- Hölgyem! Elnézést! - kopog Peter, de nem állok fel az ágyból.
- Gyere! - válaszolom lazán, ő pedig benyit, és ezzel együtemben Emily felém szalad, és rám ugrik. - Mi a... - fekszik rám.
- Stella! Végre... már nagyon hiányoztál!
- Te is nekem - nézek rá. - De hogy kerülsz ide?
- Úgy hogy lassan már egy hete nem tudok rólad semmit! Hívtalak, és írtam is neked is, és a pöcsfej maffiádnak is! Addig zaklattam míg nem mondta meg hol vagy!
- Örülök neki, hogy itt vagy! - ölelem át, és érzem hogy egy könnycsepp le gurul arcomon.
- Mindent el kell mondanod! Az elejétől a végéig! - fekszik mellém.
- Azt hiszem én megyek! - néz ránk értetlenkedve Peter, és bezárja maga után az ajtót, én pedig nagy levegőt veszek, és mindent elmondok Emilynek.
***
- Aztaa... - néz rám tágra nyílt szemekkel. - Tehát azt gondolod, hogy Kimberly miatt nem jön haza?
- Mi másra gondoljak? Tudom hogy sokáig távol voltam tőle... Gondolod, hogy nem ő miatta van? - kérdezem.
- Épp ez az! Távol voltál, tehát fogalmad sincs arról, hogy ő kikkel, és mit csinált! Nem biztos hogy Kimberly!
- Viszont én kérdeztem tőle, és állítólag köze van Kimberlynek ahhoz, hogy nem utazott velem haza. Em... ha láttad volna mikor berontott azon az ajtón... csupa vér volt az inge, az ökle... tisztán emlékszem rá, hogy arcán is volt belőle. Mintha egy gyilkos toppant volna elém... - merengek el.
- Stella... tudod mikor elmentél, ő teljesen más lett. A távolléted... teljesen átformálta... - néz maga elé egy pillanatra.
- Ezt hogy érted?
- Lehet, hogy veled ugyanúgy bánik, de...
- De mi? Mondd már!
- Évekig nem voltál melette, így csak a munkájára figyelt. Max nekem elmondta, hogy miket csinált. Nagyon sokszor ott volt vele Max, ezért féltem őt is... mert egyre többször megy vele. Nagyon sok emberrel végzett már, és senkit sem kímél! Ha kell bárkit megkínoz, és nem akár hogy! Max elmondta... - kezdi és kicsit közelebb hajol hozzám. - Hogy egy teljes héten át, minden egyes nap úgy kínzott két férfit hogy levágta az ujjait, mert azok nem voltak hajlandóak beszélni, azután pedig... hideg vérrel elvágta mindkettő torkát, és a testüket vissza küldte a főnöküknek!
- Hogy micsoda? - nézek rá tágra nyílt szemekkel.
- Ígérd meg hogy nem beszélsz erről senkinek sem! Főleg neki nem!
- Sohasem mondanék semmit! Ígérem Em, hogy semmit sem mondok, de... vajon meddig fog ez tartani? Mármint, hogy mindig távol lesz tőlem?
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Tegnap... minden második nap fel hív, kábé öt percre. Unom már! Dühös vagyok rá, amiért nem avat be semmibe, és féltem is őt mert nagyon makacs, és folyton a feje után megy!
- Nem kell miatta aggódnod! Hidd el nekem!
- Miért vagy benne ilyen biztos?
- Mert, nem csak hogy New York, hanem Los Angeles, Mexikó, a teljes Oroszország, és sorohaltnám hány ország, és város van a keze alatt! - válaszolja, én pedig újra meredt szemekkel nézek rá. - Stella meg kell értened, hogy ő már nem az a Chris akit a suliban ismertél meg!
- Én értem, és nem félek tőle, de meglep mennyi mindent nem mondott el nekem!
- Mert megakar védeni attól az énjétől!
- Mármint a véres gyilkolós énjétől?
- Igen, gondolom.
- Figyelj nem beszélhetnék kicsit másról? - vigyorgok rá.
- De hogy nem! Bocsi ha kicsit ijesztően meséltem el a dolgokat! - nevet rám. - Amúgy tisztában vagy vele, hogy a semmi közepén vagy?
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy a városon kívüli erdőben vagy!
- Nem tudtam! Igazából alig mozdulok ki innen!
- Akkor ma este muszáj lesz?
- Ugye csak álmodozol? Lehetetlen! - dőlők az ágyba.
- Ne mondd ezt!
- Mindenhol örök vannak! Csoda hogy itt bent, nincsenek.
- Valami egér lyuknak kell lennie.
- Most hogy mondod... talán van! De nagyon necces lenne!
- Gyerünk ki vele!
- Minden este őrség váltás van! Talán akkor sikerülhet. Öt percre szinte mindegyikük felszívódik, csak az udvar hátsó részét figyeli egy két ember! Csak elől tudunk elmenni, és vannak kamerák is de nem számít!
- Hány órakor váltanak?
- Sosem késnek egy percet sem! Kilenc óra után, egy perccel már üres az egész ház, és udvar!
- Akkor megbeszéltük!
- De Em...
- Ne! Csak ne mondj semmit! Ez nem fer érted? Be vagy ide zárva mint valami rab! Nem fogom hagyni hetekig, hogy itt szenvedj! Chris bekapahatja! - mondja komoly tekintettel, én belőlem pedig kitör a nevetés. - Most mit nevetsz?
- Téged, te vén tyúk! Igazad van! Szükségem van egy kis szórakozásra!
- Ez a beszéd! Amúgy van valami alkohol a házban?
- Persze hogy van! Az tuti, hogy Chris nem engedné hogy igyak... de kellett valami amivel elfoglaljam magam! - vigyorgok.
- És hol van?
- Gyere megmutatom! - állunk fel, és átmegyünk együtt Chris irodájába. - Nah erre biztos nem számít! - nevetek fel halkan.
- Mire?
- Hogy, majd meglopom őt!
- Ez nem meglopás, csak kölcsön veszed... kabé az egészet! - nevet ő is, és kihozunk annyi üveg Wiskyt amennyi bele fér a kezeinkbe. - De mit fogunk felvenni?
- Ezt komolyan kérdezed? Külön gardrób szobám van!
- Már mint itt? A házban?
- Igen, és addig nem tudtam róla, míg nem néztem körbe!
- Teljesen elkényeztetett! - bök vállon.
- Ez igaz! Pedig mindig mondom neki, hogy nincs szükségem ilyen drága dolgokra... viszont most nagyon jól fognak jönni!
- Gyerünk, vigyél oda, ahol a mennyország van!
- Azonnal! - tesszük le az italokat, de egyet magunkhoz veszünk, és elvezetem a gardrób szobába.
- Mi... a... picsa? Ez tényleg a mennyország! - lép be, és körbe néz. - Basszus csajszi! Ezek tényleg méreg drága cuccok!
- Igen, tudom! - sóhajtok. - Amit szeretnél a tied! Foglalmam sincs arról hány háza van, és rámerem tenni a nyakam, hogy amióta újra együtt vagyunk minden házban van egy ilyen szoba!
- Ne időzzünk! Mindent fel akarok próbálni! - símit végíg a ruhákon, én pedig nevetve kapcsolok zenét. Leülök, és bámulom az én őrült barátnőm, ahogy ide oda dobálja a ruhadarabokat. Mindenféle kabátokat, szőrméket, cipőket felpróbál.
Egy fél óra múlva felhúz magához, és már nekem is bele kell bújnom több ruhába is.
***
- Csajszi! Találtam valamit!
- Mit? ‐ nevetek rá, mert kicsit már érzem az alkohol hatását.
- Ebben a ruciban fogsz jönni ma este!
- M-milyen ruci?
- Ez itt drágám... maga a csoda! - mutat felém ,egy falatnyi fekete hát résznél teljesen kivágott ruhát, ami elől mell résznél is mély vágású.
- Ez eléggé szexi darab, ugye tudod?
- Éppen ezért fogod felvenni!
- Chris... - röhögök fel. - Ki fog nyírni!
-Miért venne neked ilyen darabokat, ha nem veheted fel? Azért hogy mutogasd magad benne egész nap neki?
- Az meglehet! - vigyorgok gúnyosan, ő pedig rám dobja a ruhát.
- Ezt fogod fel venni, és kész!
- Max is veled lesz?
- Max elutazott... szóval csak ketten leszünk!
- Ennek örülök!
- Ez lesz életünk legjobb csajos estéje! - önti meg a poharaink.
- Az egyszer biztos! Egészségedre! - koccintjuk össze poharaink, és a tartalmát fenékig megisszuk. - Ideje öltözni, és sminkelni! - csapja össze tenyereit, én pedig rábízom magam. Nem mintha tehetnék ellene bármit. Ő már csak ilyen. És annyira örülök annak hogy itt van velem, mert segít ellazulni. Mindig számíthatok rá. Nem is kaphattam volna jobb barátnőt.
Miután mindketten elkészültünk, visszamegyünk a szobába, és ágyba bújunk mivel Peter minden este bejön kilenc óra előtt, hogy alszom e vagy nincs szükségem valamire. Az biztos ha ő maradt volna estére is, meg sem próbálkoztam volna ezzel az egész megszökéses dologgal.
- Hölgyem, bejöhetek? - kérdezi és addig nem nyit be míg nem engedélyezem. - Van bármi amire szüksége van?
- Nincs! Azt hiszem mostmár aludnék! - dörmögöm a takaró alatt, Emily pedig alig bírja visszatartani a röhögést.
- Nem is zavarom tovább önöket! Jó éjszakát! Reggel találkozunk!
- Önnek is Peter! Viszlát!
- Viszlát! - válaszolja, és bezárja maga után az ajtót, mi pedig nagyot sóhajtva bújunk ki a takaróból. - Basszus Em! Majdnem lebuktunk miattad!
- De csak majdnem! Khmm... - áll fel. - Van bármi amire szüksége van? - utánozza le Petert, és még meg is hajol előttem.
- Hagyj már! - nevetek rá, és megdobom egy párnával. - Nézd csak! Egy perc múlva kilenc óra! Le kell mennünk, de nagyon halkan!
- Rendben! Akkor majd kint húzzuk fel a magassarkút!
- Én is így gondoltam! Nah indulás! Ne felejtsd el hogy csak öt percünk van! - nézek rá, ő pedig bólint, és elindulunk lefelé. A lehető leghalkabb léptekkel sikerül kijutnunk a bejárati ajtóig. Pontosan kilenc óra, egy perc van! Az udvar üres mi pedig sikeresen kijutunk Emily kocsijához, és azonnal elindulunk. Út közben annyit nevetünk az egészen, hogy már szinte röhögő görcsöt kapunk.
***
- Végre a városban vagyunk! - sóhajt fel Emily.
- Majdnem hogy két órát kelett utaznunk!
- De... ez sem tart minket vissza attól hogy jól érezzük magunkat! Előttünk van az egész este!
- Igazad van! - válaszolom, és lazán hátra dőlők.
Ahogy megérkezünk, Em leparkol a szórakozóhely előtt, és bemegyünk. Emily azonnal a pulthoz vezet, és ki kér két rövidet, öt per múlva újra, és így megy még egy teljes óra hosszán keresztül, míg végül felállunk táncolni. Jó érzés végre elengedni magam. Még most ő is jár a fejemben. Tudom hogy nem kéne de még most is csak rá tudok gondolni. Arra hogy ha megtudja hogy elszöktem nagy baj lesz belőle. De miket is beszélek annyira buta vagyok!
- Stella a francba! - húz be hirtelen Emily a sűrű tömegbe!
- Mi a baj?
- Stella... - néz rám kiadva.
- Mondd már! Mi van?
- Én... azt hiszem láttam...
- Mi? Kicsoda? Emily kit láttál? - kérdezem kiakadva, és egy remegő érzés kap el, mert valaki hátulról átkarol, és érzem meleg lehetét nyakamon. Meg sem merek, mozdulni Emily pedig lesokkolva néz rám.
- Nocsak... nocsak... - suttogja fülembe, egy ismerősen csengő hang. Ez ő... Chris... itt van! - Valaki nem tartotta be az ígéretét! - simit végíg hasamon, én pedig nagyot nyelve fordítom fejem felé. Most nem véres, és nincsenek sebhelyek az arcán. Legalább jól van. Történjen most bármi, a lényeg hogy életben van.
- Mi a baj? - néz rám, és látja hogy szemeim könnybe lábadnak.
- Jól vagy, és ez a lényeg... - csuklik le hangom.
- Ez természetese! - mosolyog rám. - Most pedig menjünk! Max is itt van szóval haza viszi Emilyt, nem kell miatta aggódnod! - fogja meg kezem, és lassan kivezet a tömegből. Értetlen fejjel nézek vissza barátnőmre aki csak annyit kérdez hogy most mi a franc történik. Ez nagyon jó kérdés mert nekem aztán fogalmam nincs. Talán nyugodtan tűnik, de belül az is lehet, hogy tombol.
Ahogy kiérünk az épület elé, kinyitja előttem a kocsiajtót, én pedig beszállok.
Fogalmam nincs hová visz most, de egész úton csak az útra figyel, én pedig néha néha vetek rá egy pillantást, de inkább az ablakon bámulok kifelé. Sűrű, és izgalmas kis éjszakának nézek elébe