilyenkor hamar felejt. Sohasem

nõkért.

Nõk erõs fejvonala eszességet, de érzékiséget is jegyez.

Napvonal

néven ismerjük a gyûrûsujj alatti vonalat.

A holddombból eredõ napvonal: gazdagság jegye.

Az életvonalból induló napvonal: jelentõsége ugyancsak kedvezõ, de az elért sikert nem

köszönhetjük. Gazdag és elõkelõ rokonaink támogatása nélkül eredménytelen

minden küzdelmünk. Bizonyosan boldogulunk az életben, sohasem ismerjük meg a

énységet és a nélkülözést, de mindig csak mások támogatásával juthatunk elõre. Az ilyen

û férfiak rendszerint asszonyuralom alá jutnak.

Útonjáró embernél jó vásárt jelent. András napja után, adventben ugyanez a jóslat: jelez közeli

ázasodást is.

209

A napvonal a tenyér közepén: nagy viszontagságokat, esetleg hosszú utazásokat jelez, amíg

függetlenségünk elérkezik. Sok verejték, sok sikertelenség, sok keserûség, sok hiábavaló

áradalom, álmatlan éjjel az ára ennek a vagyonnak. Ha a szívvonalban ered a napvonal:

ésõ vénségünk, fehér fejünk, megtört életkedvünk, örömtelenségünk éri meg a gondtalan

ólétet, amikor már nem tudunk örvendezni se pénznek, se nõnek, csupán orvosunktól várjuk

megfordulását.

A hosszú, erõteljes, szabályos napvonal látható magas rangot elért férfiak kezén. Jelez:

õmenetelt pályájukon és megérdemelt elismerést. Egy jósnõ szerint: legalábbis királyi

ácsosságot jelent. Annyi bizonyos, hogy rendjel nélkül nem érünk koporsónkig. - Útonjáró

él szerencsés szerelem és egyéb ismeretség is következtethetõ. Szilveszter éjjelén: nagy

õhaladást mutat hivatalunkban.

Az ágas-bogas, zavaros, elmosódó napvonal: gyengeség jelvénye. Jelzi ellenségeink diadalát,

kaján örömét, gonosz emberek felülkerekedését. E jellel örökös kellemetlenségre

ámíthatunk boldogulásunkban. Bármiként igyekszünk: haragosaink mindig találnak alkalmat,

szorgalmunkat, életmódunkat kigúnyolják. Családi életünkbe konkolyt hintenek; ezek a

érfiak örökké kételkednek a nõk hûségében, minden névtelen levelet elhisznek, és szerencsétlenek

ég akkor is, ha özvegyek lettek.

Három egyenlõ napvonal: hírességet jegyez, de nem boldogságot is. Ezek az emberek gyakran

írnak akkor, mikor senki sem látja õket. A hírnevük néha megsegíti õket egy nõ szerelmének

érésében, de ez a szerelem nem bizonyul valódinak. Örökösen hiú, öntelt, páváskodó nõk

örnyezetét díszítik, és önmagukat vetik meg gyengeségükért.

Nõnél nyugtalanságot, hiúságot, elégedetlenséget mutat.

Jelez még: törvénytelen gyermekeket is.

A napvonal vörös színe alázatosság jelvénye. Ha a vörös napvonal a gyûrûsujj alatti dombocskára

fel: kedvezõ. Sok alkalmazkodóképességet, társadalmi ügyességet, érvényesülést

. Ezek az emberek rendszerint alázatosak, jó magaviseletûek és mindenkinek kedvébe

árnak, szájaíze szerint beszélnek.

Útonjáró ember: jól alkuszik.

De mindennek az ellenkezõjét mutatja a csillag, amely a vörös napvonal végén látható.

Vagyonunkat elveszítjük, szorgalmunk gyümölcsét nem élvezhetjük, jólétbe sohasem juthatunk,

a napvonalon kereszt alakú jel mutatkozik.

Útonjárónál: igen nagy, váratlan veszteséget jegyez. Meglopják, megcsalják, kijátsszák, ha

õ. A nõk kinevetik. Vagyonát elveszíti asszony miatt.

A Kos jegyében születettek erõs napvonala: jó gazdát mutat. Az Ikreknél sok töprengés,

álmatlanság jelvénye.

Szentmihály napján születetteknél a mély napvonal szerencsés gazdálkodást jegyez. Szûz

havában (nõknél) veszélyességre mutat.

Újholdban világrajötteknél a mély napvonal váratlan szerencse.

210

A májvonal

a jósnõk, holdkórosok, a jövõbelátók, médiumok kezén igen kifejlett és a Boszorkányok

Háromszögét alkotja a sors- és fejvonallal a tenyér közepén. Ezek az egyének határozottan

érzékkel bírnak, hogy az eseményeket elõre meglássák. Néha csak az idõváltozások, a

ú vagy rövidebb évszakok megtudása a képességük - a hosszú teleket, nyarakat szinte

biztossággal látják elõre -, míg máskor olyan nagyszerû jelenéseik vannak, mint a prófétáknak.

Ez a Háromszög már a legrégibb idõk óta megfigyelések tárgyát képezte az emberi

érben. A félelmetes jövõbelátás gyakran szerencsétlenséget és bánatot hord magával. Nem

özönséges lények jelvénye, a legtöbb esetben betegség, korai halál hírnöke.

A májvonal - amely a csuklóvonalnál kezdõdik és az életvonal mellett húzódik - világosan

átható alakjában: jó egészséget, víg kedélyt, jó emésztést és lelki megelégedettséget jelez.

Halovány májvonal szervezeti gyengeség, betegség, képzelõdés és gyötrelem jelvénye.

Ritka, mint a fehér holló a májvonal, amely a kisujj alatti dombocskáról, a Merkurról nevezett

érõl indul, és ív alakban eléri a Holddombot. Nagyra hivatott, különös, de nem mindig

és sorsú emberek jelvénye. Nemzetünk megváltói vagy árulói, az emberiség nagy

érfiai, vallásalapítók és nagy pápák jelzése. Ilyen májvonala volt Luther Mártonnak.

Minden kereszt, amely a májvonalon található: betegség elõhírnöke.

Szabályos, erõteljes, kétségtelenül felismerhetõ májvonal vidorságot, szellemességet,

életrevalóságot és sok barátot mutat. Míg a májvonal hiánya: léhaság, könnyelmûség, élénkség,

ág és felületesség jele.

A szabálytalan, szakadozott, bizonytalan májvonal rosszindulatú ember mutatója. Epés, csúfolkodó,

elégedetlen emberek viselik e jelet. Többnyire a negyvenedik esztendõben

szakadozni májvonalunk, ha idõnket hiábavaló munkára fecséreltük. Csalódott, tönkrement,

érges emberek jegye, akiknek barátságát könnyen megnyerhetjük, ha résztvevõ szóval

özeledünk feléjük.

A májvonal jelzi leginkább a betegségeket is. Gyakori hideglelések, gyomorrendetlenségek

ója a közepén piros és máshol elhalványodó vonal. Ha kettétörik a májvonal: tüdõbajt

, amely elõbb-utóbb halálunkat okozza. E vonalon is a sötét pontocskák rossz ómenek.

Minden pontocska egy nagy betegségnek jelzõje. Budai embernél vízbefúlást is jelent.

A kettõs májvonal, mint minden duplikátum: a legnagyobb szerencse.

Délszaki születésûek, ha májvonaluk mellett párhuzamos vonal húzódik: egyházi pályára

épnek.

Skorpió jegyében születetteknél az erõteljes májvonal: vidám asszony barátságát, szerelmét

. Ikrekben: rövid, de boldog házasságot. Kosban: számûzetést.

Útonjáró ember világos májvonala zavartalan kedélyt, jó álmot, az utazás iránti elõszeretetet és

íg ismeretségeket jegyez.

Balkezes embernél a határozott májvonal: éles észt mutat.

Szent Iván napján születetteknél annyi feleség, ahány láncszembõl áll a vonal.

211

A házasság vonala

mindig nagy megfigyelésben részesült a tenyérjósoknál. Fontos vonal ez, mert körülbelül

életünk folyását. A házasság férfiaknál és nõknél kihatással van az élet minden

örülményére. A kisujj melletti és a Merkur dombjára haladó házassági vonal a tenyérjóslásnál

minden érthetetlenséget felföd.

A törvényes pap elõtt kötött házasság vonalai elég hosszúak és mindig jól fejlettek. Nem lehet

összetéveszteni egyéb vonalakkal, világosan megmutatják: hányszor kötünk házasságot életünkben.

Ne ijedjünk meg, ha két-három vonalat veszünk észre kisujjunk alatt. Ezek a vonalak

akkor jelentõségesek, ha valóban, határozottan fejlettek - ilyenkor aztán kétségbevonhatatlanul

ák jövõnket; míg az elmosódott vonalacskák csupán azt jegyzik, hányszor terveztünk

ázasságkötést, amelyet nem valósítottunk meg. Ha valóban komoly volt szándékunk,

és a szerelmünk is érdekelt volt, nem csupán csapongásunk: ennek nyomát világosan mutatják

vonalacskák, amelyek a kisujj alatti dombról a szívvonal felé ágazódnak. Mindegyik vonal

füstbement házasság képe. Nincs kizárva, hogy szenvedtünk is az elmaradt házasságért, de

sorskörülményeket nem gyõzhettük le. Ezért e vonalacskák nem a csapodárság (nõknél:

érság) jelvényei. Nem rajtunk múlott, hogy a házasság elmaradt. Tervezett érdekházasságoknak

nyomuk. A tenyér csupán a szívbeli vonzalmakra felel.

A szerelmi házasság félreismerhetetlen jelet mutat a mutatóujj alatti, úgynevezett Jupiterdombon.

Kereszt mutatja e helyen a szerelmi házasságkötést. Meg kell figyelnünk a kereszt

ését. Ha a kereszt pontosan a mutatóujj gyökerén fekszik: ifjúkori szerelmünket

ételjük meg a házasság szentségével. Ezeket a házasságokat rendszerint igen korán kötik,

a törvényes életkor beálltával, de nem ritkán kiskorúak frigyét is ez a jel fedi. A

ázassági kereszt a domb közepe táján az elsõ, heves ifjúság elmúltával, de még mindig égõ

szerelembõl létrejött házasság képe. Nõknél rendszerint a huszonhatodik életévben, férfiaknál

ét esztendõs korban jön létre e házasság, ami azonban teljesebb boldogságot jelent,

a kiskorúak frigye. A domb alatti kereszt egy késõi házasság jelvénye. A férfi rendesen

éve felé szánja rá magát, hogy ifjúkori ideálját feleségül vegye. A nõ nem megy

érjhez fiatalon. Mintha már félig-meddig lemondott volna a házasság reményérõl. Hervadt

ez, amely a szép õszi napok verõfényéhez hasonlatos. Ritkán mutat gyermekáldást,

ább csendes, megértõ együttlét, amely sok akadály, várakozás és türelem után következik.

Nemegyszer hosszú távollét elõzi meg az ilyen házasságot, és valóban próbára teszi a szívek

õszinte érzését. Még különösebb jelentõségû a házassági kereszt, ha az a fej- és életvonal

ülésénél fekszik. Ilyenkor késõi öreg korban részesülünk a házasság szentségében, és

korral találjuk meg boldogságunkat, amelyrõl lemondottunk. Télidõben meleg kályha,

este az ilyen házasság. Bizony hiányzik belõle az ifjúság heve, de boldoggá teszi az

öreg kor bölcsessége. Az ilyen emberek többnyire vidéken, falvakban élnek, és hosszú

árakozásuk gyümölcsét áhítatos szívvel fogadják.

A házassági vonal megtörése vagy kettévágása egy másik vonal által jelzi, hogy házasságunkban

leszünk boldogok, és rövidesen elválunk. Az elválás rendszerint annak a hibájából

örténik, akinek kezén a fentebb leírt jel látható. Nõk kezén a kettétört vonalak száma mutatja,

hány törvényes férjük lesz életükben. Férfiaknál néha csak hosszadalmas szerelmi

jegyeznek a harántvonalak.

A boldog házasság jelvénye mindig mély és egyenes vonal. Késõ öregségig tartanak e

ázasságok, és csetepaték nem zavarják. Nyugodt emberek jelvénye, akik a házasságban

, csendet, megelégedést keresnek. Jutalmuk puha ágy, csendes meleg, gyermekek.

Karácsonykor hálósipka, késõbb érmelegítõ.

212

Az özvegységet a szívvonal felé elhajló házasságvonal jegyzi. Az lesz özvegy, akinek kezén a

van. A szívvonal felé hajló házasságvonalon mutatkozó pontocska: özvegységünket

õszakos haláleset idézi elõ.

A halálesetnek jelvénye még a mellék házasságvonalnak feltûnõ rövidsége. Ez a rövid vonal

õ szerelmünknek (esetleg jegyesünknek) korai halálát jegyzi. S erre a szerelemre egész

életen át gondolunk. Bármi történik velünk, ennek a halottnak emléke sohase halványodik el.

Melankolikus embereknél némi boldogtalanságot jelent. Ez a mély szerelem, amely rossz

sóhajt lelkünkben. Férfiak kezén az apró házassági vonalak a szerelmi viszonyok

áriuma.

A nõtlenség vagy vénleányság jelvénye a kisujj alá hajló házasságvonal. Szerencsétlen

ég: a kétfelé váló házasságvonal. A tenyér szélén kétfelé váló vonal: mi leszünk a

õk.

Útonjáró ember ágas-bogas házasságvonala sok balkézrõl való feleséget jegyez.

Északi vidéken lakók mély házassági vonala: örök hûség. Délen: nem lankadó, forró szerelem,

a legkésõbb korig mulattatja a házastársakat. Az egyenlítõ táján nagy érzékiség jele. A

Balaton mentén csókos házasság. Szent Mihály napján született embereknél a boldog házasság

az élet õszén következik el. József napján világrajötteknél: a házasságot korán kötik.

Szökõévben heves, de változékony szerelmeskedés.

Csuklóvonal

Hármas, karperec alakú: késõi örömök jelvénye. Jelez öregségünkben való gazdagságot,

ótékonyságot, tisztességet, városatyaságot, megbecsülést az egyházközségben.

Egyenes vonal: nyugodalmas életet mutat.

Láncos, ágas-bogas csuklóvonal van a küzdelmes, sokat fáradozó, nehezen boldoguló emberek

én.

Minden jel, kereszt, vonal: a csalódások jele.

A Vénusz-gyûrû

a középsõ ujjnál kezdõdik és a gyûrûs- és kisujj között végzõdik. Szerencsétlenek azok a nõk,

tenyerén mutatkozik. Soha sem nyugszanak meg a féltékenységtõl, a kielégítetlen

élytõl; rendesen szerencsétlenül szerelmesek, és féktelen vágyukban ölni is képesek.

Õrjöngõ düh és elvakult, mindent megvetõ érzés a fõtulajdonságuk. Óvakodjatok e jelzésû

nõktõl, férfiak! A kettétört Vénusz-gyûrû: hûtlenség, õrjöngõ érzékiség, fékevesztett

és, vad perverzitás jelvénye. Az elállatiasodott szeretkezés viseli e jelet.

Útonjáró nõknél jelent erõszakos halált idegenben.

213

A tenyér dudorodásai és vonalai

A tenyér és egyéb jelei

a háromszög, amely a fej-, élet- és májvonalak között látható. Ritka tenyéren: a napvonal zárja

a háromszöget.

A háromszög szabályos, nyílt alakja olyan embert mutat, aki a veszélyben merész, a bajban

jellemû, az életben nagylelkû és szívesen megosztja másokkal vagyonát. Ha férfi kezén

átjuk e jelt: a nõk önfeláldozó baráttal állnak szemközt. Becsüljék meg az ilyen férfit azok a

õk, akik gyakran változtatják szerelmüket. Különösen jó jelnek mondják a veres háromszöget;

, amelyet pirosló vonalak határolnak.

214

A szabálytalan, elmosódó háromszög: kicsinyes, ostoba emberi tulajdonságok jele. Mutat:

ágot, gyávaságot, megalkuvást. Férfiak kezén a jel: a feleség hûtlenségét és a

érfinak e hûtlenségek megismerését és belenyugvását jegyzi. Nõknél: gonosz indulatú pletyka.

A keresztek a háromszögön a csata jelvényei. Katona vagy katonás foglalkozású embernél

ütközeteket jeleznek a keresztek, míg más férfiaknál: párbajok mutatója. Vigyázzanak a nõk

férfiak életére, akikkel sorsuk összehozta. Haszontalan kacérsággal ne siettessék a férfiak

égzetét. Különösen okuljanak Puskin Sándor sorsán, akinek kereszt volt tenyere háromszögén.

A háromszög felsõszöge: fölényes szellemi képesség, nemeslelkûség biztos jelvénye.

Ostobaságot jegyez: a tompa bizonytalan szög.

Jobbfelé, a máj- és életvonal által határolt szög szabályossága: nagyszívû embert jegyez, aki

élete végéig jó egészségnek örvend. Ugyanitt az éles szög: fösvénység, szegénység,

ároskodás, oktalan takarékosság jele.

Durva lelkû, közönséges, szinte jellemtelen embert mutat a háromszög, amelynek szögei

álytalanok. A nõknek jobb férjhez nem menni, ha ilyen jelet látnak jegyesük tenyerében. A

érfiak, akik jó feleséget keresnek: meneküljenek. Életük megrontója áll elõttük.

Vigyázzunk azon egyénekre, akiknek háromszögük feltûnõ élességgel rajzolódik a tenyérbe. A

õk: pletykát visznek; a férfiak: gonosz nyelvûek. Szõke nõknél: eszességet jegyez, amely

nem mentes minden képzelõdéstõl, önhittségtõl, bolondságtól. Veres nõknél az éles

áromszög: nagy tehetség, de szerencsétlen szerelmi ábrándozás jelvénye.

Az összekuszált, alig meglátható háromszög: szerelmi kicsapongást jelez. Nõknél veszedelem.

Esküvõjük elõtt is képesek elmenni ahhoz a férfihoz, aki könnyû kalandot ígért nekik. És

ésõbb sem tartják meg a hitvesi hûséget. Férfiak: szeretõtartók.

Útonjáró emberek éles háromszöge: szerencsés utazás jelvénye. Kereskedõknél: veszélyesség,

ó üzleti érzék. Gazdálkodó asszonyoknál: jó gazdaság. Gyermektelen nõknél, akik gyermeket

óhajtanak: ikreket is jegyez.

A Bika havában születetteknél: gyõzelmes szerelem, amelyet hosszú harc elõz meg. Szent

Mihály napján születetteknél: bõ termés, kedvezõ kilátások. József napján: szép ifjúság, korai

ér haj.

Az éles háromszög jegyez még eszes, de kéjvágyó egyént is.

Minden csillag a háromszögben: egy-egy hûséges szerelmet ír.

A négyszög: a jellem négyszöge, a fej- és szívvonal között található. Határolja néha a napvonal

és a kisujj melletti tenyéroldal. Ilyenkor mély becsületérzést jegyez, amely becsületérzés

él erõsebb az életben. Az ilyen jegyû férfiak képesek feláldozni minden vagyonukat,

becsületüket megmenthessék. Nõk inkább meghalnak, mint becstelenséget elkövessenek.

Végsõ erejükkel ellenállnak a csábítónak, inkább szenvednek nyomort, éhséget, mint letérjenek

tisztesség útjáról. Ezekkel a nõkkel nem bír a csalás, mert csak egyszer szeretnek.

A négyszög, amely a közepe táján keskeny: rossz jel. Igazságtalanságot, sok rosszaságot,

önzést, tolakodást, lelki arcátlanságot mutat. Általában a kis négyszög: gonosz jegy. Minél

a tenyér négyszöge: annál inkább érvényesülnek bennünk az állati tulajdonságok. A

, rablók kezén alig látható a négyszög. Ha van is, feltûnõen kicsiny. A kalandorok,

ágból élõk négyszöge alsó vonalban számos ágazatú. Egy német krónika szerint egy

énzverõnek a tenyerén 333 vonalból állott a négyszög. A levágott kézen legalábbis

olvasott meg a krónikás.

215

A kereszt a négyszögben asszonyt jelez.

Mégpedig olyan asszonyt, akinek testestõl-lelkestõl rabszolgája vagyunk, bármily erõteljes

van egyéb világi dolgokkal szemközt. Egy nõt mutat e kereszt, akiért szívesen

áldoznánk életünket is. Nagy szerencse, ha az a nõ nem él vissza leigázott érzelmeinkkel.

Ámde a kereszt azt is jelzi, hogy ha mindenünket is elveszítenénk azon bizonyos nõ miatt: még

állunk, vagyonunkat megsokszorozva visszahódítjuk. Kártyás embereknél határozott

jegye. Többnyire a jellem, férfiasság, kiválóság jelének szokás magyarázni a

.

Nem mindig ily fontosságú a négyszögbeli kereszt. Különösen akkor veszít jelentõségébõl, ha a

a fejvonalon van. Ilyenkor múló kaland jele, amely kaland elenyészik. Férfiak

felejtenek, és vagyonuk is épségben marad. Nem veszítenek még becsületükbõl

, holott nagyon veszélyesnek látszott az állapotuk. Úgynevezett „mosolygó emlék marad a

édia után, és az ügyeskedõ nõ, aki hálóját kifeszítette, ugyancsak megvigasztalódik a

miatt.

Tragikus jelentõsége tulajdonképpen a szívvonalon van a négyszögbeli keresztnek.

Számûzöttek négyszöge tele van barázdákkal. Útonjárók a kereszttel négyszögükben: nemegyszer

ész életükre boldogtalanná válnak egy szerelem miatt, amely a nõ vonakodása miatt

rövid ideig tartott. Sokszor hiába mennek vissza abba az idegen városba, ahol szerelmük

él. Szent Iván havában születettek tenyerén: váratlan, meglepõ, nagyszerû szerelmi élvezet

. Míg Szent Mihály napján jöttek öregségükre unokáikba szerelmesednek. Máriapócsi

búcsújáró tenyerén a kereszt szegényre valló szerelmet is jegyez.

Nõk tenyerén: határozottan egy szerelem jele, amit sohasem felejtenek el. S késõ öregségükig

élik, hogy visszajön az illetõ. Ha visszatérne: nagy boldogságot jelentene. Férjes nõk kezén

szerelem jegye, amelyrõl férjük iránti hûségbõl lemondanak - de nem a szerelem legelején.

Ugyanezért a bûnbánat keresztjének is nevezik, ha a szívvonalon van. De ez a bûnbánat nem

õszinte. Különösen álmában vigyázzon az ilyen nõ, hogy el ne szólja magát.

A tenyér dombjai

között a mutatóujj dombja szerelmi házasság, vallásosság, vidámság jelvénye. Feltûnõ

domborodás: hiszékenységet, hiúságot, nyugtalanságot, némi ostobaságot, színésznõi hajlamot

. A dombocska hiánya: rest, önzõ, tétlen, hitetlen emberek kezén látható.

Jupiter dombjának is hívják.

A középsõ ujj dombja a józanság és a szomorúság dombja. Ha nagy a domb: a magány jegye.

Magányban kétségbeesés. Ha nincs domb: sikertelen élet.

Saturnus dombjának nevezik.

A gyûrûsujj dombja a boldogtalanság és siker dombja. Kiváló emberek kezén látható. Nõk

bolondulnak ily férfiak után. Míg a nõk gyûrûsujjának dombja: vonzza a férfiakat.

Nagy domb: kíváncsi szegénység. A domb hiánya: lassú élet. Hívják Apollóról.

Domb a kisujj alatt jegyez észt. De ez az ész nem mindig praktikus. Olykor hóbortos. Olyanfelé hajlik, amelyeknek semmi hasznát sem veheti az életben. Nagy domb: ravasz

, kis domb: hétköznapi lélek jelenléte. Ha a domb túlságosan fejlett: kapzsi, bírvágyó,

étszínû emberrel állunk szemben. Hívják Merkur-dombnak is.

216

A tenyér szélén lévõ domb az értékes emberek jelvénye. Jegyez: bátorságot, meggondoltságot,

ágot, lélekjelenlétet és megbízható barátságot. A nagy domb azonban rossz jel:

haragú, szenvedélyes, dühös embert jelez. A domb hiánya: a gyávák mutatója.

A csuklódomb, amely a tenyér szélén és a csukló között látható: a lelki betegségek székhelye.

Itt lakik a búskomorság, a bánatosság, az elégedetlenség, a hiábavaló vágyakozás, az

érhetetlen reményesség. Költõknél a képzelõerõ hajléka. A nagy csuklódomb gonosz,

ürelmetlen, fõfájós, ideges, mindig boldogtalan embert mutat. Nevezik Hold dombnak is.

A hüvelykujj alatti domb a szépek jelvénye. Szerelmes természetû, tetszelgõ, finomkodó,

óhiszemû, gyöngéden gondolkodó és érzõ embert jegyez. A nagy domb: az iszákosoké. Kacér,

, parázna nõk kezén látjuk. Valamint a könnyelmû, ostoba férfiakén. A domb hiánya

jelez. Hideglelkû, rosszindulatú, mogorva ember tenyerét látjuk.

A tenyérjóslás alapvonalait soroltuk fel itt. Gyakorlott, hosszú tapasztalatú jós egyebet is láthat

emberi tenyéren. Minden ember és minden tenyér más, ezért a szabályok csak feltételesek.

Legokosabb elõbb megismerkedni az emberrel, akinek tenyerébõl jósolni akarunk.

* * *

217

A SZEGÉNYEK MOSOLYA

MIT ÁLMODOTT, KEDVES?

(Részletek a Színházi Élet-ben megjelent álomfejtésekbõl)

Mióta az Álmoskönyv-em megjelent, gyakran kapok leveleket vidékrõl, Pestrõl, amelyekben a

ülönbözõbb álmokra kérnek megfejtést. Ha érdekel az álom: válaszolok. Van néhány

állandó levelezõm, aki sietve tudósít minden apró-cseprõ álmáról. Ezek ritkán kapnak választ.

Az álmok többsége éppen olyan mindennapi, mint az emberek.

Leginkább nõk írnak. Fiatalok, öregek. Az öregek gyakran álmodnak régen megholt emberekkel,

fiatalok olyanokkal, akikkel csak ezután találkoznak az életben. Azt lehetne mondani,

a mindennapi eseményeket a legtöbb ember megálmodja. Így: az esküvõ, a szerelem, a

áldás; a temetés a családban, sõt a nagymosás a háznál az álmok lexikonának

áromnegyede. Egy negyed marad a különösebb eseményekre: az ikrekre, a kétszeri vagy

áromszori jegyességre, többszöri férjhezmenetelre, az amerikai levélre (ez most gyakori), a

égekre... Ritka az olyan álom, amelynek nevezetesebb jelentõsége volna. Pár hónap elõtt

pesti színésznõ férjhez ment egy amerikai úrhoz... De hagyjuk ezt az álmot. Ennek még

megfejtése.

Mióta élek, foglalkoztam álomfejtésekkel. Persze, mindig csak a magam és a környezetem

ására, amíg az Athenaeumnak eszébe jutott, hogy egy modern, bõséges Álmoskönyv-et

írasson velem.

Sokat beszélgettünk valamikor az álmokról dr. F. S. úrral, Freud professzor tudós pesti

átjával. Õ idegorvos, én költõféle volnék. Persze, más szemüvegen nézzük az álmokat. De

éha találkoztak a megfejtéseink. Különösen a szerelmi álmoknál...

A legkönnyebben fejthetõ álmok: a szerelmi álmok. Ezek a hajnali jelenségek megannyi Szent

Antal kísértései. A világ minden könyvtárát tele lehetne írni azokkal a szerelmi álmokkal,

hajnalonként látogatják meg a férfiakat és a nõket. A legtöbb hajnali álomnak emberfölötti,

el nem érhetõ édessége van. Hajnalban érezzük az életnek azt a másvilági ízét és

át, amelyet a szürke mindennapi életben nem kóstolhatunk. Nincsen olyan ember, aki

özelítõleg is el tudná vagy el merné mondani a szerelmi álmait. Se a gyóntatónak, se az

.

Nagyon szeretem azokat a régi álmoskönyveket, amelyeket négy-ötszáz esztendõ elõtt írtak;

van valami érthetetlen, sajátos hang vagy szó, amelynek eredete oly régi, mint a

, mint Egyiptom, mint Judea... Olyan hang, amelyet láthatatlan madártól hall csillagos

égboltozat alatt az ember.

Mostanában sok a szomorú, gyötrelmes álom. Szívfájások a Haza, az elesett fiú, az elveszett

Magyarország miatt.

*

218

ÁLOMFEJTÉS

Márkus Emília álma

Évek óta hordja magában az álmát a nemzet nagy mûvésznõje:

Sziklás, sötét, félelmetes tájra tévedt. A pokol elõtornáca volt ilyen. Siránkozott a szél, átkot

a távoli mennydörgés, vad féktelenséggel harsogott valahol a láthatatlan tenger.

Az álmodó szívére lassan a legnagyobb szorongás ereszkedett. A bánatot kétségbeesés

övette. Majd szörnyû félelem ringott a szívében.

A névtelen félelem elõl az álmodozó menedéket keresett. A baljóslatú tájon bukdácsolva: végre

barlanghoz ért, amelyet szerencsére üresnek talált. Alig húzódott meg a barlangban,

örnyû égiháború, szinte földindulás támadt. És amint a borzalmas percben az álmodó

a barlangból: észrevette kisebbik leányát, akit egy ismeretlen, vadkülsejû, állatbõrbe

öltözött férfi ragadott magával a tenger felé. Az álmodó habozás nélkül kisebbik leánya

án rohant, többször elbukott, talpra állott, de leánya és a vadember mind távolabb tûntek a

élelmetes sziklák között.

Az álmodó felsikoltott...

Megfejtés

Miután ismerjük az álmodó személyét, nem kell alkalmaznunk a sablonos megfejtést. A mûvésznõ az

életet a színpadon tölti, ahol gyakorta fordulnak elõ ily félelmetes díszletek, tájak. - Jelentõsége van a

siránkozó szélnek, amelyre jegyzeteink között megfejtést abban találunk, hogy az anyai aggodalom

. De jelent váratlan, bús hírt, levelet is.

A tenger, amely láthatatlan (Kerner Jusztinusz szerint), nem szívesen vállalt utazás jelképe.

Ámde nyomon követi az aggodalom érzését, amely mindig örömet jegyez.

Félelem, a legrégibb könyvek szerint szerencsés szerelem mutatója, amely ez álomban egyelõre nem

érthetõ.

Bukdácsolva járni: jegyzi, hogy sokat várunk szerencsénktõl. Barlang minden könyvben titok

ítését mutatja. Minél mélyebb a barlang, annál nagyobb a titok.

Most elérkeztünk az álom szívéhez. Az 1751-es lipcsei nagy álmoskönyv szerint: „asszony, ki látná

át lányát: mindazokban örömét leli, amely eddig szomorúsága volt. A Zadeka Márton szerint:

ányát idegen férfival elmenni látni: „... kedvezõ változása egy meglévõ helyzetnek.

Kerner szerint: „leányt, ha kisebb; férfinak társaságában látni: vigasztalódás a bánatban.

Az álom többi része: vadember; lehet minden férfi, ha anya álmodja.

Rohanni, elbukni, felállni: mindennapi élet. Felsikoltani: hétköznap.

Amint látjuk, érdemes része csupán az „álom szívének van, de az sem olyan különös, hogy sok anya ne

álmodná mindennap.

Mindenesetre jó álom. Fejtése: az álmodónak sok öröme lesz leánya és egy ismeretlen férfi ismeretsége

évén.

219

Honthy Hanna álma

Amikor a Tündérek cselédjé-nek fõpróbája volt, az nap történt.

Egész nap dolgoztam, próbáltam, s ugyanaznap tárgyalásokat is folytattam Beöthy László

érigazgató úrral a szerzõdésemrõl. Este halottfáradtan kerültem ágyba.

Ahogy elaludtam; álmodni kezdtem.

Nagy, fehér márványfalú terem közepén állt egy hatalmas baldachinos ágy. A mennyezetrõl

óriási színes üvegû lámpa vetett az ágyra csodálatosan szép reflexeket. S az ággyal szemben

üres nézõtér tátongott felém. Egyszerre csak kinyílt egy szárnyas ajtó, s belépett rajta

Beöthy László. Nagyon szomorú volt, s a frakkja fölött hófehér bõ köpenyt viselt. Odajött az

ágyamhoz, megfogta a kezem, és gratulált a sikeremhez. De az arca és a hangja nagyon

szomorú volt. Az uram lesegítette Beöthyrõl a fehér köpenyt, s odaültek mindketten az ágyam

élére. Beöthy László kártyát vett elõ a zsebébõl, játszani kezdtek. Nagyon sokáig játszottak,

olyan elkeseredetten küzdöttek, mintha életük lenne a tét. Végre is Beöthy lett a vesztes!

Felállt az ágy szélérõl, a kártyacsomót kettérepesztette, aztán nyakába kerítette a fehér

öpenyt, megcsókolta a kezemet, s hirtelen eltûnt. Az uram akkor boldogan borult a nyakamba,

és felkiáltott: Háromezret kapsz egy estére! Azt hiszem, a szerzõdésem volt a tét, de ezt az

már nem mondta.

Megfejtés

Miután az álomfejtõ tudomása szerint színésznõ álma a feladat, a középkorias álomfejtés mellõzhetõ, és. F. professzor módszerével is lehet elemezni. Csupán a szükséges álom-kellékeket vesszük elõ az

álmoskönyvbõl.

Így: az ágy az álomban a legtöbb megfejtés szerint vágyat jegyez. Lámpa: újdonság. Kártya: a

égibb megfejtések szerint nagy háború. Kártyázni és nyerni: gazdagnak rossz; szegénynek jó.

Szomorú ember mindig jó hírt hoz. Kézcsók: ravaszság. Ezek volnának az álmoskönyvi fejtések,

szerint az álmodó vágyakozik valamely háborúságra, amelynek megnyerésével jó hírt várna egy

ravaszsággal. - Míg dr. F. elemzése szerint az álom a legkönnyebben megfejthetõ. Az álmodó, még

beteg volna is (ágyban), szívesen kockára tenné (kártyán) egészségét, hogy egy régi tervét megvalósítsa.

A fehér kabátos férfi az álomban az az ideál, akitõl sorsdöntõ hírt várunk. Színésznõ álma.

T. Magdi álma

A városba indultam, s útközben egy harminc-negyven év körüli ismeretlen férfival találkoztam.

Rám nézett, folyton jött utánam, és beszélt hozzám. Többek közt azt mondta, hogy tetszem

, és menjek el hozzá. Kávéháza van, ahol az asztalok szép zöld posztóval vannak bevonva.

A fõutcán nagy körmenet állt, a lányok zöld ágakat lóbáltak kezökben. Egy ismerõs lány jött

, és hozzánk csatlakozott, aminek nem örültem. Ezzel a lánnyal felmentünk egy házban.

Ültünk a szobában, egyszerre csak belépett az ismeretlen férfi nagy csomó könyvvel a kezében.

Majd elájultam, amikor megláttam. Vizsgáztatni kezdett bennünket, olvasni kellett könyvbõl,én alig bírtam, többször is hozzáfogtam, de nagyon akadozva ment. Erre felébredtem.

Megfejtés

Szerelmi álom. Ismeretlen férfi jó hír, de jegyez titkos kívánságot is. Tetszeni (nõnek): esõs idõ. Zöld

ó: ravaszság, csalárdság. Ismerõs lány: irigység, féltékenység. Elájulni: megszerelmesedni.

Könyvbõl akadozva olvasni: viszontagságos kaland. A csábítási álmok közül való, amelynek folytatása

. Különös figyelmet érdemel benne: a könyvbõl való olvastatás, amelynek jelentõségét talán csak az

álmodó tudná megmondani. Valamely férfi különös parancsát várja az álmodó. (!)

220

Bárdos Kata álma

Egy nagyon jó barátommal sétáltam, aki arról beszélt, hogy néha, ha valami kedveset mondok:

szeretne csókolni; kérdeztem tõle, hogy: mért nem teszi azt, de õ folyton csak azt mondta,

szeretne. Erre én megfogtam a fejét, és egy csókban rohantunk végig a Rökk Szilárd

án. A járókelõk elkezdtek ordítani, hogy micsoda dolog ez, mikor a kapuhoz értünk, s a fiú

mondta, menjünk az Üllõi útra, ott nem lát senki, és megbeszéltük, hogy vasárnap délután 4

órára értem jön. Otthon kérdezték, hogy hová megyek délután, de én dühös voltam, és nem

meg. De mikor a fiú délután értem jött, velünk tartott a testvérem is. Mondtam a

únak, hisz maga nem tud csókolni, úgy csókol, mint az anyám meg az apám.

Megfejtés

Csók: álmában szomorúságot jegyez. Csókot adni férfinak: ugyancsak szomorúságot jegyez. Igen fiatal

õ csókolózása: veszélyes és betegség is. Kapu: itt váratlan látogatást, elõre nem látott körülményt

. A testvér: féltékenység, bosszúság. Apa és anya csókja: vigasztalás. - Modernebb álomfejtéssel

sokat lehetne kiolvasni az álombeli csóktól vonakodó fiú alakjából, valamint az álom végsõ

mondatából.

Régi álmoskönyv szerint az utcán való szerelmeskedés: leküzdhetetlen szemérmetességet jegyez. Tán itt

az álom „szíve.

Barna leány álma

Álmomban egy idõsebb férfi társaságában szabad mezõn jártam, egy kerítéshez értünk, melyen

kísérõm át akart nézni, de nem lehetett, mert a léc igen sûrû volt. Továbbmentünk, s amikor a

ítés véget ért: egy asztalnál mulatozó társaságot láttunk, fiatal parasztleányokat és legényeket.

Az asztalon sok sütemény volt. Egyszerre csak a mezõn keresztül egy öregasszony tartott

mulatozók felé. Egy lába volt, nagyon sántított, az orra vörös volt. Mikor a társasághoz ért,

egyik leány felállt, valamit mondott és adott neki, mire az asszony eltávozott. Eközben az én

ísérõm is eltûnt. A társasághoz mentem, mire az egyik leány a karjaiba vett, és elkezdett

csókolgatni. Felébredtem. - Álmomban nagyon gyakran ágyat vetek, mégpedig két formában

. Vagy erõs napsütésben, vagy pedig akképpen, hogy bevetem az ágyat, és a lepedõt a

ére rakom.

Megfejtés

Elsõrendû szerelmi álom - a modern álomfejtés szerint. Ám vegyük elõ régi könyvünket, tán õ is eligazít

álomban.

Idõsebb férfi, mint az álmodó írja: hírt, szegénységet, bánatot jelent.

Mezõn járni: reménysége valaminek, amit nem merünk gondolni napközben. Kerítés: mindig akadály,

áratlanság, szerelemben csalódás. Mulatozók: jegyeznek szomorúságot. Leányok és legények együtt:

ány, töprengés, fájdalmas emlék. Sütemény: betegség. Ugyancsak ezt jegyzi a sokadalom, amelyben

álmodó megfordul.

Egylábú vörös orrú öregasszony: jegyzi az idõsebb férfit, akivel az álmodó együtt volt, de az a

örülmények folytán asszonnyá változott át, aki adományokat kért. A következtetés azért is helyes, mert

együtt tûnik el az álom keretébõl az öregasszonnyal.

Leány, ha leánnyal csókolózik: féltékenység, bánat, keserûség.

Ágyat vetni: napsütésben: szerelmi vágyódás. Lepedõvel ágy: szerelmi csalódás. Mondták a régi

önyvek.

221

Szerintem: elsõrangú álom, amely a nõi szerelmi álmok között is jelentõs.

Jelentõsége: sok szerelmi csalódás, magányos gondolat, fájdalmas emlék. Az idõs férfi: természetesen az

álom keretén kívül, egy csapodár férfit is jegyezhet, aki miatt boldogtalanságot érez az álmodó. - A

megfejtéssel adós maradok. Várom a további álmokat, amelyek többet is mondanak.

Petrovich-rajongó álma

Álmomban nagy folyó partján sétáltam egy fiúval, aki a valóságban is szerepet játszik az

életemben. Ahol mi mentünk, csupa mezei virág volt, a másik parton pedig csupa vörös szegfû,

és rózsa. A rózsák közt egy férfi virágot szedett csokorba, és felém dobta. Én elbódulva

piros rózsáktól indultam a másik part felé. Vékony deszkapadló vezetett át a folyón, és

óan ingott a lábam alatt. Mikor a híd közepére értem, visszanéztem, és elszorult

ívvel láttam kísérõm szomorú arcát. Megsajnáltam, de már nem volt visszatérés, mert a híd

ásik fele eltûnt. Mikor átjutottam, ismertem fel az ismeretlen férfit: Petrovich volt, a

ínész. Megcsókolt, és elkezdett velem szaladni a virágok között. Sziklás tájhoz értünk,

egy sárga ruhás nõ várt ránk, aki rálõtt Petrovichra. Bekötöztem a sebét, mire eltûnt, s én

messzirõl hallottam gúnyos kacagását. Borzasztó vihar támadt, villámlott, mennydörgött.

Nagyon fáztam, s csak most vettem észre, hogy ruha nélkül vagyok, csak egy vékony fátyol

rajtam. Keservesen sírtam, s mire felébredtem, csupa könny volt a párnám.

Megfejtés

Másodrangú szerelmi álom. Az álom feltûnõbb képei a folyó (eltávolodás), a mezei virág (szerelmi

áltozás), a virágot szedõ férfi (csábítás), a hídonjárás (tévelygés), az ingadozás (nõnél kisebb

élkedés), szomorú arc (vidám vágy), lövés (megszégyenülés, de lehet szerelmi bánat is), a sebes

(szégyen), ruha nélkül lenni (kielégítetlen szerelem). Fátyol mutat pletykaságot.

Valószínûleg hajnali álom, mely a bennünk rejtõzõ szerelmi vágynak a mutatója.

S. Lonácska álma

Fekete lakkcipõmben voltam, s az úton sétáltam a kertbe P. moziszínésszel. Én nem mertem

beszélni, s azt sem tudom, õ miket mondott. Leültünk egy padra, ahol P. megcsókolt.

Nagyon megijedtem és felébredtem.

S. Lonácska

Megfejtés

Folytatása lesz.

Karfer Ida álma

Álmomban rengeteg kis termen mentem keresztül, mindegyikben kínai régiségek voltak

, sok óriási váza, nippek és közöttük egy csúnya, de rokonszenves kínai állt.

Hatalmas termetén bõ selyem bugyogó, melyre fantasztikus kígyók voltak hímezve, lent,

ájánál, aranyos csat szorította le, krém selyemharisnyás lábán hegyes orrú, hímzett papucs.

Krizantémos blúza krepdesin lehetett, mert mellén puhán, de biztosan mutatta mozdulatait.

Arca sárga, ferde vágású szeme feketén ragyogott, kettéválasztott, simára fésült haja volt, a

könnyedek, s úgy ment, mintha acélrugó lökte volna. Sorra mutogatott mindent.

222

Mire az utolsó terembe értünk, arra kért, hogy maradjak nála örökre. Lekuporodott lábamhoz,

és lihegve csókolta szoknyám szegélyét. Kért, hogy csak intsek, és minden vágyam teljesül. De

én nem maradtam nála, mert vonzott egy ismeretlen, de nekem drága férfi arca. A kínai sírt,én mégis elmentem.

Megfejtés

Példája a legelsõrangú leányálomnak. Cserepek, nippek jegyzik magát a leányságot, amely mindig ki

téve az eltörésnek. A csúf kínai (a kígyókkal) jegyzi a férfit, aki közeleg, vagy talán az álmodó felé

.

Ártatlan nõ álma, aki selyemruhában képzeli a férfiút. Az ismeretlen férfi jegyzi a nem lohadó szerelmi

ívánságot. - Leányálom, amelynek megfejtéséhez elég két szó: szerelmi gondolat.

Cuki-Buki álma

Álmomban egy sírkertben voltam, és láttam egy nagy ládát, amelyen két koporsó volt,

õ fekete. Rajtam kívül még többen voltak ott, rokonok és idegenek. Én a láda tetején

ágyban feküdtem, mellettem egy fekete ruhába öltözött ismeretlen férfi ült. Fel akartam

, de a két koporsó süllyedni kezdett. A láda szélében megkapaszkodtam és kijutottam. Két

úgommal egy sáros pocsolyán keresztül gázolva akartunk hazajutni. Körülöttünk élõ ésöglött krokodilusok voltak. Kijutottunk a pocsolyából, s egy vasúti vágány keresztezésénél át

menni, ismét egy krokodilt pillantottunk meg, és mellette egy férfi állt, akinek a szeme

én két nagy piros pont volt. Egy kórházhoz értünk, s ott ismerõsökkel találkoztunk, akiket

ünk, hogy ne menjenek arra, de õk gúnyosan mosolyogtak. A Dunához értünk, mely

én nagyon sáros volt. Egy férfi és egy nõ, mindketten fekete ruhában, hátukon nagy fehér

árnyakkal, s fejükön fehér tollsapkával, csónakon nagyobb társaság ült. Nyílsebesen futottak

csónakok, hogy az egyik partnak vágódott, kettétört, de a benne lévõknek semmi bajuk nem

örtént. Egy úszódeszkán nagyon kicsi sárgászöld parányi csirke volt, és én mondtam, mentsék

, mert belefullad. Ekkor sokan jöttek a Dunán, de nem csónakon, hanem a vízen lépegetve.

Az egyik hölgy elvesztette az aranyláncát, amit keresni kezdtem az evezõvel. Elõször egy kést

találtam, aztán egy opálkõ collier-t, egy réz nyakláncot, végre az elveszett aranyláncot,

egy zsuzsu volt és annak a hölgynek az arcképe. Két jegygyûrût is találtam, egyiket a

ûrûs ujjra, másikat a kisujjra húztam fel, és mikor hazamentem, az udvaron egy törött

ágvázát találtam.

Megfejtés

Elsõrendû szerelmi álom. Az álom elsõ része csupa szerelmi jegy. Az álmoskönyv összes jegyei

õfordulnak benne, amelyek a titkos szerelmi vágyra vonatkoznak.

Az álmodó koporsók útján is óhajtana szerelméhez jutni. A csirke mutat gyermeket, aki lesz. A vízen

épegetés: a viszontagságok, megpróbáltatások jegye, amely a késhez (férfihoz) vezet. Aranylánc

a csalódást. Az opál a szomorúságot. A réz a mindennapi munkát. Végül újra csalódás (egy

ismeretlen nõ miatt. Irigység, szerelmi perpatvar). Törött virágváza jegyzi, hogy minden

óbáltatás mellett is szeretne eljutni az álmodó szerelmi vágyához.

Jó jegy az álomban a sáros folyó: szerencse, pénz. A kettétört csónak, sikerült, baj nélkül átélt szerelmi

. Folytatást kérünk.

223

G. L. színházi rajongó álma

Ragyogó nyári napon, kiránduláson megismertem egy színésztársaságot, kiknek protekciójára

bekerültem a Király-színházhoz. Nagy sikerem volt, s azonnal híres színésznõ lettem.

Látogatást tettem testvéreimnél, akik teljesen elidegenedtek tõlem, de én nem törõdtem velük,

és távoztam. Minél jobban gyûlöltek testvéreim, annál jobban imádtam a színházat. De nagyon

vége lett a színháznak, mert felébredtem.

Megfejtés

Harmadrangú álma kisleánynak.

Sz. Ilonka álma

Édes jó álomfejtõ! Azt álmodtam, hogy menyasszony vagyok, nagyon szép fehér ruhám,

önyörû fátyolom van, de mégis savanyú a kedvem. Anyám folyton azt mondta, nézzem meg

a tükörben. Én azonban egy cseppet sem tudok örülni. Egy nagyon gazdag öreg ember

a võlegényem, de én le vagyok kötve egy másiknak, aki most nincs itt, s arra gondolok, mit fog

ólni ehhez. Megyünk a templomba. Nem a fõoltárnál, hanem egyik mellékoltárnál van a

ás. Nagyon sokan vannak a templomban, és mindenki engem néz. Egyszer csak nagy

árma, zûrzavar keletkezik, az emberek ordítanak valamit, a võlegényem pedig otthagy az

árnál, és elszalad. Látom az anyámat, a tömeg között nyugodtan beszélget egy vasúti kalauz

ával. Egyszerre csak odajön hozzám a kalauz, és azt mondja, a võlegényem elhagyott, õ

elvesz engem. A pap össze is adott bennünket. Hazafelé az anyámmal mentem együtt.

Megfejtés

Igen hiányos álom. A legfontosabb részletek kimaradtak belõle. Menyasszonysága szerelmi csalódás.

Gazdag öregember: jegyez szegény fiatalembert. Kis oltárnál templomban lenni: füstbe ment terv. Nagy

árma: kis bánat. Ismerõs asszony leánynak mindig szomorú.

Erdélyi Anci álma

A Renaissance Színházban megbetegedett valaki, és engem kértek meg, hogy helyettesítsem.

Elmentem a színházhoz, de elfelejtettem elvinni a festékeimet. Ott Fedák Sári megvigasztalt,

õ majd kifest amerikai festékkel. Rövid hajam volt, amelyet simára fésült, és két kis

tett rá, rövid ruhában mezítláb mentem a színpadra, és nagyon féltem, mert nem tudtam

Mágnás Miska Marcsa szerepét, amit játszani kellett volna. De nagyszerûen sikerült minden,

ülönösen egy keleti táncnak volt nagy sikere, azonkívül valami komikus prózai jelenésnek is.

Megfejtés

A harmadrendû álmok közül való. Félig ébren álmodjuk. Jelentõsége: 0. Mezítláb járni szomorú. Nõnél

áltozás jegye.

224

Weisz Sári álma

11-rõl 12-re virradó éjjel álmodtam: egy olyan helyiségben voltam, ahol az embereknek

éle eszköz állt a rendelkezésükre, hogy öngyilkosok legyenek. Én kiválasztottam egy

érgezett hegyû tût. Egy férfi magyarázta, hogy kell a szívbe döfni. Láttam is egy nõt, aki már

szívébe döfte. Nem volt elég erõm magamba döfni a tût, megkértem a férfit, hogy döfje õ.

Erre azonban nem volt hajlandó, így hát hazavittem a tût, hogy odahaza egy alkalmas pillanatban

döfjem.

Megfejtés

A tû és a tõr ugyanegyet jelent: férfit. Nõ, aki vérzik: kis változás. Gyakori álom. Szerelem.

Márkus Mária álma

Kedves Krúdy úr, nem is az én, hanem egy leányismerõsöm álmát küldöm be önnek

ésre. Ez a leányismerõsöm, ki most menyasszony, azt álmodta, hogy karikagyûrût látott

ujjamon. Rá egy hétre, mintha fiatalasszony lett volna már, s mi ketten beszélgettünk.

Szemrehányást tett nekem, hogy miközben hozzám szólt, nevettem. Azt hitte, azért nevetem

, mert õ már asszony. Értésére adtam, hogy nem õt nevettem ki, hanem csak azért nevettem,

már én is asszony vagyok, és megneveztem a férjem - egy férfi ismerõsöm nevét.

Megfejtés

Rágalmazás egy leány útján, amely rágalomból perpatvar lesz. Szemrehányást mutat bizonyos

vagy szerelmi féltékenységet.

Szöszi álma

Azt álmodtam, hogy egy vidéki fõszolgabíró fia megkért, és elvitt a szüleihez. A férfinak az

és alakja egy tényleg létezõ férfié. A szülei házának udvarán volt egy nagy gémes kút,

vize visszatükrözte arcomat. A férfi azt mondta, hogy a víztükör most úgy veszi fel a

épet, hogy örökké bele fog rögzítõdni. Már akkor egyedül voltam, és elkezdtem gondolkozni,

öprengeni, hogy hozzá menjek-e feleségül. Nem hamarkodom-e el a dolgot, ez lesz az igazi?

És ahogy elgondolkoztam, az arcom mind komolyabb lett, mind rémültebb kifejezésû, s végül

eltorzult. És ahogy a vízben visszatükrözõdött ez az eltorzult arc, ki lehetett olvasni

õle a gondolataimat. Ekkor a fiú visszajött, és kiolvasta a vízbõl a gondolataimat,

étkedéseimet, és szemrehányást tett érte. Aztán magához vont és megcsókolt. Ugyanezen

éjjel álmodtam, hogy egy vízvezetéki csapból láttam vizet ömleni egy elõtte levõ kis

medencébe, amilyen a szivattyús kutak elõtt szokott lenni. Ahogy a víz folyt, a medencében

magasabbra emelkedett, el akartam zárni, de csak folyt, ettõl a víztõl azonban a

ében lévõ apadni kezdett. Végre elállt a víz, anélkül hogy a csap teljesen el lett volna

árva. Mikor pedig teljesen elzártam, akkor a víz újra megindult.

Megfejtés

Elsõrendû szerelmi álom. A víz jegyez félelmet valami ismeretlentõl.

Elváltozott arc: mutat rettegést valamely dologtól, amelyek akkor következnének, ha szívünkre

. Kiolvasott gondolat: szerelem. - Az álom második része még világosabban mutatja, hogy

nyomon járunk. Szemrehányás: szerelem. Szemrehányást kapni: epekedés. A csap jegyzi a férfit,

225

aki majd eljön, hogy bõven ömlõ szavaival megvigasztalja az álmodót. (Medence.) Gyakori álom.

Érdekessége az elzárt csap, amelybõl tovább ömlik a víz. Ez hûtlenség jegye.

Dr. Vass Béláné álma

Álmomban az uram menyasszonya voltam. Otthon ültem a lakásomban, amikor kopogtak, s

ét rokon fiatalember jött be, kikkel sétálni mentem. Útközben megáztunk s szaladni kezdtünk

. A kapunk elõtt állt a võlegényem, kinek rokonaimat bemutattam. Még aznap levelet

írtam võlegényemnek, hogy nem mehetek hozzá, mert eljegyeztem magam az egyik rokon

. Csakugyan jegygyûrût is kaptam, de a volt võlegényem gyûrûjét nem akartam

úzni, s így két gyûrût hordtam.

Egy ízben szobám ablakából néztem ki a második võlegényemmel. Elõttünk nagy hegy terjedt,

egy csúnya cigányasszony gyerekével szaladt volna hozzánk az ablakhoz, s nagyon

, hogy otthagytam elsõ võlegényem. A cigányoktól megijedtem, hogy elájultam. A

õlegényem kiszaladt, segítségért kiabált. Utána fekvõ beteg lettem, s mindig elsõ võlegényemet

ívántam látni. Míg végre kinyílt az ajtó, és bejött.

Ekkor felébredtem.

Megfejtés

Elsõrendû asszony-álom. Megázni jegyez: betegséget. (Kicsit.) Levelet írni szomorúság. Jegygyûrû:

ágalom. Ablakból nézni: elmaradt vendég. Gyerek: pletyka. Elájulni: szerelmi vágy. Betegnek lenni: az

álmodónak jó, másnak rossz. A hûséges álmok közül való. A két rokonnak a megjelenése: múló családi

ály.

G. Mariska álma

Egy óriási síkságon mentem, s utánam tíz lépésre egy férfi jött. Ha én siettem, õ is sietett. A

öldön egy kis fácskát találtam, rajta volt a gyökere is. Fölvettem, majd otthon elültettem.

Ekkor az ismeretlen mellém ért, de én szaladni kezdtem. Nem messze egy folyót láttam, partján

csónakkal. Be akartam ugrani a csónakba, de a víz úgy elkezdett hullámzani, hogy vissza

ugranom, nehogy vizes legyek. Az ég úgy beborult, hogy egészen sötét lett.

Borzasztóan féltem. Ekkor nagyon sok ember jött a partra, s mind a haját tépte, kezét tördelte,

kiabáltak valamit, amit nem tudtam megérteni. Ekkor hátrafordultam, s láttam, hogy

elõbbi kísérõm hátam mögött áll, és gúnyosan nevet rám. Erre felébredtem.

Megfejtés

Másodrendû szerelmi álom. A gyökér és a fácska jelenti a férfit, akit (sietve) szeretne megtalálni az

álmodó. Az elültetés jegyez valami fogadalmat. (Itt talán hûséget.) Szaladni: türelmes várakozást mutat.

Jó jegy a folyó, amely változást mutat. A csónak ismét csak férfias jegy. Egy szerencsétlen férfié, akinek

megjelenése után betegségtõl fél az álmodó. (Lárma, embertömeg.)

Angéla Sawelli álma

El akartunk utazni a húgommal. Kocsit vártunk a kapu elõtt. Jött is egy kocsi, de olyan

úságos sovány lóval, hogy rossz volt ránézni. Már be akartunk szállni, amikor a

éd kapuból egy gyönyörû kocsi gördült ki két fekete lóval. Az ezüst szerszámok

csillogtak a napon. Ez a kocsi elvitt a Keleti pályaudvarhoz, de nem a pályaudvaron

226

szálltunk le, hanem a Baross téren, amely olyan volt, mint egy gyönyörû egzotikus park. Óriási

ák és bokrok között vezetett az út, melyeken nagyon sok kertész dolgozott. Az utak szélén

álatos alakú, még sohasem látott virágok pompáztak. Leszakítottam pár szálat, s mikor a

észekhez értem, eldugtam a köpenyem alá. A pályaudvarra érve olvasni való könyveket és

õlapokat vettem, de amikor fizetni akartam, a kisasszony nem fogadta el a pénzt, azzal

indoklással, hogy rossz. Kinyitottam a pénztárcámat, s benne tényleg mind olyan furcsa

énz volt, amilyent én még sohasem láttam. Ekkor egy magas férfi, földig érõ drapp kabátban,

élyen szemére húzott kalappal, hogy az arcát nem lehetett látni, hozzám lépett, egy nagy

árga tárcából kifizette a vásárolt holmikat, amiket én otthagytam, és a vágányokon át a túlsó

mentem, ahol kérdésemre azt mondta az ott álló rengeteg ember, hogy meghalunk,

most fog leesni a hold. Borzasztó félelem szorította össze a torkom, nagy fényesség

ámadt körülöttem, sikoltani akartam és - felébredtem.

Megfejtés

Bár sokat mondónak látszik az álom, jelentõsége nem sok. Az álom eleje: a kocsi, amely mindig némi

örömet jegyez. A furcsa pénz, amelyet sohasem látott volt: mutat új, kellemes ismeretséget. Embertömegben

: nõnél mindig gyengélkedés jele. A nagy tárca mutatja a férfit, aki a közelünkbe jön.

Félni, sikoltani: örömteljes.

Weisz Olga álma

Az éjjel álmomban üzletünkben álltam és kiszolgáltam, midõn belépett egy magas, igen jól

öltözött, szõke, kalandor kinézésû férfi, és gyertyát vásárolt. Midõn fizetni akart, és kinyitotta

énztárcáját, pénze között egy utánzott banánt pillantottam meg, a férfi százkoronással

, én neki húszkoronásokat adtam vissza. Õ a pénzt nem vette el azonnal, én pedig

ább szolgáltam ki a vevõket, néhány perccel késõbb, kezében a banánnal, felizgatva és

álva visszatért a férfi, hogy én neki a banánt 20 korona helyett adtam. Mire én persze

élyesen védekeztem, mert õ éntõlem 2000 szokolt is követelt. Õ látva, hogy nem ér célt,

szitkozódás közepette elhagyta az üzletet.

Késõbb egy kávéházban találtam magam, ahol az anyámmal a kártyaszobában ültem. Nem

tõlünk egy asztalnál, kártyázó férfiak közt járkálva, megpillantottam az elõbbi

. Én hangosan kezdtem õt szidni, és az apámat küldtem utána, hogy kövesse.

Ugyanakkor a másik szobából egy hatvanöt év körüli, kövér kéjenc kinézésû férfi egyik

ében magasra tartva hozta be tizenhat éves húgomat, és egy méter magas pultra tette õt le.

Én természetesen erkölcstelen magaviselete miatt szidni kezdtem húgomat, kit egy akkor

észrevett szomszédnénk azzal védett, hogy húgom ártatlan, mert õ a másik szobában leckéjét

, midõn az idõs férfi õt karjára emelte. Az asszony tõlem nevetve kérdezte, hogy én is

árok-e még iskolába? Én nevetve tiltakoztam ellene azzal, hogy már a húsz éven túl vagyok. Õ

erre azt kérdezte, hogy végérvényesen-e, mire én azt válaszoltam, hogy igen, mert hisz már

ismerõsömnek megmondtam, hogy a húsz évet betöltöttem. - Erre felébredtem.

(Megjegyzem még, hogy húgom már egy éve nem jár iskolába.)

Megfejtés

Iskolai példája a szerelmi álomnak, amely szerelemrõl az álmodó ébren nem is tud, amely éjszaka, az

álom leple alatt látogatja meg.

Az álom elõcsarnoka a szerelmi tépelõdés. A gyertya, mint általában a bot, tõr és egyéb fegyverek itt is

érfiút jegyez, aki világosságot fog majd hozni az álmodó zavaros lelki életébe. A különös délszaki

ümölcs (a banán) jegyzi a még ismeretlen szerelmet (érdekes volna tudni, hogy evett-e már valóban

227

banánt az álmodó, vagy csak ízét képzeli el?) A százkoronás (a pénz) jegyzi ugyancsak a férfiút, akit az

álmodó hív. Az aprópénz mutatja a sokszorosan visszaadott hálát, esetleg csókot. Az erélyes védekezés:

ártatlanság jegye. Amíg a szitkozódás mutat szerelmi kívánságot, amely nem teljesül.

Az álom második részében a központ az álmodó tizenhat éves húga aki iránt önkéntelen féltékenységet

érez a húszéves álmodó. (Perpatvart mutatnak a kártyázók.) Az öregember itt ugyancsak szerelmi

élkedést jegyez. Az itt is elõforduló szitkozódás most is ugyanolyan jelentõségû, mint elõbb.

Az álom vége: a szomszédasszony és a végérvényesen betöltött húsz esztendõ jegyzi, hogy a pletykaság

õl az álmodó menedéket keres az õ éveiben.

Egy hû olvasó

A veteményeskertünkben állok és hallgatódzom, mert a kukorica körül turbékolást hallottam.

Odamegyek, és egy kis fehér galamb volt ott, és nem tudott továbbrepülni. Megfogtam, és erre

ögtön jött két másik galamb, az egyik hófehér, a másik fekete volt. Mindkettõt elfogtam, és

szorongatva a három galambot, sietek fel az udvarba, hogy megmutassam, mit

. Egyszerre csak az egyik kezemben lévõ galamb helyén egy férfikéz pihen, és egy

férfi áll elõttem; a másik kezemmel levelet veszek át a postástól. Odaadtam a

, hogy olvassa el: mi áll benne: kérdem tõle, hogy ki írhatta ezt a levelet, az írás

. Megkéri benne valaki a kezem, feleli õ, de ne menjek hozzá; mert õ elvesz. Hogy

a felesége? - felelem, hiszen nem is ismerem. Majd meg fog ismerni, volt a válasz!

Megfejtés

A hétköznapi nõi álmok közül való, amelyre alig kell megfejtés, mert hiszen az álom önmagát tárja fel,

égtõl végig mutatja a jegyeket, amelyek minden álmoskönyvben ugyanazok. A turbékolás: szerelmi

. A megfogott galambok: férfiakat jegyeznek, akik az álmodó ismeretségében állnak. A

ényeskert: bánat, aggodalom jegye. A levél ugyancsak bánatot jegyez, amelyet szeretne

valakivel (férfival) az álmodó. A többi része az álomnak a szokásos leányálom, amelynek

a férjhezmenés körül forognak.

Darmond Alinka álma

Mintha a Jeges-tengeren szálltunk volna le a hajóról, egy nagy jégtáblára: Zita királyné, a volt

árom, katolikus pap, egyik iskolatársnõm és én. A jégtáblán nagyon sok pap volt,

éle felekezetû. Zita királyné leült, mi háta mögé álltunk, tisztelendõ úr pedig

ónokolni kezdett. Zita királyné kérdi tõlünk, hogy miért állunk, erre két fiatal tiszt gyorsan

nekünk is széket. Az egyik, kit látásból ismerek: udvarolni kezdett. Tovább nem tudom,

a szobalány fölkeltett.

Megfejtés

Koronás asszonnyal beszélni: váratlan nagy megtiszteltetés. Pap jegyez szomorúságot, barátnõ

pletykaságot. - Álmodó, ha figyelemmel olvassa az álomfejtéseinket, magától is rájön, hogy álmának

sok jelentõsége.

228

Weisz Annuska álma

Szokták mondani, hogyha valakivel sokat foglalkozunk napközben, arról éjjel is álmodunk:

, hogy ez is oka annak, hogy az elmúlt hét egyik éjjelén Fenyõ Emilrõl álmodtam és a

égérõl, arról a bájos szõke hölgyrõl. (Onnan gondolom, hogy a felesége, mert gyakran

átom vele az ablakból kihajolni.) Akkor éjjel az álomtündérke az Akácfa utcába vitt, ahol én

díványon feküdtem, körülöttem tele volt az utca néppel, mikor egyszer csak feltárult

velem egy kapu, s hófehér paripán kilépked rajta az elõbb említett szõke hölgy

virággal a hajában, s nevetve mellettem lovagol el. Amikor megtudtam, hogy Fenyõ Emil võlegény,

és épp most mennek az esküvõre. Erre én mondom: hát hogyan? hiszen én úgy tudtam

, hogy F. E. már nõs, és most lenne csak võlegény? Azonnal elhatároztam, hogy levelet

írok Gyõrben lakó unokatestvéremnek, tudósítani õt errõl. De mily nagy volt a bámulatom,

templom helyett csak egy kis pálinkamérésbe ment a menet (vagy tejcsarnok lehetett,

bizony már nem emlékszem tisztán), hanem ami még ennél is jobban megdöbbentett, hogy

Fenyõ Emilt hiába kerestem, sehol sem találtam, mert az álmomban is csak úgy gondolatilag

õttem a nevét.

Megfejtés

Az álom elsõ része szerelmi gondolat, a másik része szokásos leányálom. Fehér paripa jegyez jó hírt.

Szõke nõ, irigységet. Unokatestvér pletykaságot. Kisleány álma. Tavaszi köd.

Margit álma

A temetõ közelében uzsonnáztunk egy fa alatt. Egyszerre csak a temetõbõl a következõ sikolyt

: „Emberek, ássatok ki, hiszen én még élek! - Odaszaladtunk, és egy nõt találtunk egy

írdomb tetején, amelyen addig ugrált, míg a sír teljesen elsüllyedt. A nõ ekkor azt mondta:

„Amit tettem, ahhoz senkinek semmi köze, én tudom, hogy miért tettem. Ezzel eltávozott.

Amikor hazamentünk, a nõ már várt bennünket a verandán. Azt mondta, hogy nálunk fog

, és egy újságot mutatott, amelyben az volt, hogy õ a világ legerõsebb hölgye, aki egy

tépett szét. Nagyon féltünk tõle, s adtunk neki szállást. Aztán vacsorát és bort kért, s

megmutassa erejét, nagyobbik öcsémet úgy a konyhakõhöz vágta, hogy csak nyekkent.

Öcsém egy jajszót sem szólt, csak felkelt és hallgatott. Édesanyám azt mondta, hogy nekem

együtt aludnom a tigrisnõvel, de én sírtam, mire anyám beleegyezett, de azt a kék ruhát,

nemrégen alakítottunk át, elkérte a mama magának hálóingnek. Én, amikor lefeküdtünk,

teljesen kifosztva éreztem magam, gondoltam: az egyik elvette az ágyamat, a másik a ruhámat,

írtam, és kimentem az udvarra. Erre odajött hozzám egy volt iskolatársnõm, egy kis

ólány, akit a valóságban már nagyon rég nem láttam, átölelt, és úgy vigasztalt. De én csak

írtam, s amikor reggel felébredtem, egész könnyes volt a párnám.

Megfejtés

A tigrisnõ valószínûleg az álomban: férfit jegyez, aki az ismeretlenségbõl jön elõ.

De vegyük elõ öreg könyvünket, könnyebben igazodunk el. Temetõ mutat: vigaszt. Sírból visszatérttel

álkozni: megnyert ügy. Elsüllyedt sír: elmúló bánat. Vacsora és bor: jó jegyek. Nagyobbik öcs jegyez

egy leányt, aki útjában lesz valaminek, de legyõzetik. Kék ruha: féltékenység. Anya ugyancsak

féltés jegye. Udvarra menni: nõknél könnyû betegség. Barátnõ: pletykaság.

A megfejtést kérõ összerakván a jegyeket, bizonyosan könnyebben kiismeri magát a tigrisnõvel való

álmából. Még csak annyit: anyát ingben látni: kedvesed lesz.

229

Török Istvánné álma

Napok óta különös álmaim vannak, elhalt anyámról, bátyámról s elhalt férjemrõl álmodom, s

állandóan fekete ruhában járok. Elõször azt álmodtam, hogy a padlón feküdtem egy koporsó

, és a halottat õriztem. Kis idõ múlva elfogott a félelem, és otthagytam. Hogy ki volt,

tudom. Másik álmom: édesanyám halva feküdt az asztalon ravatalon, a bátyám mintha élt

, és leborult arccal az asztalra. Nagy méltatlankodás között visszahelyeztük a koporsóba,

rengeteg rongy volt. Végre kocsira tették, elhantolták, és én sírva mondtam

õvéremnek, hogy miért nem temették az uram mellé, mire azt felelte, hogy ellenkezõ irányban

anyám, de közel az elsõ férjemhez. - Kedves Krúdy úr, pár nap óta mindig ugyanilyen

álmaim vannak, fejtse meg. A valóságban az az igaz, hogy anyámat a temetõbe a második

érjemmel kísértük.

Megfejtés

A hétköznapi, de éppen azért igazi álmok közül való, mely mindig a család és a ház közelében

ózkodik, mint a tücsök.

Álmoskönyvünk könnyen felel, ha felütjük a kellõ helyen a lapot. Anyát holtan látni: váratlan viszontlátás.

Halottasház: jóreménység jegye. Holt embert látni elevenen: nagy változás jegye. Méltatlankodás

holt miatt: családi boldogság. Rongy: itt jegyez pénzt, örökséget.

A szemrehányó, visszatérõ álmok közül való. Nyilván a holtak (anya és elsõ férj) második házasságában

ébren csak ritkán foglalkoztatják az álmodót. Van itt egy pletykaság is, amelyet az elhantolt

jegyez. Egy látogatás a temetõbe: végét veti az álmok visszatérésének.

Shulsky Daisy álma

Otthon, szobánkban egy szõke leánnyal, akit az életben csak látásból ismerek, szekrényünk

ét rendeztem. Elhunyt atyám arcképe, mely az ágy felett szokott függni, álmomban a

ény tetején volt, és a szõke leány ledobta úgy, hogy az üvegje összetört. Ekkor egy falusi

éni jött a verandához, s egy kosár boros- és más díszes palackokat kínált megvételre.

Nõvérem odaadta neki atyám arcképének méreteit, hogy hozzon rá üveget. Ekkor már mintha

nagy víz partján álltam volna egy kis barátnõmmel, csónakázni akartunk, de mert nem

evezni, féltünk, hogy fölfordulunk. Most odajött hozzánk egy ismerõs ember, engem

ölemelt és bevitt a vízbe, amely nagyon tiszta volt, lábunk alatt éreztük a fenekét. A távoli part

élén egy gyönyörû szépen kivilágított nagy városban gyönyörködtem.

Megfejtés

Ismét egy álom, ahol látszólag nincsen szó kimondottan a szerelemrõl: mégis az elsõrangú szerelmi

álmok közül való. Szerelmi jegyek az elhunyt apa arcképe, amelynek üvegje összetörik. A méret az apa

épérõl: a kívánság, hogy az eljövendõ férfiú éppen olyan hatalmas, derék legyen, mint az atya volt.

A díszes borospalack: jegyez férfit. Víz partján állni: csábítás. Csónakázni: vágy; vízbe menni, amely

: könnyû, múló betegség. Holdtöltekor szokásos nõi álom. A szõke nõ itt is irigységet jegyez.

(Kerner szerint: tiszta folyóba menni: mutatja még, hogy nagy dolgokat tudsz meg. Víz, amelynek

van: csábítás jegye.)

230

Hû olvasó álma

A ligetben voltunk anyámmal, és láttam, hogy egy férfi csókolózik egy nõvel. Mi akkor

ünk a Magyar Színházhoz, ahol zene hallatszott. Kis ideig figyeltünk, aztán felébredtem.

Mikor elaludtam újra: egy kietlen helyen voltam, ahol sok sínt és villamost láttam. Egyszerre

terem egy fiú, és hív, hogy menjek vele. Én nem akartam, mire õ valami folyadékot

öntött rám, és gyufával meggyújtotta, de az égõ gyufa nem fogott rajtam.

Megfejtés

Õszinte álom, könnyen fejthetõ. Elsõ része: szomorúságot (mulatság, szerelem) mutat, második része:

évelygés (a sínek között), végül: találkozás a várva-várttal. A gyufa itt férfiszerelmet jegyez.

Cigányleány álma

Hangversenyen voltam, ahol találkoztam egy ismerõsömmel. Úgy éreztem, hogy ízléstelenül

felöltözve. Hangverseny után 6-os villamosra szálltam, és a fiú, bár két idegen volt

öztünk, megfogta a kezemet és megszorította, ekkor felébredtem. Mikor újra elaludtam: egy

kis rokonommal sétáltunk a széna között. Útközben találkoztam egy fiatalemberrel, akivel a

éna mögé bújtunk. Õ átölelt, és kérdezte, hogy szeretem-e? Azt mondtam: igen, erre õ

megcsókolt.

Megfejtés

Elsõ rész: szomorúság, szerelmi félénkség. Második rész: a félelem elmúlása. A kis rokon gyermeket

. Szénaboglya: kellemes élet.

Végül pletykaság.

R. H. G. álma

A konyhában voltam, mikor jött egy szoknyás, szakállas koldus. Ellopta a törülközõt, aztán

. Hiába kiabáltam: fogják meg! - senki sem moccant. Akkor ki akartam menni, de

áttam, hogy zivatar van. Ettõl féltem, és hívtam a húgomat is, de õ nem jött.

Megfejtés

Pletykaság, amely minden jegyet mutat. Valószínûleg férfi miatt civakodás, bánat készül.

Kíváncsi Éva álma

Majdnem mindig nõkkel álmodom. De most apámmal sétáltam. Óbudán, a Kisfaludy-színházba

ünk, amit átépítettek. Körüljártuk a színházat, aztán bementünk a foyer-be és onnét a

ézõtérre. A függöny le volt engedve, és mindenütt nõk ültek. Nevetgéltek, de hozzám senki

beszélt. Aztán egy kávéházban voltam, és nyers savanyú káposztát ettem, egy ismeretlen,

bajuszú úr jött oda, s azt kérdezte, hogy mikor adok neki káposztalevelet? Azt

: szeptemberben. Ruhakefét kértem, õ lekefélt, rajtam fekete férfikabát volt. Nagyon

égyelltem magam.

231

Megfejtés

Elsõrangú szerelmi álom. A nõk mutatnak irigységet, pletykaságot, bánatot. A káposzta szerelmi vágy.

A káposztalé jegyez csábítást. A ruhakefe mutatja a férfit. Fekete kabát: bánat, csalódás, nem jó

.

S. Emmi álma

Élõ öcsém temetésérõl jöttünk haza, otthon varrás volt, de én nem tudtam dolgozni a sírástól.

Egy barátnõm megkérdezte, hogy mi bajom? Elmondtam, de nem hitte el.

Megfejtés

Szerelmi csalódás és pletykaság.

Barna Klári álma

Színész-ideálommal álmodom gyakran, de mindig úgy, hogy keresem õt, és nem tudok vele

összejönni. Ha színházba megyek, akkor lemondja az elõadást, ha autón követem az utcán,

valami szerencsétlenség ér, azért nem érem el, ha lakására indulok, soha nem tudom

álni a lakását, akármennyit is bolyongok.

Megfejtés

Mindennapi álom. Szerelmi hidegség.

Asszám Gabriella álma

Azt álmodtam, hogy tizenkét-tizenhárom éves kisleány vagyok. Az iskolában valaki rosszat

, mire mindannyiunkat bezártak egy börtönbe és halálra ítéltek. Én nagyon sírtam.

Két csúnya társnõm mondta, hogy õket kimentették. Erre egy felügyelõnõ jött, és azt mondta,

én is mehetek, mert két fiatalember kiszabadított. A két fiatalembert nem ismertem.

Megfejtés

Bánat a jelen miatt, valami szomorúság egy régi férfi miatt. A börtön itt férfit jegyez, akitõl szabadulni

az álmodó.

Ilonka álma

Valaki azt jósolta, hogy „ma este meg fogsz halni. Nagyon szomorú lettem erre. Késõbb

valakivel az utcán, aki mondta, hogy nézzem meg a tornyot, két árnyék van rajta. Egy

és egy nulla. Erre azt mondtam: ez azt jelenti, hogy ma este tíz órakor meg fogok halni.

Drága, jó Krúdy úr, azóta nyugtalan vagyok.

Megfejtés

Az öntudatlan szerelmi álmok közül való. Legjobb példa arra, hogy leányok legtöbbje nem tudja, mikor

álmodik szerelemmel. Meghalni (jóslás útján): jegyzi egy szerelem bekövetkezését. A torony mutatja a

érfit, az egyes és a nulla együtt: a szerelmespárt. Õszinte álom. Ha lehet valamit adni az álmokra,

ázzon magára este tíz órakor, Ilonka.

232

Rédey Margit álma

Szabadban voltam, csodálatos fénnyel sütött a nap, s pont a fejem fölött egy veréb nagyságú

aranymadár kering. Meg akartam fogni, de az aranymadár mindig kisiklott a kezeim közül. Ha

aranymadár a nap alól közvetlen függõleges irányból elröpült, abban a pillanatban a nap

elborult, koromsötét lett, s a sötétben csak az aranymadár volt látható. Mihelyt a nap alá ért, a

azonnal felsütött. Ez többször megismétlõdött, végre az aranymadár fáradtan elém szállt,

megfogtam, de már élettelen volt.

Megfejtés

Az álom önmagától feltáruló kagylója a szív sejtelmeinek, megmagyarázható könyvek nélkül is. Az

ár: jegyez férfit, szerelmet, vágyat. S innen kezdve az álom-gombolyag könnyen oldódik. Jó

az álom vége: az élettelen madár. Ámbátor sok minden hiányzik a részletekbõl.

Pálbor Edith álma

Elõször csak egy sötét, nehéz függönyt láttam, késõbb elõjöttem én földig érõ, nagy galléros

öpenyben. A függöny széjjel nyílt, s egy férfi lépett elõ, olyan volt, mint egy Rembrandt-kép.

Bõ, fekete talárban volt, nyakában bodros fehér gallér, fején széles peremû süveges tetejû

kalap. Arcán fekete álarc. Kitárt karokkal szaladtam felé, de õ visszahúzódott a függöny

ögé, én pedig összeestem. Mikor az álarcos férfi újból elõjött, akkor testem valami tejszerû

folyadékká változott, a fejemen csörgõsapka volt, az arcom kis gonosz gnóm-arc lett, lassan

épzõdött rajta egy fekete álarc.

Megfejtés

Szerelmi félelem álma, minden jegyével a vágynak (álarcos férfi, tej, csörgõsapka), a félelemnek (a

üggöny, az eltorzult arc), a csábításnak (a visszahúzódó férfi). Nõk gyakori álma. Valószínûleg holdtöltekor

, Szent István havában.

Császár Ilonka álma

Anyámmal és egy másik nõvel egy teremben sétáltunk, amely tele volt szobrokkal. Sétálás

özben egy nõi félszoborhoz értünk, mely egy négyszögletes és hosszú szekrénybe volt zárva,

élig, úgyhogy két keze szabad volt. Ekkor sehol sem találtuk a kijáratot. A nõi szobor

ólalt, hogy õ majd kivezet bennünket. Ki is szállt a szekrénybõl, és kivezetett bennünket

másik szobába, mely tele volt remek szõnyegekkel, ékszerekkel, csillárokkal. Balról a

támasztva egy oltárszerû magaslat aranykarú gyertyatartókkal. Egyszerre csak a szoba

ásik felérõl egészen apró babák jönnek elõ, férfiak és nõk régi francia viseletben. Meghajoltak

õttünk, mire lovászok vezettek elõ egész sor apró lovat, s valami lónak való eledelt

órtak eléjük, amit a lovak megettek.

Megfejtés

Bár rendkívüli képeket mutat az álom: megfejtése a hétköznapi nõi álmoké. A szõnyegek, szép szobák

a szerelmi gondolatokat. A szobrok megannyi férfiak. Az oltár a gyertyatartókkal: maga a

. A babák: a szerelem tündérkéi, akik az oltár megett várakoznak. Az apró lovak itt a szerelem

ágait, fáradalmait és szenvedéseit jegyzik. Reménységes álom, amelynek folytatása lesz.

233

J. Rózsi álma

Világvárosi fürdõhely tengerpartján sétáltam, elegáns hölggyel, akit azelõtt sohasem ismertem.

Egy hotelba mentünk, melynek nagyon szép hallja volt, csupa oszlop, szõnyeg, virág. A

épcsõn mentünk felfelé, s minél magasabbra értünk, úgy változik a környezet, és a nõ arca

átáni kifejezésû lesz. Egy elhagyott folyosón poros és pókhálós szobába nyit be, melyben egy

csontváz áll fekete terítõvel letakarva. A nõ lerántotta a leplet, rámutatott a csontvázra és

mondott: Memento mori.

Megfejtés

Szokványos leányálom a szerelem-félelembõl való álomcsoportból. A csontváz itt férfit jegyez.

Jelentõsége az álomnak: mindennapi élet, amelyben a leányok félnek, riadoznak, menekülnek a szerelem

õl.

Fiatalasszony álma

Azt álmodtam, hogy egy elegáns szállodában vagyok az urammal. A kisleányom mögöttem ott,

ánam egy rendetlenül öltözött kisleánnyal, akit nagyon restelltem. Piros linóleum volt a

, ami nagyon recsegett, és odatapadt az ember talpához, ha ment rajta. Fölmentünk a

õ emeletre egy szobába. Útközben sok színházi jelmezruhát láttam. Mikor fönt voltunk,

mondta az uram, hogy mindjárt itt lesz a doktor, és csodálkozva kérdeztem, hogy minek a? Õ azt mondta, hogy muszáj volt hívni, hát majd kitalálunk valamit. Jött a doktor, és

különös hatással volt rám. Hófehér haja és bajusza volt, feketébe volt öltözve, és cilinder

fején. Az uramat vizsgálta meg. A hátát kopogtatta végig. Végre egy pontra akadt, amikor az

hátrafordult, és azt mondta, hogy ott komolyan fáj. A doktor azt mondta, hogy õ

mindjárt gondolta, hogy szívbajos. Erre én annyira megijedtem, hogy az ágy szélére roskadtam

és sírtam. A doktor kérdezte, hogy nem akarok-e tõle kérdezni valamit. Én azt mondtam, hogy

; mire õ elment, de még visszaszólt, hogy tizenöt évig nem szabad dohányozni az uramnak.

Azután az utcán voltam. Rizskásakochot fõztem az utca közepén egy nagy ládában. Rengeteg

állt körülöttem, és mind engem nézett. Láttam az édesapámat, egy lépcsõrõl jött le,

sántikált, oly betegnek látszott. Oly rosszul volt öltözve, mint mikor a kertben. De én nem szégyelltem, hanem a nyakába borultam és csókoltam. Nagy kiállításon

, akárcsak az Angol Park. Ami csak ott volt, azt mind én készítettem. Rengeteg ember

ott, és mind csodálták az én mûveimet. Ott volt Herczeg Ferenc is, és ezért nagyon büszke

. Színházba mentem. Góthné énekelte a Lili bárónõ-bõl a zsoké-dalt. Olyan halkan,

alig lehetett hallani. Ugyanezt a dalt azután én énekeltem el, de csak félig, mert

önyörûen énekeltem, és Góthné nem engedte, hogy folytassam. Láttam Király Ernõt, akivel

éltem, majd pedig összevesztem. Késõbb pedig Oroszországban voltam, ahol sok nagy

ázat láttam, hosszú utcákat és magyar iskolásleányokat, akik párosával mentek az utcán, és

árnõjükkel magyarul beszélgettek. Késõbb egy szûk öltözõbe jutottam, ahová hosszú

épcsõn kellett végigmenni. Ez a lépcsõ tele volt orosz és román katonákkal meg sok batyuval,

és ezért nagy drukkban tettem meg az utat. Ott egy nagyon öreg asszony volt, aki a dívány

a földön ült, és engem is a földre ültetett. Késõbb õ eltûnt, és a fia, aki szintén ott volt,

ókolt. Mire kinyitottam a szemem, hát nem a fiú volt, hanem a kisleányom.

Megfejtés

Olyan álmok közül való, amelyeknek a hiszékenyek egész életre ható jelentõséget szoktak tulajdonítani.

Bõvebben foglalkozom az õszintének látszó álommal, amelynek jelentõségét „fiatalasszony kissé

úlbecsüli. Igaz, hogy a mutatkozó álomjegyek mind elsõrangúak. A recsegés, a nagy láda, a rosszul

öltözött, beteg apa, a vidám dal, az éneklés, a hosszú lépcsõ véleményem szerint valamely közeli

234

betegséget mutatnak a családban, de a beteg nem a férj, sem az apa, hanem valaki más, akirõl az

álmodó nem mondott többet, mint amit sejtünk. A tizenöt esztendõs tilalom is valamely változásnak a

. Ugyancsak betegség jegyei a fõzés, a sok ember, az utazás, az idegenek, az iskolásleányok.

Mindenesetre egy kisleánynak is szerepe van az álomban: talán annak aki az álom elején és végén

. Fõ jegy a földön ülõ öregasszony, aki megkönyörülést, vigasztalódást, gyógyulást mutat.

Rossz jegy a csók az álom végén. Ismétlem: az álom szíve nem egyéb, mint aggodalom azokért, akik a

életében szerepet játszanak. Ezek a szorongó aggodalmak néha ok nélkül is olyan álmokat

ázsolnak elõ, hogy a rossz jegyek felülmúlják a jó jegyek számát.

Komárom álma

Nõvéreim társaságában álltam a Duna-parton, és láttam egy királyi várat. Nemsokára jött egy

úr, aki azt mondta, hogy a király hívat. Elhatároztam, hogy kérek a királytól 180 000

át. Ferenc József, a király, kedvesen fogadott, beszélgettünk, és õ meg akart jutalmazni.

Én 180 000 koronát kértem. A király azt mondta: rendben van. Ekkor megcsókolt, a csók

özben belépett egy katona, és mikor látta, hogy engem a király megcsókolt, kiugrott az

. Meghalt. Nagyon megijedtem, de a király azt mondta, hogy mindenkinek meg kell

, aki látja, hogy a király egy polgárleányt megcsókol.

Megfejtés

Pletyka (nõvérek) egy ismeretség miatt, amelytõl álmodozó nagy tisztességet vár. Egy vendég (aki tán a

„katona) elmarad. Szomorúság.

Ciklámen álma

A kapuban feküdtem az unokabátyámmal pokrócon és vánkoson. Az unokabátyám

megcsókolt. Én tiltakoztam, de õ tovább csókolt, erre felrohantam és vártam, hogy jöjjön

ánam, õ azonban nem jött.

Megfejtés

Másodrendû szerelmi álom, amely csábítást mutat, amely csábításnak az álmodó nem enged.

Szomorúság és pletyka is van benne.

B. S.-né álma

Kétszer álmodtam ugyanezt! A háborúban eltûnt fiam ült a díványon, és én elõször nem

meg. Mikor megismertem, összecsókoltam. Õ erre nem szólt egy szót sem. Mind a

étszer pontosan ezt álmodtam.

Megfejtés

Elsõrendû anyai álom. Eltûntek megjelenése mutat hírt. Az eltûntnek jó, álmodónak szomorú.

Gerõ Gézáné álma

Az égen a felhõk széjjelváltak, és megjelent Jézus, Szûz Mária, aztán Szent Péter. Késõbb a

õk átváltoztak hógomolyaggá, és egy szegényes nõ egy tizenkét éves kisfiút tartott a

ében, aki szomorúan nézett rám, és tagadólag rázta a fejét. A szentek is mind rám néztek.

Mindennek nagyon különös színe volt.

Megfejtés

235

Szentekkel álmodni vigasztalódás, de betegnek nem jó. A gyermek itt jegyez egy halottat is vagy egy

éget. A szegényes nõ mutat némi bánatot egy hír miatt.

Hû Krúdy-olvasó álma

Egy nagy teremben ültünk, és valaki felszólított bennünket, hogy térjünk át más vallásra,

ülönben számûzve leszünk. Ez nekem nagyon fájt. Erre egy idegen úr lépett hozzám, azt

: ne búsuljak, õ elvesz feleségül. Egy nagy könyvbe bele is írta a nevünket, mint

õlegény és menyasszony. Ez nagyon jólesett nekem.

Megfejtés

Szerelmi álom az öntudatlanok közül. Ismeretlen vágy az álom elsõ része. A második rész, a könyvbe

írott név: szerelmi bánat hiszékenység miatt.

B. Baba álma

Anyámmal veszekedtem, hogy milyen úszóruhát csináljak, mikor késõbb megvarrtam a ruhát,

a strandra. Felnéztem az égre, mire a felhõk kettényíltak, és megjelent Amor.

Mindenki azt mondta, jósolni fog. Egyszerre csak megjelent egy masírozó hadsereg az égen.

Mindegyik páncélban volt. Letérdepeltek egy szobor elõtt. A szobor a magyar hadistennõt

ábrázolta babérral a kezében. Két ember piros, fekete és zöld zászlókkal imádkozott hozzá. A

ák is letérdepeltek, aztán eltûnt a kép. Mi ijedten mondtuk, hogy háború lesz.

Megfejtés

Szerelmi álom. Az álom elsõ része - az aláhúzott szavak - egytõl egyig szerelmi vágyat jegyeznek.

Jóslás: szomorúság szerelem miatt. A szobor jegyzi magát az álmodót. A páncél és a zászló mutatják a

érfit. Háború: ugyancsak szerelmi jegy. Iskolai példája a fiatal lányok álmának. Freud professzor

é a gyûjteményébe.

Bárdy Etelka álma

Bécsben jártam, és feltûnt, hogy mennyi ember jár az utcákon. Találkoztam egy ismerõsömmel,

azt mondta, hogy keresnek egy darabírót, akit el akarnak fogni felségsértésért. Nagyon

megijedtem, mert én voltam a darabíró, és egy pincébe menekültem. A pincetulajdonost

értem, hogy szerezzen számomra útlevelet Magyarországba. Mikor elment, katonák

jöttek arra. Az egyiktõl megkérdeztem, mit kap az, aki elfogja a bûnöst. Azt mondta, 10 000

át. Akkor megmondtam, hogy én vagyok az. Õ elvitt egy nagy térre, ahol sok ember

, és mind gratuláltak nekem.

Megfejtés

Szerelmi csalódás. A pince itt jelenti magát az álmodót, aki önmagához menekül.

Ibolyka álma

Mintha egy régi intézeti barátnõmmel Szegeden sétáltam volna, és jött szembe velünk egy

tavalyi kérõm és kosárban két libát vitt. El akart kerülni, de én odamentem, és õ egy kofának

a libákat, minket a lakásukra hívott. Gyönyörû virágos verandán ültünk, és most nõi

ában láttam, de nem tudtam, hogy azért õ férfi. Aztán bevezetett a papájához, mondván,

ár úgy is régen meg akart ismerni. Bent ült az öreg úr a dohányzószobában egy bõrdíványon,

236

és én megmondtam neki a nevemet. Azt mondta, hogy egy elõkelõ asszonytól hallotta, azért

mentem a fiához, mert nekem õ kevés volt. Mondom én, talán ellenkezõleg. Erre a fia

nekem gyönyörû kézimunkákat mutatni, s megint úgy tûnt nekem, mint egy nõ, aki a

kelengyéjét mutatja. Akkor kimentünk a szobából, s az ajtóban találkoztunk egy magas fehér

ás férfival, aki cigarettával szájában mutatkozott be. S ez nekem nem tetszett. Nem

, hogy elkísérjen, mivel vendége van, és barátnõmmel lementünk a lépcsõn egy

. A fejünk felett csüngõ ágakról kék szilvát szedtünk, de az én ezüst ridikülömbe

belebogozódtak az ágak, szét kellett szaggatni. Aztán egyedül voltam s más városban. Ott

álkoztam egy ismerõs férfival, aki mesélte, hogy most született a feleségének kisbabája, de

ár várják a harmadikat is. Erre én a mi utcánkba értem és jöttem haza.

Megfejtés

Szerelmi álom, amely észrevétlenül jön és megy. A régi barátnõ jegyez itt serdülõ kort, amidõn elõször

ült szóba a szerelem. Kézimunka: jegyzi magát Ibolykát. A szilva a férfiút. Az ezüst retikül, amely

étszakad: ugyancsak jegye a szerelemnek. „Nevét mondani valakinek: szerelmi vágy - régi öreg

önyvünk. „Nevét kérdeni: csábítás. Kisbaba: kisbaba. Ha összeveti Ibolyka a jegyeket: rájön, hogy

álmodott, jelentõsége nincs, mint a leányálmoknak. Legjobb ezekkel az álmokkal mindjárt az

Álmoskönyv-höz fordulni, amit az álomfejtõ írt, és Budapesten jelent meg, ott gyorsabban megkapjuk a

álaszt.

V. Oli álma

Egy ismeretlen ember temetésén voltam, és a gyászolók közt ott láttam egy fiút, akit én

, hogy ismerek, de szeretek is. Odamegyek a fiúhoz, és vigasztalni akarom, de õ szóba

áll velem. Nekem ez a viszontlátás nagyon rosszul esett, és amikor vége volt a szertartásnak,

nagy terembe vonultunk, ahol a papok, mint az iskolában: számtani kérdéseket

adtak fel, és arra kellett felelni. Éntõlem ahány kérdést kérdeztek, egyikre sem tudtam

álaszolni, ellenben a fiú helyettem mindenre megfelelt. Szünetben odamentem hozzá, és

önyörögtem neki, hogy segítsen felelni. Erre õ rám ütött, és azt mondta, hogy soha többet

akar velem szóba állni. Én erre irtózatosan elkezdtem sírni, és rázott a zokogás, mikor

ébredtem.

Megfejtés

Elsõrangú szerelmi álom, jelentõségét sokkal hamarabb megtudja az álmodó, mint hinné. Temetés: jó

. Vigasztalódást mutat a szerelmeseknek. A számolás mindig bizonyos kísértést, csábítást jegyez, ha

õk álmodják. Az ütés mutat nagy szerelmi boldogságot. Ugyanaz a jelentõsége a sírásnak is. Olika

a boldogság csillagzata alatt halad át a jelen idõben. A közelebbi holdtölte tán új álmokat hoz.

L. Ica álma

Azt álmodtam, hogy egy kertben feküdtem, és hírtelen elõttem áll egy férfi; egy nagy kés van a

ében, és a kést hirtelen a szívembe szúrja. A vér magas sugárban spriccel a szívembõl, és a

érfinak tele az arca vérrel: én hirtelen felkelek a fa alól, és kezdek szaladni; a férfi utánam.

Amint szaladok, egy nagy vízhez érek, amelyiken csak egy keskeny deszkán lehet átmenni, én

á akarok lépni a hídra, hogy átmegyek a vízen, a férfi pedig elkezd kiabálni, hogy ne menjek

át, mert beleesek a vízbe. Én hátrafordulok, hogy ki kiabál, mert nagyon ismerõs volt a hangja.

A legnagyobb rémületemre a võlegényem áll a parton, és az kiabál, és az arca tele van vérrel, a

és még mindig a kezében van, s a võlegényemben felismerem azt a férfit, aki engem megszúrt.

Erre én kezdek szaladni a hídon, és visszakiabálom, hogy azért megbocsátok neked, ha a

237

gyilkosom vagy is. Õ visszakiabálja: ne hagyj, hisz szeretlek. Rámondom: most már késõ.

Nagyon sikoltottam, s beleugrottam a vízbe. (S ha felébredek, utána mindig olyan nyugtalan

.)

Megfejtés

Menyasszonynak szokványos álma: L. Ica könnyebb megfejtést kaphatna bármely asszony-barátnõjétõl,

a remeteségben élõ álomfejtõtõl. Ám mégis válaszolok, mert Ica négyszer álmodott. Tehát a kés:

jegyzi a férfit, az õ erejét. A szív jegyez itt nõiességet. A vér mutat örömet, vigalmat, esküvõt. A

ugyancsak férfit jegyez. A szaladás: engedékenység jele. A nagy víz a híddal: szerelmi viszontagság,

minden fiatal nõ álmában elõfordul. Kiabálás: gyönyör. Az egész álom elejétõl végig egy közeli

õ jegye, amit a vízbeugrás is mutat.

Z. Irma álma

Egy férfit megsértettem, és föl akartak akasztani. A bitófa ott volt mellettem és a pap fehér

ában. A nép zúgott, hogy már történjék meg az akasztás. Én ott állottam szürke télikabátomban,

és egy barátnõm vigasztalt. Én gondoltam, hogy beszélni fogok a néphez: mentsenek

öl, de a nép fütyült és ordított, hogy ne hallja senki a beszédem. Én csak tovább beszéltem,

íg végül elájultam, és földre estem.

A múlt héten ugyancsak érdekes álmom volt. Egy szobában voltam, hol csupa menyasszonyok

voltak. Engem egy férfi a karján hurcolt a levegõben. Egy fehér fátyol került a kezembe, s a

tükörnél reátettem a fejemre. Ekkor a fátyolról a mirtuszok lassan hullani kezdtek.

Megfejtés

Az elsõ álom jelentõsége régi álmoskönyvünk szerint szerelmi. A férfi itt a bitófa alakját veszi fel, de

ért férfi marad. Kiabálás, ájulás ugyancsak szerelmi jegyek. Az ájulás mutat holdtöltekor járó

éget is.

A második álom bizonyos mértékben kiegészítõje az elsõnek. Itt a férfi már személyesen megjelenik. De

álom telve van szomorúsági jegyekkel. (Menyasszonyok, mirtuszok) A karon ülés ugyancsak

öngélkedést mutat. Fátyol: pletyka.

(1921)

* * *

TRÉFÁS ÁLOMFEJTÉS ÉS EGYÉB BABONÁK

Írja Szindbád

MOTTO: Többet álmodnak az emberek

Magyarországon, mint valaha, mert az álom

szegények egyetlen vigasztalója.

Napjainkban, amikor a könyvek és folyóiratok szinte megfizethetetlen áron kerülnek eladásra,

betûszomjas olvasónak a maga mindennapi újságjában kell megtalálni mindazon olvasmányokat,

pár percre a betûk oázisára viszik a hétköznapok sivatagában. Régente a

nemcsak politikai irányítói, híradó orgánumai voltak olvasóinknak, hanem legjobb,

óbb barátjai, a családi otthonok szórakoztatói, öregek és ifjak vidámítói.

238

Most egy tréfás, mulattató és oktató rovatot nyitunk lapunkban, amelyben korunknak

õbb tulajdonságával: a babonasággal óhajtunk foglalkozni. Idõnk sokban hasonlatos

múlt századbeli szabadságharc után következõ szomorú idõkhöz, amikor tudvalevõleg a

, az asztaltáncoltatás és egyéb babonaságok foglalkoztatták, mulattatták a nemzet

ársaságos életét. A magyarok túlvilági jeleket vártak sorsuk jobbrafordulására. - Most ugyanolyan

úbánatos a magyarság sorsa, szomorú az egyének sorsa, és a nõk, akik legérzékenyebbek

szenvedések iránt, ismét babonákból, álmokból, jövõbelátásokból szeretnék

érezni e zord idõk elmúltát.

Többet álmodnak az emberek Magyarországon, mint valaha, mert az álom a szegények

vigasztalója.

Ebben a rovatban közlünk majd álmokat és álomfejtéseket, amelyek a nemzet sorsára

, közlünk babonákat, amelyek állítólag a szerencse, a jólét babonái.

De nem mulasztjuk el hangsúlyozni, hogy senki se vegye komolyan az itten közölt tréfaságokat.

Játék ez, amellyel keserves idõkben mulattatja magát az elszegényedett magyar ember. -

Az álomfejtéseket és babonamagyarázatokat valaki olyan írja, aki ezekben a dolgokban járatos,

ük már évek óta foglalkozik.

*

AZ ÁLOMMAGYARÁZATHOZ SZÜKSÉGES TUDNIVALÓK I.

Az álom megfejtéséhez tudni kell, hogy mely idõpontban látogatta meg az álmodót: a hold járt

ég az égen, vagy már verébcsiripelés hangzott az eresz alól, azaz éjfél elõtt vagy éjfél után

ött-e az álom? - A régi, bölcs emberek tanúságtétele szerint az éjfél elõtti álomnak a

õsége egyenlõ az esõs éjszakai álomnak értékével: semmi; amott a megtelt, vacsorázó

álmodik, emitt az esõ sugdossa a maga mondanivalóját.

Annál nagyobb értelme van az álomnak, amely akkor repül be az ablakon, amikor a hold már

ókolta a jegenyék csúcsát, a kakasok Júdás árnyékát látják elsuhanni a föld fölött, és

ért hangos kukorékolással figyelmeztetik az ébrenlevõket a vigyázatra. Az ilyenkori álom,

a szívet szorongatja vagy ringatja, többnyire megfejtésre érdemes, mert hisz tükörképét

átjuk a kút mélyében, amelybõl reggeli mosakodáshoz vizet húzunk.

De legjelentõségesebb a hajnali álom, midõn a valóságos élet fél lábát már lenyújtotta a

õrõl, ahová az éj szörnyûségei elõl menekült, midõn a harangok már epedve várják az öreg

ó döngõ lépteit, hogy kihirdethessék csengõ hangjaikon a túlvilági örömöket,

õl álmukban hallottak, midõn a kakas már a kerítésen áll, a folyó zúg, és messzirõl

ést hoz, és a madarak már köszöntötték a fûszálakat és a lombokat, amelyek

otthont adtak nekik éjszakára. Amit az ember ilyenkor lát álmában, az valóban

érdemes a megfejtésre, mint az érett dinnye a meglékelésre. Sorsok, váratlanságok, jó vagy

események mutatkoznak annak a lepelnek a hímzésében, amelyet az álom az álmodó

szemén végigvon.

Egyelõre csak ennyit az álom idõpontjáról.

Szindbádnak, a keleti bölcs embernek övében vannak már teméntelen levelek, amelyek az

últ esztendõkben érkeztek hozzá az ég négy tájéka felõl aggodalmas lelkektõl, amelyek

nyugtalanságba estek az álmok miatt, amelyek õket meglátogatták.

*

239

MIT ÁLMODOTT A VIDÉKI KISASSZONY?

Ez a levél alsóvadásziból jött, és a következõ álmot tartalmazza:

Ebédlõ-nappali szobánkban voltam, s az íróasztal mellett ültem, tõlem távolabb az asztalra

az a férfi, akit szeretni tudtam volna, s akit mindenkinél különbnek tartottam, mert

becsületes, egyenes lelkû embernek látszott.

Úgy tûnt fel nekem, hogy be van valamibe burkolva, s hosszasan nézett reám. Többen is

a szobában, mert valaki elment mellettem, s figyelmeztetett, hogy miért nem

öszöntöm az illetõt?!

„Én csak annak szoktam köszönni, aki engem köszönt - feleltem. Erre õ gyorsan felállt,

ázkódott, s valami különös formájú, díszes egyenruha volt rajta, s az arca is megváltozott;

ém állva így szólt: „Mondani akarok magának valamit. - „Jó - feleltem - meghallgatom, de

abban az esetben, ha mindenki elõtt mondja - s a dívány felé mentem, közben éreztem,

az alsószoknyám s a harisnyám le akar esni. Leültem, s ott ismételtem az elõbbi mondásomat,

átéve, hogy igen sokat szenvedtem, amiért azelõtt nem mások elõtt hallgattam meg

mondanivalóit.

Õ bement a szekrénybe, s az ajtókat magára húzta. Én pedig kijöttem a szobából, s az

õszobán át az édesapám hálójába siettem, hogy megigazítsam a harisnyámat. - Itt több idegen

ány volt. Nem szóltam semmit, egyedül visszamentem - közben az elõszobatükörben láttam,

kócos vagyok, s az öltözékem is nagyon rendetlen.

- Ejh' minek, már úgy sem akarok neki tetszeni, csak legalább az alsószoknyámat felerõsítettem

, mert ismét le akart esni. Ezeket gondolva benyitottam.

Félelmetes, misztikus fény volt a szobában, mintha szellemidézéshez készülõdtek volna, s csak

ó alakokat lehetett kivenni, s erélyes, kétségbeesõ beszédet hallani.

„Ti mondjátok, hogy én gazember vagyok? Én sem hittem ezekben a dolgokban, s lássátok...

az én hitem - hangzott az õ szava. Valami berregésféle hallatszott, s egyszerre csak az

egy életnagyságú, gyönyörû baba termett, s mosolyogva, édesen nyújtogatta felém a

.

„Fogjon vele kezet - hangzott az Õ parancsa.

Én félve, de bátorságot mutatva mentem a babatünemény felé, s nyújtottam a kezem. Erre az

ûnt, s ismét sötét homály lett, s a barátaink gúnyos kacagása hallatszott.

Ismét berregés, s egy nagy, igazgyöngy füzér, elõbb homályosan, majd jobban megvilágítva

õzött felém a levegõben. - „Ez kellett Zsuzsikának, semmi egyéb - hangzott, s a

csavarodott a füzér, s az Õ keze még szorosabbra húzta, úgyhogy már majd

.

Én védekezve toltam õt magamtól, szinte kiabálva zokogtam. - „Nem igaz, én szerettem

át... hittem, bíztam magában! - sírtam. Megkönnyebbülést éreztem, de rettenetesen

a könnyeim.

Mindenki s minden eltûnt, egyedül maradtam, s bementem a szalonba. Valami kis tükörben

áttam, hogy már mosolygok, s gyertyavilág mellett egy nagyon szép, fehér madeira hímzéses

ítõt néztem, majd egy nagy asztalterítõt, amely selyemhímzésû volt, s bár még nem volt

észen befejezve: régi antik darabnak látszott, s bordó bélése volt. Kivittem az ebédlõbe, s ott

240

arra az asztalra terítettem, amelyen a babatünemény állt, de már ekkor egész kész volt a

ímzés.

- Itt volt a legcsodálatosabb álom: - a terítõ minden egyes öltése, mintha megelevenedett volna,

már fémszálakból volna, s az egész hullámzó mozgásba jött, s letekergõdzött az

ól a székre. Ismét felterítettem, de ugyanígy leesett. Még próbáltam egy párszor, de

élelem fogott el - bár azért is mosolyogtam -, s azután kimentem a mi hálónkba.

Itt az édesmamám ágya rendetlenül volt felvetve, s az ablak mellett egy székre nagyon sok

ágynemû volt egy csomóba rakva. Bosszankodni kezdtem, hogy ilyen rendetlenül takarítottak,

a konyhában veszekedni kezdtem az édesmamámmal.

K. Zs.

MIT MOND ERRE AZ ÁLOMFEJTÕ?

Ha valahol tanítanák az álomfejtés tudományát, ez a levél iskolai példája volna az elsõrangú

szerelmi álomnak. Alig találni benne álomjegyet, amely nem a mindenható szerelemre

. Egyébként maga az álom sem titkolódzik régi rossz szokása szerint, hanem

ételesen és nyíltan megmutatja vállalt arculatát. Minden valószínûség szerint hajnalban jött a

éssel.

Ha elemeire bontjuk az álmot: egyszakaszos álomnak nevezhetnénk, mert szinte változatlanul

idõpontban történik benne minden. A hely is egyezik. Ugyanezért gyanakodik az álomfejtõ,

a szempillák az álom alakjain kívül olykor a valóságos élet tüneményeitõl is megrezzentek

álom lefolyása alatt. Azaz félig ébren volt az álmodó.

A komoly tudomány helyett azonban vegyük elõ öreg Álmoskönyvünket, amely nem ismer

ást, mint a hinnivalót.

A kiemelkedõ álomjegyek: a beburkolt férfi jegyei mindig a szeretett férfit mutatják. Szoknya,

, amely el akarja hagyni helyét: szerelmi boldogtalanság. A szekrénybe menõ álomalak:

ájdalom. Az idegen leány: pletykaság. Kócos, rendetlen haj: kínszenvedés, epedõ szerelem. A

és a gyöngyfüzér: nagy féltékenység. A hímzett terítõ: a menyasszonyi ruha.

Rendetlen ágy: nem viszonzott szerelem. Ugyancsak ennek a jegye az anyával való veszekedés.

Körülbelül ezzel már meg is van fejtve az álom, amelynek jelentõsége a hold járásával is

összefüggésben van. A jövõre nézve mit sem mutat az álom, minden képében a jelent példázza,

szív pillanatnyi érzelmeinek hû kifejezõje.

Szindbád valami keveset ért a grafológiához is, azért a kézírásból viszont azt állapítja meg,

az álmodó erélyes, akaratos, határozott nõ, akinek beleegyezése nélkül nem látogatják

a boldogtalan napok. A betûk alakjai: halovány arcú, sima, de fodorított hajú, kis termetû

nõt mutatnak. A vesszõk és pontok a grafológus véleménye szerint is szerelmi zavart jeleznek.

Életkor: húszon felül. A v betû alakja halovány sorsvonalat mutat a tenyéren.

*

241

MIT ÁLMODOTT A PESTI KISASSZONY?

Ezt a levelet egy pesti kisasszony küldte:

Kinéztem az ablakon, és egy hatalmas, nõi ruhába öltözött kutyát láttam, amely legnagyobb

álkozásomra meg is szólalt, és rendesen beszélt. Megkérdeztem tõle, hogyan tud beszélni,

azt felelte, hogy kicsi korában egy petróleumosüveget vágtak a fejéhez, és azóta tud

élni. Itt megszakadt az álom, és késõbben mintha az Apolló kabaréból egy levelet kaptam

, amelyben felszólítanak, hogy legközelebbi darabjukban lépjek fel. A levelet olvasva: egy

égámmal rettenetesen veszekedtem, mert õt okoltam a levélért. Nem vagyok színésznõ.

Az álomfejtõ már azt kezdte hinni, hogy az álom szerelem nélkül múlik el, holott a végsõ kép

án pontosan megmagyarázza az álom minden jelentõségét. A férfival való veszekedés

mutatja a megszerelmesedést is. A színház itt némi szerelmi bánat jele, a nagy kutya

egy barátnõ, akinek fecsegése miatt zavar támadt. Az álom jelentõsége: szerelmi civódás.

A grafológus hallgat, mert a levelet gépen írták.

*

Egyelõre ennyi mutatóban azokból az álmokból, amelyek a leányokat meglátogatni szokták.

Ha olvasónõink levelei hozzásegítenének, hogy tapasztalatainkat kibõvítsük, szívesen foglalkozunk

ább is ezzel a tréfás, mulatságos játékkal. Persze az álomfejtõ sokszor tévedhet,

sok mindent nem tud még õ sem a világ soráról.

MILYEN LEGYEN AZ ÁLOM?

Az álomfejtõ levelestáskája megtelt az ország különbözõ részeibõl, keletrõl és nyugatról,

a fõvárosból érkezett levelekkel, amelyekben nõk és férfiak álmaikra kérnek magyarázatokat.

Elõre tudtuk, hogy felhívásunkra sokan jelentkeznek mindenfelõl, mert a legtöbb

hord magában egy megfejthetetlen álmot, amely szoros kapcsolatban van az õ életével.

Valamikor, valahol mindenki megálmodja az életét, a jövendõjét, a sorsát, csak a sokféle

álom közül az ember nem tudja, hogy melyik a valódi.

Jól is van ez így, hogy az ember elõtt homályban, az álom felhõi mögött maradnak bizonyos, amelyek az õ sorsát mutatnák. Hány ember járna szorongó szívvel, mély fájdalommal,

gondolatokkal, ha sejtené, hogy valamelyik rossz álmával egyszer majd az életben

óban találkozik? Mert a szerencsés álom ritka, mint a fehér holló. Az ember a rá várakozó

ét álmában is néha látja meg elõre, éppen azért van a szerencsének olyan nagy értéke,

álatossága, mert váratlanul jön, mint a boldog megszerelmesedés vagy a talált kincs.

Cicero mondja: „Az embereknek, akik mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint

, mikor annak ideje elérkezett. - A bölcs római megerõsít bennünket hitünkben,

igenis: vannak álmok, amelyek megvalósulnak, az embernek arra kell törekedni, hogy

, megfigyelje, számon tartsa az álmát, amely a legnagyobb hatással volt reá, amelyet

tud sokáig elfelejteni, bármennyire szeretne nem törõdni vele, mert hiszen az emberek

égyellik bevallani, hogy babonásak, pedig minden ember babonás bizonyos mértékig. -

Ezeket a felejthetetlen, kínzó, zsongító vagy andalgó álmokat, amelyeknek képei olyankor is

érnek bizton, midõn az ember egyéb dolgaival volna elfoglalva: ezeket az elhagyhatatlan,

íthetetlen, közönyön, mámoron, szórakozáson és munkán át is visszalopózkodó

242

álmokat várja Szindbád olvasóitól. Csak írják meg akár névtelenül, akár rejtett jelben

álmukat, Szindbád szívesen néz szemközt a feladattal.

Mert esõs idõt vagy gyomorrontást, elmaradó nõi vendéget vagy levél érkezését a közkézen

ó Álmoskönyvbõl is megfejthet bárki. Ezek az álmok nem érdekesek. Szindbád postája

pedig az elsõ héten éppen olyan álmokkal volt teli, amelyekre akármelyik vénasszony is

önnyen válaszolhat.

Ismételjük tehát, hogy a fölösleges idõpazarlás helyett a rövid, péntek esti álomfejtéshez a

íváncsiak csak nyugtalanító vagy lelkükhöz nõtt, kedves álmaikat küldjék be.

Itt néhány utasítás van az álmodáshoz.

AZ ÁLOMMAGYARÁZATHOZ SZÜKSÉGES TUDNIVALÓK II.

Elmúlt leckénkben az álom idõpontjáról, az éjfél elõtti és éjfél utáni álomról írtunk; most az

álmodás helyérõl és módjáról próbálunk némi felvilágosítással szolgálni a tudatlanoknak.

A legközönségesebb babona, hogy abban a szobában, ahol valaki elõször alszik, rendszerint

ülõ dolgot álmodik. - Nem hasonlítunk ahhoz a fiatal tudóshoz, aki mindenáron

önteni szeretné mindazt, amit a régiek bölcsnek és jónak hittek: elismerjük, hogy ez a

sokszor beválik, de kivételt képeznek a szabály alól azok az emberek, akik egyébként is

utazással töltik az életüket, így például a kereskedõk, akiknek álmát már abban az

õben sem vette komolyan Szindbád, amikor azok még teveháton utaztak, és karavánszerájokban

öltötték az éjszakát.

Jó álom szokott lenni vízen. Akik fürdõházakban, hajókon, tutajokon keresik az álom barátságosságát,

nem csalatkoznak. A víz folyása, a hullámok játéka egyébként is oly

, mint az álom jövése-menése. A vízzel szeret barátkozni a földvilág és a szél. A

íz fölött sokáig megáll a felhõ, hogy képében gyönyörködjék. A csillagok pedig, ahonnan az

álmok jönnek a földre a gyermekekhez és a nõkhöz, szerelmesek a vizek mélyébe.

Még egy magyarázat a vízen levõ álom jótékonyságára: a tengerek és a nõk a világ teremtése

óta rokonságban vannak egymással. A legrégibb bölcs magyarázatok szerint a váltakozó,

ó tenger a nõt jelenti. A benne úszkáló hal a férfi.

Arisztotelész, aki nem volt a legbolondabb görög, azt mondja: „Bölcs dolog az, ha az ember

fekszik, sokkal több és csodálatosabb dolgok forognak elõtte, mint mikor oldalt

. - A háton való álmodásról azonban a görög bölcs után való középkori idõben kitûnt,

alkalmat ád az ördögnek is az álomban való megjelenéshez, miután az ember háttal van

a föld alatti szellemhez. Különösen az úgynevezett szerelmi álmok szokták meglepni

a nõket, akik hajnaltájban a hátukon alusznak. A férfiak pedig nehéz lélegzést

azoktól az álmoktól, amelyek a nyitott szájon át besurrannak, mint mérges gyíkok.

243

PESTI ÁLOM

Nõi írás. Lila színû papiros. Akácparfõm. Az írást, külseje szerint, a levélíró a Váci utcai

ánygimnáziumban tanulta, ahol a leányok ferdén írnak, mert fél szemmel az utcára nézõ

ablakokat lesik. Így ír:

„Én folytatásokban szoktam álmodni, kedves Szindbád. Ezt pedig úgy kell gondolni, hogy az

õzõ éjszakáról visszatérnek az álmaim, és folytatódnak. Néha egy hétig is ugyanazon

ör foglalkoztat álmomban. Tavaly például egy hétig minden éjszaka szegény Kánitz Lili

örténetét álmodtam. Én már akkor tudtam öngyilkosságát, amikor a sürgöny még nem

érkezett meg Velencébõl.

Ezen a nyáron csaknem minden éjszaka Nyugat-Magyarországon jártam, pedig valóban

voltam ottan. Mindig olyan zárakat és lakatokat láttam álmomban, amelyeket Sopronban

ácsoltak. Karonfogva láttam sétálni Héjjas Istvánt és Krausz Simont egy határ menti

ároskában, amelynek nevét nem tudom. Másnap ugyancsak ebben a városkában voltam, de

rongyos, szegény, kétségbeesett embert láttam, akik karjaikat nyújtogatták valaki felé.

Leszállott egy léghajó, és benne ült Prónay alezredes, valamint Vázsonyi Vilmos.

Hirtelen földrengés támadt, és a léghajó elszabadult. A tornyok düledeztek, és sok kövér fehér

ó futamodott elõ, amely az én Álmoskönyvem szerint is kövér esztendõket jelent.

Harmadnap éjszaka ismét Nyugat-Magyarországon voltam, de most már valami kis faluban,

éppen vasárnapi misére mentek az emberek. Egy csúnya öregasszony jött, és piszkos,

kenyérrel kínált. Én eltoltam magamtól az undorító kenyeret, mire cigányvajda ruhában

õlépett a kis Buza Barna, és fehér kenyeret nyújtott felém. Én a kenyérbe beleharaptam, de az

õkemény volt.

Álmaimat folytatom.

„Politikus csizmadiáné.

(Az álomfejtést tehát fenntartjuk arra az idõre, amikor a „politikus csizmadiáné valamely

álmot lát. Kezdetnek érdekes.)

SZINDBÁD ÜZENETEI

Berényi Márta. 1. A pókok gyötrelmes gondolatok jegyei. 2. Másodrangú szerelmi álom. A tenger, mely

láb alatt hömpölyög, könnyû betegséget mutat. - Kíváncsi kislány. Másodrangú szerelmi álom az

Ismeretlen után. A borosüvegek férfit jegyeznek. A letérdepelés mutat kis bánatot. A kedves mama

ében ébresztette fel. Talán késõbb megálmodja a folytatást. - Révai utca, D.-né. A sok férfi némi

ánatot mutat. Az ügyvéd sem jó jegy, valamely családi perpatvart jegyez. A szivárvány könnyû

rosszullét. Férjes asszonyok álma.

G. Ada, Budapest. Jól eltalálta, kihez intézze levelét. Az ismeretlen ház váratlan látogatót is mutat. A

valami férfiismeretség, amely nem a legszerencsésebb. A kezet nyaló kutya megszólást is mutat.

Ugyancsak pletykaság az öreg nõ, de minden jóra fordul. A vén batár ifjú vendéget hoz. - Cs. Olga,

Buda. Elsõrangú nõi álom. A levelezõlap, a kávéskészlet egy bizonyos férfit mutatnak. A

ágpostajáték budai fiatalembert mutat.

Sz. Margit, Erzsébetfalva. Egyik legérdekesebb álom a heti postában. A nagyszülõk falon függõ képe itt

gondot, bánatot mutat. Nem akarják tán kedve ellenére férjhez adni? A kép alól elõbújó

állat a férfit jegyzi, akit szülei az ön részére kiszemeltek. A patkányfészek, a gödör, a

244

gyûrõdés, fájdalom jegyei. A macska, amely az ismeretlen állattal viaskodik, pletykaság, amely

válik. A macska késõbbi szereplése nyakán és vállán igen jó jegy. A körmök megszabadulást,

önnyebbülést is mutatnak. - A második álom valamely anyagi gondot jegyez. De van benne

is bõven, amely szerelem pedig nem boldog. (Rendetlen, piszkos cukrászda.) Egy kis

ág lesz valamely asszony miatt, de ennek komolyabb jelentõsége nincs. A megõrzésre adott pénz

és ezüsttálca, a félkar nagyságú kanna mind azt a férfit jegyzi, aki közelebb van magához, mint hinné. A

úf foltok a tálcán valakinek komolyabb megbetegedését is mutatják. Az üzletasszony, aki az átvett

énzt letagadja, féltékenységet mutat. Bizonyosan készül valamely kis harag, amely azonban elsimul.

Az álom kiemelkedõ jegye a nyolcezer korona, nyolc hazugságot jelent, amelyet hallani fog. - P. Ica,

Kertész utca. Álmát könnyû megfejteni. Az újra keresett, de már olvasott könyvek jegyeznek egy

égebben ismert férfit, akit valamely okból mostanában nem látott. Félõ, hogy még egy álmot kell látni,

íg viszontlátja a Gondolatát.

P. K. Zs., Zsámbék. Az álomban hallott zenehangok betegnek nem a legjobbat, egészségesnek múló

étet jelentenek. Nõknél titkolt gondolatot is. A létrán járás ugyancsak valamely változást jegyez.

Az álom többi jegyei: kék ég, pipacsok, érett búzatáblák megszerelmesedés képei. A második álom fehér

ás leánykája pletykaság. - B. K., Budapest. Harmadrendû álom, amely a hold változásaival van

összefüggésben. A szédülés, zuhanás, a tenger, a hideg víz a múló rosszullét jegyei. Az említett barátnõ

örömhírrel jön.

Nyaraló, Kalocsa. A macska, amely ismeretlen állattal viaskodik: mai álommagyarázatunkban már

õfordul. Van egy jegy, amely tüzet mutat a környéken.

A HÁROMSZARVÚ LEÁNYRÓL, VAGYIS AZ ÁLMOK ÕSZINTESÉGÉRÕL

Az álomfejtõ is, mint mostanában a legtöbb ember Magyarországon: fantáziából él; fantázia az

ész élet, az elképzelt jólét, a révült mosoly, a finom ebéd, az életmeghosszabbító elégedettség

és a csendes magyar boldogság.

De aki álmaira helyes megfejtést óhajt olvasni vasárnaponkint: az ne írjon fantáziából, hanem

ándiban vallja be az álomképeket, amelyek megkörnyékezték. Még ha õ maga elõtt

érthetetleneknek is látszanak az álmok. Inkább nevét hallgassa el az álomfejtõ elõtt a levélíró,

álmának valódiságát. Sok álomra azért nem lehet válaszolni, mert az emberek igyekeznek

ég álmaikat is oly csinosan felöltöztetni, mint testüket. Ki tudná, mi rejtõzik az álomban,

a divatos ruhát adják? Ki tudná, milyen a láb, amelyen cipõ van, a szív, amely a nõi

öltözködés és modor rafináltságában mélyebbre kerül a kút fenekénél. Legalább álmainkban

ünk õszinték, legyen ez a kis újságmezõ az õszinteség rétje. Az álom csak ruha nélkül

ép, megérthetõ, élvezhetõ, mint a gyöngy a kagylóban. Minden nõben van legalább egy

öngyszem, amely néha csak álmában merül fel a tengerfenékrõl.

Azért emelem ki e héten érkezett levelek közül a háromszarvú leány álmát, mert õ valóban azt

álmodta, amit írt. Szindbád üzenetei között megtalálja az álmot az olvasó.

245

KÓRHÁZI ÁLOM

A levelek között egy többszakaszos álom van, amelyrõl azt írja a beküldõjük, hogy kórházban

álmodta õket. Az álmokból kivesszük az érdekesebbeket:

Kórházban, betegségem alatt megjegyzett álmok:

1. Elhagyott, sötét állomáson vagyok egyedül. Jegyet akarok váltani, de a pénztáros visszaadja,

nincs aprója. Amint visszaadja a most forgalomban levõ ezerkoronást, látom, hogy az

„lebélyegzett, és a bélyegzõ - hasonlít a postai bélyegzõhöz. Keresek aprópénzt, közben bejön

vonat, egy pillanatig megáll, és máris továbbmegy. Az egész vonat sötét volt, a jelenet

ürkületkor történik. Aznap meghalt a mellettem fekvõ beteg.

. A Duna-parton, a pesti oldalon vagyok. Úgy tûnik fel, mintha a pesti oldal is oly magas

, mintha a budai hegyekrõl nézem a folyamot. A víz zavaros, rengeteg apró csónak van

. A csónakok soklapátosak, mint a középkorban volt. A különös álmot megjegyezve,

égy órával késõbb a szobában meghal egy beteg.

. Katonaruhában egyedül sietek egy cél felé a hegyormon. Balról mély völgy terül el, s a

ávolban egy menetelõ fekete katonaruhás csoportot látok, oly messze vannak, hogy egész

óknak tûnnek fel. Köröttem zöld minden. Az a gondolatom, hogy én elõbb elérem a célt

(hogy mi a cél, nem tudom). Egyszerre az égbolton megjelenik egy jól ismert várrom, körötte

ényesség, ún. mennyei fény. - Megjegyzem, hogy e várrom alatti községben született atyám.

Másnap levelet kapok hazulról, atyám súlyos beteg.

. Kórteremben vagyok, hol különleges elhelyezésû betegágyak vannak. Elöl padok, azon a

hozzátartozói ülnek, mellette egy fekete tábla. Amint belépek, megdöbbenve veszem

észre, hogy az este 11-kor meghalt beteg a tábla melletti mosdónál áll, és kezeit mossa.

Végigmegyek a termen, jön az ápolónõ, ki életben igen szép, és most megdöbbenve

, hogy négy-öt napos szakálla és bajuszsörtéje van, sõt csodaszép fogai közül is

hiányzik elöl. Visszamegyek a mosdó felé, és mennél tovább nézem a halottat... kezd

átváltozni, s a hatvanéves õsz halottból harmincéves, fekete ember lesz.

Magántisztviselõ.

*

Az álomfejtõ megjegyzése az, hogy ezek különleges álmok, amelyeket a kórház levegõje

.

Az álmokban a legfenségesebb Ismeretlen, a halál jár, és az álmok az õ lépteire röppennek,

ésére távolodnak vagy közelednek. A halál közelében az álomfejtõ megáll véges tudományával,

hiszen a halál a legnagyobb álom.

Hogy mégis itt-ott hozzányúlni merészel Szindbád e komor álmokhoz, azért teszi, mert talált

jegyeket itt, amelyek az élet álomjegyei.

Az 1-es számú álomban a visszadobott pénz, az elrobogó, sötét vonat világosan mutatja, hogy

halál elhaladt az álmodó mellett, de mást szemelt ki.

A 2-ik számú álomban a zavaros folyó és a rajta levõ apró csónakok a halál vízén járó

mutatják. Az álmodó parton van, tehát ismét megmenekült a haláltól.

A 3-as számú álom jegye ugyancsak a halál népességéhez tartozik. Az álmodó ekkor lehetett a

úlyosabb állapotban, de az álom megmutatta neki, hogy atyja megelõzi õt a sorban.

246

A 4-ík álom nem jó jegyeket mutat. A kezét mosó halott valamely elkerülhetetlen bánat jegye.

Ugyancsak szomorúság jelképe a szakállas asszony. Talán szerelmi csalódás. A hiányzó fog

nõ elmúlását mutatja, aki az álmodó életében eddig szerepet játszott.

A grafológus a h betûbõl azt következteti, hogy ábrándos ember írt. A k betû némi kereskedõi

ét mutat. A t betû szerint szerencse vár a levélíróra, ha sertésekkel fog kereskedni.

Életkor harmincon innen. A tenyéren erõs Vénusz-domb.

*

SZINDBÁD ÜZENETEI

H. O. Gyula. Elsõrendû szerelmi álom. Fürdõ, randevú, udvarlás: a szerelmi bánat jegyei. Az anyával

ó veszekedés, a kisleány: szerelmi féltékenységet is mutatnak. Jó jegy az esõ. - K. Marika, jövõ

pénteken alapos választ kap. A grafológus véleménye: álmodozó z betûk, ábrándos r betûk, merengõ h

betûk egy nem mindennapi sorsú leány kézjegyét adják. A tenyerén levõ Vénusz-domb többet mutat, ha

ól megnézi. Valamely bajból erélyessége révén fog megszabadulni. - Ica, Óbuda. Elsõ álmát, amely a

övetkezett háborút jelentette: igen jól fejtette meg. Elteszem gyûjteményembe. Második álmának

a közelgõ szerelem léptei. A zenére nézve már talál egyéb magyarázatot is e lapokon.

*

Tisztviselõnõ, Budapest. Elsõrendû szerelmi álom. A tûzbe dobott fadarab, a szõlõfürt férfit mutat. A

öbbi jegyek féltékenység, civódás, szerelem miatt. Pletyka. - Figyelmes olvasó, Budapest. Az égbõl

övõ kövér szarvasmarhák már a fáraók óta bõséget, gazdagságot jegyeznek. Az állatoknak férfiakká

ó változásuk: bánat, szomorúság jegyei. - Hû olvasónõ. Dínomdánom nõi társaságban, közeli

ág. Ingben járni asszonynak könnyû betegséget mutat. A koszorú, menyasszony, oláh pópa nem

legjobb jegyek. Annál jobbak a további képek, az egérrel játszadozó macska. Az egér itt egy bizonyos

érfit jegyez. Szerelem. - D. Lujza, Gyõr. Az ideállá átváltozó férfi nem szomorúság. A gyöngy

bánat a szerelemben. A többi jegy féltékenységet mutat.

*

P. J.-né, Budapest. Bonyolult álom, mert nem írja, hogy milyen az említett hercegnõ a valóságban. A

áratlan látogatás mindenesetre valamely rossz hírt elõz. Az ismeretlen ház mindig bánat. A padlásról

ó láda: híreket mutat valakirõl. A kisleány pletykaságot mutat, ugyanezt jegyzi kellemetlen

ókja is. Valószínûleg az öreg hercegnõ a közeli idõkben megbetegszik, talán komolyabban is, mert az

ése ezt jegyzi. Ezt mutatja a szûk, sötét utca. A nõvérének a hercegnõ miatt némi öröme lesz. Az

ájegyzett betûk ibolyakék szemet jegyeznek a grafológiában. - Mária, Miskolc. A grafológus az m

betûben változatos életsorsot, jólétet és mulatságvágyat lát, míg a k betû csupa álom és ábránd.

*

Háromszarvú leány. „Három szarvam nõtt álmomban. Egyik arcom közepébõl, a második derekam

áján, a harmadik hátamon. Az elsõ aranyból, a második virágból, a harmadik pedig szalmából volt. Sok

öregember ült a Bazilika tetõjén, mint a varjak szoktak. Felém lebegtették szárnyaikat. Amíg az

ól nõtt aranyszarv lassan megrozsdásodott, a hátam szarva úgy csüngött, mint egy öreg

, de a derekamból nõtt szarv felcsúszott a szívem helyéig, és gyönyörû, zöld növény lett

õle. - Az álomfejtõ az ifjúság és az öregség szimbólumát látja az álomban. A három szarvak az

úság jegyei. A hódító mosoly, a szép termet, a háta mögött is járó férfitekintet: ezek a szarvak

õségei. Az öregemberek a férfiak, akikben csalódott, vagy akik önben csalódtak. Az átváltozó

az ifjúság múlását mutatják. Megnyugtató jegy a szív zöld növénye. Itt egy férfit jelképez, aki

ért megvigasztal - Babonás barna. Nem sok jelentõsége van annak, hogy Fieniert ingben látta. -

T. E., Budapest... legtöbben lányok álomvilágot élünk a mai idõkben, s ezért köszönjük Szindbádnak,

247

hogy álmainkat jóakarattal megfejti - kezdi ön, és én azt felelem, hogy a nõk élete a világ kezdete óta

közelebb volt az álomhoz, mint a valósághoz. - Álmában legtöbb jegy: az a bizonyos vérsugár,

mosolyogva látott keblébõl kifolyni. Szerelmi vágy, önfeláldozás. A nõs ember, akit említ,

, hogy asszony szeretne lenni, bármily áldozat árán is. (A csókolózó orvos, az ismeretlen férfi kése

.) - Álom-menyasszony, Cegléd. Másodrendû álom, amely gyakran látogatja az elvált vagy özvegy

. Az ismeretlen fejérõl lefújt, nõi prémsapka egy asszonyt mutat, aki útjában van

ándékának. - S. Jancsi, Budapest. A paplan alól kinyúló idegen kéz a várt férfit jegyzi. A leesõ paplan

úló kis betegség.

*

Egy leány. E. E., Budapest. Az üstökös, az esõfelhõ a régi lakhelyen maradt férfit jelenti. De lehet, hogy

csak az álom ravaszsága, amely szereti a gyermekkorba visszahelyezni a jelen vagy a jövõ képeit. A

énylõ csillag, amely hallá változik, a legbizonyosabb férfijegy. - Egy babonás pesti leány. A nagy

állú sakter, aki idõnkint keresztény pappá változik: egy férfit mutat, aki néha eltávolodik kegyedtõl.

Az álombeli zûrzavar bánat jegye. Az írott szerzõdés nem sikerült szerelem. A megnövesztett szakáll

últ szerelem. - H. H.-né, Sátoraljaújhely. Az õrült férfi bizonyos bánat jegye. A leharapott kisujj

betegséget, némi veszteséget mutat a ház körül. Az ellopott ékszer elmúlt szerencsétlenség. Az

ölcstelen leány: boldog házasság. - U. S. A. A szép kalap bizonyos pletykaság. A dagadt fejû kutya

egy férfi betegségét is mutatja. - Monori elõfizetõ. A megszakállasodott fiú bánat jegye. A guruló

ók híreket mutatnak. A szájból folyó vér: szerelmi boldogság.

*

b. M. Y. Ha szerelmi álomnak óhajtja magyarázni álmát, az álomfejtõ ellentmond. Minden van ebben az

álomban a szerelemrõl, csak éppen a szokásos jegyek hiányoznak, amelyek útjelzõi volnának a szerelem

útjának. Ha kedve van hozzá, írja meg, milyen tárgyakat látott maga körül. A grafológus helyzete

önnyebb. Ambiciózus, nem mindennapi b betûk, szilárd, de búsongó jellemû a betûk, de elégedetlen k

betûk mutatnak egy mindennapiasságtól távoli erõs jellemet. Az életvonal megszakításokat is mutat. A

Vénusz-domb hegyes, akaratos. Kor: harmincon innen, hajszín: barna.

(1922)

* * *

MIT ÁLMODOTT, KRÚDY ÚR?

AZ ÁLOMLÁTÓK

Talán soha annyian nem álmodtak Magyarországon, mint ebben az esztendõben.

Az elõttiben, ha valamely különös dolgot álmodott a magyar, felütötte a nagy egyiptomi

álmoskönyvet. A hieroglifek, kabalisztikus számok és népies magyarázatok között bizonyosan

áakadt a kedvére való megfejtésre. A kislutri idejében pláne pénzébe került az embereknek az

álomlátás. Fehér lepedõs ismerõseink éjszakai megjelenése a ternó reményével kecsegtette az

ó magyarokat.

Késõbben, a kultúra jöttével dr. Freud tanár úr módszere alapján estünk neki álmaink

ésének. Manapság már sokak elõtt ismeretes a tudományos rendszer, amelynek

ásával legbizarrabb álmainkat meg lehet magyarázni. Magyar nyelven is megjelent

füzet a bécsi professzor elméletérõl Ferenczi Sándor fordításában. Az ember megtalálhatta

emlékeit álmaiban; megállapíthatta a képzetet, fülön csíphette a gondolatsejtet,

õl az álom kifejlõdött. Száraz regiszterelmélet ez, mint egy tudós cédulásdoboza. A

és legkövérebb angyal álombeli hempergése néha igen sivár élménnyel volt össze248

köttetésben. Máskor megdöbbent a búvárkodó, midõn legtitkosabb, még önmaga elõtt is

vágyait, óhajtásait, félelmeit olvasta ki az álommagyarázatból.

Most ismét álmodnak Magyarországon, és az álmokat nem mindig lehet megfejteni az eddigi

.

*

Mást álmodnak Budán, mást egy vidéki fogadóban, a tanyákon, csillagterhes égboltozatú

ákon és a pesti bérházak szomorú szobáiban, holott azt kellene hinni, hogy álmában

demokrata, mint akár a temetõben.

A jobb oldali fekvésnek mások az álmai, míg a vészes látományok, nyugtalanító képek balról

önnek. Az oroszlán és a bátor ember jobb oldalán alszik, míg a sorsüldözött szerencsétlen

fordul, hogy még álmában sem lelje gyönyörét, a nõk, akik meglátogatják, õrültek, és a

óit akarják kitolni, gyilkosok és veszett állatok ragadnak a kabátjába... Bepiszkolt

û emberek ülnek szemben, a régi álmoskönyv kis fametszetein. Elfáradva, nagyot sóhajtva

fel a halandó álom-viszontagságaiból. Ha volna valahol egy nagy hivatal, ahol az álmokat

lehetne jelenteni, könnyû volna a statisztikát megcsinálni arról, hány boldog ember volt

Magyarországon. A földhözragadt, a vészmarta, a bajban sínylõdõ néha átéli ugyan álmában

az életet, amelyet áhítana, de emlékszik is ezekre az álmokra élete végéig. Míg legtöbbször

csak a nappali kínszenvedéses életét álmodja tovább. Ezért nem is érdemes vitatkozni a

érdés felett, hogy melyik igazi életünk: a nappali vagy az álombeli? Az oroszlán álmában is

írja a gazellát, míg a peches ember rendesen megsántul álmában, midõn a bika kergeti. A

ártyás, aki az ágya elé szórja a nyereségét, mielõtt elaludna, ritkán folytatja álmában tovább a

átékot, mélyen, üdítõen alszik, míg a nincstelen ember az élénk álomból felébredvén,

párnáit, hogy az álombeli pénzt megtalálja. A jóllakott nem álmodik étvágygerjesztõ

lakomával, míg az éhezõ fájdalmasan nyújtja ki karját az elrepült pástétomos tálak után.

Az álmok szigettengerében a tarka papagájok szigetén tanyáznak a gyermekek és szerelmesek

álmai. Ezen a szigeten semmi sem lehetetlenség, a legnagyobb fára könnyedén kúszik fel a

épzelem, hintázza magát a ringó gallyakon, kajdácsszínekben mutatkozik a láthatár, és a

õknek, férfiaknak valóban szárnyuk van, mint az angyaloknak. A gyermekek álmait a dajkák

megfejthetik, míg a szerelmesek látományaihoz, alvási élményeihez elég magyarázatot talál a

övideszû lírikus. Akiket õk csodának néznek, azok természetes dolgok. Amit õk álmodnak, az

valóságos élet, az õ életük. Lárma, zenebona, értelmetlenség, madárhang és sikoly hangzik e

õl, mintha sok ezer fiatal majom lakna a fatetõkön, amelyek még nem hallottak

övést, s így gondtalan boldogsággal élik játszi napjaikat. Nincs olyan álomfejtõ, aki a

álmain el tudna igazodni. Honnan jönnek e tarkaságok, az egzotikus fények és a

látott színek ez álmokba? A blazírt tudomány felmondja a szolgálatot. A szerelmesek

álmodják, amit éppen akarnak. Vajon ki merné e szemérmetlenségeket valaha is bevallani?

Az erkölcs egy megunt ruhadarab ez álomvilágban; hogy csodálkoznak az epekedõ férfiak, ha

megtudnák, mily furcsa dolgokat álmodnak a megközelíthetetlen várkisasszonyok,

õn a hátukon alusznak, és odakünn hajnalodik! Szerelmes álom, aki hatalmasabb vagy

Faust doktor Mefisztójánál, régi üdvöket és ismeretlen gyönyöröket varázsolsz a tudatlan agy

ályos szobájába, mindent megmutatsz, amit eleven állapotban sohasem érhetünk el,

megismertetsz, aminek létezésérõl éber nappalokon fogalmunk sincs, a zenittõl a

írig feltárod az emberi szerelem titkait: a szerelmes álom az emberiség jótevõje. Az volna a

ág legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat írná le egy isteni toll.

249

Bizonyos életkorban már nem szívesen vallja be az ember, hogy vándorcigánynõkkel álmodott:

tán Deák Ferenc sem foglalkozott mindig politikával Angol királynõ-beli lakásán.

Komoly idõket élünk, amelyeket a frázis szerint „sorsdöntõknek mondanak, holott a sorsba

sem avatkozhatik. Eldõlt az már három esztendeje; ami most történik a világon, olyan,

egy gombolyag szála; lebonyolódik, bármit tesznek ellene vagy mellette az emberek. A

övõt sem én, sem õ nem tudhatja, a váteszek végleg megbuktak a hókusz-pókuszukkal; csak

övetkeztetni lehet, hogy még nem értünk a meglepetések útjának a végére, hiszen három

vajúdott a föld, amíg az elsõ eredmények mutatkoztak az emberiség jövõjében.

Bizonyos most következnek azok a váratlanságok, amelyeket közönségesen csodáknak szokás

. A politikai álmok, amelyek három esztendeig bebörtönözve üldögéltek az agyvelõkben,

most indultak el fantasztikus útjaikra. Most kezdenek ismét álmodozni a magyarok,

akár a múlt század ama idõszakában, amelyet „kis negyvennyolcnak is neveznek.

Az álomfejtõ, aki három esztendeig nem látott egyebet, mint megfagyott katonát, üszkös falut,

éget és repülõgépet, ez idõ tájt kezd álmodni a suttyomban tartott vágyakkal, a gyermekkor,

áború elõtti korszak emlékeivel: a békével.

Mi lenne, ha már béke lenne? - kezdik játékaikat az elfojtott álmok, amelyek zord télen véres

, elkeseredett belviszályokat, utcai torlaszokat és éhségtõl üvöltõ tömegeket

, hogy riadtan fordult balról jobbra az álomlátás.

Mi lenne, ha már letennék a fegyvereket a katonák; ha mindenki megkapná jutalmát az elmúlt

árom esztendõért, amely kínosabb volt, mint a gályához láncolt rabok élete; ha az újság többé

írna offenzíváról, csatáról, tenger alatti harcról; ha nem remegne többé millió szív a

ól; ha felemelhetné fejét a gödörbe zárt gondolat; ha újra elkezdõdne a megszokott élet,

örömeivel és bánataival!... A kortárs észre sem veszi már, hogy csaknem harminc

õ múlt el azóta, hogy utoljára sétáltunk a zöldellõ erdõkben, nõknek virágot téptünk, és

terveink voltak holnapra. A kortárs azt hiszi, hogy mindig háború volt a földön,

, õrmesterek intézkedtek, menetszázadot szerveztek, ágyút töltöttek, és a piacon az

verekedtek. A kortárs már csak álmában éli át a boldog esztendõket, amikor nem

õrjárattól, az árdrágítótól, a kofától, az éhenhalástól, a legmegalázóbb nélkülözésektõl.

A kortárs feledi a kopott ruhát, az uzsorát, a korgó gyomrot, felebarátja meggazdagodását

és börtönbüntetését. A kortársnak már kezdett mindegy lenni a téli vagy a nyári háború, az élet

éltalansága, a holnap reménytelensége, a nyomor jajgatása, a bûnösök elszaporodása, a pénz

értéktelensége és a becsület bukása A kortárs most végre álmodni kezd... Mi is lenne, ha

béke lenne?

Mi lenne?

Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem lehet nyúlni

ájuk. Csak fújni lehet ez álmot a levegõben, mint a gyerekek a réten a vadvirág szálló

át.

(1917)

* * *

250

A HOSSZÚ ESTÉKRE

Igaz, hogy csaknem másfél esztendeje jelent meg Álmoskönyvem, de még mindig nem javultak

nyomdai és papírviszonyok annyira, hogy a költséges könyvbõl új, bõvített kiadást adhatnék.

Pedig másfél esztendõ alatt csaknem ezer álmot hoztak tudomásomra Álmoskönyvem forgatói,

magyarázatot a könyvben nem találtak. Belátom, hogy rengeteg számú álom maradt

a négyszáz oldalas könyvbõl. Azt hiszem, hogy életem végéig kapok szemrehányó leveleket,

bizonyos álommegfejtéseket reklamálnak, amelyeket könyvemben nem találtak.

Minden ember mást álmodik. A legritkábbak a hasonló álmok. Ezeknek is rendszerint az a

észetük, hogy csak fiatal egyéneket látogatnak meg, akik elõtt még zárva vannak a

észet egyes titkai. Az Álmoskönyv írójának sem a múltban, sem a jelenben nem célja a

észet rejtett titkainak a leleplezése. Ezért sohasem ád könyvében és egyéb megfejtéseiben

válaszokat, amelyek megzavarhatnák ifjú lények gondolatvilágát.

Ámde bizonyos álmokra mégis válaszolni kell. Az emberek szeretnek és félnek hinni az

álmokban. Jöttek hozzám levelek, amelyek a kétségbeesés hangján íródtak egy-egy mély

hagyó álom után. Fiaikat elveszettnek gondolták anyák, özvegységtõl féltek boldog

, szerelmükért aggódtak fiatalemberek e levelekben. Az Álmoskönyv írója annyi levelet

írt másfél esztendõ alatt, amelyekbõl bízvást kitelt volna egy második álmoskönyv is.

Persze, az álom örömleveleire nem siettem olyan gyorsan választ küldeni, mint a panaszokra.

Igaz, hogy kevesebb volt az olyan levél, amelynek örömteli magyarázatát várták valahol. A jó

õségû álmoknak az a természetük, hogy mindenki meg tudja fejteni. Minden háznál akad

öregasszony vagy egy jó szomszéd, aki alkonyatnál álomfejtéssel foglalkozik. Csak a

óslatú jelentõségû álmokra nem adnak szívesen választ ezek a derék nénikék, akik tudományukat

ább élettapasztalatból, mint könyvekbõl merítették. Míg az igazi álomfejtõnek

évekig kell foglalkozni a passziójával. Könyvtárnyi régi könyv lapjait világította meg az

éjjeli lámpás. Leroskadt a polc a modern álomtudomány könyvei, füzetei alatt.

Ámde a passzionátus álomfejtõ nem fárad el a tanulásban. Új tanulmány neki minden egyes

álom, amelyet embertársaitól hallott, vagy levélben beküldve olvasott. Az Álmoskönyv írójának

is oly kedve van az álmok fejtegetéseihez, mint abban az idõben, amikor hiányos, hézagos

önyvét írta. Az alább következõ levelek tanulmányok egy új Álmoskönyvhöz. Sok levélre

álaszolunk itt, amelyeket régebben kaptunk, de felelni idõnk nem volt. Levelekre válaszolunk

, amelyeket mostanában intéztek hozzánk.

Idegen asszony álma

Mester, van néhány különös álmom, melyek az életem legszebb, legkönnyebb és legkegyetlenebb

átálmodásaiból fakadtak. Drágák ezek nekem, úgy õrzöm õket, mint azokat az

ékeket, amelyek hozzájuk fûzõdnek. A valóság s az álom ma már álommá olvadt össze. -

Talán így is a legszebb. De vannak napjaim, mikor újra felzokogom õket, végigélem bûbájos

éseiket - és százszor és százszor megköszönöm, hogy teljesületlenségükkel az enyémek

egészen...

Mester, foglalkozzon velük, nézze õket szeretõ szívvel, érezze beléjük, amiket én elhallgattam,

lásson meg egy picinykét engem e sorokból, ki - szegény! csak álmodik, álmodik, álmodik.

Egy országúton álltam - Õ akkor már halott volt -, tétovázva néztem az útra; Õ, a hátam

ögül lassan felém tartott. (Sohasem láttam õt életében, fényképrõl ismertem - gondolataimból

gondolataiból leveleiben, melyek hozzám s nekem szóltak.)

251

Hozzám érve, szólt: „Ez az út hosszú lesz és poros, de az út végén nem csinálunk egyebet (így

), csak a szájunkat törüljük meg és megcsókoljuk egymást. Én elindultam egyedül.

Néhány héttel ezelõtt a következõleg folytatódott: Kórházban voltam, a kõkockás folyosó

égében Õ feküdt halva. Kétségbeesve szinte rárogytam, és rátapasztottam a szájam az Õ

szegény, szép szájára; Õ forrón viszonozta a csókot, miután felpattantak a sötét szemei, s ezt

: „Végre. - „Nem szabad meghalnod - kiáltottam. (Pedig ha megretten a lelkem, nem

én kiáltani - még a könnyeim is megfagytak egyszer, évekre.) Õ felkelt, a két karját a

államra tette, és húzott magával, szörnyû nehéz volt. Bevitt egy szobába, és mondta: „Ölelj

- én megöleltem földi érzésekkel; az arca hirtelen idegen arcot öltött, s rám szólt: „Ezen

világon nem így ölelnek. - Széjjelnéztem - egy idegen szoba volt az -, régen bolyongok

, és a költõvel együtt mondom és tudom, hogy milyen meredek az idegen ház

épcsõje. - Két vetett ágy a földön, mellette egy koporsó, és az én régi otthonom nappalijának

ér csipkefüggönyei hulltak rá puhán. - Itt megszakadt az álmom.

Most pedig, kérem: ne dobja a papírkosárba így egészében ezeket a sorokat: tépje szét, tépje

éjjel apró darabkákra - megérdemlik...

Megfejtés:

(„I d e g e n a s s z o n y álmához.)

A szerelmi álmoknak elsõ osztályából való, ezért igyekszem kellõen megvilágítani az álmodó

állapotát, amely ez álmot létrehozta. Az a személy, akit „Õ néven emleget az álmodó,

az a bizonyos férfi, akinek az álmodó hiszi: „Õ senki más: mint álmodónak élete. Az élet

(amint néhány grafologikus próbával ez az álmodó betûibõl is könnyen megállapítható)

õsen mostohán bánik az álmodóval. Bizonyosan nem találná meg éber állapotban azt,

álmában folyton keres. Kielégítetlen vágyak, amelyeknek napközben bizonyára a sarokban

helyük, az éj csendjében seregestül álmodóhoz ülnek. Máskor nem is sejtett szerelmi hangok

áltanak fel, amint az álmodó elérkezik az álom elsõ regiszterébe, az úgynevezett Névtelen

ágba, ahonnan az álmodók éjjelente kiindulni szoktak a sötétségbõl a világosság felé.

Álmodót a szerelmi hangok hívják, amelyek az égboltozat magasságáig megtöltik Névtelen

ának a hátterét. Hívják mégpedig azért, mert napközben hiányzanak e hangok lelke

ából.

Álmodó rábízza magát a hangok által keltett széláramlásra, és hagyja magát sodortatni olyan

ájak felé, ahol sohasem fordult meg. Azt mondják, hogy az álom a halál elõcsarnoka. Nem

. Az álom az élet valódisága. Álmodó is oda jut, ahová napközben különbözõ okok miatt

merészkedne jönni. Eljut a szerelemhez.

Az álomnak sajátsága, hogy az igazi, mély szerelem gyakran, sõt majdnem mindig halott alakot

magára. A halottak jegyzik a viszonzatlan, de elfelejthetetlen szerelmeket. Mindenki, aki

álmodik halottakkal: tanúbizonyságot tehet, hogy valamely mély, csodálatos szerelem

él a szívében.

Az álom egyéb jegyei: az idegen szoba például a legprimitívebb álmoskönyvben is: szerelmi

ágy jegye. A lépcsõnjárás könnyû betegsége hold elsõ negyedében. Ágy, koporsó, csipke:

õrendû szerelmi kívánság jegyei. A hangos szó, amelyet az álmodó hall: özvegységet mutat.

Ölelkezés, csók: mindig bánat. Egyedül járni: Kerner Jusztinusz híres német álmoskönyve

: szomorkodás. Kövön járni: könnyû betegség.

Van itt még egy jegy, amelyrõl itt bõvebben nem írhatok. Ez az alig észrevehetõ álomjegy azt

, hogy álmodó nõ már közel van negyvenedik évéhez.

252

Kisvárdai Blanche

Mikor elaludtam, álmomban egy nagy szobában ültem egy ösmerõs fiatalemberrel meg egy

. Jól éreztem magam. Minden átmenet nélkül egyszerre csak egy családnál voltunk

(hova különben nem járunk, de a család ösmerõs) húgaimmal együtt, kik közül egy

. Nagyon rosszul éreztem magam, mert az asszonyhúgom erõszakosan férjhezmenésrõl

élt, és én nagyon szabadkoztam volna, de ez így van a valóságban is, hogy tõle semmit sem

hallani. Álmomban szívszorulást éreztem, hogy tehetetlen voltam.

Egyszer csak egy ösmerõsünk fás, virágos udvarán voltam én, hol arra az ösmerõsömre - ki

ülönben a tavasszal halt meg - mondták, hogy haldoklik. Kinn volt az udvaron, semmi sem

átszott rajta, szólni nem szólt, csak nézett rám. Én nagyon féltem. A felesége, asszonyleánya,

voltak körülötte, és a leánya kért, hogy menjek fel a városba (egy divatüzletet nevezett

), és válasszak ott neki gumiharisnyát. Nem mentem, mire sürgetett, hogy siessek, mert

árnap van, és már 1/2 10, 10-re bezárják az üzletet. Erre megszólalt az idõsebb asszony,

menjek, megérdemli az ura tõlem ezt a kis szívességet.

Újból minden átmenet nélkül nálunk voltunk, az elõszobában ültünk az asztal körül az anyám,

én, az idõsebb asszony (ki a valóságban már özvegy) és a leánya. A temetõrõl beszéltünk, hogy

mondják, ott már nincs hely (de mintha künn is lettünk volna közben), és mondtuk, de

szép és jó helyek vannak még. Erre a fiatalabb asszony újból mondja nekem, de menjek

ár, és vegyem meg a gumiharisnyát; vasárnap van, 1/2 10 múlott, 10-re csuknak; az apjának

üksége lesz reá. Menni akartam. Erre az udvarunkon felbukkan egy alak fekete gyászkalapban;ús fekete csupa gyászkeppben; apró, sietõs lépéssel jön be. Mi azt hittük, hogy egy

ösmerõs leány, és mondtuk, milyen elegáns. Közelebb jön, fiatalasszonynak nézzük, de az sem

. Bár rózsás fiatal arca volt, nagy, kék szemekkel (melyekkel szótlanul mosolyogva nézett

ám), és rövidre vágott, ezüstfehér hajat viselt. A kezeit a kepp alatt összefogva tartotta, és

különös csörgéssel járt. A szobában már sietett, körülnézett, rám úgy mosolygott, hogyálltunk fel mind a négyen, és egyenesen az anyámnak tartott. Nem mertünk szólni,mindünk arcán váltakoztak a rémült kérdések: ki ez, mi ez, mit akar? Valami borzasztó volt.

De a titokzatos alak közbe sietett, mindenki elõtt megállt, gyorsan kiszaladt, végig az udvaron,

kepp alatt most már hátratett kezekkel, azzal a vérfagyasztó csörgetéssel, mire már

ólaltunk, hogy valami láncot csörget, és éreztük a hangtalan, kaján nevetését. A többiek

ég valami különös, nehéz szagot is véltek érezni, mire én szörnyû szívdobogással felébredtem,

ár csöppet sem vagyok félénk, a rémülettõl és félelemtõl jó fél óráig mozdulni sem

. Folyton éreztem azt a rémes ösmeretlent, és magam elõtt láttam a haldokló öreg urat,

különben jó emberem volt, és a sírbatételénél ott voltam.

Megfejtés

(„k i s v á r d a i B l a n c h e álmához)

Bár az álom elsõ pillanatra borzalmasnak látszik, jelentõsége sokkal kisebb, ha az álmot

. - Az álom elsõ regisztere némi szerelmi jegyeket mutat. Nyilván a rendes,

útra hívogatta az álombeli irányító: álma elején Blanche-t, de õ eltévesztette az

õcsarnokban az utat, és szokatlan tájra tévedt. Az álom második regiszterében (a

érjhezmenés körül) még hallja az utánahangzó kiáltásokat, de már nem tud visszafordulni.

Rosszul kezdi magát érezni, félelem fogja el, látja, hogy eltévedt a megszokott ösvényrõl,

olyan felé halad, ami ijesztõ leend. A harmadik regiszterben már elõjönnek azok a

253

személyek, akikkel nem szokott mindennap álmodni. A halott, aki elevenné válna és

. Álmoskönyvem szerint: jegyez közeli halálesetet a családban, de ez lehet távoli

is. A harisnya valamely utat vagy útról jövõt mutat. Egyéb jelentõsége nincs. - Mármost

összefüggést keresünk az álom elõbbi részeivel: lehetséges, hogy a holt ember itt is valamely

últ szerelmet példáz. Ámde az álmodó bõvebben nem ír.

Az álom „szíve, az álom karzata tulajdonképpen a negyedik részben foglaltatik. Nyilván

ó negyede volt a holdnak, valószínûleg éjfél már elmúlott, de a kakasok még nem szólaltak

, amikor ez a furcsa álom betoppant. Az ismét jelentkezõ harisnya most már világosan

a vendéget, aki a ház felé tart. Sõt, a vendég már meg is jelenik. Természetesen az élet

óságában más alakja lesz a jövevénynek. Miután az álom nõt mutat, azt kell feltételeznünk,

a valóságban egy férfi leend a közelgõ. A gyászruha, a félelem, az émelyítõ szag: öröm

. Ugyancsak bizonyos örömet mutat a körben járás és a megdermedés. Az álomban

õ nõk, anya, szomszédasszony, barátnõ: mind pletykaságot jelentenek egy készülõ

házasság következtében.

Az álomfejtõ véleménye szerint rövidesen kérõje, esetleg võlegénye leend a kisasszonynak. A

ánccsörgésnek nem kell különösebb jelentõséget tulajdonítani. Gyakran hallják ezt az eladó

ányok. A számoknak, a 1/2 10-nek és 10-nek ugyancsak jelentõsége van. Az 1-es férfit

, a 0 (zérus) a nõt; ketten egy párt.

(1921)

* * *

PESTI EMBER NYÁRI ÁLMAI

- Mit álmodott, Krúdy úr? - kérdé reggelenként az óbudai harangozó, amikor rágyújt az elsõ

versre.

Hát én csak rendben volnék az álmaimmal, mert nem fojtogatnak, nem zokogtatnak már évek

óta - de vajon mit álmodik itt szerte Pesten az a sok ember így nyári éjszakán? Megkérdem a

ó barátomat, és õ így felel:

- Hát mostanában sokat álmodnak azzal a nagy ázsiai heggyel, a Gaurizankár testvérével,

a Himalája közepébõl szökken az égboltozat felé. Mount Everestnek hívják õt, és sok

ember fáradozik az elérhetetlen csúcs megmászásával, miután ez az angol expedíciónak

sikerült. Mert voltaképpen mindnyájan turisták vagyunk a nyári napok jöttével, akár

ünk kalapunk mellett pléhbõl való havasi gyopárt, amely a Magyar Turista Egyesület

épszerû jelvénye volt, akár pedig egyesületi engedély nélkül mászkáltunk a balatoni tájak

Lavotta-hangú országútain, a tátrai hegyek észbontó határain, ahonnan egy sziklacsúcsról

obszerválhatta a turista, hogyan festik arcukat reggelenként a határon túl esõ kis

ürdõhelyeken a lengyel asszonyságok... De az igazi turista talált itt, Pesten is tennivalót

ának. A budai hegyek között elhányt újságpapirosokból meg lehetett állapítani, hogy

ántott csirkét vagy hideg kacsacombot fogyasztottak-e a hegymászók, és körülbelül mely

vették errefelé égbe törõ útjukat?

- Álmodnak messzi kiskocsmák lugasaival, ahová látszólag csak azért tért be a vándorlegény,

nevének kezdõbetûit felfirkantsa az újonnan gyalult padra, amelynek a sajátossága miatt

híre ment az összes kutyagolók között; ahová állítólag minden különösebb célzatosság

élkül mentek kézenfogva a szerelmesek, talán csak azért, hogy a nagy bajszú, vén bormérõtõl

ák, hogy várható-e esõ a nap folyamán; ahová úgy szökött el Pestrõl valaha a polgár,

254

hogy egész rongyos, megunt életét a városban felejtette, mint az ócska ruhát, és igyekezett új, magatartásokat, kedveket, hangulatokat felfedezni fák levelezéseibõl, mezei virágok

üzeneteibõl, kugligolyók döngésébõl és új barátok hosszadalmas elõadásaiból; ahová ártatlanságával

ökött a rózsaszínû nyári lány, kacér tetszelgésével a megkörnyékezett menyecske,

ábrándokkal a paradicsomérett asszonyság; ahová azért jártak a bütykös lábú pesti

írnokok, hogy végre egy árok partján lehúzhassák a cipõjüket...

- Álmodnak az erdõk titokzatos ösvényeivel, amelyeken átszalad néha a megzavarodott nyúl, a

neveltségû õzgida; ahol a téli baráttal, a kék mellényes cinkével megint találkozhatunk;

az is szívbõl dalolni kezd, aki egyéb alkalommal csak a pesti házmesternével szokott

éleményt cserélni; ahol alkony jöttével a fatörzsek alakjai felveszik amaz öregemberek

épmásait, akiket gyermekkorunkban ismertünk; a fûben megleljük elsõ kedvesünk heverészõ

nyomát; a völgybõl az álombeli zöld vadász kürtjelét halljuk; a sûrûben vadak, rablók vagy

szerelmesek lépteit véljük felfedezni; ahol a csúnyákat megvigasztalja az erdei sötétség

hibájuk miatt; ahol darab idõre a derekán felejti az öngyilkosjelölt nadrágszíját, amelyre

éppen felkötni készült magát...

- Álmodnak: szép idõvel, jó egészséggel, vadgalamb szerelmével, szép asszony tejével, jó

kenyerével.

(1924)

* * *

HÁROM ÉJSZAKA

(A piros színekrõl, amelyeket álmában lát az ember,

különbségüknél fogva: hol örömöt, hol bánatot jelentenek)

Szindbád ebben az idõben a piros színeknek volt a barátja - így szerette a piros abroszon vörös

árnyékot vetõ bort és a kocsmáros ópiros arcát, amely alkonyattal a naplemente színeit mutatta

csárda ablakánál. (A piros abroszon felvillanó piros borról az volt a véleménye, hogy abban

boldogtalan utazók vérének a színei mutatkoznak, amely utazók szerelmi bánat elfelejtése

járnak az országutakon - míg a bormérõ arcának pirosságát ama aranynak fényléséhez

ította, amely aranyakat azon habzsoló étvágyú és kedvû lovagok hagyták itt cserébe a

ágosodásért, amelyet a kocsmáros borából merítettek - amikor is könnyedén megfeledkezhettek

ülönbözõ rablásaikról.)

Szindbád szerette a piros ruhás, ünnepélyes nagymiséket, amikor a papok királyt koronáznak,

a kis csikók piros szemeit, amelyek akkor is világítanak az istálló félhomályában,

a hanyag legény elfelejtette a lámpát meggyújtani. (A piros misemondóruháknak azért

barátja, mert ilyen alkalmakkor rendszerint mennybeli muzsika szálldosott alá a karzatról,

ítve dörgõ férfibasszusokkal, melyeknek hallatára a kalendáriumból azok a napok jutottak

ébe, amelyek a Bika jegyével voltak megjelölve, és vegyítve szoprán- és alt-énekesnõk

, amely hangok hallatára megjavult Szindbád, és könnyedén tiszta szerelembe esett

édnõje iránt, ha az kecsesen, õzike módjára mindig térdre ereszkedett, amikor odafent a

orgonájával, az oltárnál pedig a ministráló erre jelt adott... A kis csikók pirosló szemét

ért szerette Szindbád? Semmi másért, mint azért az édes ábrándért, hogy a kis csikók

paripává növekednek, amikor majd repülni lehet hátukor ama erkélyes ablakok alá,

õl csak a gyalogosokra szoktak mindenféle kellemetlen folyadékokat önteni, de

255

korántsem azokra, akik lóháton érkeznek... Ugyancsak ezek a kis csikók vonhatják valamikor

a nászhintót, amelyre élete folyamán a legtöbb férfi felülni szeretne.)

Szindbád nagy kedvelõje volt a piros reteknek, amelyet harsogó zöld leveleivel helyeznek elébe

barátságos fogadókban, és kedvelte a tûzgyûjtõ rubintot a nõk elefántcsontfehér kezén,

a piros korált a fülekben, amelyeket azért viselnek ott, hogy a szemek lángját

szívják. (A piros retek ugyanis mindég ifjúságát vonta elébe a megpókhálósodott

üggönyök mögül, mikor még fogai úgy ropogtatták a retek ízes húsát, hogy attól irigykedni

a beteg emberek, és ugyancsak a piros retken lévõ hûvös, zöld uszály ama nõk ruháit

emlékezetébe, amely ruhák mindvégig csukottak és hidegek maradtak - sohase

ák le kapcsaikat a forróságuktól. A gyûrûket vajon mért kedvelé? Azért, mert e

mindig tagadhatatlanul bevallották neki azokat az álmokat, amelyeket a nõk oly

rejtegetnek magukban, hogy még a dajkájuknak sem merik bevallani, akinek

ébként minden álmukat megfejtés végett átadnak. Sz. ujjára húzta ezeket a rubintokat, és a

ûrûk nyomban árulkodni kezdtek... Ilyenformán sok mindent megtudott hölgyeirõl, amit

ébként hiába kérdezett volna.)

...De mégis minden pirosság mellett legjobban szerette a vörös fát. A szõlõvenyigét.

Erre nézve pedig egyszer, midõn fiával a badacsonyi szõlõhegyek között vándorolt volna, a

övetkezõ történetet mondá el:

- Akkoriban egy hölgy megbízásából a szõlõhegyek között vadásztam kóbor kutyákra és más

õlõpusztítókra. Lovagias kötelességbõl tettem ezt, semmi jutalmat nem fogadtam el, kivéve

án annyit, hogy esténkint megkérjem arra a hölgyet, hogy bizonyos vallási nevelésben

észesítsen. (Bár a szent életû jezsuita atyáknál tanultam meg a böjtnapokat és a vívókard,

az elme cseles vágásait - sok tekintetben elmaradottnak éreztem magamat vallási

ányaimban: egy nõ mindig többet tud a vallásról, mint bármely civil férfi.)

- Igen, fiam, jól gondolod: ama emlékezetes diófa állott az udvar sarkában - dehogyis állott,

uralkodott -, amilyen diófát azzal a messzilátó szándékkal szoktak elültetni, hogy legyen

a háznál, aki a rajongásig szeretett gyermekeket, az imádott unokákat a kellõ idõben, a

gondolatok idején fejbe veregesse a lehulló gyümölcseivel. A diófa alatt asztal, amelyen

ártyát vetni vagy szent bibliát is szokás olvasgatni, amikor elkövetkezik a hosszú õszi nap, de

ár nincs foga a napsugárnak. És a kastélyt - mint általában minden házat ezen a környéken -

Esterházy nevû úriember építette, hogy legyen helye meghúzódhatni a vadlibavadászatok

én. Ám ez az Esterházy régen elszállott a vadludak útján - most egy bizonyos

Baranyai nevû kisasszony rendelkezett arról, hogy mikor feküdjek le. Ugyancsak õ tartotta

ámon a kalendáriumban a böjtös napokat, amit, azt hiszem, fejbõl is tudott volna.

Figyelemmel kísérte a hold, szél és az esõ járását. Sõt még arra is volt ideje, hogy szemügyre

árnyékomat a kert kavicsos útján, és árnyékomról megállapította, hogy az idõ kezd

felettem. „Talán kisebb lett az árnyékom? - kérdeztem riadozva. „Nem - felelt õ -

ább nagyobbnak látszik, de csak holdsugárnál, napvilágnál nem nagyobb, mint a

éremé, pedig az a porosz hadjáratot is végigszolgálta.

- Baranyai kisasszony ajándékozott meg azzal a venyigebottal, amellyel megtámaszkodhatom,

elfáradtam a szõlõhegyen való járkálásban. Így szólt, amikor a vörös botot átadta: „Ha

ában ismertem vala, bizonyára más hivatása lett volna ennek a venyigevesszõnek.

Úgy nézem, jó uram, hogy kölyökkorában sok alkalmat adott a venyige használatára. Ha

öregségében ismerném: megint más jelentõsége volna a venyigének. Öregember már nem élhet

tûzrakás nélkül, mert ez a mindennapi élete. Kiterjeszti kezét a venyige piros lángja és

û füstje felé: megbékül életével, leszámol elmúlt napjaival... Ha vándorlegény korában

256

ajándékoznám meg a venyigebottal: ennek bizonyára az volna az értelme hogy meguntam már

álkodását a konyhám körül, valamint azt sem kedvelem, hogy éjszakánként olyan lármát

, mint az egér, amely mogyorókat kerget a padláson. Vándorlegény korában azt jelentené a

, hogy fel is út, alá is út, menjen tovább vándorolni, barátom-uram.

- Erre én meglóbáltam kezemben a hatalmas venyigepálcát, és azt kérdeztem Baranyaitól:

„Tekintettel arra, hogy sem kölyök, sem öregember nem vagyok, de már a vándorlegénységrõl

leszoktam, mióta régi csillagomat, a kocsmacsillagot új csillaggal cseréltem fel: kérdem

át, hogy milyen jelentõsége van most a venyigebotnak?

- Baranyai elgondolkozott: „Legyen barátságos kísértet a házamnál, aki megvédelmez

éle rossz emberektõl. Így például azoktól a férfiaktól is, akik rossz szándékkal lépik át

üszöbömet. Erre én tisztelegtem botommal, miután megérteni véltem a kisasszony

át.

- Rövid idõ múlva szükség is lett a venyigére.

Ez pedig akkoriban történt, amikor Baranyai kisasszony arról panaszkodott, hogy mindenféle

nadrágos, piros képû, lángoló megjelenésû férfiakat lát álmában. Egyik piros nadrágos

úpengetéssel ugrik elõ a kéménybõl - a másik kövér ember, akin a pattanásig

ül a huszárruha, az ágy alól búvik elõ. A harmadik az ablaka alatt vonatja az éjjeli

észeket, és különös táncot lejt hozzá.

- Feleltem neki erre: „Ezek az álombeli jövevények valószínûleg azok a régi Esterházyak, akik

itt mulatták magukat. Nem kell velük annyit sem törõdni, mint az õszi falevéllel.

Baranyai kisasszony megforgatta a karkötõjét: „Nem; ezek élõ férfiak, akik valahol messzire

ám gondolnak, akik közül majd egyik bizonyosan eljön értem. - Amire én szorosabbra

botomat, de a bekövetkezendõ eseményeket többé nem segíthettem.

(Õsz lett - már megint az a végzetesen piros õsz -, a kóbor kutyák nem rágták le többé a

õlõt, hivatalomnak lassan vége lett. És akkor egy éjszaka azt álmodtam, hogy szép, hatalmas

álcám átváltozott a kezemben. Átváltozott pedig keresztes végû zarándokbottá,

a jámbor búcsújárók, a búcsúvezérek róják kezükben az országutakat. Mire álmomat

ém magamban: máris kiderült a különös álom jelentõsége. Baranyai kisasszony

ével ama piros nadrágos kísérteteknek, az éjszaka megugrott a háztól. Engem pedig

ándokútra küldött boldogtalan szerelmemmel.

(Az új házasember álmában foglalkozni kezd a boroshordók töltésével,

ésével, habár még nem is gondolhatna arra, ahogy mellette alvó felesége

ártélyt keresõ huszárral álmodik.)

Ha jól megfigyeled álmaidat, vagy talán titokban naplót is vezetsz róluk, ami nem volt ritkaság

régi embereknél, könnyen rájöhetsz, hogy házaséletedben a tizedik éjszaka az, amelyen

a boritallal álmodol, holott fiatal feleségednek, valamint szigorú anyósodnak is

tettél arra nézve, hogy még álmodban sem jutnak többé eszedbe a legénykori

ések.

Ez pedig rendszerint ilyenformán szokott bekövetkezni: azt álmodnád, hogy disznótorban

ál kománál, sógornál vagy olyan atyafinál, akinél nyugodtan kigombolhatod a mellényedet.

A hurkák és kolbászok olyan hosszúra sikerültek, hogy az orrodhoz nõnek, akármennyit eszel

õlük, nem akarnak elfogyni. Már a fejed búbja is verejtékes, mint az az erõsen fûszerezett

ételektõl szokott lenni, már ugyancsak meresztgeted a szemed a komámasszony orrára,

257

csípõjére, fehér harisnyájára, amint az szívesen kínálgat az asztalnál, hogy már azt kezded

, hogy nadrágszíj nélkül mégy haza a sok lakmározástól: - és a gazda még mindig nem

ült elõ, a pincekulcsot keresi. Kínos álom ez, amelybõl felébredve: kicserepesedett szájjal

fogadalmat, hogy ezentúl titokban a csizmahúzó mellé egy fél messzely bort is készítsz,

felhajtásával szabadulni lehet az ilyenféle álmoktól.

Másik szomjúsági álom elõidézõje az országúton való utazás. Az országutakon rendszerint

port vernek fel a postaszekerek, amelyek mindig oly vágtatva haladnak, mintha a király

árját vinnék. Egy ilyen nyargaló kocsitól megbolondulnak még a jámbor furmányosok,

ásárosok szekerei is. Mind vágtatni kezdenek, és te álmodban hol egy olyan kocsira kerülsz,

nagy csizmadialáda van, hol pedig kövér mézeskalácsosné ölébe pottyansz, hogy már

sem tudod, hogy mit csinálj a nagy forróságtól. Az országút porától kiszárad a torkod, és

kívánságot érzel egy deci bor után, hogy szinte lángba borulsz tõle, és csárdának hírehamva

a vidéken. És e gyötrelmes álomból felébredve: vajon milyen fogadalmat teend a

ámborabb ember? Azt a fogadalmat teszi, hogy ezentúl nem fog elhaladni betérés nélkül a

Betekincs csárda mellett, akármilyen fogadalmat tett is mellette alvó feleségének.

A kocsmárosnék szolgálatában áll az az álom is, amely azt mutatná, hogy egy férfiember

örlekedni kénytelen a feleségével a pincekulcs vagy a kamrakulcs miatt. Egyáltalán ne

az okos asszonyok ilyen álmot létrejönni, inkább akasszák oda a spájzkulcsot a

érjük hálóingére: az szégyenletében úgysem megy ki éjnek idején a kamrába, hogy egy

üveget felnyisson. Általában legjobb a borivó hajlandóságú férfiakkal még álmukban sem

ûre támaszkodva beszélni. A seprûnyelet csak nagyon kevés férfi tudja megszokni

ában (legfeljebb vénségére, akkor meg már úgyis mindegy), a seprûnyél csak a

árosnék felé kergeti a férfiakat, amely kocsmárosnék szerte az egész világon nyájasan

szoktak. Az az igazi jó asszony, aki álmából is felkölti verejtékezõ férjét, és ha

ébbel nem is, de tejjel megitatja. Higgyék el, hogy a megitatott férfi bármely folyadéktól

báránnyá lészen. (Félek, hogy az álommagyarázat e tételének megértõi csak a nõi

ékbe is látó, tapasztalt férfiak lehetnek.)

A babonás tizedik éjszakán akkor is engedményt kell tenni az álombéli asszonyoknak, hogyha

szent búcsújáró helyen tétetett fogadalmat a férjével, hogy nem is fog hallgatni a

ák gyaluforgácsainak a szélben való zümmögésére, sem a piros kocsmaablakokra, de

ég azokra a terjedelmes barátokra sem, akiknek régi passziójuk a fiatal házasembereket a

ákba elcsalogatni. Az ilyen vén, kövér ember néha oly kívánatosan mutatkozik meg az

álmokban, hogy álombeli szavaiktól nemcsak a kocsmák zsíros asszonyszemélyei iránt érez

az álmodó, de ami még rosszabb, a borok kortyogása, az üvegek koppanása iránt

. Az okos asszony a tizedik éjszakán minden felhívás nélkül odakészít egy fél messzely bort

álmodó férje mellé, mert sok ember lett már korhely ébrenlétében azért, mert éjszaka

szomjazott. Az is elõfordulhat, hogy a fél messzely bort érintetlenül találja az

, a próbára tett férfi szégyellte magát.

Mit kell még tudni a különös szomjúságot elõidézõ álmokról? Megérkezhetnek azok akkor is,

õn az álmodó azt hallaná álmában, hogy odalent egy mély pincében a borok között

ütött ki, egymást akarják túlharsogni a különbözõ hordók, de nagyon gyakran

ója a szomjúsági álomnak valamely titkolt szerelem, amely olyan rejtetten éldegél

ünk, hogy nem mer elõjönni máskor, mint az éjszaka csöndjében. Szerelem valamely

ányka iránt (ha a férfiember már kiszolgálta a maga manipulációit), szerelem valamely

ányi hölgy iránt (ha a férfi még újonckorát éli). Az ilyen álmokra azt mondják az

álomfejtõk, hogy szerencséseknek mondhatók, mert az álom kiéli magát, és nappal sohasem tér

. Elmúlt az éjszaka rejtelmeivel együtt. Ezeket az álmokat csókszomjas álmoknak

258

mondják, és még azzal sem lehet ellenük védekezni, ha az ember megházasodik, vagy pedig

akkora kupa bort készít az ágya mellé, hogy abba akár beléfulladhatna. A csókszomjas

álom ellen nem tudnak semmiféle orvosságot az álomfejtõk. Legjobb nem aludni az olyan

éjszakákon... Mert még mindig jobb bortól kábultan ébredni, mint megszerelmesedve kinyitni a

ünket egy olyan nõ után, aki sohase lehet a miénk.

(Hogyan álmodják ugyanazokat a dolgokat egyszerre ketten és hárman is,

pedig egyébként nagyon messzire esnek egymástól.)

Nem kell éppen tömlöclakónak vagy szerzetesi cella rabjának lenni az álmodónak, hogy

álmában összeköttetést tartson fenn olyan emberekkel, akik tõle nagyon messzire hajtják

üket a párnára. Eljön az álom a szabad emberekhez is - néha csak a szomszédos szobából is,

az ember álmából felserkentve a kulcslyuknál ugyancsak egy leskelõdõ szemet talál,

maga is éppen a kulcslyukhoz közeledik. Egymásról álmodtak a szomszédok.

Az okos ember felkiált: bizony, ebben nincs semmi rendkívüliség, különösen olyankor nem,

férfi és nõ lakik egymással szomszédságban, elõbb-utóbb a kulcslyukhoz mennek, ha az

még fel tudja venni papucsait, valamint a férfi bele tud ugrani a csizmaszárba a kellõ

idõben.

De mit szólna az okos ember ahhoz, hogy Dél-Amerikában, Buenos Aires nevû városban

álmodja egy hölgy, amit Budapesten egy férfi álmodik? Szóról szóra ugyanazon álom

ával indulnak el a hajók a tengeren át... Van aztán nagy csodálkozás mindkét parton,

a levelekbõl megállapítják, hogy Budapesten és Buenos Airesben szinte percnyi

ággal ugyanazok az álomképek mutatkoznak két messzire esett embernél! Erre az okos

is kénytelen beadni a derekát; mert elõre mégse lehet megbeszélni, hogy ki mikor és mit

álmodjon.

Általában az álmok azért rendkívüliek, mert emberi hatalom nem tudja õket dirigálni, akkor

önnek, akkor mennek, mikor akarnak...

Vannak ugyan bizonyos ravaszságok, amelyekkel bizonyos álmokat megidézni lehet: ilyen

ázsszer például a bölcs könyvek esti olvasása, amely könyvek tartalmukkal feltétlenül

ással vannak az álomra, illetõleg könnyebben megérthetõk, megfejthetõk lesznek az

álmok, ha azok bölcs könyvek olvasgatása folytán jutottak el hozzánk. Sokan ajánlják a világ

ölcsebb könyvét, a Bibliát esti olvasgatáshoz. Nem rossz. Csak Dániel prófétának ne

álmodjuk magunkat az oroszlánok ketrecében. Talán még legjobb Salamon királynak álmodni

.

Jó álomszerzõnek mondják a régi levelek olvasgatását. Természetesen nem a záloglevelekre

adóslevelekre kell gondolnunk, hanem azokat a leveleket vegyük elõ, amelyeket

ésünk idején kaptunk. Galamb hozta a levelet, galamb vitte válaszunkat. Akár

is kaphattunk szerelmes levelet, nem gátolt meg ebben senki... Nos, mostanában,

nélkülözni kezdjük a kedves, szeretetre méltó álmokat, vegyük elõ a régi leveleket.

Némely vélemények szerint a régi levelek olvasgatásától még bölcsebbek leszünk, mint a

Bibliától, legalábbis könnyebben találunk magyarázkodásokat álmainkhoz. Nem árt, ha reggel

kevés keserû gyomorsavat is érzünk a torkunkban. A reggeli kávésfindzsa elmulasztja.

259

Hogyan lehet még kellemetes álmokat elõhívni? Az imádkozás bizonyára nagy elõsegítõje a

álmoknak. Az imának ereje van az álomvilágban is. De jónak mondják azokat a

gyalogsétákat, amelyeket különösen nyáron lehet megtenni a vidéki és pesti

ákon, jónak találtatik a lábak dörzsöltetése valamely öregasszony által, aki egyúttal mesélni

tud, jó a kispárna a fej alatt, és kitûnõ az éji mécses, amely mindig világít, akármilyen

volt az álmunk.

Nagyon jónak mondják a nyitott ablakot és az elzárt kürtõt, mert a gonosz álmok többnyire

settenkednek be. Vigyázzunk, hogy lefekvés elõtt lehetõleg senkivel ne veszekedjünk,

akkor még a langyos lábvíz sem tudja megszerezni a jó éjszakai álmot. Különösen intenek

borital felõl, amelybõl az emberek este többet szoktak inni. Azt mondják, hogy az álmodik

önnyebben, aki vacsora nélkül fekszik le.

Vannak még csodaszerek is a boldog, jó álom elõidézéséhez: - így talán a legislegfontosabb az,

az ember békességben éljen önmagával és az egész világgal. Ne féljen attól, hogy az

ége az ágy alatt fekszik, valamint attól sem, hogy megharagszik önmagára, és a

örülközõt a nyakára sodorintja.

Mikor végigtekint az elmúlt napján, ne találjon abban olyasmit, amiért szégyenkeznie,

kellene. Mértékletes volt az evésben, ivásban, indulatosságban. Jótékony volt,

a szegénynek adott. Munkáját elvégezte, adóját befizette, szomszéddal nyájas volt, és

általában senkire nem emelte fel a kocsirudat.

És még mindehhez az is kell a jó álomhoz, hogy a háznál éppen kenyérdagasztás legyen, mert a

érsütés illata reggel a legédesebb álmok szülõje.

(1925)

* * *

A SZIGETLAKÓ ÁLMAI

Már a háború alatt elkezdtem írni azokat a leveleket, amelyeket legnagyobbrészt magamhoz

áltam: K. Gy.-nak a Magányba. Abba a Magányba, amelybe akkor utaztam, amikor

Budapest utcáin a felvirágzott zászlókat vitték, és a katonabanda indulójára három szép ifjú

éröcsém masírozott a pályaudvar felé. És még várták haza a negyedik öcsémet is, aki

öt esztendõ elõtt Amerikába ment szerencsét próbálni. Megtalálta-e szerencséjét a

fiú? Ki tudná? Hisz a levelek évek óta elmaradtak, hírek nem jöttek, csak könnyek és

óhajtások, amikor az elbujdosott fiúra került az emlékezés.

Én pedig kezdtem írni a leveleket önmagamnak, hogy a Magányban néha lássam a postást is

küszöbömön. Vigasztaló sorokat küldtem magamhoz, bátorító szavakat írtam a

, és álmatlan, hosszú éjszakák után kaptam kézhez a levelet, amikor már azt hittem,

sohase kopognak többé ajtómon, mindvégig egyedül, magányban maradok.

- Rossz álom az egész, amelybõl majd egyszer felébredünk - mondogattam, írogattam. És a

áború tovább tartott.

A postás hozott más leveleket is a magamén kívül. Kártyákat. Elõbb a lövészárokból, késõbb

órházakból. Legvégül sohasem hallott nevû orosz városokból, bánatos hadifogságokból.

Ó, mily sietve válaszoltam ezekre a levelekre! Mintha valakinek az élete függött volna attól,

a válasz idejében megérkezik! De a levelekre már nem jött felelet. A lövészárkot máshol

260

ásták, a fogolytranszport továbbvonult Szibéria belseje felé vagy Kaukázus hegyei közé, a

órházból újra a frontra küldték az átlõtt katonát...

Esztendõk múltak el, és ismét csak nem jött hozzám más levél, mint az, amelyet magam írtam

át magamhoz a néma magány országába. Megszoktam, megszerettem ezeket a leveleket,

a kis madarakat; amelyek téli reggeleken ablakomra szállottak az élelemért. Megkedveltem

levélírást, mint a magányos zenész akkor is megszólaltatja hangszerét, amikor nincs

ósága. Megszerettem a csendet, a társtalan életet, az egyedül való hosszú estéket, a még

éjszakákat, amikor csak az esõszemek kopognak az ablakon, amikor halaszthatatlan

õk miatt a városba kellett mennem. Ilyenkor mégiscsak benéztem a tükörbe, hogy

azt a barna ifjút, aki egykor vidám kedvvel a csendes szigetre költözött. Bizony,

találtam õt többé a tükörben. Hanem szemközt nézett velem egy szürkülõ hajú férfi,

arcára szinte egész Magyarország bánata volt feljegyezve, mint egykor Döblingben a

úskomor Széchenyi István arcára.

...A levélírást darab idõre abbahagytam, mert attól féltem, hogy sötét szerencsétlenség ér, ha

ább is csak a magam szomorú gondolataival foglalkozom. A szomorú öntépelõdés helyett

ú sétákat tettem a Szigeten, és kihallgattam az õszi fák panaszkodását.

*

A magányos ember néha igen jól eltalálja azt az utat, amely állapotát megjavítja. Egyik

vesz magához élettársul, holott azt hitte, hogy társtalanul, egyedül hunyja le a szemét.

A másik hû kutyára tesz szert, amely éjszaka a küszöbön ül, és megugatja a rossz embereket és

ísérteteket. A harmadik csak egy madárkát zár kalitkába, és már úgy érzi, hogy megmenekült

magány szomorúságától.

Én az álmaimban kerestem társaságot.

Hosszúkat, nagyokat lehet aludni abban a százesztendõs házban, amelyet a Margitsziget

özepére még a hajdani József nádorispán épített. Nyáron a fecskék, télen a fekete varjak ülnek

ereszre. Õszidõben úgy csorog az esõ a kert felett, mintha tengerit morzsolnának valahol,

. A szeles éjjeleken nagyokat sírnak a fák, bújócskát játszik a holdvilág a lombokkal,

távoli óbudai partokról áthangzik a kutyaugatás. A város tornyai, lámpásai olyan messzire

érnek ide, mint egy másik világrész.

Az álmok szeretik az ilyen csendes helyeket, mint ahogy a ritka vándormadarak, a kócsagok, ais Magyarországnak emberhangtalan vidékeit keresik fel legszívesebben.

Amint figyelni kezdtem álmaimat, és reggelenként visszagondoltam rájuk, észrevettem, hogy

észen más álmok látogatnak meg a Szigeten, mint egykor a városi éjszakákon.

Feljegyezgettem álmaimat, mint valami túlvilági üzeneteket, amelyek a láthatatlan telegráfdróton

földre érkeznek. Még javában tartott a háború, és én már az álmaim jelentését

, nem pedig a Höfer tábornokét. Sokan tettek így Magyarországon, akiknek félteni

ó kedvesük vagy el nem mondható bánatuk volt.

Nem kell az egészhez egyéb, mint egy darabka irón és egy darab papiros. Igaz, hogy ugyanígy

árt el a mesebeli csizmadia, aki széndarabot készített fekvõhelye mellé, hogy az álmában látott

ámokat nyomban, mielõtt elfelejtené, a meszes falra karcolja. De már nincs kislutri, ahol a

ámokat megjátszani lehetne, se mesebeli csizmadia, aki álmodik.

261

Észrevettem a jegyzeteimbõl, hogy néha közel járnak az álmaim a valósághoz.

„Megálmodtam, amikor egyik öcsémet a harctéren keresztüllõtték, álmomban láttam anyám

égét, piros hasú, fehér tollú madár repült el fejem felett, amikor néha valamely jó hír is

átogatott.

A levelek helyett Álmoskönyvet kezdtem írni. Ez az Álmoskönyv volt a Magányos Ember

mulatsága, hosszú téli délutánok szórakozása, amikor olyan csend volt a házban,

a kályhában pattanó akác hangja ágyúdördülésnek hangzott. Már javában hordták a

ák az õszirózsákat a Margithídon, a pesti újságok mindennap olyan nagy betûvel írtak,

akár az amerikai hírlapok, puskaropogás hallatszott az újpesti partok felõl - a Magányos

Embernek mégsem volt kedve megválni álmaitól, sem a háború, sem a forradalom kedvéért.

Hullott a hó, nyúlott az éjszakába, az Álmoskönyv napról napra vastagabb lett. Mindennap nõtt

keveset, mint a gyermek Krisztus palástja.

Elhozták az Álmoskönyv részére mások is az álmaikat, hogy azok ki ne maradjanak a

önyvbõl. Elõbb a jó szomszédasszony kopogtatott be azzal, hogy mit álmodott az elmúlt

éjszaka. Késõbben utat nyomtak a mély hóban a távolabbi szigeti villák, házikók lakói is, hogy

-másik különösebb álmukat elhozzák a készülõ könyv számára. Egyszerû emberek voltak

õk, akik álombeli örömeiket vagy panaszaikat csendesen tollba mondták a szoba sarkából, ahol

foglaltak.

Jöttek, jöttek... Szegletes ujjú, szelíd képû kertészek, akik télen ráérnek álmodni, piros képû,

kezû kertészlányok, akik álmodozva gyomlálnak a melegházakban. Zavarodott

öhintéssel állított be az ajtón az õrmester. Néha-néha megállította szánkóját a régi ház elõtt

bundás városi dáma, akinek nyugtalanító álma volt.

Amint elment a jég a Dunáról, és az óbudai partokon a vízre eresztették a csónakokat, elindult

ám az öreg révész a Sziget felé az óbudai asszonyokkal, leányokkal. Egyenletes evezõcsapásai

régi lak elõtt pihentek meg a folyón. Az asszonyok topogva jöttek fel a lépcsõkön, a lányok

érmetesen hátramaradtak. De õk sem akartak kimaradni az Álmoskönyvbõl.

Mindenki hozott magával valamely drágalátos ajándékot: egy álmot, amelyet õrizgetett.

És a Magányos Ember búskomoly arca lassan felderült, visszanyerte régi nyájasságát. Nem volt

már egyedül!

(1923)

* * *

AZ 1933-AS ÁLOM

1

ELÕKÉSZÜLETEK AZ ALVÁSHOZ

- No, hát aludni aztán mi is tudunk, ehhez nem kell valamely különösebb tudomány - mondaná

áz közül kilencvenkilenc ember, de nem így Egyesi, aki az életmódját mindig bizonyos

örültekintéssel és a viszonyokhoz alkalmazkodva, egyszer jól és bõségesen, máskor a

bevételekhez mérten osztotta be.

262

Feljegyzéseinkben most emlékezzünk meg arról az idõrõl, amikor Egyesi kalendáriumi lapjain a

étel rovatban a legkisebb számjegyek operáltak, mindig kisebb számjegyek, mert napról

ritkább lett a pénz, a tallér, az aranyfont vagy a forint, amint a világon a különbözõ

helyeken a pénzt szokás nevezni. Napról napra kisebb összegeket adtak az ócska cipõkért,múlt kabátokért, régi kalapokért, sõt a fehérnemûekért is, amelyeknek árából Egyesi

életét tengette-lengette; a kormos orrú és csipás szemû szolgáló mind többet lopott, mert az

egyéneknek, semmiségeknek akkor jön meg az igazi étvágyuk, mikor gazdájuk a

bajban van, nem lehet tudni, hogy meddig tart még a szolgálat az összedûlõben

évõ házban, tehát menteni kell, amit lehet, addig az idõpontig, amíg Egyesi beválthatja az ilyen

ánatos idõkben szokásos ígéretét.

- Hajh, úgy érzem, hogy nem sokáig élek már.

De addig is többnyire aludt; ha ébren volt, régi angol regényeket olvasott, mert az újsághoz,

õl a maga szerencsétlenségéhez hasonló történetekrõl értesült, nem volt kedve.

*

HOGYAN ALUDT EGYESI?

Egyesi téli álomra rendezkedett be, miután valahol valamerre egy népszerû orvosi (vagy

ó) könyvben azt olvasta, hogy minden betegség, akár lábtörés, akár tüdõgyulladás vagy

ázkódás ellen a sok alvás a leghasznosabb gyógyszer.

Egyesi akármelyik betegséget megállapíthatta magáról, mert pénztelenségében valóban beteg

érezte magát, akinek a térdkalácsa fájt a sok hiábavaló szaladgálástól, lélegzete

a mindennapi kenyérért való izgalmas hajszában, a szíve se mûködött a legrendesebben,

áról, a minden emberi teremtvényen lévõ büszkeségrõl nem is beszélve... Agyában a

egyszerûen felmondták a szolgálatot, amikor a szolgáló a kormosságon is átpirosló

át bedugta a szobaajtón, és így szólt rekedten:

- Nagyságos úr, nincs ennivaló a háznál.

- Majd megenyhül az atmoszféra - felelte Egyesi valamely régi angol regénybõl, amelyet éppen

ért olvasott, hogy a körülötte lévõ életet elfedje. S ezután gyorsan aludni kezdett, hogy még

régi londoni történeteket vagy skóciai legendákat tartalmazó regénynél is messzibbre

üljön a valóságos életbõl - az álom kellõs közepébe.

Az alváshoz azonban szükséges volt megtalálni a megfelelõ pozíciót, ami nem olyan könnyû

foglalkozás kereset nélküli embernek (mint Egyesi volt), mint például azoknak, akik

éjszakájukat vigadozva töltötték (mint az élet bajaival nem törõdõk), vagy egész éjszaka

vasúton vagy tengelyen hasznot ígérõ üzleti vállalkozások után. Akik elalusznak egy

- Egyesinek azonban se vigalma, se hasznot ígérõ üzleti vállalkozása nem volt, csak

szegénysége, ezért gondolkozni kellett azon, hogyan helyezkedjen el fekvõhelyén,

legalább álmában ember maradhasson. - Mint minden túlérzékeny ember ugyanis

õre félt a felriadozásoktól, a sötét szobában való szaladgálásoktól, az ágy alá menekülésektõl,

rossz álom esetén megtörténhetnek az emberrel. Ha már ébren koldusként élt:

ább álmában úriember óhajtott lenni, aki volt valaha.

...Úgy bújt be ágyába, hogy az körülvette mindenféle védelmekkel az alattomos léghuzamok,

óréseken beáramló szelek, hideg éjfelek ellen - miután a kályhában amúgy se égett a tûz.

Egyesi tehát olyan védelmi vonalat létesített ócska, szõrjüket, bõrjüket félig elveszített

263

díványpárnákból, lyukas szõnyegekbõl, régi függönyökbõl és ágyterítõkbõl, mint valami

északsarki utazó. Tél volt, az éjszaka hosszúnak, hidegnek ígérkezett.

*

MIT ÁLMODOTT EGYESI?

Egyesi, ha a hold állása, az ajtón, ablakon bedúdoló üres kályhában mormogó szél megengedte,

üres gyomorral is kellemeseket álmodott.

Például forró káposztalevessel, amely olyan párologva került elébe, hogy az már olyan volt,

elõre vérré válott volna.

De nem a mindennapi káposztalevesrõl álmodott Egyesi, mint más közönséges éhezõ párnáin

(különösen olyankor, ha feje lecsúszván a párnáról, egy vonalba került gyomrával, és a gyomor

szabadon kompariáltak az agy gondolataival).

Evett káposztalevest muszka módon elkészítve, mint egy regényben olvasta valaha.

Ez a káposztaleves arról volt nevezetes, hogy tyúk fõtt benne. Vagy pláne csirke. (Tormájának

ízét persze még felébredéskor is érezte.)

Evett forró káposztalevest (hófúvás volt odakint) velõbõl és disznóhúsból készült apró

ócokkal, borsosan, tojásosan, amilyennel a felvidéki fogadókban várták a téli utazót,

még nem járt mindenfelé vonat, hanem szánkóval volt szokás egyik városból a másik

árosba, egyik vásárból a másikba menni. - Egy piros képû asszonyság nyomkodta Egyesibe

(álmában) a velõs gombócokat, s nem kellett értük fizetni.

De mielõtt jóllakott volna amúgy istenigazában, ahogyan valamikor gazdag, eleven korában

ásai közben szokott az állomásokon, hirtelen vége lett a kellemes álomnak: - hirtelen

ófúvásban találta magát az országúton.

(Ez pedig onnan volt, hogy a hideg levegõ megtalálta a maga útját Egyesi elbarikádozott

ágyába. Valamely részecskén, bizonyosan a rongyos paplan lyukain át [amely paplan olyan

ínû volt, mintha egy múlt századbeli öregasszony szoknyájából készült volna] úgy fújni

Egyesit, mintha a világból akarná kifújni.)

Álmában tehát a hófúvásos országúton mendegélt Egyesi, valójában pedig oly kicsinyre

úzódott össze, mint egy sündisznó.

Egyesi álmában káromkodott, mint egy régi bátor utazó a legnagyobb veszedelmek között, de

ójában dideregve, kétségbeesetten feküdt ágyában.

Ez így tartott körülbelül éjfélig, amíg odakint az idõ lecsillapodott - amolyan éjfél utáni szaga

lenni az idõnek. A csillagok felragyogtak az égboltozaton a valóságban, az északi

éltõl fûtött kis vaskályha elhallgatott: - Egyesi álmában elérkezett a legkellemesebb pontig:

énzt talált egy fiókban, amelyet már régen nem húzott ki, mert az amúgy is hiábavaló lett

. Tizenöt pengõ nyolcvan fillér feküdt a fiókban. Éppen ennyire lett volna szüksége

ásnapi megélhetéséhez, egy pengõt számítva reggelire, forró kávéra, vajra, tojásra, friss

üteményre, három pengõt ebédre, amelyet a forró gulyásleves vezetne be, de volna benneóhúsból és marhapecsenyébõl darált, pogácsa alakú pecsenye is és a végén tojásos

. A pénz többi részének is megvolna a maga helye. „Mosodába, trafikba, cipõsarkalásra

és kávéházra, amely helyre az utóbbi idõben már csak azért járt be, hogy valakit keressen.

264

Milyen nagy dolog volna egyszer a kávéházban gondtalanul, füstfellegek között, egyénileg is

üstölögve üldögélni és nézegetni a világot!

*

KIÁBRÁNDÍTÓ ÉBREDÉS

Egyesi arra ébredt, hogy hó van az utcákon és háztetõkön, de ezt most nem is vette

, hanem gyorsan a párnája alá nyúlt, ahová álmában a régi fiókban talált pénzt

. Megfordította a párnát...

- Mindig tudtam, hogy ez a cseléd lop! - kiáltott fel, amikor semmit se talált.

De óvatosságból kiugrott az ágyból, és a régi fiókot is megnézte.

Aztán nyomban visszaült az ágy szélére, mert az éjszakai evésektõl komoly gyomorfájást

érzett, mintha valóban mértéktelenül evett volna a káposztákból.

(1933)

* * *

265

A SZERELMES LEVÉL

A FINOM EMBER BÚCSÚLEVELE

- Mit szeretsz inkább hallani éjnek idején?

- A vadludak kiáltását a vaksi holdvilág elõtt, amint dél felé szállnak a Duna felett, és te egy

szigeten állasz házad kapuja elõtt, hogy egyedül (amint az egész életedben voltál)

óra térjél?

- Vagy talán az éjszakának azt a különös hangját szereted, midõn éjfélkor valamely nagyobb

ációra robog be véled az expresszvonat, és a lakatosok hosszú nyelû kalapácsaikkal

égigkongatják a vasút kerekeit? Mily sajátságos zengése van némelyik keréknek! Abban a

, amelyhez ez az énekes kerék tartozik, bizonyosan nászutasok mennek a fehér hegyek

özé, amelyeknek aljában piros ibolyák nyílnak! A másik kerék itt a szomszédodban szinte

hangot hallat, mint talán a nappal jókedvû kereskedelmi utazó szólja el magát

álmában, hogy még mindig szakadatlanul kell neki utazni a pénz után, sohasem ülhet le

a karácsonyfa alá. - Hát a te kereked mit mond éjszaka, amikor a lakatos megkopogtatja,

orvos a beteget? Ha azt mondaná, hogy nagyon hosszú az a harminc perc,

a budapesti állomáson vesztegel az expressz; - ha azt mondaná, hogy gyerünk már túl

határon, és repüljünk arra, amerre a hazájukat könnyen cserélgetõ vadludak repülnek; - ha

mondaná a kerék, hogy õ az életet úgy kedveli, hogy az folytonos futamodás legyen, akkor

hallgass az én történeteimre.

- Én szeretek beszélgetni a fatönkökkel, amelyek egy helyben maradtak, mert a kertészek

ék õsszel vagy tél elején, amikor az ilyen munka szokás: kiásni õket. Én szeretek

élgetni az utakkal, amelyeken nem jár senki, csak elnyúlnak õk a fák alatt, és elrejtõznek a

levelek alá, mintha azt akarnák, hogy meg ne találja senki többé, miután a divatból

... A fatönkök elmesélik fiatalkorukat, mikor még lombokat eresztettek, és az

olyan vágyakozva néztek rája, hogy a fa elborzadt ettõl a nagy szeretettõl - hátha

éppen az õ gallyát választják majd arra, hogy szeretetükben felhurkolják magukat. A magányos

pedig szinte elnyúlnak, mint a jó kutya a gazdája lábának érintésére. Minden lépésemnél

valamit. Azt kopogja a levél, hogy õ örül annak, hogy senki észre nem veszi. Nem

, hogy valaki ráfeküdjön, piros vérét folyassa, amelynek láttára a Nagyerdõbõl elõjönnek

varjak. A fagallyak, amelyek télen lejjebb ereszkednek, pláne az ilyen magánutakon, ahol úgy

jár senki: a kalapomat akarják lesodorni, mintha csak azt kiáltanák: - Mért nem köszönsz

az útnak, ennek az öregúrnak, hiszen már itt hagyta lábnyomát apád, anyád, nagyapád is,

végigmentek az úton, hogy soha többé vissza ne jöjjenek? - Igen, felelem, valóban erre

árt az apám, mikor nagybeteg volt. És köszönök a magányos útnak, amelyen most én járok az

élet gyógyíthatatlan betegségével.

- Én mindig megbánom, ha hangosan beszélek, mert a szavak úgysem tudják kifejezni a

... Minek beszélni lassú, erõfeszítéses fáradozással, mint ahogy a vakondok túrja

át elõre a föld alatt, mikor a gondolat szárnyán röppenni lehet, mint a sirály a Duna felett;

õt, ha valaki olyan igénytelen ember, mint én, akkor megelégszik azzal, hogy csak úgy tudjon

repdesni, mint ahogy a csirke tanulja ezt az utolsó falevelektõl, egyik bokorról a

ásikra szállatozván.

266

- Ezért rendszerint bánatos vagyok, amikor magányos útjaimon hazafelé ballagok, mert már

útközben visszatérnek emlékezetembe azok a szavak, amelyeket Önnek mondtam, amelyek

feleslegesek voltak, amelyek most úgy kergetnek hazáig, mint a hervadt falevelek

az õszi széllel az ember sarkában. Valóban, ezek a szavak rövid pár óra alatt

, amint viszontlátom õket emlékezetem tükörében. Fonnyadunk, mint a

ágszirmok, pedig amikor az Ön tiszteletére kibocsátottam õket szájamon, azt hittem, hogy

, mint a pápa õszentsége aranyrózsái.

- És otthon, magányomban megint csak visszagondolok tovább is a szavakra, amelyek az

Önnel való találkozásom idején elhagyták a szájamat: néha oly fájdalommal, mint ahogyan az

fogai hagyják el, máskor keservesen, mint a sóhajtás, amely kiszáll az ember ajkán,

õtt elkészült volna rá.

- Ilyen gyötrõ gondolkozás közben - mialatt azon töröm a fejemet, hogyan lehetne a kimondott

semmivé tenni, hogy ne legyen belõlük méreg, mint ahogy a szénbõl lesz a ciánkáli,

majd elõbb-utóbb megöl engemet is és Önt is - az ablakomhoz állok, és elnézegetem azt

terméketlen, kavicsos mezõt, amely ablakomtól a Duna-partig elterül, mint valami

átkozottak mezeje. Legfeljebb a varjú sétálgat itt olyan büszkén, mint a hóhér, aki tudja, hogy

álatait nem nélkülözhetik. Legfeljebb néhány kivetett kõdarab szomorkodik itt száraz

alatt, amely kövek és bokrok úgy kerültek erre a mezõre, mint elátkozott szavak,

soha többé nem szabad az emberek társaságába visszatérni. Igen, idekerülnek az én

is, hogy itt majd holttá váljanak, miután Ön megunta õket, és szabadulni akar

éküktõl. Itt várják azt a keserves feltámadást, amely majd abban nyilvánul meg, hogy Ön

felkapja és utánam dobja õket - a szavakat, amelyeket én elejtettem, mint a borsószemeket

mesében, hogy mindenkor utánam lehessen találni.

- Hát bocsásson meg, hogy nem vigyáztam jobban a szavaimra, amelyekben mindenféle

ígéreteket tettem, amelyeket magányos természetemnél fogva: soha be nem válthatok. - Még

a kopár sivatagon is, amely ablakom elõtt elterül, végigfutamodik néha a szélkergette

ördögszekér, mint valami szenvedélyes szerelem, amelynek útja kiszámíthatatlan. Hát az én

életem lett volna csak kopárabb ennél az elátkozott mezõnél?

- De az ördögszekér is elfutamodik, a kövek és a bokrok ismét halotti mozdulatlanságban

. A hold, amely este a nagy fa felett állott: megtanulta a vadludaktól az utat a Duna

é, hogy valaki szemével odáig elbotorkáljon. Most ott áll a Duna felett, és az én szememre

ég mindig nem jön álom azok miatt a szavak miatt, amelyeket valaha talán szenvedélybõl

Önnek, késõbben pedig azért ismételgettem, hogy fájdalmat ne okozzak Önnek a

ásommal. Hiszen udvarias, finom embernek neveltek szüleim.

- Hát kérlek, most már aludni megyek, de elõbb bevallom neked, hogy a szavak közül

ább a vadludak hangját szeretem, amelyek másvilági érthetetlenséggel hangzanak le

ánk a magasból. Ezek a magányos, senki által meg nem értett hangok: az én hangjaim. A

hangjaid az expresszvonat kerekeinek a zengései a pesti pályaudvaron, mielõtt az expressz

boldog utasaival a zajló, boldog, idegen nagyvilágba. Ezért nem érthetjük meg mi

ást.

(Margitsziget, tél.)

* * *

267

POSZTRESZTÁNT

- Tudok egy jó helyet, kedvesem, ahol zavartalanul találkozhatnánk: annak a fának a teteje

az, amely fáról engem a varjú les reggelenkint, amikor magának levelet írok. A varjú

tudja, hogy elõbb-utóbb az övé leszek, miután elfogadtam magának azt az ajánlatát,

posztresztánt leveleket váltsunk egymással, ahogy valamikor a háború elõtt volt szokás

. Nem hiszem, hogy sok jóra vezetne az ilyen levelezés, azért ajánlom inkább a nagy fa

ét találkozóhelyül, különösen hajnalonkint, mikor az még ködkabátjában halálosan

.

- Hálátlansággal fog vádolni, mikor azt mondom, hogy eddigi találkozásainkkal nem voltam

égedve: - pedig Ön mennyi mindent reszkírozott, hogy egy-egy jó találkozás dolgát

nyélbe üthesse! Szép kis homloka ráncos lett a gondtól, amíg például azt kigondolta,

jöhetnénk össze az újpesti sziget hajóállomásán, de sajnos, az itteni kocsma télen zárva

, és én nem költhettem el azt a halászlét, amelyre annyi ideje vágyakoztam! - Mennyi

örésébe került, hogy úgy intézhesse látogatásait barátnõinél, hogy az est egy bizonyos

órájában a Bazilika néptelen környékén összejöhessünk, de én mindig attól féltem itt, hogy a

szakad a tetõrõl valamely szent kõszobor istentelen magaviseletem miatt. Cukrászdákba

ünk, ahová tán sohase tettük volna be a lábunkat. Megismerkedtünk a Kamaraerdõ

vöröshangyáival. Voltunk a Gellérthegyen, és voltunk Kõbányán abban a fogadóban, ahol a

éskupecek szoktak megszállni. Bálokba jártam el az Ön kedvéért, hogy messzirõl láthassam,

bálba csak akkor jártam, amikor ifjú hivatalnok koromban a miniszteri tanácsosok

kisasszonyait kellett pörgetni, mert azt hittem, ez kell az életben való boldoguláshoz.

Mennyi fáradság, mennyi idõpazarlás, mennyi haszontalan szívdobogás a várakozások közben!

Csak annak örülök, hogy a Dunán úszó jégtáblákon nem akart velem találkozni, pedig azt

ák, hogy ez is szokásban van. Ellenben annál többet kellett teát innom és heringsalátát

Lady Clavering zsúrjain - tudja, annál a vastag bokájú asszonyságnál, akit egymás között

így neveztünk.

- És minden ilyen találkozás után holttá fáradva kerültem haza a magam négy fala közé, hogy

égedetlenségemben órákig járkáljak fel és alá, s közben elfelejtek a tûzre rakni. A rab járkál

így börtönében, aki nem találja a szabadulás módját, végül már azt is elhatározva, hogy leugrik

második emeletrõl... Hányszor gondoltam magamban ilyenkor fogcsikorgatva, hogy meddig

még tartani ez a céltalan bujdosás a világ, az emberek és mindenki elõl (pedig bizonyosra

, hogy Önnek a szoknyasuhogásából, az én sétapálcám tartásából akárki megítélhette,

nem vagyunk férj és feleség, mert azok nem sétálnak a Laszlovszky-vámnál). Mért nem

álkoztunk már végre sötét este a Miatyánk utcában vagy a Szivárvány-közben zsarnoki

érjurával vagy vérszomjas testvéreivel: egy tõrdöfés ma sem számíthat sokkal többet, mint a

égi Velencében! Mért nem hoz össze a végzet a margitszigeti romoknál Pletykásinéval, aki

ásnap az egész várost beharangozná, hogy mi ketten felcsaptunk régiségbúvároknak, mert

õ jött, hátat fordítottunk neki, bizonyos felírások keresése végett az ó falakon? Meddig

még ilyen bûnösen, bûnözve, lelkiismeret-furdalással, rettegve és álmatlanul járkálnunk

ás mellett vagy egymástól távol?

- Én azt veszem észre, hogy az az emlékezetes cipõ, az a gombos, magasszárú (amelynek olyan

ényes volt az orra, mint egy kis kutyáé), amelyet elsõ találkozásunk alkalmával viselt, kezd

águlni, rendes, háziasszonyos nyomokat hagy maga után a kerti úton, mintha akár a piacra

é tulajdonosnõjét. Úgy látom innen, a négy fal közül, hogy a titkos találkozásokat Ön már

án osztotta be gazdasszonyi teendõi közé, mint akár az uborkasavanyítást. Már nem

áll ki vértelen ajakkal, papírfehéren és az izgalomtól félbolondan egy rejtett utcában a

268

konfortáblisból, hogy mindig nekem kellessen megnézni: vajon nem felejtett-e valamit a kocsi

ülésén? Már nem nyújtja úgy felém a kezét, mintha azt éppen nekem akarná ajándékozni. Nem

fel titokzatosan a fátyolát, hogy megcsókolhassam az arcát, mint valami ereklyét, amely

ók szerencsét, egészséget, megnyugvást hoz reám. Nem simul önfeledkezéssel a mellényemhez,

befordult a kapun az öreguracska, aki idáig elõttünk ballagott... Nem ad jeleket a

ábával az asztal alatt, és néha percekig hallgat, mintha nem jutna eszébe számomra semmi

ó.

- Valami olyan titkos férj kezdek lenni maga mellett. És a férj már régen tudja az összes kéz-,

áb- és derékmozdulatokat. Tudja, hogyan alszik. (Mint éjjel a virág.) Tudja az étvágyat, a

szeszélyt és az esti ásítást. Tudója a mosolyoknak, a hamis nevetéseknek, a könnyeknek

és a gyermekes ellágyulásoknak. Tudója az összes kunsztoknak, amelyekkel felesége az életen

átlavírozik. Nem borul térdre az új harisnyakötõ elõtt, akárhogyan van annak megkötve a

: minden ruhadarabot ismer a kalaptól a cipõig, a sóhajtástól a köhintésig... nem lehet

semmi újat sem bemutatni. - Pedig még nincs itt a tavasz, hogy az új ruhát és az új

elõ lehetne venni.

- Tehát, mit gondoltam én ki itt magányomban, amelyben a bölcs remetéhez illõ gondolatokkal

szoktam. Miért pihentesse Ön mosolyát, könnyeit, suttogásait és egyéb nagyszerû

mûvészeteit - amelyeket már nem tart érdemesnek nekem bemutatni, mert azt hiszi, hogy jól

õket? Miért váljanak meguntakká a ruhák, a kalapok, a kabátok, amelyek korántsem

még annyira, hogy félre lehetne õket vetni? Miért essenek a megszokottság unalmába

a titkos kirándulások, a szerelmesek pesti és budai találkozóhelyei, a drágalátos

ák, a pompás kis fogadók, az aranypapirosba vont cukrászdák - miért váljon üzleti

úvá a titkos találkozás a zsúron, a bálon, a színházban -, miért unjam én magamat a

elõtt óraszámra, mint egy madár, amíg maga a kalapot próbálja - miért ne legyen

öbbé bódító parfõmszaga a kocsi belsejének, amelyen titokban valahová megyünk?

- Ön még fiatal, és nem kívánhatom azt az áldozatát, hogy bájait, kunsztjait, ügyességeit és

tudományát, amellyel a sors megajándékozta, most már véka alá rejtse, mert én

(talán annó ájncban) útjába kerültem. Mért hevertetné az emlékkönyvembe zárva

? Mért ne kacagna? Mért ne turbékolna? Mért ne találná megint újszerûnek,

ûnek, sohasem látottnak a gellérthegyi utat - ha oda egy másik férfi társaságában

étál? Mért ne szeretné meg ruháival együtt újra önmagát is, ha új bókokat hall a fülébe?

- Majd meglássa, hogy dobog megint majd a szíve a rejtett utcában!... Én, sajnos, már nem

ék egyebet kitalálni, mint csak azt, hogy a fatetõre hívjam Önt találkozóra.

* * *

LEÁNYSZÖKTETÉS

Drága Asszonyom, eltávozom a városból, mert ma, hajnali harangszókor úgy éreztem, hogy

érdemtelen vagyok az Ön jóságára...

Már akkor kezdtem zavarba jönni önmagammal, amikor ezt a bizonyos hajnali harangszót

elszárnyalni hallottam az ablakom elõtt, mint egy korán útrakelõ galambot vagy egy

ér hajót, amely drágalátos gyümölcsökkel megrakodva jön lefelé a Dunán... De a halálraítéltek

hallják a hajnali harangszót, és én kezdtem magam a halálraítéltekhez hasonlítani: azt

, hogy elõbb-utóbb meghalok Önért. Mert olyan jó hozzám...

269

Tudom, hogy akkor, midõn a verebek beszélgetni kezdenek az udvaron, és az Ön kislánya

áskönyveivel elindult otthonról, Ön sietve veszi a levélpapirost, amelyen megírja nekem,

ismét álmatlanul tölté az éjszakáját, mert engem kimondhatatlanul szeret. Látni akar már

reggelizõasztal mellett, és mint írja, még mindig van abból a kassai sódarból, amelyet a minap

értem, mert nemcsak magától vonta el a falatot, hanem a kislányától is... És e

élkével már fürgén kopog magas sarkú félcipõjében lakásom felé az ábrándos szobalány, aki

olyan házaknál szeret szolgálatot vállalni, ahol az úrnõ szerelmes.

Asszonyom, most eltávozásom elõtt bevallom Önnek, hogy én szeretek reggel sokáig aludni,

szokásom még lumpkoromból maradt meg. A lumpolásról az Ön kedvéért lemondtam,a reggeli alvástól nem tudok megválni. Ha ilyenkor felébresztenek: rosszkedvû vagyok

ész nap. És különben is, megmondom õszintén, hogy én frissen csapolt sört szeretek

valami paprikás pörköltfélével, amelyet kedvem szerint csak a kocsmai szakácsnõk

fõzni. Azonkívül az is szükséges a reggeli jó érzésemhez, hogy krákogó, vén korhelyek

üljenek körülöttem, akik mindennap ugyanazt a kétszáz szót beszélik, sohasem halnak meg,

rendszerint bevárják a friss csapolást.

Nagyon boldog voltam, asszonyom, amikor feltette magában, hogy leszoktat arról, hogy a déli

ó is a kocsmában érjen. Valóban, ez az élet nem vezet máshoz, mint a tökéletes

ülléshez, amint ezt már annyi példa mutatta. Könnyesen, meghatottan, mint Asszonyomnak

irányomban való jóságát; vettem tudomásul, hogy Asszonyom a délelõttjét bevásárlásokkal

ándékozik eltölteni, és szívesen venné, ha komisszióiban elkísérném. Nem írhatom le

ágomat, amikor kocsival mentünk el vásárolni a Duna-parti nagycsarnokba! Hogy

örültem a tûzoltósapkás kakasoknak, a városban még ismeretlen tyúkoknak és a csirkéknek,

úgy megnyugodtak a karomon, mint valamikor a tánciskolában a leánykák... A

ácánok tollait elõre az Ön számára való kalap mellé képzeltem, a vadkacsa farkával majd éníszítem fel fövegemet, mint valami vidéki vadász, míg a nyulakból, amelyeket néhanapján

, majd a kisleány kap karmantyút vagy sapkát, amint a városligeti nagyjégen a

ázás elkezdõdik. Örvendeztem a kelkáposztának, amelyre Asszonyom oly huzamos

alkudozott, míg legnagyobb boldogságomra sose kifogásolta a karfiol vagy a zöldpaprika

árát, mert tudta, hogy ezeket a zöldségeket én szeretem levesemben. A csarnoki kofák úgy

ántak velünk, mint fiatal házastársakkal - ugyebár, felejthetetlen az a kimustrált, vén

árusasszony, aki hamisan csippentett szemével, és azt javasolta, hogy a nagyságos asszonynak

ól kell táplálni becses férje urát, mert akkor szép a férfi, ha kövér? És mily ismerõsök voltunk

ár Finkelstein kisasszonnyal a rákok szezonjában! Sajnos, a kisasszony jobban tetszett

, mint rákjai.

Mondhatom, Asszonyom, hogy sohase felejtem el a vásárcsarnoki délelõttöket az Ön

ársaságában. Ekkor tapasztaltam valóban, hogy milyennek kell lenni egy jó asszonynak, aki

törekszik, hogy szép kövér ember legyen valaha abból a férfiból, akit szívébõl szeret.

Nem, nem fogom elfelejteni vitatkozását a potykák felett Krisztus szelíd halászaival! Csakhogy

potykák kiugrottak kezembõl.

És aztán az ebédek, amelyeket az Ön asztalánál elköltöttem: ugyancsak eszembe fognak jutni

is, ha gyomorbajos, beteg úriember leszek, és gyermeki pépen éldegélek. Sõt azt hiszem,

valójában csak akkor fogom méltányolni tudni a rostélyosokat, amelyeket a vöröshagymától

lehetett látni, valamint a nagy tányér leveseket; amelyek elegendõk lettek volna

aratónak. Az asztalra mindig egyfajta fehér bor került, mint a változatlan, állandó szerelem.

Megvolt a magam helye, a magam széke az asztalnál, szemközt becses férjével, kisleánya bal

án, és mondhatom, hogy olyan biztonságban éreztem magam kedves házuknál, mint akár

édesanyám ölében. Csak éppen a tésztánál jutott eszembe, hogy vannak valahol bizonyosan

270

korhely cimboráim egy bolthajtású, belvárosi kocsmában, akik ugyancsak fõzeléket feltéttel

édelnek, de olyan étvággyal, mintha napok óta nem ettek volna. Csurog a húslé a szájukban,

érrel törölgetik ki a tálat, különösen a borsó után, amelyet õszkor a verebek is úgy

. A hideg spriccert olyan szomjúsággal hajtják fel, mintha az nyomban vérré válnék

ük. És a rossz cigarettára felséges élvezettel rágyújtanak, hogy a keserû füst mellett

édesdeden nevettetõ történeteket meséljenek egymásnak. Il padronénak szólítják a kocsmárost,

csalni hívják õt, amikor fizetésre kerül a sor, és gondtalanul szövögetik esti programjukat.

Ebéd után aludni szoktak, uzsonnázni a kávéházba mennek, az estét asztaltársaságban töltik,

megint elölrõl kezdõdnek a bolondságok... Bevallom, Asszonyom, hogy gyakran sóhajtva

ágyódtam ebbe a társaságba - az „elzüllöttek közé -, amikor az Ön ezüsttel és kristállyal

ített asztala mellett üldögéltem. Nem érdemeltem meg a jóságát, sem figyelmességét, sem

önfeláldozását, mert titokban mindenféle terveket koholtam magamban, hogy majd valamely

ürügy alatt elmaradok vendégszeretõ asztalától, és visszamegyek a kis belvárosi kocsmába,

nem is terítenek mindig friss abrosszal.

Most aztán úgy érzem, hogy be kell vallanom Önnek, hogy méltatlan vagyok szerelmére,

óságára. El kell hagynom örökre azokat a kedves helyeket, amelyek szívemhez nõttek. - De,

mégse maradjak árva magamban: magammal viszem tizenöt esztendõs leánykáját, aki már

égebben igazat adott nekem apró-cseprõ szenvedéseimben. Õ megértette, hogy néha

ába kell járnom... És ezzel az új programmal kezdjük el új életünket, de Önt én sohase

el.

* * *

ASSZONYSZÖKTETÉS

Leánykám, letérdepelek Ön elõtt - az arcképe elõtt - itt magányos, négy falam között, és úgy

el mindazt, ami már régen arra kényszerít, hogy éjszaka mindig halljam, mikor ütnek

õt a városban a toronyórák. Nem egészséges és szívderítõ dolog az ilyen virrasztás,

ásnap bágyadtabban ébred fel tõle az ember, mint akár a bál után. Az én koromban pedig már

úgy lehet együtt tartani az egészséget - a lépet, a vesét, a gyomrot, a szívdobogást, azokat

szörnyû idegeket -, hogy az ember pontosan kialussza a maga óráit. Az orvosok által

emlegetett langyos fürdõk is csak akkor használnak, ha megfelelõ nyugalom van

õttük vagy utánuk. A mindennapi forrásfürdõ tartja bennem a lelket már évek óta.

Templomi áhítattal nézegetem el az arcképét, amellyel titkon megajándékozott... Olyan ifjú e

épen, mint egy bálkirályné, és olyan szelíd, mint azok a kisleányok, akik elõször mennek

álba. A régi templomokban, amikor a festõk még tudtak ártatlan nõket festeni, láthatni ilyen

épeket. És valóban nem mondhatok mást most neked, leánykám, hogy szentebb vagy

él ebben a városban, ifjabb vagy, mint a rügy az orgonafán, és jobb illatod van a déli

élnél, amely az ibolyát fakasztja.

Nagyon boldog voltam - mintha kicseréltek volna -, amikor megengedted, hogy elkísérjelek az

ába, oda, a Váci utcába, és megengedted, hogy a szakállas apák és ernyõs mamák, a német

ényekbõl való nevelõnõk társaságában az iskola után megvárhassalak. Te nem is tudod,

ánykám, milyen nagy dolog ez az ilyenfajta beteg úriembernek, amilyen én is vagyok, fiatal

ölgyre várakozni egy iskola kapuja elõtt. Lehetõleg a túlsó oldalon, hogy el ne sodorjanak a

özönlõ leányok. Ott állani a leányok zsivaja, felszabadult kacaja, pajkos arcfintorgatása vagy

érmes pirulása közepette nekem, akinek már csak négy fal között volna szabad üldögélnie,

ócska könyvvel a sláfrokkos térdén vagy pedig zöldellõ kertekben sétálgatni, és

271

csendes összehasonlításokat tenni magam és a kertek öreg, gyermekgyilkos õrzõi vagy pedig a

emésztésére figyelmezõ, nyugdíjas sétálók között.

Nem is tudom elmondani neked, kis szívem, hogy milyen új fordulatot látszott jelenteni

életemben az a pillanat, amikor végre az iskola kapujában feltûnt a te fruska-arcod is, rövid

körül még ott látszik szálladozni a könyvek és kréták pora, arcodon már mutatkozik egy

komolykodó vonás, amely a kedves tanárnõ figyelmeztetõ szavai folytán keletkezett ott...

Holott ily látványokhoz én már régen nem vagyok szokva, legfeljebb tolvaj gazdasszonyom

arcához, amint kémlelve figyeli, hogy észreveszem-e: mennyi piacpénzt csinált

ának?

Aztán együtt, végig a déli örömtõl zengõ, belvárosi utcákon, amikor úgy tûnik fel a városrész,

csupa fiatalemberek lakják az ódon házakat (fiatalosak még az apácák is, akik a

ánykákat az intézetbe kísérik), az úrnõk mindenkori új, divatos ruháikban mindig hódítóak,

ármilyen bolondságokat eszelnek ki a szabók - az öreg embereket tán elküldték erre az idõre

temetõbe vagy Budára sétálni. És mi egyúttal, egymás mellett mendegéltünk az utcán, és te

elmondtad tanulmányaidat, munkáidat, feleleteidet, mintha még én is odajárnék

á a közelbe, a piarista gimnázium nyolcadik osztályába. Pedig én már fáradt voltam aéli verõfény embereitõl, tekinteteitõl, vidámságaitól, mert évek óta megszoktam, hogy

özben sok órán át egyedül legyek, mert akkor nem fáradok ki... tudniillik, arra gondolok

, amire éppen legjobban esik. Míg itt, a te kis gyémántos szavaidat kellett kísérnem

, figyelemmel lesnem kellett a szemközt jövõk szemét, vajon mit gondolnak rólunk;

észre kellett venni a boltok kirakatait, a villamosokat, a kocsikat, a házmestereket, régi, szép

õket, akik velem együtt elhervadtak, és kortársaimat, akik az öregség fenyegetésével néztek

ánam... látnom kellett a déli verõben az egész életet, amelyet úgy meguntam, mint egy

angol.

És még kísérgettelek mindenfelé, mint egy lovag a hölgyét... Holott én már egy olyan hölgyet

volna kísérõmül, aki énreám vigyáz, mint valami tapasztalt, bölcs szellem. Mentünk a

égpályára és bálba, hogy majd megszakadt a szívem, amikor a fiatalemberek hamis tekinteteit

észrevettem körülötted. Mentünk társaságba, hogy még azokra a leányokra is féltékeny lettem,

fehér zsebkendõt kötnek a karjukra a tánc közben, hogy emígy jelezzék férfivoltukat.

Mentünk nyaralni Balatonra és Budakeszire, és én mindig megesküdtem magamban, hogy

hagyom el a négy falamat, csak egyszer megint hazakerülhessek.

És hányszor ültem melletted a családi ebédeken, mert hiszen nyílt titok volt, hogy amint

áidat elvégzed és a férjhezmenés ideje elkövetkezik: az én törvényes feleségem leszel,

nevelgethetlek magamnak... A pókhasú nagybácsik, akik magukhoz illõ férfitársaságban

meg nem történt kalandjaikkal dicsekedtek, helybenhagyólag bólongatnak: õk is

óta ismerték a feleségûket, maguknak kertészkedtek. A nagynénik ebéd után a

édban levetették szoros fûzõiket, és jövedelmeim felõl tudakozódtak, miközben

vele, hogy férjüket milyen módszerrel szoktatták le a boritalról, a kártyáról, a

önnyelmû nõk ismeretségérõl - holott én már nem akarok semmirõl sem leszokni, mert

nekem korán este az ágyban lenni.

Azt kezdtem észrevenni, leánykám, hogy olyan nagy feladatok várakoznak reám, amelyek

mogorva életmódomat végleg felborítják, lehetetlenné teszik. Tudod, én szeretek

étapálcára támaszkodva menni, ez pedig mégse volna illendõ egy fiatal, bálozó, repkedõ,madárka mellett. Azt kezdtem elhatározni magamban, hogy majd megvénítelek bölcs,

tanácsaimmal, vén könyveimmel, embergyûlölõ világfelfogásommal, de aztán

ájöttem, hogy ez a feltevés lehetetlen a te ifjúságod mellett.

272

Arra kérlek, hogy hagyd meg legdrágább emlékeimnek a csókokat, amelyeket tõled kaptam.

Te, leánykám, még könnyen el tudsz felejteni engem, de nem úgy szegény anyád, aki

, hogy a veje legyek. Azért inkább õt veszem el feleségül, mert korban, életfelfogásban

ább megegyezünk. Add nekem a te jó édesanyádat, aki velem ezzel együtt téged tovább

változatlanul szeret.

* * *

A KEGYES HERCEGNÕHÖZ

Gyónás után és szent áldozás elõtt vagyok, Hercegnõ, amikor Ön ismét és ismét eszembe jut,

életem minden körülménye között. Nem hazudhatok ez idõpontban Hercegnõmnek, mert

újabb bûnnel terhelvén lelkemet, méltatlanná tenném magam a szent áldozásra. Azt

Hercegnõm most már minden kétségeskedés nélkül hitelt ad levelemnek.

Hercegnõm! Én Önt szeretem.

Bár kegyes volt felhatalmazni, hogy titkos leveleimben bizalmasan Te, Juli-nak szólíthassam,

a levelek elõkerülése esetén a címzettet Juliette-nek, a komornának, a levélírót pedig

Adalbertnek, a vadásznak lehessen beállítani: - mégsem tudom tegezni hercegnõmet. Jezsuita

áterek voltak a nevelõim, akik nemcsak a vívásra, de az udvariasságra is megtanítottak.

Hercegnõm! Én Önt szeretem.

Bár felejthetetlen nagylelkûségében engedélyt adott arra, hogy pavilonjában mint csodadoktor

ármikor felkereshessem, hogy mestere legyek ama finom hajszálak eltávolításának, amelyek

és lábain aranypihe alakjában mutatkoznak, mégis inkább a szentképecske hátára írok

Önnek azokkal az apró betûcskékkel, amelyeket a tábori életben egy dobostól tanultam, aki a

ák szünetelése közben dobjának bõrére írta fel szerelmi verseit - amely kutyabõrt a dobos

ése után az ezred el is küldött a menyasszonynak, aki azt bizonyára ma is hûségesen

õrizgeti. Ezt a szentképet én az imént gyóntatómtól kaptam ajándékba, mert ösztöklésére híven

bûneimet. (Sajnos, mostanában gyilkosság nem terhelte a lelkem, mint abban az

õben, mikor hornista voltam az x.-i gyalogezrednél, és az oroszokkal egy hegyszoros végett

ünk.)

Hercegnõm! Én Önt szeretem.

Meg vagyok gyõzõdve, hogy nem venné rossz néven, ha hintaja elé ugornék, és vitéz kézzel

ám a lovak zabláját, mint szegény, megboldogult nagyatyám cselekedte ezt a

árpalotai mézeskalácsosné vásáros fogatával. De már szegény nagyatyámnak sem adott hitelt

veszprémi statáriális bíróság, amikor tettéért azzal védekezett, hogy olthatatlan szerelmet

érzett a megtermett mézeskalácsosné iránt, és a Bakony-erdõt - ez idõ tájt - igen alkalmatos

találta, hogy az asszonysággal érzelmeit közölje. Szegény nagyatyámmal egy olyan fát

ágoztak fel, amely egyébként nem szokott kivirágzani. Talán éppen ez emlékezetes családi

ás miatt kerülöm a Múzeum utat, amikor hercegnõm hintaja arra tart.

Hercegnõm! én szeretem Önt! - Bár még eddig egyetlen kísérletet sem tettem arra nézve, hogy

éjnek idején kipróbáljam a palota kertjeinek kerítésén, vajon tudok-e olyan jól ugrani, mint

ény jó atyám, aki egy elhibázott ugrás miatt úgy bicegett egész életében, mint az öreg

ófok szoktak. Pedig, ha átvetném magam a kerítésen, játék volna felkúszni arra a nagy

diófára, amelyrõl Ön azt szokta mondani, hogy azért szereti ablaka alatt, mert késõ

õsszel úgy ketyeg, mint egy öreg falióra - amint dióit hullatja ez a vén idõmérõ. Az amerikaiófának megvan az a tulajdonsága is, hogy ágairól könnyû volna az Ön emeleti ablakán

273

belépni. Ne féljen, nem olyankor jönnék, mikor tudnám, hogy a Hercegnõm estélyen vagy

álban van. Olyankor másznék a fára, amikor tengerészlátcsövemen át elõbb pontosan megállapítanám

szomszéd ház tûzfaláról, hogy a nagy állótükör elõtt nem Juliette, a szobalány

ítja magát, hanem Hercegnõm vizsgálja, hogy az operaházi páholyban nem szedett-e fel

bolhát vagy egyéb ragadozót. Tudom, hogy Hercegnõm nem kiáltana segítségért,

a vakmerõ kalandor a diófa lombjai közül a szobába ugrana... De mégse merészelek

úton közeledni Hercegnõmhöz, éppen megdicsõült atyámra való tekintetbõl, aki halálos

ágyán bevallotta, hogy egész életén át nem csupán egy elhibázott ugrás miatt bicegett, hanem

posta miatt is, amelyet éppen egy puskából és egy ablakból utánaküldtek, mikor

észrevették, hogy elhibázza az ugrást. Szegény jó atyám e vallomás letétele után felvette az

ó kenetet, de én sohasem tudom elfelejteni, hogy miért titkolta annyi ideig a bicegésének

ódi történetét. Rossz óment látok ebben, és ugyanezért nem merek felmászni az amerikaiófára, bár tudom, hogy indulatomnak ilyen bemutatása nem volna ellenére a hercegnõnek.

Hercegnõm! Én Önt szeretem - bár egyik barátom azt mondja, hogy az igaz szerelem nem riad

egy-két késszúrástól sem. Mert például: mit szólna a Hercegnõ ahhoz, ha a palota

õzetén felfedeznék egy padláslyukat, amelynek zárja egy kézmozdulatra enged? Boldogult

érbátyám, akinek kimúlása óta örökre árvának érzem magam, mert nincs, aki neveltetésemet

, éppen ilyen padláslyuk miatt került igen fatális helyzetbe. Rossz helyen nyomta

a padláslyuk zárját; olyan zajt okozott vele, hogy azt a házmester és egyéb mihaszna

édség is meghallotta. Jó testvéremet tetten érték, amint a padlásra akasztott lepedõk mögé

elrejtõzni, és ugyanezért ráfogták, hogy lopni jött a házhoz. Mit sem segíthetett már az a

éhány késszúrás, amelyet szegény testvérem védekezése közben kiosztott. Halálra ítélték,

a lepedõtolvajokat szokás. A siralomházban egyedül hozzám volt bizalommal, amikor is

, hogy esze ágában sem volt lepedõt lopni, ellenben a háziasszonyhoz akart

átogatni, akivel szerelemféltésbõl kifolyólag némely elszámolása lett volna. De ebben a

élyzet megakadályozta, és ugyanezért most meg kell halnia. - Hát ez a kis emlék jut

az eszembe, amikor már elindulok, hogy Hercegnõmhöz akár a kéménylyukon át is

. Észrevettem ugyanis szegény megboldogult bátyámon, hogy mindenütt inkább

volna ez idõ tájt tartózkodni, csak a siralomházban nem.

Hercegnõm! én Önt szeretem - bár még egyetlenegyszer sem öltözködtem hordárnak,

éményseprõnek, adóvégrehajtónak, levélhordónak, akinek mindenhová bejárása van. Nem

újtam el Juliette ágya alatt (nehogy félreértésekre adjak alkalmat Adalbertnek), nem jöttem a

õnyegporoló-vállalat megbízásából sem (nehogy a régi, elveszett szõnyegeket is rajtam

ék). Nem tettem másnemû kísérletet sem, hogy elzárt palotájába hatoljak akár álkulccsal

(mert tudom, hogy a cselédség keze milyen ragadós, és régen eltûnt ruhadarabokat szívesen

az álkulccsal jövõ vendégen).

Mindamellett szeretem Önt, Hercegnõm! De attól félek, hogy ez igaz vallomásom után némileg

ökkenni fogok mérlegén. Pedig még könnyû lett volna azt hazudni, hogy azon töröm a fejem,

éppen raboljam el Önt!

* * *

274

A TEKINTETES KISASSZONYHOZ

- Mostanában vajon, melyik újságnak „szubabonensei maguk, Boriskáék, a helybeli Nemesi

Kaszinóban? Melyik az a közlöny, amelyben magukhoz írhatnék beszélyeket, kritikákat,

, mint a tizenkilencedik századbeli írók szokták, amikor azt akarták, hogy vadászatra,

üretre vagy Borbála napjára hívják meg õket, ahová ugyan meghívás nélkül is bízvást

.

Úgy emlékszem, hogy a nagymamához még Komócsy József költõ úr írogatta a verseit,

szépirodalmi õrbe, amely versek megjelenése után onnan Dabasról a nagymama

hízott sertést küldött a költõnek, amely küldeménnyel õt mindig nagy zavarba

. K. J. ugyanis Pest városa kellõs közepén, a Zöldfa utcában lakott, és különbözõ hatóságokhoz

futkosnia, hogy megengedjék neki a bérháznak udvarán az ajándékdisznó

úrását, valamint megpörkölését. A disznóöléshez engedélyt kellett kérni a rendõrségtõl,

a sarkon álló konstábler össze ne tévessze a sertés visítását valamely más szerencsétlenséggel;

pörkölésrõl ugyancsak tudni kellett a tûzoltóságnak, nehogy a nagy füst láttára a

éményseprõk (ezek a hivatásos tûzoltók), valamint a tímárok (ezek a régi, önkéntes tûzoltók)

ák munkájukat, hogy a vízipuskával a Zöldfa utcába vonuljanak...

Volt is elég baja a költõnek, amikor a falusi kocsi az eleven sertéssel megérkezett! Igaz, hogy a

küldött tavalyról a disznóval együtt pörköléshez való szalmát, de vajon honnan

az árva költõ mind azt a sok majorannát, borsot, paprikát, fokhagymát, pácot és még a

ó Isten tudná, hogy mit, amely a disznó kellõ elkészítéséhez szükséges? Így aztán nem is

csodálható, hogy Komócsy József az eleven disznóval megterhelt szekeret egyenesen a

Kispipa-vendéglõ felé irányította, ahol alelnöke volt a költõ egy asztaltársaságnak. Aztán, hogy

történt a disznóval a Kispipában, azt a nagymama már sohasem tudta meg.

Az édesmama idejében, kedves Boriska, úgy tudom, a helybeli Nemesi Kaszinóban - amelyet

Kisbirtokossági Gyûldének is neveznek az öregebb urak - A Hét címû lapot „szubabonálták.

A szûzdohányszagú, étvágya muladozására panaszkodó Péter bácsi mindig elsüllyesztette a

érokkja zsebébe a hetilapot, amikor annak új száma is megérkezett a Kaszinóba. Miért vitte

Péter úr ezt a különös újságot, amelyet jó darabig csak a pesti kávéházaknak írtak? Csak

ért, mert volt egy oldala ennek az újságnak, ahol régi Pest megyei históriák tárgyaltattak

D'Artagnan tollából. D'Artagnan lovagról pedig mindenki tudta, hogy ott született a dabasi

árban.

Gyermekkorában Vay Sarolta grófné névre hallgatott; felnõtt korában Vay Sándor gróf lett a

, mert leányasszony létére mindig férfiruhában járt. De hát viselhetett V. S. akármilyen

ás nadrágokat, zakókat és pincseket fejfödõnek, otthon, Dabason mégiscsak az volt a

, hogy: Sári. - Ha szép hegedûszóban mondta el az Újvilágban ama régi Pest megyei históriákat,

öregebb urak mindig nagy megértéssel bólongattak: „Igaz, ami igaz, ott verekedtünk

a pesti Aranysas-fogadóban. - És csendesen körülnéztek azokon a helyeken, szalmazsákokban,

ásszekrényekben, Wertheim-szekrények aljában, ahol a szaglászódó fináncok

a leveles szûzdohányt volt szokás tartogatni, és szép csomót összepakoltak a dohányból,

majd valamely bizalmas emberükkel Pestre küldenek, hogy legyen „Sárinak valami

ínivalója is a Pest megyei történetek megírásához. - Én azt hiszem, hogy „Sári nem nagyon

örült meg a leveles dohánynak, mert nem volt neki hozzávaló dohányvágó kése. És egyébként

„Sári sohasem pipázott, legfeljebb vastag, fekete szivarokat szívott, amelyektõl fonnyadtkás

kidagadt.

275

...Kedves Boriska, maga most nagyanyja és édesanyja példájára ugyancsak folytatja a levelezést

ól a vidékrõl, ahol Magyarország utolsó udvarháza, még feltalálhatók. Ezekben az udvarházakban

ég jó ismerõsünk az agár és a vizsla, nem szorította ki õket végleg a farkaskutya.

Tinta is akad a házaknál - igaz, hogy nem az az aranyporos, lila színû tinta, amellyel egykor

ú papok írták alá a neveiket, valamint finom úrhölgyek írdogálták naplóikat, régi

írók (Podmaniczky Frigyes is) emlékirataikat, hogy a késõi unokák e naplók és emlékiratok

ása közben nem gyõzik eleget csóválni a fejüket azokon a sokféle dolgokon, amelyek a

öregekkel megestek... Mondom, tinta is akad a háznál, hisz manapság is sokat kell

adóhivatalokkal és más hatóságokkal. Ámde ezeknek a kalamárisoknak a mélyébõl

ár nem jönnek napvilágra azok a levelek, amelyeket az öregek küldtek kedves íróiknak.

Hiába panaszolják el a költõk verseikben például szerelmi borongásaikat - amelyek néha

is komolyan vehetõ nyavalyák -, maga, Boriska és a többi Boriskák sem vesznek tollat,

vigasztaló sorokat küldjenek a költõnek, holott ilyen esetben a nagymama egy szép

ártányt választott ki a csordából, amelyet a Vasárnapi Újság versírójának Pestre adresszált.

Hiába pöngenek a lantok, sercegnek a tollak a pesti írók asztalainál mérhetetlen szomjasságról

üdvösség után, amely akkor következne be, ha a költõ végre megkóstolhatná a szerelem

árforrását - nem akad már bölcs öregúr a háznál, aki tenyerével a költeményre csapna:

„Ugyan küldjetek már egy-két hordó bort ennek a nyavalyás skriblernek! És a kocsi valóban

a boroshordókkal. - A szûzdohánnyal is úgy vagyunk, hogy csak hallomásból tudunk

óla, holott azelõttiben a Boriskák jóvoltából minden valamirevaló magyar poéta szûzdohányos

ája melegénél enyhítette a kezét.

Nem, azért nem teszek magának szemrehányást, Boriska, elmaradó levelei miatt.

Jönnek a levelek, mégpedig nem is mindig üresen: „válaszbélyeg mindig van hozzájuk

ékelve.

És vajon mit tartalmaznak ezek a levelek? - kérdi Boriska.

Megmondom magának a titkot. Álmokat hoznak a levelek az ország különbözõ részeibõl,

álmokra megfejtést kérnek az olvasók. Mintha megint azt a tizenkilencedik századbeli

élnénk Magyarországon, amikor mindenki az álmaiból él. Az elnyomatás

örténelmivé válott korszakában álmodtak ennyit hazánkban a nõk és férfiak. Mindenkinek van

kedvenc álma, amelyre megfejtést szeretne kapni az álomfejtéssel is foglalkozó írótól.

Minden nõnek van egy nyugtalanító álma, amelyet nem tud magától elhagyni sem a

áziteendõknél, sem az irodában az írógép vagy a hivatalos munka mellett sem. Maguk, vidéki,

kisasszonyok, tanakodó orcával járnak-kelnek a padláson, a pincében, a konyhában,bévülrõl valamely szorongás ereszkedik néha a szívükre akkor is, ha csak a fazekaikkal

; - mert valami olyant álmodtak az éjszaka, amelyre megfejtést nem tudnak

ól kitalálni. A pesti leányka is hiába pattogtatja az írógép abécéit, hiába írja a számokat,

ûket egymás mellé a hivatalában, míg azok úgy megnövekednek, mint a piramisok kövei: -

éki is van egy álma, amely éjszakánkint meglátogatni szokta, amelyrõl nem tud magában

ást találni.

Hát csak azt akarom mondani, Boriska, hogy maga is felcsaphat a levélírók közé, akik álmaikra

érnek választ. Ó, bár tudnék a maga leveleire megfelelõ választ adni!

* * *

276

A VIDÉKI HÖLGYHÖZ

Ó, asszonyom, ne féljen, mikor a levelemet megpillantja, hogy azt fogom öntõl kérdezni,

teleltek befõttjei. Még csak az almák után sem tudakozódom, amelyek hófehér

ékényen telelnek a széljárta padláson, ahol mindig megütöttem a fejemet a gerendán függõ,

ó-csizmájában, amely olyankor lóbõrös nyikorgást hallatott, mint az utazóké, akik

vagy tengelyen messzi utakat tesznek meg egy hölgy kedvéért... Azt sem kérdem,

milyen a divat maguknál ott a Kárpátok alatt Merényben; a nagy havakban, amelyekben

hosszúra nõ a lovak szõre, mint a medvéké, most is csak csizmát hordanak maguk,

él szebb viselet nincsen, ha a csizma megfelelõ, kecses, szép járású nõi lábon

el; a rövid lódenszoknya manapság is hallatlanul illik a csizmaszárhoz, mint akár

az idõben, mikor én fiatalember voltam. Nemkülönben remek viselet a bekecs, amely

(vagy, mint arrafelé, maguknál mondják: lengyeles) cifraságokkal van kihányva...

Azt pedig úgyis tudom, hogy otthon, a régi kastély szobáiban vagy tavaszkor a kert álomból

ött útjain az alig bokát érintõ félcipõ maguknál is a divat, hozzá ama világos színû harisnya,

mostanában szerte a világon a nõk testük tisztaságát példázzák. A nagyanyáink

ából vett menyasszonyos fehér harisnya bizonyosan csak a nagyon fekete nõknél divatozik

a Kárpát alatt is.

Ellenben azt kérdem magától, ó, asszonyom, hogy mit csinál az a nagy kakas, amelyet M.-ben

ó tartózkodásom alatt az én nevemrõl volt kegyes elnevezni? Vajon még mindig az én

viseli a hatalmas állat, amely olyan büszke volt, mintha egyenesen a francia aranyakról

ött volna a merényi kastélyba. Reisz alispán úr nem nézhetett körül öntudatosabban a Szepes

országutakon, mint ez a kakas körültekintett, ha történetesen az ódon, Mária Teréziakorabeli

ély elõtt volt dolga. Hát még, mikor felpattant a kõkerítésre - amelyen moha,

û és egyéb drágalátos régiség zöldült vendéghívogató nyájassággal -, mily délceg volt ez

állat, mint talán egy királynõ testõre az egyéb szürke sorkatonaság között. Valóban, testõre

önnek, asszonyom, ez a kakas, amíg én az m.-i romantikus kastélyban úgy éltem, mint a

Bessenyei és a zamatos Kisfaludy korában éltek a magyar költõk, akik valamely olyan

ádból származtak, amelyrõl könnyû volt kimutatni az atyafiságot bármelyik magyar

ázban. „Egy Kisfaludy-lány férjhez ment a maga unokatestvéréhez - mondta asszonyom

átorítólag -, így mi mégis rokonok vagyunk, akár akarja, akár nem.

Hát csak azt akarom kérdezni, asszonyom, hogy mit csinál az a bizonyos kakas: nem kapott-e

új nevet, mióta én arról a tájról eljöttem?

Mert akkoriban még az megengedtetett neki, hogy belépdelhessen a könyvtárszobába, amely

tágas volt, mint akár a szepesi püspöké, aki lila színû kis sapkában üldögélt ugyanekkor

, finom albumpapiroshoz hasonlóan fehér arccal a tengerhabszínû, életpiros lángú

ályha elõtt, amíg ölében régi könyvet lapozott... A kakas megtekintette a könyvtárszobát,

állott valamely könyvespolcra, mintegy babonás útmutatással szolgálván, hogy mely tájon

ük a nekünk való könyveket... És a kakas alatt valóban mindig megtaláltuk azt a

ûjteményt, amelyet régi festõk játékos kedvükben rajzoltak vagy festettek öreg

vagy hidegedõ szeretõik mulattatására, amely gyûjtemények a gyermekek elõl el

zárva. Ön pirul, asszonyom, amint kora õsszel a falevél, finom, imakönyvecskéhez

kezén a szundikáló, antik gyûrûk felvillantak, mintha várva várt vendég jött volna a

ázhoz, de asszonyom lemondó sóhajtással igazította meg a hajtûket bomladozó kontyában:

„Milyen bolond a fiatalság - mondta, és a kakast elkergette magas polcáról, mintha õ volna

annak, hogy a régi metszetek közé olyan illetlen kép is került, amelyet a kolostorokban és

árdákban ama szobákban õriznek, ahová nem léphetnek be a növendékek.

277

Hát az orosz agár, amely ritkaság a girbegurba Kárpát alatt, a Vojka él-e még?

Ugyancsak asszonyom testõrei közül való volt ez a hosszú szõrû eb, amely mindig olyan

ácsonyi örömet mutatott megérkezésemkor, mintha most következett volna végre az ideje a

árva várt vadászatnak. Sokáig azt hittem, hogy Vojka távollétemben, utazásaimban mindig

azért hever a szõnyegen asszonyom lábainál, hogy reám emlékeztesse önt. Ezért kíséri a

ély fedett folyosóján, amely végtõl végig Mednyánszky ifjúkori képeivel volt beaggatva,

megállítsa asszonyomat azok elõtt a festmények elõtt, amelyeket valamikor kettesben oly

éssel nézegettünk. „Ezek a fehér derekú nyárfák itt nõnek a kastély parkjában, és

tündökölnek úgy, mint az orgonasípok a pünkösdi nagymiséken - mondá

, és Vojka éppen úgy figyelt szavaira, mint akárcsak én. „Ez az õszi tájkép itt

Toporc alatt van, a szomszédban - a mi lovainkkal egy órajárásnyira -, és a vén fenyõket akkor

ültették, mikor Görgey Artúr született. És mi áhítatosan néztük Mednyánszky fáit, amelyek

voltak, mintha együtt növekedtek volna velünk gyermekkorunk óta. „És ez a híd

Szepesbéláról való, amely alatt mostanában a kékfestõk áztatják vásznaikat.

És mikor Vojka kiszabadulva a folyosóról, végigfutamodott táncos kedvével a parkon, mintha,

ábbis lakodalom lenne a háznál, asszonyom a kezemre tette a kezét, és komoly

õ hangon így szólott:

- Nagyon érdemes dolog volna itt bevárni az õszt, mert akkor színrõl színre, a maguk

óságában láthatja azokat a fákat és tájképeket, amelyeket egykor Mednyánszky festett.

(Sajnos, nem mondhattam meg, hogy õszkor nekem Badacsonyban van elhalaszthatatlanaz Anyósék híres házában. Egy verset kell ott valakinek az emlékkönyvébe beírni.)

Mindenesetre azonban az õsz beállta elõtt is hosszadalmasan elüldögéltem asszonyom mellett a

én, és mindenféle ravaszságokon törtem a fejemet. Így többek között sokszor meg

csókolni a kezét, de amint csuklója felé nyúltam, az a bizonyos orosz agár nyomban

a bátorságot vette magának, hogy kettõnk közé a kanapéra ugrott, s úgy viselkedett, mint

férj, aki a feleségét õrzi. A park tölgyei alatt néha megszállott a vitézség, amely azokból a

ól áradt, amelyeket még Apolló idejében akasztottak a tölgyekre, és fél lépéssel

özeledtem asszonyomhoz... Emlékszik, hogy Vojka milyen vágtatásba fogott nyomban, hogy

özébünk furakodjon, és eltávolítson bennünket egymástól?... Szerencse, hogy papagáj nem

a háznál, amely reánk kiabált volna a csendes szobákban.

De még így sem mehetek többé vissza önhöz a nagy kakas és a kiállhatatlan agár miatt.

* * *

A CIRKUSZ MÛVÉSZNÕJÉHEZ

Tegnap este egy kecskeszakállas úriember (akirõl késõbben kiderült, hogy nem is szabó)

üntetõleg hátat fordított, amikor maga, tündérnõ, Isztómina a nagydob tetejére ugrott, hogy

szertehintse mosolyait, bókjait és csókjait a nagyérdemû publikum között... Sõt, ez a

állas valamely pisszegõ hangot is hallatott, mintha valami pincért hívna a maga

modorában. A tapsorkánban, láttam elboruló arcán, Mûvésznõm meghallotta a

állas jeladását, és ezért én ma reggel megölöm a kecskeszakállast, vagy õ öl meg

. A pisztolyok felporozva már, hû szekundánsaim csak arra várnak, hogy végighallgassam

hajnali misét, és én itt a templom sarkában levelet írok Önnek, Isztómina, mert ha

égzetesen találna is az ólom, akkor is az Ön neve lesz az, amelyet lezáruló ajkam rebegni fog.

Isztómina, úgy érzem, hogy ma meghalok Önért.

278

És most bevallom, hogy már nagyon régen szeretem Önt. Szerelmem idõpontját nem tudom

, mert még akkor nem volt karkötõórám, amelyen minden tennivalómat pontosan

õrizhettem. Mindössze arra emlékszem, hogy szerelmem körülbelül egy idõben kezdõdött

sörhajú karnagy pálcikájának elsõ mozdulatával, midõn az emelvényen jelt adott a fúvósoknak

és vastag húros muzsikusoknak a megnyitó induló eljátszásához. És a nyurga klarinétos

íváncsian áthajolt a nemzetiszínû vászonnal takart karfán, hogy megnézze, ki jön elõ a manézs

ópiros függönyei mögül... Bizonyosan Önt várja ez a szemtelen fráter, Isztómina, mert

észrevettem, hogy hangszerét mindig az égnek szegezte, amikor a tündérnõ a porondra

ánclépésben kiugrott. És engem nem nyugtatott meg, hogy a zenészek székei alatt komótos

álldogáltak a söröskancsók, amelyeket Antonnak, a cirkuszszolgának kellett

ötelességszerûleg megtölteni az elõadás elõtt és elõadás közben... Nem, én nem hittem a

öröskrigliknek... Az a gondolat furdalt, hogy a karmester csupán a publikum elõtt akar

élyt tartani, amikor mindenféle ócska paplandarabokkal kitömi a nadrágját, a

árét is azért viseli orrán, hogy a karzati látogató ne merje megkritizálni a maga

üttyeivel az elõadott zenedarabok hiányosságait, valójában egy karcsú, csikószemû fiatalember

õ, aki a szünetben az Ön öltözõje körül settenkedik, Isztómina. Úgy érzem, hogy ma meghalok

Önért.

Bevallom, hogy korántsem vagyok olyan boldog, mióta páholyülésem van (amelyet esténkint

ény anyám összekuporgatott fillérein vásárolok meg), mint abban az idõben voltam,

a cirkuszponyván egy icipici lyukacskát fedeztem fel, amelyen egyedül én nézegettem

az Ön öltözõjébe... Vajon látott-e, Isztómina, midõn trikóját felvonta? Tél volt, és az én

hiába kereste azt a bizonyos vattát az ön trikójában. Az Ön trikója nem volt kitömve,

Isztómina, bájai kitölték azt véges-végig, és én erre nagyon büszke voltam. A sátorponyva

ája százszor különb hely volt mai páholyülésemnél; egyedül voltam a tudója annak,

reng a tükör a nõi öltözõ választófalán, mert a szomszédban a balletcorps hancúrozva

és hangosan öltözködött. Egyedül csak én láttam, hogy mennyi mindenféle nyúllábra,

õrre, skatulyára, üvegre és tüllszoknyácskára van szükség ahhoz, hogy a mai elõadás

ól sikerüljön. És láttam, hogyan hányja a keresztet magára, amikor utoljára nézi meg magát

ükörében, és odabévülrõl, mint a kivégzéshez rendelt dobok, megperdülnek a hangszerek, és a

ás hosszú nyakát kinyújtja az emelvényrõl, hogy meglássa Önt, amint cári briliánsokkalíszítve megjelenik a trapézugráshoz. Isztómina, úgy érzem, ma meghalok Önért.

Bevallom, hogy gyûlöltem a cirkuszigazgatót és nejét, amint „az úr fekete frakkban, „a hölgy

uszályos ruhában kilovagoltak a manézsba. „Gödöllõi séta: ez volt a „számuknak a

íme, és észrevehetõ volt a publikum meglepetése, amikor a cirkuszigazgató Ferenc Józsefnek

írozta magát, míg az igazgatóné szerencsétlen sorsú királynénkat, Erzsébetet mímelte...

Mondhatom, tündérnõ, mindig felháborodtam a tapsokon, amelyeket a cirkuszigazgató és neje

íroztak a nagyérdemû közönségtõl: ezek a tapsok a felséges királyi párnak szólottak,

pedig nekik, kócevõknek. Különösen méltatlankodtam azon, hogy az igazgatóné ostorával

egyes elegáns férfiakat, akik dülledõ szemmel nézték az elsõ padsorból vagy a

ózsiból, hogyan sarkantyúzza a direktorné piskótanagyságú lakkcsizmába bújtatott lábával a

ól betanult heréltet, amelyrõl Ön, tündérnõ, volt szíves közölni velem, hogy az almafoltok

vannak szõrére... Azt írtam, hogy méltatlankodtam a direktorné gömbölyû, testhezálló

óruházatán, valamint vöröses fátyola alól nézelõdõ ibolyaszemén? Nem, Isztómina, én

megharagudtam, amikor az elõadás után az igazgató úr és neje nem a cirkusz

égéhez csatolt, hosszú komédiáskocsiban tértek nyugovóra, hanem a Vörös Ökörhöz címzett

óban fenntartott asztaluknál foglalták el helyüket, vagy a helybeli közönség hódolatát itt

elfogadták... Haragudtam azért, hogy „Erzsébet királyné, aki néhány fertályórával elõbb

tapsviharokat aratott mûvészi lovaglásával (az almásszürkén), amely tapsok dübörgése

279

közben bízvást lyukat hasíthattak a ponyvára, észrevétlenül, azok is, akik odakinn rekedtek:

a direktorné most oroszos bundában, piros orrát mutogatva jelentkezik a Vörös

Ökörnél, és boldognak mutatja magát, ha udvarlói asztalához rendelik a kucsébert a szerencse

óbálása végett... És ilyenkor mindig Ön jutott eszembe, Isztómina, aki életveszedelmes

ásait elvégezvén a trapézon: most egy kis bérelt szobácskában teát vacsorázik társnõjével,

és izmait hideg vízzel öblögeti, mert hiszen holnap is van elõadás. Ezért meghalok ma Önért,

Isztómina.

Bevallom, hogy darabideig féltékeny voltam a partnerére is, Losic úrra, aki magát, Isztómina,

ízméternyi magasságban a földszinttõl a trapézon hintáztatja, repülés közben karjánál fogva

, lábába kapaszkodik, és merész ívben továbbrepíti, mint ez már a légtornászok régi

ása. Bevallom, hogy még az sem nyugtatott meg véglegesen, amikor Losic úrról

, hogy hat neveletlen gyermek atyja Boroszlóban, és a felesége erõmûvésznõ egy

ásik társulatnál. Jó darabideig sehogy sem tetszett az a fogás, amellyel Losic úr az Ön bokáit

ott a tízméteres magasságban. Sokkal illedelmesebb is lehetett volna Losic úr, amikor Önt

ében elkapja. Nagyon is visszaélni látszott azzal a helyzettel, hogy odafent a trapézon a

élete az õ kezébe van letéve. Nem, ez sehogy se volt gentlemanhez méltó eljárás, midõn

ízben, egy rövidebbre vett repülés idején, az Ön lábszárait, tündérnõ, Losic úr úgy

, hogy kezének nyomai még napok múlva is látszottak az öltözõbeli lyukon át,

él szerencsém volt tartózkodhatni... Mindazonáltal meghalok Önért, Isztómina, és ma

már nem leszek jelen, amikor a karnagy jelt ád Antonnak, hogy hozhatja a frissen csapolt

öröket.

Még csak egyetlen gondolat tart vissza ebben a földi életben, amely gondolat nem más, mint

óbatétele annak a bizonyos cirkuszigazgatónénak, aki olyan nagyon különbözik Öntõl

ítmény dolgában, õ csak nyeregben dolgozik, míg Ön a légben, mégis vetélkednek

érte az udvarlók, hogy kinek a szerencseszámait fogadja el a kucsébertõl... Azon gondolkozom,

mit szólna ez a körülrajongott hölgy, ha én egyszer egy egész kucséberkosarat

ék a részére? - De meghalni magáért fogok.

* * *

A JÓLÁNYHOZ

Miután nekem nincs oly jó kiskutyám, amely az asztalomon maradt csontokat lerágná; nincsen

égem, aki megszorítaná, megnehezítené, megkönnyebbítené az életemet; nincsen még csak

betegségem sem, amellyel elmulattathatnám magamat, mint a legtöbb férfi az én

: ráérek magának leveleket írogatni, Jólány, miután maga látszólagosan törõdik az én

se kellõ életemmel.

Ön az egyetlen lény ebben a nagyvárosban, aki nem tart unalmas fráternek, holott én magamról

hiszem, hogy unalmasabb vagyok az ábécénél is.

Vajon mivel tudok én többet, mint a legtöbb férfi?... Sõt bevallom, hogy annyit sem tudok,

akármelyik boltossegéd. Nem tudok például Önnel, Jólány, beszélgetni, amikor erre sor

ülne. Érzem, hogy nagyon nevetséges volnék, ha szavalni kezdenék magamról... Okosságomról,

ástalanságomról: mindig csak magamról, amint már ez a legtöbb férfinak szokása,

, amíg azt valóban el nem hiszi az illetõ hölgy. Nem tudom például elmondani Önnek

szokásaimat, mert attól félek, hogy ez Önt nem érdekelné, holott a legtöbb férfi szemrebbenés

élkül szokta elmondani az ámuló hölgynek, hogy mit szokott például reggelizni. Egy

átom például azzal hódította meg a kiszemelt hölgy szívét, hogy kiadta magát vegetáriá280

nusnak, mert ez mostanában divat. Barátom elmondta, hogy délelõtt tizenegy órakor szokott

, és táplálékul ilyenkor legfeljebb egy fél narancsot vesz magához. Délután három óráig

nem eszik, se nem iszik, ekkor azonban ebédel, mégpedig rendszerint spenótot tükörtojással,

zsemlével. Este tizenegy óráig megint szünetet tart az étkezésben, amikor is meleg

ízzel leöntött zöldborsót vacsorázik, és csak néha enged meg magának egy pohár sört, mert a

ör rontja a szívet. És a hölgy bámulatára barátom kijelentette, hogy e mellett az életmód

határozottan hízik, ami észrevehetõ mellényén is... Mire barátom történetét emígy

, már sikerült megnyerni a hölgy vonzalmát. Hogyne volnék én unalmas ember,

a magam életébõl mindössze annyit tudok elmondani, hogy a kora tavaszi reggeleket

ért szeretem, mert akkor a kertek olyanok, mint a pirítóskenyér az elsõ láng után!

Nem tudok Önnek beszélni a betegségeimrõl sem, pedig egy másik barátom tanúvallomása

ez a téma még azon az úton is érdekli a nõi füleket, ahol a Zugliget felõl az ösvény a

Normafánál a Svábhegy felé kanyarodik, és a hegyoldalban egy rét van, ahol a kiránduló párok

ékezet óta leheveredni szoktak.

Ez a másik barátom azt állítja, hogy ezen az útvonalon alaposan megmagyarázta hölgyének,

a fokhagyma mely betegségek ellen biztos gyógyszer. Az elõadás folyamán kiderült, hogy

fokhagyma körülbelül minden betegség ellen jó óvószer, különösen járványok idején. Kelet-

Európában azért találkoznak olyan öreg zsidók, mert egész életükben zsebükben hordanak

, melyeket nyomban megrágnak, ha azt érzik, hogy valamely betegséget

. Barátom, sajnálkozására, nem tudja megrágni a fokhagymát, de lenyeli rágás nélkül.

(Ekkor megmutatta hölgyének azt a lyukas zápfogát is, körülbelül a Normafa közelében,

rosszul tömött be a fogorvos.) Barátom tehát lenyeli a fokhagymagerezdet, és hogy e

ûvelet könnyebben sikerüljön: egy korty bort iszik rá. Barátom szentül állítja, hogy a

Zugligettõl a Sváb-hegyig nem volt másról beszélgetés, mint a csodálatos hagymáról, mégis,

ahhoz a kerthez értek, amelyben báró Kemény Zsigmond neve van bevésve egy kõpadba:

nõ meghódítása befejeztetett.

Legnagyobb sajnálatomra, nem tudom Önnek azt sem elmondani, hogy milyen ruha volt

átnõjén, akit tegnap a Margit-hídon láttam.

Pedig egy harmadik barátom tanítása szerint ez a mesemondás mindennél jobban érdekli a

õket. Barátom órák hosszáig üldögélt hölgyével egy rejtett, kis budai cukrásznál (látja, még a

címet is elfeledtem megkérdezni), ahol mindig csak arról volt szó, hogy milyen volt a

ása annak a bizonyos ruhának. Meglepõ szabása volt! Egy vörös gomb volt a szoknya

ítékánál, amely gomb színe miatt a hölgynek a kalapja és nyakkendõje is vörös volt.

Bõrharisnyája kifogástalanul simult bokájához... Mire a hölgy itt megjegyezte, hogy tudomása

csupán egyetlen harisnyája van barátnõjének, és ezt a harisnyát minden este ki kell

, hogy az kifogástalan lehessen. Barátom szavahihetõ ember, hitelképes egyéniség a

õvilágban is, és ezért nem kételkedtem igazmondásában. Mire a budai cukrászdában

õdött a barátnõ toalettjének a megbeszélése: a hölgy már olyan lágy volt, mint a tészta.

Ugyanezért bevallom önnek, kedves Jólány, hogy én nem tudom elgondolni, hogy mirõl is

élgetnek azok a párok, akiket tavaszonkint Pesten - és tán máshol is - látni, amint mélyen

ülve diskurálnak. Minden férfi arról beszélgetne, hogy mit szokott ebédelni?...

Nem, egy negyedik barátom aztán bevallotta a nagy titkot, hogy irodalomról, errõl a szép

õl is szokás beszélgetni, különösen olyankor, ha a hölgy már néhány könyvet

. Ez a negyedik barátom állandó vevõje volt egy antikváriusnak, ahol mindazokat a

önyveket összevásárolta, amelyektõl az antikvárius szabadulni akart. Megvette barátom

Himfy szerelmeit, és megvásárolta Anatole France regényeit. Néha egy Shakespeare-kötettel a

281

hóna alatt jelent meg a randevún, máskor az Aranykéz utcai szép napok címû könyvet hozta

ával, amely könyv bohóságain aztán sokat nevettek. A hölgy mindig áhítatos képpel nyúlt

ajándékba kapott könyv felé, mert jó természete volt, mindennek örült, amit ajándékba

. Barátom azután kíváncsian kérdezõsködött hölgyénél az olvasmányokról, miután neki

ának nem volt ideje (sem türelme) ahhoz, hogy egyetlen könyvet is végigolvasson. A hölgy

óban el is mondta egy-két könyvnek a tartalmát, különösen a könnyebben megérthetõ

részleteket - így például Tamás úrfi kalandjai-ból azt a részletet, amikor Tom a kerítést festi,

pedig azt a helyet, ahol Falstaff kirabolja az utazókat. Édes mesélgetések voltak ezek,

barátom kinyílt füllel hallgatott, és a mesemondás érdemeit egyedül hölgyének volt

ó tulajdonítani... Lássa, drága Jólány, engem az irodalomról való beszélgetések se

érdekelnének, mert hiszen egyéni nézetem van minden könyvrõl. Nagyon sajnálom, hogy nem

ölthetem életemet ezentúl nagy fák alatt, ahol irodalomról lehetne hosszadalmasan vitatkozni.

Pedig azt mondják, hogy ez még a fokhagymánál is jobb orvosszer a betegségek ellen.

Sokszor elgondolkozom, hogy mirõl is tudnék én Önnel, Jólány, beszélgetni, ha egyszer úgy

életlenül összekerülnénk, és arra volnánk ítélve, hogy egy délutánt (vagy egy egész hosszú

életet) együtt töltsünk? Keresem magamban a szavakat, amelyekkel a beszélgetést

ém... Kutatok a hangok után, amelyekkel belefognék elmondásába annak a fontos

örülménynek, hogy miért nem hordok keménykalapot, csak puhát... Vajon elhinné Ön nekem,

a keménykalaptól meg lehet kopaszodni?... Töröm a fejem, hogy mit mondanék, ha

egy szobába kerülnénk, ahol ajtó, ablak zárva, és nekünk olyan sokáig kellene együtt

, ameddig az ezeregyéjszaka tart?...

Nem, drága Jólány, ne várja tõlem, hogy betegségeimrõl vagy ebédeléseimrõl beszéljek. Sõt, az

sem értek... Ezért jobb, ha nem találkozunk.

* * *

A BABONÁS HÖLGYHÖZ

Vajon kinek kötözi meg mostanában az ujját álmában a fejében maradt hajszálakkal, drága

ölgy, miután én már nem számítok Ön elõtt az élõk sorában?

Vajon ki az a boldog fiatalember, akinek a haját kacsafark-módjára fodrozza, és nyomban

, ha más nõ keze is hozzányúlt e frizurához?

Vajon kinek a nyakába akaszt lyukas pénzdarabokat, amelyek a vetélytársnõ megrontásától

óvnak; kinek az ujjára húzogat régi gyûrût (sõt karkötõt is arra a helyre, ahol azt senki sem

átja), ha a férfiúnak kedve kerekedik a kártyázáshoz; kinek tesz a kalapja pántlikájába hervadt

, amely õt a legszebb férfivá avatja az egész városban?

Kinek a cipõjébe rejt borsószemet, hogy az mindenkor kegyedre gondoljon, bárhol a világon

támadna táncra perdülni; kinek fõz édes meg keserû pálinkát mindenféle gyümölcsnedvekbõl,

italoknak az a tulajdonságuk, hogy jó barátságot szereznek; kinek kell

ában bal lábbal átlépni a küszöbét, midõn elmenõben volna, mert ez a mûvelet biztos

a jó találkozáshoz? És kinek veti ki mostanában kártyából, hogy sikerülni fog-e terve,

ándéka? Kivel beszéli meg álmait, amelyekben minden bizonnyal van egy jegy, amely a

vonatkozik? Ki fog kapni jó vagy rossz tartalmú levelet, meglepõ hírt, váratlan

újdonságot, amikor a verebek nagyon korán reggel megszólalnak, olyan korán, hogy még a

se mentek ki a rétekre, legelõbe?

282

Kirõl kotkodácsol a tyúkja, amikor este elhelyezkedik az éjszakai nyugalomhoz; kirõl fütyül az

énekesmadárkája olyan hosszadalmasan, hogy annak csak boldog sírás lehet a vége; kinek aemlékezteti a váratlanul lecsusszanó harisnyája vagy pedig a felbomló szoknyaszalagja?

Ki mostanában az a boldog ember, akinek sorsáról jelt ad a kifésült hajcsomó a

ályha lángjában vagy pedig a szûrõben maradt tealevél?

Kinek a monogramját írja le a hamuba vagy a homokba, a parti fövénybe vagy a tulipánok

ágyába, hogy az minden bizonyossággal megérkezzen még a mai nap folyamán? Kinek a

ára ereszkedik a szerencsét fonó pók? Kinek a pipaszárához alkalmatosak azok a szép,

ú, kemény fûszálak, amelyeket az árok szélén találhatni? Kinek az ingét kell szárítani

Szent György napján az udvarra feszített kötélen az édes napsugárban, hogy az ing egész

évben hófehér maradjon (de vigyázni kell a szomszédasszony megejtõ pillantására)? Kinek

mostanában rejtelmes cérnaszálat a mellénygombjára, hogy az elsõ pillantásra

, hogy kinyitotta-e az illetõ mellényét a távollét alatt?

Kire gondol mostanában, drága hölgy, amikor az elkényeztetett mészárosra rámosolyog, ha

ép darab levesnek való húst lát a székben? Kinek a kedvéért emelgeti, méricskéli a hízott

, az egyhangú kacsákat és a tapasztalatlan fiatal ludakat, miközben csaknem a

ületsértésig érõ alkudozást folytat a kofával? Kinek a kedvéért válogatja ki a legrücskösebb

ákat, amelyek fiatal koruk mellett is értenek ahhoz, hogy a férfiúi vonzadalmat

ék? Ki miatt pofozza fel kanalával ibrikeit, fazekait, lábasait, amelyek még akkor is

álkodnak, amikor Óbudán már a levest húzzák? Ó, mondja meg, kinek a lépteit lesi

az ajtóhasadéknál hasaló farkaskutyája, hogy majd annak nyakába ugorjon -

át is megelõzve?

És még egy utolsó kérdésemre feleljen, drága hölgy, hogy felõle nyugodalmam lehessen a

ásvilágon: - Kinek a karján szokott ellátogatni a szent remetéhez, aki odakinn és a Zugliget

égén, télen fapapucsban, nyáron mezítláb jár, és hetvenesztendõs korában is úgy tud

, mint egy mókus? Ó, én jól tudom, hogy ezt az öregembert bolondnak mondják azok a

ölgyek, akik pusztán szórakozásból látogatnak el hozzá, de annál komolyabban veszik õt

a nõk, akik bizonyos dolgokat akarnak megtudni jövendõjükrõl. Különösen olyankor,

õn férfi karján lépkednek el a szent remete hajlékába, aki itt teák és egyéb orvosságok

árusításával is foglalkozik, amely üzelmei miatt már többször meggyûlt a baja a kerületi

óságokkal is... És a remete már látja, hogy a megvizsgálás céljából bemutatott férfiú egyik

ára már másfelé tekinget, nem pedig a karján lévõ hölgyre, de a remete jó ember, és

árulja el titkát. Sõt, ha a hölgy megtalálja a remete jóindulatához vezetõ szavak forrását,

émi ajándékkal is fûszerezi kérését: a remete elõhozza a házából azt a nagy könyvet, amelytõl

egész környéken félnek; elõhozza a könyvet, és a nagy diófa alatt kijelenti a térdeplõ

szerelmesekrõl, hogy azokat ezentúl házastársaknak tekinti, amirõl némi jegyzetet is tesz. Az

üvõ után a szent ember megmutatja azt a rétet, a Normafán túl, a Svábhegy oldalában, ahol

mindenkori szerelmesek letelepedni szoktak, mert itt rejtve lehetnek a világ elõl. Ó, mondja

nékem, síri nyugalmam érdekében, drága hölgyem, bejegyeztette nevét azóta a remete

önyvébe, amióta a mi nevünk odakerült, mint turbékoló galambpár?

* * *

283

A FOGADÓSNÉHOZ

Mire ezek a sorok magához jutnak: én már átkeltem a határszélen, és ki tudja, mily bizonytalan

megyek elébe az omnibusszal azon a tájékon, ahol oly setétsûrûek az erdõk, hogy

ára éppen úgy megterem benne az útonálló, mint az ember kalapján koppanó makk -

oly tündöklõen tiszták a vízesések, hogy az ember örökké itt szeretné tölteni hátralévõ

idejét a folyó átlátszó mélyében, mint valamely sima kavics, amelyet az utazónõk szemei azért

elnézegetnek hosszasabban, mert szeretnék, ha szívük ehhez hasonlítana. Az Ön szeme

: ama lámpáshoz hasonlít, amely lámpást ködös nehéz éjszakákon kékesen

a fogadó udvarán, amikor az utazókocsi párologva, gõzölögve megérkezik, és

utazók darabideig nem tudják mozdítani a lábukat a hosszú üldögéléstõl.

Tudom, hogy levelem vételekor elsõsorban arra gondol, hogy e sok haszontalan irkafirka

inkább egy hártyába burkolt aranypénzcsomagocskát küldtem volna, amelyet

ásomkor ígértem Önnek számlám fejében, azonban bevallom, hogy még eddig nem

álkoztam azzal az aranycsomagocskával, amelyet Önnek elküldhetnék. Fogadja tehát csak

indulatomat, mint akár az elsõ nap, amikor lábamat betettem abba a nagyszobába, ahol

utazók asztalaiknál üldögélnek és kíváncsian nézegetnek a konyha felé, ahonnan a zsír

ése hallatszik, valamint a mozsárnak a hangja, pedig még messzire esik a karácsonyi

ünnep. Ezen az elsõ estén, a hosszú, nagy úttal a hátam mögött: az Ön kékkel szegélyezett,

árga szoknyája úgy tûnt fel nékem, mint a zarándok elõtt az a búcsújáró hely, ahol most majd

gondolatok között eltölti hátralévõ életét. Igen, bevallom, azt hittem ezen az elsõ estén,

ezentúl nem kell már tovább utaznom: annyi lesz mindössze a tennivalóm, hogy az asztal

ábára helyezem a lábamat, amikor az a bizonyos sárga szoknya nyájaskodva mellém

.

Bevallom, hogy számtalan hazugságba keveredtem Ön mellett, de hát ezért magára vessen,

olyan kíváncsiságot árult el utam célja felõl, amilyen kíváncsiságot még a vidéki

ósné részérõl is megtisztelõnek tartottam a magam részére, pedig azt kellett tapasztalnom,

kegyed ama beszédes, nagy szájával, amilyen a szavalómûvésznõké szokott lenni,

engem, de a lengyel határ felé igyekvõ borkereskedõket is kikérdezi. (Pedig ezek a

állas emberek valóban nem mondhatnak mást, mint csupán annyit, hogy Boroszlóban várja

õket egy másik szakállas ember, aki meggyõzõdik a boroshordók pecsétjének sértetlenségérõl -

útjuk befejezõdik.) Én tehát hazudtam Önnek, hogy érdekesebb legyek még Hohenlohe

vadászánál is, aki a közelgõ medvevadászatokhoz szállított ólmot és port olyan

égben, hogy az erdõkben a medvék elõre bõgni kezdtek. Hazudtam Önnek, hogy

ályi futár vagyok, aki leánykérõ levelet visz a szomszéd országba - mert tudtam, hogy az

leánykérés mindig érdekli az útbanesõ fogadósnékat. Feltevésemben nem is csalódtam,

Ön, asszonyom, még a tejet is ki hagyta futni a konyhán, amikor mesemondásaimat olyan

óízûen mondogattam a sódarszeletek és a vörös bor között, hogy magam is gyönyörködtem

ük. - De hát miért is vágta fel a sódart, asszonyom, amelyhez az ünnep bekövetkezte elõtt

volt szándéka nyúlni?

Bevallom, hogy káposztás lengyel levesei úgy az asztalhoz ragasztottak, hogy ezeknek a

kedvéért hajlandó voltam egyszerre elfelejteni az összes fogadósnékat, akik valaha

jártak. Elfelejtettem a késmárki két kövér asszonyokat, pedig ott egyszerre két

éget is szerezhettem volna magamnak. Elfelejtettem a fogadói szakácsnékat, akiket pedig

legelõször látogattam meg azon a hosszú útvonalon, amely az ország fõvárosától a

árszélig vezet. Egyetlen szobalány sem jutott többé eszembe, pedig ha ismeretlen fogadóba

érkeztem, mindig kikérdeztem a szobalányokat vallási és szerelmi kérdéseik felõl. Sok jó

284

tanácsot hagytam el utazásaimban, itt-ott, ahol azoknak tán hasznát is vették. Én terjesztettem

Magyarországon azt az immár közkeletûvé válott babonát, hogy a kulcslyukon át is meg

szerelmesedni, ha az ember idejében néz be a kulcslyukon... Az Ön lengyel levesei,

, feledtették velem egész múltamat: olyan jámbor ember lettem, hogy olyankor

átogattam a helybeli templomot, amikor nem volt ott misemondás, sem gyónás: így

se találkozhattam, akinek emlékben elvittem volna valamely gondolatát.

Ne csodálkozzon tehát, asszonyom, hogy jó borai és ízes eledelei olyan könnyelmûségre

, amelyet ma õszintén és becsületesen sajnálok. Pénzerszényem nem volt arra

, hogy hosszabb idõt is eltölthetnék egy-egy fogadóban, mert hiszen utam is

õs volt. A tallérok pedig veszedelmesen nyugtalankodtak erszényemben, amikor Ön a

vagy a pince irányába vette lépteit: vajon miféle ellenállhatatlan falattal vagy nemes italnemûvel

éved vissza? Ne csodálkozzon, asszonyom, hogy talléraimnak nyugvást parancsoltam,

hiszen még messzi út állott elõttem. Inkább tehát azt ígértem Önnek, hogy majd

ágéletemben itt maradok az Ön sárga szoknyája mellett, és könnyítek üzletének vezetésében:

így például a borok lefejtését már én fogom elvégezni az idén. És ezenkívül is mindazokat a

õket vállalom, amelyek egy férfi hivatásai a kocsmárosüzletben.

Ne haragudjon, asszonyom, hogy nem születtem fogadósnak, ellenben vendégnek. Kérem, ne

be az ablakot, amelyen át megszöktem. Az ablak valóban nem tehet róla.

* * *

AZ ÖZVEGYASSZONYHOZ

Nem tudom, asszonyom, megbarátkozott-e már azzal a figurával, amely a vetõkártyában az

özvegységet jelenti, mindenesetre megírom Önnek, hogy azt a nagy, három emberre való

óbundát, valamint a háromemberes kulacsot, amelyet kedves férje használt utazásaiban,

maga hajdanában úgy gyûlölt, mint a korhely cimborákat, akik férjét rossz útra

ábítják: - tegye félre... Ki tudja, hogy nem lesz-e valakinek szüksége e segítõ barátokra, a

ászév elmúlása után.

Most mindenesetre várjuk meg a gyászévet, amely nem is olyan unalmas, mint azt az ember

é, amikor még mellette horkol, és álmában a mindenkinek kijáró kísértetekkel viaskodik az,

most odakünn szusszantás nélkül alszik a temetõben. (Ó, bár megint felkeltene egy éjszaka

a nesszel, hogy csömört érez a tagjaiban, amely csömört talán nem is a kománál, hanem

Isten tudná, miféle romlott nõszemélyeknél szerzett!) Ismétlem, nem is olyan szomorú a

ászév, mint azt gondoltuk volna...

Végre alaposan ki lehet vallatni a nadrágokat, kabátokat, szekrényeket, addig elzárt fiókokat és

ég zárkózottabb cselédeket a megboldogult viselt dolgairól.

A nadrággombok, amelyek idáig mindig azzal mentegették elmaradozásukat, hogy itt-ott

anekdota miatt voltak kénytelenek lepattogni: most megmondják az igazat, hogy

éppen milyen nõi papucs alatt hevertek darabideig. („Ugyan miféle bestia lehetett az

õ, nekem kellett utána felvarrni a gombot? - kérdezi magában elmerengve Nagysád?)

Vallomást tesznek a kabátok gomblyukai azokról a virágokról, amelyeket ott idegen nõi kezek

. És amelyek miatt kénytelenek voltak ezek a gomblyukak kitágulni. („Hogy nem

gombostûje a szemtelennek, amivel megkímélhette volna a ruhát! - mondja magában,

Nagysád fejcsóválva.) De árulkodni kezdenek a szekrények is a gazda távollétében. Elmondják,

hová dugdosta férjuram azokat a dolgokat, amelyeket tanácsosnak vélt rejtegetni a

285

felesége elõl: - így például a kocsmaszámláit, amelyeken lúdpástétom is szerepelt, pedig itthon

világért se ette volna meg a libát. (Vajon miféle kocsmárosné lehetett az, aki a megboldogulttal

údpástétomot etetett?) Megszólalnak a fiókok, amelyekbe egykoron az illetõ pénzesbugyellárisát

, amikor valamely fárasztó útjából (mint gyakran mondaná: borvásárlásaiból)

ött, és attól félt, hogy majd úgy elnyomja az álom, hogy még azt sem találja

észrevenni, amikor felesége kihúzza párnája alól a pénztárcát. Bezzeg, most vall a titkos

bugyelláris! Megmutatja még azt a mezítelen, szemérmetlen nõi fotografiát is, amelyet

illetõ titokban a tárcájában hordozott, és hozzá mindenféle gondolatokat intézett, amikor

sem látta! Milyen undorodással lehet nézegetni ezt a nõi képet - egyszeriben elmúlnak

átásától a könnyek, amelyek minden alkonyattal az elköltözöttért volnának szentelve.

És ha még tovább is keresgél Nagysád a titkos íróasztalfiókokban, bizonyosan talál

ámadásokat pénzekrõl, amely pénzekrõl a megboldogult Önnek sohasem beszélt. Kinek,

á, merre adta ki ezeket a pénzeket? Hol volt az a feneketlen harisnya, amely visszahozhatatlanul

a tallérokat - hol volt az a kapzsi kéz, amelyben hamuvá válott az arany -

, hol volt az a verem, amelyben évrõl évre elásatnak a drága, jó termések, és a verem nyitját

öbbé sohasem lehet megtalálni? Higgyen nekem, Nagysád, ennél a rejtélynél a lakatot egy nõi

éz tartja a markában. Vajon nem nézte meg sohasem, hogy a szomszédasszony a kerítésre

akasztott-e néha-néha valamely fehérnemûeket, ingeket vagy alsószoknyákat száradás

éljából, amely dolgok jeladások is szoktak lenni arról, hogyan dobog a szomszédasszony szíve

szomszéd irányában, és mit álmodott éjszaka? Nem figyelte meg, hogy a megboldogult miért

újt néha olyan nagy füstfelhõket a méhesbeli pipázáskor, amely füstfellegek a szomszédban is

áthatók voltak? Nem írt fel néha bizonyos titkos szavakat a filagória fehér falára, amelyeket a

édból is el lehetett olvasni? Hát arra sem emlékszik, hogy a padláslyukon miértki annyiszor az elköltözött a fejét, amikor a szomszéd udvarban nagymosás volt, és a

édasszony nekivetkezve, vállig felgyürkõzve, meztelen lábán papucsban segített a

álónak, mosónõnek a teknõ mellett? Nem hiszem, hogy az illetõ azt számlálgatta volna,

hány inget meg egyéb alsóruhát adnak a nagymosásba a szomszédok...

De ha még a konok, hallgatag, árván maradt kocsist is elõveszi, és megkínálja mézespálinkával,

ég talán a börtöntöltelékbõl is kipréselhet egyet-mást, pedig ez az ember a csendõrök elõtt

szokott vallani. Elmondhatja például Nagysádnak, hogy a megboldogultnak az volt a

ása, hogy külön kocsin küldte elõre a kalapját, egy másik kocsin a felöltõjét, a harmadik

érkezett meg õ maga, ha olyan házhoz ment látogatóba, ahol szépasszony volt. Ez a

árt szájú kocsis, ha kellõen megérteti vele, hogy az illetõ már úgysem jöhet többé haza, hogy

kocsirudat felemelje, még azt is bevallja, hogy mely kocsmáknál ácsorgott egész éjszaka a

, pedig sürgõs borvásárlásról volt szó, és abban a bizonyos kocsmában nem is mérték

éppen a legjobb bort...

Szívesen kitanítom, asszonyom, ezekre a dolgokra, mert hiszen én már meggondoltam

ányában való szándékomat, nem házasodom meg, bár valamikor nagyon szerettem volna téli

õben, utazásaimban lábaimat ugyanabba a lábzsákba bújtatni, amelyben a megboldogult

ítette a lábát.

* * *

286

A PÜNKÖSDI KIRÁLYNÕNEK

Vajon az idén is elfoglalta pünkösd vasárnapján rendes szobáját, én Pünkösdi királynõm, ott a

Svájci-házban, amely a legrégibb épületnek mondatik ott a Sós-tó partján, de emberemlékezet

óta mindig ebben a lakban vesznek kvártélyt azok, akik életüket szerelmi gondolatok között

vagy borongva töltik?... Vajon kirakta már a cipõjét, a „numeró négy elé, hogy az

éj csendjében eme levélkémet táncos, fülledt, még felhevült lábtyûibe csempészhessem? És a

„numero három kulcslyuka mögül lelkendezve várjam, mikor nyúlik ki a csendes ajtó mögül a

éklis kar a titkos levélkéért!

Vajon megérti-e már szenvedéseimet ott a cincérbogaras tölgyerdõ mélyében, midõn egy

ó fapadon azokhoz a betûkhöz szerettem volna leginkább hasonlatossá válani, amely

ûket még azok vésték ide, akik már régen elmentek a tölgyerdõbõl? Megtudta már, hogy

ért nem akartam lenni violaszál a Svájci-ház elõtt a virágágyban, de nagybõgõs sem az ablaka

? Rájött már, hogy miért kerestem a magányos nádast árva csónakom orrával, amíg a

ány tavon úgynevezett „velencei éjszakát rendeztek hangos huszárok és a huszárok

ársaságában mindig hangosabb civilek? Ráeszmélt már, hogy a faleveleken és a tiszteletre

éltó lombokon át nem azért veti a napsugár aranyhidait a sétaútra, hogy maga azokat

átlépdelje, mint akár azoknak az öreg plébánosoknak az ernyõit, akik ezt breviárium olvasgatása

özben maguk mellé helyezték a kerti padra? Gondolkozott már azon, hogy miért nem

én úgynevezett büdös ásványvizet, amikor mindenki azt itta a fürdõhelyen, még azok a

áncrendezõk is, akik mindig olyanformán járnak-kelnek a hölgyvilág körül, mintha mûkedvelõi

õadáson lépnének fel? Kistudírozta már, hogy a helyi lap szerkesztõjével azért ittam reggeltõl

savanyú bort, ettem vele fokhagymás rostélyosokat, és kötöttem vele életre-halálra szóló

átságot, hogy nagyságodnak a neve sohase maradjon ki a közlönybõl, amikor a bálkirálynõ

nevét hódolattal leírják? Rágondolt már arra, hogy kedvenc dalait soha senki nem húzatta

értõbb lelkesedéssel a cigánybandával, amikor Ön már aludni tért, míg addig fitogtatva

átat fordított a kacsingató zenészeknek? Tudja-e már végtére, hogy miért lettem önkéntes

ûzoltó? Miért szólítottam - az Ön asztalánál (persze a sarokasztalnál) - a felszolgáló pincért

más szellemes hívással: pinceõrnek, pincésnek, pincellérnek, pincnek és pinek?

Miért verekedtem össze egy krémnadrágos fürdõvendéggel, aki a borbélynál megelõzni akart,

és miért utaztam el egy ízben hajnyírás szempontjából Budapestre, mert akkori felfogásom

csak itt értenek igazán a hajnyíráshoz? Miért hordtam esernyõt, ha csak a tó partjáig

ísérhettem Önt, és miért raktam a szívem fölé azt a zsebkendõcskét, amelyet Ön elhajított?

Remélem, most már tudja, hogy ki rugdalta meg cipõsarkával szobája ajtaját, amidõn azon át

nõhódításairól ismert gavallért besurranni látott?

Fürdõ Szépe - pünkösdi királynõm, most kezdõdik megint a maga ideje. Nyilván már becses

ája kiosztogatta azokat a pofonokat a nagymosásnál (az Ön ruhája nagymosásánál),

ilyenkor szokásban vannak, és bizonyára elájult már néhányszor Ön is a varrónõ és a

ónõ munkája felett, akik a fürdõzéshez való ruhákat elõkészítették. A vasúti állomásról

ár nagy üvegzörgetéssel közeleg az omnibusz, tetõzetén az Önök emberéletre való

ókofferje foglal helyet. Bizonyára kéznél van az a piros kötéses regény is, amelyet fehér

ában, nagy, zöld fa alatt álmodozva lehet forgatni, miközben arra is gondolhat, hogy

az alsószoknyáját kiadni a mosónõnek. Lehet angolos sétákat tenni reggelenkint,

különbözõ kúrákat tartani, miközben meg lehet újra gyõzõdni arról, hogy a fürdõsasszonyok

ág is a legjobb tudósítók, és hiba nélkül tudják a leckéjüket, ha a szomszéd

ölgy testén viselt selyemalsókról vagy a bolhacsípésekrõl van szó. Lehet olyan sokszor

öltözködni, amirõl otthon fogalma sem volt, és megfigyelhetni, hogy a mindenható fürdõorvos

287

mely hölgyet részesít különösebb kitüntetésben. Lehet kártyás, kóborló férfiakat a délutáni

órákra szobájukba zárni azzal az ígérettel, hogy majd bekukkant hozzájuk, és lehet megint a

õt beparfümözni, mielõtt azt éjszakára ajtaja elé helyezné: valószínû, hogy majd akad egy

férfi, aki éjszakai csetlései-botlásai közepette majd felemeli a kívánatos cipõcskét, és

ében jobbról-balról megforgatja, pedig egyébként mi köze sincs a cipõszakmához.

Igen, megint lehet a Svájci-ház alattomos, zöld zsalugáterein kilesni, hogy ebéd utáni

ában hogyan ígér lángoló házasságot és földrengésre se múló hûséget a szobaleánynak

a pincérnõnek az a férfi, akirõl még rövid idõvel azelõtt azt hitte, hogy intésére a tó

élyebb pontján is kibúvárkodná vízbe esett gyûrûjét. Igen, ismét megtapasztalhatja, drága

ölgy, hogy mily gazemberek a férfiak, amikor mosónõket látnak a patakban hajladozni vagy

ítlábas szobalányokat a homályos folyosón végigmenni. Hogy az erdõben eprészkedõ

parasztlányokról ne is beszéljek.

* * *

A JÓL ÉRETT KISASSZONYHOZ

Kedvesem, nagyon-nagyon szomorú lettem, amikor megkaptam a maga levelezõlapját, mint

gyászjelentést arról, hogy „jól érett lett az elmúlt vizsgálatokon.

Elmúlt gyermekkora a levelezõlappal, és én többé nem hazudhatok magának se aranybányáimról,

az erdélyi hegyek között vannak, se repülõgépemrõl, amely a kastélyom kapufélfájához

kikötve, se a griffmadaramról, amely a tengerpartról nyomban értem jön, ha

ási kedvemben megdörzsölök valamely ócska lámpát... Nem tûnhetek fel többé maga elõtt

Szindbád, a csodahajós alakjában, de még titkos tanár úrnak sem, aki annak a módszerét is

, hogyan lehet a leckét megtanulni, anélkül hogy az ember könyvet venne a kezébe. Bölcs

és okos kisasszony lett Ön, a Váci utcai leánygimnázium értesítõjében szép, kerek betûkkel

a neve, és én mehetek nyugalomba a hazudozásaimmal. Egy jól érett kisasszonynak

ár jogában áll kételkedni a férfiak igazmondásában.

Sajnos, nem jelenhettem meg az „érettségi banketten, ott a papák és mamák között, amikor

éjfél utáni két óráig mulatozhatott kedve szerint, és az öreg dajka, aki hazakísérésével

megbízva, már javában bóbiskolt a kerti kocsma külsõ részében. Sajnos, hogy nem

áldozhattam ezt a csillagos, nyári éjszakát az Ön mulattatására, mert akkor megmondom vala

ának, hogy többé nem fogom várni a Váci utca sarkán, hogy gondos felügyelettel hazáig

ísérjem. Kifogytam öreges mondanivalóimból, kalendáriomos mondásaimból, százesztendõs

önyvekbõl vett anekdotáimból. Most már nem szórakoztatná, akármilyen vicceket mesélnék a

ár urakról és még viccesebbet a tanárnõkrõl. Nincs szüksége ama titkaimra, hogyan lehet

ázni az irodalmi dolgozat elkészítésénél, valamint a matematikai feladványnál. Nincsenek

nehéz feladatok, amelyeket némi okossággal elkészíteni nem lehetne; valamint olyan

lányok sincsenek, akikhez az érdeklõdés kulcsát néhány próba után meg lehetne találni: -Ön már többé nem úgynevezett „fiatal lány; érett hölgy, jól érett hölgy, aki papájával,

ájával elmehet a tilosnak mondott színdarabokhoz. Még megérem, hogy a lóversenyen is

találkozni Önnel, mint akár valami öreg dámával, aki az álmai szerint éppen úgy

átszadozik a lóversenyen, mint hajdanában a kislutrin.

Kinyílik Ön elõtt a világ, kedvesem, nincs többé szüksége arra, hogy egy öreg bácsi nagy

elmondogasson Önnek rossz novellákat, vagy pedig azokat a regényeket mesélje,

maga a tanulmányai miatt nem ért rá elolvasni, annál inkább volt ideje ezekhez az

öreg bácsinak, hosszú, semittevõ életén át. Mi is volt ezekben a novellákban? Többnyire

288

szerelem, mert a novellaírók nem tudnak egyébrõl írni; a novellák hõsei és hõsnõi a világ

ése óta mindig szerelmesek, természetesen boldogtalanul, mert másképpen nem érdekes

egész. És mi volt a regényekben? Ugyancsak szerelem, amely végtelennek látszó nyomtatott

ívek után végre boldogsággal végzõdik - ezért szokás mindenekelõtt a regénykönyv utolsó

ét olvasni.

Emlékszik, hogy például a nyugat-magyarországi felkelés idején mennyit meséltem Önnek

Esmond Henrikrõl, Anna királynõ ezredesérõl, akinek két-háromszáz esztendõ elõtti

élete nagyban hasonlított akár a mi ezredeseink életéhez, akik Budaörsnél állottak? Mondogattam

Önnek; hogy okvetlenül olvassa el Esmond Henrik történetét, mert mindjárt regényesebb,

át szívbéli szempontokból ítélheti meg a mi felkelõink történetét... És már csak azért is

érdemes elolvasni az angol ezredes történetét, hogy majdan, amikor a nyugat-magyarországi

ényekrõl regényt ír valamely magyar író, tudjon különbséget tenni a magyar és az angol

író munkája között... És nem tudtam rávenni, hogy a regényt elolvassa, pedig a maga szíve is,

ez idõ tájt a legtöbb pesti nõnek, hol a királycsapatok, hol a kormánycsapatok részén volt

érdekelve, amint az események váltakoztak. A szív, az csak reménykedjen vagy pusztuljon - de

könyvolvasáshoz magának se volt több ideje, mint általában a pesti nõknek. Remélem, hogy

, midõn darabidõre félretette tanulókönyveit, elõveszi végre Esmond Henrik történetét,

felkeresse benne az ezredeseket és fõhadnagyokat, akikbe eleven alakban szerelmes volt;

álja a kapitányokat, akiket ellenállhatatlan kényszer vitt vagy IV. Károly táborába, vagy

a felkelõk soraiba. Ha ezt a kétszáz esztendõ elõttrõl keltezett regényt elolvassa,

belõle a legújabb magyar történelmet.

...mert még nagyon sokat kell tanulnia, kedvesem, ha valóban az életben is „jól érett akar

, mint iskolabizonyítványában. De hát hol tanulhasson egy fiatal hölgy, akinek minden

épésére vigyázni kell, és még csak táncolni se járhat olyan helyekre, ahová szeretne; meg kell

égednie az unalmas társaságokkal, pedig ugye, mennyivel jobb volna például valamely bárban

? - Csak a könyvek, kedvesem, amelyekbõl magának most meg kell tanulnia az életet, a

ó írók könyvei, akik látnak, néznek, gondolkoznak embertársaik helyett is, és akik

égeredményben jobban meg tudják magyarázni az élet csínját-bínját még a mindentudó

õlegénynél is, mert a võlegények néha kénytelenek hazudni, de a jó író sohasem hazudik.

Azt tanácsolom tehát magának, kedvesem, hogy rakja körül magát jó könyvekkel, amelyeket

óban figyelmesen el is olvas. A könyvek elolvasása után lesz valóban joga mindazokhoz a

égiumokhoz, amelyek egy „jól érett hölgyet megilletnek.

* * *

A REGGELIZÕ HÖLGYHÖZ

Vigyáznom kell az egészségemre - mondogatta Ön, amikor este hat órakor uzsonnázás és

ázás nélkül rendszerint lefeküdt, mert a lefekvés elõtt fogyasztott ételek ártanak az arc

üdeségének. És aludt olyan édesdeden, mint egy gyermek, ki karácsonyfával álmodik. Sohasem

annak a rosszkedvû embernek ajtócsapkodását, aki olyan mérgesen dobta ki lábtyûit a

állodai szoba küszöbére, mintha örökre búcsút akarna venni tõlük, mert a cipõk az est beállta

án rossz utakra vezették: kocsmákba, ahol ehetetlen volt az étel, langyos a bor, és másba

a fogadósné.

Ellenben már a madarak elsõ megszólamlását meghallotta Ön, amikor néhány bolond veréb

ég csak azért beszélget, hogy az esti veszekedését folytassa. Ilyenkor Ön mindig kinyitotta

át, miután igénybe vette az ágya mellett fülelõ piros papucsokat. És mosolygott, amikor a

289

sárgarigó is megszólalt (igaz, hogy július derekától fogva mind ritkábban), derült, mikor a

ály csipogott, elmerengett, amikor a vadgerle búgni kezdett, sõt még a fiatal varjak suta

áltásaira is felfigyelt. Az volt a babonája, hogy az ég madaraitól kell megtanulni a mindennapra

ó életkedvet... Lám, a szarkáról nem gondoskodik senki, mégis milyen örömösen

álkodik a kerti sövényen, mintha örökösen csak kedves vendégeket jelentene be! A

legfeljebb szerelem esetén ismerik a csüggedést, ilyenkor szokta magát szalmaszálra

a kanveréb, és a szalmaszálat valamely okkal-móddal odaerõsíti az ereszhez, ha az

ádból van. De Ön mindig büszke volt arra, hogy esze ágában sincs a szerelem, akármennyire

meresztgette szemét hallgatója e hirtelen mondáson. (Mert az Ön hallgatója abban az idõben

ább hetenkint egyszer megszerelmesedett.)

- Tehát a madarak nem csüggednek - mondogatta Ön magában, amikor kastélya körül

heves reggeli beszélgetéseiket, amelyekkel egy egész elmúlt, csendben, álomban

öltött éjszakáért akarták magukat kárpótolni; - miért csüggednék tehát én? Még fiatalnak

érzem magam, arcomon alig vannak ráncok, ha kedvemre való cipõt húzok fel, úgy tudok

épkedni, mint a zerge, ha friss ruhát öltök magamra: még a derekamban is érzem az

üdeséget... Miért csüggednék tehát én? - mondhatja Ön, és a szemét olyan angyali szelídséggel

üggeszti a hallgatójára, hogy az is hinni kezdi, hogy a madarak és az Ön révén - még megérhet

éhány szép napot.

Így megérheti azt, hogy Önnel reggelizzen együtt...

Ön azt mondja, hogy a reggeli számít egyedül a testi táplálkozások között, az ebéd idõrablás, a

felesleges... de reggel, frissen megfürödve, madárének mellett leülni egy kertben,

régi fogadó udvarán, ahol a falak a tetõzetig vadszõlõvel vannak befuttatva, és a

ér abroszról felpiroslik a paprika, a só tündériesen világít, a vajnak olyan színe van, mint egy

maradott negyvenéves asszonynak. És az asztal megtelik mindenféle ennivalókkal,

a kora reggeli órákban korántsem tartoznak a megunt eledelek közé. Frissen jöttek elõ

a kancsóból, pincébõl, mintha akkor ébredtek volna õk is.

Ah, mily várakozást tud Ön gerjeszteni maga és reggelije iránt, mikor a lapos késsel felkeni a

a friss zsemlyeszeletekre! Mily hódító ama kézmozdulása, amellyel elõkészíti a kávét

a teát, hogy az ember máris szeretné megcsókolni a szûzies kezét! A sódart rendszerint

vágják fel, amikor Ön vendéget kapott reggelizéséhez, és a sódar olyan ízletes, mint

volt egy határállomáson, ahová reggel érkezett a vonat, hogy onnan a nagy hegyek közé

útját. Retkek és zöldhagymák is piroslanak, szagosodnak: mert Ön reggelire ugyanazokat

ételeket eszi, amelyeket mások vacsorára szoktak; az Ön véleménye szerint a reggeli

ármilyen bõséges: nem hízlal. Emlékszem ama reggelijére, amelyhez hideg sülteket, sõt

bifsztekeket is szolgáltak, és mindennek tetejébe aranysárga sört is öntöttek a

. „De ha bort akarna inni: az sem ártalmas reggel, akármilyen nehéz a bor! - mondá

Ön biztatólag, amikor a különbözõ mustárokat összekeverte az omlós marhahúshoz. És a

folyamán a száj megtelik mindenféle ízekkel, a szív feszültségeket érez, és mégsem érzi

ában az ember azt a nehézséget, amelyet például ebéd után szokott. Sõt könnyûnek,

gondolja magát az ember, amikor Ön azt indítványozta, hogy: - most pedig

ék elõ a lovakat, bejárjuk a határt.

...Asszonyom, most bevallom Önnek, hogy így szerettem volna élni mindvégig: együtt ébredni

madarakkal és együtt reggelizni Önnel, hogy étvágyától magam is új étvágyhoz jussak. Lóra

ülni és megnézni, hogy ártott vagy használt az éjjeli esõzés a földeknek, parasztok ügyes-bajosól tudakozódni, árkokon átugratni, és mezõkön végignyargalni. Most már bevallhatom,

nagyon kedvemre volt ez az élet... De, sajnos, idõközben megismerkedtem egy hölggyel,

éppen Önnel ellentétben, az élet legfontosabb szakának az estét és az éjszakát tekinti. Este

290

fésülködik és öltözködik, miközben tündéri vállait a legillatosabb parfõmmel hinti be. Este tud

mosolyogni, kacagni, nekividámodni, mert nagyon jól tudja, hogy a különbözõ festékek

látszanak meg az arcán. Este hódít, mert délig rosszkedvvel az ágyat õrzi; nappal keserû,

, boldogtalan, csüggedt, és minden felkeléskor azt mondja magában: Ma megölöm

... És, mit tagadjam, ez az esti bolygó elhalványítja az Ön hajnali ragyogását. Mert

odakünn alkonyodni kezd: hölgyem többé nem forgat fejében öngyilkossági terveket,

annál sûrûbben forgatja az újságokat, amelyek azért vannak a világon, hogy hírt adjanak

készülõ mulatságokról, bálokról, színházi elõadásokról. És mikor az Ön madarai, asszonyom,

üggedten utolsót csevegnek a lombok között, mi hintóba ülünk, hogy a fõváros ragyogásába

ágtassunk. Melyik a jobb élet? Mi jobb? Reggelizni vagy vacsorázni? A halál minden asztalnál

ál - mondom magamban fásultan.

(1925)

* * *

291

FUTTATÁS

FUTTATÁS

A gomblyukában nagy, fehér virág, a fején szürke kalap, amely olyan finom és olyan különös

ájú, hogy a párját nem találni Budapesten (mert nincsen is párja), lila vagy kék ruha a

én, és szakállas arca - amely talán az Attiláéhoz, vagy valamely régi-régi hun vezéréhez

- egykedvû, szinte fáradt nyugalom: ez a turfkirály messzirõl. A lépése csöndes,

án ringatózó, és a legnagyobb tolongásban is olyan nyugodtan és lassan lépked, mintha

járkálna a gyepen, sohasem taszítja meg senki, a nyugalmában nem zavarják a játék

ában félig önkívületben lévõ, tántorgó, kapkodó emberek körülötte. A „ring forrong,

ámzik, és lázas izgalom pirítja az arcokat. A tõzsde karzatáról látni ilyenféle képeket

napokon. Itt negyedóránkint ismétlõdik a forrongó izgalom: minden futam elõtt. A

ály egykedvû csöndes léptekkel megy keresztül a tömegen. A tömeg utat nyit neki, és

ét bezárul mögötte, hogy azután lépésrõl lépésre kísérje az alig néhány négyszögölnyi

ületen, ahol a lóversenyjáték üzleti részét lebonyolítják. A „ring aszfaltján mozdulnak meg

legnagyobb bugyellárisok, születnek és eltûnnek a vagyonok, az élet verejtékes szagát vélnéd

érezni a lengõ levegõben, kétségbeesés, öröm és feszült izgalom kúszik az arcok hideg lárvája

, amelyek pedig gõgösek és nyugodtak óhajtanának maradni a künn tolongó publikum

õtt. Némely szem mögött bizonyosan látszanak az odabent kavargó gondolatok foszlányai:

otthon síró asszony, a szigorú fõnök és a törvényszék képei. Itt-ott a revolver füstjének

árnyéka rajzolódik egy-egy homlokra, máshol gõgös és büszke urak láthatók, most még a ring

án, de egy-két óra múlva odahaza, homályos szobában, kétségbeeséstõl meggörnyedten.

A képet betetõzik a megjelenõ és eltûnõ bankjegycsomagok. Könnyedén, szinte játszi kedvvel

árnak-kelnek a bankócsomók kézrõl kézre, mintha értéktelen papírdarabok volnának. Csak

szorul össze vagy dobban a szív... És az emberek azt hiszik, hogy csak a másikon

átszik a kárörömet keltõ kétségbeesés vagy a naiv öröm. Pedig senki se tud itt eltitkolni

, csak egyetlenegy: a turfkirály. A szakállas, sápatag arc egykedvûségében, csöndes,

unott mozdulatlanságában hiába kutat a leskelõdõ tekintet. Örömet, szomorúságot, de

ég csak futó bosszúságot sem árul el soha ez az arc. Szinte hipnotikus nyugalom árad a

öndes lépésû ember környékén. Amerre megy (ahogy megy), az izgalomtól feldúlt arcok

égyenkezve igyekeznek hétköznapi formájukat magukra ölteni. Mintha röstelkednének az

a megjelenõ turfkirály elõtt. Ah, bolondság volt a fejet elveszíteni! Íme, itt jön a

ály, õ még sohasem vesztette el a fejét! Vegyünk példát róla, és játsszunk utána... A

önyvesek pedig a rossz külsejû bécsi emberek - a fiákeresek modorában lekapják a kalapjukat

turfkirály elõtt, az arcuk nyájas és alázatos, csak a szemük villog, mint a farkasé a szelídítõ

elõtt:

- Befehlen, Euer Gnaden!

*

A csengõk megszólalnak. A lovak futnak. A turfkirály a szeméhez emeli a hatalmas látcsövet...

A tömeg már csöndesen morajlik, a lovak közelednek. A tompa zúgás most hatalmas, szinteörrenés szerû kiáltássá erõsbült, a lovak hátán pufog a vesszõ - tíz méter még a célig... A

ály ilyenkor elveszi a látócsövet a szemétõl. És ebben az egyetlen pillanatban egy futó

ásodpercig még az addig eltakart szemekben azt az érzést, amelyet a verseny lefolyása keltett

292

a turfkirály szívében: örömet-e vagy bosszúságot. A szemek mosolyognak - vagy haragos pír

el az arcon... Mire a másodperc elmúlott, a turfkirály arca megint mozdulatlan,

û, csöndes. Lent azt kérdezik:

- Vajon nyert-e? Vajon vesztett-e?

Már senki sem tudja teljes bizonyossággal.

(1910)

* * *

A DERBY

A Derbyt visszavonhatatlanul Reichenau nyerte. A hároméves csikó külsõleg semmiben sem

ülönbözik kilenc társától, melyekkel a starthoz állott. A barna lovacska semmitmondó alkatú,

nem árulnak el valami különösebb erõt, mégis olyan tempóban, olyan szokatlan

ággal és olyan fölényesen nyerte meg a százezer koronát és a császár aranykelyhét,

a legrégibb turflátogatók sem emlékeznek hasonló esetre.

Reichenau eddigi pályafutásán is többször feltûnt, ámde mai sikeres futását senki sem merte

élni sem Bécsben, sem Budapesten, sem másutt. A tribuswinkeli ménes tulajdona már

ábban feltûnt, késõbb visszafejlõdött, a kancadíjakban helyezetlenül futott. Mai képessége,

a kétezer-négyszáz métert befutotta, mély titok volt. A némaság, a morajtalanság, a

ökkent csend, amely a pályán a gyõzelmet követte, annak bizonyítéka, hogy alig voltak a

ünön olyanok, akik a gyõzelemben bizakodtak.

Bécs város, amely a lófuttatás tekintetében még Budapestet is felülmúlja, megdöbbenve látta

. A monarchia legjobb lovai állottak fel állítólag a freudenaui pályán, amelyen több mint

ázezer látogató volt. Az idõjárás hagyományos Derby-idõjárás volt, melegen tûzött a nap,

bárányfelhõk lógtak az égen, az arcokat kipirosította a közelgõ nyár heve, a szemek

ámak, mint a tenger hullámai, a kedvek, ha visszafojtottak is, reménykedve, fecske módjára

. Különösen nagy hölgyközönség tisztelte meg a lóversenytér gyepét. A Derby

ásáig tengerzöld muszlinból való, régi, szép párizsi divatokra hasonlító szoknya kötötte le

érdeklõdést. Egy lengyel hercegnõ viselte, ámde a bécsi hölgyek valamennyien feltûntek e

egyszerû, ízléses, olcsó és mégis kívánatos toalettjeikben. Kevesebb selyemruha

e délután a világváros ligetében, mint a pesti Király-díj napján a Városliget

ában. Mondhatni, hogy egyszerûségig menõ ízlésükben és feltûnésmentességükben a bécsi

ölgyek nagyban felülmúlták pesti társnõiket.

Eltekintve a világvárosi szeméttõl, a nõi látogatók többsége finom és válogatós volt, mint egy

õúri kertünnepély vendégei. Bár az udvari páholyban nem jelent meg egyetlen fõhercegnõ

vagy fõherceg alakja sem, ott volt a legtöbb közönség: arisztokraták, bécsi nagyiparosok,

ák-magyar tábornokok, fõurak fõúrnõikkel töltötték meg a kolosszális tribünöket. De lent

gyepen is a legszebb hölgykoszorú adott találkát, az összes ismert bécsi színésznõk, feltûnést

õ, fehér nyakú leányok, piros-fehér arcú, szõke bécsi szépségek, galíciai zsidónõk és pesti

bukkantak fel Bécsben a sétálók elõtt.

A férfiak közül természetesen a magyarok voltak többségben, legalábbis az õ hangjukat

hallani olykor harsogva vagy pesties méltatlankodással spekulálva és felháborodva,

ezt a pesti gyepen megszoktuk. Bizonyára kiszorítottuk volna a lóversenytér osztrák

átogatóit, ha amúgy kurucosan összefogunk. Egyelõre azonban az osztrák vasiparos: Urbán

Lajos úr nyerte meg a Derbyt lovával, holott a magyarok szinte nemzeti kérdést csináltak

293

Palatin gyõzelmébõl, amely Festetics Tasziló herceg aranysárga színeivel állott starthoz. A

, mint csata után a zsoldosok, letörölték arcukról a verejtéket, mikor felhangzott

harangszó, mely a lovak indulását jelentette.

E könyvvel manipuláló férfiak már hónapok óta biztatták a publikumot különbözõ lovak

õzelmével. Szombaton két részre szakadt a bécsi publikum. Volt Burscheri-párt, amely Bécs

áros tradícióit védelmezte, amidõn Münzer Frigyes úr lovának gyõzelmét remélte, volt

Palatin-párt, amely a felözönlõ magyarok tömegébõl tellett ki, de nem hiányzott a vasárnapra

ó éjszaka álmaiból Bankó és Plato pártja sem. Reichenaura nem gondolt senki e nagy

árosban, ahol e napokban mindenki doktora lett a hippológiának.

A háború árnya szinte eltávolodott a városról. Lónevek nyargaltak a gondolatokban, a mindennapi

édekben, utcán és színházban, villamoson, szalonban. Elképzelhetetlen összegek

kockára téve egyes lovak gyõzelméért, csak Reichenau esetleges gyõzelmét nem vették

ációba. A bookmakerek 12:1 kínálták a kanca nyerését.

A start rövidesen sikerült, a paripák megindultak, csakhamar feltûnt Janek Géza kék zubbonya,

Plato nyergében ült, és követte a mesemondó Andersenrõl elnevezett Mautner-ló. Ezután

örülbelül egy hossznyi ûr tátong a futamodó paripák között. A fehér korlátok között

öppentyû gyorsasággal futottak a dresszek színei, mint egy színes talaj, rohant végig a mezõny

gyep túlsó oldalán, s mire a színes pántlika a kanyarodóhoz jutott, a Rothschild-színek

ûntek a mezõny élérõl, Janek pihentette lovát, a harmadik helyre fogta vissza.

Ezután különbözõ paripák tünedeztek fel. Késõbb villámlásként száguld elõre Reichenau a

ürkéskék Eschsel, körülbelül egy hossznyi elõnyt szerez, amelyet kétségbeesett lovaglással,megingathatatlanul megtart a célig. Az agyonhajszolt, fáradt lovat a csoportból csupán

Plato és Palatin tudják megközelíteni az ördögi iramban. Az elképedt tömegen át egy rákvörös

ú katonatiszt tör magának utat, Urbán Lajos úr, a ló tulajdonosa közeledik, és kantárszáránál

lovát.

Ez volt a Derby lefolyása 1918-ban, nagy elképedésére a sportkedvelõ publikumnak, és

ökéletes bukására a hippológiának.

A lótudósok mehetnek zabot hegyezni.

(1918)

* * *

KÁRTYA ÉS LÓ

Semmi panaszom az ellen, hogy június havának 14-ik éjszakáján utoljára hangzik el a

ártyaasztalok mellett a krupié rekedt kiáltása: Nincs tovább! Ez az ország majd csak kiheveri

is, hogy nem engedték szerencsejátékot ûzni, amelyet századok óta játszanak a hazában. A

últ idõk lyukas homlokú és elfehéredett arcú kísértetcsapata folytatás nélkül tûnik el az éjféli

ónál. A kártyásoknak nem lesz miért öngyilkosságot elkövetni. A hazárdkerék megáll egyõre Magyarország felett, senkit sem kap torkon a pikk dáma, s az élet megy

üléssel, a szerencse mindennapos kártyaasztali esélyei megvárják a béke boldog Monte

Carló-i szoáréit, midõn ismét csillagot lehet rúgatni az alvó játékszenvedéllyel. Az ördög

ái darabidõre szabadságra mennek. A templomi zenés miséket hallgatják a sátán fiai,

kabátjuk alól kilóg patájuk.

294

Ismétlem, nagyon tisztelt barátom, hogy semmi kifogásom nincs a hazárdjáték eltörlése ellen.

A kártyagyárosok kliensei között talán feltalálható volna az én nevem is, ha ugyan vezetnek

egy nagy könyvet a magyarországi kártyásokról. Láttam szerencsét, pirosan, mint a

utolsó napja és a párkák szívtelenségével operáló szerencsétlenséget. Nadrágokat

ültem ki, és megsárgult, fehér mellényeket vettem újra elõ, amelyek jó kabalának bizonyultak.

A vesztõ kártyások mély, ólmos álma talán többször látogatott meg, mint a nyerõk nyugtalan,

ázékony, felhevült és tervtelen álma. Valójában csak a vesztes tud szépeket s elringatókat

álmodni, míg a boldog nyerõk kimeresztett szemmel feküsznek kemény ágyaikon. Üsse kõ.

Tiltsák be a kártyát. Az élettapasztalataimnál fogva úgyse szabadna már régen mást játszanom,

a nagy Napóleont a patience figuráival.

Ámde a sajtó nem elégedett meg a zöld asztal terrorizálásával. A gyepre is kitekint az

û, és a paripák játékos, csalfa futkosása mellett nem kerüli el figyelmét a játékosok

, kabáttépõ és szívzsibbasztó tömege. Ebben nincs egészen igazatok, nagyon tisztelt

átom. A nemes vérû csikókat nem lehet megbüntetni azért, mert lovagjaik hamis szívûek.

Az enyhe arculatú kör dáma sem tehet arról, ha hamiskodó kéz keresi nefelejcs-alakját, a

ókedvû csikók is hirtelen futnának, ha lovasaik nem nélkülözõ és gondterhelt legények

ának. Ámde a hitbizományos Esterházy herceg vagy az öreg Szemere nemigen ülnek fel

, hogy a versenyekben aktív részt vegyenek. Szolgáikat parancsolták a nyeregbe, akik a

sorból való Janekek és Vargák közül kerülnek ki. - Másrészt sehol sincs elõírva, hogy

lovak úgy futkározzanak, amint a papírforma, az emberi számítás elõírja. A favorit fogalmát

találták ki, akik a legnagyobb csalók a játékosok között: akik biztosra akarnak menni

-egy versenyló futásával. Az a játék, ahol a szerencse és a váltakozó esély talaját kivennék a

ációból, ahol mindig az a ló gyõzne, amelyet a beavatottak megfogadnak az andungizáló

átékosok tömege ellen, hasonlatos volna a hamisjátékhoz, amelyben biztosan üti az ügyes

éz az elõre összeállított kilencest. Miért legyen az embereknek igazuk, mikor a lovak futják a

? Aki fél a kockázattól, és biztos, takarékpénztári alapon akarja elhelyezni a tétjét, az

menjen a lóversenyre, hanem vegyen Fabankot kétszáz koronáért. Egyáltalában nem látom

, hogy miért haragusznak az emberek, ha nem az a ló nyeri meg a versenyt, amelyet õk az

fejükkel nyerõnek kijelölnek! Gondolkoznának a lovak lábával (esetleg a lovasok huncutságával,

õl olyan becsületességet várnak a tisztelet nélküli idõkben, mint Gottfriedtõl, a

vitéztõl), gondolkoznának a szerencse forgandóságával, gondolkoznának a kapzsinak

bukmékerek élethivatásán: már kevésbé csodálkoznának, hogy nem mindig jön be

õnek a csikó, amelyet õk e célra kijelöltek. A lóversenyt felnõtt emberek látogatják, és

sem jut eszébe az a körülmény, hogy ezek a paripák, amelyek a zöld gyepen

: hadi-lovak. Már ifjúkorukban sem jártak térdig a zabban, amellyel a növendék

állatot oly bõségesen kell táplálni, mint a csecsemõt a tejjel. Az elmúlt télen pedig egyetlen

sem kapta meg naponta a maga hat liter zabját, amelyre múlhatatlanul szüksége

. Korgó gyomorral álltak az istállókban, míg elkövetkezett a dologidõ. Csodálatos, hogy

emberek ezektõl a nélkülözõ, rosszul táplált lómunkásoktól olyan precíz teljesítményt

övetelnek, mint egy svájci óramûtõl!

Bocsáss meg, igen tisztelt barátom, hogy ilyen hosszadalmas fejtegetésbe ereszkedtem a csikók

érdekében. Megvallom, jobban szeretem õket, mint az embereket, akik a hátukra ülnek. Ne

meggazdagodni az emberek a csikók játékos futásán, és ne csapjanak lármát, ha

ük nem sikerült. Nem minden turfcsalás, ami fénylik. Nyugodjunk meg abban, hogy a

is megviselte a háborús nélkülözés. Ha nem jön be elsõnek - szidják az angolokat!

295

Lehetséges, hogy a lóversenyzõ, gyanakvó, elkeseredett Magyarországban egyedül vagyok

a véleményemmel, de szót kérek az embereknél különb csikók védelmére.

(1918)

* * *

A RÉGI LÓVERSENYTÉR

A szép asszonyok, akik Király-díjak napján gyönyörû toalettjeikben egykor itt megáztak, a

érok, akik kétfogatú bérkocsin méltóságteljesen kanyarodtak a fõkapu elé (ahol az

únak megállni sem volt szabad), és verseny végén gyalogosan, szomorúan ballagtak el

bokrok között kanyargó ösvényeken, a lovaregylet urai, akik a piros zsinórral elkerített

ényen öregedtek meg, és az 1918-i õszi versenyek után nem gondoltak arra, hogy

ára látták a gyönyörû pályát: még emlékeznek reá, hogy mily elõkelõ és ünnepélyes volt.

Ó, mily rugalmas volt a gyep a totalizatõr bódéi körül, mily árnyékos volt a kis liget, amelynek

özepén tarka pokrócaik alatt körben vezették a versenyparipákat, mily finom és jókedvû volt

társaság, amely e helyen találkozni szokott május illatos napjaitól kezdve késõ októberi idõig,

õn a borongós estéken már gyertyavilág mellett fizették ki az utolsó tiketteket a totalizatõr

õi.

Valóban gyönyörû volt a régi lóversenytér a Thököly úton, sokan sóhajtva gondolunk rá, mint

ép ifjúkori emlékünkre, hol talán nyertünk vagy veszítettünk, ahol a fõváros legszebb

ölgyeiben gyönyörködhettünk, találkozhattunk elõkelõ ismerõseinkkel, élvezhettük a sport

és izgalmas délutánjait. Aki a régi lóversenytéren megfordult: az csak szomorúan

a sorsfordulatra, amely Budapestet megfosztotta egyik legszebb látványosságától.

Igaz, hogy az utóbbi években már szûknek és primitívnek hittük a jó öreg versenyteret, igaz,

a sport barátai már számlálták a hónapokat, amidõn az új és nagyszerû versenytéren indul

az új szezon, igaz, hogy hálátlanok voltunk, ahol egy emberöltõn át futtattuk

és karcsú versenylovainkat - de mégsem hittük, hogy ily váratlanul akaratunkon

ívül elveszítsük õt.

Kicsi volt a tribün, de elfértek ott a hölgyek, akiknek beszélnivalójuk volt a szomszédjukkal.

Aztán milyen jól meg lehetett itt húzódni, amikor az õszi esõ kezdte csapkodni a tetõt, vagy a

zivatarok száguldottak át a mezõn. Kicsi volt a pálya, de minden irányban belátható, a

ákat percrõl percre lehetett látni iramodásukban, a leghosszabb versenyek

ünk láttára folytak le, és a fordulónál már az egész publikum körülbelül megítélhette a

ák esélyét.

A Jockey Clubnak fenntartott helyen, a piros bársonnyal és szép oszlopokkal elkerített mezõn

ünedeztek a grófnõk gyönyörû toalettjeikben. Tavaszkor a lila orgonaszín volt a divat a

ú hölgyeken, míg a nyár elhozta tarkabarka virágváltozatait. Õsszel komolysötét ruhák

érkeznek a párizsi szabómûhelyekbõl, hogy itt a budapesti közönségnek bemutattassanak.

Gyakran vendégek voltak itt a rózsaszínû Andrássy konteszek, a gyönyörû Esterházy Pálné

(most Cziráky grófnõ), Pallavicini õrgrófné, Károlyi István özvegye, a Pesti Hírlap tippje

játszva, Wenckheim Denise grófnõ, akinek emlékezetes Affenbluméja két Kanca-díjat is

Kaposi gondos tréningjében. Egyetlen versenynapot sem hagyott ki Kodolits tábornokné,

hamburgi Heine bárónõ, aki tán a legszenvedélyesebb látogatója volt a turfnak, de megfordult

helyen a versenyévadon minden hölgye a high-life-nak, aki Pesten tartózkodott.

296

Nem voltak páholyok, mint a Freudenauban, messzire esett a ring, keskeny volt a bejárati

ó, rossz volt a vízvezeték, de nekünk, öreg pestieknek, akik elsõ fiatalságunktól kezdve

töltöttük a tavaszt, a nyarat és az õszt, nagyon kedves és meghitt volt õ.

Minden ember ismerte itt egymást, csaknem minden turflátogatónak tudtuk a maga helyét,

a versenyeket figyelni szokta. Az ismerõsöknek nem kellett sokáig keresgélniök

ást, nyomban találkozhattak. A tribünön egy pillantással meg lehetett találni a keresett

. Ugyanazon a helyen ültek a grófnõk évrõl évre, megszokott helyén fogadta

õseit a szõke Egyediné, Meszlényi Adrien nádfonatú széke az elsõ tavaszi versenynaptól a

ésõ õszi végsõ versenyig ugyanazon helyen állott. Voltak társaságok, akik a legelsõ padot

ák, mások a korlátok mellett találkoztak, és a tribün elõtt a kis fehér székek ritkán

éltek gazdát.

Mindenki tudta itt a maga helyét, amelyet a régi jogok alapján szerzett, és mások is tiszteletben

ák a jogokat. Az írók, hírlapírók, színészek rendszerint a középsõ sort foglalták el a

ékek közül. Itt ült Szomaházy István, az egykedvûen vesztõ Heltai Jenõ, a jó humorú

Márton Miksa és társaságuk. Míg Ambrus Zoltán sohasem ült be, mindig egymagában rótta a

ályát a korlát mellett, és alig ment egyszer-kétszer nyertes tiketteket beváltani. Az újságírók

, Újházi Ede, a sánta, de annál hangosabb hírlapíró, Neszmélyi Arthur, az egykedvû

Ivánffy. Az elsõ padon Fellner, a Kereskedelmi Bank igazgatója, közvetlenül a lovaregyleti

áholy mögött Léderer Sándor lovag, Kohner Adolf és Megyeri Krausz Lajos. Utóbbi

ányszor gyõzelmi esélye volt a lovának, mint a Népszínház egyik financierje, mindig

ával hozott egy színésznõt, sõt egyszer, amikor Facon, a Szászbereki ménes lova az õ

színében megnyerte a Szent István-díjat, erre az alkalomra Párizsból Dauwilwe kisasszonyt, a

íres szépséget hozta magával. A tribün közepén Robicsek, a Cukorgyár Részvénytársaság

ója, a büfé teraszán Gálos Kálmán vezérigazgató volt látható. Fent a torony mellett

Tatay Vilmos, a mostani bukméker; lent a tribün bal sarkán Pintér Gyula jelezték messzire

ó harsány hangon a startot.

Lent a tribün alján valóságos divatszalon volt. A Bán nõvérek: Nelly és Mariska, a Népszínház

ûvésznõi minden nagyobb versenynél más és más színû toalettben jelentek meg. Alapi

Salamon két leányával is ismert törzslátogatói voltak a turfnak. A tudós báró Eötvös Loránd

ét leányával lóháton jött a versenytérre, és sokszor le sem szálltak a nyeregbõl; ilyenkor a

álya belsejébõl, a harminc krajcáros helyrõl nézték a versenyeket. Krausz Simi, a göndör

ürtû, poétakülsejû bankár is gyakran megjelent, és csak a báró Springer lovait játszotta meg.

Nagy napokon az ünnepélyes Lánczy Leó, Wlassits Gyula, gróf Apponyi Albert, Wekerle

Sándor is megjelentek, Wurmbrandt grófné szenvedélyesen játszott, mint az egykori Milán

ály, aki gróf Takowa név alatt sûrû vendége volt a vidám Budapestnek, a szép leányokat

átcsövezte; olykor egy pohár vízzel nedvesítette ajkát, sohasem feledkezett meg az aranypénzdarabról,

a tálca szélére csúsztatott.

Szép életpályája volt a szenzációs Daisynek, aki gróf Batthyány Elemér társaságában gyakran

ûnt a pesti gyepen. Az egész turfvilág Daisyje volt õ. Gyönyörû toalettjei, vagyont érõ

kalapjai, divatos cipõi mindig feltûnést keltettek a turf hölgyvilágában. Ha megszavaztatták

a pesti publikumot, bizonyosan Daisynek nyújtotta volna az elegancia pálmáját. Pedig

volt egyedül. A drágalátos Pálmay Ilka, az „isteni, sûrû vendége volt még akkor a

. Imádói mindig nagy csoportban vették körül a grófnét, és szõke fején kimondhatatlanul

a kis párizsi kalap. Meg kell említenünk még a bájos hölgykoszorúból a pajkos

ú Sugár Valit, aki barátnõivel évekig járt karonfogva a gyepen, és szép ruháit mindig a

mutatta be elõször.

297

Ki nem hagyhatunk a turf hölgyvilágának történetébõl egy fekete hajú, tüzes szépséget sem. A

écsi Mariahilfer-strasse egyik kalaposboltjában fedezte fel Mr. R., s rövid idõn belül egyike

a budapesti gyep legismertebb szépségeinek. Sokan rajongtak az andalúziai szépségért, de

án senki oly kitartóan, mint szegény G. kapitány, aki örökölte atyjának millióit. A fiatal

állótulajdonos óhajtása egy véletlen folytán sikerült. Mr. R. szerencsétlenül operált a

, adósságok fojtogatták, az õszi versenyek után kénytelen volt G. kapitány

ûségéhez folyamodni, aki versenylovaival együtt Miss B.-t is átvette tõle összes

ötelezettségeivel együtt. A kis Miss néhány hiábavaló nap után elvesztette G. úr jóindulatát,

és a tüzes szépség könnyû szívvel és százezer forinttal hagyta el a turf világát, hogy messze

ávol, Horvátországban, polgári otthonában mosolyogva gondoljon vissza a múlt idõkre.

*

Sokan voltak még, akik ideig-óráig feltünedeztek a tarkabarka közönség között, amely a régi

óversenyteret megtöltötte. Mindenkinek megvolt a maga kis regénye; amelyrõl manapság a

ürkülõ hajú urak néha beszélgetnek. Kicsi volna ez a könyv, ha mindenkinek emléket

állítanánk, akik itt hajdanában ifjú kisasszonyok, elragadó menyecskék voltak.

De a ringben és a ring környékén is ismerte egymást a régi lóversenytér publikuma, mindenki

, mit fogadott Szemere, mely paripára helyezte el a pénzét Péchy Andor és Léderer

Sándor lovag. A mágnások néha csak az emelvény szélérõl hangosan diktálták be poénjaikat a

a legközelebb álló Hornernek vagy Lackenbachernek. A publikum pedig a legdíszesebb

ájában jelent meg a régi lóversenytéren, mint akár az elõkelõ bálokon. Pest régi

itt ragyogtak, és másnap olvashatták nevüket az újságban. A színésznõk legújabb

itt mutogatták. A vidéki járatlan közönséget nyomban fel lehetett ismerni a jól

összetanult publikum sorában. A mázsáló udvarán, a kerítés mögött láthattuk az istállótulajdonosokat,

szakértõ szemmel vették vizsgálat alá a gyõztes paripát, amelyet az imént

be a piros kötéllel elzárt útvonalon a mezõrõl.

Szép és jámbor világ volt itt. Az embereknek nemigen volt titkuk egymás elõtt. Még az

úgynevezett „barátnõk is megjelengettek a gyepen, de sohasem merészkedett senki kihívólag

feltûnõen viselkedni. Affér ritkán fordult elõ a versenytéren. Illedelmes, nyugodt emberek

ártak a tikettbeváltó boltok körül. A bukmékerek körében is fékezett, szolid hangulat

, legfeljebb a szerencsés nyerõ keltett érthetõ feltûnést. Ha valaki tízezer koronát

egy versenyben, az egész publikum tudott róla, és évek múltán is megemlegették.

*

Ha utunk mostanában a régi lóversenytér felé visz, melankólia lepi el a szívet a feldúlt pálya

áttára. Veteményes kertek terülnek el; amerre Rascal patái villogtak. Kis csárda van a

áratnál a ruhatár helyén, hol régi kedveseinkre a kabátot felsegítettük. Szép volt! Be kár

érte!

(1922)

* * *

298

MISSIS KITTIE ÉS FEKETE BÕRÛ KOMORNÁJA

(Egy öreg gavallér visszaemlékezése)

A magyar és osztrák gyep minden idõben telve volt szép nõkkel. A hölgyek kezdettõl fogva

áló pártfogói voltak a turfnak, megjelentek ott máskor is, nemcsak az Asszonyságok díjának

án. A pesti tavaszi versenyekre megérkezett „egész Bécs, mint mondani szokás - a

özelíthetetlenül gõgös Cseh mágnások elhozták gyönyörû feleségeiket, míg Wien, a régi

ájos, kedves Wien elküldte hozzánk szõke, fess mûvésznõit, elegáns hölgyeit, az orfeumok

. (Az emlékezetes Carola Cecília, a bécsi Ronachert rendszerint pesti tavaszi meeting

én cserélte fel a Nagymezõ utcai Somossy-orfeummal vagy a Hajós utcai Herzmannal.)

Hõsnõnket, kirõl itt szó lesz, nevezzük missis Kittie-nek. Nem Bécsbõl került hozzánk, mint a

legtöbb híve. A missis bölcsõjét ismeretlen helyen ringatták, csak annyit tudott róla a

érok világa, hogy már megfordult az újvilágban, a legendás Amerikában is, ahol a

szerint éppen egy Vanderbilt nevû fiatal ember volt rajongó hódolója Kittie kisasszony

ámorító szemének.

Igaz, hogy többnyire öreg urak már õk, akiknek missis Kittie olykor eszébe jut, többet ülnek

õk napjainkban a kályha mellett, mint legyeskednek a szellõs gyep környékén - ámde kivétel

élkül elismeréssel és hódolattal emlékeznek meg a rejtélyes amerikai kisasszonyról, aki a

években körülbelül egy turf kalendáriumnyi idõt töltött a monarchiában Budapesten,

Bécsben, Kottingbrunnban, ahol a legelegánsabb világ megfordulni szokott versenyek

én.

Azt mondják a kandalló körüli elbeszélõk, hogy Kittie kisasszonynak a szemében állandó

áram volt. Akire hosszadalmasan ránézett e gyújtó pillantásokkal, élete végéig nem

el. Legjobban talán az alagi tréner, Alex Reeves emlékszik a missis szemére, ugyanaz

Alex, aki akkoriban még igen ifjú ember volt, és éppen Dél-Afrikából érkezett meg, hogy

alagi lotjában segédkezzék a telivérek idomításánál. Ámde tartsunk sorrendet elbeszélésünkben;

Kittie már nincs jelen, hogy bûvölõ tekintetével megzavarhatná lelkünk

úlyát.

Missis Kittie-t a minden szépért, nobilisért és elegánsért rajongó szegény Wahrmann Richárd

fel, egy európai kõrútján egy bajor fürdõhelyen, ahol a kisasszony kreol komornája

ársaságában amerikai útját pihente ki. Az öreg Vanderbilt (ama szerelmetes ifjú atyja) nem

amerikai földre fia barátnõjét. A dollárok Bajorországban is jók voltak, és a missis

õsen gondtalan és elõkelõ életmódot folytatott, hogy az utazgató magyar sportsman

ét felköltse. Csakhamar sikerült W. Richárdnak megismerkedni a feltûnõ jelenséggel, és

müncheni Vier Jahreszeiten régi vendégkönyvében már egy idõre jelezték a missis és a

gavallér fogadói tartózkodását. Az ismeretségbõl szoros barátság, vagy tán még

fokú érzelmek is kifejlõdtek, Wahrmann Richárd Kittie kisasszonnyal és elmaradhatatlan

ájával együtt érkezett meg Budapestre. A kisasszony egy elõkelõ budapesti

vett szállást, ahol többnyire azok szálltak meg, akik a versenyek kedvéért igyekeztek

Budapestre. Sportsmanek, zsokék, bécsi és vidéki turflátogatók találkoztak esténként a hotel

õcsarnokában, de a missis ilyenkor sohasem hagyta el szobáját, legfeljebb feltûnõ arcbõrû

komornája suttogott a vidám zsokékkal.

A missis komornája maga is ragyogó szépség volt, aki nagy hódításokat tett az angol és

zsokék világában. Sok diadalra tett szert itt a kreol szépségû szobaleány, hevülékeny

átokat számlált ujjain a versenyüzem bajnokai, a zsokék és idomárok között, aminek

299

csakhamar az lett a következménye, hogy a szobaleány nagy összegekben és hallatlan

ével kezdett játszani a budapesti gyepen. A fekete szépségnek csakhamar babonás híre

a hírhedt fogadók között, csoportosan követték a játékosok, midõn start elõtt a

a totalizatõr bódéi felé elindult. És sohasem fizettek rá, akik bíztak a „fekete szépség

éjében.

Missis Kittie sohasem játszott. Látszólag minden idejét Wahrmann Richárdnak szentelte.

Ismeretséget sem kötött senkivel, csupán barátját, trénerét, Alex Reevest ismerte a magyar

érfiak közül. Az ifjú tréner gyakran ment jelenteni ownerének a gondjaira bízott telivérek

állapotáról, amikor is nem mindig találta otthon Wahrmann urat, ellenben missis Kittie

öbbnyire otthon tartózkodott, és átvette barátja részére a gondos idomár üzenetét. A

versenyek idején Alex Reeves már csaknem kizárólag úrnõje útján tudott

értekezni gazdájával, W. Richárd ugyanis akkor már meglehetõsen zavaros életmódot

. Éjszakáit többnyire a kártyázóasztal mellett töltötte, nappal aludt. Missis Kittie a

öslaui fogadóban, ahol a versenyek idején megszállott, egyedül sóhajtozott vacsora után. Így

ósággal idõtöltõ szórakozás volt számára, ha az ifjú tréner megjelent és referált a

Wahrmann-istálló telivéreirõl, valamint a másnapi versenyek eshetõségeirõl.

Így érkezett el a napja annak a versenynek, amelyben a kottingbrunni pályán Wahrmann

Richárd egyik lovának, Steetsmannek starthoz kellett állnia. A paripának éppen megfelelt a

ávolság, amelyre már többször ki volt próbálva. A tréner állítása és Wahrmann úr érzése

Steetsmann nem veszthette a versenyét. A gyõzelemben talán csak missis komornája

bízott, aki nagyobb összeggel fogadta Steetsmann istállótársát, egy addig semmi szerepet

játszó kancát. A komorna természetesen titokban tartotta fogadását, legfeljebb úrnõjének

árulta el titkát.

Természetesen a verseny napján Wahrmann lova rogyásig lefogadva állott a starthoz. Az

ó bukmékerek az utolsó percekben beszüntették a tikettek kiállítását, a totó-gépek csak a

Steetsmann számát kopogták, a paripa, mint verhetetlen favorit rohant el a starttól a zászló

ására. De csakhamar rémült kiáltás tölti be a pályát. A fogadók ezrei üvöltik Steetsmann

ét, amely a cél elõtt egyszerre lankadni kezd, hogy istállótársának, az alig ismert lónak

át a dicsõséget, õ maga mint jó ötödik ment át a célon. Wahrmann kivörösödött arccal

az egykedvû trénerhez, aki semmi magyarázatot nem tudott adni a versenyló vereségére.

Sokan emlegették e napon Steetsmann nevét a kettõs monarchiában, sokan elvesztették

elhelyezni vélt pénzüket a verhetetlennek hitt paripán.

Vahrmann úr jelentékeny veszteségét ismét a kártyaasztalnál próbálta behozni, míg missis

Kittie éjrõl éjre egyedül nézte a csillagokat a fogadó erkélyérõl. Azaz, hogy nem mindig volt

ül. Ebben az idõben már feltünedezett a kottingbrunni gyepen az a szürke cilinderes

érfiú, aki a missist még amerikai útja elõtt ismerte. És a kisasszonyban feléledtek a régi

érzelmek, titokban találkozott régi barátjával, és a találkozóról még a mindent tudó Alex

Reevesnek sem volt sejtelme, nemhogy Wahrmann úr gondolt volna ilyesmit a Jockey Club

ártyaszobájában.

A nõk érzelmei kiszámíthatatlanok, tudják ezt a világ teremtése óta a bölcs férfiak, de vajon

jutott volna eszébe missis Kittie hûségében kételkedni, aki úri barátja idomárján kívül

férfiúval nyilvánosan szóba sem állott? Lesütött szemmel haladt el a bámuló férfiak

között, és vacsoráját is szobájába hozatta, hogy meg legyen kímélve a néma, de annál

õbb férfitekintetektõl. Csak a „fekete szépség, a kreol komorna sejtette a közelgõ

változást, mert nagy titokban, mikor senki sem látta, csomagolni kezdett a hotelban. Így telt el

hét, mialatt Wahrmann minden idejét a színes lapok forgatásával töltötte. A hûséges tréner

300

nem találván õt odahaza, ismét csak úrnõjével közölhette, hogy a megvert versenyparipát, a

Steetsmannt a közeledõ versenynapon ismét starthoz állítja.

Steetsmann látszólag teljesen elhanyagolt versenyló volt, e napon a fogadási piacon múltkori

úfos veresége után Wahrmann egyetlen krajcárt sem reszkírozott lova gyõzelmére, a

özönség ugyancsak nem felejtette el Steetsmann utóbbi szereplését. A bukmékerek szinte

ánakozó mosollyal fogadták azt a szürke cilinderes idegen urat, aki az ablakon szórván ki

énzét, 16-ról 5-re fogadta le Steetsmannt jelentékeny poénokkal. A start pillanatában a

õr gépe felõl is heves csattogás hangzott. Valaki megbolondult, Steetsmannt „nyomta

a legnagyobb kasszánál mindaddig, amíg a csengettyû a lovak indulását jelentette.

Ebben az izgalmas pillanatban a kreol komorna missis Kittie fülébe súgta: minden be van

. A jegyek megváltva az esti gyorsvonatra. A missis némán bólintott. A közelben

álló Wahrmann mit sem hallhatott, hisz minden figyelmét Steetsmann szenzációs futása foglalta

. A paripa már a startnál megszökött a mezõnytõl, és elõnyét folyton növelve, diadalmasan

özelgett a cél felé. A közönség üvöltése közben reparálta Steetsmann múltkori kudarcát, de

az üvöltés nem az öröm kiáltása volt, hanem a vesztesek, a megcsalódottak jajszava.

Wahrmann ismét a trénerhez rohant, felelõsségre vonván lova futásáért, az egykedvû Alexet

most sem hagyta el hidegvére. A ringben az ismeretlen szõke cilinderes úr ürítgette

a könyvesek táskáját, majd a totalizatõr pénztáránál váltotta be tikettjeit.

Többet nem látták õt a kottingbrunni gyepen, de nem látták ott missis Kittie-t és kiváló

áját sem, akik az esti gyorssal ismeretlen helyre és búcsú nélkül elutaztak. Ugyanezért

émelyek Steetsmann gyanús szereplésével vonták összefüggésbe a missis eltûnését, de mi,

férfiak tudjuk, hogy a nõi szívek kiszámíthatatlanok.

(1922)

* * *

A BÉKEÉVEK SZÉP EMLÉKEI VASÁRNAP, A KIRÁLY-DÍJON

Rózsaszínû májusi délután Pejacsevich Albert gróf félrecsapja fején kemény, fekete kalapját

(nem cilinderét, amely az új lóversenytér megnyitása óta olyan divat lett Pesten, mint a béke

éveiben sem volt), zsakettben és csíkos fekete nadrágban ünnepelnek az urak, mintha

az esztendõket akarnák visszahozni, amikor még Király-díjakat futottak a pályán,

ázezer szem nézegette a felhõk furcsa alakulásait a látóhatáron, fodrásznõk, varrónõk,

áló nõszabók, rejtelmes életmódot folytató tipszterek és megközelíthetetlenül büszke

ákeresek jelentek meg a horizonton - álomba ringatta magát mindenki, akinek némi

ényjogosultsága volt pesti embernek látszani, amikor versenylovak és a versenylovak emberei

ék a városban, hogy megérkezett a Király-díj napja. (Ó, bizonyos, hogy a masszírozónõk

ályórával korábban keltek, a mágnások palotáiban korábban terítettek, és a polgári

ázaknál sem volt könnyû testi sértés azért, ha ezen a napon megkozmásodott a leves. Pest

ó, gyöngyvirágos fiatalkorát éli - százezer szempár borul el, ha déltájban rossz külsejû

fellegek jönnek a város felé a budai hegyek felõl. Élni vágyik minden cipõszalag a városban, és

ég a legöregebb gérokkok is azt hiszik, hogy újra divatba jöhetnek.)

*

1925-öt írnak az évszámlálók, és Pest olyan ragyogva lép elénk a kõbányai határban épített új

óversenypályán, mint valami ezüstlakodalmát ünneplõ násznép, amely tehetségén fölül is

ékezetessé akarja tenni azt a napot, amikor ragyogva és ifjan elindult azon a pályán, ahol

301

annyi öröm és balszerencse várakozott rá, ahol valódi, gáncs nélküli lovagok, majd tolakodó,

ús egzisztenciák nyújtogatták feléje a karjukat, hogy a zöld gyepre bevezessék. Pest a mai

Király-díj napján megint elõvette azokat a trükkjeit, amelyekkel hajdanában boldogult -

ábító volt és gazdag volt, jómódot hazudott, és szegény volt, könnyedén sétált végig a

, holott kétségbeejtõen szorította a cipõ, és szoknyáit, ruháit oly gondtalanul lengette,

az a májusi cserebogárral együtt termett volna. A boldog, unalmában kövéredõ,

ágában tokásodó vagy jólétében fogyasztókúrát használó Pest mutatkozik meg egyélután olyan nõi ruhákban, amelyeknek megrendelésénél, szabásánál, próbájánál kénytelenkelletlen

Turf-Kalender-olvasóvá válik az a csoszogó nõszabó is, aki koránál fogva már

ítve érzi magát a szenvedélyes dátumok hatásai alól... Igen, azok a nõszabók is izgalomba

öttek a városban, akik már olyan magánzóknak képzelték magukat, hogy sem az újholdat,

a májusi napot nem találták érdemesnek számon tartani kuncsaftjaik szempontjából - most

a Király-díj napján vakká varratták szabónõiket, õk maguk pedig az új lóversenytér

áról repesve várták mindazokat a sikereket, amelyeket a divatos, rózsaszínû ruhák a

elérnek. A nõszabók - de férfiak sneiderjei is nemhiába karikázták be ezt a napot a

naptáraiban. Pejacsevich gróf félrevágta kalapját, és lova - Montaltó - olyan tempóban

meg versenyét, mint akár azok a lovak, amelyeket Teleki gróf (Rascal gazdája) valaha

ált e verseny lefutása elõtt.

*

Montaltón kívül is mindenki ott volt, akinek valamely köze volt az ünnepélyes Király-díj

ásához. Már elõbb említettem azokat a gavallérokat, akik úgy megszokták ebben a

án országban a nehéz cilinderkalap viseletét, mint akár a háború alatt az egyenruhát.

Aminthogy valamikor a múlttá válott években nem sok sánsza volt annak a jelenlevõnek, aki

ürke ruha nélkül jelent meg a hiúság várában - ugyancsak napjainkban még a

hölgyek is csak azon férfiakra ajándékozzák pillantásaikat, akik a Magyar

Lovaregylet (Jockey-Club) megállapodása révén cilinderben ünneplik meg egy hét múlva is az

új pálya megnyitásának örömeit. Most a cilinder lett az az új divat, amelyrõl száz lépésnyire

az igazi, vérbeli sportsmant - habár e sorok sokat látott írója látott tegnap délután

ürtõskalapot olyanoknak is a fején, akik nem tekinthetõk kizárólagosan a lelkes lóversenybarátoknak.

A divat elõbb-utóbb mindig degradálja magát. Bizonyos, hogy Batthyány Elemér a

övõ heti versenynapokon már más kalapban fog megjelenni. Lefutották a Király-díjat, ezzel az

új pálya méltóan fölavatódott, a kövér, kis ügynökök jövõ vasárnap csodálkozva nézik, hogy

alól vetett arcátlan mosolyukra hozzájuk hasonló arcátlanság vigyorog vissza.

*

Fölvonultak a békeesztendõk színei is... Vörösek, fehér szegéllyel, feketék vörös sapkával,

örös csíkosok, kék ujjak, aranysárga sapkák, de a legnobilisabb volt az a szám, amelyet egy

öreg sportsman hordat lovászaival: a szalmasárgát az égszínkék ujjakkal. Zichy Béla gróf

ínei ezek - mindig tiszteletre méltóak voltak és maradnak azonkívül is, amilyen megjegyzések,

átkok, káromkodások kíséretében emlegették õt tegnap azok a polgártársaink, akik

áskával a nyakukban jelennek meg a lóversenytéren, és szokás szerint meggazdagodnak. Nem,

nem vittek haza bérházak vagy selyemharisnyák megvételére való összeget a ringjükbõl.

Az öreg gróf lova híven, csalhatatlanul, szilárdan, mint egy régi világbeli becsületszó, futotta le

ét. Favorit volt, és megnyerte a Király-díjat.

302

A népszerû József fõherceg debrecenies ötösfogata körül az automobilok százai. A hangulatos,

érzésû, elgondolkozó Király-díj elmúlása után az emberek megint visszazökkentek

ásos illemszabályaik közé, kesernyésen, gyanakodva, rosszat szimatolva futottak a kocsik

savanyú Pest felé.

(1925)

* * *

AZ ÚJ LÓVERSENYTÉR MEGNYITÁSÁN

VISSZATÉRT A RÉGI, SZÉP MÁJUSOK LEVEGÕJE

Az egykori pesti úriember, aki a fogadalmait, elhatározásait, babonáit komolyan meg szokta

: - a jövendõrõl beszélgetve fölemlegette:

- Akkor megyek megint lóversenyre, hogy ha komfortábli visz odáig!

És egykedvûen legyintett Alagnak, fanyarul mosolygott Megyernek - ezeket a lóversenypályákat

ójában sohasem tudta megszokni az igazi pesti ember. Mert megint más volt a csak

elérhetõ lóversenypályák közül a siófoki és a még boldogabb korszakba való

átralomnici és a tatai pálya - ide nyaralás, fürdõzés, üdülés és egyéb életvidámító okokból is

vala a pesti kávéházakból. De ugyan kinek jutott eszébe Alagon vagy Megyeren

ációzással is egybekötni a lóverseny látogatását?

*

Most már lehet a régi pestiek kedvenc járómûvén: konflison és fiákeren is kimenni a

óversenyre. A kocsiállomások körül két óra tájban hegyezni kezdik füleiket a lovak, markába

ítja az ostornyelet a kocsis, a kerekek pedig azzal a vidám pörgéssel indulnak meg a

övezeten, amely a régi Pesten volt szokásban, amikor a Magyar Lovaregylet versenydélutánjait

. Régi, elfelejtett, szinte emlékké válott arcok tünedeznek föl az útvonalon,

amoda az új lóversenytér felé, a rossz szagú kõbányai határra vezet. Néha úgy tûnik föl,

sem az arcok, sem a kocsik nem koptak meg, csak éppen el voltunk varázsolvaõre. A fiákerekben ugyanazok a hölgyek mutogatják harisnyáikat, csak éppen több

éket raknak azóta az arcukra, mióta Pesten lóverseny volt. A „számozatlanokban megint

átni cilinderes urakat, akik olyanformán öltözködnek ki erre a napra, mint a Király-díjakon

bécsi Derbykre szokás. (Tudvalevõ, hogy az elegáns ember Király-díj napján tette fejére

ára a fekete cilinderkalapot - és azután már csak legföljebb szürke cilinderben jelent meg a

versenynapokon, ha a divatban Batthyány Elemér gróf öltözködését fogadta el

ányadónak.) Igen, a lovaregyleti urak nagyon megbecsülték a megnyitó napot. Régen nem

Pesten ennyi cilinderkalapot látni, mint vasárnap délután a ligetteleki dûlõben.

Fölvonultak modern, gyárkémény formájú cilinderek mellett azok az ábrándosan ódivatú, régiépekrõl való cilinderek is, amelyekrõl a régi dandyvilágban annyi mondanivaló volt.

Olyan kivasaltan érkeztek a zsakettok és a csíkos nadrágok, mintha Budapesten a szabók

sem tettek volna, mint a lóversenytér megnyitásához adjusztálják a gavallérokat. Hajh,

öreg Dréher Antal bécsi fiákeros-kalapját nem láthattuk az új pályán, elmúlt Szemere Miklós

fülig érõ kalapjával, ama fehér kalappal, amelyre aranysárga szalag volt varrva.

*

303

Ámde egyébként mindenki sofõr vagy kocsis mögé ült vasárnap délután, aki azt hiszi magáról,

nála nélkül a fõváros társadalmi élete el nem képzelhetõ. Hiszen: a mágnásoknál ez

érthetõ, utóvégre elsõsorban az õ passziójukat jelenti a lóverseny. Természetes dolog, hogy

Batthyány Elemér leveszi fejérõl a nehéz kalapot, amikor végre ismét Budapesten futják a

Nemzeti- és Hazafi-díjat. Érthetõ, hogy Festetics Tasziló herceg elmerengve dõl karosszéke

ámlájára, amikor körülnéz a zöld gyepen. Sõt - tiszteletre méltó minden lovaregyleti tag

áhítata és meghatottsága, amikor az új pálya küszöbét átlépi. A dicsõséges, régi, szép idõk

visszatérõben, amikor májusban lóverseny volt Pesten, és ettõl az eseménytõl az egész

áros megbolondult. Az ifjúság pezsdül föl a fáradozó szívekben, és már csak a régi

ékekért is érdemes volt megérni ezt a napot, amikor a pesti pályán szólal meg ismét a start

ása.

De megható volt azoknak a polgári sorban levõ pestieknek a fölvonulása, akik valóban csak

szórakozásból járják a gyepet. Mily repesve üdvözölték egymást ezek a régi pestiek,

már azt hitték, hogy majd csak a másvilágon találkoznak újra! Milyen megifjodás látszott

, amelyek azt hitték, hogy egymást többé a pókhálók és ráncok miatt föl nem

! Hogy nyuladoztak egymás felé a viszontlátásnak örvendezõ kezek, mennyi mindent

éltek a szájak arról az idõrõl, amikor Pesten utoljára volt lóverseny! Itt-ott néha annyi régi

õsre találtunk, mintha a régi lóversenypályán járnánk, hál istennek, senki sem halt meg a

árosban azok közül, akik itt valaha valamit számítottak! Egy délutánra megelevenedett a régi

Pest összes kedves figuráival, szeretetre méltó embereivel, tiszteletre méltó hölgyeivel, akiknek

áit csak most láthatjuk valóságban, miután akkor, amidõn utoljára találkoztunk velük, még

hosszú szoknya volt divatban...

*

A megnyitásnak sportértékeirõl majd elszámolnak azok, akik ehhez a mérlegeléshez értenek -

én nem tudtam kellõ komolysággal és szakszerûséggel figyelni a paripák játékos futkározásait

, annyira érdekeltek az emberek, akik kivirágosodott szemmel, nyíló arculattal, régi

õbeszédûséggel sétálgattak, mesélgettek, csevegtek, szórakoztak ezen a májusi délutánon,

egyszerre elfelejtették volna mindazokat a keservességeket, amelyek azóta érték õket,

án az utolsó hendikep után fölszaladt az oszlopra a veres golyó. Egy múltjában megifjodó,

erõfeszítésével régi életét és életmódját folytatni kívánó Pestet láttunk magunk elõtt

1925. május 10-én. Egy nagyváros lakosságát, amely egy nap alatt ki akarja törölni

ékezetébõl egy évtized gyötrelmes szomorúságait: ott akarja folytatni könnyelmûnek vagy

ölületesnek nevezett életét, ahol abbahagyta, mert ez a város már arra is rászorult, hogy a

óversenytéren szívhasson magába egy kis szabadabb levegõt. Ismét vidám, kedves, mulatságos

óhajt itt lenni mindenki, miután már a düh és keserv mérges éveit sikerült a háta mögött hagyni.

Egy élni vágyó fõváros népe találkozott a zöld gyepen, amely fõváros nem hagyja magát

, hanem élni akar, könnyelmûen vagy bolondosan: de élni.

*

Igen tanulságos délutánja lehetett mindenkinek a lovaregyleti versenypálya megnyitása. Rá

eszmélni, még a pesszimistáknak is, hogy ennek a városnak a lakosságában hallatlanul és

buzog most is az életkedv - fonnyadásról, csüggedésrõl, fáradtságról itt szó

lehet, ellenben annál inkább beszélhetünk a régi gyönyörû Budapestnek a reneszánszáról.

Régen volt ilyen ünnepély a városban, amelyen ennyire kézzelfoghatólag megmutatkozott

Budapest életgazdagsága.

(1925)

* * *

304

AZ ÁLDOTT, JÓ PESTI KÖZÖNSÉG

JÉGHIDEG IDÕBEN NÉZTE VÉGIG

AZ ÜGETÕ LOVAK ELSÕ DÉLUTÁNJÁT

(Nyolcezer látogató elõtt diadalmaskodott Cassolini hajtó

favorit Rendetlen nevû lovával)

Hiszen, ha Kutschenbach Róbert nyugalmazott százados úr nem volna olyan pedáns ember:

másképpen végzõdött volna az a bizonyos tavaszi hendikep, amely a budapesti gyepen a

divatbajövetelét jelenti - mondogatták turflátogatók, akik jobbára életben

az elmúlt esztendõkbõl.

Körülbelül mindenki (aki csak véletlenül el nem szökött a rákosi homokba) odakünn volt az

Erzsébet királyné úti pályán, bár a gonoszkodó szél sehogyan sem kedvezett a márciusi

átoknak. Az urak és az úrhölgyek korábban várták a tavaszt, amint öltözködésükrõl megítélhetõ

volt. Sok olyan téli holmi - apróság, városi bunda, divatos télikabát nem láthatta a

hendikep izgalmas lefolyását, amely apróságok például még a tavalyi õszi versenyeknél

jelenségek voltak. Úgy látszik, korán tavaszodott, a téli fölszerelések (a hölgyeken

és urakon) hamarább befejezték pályafutásukat, mint békeidõben. Március hetedike van, a

hendikepet futják - ugyan kinek jutna eszébe állatbõrökbe burkolózva megjelenni a

ályán, bármily dermesztõ az északnyugati szél.

Az Erzsébet királyné úton körülbelül ez az ál-tavasziaskodás a föltûnõ Kutschenbach Róbert

százados pedantériáján kívül. A százados, aki az indító emelvényén szokott állani

özönségesen, nyilván némi szenvedélyt, némely vérpezsdülést, valamilyen izgalmat óhajtott

õidézni úgy a téli szõrben melegedõ lovakban, valamint a téli szõrözetüket nagy részben

õzött turflátogatókban. Mitõl izgul a vérbeli sportsman az Erzsébet királyné úti pályán?

Izgul a starttól, amikor tizennégy kétkerekût lát maga elõtt (ami például Badenben mindennapos), izgul a Novák nevû hajtótól - akinek nevét a nem sikerült startok idején

szigorúsággal emlegeti a nyugalmazott százados, mivelhogy ez a bizonyos

Novák mindenáron meg akar szökni a lovával, amely kísérlete a közönség nagy részében

éssel találkozik; izgul ez a közönség még az alattomosan fújdogáló széltõl is, amely

ületes tüdõgyulladást jósol a tavaszi hendikep emlékére.

No de mindegy, a télikabátok, bundák és egyéb apróságok megközelítõ értékének papírkoronái

ár a kalitkás emberek kezei közé vándoroltak, az úgynevezett „nagy kasszáknál (a

étszázezer koronásoknál). Rendetlen nevû ló lett a favorit, amely lovon tavalyiban Sennyei

óf (a mostani igazgató) szép eredményeket ért el játékos kedvében, amely kocsiló

ában egy Steinmetz nevû úr tulajdona.

A gyalogsági százados is beleun végre, hogy ama szimplex embereket, a versenylovak hajtóit

ás rendre oktassa - elindítja a tizennégy kocsit. A kocsisok a lovak közé vágnak,

õzködnek, fújnak, trombitálnak, a kanyarulatnál csaknem kiborítják egyik társukat, a magyarosan

Benkõt, aki pedig nem is egészen reménytelenül hajtott ebben a versenyben. Az

ügetõsport ismerõi mondják, hogy Benkõnek, bár óvatosan hajtott, a külsõ pályán váratlan

nélkül nem az istállóknál kellett volna végezni balsikeres versenyzését. Bár ez

örökben nem szokásos: - a nagy tudású Cassolini Luigi nevû hajtót mondják mostanában

és tavaly is az ügetõsport Machiavellijének, ami mindenesetre csak megtisztelõ lehet az Il

305

Principe ötszáz esztendõs szerzõjére nézve. Mondom, akadtak némelyek az Erzsébet királyné

úti versenypálya vékony kabátos látogatói között, akik a Mediciek történetíróját emlegették,

a reményteljes Kairó nevû ló összetörött kocsijával megállott. A kitûnõ és elszánt

Cassolini ezután minden nagyobb megerõltetés nélkül hajtotta be a bírósági páholy elé

Steinmetz úr lovát, ahol fotográfusok - ennek a szegény pesti életnek reménykedõ aspiránsai -

üdvözölték õt masináikkal, valamint sok tapsot nyert lókereskedõi, kávéházi alkalmazotti,

ányzenészeti körökbõl.

Tulajdonképpen csak annyit akartam följegyezni e mogorva, kellemetlen, sok ismeretlen

, sohasem látott páholylátogatóval népes délutánról, hogy végre kezd megmutatkozni

mai Budapest igazi arculata. Az olcsó helyen zsúfolt, de szomorú nézõtér, az elsõ helyen egykét

égi figura, aki önámítására manapság is az egykor békebeli jókedvvel üdvözli egymást az

õ hivatalos versenynapon. Felkiáltanak, paroláznak, ölelkeznek is, amint ezt megszokták a

égi tavaszokon, de ha volna olyan hely, ahol senki nem látná õket: bizonyára könnyeket

örülnének a szemükbõl.

A publikum a régi jó barátságos sár helyett hideg kövön koptatja a cipõje talpát. Vaskorlát védi

hajtókat és a lovakat, hogy a publikum meg ne cirógathassa õket.

(1926)

* * *

A SZÁZESZTENDÕS PESTI LÓVERSENY

Hát ez is lehet - már a lóverseny is százesztendõs lett magyar életünkben? - kérdezzük

ámulva. - Hiszen mintha csak tegnap kezdõdött volna - a régi turf hõsei: a Blaskovich Ernõk,

Szapáry Ivánok, Esterházy Miklósok, Üchtritz Zsigák olyan közel élnek emlékezetünkben,

akármelyik tavaszi délután végigkocsikázhatnának a Kerepesi úton a lóversenyrõl jövet,

sem csodálkozna rajtuk a városban. Sõt azon sem képednénk el, ha az álmot kidörzsölve

ünkbõl: a sportlapokban megint Kisbér, Kincsem, Tokió, Rascal nevével találkoznánk -

, mintha csak tegnap lett volna, hogy gyõzedelmesen futamodni láttuk õket a városligeti

! És betérve a régi sportsman-kávéházakba, az egykori Váci utcai Korona tubákszínû

bolthajtásai alá vagy csak a Kerepesi úti Kincsem-kávéházba, ahol ugyan igen ordináré

éra volt, de a legjobb tippeket lehetett kapni: azt vennénk észre, hogy a sarokasztalnál

égi divatú szalonkabátokba, nanking nadrágba öltözött gavallérok Bruce Lowe vagy

Robertson tenyésztési módszerén vitatkoznának. (Olyasféle dolog ez, mint a vigéc álma ama

égi Dickens-regényben, aki a nyugalomba helyezett postakocsin együtt utazik a száz esztendõ

elõtti utasokkal.)

De hát nézzük: valóban száz esztendõ múlott volna el azóta, amióta Magyarországon angliai

ódszerben lovakat futtatnak?

*

A magyar lóversenyzés megalapítójának általában Széchenyi Istvánt mondják, aminthogy a

Lánchidat sem lehetne elképzelni e nemes név megemlítése nélkül. Pálik Béla festményein

óban úgy látjuk a szürke nadrágos, fekete frakkos, fatermörderes Széchenyit, amint angliai

ípusú hátaslovon sétál a pesti Duna-parton, és a háttérben a fekete körszakállas, csavart

ájú, hullámos hajzatú, szomorú arculatú gróf megett már olyan nagyoknak látszanak a

házak, a Duna-parti paloták, amilyen óriások akkor sem lehettek, amikor Széchenyink

306

már Döblingben fogadott örök kvártélyt. (A hû barát, Wesselényi Miklós ebben is osztozik

ával, azzal a különbséggel, hogy még a döblinginél is szomorúbb házban, a gräfenbergi

ógyintézetben telepedik meg.)

1827-et írnak a kalendáriumok, amikor tavaszi idõben az elsõ lófuttatást rendezik a Pest

rákosi mezõn, amely a magyar történelemben odáig csak országgyûléseirõl volt

. Van ugyan feljegyzés arról, hogy Örményben Hunyady József gróf már 1822-ben

paripákat angliai módszerben, de valódi népszerûségét, szenzációját a lóverseny a

Rákoson éri meg elõször, amikor Széchenyi gróf Angliában vásárolt hosszú farkú, hosszú

örényû pejlován az urak csoportjától kísérve kilovagol a mezõre. Lóháton és hintón (sõt

-másik, öregebb dáma: gyaloghintón is) érkeznek a futtatás helyére a Bécsbõl lerándult

õhercegek, akik még sohasem láttak ilyesmit, pedig lovakban mindig bõvelkedett a bécsi

. Ott vannak a Hunyadyak, az Esterházyak, Károlyiak, Batthyányiak. És mögöttük,

búcsúra menne: dûl a pesti nép, a strimflis nadrágú uracsok, lombos szoknyás, virágfejnagyságú

hölgyeket vezetnek karjukon, vagy feszítenek egy akkori pesti bérkocsiban.

Munkába állítják a gödöllõi, kartali, aszódi fuvarosgazdákat, akik a kerepesi vámnál

árakoznak utazó pasasérokra. Targoncákon tolják kifelé a lacikonyhák felszereléseit, a

ütõket és boroshordókat, és a hajóhídon megérkeznek Pestre a budai polgárok is, hogy tanúi

a fantasztikus lovaskapitány legújabb bravúrjának, miután a minapában az egész város

láttára, megbokrosodott paripája miatt csaknem a Dunába veszett.

*

Szívesen hallgatjuk ezeket a százesztendõs regéket is, de mégis közelebb érezzük magunkat a

lófuttatás történetéhez, amikor ifjúkori emlékek, gavallérok és nemes paripák nevei

ülnek fel bennünk, amely neveket egykor mindenki ismert Pesten, amely neveknek

õit vagy a városligeti gyepen láttuk futamodni gyönyörû hölgyek kendõlobogtatásai

özben, hol meg gyönyörû kocsikon hajtatni a Sugár úton, amikor ugyancsak egy egész város

érdeklõdõ tekintete kísérte szeretõ figyelemmel a népszerû paripatulajdonosokat.

Mennyi minden képzelmet jelentett ez a szó Pest ragyogó ifjúságában: versenyló!

A versenyló már nem is számított közönséges négylábú állatnak, hanem valami varázslatos

üneménynek, amelynek patáiban (csaknem azt írtam: kezében) a bõség szaruja van, amelybõlõség, hírnév és vagyon árad nemcsak a versenyló tulajdonosára, hanem azokra is, akik a

óval közelebbi ismeretségben vannak. Darley Arabián, Byerly Türk, Godolphin

Arabián, Belgrade Türk, Alckok Arabián: az angol telivértenyésztés õsei, amelyeknek kimondott

hallatára az angol mezei pályák szénaszagát érezzük, fanyar, õszi levegõjû St.

Legereket Doncasterben, Oaksokat és epsomi Derbyket. És a magyar versenylovak õsei: a

Cambuscanok, a Büszkék, a Kisbérek, a Talpramagyarok, a Stronziánok, a Buccanerivadékok,

családi táblázatait éppúgy ismerik vala a régi Pesten, mint akár fõúri

ét. (Sõt néha: még alaposabban!) És azok a versenylovak, amelyeknek élete,

ása nemcsak dicsõséget hozott gazdájára, hanem vagyont is, amely vagyonból másoknak is

. Kincsem, amelynek nyereményeibõl Blaskovich Ernõ Kincsem-palotát épített a

Reáltanoda utcában, de ugyanakkor egy kisebb egzisztencia szegény pincérbõl kávéháztulajdonossá

írozott elõre az életben, Kincsem verhetetlensége folytán. Patience, a

Festetich-kanca, amely ugyancsak kisebb vagyonokat hozott azoknak, akik a kancák

ásában bizakodnak, és ugyanakkor bukmékereket tett tönkre. Belvárosi ódon házak,

tulajdonosai élelmes emberek módjára „mutyit adtak a bukmékereknek: cseréltek

át Patience gyõzelmei után. Tokio, amelyet a bécsi Frohner vendéglõs a halálos ágyán

el Péchy Andornak és Wahrmann Richárdnak, akik aztán Üchtritz báróval megalakítják a

Comp. Matchlesst, és a jogászfiú, aki a régi Szerecsen utcai fogadóirodában egy pengõforintot

307

reszkírozott Tokio futásaira, olyan összeget kapott Sárkány úrtól, hogy ügyvédi irodát nyitott

õle. Ignác, amely azzal tette magát emlékezetessé, hogy megverte Tokiót, mikor is Tokio

, Frank Sharpe is Ignácot fogadta, mégpedig ötezer forinttal, amely összeget mai

ákba átszámítani szinte lehetetlenség. Rascal, a Király-díjak hõse, akit csikókorában a

magyar játékos, gróf Dégenfeld Imre vett meg egy árverésen, de tüneményes

õzelmei elõtt eladta Teleki László grófnak. Rascal három Király-díj nyerésével örökre beírta

nevét a magyar turf történetébe, de nagyon sokan emlékeznek reá azok a vakmerõnek

játékosok is akik Rascalra akkora fogadásokat nyernek, amely fogadások összege

évekre talpraállítja õket. Mert hiszen a versenyló tulajdonképpen csak akkor szép, amikor

lehet rajta, mióta Walpoole és Miller világjáró angolok megtanították a pestieket a

óversenyfogadásokra.

*

Nem csoda, hogy az elmúlt években, amikor még Pest bízott a maga ifjonti szerencséjében,

ümölcsözõ bátorságában: a lóversenyen sokkal hazárdabb játék folyt, mint manapság. Pest

úgy reménykedett a nyereségében, mintha a bécsi pénzemberek, Lackenbacher, Horner, Donrin

azért állnának odakünn a gyepen a pénzestáskával nyakukban, hogy a pesti álmokat

észpénzben valóra váltsák. Hogy lóversenynapokon emelkedett a kávéházak forgalma: az

természetes volt. A szegény néposztálytól sem lehet megvonni a mulatságot, még ha ez aájába kerül is, mert hiszen ezen a napon fog futni az a nevezetes versenyló, amellyel már

öbbször álmodott! Ámde nem kellett mindenkinek zálogházba mennie, hogy pénzt szerezzen aélutáni futtatáshoz, mert minden utcában, minden házban voltak uzsorások, akik ilyenkor a

uraságok voltak Pesten. Sreiber bácsi, a régi New York-kávéház karzatán

ította le üzleteit, és nem volt valami válogatós az üzletfelei megválasztásában. De

ával foglalkozott az a vörös sapkás hordár is lóverseny idején, aki egy-két évtizede

ámasztotta a falat valamely belvárosi vagy Kerepesi úti kávéház elõtt, és ez idõ alatt jól

a vendégeit. És uzsorás volt a vörös L. úr is, akit a Nemzeti Kaszinó környékén vagy

Erzsébet téri kioszkban lehetett megtalálni. Ámde õ legszívesebben fiatal mágnásoknak

kölcsönt. Váltóira még emlékeznek sokan mai fõuraink közül. Hát a különbözõ

szövetkezetek, törpe bankok nem azért voltak Pesten, hogy májusi vagy õszi lóverseny idején

énzzel ellássák a pestieket? A hotelportások nagy kasszát tartanak kezük ügyében, mert a

éki uraságok, a külföldi vendégek addig sem mulaszthatják el a lóverseny látogatását, amíg

énzük táviratilag megérkezik. És itt voltak a mindig feltalálható, mindig nyájas pesti

õpincérek, akik a lóversenynapi ebéd után a Pannonia télikertjében szívesen kiürítették a

énztárcájukat, hogy vidéki vendégeiknek módot adjanak a fogadásokhoz. Azt lehetne

, hogy lóversenyzés idején egész Budapest a játékra és mulatságra volt berendezve.

Naiv, bizakodó volt ez a város, elképzelhetetlennek látszott, hogy a lovak cserbenhagyják a

ük hívõket.

*

Hát még az istállótulajdonos mit jelentett a régi Pesten? Álomlovag volt õ, aki a szegények

álmaiban felragyogott, hogy bizalmat merítsenek belõle eljövendõ szerencséjükhöz.

A közfelfogás szerint az istállótulajdonos mindig nyer. Ha nem a maga lován, akkor a másén.

A lovaknak zab kell, a trénereknek és a zsokéknak pezsgõ (a régi lóversenytéren, ahol egy

üstforintba került egy pohár pezsgõ, a nyerõk is pezsgõt ittak), a barátnõknek új ruha,

áholy az orfeumba, gyémántos csokor Carola Ceciliának...

Az istállótulajdonos úgy szerepelt a régi pesti fantáziában, mint aki mindig kaviárt, osztrigát,

ástétomot eszik, az alázatosan köszöngetõ bukmékerektõl elveszi a pénzüket... Testvéri

308

viszonyban a lovával, amely akkor nyer, amikor õ akarja. A szép, fiatal nõk mind az õ fiákerét

ámulják az utcán, a színházban a szép színésznõk kacsingatnak, az orfeumban az õ fülébe

úzza a banda... õ az úr ebben a városban, hírnév környékezi, és nyereség üti a zsebét. Hát

ássuk, milyen is volt valójában az az istállótulajdonos, akit annyi legenda vette körül a

árosban?

Itt volt mindjárt Batthyány Elemér, akinek korábban kétfelé szoktatott kefe szakállát, majd

úlnõtt deresedõ szakállát, végül patriarkás fehér áll-lobogóját mindenki ismeri Pesten. Szép

élt át a gróf. Róla jegyzi fel a történetíró, hogy õ volt az, akinek karján, a tudatlan

Pest, a falusi kislány elõször a nagyvilágba lép. A politikával atyja, ama Batthyány vértanú

ékezete miatt nem foglalkozott, de annál inkább érdekelte a lófuttatás, amelynek tanulmányozására

öbbet jár vala Esterházy Miklós gróf társaságában Angliába, mint Széchenyi István.

Innen hozta lovát, Red Hot-ot is, amelytõl ama nevezetes versenylovai származtak, mint Gaga,

Ganache és Mindig, és a lótenyésztésben aranyérként végighúzódó Galopin-nemzetségnek

ági alapítója lett. Nos, Batthyány Elemérrõl nem nevelhetett magának vérmes

át a pesti polgári fantázia, mert a gróf remete módjára élt Borz utcai lakásában, ahonnan

a megszokott idõben távozott, természetesen leginkább a Nemzeti Kaszinó felé, és a

idõben tért haza, ugyancsak a Nemzeti Kaszinóból. Azoknak az angol

a típusa a nemes gróf, akik legföljebb a sport vagy a szép nõk kedvéért hagyják

megszokott foteljüket. Emlékezetem szerint nem folyt le lófuttatás Pesten az õ jelenléte

élkül ötven esztendeje, de nagyon gyakran feltûnt jellegzetes alakja a bécsi Freudenauban a

Derbymítingen és a kisebb magyar pályákon is, Alagon, Megyeren, Tatán, Tátralomnicon,

Siófokon, mert hiszen a lóversenyzésnek olyan kultusza volt nálunk, hogy a kisebb vidéki

árosok is tartottak évente lóversenyeket. Széchenyi dörgedelmes szavai, úgy látszik,

áltak a magyaroknak, amikor Lovakrul címû röpiratában megállapította, hogy a lóra

nemzet nem tud bánni a lovakkal. Batthyány Elemér életmódja örök mintakép

a magyar sportsmanek elõtt. Sohasem fogadott lovai gyõzelmére, de annál büszkébb

paripáira. Igaz, hogy a pesti néphumor mindig úgy állította be Batthyány személyét, mint

amolyan atyaúristenséget tölt be a gyepen, amely atyaúristenség jóvoltából annyira meggazdagodhatik

hordár is, hogy végre egész sült libát vihet haza vacsorára a családjának

végeztével az Andrássy úti Brieftõl. És ugyancsak Batthyány Elemért emlegették az

üreszsebûek, amikor az utolsó futam után gyászmenetben vonultak végig a Csömöri úton.

Csak a nõk emlegették Elemér grófot mindig bizonyos rajongással, mert tudnivaló volt felõle,

nagy tisztelõje a gyengébb nemnek, még különvonatokat is rendelt, ha Bécsbõl vagy

ékrõl egy szép dáma a pesti lóversenyre kívánkozott.

A Batthyány-korabeli istállótulajdonosok közül nem lehet kihagyni báró Üchtritz Zsigmondot,

ugyancsak mindenki ismert Pesten szürke szakálláról és lobogó, szürke üstökérõl, amelyre

tett kalapot. Õt mondták a turf tanárának, aki legjobban ismeri a lovakat. És az

Veszprém megyei szolgabíró is arról volt nevezetes, hogy sohasem fogadott,

égedett a versenydíjakkal, amelyeket a lovak bõségesen összenyertek, amikor Péchy

Andorral közösen tartott versenyistállót. Nyert Derbyket is és St. Legereket, de kedélye

áltozatlan fölényes, mondhatni, mindig bölcs és derült volt, akár hazahozta a kék szalagot a

õl, akár nem. A Nemzeti Kaszinóban pontban éjfélkor vette az esernyõjét, miután az

összes külföldi lapokat, képeslapokat, sportújságokat áttanulmányozta, és hazaballagott

Magyar utcai agglegény-kvártélyára. Tehát õ sem élte azt a nagyszabású életet, amelyet a pesti

ázia elképzel az istállótulajdonosokról.

Ugyancsak a Batthyány gróf „évjáratához tartozott az Öreglaki Nagyságos, akit némelyek a

különcének mondanak. Jankovich-Bésán Gyula, öreglaki földbirtokos volt õ, aki

arról volt nevezetes, hogy csupán passzióból futtat, mert még a versenydíjakra sincs

309

szüksége. Õ volt az, aki a háború elsõ esztendejében, amikor a lóversenyzés szünetelt: külön

óversenyt rendezett magának az alagi pályán az Ausztria-díj távolságára, mert volt egy

ója, amelyet az Ausztria-díjra nevelt. És miután az Öreglak nevû csikó a vele versenyre kelt

õsebb lovakat könnyûszerrel a faképnél hagyta a célkarikánál, az Öreglaki Nagyságos öröme

volt. Híres volt még Jankovich Gyula arról, hogy öregségére gazdag

ándékokkal látott el egy Magyar utcai úrnõt, aki a fõúri körökben szellemességérõl volt

, aki délutánonkint a Nagyságosnak felolvasta az újságot. Soha olyan jóízûen nem

szundikálni, mint a felolvasás alatt. Nem szeretett vonaton utazni, inkább kocsin járt,

már az ország minden részében voltak vasutak. Régi világbeli magyar földesuraság volt,

valóban úgy szerette a lovat, mint az megérdemelte. Szarvasbõgés idején azonban

vége volt a lóversenyzésnek, vadászni kellett menni, mert még volt egy folyosó az

öreglaki kastélyban, amely nem volt teleaggatva szarvasagancsokkal. Természetesen megtiltotta,

lovai távollétében fussanak, ott akart lenni lovai minden futásánál. Regényalak az

Öreglaki Nagyságos, a régi Magyarországnak gyönyörû alkonyodásából való alak, akire

végignézegetünk, amíg beköszönt a mindent eltakaró éjszaka. A pesti sportfantáziák

ábrándítására róla is meg kell írnom, hogy ételben, italban és egyéb élvezetekben nagyon

értékletes volt.

Hát az a kerecsen-szakireni, õsmagyar arculatú úriember, aki nyári hõben is felgyûrt gallérú

öltõben és zárt fiákerben robog ki a Pannóniából a régi lóversenypályára, hogy figyelõ,

, okos, de titokzatos tekintetével megborzongtassa azokat a versenylátogatókat, akik

arany-ezüst dressz ellen szándékoztak játszani? Szemere Miklós õ, aki vakmerõ fogadásaival

óban legendás alak lett a játékosok fantáziájában. A legkorrektebb urak egyike, aki valaha a

glóbust taposta, de a játékban olyan rettenthetetlen volt, mint honfoglaló õsei, akik egy

ál karddal rohantak le a Kárpátokról, hogy új hazát foglaljanak maguknak. A sportot jobban

sem szerette, mint õ, a világ legszebb nõjénél is többre becsült egy jó kancacsikót,

ért agglegény is maradt, mint legtöbben azok a férfiak, akiknél a nõ szerelmét pótolja a

szeretete. (A ló nagyobb konkurenciája az asszonyoknak, mint a vadászat vagy a

ás; ez utóbbiakat meg lehet unni bizonyos életkorban, de a lovat sohasem lehet

, mindig születnek új csikók, amelyeknek játékos futamodásában gyönyörködni lehet.)

Egy életírója így jellemzi Szemere Miklóst: „A gyep volt az õ szalonja, ahol az agglegényes

ágokkal és különc emberekkel teli fogadói szobája helyett csevegett hölgyismerõseivel.

Mindig volt néhány finom bókja az öregebb grófnék számára, hódolata az ifjú szépeknek,

régime-bõl ittmaradott idõs urak részére megbeszélni való témája, politikusoknak friss

ülföldi sürgönye, pillangóknak és színésznõknek tippje, bukmékereknek elveszteni való

ízezer koronája, sárkánynyakú versenyparipája, amelynek futásáért a ferenciek templomában

ádkoztak öreg, elszegényedett grófnõk, és az esõ ellen vastag felöltõje, széles esernyõje.

Az életíró (akit nem kell messzire keresni e sorok írójától) sohasem emlékezett meg Szemere

Miklós fogadásairól, amelyeket olyan gondosan épített fel, mint egy tornyot. Ha volt olyan

, amelyben bízott: fanatikusan, vakhitûen rakta fel a pénzt lova gyõzelmére. Gyakran már

ónapokkal, hetekkel elõre kezdett fogadni lova nyerésére a külföldi bukméker-irodáknál,

Bécsben, Hamburgban, Angliában, ahol jó ismeretsége volt. Néha olyan tõkéket helyezett el,

vagyonilag is megrendült volna, ha lovai nem nyernek. Eltolira, amellyel a Szent Istvándíjra

ályázott, csaknem egész vagyonát felrakta. És aki egy rövid fejhosszal nyert. Õ volt az a

istállótulajdonos, aki nemcsak nyert, de nyereségét megtartani is tudta. Sohasem

égedett meg kevéssel, mindig sokra ment. És szerencséje sohasem hagyta cserben, mert senki

ismerte a lovakat úgy, mint õ. Az akkori sportlapok már javában közölték a lóversenyesztendõk

eredményeit, az úgynevezett turf kalenderek minden versenyló történetét

öljegyezték, de Szemere Miklós nem hitt senkinek a világon, csak saját magának, s ezért

énkint, amikor a lóversenyrõl hazajött, két gyertyaszál mellett felütötte naplóját, és beírta

310

megfigyeléseit, amelyeket nemcsak a saját lovairól, de másokéról is tett a délután folyamán.

Egy-egy megjegyzés volt talán okozója annak, hogy Szemere Miklós néhány hét múlva

összegekkel fogadott egy versenyló futására, amely neki valaha megtetszett. Különcködéséhez

, hogy külön festõt tartott - a „lengyelt -, aki minden lovát megörökítette

, külön íródiákot tartott - az öreg Erdélyit -, akinek voltaképpen nem volt egyéb dolga,

magyarosan, õsiesen hangzó lóneveket kitalálni. Szemere Miklós úr minden nagy

ége, nagy vagyonossága mellett bízvást helyet foglalhat abban a könyvben, amelyet majd

magyar különcökrõl fognak írni. Ámde õ is egészséges életet élt, dorbézolásban nem vett

észt, ebédre egy darabka fõtt marhahúst evett paradicsommártással, a szobájában

tartott, és a pezsgõt kis kortyokban itta, részeg állapotban nem látták. Nem,

evett egy fogással többet a vacsorájához, még akkor sem, ha százezreket nyert

.

Hát az ódivatú cilinderkalapos, magas, csontos úriember, aki külsejében (kalap nélkül)

ább egy tiroli zergevadászhoz hasonlít, aki a pesti versenyszezonok kezdetén a Nyugati

ályaudvaron megérkezik, hogy a Hungária-szálló ódon batárján fogadójába vitesse magát:

ki volna õ más, mint Dreher Antal, a sörkirály. Azóta sok mindenféle királyokat nevezett

a néphumor: hol harisnyakirálynak, hol kalapkirálynak, hol virslikirálynak, mert a demokratikus

ék mellett a polgár szeret humorizálni is a maga fajtabelijein. De Dreher Antal

óban elsõ volt a maga szakmájában, a sörgyártásban, és nagy nevet vívott ki az istállótulajdonosok

özött is áldozatkészségével, sportszeretetével. Az öreg Drehert ugyan nem látta

ember, hogy valaha is odalépdelt volna hosszú lábaival a totalizatõr-kasszához, hogy

án öt forintot elhelyezzen. Ellenben otthagyta még a schwechati vadászatokat is, ahol

hofburgi fõhercegek voltak a vendégei, ha Pesten megkezdõdött a májusi

óverseny. Vékony, kis sétapálcájával, harmonikás nadrágjával, rövid, kis, szürke felöltõjében

nézte lovai futamodásait, nem sajnált semmi pénzt egy jó kancáért vagy egy jó

észménért. Tovább nevû lovával a Derby kék szalagját is megnyerte. Nomármost, az öreg

Dreherrõl, a schwechati nábobról igazán nem lehetett mondani, hogy a lóversenynyereségekbõl

öltekezik. Életmódjában mintája volt a takarékos embereknek. Miután kocsilovakat is

észtett: a saját lovain járt be vonat helyett Bécsbe, sõt nyári idõben szalmakalapos

égyesfogaton a kottingbrunni versenyekre is. Nem lehet semmiféle legendát feljegyezni az

öreg Dreherrõl, csak annyit, hogy típusa volt az áldozatkész sportsmannek, amilyen a fia is,

Dreher Jenõ, aki átvette atyja halála után a nevezetes istállót.

A mai sportfantáziák hõse az imént megnyert Király-díj és Magyar Derby révén, Sigray Antal

óf ugyancsak sportsman, nem égbõl pottyant az ölébe az a szerencse, hogy Naplopójával a

díjakat megnyerje. Az egykori fess huszárönkéntes minden sportban járatos.

Lovagolt úrlovasversenyekben, szenvedélyesen követte a falkát, gyakorolta a vívást, és a

pólójátékosnak mondják õt. Már huszonöt esztendõ elõtt voltak versenylovai,

figyelemmel kellett kísérni minden valamirevaló sportembernek, mert a fiatal istálló

Giddy Girlje második lett a Szent István-díjban. Harsona nevû lovával fejhosszal vesztette el a

Derbyt, de íme, most annyi esztendõ után helyrehozza a csalódást a csodálatos Naplopó. Sok

ával, áldozatkészséggel, sportszeretettel eltöltött esztendõnek az eredménye Naplopó

Derby-gyõzedelme. A sporttól távol állók csak az eredményt látják, és elképedve kiáltanak fel:

szerencse! Pedig a lóversenyen is úgy áll a dolog, mint az életben, hogy a vakszerencsét

éha pótolni tudja a kitartó munka, a szakadatlan energia és az alapos szaktudás.

*

311

Könyveket lehetne írni azokról a nevezetes istállótulajdonosokról, akiket a régi magyarországbeli

ószeretõ ember mintának tekinthetett a sport terén. Az Esterházyak, Wenckheimek,

Csekonicsok, Rothschildok, Springerek, a Károlyi Pisták, Baich Péterek, Luczenbacherek,

Péchy Andorok, Zichy Bélák, Mautner Viktorok, Geist Gazsik, Liptay Bélák, Harkányi bárók

éppen olyan ismeretesek voltak a régi Pesten, mint akár a tüneményes herceg, Festetich

Tasziló, aki különvonaton utazik lovai versenyzéséhez Pestre vagy Bécsbe. Egy-egy régi név,

felmerül az emlékezetünkben, olyan világot jelent, amely többé sohasem fog visszatérni.

Szinte a történelem harangjait véljük például hallani, amikor a leglelkesebb magyar sportsman,

óf Apponyi Antal nevét leírjuk, akinek Montenuovo hercegnõ volt a felesége. Megtörténhetik

ég az Magyarországon valamikor, hogy egy császári vérbõl származott hercegnõ

esténkint bejárja az alagi istállókat, hogy személyesen gyõzõdjön meg arról, vajon lovai

-e elég abrakot, nem részeg-e a tréner, nem pipázik-e a lovász a szalmában, és másnap

ürgõsen telefonoz Lackenbachernek, a pesti bukmékernek, hogy lovát a holnapi versenyre

és ennyivel akarja fogadni? Szerencsére, az Apponyi név ma is a régi aranypengéssel

a turf históriájában, a régi Antal gróf elsõszülött fia révén, aki éppen úgy szereti e

, a paripát, a versenyt, mint az egykori fekete-világoskék színek megalapítója.

*

Sokat kellene még mesélgetni a százesztendõs lóverseny híres lovasairól, akiknek úgy ismerte a

ét a közönség, mint az ünnepelt primadonnákét, a turf csodabogarairól, a lótudósokról,

ülöncökrõl, szélhámosokról: hiszen száz esztendõ alatt sok minden megtörténik a legjobb

ádban is. Hát még mennyi mesemondás lehetne azokról a régi, kedves emberekrõl, akik

évtizedeken át figyelték a csikónemzedékeket, mintha valamely atyafiság fûzné õket

áshoz, pedig csak annyi volt, hogy az emberek tovább élnek, mint a lovak, ezért ráérnek

ékezni a lovak apjaira, nagyapjaira, dédapjaira...

Bizonyosan még hivatottabb tollak is munkába veszik majd a százesztendõs Gyep történetét, a

ónikás meghatottan a szép emlékektõl, leteszi a tollat.

(1926)

* * *

AKI SZENT ISTVÁN NAPJÁN MEGGAZDAGODOTT

Szemere Miklósnak volt egy versenylova, Eltolinak nevezték, és a paripák váltakozó

éjével futkározott a gyepen, hogy mindennapi zabját megkeresse. Szemere Miklós,

nábobi hagyatékát annyit emlegetik mostanában, nagyon szegény legény volt még

. Nemigen tarthatott ingyenélõket maga körül; ugyanezért versenyparipáitól is megkövetelte,

azok legalább ennivalójukról, zabocskájukról gondoskodjanak. Ez a bizonyos

Eltoli nevû versenyló meglehetõsen szorgalmaskodott gazdája gondjainak könnyítésén,

Szemere Miklós ezért különös jóindulattal bánt lovával. Gyakran meglátogatta õt istállójában,

volt arra, hogy az istállók körül forgolódó emberek el ne lopják a zabot, mint ez már

ékezet óta szokásuk azoknak, akik a lovak etetésével vannak megbízva. A gazda

, dédelgette lovát; ha álmatlan éjszakája volt: még éjféltájban is fölkereste Eltolit,

lassankint jobban szeretett, mint akár a legjobb barátját.

(Különben is kevés barátja volt ennek a zárkózott lelkû, magányos, kedvetlen úriembernek.)

A lovászok, lóvakarók és más babonás emberek megesküdtek arra, hogy Szemere Miklós

élgetni szokott a lovával. A ló hûségesen válaszolt a hozzá intézett kérdésekre és ezért

312

nem akadt senki az istállóban, aki Eltoli abrakját el merte volna lopni. Csak lovasaival nem volt

égedve a versenyló. Rángatták, száját tépték, kellemetlenül ültek nyergében, sõt néha ok

élkül meg is verték, holott Eltoli mindig igyekezett kötelességének eleget tenni: a maga és

ája ennivalójáról gondoskodni.

*

Szemere Miklós számos ismerõse között volt egy angol zsoké, akit Cleminsonnak neveztek, és

pálinkát, bort, táncot és a cifra nõt szerette. Többnyire részeg volt ez a zsoké, mert annyi

énze mindig akadt, hogy a búskomorság, betegség és más emberi nyavalya ellen néhány vidám

felhörpintsen. Egész életében szerelmes volt egy Szilvia nevû színésznõbe, aki miatt

Angliát, mert az angol törvények szerint börtönbe zárták volna az adósságok miatt,

e színésznõ kedvéért vállalt. Cleminson Magyarországba, mégpedig Pestre vetõdött,

Szemere úr az Arany Sas címû fogadóban megismerkedett a boldogtalan szerelmessel.

- Ha kifizetné adósságait: Szilvia megbocsátana önnek? - kérdezte egy napon Szemere úr a sok

úfelejtõtõl alig eszmélt állapotú zsokét.

Cleminson földre vetette magát, amikor Szilvia nevét hallotta. Szemere úr pedig így szólott:

- Nos, én kötelezem magam, hogy összes adósságait kifizetem, ha ön hûségesen, jó ember

ódjára bánik lovammal, Eltolival.

Cleminson égre-földre esküdözött, rövidesen megbarátkozott Eltolival, kedvére lovagolta, de

, az ördög, a megszokott pálinka mindig a sarkában volt. S így Cleminson gyakran

észegen ült föl a versenyló nyergébe, amikor a pesti gyepen már elõre legyintettek kezükkel

õsei:

- Eltoli ismét nem fog nyerni, mert lovasa részeg, mint a csap!

És Eltoli nem nyert. Szemere úr búsult. Cleminson pedig megint csak esküdözött, hogy

álinkához többé nem nyúl, még ha kínjaiban megfeszülne is.

- Ha ön az életben még egyszer akarja Szilviát látni, akkor Szent István napján józan lesz! -

á egyszer Szemere úr.

- Józan leszek! - felelt Cleminson, mint már annyiszor az életben.

Szemere úr azonban most már nem hitt a zsoké szavainak, hanem szobát nyittatott a zsoké

észére az Arany Sasban és mindig maga gondoskodott arról, hogy a szerelmes angol esténkint

ózan fõvel feküdjön le, hogy másnapra ember legyen a talpán. A szobakulcsot a nadrágzsebébe

. A szállodai szoba ablakán e régi idõben még vasrács volt; Cleminson éjszaka sem

ászhatott ki onnan, hogy borzasztó szenvedélyének hódolhasson.

Cleminson józan volt. De boldogtalan. Párnái tele voltak könnyekkel.

- Se Szilvia, se pálinka. Mindez egy ló miatt! - üvöltötte néma dühében, és sarkával rugdosta a

árt ajtót.

*

Szemere úr pedig tovább látogatta Eltolit éjszakánkint, és a babonás emberek szerint lovával

megbeszéléseket.

S ezeknek a megbeszéléseknek lett az eredménye, hogy Szemere úr Szent István napja elõtt

éhány héttel kölcsönkért mindenütt, holott ez nem volt szokása. Kölcsönkért pénzt, váltókat

írogatott alá, minden vagyonát eladogatta, elkótyavetyélte az anyai örökségét, hogy

észpénzhez jusson. Még az inggombjait is eladta, mert azok gyémántból voltak.

313

És mindenütt, ahol lóversenyre lehet fogadni, Londontól, Hamburgtól, Berlintõl, Bécstõl

egészen a budapesti bukmékerekig (akiknek vezetõjük akkoriban Horner és

Lackenbacher urak voltak), mindenütt, ahol pénzt vesznek el a versenylovak esetleges

õzelmére, megfogadta Eltoli elsõségét a pesti Szent István-díjban. Már a nadrágja sem volt

övé, a hitelét pedig annyira kimerítette, hogy az Arany Sasban azon gondolkozott a

állodás, hogy ne mondja-e fel a pénztelen vendég kvártélyát.

A pálinka hiányában Cleminson õrült módjára üvöltött. Az ajtót feszegette. Az ablakon át

ítségért kiáltozott. Szemere úr éjjel-nappal a lova mellett tartózkodott az istállóban, és

Eltoli fülébe sugdosott.

*

Így következett el ama bizonyos Szent István napja, amikor Szemere úr kivezette lovát a

érre, szabadjára engedte Cleminsont zárkájából, aki természetesen a legelsõ

pálinkásboltnak akart rohanni, de Szemere úr vésztjóslóan rákiáltott:

- Cleminson, gondoljon Szilviára. Soha az életben nem láthatja õt, ha ma leissza magát!

A zsoké a pálinkásbolt elõtt megtántorodott.

- Huncut gazember legyen a nevem...

És egyetlen kortyot sem ivott a lóverseny elõtt. Kísértetsápadtan, minden tagjában remegve, de

fejjel ugrott a nyeregbe, amikor a Szent István-díjhoz csengettek. Eltoli annál vidámabb

a józan lovas alatt. Nagyot nyerített szinte kõbálvánnyá meredt gazdája felé, amikor a

kiugrott. Az egész Szemere vagyon volt a négy patájára bízva. Színaranyból való patkó

ül a lábára, ha gyõz. Ha elmarad, akkor pisztolygolyó a homlokába.

A pisztoly ott feszült gazdája zsebében; amely pisztollyal tán a gazda õt magát is kivégzi, ha

ódna lovában.

De Eltoli nem csalt.

És nem csalt Cleminson sem.

Szinte kísérteties alakban, mint a szélvész felhõi rohantak a cél felé, minden versenylovat és

megelõzve. A városban a tornyokban ötször kondultak meg az órák. Mégpedig

.

Ezen a napon lett Szemere Miklós az ország egyik leggazdagabb embere.

(1928)

* * *

314

A GYOMOR ÖRÖMEI

MAGYAROS VENDÉGSZERETET

Egyik kalendárium a másik után kivénült, ezt a kifejezést kezdtük lassan elfelejteni; amíg ez

én, midõn farsangot írnak a báli levelezõk, valamint a szabónõk és a muzsikus cigányok: újra

itt-ott a régi fogalom. Itt házibál volt, amely reggel végzõdött, amott lakoma,

az elsõ harangszónál káposztaleves fejezett be, néhol megtartogatják a névnapokat,

ezt az õsapák elrendelték, máshol egy ezüstmenyegzõ alkalmából mutatják be a legújabb

áncokat. A tudósító nem felejti el megemlíteni a házigazda magyaros vendégszeretetét.

Mit jelent ez? Talán gazdagabbak lettünk? Kiment az ajtón a drágaság, és belépett helyette a

ám megelégedettség? Egyiket sem jelenti. Éppen csak az a jelentõsége, hogy a módosabb,

õsebb emberek kezdenek ráeszmélni, hogy a megunt sopánkodás, nyakig érõ panaszkodás

vidám meghívásokkal is illik felkeresni barátaikat, ismerõseiket. Kezdenek rájönni, hogy

vagyonnal bizonyos társadalmi kötelezettségek is járnak, adakozások, felülfizetések,

éros tempók, terített asztal, nyájas arc, amelynek akkor sem szabad elkomorulni, ha

-másik szívesen látott és egyébként jó magaviseletû vendég bizalmas eszmecserére hívja a

ázigazdát pillanatnyi pénzügyei rendezéséhez. A gazdag ember egészsége is megkívánta, hogy

lássa mindig azokat az egyforma, szomorú, életvesztett vagy dühös, karikában forgó

, amelyekkel manapság léptennyomon találkozik: a nyugodt álmához, a lelkiismerete

ásához tartozik, hogy nyájas, boldognak tetszõ arcokat, a hölgyekre az 1913-as

álkozással és hódolattal tekingetõ szemeket, lágyan udvarló szájakat, örök barátságra

ó poharakat is lásson maga körül.

Jólesõ hiúság simogatja a lelkeket, amikor az emberek egymás kedvéért kiöltözködnek, frakkot

szmokingot húznak, a hölgyek a legszebb ruháikban ülnek a vacsorázóasztalhoz, múltszázadbeli

ólásokkal fogadják a leveseket, pecsenyéket, tésztákat, elismeréssel bólingatnak

borospohárnak, és belõle nagy kortyot nyelnek, tréfát mondanak a sajtra, csodálatos elragadtatással

álasztanak a szivarosládikóból, és mindig akad egy hatalmas étvágyú ember, aki

általános ünneplés közepette harmadszor is vesz a töltött káposztából, amilyent „a nagyatyja

evett.

Nem a legutolsó élvezet az evéstõl és ivástól kipirult arcok között házigazdának lenni,

ínálgatni a menyecskeképû almákat, párolgó feketéket, ügyelni a kiürített poharakra, eltalálni

vendég óhajtását, kellemetes, mindenkinek hízelgõ témákat tartani felszínen, kártyát adni a

ártyásoknak, a hervatag szépasszonyoknak választékos udvarlót, a tudó mellé buta embert

ültetni, a vitatkozóhoz méltó ellenfelet, a férjhez kívánkozó leánykához örökös võlegényt, a

élõhöz partnert, vénasszonyhoz pletykás szomszédot, szomorú vendéghez víg hahotázót,

bohókás pohárköszöntõrõl, mindig könnyû lábú táncosról, költõrõl, aki verseit

, muzsikusról, aki elõveszi hangszerét. Ó, nem utolsó dolog baráti hangulatba

férfiakkal és megelégedett nõkkel kezet fogni, midõn éjfélt kongatnak, a toronyórák

és a vendégek hazafelé szállingóznak.

Magyaros vendégszeretet! Nem is olyan ritka vendég már a városban, amikor az emberek

égre elhatározzák, hogy évek óta elkövetett mulasztásaikat végre helyrehozzák.

(1922)

315

*

A PESTI KOSZT

Szidták, talán még most is szidják õkelmét azok a vidéki és pesti háziasszonyok, akik maguk

állnak oda a tûzhelyhöz, a kenyereskemencéhez, a kamara polcához, a zöldségesverem

ához és a pince gádorába. Azt mondják róla, hogy megrövidítõje, elkeserítõje az életnek,

ismeri azt a bizonyos jó családi ízt, amelynek benne kell lenni minden étel zamatában, a

ás fûszerében, az egyszerû pörkölt savában; a húsleves párolgásában, a házi kenyér

ósságában. Nem ismeri a szûz, tiszta zsírt, amelyet szellõs, árnyas kamrákban tartanak a

éki házaknál; nem tudja a barackfa parazsát, amely a legjobb bizonyos rostonsültek

észítéséhez, sem az akácfa hevesen szeretkezõ lángját, amely nélkül frissensült nem

épzelhetõ; de még csak a szõlõvenyige magasra röppenõ lángnyelvét sem, amely így szüret

áján azért van, hogy felvidámosítsa a legzártabb szíveket, és megfõzze a feketekávét, amely

élkülözhetetlen a zsíros kosztok után.

De nem ismeri még a vásári lacikonyhák és egyéb duttyánok messzirõl jeladó, kék füstoszlopát

, amely a vásárban irányítja azokat, akik jó vásárt csináltak, valamint azokat is, akik

égtek valamely rossz vásár következtében - hogyan ismerhetné hát azokat a szívderítõ, jó

ívánságokkal teli ízeket, amelyek ilyen helyeken feltalálhatók? Nem gyõzi már követni az

úgynevezett háborús szakácskönyvet sem, amelyet a németek találtak ki, mikor szorulni

a kapcájuk, amelyet mi is kénytelen-kelletlen követtünk, amikor nagyhangú emberek

ák a jelszót, hogy csak akkor nyerhetõ meg a háború, ha testileg lekoplaljuk, pedig az

ág belsejében mindig akadt volna még ennivaló... Hogy a régi szakácskönyvek bõséges

ításairól, kincses feladatairól, két kézzel pazarló tudományairól ne is beszéljünk. A lelkek

csak megnyugodnak a háború elmúltával, beforrnak a sebek, de hajh, a konyhák

ûzhelyein még mindig azok az elégedetlen, dühös kezek tologatják a karikákat, melyek itt

örcsössé elkeseredtek.

A kacsák még mindig nem az elhízottságtól bicegnek a pesti konyhán, hanem azért, mert ilyenöcögõ járással jöttek a világra. A kakasok már évek óta lemondtak arról a nobilis divatról,

a vicces embereket megkukorékoltassák, amikor levesestál fedele alatt az asztalra

õket, hogy utoljára nézzenek majd körül ebben a szép világban. A Bécs felõl érkezõ

utasok már hírét hozzák, hogy az egykori császárváros fogadóiban ismét mindenféle

ülönösebb ceremónia nélkül hozza a pincér azokat a világhírû marhahúsokat, amelyeket a

pusztákról hajtanak fel. De itt nálunk még mindig ritka olvasmány az újságban az a

ékebeli hirdetés, amely disznótoros vacsorára, libamájpástétomra s egyéb jókra invitálná meg

városban járatlan idegent.

Igaz, hogy még meleg napok járnak, a szõlõhegyeken szálladoznak azok a füstök, amelyek a

ám vendégsereget, valamint a szabadban fõtt ételeket jelentik, pirosló levélzetû, külsõ

kocsmai verandákon nézik pirosló borukat a szerelmesek, akik nagyon szeretnek ily messzi

ákon helyet foglalni. Igénytelen, a nyárból itt felejtkezett csárdákban hallgatja még

idõjárás esetén a telivér pesti ember is a légynek azt a különös, õszies dongását, amellyel

úcsúdalát elõadja, de már esténként elõkívánkoznak a nõk ékszerei, hogy másvilágias

ükkel megsegítsék a szépséget vagy a szellemet annak dicséretében; szárnyuk nõ az

élyi ruháknak, uralkodói rangra vágyakoznak a színházi köpenyegek. Ilyen körülmények

özött nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a sok nélkülözésen átsanyargatott gyomor is jó

ád remeteségében, és beleszól a maga követelõ hangján az éledezõ õszi szezonba:

316

- Hol kapni a legjobb kosztot Pesten? Hol felejtették el leghamarabb a háborút? Hol mérik

a gyönyöröket, amelyek bizonyos életkorban a szerelem mámoránál is üdvösebbek,

élravezetõbbek? Hol szunnyasztja a konyha tündére a maga csodatevõ kanalával a sebeket,

bõven osztogat az élet, bár azt mondják, hogy már elmúlt a háború? Hol üldögél

ékebeli harmóniában az a bizonyos pesti Pali, akirõl azt szeretjük hinni, hogy a másik

átjában van, holott õt mindnyájan magunkban hurcoljuk?... Hol lehet enni Pesten, amint a

égi Pesten ettünk?

(1924)

* * *

AKIK AZÉRT UTAZNAK MESSZE FÖLDRE,

HOGY JÓL MEGEBÉDELJENEK

(Utazás Magyarországon 1924-ben)

- Hát arra a kedves, kövérkés, piros képû úriemberre emlékszel-e, barátom, aki mindig

álható volt valahol a személyvonaton, és legfõbb olvasmánya a vasúti menetrend volt,

nyelvcsettintve vagy elmélázva nézegette azokat az állomáshelyeket, amelyek mellett

tett villa és kés vagy pedig talpas pohár volt? Ha éppen nem ez volt a tennivalója a

élyvonat utasának, akkor csendesen malmozott ujjaival, és úgy elgondolkodott, hogy

észre sem vette útitársait... Megmondom neked, barátom, hogy min gondolkozott a

pasasér. Semmi máson, mint különbözõ ebédeken, amelyeket itt-ott a vasúti

ációkon elfogyasztott. Vajon van-e még abból a marhagulyásból ott a nyíregyházi állomáson,

hajnalban szoktak ott fõzni, mikor a kisvárdai vonat még téli sötétségben, befagyott

ókkal, ablakokkal megérkezik, hogy csatlakozása legyen a pesti gyorshoz?

Ez az egészséges, meleg ruhába, térdig érõ halinacsizmával és utazópokróccal is felszerelt utas

félt akármilyen messzi útnak a megtételétõl sem, mert hiszen a menetrendbõl teljes

ággal elõre megállapította, hogy merre és hol fog ebédelni vagy vacsorázni. A vonat

rázta õt össze annyira, hogy étvágya is elmúlott volna, hanem inkább megnövekedett.

A levegõváltozás felcsigázta a fantáziáját, így például a távolban emelkedõ füstoszlopról

azt hitte, hogy ott disznót pörkölnek; ha a Tiszán robogott át vele a vonat: odalent a

óban meglátta a víz mélyén úszó kecsegéket, és mindjárt aszpikot is képzelt hozzájuk; ha

örpe-erdõ mellett vitt el az útja, nyomban a fácánokra gondolt, amelyek szeretnek az alacsony,

élyes fákon tanyázni, és gesztenyével szokták õket megtölteni, hogy finom ízhez jusson a

éjük; a kopár mezõkön, amelyeket már megjelölt jeges kezével a tél, a nyulakat látta

ározni, amelyeknek különösen a gerincük omlatag (gombóccal és megfelelõ, savanykás

ósszal), ha kellõ számú napig fagyott odakünn a szabad levegõn.

- Ha Miskolc nevét látta a konduktorban, dehogyis a pislogó kocsonyára gondolt, mint ez a

emberek szokása, hanem arra a savanyú malacbecsináltra, amelynek apró csontjaiból,

ól mindig tartogat egyet emlékben (és szerencsevarázs céljából) a pénzeserszényében. Az

csak a legtermészetesebb dolog, hogy ha Kassa nevét ejtették ki valahol, valamerre a füle

ára, nem arra a dómra gondolt, amelyre a nagy lábú turisták szoktak, hanem a piros

ódarra, amelyet kora reggelenkint itt az állomáson falatozni lehetett, amikor még Oderberg

é magyar vonat indult. Szeged sok tekintetben lehet nevezetes város, de a mi emberünk

ább azért becsülte nagyra, mert ebben a városban van egy csárda a Tisza-parton, ahol

fõzik a halpaprikást. Ha pedig Bécs felé volt valami tennivalója, nem kellett görcsöt

317

kötni a zsebkendõjére, hogy el ne felejtsen ott fõtt marhahúst enni valamelyik jobb vendéglõben.

- De ne higgyük, hogy a kisebb vasúti állomásokon nem tudta emberünk a restaurációkat,

hajdanában mind volt valami specialitásuk. (Nem volt életrevaló ember, aki nem

, hogy Kunszentmiklóson az állomással szemben van egy korcsma, amelyhez mindig

elegendõ idõt a vonatvezetõk.)

- A mi emberünk akkor volt a legboldogabb, ha elmondhatta, mit és milyen körülmények

özött ebédelt Kolozsvárott, ugyanaznap milyen volt a vacsora Debrecenben... Nem is volt

fontos dolog, hogy közben kanavászban utazott, vagy varrógépet adott el részletfizetésre.

...Utazásaimban mostanában hiába keresem ezt a megelégedett, nyugodt, derûs mosolygású

úriembert. Mintha mindenki betéve tudná a menetrendet, nem studírozzák óraszámra (igaz,

regénykönyvet sem olvasnak, amely nélkül elképzelhetetlen volt a jóravaló utazó),

arról tudják az állomások jelentõségét, hogy az alulról jövõ vonatok hol és mikor

ák a legfrissebb délutáni újságot, Szolnokon vagy Hatvanban. Mintha többé senki sem

édelne vagy vacsorázna a vasúti stációkon, megint divatba jött a batyu, a tarisznya, az

élelmiszereskosárka, sõt a legkomolyabbnak látszó irattáskákból is váratlanul elõkerül egy

éj kenyér a megfelelõ szalonnadarabbal vagy szalámicsutkával...

Drága lett az élet.

(1924)

* * *

A PESTI EMBEREKET MEG KELL TANÍTANI ENNI!

(Ebéd utáni beszélgetés a „fiatal Gundellel

békebelinél 50%-kal drágább étlapról)

Én már akkor jártam „Gundel-hoz, amikor az ezüstfejû öreg Gundel a Blumensteckliben, vagy

István fõhercegben (a Stefániában, mint Pesten mondogatták) táplálgatta nevezetes

õztjeivel a pestieket. Természetes dolog, hogy mostanában, amikor a piacok és vendéglõkágaságától borsódzik mindnyájunknak a háta: az egykori „öreg Gundel-nek a fiát kérdezem

(akit némely öreg pesti vendéglõs-szaktárs még manapság a „fiatal Gundel néven

, bár tizenkét élõ gyereke van ennek a fiatalembernek). Ebéd után diskurálunk a

alatt, az imént fogyasztott rákoknak piros színei ismétlõdnek meg a fehér asztalterítõn

piros bornak ragyogó árnyékában.

- Kiszámítottuk - mondja Gundel -, hogy a „békebeli világnál ma ötven százalékkal vagyunkágábbak. A húsz év elõtti árakról beszélünk, amikor még híre-hamva se volt a háborúnak, a

harangszóra jártak ebédelni, vacsorázni, alig volt gyomorbeteg ember a városban, az is

öbbnyire a mértéktelenségtõl, a bõségtõl, a jó étvágytól.

- Hát igaz-e, hogy a kofákat kell megrendszabályozni? - kérdem.

- A kofa, a kereskedõ, a vendéglõs még manapság is a maga „békebeli hasznára, a szokásos

öt percentes keresetre dolgozik. Mert hiszen neki is meg kell élni a munkájából. Az

ók azonban elviselhetetlenek. A békebeli ötvenszázalékos drágulás az utolsó krajcárig az

318

állam kasszájába vándorol. A kofákat tehát hiába akasztanánk föl. Különben is vannak

özöttük ezredesek is, akik a háborút végigharcolták.

- Beszéljünk vidámabb dolgokról - indítványozom -, mert úgynevezett ebéd utáni hangulatban

, amikor a szomorúságos dolgok ártalmasak. Már a régi jó doktorok is nevetést

az emésztéshez.

- A pesti embereknek nincs emésztésük, mert egyáltalában elfelejtettek enni. Elfelejtenek

, ami valaha a rendes, nyugodt, hosszú terjedelmû élethez szükségeltetett. Így az evést

. Amikor megszólal a déli harangszó, amely valaha azt jelentette, hogy ebédelni mennek az

: manapság ürességtõl ásítozó vendéglõket lát. Jóformán senkinek se jut eszébe, hogy

ebédeljen, pedig mi, vendéglõsök, 12 órára mindig készen vagyunk az ebéddel. Mert

hisszük, hogy egy napon mégiscsak megokosodnak az emberek, és visszatérnek régi,

ált, egészséges életmódjukhoz. A harangozók azonban hiába harangoznak, a mindennapi

, a mai élet rettentõ küzdelmei a pestieket nem engedik elõbb az asztalhoz, mint aélutáni idõben, két-három óra felé, nem gondolnak többé azzal, hogy egészségüknek ártanak

, amikor állott ételnemûeket fogyasztanak. De nem tudnak már enni sem. Csak

ézegetem a vendégeimet, hogy közöttük a legtehetségesebbek is milyen sietve, rendszertelenül,

ág nélkül esznek. Az a vendég, aki a vendéglõssel, a pincérrel „együtt fõzött,

éppen úgy értette az ételek jóságát, természetét, ízét, mindféleségét, mint akár maga a

églõs: az a vendég nagy ritkaság még nálunk is, holott mi még „békebeli receptek szerint

õzünk. Néha egy hónap is elmúlik, amíg olyan vendégünk akad, aki például maga akarja

észíteni a fejessalátát, amely tudománynak valaha minden úriember birtokában volt. Nem is

ízlett neki az a fejes saláta, amelyet nem õ maga készített el a különbözõ ecetekkel,

árokkal, fûszerekkel. Manapság ritkán akad ilyen gondos úriember, pedig mi örvendeznénk

, és általában nem vennénk konyhánk lebecsülésének, ha a vendég maga kezdene

„fõzni. Így vagyunk a rákokkal is, amelyeket jóformán pörkölt vagy leves alakjában fogyasztanak

vendégek, mintha nem volna többé ideje senkinek arra nézve, hogy a fõtt rákkal maga

íbelõdjön, törje, nyesse, szopogassa.

Siet mindenki, mintha valahonnan elkésne, mert minden pesti ember, ha módjában van, manapság

áromszor annyi munkát vállal magára, mint békebeli elõdje. Úgy ugranak föl az ebédtõl,

elfelejtettek volna valamit. Olyan étvágytalanul, bágyadtan, a jóllakottság nagyszerû

érzete nélkül dobják bele magukat az életbe, mintha nem is ebédeltek volna. Az autó, kocsi

ül velük, mielõtt még a fogvájóhoz nyúltak volna. A vendéglõs pedig csak áll, néz,

álkozik hirtelen kiürült helyiségében, ambícióját keresztre feszítik, mert senki sem dicséri

ételeit, önérzete csökken, amikor azt látja, hogy jóformán maholnap nem is lesz már

üksége reá a világnak, mert az emberek napról napra elfelejtenek enni. Mi már megpróbálkoztunk

kétféle étlappal is. A gyomorbetegeknek extra-étlapot készítünk, más étlapot adunk

egészségesek kezébe. Persze, ma már csak a regényíró urak találhatnának ki olyan

ényhõst, aki végigenné az étlapot felülrõl lefelé és alulról fölfelé. Újra meg kell tanítani

Pestet: enni.

- A drágaság! - mondom.

- A drágaság - feleli reménytelenül vendéglõs barátom.

(1927)

* * *

319

PESTI GASZTRONÓMIA,

VAGY A FORGALMI ADÓ MULADOZÁSA

- Már régen vártuk õket, mindnyájunk Markó utcájában: mikor szabadulnak végre. Sétálgattunk

örtönablakaik alatt, mint vidéki gigerlikorunkban a fenszterpromenád idején. De most

égre itt vannak kedveseink, a börtönõrök kaput nyitottak nekik, miután büntetésük ideje

árt. Igaz, kissé megöregedtek a fogságban töltött esztendõk alatt.

Így például alig ismerünk rá a Gombára, erre a nagy kalapos, kis emberre (aki mindig

ízekkel jelent meg asztalunkon, mintha jóságos meséket mondogatna erdei

életmódjáról).

Vénkisasszony lett a Petrezselyembõl (mintha régen elmúltak volna azok a bálok, amikor õt

ég táncba kérték tavaszias üdeségében). Sehogy sem tudjuk az ifjonti hevülékenységeket

ölfedezni színeiben, ízeiben.

Valamely nagy csalódáson mentek át a Kalarábé, valamint a Hagyma is, mert olyan fásak,

ények lettek, mintha már soha többé nem jutna eszükbe Tavaszuk, amikor mindenkit

ölvidámítottak, aki szereti az élet újdonságait. Ezt a Hagymát valóban csak a színpadra lehet, kivénült aktorok nyomába; a Kalarábé pedig lassan abba a korszakba jutott, amidõn

ölteléke nélkül mit sem ér õkelme, aminthogy az elmúlt fiatalságot próbálja darabideig pótolni

mûveltség, intelligencia.

Hát ahhoz a kedvetlen, fanyar, csípõs öreghez mit szóljunk, aki Retek név alatt jön ki

örtönébõl, ahol ifjúságát, piros és fehér éveit feketére festette, mint valami eldurvult, öreg

, aki Romeóként ment valaha szerelem miatt fogházba, most pedig csak rossz szagú

ékei maradtak meg az életbõl?

De közelegnek a Lencse-kisasszonyok is, akik annyit szerepeltek a régi német szentimentális

ánokban, ahol tudvalevõen a lencsés borsóföldeken történt minden szerelmi vallomás, mert

a házassághoz tartozott. Ó, mennyire jóllaktak már a madarak ezekkel a lencsékkel,

ókkal, babokkal, kásákkal, kölesekkel! És mit akar itt a miniszteri rendeletben szabadlábra

között például a Sóska, akinek legkorábban szokott szerelmet vallani tavaszonkint

gasztronómus, aki évszakok szerint osztja be étvágyát? A sóska tán akkor volt fiatal,

az operettbeli Angol asszony leányai jártak kánkánt a régi Népszínházban.

A Spárga, aki kedves, ifjú hölgy volt asztalunknál, mély hangú, férfias aggnõ lett, aki

álkozik, és vastag szivart rágicsál.

A Paradicsom, amelynek pirulását, növekedését oly figyelemmel kísérik vala mindazok, akik

reggeleken sétákat szoktak tenni veteményeskertjeikben, mintha ifjú szüzek fejlõdését

ék: kiöregedetten a befõztek munkájában, valamely tétlen üvegbe kívánkozik immár,

majd egykedvûen várja az idõt, amikor majd megint szüksége lesz a gazdasszonynak rá.

Ekkorára lett szabad szegényke, amikor már úgy megkövéredett, mint egy asszony a

éve felé.

No, de a Tengeri, ez a régi csõsz, akit a legférfiasabbnak mondanak minden kapásnövények

özül (mert hisz mások hizlalására, eltartására fordítja minden erejét, õ maga legföljebb csutka

ában élvez valamit az életbõl, amikor lángra lobbanhat, hogy elmondja végre szerelme

örténetét), mondom, a tengeri még aránylag üdén tért vissza fogházviseltségébõl, mert férfias

övény: jó fogak és jó gyomrok kellenek hozzá mindössze, hogy megtanuljuk tõle az önzetlen,

életet, amelyet egy ilyen tengericsõ tölt el a maga túlvilágában, egyhangúságában, a

özös ügynek dolgozva, növekedve, mint a növények közkatonájához illik.

320

Hát a Krumpli, akit Pesten álnéven burgonyának emlegetnek, mit mond az õ kiszabadulásához?

Azt mondja, hogy Szabolcsban annyi termett belõle, hogy már a helybeli sertések sem bírják

, ezért küldték el világot és szerencsét próbálni Pestre.

Ha fiatalos hírlapíró volnék: még elmesélhetném beszélgetéseimet („interjú-nak is mondják) a

énült káposztával, az immár szagosodó savanyú káposztával, amelynek odõrjei most már

égérvényesen átveszik pozíciójukat a kisebb vendéglõkben és élelmiszerboltokban - a penziója

é mendegélõ uborkával és zöldpaprikával; a tökkel, amely amúgy is sárgulni megy

ára a csûrök háztetõjére, hogy majd a falusi teleken cinkefogót csináljanak belõle; a

öldsalátával, amelyet többé a legtudományosabb orvosi eljárásokkal sem lehet megfiatalítani,

érhetetlen szilvával, és kedveskedéseibe belezápult kajszinbarackkal, amelyek most mind

ómentesek lettek, miután idejük lejárt. Kegyelmet kaptak a fináncoktól, hiszen már amúgy

számítanak sokat az életben. - Ez a legújabb miniszteri rendelet, mélyen tisztelt Szerkesztõ

Barátom, azt jelenti, hogy jóval túl vagyunk az esztendõ, az élet felén. - Gyümölcseink lassanmúlják.

(1927)

* * *

DISZNÓÖLÉS A MARGITSZIGETEN

- Vidámodjunk fel néha - mondom magamban, amikor a Régi kastély környékén járkálok a

Margitszigeten -, gondoljunk jó karácsonyokra is.

Hát legelõször az engedélyeket kellett megszerezni a disznóöléshez, miután a disznó másfél

ázsásan Alsódabasról falusi szekéren megérkezett, és a Régi kastély ama szobájába zártuk

éjszakára, ahol valamikor a nádorispánné komornái laktak. Ilyen óla még nem volt dabasiónak, de a szalonba mégse kvártélyozhattuk õkelmét, bár elég feltûnést keltett

öfögésével a Margitszigeten.

A disznó megérkezésének napján kendõvel jelt adtunk Drapcsiknak, a bocskoros csónakosnak

óbudai partra. Vízi fuvarosunk már tudta, hogy hozhatja Reichenfeldtõl a kellõ fûszereket,

csónakjába az óbudai hentest is, akivel a disznóölés körülményeit megbeszéltük.

- Rendben vannak az engedélyek? - kérdezte a hentes, miután a disznónál látogatást tett.

Kéznél volt mind a három engedély. Egyik a Sziget kormányzóságától, a másik az óbudai

ûzoltóságtól, a harmadik Geguss Dániel dunai kapitánytól. Megrakhatjuk a valódi disznóöléshez

ükséges tüzet a Régi kastély udvarán, a tûzoltók nem rohannak ide, hogy eloltsák.

- Csak egy kis hóesés is lenne - mondta az óbudai hentes, amikor a disznóöléshez szükségesmind szemügyre vette.

- Lesz az is - felelt Drapcsik, a hajós, vastag orrával az esti levegõben szimatolva, mert a hajós

észetesen nem ment többé vissza Óbudára, amíg a disznóölés be nem fejezõdik.

A hajósnak igaza volt. Amikor a hajnali harangszó, az ádventi áthangzott a Dunán, valóban

a jó finom hóesés.

- Ezt szereti a disznó - mondá a hentes, az udvar közepén meztelen karral állván, csizmaszárában

ésével. - Eresszétek ki a disznót az udvarra.

Drapcsik intézte a disznó elõvezetését, de nem valami nagyon imponálhatott a falusi disznónak,

az nyomban felborította a hajóst, és az udvarra futamodván, hangos röfögéssel vágtatott

321

neki a sziget bokrainak, bozótjának, kertjeinek, rétjeinek. Nagy disznó volt, úgy rohant, mintha

volna Dabason. Megkergette a szabadon járó õzikét, felugrasztotta fekvõ helyzetébõl

Szent Margit nyúlját, megriasztotta a kertésznéket, sikongattak láttára a lányok a virágházaknál,

állott Polónyi Dezsõ kutyáival, futamodásra bírta Paulay Erzsébetet, aki akkor

a szigeti sétákon tanulta, észrevétette magát Odry Árpáddal, aki itt csak Shakespeare

áival szeretne találkozni, már éppen arra készülõdtünk, hogy a helybeli rendõrség

õjét, Posnyákovics urat értesítjük a disznóveszedelemrõl, amikor az óbudai hentes

elkapta a falusi disznó fülét. A disznó megállott, négyen-öten vetették rá magukat, és

így sikerült a halálraítéltet visszavezetni a Régi kastély udvarára, a kivégzés helyére.

- Hm - mondta az óbudai hentes, amikor a disznóval végzett. - Soha életemben ilyen kutyaöggel nem volt dolgom, elszakította a mellényemet.

Igaz, hogy a hentes mellénye azelõtt is szakadt volt, igaz az is, hogy az óbudai hentes mindenóöléskor ezt mondja, de hát nemhiába hoztak Dabasról két hordó bort a disznóval együtt,

igazi óbudai hentes ért a hordó megszúrásához is. A hordónak nem volt eszébe megszökni,

ékén tûrte, hogy vérét vegyék. S eközben a szalmaláng felcsapott a disznó körül, hiába

énykedtek a kora reggeli járókelõk, hogy a disznó majd megint kiszökik a tûzbõl. A finom

szalma ragyogva égett a disznó körül, falusi származású cselédeim táncos lábakkal jártak

tûzrakás körül, Paulay Erzsébet végleg elfelejtette színházi szerepét, és hosszant állott a

, a szomszédok is mind dobtak szalmát a tûzre, egy kéményseprõlegény is elõkerült

, bár egyébkor nem látni, mint Újévkor.

- Szép disznó - mondogatták az arrajáró kocsisok, akik a disznópörkölés láttára leugráltak

ól, és falusias tanácsokkal segítettek. Nagyon jó dolognak mondják csizmatalppal

épni az elhamvadt szalmába: még jobb dolog a megpörkölt disznófülbõl vagy farokból egyát harapni. Kálnay László, öreg vidéki író barátom is elõkerült ekkorára, és mindenféle

deák mondásokkal segített a hentesnek teendõjében. A fûszereket szomszédasszonyunk,

kedves Földes Imréné kóstolgatta, mert a legnagyobb szerencsétlenség

abból, ha Reichenfeld hamisított paprikát küldött volna a disznóöléshez. A cinkék

ütyürésztek a fekete bokorban, és a gyalogúton ugyancsak fütyürészve közelgett Szép Ernõ,

ebben az idõben inspektor volt az Alsó-szigeten, és szeretett részt venni a társadalmi

ényekben. Szürke felöltõjét kölcsönbe vették lakásán olyan pesti dámák is, akiket a költõ

személyesen nem ismert, de annál inkább barátai. Persze, az alsó-szigeti fejedelem, Polónyi

Dezsõ se maradt el, és dörgõ hangon intézkedett az udvaron, mert idáig csak õ tartottótort a szigeten:

- Lenkey Gusztit nem szabad kifelejteni a meghívandók névsorából!

...S a disznó ezalatt gyönyörûen, rózsaszínûen, megmosakodva megfürdötten emelkedett ki a

ás hamvaiból. Most már alaposabban szemügyre lehetett venni õkelmét, mint kondor

ájában, talán a legszebb látványosság volt egy fertályóráig a Szigeten, mert az emberek

elismeréssel emlegették.

S emlegeti még manapság is néhány régi vendég azokat a kolbászokat, amelyeket a katonai

dobolásával aprított az óbudai hentes bárdjaival. Emlegeti néhány hálás emlékezet a

hurkákat, amelyek olyan bûvölõen sisteregtek, hogy darabidõre az egész életet és az egész

ödbe veszett Budapestet elfelejtették. Emlegeti a boldogult József nádorispán nagy

óterme a szalonnákat, füstölt húsokat, amelyeket más hely híján itt felakasztottunk. És

a szigeti disznótor felejthetetlen illatait, amely illatok darabidõre lepipálták a

ózsakertek emlékezetes illatát.

322

- Mikor kergetünk megint falusi disznót a Margitszigeten? - kérdezgetik az öregebb rendõrök,

a tél zúzmarája telepedik õsz bajszukra.

(1929)

* * *

KOMÓCSY PECSENYÉJE

Volt róla elnevezve vesepecsenye a Szerviták terén a kocsmában, de ligeti sétány is, ahol a

ányai nõk lesték a holdvilágot. Olyan nagy kalapot viselt, mint a vándorpiktorok, amikor

mentek, egyébként pedig sohasem terjedt annyira a népszerûsége, hogy fél esztendõnél

ább megmaradhatott volna bármelyik lakásban: a pesti háziurak akkoriban sem jártak a

Petõfi Társaság üléseire, ahol õ alelnök volt, ellenben fertálykor követelõdztek a lakbér miatt.

Élte a múlt század végi boldogtalan magyar írók és költõk egyhangú, szegény életét.

Örömnapja volt a Karikás Mihály neve napja a Kispipában, vagy a „petõfisták lakomája az

István fõhercegben, amikor mindig akadt valaki, aki felköszöntötte a költõt.

Általában ebben az idõben az egyik vacsorától a másik vacsoráig terjedt a Magyar Költõk

õszámítása. Az ebédelést az uraknak találták ki, napközben denevérré dermedt a költõ, mint

Beöthy Laci, Lauka Guszti, Balázs Sándor, Indali Gyula szelleme; - a kontók még álltak a

„Vérynél, ahol a Nagyok hitelbe megittak „sok drága bort, a Kecskeméti utcában a boltok

ált cégtáblái mutatták az útirányt, amelyben a nyolcvanas években hazafelé vonult a

öltõk társasága, miután jól kibúsulták magukat a Szõlõvesszõnél. A modernebb költõ sem

hátrább maradni õseinél, élte azok boldogtalan, gyötrelmes életét, mert mást nem

, Reviczky Gyula nyomorúságos halála az Üllõi úti klinikán nem javította meg a poéták

ölcseit. Vajon ki nem akart e korszakban ifjan, dicsõségesen, elhagyatva, Reviczky Gyula

ódjára meghalni? Csak tegyék a szívükre a kezüket a régi költõk, akik Bulyovszky Lillába

Pálmay Ilkába voltak egykor szerelmesek, hányszor gondoltak az ifjonti halálra és a síron

úli dicsõséges könnyre, gyászra?

Komócsy József vacsorázó költõ volt. A Lövész utcai Capdebó-házból a Szervita téri Kispipáig

, rendszerint társaságot gyûjtött, amelynek a körében megünnepelte az estét. A

Bátoriban, a Fiuméban mindig akadtak írók, akik itt a jó szerencsét lesték, „Józsi bátyánknak

kellett egyedül elkölteni vacsoráját.

*

Aki a régi Pipa ételcéduláira emlékszik, bizonyosan látta a „Komócsy-vesepecsenyét is az

élvezetek között felsorolva, de a költõ csak nagy ritkán evett a saját pecsenyéjébõl. Az

íróvilágban a különbözõ kispörköltek, kisgulyások, pájslik voltak akkor divatban, megéljenezték

a gazdag embert, aki vesepecsenyét hozatott.

Nagy hírnévnek örvendett Karikás Mihály kocsmája, mert a benne lakó írók és költõk úgy

róla, mint a mennyországról. Szent Mihály napján rendszerint megjelent a Kispipa

Híradó címû alkalmi lap, amelyet az öblös Déri Gyula szerkesztett. Nem csoda, ha Karikás

Mihály vénségére megunta a költõket, csinos vagyonkájával a budai jégpálya mellé költözött,

és egészségét ápolta, amelyet állítólag a sok nyomtatott betû élvezete aláásott.

Komócsy József természetesen nagy tekintélynek örvendett a Pipa három udvari szobájában. E

, bohókás, tréfás vendégek elnöküknek nevezték a respektusra nagyon ügyelõ „Józsi

átyánkat helyet adtak neki az asztalfõn, habár túlságosan komolyan nem vették, amint

általában a bor mellett a legnagyobb dolgok is apránként eltörpülnek. Kipirosodott, nevetõ

323

arcok vették körül az asztalokat, ami jókedv, kocsmai ötlet, életet felejtõ derû hiányzott a mind

Pestbõl, az mind a Pipába szorult. Azt lehetne mondani, itt támadt fel még

a régi Magyarország jókedve. Lehetséges, hogy más kocsmákban is ültek jókedvû

cimborák, akik célul tûzték maguk elé, hogy úgy tudjanak nevetni, mint a híres kacagó, piros

épû Püspöky Gyuri ügyvéd, de csak a Pipának volt Komócsy Józsefje, aki féltékeny gonddal

ökölt, hogy a tréfa bántalomig, a jókedv durvaságig ne fejlõdjön. Ez volt Komócsy József

, teremtett olyan vidám hangulatot a pesti kocsmaéletben, agglegények, költök, írók

világában, hogy a legbúsabb emberek is letettek a halál óhajtásáról, megbuktatta a

Reviczky-divatot, barátkozásra tanította az ellenfeleket, a legbelsõbb zárt szobába számûzte

az úri terroristákat, akik a Kürttõl a Fiume-kávéházig minden nyilvános helyiséget

élyeztettek.

*

Hogy mellékesen költõ is volt Komócsy József, ezt csak olyankor tudták róla, amikor versei

, vagy vidéken felolvasást tartott költõtársaival. Nagyon szeretett vidéken járni,

még abban a korban született, amikor az országban mindenfelé vendégszeretõ házak

nyíltak meg a vándorköltõ elõtt. A pesti szerkesztõk lóháton vagy négylovas kocsin

ártak elõfizetõket gyûjteni lapjaik számára, a költõk személyesen látogatták meg verseskönyveik

ánsait. Tárt karokkal fogadták mindenütt a Pestrõl jövõ írókat, mintha csak

a vétket akarta volna jóvátenni a falusi Magyarország, amelyet a kóborló, ifjú Petõfi

Sándorral szemben elkövetett. A biztosítási szenzál is költõnek adta ki magát, amikor

üzletkötés végett bekopogtatott. Hogyne ünnepelték volna a valódi költõt, a Petõfi Társaság

ökét, amikor kitette a lábát a Kispipából, és bejárta az országot keresztül-kasul? Nagy

ába szerelmesek voltak a nõk, fehér asztal melletti derûsségébe a férfiak, verseibe a

. Egyike volt azoknak, akik e kor költõi közül fizikailag is érezték a népszerûséget. Sok

árköszöntõt mondott, de még többet mondtak az õ egészségére. De bármerre az országban

övezték fürteit szõlõlevéllel és virággal, az özvegy Flór Ferencné tulajdonában lévõ, Szervita

ér 4. alatti házat sehol sem tudta elfeledni.

(1929)

* * *

SZÉPVADÁSZNÉ TABÁNI KOCSMÁI

Volt nekünk egy ismerõsünk a Tabánban, akinek a kedvéért valaha bejártunk minden kocsmát.

„Szépvadászné-nak hívták, és mindig más kocsmában lehetett megtalálni, mert õ maga is

a kocsmárosokat, akik a kedvéért néha jó bort is tartottak. Ha nyaranta (de néha

élidõben is) titokban megtudni akartuk, hol mérik mostanában a jó bort a Tabánban: csak azt

kivizsgálni, mely kocsmát látogatja Szépvadászné. Egykor operaénekesnõ volt, de nem

neki a színházi élet: komoly háziasszonynak született, aki maga jár vásárolni a piacra,

fõzte meg Szépvadásznak, az urának az ebédjét, a vacsoraharang mindig otthon találta

hegynek kanyarodó utcácska virágos ablakai mögött, és az ablakból legfeljebb Szépvadász

újtogatta kifelé a csibukját, amíg a vacsora elkészült. S bizonyára a házikó csudálkozott

, amikor önkéntes dalárdisták stációt tartottak a kanyargós utcácskában (azt hiszem:

Aranykakas utcának hívták), hogy az éjféli órában elismerésüket fejezzék ki Szépvadásznénak,

jó kocsmába, jó bormérõbe igazította õket.

Hát mikor járt ez a példás, erkölcsös gondos háziasszony a tabáni kocsmákba, hogy borukat

óstolgassa, kocsmárosait új nótákra tanítgassa, borivóit a város minden részébõl összegyûjtö324

gesse? Mindig, amikor nem volt otthon Szépvadász. Mindig, amikor a „szolgálatnak, a

„hivatalnak, a „háziasszonyi kötelességteljesítésnek vége volt. Nyomban tabáni kocsmárosok

a barátai, büszke volt rájuk; a kocsmárosok mindig meghallgatták véleményét újonnan

ásárolt boraikról, megkérdezték nézetét adósaikról, sõt még azon újonnan feltünedezett

égekrõl is, akik a kocsmák magános sarkait keresték eleinte, hogy estére a bormérés

özepére ugorva, hetykén megkérdezzék: ki a legény a csárdában?

Szépvadászné, egyébként csinos, kellemes, jókedvû asszonyság, mindent tudott, mindenkit

: véleményt mondott a borról, véleményt a vendégrõl, határozottan, komolyan beszélt,

ótákat énekelt délelõtt és délután, a legerõsebb bor sem ártott meg neki, mindig tiszta, mindig

volt, még ha a régi bécsi fiákeresek táncát mutatta be a pádimentumon, barátnõi

a kocsmárosnék is, mert kitanította õket arra az eljárásra, mit kell a férjekkel csinálni,

õtt otthonról eleresztenék õket borvásárlás címén ismeretlen falvakba vagy valamely régi

ád meglátogatására a veszélyekkel teli pesti fõvárosba. „Csak meg kell mérni az öreget,

õtt eleresztenétek! - biztatta Szépvadászné a kocsmárosnéket. - „Azért nincs baj soha az

én házaséletemben.

A kocsmárosnék szívesen hallgattak Szépvadászné praktikus tanácsára, és bizony Krausz

Poldinak a mérlegre kellett lépni, ha már a bajuszát kezdte pedregetni az ivó mellett, titokzatos

ótákat dünnyögött, és ravaszkodva káromkodott, hogy már fogyatékán van a zsámbéki bora.

Természetesen mi hallgattunk Szépvadásznéra, amikor a különbözõ tabáni kocsmák elõnyeit és

átrányait magyarázta délelõttönkint, a piacról jövet, kosarával megállván a divatos kocsma

óasztala mellett.

- Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni - mondá Szépvadászné.

De amint a Görög utcai toronyban delet ütött az óra: már eltûnt Szépvadászné. Azt mondják,

gyorsan fõzött, mintha az összes tabáni kocsmárosnék segédkeztek volna a konyháján -

talán azért, mert a lábasainak, pecsenyéinek és a hazaérkezõ Szépvadász úrnak is olyan

ótákat tudott énekelni, mint a tabáni kocsmák vendégeinek, már a kora délelõtti órákban.

...Hát jártuk is Szépvadászné után a Tabánt, néha már délelõtt is, ha az embernek (ifjú

ában) nem volt egyéb tennivalója, mint az elmúlt éjszaka holdvilágján merengeni, örömöket

és csalódásokat összeadni s kivonni a kocsma homályos sarkában - de délután minden valamire

ó tabáni különcnek okvetlenül eszébe jutott Kálnay László mondása: „Akkor legjobb a

ába menni, amikor az ebéd íze még az embernek szájában van.

Ez a nevezetes Kálnay László mindig tudta, hogy délután mely kocsmában található meg

Szépvadászné. Kálnay László volt az utolsó bölcs ember a Tabánban, hetvenesztendõs volt,

is tudott, olyan nótákat énekelt, amilyeneket az alföldi betyárvilág elmúlása óta senki se

észelt, és amint a példa mutatja, a szeszélyes, kiszámíthatatlan Szépvadásznéval is tudott

ánni.

- Már a szoknyaráncán láttam tegnap, hogy a menyecske ma délután nem jön be Mélypincébe -

a legbölcsebb férfiú, akit valaha ismertünk. És ebéd után vándorolni vitt a Tabánban,

Szépvadászné nélkül már szinte nem is volt íze a bornak.

Kálnay László igen komolyan, császárszakállát simogatva mendegélt csoportunk élén, néha

állott, ha zongorát vagy énekhangot hallott, aztán egykedvûen legyintett:

- Nem a Szépvadászné hangja!

325

Néha úgy tûntünk fel a tabáni utcákon, mintha Szépvadászné lovagjai volnánk valamennyien,

ismeretlen kocsmák ismeretlen veszedelmeibõl akarnánk kimenteni a drágalátos hölgyet.

Javíthatatlan ábrándozók, akik elhittük, hogy ott jobbnak kell lenni a bornak, a csárdásnak, de

ég a csárdásnénak, ahol Szépvadászné érdemesnek tartotta délután megtelepedését.

A tabáni kocsmárosok mind kiálltak a bormérésük elé, amikor Szépvadásznét egyszer Óbudáról

ák haza. A „Burgzsandár a bajszát pedergette, a „Három 7-es-beli bormérõ talán

ég szótlanabb lett, mint valaha, a „Szarvas-ból is kipillongattak azok a tabániak, akik

Szépvadászné távollétében már kávéházba kezdtek járogatni.

- Hozzák az asszonyt - mondták, és búcsút mondtak a Szarvaskávéház biliárdasztalainak. És a

árosok kérdezgették:

- De hát miért ment ki a Tabánból?

- Azért, mert észrevettem, hogy manipulálni kezdenek a borokkal - felelt Szépvadászné. -

Egyik-másik kocsmáros ismerõsünk félórákat is töltött a pincéjében. Hiába vitte magával a

fogadott szolgálóleányát, én bizony nem hittem az öregnek, megéreztem a borról,

valamely változás állott be a pincében.

Így magyarázgatta Szépvadászné különös eltûnését a tabáni kocsmákból, ahova azonban

visszacsalogattuk. Kálnay László ajánlkozott.

- No, majd megnézem magam is azt az új szolgálót a Fehér sas téren.

- Az új bort kóstolja meg, Laci bácsi, akkor majd belátja, hogy igazam volt - felelt

Szépvadászné, és a derekára csapott.

...Ilyenformán mendegéltek az esztendõk a Tabánban.

(1929)

* * *

KÉREK EGY FEKETÉT!

A feketekávé szakértõje, Vay Sándor (Sarolta) grófnõ, aki férfiruhában, vasalt nadrágban és

élrecsapott keménykalapban járta itt egykor a világot, a jó feketekávéról azt mondta:

- Többet kell neki tudni, mint a bornak. Még a legzavarosabb embert is meg kell okosítani neki.

Ugyanebbõl a szempontból Vay Sándor (Sarolta) kávékereskedõ lett Fiumében, és úgy élte

ágát, mint a kávé meghatalmazott minisztere (ügynöke), sok „feketéhez való kávészemecskéket

án el Magyarországon. Többnyire „bála-számra.

De Vay Sándor író is volt, ugyanezért meglehetõs történetei voltak a kávékereskedelemrõl:

- Az egyetlen üzlet, ahol nem lehet csalni, mert a jó kávékereskedõ egyetlen harapásra

mindazt a húszfajta kávét, ami a földön terem! - így beszélt Vay Sándor a régi

árosi kávéházban, és a mai nemzedéket (a háború elõttit), amely igazán divatba hozta a

ávéfogyasztást, Vay Sándor gróf tanítgatta a különbözõ kávék ízeire.

Ugyanekkor azonban borúsan mondogatta:

- A pesti nyilvános helyek közül igazában a Török Császárnál és a Vén Kávéforrásnál, ezekben

régen bezárt kávéházakban tudtak kávét fõzni.

- Akkoriban a kávézás még nem volt olyan hétköznapi teendõ, amit mindenki megengedhet

ának ebéd után.

326

- Az élet általában ünnepélyesebb volt, így a kávézáshoz is nagyobb ceremóniával láttak neki a

égek, mint napjainkban. Amint megtörölte száját az ebédtõl a pesti polgár: elballagott a

kávéházába, és ott a lehetõ legkomótosabban helyezkedett el. A kávét percnyi

ággal fõzték a konyhán ezalatt, mert nemcsak a kávéfõzõ legény, de maga a gazda is

értett a kávéfõzéshez. A múlt századbeli pesti vendégnek pedig csak egyetlen kortyot kellett

óstolnia a kávéból, hogy annak minõségét nyomban megállapítsa.

- Voltak olyan vendégek, akik a kávénak már az illatáról, úgynevezett aromájáról tudtak

ítélkezni. A finnyásabbak azt is megmondták, hogy Ceylonból, Kubából vagy Törökországból

ármazott a kávészem.

- Nem hörpintették a kávét, mint napjainkban a kávéházak sietõ népe, amely minden

ülönösebb figyelem nélkül hajintja a gallérja mögé a híg feketét, hanem kortyonkint élvezték,

árták a friss fõzetet, addig elszívogatták csibukjaikat, amely minden valamirevaló

árnak volt a maga kávéházában.

- Talán azért is mondták Pestre az idegen utazók, hogy annak lakossága jórészt kávéházban

ölti napjait, mert itt igyekeztek jó kávét fõzni.

- Az meg éppen ünnepély volt, ha a piros betûs napokon a kis findzsákba valódi török kávét

öltetett magának a vendég.

- A török kávét a nyilvános helyeken azok az ügyes tulajdonosok vezették be, akiknek volt

érzékük a finomságok iránt. A zaccos, jó szagú, különös ízû „török kávé mellett valóban

úrnak, boldognak, sõt kitüntetett egyénnek érezhette magát a pesti polgár. A „török kávé

álásánál másként hajoltak meg a pincérek, más volt a kávés és kávéskisasszony

. Törökösen fõzött kávét az élet ünnepnapjain engedhetett meg magának az ember.

- Már kisebb jelentõségû volt a kávéfõzésnek az a módja, amit ugyancsak Pesten gyakoroltak a

vendéglõsök, akik a kávéfõzõ edényt a vendég asztalára helyezték, és a legszebb

, a forrásnak hangjait indították meg masinájukban. De ilyen asztal mellett,

kávéfõzõ masina zubogott, ugyancsak megkedvesedett a társaság, ám, a magányos

ég is elandaloghatott a múlt idõk szép napjain, mert hiszen a kávéfõzõ masina telve volt

átságos hangokkal.

- Így kávézgattunk Pesten, amikor minden valamirevaló utcában, utcasarkon kávéház nyílott, a

ávéfõzõk versengtek a „jó feketék fõzésében. Eötvös Károlyt csibukjával és kis csészéjével a

ültették az Andrássy úton, a Redoutban a nagyszakállú pesti polgármester ült, mintha

azért ment volna be minden ebéd után a kávéházba, hogy ellenõrizze, milyen kávét fõznek

lakosságnak.

- A feketekávé mellett beszélték meg a pestiek mindazt, ami a mindennapok történetébõl az

érdekelte. A fekete jó volt, jók voltak az események is, a politikában kedvezõ szelek

újdogáltak, a bécsi tõzsdei jelentés szilárd volt, a színházban sikere volt a primadonnának... De

a feketekávé nem sikerült a konyhán, akkor aztán beborult az egész világnak, a kávéval

ütt nem ízlett többé semmi se aznap. A polgár hazament, és otthon itta meg feketekávéját,

csak betegség esetén szokott tenni.

Ismétlem - mondá Vay Sándor (Sarolta) gróf, aki a tárcaírás mellett kávékereskedõ is volt

Pesten -, akkor volt minden rendben, amikor az emberek azon vitatkoztak, hogyan kell a jó

ávét fõzni. És errõl módszereiket, titkaikat elõadták.

- De azért ritka ember tud jó feketét fõzni.

(1932)

* * *

327

A NAGY ÉTVÁGYÚ EMBER

vagy

lakott jól a Pátri Pesten

1

„Aki jól imádkozik, az jól is él - mondja Szent Ágoston. Szûcs Gyula (ha ugyan e néven

?), „Szûcs Pátri mindig imádkozott, leginkább kártyázás közben, midõn kálvinista

létére a mennybéli szenteket hívta félhangon segítségül, hogy bizonyos, a nyeréshez

ükséges kártyákat, királyokat, filkókat és kilenceseket vastag, párnás markai közé kaphassa

égi hatalmasságoktól.

És ha buzgó imádsága eredménnyel járt: a kártyajáték végén nem tartózkodott attól, hogy

eledelbõl, amely az étlapon elõfordult, dupla porciót engedjen meg magának. Szûcs

Pátri végigette az étlapot, mégpedig duplán rendelve az adagokat.

(Pátrinak, azaz földinek azért nevezte a közvélemény, mert olyan barátságos ember volt, hogy

ármilyen vidékbeli embernek a megismerkedés után nyomban földije lett, jöhetett az

Tiszántúlról vagy a Dunántúlról. Sohasem tudódott ki, hol született Pátri igazában.)

- Gyerünk a Szikszayhoz! - indítványozta Pátri, aki hajdanában ifjúsági vezér volt, és a

ászokat vitte tüntetni Tisza Kálmán ellen. Az abcúgoló ifjakat rendszerint a Kerepesi út és a

Múzeum körút sarkán várták Máltás, Bérczi és a többi korabeli kapitányok, Pátri tehát élete

égéig nem felejtette a sarkon levõ Szikszay vendéglõt. (Sokat dulakodott ezen a tájon.)

Pátri bevonulásakor a Szikszay-féle sörházba harminc évvel fiatalodott meg.

A régi vendéglõn áthaladva, jobbra-balra köszöntgetve az egykori „egyetemi polgártársaknak,

különbözõ vidékrõl való „földiknek: útját az úgynevezett „Rondó-nak, azaz a sarokra nyíló

ör alakú szobának vette, amelynek ablakaiban a nap minden órájában valamely pesti nevezetes

érfiú foglalt helyet, mert csak ilyennek volt szabad az asztalhoz leülni.

Pátri a szalvétát felkötötte nyakába, amelyhez külön gallért kellett csináltatni, amilyen számú a

nem volt kapható, mégpedig bogra kötvén az asztalkendõt, hogy az egykönnyen el ne

helyét.

Bár az öreg pincérek már körülállották asztalát, nem mulasztotta el a kés fokával megkocogtatni

poharat, mintha önmagának is jelt adna valamilyen ceremóniához.

- Itt vagyunk, Pátri úr! - felelték a pincérek.

- De nem látom az étlapot - felelt Pátri, miközben vastag ujjait kinyújtotta a malacfejjel,

üvegekkel, rózsakoszorúval illusztrált étlap felé.

Pátri végigolvasta az étlapot, mintha elõször látott volna hasonló jelentést a konyha állapotáról.

Félhangon ismételte magában az ételek neveit, a garnírungokét, a salátákét, de még a sajtokét

.

- Frissen csapolt udvari sör! - kiáltott fel az étlap végén. - De azt már adhat egy pohárral,

barátom. És valami jó kenyeret, rozskenyeret, amit búbos kemencében, falun sütöttek.

Lehetõleg a kenyérnek a csücskét, mert az van legjobban megsütve.

Egy pincér kivált az asztal körüli csoportosulásból, és elment a sörért és kenyérért.

- Hát ez mind szép - mondta tovább Pátri az étlapot újra silabizálva, mintha legalábbis azt a

ést tanulmányozná, amely az osztrák-török háború idején kelt, és amely után a

328

„plevnai oroszlánnak, az oroszverõ török pasának Pátri díszkardot vitt a magyar ifjúság élén.

- De maguknak (a tulajdonosnak és pincéreknek) tudni kellene, hogy nem minden ember

, akinek csak oda kell írni az étlapra a feladatokat: ma rosztbrátnit eszel, holnap

ét kell enned, holnapután disznókarmenádlit káposztával... Némely emberben van

született egyéniség is, mert a gusztusok különbözõk. Én például az egész étlapon nem

álok kedvemre való ételt ebben a percben - mondá ravaszkásan hunyorgatva apró szemeivel

Pátri, amelyek arca duzzadtsága miatt még apróbbaknak látszottak, mint ahogy a természet

õket, és ebben a pillanatban majdnem kopogtak az éhségtõl, mikor Pátri étlapot

ányozott.

- A csillagokat is lehozzuk a tekintetes úrnak - mondá Ehm János, Szikszay egykori fõpincére a

lépve, amely a Pátri asztala körül a pincérségbõl alakult.

Maga az, János? - kiáltott fel Pátri színlelt meglepetéssel, holott titkon egész idõ alatt a

õpincérbõl tulajdonossá avanzsírozott Jánost várta, akinek kedvezõ és protekciós elbírálása

á az étlappal való pörét átadni akarta.

- Maga az az ember, aki engem meg fog érteni, mert itt a kellner uraknak hiába beszélek. Egy

ára vesznek õk mindenkit, holott én mégiscsak más vagyok, mint a többi.

„Igen - gondolta magában a régi pincér -, az úr borította fel mindig az egykori Szabadi

ávéházban (a mostani „Fiume helyén) a bankadó asztalát, amikor ott már összegyûlt a

ó, és valaki hirtelen eloltotta a gázt.

*

AZ ELSÕ RENDELÉS MEGTÖRTÉNIK

Hát tudja, János, én szatmári rendõrkapitány koromban a szolgálatom miatt megszoktam azt,

ne akkor egyek, amikor a toronyban a levest meghúzzák, hanem akkor, midõn ráérek.

Ilyenformán az én gyomrom nem olyan, mint a mások gyomra. Most például nekem valami

volna gusztusom, ami a villásreggelibõl maradt. Csak egy kis porció székelygulyás,

azt. Vagy valami kispörkölt, de zsírosan, levesesen. Nem bánnám, ha egy csipetnyi

ásmaradék volna a konyhán délelõttrõl, persze csontos húsokkal, húslevessel felöntve,

émi zöldséggel, esetleg egy velõs konccal. Csak pájslit ne ajánljon nekem, János, mert az csak

jó.

- Hát majd tányérban szolgáljuk fel a gulyáslevest!

- Mély tányérban, hogy ne lássam a levestõl Szikszay monogramját - mondá Pátri, aki valamely

ól haragudni látszott az öreg Szikszayra, a régi tulajdonosra, hogy még monogramját a

ányér szélén se akarta többé látni.

Amíg János elment a „kisgulyás iránt intézkedni a konyhába, Pátri felemelte a söröspoharat,

és annak krágliját fejcsóválva nézegette:

- Borzasztó sokat nyerhetnek maguk a sörön, hogy ennyi habot adnak hozzá - mondá, és a

üles pohár tartalmát egyetlen hajtással eltüntette kapa után ültetett agyagszínû bajsza mögött.

Pátri nem volt iszákos ember, de éhsége idején minden elfogyaszthatót eltüntetett az asztalról.

Ugyanígy járt a kenyérdarab, amelyet addig farigcsált késével, sózott, paprikázott, majszolt,

íg a puszta tenyere maradt a kenyérdarab helyén. Közben mindig a legáhítatosabban nézett

329

maga elé (mint akár kártyázás közben), mintha a mennybéli szenteket hívná segítségül, hogy a

ített gulyásleves minél sikerültebb legyen. Nem nézett se jobbra, se balra „drukkjában,

, mint mondani szokta, nem akart olyant látni, ami elvenné étvágyát. Sõt, a kenyérdarab

ása után: áhítatosan összekulcsolta két kezét hasán, mint a legártatlanabb ember, aki

is azért van itt, hogy egyen-igyon, hanem csak áhítatosság kedvéért tért be a vendéglõbe.

A levesestányér széléig ért a gulyásleves, amely a Pátri tiszteletére a konyhából elõvarázsolódott.

Piros volt, mint a naplemente, és olyan illat szállt vele, mint a legkedvesebb szakácsnéval,

az ember jókedvében házasságot ígér. Hirtelen nem lehetett megítélni, hogy a hús,

, csipetke, zöldség, velõs csont több-e benne, mint a lé.

- Húslevessel, tiszta bouillonnal öntötték fel - mondá János, aki követte küldeményét.

A Pátri végigsimította nyakába kötött szalvétáját, az ételes tányért keze ügyébe helyezte, a

álnak csak a hegyét dugta bele, hogy semmi veszendõbe ne menjen.

- Janitor koromban meghálálom - mondá régimódiasan, midõn az elsõ kanál leeresztése után

lehunyta szemét, mintha a hatást vizsgálgatná, amelyet bensõjében a paprikás lé

õidéz. A hatás nem volt a legkedvezõtlenebbnek mondható, mert a Pátri két-három kanál

ú elfogyasztása után mindinkább gyorsította a tempót. A húsdarabok, krumplival, tésztával,

öldséggel keverten megdolgoztattak hiányos fogaival, de tán akkor is ilyen tempóban evett

, ha egyetlen fog sincs szájában. A gyomrából ugyanis valószínûleg viharos éljen kiáltások

fel nagy lelkesedéssel. A gyomor késõbb adja be a kulcsot, mint a fogak. Pláne a

Pátri gyomra, amely tán még a másvilágon is tovább korgott.

Mentek, mendegéltek a kanál tartalmai, közben csak annyi idõre állt meg a munka, amíg a Pátri

kezével egy darab kenyeret tört, amelyet mintegy mérséklés céljából leeresztett a bepakolt

közé, habár a tészta és a krumpli eléggé felszívja a gyomorterhelõ zsiradékokat. De

árhogy vesszük a dolgokat, a kenyérre okvetlenül szükség van az emésztés terén.

...Miután Pátri a második rendelésnél olyan kedvezõ elbánást nem remélhetett, mint az elsõ

rendelésnél, fogta magát, megtörölte száját, s igen áhítatos arccal így szólott:

- Fizetek egy kis gábelfrüstököt!

Sietett, mintha dolga lett volna valahol.

*

AZ ÖREG SZIKSZAY

Kákabélû emberek az elfogyasztott gulyásporcióval bõségesen jóllaktak volna, de nem így a

Pátri, akinek voltaképpen csak most jött meg az igazi étvágya.

Útját a Kálvin térre vette, ahol az öreg Szikszay bukása után egy kisebb vendéglõben újra

próbált állani, miután nem lehetett többé a lebontás elõtt álló Nemzeti Színház

églõse.

Az öreg Szikszay mélabús arcú ember volt, talán azért is, mert az egyik szeme hibás volt.

Ugyan hibás szemmel sem õelõtte, sem õutána senki se lehetett volna vendéglõs Pesten, ahol a

églõsöket mégiscsak inkább tudtuk elképzelni mosolygó, saját kosztjukon meggömbölyödött,

életnek csupán derült oldalait példázó embereknek, mint afféle melankólikus, sõt

ízû férfiúnak, mint amilyen az öreg Szikszay volt, akinek nevét egykor egész Magyarországon

és helyeslõen emlegették.

330

Az öreg Szikszay látszólag közömbösen fogadta a Pátrit, miután már nem reménykedett abban,

akár a Pátri, akár õ maga valaha megint divatba jöhessenek, de szava nyájas volt, mint a

égi vendéglõsöké.

- Mégiscsak jó dolog, hogy a képviselõházban néha szünetet tartanak. Az ember láthatja régi

õseit, akik különben sohase keresnék fel - mondá.

- Nem ülésezhetünk mindig, sok a jóból is megárt - felelt a Pátri, aki mint afféle kiszolgált

ágos kortes: öregségére terembiztos lett a képviselõházban, és ezen hivatalánál fogva

tekintélynek örvendett azokon a helyeken, ahol a képviselõház dolgait figyelemmel

ísérik.

- Manapság már alig látok egyet is a képviselõ urak közül, kicsi nekik ez a vendéglõ.

Pedig a fõztje bizonyosan vetekszik a régivel - felelt a Pátri, miután az udvari, sötétes vendégszobában

asztalnál, a csízmadár kalitkája alatt elhelyezkedett; szerette a madárfüttyöt evés

özben.

- Hát lássuk csak azt az étlapot, idézzük vissza a múlt idõk szép emlékeit, mikor még kendnek

volt ilyen varjúszürke a feje.

Pátri ugyan nem mondhatta, hogy az õ feje is megszürkült, inkább megkopaszodott, amelybõl

itt-ott kiserkedt valamely rozsdás fûhöz hasonló hajzat. Nem volt férfiszépségnek

ó, sõt éppen ellenkezõleg... Mégis õ volt valaha az ország legnagyobb kortese.

Nagyon komolyan, mint valami csíziót, olvasta végig az étlapot, miközben hangosan

ételte egyes ételek nevét, mintha valamely láthatatlan kisbírótól kérdezné, hogy vajon

-e neki abból az ételbõl enni.

Az öreg vendéglõs lehorgasztott fõvel állott mellette, és nem ajánlott semmi nevezetességet,

akinek amúgy is Hekuba már a világ.

De Pátri nem ezen az állásponton volt, hanem egyszerre csak csattintott a szájával, mintha

jött volna rá az igazira, amit eddig magában gondolt:

Hajdanában, mikor sokáig tartottak az ülések a régi Sándor utcában, elõfordult, hogy csak úgy

õre vergõdtünk be a Szikszayba fenemód kiéhezve, mert Drechslernél, a képviselõház

églõsénél, mi, függetlenségi érzelmû emberek, sohase tudtunk kedvünkre enni.

- Kormánypárti volt egész életében. Különben nem is lehetett volna vendéglõs az Andrássy

úton.

- Szent igaz! - helyeselt a Pátri. - Diktum-faktum, az ebédidõ elmúltával érkeztünk meg, néha

úgy öt óra után. De hát ilyenkor se maradhattunk éhesen. Volt, aki megelégedett egy kis

ántottával, másik egy-két porció sódarral, a harmadik valami déli maradékkal, de nekem már

is különös gusztusom volt az ilyen dolgokban. Minden ember másforma. Különben nem

megismerni õket.

Szikszay életuntan bólintott. A Pátri folytatta:

- Az én gyomrom minden idõben a meleg ételt szerette, csak kénytelenségbõl fogyasztottam

, egy darab szalonnát, szalámit, miegymást. Volt abban az idõben valami bécsi virslije a

égi Szikszaynak. Bécsi volt, de kivételesen jó volt. Abból egy párat megenni olyan paradicsomos,

ûrû zaftban, megfelelõ krumplival tetézve, esetleg egy darabka sertéspecsenyével, csak

ával, mint az ujjam (Pátri mutatta az ujját), friss péksüteménnyel éppen elegendõ volt

, hogy az ember vacsoráig kihúzza az idõt. Különben is máma a régi Szikszayban, ott a

Kerepesi úton ebédeltem, azért maradtam éhkoppon.

331

Vajda János, a költõ úr is ezt szokta mondani, amikor onnan idejön - mondá némi felvillanással

õverte arcán az öreg Szikszay, és már ment is intézkedni, hogy a Pátri ne csalatkozzon

énységében, amely e helyre vezérelte õt.

Pátri most már engedett elõbbeni ájtatos magatartásából, miután láthatólag könnyen sikerültek

dolgok. Az udvari étteremben szundikáló vagy csámcsogó régi vendégek bámulatára a

árkalitka felé fordult, és bókolva: a láthatatlan madárkának mindenféle rekedt füttyöket

, kedveskedve a madárka felé, mintha így akarna hízelegni az ügyében eljáró

ának.

- Kedves kis madár! - mondá leereszkedõen a kefefejû borfiúhoz, aki körülötte settenkedett.

Mire a borfiú kijelentette, hogy a kalitkában nincs madár.

*

A VÁSÁRCSARNOKBAN

A virsli valóban jól sikerülhetett - meg volt tetézve egész darabban levõ krumplival és egyfrissen sült karmenádlival, valamint piros paradicsommal, amúgy „rácosan, mint Pátri

ésõbb megállapíthatta -, mert Pátri most már egy „hosszúlépés felhajtása után egy darabig

áhítatos arckifejezésével nézett maga elé, mint aki megemlékezik gondolatban

ól a szentekrõl, akik kálvinista létére (neje katolikus volt) se hagyták cserben, csak

án indítványozta a fizetést a fehér mellénye zsebébõl ezüstforintos megkongatásával.

- „Volt egy pár virslim...

- Igaz, hogy nem jöttem négy lovon Pestre, mint Sárkány, aki aztán gyalog itt maradt a pesti

ávéházakban, és cukorbajt kapott, hanem csak úgy tógás, pataki deák módjára, de nem kell

félni, míg az édes, legédesebb komámuram keze nem reszket - mondá borravaló helyett a

pincéreknek, akik az elszegényedett Szikszay-féle étteremben búcsúztak a vendégtõl,

az sóhajtva ment el, mintha a szíve marasztaná, de szólítja a kötelessége.

Pátri nagydarab ember volt (felül a mázsán, hál' istennek, mint megnyugvással mondogatta), de

égse keltett valamely különösebb feltûnést, amikor a közeli Nagyvásárcsarnok vendéglõjébe

, mert itt ugyancsak terjedelmes kofaasszonyok, piros arcú élelmiszerárusok, lovaglónadrágjaikban

szétpattanásig feszülõ mészárosok és hentesek tanyáztak, akik a másnapi piac

õségét beszélték meg. Legfeljebb a Pátri termetéhez sehogy se illõ, mogyoró nagyságú

, amely egy ló rúgása miatt maradt piciny: mulattatta volna a kofaasszonyokat, ha Pátri a

õnemûekkel törõdött volna. De egészen másban törte a fejét.

A vásárcsarnokok vendéglõjében mindig híres konyha volt, mert frissiben kapta a vendéglõs az

élelmiszereket. Az új zöldség tavasszal és a kis malac a hideg idõjárás beálltával itt jelentkezett

õször. De minden idénynek megvoltak a maga friss gyönyörûségei, amelyeket okos ember a

ásárcsarnoki vendéglõben elõször üdvözölhetett.

Ugyancsak a hajnali vásárnyitás miatt itt fõztek elõször útonjáróknak való eledeleket, itt

észült el leghamarább a pörkölt és a tokány, amelyet még az úgynevezett fehér terítékes

észben is a saját bicskájukkal eszegettek a vendégek. Itt nem lehetett „rosszat fõzni, mert

szakértõ volt jóformán mindenki. A mészáros és hentes abból a húsból evett, amit õ

adott el az imént a vendéglõsnek, csak az elkészülés módján múlott az egész dolog. A kofák

ámon kérték kacsáikat, jércéiket, amelyeket hajnalban a vásárcsarnoki konyhára szállítottak.

Pesti okos emberek tudták azt, hogy a vásárcsarnoki vendéglõben a legkitûnõbb minõségû

332

élelmiszerekbõl fõzik a mindennapi kosztot, ugyanezért beódalogtak. Ilyen „okos embernek

érezte magát a Pátri is, amikor a vendéglõben körülnézett, minden vendégnek bekukkantva a

ányérjába, hogy mit eszik, mint ahogy gyakorlott vendég rendszerint abból az ételbõl szeretne

maga is, amelybõl a vendéglõs eszik.

A vendéglõs, ez idõ tájt Klivényinek hívták, a kassza melletti asztalnál valami pörköltfélét

.

- Reggelre úgyis frisset fõzünk, valakinek meg kell enni a maradékot - mondta a vendéglõs,

õn a Pátri régi ismerõsként asztalához telepedett. (Nagyon szeretett a „kasszák közelében

üldögélni.)

A vendéglõsnek a régi szokások betartása szerint õszpiros orra, szürke bajsza, jó kedélye volt;

Pátri sehogyan se tudta õt megszánni azért, hogy a pörköltmaradékot fogyasztotta, a

„resztlit, mint Pátri mondta.

- Mindig az a legjobb, ami a tál fenekén marad!

- Oben liegt Schmalz! (Felül úszik a zsír!) - vágott vissza Klivényi, a Pátri irigykedõ tekintetét

álva.

- Ez lehetséges az életben vagy a hamiskártyásoknál - felelt a Pátri visszagondolva kártyás

ára. - De a pörköltfélénél ez egészen másként van. Az fõ át legjobban, ami alul van, nem

, ha kissé odakozmásodik. Bizonyos, hogy fõtlen pörköltet, amely a legtöbb gyomorbajnak

okozója, nem lehet a tál fenekén találni.

- Persze a szegény vendégek az ilyen eledelekbõl nem kapnak - mondá darab idõ múlva

óhajtva a Pátri, miután szokásos áhítatos hangulatába ringatózott, és a mennybeli szenteket

ívta segítségül.

- Dehogynem, ha van olyan, aki elfogyasztja! Ezek a kofák itt mind kényeskedõk, a pénzükért

szeretnék, hogy az ember egész nap frissen fõzzön nekik. Megszagolják az ételt, és eltolják.

Itt nem lehet tegnapi holmit eladni, mert egytõl egyig értik a módját. Nehéz a vásárcsarnoki

églõs helyzete.

Pátri gyönyörûséggel hallgatta a vendéglõsi panaszokat, és a legnagyobb megértéssel bólongatott.

Addig „gilt a vendéglõs, ameddig panaszkodik. Amikor elkezd kucsírozni, mint ebben az

õben a pesti vendéglõsök és kávésok szokása volt (amely szokás Bécsbõl plántálódott

Pestre), amúgy se lehetett többé szóba állani a vendéglõssel.

A piros orrú vendéglõs ezalatt egy fémedénnyel tért vissza, amelynek fenekén még némi

örköltmaradványok látszottak, mégpedig komoly marhapörkölt maradványai. A lábast az

helyezte, és piros orrával ránevetett a Pátrira.

- Csak így családiasan fogjuk a maradékot elfogyasztani, mert külön már nem érdemes tálalni.

Sokkal kevesebb ez már, mintsem porciózni lehessen - mondta.

A Pátri a legnagyobb érdeklõdéssel kísérte az eseményeket. Mellénygombjait nyomogatta,

írszalvétát tûzött a nyakába, és akkora darab kenyeret vágott, mint a hüvelykujja.

- Az emberek nem tudják, hogy mi a jó - kiáltott fel, midõn az asztal közepén álló lábasból a

úsdarabokat a porhanyóssá vált burgonyával halászgatni kezdte zsebkésével. A vendéglõs a

ásik oldalról darab ideig segített neki, mert a Pátri megdicsõült arca, különös, szinte

csemcsegése a lábas felett, a holt embernek is gusztust csinált volna. Van abban

ünnepélyes eljárás: konyhaedénybõl fogyasztani az ételt, amelyet pincérek máskor

, fehér abroszon és porcelánon szolgálnak. Talán senki se volt a vendéglõben, de még

ás pesti vendéglõben sem, aki annyira élvezte volna az ételt, mint Pátri, aki a lábast végre

333

keze ügyébe kapta, abban egydarabban fõtt piros paprikát fedezett fel, amelyet egy darabig

ülgetett, mint veszedelmes jószágot, de végtére nem tudott ellenállni az ingernek, és a

át egy harapással bekapta, midõn a hús elfogyott.

- Ez is isten teremtménye - mondta áhítatosan.

A vendéglõs várta, hogy valami hatása lesz a paprikának, de Pátrinak csak a szemei lettek

.

- Természetesen a vendégem volt, Pátri bácsi - mondá a vendéglõs, midõn a vendég asszonyos,

û aprópénzes tárcájával kezdett bíbelõdni.

*

PÁTRI MEGKERESI A KOSZTJÁT

Pátri megelégedetten vette útját a Váci utcai Korona kávéháznak, ahová a hasonszõrû régi

jártak, de Pátri szokása szerint nem a kávéházba nyitott be, hanem a kávéház mellett

õ kis sörházba, ahonnan átjárás volt az udvaron át a kávéházba. Régi belvárosi ház régi

ása szerint a vendéglõ közvetlen a kávéház mellett volt, ne kellessen a vendégeknek

menni azokról a helyekrõl, ahol napjaikat eltöltötték.

A vendéglõben alkonyati csendesség - mert estefelé járt az idõ -, a konyhán aludt a tûz, a

ér a sarokasztalnál bóbiskolt, az élet zaja a szomszédos kávéházból hallatszott a

árdgolyók csattogása alakjában.

Gyertyaszentelõ napja volt éppen, Pátri a téli hidegtõl felhevülve mondta a vendéglõbe lépvén:

- Mindent ettem már, csak káposztát nem, pedig ilyen téli napon az elkerülhetetlen.

Fridolin, a pincér, helyeslõen nézett a letelepedõ vendégre.

- Nálunk mindig van töltött káposzta, de az most hideg. Fel kell melegíteni, Pátri úr.

- A világért se! - kiáltott fel a svungba jött vendég. - Hozzon csak egy tölteléket, Fridolin,

úgy fagyosan, hidegen, némi káposztával, mert úgyis ég a gyomrom!

Fridolin, a Korona kávéház örök Fridolinja, nagy szemeket meresztett, ritka vendég kívánta

õle a töltött káposztát fagyosan, habár már elõfordult vidéki úriembereknél.

A parancs: parancs. Fridolin felgyújtott egy gázlángot, és egy darab hideg tölteléket hideg

áposztával a vendég elé helyezett. A Pátri egyedül volt a vendéglõben, összes, eddig

élkülözött kényelmét megengedte magának. Mellényét kigombolta, más ruhadarabjával

. Az egyik cúgos cipõjét letolta a lábáról az asztal alatt. Kedve szerint csámcsogott,

ez gyönyörûséget okozott volna neki.

- Ez volt a legjobb falat, amit életemben ettem - mondta, midõn átballagott a kávéházba, és egy

„tett fel a biliárdjátszmára, amelyet egy híres biliárdkozák éppen akkor vívott egy

õ játékossal. Napi kosztját így megkereste, elégedetten, a mennybéli szenteknek hálát

, malmozott ujjaival.

(1932)

* * *

334

BOLDOG ARANYIFJAK MÁJUSA PESTEN

1

MÁJUS JÖTTÉN...

Meg kell adni, nem utolsó dolog zongoraverkli mellett mulatni május elsején!

A vendéglõ udvara rózsaszínû abrosszal van terítve, a homokos kuglizóban az elsõ idei

kukorékolnak, a kapun nagyapánk jön be kerek szalmakalapos gigerlinek öltözve,

és követi õt az az ezer piros zubbonyos munkáslány, aki ötven esztendõ elõtt elõször vonult fel

három 8-asos táblával az Andrássy úton.

A cirkuszból a legöregebb bohócok, a majomemberek, a törpék, a légtornászok vonulnak ki,

öld gallyat rak kalapjához a fiákeres, elszabadult luftballon után fut ideálunk, a kis guvernánt,

öröshordót kongatnak, mint valamely indulót, a csaposok, és nagyapánk valcert táncol a

, mintha erre a napra megbolondult volna az egész tiszteletre méltó múlt idõ.

...Legalábbis innen, a verkli mellõl nézve, olyannak látszik minden elmúlt május, hogy akkor

volt szokás egyebet tenni, mint bakkecskévé, „Jancsi-vá, léggömbbé, eperré vagy idei

ává varázsolódni minden férfinak és nõnek, aki részt akart venni az élet örömeiben.

Az úrnõ együtt nyargalt a szarvas hátán és a körhintán szobalányával; a bakon miniszterek

ültek, a polgármester a fa tetején, a lombok közül énekelt. Egy nap, amikor egeret lehetett

a tudóssal és tanítványával, Wampeticcsel és Barokkaldival, a legzordonabb lélekkel,

amúgy is ifjúságát élvezõ világgal.

Innen, a verkli mellõl nézdelõdve, úgy tûnik fel, hogy az elmúlt élet jóformán csak örömökre

berendezve. Azért állt a Gellérthegy a Duna partján, hogy oda danolni járjunk; azért

öldült a Városliget a Rákos homokján, hogy ott ifjan, öregen megtaláljuk kedvünket; azért

lábunk, hogy azzal táncoljunk, s szívünk, hogy mindig telve legyen érzelmekkel.

Egy letûnt világ, amelynek látszólag nem volt egyébre gondja, mint a nótákra, amelyek

az utcára kerültek, a vendéglõkre, amelyek kinyíltak, az erdõkre, amelyek körülvették

várost, a kék égboltra felettünk, asszonyra, dalra és borra. Talán nem is dolgoztak akkor az

? - gondolná magában a merengõ. - Én legalább nem emlékszem rá, hogy dolgoztam

, mondja a múlt idõ.

MÁJUSI „DURCHMARS

A Gregoritsnál Parányi István doktor, a hatodik kerület adókivetõ bizottság elnöke ült a maga

ársaságában; hivatalos ünnepélyt (azaz „durchmarsot) tartottak május elsején is, mint akár

, húsvét és pünkösd elsõ napján, általában ünnepnapok elõtt, amelyeket át

aludni.

Hat vagy hét olyan hivatalos éjszakázó ünnepélye volt Parányi István társaságának, mint

éldául a május elseje, talán a legfontosabb ünnep az agglegények társaságában, amikor a

, szabad ég alatt, néha ugyan még télikabátban, de leginkább rövid, szürke

„übercicher-ben az elsõ ünnepélyüket megülték.

335

A Vadászkürtbõl indult el a társaság, amelynek tagjai voltak a másfél mázsát nyomó, hatalmas

édû, kék szemû, fehér szakállas és mindig elnöki tekintélyt élvezõ Parányi Istvánon, a

ályi tanácsoson, majd késõbb udvari tanácsoson kívül Löwenstein, a híres fûszeres, Kapy

Miklós ny. huszárkapitány, a jeles pezsgõgyár pesti igazgatója, Magyary-Kósa Ferenc gavallér,

Kauser Jenõ gavallér, Résõ Antal Kálmán gavallér, Blau Arnold egykori budapesti tõzsdés és

örülbelül minden nevezetesebb pesti úriember, aki bizonyos éjszakákat szeretett ébren, vidám

ársaságban eltölteni.

„Boldogult úrfikorom-ból való úriemberek voltak õk, akik nem tudtak abban megnyugodni,

az élet eljárt felettük, még mindig úgy mulatoztak, mint a nyolcvanas esztendõkben; a

század gavallérparagrafusai szerint élték napjaikat, többnyire a Váci utcai

Nemzeti Szállodában, tetõtõl talpig lovagoknak való napjaikat, mint talán a templáriusok

ában, akik nem ijedtek meg bármilyen vitézi vállalkozástól. Összetartóak voltak, és

testalkataikkal, különös kiszólásaikkal, verekedésre vagy párbajozásra mindig

águkkal még mindig azt az idõt jelképezték, amikor Róth Karcsi a Váci utcában

azokkal, akiknek arca nem volt szimpatikus elõtte. „Terroristáknak is nevezték

õket hajdanán, akik egész kávéházakat „vertek ki, székkel vagy asztallábbal, mert állítólag a

szerették.

A Kék Macskában, a Beliczaynál vagy a Flóra-termekben tanultak meg táncolni fiatal

, és úgy vették a keringõt, mint a bécsi táncmesterek. Ifjú mágnásokat tanítottak meg

, hogyan kell kifelé fordítani a könyöküket, hogyan kell elõkelõen sántítani, hogyan kell a

feltenni, a sétabotot kézben tartani és a keménykalapot félrevágni, hogy a nyakig

álasztott hajfrizura érvényre jusson.

Egy generáció tanult tõlük hetykeséget, szavak ropogtatását, merev arckifejezést, ruházkodást,

értempót, könnyelmûséget, kártyázást és biliárdozást.

Igaz, hogy tanult lovagiasságot, jellemet és férfiasságot is, mert különös, semmittevõ életmódjuk

sem voltak egészen értéktelenek ezek az úriemberek, akik mindig sokat adtak a

érbecsületre, a nõk iránti tiszteletre (sajnos, ebben a tiszteletben leginkább a velük

érintkezõ félvilági nõk részesültek), de komolyan számon tartották a váltólejáratok napjait is

Schreibitznál, az uzsorásnál, a vörös Lányinál, a pénzkapacitásnál, a Kispipa és a Somossy

Orfeum pincérénél, a kontókat Neuländer szabónál és Pórfi kalaposnál, a szállodai számlákat,

az hôtelier-nek utóbb rossz szokása lett, hogy a reggel hazatérõ urak elõtt néha lezáratta

szobát, franciakulccsal, hogy azt semmiképpen felnyitni nem lehetett addig, amíg a számlát ki

egyenlítették.

*

BEVONULÁS A VENDÉGLÕKERTBE

Õk jöttek elõ májusnak elsején, mint a régi operettekben az elõkelõ hercegek, grófok,

ékszakállak, inkognitóban utazó fejedelmek a Gregoritsnál, a Zöld Vadásznál, a Druschkánál,

fiákeresek kocsmájában (ott, a Víztorony felé), a Kéményseprõnél és az ügetõversenytér felé,

ál a nagy szakállú kocsmárosnál, akinek kertjében „egész Budapest megfordult május

én, úrnõk simultak lovagjaikhoz a rikoltozások közepette, lornyettes dámák nézték

ámulva a város tavaszonként felébredõ kedvét, Batthyány Elemér és Lipthay Béla két kis

ány között, akik elhatározták, hogy mûvésznõk lesznek, Zubovics Fedor, a legkalando336

sabb és Bothmer Jenõ báró, a legmulatósabb atléta rendezték a négyest a kertben, amelyhez

ósan, kiadósan szólott a zongoraverkli.

De mi csak maradjunk barátainknál, a Kürt-beli „aranyifjúságnál, akik a demokratikus

áshoz már éjfélkor kivonultak Parányi István vezérlete alatt, mert ez az öregúr, akit

gyakran hasonlítottam a halhatatlan Falstaffhoz, a földkerekség leghíresebb

Jankójához, mind pedánsabban tartotta a rendet (igaz, az adókivetõ bizottságában is), amint

évei muladoztak.

A barátság szentségének megsértése volt olyan alkalomról elmaradni, mint amilyen május

ének a megünneplése volt.

Ki adjon színt, életet, hangulatot ennek a bágyadozó városnak, ha már Parányi „Pista és

ársasága se? Utóvégre õk vigyáztak arra évtizedeken keresztül (mint a Vadkanfõnél és

Windsorban a Hattyú hõsei), hogy a városban jó koszt, jó innivaló, barátság és vidám

ép is legyen. Ha õk se tartják meg a szertartásokat, a hivatásosan átlumpolt

éjszakákat, a már említett „durchmarsokat, ugyan ki tartja meg helyettük, amikor a világ

ól napra romlik, a vendéglõsök és vendégeik egyre-másra felejtenek a régi ceremóniákból,

ájus elseje egyszer csak úgy fog elmúlni a világból, hogy senkinek se gyújtották meg a

új szalmakalapját, amelyet a divatfiak elõször bemutattak, rendszerint hölgyek kedvenc

íneivel felszalagozva?

Ugyanezért, mikor Parányi István csaknem két méter magas és másfél mázsás alakja feltûnt

éjfélkor a „Gregorits (egy városligeti sváb vendéglõs) kertjében, nyomában felvirágzott kedvû

és kabátú társasága, a daliás, kipödrött bajszú, az életnek csak vidámságaival, a perc örömeivel

és a jó hangulatok megbecsülésével törõdõ gavallérok: minden bizonnyal operettbeli kedély,

„éljenzés és kardal futamodott végig a már ott mulatozókra, mert az „aranyifjakat

ismerte Pesten.

A söntésben megdöntötték a söröshordót, a szakácsnõ kidugta fejét konyhájából, a

églõsné olyan vígan pattant elõ, mint a Shakespeare-ben. A rákok és halak füttyentésre

öttek elõ nedves tartóikból, a kakasok kukorikolni kezdtek, a májusi eprek pezsgõbe

(úgynevezett bóléba) kívánkoztak, a citerások belekaptak húrjaikba, a virágárus kisasszonyok

örzsölték az álmot szemükbõl, elõjött a háziszolga, hogy felállítsa a kuglikat, a kapu elõtt

Stern Árpád, a szürke lovas éjféli fiákeros letakarta lovait, mert pontosan tudta, hogy innen

nincs megmozdulás.

*

HOGYAN ALAKULT TOVÁBB A MULATSÁG

AZ ÜNNEPÉLYES BEVONULÁS UTÁN?

Az ingujjas vendéglõs - mert ingujjas vendéglõs nélkül nem volt gilt május elseje - mindenkor

írva jött elõ, hogy a hatodik kerületi adókivetõ bizottság elnöke, Parányi István úr elõtt

, hogy ilyen rossz május elsejét még nem ért meg.

- Ti, borhúzók, mindig egyformák maradtok. Így volt már a Vadkanfõnél is - mondá az elnök,

egyébként mûvelt úriember is volt.

- Hogy áll a sör? - kérdezte Blau Arnold, aki tán legjobban tudta a maga korában, hogy hol,

és milyen minõségû sört csapolnak a városban.

337

- Idei libát látok a spájzcetlin, csak az a kérdés, hogy mit tud a madár - nézegette Kósa Ferkó

étlapot, miközben az akkori kor divatja szerint, mint a velszi herceg szokása volt, kinyitotta

énye alsó gombját.

Kauser Jenõ, aki a nyarat mindig ausztriai fürdõhelyeken töltötte, az uborkasalátára nézve

.

- Ez az az étel, amit a magyarok nem tudnak készíteni. Elfokhagymázzák, holott ez nem volna

ükséges.

- Hát rákjaid mit tudnak, Vadkanfõ barátom? - dördült fel rövid szünet múlva az elnök, mire a

églõs a csalános kasban elõhozta rákjait, amelyek természetesen éjjel még mozgékonyabbak

, mint nappal.

A társaság többi tagja ezalatt megvizsgálta a bort, amely szõke volt és telve május ízeivel, mint

helyen, ahol gondot fordítanak a pincére. Mások a kenyerét vették szemügyre, amely

ér legelõször mutatja meg, hogy milyen vendéglõbe vetõdtünk. Egy testes úr a székeket

óbálgatta, vajon kibírják-e majd terhét, ha súlyát az elfogyasztott ételekkel és italokkal

öveli? Miután az a fajta pezsgõ, amelyet Kapy Miklós úr árult, nem volt kéznél, a fiákerosnak

városba kellett menni, hogy pár kosár butéliát hozzon. Pártos Gyuri, aki piros huszársapkában

meg, zenészekrõl intézkedett. Míg maga a fáradhatatlan Elnök éppen Turf

Karolinnal, a mindenütt jelenlevõ virágárus asszonysággal beszélte meg az éjszaka eddigi

ényeit.

A szomszéd asztaloknál is május jöttével viduló társaságok telepedtek meg. Így gyakran

Ady Endrét, Révész Bélát (a piros szegfûvel kabátján), a kezét töprengve dörzsölgetõ

Grainer Jenõt, a ligetbe is hóna alatt könyvcsomaggal járó Mikes Lajost, Bányait, a harctéren

Zubolyt és más hírlapírókat, úgynevezett éji népeket látni a május elseji divatos

, de õk nem tettek egyebet, mint máskor: megvárták a reggelt.

Igaz, hogy ez az éjszaka nem volt alkalmas az irodalmi vitatkozásra, mert még a költõi

épzelet se tudta utolérni azokat a szokásos eseményeket, amelyek lépten-nyomon történtek.

A májusi éjszaka maga csapott fel költõnek, hogy emlékverseket írjon a szívekbe.

Most érkezett meg Jolán asszony nevelt leányaival, akik a legjobb társaságban, többnyire

írlapírók, muzsikusok és poéták társaságában növekedtek. Bármely kisasszony írhatott volna

is, annyiszor látta, hogyan készülnek a kávéházban a „lapírók kéziratai. Az elbájoló

Andrássy út, a legszagosabb pesti utca, jött velük vizitre a városligeti vendéglõbe. Nyomukban

„Cerkó dalai...

Megjönnek, mégpedig a fiákereslovak hátán üldögélve a szabadnapos fõpincérek, miután

úgy is sportbarát mindannyi, aki a városban „fõúr névre hallgat. - Virágkoszorúval a

ában lépdel be Lantos D. Adolf, Pest egykori mulatságrendezõje, akinél vidámabb ember

volt a városban. (S úgy is halt meg, mint a túlságosan vidám emberek szoktak.) - Saját

ával vonul fel Dungyerszky Gyakó, a bácskai úriember, aki annyi vidám napot töltött

Budapesten. - Itt jár amerikai csillagos övvel a derekán Friedmann, aki Õsbudavár igazgatója

, de még nem nyitotta meg e kora tavaszi napon kapuit. - De ki gyõzné felsorolni azokat a

égi, kedves pesti embereket, akik szinte becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy május

õ éjszakáján részt vegyenek a „népies mulatságokban, mint vezérei az ünnepélynek? Gálos

Kálmán, az idegenforgalmi iroda igazgatója, megjelenik a népszerûsége tetõpontján álló Krausz

Simi társaságában éppen úgy, mint például Purt Iván, a kispapok szemináriumi igazgatója, vagy

P. fõügyész úr, Bárczy polgármester, mikor a „nép mulatott.

*

338

5

A FIÁKEROSOK CSÁRDÁJÁBAN

És ilyenkor, májusi éjen, nem is volt szokás egy helyben ülni, már csak a hûvösödõ levegõ

miatt sem, ugyanezért Parányi úr és társasága felkerekedett, mögöttük Stern Árpáddal, az

„simli fiákerossal, hogy bejárják a ligetet, mint a gyermekmesében Alice a

ák világát.

Végig a Stefánián, amerre a hajnal nyújtogatta szürke fátylait, kocsik és emberek. A padokon

nõk, kipödrött urak, gavallérok és facér mesterlegények, urak és hordárok, grófok és

ányok, primadonnák és szobalányok... Minden sarkon valamit mérnek, virslit, vagy sört,

hiszen arra is éppen olyan szükség van, mint az eperbóléra (amelyet állítólag csak Budán

készíteni, de május elsején tudtak Pesten is). A lombok és virágok szagaival

a nõk illatszerei, mert olyan világ volt, hogy arcfestés helyett a legkisebb

ód is inkább parfümözte magát. Divat volt, hogy egy nõnemû lény beszagosítson egész

át, amelyen végigment.

És azon a helyen, ahol a Víztorony áll, ahol lassítani szoktak a leggyorsabb fiákerek, állott egy

, mint egy piros virág. Itt volt a leghangosabb a dal, itt elõzködtek a verklisek, itt járta

át a tánc, ez volt a bérkocsisok tanyája, akik még tekintélyes emberek voltak ez idõ tájt.

Külön kocsmákat nyitottak nekik a városban is. Itt ropta a valcert a púpos Béla, Rikárd és

Ottó, Oroszlán Farkas és Oszkár, a nevezetes éjjeli fiákerosok, talán jobban is járták, mint az

, mert hiszen az urak voltaképpen tõlük tanultak táncolni.

Midõn Parányi István és társasága befordult a fiákerosok csárdájába, Stern, felejtve csapotpapot,

álatot: leugrott a bakról, s ugyancsak a táncba vetette magát, mintha megmenteni

á a becsületet. Ringtak, lengtek, a valcerfordulóknál bal lábra mindig biccentettek, majd

az ostoros legények, ahogyan Bécsben táncolták a valcert annak fénykorában.

„Legszebb tánc a valcertánc... - hangzott az együgyû nóta, de vajon nem ilyen együgyû maga

egész élet, ha meggondoljuk a dolgot?

A fiákerosok kocsmájába letelepedõ úriemherek itt érezték magukat kedvükre. Itt kezdõdtek

igazi mulatságok az idevaló hölgyek mulattatására, amikor a tánctudományon kívül egyéb

ányokat is be lehetett mutatni. Így például harmonika mellett énekelni százesztendõs

ifjabb nótákat. (Parányi tanácsos úr mester volt ebben is.) Söröshordókat emelgetni,

itt volt Bothmer Jenõ huszárkapitány (aki majd innen az állatkertbe megy a farkasai

ébe, belépve oda azzal az úriemberrel, aki erre vállalkozik). Majd birkózások a füvön

íres, erõs fiákerosokkal, amelyekben nagyon szeretett részt venni Blau Arnold tõzsdei alkusz

. És sok más bravúr következett, amíg az urak megelégelték a májusi mulatságot, és valamely

árosi sörházba, gyakran a Bécsi Sörházba vitették magukat fiákereseikkel, hogy kipihenjék az

éj fáradalmait. Felvirágozott kocsijuk végigrobogott a városon, ahol mindenki virágot hordott

és mosolygott.

(1932)

* * *

339

ÚJHÁZI LEVESE

- Mit tudjátok ti, hogy milyen a jó uborkasaláta! - kezdte Újházi Ede, aki a Nemzeti Színházon

ívül is mûvész volt a dolgok elõadásában, különösen, ha különbözõ ételek minemûségérõl

szó.

Az uborkasaláta nõnemû dolog volt, tehát férfiak fogyasztották.

Így Újházi Ede is, akinek megtermett alakjára, félrecsapott kalapjára, szinte originálisnak

ó étvágyára emlékezhetnek mindazok, akik a legjobb színház deszkáin kívül való

épéseiben is láthatták a mûvészt, mint például a Nemzetivel szomszédos Szikszay és

Pannónia-éttermekben, ahol ifjú korához híven a kispörkölteknek - a „zónának nevezett

„filléres eledeleknek volt a híve, mert Baross Gábor már ezt is kitalálta a mostani

útigazgatóság elõtt.

Késõbben, koszorúi szaporodásakor, más étkezõhelyekre is ellátogatott a nagy mûvész, aki a

özönség általános szeretetén kívül: leginkább a vendéglõsök és más társadalmilag hasznos

árok (mint például: a bérkocsisok) szeretõ hangulatát élvezte akkori éveiben. Minden

églõs felkelt a törzsasztalától, ha Újházi Ede a helyiségbe lépett, speciális étvágygerjesztõ

hangulatok jöttek vele, már csak az utcai plakátok révén is, amelyeken arcképe díszelgett egy

rum népszerûsítése szempontjából. Ugyancsak megállott minden üres konfertáblis, ha

Újházit gyalog látta mendegélni a pesti aszfalton, holott néha az öregedõ mûvész egészségügyi

ól is gyalogszerrel tette meg azt a távolságot, amely például a Gambrinushoz címzett

églõt a New York-kávéháztól elválasztotta.

A hajdani Gambrinusban ünnepelt vendég volt õ, törzsasztala kimérhetetlen, mert néha annyian

összegyülekeztek vala tiszteletére, hogy a belsõ szoba csupa Újházi-hívekkel volt telve, míg

a katonabanda kipödrött karnagya a népnek való indulókat játszatta bakáival. Lárma,

árcsörgés, a söröshordók gyakori kongatása és népies kedély jellemezte ezt a sörházat, de a

õ teremben, amely spanyolfallal volt elválasztva a külsõtõl, már javában hordták azt a

levest, amelyet Újháziról, az életmûvészrõl neveztek el.

Újházi Ede, akár akarta, akár nem: gyakorta kénytelen volt a róla elnevezett levest fogyasztani.

Milyen volt a híres leves?

Mûbarátok - akik még bõségesen találtattak a színészet körül - fogyasztják vala Újházi levesét,

az valamely vallásos szertartás volna.

A csirkével, tésztával és zöldséggel teli levesestálba dugja a fejét Herzl Dóri, a lipótvárosi

ális, akit rózsaszínû arcával nemhiába mondanak örökifjúnak. Gyermeteg, mindig barátságra

, az élet mélyebb problémáival nem törõdõ kedéllyel szedegette az Újházi-leves

tányérjára. A combnak vagy a mellnek éppen úgy megörvendezett, mint egy közelében

ó anekdotának, amelynek bõséges birtokában voltak az Újházi-társaság tagjai.

Kohner Jenõ báró - bizonyára még emlékeznek erre a budapesti illúzióra: rendszerint hatalmas

étvággyal indult Újházi leveseinek. Hinnéd, hogy egy Pickwick-regénybeli úriember

ömöszöli szalvétáját mosolygó álla alá (hiszen az élet, az étvágy és a firma körülményei

kedveskedéssel vették körül ezt a legnyájasabb úriembert, akinél csendesebb, alaposabb,

énvaló életderültséggel kevesen mosolyoghattak Magyarországon az élet égi tájai felé).

340

„Jenõ báró, mint hívei nevezték, nem volt megvetõje a jó falatoknak, így az Újházi találmányú

se, csak a csirkemájat reklamálta, mert minden bohémeskedõ allûrje mellett

õ ember volt. Sohase maradt el egyetlen napra se a „firma irodájából, bár

kezek mûködtek közre ott, mint Dombey és Fiánál.

Újházi levesének csirkeaprólékát mindenkor hajlamos volt megöntözni baráti koccintgatásokkal...

Azokból a réges-régi pesti mesemondásokból való széles vállú, tarka mellényes hõsökbõl

ó volt õ, akik ennek a városnak üdveit, örömeit, szívességeit, barátságait élvezhették és a

ál kellõ idõben jött el értük, mielõtt kedvük elapadt volna.

Ugyancsak baráti kötelezettséggel kanalazta Újházi levesét Gyöngyössy miniszteri tanácsos úr,

ifjú és sokra hivatott Petrovics Elek, barátunk, a „kõgazdag Kucsváry Dezsõ, akinek

észvényei valamely holdbeli kõbányában voltak eltemetkezve, ugyanezért Budapesten többnyire

õl élt, de legalább nívósan, mint korszaka megkövetelte. Az ifjú (és szatírikus)

Molnár Ferenc verset is írt „Deskóról, akinek jöttével lesz pezsgõ és aszú az asztalon -

észetesen a világhírû író fantáziáihoz tartozott ez is, mint annyi gyönyörû színpadi

épzelés, amely azóta remek tollából fakadt.

„Kõgazdag Kuncsi inkább tanácsadó volt, mint rendelõ azokban az úri társaságokban, hol

éje volt megfordulhatni.

Valódi emberismerettel, szinte hajszálnyi bizonyossággal tudta kormányozni a körülötte levõ

étvágyakat, hangulatokat, lakoma utáni elnehezedéseket. Ugyancsak a nagyszerû Pickwick

Club tagjai közé számíthatna, ha Boz megismerkedik vele. Boz-Dickens távollétében saját

állára, illetõleg vilmoscsászáriasan kipödrött bajszára szervezte az esti összejöveteleket,

igénytelen erszénye mellett is fenntartotta magának azt a jogot, hogy megállapítsa azt,

„innen hova megyünk?

- Hova megyünk? - hangzott a régi boldog Budapesten a kérdés, talán nyomban azután, ahogy

társaság megtelepedett, mert „gyorsabban éltünk, mint akár Puskin regényhõsei, akiknek

volt gyors irama az életnek.

Még a flegmatikus Kálnoki Izor („Nokli) javában szopogatta az Újházi-leves jércecsontjait,

ált a paradicsomsalátában (amelyet hajdanában különösen valamely családi - veszprémi -

szerint készítettek abban a városligeti vendéglõben, ahol a pesti Pickwickek ugyancsak

üléseiket szokták tartani a meleg idõ jöttével), mikor Márton Miksa doktor, aki néhány perc

õtt szállott le a postakocsiról, amely Londonból a vidéki kirándulásra szállította, étvágyasan,

mondanivalókkal, a csak tõle hallható élcekkel megrakodva és mindig baráti készséggel,

hajlandóbb volt gyomoregyensúlyát feláldozni barátai kérésére, mint akár a

élyesebb Újházi klubtag: a látszólagosan hibás tekintetû Doktor olyan dolgok

ásába fogott, amelyet nem értettek meg mások, mint „szakértõk, a szenvedélyes

, gyûjtõk, ritkaságok barátai, festmények, könyvek és színésznõk örök bolondjai, az

élet esõzuhatagaiból tetõ alá elhelyezkedett úriemberek, akik, bár gondoltak az elmúlásra is,

az idõpontot nem tartották alkalmasnak az elgondolkozásra.

Jött Márton Miksa, nagy ünnepélyességgel, különbözõ hozzáértõ megjegyzések kíséretében

Újházi-levesét... „Ede ebédel - mondta a régi álmoskönyv szerint. „Mit ebédel

Ede? - „Régi állatkerti szarkákat! - felelt önmagának, miközben a csontokat elõbb hófehérre

, végül hatalmas fogsorával felaprózta, mert szerette tudni, hogy mi van a csontok

ében. (Ugyancsak ilyen kíváncsiságot árult el a velõscsontok irányában is, amelyeknek

á válott okuláréján át szemügyre vette a világot, pirított kenyeret majszolt, és

dicsérte a színdarabokat, amelyekben Újházi Ede fellépett.)

341

Volt egy szerepe, ahol a legbölcsebb embert játszotta, aki valaha ezen a földön járt: Constantin

é. Sírva és nevetve, megalázva és a mennyei felhõk közé emelkedve jöttek ki elõadásáról a

égi Rákóczi útra a színház nézõi.

Már megint olyant mûvelt Edénk, hogy Stuart Mária angol királynõ ültette volna asztalához,itt Pesten meg kellett elégedni, mint a klasszikus színmûvészek utolsójainak, a városligeti

églõvel, ahol a konfertabliból kilépve, olyan felejthetetlen léptekkel jelent meg, mint utána

vendég sem.

Így csodálatos, a legfinomabb kultúrát élvezõ, a legeurópaibb Magyarország (a béke boldog

éveiben) kísérte tekintetével a legnagyobb hisztriót, aki ezen a földön született; kézmozdulata,

ése, arcának legkisebb mozdulata, testtartásának még csak árnyalata is a

érhetetlenebb shakespeare-i álomból valók voltak, ahogy az „avoni hattyú gondolta ki

ában azt a színészt, akit színdarabjában a királynõ tiszteletére a Globe-színházban felléptet.

Ahogy én néztem, valamely közömbösen távoli asztaltól a városligeti vendéglõben (ahol tiszteletére

legjobb levest fõzték) ezt a nagy mûvészt, csendesen gondoltam magamban, hogy bárfi volt, a vándorszínészet és a színészházasság örömtelenségeivel megismerkedett, az

értékben, szinte Victoria-aranyértékben elgondolható nagy mûvészt egyszer Angliában

felléptetni, ahol ugyan az imént struflis csizmát viseltek az urak az ascoti versenyeken,

ladyk nyeregbõl intézték el mondanivalóikat, Kis Dorritok szaladgáltak az omnibuszok

özött az utcákon, Rothermere lord nagyapja szerkesztette azt az angol lapot, amelyet az

ész birodalomban olvastak: a velszi herceg más teendõi hiányában (mindent elvégzett

Gladstone) a mellénye alsó gombjának a kinyitásával irányította a rettenetes Angliában és a

ágok Indiájában a divatot; itt, Angliában, a Globe-színház maradékában volnaa csodálatos mûvésznek, ahol minden emberi értelmet kifejezõ csodálatosságával

éphetne.

A történelemnek kellene nézni Újházi Edét, amikor ugyancsak a történelembõl való

fellép a deszkára, vagy pedig pohár sört parancsol az egykori Tyúkketrecvendéglõben,

esténként megjelent öreg, egyfogatú kocsijával, szivarcsutkájával szájában,

Crampton mester-kalapban, megbízhatatlanul lobogó, kék, fehér pettyes nyakkendõvel, mindig

étvágyassághoz, társasághoz szokott és illesztett kedélyével; mindenkor a róla elnevezett levest

, szeme életörömet sugárzott, és mozdulataiban az a hallatlan gyakorlottság, amelyet csak a

ínész tud, aki egy fél századon át közönségnek mutatta keze kifejezéseit, válltartásának

örömeit vagy bánatait, derekának alkalmatosságait, mint abban a szerepében tette, ahol

ában „dolgozott csaknem órahosszáig a színpadon, egy kihallgatásra jelentkezõ öreg

szerepében.

- A-oá! - kiáltott fel Edénk, az étlapra pillantva a városligeti, ugyancsak katonabandás

égfõ hársai alatt, ahol nemrégen még dezséri Bachó vonatta dalait. De már Egyiptomba

öltözött az alkirály meghívására, aki szerette zenéjét.

Így a katonabanda helyett öreg pincérek fogadták Edét útjában a lakomázókkal megrakott

között, ahol a mûvész elõadás után végigballagott, megnézegette a különbözõ

sülteket a vendégek tányérjain, barátságos lett, ha valamerre levesét (az Újházi-levest) fedezte

, volt pillantása a legigénytelenebb saláta számára is, mint ahogy egy mindentudó, nagy

ûvész azt is tudja, hogy mikor kell egy másodpercig a karzatnak játszani, ahonnan a tapsok

örgése ered.

Minden rendben volna - mondá megszokott asztalához letelepülve, mintha belefáradt volna az

libák, ráklevesek, csirágok, újburgonyák, jéggel garnírozott kovászosuborkák, málnák,

ák, piskóták szemléletébe, a köszöngetések fogadásába, amelyekkel jártában kísérték, a

342

lelkendezésbe, amely a konyha felõl áramlott felé, ahonnan minden sült kappan hozzá akart

, a pincérek szolgálatkészségébe, amellyel levesét akarták szervírozni, a vendéglõs

átságosságába, aki legfinomabb falataival akarta megkínálni - mintha belefáradt volna az

ételek fogyasztásába, a kötelezõ étvágyasságba, a tengeri rák elköltésébe, a malacpecsenye

ítélésébe s általában az egész bíráskodásba, amely kijárt neki Budapest étvágya felett élte

ó éveiben. Felkiáltott:

- Minden rendben volna, de uborkasalátát nem tudnak Pesten készíteni.

Amely vallomásában talán igaza is volt, mert ez az az eledel, amelyhez nem elegendõ a

ácsok tudománya, hanem teljes emberszeretet, az étvágyaknak különbözõ ismerete, a lelkiíció eltalálása, a hangulat felhasználása szükségeltetik hozzá. Újházi Ede nem is próbált

uborkasalátát enni (miután egyszer nagyon beteg lett tõle), megmaradt levesénél.

(1932)

* * *

RÉGI MAGYAR ÍRÓ EBÉDJE

Hogyan élt egy régi magyar író?

A régiség alatt harminc-negyven esztendõnyi idõtávlatot gondolok; a magyar író fogalma alatt

a munkálkodásából élõ, kopott ruházatú úriembert értem, akinek a tollán kívül nem volt

. Versekbõl, elbeszélésekbõl, regényekbõl akart megélni, éppen ezért érdemes csodálatos

életével foglalkozni.

Néha Budán lakott, de ez nem volt célszerû az akkor még kötelezõ hídpénz miatt. Hídpénz,

útpénz hiányában néha az összekötõ vasúti hídon kellett átmenni a Dunán, ami tekintélyes

ást jelentett.

Azért inkább a Józsefvárosban szeretett megtelepedni, mégpedig lehetõleg olyan házban,

más író, de még hasonló foglalkozású kvártélyos nem lakott kívüle. Éppen elég volt

író egy házba, akinek viselt dolgain el lehetett mulatni a polgároknak (mert a munkálatokat

sem olvasták).

Így például érdekes volt megfigyelni, hogy még az õsz hajú, sõt néha elpotrohosodott írók is

öbbnyire reggel, azaz kapunyitás után jártak haza. Nem gyarapították a házmester jövedelmét,

más késõn járó emberek.

De mikor már teljes bizonyossággal otthon voltak, bezárult az ajtó mögöttük: akkor is úgy

, mintha nem volnának otthon. Mindenféle cédulákat akasztottak az ajtajukra.

„Leveleket és más küldeményeket átvesz a háziasszony. Vagy: „Mindjárt jövök! Vagy:

Vidékre utazott. (Amint álmában szeretett volna.) De kiakasztottak olyan táblát is, amilyent a

szoktak az üzleteikre: „Gyászeset miatt zárva.

Csodálatosképpen nem szerették ezek az írók, ha a külvilág tudta, hogy otthon vannak.

Talán attól féltek, hogy munkájukban zavarják õket? Nemigen félhettek ettõl, mert hiszen azt

öbbnyire kávéházban végezték, de ha otthonukban dolgoztak is, akkor se volt soha annyi

õjük, hogy abban akadályozták volna.

Valamely más okának kellett lenni, hogy elbújtak látogatóik elõl.

Az írók ugyanis kitapasztalták, hogy kellemetes, örömet okozó, vagy nevezetesebb szerencsét

ó látogatás nem érheti õket. A levélhordó a jó híreket tartalmazó leveleket mindig más

343

címekre viszi. A lakodalmas vagy bugyellárissal járó látogatók ugyancsak a szomszédba járnak.

Az íróknak látogatói kis suszterinasok, követeléseiket szorgalmazó mosónõk, néha korcsmárosok

mindenféle megõrzött cédulákkal, amelyekre jóformán senki se emlékezett

kívül.

Ezért bújt el a régi magyar író odvában, ahonnan aggodalmasan figyelte az ajtaja elõtt elhangzó

épéseket.

Közben üldögélt íróasztalnál vagy ágyszélen, és mindig valamiben törte a fejét.

Néha úgy törte, hogy két kézbe kellett azt venni, hogy szét ne hulljon attól a malomtól,

zakatolása odabent elkezdõdött.

- Mi lesz az ebéddel? - kérdezték mindenféle hangok az író körül.

Erre kellett volna felelni a bölcs vagy bohókás fejnek, mint mindennap megismétlõdõ kérdésre.

Az úgynevezett jótékony gondolatok, a megsegítõ ötletek, a szerencsés felfedezések ilyenkor

nehezen jönnek meg, hogy már ebéd ideje is elmúlik, amikor az író ráeszmél, hol is

volna ebédelni.

(Persze hogy itt a házban - ahol kisvendéglõ is volt, mint a legtöbb józsefvárosi házban -, ahol

író már egyszer-másszor megfordult, bemutatkozott, mint új lakó, parolázott a vendéglõssel,

élte vele a politikai helyzetet, a közéleti viszonyokat, az adók ügyét és a meleg

hideg idõjárást. Ezen a vendéglõsön látszott, hogy van némi sejtelme az írói mesterségrõl,

márciusi ünnepségeken mindig meghallgatta a szavalatokat, amelyekben az írók saját

ûveiket adják elõ. Az étlapján is szerepet játszott Komócsy vesepecsenyéje, ez a Komócsy

író volt, aki sokat használt korcsmajárásaival az irodalom népszerûsítésének, lám, még

ét is neveztek el róla.)

De ebéd ideje már elmúlott, a kisvendéglõben leszedték az asztalokat, a háromórás harangszó

megszólalt ama számos tornyok egyikében, amely a Józsefvárosból kiemelkedik, az

íróasztalon a papírvágó kés megtette a magáét, felszeletelte azokat a keskeny papirosokat,

az írók írni szoktak, a tintatartó egy bagolyfõ komolyságával nézett a még mindig

étlenkedõ íróra, a toll engedelmesen várta sorsát, talán a rothadt alma is kéznél volt, amelyet

író ama német költõ módjára szagolgatni szokott munka közben.

Csak az ihlet nem mozdult, nem lendült, éji lepke módjára pihent valamely falisarokban,

özben a régi magyar író elgondolkozott azokon a költeményeken, regényeken, amelyeket

áig írt, de, íme, most ebédhez sem tudják segíteni.

Felnyúlt a könyvespolcra, és levette onnan azt a sok év elõtt megjelent könyvét, amely elsõ

sikerét hozta, amelyért eltették emlékezetükbe az olvasók nevét, amely természetesen némi

énzecskét is hozott a házhoz.

Elolvasta a könyvét újra, hangosan is némely részletét, hogy földszintes ablaka alatt a

ózsefvárosi udvarban, az ecetfák alatt összeállottak a lakók, fõként asszonyságok, akik nagy

érdeklõdéssel hallgatták az író elõadását, mert hiszen õ tudta mûvét legjobban hangsúlyozni.

Az író háziasszonya büszke kezdett lenni lakójára, amint a hallgatóságon végigtekintett. A

ázbeli vendéglõs kidugta sapkás fejét a söntésbõl. „Persze, az én vendégemet mindenki

. A takarítóasszonyság, akivel némi kalandja volt a régi magyar írónak (mert

dámákat nem ismerhetett), az elõadás alatt úgy sírt, hogy nincs olyan temetés... Így

úlott el a régi író napja, amikor különbözõ körülmények folytán nem ebédelt.

(1932)

* * *

344

A KONYHA MÛVÉSZETE, ESTERHÁZY ROSTÉLYOSAI

Esterházynak - ki tudná már, melyiknek a sok derék úr közül? - mindig egy bizonyos, szaftos

élyossal (roszbrátnival) kedveskedtek Pesten az egykori vendégfogadósok.

Bizony, nem volt könnyû dolog mindig rostélyost enni, amelynek széle lecsüngött a tányérról,

a rostélyosokat akkor elképzelték, és a valóságban is felszolgálták. Hagymás, leginkább

pörköltéhez hasonló lében tálalták, s minden attól függött, milyen módszer szerint készítették

pörkölt levét azon a bizonyos konyhán. Az öreg Szikszaynál, bár ez szinte hihetetlennek

: passzírozták a hagymát a pörköltben, Esterházy-rostélyosban. De annál kiadósabban

ák a jó hosszúra metélt hagymát a lében a hajdani Pipában. (Érzõdött ez az egész Szervita

éren.) A krumpli, ami ugyancsak együtt fõtt a rostélyossal a fedél alatt: több ízt hozott a

ájba, gyomorba minden más krumplitársánál, jóság dolgában talán csak a libazsíros krumpli

vele, de az is télen.

Az egykori Esterházy eszegette a róla elnevezett pecsenyét, amely a világjáró szakácsok révén

Bécsbe és másfelé is elkerült, természetesen kevesebb szegedi paprikával, mint idehaza.

De hát Esterházyt sok országban ismerték nevezetes vagyona révén, sõt gavallér hajlamai miatt

(amiért róla példázták a magyar urat, hogy Párizsban is aranyos huszárnadrágban kellett volna

árnia a közfelfogás szerint).

Mennyi rostélyost evett meg Esterházy, amíg a világ minden valamirevaló konyhájába eljutott

írneve?

Ki tudná azoknak az ökröknek, teheneknek a számát, amelyet egy régivilágbeli úriember

?

Esterházynak különben is darabidõre vissza kellett vonulni a konyhai (kulináris) népszerûségtõl.

Jöttek a kocsigyártók, és nagy, nehéz batárokat neveztek el róla. Mária Terézia óta

„Esterházy-batáron járt minden terjedelmes asszonyság, akinek egy féltucat szoknyát is kellett

. Az „Esterházy-hintó minden koronázáskor elõgördült, ünnepélyes felvonulás nem volt

épzelhetõ nélküle.

Aztán kastélyokat kezdett építeni Esterházy, különösen a Dunántúlon, ahol sokfelé állnak még

magas alapzatú, pinceajtóval, elõcsarnokkal kezdõdõ, földszintes, de mégis emeletes

õzetû, nagyon mutatós, nagy kerttel körülvett, címeres házak amelyeket „Esterházy-nak

, különösen, ha vadászterületen feküsznek.

*

Még sok dolgot lehetne felsorolni, amelyet Esterházyról neveztek el, de feljegyzéseink fõleg az

étlapokra, ezekre az arannyal, pirossal nyomott menükártyákra vagy kisebb, de ugyancsak ízes

églõk ételrendjeire írattak, a vadkanfõ, a nagy farkú, bámuló tekintetû potyka, a fajd, a

ácán, a nyúl, a többi vendéglõi címerékítmény mellé, amelyek minden idõben arra szolgáltak,

jó étvágyat hozzanak a vendégeknek arról a tájról, ahol a jó étvágyat osztogatják.

Ott volt Komócsy, a Petõfi-társaság alelnökének vesepecsenyéje évtizedekig a hazafias

ák étlapjain, holott Komócsy József maga, nagy kalapjában és felleghajtójaiban, sõt

õcsináló hírnevével a vidéket járta verseskönyvei eladása céljából.

Itt volt a Wellington-bélszín, amely angolosan sütött ízeivel emlékezetessé tette a nagy férfiú

ét a marhahús kedvelõi között, de ráduplázott népszerûségére Rossini, az olasz zeneszerzõ,

ugyancsak bélszínbõl való tournedos-ival, a marhapecsenyére aplikált libamáj-szeletecskékkel

ég édesebbé tette az étvágyas világban gyakran játszott operáit.

345

- Rossini! - mondtuk, és talán nem is a Sevillai borbély-ra gondoltunk néha csemcsegve,

a szarvasgombával is ízesített bélszínszeletkékre, amelyek ünnepelték a maestro nevét

is, ahol õ nem jelent meg karnagyi pálcájával.

A balatoni fogas, bár fogalma sem lehet a nagyvilágról: à la Morny szeretett elõjönni,

ártásokkal a herceg iránt érzett tiszteletbõl, mintha egy messzi álomból lépne elõ, hogy

ósítson régen képzelt gyomorkalandokat. Volt találkozásom Mencsikoff kabátjaival,

Girardi, a bécsi színész szalmakalapjával, a rókavadászok piros frakkjával, a hajdani velszi

szürke mellényével, amelyrõl sohase szakadt le az alsó gomb, Szapáry fali zsakettjével -a balatoni fogas, ha Morny herceg útmutatása szerint készítették: sok élmény emlékét

ályosította.

A fogas különben is azon eledelek közé tartozik, amelyek hangulatot kívánnak maguk köré.

Bizonyos diszpozíció kell fogyasztásához, tartármártásához, egyedül való ízéhez, pláne, mikor

róla valami természetrajzi könyvbõl, hogy húsevõ hal, amely néha évtizedekig

a halastavak elhízott lakóit.

A fogassal való hercegi bánásmódhoz még csak a ráknak van hasonló állapota. Nevezhetnénk

à la Szemerének, mert az emésztési szerveit nagy gondban részesítõ úriembernek volt egy

áklevese, amelynek tudományát valahonnan a Felsõ-Tisza mellõl hozta, ahol a rák még apró,

ánybarna, szegény; gyors medrû folyóban lakik, örök nélkülözések között, nem pedig oly

õségben, mint zalai rokonai, amelyek idõjártával „Szólórák néven jönnek forgalomba.

Szemere úr elõbb kiadós marhahúslevest fõzetett a rákokhoz, amit úgy kell értelmezni, hogy a

ásos marhahús és társasága mellett egy kakast is belefõzetett a levesbe.

Ezután gondja volt rá, hogy a két métert is ugró, kis, barna, jóformán semmire jónak nem

átszó rákocskákat, amelyek csalánon kívül alig ettek egyebet: eleven állapotban jól

éljék hozzáértõ kezek, amikor a rák úgy fenyegetõdzik ollójával, hogy félni kell tõle,

farkát, huszárosan emelgeti bajszát. Megszelídíthetetlen kis vadállat a szakácsnõ

kezében, akinek az a gondja, hogy a rákot éppen legizgalmasabb pillanatában a forró vízbe

ítsa. Nem a legirigylendõbb halál, de a csüggedt, bágyadt, halni vágyó rákok mentesítve

alóla. Isten tudja, hová kerülnek õk, akik elgyengültségükben már harcolni se akarnak!

A rák rövid forró vízi szereplése után felpirul, mert nem állja a tüzet. Megadja magát sorsának,

felbontják, házát kitisztítják, petrezselymes, tojásos rizskásával töltik meg, de ollójához,

ához, sõt kiszopogatnivaló törzséhez nem nyúlnak. Ez a szürcsölés az igazi élvezet a

áklevesben, amelyet a levesben való utólagos fõzés után ez az állat valóban megérdemel.

Kinek nem esik jól az olyan rákolló, amelyet meg lehet ropogtatni, kiszopogatni és még mindig

álhatni benne apró falatocskákat, amelyekért érdemes valamit tenni.

Így ette Szemere úr a ráklevest, mert kedve volt étvágyával külön foglalkozni, amikor annak

elérkezett.

(1932)

* * *

346

FARSANGI ÉS BÖJTI ÖRÖMÜNK: A HAL

1

FEBRUÁR NAGY JELENTÕSÉGÛ

A hónapok közül február mindig emlékezetes hónapja marad az esztendõnek, akármilyen lesz a

ág. Ekkorra esik farsang vége, rendszerint a hónap közepére, ugyanazért február ama furcsa

ónapok közé tartozik, amelynek egyik felében bakkecske léptekkel járunk, nem szégyellünk

, amivel jókedvünket megmutathatnánk; ellenben a hónap második felében szokás

hamut hintünk homlokunkra, sok szánom-bánással kezdjük hamvazószerdán a hat hétig

ó böjtöt, amelybõl majd a húsvét fog megváltani.

De egyelõre ne menjünk ilyen messzire, mert ha az ember mindig arra gondolna, hogy mi lesz,

tudna örülni a jelennek, fõleg február farsangjának, mikorára már azok is megbolondulnak,

januárban még tartózkodók voltak, keveset ettek a halból, keveset ittak a borból,

disznótorban felejtkeztek meg egy kicsit magukról januárban. De februárban már

azok maradnak otthon, akik a jégen a lábukat kificamították, mint a jelen sorok szerzõje

, aki innen, a kályha mellõl, a karosszékbõl, a csendességbõl próbálja megmagyarázni február

õségét az emberi életben.

*

EGY FURFANGOS DOLOG

A farsangi tánchoz nem sok közünk van (legfeljebb ahhoz a tánchoz, amelyet a terített asztal

áttára vagy pohárral a kezükben járnak el a jókedvû emberek - mikor virsli- vagy pereckoszorút

a nyakukba a téli vásár lacikonyháján), de annál több közünk van a

táncot elõidézõ hangulatcsinálókhoz, így a jó ételekhez és italokhoz.

Az ételek közül határozottan a halak dominálnak februárban. (A disznótor már böjt elõtt nagy

ártatlanul igyekszik eltûnni, mintha semmi köze se lett volna a tél mértéktelenségeihez.) De a

olyan természetû jószág, hogy akár a befagyott folyóban, akár a kalendáriumban átsiklik a

úsos idõbõl a böjtös napokba, farsangi gyertyaszentelõtõl, húshagyókeddtõl, amikor a hal

ában megkezdi uralmát - hamvazószerdába.

A folyókon ugyan még korántse látni az olvadást, a Felsõ-Tiszán mindennap léket kell vágni,

a kecsegét megfoghassuk villámgyors útjában; február közepe derék téli idõnek számít

Magyarországon, pláne olyan esztendõben, amikor késõn kezdõdött a tél; itt-ott még egy kései

ófúvás is meglátogatja azokat, akik már nagy bátran utaznak szánkójukon vagy szekerükön az

ó bálokra, amelyeket mindenhol lebonyolítanak: - ilyenkor bizony meg kell elégedni a

halak közül a zsebben cipelt szardíniával vagy az útszéli fogadós hagymás heringjével,

az igazi jó paprikás halat nem tudják készíteni más háznál, mint ahová indultunk, de a

ófúvás megakadályozott. Olyan egyszerû ezt a halpaprikást csinálni, mikor hivatalos receptjét

ák (amely legrövidebben így hangzik):

„Többféle halat veszünk, egyenlõ darabokra vágjuk, másfél óráig sóban hagyjuk állni, aztán

ábasban bõven hagymát finomra vágva, vajon kissé megpárolunk, adunk jó késhegynyi

347

paprikát bele, aztán a halat félóráig fedõ alatt pároljuk, végre egy kanál vizet és tejfölt öntünk

á. Mikor felforrt, asztalra adjuk.

Ugyebár ez úgy hangzik, mint az egyszeregy, csak a gyanakvó fantázia gondolna valamely

„pisztrángra a többféle hal emlegetésénél, mert mégiscsak biztosabb volna, ha tudnánk, hogy

éle halakat vegyünk. „Semmi esetre se a nemes halakat, a kecsegét, a pisztrángot, a fogast;

elégedjünk meg a harcsával, potykával, csukával a paprikásnál - mondják a

ácsadók, mert halfõzéshez minden ember értene, holott az ötszázadik tudja igazában.

E jó tanácsadók okozzák, hogy nem élvezhetjük egyszerû halpaprikásnak a legnemesebb

, pedig tán ez volna a halpaprikás titka.

*

MIKOR SZÉP A HAL?

Igaz, hogy a Balatonon, hazánk másik haltermõ helyén már javában szabad a víz, amikor a

Tiszán, a tokaji híd alatt még korcsolyáznak, de nem kevésbé nagy kunsztot érdemel a balatoni

elkészítése, pláne, mikor jókora kocsikázás után, a Bakonyon, Veszprémen, Várpalotán

át közelítettük meg, hogy valahogy ki ne hagyjunk egy lányos házat útközben. Pedig olyan

û a balatoni lány, mint a balatoni hal. Minden balatoni lányban van valami a Kisfaludyak

ájából, amely sohase múlik el. Minden balatoni halban van valami az õsök egyszerûségébõl,

itt még pogány magyarok bujdostak a nádasokban.

A fogasnak elkészítési módjáról ezt a pár hevenyészen odavetett szót találom egy helyen:

„Megtisztított fogast bevagdossuk, jól megsózzuk kívül-belõl. Egy tepsibe adunk négy-ötvajat, rátesszük a fogast, körülötte karikára vágott burgonyát helyezünk, és még egypár

vajat a tetejébe. Körülbelül háromnegyed óra hosszáig sütjük, tálaláskor haltálra adjuk,

átával, petrezselyemmel díszítjük.

Kolumbusz tojása! Ezt aztán tudja mindenki. Ugyanilyen egyszerû elkészítési módot ajánlanak

kecsegének és pisztrángnak, a rántott harcsának, a tejfölös potykának, a húsevõ csukának, de

ég egyszerûbbet az angolnának.

Az ember olvassa ezeket a recepteket: mehetnékje támad a konyha felé, hogy saját kezûleg

ásson hozzá a halak elkészítéséhez, mert az a férfiemberre nézve nem lealázó, hanem éppen

õleg: kitüntetõ. A legnagyobb urak foglalkoztak mindig a halfõzéssel, a halvásárral,

ott aztán igazán kell vigyázni; talán jobban, mint a baromfinál. Nem szabad akármilyen

ány halat megvenni, mert ahol a hitvány hal, akad finom falat is. Fõleg nem szabad közel

ünk a népgyûléseket elõidézõ mázsás harcsákhoz, amelyeket olykor a halászok a Dunából

ki. Az ilyen nagy tömeg hal nem is gusztusos, és nem is lehet egyenletesen jó.

Én a magam részérõl gyakran jártam a hal- és rákpiacot, ha finom csemegére volt gusztusom.

Az élõ halban éppen úgy el lehet gyönyörködni, mint a sült halban: nem lehet pontosan

, mikor szebb a kirántott harcsa, tojásban vagy morzsában, vagy a halkereskedõ

kádjában.

*

348

4

A KIRÁLYOK ÉS HERCEGEK A HAL MELLETT

Február tehát örömeivel, a farsangi táncok, bolondságok, kirúgások, önfeledkezések és kedves

ékek után, a február igazi örömeivel, amelyek mégiscsak a gyomrán át jutnak el az

: a halaknak kedvez. Mondják, a viza ilyenkor rakja ki ikráit, ilyenkor gyûjtik a

árokat, ahol terem.

A szakácskönyvek farsangi oldalairól a hizlalt baromfiak, fánkok, torták mellõl leginkább a

álak, halaskasok, hálók és halfõzõ edények mosolyognak ránk, mintha a farsang, de még

ább a böjt, el se volna képzelhetõ náluk nélkül. Mindenki érzi elõre a halak pácait, amelyeknek

úaknak kell lenniök, mert csak akkor valódiak. A legtöbb száj elgondolja elõre az

, kocsonyák gyöngyhûvösségeit, a különbözõ mártások, a ritka majonézek és a

ívüli tartárok tartalmait; a gombákat, amelyeket bizonyos módon elkészített fogashoz

, mert ne higgyük ám, hogy csak annyi elkészítési módja van a halnak, amelyet

. Mi a legegyszerûbbet vettük, hogy lássuk, milyen könnyedén el lehet bánni a

, de hozzáértõk szerint magának a fogasnak ötven elkészítési módja van, amelyet tudni

egy szakácsnak, bármily régen találta ki egy francia herceg, hogyan egyesítse az erdõk

ümölcseinek ízét a vizek teremtményeivel. A kecsegét magát Felsõ-Szabolcs vármegyében

ák sütni-fõzni. Pedig az igazi halkocsonyákhoz, a hideg halakhoz, az estélyek, büfék,

ályi konyhák kecsegekocsonyáihoz nem is nyúlnak1 vidéken, hagyják azt a pesti szakácsoknak.

Azt lehetne mondani, hogy a halnak éppen annyi elkészítési módja van, mint akár a

úsnak, pedig ezzel foglalkoztak a legtöbbet a világ fennállása óta. De amint látjuk, a hal

hagyja magát. Az esztendõ tizenkét hónapjából egy hónapot kivág a maga számára.

(1933)

* * *

EGY FARSANGI LEVES HITELES TÖRTÉNETE

1

A CSÍK KOSÁRBA KERÜL

A csík olyan naiv teremtés, hogy a róka a lompos farkával, az ember a nádcsomó téli virágjával

, és kihozhatja a léken át a téli tavakból (tiszai kiöntésekbõl, nádasok befagyott

õl). Ez a naivsága a csíknak onnan ered, hogy a világtól távol, a halak társadalmán is

ívül tölti napjait, sejtelme sincs az életrõl azokon a magános helyeken, ahol róka ül a jégen, és

a pillanatot lesi, mikor eresztheti le farkát a lékbe, hogy a csík tömegesen belekapaszkodhasson

vörös csalétekbe. Igaz, hogy a róka alattomosan nyomban abbahagyja a törvénytelen

ászatot, ha nádvágó, jégvágó vagy más téli emberek közelednek, de a csíknak sorsán ez már

sokat változtat, mert az emberek veszik át a róka helyét. A csík rátapad a nád bugájára,

a róka farkára.

1 A pisztrángról fõleg azt kell tudni, hogy az mindig a víz árjával szemközt szeret úszni a leggyorsabb

folyókban, így a Poprádban is. A hozzáértõk azt mondják, hogy ezt azért teszi, mert bõre

viszket, s így csillapítja érzékenységét. Megnyúzva szokás fogyasztani.

349

S így menthetetlenül a kasba, szatyorba, kosárba kerül, amelyet az emberek hordanak

a csíkhalászathoz.

Ott van az ujjnyi nagyságú fekete halacska, amelynek ízérõl sohase feledkezik meg, aki egyszer

óstolta.

- No lesz öröm a városban - mondják a téli emberek a maguk ködös hangján, mikor a

megtöltik a jég alól jött, bajuszkát viselõ, igen fürge s eleven halacskákkal. Mert a

íkot nem eszi meg, aki fogja.

*

MEGÉRKEZÉS A KONYHÁBA

A legfinomabb csík a Felsõ-Tisza környékén terem, ahol a halak általában a leggyorsabbak, és

így a legízletesebbek. A kecsege diktálja itt a tempót az összes halféléknek, így a csíknak is, de

ér szegény a gyorsaságával, ha már egyszer az emberek karjukra vagy hátukra vették, és

épnek vele a konyhába, ahol az asszonynép között mindig nagy felfordulást idéz elõ a fekete

ák megjelenése. (Majd mindjárt meglátjuk, miért.)

A csíkot ritkán árulják pénzért; ügyvédnek, orvosnak, hatóságnak, földesúrnak szokás ajándékba

, honorárium érte egy kis dohány, amelynek szállítási ideje ugyancsak egybeesik a csík

ével.

A csík hideg vízbe kerül a konyhán, és ott várja sorsát, amelyrõl most már a háziak

.

Mindenekelõtt megfelelõ káposztáról kell gondoskodni, amelynek társaságában a csík

. Némelyek, s ezek vannak többségben, a káposztaleveshez ragaszkodnak a csík

ában. Persze, annak a káposztalevesnek olyannak kell lenni, hogy már jóformán készen

álljon, apróra vágott torzsákkal, levelekkel, a kellõ húsokkal, malac körmével, kis csülökkel,óval, egy-egy darabka kolbásszal, a kellõ csontokkal, amelyekrõl ugyan fõzés közben

állott a hús, de a csontokat megszopogatni nem ártalmas, sõt a jófogúaknak megrágásuk is

ánlható. (Farsangban a sok tejen hizlalt pulyka, kappan, bárány és borjú korszakában, amikor

kényesebbek a tejen hizlalt borjúból még sonkát is fõznek - farsangban aztán olyannak kell

a káposztalevesnek, hogy az minden igényt kielégítsen. De a csíkos káposztaleveshez

áne szükséges, hogy tartalmassága mellett is bõ leve legyen, amirõl a jó háziasszony úgy

, hogy utánatöltögeti a káposztalét.)

De levesen kívül készítenek másféle ágyat is a csíknak bizonyos házaknál. Láttam már töltött

áposztát, igaz, hogy csak lakodalomban, amelyben még csíkot is fõztek. Más, közönségesebb

áposzták se idegenkednek a csíktól, de mi már csak maradjunk a bõ levû káposztalevesnél,

ott forr, fortyog, párolog erõs tûz alatt a tûzhely közepén, minden fazékfedél-emelésre

ívüli szagokkal látja el a házat, még az utcán elmenõk is megállnak a jó káposztaleves

ára. (Hátha még tudnák, hogy csík is kerül belé!)

*

350

3

AZ ELEVENEN VALÓ MEGFÕZÉS

Kevesen próbálták, mit jelent az elevenen való megfõzés, de a csík ezt minden farsangban

óbálja, amikor asztalra kerül. Mikor legforróbb a leves, mikor izzik a vaskarika a

áposztafazék alatt: akkor ütött a csíknak utolsó órája. Kiveszik õket a hideg vízbõl, és ahogy

, egyszerre a lihegõ levesbe öntik õket...

Hej, micsoda zenebona kezdõdik erre a konyhában!

A néma csík, amelynek hangját eddig még a halakkal beszélgetõ bibliai szentek sem hallották, a

éma halacska a tüzes levesbe jutván, egyszerre megszólal, mégpedig olyan cincogó, visító

áltással, mintha kisgyermekek sikoltanának segítségért. A visítás halk, fájdalmas zümmögésbe

ül egy másodperc múlva, de ez az idõ éppen elegendõ az érzékeny asszonynépnek, hogy

üljön a konyhából, százfelé futamodván a fájdalmas hang elõl. Csak a tapasztalt

öregasszonyok maradnak a káposztásfazék mellett, mert azt magára hagyni mégsem illik,

ilyen nagy munkát végzett, pillanatok alatt végezvén félszáznyi vidám, fürge életecskével.

És a tapasztalt asszonyság a kanalával meg is ütögeti a fazék oldalát, mintegy jelezvén, hogy a

álalás ideje elkövetkezett, a fazék félrevonul a lobogó tûzrõl, és csak oldalvást pöfög, fortyog,nem mindennapi tartalmával.

*

A LEVES ELFOGYASZTÁSA

Most már csak az kell, hogy megfelelõ száj is akadjon a leves elfogyasztásához.

Nagyon jó, ha olyan emberek ülik körül az asztalt, akik idejüket idáig a szabad levegõn

öltötték, mondjuk, nagyobb szánutat tettek a hóesésben, vagy vadászaton jártak. Kipirultak a

õl, éhesek, mint a farkasok, ugyanezért zsebkésükkel kenyérszeleteket vagdosnak,

megsóznak, megpaprikáznak. Így várják a káposztalevest.

És kenyérmajszolgatás, esetleg: otthon fõtt pálinka fogyasztása közben az asztalra kerül a piros

, tarkázva a fekete csíkocskákkal, amelyek olyan engedelmesen indulnak el útjukra az elsõ

kanalakkal, hogy az emberek felkiáltanak:

- Tavalyi farsang óta nem volt ilyen leves az asztalon.

- Nem is lehet ez mindennap - feleli a bölcs ember, aki ott ül minden asztalnál.

(1933)

* * *

351

A BÖJTÖLÉS TUDOMÁNYA

MIT TUD A HERINGSALÁTA?

Jóízûen is lehet böjtölni, amikor annak ideje elkövetkezett, például az idén kos havának,

áskor „tavaszelõnek, „böjtmás havának elsõ napján - hamvazószerdán. Valami zavar van, a

áriumban, mert nagyon messze esik húsvét, április második felére, de remélhetõleg annál

lesz.

Nem kell megijedni a hathetes nagyböjttõl, bár az egyház szigorúan intézkedik már

ószerdára nézve - de vajon ki ne enné meg az ilyenkor szokásos heringsalátákat? Aki

án soha életében nem evett heringsalátát, mégpedig úgy elkészítve, ahogyan a régi

Magyarországon volt szokásban, amikor elégszer lehetett hallani a „macskajajos gyomrok

ólamlásait: „csak bõven azzal az ikrás hallal, általában az ikrával, mert jó ugyan a halnak a

úsa, de igazándi ízét saláta alakjában az ikrája adja

A heringsalátát rendszerint már húshagyókedden szokás elkészíteni, mert hamvazóreggel, az

ó farsangi bál, összejövetel, tánc után amúgy se lehetne kívánni az asszonynéptõl, hogy a

gondot igénylõ heringsalátát elkészítsék. A férfiak csak kritizálni tudnak; azt mondani egy

ételre, hogy az tökéletesen sikerült, csak a jószívû, jó étvágyú és jóakaratú férfiak szokták. A

öbbnek mindig hiányzik valamely ételíz, amelyet valaha életében itt-ott megkóstolt.

Így vagyunk fõként a heringsalátával, amelynek jövetelével okvetlen régi bálok, boldogan

öltött farsangok, megelégedett, esetleg már gyûrûvel is megpecsételt szerelmesek jutnak az

öregebbek eszébe.

Ugyanezért morózusan néznek a heringsalátára, és villájukkal megérintve kérdik:

- Vajon úgy keverték hozzá a tojássárgáját, mint a tésztát, finom olajjal, mustárral, heringtejet

és ikrát, valamint citromlevet bõségesen? És hol van belõle a fõtt sárgarépa, a fõtt krumpli, fõtt

, fõtt lencse?

És ha már minden megvolna is a heringsalátában, amit a hozzáértõk kutatnak, akkor is

ányozni fog tán az aszpik, amellyel pedig nagyon bõségesen kell bánni, mert tessék elhinni,

nemhiába tettek meg hosszú szánkóutakat, hófúvásban vagy szikrázó hidegben a

áta igazi barátai. Igaz, hogy amikor leugrik a szánról a barát, és egy pohárka

õpálinka felhajtása közben (mert reggel a pálinkából csak a legegyszerûbb tesz jót az üres

) pillantása ráesik a tíz-tizenkét tálra kitálalt heringekre, amelyek hiába keresnék

üket, farkukat, bõrüket, gerincüket, mert keresztben apróra metélték fel õket - mondom,

a jó hideg idõbõl, dáridóból, esetleg még jégtörõ Mátyás vagy Géza napjából, de

úshagyókeddbõl biztosan megérkezik az ember az ilyen heringsaláta elfogyasztásához, nem

mást, csak ennyit:

- Isten éltesse a ház asszonyát, aki megtanít böjtölni!

*

352

A MARHAHÚS SZÁMÛZETÉSE ÉS PÓTLÁSA

A szakácsok és a férfiak általában nem barátai a nagyböjtnek, mert nagyon össze kell szedni a

áziájukat már csak akkor is, amidõn a mindennapi ebéd elsõ pontjához, a leveshez érkeznek

a pillanatban, amikor azon kezdenek gondolkozni, hogy mit ebédelnek.

Bezzeg könnyû normális idõben az életük, amikor a mindennapi húslevesüket behunyt szemmel

ák, mert tudják, hogy az amúgy is a legszigorúbb szertartási renddel készül minden

ó háznál: spitzfartõbõl, szegyhúsból, marhacsontból, esetleg egy jókora velõscsontból

(amelynek élvezetérõl majd akkor írunk, ha egyházi és világi törvények szerint szabad

). A húsleves lassan forr, mert még messzire van dél, de már megérkeznek hozzá a

, sárgarépák, kalarábék, kelkáposzták, zellerek, gombák, borsók, vereshagymák,

ák, paradicsomok, piros paprikák. És a só. És már gyúrják is a májgombócot vagy

ót, ami majd a levesbe kerül.

De tessék nagyböjtben jó levest adni, hogy az ember, mint mondani szokás: megnyalja utána a

áját.

Már a kappanaprólék-leves is ünnepnapnak számít (borjúcsontlével, gombával, sûrû tejfellel,

árgára pirított aprólékkal, lábbal, fejjel, csonttal, amelyet amúgy is kidobunk a levesbõl,

õtt tálaljuk).

Mondják, hogy az ilyen módon készített leves, még valahogy felejtetni tudja az emberrel a böjti

ábavalóságokat, habár, mit ér az a leves, amely után nem következik fõtt marhahús?

De itt van például a szárazbableves, amelyhez ugyan vesznek levesbe való zöldséget, mint az

húsleveshez, gombát, borsot, paprikát, sáfrányt, de mire felfõ, már a paszulyt is kiszedik

õle, hogy salátának tálalják fel. Nem remekebb ennél egy vesepecsenyébõl, felsálból, rostélyosból

ó marhacsontos gulyásleves kockára vágott krumplival, csipetkével, zöldpaprikával,

öménymaggal.

És mindazok a levesek, amelyek nagyböjtben követik egymást: a savanyú tojásleves, a

-spárgaleves, a befõtt paradicsomleves, a kaporleves, az almaleves, zableves, lebbencsleves,

, sóskaleves, savanyú halleves és a többi végleg elszomorítaná az embert, és

örökre kedvét venné az egészséges böjttõl, hogy a végén valóban reumás beteg legyen a sok

úslevestõl - ha a böjt megédesítésére nem volnának némely eledelek, amelyek persze pénteken

úan tilosak.

De csak pénteken.

*

A BÖJT MEGÉDESÍTÉSE MARHAHÚS NÉLKÜL

Bár a vadászok siketfajdon és fajdkakason kívül alig járultak hozzá valamivel a konyha

áltozatosságához (az Oculi után jövõ szalonkáig), némely napokon, így különösen a gyenge

Szt. Julián-levessel kezdõdõ ebédek második számaként szerepelhet a véres és májas hurka,

szigorúan böjtös lencsével. Titkon még farsangi fánk is következhetik a böjt elsõ

hetében. A konzerv-spárgalevest, amely semmire se jó, bár vajjal és tojással fõzzük, mint a

: szokta néha követni tarhonyás marhapörkölt is. A megfelelõ savanyúságokkal

észetesen. A savanyú tojáslevest ugyancsak tarhonyás báránypaprikás. A malacpörkölt

án a sonkás kocka teszi meg a magáét, mert ha már benne vagyunk a húsevés vétkében, vét353

kezzünk kiadósat, egy büntetés jár húsos tésztáért és pörköltért. Míg a bárányhoz, jámborabb

állat lévén, mint a malac: almás lepény következik, így valamit jóváteszünk bûnünkbõl. A

óvatosan sertéskarajjal lehet megduplázni, persze befõtt tökfõzelékkel és

áposztás kockával. A zablevest követheti sóskafõzelék, benne egy darabka borjúvesés, de a

égén a böjti idõhöz való mákos csík legyen.

Persze, a péntekek kivételek, és azok aztán komoly gondot adnak úgy a házigazdának, mint a

áziasszonynak. Sok családnál már a gyermekekre való tekintetbõl is böjtölnek pénteken, a

elõtt jó példával kell járni. Így jönnek létre a feketegyökér-levesek, zellerlevesek,

ásos sóskalevesek, paradicsomlevesek, bablevesek - de a bableves után úszhat citromos

, a paradicsomleves után sajtos makaróni, a zellerleves után sóska tojással. Természetesen

görbe, sajtos metéltek, gyümölcsrizsek, puncstorták is hozzászámíthatnak ahhoz,

a pénteki ebéd élvezhetõvé váljon.

*

BÖJTI ESTÉK

No de itt vannak az esték, mondanák némelyek, amikor sok mindent lehet pótolni, amit

özben elmulasztottunk volna. Hát ez nem egészen így van nagyböjtben, mert a böjtölés

is kötelezõ.

A harcsaszeletek, rántott halak, tojásos parajok, töltött tojások, majonézes tengeri rákok, a

mellett ugyan mindig érvényesülhetnek az ananászszeletek, pirított sós mandulák

és rumos meggyek, almák, sajtok (birsalmából), hideg rétesek, teák is. De már a borjúszeletben

ült sonkák, ecetes tormával jövõ borjúnyelvek, a hideg disznókarajos, olajos savanyú

áposzták kevésbé. Igaz, hogy a bécsi virslit tormával, retekkel, sajttal, barna sörrel nem

ák nagy véteknek, de sok függ a mennyiségtõl.

Egyszer vékonyra vágott szalámit ettem egy szerda este, böjtidõben, mellé kemény tojást és

kenyeret. De retket és befõttet és amerikai mogyorót is. Semmi sem bizonyíthatja jobban,

nem vétkeztem igen nagyot, mert még eleven állapotban vagyok, nem rángattak a

ál fogva az ördögök a pokolba.

Böjtölni egészséges, nem ok nélkül következik a gyomornövesztõ farsang után a sóhajtó, kék

öjt. De véleményem szerint, és az egyházatyák legtöbbje beleegyezésével, elegendõ

napjában délig böjtölnünk. Mert délelõtt jóllakni még normális idõben sem illendõ.

(1933)

* * *

A GÁBLI TÖRTÉNETE

Tudom, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, amikor az úgynevezett gábliról, a villásreggelirõl, a

érfiak ebéd elõtti étkezésérõl írnék, mert az asszonyok megállapítása szerint a gábli már sok

volt az okozója, de minden bizonnyal a déli étvágytalanságnak, amelybõl legkönnyebben

ámadnak a családi veszekedések.

Belátom, hogy így van. Nem kicsinylem, se nem nagyítom a gábli fontosságát (mert némely

a gábli csak fokozni szokta étvágyát az ebédhez), mások se veszíthetik el étvágyukat

églegesen, hogy megfeledkezzenek a déli harangszóról, azt csak úgy eresszék el a fülük

354

mellett, mint akit a déli idõ már nem érdekel. Nem kell két porciót enni, és töménytelen sört

a gábli idején, mindjárt nincs semmi baj.

De hát éppen az jelenti a gábli veszedelmességét, hogy olyan idõpontra esik, amikor az

legjobban esik az étel.

A közhasználati idõbeosztás szerint a legtöbb percentje az embereknek körülbelül reggel hét

óra felé kezd ébredezni, mozgolódni, a külsõ világ iránt érdeklõdni. A hivatalok körülbelül

óra után kezdõdnek, éppen elegendõ idõnk van a felöltözködéshez, borotválkodáshoz,

ávézáshoz, esetleg két tojáshoz, vajhoz, édességhez, teához, szalonnához, szalámihoz,

ódarfaladékhoz, hirtelen sült kolbászhoz vagy az egy-két pohárka seprõpálinkához, tegnapi

áraz zsemlyével, amely reggelinek ugyancsak nagy pártja van az országban.

Õszintén megvallva: nincsen olyan lehetetlenség, amelyet én ne ajánlanék reggelire. Még attól

ijednék meg, ha valaki fagyos töltött káposztát akarna enni, mert reggel a legfrissebb a

. Csak figyeljük meg, hogyan pakolja befelé még a száraz zsemlyéket, estérõl maradt

érdarabokat, sajtmaradékokat is, a máskor megvetett seprõpálinkának pedig evoét kiált.

Sajnos, a reggeli étkezés, amelynek oly nagy híve vagyok, mint valamely egészséges szektának:

mindenhol vihetõ keresztül. A vendéglõsök - a piacok, vásárok, vasúti pályaudvarok és

ókikötõk környékét kivéve - mindenütt késõbb kelnek. Láttam már olyan vendéglõt is, ahol

órakor csapoltak. - Ezért csak menjünk nyugodtan a mindennapi dolgunkra a magunk

ét zsemlyéjével és kávécskájával, nemsokára kárpótolni fogjuk magunkat.

*

A GÁBLI KEZDETE

Ha nagyon pontosan meg akarjuk állapítani, a gábli délelõtt tíz órakor kezdõdik. Ekkorára

érkeznek meg, talán még vehemensebben: a reggeli gyomrok, a kiskávéval és pálinkával

ított gyomrok, a szemek szikráznak, mindenféle pörköltszagok, gulyásillatok szálldosnak

levegõben a vendéglõk táján, és a fül csapolást, söröshordó pufogtatását hallja mindenfelõl a

árosban.

Mindennap így történik, és mindennap szenzáció, újdonság, meglepetés, csiklandó inger aélelõtti korcsma, ahová az ember mindig úgy néz be, mintha már nagyon régen nem járt volna

ában (pedig talán az estén). Még a korcsmacégérek is vígabban integetnek, és a vendég

észreveszi a ház kapujára festett habos söröskorsót, amely néha olyan messzire nyúlik ki az

közepére, mintha a pléhtáblára kellene figyelni minden embernek.

A vendéglõbe való belépés délelõtt egészen más, mint este. Az ember valahogy újnak érzi a

ért, a fogast, a széket, amelyen elhelyezkedik, az abroszt, amelyre rákönyököl, és a sörrõl

meg van gyõzõdve, hogy azt csak neki csapolták. Nem akarok illúziókat rontani, de nem

ünk el minden megjegyzés nélkül az ilyen kifejezések mellett: „az én déli söröm, „az én

, „az én gáblim... Mintha a vendég egyedül volna élvezõje a megcsapolt hordónak,

ugyanígy figyelnek mások is a buzgó sárgalére, amely különbözõ kunsztokat tud az

ügyes csaposlegény keze alatt. Az elsõ poharakat rendszerint félreteszik a habosságuk miatt.

Igen sok helyen maga a vendéglõs issza meg az elsõ pohárral, mint valami színpadon, amikor

égei mind ráfigyelnek. Ha valaki érti a sörét, õ csak érti az ebadta! - gondolná az ember,

minden vendéglõben akadnak, akik még jobban értenek a sörhöz.

355

Igen, hát igyunk meg egy fél pohár sört magunk is, ha már bejöttünk a vendéglõbe. Füles pohár

száj elé, sóskifli a kézbe, most már meg lehet nézni, hogy mi az az étlapon, amit a kövér

ér úgy kínál: „egy kis reggelit, kérem szépen?

*

A ZÓNAPÖRKÖLT

A reggeli étlap rendesen más papiroson van, mint a déli, mert ez az illendõség. Nem lehet a

éget azzal zavarni, hogy mi lesz délben, amikor a reggeli elõtt áll. És valljuk meg,

ízlésesebb is, hogy a reggeli ételek egymás között maradnak, legalább könnyebben választ

özülük az ember.

Habár vannak sietõ emberek, akik rá se néznek az étlapra, csak odavágják:

- Egy zónapörköltet kérek.

Ezek azok az emberek, akik sehonnan se késnek el, minden dolgukat pompásan elvégzik, nem

törõdnek a világgal, legfeljebb azon bosszankodnak, ha a vasúti menetrend változik.

Ezeknek az embereknek mindegy, hogy borjúból, marhából vagy sertésbõl van a pörkölt, a

ány. Csak az a fontos, hogy a kellõ piros lét a zsemlyedarab úsztatása végett megtalálják, a

ájukkal krumplit hányjanak, és a három-négy darab húsocska engedelmesen várja, hogyan

õrlik meg a fogak.

Az ilyen vendéggel nem sok öröme telik a pincérnek sem, mert ha véletlenül elfogyott volna a

ónapörkölt (vásár vagy képviselõválasztás esetén), a vendég éppen úgy megelégedne egy pár

virslivel vagy kisgulyással, amirõl azonban nagyobb tisztelettel kell mindenkor szólni,

a pörköltekrõl, mert a gulyás már komolyabb elmélyedést kíván az élethez, mint a pörkölt.

Legalábbis asztalkendõt szokás hozzá kötni, kés, villa, kanál használtatik fogyasztásához, és

ével egyszerre hitet tesz a vendéglõ és szakácsnõje mellett.

Míg a pörkölttel lehet félrevezetni, mert sok függ az ember éhségétõl, az öreg sertéstõl vagy

ócsingos marhától, de a malactól is, amely néhanapján pörkölt alakjában megjelenik az

étlapon, hogy az ember nem hisz a szemének, pedig hát valóság. Mondom, a pörköltfélékkel

ég lehet furfangoskodni, vonatkésésre, mészárosra, idõjárásra hivatkozni, ha úgy sikerült. De

kisgulyásnál már feltétlenül be kell mutatni a szakácsnénak, hogy mit tud, már nincs többé

ás, mert a vendéglõ hírneve forog kockán, ha csak egy fél reszelt krumpli vagy egy kanál

is hiányzik belõle. Nem szabad nagyon hagymásnak, sósnak, nagyon paradicsomosnak

. A húsát tán jobban megválogatjuk, mint a pecsenyéket, én legalább úgy tennék, ha

églõs volnék, mert többen viszik el vendéglõm hírét a gulyásevõk, mint a pecsenyebarátok.

A pecsenyének természete, hogy jó legyen, hacsak nem az ördög öreganyja sütötte,a gulyás ünnepély, ha nagyon jó.

A legjobb gulyást Szentlõrincen ettem a szabadban, Szemere Miklós céllövészeti ünnepélyén.

Négyféle húsból fõzték, vesepecsenyébõl, hátszínbõl, felsálból, rostélyosból. Ököruszonyt,

ét, csontot nem kell hozzá venni. De igen jó gulyáslevest adtak valamikor a

üspökladányi, miskolci, kanizsai, szombathelyi vasúti restaurációkban, ahová délben érnek a

, és az ember kellõen össze van rázkódva.

*

356

MI VAN MÉG AZ ÉTLAPON?

Hát itt van még a pincérek és étlapok szótárából a pájsli.

Nem ajánlom egyetlen háziasszonynak se, hogy versenyre akarjon kelni a vendéglõi pájslival, a

ú tüdõvel, mert biztos kudarc éri. A pájsli azok közé az ételek közé tartozik, amelyeket

tudnak máshol csinálni, mint vendéglõben - például a hirtelen natúrszeletet sem. A töltött

, a palacsinta, a töltött gomba csak otthon jó, de engedjék meg a pájslinak, hogy

élvezhetõsége kedvéért megmaradjon a vendéglõben. Korhelykedések után jó, mégpedig

óbbra vágott a hosszú laskánál, bõ lében, igen citromosan, piros pecsenyezsírral leöntve,

gombóccal, mint a régi világban csinálták.

Igaz, hogy viszont semmi se tud nagyobb bosszúságot okozni, mint ha a pájsli nem sikerül,

a pájsli élvezetéhez bizonyos elõkészülettel ül le az ember, a jóllakás mellett gyógyulni is

, mint például a káposztalevestõl. De Magyarországon tudnak fõzni, és így nagyon kis

éki állomásnak kell lenni, ahol a pájsli nem sikerül. És itt is akad mindig két tojás, akár

ükörnek, akár félkeménynek megfõzve pecsenye- vagy pörköltzsírban.

Vannak étlapok a gábli idején, amelyeken egy bûvös szó ragadja meg a legtöbb figyelmet. Ez a

ó pedig nem más, mint ez: tányérhús.

- Tányérhús! - mondjuk, és el van döntve gáblifrüstükünk sorsa.

A tányérhús nem más, mint korán feltett „tehénhús, az elsõ fõzet levessel, zöldséggel, mikor

ég csak a répafélék puhák, ám a burgonyák a levesben, de a kalarábék, a vöröshagymák

még kellõen átfõve. De a kel levele, bimbója, a zeller már igen jó a leveshús mellé,

az ecetes torma vagy paradicsommártás is. Ugyancsak azok közé az ételek közé

, amelyekkel nem érdemes otthon megpróbálkozni. Étvágy, alkalom és megfelelõ

spitzhús vagy csonthús kell hozzá, hogy a tányérhús idõre sikerüljön. Ideje a tizenegy óra, mint

általában a tokánynak, báránypaprikásnak, a fõtt kolbászoknak és a komoly marhapörköltnek

lenni.

Tizenegy óra! Ez a gábli pontos ideje az egész földkerekségen. Nem lehet rajta változtatni,

meg benne.

(1933)

* * *

RÉGI MAGYARORSZÁG CSEMEGÉJE

Még én is hallottam a szíves meghívást:

- Snepfet eszünk holnap, legyen szerencsénk vacsorára!

- Ki lõtte a snepfeket?

- Ki más, mint Szent Mihály? (Vagy Szent József, ahogy a családban az apát nevezték, akinek

ötelessége volt minden jóval, így tavaszi szalonkával ellátni familiáris és baráti körét.)

Holott Mihály (egykor Miska) vagy József (egykor Jóska) már öreg úriember volt a régi

Magyarországon is, nem könnyen állt a nedves, még hóleves márciusi erdõvágásban, amely

a vándorló szalonkák, dél felõl jövet, egy másodpercnyi idõ alatt elvonultak, mindig a

, mocsarasabb területet keresvén, ahol majd tanyát vernek. Se Mihálynak, se Józsefnek

tett valami nagy egészségi szolgálatot a nedves tavaszi estében vagy hajnalban való

ászles, de mit is gondolkozott volna ezen az ember, amikor „nóbel passzió-ról, úri

357

kedvtelésrõl és a régi urasági életünkhöz hozzátartozó szalonkalesrõl volt szó március közepe,

jöttének tájékán? A fiatalok elmentek tavaszi sétákra fehéredõ fák közé (késõbb a

áborúba), míg a meglettebb úríemberek snepfvadászattal ünnepelték a tavaszt.

Napjainkban mind kevesebbet hallunk a tavaszi szalonkáról (amely nem is túlságosan ízletes,

ég ha a belével együtt tálalják is, ami az ínyencek öröme). A konyhai mûvészetek napjai, így

szakácskönyv kitûnõ szerkesztõi ugyan tartják magukat a hagyományokhoz, amikor az

„Oculi körüli napokban nem mulasztják el figyelmeztetni közönségüket az ilyenkor szokásos

élvezetérõl, de mindig többen és többen járnak közöttünk olyan emberek, akik még

ettek szalonkát, és még csak nem is kívánkoznak annak megízleléséhez. Legyintenek,

a régi világbeli szalonkaevés szóba kerül. „Kenyér legyen, ne szalonka, mert a szalonkával

ég senki se lakott jól - mondják, és a másik oldalukra fordulnak a Mihályok és Józsefek,

már õk se Miskák, se Jóskák, mióta az élet oly rettenetesen elkomolyodott felettünk.

Bár, mondom, nem divat a szalonkáról beszélni, meg kell emlékezni a sarat kedvelõ, hosszú

õrû vadmadárról még napjainkban is, mert a szép múlt idõnek (a háború elõtti Magyarországnak)

émi glóriája jelenik meg annak homlokán, aki elmondhatja:

- Én még ettem szalonkát. Én még lõttem szalonkát.

A snepf itt repül most is az erdõvágások felett a maga tavaszi vándorútjában, mint ama

áthatatlan idõk óta mindig, mióta madarak vannak a világon és Magyarországon... S máris

ány, legenda, mese lett volna belõle, amelyrõl csak az öregeknek szabad beszélni?

A régi vadászati naptárak ugyan engedélyezik márciusban a siketfajd és nyírfajd lövését is, de

hallani napjainkban a siketfajd vagy a nyírfajdpecsenyérõl? Legfeljebb az állatkertet

átogató gyerekek beszélnek e különös madarakról.

A kor történelmének pulzustartói már régen megállapították, hogy valamely egészen új

, mint akár a vízözön utáni: következik a huszadik században az emberiségre.

A megálmodhatatlanul következõ események az emberiség pulzustartóinak adnak igazat.

Vajúdás, nyögés, betegség az egész világ.

De most felmerül a kérdés, hogy felgyógyulván a világ a bajokból: merre fordítja a szekere

údját.

Lehetséges, hogy valamely egészen új rendszert talál ki a dolgok rendbejövetele után, de

valószínûbb, hogy ott folytatja a dolgokat, ahol 1914-ben abbahagyta. A béke,

ág és emberi jólét ápolását. Igaz, hogy akkorára elmúlik az a nemzedék, amely még a

ékét látta és élvezte, de talán akkor is akadnak majd tudósok, akik március közepén

áltanak:

- Hopp, itt van a szalonka vándorlásának ideje. Illik, hogy szalonkát együnk.

S az új, jövendõbeli Miskák és Jóskák megint csak elindulnak az erdõvágásokra, felhúzzák a

ízálló vadászcsizmákat, megállnak leshelyükön, és ma még százfelé, a gondok rengetegébe

évelygõ gondolatukat egyetlen dologra irányíthatják: vajon húz-e a szalonka az erdõ felett?

A szalonka húz, és a régi barátságos meghívás megint elhangzik:

- Legyen szerencsénk holnap vacsorára. Snepfet eszünk.

(1933)

* * *

358

A HÚSVÉTI SÓDAR TITKAI

1

A húsvéti sonkáról való feljegyzésemben, engedelmükkel, Kiskerti urat idézem, aki az én

az ország legjobb evõjének hírében állott.

Bár a métermázsától nem messzire esett korpulenciában, minden népünnepélyen felmászott a

úszós póznán a pózna hegyére diadalmi sikerért felakasztott szafaládékoszorúért.

(Bevallás szerint ez az étel ízlett neki legjobban.)

Egy híres disznóölés (és a terítékre kerülõ hurka-kolbász s orjaleves) kedvéért reggeltõl estig

ánkázott olyan hófödte tájakon, melyeken nádasok húzódtak, bennük farkasok lappangtak,

nemrégiben téptek szét az országúton egy vándorlegényt, akibõl csak egy rongyos

ár maradt.

De vonatra is ült, hogy például Püspökladányban vagy Szolnokon (az egykori híres vasúti

ációkban) megkóstolja az új vasúti vendéglõs fõztjét, borát, sörét, pálinkáját.

Minden ételrõl tudta, hol fõzik azt a legjobban; minden italról tudta, hol lehet azt hamisítatlan,

állapotban fogyasztani; minden közönséges napról, mint valami alapos szakácskönyv

(de ünnepnapról pláne), tudta, hogy mit, miként, mily körülmények között szokás akkor

, hogy az ember hosszú életû lehessen!

Így sohasem lakott jól; - a jóllakást olyan értelemben véve, hogy eldõljön utána, mint egy

öblös zsák, holott a legtöbb ember azt szokta cselekedni, ha megfelelõ ételnemû kerül elébe.

Kiskerti a legjobb falatok elfogyasztása között gondolt arra, hogy másnap is kell ebédelni. Ez

a titka örökös jó étvágyának. (Ezenkívül az alvással is ilyenformán volt: mindig hagyott

ában egy fertályórányi szundításra való állapotot, amelyet bármikor igénybevehetett

áltozatos életében, akár utazásaiban, akár ebéd elõtti üldögélései közben, mert okos ember

éd elõtt is alszik.)

Kiskerti a húsvéti sonkáról a következõket mondta:

- A húsvéti sonkának igazi ideje volna elõkészületéig, rendbehozataláig, tálalásáig, megfelelõ

fogyasztásáig az a negyvennapi idõ, amit közönséges nagyböjtnek nevezünk. Így mondja az

élet, de a praktikus élet már régen bebizonyította, hogy a negyvennapos idõ kevés egy

ódarnak a létrejöveteléhez. A sódar a legkényesebb része a disznónak, korántsem élvezhetõ

amúgy frissiben, mint a kolbász vagy a hurka, amelyek melegiben learatják az ünneplésüket,

akár a színészek, akik elõadás közben megjelennek, hogy a tapsokat átvegyék.

- A sódarhoz bizonyos klasszikusság, idõ múlása szükséges, hogy valóban élvezhetõvé váljék,

, hogy élvezhetõ idejében aztán úgy megveri a többi élelmiszereket, a gyomornak örömeit,

versenytárs nélkül marad.

- Nincsen élelmiszer, amely a megunhatatlan, szinte örökéletû sódarral versenyezhetne. Olyan,

a költõk közül Shakespeare, aki minden idõben mindent tud, és mindig élvezhetõ, míg

ás divatos költõkrõl nem mondható el ugyanez. A kolbász már régen kiszáradt, a hurka

füstölt állapotában teszi meg a magáét, a sajt ugyan még tartogatja magát, de már õ

se az igazi, amikor a havak, hidegek, dermesztõ idõk elmúlnak, és beköszönt a húsvét, a

ának ünnepélye, amely aztán szinte beláthatatlan terjedelmû.

359

Mit csinál a sódar az idõ alatt, amíg a hivatalos idõszámítás szerint négy hétig, de valójában

ét-nyolc hétig húsvéti szereplésére készülõdik? - kérdeztük Kiskertit, hogy ne kalandozzon el

a témától.

A sódar ifjúkorát az úgynevezett pácban tölti - felelt Kiskerti azzal az elgondolkozással,

egy élettörténetet szokás elkezdeni. - Igaz, hogy nagy különbség van a különbözõ

sódarok ifjúkora között, mint akár az emberek ifjúkora között. Faluhelyen született sódar még

élig nyers állapotban is tartalmazhat olyan ízeket (különösen olyankor, ha hosszadalmas utazás

án eszünk belõle), amely ízeket a városi sódarban nemigen találhatunk.

Nemhiába találták ki ezt a mondást, hogy „szívesen látjuk egy kis hazaira. Ez a „hazai

az otthon pácolt sódarnak különbvalóságát a boltokban árult sódarokétõl, mert

óformán minden háznak, ahol disznót hizlaltak: külön receptje volt a sonkapác elkészítésére

ézve. Ennek tulajdonítható, hogy egyik háznál jobb volt a sódar, mint a másiknál.

- Ebben az országban, ahol annyi mindenféle és idõvel általánossá válott szabályt találtak ki az

ételek minõségére és elkészítési módjára nézve: éppen a sonkapác elkészítésére nézve ne

volna törvényt? - kérdeztük hitetlenkedve Kiskerti urat.

- Nem, fiam, sajnos, nem hoztak törvényt, és még minden háznál a maguk legjobb tudásuk

õsi, de mindig helyeselhetõ hagyományuk szerint készítik a sonkapácot. A nagymamák

egy receptet a sonkapácról, és az unokák vakon igazodnak a recepthez. Pedig nem

ártana újat tanítani, ami jobb, mint a régi.

Meglepõ nyilatkozat volt ez Kiskerti részérõl, aki tudvalevõleg mindenben szerette a

ányok tiszteletét, akár sódarpácolásról, akár más életbevágó eljárásokról volt szó.

- Hogyan? Az öregek nem tudtak volna sódart pácolni? - kérdeztem megrökönyödve.

- Nem tudtak sonkát pácolni - felelt megingatott fejjel Kiskerti. - Még talán az elülsõ, az

úgynevezett kissódaraik, ezek a karajjal és egyéb húsnemûvel egy idõben pácolható és

üstölhetõ húsnemûk, amelyeknek idejük valóban nem több a nagyböjti négyhétnél, tehát

használhatók akár váratlan utazás vagy elõre be nem jelentett vendég érkezésekor is,

a kisebb sódarok (amelyeket egy jó étvágyú ember akár egymagában is elfogyaszthatott)

ék a magukét.

Rövid pácolás, rövid ideig tartó füstölés, még rövidebb ideig tartó szereplés után megtették a

kötelességét, nem sok maradt belõlük, mert akár paszulyban kifõzve, akár levesben, ha

levük nem volt túlságosan sós, de leves vagy káposzta nélkül, egykedvû falatozás közben

égezték a rájuk bízott étvágyak kielégítését.

- De most vegyük a hátulsó sódart, amely igazában sódarnak nevezhetõ - mondá Kiskerti

hangon. - A hátulsó sódart, amely húsvéti sódarnak alkalmas; és a tojások

õséges kíséretében legalábbis egy álló hétig, de pár napig bizonyosan állja a helyét a tálban, a

éta alatt és mindenkinek egyformán szolgálatára áll! Most vegyük a valódi húsvéti sódart,

annál jobb, minél nagyobb. Amely az egész család, de látogatóba jött rokonság,

ág, barátság étvágyát is ki tudja elégíteni!... Amelyet büszke áhítattal tesznek kosárba a

hajójában a kövezetre, amikor a szentelés ideje elkövetkezett... Amelyrõl azt mondja

ember, amikor megpillantja, megkóstolja, szóval: szemmel és szájjal megbecsülte: „Érdemes

a nagyböjtöt, a velejáró szabályokat, kivételes önmegtartóztatásokat, néha fájdalmasan

ó koplalásokat becsületesen megtartani, mert íme, megérkezett a jutalom!

360

- Milyen legyen az a húsvéti sódar, amely valóban jutalomként érkezik meg húsvét vasárnapján?

- kérdeztük Kiskerti urat, aki talán legjobban tudja ezeket a dolgokat az országban.

- Ismétlem, hogy feltétlenül hátulsó sódar legyen! Egy kis elsõ sonkát akár az elsõ húsvéti

elfogyaszthatnak, de a hátulsó sódarral mégse bírnak el egyetlen nap alatt. Marad belõle

étfõre, keddre, sõt talán továbbra is, mert az ember csak jóllakik a sódar ízével.

- És milyen titka van a húsvéti sódarnak, hogy kifogástalan legyen? Ha már nagyságban,

ülsõben s egyéb minõségben eleget tett a szabályoknak? - kérdeztük.

- A salétrom és az idõ! - felelt Kiskerti. - Én mindig erõsen kenem be salétrommal, különösen a

éken, a húsvéti alkalomra szánt sódaromat. És már hat, de ha a sódar nagysága elég

élyes: akkor nyolc hét elõtt, farsangban gondoskodom róla, hogy a sódar elegendõ idõt

ölthessen tennivalóiban. Tennivalói közé tartozik a salétromozás után való napon annak a

ácnak felvétele, amely marékszámra vett sóból, korianderbõl, borókamagból, sárgacukorból,ált fokhagymából, babérlevelekbõl és öt-hat fej vöröshagymából készült. Ezt a keveréket

szárazon kell felvenni a sódarnak, és alatta négy-öt napig pihennie, mert csak akkor

meg azt a sós vizet, amely aztán beborítja a teknõben, amelyet száraz helyen ringatok,

ában vagy padláson, mindenesetre lakat alatt tartván az ajtót, hogy a kíváncsi

édnak ne jöjjön kedve idõ elõtt nyúlni a sódarhoz.

- A kíváncsi szomszéd amúgy is tudja, hogy mikor kerül használható állapotba a sódar.

- Nem - felelt Kiskerti. - Ezt az állapotot tulajdonképpen csak magunk tudjuk, miután naponta

a sódart a maga pácában. Mindennap más és más oldalán kell neki tölteni idejét.

Talán ez a szabály a legjelentõsebb a pácolás alatt lévõ sódar idejében. Ha nyolc hétig tartana

eljárás, akkor is mindennap új pozícióban kell neki feküdni a pácban. A sódart nem lehet

, mert az ember saját magát károsítja vele. Ápolni kell õkelmét ebben a kritikus

õben.

- Ígérjük, hogy ápoljuk - feleltünk Kiskerti komoly szavaira.

- A sódar további élete, amikor hetek múltával a pácolóteknõbõl kikerül, már nem olyan

érdekes, hogy sok mondanivalónk lehetne róla. Füstre megy, ahol elõtte már kolbászok,

ák, karajok, sajtok eltöltötték a maguk egy-két hetes idejüket. Üres a kémény, és a

sódar is kényelmesen berendezkedhet a maga három-négy heti idejére, amelyet a

üstön kell neki tölteni. Ez az idõ már nem alkalmas arra, hogy mindennap megtekintsük

ódarunkat, egyedül kell tölteni napjait. Éppen elég, hogy a kalendáriumban jegyezzük meg a

, amikor a húsvéti sódar a füstre kerül. Itt éldegél magányosan, zöldcsütörtökig,

éntekig vagy nagyszombatig, amíg az embernek eszébe jut, hogy húsvéti elemózsiáról is

gondoskodni. A jól kifüstölt sódar most már az asszonyok gondjába kerül, õk fõzik lassú

íz vagy lobogó tûz mellett a tojásokkal együtt õkelmét. Nagy kár volna érte, ha elsóztuk

. Igaz, hogy ezzel a régiek nem törõdtek.

Így fejezte be Kiskerti, az ország egyik szakértõje a húsvéti sódarról való elõadását. Érdemes

, mert a modernebb életmódnak is helyet adott elgondolásában.

(1933)

* * *

361

MIT EBÉDELT FERENC JÓZSEF

(A BÉCSI CSONTHÚS LEGENDÁJA)

EGY JÓ FALATÉRT NEM LEHET SAJNÁLNI AZ UTAT

Végre vegyük vizsgálat alá a „Bécsi csonthúsnak a dolgát, mert még mindig vannak

églõk. Pesten (amelyek különösen tiszteletre méltó múltra tekinthetnek vissza), vannak

úti állomások, különösen az ország nyugati határa felé vivõ útvonalon, ahol a restaurációban,

állomási vendéglõben, amelyeknek étlapján délidõben a szokásosnál nagyobb betûkkel

a Bécsi csonthús.

Családi háztartások körébõl hallottuk, ahol egyébként minden lehetõ erõfeszítéssel azon

, hogy a családfõ étvágyas kedve kielégüljön, tehát komolyan igyekeznek a Páter

Familiárisz gusztusa szerint megszerkeszteni a mindennapi ebédet - családi háztartások

örében mondják, hogy a „Bécsi csonthússal még napjainkban is ugyanazt a küzdelmet vívják

magánháztartások, mint akár a régi idõben, amikor jogosan törvényszerûleg és versenyképességének

ében méltán volt ellenfele minden háziasszonyi igyekvésnek a „Bécsi

ús.

- Nézzük meg, hogy milyen volt õ abban az idõben, amikor kedvéért, egy jó hangulatú ebéd,

alaposnak látszó étvágy mulattatására érdemes volt eljárogatni olyan vendéglõkbe,

különben nem estek útba, de közismertek voltak marhahúsukról - vagy pedig néha

ülni reggel (a kettes számú gyorsvonatra), hogy már a déli harangozás elõtt ott

ülhessen az ember a Sachernél, a Carlban vagy Meissi és Chandosznál, vagy az Imperiálban,

a híres marhahúsokat árulták. Az egyes számú vonat délután öt órakor jött Budapestre,

komótosan meg lehetett ebédelni (marhahúst fogyasztani), a bécsi ismerõsökkel

élni az eseményeket, sõt esetleg egy kávéházban is üldögélni, amelynek ablakai a

Ringre nyílnak. Nézzük, milyen volt akkor a marhahús, amikor Pesten szakemberek komolyan

arról, hogy vajon a „Brann-nál vagy a „Panni-ban, a „Kürt-ben vagy a

Szikszaynál adják a legjobb leveshúst.

És nézzük meg manapság a „Bécsi csonthúst.

*

SABORSZKY ÉS TÁRSA SZEREPE

Készülõdni kellett hozzá, mint valamely ünnepélyhez. A legtöbben már a szakértõ öreg

érrel beszélték meg, hogy melyik része a marhának kerül ma terítékre. A bordás rész meglehetõsen

ósnak volt mondható - különösen akkor, ha kellõ idõig fõtt, és a csontokról

magától válott le a zaftos hús - míg a késsel metélésre való lapockarészek ugyan táplálóbbak

, de néha keménynek, inasnak bizonyultak. Sokan a szegyrészeket is szerették,

természetszerûleg puhára fõttek, de nagyon sok hívük volt az úgynevezett „Spitzhúsoknak,

a vékonyra szelt falatoknak, amelyek paradicsommártással mindig

ék a magukét. (A délelõtti „tányérhúsokról most nem beszélünk, nagyon elkalandoznánk

émánktól - a bécsi csonthúsokról van szó igazában.)

Ferenc József az igazi „csonthúst szerette, és ette is majdnem élete végnapjáig.

362

Ez a hús a Hofburg-beli dolgozószobájában, a kihallgatási szünetek között, de Budán, sõt

ásfelé is (mert elég vagyonos ember volt, hogy ezt a luxust megengedhesse magának), többnyire

marhából való volt, amelyet Sáborszky és Társa, hajdani híres marhakereskedõcég

ált a bécsi udvari konyhának. Voltak ugyan mészárosok is, akik a levágott marhát

õen feldolgozták, de az élõ marhát Sáborszky és Társának, két bécsi kereskedõnek kellett

állítani, mégpedig Magyarországból. Sáborszky és társa természetszerûleg gulyaszámra vette

marhát Magyarországon, amelyet régi szokás szerint gyalogos emberekkel hajtatott fel

Bécsbe. A marha ugyan utazás közben leromlott, mégis „hízlalt marhahús volt a neve, amikor

kereskedõk forgalomba hozták. Mire a Hortobágyról, Nyírségbõl vagy más távoli

ágrészekbõl a gyönyörû magyar ökrök megérkeztek a bécsi külvárosba, ahol Sáborszky és

Társa emberei várták a szállítmányt, persze felényire apadt a gyalogszerrel hajtott marha

óssága, de Ferenc Józsefnek még így is ízlett.

A magyar marhának nincs párja a világon. A hagyomány szerint Árpád honfoglaló hadai

ák a szarvasmarhákat Ázsiából... A hagyományok tiszteletben való tartása mellett

ézzük Sáborszky és társa, régen elmúlt bécsi marhakereskedõ-cég feljegyzéseit, amely a bécsi

ásáron a magyar marha árusításával érte a legnagyobb üzleti sikereit.

A „Bécsi marhahús körülbelül ötvenesztendõs fogalom (vagy tán régibb), Ferenc József és

ája nagyon segített, hogy a Magyarországon „tehénhúsnak vagy „ökörhúsnak,

úsnak vagy röviden „fõtthúsnak nevezett eledel népszerû legyen és költõi szülessenek.

*

EGY ÉS KÉT ÓRA KÖZÖTT

Ferenc József mindennapi marhahúsát a következõképpen fogyasztotta el.2

Bármiként alakultak a napi teendõk, kihallgatások, miniszterekkel, politikussal: politikai

való bajlódások; új bárók kinevezései; valamint a hadseregben szükséges

áltozások teendõi: Ferenc József déli egy órakor szünetet tartott. Nem is lehetett volna ez

ásként olyan férfiúnál, aki egész életében reggeltõl délig dolgozott. A pihenés joga megilleti a

urait is. Pláne, Ferenc Józsefet, aki egy (újra) elképzelhetetlen monarchiát tartott

.

A király tudvalevõleg hajnalban kelt, amikor csupán családi kávé, (kuglóffal) volt a tápláléka,élig körülbelül egyhuzamban dolgozott, déli harangozáskor korsó sört ivott, és többnyire

ás virslit hozatott az irodájától nem messzire esõ kisvendéglõbõl; a kihallgatások,

ácskozások tovább folytak a dolgozószobában; minden régi, megbízható ember a helyén, a

miniszterek váltakozva jártak az osztrák miniszterekkel, horvát képviselõk, magyar

üspökök, új és régi nemesek, ortodox papok, nemzetiségi vezérek és külföldi hercegek,

egy császárral dolguk van, üldögéltek az elõszobában.

Néha a pápai követ, akit külön kellett fogadni, különösen a magyar egyházpolitika idejében,

az öreg Wekerle, ez a nagy terjedelmû pesti úriember ostromolta mindenféle lehetetlen

ívánságokkal a császári dolgozószobát. Agliardinak hívták a pápai nunciust, bizonyosan

ék arra a listára, ahol az egyház vértanúit jegyzi fel, mert Agliardi bõséges támadásokban

észesült, az akkor fénykorát élõ budapesti liberális sajtótól.

2 Berzeviczy altábornagy toporci magányában való beszélgetésébõl, aki hajdan Erzsébet királyné

õfelsége utazó udvarmestere volt, és a királyné õfelsége környezetében a távol lévõ Ferenc Józsefrõl

élgetett úrnõjével. Az író igazolására.

363

Azonban még a pápai nuncius megjelenése és várakozása se akadályozta meg Ferenc Józsefet

, hogy ebédjét, szokásos „Bécsi csonthúsát egy és két óra között elfogyassza. Nem is

étvágyasságból, hanem leginkább azért, mert szerette a rendet maga körül.

Mind kevesebben élnek már azok közül, akik I. Ferenc József körül személyes szolgálatot

ítettek, de bizonyos hagyományok (elbeszélések, legendák) révén a szokásos ebéd

ását így lehet visszaidézni a múlt idõbõl.

*

A HERCEG ÉS A CSONTHÚS

Éppen a bosnyák mohamedán küldöttséggel végzett õfelsége, mert a bosnyák mohamedánok -

Hilmi efendi, a reisz ül ólema, Nezir efendi, Nureddin efendi, akik a cs. és kir. szarajevói

(Oliva Carlos) vezetése mellett minden esztendõben elhozták a bosnyákok és hercegócok

ódolatát Ferenc József elé -, a bosnyák mohamedánok mindig különös fogadtatásban

észesültek az udvarnál. Most is csaknem félóráig vették igénybe az uralkodó idejét, míg nagy

ókolások után (háromszor hajoltak meg, háromszor tették a homlokukhoz kezüket) végre

ávoztak.

- No, Pápay, ki van még odakint? - kérdezte a visszamaradott kabinetirodai fõnököt Ferenc

József.

- Báró Sennyey Pál és gróf Apponyi Albert, felséges uram. Most lettek konfráterek az aradi

atyáknál...

- A konfráterek várhatnak!

Ez a válasz azt jelentette, hogy a kis tábori asztalkát, amelyen Ferenc József hivatali dolgai

özepette ebédelt, meg lehet teríteni, jöhet a gábelfrüstök után az ebéd, amelyet okos ember

se mulaszt el, ha nincs is valamely különösebb étvágya (legfeljebb izgalmas zergevadászaton

tiroli hegyek között).

A hagyományok azt mondják, hogy ezelõtt ötven esztendõvel (1883-ban), amikor herceg

Hohenlohe-Schillingfürst volt Ferenc József fõudvarmestere, a herceg nem engedte meg, hogy

ás szolgálja fel az ebédet a bécsi Hofburg vagy a budai Vár dolgozószobájában, mint õ maga

élyesen. Igaz, hogy ilyenkor az egész családot kellett pótolnia, mert a királyné rendszerint

járt a déli órákban, Mária Valéria, a legkedvesebb, akivel Ferenc József talán

ívesebben ebédelt volna: kikocsizott; Rudolf és Stefánia vizitekbe, dezsönékre járt a

õ családokhoz. Ferenc József egyedül ebédelt, és ezt az alkalmat sohase mulasztotta el

Hohenlohe-Schillingfürst herceg, hogy ura körül tevékenykedjen. A herceg már idõsebb

úriember volt, amúgy is komoly versenytársai voltak az úri gazda kiszolgálása körül - így:

Fratricsevics Ignác lovassági tábornok, a magyar testõrség kapitánya, aki minden alkalmat

ált, hogy szolgálatkészségét ura elõtt bizonyítsa, Mandel báró, a fõhadsegéd, aki a

mindig Ferenc József mellett ült; Christalnigg gróf, a szárnysegéd, aki mindig a szomszédos

ákban alkalmatlankodott (talán hallgatódzott) és fõként báró Popp vezérõrnagy, a

iroda fõnöke, aki mindennap a legaggodalmasabban és a legnagyobb fontosságával

álta az uralkodót a monarchia katonai állapotáról. Valóban nem csodálható, hogy a

õudvarmesternek legmagasabb rangja mellett is saját lelkiismerete és ambíciója megnyugtatására

áji teendõket kellett vállalni ura kiszolgálása körül.

- Ugyan, herceg! - mondta Ferenc József a vénülõ szolgának, mikor az a „Bécsi csonthúst az

ára tette.

364

SZÉP DARAB MARHAHÚS VOLT

Bizonyára készült belõle elõbb leves is, amelyet pirosan, sáfrányosan, zöldségesen és hosszú

ával az inasok szobájában helyeztek asztalra tizenkét óra elõtt öt perccel, hogy arra az

õre, amikor a harangszó rákezdi verseit, mindenki elfoglalhassa helyét a sárga abrosszal

ített, hosszú asztal mellett, és meghallgassa az udvari káplán, komornyikok és testõrök,

és burgzsandárok gyóntatójának áhítatos imádkozását. Kriegsau udvari káplán úr

engedte meg a tányérok és evõeszközök csörömpölését, a leves szürcsölését és a

ásos marhahús fogyasztását az udvari személyzetnek azelõtt, mielõtt imáját elmondta

. Kincs az ilyen káplán az udvarnál, ahol természetszerûleg évszázados fegyelmet és

ányt kell tiszteletben tartani. Már az elsõ Ferdinánd és Lipót és Ferenc császárok alatt

így imádkoztatták meg ebéd elõtt az elsõ Kriegsau plébános urak az inasokat, habár a

édség igazában sohasem rajong a leveshúsért. Ferenc József magában ebédelt.

Levest férfikorának derekán nemigen fogyasztott, mert a gyermekek és öregek tápláléka nem

szimpatikus elõtte. Különben is lehetõleg kevés folyadékot fogyasztott, ellentétben sok

örnyékbeli királlyal, így az orosz cárral, az akkori német császárral (a gégerákossal),

Obrenovics Milánnal, a román királlyal és más európai fejedelmekkel. Inkább Viktória angol

álynõ példája tetszett neki, aki a legegészségesebb életet élte...

(Pohár [vagy korsó] sörét már megitta ebéd elõtt, mint egy bennszülött bécsi úriembernek

ötelessége, amikor döngetni kezdik a söröshordókat a birodalom fõvárosában, ebédre inkább

ivott.)

Igaz, hogy ez a marhakacsa, amelyet bordáival, zöldségeivel, alatta úszó levével, tálnyi ecetes

ájával télen-nyáron mellékletül adott és „fiatalhagymájával, tegnapi kenyérmellékletével

és még paradicsommártásával a fõudvarmester Ferenc Józsefnek szervírozott - nem volt

ó a legszárazabb eledelnek. Úszott saját levesében, egy magyar ökröt fõztek meg

, és ennek a húsnak a legérdemesebb részét természetesen Ferenc Józsefnek tálalták.

Marhahúst (mint akár halat) legjobban egyedül fogyaszthatni, csak a baromfiakhoz, vadpecsenyékhez,

konyhamûvészet mesterséges remekeihez, így a tavaszi szalonkákhoz kell társaság,

a fogyasztó az étel minõségét megbeszéli. De a marhahús természetes ízével hat, és

áihoz, amelyek kóstolgatva kezdõdnek, még az ecetes torma se a legfontosabb társaság,

a só. Az elsõ falatoknak kell megmutatni: vajon érdemes-e mind beljebb hatolni a

ák közé (sõt a bordák alá), ahol a színhús remegve, zaftosan és forrón várja megmártását a

, ecetes tormában vagy a forró paradicsommártásban. A marhahússal nem lehet

élgetni, neki magának kell kitenni magáért messzi földrõl jött ízével. Igaz, hogy fontosak a

ülönbözõ zöldségek, így tavaszonként az új karfiolok, kalarábék, répák, sõt kelkáposzták és

a hús környékén, a krumplik és fiatal hagymácskák, amelyeket külön kell megrágni

és elfogyasztani, és utána egy kanállal a hús alatti levesbõl vagy a paradicsommártásból

... Igaz, hogy fontos a háromdecinyi fehér bor is, amely kristályüvegecskéjében

gibicel a csonthús elfogyasztásához; a kenyér, amely puhára pirítva esetleg velõs

tartalmát várná, de velõs csontot nem lehet enni mindennap, mert a marhavelõ igazában

a gyomrot. (Délután pedig jön Simor János, az esztergomi hercegprímás, aki mindig

újabb dolgokkal zaklatja az uralkodót, és megtagadni alig lehet valamit a kedves

íbornoktól.)

*

365

„NEM CSINÁLT A HÚSEVÉSBÕL KULTUSZT

Vajon munkába vette a Bécsi csonthús bordáit I. Ferenc József is, mint a csonthúsoknak igazi

átai szokták?

Amikor az omlós húsok elfogyasztása, a leveszöldségek és a garnírungok elfogyasztása után, a

kikanalazása után még a bordákat is szokás széttördelni, hogy a csontmelléki húsocskák

megtalálják a kedves szájízeket? Nem valószínû, hogy Ferenc József elfoglaltsága közepette

áért volna ilyen aprólékos munkára: ezenkívül az udvari konyhából valószínûleg akkora porció

úst küldött a konyhamester az uralkodó asztalára, hogy az jóllakhatott a színhússal.

(Habár némelyek azt mondják, hogy a Bécsi csonthúsnak nem is a hús a titka, hanem a csont.

Igazi csonthús-barát a színhúst levágja, és féloldalra helyezi mindaddig, amíg a csontokkal nem

égzett. Különösen hangzik ez, de így van: az igazi csonthúsnak a csontmelléki része izgató

án. Hiszen elmegy közben egy-egy falat remegõ színhús is a többi között a villa hegyén, de

legmulatságosabbak mégiscsak azok a húsfoszlányok, darabocskák, amelyeket késsel kell

a csontokról és esetleg, apróságuknál fogva kanállal /és paradicsommártással/ a

ájban elhagyni. Bár láttam olyan csonthús-barátot, aki a színhúst a tányérján vagy a tálban

, de a csontokat simára tisztította.)

Ferenc József, mint bölcs emberhez illik, váltakozva evett a színhúsból és a csontmelléki

észekbõl, hol ecetes tormát, hol paradicsommártást használván az étel ízesítéséhez. De ha

õs csontot is szolgáltak fel a hús mellé, természetesen a velõs csontnak adott elõnyt, mint

ár legnévtelenebb alattvalója birodalmában.

Egy igazi csonthús-barát elõtt nem is lehetett ideális az a körülmény, hogy a csengetésre a

ús, amely oly nagy várakozást keltett, csak félig elfogyasztva került ki Ferenc Józsefószobájából. „Nem csinált a húsevésbõl kultuszt! - mondták róla azok, akik a

úsevésbõl szinte vallási szertartást rendeznek.

...Csak pénteken változott a felséges úr programja, valamint vasárnaponként, amely napot jó

ár létére õ is családja körében szeretett tölteni. (Ha sürgõs ügyek elintézése végett be is

dolgozószobájába, csak délfelé szokta ezt tenni vasárnap. Kossuth Ferencet és a koalíciót

vasárnapi napra rendelte magához, mielõtt kinevezte volna. Azt mondják, ezt nem

átotta meg a koalíciós uraknak, akik miatt a vasárnapját fel kellett áldozni.)

*

MÁS AZ ÍZE...

Az idõk változtak; napjainkban senki se biztathatja magát se a Jockey-clubban, se a pesti

ában azzal az étvágygerjesztõ gondolattal, hogy azért eszünk „Bécsi csonthúst,

Ferenc József is ezt látja jónak fogyasztani. (Mint ahogy a virzsínia-szivart is az õ

kedvéért szívtuk.)

S azóta a csonthús is sokat vesztett jelentõségébõl, amelyet életünkre gyakorolt. Nem is járunk

utána más városrészekbe, de a kedvéért aztán vonatra ülni már igazán nem szokásos.

Régimódi vendéglõben, ahol a „Bécsi csonthúst ma is nagy betûkkel írják az étlapra,

ágyadtan intünk:

366

- Úgyis meddõ kísérlet maradna, ellenállni neki - mondjuk, de már nem rajongunk és

ünk érte, mint hajdanán. Más az íze a húsnak. A csontnak. Talán mert nem tudjuk

õen megrágni.

(1933)

* * *

�