- Ilyet többet ne csinálj!
Nikol köhintéssel válaszolt.
Noel a szemöldökét ráncolva elhúzódott tőle.
- Te cigiztél?
- Francis adott egy szálat. – Vont vállat Nikol.
- Az a... – Noel megfordult, közben Nikol mellkasának nyomta a szipkáját. – Hova tűnt, megölöm!
- Nyugi, Noel. – Morogta Nikol, és zsebre tette az inhalálót. – Én kértem tőle.
A férfi visszafordult felé, és csípőre tette a kezét.
- Azt csodálom, hogy adott. – Összeszűkült a szeme. – Egész nap vele voltál?
Nikol inkább a szőnyeget nézte.
- Tanított pár dolgot.
Noel szája szélén megjelent egy apró ránc.
- Mit? Hogy hogyan verd ki?
- Fúj, Noel, Nem! – Nikol undorodva megrázta a fejét. – Önvédelmet tanított. – Mivel te erre is képtelen voltál.
Noel felvonta a szemöldökét.
- Fúj?
- Nem is tudom, hogy jut ilyen az eszedbe! – Morogta Nikol.
A férfi pár másodpercig csöndben figyelte, aztán átkarolta.
- Egész nap téged kerestelek. – Jegyezte meg, és a lift felé vezette. – Már azt hittem, hogy megszöktél.
Nikol megpróbált kibújni a karja alól. Sikertelenül. Pedig most az egyszer nem terveztem.
- Miért nem engedsz el?
Noel megnyomta a liftgombot, aztán lepillantott rá.
- Nem tetszik a vendégszeretetem?
Ó, dehogynem! Igazán nagylelkű fiatalember vagy.
Inkább nem válaszolt. Szó nélkül belépett Noel mellé. Kicsit aggasztotta, hogy egyedül ők tartózkodnak a liftkabinban, de úgy gondolta, hogyha a majom megpróbál valamit, majd hasznosítja a Francistől tanult fogásokat. Az ittléte ideje alatt először felszabadultnak érezte magát. Még akkor is, ha épp visszakészült egy zárt szoba falai közé. Végre történt vele valami, amit élvezett is.
De Noel ezúttal nem csinált semmi tőle várható disznóságot. Finoman Nikol vállára csúsztatta a kezét, és egy kicsit közelebb húzta magához.
Megköszörülte a torkát.
- Kicsit aggódtam érted. – A tekintetét előre, a liftajtóra szegezte.
Nikol gyanakodva felsandított rá. Némileg megnyugtatta, hogy a folt a férfi ingjén valóban kávé, és nem vér volt.
- Miért? – A kérdése őszinte volt.
Noel lesütötte a szemét.
- Nem tudom. – Intett csöndesen a fejével.
A lift megállt, az ajtó pedig kinyílt. Noel kilépett, magával húzva Nikolt.
– A fél várost körbe utaztam érted. – Folytatta. – Majdnem Grahamhez is elmentem, de szerencsére akkor írt Francis, hogy vele vagy. Szerencsére, mert ha megtudják, hogy járunk, sehol se leszel biztonságban.
Nikol szívesen kijavította volna, hogy nem járnak, de úgy érezte, hogy fölöslegesen jártatná a száját.
- Miért, ilyen veszélyes ez a Graham?
Megbotlott a lépcsőn, de Noel elkapta.
- Igen. A munkakörben amit folytat. – Noel felemelte a hangját. – Pontosabban a mi munkakörünk, csak az a barom mindig útban van.
Nikol felidézte az első találkozásukat, amikor a férfi igen büszkén a tudtára adta, hogy drogbáró. Megborzongott. Noel egyáltalán nem nézett ki úgy, mint aki drogozik.
Nikol lehajtotta a fejét.
- Ne mondj többet...
A férfi megfordult, és felvonta a szemöldökét.
- Nem érdekel?
- Nem akarok belefolyni az ügyeitekbe. – Válaszolt csendesen. – Mert ha majd egyszer elengedsz, nem fogok semmit tudni, és akkor nem esik bajom.
Noel szánakozva nézte.
- Ugye tudod, hogy ez nem így működik.
Nikol továbbra se nézett rá. Arra koncentrált, hogy ne essen össze, ahogy belép a szobába. A lábai remegtek.
- Attól még, hogy semmit se tudsz, ugyan úgy bajod eshet. Mert ők csak azt látják, hogy közöd van hozzánk. És az információ.
Nikol összezárt lábakkal leült az ágyra. Nem nézett Noelre, de a ruhasuhogásból sejtette, hogy vetkőzik.
- Aztán ha elkapnak, és infót akarnak kiszedni belőled, hiába mondod, hogy nem tudsz semmit. – A férfi hangja közönyös volt. – Meg fognak kínozni, és, vagy azt hiszik, hogy nagyon jól tartod a szád, vagy rájönnek, hogy tényleg nem tudsz semmit, de addigra már késő.
Nikol a pulóvere madzagját piszkálgatta.
- Akkor taníts meg megvédeni magam! Anélkül, hogy a mellem fognád közben!
Hallotta, ahogy a férfi mellé sétál. A piszkos ruháját kényelmes melegítőre váltotta.
- Erre nem lesz szükség. – Lehajolt, és adott egy puszit Nikol arcára. – Azzal csak nagyobb bajba sodornád magad, ha megpróbálnál lelőni valakit.
Nikol a férfivel ellentétes irányba fordította a fejét.
- A kis délelőtti programunkból egyértelművé vált, hogy nem való fegyver a kezedbe. – Folytatta Noel, és leült Nikol mellé az ágyra. – Gondolkodás nélkül lelőnél bárkit, és ez veszélyes.
Nikol elhúzta a száját. Érezte, ahogy besüpped mögötte a matrac.
- Nem az a maffia lényege, hogy bárkit lelőhetsz, és nem lesz következménye? – Kérdezte barátságtalanul.
Noel harsányan felkacagott. A hangja olyan éles volt, hogy Nikol összerezzent.
- Na látod, pont erről beszélek. – Nikol megfordult, aztán hátrébb csúszott. Noel olyan közel ült hozzá, hogy akár le is fejelhette volna. – Nem adhatok fegyvert a kezedbe, ha a következő pillanatban bandaháborút robbantasz ki vele.
Folytatta a férfi.
- De azt mondtad, hogy meg kell védenem magam. Ha önvédelemből tettem, csak nem esik bajom!
Noel felsóhajtott, és beletúrt a hajába.
- A klán szabályai nem egyeznek meg a jogszabályokkal. Néhány szempontból lazábbak, néhányból pedig sokkal szigorúbbak. – Nikolra nézett. – Például ha engem megölnél, az egyenlő a halálos ítéleteddel.
- Miért?
Noel közelebb hajolt. A szája szélén apró mosoly bujkált.
- Mert én vagyok a főnök.
Nikol lesütötte a szemét. Végig húzta az ujját a pulóvermadzagján.
- Az igaz, hogy kokainnal kereskedtek? – Kérdezte félénken.
Noel hátradőlt az ágyon, és a feje alá helyezte a kezeit.
- Nem csak azzal. Tina is, meg A2... – Kis szünetet tartott. – De legfőképpen Charlie, mert az tejel a legjobban.
Nikol nem válaszolt. A felét se értette annak, amit Noel mondott.
- Csak az a barom Graham is Charlie-zik... És folyton próbál keresztbe tenni nekünk.
- Miért, te kipróbáltad már? – Kérdezte félénken Nikol.
Noel felvonta a szemöldökét, és úgy nézett rá.
- Aha, egyszer. – Aztán visszahajtotta a fejét a kezére, és lehunyta a szemét. – Nem úgy sült el, ahogy terveztem, és lecsuktak. Szóval soha többet.
Felült, és Nikolra mutatott.
- Jegyezd meg, ilyeneket tisztán érdemes eladni. Ha közben be vagy állva, minden ami el tud, el fog romlani.
Nikol elgondolkozott. Ha tényleg olyan értékesek ezek a drogok, mint ahogy a férfi állítja, talán úgy le tud lépni, ha elad pár zacskóval, és a pénzből messzire menekül.
- Az szeretnéd, hogy áruljam? – Kérdezte, mosolyt erőltetve az arcára.
- Nem, dehogyis! – Noel viszonozta a gesztust. – Ez az olyan hülyék munkája, mint Travis. Őt lecsukják, de a biznisz folyik tovább.
Nikol lesütötte a szemét. Nem kifejezetten kedvelte Travist, de nem érdemelt volna börtönt.
- Nem, te fontosabb vagy annál. – Súgta Noel, és közelebb hajolt hozzá. – Sokkal fontosabb.
A kezét Nikol tarkójára csúsztatta, és puha csókba hívta. Nikol kis ideig fel se fogta, hogy mi történik. A férfi csókja lágy volt, közel sem durva, vagy követelőző. Pár másodpercig tűrte, viszont amikor megérezte Noel nyelvét, elhúzta a fejét.
- Mi az, már nem véres a szám? – Kérdezte bizonytalanul, az ajkát törölgetve.
Noel tekintete elidőzött rajta. Mosolygott. Volt valami riasztó a szemében.
- Már nem látszik. – Aztán közelebb csusszant Nikolhoz. – Kiérdemelted azt a dupla sajtos hamburgert. Sőt, még többet is.
Nikol elhúzta a száját.
- Köszi, most nem vagyok éhes... – Motyogta. – Talán majd máskor.
Felkelt. Nem tudta, hogy hova menjen, de nem akart Noel közelében maradni. A férfinek viszont más tervei voltak. Az egyik ujját Nikol nadrágjába akasztotta, visszahúzta, és az ölébe vonta.
- Még mindig a tanga van rajtad, igaz? – Nikol köré fonta a karjait, aki mérgesen próbált kiszabadulni a fogásából.
- Engedj el! – Morogta. Noel a hasára csúsztatta az egyik kezét. Nikol próbálta megállítani. Legkevésbé sem vágyott arra, hogy a férfi a nadrágjában turkáljon.
- Egész nap erre vártam. – Folytatta halkan Noel. – Nagyon jól néz ki benne a segged.
Nikol mérgesen kalimpálva próbált visszaemlékezni arra, hogy mit tanított neki Francis. De azt nem vették, hogy hogyan másszon ki valaki öléből. Vadul karmolta a férfi kézfejét, de nem ment vele sokra. Csak akkor lazult Noel szorítása, amikor Nikol feje az állán koccant. Egy pillanatra elengedte, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy elfusson. Noel rögtön utána kapott, és a derekát átkulcsolva maga mellé rántotta az ágyba. Alig pislogott párat, a férfi szétfeszítette a lábait, és a testsúlyával a matracba nyomta.
- Hé, mit csinálsz? – Nikol hangja elcsuklott.
Megpróbálta hasba rúgni a majmot, de a testük szorosan összeért.
- Ne mocorogj! – Lihegett Noel. A haja kibomlott. – Akkor csak rosszabb lesz.
Nikol tartotta vele a szemkontaktust, még annak ellenére is, hogy bekönnyezett. Remélte, hogy Noel a gyűlölet minden szikráját látja a szemében.
- Beszéltem Jamie-vel. – Dünnyögte Noel. – De nem bírom addig.
Nikol megpróbálta kihúzni a csuklóját a férfi szorításából, de hasztalan. Csapdába került. A szíve olyan hangosan zakatolt, hogy a fülében hallotta. Noel újra megcsókolta. Nikol szorosan összepréselte az ajkait, és megpróbálta elfordítani a fejét. Nem tudta, hogy hogy fog kimászni ebből a helyzetből. Hiába rúgkapált, vagy nyöszörgött, Noelt ennyivel nem állíthatta meg. A férfit puha csókokat hintett az arcára, és a nyakára, ő pedig egy csöppet sem élvezte. Ökölbe szorította a kezét. Ezúttal örült volna egy asztmarohamnak, de rendesen kapott levegőt.
Noel visszatért volna az ajkához, de elfordította a fejét. Aztán a másik irányba is.
- Nem, nem, nem! – Nyöszörgött.
Akármennyire is próbálta elkerülni, hogy a férfi ajka a bőréhez érjen, nem járt sikerrel.
Noel a derekára csúsztatta az egyik kezét, és magához szorítva megemelte. A másikkal az állkapcsára fogott, hogy egy helyben tartsa Nikol fejét. Újabb csókot kapott, és a nadrágján keresztül megérzett valamit, amiről tudta, hogy nem pisztoly.
Megpróbálta eltolni magától a férfit, de Noel erősen tartotta. Nekinyomta az ágyékát. Nikol levegőért kapott. Mélyen a férfi bőrébe mélyesztette a körmeit, de ez se segített. Noel oldalra fordította a fejét. A nyakát kezdte csókolgatni.
Nikol a semmibe meredt. A teste még nem adta fel a küzdelmet. Az izmai megfeszültek, a szíve hevesen vert. Az arca fájt a férfi szorításától. De nem sírt. Pedig szeretett volna.
Noel karjában pihegve nézte az egyik párnát. És akkor eszébe jutott. A tányér darab!
Elengedte a férfi karját, és kinyújtotta a kezét. Noel nem foglalkozott vele. Túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy örömöt okozzon magának.
Nikol erőlködve becsúsztatta a kezét a párna alá, és megkönnyebbülten elmosolyodott, amikor megérezte a hideg pengét. Megmarkolta.
Noel elengedte a fejét, és a kezét Nikol pulóvere alá csúsztatta.
A férfi meleg tenyerének érintésétől görcsbe rándult a hasa. Eljött az idő.
A szíve zakatolt, a füle sípolt, a keze pedig remegett, de előhúzta a törött tányérdarabot. Noel nyakának nyomta, pont akkor, amikor a férfi keze a mellére vándorolt.
Érezte, ahogy Noel teste megfeszül. Elkezdett csöpögni a vér. A férfi felemelte a fejét, és annak ellenére, hogy egy éles tárgy feszült a nyakának, mosolygott.
- Szállj le rólam! – Nikol hangja bátortalan volt, és remegett. – Azonnal!
Noel kihúzta a kezét a nő pulóvere alól.
A vér Nikolra csöpögött. Annyira remegett, hogy nem érezte, hogy a penge valójában nem Noelt, hanem őt vágja. Görcsösen szorította a tányér darabot, és farkasszemet nézett a férfivel.
Noel másik keze még mindig a derekát tartotta.
- Normális esetben tetszene, amit csinálsz. – Felelte kajánul. Lazult a szorítása. – De már megint vérzel...
Lassan engedte el Nikolt, aki közben kimászott alóla. Tudta, hogy most nem szabad hirtelen mozdulatot tennie. Ha Nikol megvágja, és keveredik a vérük, még elkap tőle valamit.
Úgy tűnik, a kijelentése zökkentette ki Nikolt.
Elhúzta a férfi nyakától a fegyvert, és könnyes szemekkel meredt a szilánkra. Az ujjai görcsösen körbe fonták, és csorgott a vére.
- Jaj... – Nyöszörgött.
- Kelj fel, mielőtt összevérzed a takarót. – Tartotta a kezét a tányérdarab alá Noel.
Nikol úgy is tett. Remegő lábakkal lemászott az ágyról, de a fegyvert egy pillanatra sem engedte el.
- Pedig már olyan közel voltam... – Sóhajtott Noel, és a nadrágjába törölte a kezére csöpögött vért.
Felkelt az ágyról, és az íróasztalhoz sétált. Kihúzta az egyik fiókot, és elsősegély dobozt vett elő. Lerakta az asztallapra, és felnyitotta.
Nikol a sarokba húzódva, pihegve figyelte minden mozdulatát. Csak akkor kezdte el érezni az ujjait szurkáló fájdalmat. Mégse tudta elengedni a szilánkdarabot. Felnyüszített.
A szeme sarkából mozgolódást vett észre. Odakapta a tekintetét. Noel közeledett felé, a kezében kötszerrel.
Nikol ijedten a falhoz simult. Nem tudott hova menekülni, és a lábai se engedték volna. Ahogy Noel elé sétált, egész picire húzta magát.
- Ne félj. – Dünnyögte a férfi. – Csak be szeretném kötni az ujjaid.
Nikol nem válaszolt. A mellkasának szorította mindkét kezét. Amikor a férfi a karjáért nyúlt, felnyüszített.
- Nyugi. – Sóhajtott Noel. – Add ide azt a vackot.
Nikol felkiáltott.
- Nem!
- Csak segíteni szeretnék, Niki! – A kezébe vette Nikol kezét. – Nyisd szét az ujjaid.
Nikol remegett.
- Nem tudom.
- Jól van... – Noel zsebre dugta a kötszert, és a szabad kezével megpaskolta Nikol csuklóját. – Lazítsd el a kezed. Próbáld meg egyenként levenni róla az ujjaid.
Óvatosan Nikol mutatóujjához nyúlt, és megmozdította. A fájdalom keresztülnyilallt Nikol karján. Felszisszent.
- Fáj? – Kérdezte a férfi.
- Kicsit... – Motyogott Nikol.
Lassan sikerült egyenként lefejteni az ujjait.
Noel szemügyre vette a tányérdarabot, aztán az éjjeliszekrényre dobta.
- És megint megleptél. – Csóválta a fejét, és elővette a kötszert.
A tányér éle Nikol hüvelyk, mutató, és középső ujját, vágta fel, és a gyűrűset is felkarcolta.
- Gyere, nem akarsz leülni az ágyra? – Hívta Noel. – Úgy könnyebben be tudnám kötni.
Nikol az ágyra nézett, és elöntötték az emlékek. Ahogy Noel a matracba préselte, a csókok, és a tehetetlenség érzése.
- Nem! – Kiáltott fel kétségbeesetten.
- Jól van, nyugi. – Szólt rá Noel. – Mindjárt bekötözöm az ujjaid, és nem fogod szétcsöpögtetni a vért.
Nikol üres tekintettel ránézett. Nem akarta elhinni, hogy a Noel azt gondolja, hogy azért nem akar leülni az ágyra, mert fél, hogy összevérzi.
Nézte, ahogy a férfi kötszert csavar az ujjai köré. A könnyei még mindig nem akartak kicsordulni.
- Miért csináltad ezt...? – Kérdezte alig hallhatóan.
Noel bambán felnézett.
- Hm? – Nem értette Nikol szomorú tekintetét. – Mindig segítek az embereimnek, ha megsérülnek.
- Nem. – Nikol hangja gyenge volt. – Miért csináltad ezt velem?
Noel végképp elvesztette a fonalat.
- Megvágtad magad... – Felelte tétován, de Nikol félbeszakította.
- Nem! – A mellkasához vonta a kezét, és a sarokba húzódott. A hangja elcsuklott. – Miért csináltad? Én-Én nem... – Gyorsabban kezdte venni a levegőt. A könnyei végre utat törtek. – Én nem akartam...
Noel kihúzta magát. Nikol szeme sötét volt. Leginkább egy riadt őzikére emlékeztette. Általában nem érdekelte, ha sírnak az emberek, de Nikol könnyei elbizonytalanították.
- Miről beszélsz?
Nikol nagy szemekkel az ágyra pillantott, aztán vissza a férfire. Noel megértette.
- Ó! – Aztán legyintett. – Ne aggódj, nem akartam lefeküdni veled. Csak szórakozni picit.
Aztán a kezére pillantott, amit Nikol összekarmolt.
- Heh. Jól elintéztél... – Azon gondolkozott, hogy miért néz rá ilyen ellenszenvesen a lány. – Legközelebb ne karmolj!
Nikol arca az egyik pillanatról a másikra paprikavörössé változott.
- Többet ne nyúlj hozzám! – Fújt. – Ha nem bírsz magaddal, hívj magadhoz prostit!
- De Fati-
- Értsd már meg, én nem Fatima vagyok! – Kiáltott.
Noel csöndben figyelte. Valóban. Nem Fatimát képzelte maga alá, hanem Nikol testét érezte. Már jó ideje nem Fatimát látta benne, és nem is Fatimát akarta. Elgondolkozott azon, hogy mikor jön el a pillanat, amikor már nem kell lefognia ahhoz, hogy szeresse. Arra jutott, hogy Nikol nem adja könnyen magát, de titokban élvezi, amit csinál.
Elmosolyodott.
- Tudom. – Felelte. – Ő már nem érdekel.
Nikol ha tehette volna, jobban a falhoz simul. Noel elé lépett, és végigsimított az arcán.
- Nem akarok lefeküdni veled! – Ráncolta az orrát Nikol. Szívesen a férfi tudtára adta volna, hogy undorodik az érintésétől, és nem akar vele semmit, de félt kimondani a szavakat. Egyértelművé vált számára, hogy Noel úgy is elvenné amit akar, és semmit se tehetne ellene.
A férfi kis ideig figyelte. Az arcáról nem tűnt el a mosoly.
- Még. – Aztán felsóhajtott, mint akiben egy világ tört össze. – És még kiverni se tudod, mert véres a kezed...
- Használd a sajátod! – Nikol arcán olyan mély barázdát szeltek az undor ráncai, hogy még a Grand Canyon is megirigyelte volna.
Noel csak vigyorgott.
- Azt már meguntam. – Aztán elhúzta a száját. – Mondjuk ezek után kénytelen leszek, ha nem akarom, hogy begörcsöljön a tököm.
Nikol arckifejezésén elnevette magát.
- Nem akarod megmutatni, hogy hogy áll rajtad a tanga? Az sokat segítene. – Vigyorgott.
- Engem hagyjál ki ebből! – Mordult rá Nikol. – El fogom égetni abban a pillanatban, ahogy megérkeznek a rendes ruháim.
Szívesen pofon vágta volna Noelt.
- Aha... – Nem nyűgözték le Nikol szavai. – Sok sikert hozzá.
Még egy utolsó pillantást vetett az arcára, aztán besétált a fürdőszobába.
Nikol leroskadt a földre, és a kezei közé temette a fejét. Mély lélegzetet vett. Sokáig bent tartotta, aztán lassan kifújta. Már nem remegett. Nem félt, csak dühös volt. A keze lüktetett, és csak most kezdte el érezni igazán a fájdalmat. Tudta, hogy nem fog kikerülni ebből a helyzetből. Nagyobb volt az esélye a halálának. Egy dolgot tehetett. Alkalmazkodik, és megpróbál túlélni.
Hallotta, ahogy Noel megnyitja a csapot. Aztán fél perc után elzárta.
Még egy ideig nem jött ki a fürdőből, és Nikol pontosan tudta, hogy mit csinál. Befogta a fülét, és várt. Aztán Noel kinyitotta az ajtót, és kisétált rajta.
Nikol felnézett. Semmi különöset nem fedezett fel a férfin. Talán picit piros volt az arca.
- Meggondoltam magam. – Morogta barátságtalanul.
Noel kíváncsian felnézett.
- Pont most? Pedig éppen végeztem. – Elvigyorodott, aztán elkezdett kibújni a pólójából. – De neked nem fogok nemet mondani.
- Nem úgy értettem! – Fújt Nikol. Figyelte, ahogy a férfi megáll. Találkozott a tekintetük. - ... Éhes vagyok.
Noel visszavette a pólóját.
- Dupla sajtos hamburgerre. – Folytatta Nikol. Úgy gondolta, hogyha már keresztül ment ezen az egészen, megérdemli. – És kólára.
Noel kinézett az ablakon, aztán vissza Nikolra.
- Oké. – Válaszolt, aztán a fiókhoz lépett. Kivett belőle egy pulóvert. – Gyere.
Nikol felvonta a szemöldökét.
- Hova?
- Elviszlek a mekibe. – Felelt közönyösen. Aztán elfordult, hogy ne látszódjon a mosolya.
- De tök véres a pulcsim... – Motyogta Nikol. Közben bizonytalanul feltápászkodott.
- Annyira körülményes vagy! – Sóhajtott Noel. Elővett még egy pulóvert, és odadobta Nikolnak. – Tessék.
Ugyan olyan színű volt, mint az, amit összevérzett. Azzal a különbséggel, hogy volt rajta egy sárga tojás minta.
Köszi.
Szó nélkül belebújt, a piszkosat pedig ledobta a földre. Lassan a férfi mellé sétált, de tartotta a távolságot. Nem értette, hogy Noel miért döntött úgy, hogy kiviszi, de nem gondolkozott rajta sokat. Számára ez is csak egy lehetőség volt a szökésre.
Ahogy kilépett a járdára, megborzongott a friss esti levegőtől.
Beültek Noellel egy fekete kocsiba. Nem nézett a férfire. Az ablak felé fordult.
- Kösd be magad. – Szólt rá Noel.
- Miért? – Kérdezett vissza barátságtalanul.
- Mert nem akarom, hogy megállítsanak minket a zsaruk.
Nikol epésen felnevetett.
- Miért, maffia vezérként rettegésben kéne őket tartanod, nem?
Noel összepréselte a száját.
- Ezt így nem mondanám. – Aztán megpróbált végig simítani Nikol arcán. – Csak kösd be magad, jó?
Nikol morgolódva elhúzta a fejét.
- Jó, jó, csak ne érj hozzám!
Noel megcsóválta a fejét.
Kigördültek a parkolóból. Már későre járt, így nem sokan sétáltak az utcán.
Megálltak egy pirosnál. Nikol egy nőt nézett, aki az egyik falnak támaszkodva épp rágyújtott egy cigire. Összeszorult a hasa. Az emberek bele se gondolnak, hogy milyen könnyen eltűnhetnek az utcáról. Mondjuk ők valószínűleg nem olyan balszerencsések, hogy hasonlítanak egy bűnöző ágyasára...
Lepillantott a kezére. Az egyik ujjával végigsimított a kötésen. Már nem fájt annyira a keze, inkább csak lüktetett. De azért nem próbálta meg behajlítani az ujjait.
Noel az utat nézte. Bekanyarodott az autós kiszolgálóhoz, és beállt a sorba.
- Akkor dupla sajtos hamburger? – Nikolra mosolygott.
- Aha. És kóla. – Tette hozzá Nikol.
Noel bólintott. A sebességváltón pihentette a kezét. Nikol észrevette a kézfején a karmolásnyomokat. Már elhalványodott, de ott, ahol a körme felsértette a férfi bőrét, piros csíkok húzódtak.
- Oké. – Noel megpróbálta Nikol combjára rakni a kezét, de Nikol elhúzódott.
Nem értette, hogy miért próbálkozik a férfi, amikor nyíltan a tudtára adta, hogy nem akar vele semmit.
- Bent eszünk? – Kérdezte.
Noel felröhögött.
- Nem. – Nikolra nézett. – Tök véres a gatyám.
Nikol lepillantott a melegítőre, és valóban. Noel nem fáradozott azzal, hogy átvegye.
Aztán Noel az ablakra könyökölt, és leadta a rendelést.
- Egy dupla sajtos hambit, két nagy adag sült krumplit, és egy kólát kérek.
- Pedig nekem pisilnem kell... – Folytatta Nikol, ahogy tovább gördültek a kocsival.
Noel sunyin rápillantott.
- Aha, persze. Ezt egyszer már elsütötted. – Elővette a pénztárcáját. – Nem azért hoztalak ki, hogy megpróbálj lelépni.
Nikol elhúzta a száját. Azon gondolkodott, hogyha kiszállna a kocsiból, Noel mit csinálna. Végül is, nem hurcolhatja vissza az emberek szeme láttára.
Ahogy az ételkiadó ablakhoz érkeztek, a férfi magára öltötte a legbarátságosabb mosolyát.
Nikol merev tekintettel figyelte a munkás minden egyes mozdulatát. De a copfos lány egy pillantást se vetett rá. Észre se vette Noel kezén a karmolásnyomokat, vagy ha igen, nem foglalkozott vele. Az arca sima volt, és semmi nem utalt arra, hogy felismerte Noelt, mint rettegett maffia vezért.
- Köszi. – Az egyik csomagot, és a kólát átnyújtotta Nikolnak. – Bankkártyával fizetek.
Miközben Nikol kicsomagolta a hamburgert, Noel rákanyarodott a főútra.
Elkezdett csöpörögni az eső.
Nikol a hamburgeren nyammogott, és azon gondolkozott, hogy nem is olyan finom.
Noel lekanyarodott a főútról.
- Hova megyünk? – Kérdezte Nikol.
- Majd meglátod. – Sandított rá a szeme sarkából a férfi.
Nikol annyiban hagyta. Felbontotta a kólát, és kinézett az ablakon. Az esőtől elmosódott a kép.
Elmentek egy park mellett, Noel pedig kicsivel később behúzta a kéziféket. Két fa között parkolta le az autót. A motort tovább járatta, hogy menjen az ablaktörlő.
- Megérkeztünk. – Hátradőlt az ülésében, és mosolyogva a szájába rakott egy sült krumplit.
Nikol kinézett az ablakon.
- Aha... – Nem tudta, hogy mit kéne néznie. Velük szemben csak egy kivilágított hidat látott.
- Szép, mi? – Noel kíváncsian Nikolra nézett.
Nikol előre meresztett szemmel bámult a semmibe.
- Aha... – Válaszolt bizonytalanul.
Noel elgondolkodva ette a sült krumplit.
- Mindig ide jövök, ha ki akarom szellőztetni a fejem. – Szólalt meg kicsivel később. – Innen tök szép a város, ha nem esik az eső.
Nikol csendben rágta a dupla sajtos hamburger utolsó falatkáját. Belekortyolt a kólába. Hallgatta az autó tetején kopogó esőcseppeket.
- Fatival mindig itt csináltuk, ha esett az eső. – Noel vigyorogva Nikolra pillantott, aki köhögni kezdett.
- A kocsiban...? – Krákogott. A szénsavas ital felment az orrüregébe, és az orrán jött ki.
- Itt nem látott minket senki. És tök hangulatos. – Noel zsebkendőt nyújtott neki.
- Hogy fértetek el? – Kifújta az orrát, közben körbenézett.
Noel vigyorogva rágcsált egy sült krumplit.
- Ülés hátra, ő rám... – Nikol értetlen arcától elnevette magát.
- Nem verte be a fejét?
Noel egyenesen kacagott.
- Tudod te egyáltalán, hogy ez hogy működik? – Aztán hozzátette. – De egyszer beverte a fejét... De amikor a pillanatban vagy ez nem számít. És nem csak egy póz létezik.
- Olyan gusztustalan vagy! – Morogta Nikol. Remélte, hogy a férfi nem értette rendesen. És azt is, hogy nem abból az okból hozta erre a helyre, amiért Fatimát.
Noel megcsóválta a fejét.
- Remélem, engem nem azért hoztál ide... – Ráncolta az orrát. Arra számított, hogy Noel majd mond valami zavarba ejtő hülyeséget, de a férfi tekintete komoly maradt.
- Nem. – Válaszolt. – Csak meg akartam mutatni, hogy milyen a kilátás...
Nikol hangosan kifújta a levegőt, és az ülésnek dőlt.
- Akkor jó. – Ezúttal óvatosabban, újra belekortyolt a kólába.
- Tetszik? – Kérdezte Noel.
- Mi?
- A hely.
Nikol sokáig tétovázott. Aztán megvonta a vállát.
- Elmegy. – Noel kezére pillantott, és a benne tartott sült krumplis dobozra. Rámutatott. – Azt még megeszed?
Noel elmosolyodott, és átnyújtotta neki.
- Tessék. Vegyél csak.
Nikol tétovázás nélkül kivette a markából az egészet.
- Hé! – Kapott utána kuncogva a férfi.
Nikol elhúzta a kezét.
- Visszakaphatod. – Felelte fölényesen. – A szabadságomért cserébe.
Noel a fejét csóválta, és visszaült a székére.
- Látod, ezért vettem kettőt.
Sziasztok! Egy nagy kihagyás után remélhetőleg visszatértem. Még vannak vizsgáim, de azt tervezem, hogy még idén (A következő 4 napban) hozok még egy fejezetet. Majd meglátjuk hogy ezt teljesíteni tudom-e. Addig is, valaki pofozza fel Noelt.
Kicsit megkésve ugyan, de kellemes ünnepeket kívánok! <3