Noel a hatodik próbálkozás után úgy döntött, hogy Nikolnak nem való fegyver, és kivette a kezéből.
- Hé! – Kiáltott Nikol. Noel keze után kapott, de a levegőbe markolt. – Még nem fejeztem be!
- De. – Figyelte, ahogy a férfi meghúz valamit a pisztoly tetején. – Befejezted.
Kedvetlenül elhúzta a száját.
A gyakorlás idejében Noel tenyere szégyentelenül bejárja a testét, de csak gondolatban vágta pofon érte. Annyira ideges volt, hogy nem tudta eltalálni a táblát, egy alkalommal pedig a földre potyogtatta a lövedékéket.
- Nem neked való a lövöldözés. – Folytatta Noel, közben megfogta a karját, és az ajtó felé kezdte húzni.
- Ne, várj! – Nyöszörgött Nikol. – Meg tudom csinálni, csak hadd próbáljam meg még egyszer!
- Nem. Nincs hozzá érzéked.
- Jó, akkor... – Nikol megpróbálta lefejteni magáról Noel ujjait. – Most megint vissza fogsz zárni a szobába?
Noel rá se nézett, úgy válaszolt.
- Aha. – Megnyomta a lift gombot, aztán várt.
Közben két férfi mögéjük szegődött.
- És akkor hogy fogom megvédeni magam?!
A férfi a szeme sarkából lepillantott Nikolra.
- Majd én megvédelek. Nélkülem úgy se mész sehova.
Nikol idegesen kifújta a levegőt. Remek... Közben Noel elengedte a karját, és amikor kinyílt a lift ajtaja, megfogta a kezét.
Úgy érezte, hogyha még egy percig el kell viselnie a majom érintését, vér fog folyni.
- Merre mentek, fiúk? – Kérdezte Noel a mögöttük állóktól.
- Á, csak ide egyel feljebb. – Legyintett az egyik.
Közben beszálltak, Nikol meg igyekezett nem megfulladni az oroszlán szagtól, ami kivételesen most nem Noelből jött.
A lift elindult felfelé. Csöndben álltak, a férfi keze pedig közben a vállára vándorolt. Nikol lesöpörte magáról, és durcásan a lift sarkába húzódott. Megpróbált olyan gyilkos pillantásokat vetni Noel felé, amitől egy épeszű férfi már megfutamodott volna. Noel ehelyett felnevetett.
- Jól van, Nikol. – És a derekánál fogva visszahúzta maga mellé.
Talán mondott még neki valamit, de Nikol olyan dühös volt, hogy fel se fogta, hogy hozzá beszélnek.
Összeráncolt szemöldökkel nézett maga elé. Közben észrevette, hogy az előttük ácsorgó fickó trikója alól kilátszik valami piros. A fehér anyag enyhén áttetsző volt, így kis megfigyelés után már az egész hátát borító tetoválás alakját is ki tudta venni. Felnézett a férfire. A haját rövidre vágta, de még így is látszott, hogy hátulról kopaszodik.
A lift közben megállt, és kinyílt az ajtó.
Nikol érezte, ahogy Noel ujjai szorosabban fonódnak a derekára, és liftezni kezdett a hasa.
- Viszlát, Főnök. – Intett hátra a tetkós.
- Jó szórakozást. – Bólintott Noel, aztán mosolyogva lepillantott Nikolra. El kellett ismernie, hogy elragadónak találja, amikor mérges.
- Ne bámulj! – Morgott Nikol, és elfordította a fejét. A szeme sarkából pedig észrevett valakit a folyosón.
- Miért? – Noel magához vonta. – Csak nem zavarban vagy?
Nikol megrázta a fejét. Egy új terv kezdett kibontakozni előtte.
Amikor Noel a gombért nyúlt, ami végleg bezárja a liftajtót, kitört a férfi karja alól. Még pont volt annyi ideje, hogy átsuhanjon a záródó ajtó résén, és már kint is volt. Noel a liftbe zárva, ő a második emeleten, szabadon.
Pár másodpercig visszafojtott lélegzettel figyelte az ajtót, aztán a kijelzőn egyre csak nőni kezdtek a számok. Megkönnyebbülten felsóhajtott, és megfordult.
Semmi kedve nem volt újabb heteket egy szobába zárva tölteni, így hihetetlenül megörült, amikor meglátta Francist a hallban. A férfi egy italautomata előtt állt, és egy kézzel nekitámaszkodva vizsgálta a választékot. Izgatottan vigyorogva mellé sétált.
- Szia Francis! – Köszöntötte.
A férfi kilesett a karja mögül, aztán elmosolyodott. Nikol felé fordult, és a vállával az automatának dőlt.
- Szevasz.
- Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy segítesz önvédelmet tanulni?
- Aha.
Nikol idegesen a háta mögé pillantott, amikor meghallotta a liftajtó nyitódását.
- És nem kezdhetnénk el esetleg most?
Francis a hüvelykujjával megvakarta a halántékát.
- Épp ebédelni készültem. – Dünnyögte. – Csak beragadt a jegeskávém.
Nikol a kezét tördelte.
- Veled mehetek? – Kérdezte bátortalanul.
Francis felvonta az egyik szemöldökét.
- Légyszi, csöndben maradok, és olyan lesz, mintha ott se lennék, csak hadd menjek veled!
Francis visszafordult az automatához. Az egyre növekvő csendtől Nikol fészkelődni kezdett.
Figyelte, ahogy Francis behúz egyet az automata üvegének, aztán megrángatja az egész masinát. Mindezt anélkül, hogy a düh legkisebb jele is megjelent volna az arcán. Majdnem magára borította az egész gépet.
Nikol idegesen körülnézett. A lift ajtaja újból nyílni kezdett, és elfogta egy rossz érzés. Megkerülte Francist, és az italautomata, és egy pálma közé bújt.
A megérzései nem csaltak. Ismerő, idegesen döngő lépteket hallott közeledni.
Francis a szeme sarkából rá pillantott, aztán lehajolt, hogy kivegye az automata aljára potyogott italokat.
- Francis! – Noel hangja kemény volt.
- Tessék? – Fordult felé komótosan a férfi.
Nikol összeszorította a szemét, és visszatartotta a lélegzetét.
- Nem láttad véletlenül Nikit? Kifutott a liftből, és nem tudom, hogy merre ment.
- Megint megszökött? – Vigyorgott Francis.
- Semmi közöd hozzá! – Mordult rá barátságtalanul Noel.
- De, láttam. – Válaszolt nyugodtan a férfi.
Nikol megfeszült. Émelyegni kezdett.
- Végigfutott ezen a folyosón. – Mutatott Francis Nikol búvóhelyével ellentétes irányba.
- Köszi. – Noel épp elindult, de még egyszer a férfire mordult. – Ne verd szét a gépeket, hacsak nem akarsz fizetni a kárért.
Francis reszelős nevetésétől Nikol összerezzent.
- Mivel, Noel? Tudod, hogy nincs pénzem.
Noel feszülten legyintett, aztán kocogva elindult a folyosón.
Francis visszafordult az automatához, és kivett belőle két üdítőt.
A pálma mellé lépett, és az egyiket átnyújtotta Nikolnak.
- Köszönöm. – Motyogta Nikol, és a kezébe vette a hűtött jegeskávét. Magára erőltetett egy mosolyt. Úgy érezte, hogy magyarázattal tartozik a férfinek, de Francis sárga tekintetéből a kíváncsiság legkisebb szikráját se tudta kiolvasni.
- Gyere. – Intett a fejével a férfi. – Tudok egy csöndes helyet.
A csöndes hely egy, a városra, és a főút forgalmára néző, eldugott terasz volt. De Nikol nem bánta. A kocsik zúgását sokkal szívesebben hallgatta, mint Noel üvöltését.
- Sokszor jársz ide? – Kérdezte.
Francis a korláton könyökölt, az ujjai között már a folyosón rágyújtott cigivel.
- Szó-szó. – Vont vállat. Felbontotta az italát. – Ha ki akarom szellőztetni a fejem, ide szoktam jönni.
- Hm. – Nikol a földet nézte.
- Úgy látom, most rád is ráférne. – Mosolyodott el a férfi.
Nikol viszonozta a gesztust. Volt valami Francis mosolyában, ami mássá tette. Hiányzott belőle sunyi tónus, ami akkor ült az arcán, amikor a főnöke, vagy Noel körül lebzselt. Kedves volt, és őszinte.
- Igen. – Sóhajtott, és lehajtotta a jegeskávé maradékát. – Ha lehetne, vissza se mennék ahhoz a majomhoz!
Francis kivillantotta a fogait.
- Noelhez?
- Aha. – Sóhajtott Nikol, és a korlát szélének támasztva a hátát a földre csúszott. – Akkora egy szemét! Kiakadt azon, hogy veled akartam önvédelmet tanulni, és azt mondta, hogy majd ő megtanít. Én hülye meg elhittem neki, és azt hittem, hogy megtanít célba lőni, meg ilyenek. Ehelyett mást se csinált, csak tapogatott mint valami kanos idióta. Aztán csodálkozott, amikor le akartam lőni!
Francis félrenyelte a kávét, és köhögni kezdett.
- Le akartad lőni? – Vonta fel krákogva a szemöldökét.
Nikol elgondolkodva lesütötte a szemét. Az emberölés nem állt a bakancslistáján, de indulatból párszor Noelre fogta a fegyvert.
- Azt hiszem... – Motyogta bizonytalanul. – De egyszer se sikerült.
Francis felhorkantott. Azon gondolkodott, hogy Nikol tudja-e, hogy a fegyvereket ki szokták biztosítani. Beleszívott a cigarettába. Arra jutott, hogy valószínűleg nem, mivel Noel sose adna fegyvert olyan ember kezébe, aki veszélyt jelenthet rá.
- Ahj, akkora egy szemétláda! – Morgott Nikol, és a korlátnak támasztotta a fejét. – Nem értem, hogy ti hogy bírjátok ki egy ilyen főnökkel... – Nézett Francisre.
A férfi halványan mosolyogva figyelte. Megfordult, és elnyomta a cigit az üdítős doboz tetején, aztán beledobta a csikket.
- Nekem nem ő a főnököm.
- Ja, tényleg. – Nikol megdörzsölte az arcát. – Akkor szerencsésnek mondhatod magad.
Nem látta, ahogy Francis a hiányzó középső ujjára sandít.
A férfi leguggolt mellé.
- Nem vagyok nő, akit Noel kinézett magának. – Összekoccintotta Nikollal az üres italos dobozát. – Szóval azt hiszem, egész jól megúsztam.
Nikol a fejét csóválva elmosolyodott.
- Ki tudja. – Kuncogott. – Az ő ökle elől senki sincs biztonságban.
Francis tekintete elidőzött az arcán.
- Szeretnél gyakorolni? – Kérdezte.
- Önvédelmet? – Fordult felé Nikol. – Aha!
A férfi épp válaszolni akart, amikor megzörrent a zsebében a telefon.
- Noel az. – Dünnyögte, a törött képernyőt vizsgálva. – Azt írja, hogy ne engedjünk megszökni, és ha elkaptunk szóljunk neki.
Nikol érezte, ahogy kifut az arcából a vér.
Francis unottan visszacsúsztatta a zsebébe a telefont, aztán ránézett.
- Nagyon dühös lesz, ha megtalál... – Nyöszörgött Nikol, és a kezébe temette a fejét. – Most mit csináljak?
- Nyugodj meg. – Sóhajtott Francis, és egy jól irányzott mozdulattal hátra hajította a jegeskávés dobozt.
– Meg fog ölni! – Nikol ijedten a férfire kapta a tekintetét. – De te nem fogsz átadni neki, ugye?
Francis a szeme sarkából rápillantott. A napfényben úgy tűnt, mintha világítana az írisze. Az arcán megjelent az a bárgyú mosoly.
- Mint már említettem – Kezdte, és feltápászkodott. – Nekem nem ő a főnököm.
Kezet nyújtott Nikolnak, hogy felsegítse.
Nikol elfogadta a gesztust. Másodszorra már nem volt olyan szokatlan kezet fogni valakivel, akinek hiányzott a középső ujja.
- Gyere. – Intett a fejével a férfi. – Noel sose használja a hátsó lépcsőket.
Nikol a kezét tördelve követte. Volt egy olyan érzése, hogy a majom aznap úgy fog dönteni, hogy mégis használja a hátsó lépcsőket.
Kicsit lemaradt Francistől, készen arra, hogy a legkisebb neszre is elrohanjon, és elbújjon valahova. És amíg ő tiszta ideg volt, Francis halál nyugodtan szedte a lépcsőfokokat.
Elhaladtak pár férfi mellett, de úgy tűnt, egyikük se vette a fáradtságot, hogy értesítse Noelt arról, amit láttak. Rá se néztek Nikolra. Így mire a kis szobába értek, benne is oldódott kicsit a feszültség.
Beléptek, és amíg ő a függöny mintájában gyönyörködött, Francis bezárta mögöttük az ajtót.
- Itt fogunk gyakorolni? – Fordult felé Nikol.
A férfi zsebre dugta a kulcsot.
- Miért, mire számítottál?
- Nem is tudom... – Nikol végigfuttatta a tekintetét a kopott bútorok, és nejlonzacskóba csomagolt tárgyak halmán. – Mondjuk egy torna teremre?
Francis horkantott egyet.
- Itt olyan nincs. – Aztán az egyik kanapé felé intett a fejével. – De ha csinálsz helyet, tudunk gyakorolni.
Nikol felvonta a szemöldökét.
- Na, mozgás, kell a hely, hogy tudjunk gyakorolni. – Ismételte Francis, és keresztbe fonta a kezét.
Nikol durcásan kifújta a levegőt, aztán teljes erőből nekiveselkedett az egyik kanapénak. Nem számított rá, hogy az meg pihe könnyedén odébb gurul, így majdnem arccal előre esett a parkettára.
Amíg próbálta összeszedni magát, Francis mögötte hangos röhögésben tört ki. A hangja néha elment, és úgy hörgött, mint akinek a tüdeje mindjárt feladja a szolgálatot.
- Nem kéne csöndben maradnunk? – Ráncolta az orrát Nikol.
Francis azonnal elcsendesedett, és az arcához kapott.
- Jaj, de. Igazad van.
Nikol megfogatta a szemét, aztán a lábával odébb taszította a kanapét. Az egészen a falig gurult.
- Na, a lábad elég erős.
- Nem segítenél inkább?! – Nézett a válla fölött fújtatva a férfire.
Francis vállat vont, aztán komótosan mellé sétált.
Miután az összes bútort egy sarokba tolták, összecsapta párszor a kezét, hogy leporolja a tenyerére tapadt koszt.
- Na hol kezdjük? – Nézett Nikolra, aki válasz előtt megköszörülte a torkát.
- Nem tudom... Nincs valami kézikönyv, ami alapján elkezdhetjük?
Francis kis ideig csöndben figyelte. Egyben szelíd, de gúnyos mosollyal az arcán.
- Én az utcán nőttem fel. Szóval csak azt tudom megmutatni, amit azalatt tanultam.
Nikol hangosan nyelt egyet.
- És... Az veszélyes?
Francis mosolya vigyorrá torzult. Széttárta a karjait.
- Még itt vagyok, nem? – Aztán átkarolta Nikolt, és közelebb hajolt hozzá.
Nikol megfeszült az érintése alatt. A férfi erős alkohol, és dohányszaga bekúszott az orrába.
- Először az a fontos, hogy felmérd, kivel van dolgod. – Magyarázta Francis. – Kétszer akkora palival nem érdemes kikezdeni, hacsak nem akarod véresre veretni magad.
- És akkor Noelt hogy győzöm le? – Kérdezte kedvetlenül Nikol.
- Az más. – Francis ellépett tőle, ő pedig végre fellélegezhetett. – Az önvédelem. Mondjuk előbb mutasd meg, hogy mit tudsz.
Kinyújtotta a kezét, és intett Nikolnak.
- Üss meg. – Vigyorgott.
- Tessék? – Pislogott Nikol, a kezét tördelve.
- Üss meg! – Ismételte Francis, és az orrnyergén csücsülő koszos tapaszra mutatott. – Csak ne vágj orron. Mert akkor baj lesz.
Nikol azt hitte, Francis orra érzékeny, mivel töröttnek tűnt. Nem is sejthette, hogy valójában mi áll a férfi figyelmeztetése mögött.
- Nem szeretnélek bántani... – Motyogta Nikol.
Francis vigyorogva keresztbe fonta a karját.
- Majd kiderül, hogy tudsz-e. – Aztán intett a fejével. – Na gyerünk, üss meg.
Nikol lassan elé sétált. Ökölbe szorította a kezét, aztán finoman hozzáérintette Francis arcához.
- Így? – Kérdezte.
Francis felvonta a szemöldökét.
- Ja, csak adj bele mindent.
Nikol lehajtotta a fejét.
- Jó... – Megtörölte az orrát, aztán hátrébb lépett. Nem akarta megütni Francist, de ha a férfi ennyire ragaszkodott hozzá... Felnézett, és mélyet szívott a levegőből. Francis pár lépésre állt előtte, és keresztbe font kézzel vigyorgott.
Nikol becsukta a szemét, és meglendítette a kezét. Francis a szemével követte, aztán kitért Nikol ökle elől.
- Ne csukd be a szemed. Nézd, hogy hova ütsz. – Alig fejezte be a mondatot, Nikol nekiugrott.
Sorra tért ki az ütések elől, aztán, amikor megelégelte, puhán megcsapta Nikol arcát.
- Ezt most miért kaptam? – Ráncolta az orrát Nikol. Nem fájt neki, csak meglepődött.
- Azt hittem, kivéded. – Vont vállat Francis.
- Azt mondtad, hogy üsselek meg, nem azt, hogy védekezzek.
- Használd az eszed, te lány! – Csóválta a fejét Francis. – Az a legfontosabb, ha túl akarsz élni köztünk.
Nikol elhúzta a száját. Aztán nagy lendülettel megcsapta Francis arcát.
- Azt hittem, hogy kivéded... – Nézett farkasszemet a férfivel.
Francis elvigyorodott, aztán elismerően felszegte a fejét.
- Erről beszélek! – Aztán az állvonalára mutatott. – Most ide üss. Ököllel.
Nikol akkor vette észre, hogy zakatol a szíve. Még sose bántott senkit, de valahol élveszte, hogy megütött egy bűnözőt, és sérülések nélkül megúszta.
Úgy tett, ahogy a férfi mondta. Ökölbe szorította a kezét, és ütött. Francis ezúttal nem hajolt el, ezért megtorpant.
- Nem megy... – Sóhajtott csalódottan, és a mellkasához húzta a kezét. – Nem akarlak bántani.
Francis közelebb lépett. A tekintete kíváncsi volt, mintha Nikol tettei mögé akarna látni.
- Nagyon úgy tűnik, hogy simán nem tudsz. – Oldalra döntötte a fejét.
- Sajnálom... – Motyogta Nikol.
Francis elmosolyodott. Úgy tűnt, hogy más módszerekkel kell felmérnie Nikol öklének az erejét.
- Na, mi az, nem elég ütni való a képem, hm, Nikol?
A fejéhez emelte az ökleit, és körbe ugrálta Nikolt, aki felvont szemöldökkel nézte.
- Mit csinálsz? – Kérdezte.
- Ha nem ütsz meg, én foglak. – Lendítette felé Francis a karját.
Nikol összehúzta magát, és maga elé emelte a kezeit.
- Ne félj, te lány. Csak üss! – Francis Nikol karjához érintette az öklét. – Gyerünk.
Nikol lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Ökölbe szorította a kezét. Próbált megfeledkezni arról, hogy a fickónak fájni fog, és gyorsan felé fordult. Az összes erejét egy pontra összpontosította, és hatalmasat ütött.
Az ökle Francis állán koppant. Nem számított rá, hogy ilyen kemény lesz. A férfi odébb tántorodott, és az arcához emelte a kezét. Nikol ütéséből három dolgot szűrt le. Azt, hogy még sose csinált ilyet, azt, hogy nem erős, de nem is gyenge, és végül azt, hogy úgy üt, mint egy nő.
- Ez az, szép! – A fájdalom ellenére vigyorgott. – De megint csukva volt a szemed. – Figyelmeztette.
- Akkor... Jó voltam? – Kérdezte félénk mosollyal Nikol. Nem akarta kimutatni, hogy sajog az ökle.
Francis vállat vont.
- Nem volt rossz. Egy ekkora ütés elég lenne ahhoz, hogy legyen időd elfutni, főleg ha nem számít rá a pasi.
- És ha nem tudok elfutni?
Francis felvonta a szemöldökét.
- Úgy érted, hogyha elkap Graham klánja? – Megdörzsölte az állát. Az egyetlen ok, amiért Nikol felkeltené Graham érdeklődését, az Noel zsarolása lenne. – Akkor az a legjobb, ha nyugton maradsz. Amíg a tárgyalásuk alapja vagy, úgy se bántanának.
Nikol látta, ahogy Francis ajka megrándul.
- Ha vallatnak, akkor meg úgy se úszod meg épp bőrrel.
- Miért?
Találkozott a tekintetük.
- Itt így mennek a dolgok. – Válaszolt keserűen a férfi. Aztán Nikol ijedt arcát látva mosolyra húzta a száját. – Ne aggódj, Graham nem engedné, hogy nőt bántsanak az emberei. Azért benne is van egy cseppnyi tisztesség.... Még ha nem is sok.
- Ez igazán biztatóan hangzik... – Motyogott Nikol. Újból mellkason vágta a felismerés, hogy romlott világba csöppent, ahol élve felfalják, ha nem tanulja meg maga javára keverni a kártyalapokat.
- Ha közemberként törölsz képen valakit közölünk, mert disznó volt, őt fogják megbüntetni. – Magyarázta Francis. – Úgyhogy ne félj megvédeni magad. Amíg nem tudják, hogy Noel barátnője vagy, nincs mitől tartanod.
- Nem vagyok Noel barátnője. – Ráncolta az orrát Nikol.
Francis elvigyorodott.
- Bocsi.
- Mindegy... Nem mintha fennállna a veszélye, mert ha Noel megtalál, visszazár a szobába.
Francis megvakarta a tarkóját.
- Megszökhetsz, ha akarsz. – Pimaszul Nikolra sandított. – De ahhoz le kell ütnöd.
Nikol kelletlenül elhúzta a száját. Végignézett Francisen. A férfi bő melegítőt, és pulóvert viselt, de még így is látszott rajta, hogy vékony. Talán annyira, hogy el tudjon bánni vele.
- Miért? – Kérdezte.
- Mert ha Noel megtudja, hogy elengedtelek, kicsinál.
Nikol fáradtan felsóhajtott.
- Szuper... – Körülnézett a szobában, mintha az egymás mellé torlaszolt bútorok olyan érdekesek lennének. – Akkor fel kell készülnöm még egy hónap bezártságra.
Francist hidegen hagyta Nikol nyafogása.
- Taníthatok neked pár önvédelmi fogást is, ha szeretnéd. – Vetette fel az ötletet.
- A tökön rúgást már ismerem. – Vont vállat Nikol. Figyelte, ahogy a fickó arcán megjelenik egy mosolyszerű grimasz.
- Igen, az egy elég hatásos mozdulat. – Francis körbenézett, aztán leterített egy pokrócot a földre. – Gyere, mutatok párat, ami még megmentheti az életed.
Nikol mellé sétált.
- Állj mögém. – Intett a fejével Francis. – Tudod hogy kell fojtogatni?
Nikol bizonytalanul megrázta a fejét.
- Így? – Előre nyújtotta a két kezét, és összekulcsolta őket a levegőben egy képzeletbeli nyak körül. Egy pillanatra bevillant előtte Noel arca.
- Hátulról. – Fordult felé a férfi.
- Akkor nem tudom.
- Gyere, megmutatom.
Francis megkerülte, és átkarolta hátulról. Aztán a másik kezével leszorította a karját, amit Nikol nyaka előtt tartott.
- Így. – Aztán elengedte.
Nikol szembe fordult vele, és tett egy lépést hátra.
- Érted?
- Aha... – Bólintott csendesen.
- Akkor gyere. – Francis hátat fordított neki.
Nikol mögé sétált, és bizonytalanul a férfi nyaka köré fonta a karjait.
- Jó, most megmutatom, mit csinálj, ha valaki hátulról megtámad. – Hallotta Francis reszelős hangját. – Ez amúgy annál könnyebb mozdulat, minél nagyobb a támadód.
Nikol alig pislogott kettőt, átrepült Francis válla fölött. De mielőtt a földre esett volna, a férfi elkapta.
- Wow. – Feltápászkodott, és megigazította a haját. – Mi volt ez?
Francis elmosolyodott.
- Csak egy trükk. A hasznos fajtából.
Nikol tekintete felcsillant. Már alig várta, hogy kipróbálja ezt a fogást Noelen.
- Király! – Lépett közelebb a férfihez. – Mutasd meg még egyszer, meg akarom tanulni!
Lassan besötétedett, Nikol pedig úgy érezte, hogy egy medvét is képes lenne leteríteni.
- Ehetnénk valamit... – Ajánlotta fel Francisnek. A küzdelem alatt ugyanis megéhezett.
- Én nem vagyok éhes. – Vont vállat a férfi. Elővette a zsebéből a terem kulcsát, és kinyitotta az ajtót.
- Be volt zárva?
- Aha. – Francis unottan kisétált a folyosóra, a nyomában Nikollal.
- Miért zártad be?
A férfi a válla mögött hátrapillantott.
- Azért, hogyha Noel véletlen rájött volna, hogy velem vagy, ne törje ránk az ajtót.
- Ohh, logikus... Akkor elmegyünk enni valahova?
Francis unottan ráemelte a tekintetét. A főnökén kívül még sose töltött ilyen sok időt senkivel, és túlságosan is lefárasztotta a társalgás. Nem mellesleg úgy érezte, hogy Nikolt nem fogja tudni lekaparni magáról. Úgyhogy elővette a telefonját, és félig Nikolon tartva a szemét feloldotta a képernyőt.
- Mit csinálsz? – Kíváncsiskodott Nikol.
- Csak megnéztem az időt. – Sóhajtott Francis, aztán fáradtan elmosolyodott.
- Gyere, ballagjunk fel a harmadikra, ott van kaja automata.
Nikol lelkesen követte. Magyarázott valamit, de Francis érezte, hogy elvesztette a fonalat.
Megrezzent a zsebében a telefon. Üzenete érkezett, amiben az állt, hogy Noel harminc perc múlva ér vissza. Fáradtan felsóhajtott, és visszacsúsztatta a zsebébe a telefont.
Mivel nem volt nála pénz, kölcsönkért Noel egyik emberétől, hogy vegyen egy zacskó chipset, és dobozos kólát Nikolnak. Mire bedobta a pénzt, elfelejtette a pali arcát.
Átnyújtotta a dolgokat, aztán zsebre dugta a kezét.
- Gyere, menjünk ki az erkélyre.
- Jó ötlet! – Csillant fel Nikol arca. – Este úgy is szebb a város.
- Ja, amíg fölülről nézed, és nem benne sétálsz. – Dörmögte Francis.
- Igazad van. – Nevetett Nikol. – Amikor én legutóbb este kitettem a lábam az utcára, elraboltak!
Francis a dzsekije zsebéből egy doboz cigit vett elő, és kihúzott egy szálat.
- Erről is az a majom Noel tehet! – Nyögte kelletlenül Nikol.
Francis észrevette, hogy páran felkapják a fejüket, és a nőt nézik, úgyhogy gyorsan kinyitotta neki az üvegajtót, és kitessékelte a teraszra.
- Mások előtt inkább ne beszélj Így róla. – Figyelmeztette.
Nikol unottan ránézett, és felbontotta a chipses zacskót.
- Miért, mit csinál, leharapja a fejem? – Francis komoly tekintetétől lehervadt a mosoly az arcáról.
A férfi rágyújtott. Nikol jobbnak látta más irányba terelni a témát. Átnyújtotta a zacskót Francisnek.
- Jó, tudom... – Sóhajtott. – Csak annyira nehéz.
- Nem kérek, kösz. – Francis hátra pillantott, hogy meggyőződön arról, hogy becsukta az ajtót.
- Meg valószínűleg tudod, hogy milyen Noel... Csak mégis... – Nikol végeláthatatlan, zavaros fecsegésbe kezdett. Néha elárasztották az indulatok, és dühösen rágta a chipsen, aztán volt, hogy csöndesen folytatta. Francis ezalatt hol a telefon kijelzőjén nézte az időt, hol azt számolta, hogy mennyi cigije van még. Már rég elvesztette a fonalat, de úgy tűnt, Nikolt csöppet sem zavarta, hogy nem figyel. Talán csak annyira volt szüksége, hogy valaki meghallgassa, aki nem veri be utána a képét.
Francis megdörzsölte az orrnyergét, hogy ébren tudjon maradni. A szeme picit bekönnyezett a fájdalomtól, de nem zavarta. Aztán meglátta egy autó közeledő fénycsóváit a sötétben.
- ... És erre képes volt azt mondani, hogy ha eltalálom azt a hülye táblát, nem büntet meg. Normális ez? Nem vagyok óvodás... – Hadonászott a kezeivel Nikol.
Francis átnyújtotta neki a cigarettás dobozt.
- Cigi?
Nikol idegesen felsóhajtott, és kivett egy szálat. Nem sokszor dohányzott, de úgy érezte, hogy most megéri megkockáztatnia a fulladás veszélyét.
- Köszi.
- Hm. – Francis átnyújtotta neki a tüzet.
Nem kezdett el rögtön köhögni, csak a harmadik szippantás után.
Francis észrevette, ahogy visszafojtottan krákog, és elmosolyodott.
- Az első cigid? – Kérdezte, mire Nikol durva köhögésben tört ki.
- Nem, csak... – Próbálta folytatni két köhögés, és levegővétel között. – Asztmás vagyok.
Francis arcáról azonnal eltűnt a mosoly.
- U, bazmeg, tényleg! – Mielőtt Nikol újra beleszívhatott volna, kikapta a kezéből a cigarettát, és áthajította a korláton. – Bocsi, elfelejtettem!
Nikol beleivott a kólába, hogy csillapítsa a köhögését.
- Nem baj. – Hörögte. – Nem vagyok olyan szerencsés, hogy megfulladjak.
Francis nyugtalanul körbenézett. Remélte, hogy nem jut Noel fülébe, hogy cigivel kínálta az asztmás barátnőjét.
Nikol lassan visszanyerte a lélegzetét. Mélyet szippantott az esti levegőből, aztán kifújta.
- Noel mindjárt itt lesz. – Törte meg a csendet Francis rekedtes hangja.
Nikol lesütötte a szemét.
- Ohh... – Nem tűnt mérgesnek, csak kicsit szomorúnak. – Akkor azt hiszem, a nap végén mégis te találtál rám.
Francis beleszívott a cigijébe, aztán elnyomta.
- Úgy tűnik. – Az orrán keresztül, hosszan kifújta a füstöt.
Kis ideig közéjük telepedett a csend.
Nikol a kólás dobozt nézte, és a hüvelykujjával simogatta az oldalát.
- Gyere, menjünk be. – Javasolta Francis. – Lehűlt a levegő.
Nikol bólintott, és felkelt a székről. Követte Francist, és ahogy a tekintete a szőnyegpadlóra siklott, halkan felkuncogott.
- Képzeld el, hogy szólsz neki, és amikor eljön értem, én ott fekszek a padlón. Rád néz, hogy „ez mi", te meg válaszolnál, „hogy azt nem írtad, hogy élve kell".
Francis halványan elmosolyodott.
- Na, akkor én is ott vennék utoljára levegőt.
Nikol felmordult.
- Nem hiszem, hogy ennyire sokat jelentenék a számára...
- Azt nála sosem lehet tudni...
A lift ajtó kinyílt. Nikol odakapta a fejét, Francis lassan követte a mozdulatot.
Noel lépett ki belőle. Talán még a szokásosnál is ziláltabban nézett ki. Ahogy közeledett, a haja kibomlott, a homlokán izzadság gyöngyözött. A pulóverén – remélhetőleg – kávéfolt éktelenkedett, és lihegve vette a levegőt. Jéghideg, kék tekintete összefonódott Nikoléval.
Nikol félénken Francis mögé bújt.
Noel biztos, egyenes léptekkel közeledett felé, és egy szót sem szólt. Nikol érezte, ahogy felgyorsul a szívverése. A férfi egyre csak közeledett, és amikor Francis elé ért, a tenyerét a fickó homlokára tette, és nagy lendülettel odébb lökte az útból.
Nikol összehúzta magát, és becsukta a szemét. Nem tudott Noel dühös tekintetébe nézni.
Az egész teste megfeszült, így irtóra meglepődött, amikor Noel szorosan a karjaiba zárta.
Nikol libabőrös lett, ahogy Noel a nyakába fúrta az arcát. Érezte a férfi hideg orrát, és a leheletét a bőrén. A testük összeért, és még a férfi fegyvere is nyomta a pulóver alatt. Noel egyik keze szorosan tartotta, a másikkal végigsimított a haján.
Nikol félve kinyitotta a szemét, és Francisre nézett, aki fancsali képpel dörzsölte a homlokát ott, ahol Noel arrébb lökte. Amikor találkozott a tekintetük, megvonta a vállát. Nikol még figyelte egy kis ideig. Francis intett neki, aztán zsebre dugott kézzel elsétált.
Sziasztok! Mostanában nagyon sok dolgom van, és kevés a szabadidőm. Az nektek megfelel, ha havonta egy fejezetet rakok fel? Remélem, ezt az ütemet tudom majd tartani.
Köszönöm, hogy elolvastad, és remélem tetszett a fejezet! <3
Találkozunk a következőben!