Eljött a nagy nap. Ma férjhez megyek, ahhoz a férfihez akit mindennél jobban szeretek. Sose gondoltam volna, hogy az életem ekkora fordulatot fog venni.
De nagyon örülök neki, hogy így történt.
-Gyere Szandi, itt a fordász és a sminkes is megjött.-jött oda Isa hozzám.
-Megyek.- keltem fel a kis székről ami kint volt a teraszon.
-Izgulsz már?-kérdezett rá amikor mentünk vissza a szobába ahol készülni fogok.
-Nagyon. El sem tudom mondani mennyire.
-Minden tökéletes lesz. Ez miatt ne izgulj.
-Végre itt a mennyaszony is.-jött elém Geri.
-Szia.-öleltem meg a nőt.
-Szia. Ugye nem izgulsz? Minden tökéletes. Max is már készül, úgyhogy menj gyorsan ne hogy várnia keljen rád.- engedett tovább a fodrászhoz.
A hajam csak be lesz göndörítve és hátra lesz kötve egy pár tincs ami elől lógna.
A sminkem szolid, de mégis elegáns lesz. Nem szerettem volna nagy fekete füstös szemeket, az nem igazán én vagyok.
Amint megvoltunk vele, eltelt már egy kis idő, így jött a ruha.
-Gyere hugi. Segítünk felvenni.-itt voltak a nővéreim is ahogyan a két lány is akik az életem részei lettek.
-Oké. Akkor menjünk.-keltem fel a székről és indultam el átöltözni.
A ruhám egy selyem lenge ruha volt. Pántos részel és mell alatt volt egy öv, ami kövekkel volt kirakva. Így mell alatt már kezdett el elterülni így nem tapadt a hasamra. Látszott benne ugyan de ízlésesen emelte ki.
- Gyönyörű vagy kislányom. El sem hiszem hogy eljött ez a nap is.- állt meg eljöttem édesanyám.
-Köszönöm anya. Én is így vagyok vele.-nevettem fel kicsit.
-Nana, el ne kend a sminkedet drágám. Hadd nézzelek.-jött oda Shopie is, Max édesanyja.
-Ha a fiam meglát ebben a ruhában, biztos vagyok benne,hogy ő is ugyan úgy meg fog hatódni mint mi. Nagyon szép vagy. Annyira örülök nektek.-kezdte el törölgetni a szemeit.
-Nana nincs sírás. Nem emlékszem?- szóltam finoman a nőre, aki csak nevetett rajtam.
-Nekem lehet. Nálam nem számít ha el kenem a sminkem. Úgy is olyan lesz majd.
-Ebben igazat kell adnom Shopienak. Mindegy hogy most kenődik el ,vagy 10 perc múlva. Úgy is végig sírjuk majd az egész ceremóniát.- vette át a szót édesanyám.
-Persze, nektek lehet sírni nekem nem. Ez nem ér.-kezdtem el legyezni magam, a kezemmel.
-Nemsokára menni kell. Utánna már te is sirhatsz drágám.-igaza volt anyának.
Pár perc után Charlotte jött szólni hogy mindenki menjen a helyére, hiszen nemsokára kezdődik a ceremónia.
Így egyedül maradtam egy pár percig a gondolataimmal. Egyszer csak egy kopogást hallottam az ajtó felől és édesapám dugta be a fejét.
-Mehetünk kicsim?- nyitotta ki jobban az ajtót.
-Igen. Menjünk. -indultam ki.
Mielőtt kiértünk volna a parkba, ott lesz az esküvő egy kis pavilonban, még megálltunk az ajtó előtt.
-Nagyon szép vagy kicsikém. El sem hiszem hogy a legkisebb lányom is férjhez megy és nemsokára édesanya lesz.- fordultam oda apukám felé.
-Nagyon szeretlek apa. Köszönöm, hogy itt vagy velem ma.-kezdtek el könnyesek lenni a szemeim.
-Ez természet kicsim. Soha semmilyen oknál fogva nem hagynám ki ezt a fontos napot. De menjünk mert a vőlegény már nagyon vár.-így belekaroltam édesapámba és indultunk is ki.
Mindenki a helyén ült , de amint kiértünk egy emberként fordultak felénk.
Max ott állt, öltönyben és csokornyakkendőben, amint észre vett minket, szinte le sem vette a szemét rólam. Én is csak őt figyeltem, nem tudtam másféle nézni.
Amint oda értünk hozzá, apám át adott neki.
-Vigyázz rájuk fiam.-szólt még oda neki miután elváltunk.
-Az életemnél is jobban.-fogta meg a kezemet és vezetett oda maga elé.
-Gyönyörű vagy drága.-néztem bele a szemeibe, amik ugyan úgy könnyesek voltak mint az enyémek.Mielőtt bármit is mondhattam volna neki az anyakönyvező vette az a szót.
-Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt hogy ezt a két fiatalt életet egybe kössük. -kezdte el a mondandóját, de igazság szerint szinte semmire sem emlékszem, mert végig annak a férfinak a szemeibe néztem, akit mindennél jobban szeretek.
-Max Verstappen. Elfogadod ezt a nőt hitel feleségedül?- ez a mondat rázott ki a bambulásomból.
-Igen. Elfogadom.- nézett mélyen a szemeibe.
-Cassandra Cooper. Elfogadod ezt a férfit hites férjedül?- most rajtam volt a sor hogy válaszoljak.
-Igen. Elfogadom.- már mind a ketten mosolyogtunk.
-Akkor ezennel férjnek és feleségnek nyilvánítalak titeket.-ez volt az utolsó mondtam amit hallottunk, és egyből csókoltuk is meg egymást.
A tömeg szinte egyszerre kezdett el tapsolni.
Én csak oda bújtam Maxhoz, aki szorosan fogott maga mellet mintha el akarnék futni.
Nem tartunk lagzit csak egy vacsorát, de addig is lesz egy kis mulatság.
Már mindenki itt volt az étteremben ami át lett alakítva, így maradt egy kis hely ahol táncolni is lehet.
Mi csak ott álltunk a tömegben és nem győztük fogadni a gratulációkat.
Mattia volt a következő ember aki oda jött hozzánk.
-Gratulálok nektek. Nagyon szép esküvő volt és köszönöm hogy részese lehettem ennek a napnak. Nagyon sok boldogságot kívánok nektek.-ölelt meg mind kettőnket.
-Köszönjük Mattia. Nagyon sokat jelent mind kettőnknek hogy ma itt vagy.-vette át a szót Max.
- Nagyon fontos ez a kis hölgy számunkra és számomra is. Vigyázz rá Max.- még utoljára gratulált és ment is arrébb, hogy más is oda tudjon jönni.
-Niñita. Gyönyörű vagy. Vigyázz rájuk Max. Nagyon szép esküvő volt.-szorosan öleltem meg Carlost.
-Muchísimas gracias. Ahogyan azt a rengeteg mindent is amit eddig tettél. - köszöntem meg Carlosnak.
-Ugyan már. Erre vannak a barátok nem igaz? Bármi is kell csak szólj és már jövök is.
-Szandi. Annyira szép vagy.-öleltem meg Isat.
-Te is gyönyörű vagy.Köszönök mindent nélkületek nem is tudom, hogyan oldottam volna meg ennyi mindent.
-Erre valók a barátok. Mindenben segítünk amiben kell.
Még egy darabig beszélgettünk de tovább is mentek, mert látták hogy Horner és a felesége tart felénk.
-Gyerekek. Sose hittem volna, hogy ez lesz ebből a kapcsolatból. De szívből gratulálok nektek.- szinte alig értek oda Christian már el is kezdte a mondandóját.
-Köszönjük Christian. Neked köszönhető, hogy ez a csodálatos nő most itt áll melletem mint a feleségem.- vette át a szót Max. Amiben igaza is volt. Ha nem lett volna a szerződés akkor mi nem valószínű hogy együtt lennénk .
-Ezt magatoknak köszönhető. Én csak egy kicsit segítettem az elején.
-Csodálatos családotok lesz.- ölelt át mind kettőnket Geri.
-Köszönjük szépen. -köszönte meg Max.
-Geri. Nem is tudom hogy mit mondjak. Nagyon sokat jelent nekem a barátságod.
-kezdtem el mondani a nőnek, de ő közbe vágott.
-Szandi. Nagyon boldog vagyok hogy megismertelek, és csak hogy tudd, azért mert már nem leszek ott a versenyeken tőlem nem szabadulsz ám meg.
-Remélem is hogy ezt mondod.-kezdtem el törökgetni a szemeimet.
-Na de megyünk. Látom még vannak egy páran akik gratulálni akarnak az ifjú párnak.- ez volt a végszó és már álltak is tovább.
Lando és Daniel volt a következő és sorba jöttek a többiek is. Családtagok és barátok is. Egy ember viszont még nem jött oda. Charles csak állt a tömeg mögött és nem mozdult meg.
-Ő is ide jön majd. Csak azt várja hogy mindenki elmenjen.-súgta oda Arthur mielőtt elváltunk volna.Én csak felnéztem rá és utánna egyből a testvérét keztem el keresni a szemeimmel.
Nem kellet sokat keresnem, hiszen egy pillanat alatt már ott is állt előttünk.
-Hát..-hagyta abba a mondandóját.
-Hát-keztem el én is de abba is hagytam.
- Nem is tudom mit mondjak. Gratulálok srácok, de ezt már tudjátok. Sose hittem volna amikor először találkoztunk a gyárban, hogy ennyire fontos ember leszek az életemben. De már a testvérem vagy, a családom része ez sosem fog változni. Mindig számíthatsz majd rám legyen szó bármiről. Bármikor kereshetsz, én azonnal indulok is mindegy ,hogy hol leszek. Sose hagylak magadra. Tudom hogy Max melett nagyon boldog leszel és egy gyönyörű családotok lesz. El mondani sem tudom mennyire örülök nektek.- szorosan megöleltem, hogy ne lássa a könnyeimet. Ő is könnyezett velem együtt, láttam a szemein mielőtt meg öleltem volna.
-Charles. Nagyon fontos ember vagy az életemben. Mindig is az leszel. Ahogyan én, úgy te is mindig számíthatsz rám. Mindig is részese leszel az életemben, és nem csak az enyémnek.-tettem a kezemet a hasamra. Rá néztem Maxra aki csak bólintott hogy én mondjam el a férfinak.
-Szeretnénk ha te lennél hivatalosan is a kicsinek a keresztapja. Persze csak ha elfogadod.- csak nézett rám. Könnyes szemmekkel húzott most ő magához.
-Nagyon örülnék neki. Köszönöm, hogy rám gondoltatok. Ennél nagyobb megtiszteltetés még sosem ért.
-Akkor keresztapa?- kérdezett rá most Max.
-Igen. Igen az leszek. Köszönöm srácok.- ölelték meg egymást már Maxal is.
-De az még mindig áll amit a kapcsolat elején mondtam. -néztek egymásra és a férjem csak bólintott egyett.
Amint megvoltunk a gratulációkkal, nemsokkal később már el is kezdődött a buli. Nem vittük túlzásba csak egy kis ideig amíg nem kell vacsorázni.
Mindenki jól érezte magát. Jó volt végig nézni a társaságon, minden olyan személy ott volt aki fontos volt nekünk.
-Felkérhetem egy táncra a feleségemet? -nyújtotta felém a kezét Max.
-Természetesen. Kedves férjem.-így elindultunk mi is a többiekhez táncolni.
- Életem egyik legszebb napja a mai. -nézett le rám amikor elkezdődött a szám és lassan keztünk el táncolni. Kezei a derakamat fogták én pedig a vállán pihentettem a kezemet.
-Az enyém is. De hogy érted hogy az egyik legszebb? Csak nem van több is?- persze hogy van neki több is. De kíváncsi voltam mit mond.
-Az egyik amikor fel kerültem a király kategóriában és amikor be kerültem a Red bullhoz. A második amikor világbajnok lettem.-kezdte el sorólni őket. Még hozzá tette amikor nagybácsi lett.
-Ezek szerint ezek voltak a legszebb napjaid.
-Is. Ezek is. De közel sem annyira szépek mint az a nap amikor, először mondtad azt hogy szeretsz, vagy amikor megtudtam hogy apa leszek. Amikor igent mondtál arra hogy hozzám jössz.
A mai napról ne is beszéljünk. -nézett mélyen bele a szemembe.
-Max. - mielőtt bármit is mondhattam volna neki gyorsan még közbe szólt.
-De az a nap lesz a legcsodálatosabb mind közül, amikor megszületik a kisbabánk és végre a karjaimba tarthatom majd.-fejezte be a mondandóját.
-Istenem Max. Ne mondj nekem ennyire szép dolgokat mert elsírom magam.
Csodálatos férfi vagy.Én vagyok a legboldogabb nő, hogy a feleségednek mondhatom magam. És hogy nemsokára megszületik a kicsi aki a szerelmünk gyümölcse. Biztos vagyok benne hogy ugyan olyan csodálatos lesz ő is, mint az apja. Jobb példaképe nem is lehet majd mint te. Köszönöm hogy egy ilyen életet adtál nekem. -Néztem mélyen bele a szemébe. Ő csak csendben hallgatott végig nem szólt semmit.
Megálltunk a parket közepén és csak néztük egymást.
-Szeretlek Szandi.
-Szeretlek Max.- megcsókoltuk egymást, ez a csók más volt mint az eddigi. Telle volt szerelemmel és boldogsággal.
A vacsora nagyon finom volt, nem gondoltam volna hogy ennyire éhes vagyok, de kb. mindent meg ettem.
Miután megvolt az étkezés még egy kis ideig ott voltunk ,de kezdtek szállingózni a vendégek vissza a szobákba. Mi is alig vártuk már, hogy végre elmenhessünk lepihenni, de megvártuk amíg az utolsó vendég is elmegy.
Amint egyedül maradtunk mentünk mi is a szobánkba.
-Nagyon fáradt vagyok. Csodálatos nap volt de nagyon fárasztó .- húztam le a cipőmet már a szobába.
-Jó lesz lepihenni végre. Ránk fér egy kis pihenés. -Kezdte el levenni Max magáról a zakóját.
Én nem tudtam egyedül lehúzni a ruhámat is megvártam amíg befejezi a a vetkőzést.
-Csak nem abban a ruhában szeretnél aludni? -nézett rám és nem érti miért nem álltam még neki levetközni.
-Kellene egy kis segítség. Nem tudom egyedül lehúzni.- több sem kellet neki már jött is segíteni. Amint levezettem a ruhámat már indultam is be a fürdőbe hogy le tudjam magáról mosni a sminket és végre le tudjak zuhanyozni.
Már mind a ketten az ágyban voltunk és csak feküdtünk csöndben.
- Már nem sokáig leszünk ketten.- szólalt meg Max.
-Hát már nem igazán. Október hamar itt lesz. Előbb mint gondolnánk.
-Ugye tudod hogy mindegy mikor indul meg a szülés, sose hagynám ki.-
-Tudom. De ha minden igaz akkor még a japán nagydíjat ki húzom így. Remélem a kicsi sem akar előbb kibújni.
-Nem érdekel semmilyen verseny. Ott leszek amikor megszületik.-ebből nem enged. De remélem nem lesz gond ,és megvárja amíg az apukája hazaér majd.