Két hete, hogy Chris visszajött New Yorkba, és azóta valahogy minden másabb lett, persze jó értelmben. Ő mint mindig most is valami fontos és veszélyeset csinál, míg én az irodámban dolgozom. Igen, megbeszéltük hogy a munkámtól nem tilthat el, hiszen ez az egyetlen dolog amivel el tudom terelni a gondolataim róla, ha nincs velem. Wiliamnek pedig azt hazudtam higy náthás voltam. Annyira ironikus ez az egész. Pár évvel ezelőtt Chris hazudott össze vissza nekem, most pedig én hazudok mindenkinek. De mit tehetnék? Hajt a vágy, a szerelem, a szenvedély amivel a lelkem, és a testem is tele van. Ha csak belegondolok abba miket csináltunk, a múlthét szombaton is....
*** Múlthét szombat ***
- Chris! Kérlek ne! - suttogom neki, miközben a moziban ülünk. Kivételesen horrort nézünk, de csak miatta. Viszont valamiért jobban érdekli az hogy a bugyimban kotorásszon, mint a film.
- Nem csinálok semmit! Nézem a filmet! - néz egyenesen a előre, közben mosolyogva masszíroza csiklómat, én pedig kínomban felé fordulok, és arcom erősen nyakához szorítom.
- Chris.... Könyörgöm... - szorítom össze lábaim, de nem sokat érek vele.
- Szeretem mikor könyörögsz! - suttogja, és újjaival belém hatol én pedig tétlenül dölők hátra a széken. Még szerencse, hogy a leghátsó sorban ülünk. Ujjait fürgén használja, és mire észre veszem lábaim közé mászik. Nyelvével végíg nyal nemi szervermen. Finoman megszívja csiklóm, azután újra és újra cirogatni kezdi. Újra belém hatol, és így folytatja tovább kényesztetésem. Megőrülök ezektől a vadító érzésektől. Nem vagyok hozzá szokva hogy vissza fogjam magam, ezért hajába túrva, enyhén meghúzom tincseit közben átveszem az irányítás, és mozgatom a fejét, amitől még nagyobb lázba jön, és gyorsabb tempóra vált. Remegő lábakkal, érek a csúcsra, és szinte azonnal befogom a szám, hogy még csak egy halk nyögés se ejtsek ki. Ezután Chris...
- Stella! Hahó? - kopog valaki erőteljesen az ajtón. Atya ég! Ez Wiliam! Annyira belemerültem a gondolkodásba hogy észre sem vettem mikor jött be. A szétrágott ceruzát ami eddig a számban volt, azonnal leteszem. Torkom megköszörülöm, és azonnal felállok.
- Wiliam! Bocsi csak... izé... ‐ nevetek idiótán.
- Elbambultál? - kulcsolja össze karját maga előtt, egy pimasz mosollyal.
- Igen... azt hiszem.
- Jól van! Nos először is azért jöttem, mert nagyon sok mindenről lemaradtál! Sok munka vár rád! Nem akarlak megijeszteni, de...
- De mi?
- A lényeg hogy Sam mindjárt áthozza neked a papírokat! Nem kérem azt, hogy még a mai nap befejezd az összest, de maximum három nap haladékot tudok adni szóval...
- Köszönöm! - vágok szavaiba. - Meg sem érdemlem, hogy itt legyek ennyi kiesés után, a legtöbb amit tehetek hogy bepótolóm az elhalasztott munka időt!
- Ugyan Stella! Tudod hogy nem harapok! Megértem hogy beteg voltál, és ezzel letudva. Csak arra kérlek mint mindig, hogy légy precíz!
- Azzal nem lesz gond!
- Tudom! - mosolyog rám, és megfordul hogy kisétáljon, de megállítom. - Wiliam!
- Igen? - fordul felém.
- Szeretnék tőled bocsánatot kérni Chris nevében is! Ő egy kicsit... hogy is mondjam...
- Semmi baj! - legyint mosolyogva.
- Igen, de...
- További jó munkát! - mosolyog újra, és kisétál.
Egek ezek a férfiak! Nem felejtem el a köztük lévő feszültséget, amit az nap éreztem a bárban. Chris annyira félt engem! De megértem hiszen, kábé folyton veszélyben vagyok. Végre megtanultam lőni is, ami irtó nehezen ment, de végül belejöttem. Kaptam is egy kisebb pisztolyt Christől ami mindig nállam van. Persze ő az elejétől kezdve nem akarta, de végül belátta hogy muszáj.
***
Mint mindig együtt ebédelünk Sammel viszont egyik ritka pillanatok közé tartozik, amikor Wiliam is csatlakozik hozzánk. Általában a többiek furának tartják, mert míg én nem jöttem ide ki se mozdult az irodájából.
- Jó étvágyat mindenkinek! - mondja komoly tekintettel. Én megköszönöm, Sam pedig teli pofával bólogat.
Folyamatos csend uralkodik közöttünk, ami egyre idegesitőbb. Tudom hogy haragszik rám, érzem hogy valami nem oké. Hiába mosolygott rám az irodában is, tagadhatatlan hogy problémája van, és ezt nem bírom. Meg kell kérdeznem.
- Oké! - teszem le a villát. - Mi bajod van? - kérdezem tőle.
- Mi? - kérdezi miközben az utolsó falatot lenyeli.
- Igen, tőled kérdeztem! - Fura vagy! Hozzám sem szólsz!
- Azért mert eszek.
- Ne hazudj! Csak ki vele! Mondd el ha valami problémád van velem! Ne aggódj nem vagyok olyan törékeny, mint amilyennek látszom! - nézek rá szúrós szemekkel, mire ő felnevet.
- Tényleg nem értem mi a bajod!
- Éppen ellenkezőleg! Én nem értem miért vagy velem ilyen szűkszavú? - Ha Chris az oka, akkor...
- Nem! - csap enyhén az asztalra, és fekete szemeivel, szinte már égető ahogy rám néz. - Miért gondolod azt, hogy haragszom? Vagy hogy a pasidnak bármi köze lenne a dologhoz! Megvannak a saját problémáim! Nem foroghat minden körülötted! - válaszolja, és elsétál én pedig értetlenül nézek az irodájába visszasétáló férfi után.
- Áuhh! Ezt most megkaptad! - néz rám Sam. - Jól vagy?
- Én jól vagyok, de...
- De még sosem beszélt így veled? - fejezi be.
- Asszem nem... de milyen problémája lehet?
- A távolléted alatt sok minden történt Stella!
- Például?
- Wiliam apja... nos korházba került. Rákos, és az utolsó stádiumban van. Bármelyik percben meghalhat.
- Micsoda? - kapok számhoz. - Fogalmam sem volt... én hülye! Csak... - nézek magam elé... - amióta itt vagyok ő mindig olyan beszédes volt velem, és folyton viccelődött... érted hogy mire gondolok? - szegezem tekintetem vissza Samre.
- Értem - mosolyog.
- Jobb lesz ha bocsánatot kérek tőle! - állok fel, és elindulok az irodájához.
- Wiliam... - suttogom, és nehezen de belépek az ajtón. Nem szól hozzám csak, némán bámulja a laptopját. - Nagyon sajnálom az előbbit... én nem tudtam hogy az apukád...
- Már biztos, hogy Sam mondta el... - feleli egyhangúan, de még mindig nem néz rám.
- Igen, de... de én nem tudhattam! Azt hittem haragszol rám!
- Mondd csak... - néz fel rám, és szemei a fény hatására csillogni kezdenek. - Mi okom lenne haragudni?
- Hát...
- Én nem haragszom rád semmiért! Amúgy sincs miért! Azért mert a pasid azt hitte, hogy hajtok rád? - dönti oldalra fejét. - Igaz! - mondja, én pedig kicsit meglepődve fogadom ezt a szót. - Igaz volt addig, míg nem jött képbe! Nem vagyok az a fajta aki bele rondít mások kapcsolatába - áll fel, és felém sétál. - Már akkor tudtam, hogy esélyem sincs nálad mikor ájultan a nevét mondogattad, szóval ha nincs több mondani valód, akkor kérlek fáradj ki az irodámból! - mutat előre, én pedig mivel ezek után tényleg semmit sem tudok mondani kisétálok, és vissza megyek az irodámba.
Én ezt... nem értem. Eleve nem is ezzel a dologgal mentem hozzá. Csak bocsánatot akartam tőle kérni... de ő ehelyett olyanokat mondott... igen tisztában voltam azzal hogy tetszem neki. Mikor Chrissel nem békültem ki egyértelműnek látszott hogy kedvel, és mivel nem viszonoztam, vagy is próbálni akartam de nem ment, mivel Chrisbe halálos szerelmes vagyok. t
Talán emiatt is dühös. Hiába is probálja magát kibeszélni. Mindegy is. Nem vártam volna tőle hogy ilyen lenézően fog velem beszélni.
*** Pár óra múlva...***
- Stella... - nyit be halkan Wiliam.
- Gyere...
- Beszélnünk kell.
- Redben.
- Tudom hogy nagyon megsértetellek szóval szeretnék bocsánatot kérni!
- Csak ezért jöttél? - nézek fel rá egy pillantra.
- Nem csak ezért! Figyelj! - sétál felém, és leguggol, kezeit pedig térdemre helyezi. - Sajnálom, hogy megbántottalak! Rossz passzban voltam, ami egyáltalán nem a te hibád!
- Tényleg? - beszélek hozzá még mindig egyhangúan.
- Igen! Az apám betegsége tényleg egyre súlyosabb, és napjai vannak hátra... neked fogalmad sem volt róla miért viselkedtem úgy ahogy, és nagyon szégyellem magam azért amiket mondtam neked! Igaz, hogy tetszel, és igaz hogy hajtottam rád, de miután kiderült hogy még mindig szereted őt, úgy voltam vele hogy felesleg köröket nem teszek, és még csak véletlenül sem próbálok közétek állni, szóval kérlek ne haragudj rám! - fejezi be mondatád, közben végíg szemeibe néz.
- Nem haragszom! És neked is igazad van, mert tényleg nem tudtam mi a problémád, és csak úgy neked estem szóval te se haragudj rám!
- Az egész az én hibám! - szabadkozik. - Kiengesztelés képpen meghívnálak téged egy rendezvényre!
- Milyen rendezvény?
- A cégem huszonhetedik évfordulóját ünnepelnék! Mivel te is itt dolgozol ezért úgy gondolom ott a helyed! - feleli, és elsétál az ajtóig.
- Még átgondolom! Köszönöm a meghívást!
- Tudod... - fordul felém egy pillanatra. - Chrisnek is ott a helye! - mosolyog rám, és elmegy, én pedig a képernyőt bámulva mosolyogva csoválom a fejem.
***
Végre végeztem, és most hogy haza értem, várjunk ez olyan fura! Haza értem? Végül is már együtt lakunk. Nos igen most, hogy hazaértem azt hiszem egy forró zuhanynál és a szerelmem csókjánál többre nem is vágyom. Ha... itthon van egyáltalán.
- Szia Josh! - állok meg az ajtó előtt. - Chris hol van?
- Szia! Egy pár perc és itt van. Elugrott valami fontos dolog miatt!
- Értem - mosolygok rá, és ezzel egy időben megérkezik Chris a matt fekete BMW-vel. Mint mindig annyira elegáns. Régen is tetszett a stílusa, bár akkor még csak kamaszok voltunk.... viszont most hogy érett férfi lett, még jobban elvarázsol. Mosolyogva sétál felém, egy kézzel magához húz, és homlokon puszil. A homlok puszija mindig fura hatással volt rám. Általában olyan pillantakoban kapom tőle mikor ideges vagyok, vagy éppen zavarba ejtő dolgokat csinál, de az biztos hogy mindig elpirulok tőle.
- Szia babám! Milyen napod volt? - fogja meg kezem, és úgy sétál fel velem az emeletre.
- Nagyon jó! És neked?
- Kicsit fárasztó, mint mindig!
- Azt gondoltam! - mosolygok rá. - De minek köszönhető ez a hatalmas vigyor az arcodon?
- Miért? Nem lehet csak úgy jó kedvem? - kérdezi, és egy hirtelen mozdulattal vállára tesz.
- Héjkás! - nevetek fel. - Mit csinálsz?
- El foglak fenekelni! - csap egy nagyot fenekemre, és pedig oldalába csipek, de meg sem érzi. - Stella... Stella... Stella... - dúdolja nevem.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezem tőle tehetetlenül vállán.
- Majd azt eldöntöm! - csap újra fenekemre, és ahogy beérünk a szobába az ágyba dob, fölém magasodik miközben tenyerein támaszkodik. - Arra gondoltam... - kezdi, és leheletnyi csókjávál nyakamat érinti. - Mivel már mindketten végeztünk... - csókól bele kulccsontomba. - Eltölthetnék a nap többi részét számunkra... hogy is mondjam... élvezetes dolgokkal.
- Ez lenne a legtökéletesebb befejezés a nap végére, ha...
- Ha? - emeli tekintetét nyakamról arcomra.
- Ha nem lenne egy másik programunk is! - fonom kezeim nyaka köré.
- Milyen program? - néz rám kíváncsian.
- Wiliam meghívott minket egy céges buliba.
- Céges buliba?
- A cég huszonhetedik évfordulóját ünneplik meg.
- Hmm...
- Ha nem szeretnél menni akkor...
- Nem mondtam, hogy nem szeretnék babám. Ha fontos dolog neked természetesen én is megyek veled!
- Tényleg? - bámulok rá bociszemekkel mire hajamba borzol.
- Tényleg. - mosolyog. - De miért lepődtél meg ezen ennyire?
- Azt hittem nemet mondasz, vagy rosszabb esetben veszekedni fogsz.
- Miért csinálnék ilyet? Butus! - puszil homlokon.
- Rendben akkor ezt megbeszéltük! - ölelem át.
- Van kedved együtt zuhanyozni? - néz rám pimasz csillogó tekintettel.
- Ez csak természetes! - mosolygok rá, és együtt indulunk el a fürdőszobába. Miután végzünk én átmegyek a gardrób szobába, és elkezdek keresgélni.
- Ennyi ruha közül választani lehetetlen -motyogom magam előtt, mire Chris hátulról átkarol.
- Lenne ötletem! Gyere! - fogja meg kezem, és leültet. - Majd én választok neked! - vigyorog, és vissza sétál a ruhákhoz. Egy fél óra keresgélés után visszajön hozzám, és úgy látom hogy ruha nincs a kezében, csak valamilyen csipke anyag
- Azt akarod hogy egy szál bugyiban menjek? - teszem arcom tenyerembe.
- Ez nem csak egy bugyi drágám! - dobja ölembe. - Nézd meg jobban! - támaszkodik meg a falnál.
- Oké... - emelem fel a szexi csipkés szettet. - Ezzel mit kezdjek?
- Vedd fel!
- De miért? - kérdezem mire ő komoly tekintetét rám szegezi én pedig megforgatom szemeim, és elindulnék vissza a szobába de elállja az utam.
- Itt előttem fogod fel venni!
- Jól van! - nézek rá szúrós tekintettel, és egy pár centi távolságot tartva ledobom magamról a kendőt közben végig szemeibe nézek. A tekintete mint mindig éhes. Felveszem a hozzátartozó fekete tangát ami közepen alig takar valamit. Azután belebújok a csipkés fekete ruhába. Kicsit kellemetlenül érzem magam mert folyamatosan bámul rám.
- És most? - teszem kezeim csipőmre.
- Most fordulj meg!
- Mi? Miért?
- Azt mondtam... - lép közelebb, és hatalmas tenyerével nyakam beborítja. - Fordulj meg! - suttogja, és neki nyom a falnak. Ujjaival vizes hajamba túr másik kezével pedig megszabadítja magát a kendőjétől.
- Mondhattad volna mit szeretnél!
- De így sokkal jobban tetszik a dolog! - harap fülembe, és belém hatol. Egyik kezével nyakam fogja, míg másikkal csipőmet, és addig dönget míg el nem élvezünk.
- Most már jobban érzed magad? - kérdezem elcsukló hangon, remegő lábakkal.
- Így látva téged... - néz rajtam végíg, és tudom nagyon jól hogy ezzel arra utal ahogy kinézek. - Sokkal jobban!
- Oké! - dobom rá a földön heverő kendőt. - Öltözhetünk Mr. Szexisten?
- Ahhh imádom ezt az új becenevet! - dönti fejét a falnak, én pedig jól végíg mérem zöld szemeibe logó tincsein keresztül, meztelen testét. - Mit bámulsz annyira? - húzza fel szemöldökét.
- Csak elgondolkodtató dolog számomra, hogy szerethettem bele egy ilyen tökfilkóba.
- Ez a tökfilkó szexisten imádja a tested nyaggatni!
- Az nem is kérdés! - nevetem el magam, és elkezdek végre keresgélni, ami Chris segítségével együtt csak tíz percbe kerül. Egy gyönyörű vörös estélyit választ nekem, és lassan úgy érzem hogy a mély kivágású ruhák a védjegyeimmé válnak, mivel ez is egy elől, és hátul is kivágott ruha. Azt hiszem ez életem első olyan ruhája amit ő választott nekem.
Miután felöltözöm, és végre Chris is készen áll, elindulunk a kocsihoz.
- Öhmm... ugye te fogsz vezetni? - nézek rá egy pillantra.
- Igen.
- És nem fognak elkísérni, vagy ott várni minket?
- Mármint Joshra, és a többiekre gondolsz? - nyitja ki a kocsiajtót előttem.
- Igen! Én csak azt szeretném ha ez az este úgy mond...
- Maffia mentes lenne? - mosolyog.
- Igen... - mosolygok vissza, és belül hatalmas kő esik le a szívemről, mert azt hittem hogy rossz néven veszi majd.
- Nem kell aggódnod babám, csak mi leszünk! - indítja be a motort, és elindulunk. Kicsit azért izgulok mi fog történni mikor újra találkoznak, de ez már csak akkor derül ki ha oda érünk.