-Tudom ne is mond... - pillantottam felé mikor beszálltunk a kocsiba.
-Csak annyit szeretnék, hogy egy icipicit finomabban.Nem hagyhatom, hogy le alázd a csapatom, és sem bántom a te embereidet. - táskamban kezdtem kotorászni.
Nem tudom mibajod van vele... - lehajtotta a napellenzőt majd a tükörben megigazította csillámló szájfényét.
-Nemtudod? Asszony ne nevettes! Levetkőztet a szemeivel.Olyan kis naiv vagy. - elkerekedett szemekkel nézett rám és láttam, hogy majd meg pukkad már abban, hogy visszatartsa nevetését.
Reederica szemszöge:
- Szivem egy nőre vagy féltékeny.
-Nem én egy alattomos kígyófejű halál ribancra vagyok kiakadva, nem vagyok féltékeny.
Elmosolyodtam s közben leparkoltunk a ház előtt ahol egy nagy furgon állt és pakolták ki a friss virágokat ami mindig pénteken érkezik.
- Jónapot Artúr.
-Oh, jónapot kedveském.Na mit szól? - tette fel a kérdést.
-Gyönyötűek. - hajoltam oda az egyik csokorhoz s mélyen belélegeztem annak csodás illatát.
Ezeket a dolgokat én rendezem a ház körül.
Míg nem voltam jelen Richard életében Sonja volt az aki ezekkel foglalkozott s a szőkeség roppant hálás amiért átvettem ezeket az apróságokat tőle.
A házba lépve kacagásra lettem figyelmes majd hallottam ahogy hangos csattanással vizhangzik a padrón egy kicsi szandál talpa s ezzel Katie a nyakamba is ugrott. - Úgy szeretlek úgy szeretlek Boldog Születésnapot Jázminom. - kiabálta s közben szorosan ölelt majd homlokát az enyémnek nyomta. - Hoztam neked ajándékot.
Nemtudom elmondani, hogy mennyire imádom ezt a kislányt.Anyja minden szépsége és apjának rideg, szúrós kék szemei teszik őt ennyire csodálatossá s persze az a hatalmas szája.
Mikor letettem odafutott anyjához aki átnyújtotta neki a nekem szánt csokrot.
Rózsaszínű bazsarózsák és jázmin egy gyönyörű csokorba szedve, alig bírta el de odafutott vele s átnyújtotta.
- Ezt neked Jázminom...nézd van benne jázmin is. - megköszöntem és megpuszilgattam.
- El sem hiszem, hogy van egy huszonhét éves barátnőm. - szavait megmosolyogta a kis társaság.
Persze nem marahtatott el a torta sem amit maga Bonnye készített nekem Patrick nagy örömére aki azon nyavajgott folyton, hogy már jó ideje megenne egy nagy szeret szülinapi tortát és nem, nem akármilyen tortát hanem kimondottan szülinapi tortát,mintha nem lenne mindegy.
A délutánt így töltöttük, Katie,Naomi, Patrick és Bonnye társaságában legalább tíz percig, majd megérkeztek a srácok is Will kivételével mert ő benyalt egy hosszú napot vagyis nem végez hat előtt.
- Olyan ajándékot szereztem neked, hogy elesel ha meglátod. - modnta Xavier.
- Ember, a nő végig megy egy kötélen is magassarkúban, szerintem nincs amiben eleshetne. - mondta Dan.
- Hát majd ebben elfog. - vágott vissza.
-Rickytől mit kaptál? - kérdezte Naomi.
- Szexuális felvilágosítást. - mondta ez a bolond Xavi én pedig vállon csaptam és jeleztem neki, hogy egy kiskorú is jelen van.
- Ne zavartassátok magatokat, én tudom miaz a szex! - s nekünk a pofánk szakadt le mikor Katie a lehető leg természetesebb dolgoként említve mondta ki szavait s közben csak ette tovább a tortáját a maga hat évével.
Patrick szemei kidülledtek s homlokát ráncolva eszmélt rá, hogy a hat éves lánya már nem is olyan kicsi s nem mellesleg gyönyörű szóval kezdheti éllezni a bicskáját.
Naomi pedig mosolyt erőltetve az arcára próbállta leplezni tikkelő szemét és az agyvérzést ami éppen kapkodja.
-Na nemond, és elmondod nekünk is. - szólt oda Xavier s együteműen Patrick lendítette is a kezét mig a kérdező tarkójához kapott nevetne és megsimogatta azt. - Most mivan? Lehet többet tud mint én. - mondta nevetve.
- Xavika... - tette le a villáját és nagylányosan keresztbe rakta lábait kis kezeit meg összekulcsolta az asztalon. - Hallgatlak hercegnőm.
- Amikor két ember szerelmes, legyen az bármilyen nemű, úgy döntenek, hogy áldoznak a szerelem oltárán és ezt nevezik szexnek amit egymás iránt érzett szerelmük kinyilvánosításaként élnek meg.
-Azanyámot! - szólalt meg Richard.
Xavier álla le esett, Naomi feladta, Patrick pedig majdnem az asztal alá sűlyedt én pedig csak mosolyogtam ahogy Dan is.
- Ezt kitől tanultad? - kérdezte Dan.
- Hát az én Frankym mondta. - édes kis lelkem, olyan szép csillogó szemekkel mondta ezt, hogy édes apja egyből felkiáltott. - Megölöm!
-Apuskám nemááár.... akkor kivesz majd el feleségül?
-Hát ez kész... - mondta Patrick. - Mikor nőttél fel? - húzta lányát öléve aki mosolygott mint a vadalma s kacarászott ahogy apja agyon puszilgatta.
-Szóval Franky lesz a vejem... - mondta Naomi. - Erre innom kell! - jelentette ki.
- Mivan azzal a hülyegyerekkel? - kérdezte Dan. - Ma jön nem?
-Budapesten van. - mondta Richard.
Több mint négy hónapja nem találkoztunk és nem is nagyon volt beszéd téma köztünk, a közös Viber csoportban sem volt aktív gondolom miattam.
Ma írt a születésnapomra és nekem most urgott be, hogy vissza kellene írnom.
Reederica : Köszönöm. Ma este számíthatunk rád?
Pát percen belül vissza is írt.
Franky : Attól függ, hogyan érkezem.
Félre tettem telefonomat, nem erőltettem.
Talán meg sem kellett volna kérdeznem.
Nemtudom jelenleg hányadán állunk egymással.
Pillanatokon belül hangosan rezegni kezdett s érte nyúltam majd megláttam Rose nevét s egyből fel is vettem.
-Bocsánat, készültünk hozzátok és tudooom, mindig együtt ünnepelünk de Reed, ez ma elmarad...huhh...
-Mibaj Rosie?
- Azt hiszem pár napon belül szülök.
Neharagudj elindultunk de pár percel jndulás után vissza kellett fordulnunk, nem érzem jól magam. - mondta barátnőm.
-Semmi baj, majd beugrok később. - még kicsit beszéltünk majd bontottuk a vonalat.
Kimentem telefonálni.Willt hívtam akivel megbeszéltük, hogy az esti party előtt átmegyünk Rosehoz és lenyomunk egy rövidke szülcsinapcsit hármasban majd ezt közöltem Richardal is.Úgy beszéltük meg, hogy este fél tízkor a clubban találkozunk.
Hat óra öt perc van s én a Harrods előtt várok az én szép kék szemű hercegemre s közben Britney nyomja a rádióban amire mindig nagyon tombolok s ezt az ablakon való kopogás szakította félbe.
- Helló szülinapos csajszi. - pattant be Will.
- Helló te gyönyörű félisten. - hatalmas puszikkal üdvözölt.
-Akkor irány Rose.
-Akkor irány Rose...
Húsz perc múlva leparkoltam Charlie és Rose közös othona előtt ami nem messze a belvárostól az egyik legjobb környéken fekszik.
Charlie fogadott minket s közölte, hogy nagyon úgy néz ki, hogy a pár napból lehet már csak pár óra van hátra.
- Édes lelkeim jajjj....meghalok....a picsába. - köszöntött minket barátnőnk.
-Neked is szia. - nevetett Will.
-Hogy vagy te legcsodásabb, szexi kismama? - kérdeztem s tudtam, hogy ezzel Rose lelkét balzsamozom fájásai közepette.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál. - intett, hogy menjek már közelebb s agyon puszilgatott.
- Most nyitva van akkor a nuncusod?
-Meg akarod nézni? - kérdezte s közben Will hevesen tiltakozott.
- Hát honnan tudjam? Csak azt tudom, hogy ez rohadtul faj, ezt miért nem mondta nekem eddig senki? - nevetett de láttuk, hogy szíve szerint ordítana.
Rose átkarolva magához húzott minket, én a balján Will pedig a jobbján foglalt helyet.
- Tavaly ilyenkor pezsgőztünk és néztük a Szex és New Yorkot mielőtt még elindultunk a Tescoba eperért.
-Ühüm. - hümmögtem.
- És kihalgattuk Ricky exét a Pringlesek közt lapulva. - mondta Will.
-Még a méretem is S - es volt. - mondta Rose s mi nevetésben törtünk ki.
- És Reed még nemtudta, hogy egyszer gengszter feleség lesz.
-Ahogy Will sem tudta, hogy egy gengszter lesz a szerelme.
-És te sem tudtam, hogy életed szerelme újra felbukkan és egy évire pontosan azon a napon készülődni fogsz, hogy megszüld a kis szerelem babátokat. - mondtam barátnőnknek.
-És még a méretem is S-es volt, vagy ezt mondtam már? - mire mi ismét felnevettünk és vitt magával ez az egész.
Rose megfogta mindkettőnk kezét és a hasára tette. - Juj, éreztétek?
-Igen,igen igeen... - mondta Will.
-Igen... - mondtam hallkan... - Igen érzem...
Nehezedett el minden, nehezek voltak a szavak a légzés a látásom homályosodott... Istenem ne most , csak ne most.
Most örülni kell...most nem lehet...
-Hééé...na Reed, hahoo... - hallottam Will hangját.
-Hagyd... - mondta Rose s éreztem, hogy megfogja két kezévek arcomat. - Semmi baj, semmi baj... - de már a levegőt kapkodtam.
Negyed óra mulva Rosehoz bújva néztem a falat s csak az járt a fejemben, hogy ez most halvány májva vagy fáradt rózsaszín.
Nekem ezt szakmából adódóan tudnom kellene, viszont most azt sem tudtam igazából, hogy milyen nap van nem még, hogy mit tanultam annó a színekről az egyetemen pedig az ilyesmit kisújból kirázom...általában.
Pánik roham, ami a baba elvesztése óta gyakoribb mint általában szokott s a rémálmokkal társulva keserítik életemet.
Szerencsére nem mindenaposak, már nem.
Viszont dolgozom rajta, próbállom elengedni a kisbabánkat...de egyáltalán lehetséges ez?
- Hogy vagy béby bogyó? - kérdezte Will miközben hajamba túrva simogatott.
-Jól, már jól...neharagudjatok...kérlek neharagudjatok.
- Neviccelj már...barátok vagyunk. - mondta Rose s kedves mosolya nyugtatóan hatott rám. - Viszont ideje lenne öltöznöd!
- Aha..ideje... - igazából egy óra mulva a klubban kell lennem s mivel nekem most aztán egyaltalan nincs kedvem készülődni így a hajamat átvállalta Jenny aki nemsokára megérkezik Roseékhoz.
- Nem lesz gáz?
-Nemtudom, nemtudom Will, hogy a mi köreinkben mi a gáz és mi nem...én már nemtudom. - mondtam Jennyre gondolva.
Jenny ugye Patrick exe akivel jól indultak a dolgaik viszont mikor közöltem a kannás mészárlás után a férfivel,hogy Naomi nagy esellyel még mindig szereti őt ez a dolog megváltozott.
Jenny nem rendezett jelenetek, beletörődött mikor Patrick közölte, hogy ez a dolog mégsem megy neki és ennyiben maradtak.
Tíz percel később már fel voltam alapozva és mégegy húsz perc kellett,hogy a kék ötven árnyalatában ússzanak szemeim amihez olyan szájat festettem magamnak, hogy az űrből is látszani fog,de csak is módjával mert nem vagyok gúnár.
Jenny a hajamat készítette miközben lassan tapogatózva próbállt információkat gyűjteni Patrickről.
- Sajnálom, hogy nem megyek de így kellemetlen lenne, meg gondolom Patricknek is.
Willre néztem akinek láttam, hogy nyitni készül azt a pletykafészek szája.
- Ahogy gondolod.Sajnálom, hogy így történt.
-Hát én is sajnálom.Monták, hogy már más nővel látni.
Nem szóltam inkább semmit.
-És, hogy Katiet is látták, őket...együtt hárman.
Nem gondoltam volna, hogy Pat mindenkinek bemutatja a lányát.
-Naominak nem kellett hiszen ő az anyja. - a pletykás fejét ennek a Will gyereknek!
-Will! - szólalt meg Rose.
-Ja már, ez nem pletyka.
-Patrick újra együtt van Katie anyjával? - Jenny olyan szorosan fogta a kezében hajamat, hogy féltem, én esküszöm féltem...a hajam az szent és séethetelen, néha napját még imáimba is foglalom s most is ezt tettem, magamban imádkoztam, hogy maradjon.
-Figyeld, fejezd be a hajamat aztán beszélgetünk.
-Nem...
-Mi nem? Nem fejezed be ? Vagy nem akarsz beszélni? - kérdeztem miközben próbálltam leplezni kétségbeesésemet.
Jenny fogta magát és ott hagyott minket...
Otthagyta a fejemet félkészen.
-Bazd meg Will! Mostmár te fogod befejezni a hajamat!!! - kiáltottam el magam.
Rose majd megpukkand a nevetéstől, Will pedig fejét csóválva lépett mögém. - Nyugi, hiszen majdnem kész.
Fél órával később full díszben léptünk ki Roseék házából akinek a lelkére kötöttük, hogy hívjon ha menni kell mert mi megyünk bármi legyen!
A klubbfelé tartottunk mikor telefonomon félre húztam a zöld gombot és fogadtam Patrick hívását. - Hol az Istenben vagytok? Ricky kezd mérges lenni, Xavier pedig egyre részegebb.
-Volt egy kis...egy kis valami...majd mégegy kis valami de már úton vagyunk. - mondta Will.
-Ennek a sok valaminek van köze Jennyhez és a tizenhét nemfogadott híváshoz tőle?
- Patrick, nyugodj meg...te majdhogynem kopasz vagy, de én ötülhetek, hogy maradt hajam!
Két perc és ott vagyunk!!! - bontottam a hívást.
Egy utcányira voltunk s mikor befordultam hátra a parjolok felé megláttam Kevin kocsiját...és ha Kevin itt van akkor nagy eséllyel Franky is.
A hátsó ajtón belépve már hallani lehetett, hogy a buli elkezdődött s egyre hangosabb volt ahogy közelítettük a nagy termet.
Egymás után gratuláltak az emberek és alig haladtam előre a tömegben, hogy felérjek a VIP szektorba ahol már vártak ránk.
Felpillantottam, és láttam hogy a korláton támaszkodva néz rám s halvány mosolya úgy hatott rám, hogy abba a lábam is beleremegett.
Ez a nap nem csak a születésnapom hanem az évfordulónk is...
Egész nap ott lebegett szemeim előtt az a tragédia amit átéltünk nemrég de most szemeibe nézve megnyugodtam ha csak kisidőre is.
Elhaladtam az emberek mellett s nem szóltam, nem néztem rájuk csak lábaimat egymás elé rakva törtem magamnak az utat s közben le sem vettem róla a szemem.
Lassan elindult lefelé én pedig a lépcsőhez érve felfelé, egyszerre értünk a feléhez s engem úgy feltüzelt a pillantása, hogy hozzá érve megragadtam a zakóját és csókra hívram édes ajkait.
Richard szemszöge :
Nem tagadom,hogy az ideg kapkodott mikor már fél órája itt kellene lennie, viszont minden mérgem tovaszált mikor megláttam abban a király kék csipke ruhában amiben a lehető legjobban domborodtak idomai s én elgyengültem mikor megláttam.
Nem tudtam levenni róla a szemem s lassan haladni kezdtem felé, míg hozzá nem értem a gondolatok ide oda cikáztak fejemben s arra jutottam, hogy már egy éve a barátnőm de mégsem lehettünk annyit egymáséi amennyit szerettünk volna, legalább is nekem nem volt elég s ezt orvosolni fogom...igen, igen...ez orvosolva lesz.
Mondani akartam valamit de csipke kesztyűbe dújtatott karjai megragadtak és egyből csókra hívta számat ami egyáltalán nem bántam.
Jaj istenem te nő...mit csinálsz velem..?
Édes ajka olyan volt számomra mint narkósnak a napi adag ami szinten tartja, hogy ne pusztuljon bele és elviselje azt a napot is.
Hogy élhettem majd huszonnyolc évig nélküle?
Kezeim rávezettem csípőjére de nem időztem sokáig s lejebb csúsztattam fenekére majd csókunk közepette bedöntöttem.
Nagyon tetszett közönségünknek a rögtönzött kis műsot hiszen újjongva tapsoltak.
- Szeretlek... - elváltam ajkaitól s füléhez hajolva búgtam szavaimat.
Csillogó szemei akár a sivatag a naplentében, megszédülök tőle és az iránta érzett szerelemtölől.
Magamhoz húzva bámultam ajkait s szemeit felváltva.Lassan rám emelte tekintetét újra s szavai legördültem csillogó ajkairól.
- Szeretlek.
Összekulcsoltam ujainkat s felvezettem köreinkbe ahol már türelmetlenül várták őt.
Reedrica szemszöge :
Barátaink egymás után köszöntöttek fel, agyon ölelgettek, szorongattak s megkezdődött az ajándék bontás.
-Először a miénket.- nyomta orrom alá Naomi.
Csodaszép fáradt rózsaszín csomagolásban volt s próbálltam óvatosan kibontani de mikor megláttam, hogy cipősdoboz vérszemet kaptam.
Na de ebben olyan csodás ritkaság volt amit már rég szerettem volna magaménak tudni de nagyon ritka és általában csak gyűjtőknél találni már akik nem nagyon akarják kiadni a kezük közül.
- Ezt,hogy...??? - kérdeztem izgatottan, szemeim csillag szóróként ragyogtak fel a nem mindennapi darab láttán s egyből lekaptam Naomit.Csak szorítottam és szorítottam majd felpattantam s Patrick nyakába ugortam aki megemelt és pördített rajtam egyet.
- Megpuhítottam az előző tulajt. - kacsintott Patrick s tudtam mire gondol.
-De én ám hordani fogom, legalább egyszer felveszem majd és soha, de soha nem adom tovább.Gyűjteményem ékes darabja lesz,s egyszer a lányom örökli majd, ha megtanul járni és ebben megy majd oviba...ja...
Nem, nem...nem gondolok rá, nem nem, NEM gondolok rá!Ez a szülinapom,boldog vagyok,Rose lassan világra hozza a babáját és nem szabad elrontania a hangulatomat ennek a kegyetlen gondolatnak ami szavaim után egyből hatalmába kerített.
Bizonyára látszott rajtam mert arra lettem figylemes, hogy ködös tekintetem lassan kitisztul és a nagydarab kopasz férfi jeges, szúrós kék szemei keresik a szemkonraktust enyéimmel. - Minden oké Reed?
Oldalra pillantva láttam, hogy Richard is mozdul s tekintete kérdően mered rám. - Persze, persze...oké...minden oké. - halvány mosolyt erőltettem meg s láttam ahogy Will odahajol Richardhoz majd a fülébe súg valamit.
Richard felált és mögém sétált, átkarolt és fejét vállamra tette úgy nyomott le két-három puszit az arcomra.
Úgy negyed órával később miután kibontottam az összes ajándékot s hálát adtam az úrnak, hogy ilyen figyelmes barátaim vannak koktélozni, ki-ki töményezni kezdett.
Ittunk az egészségemre, majd Roseék kislányára aki úgy néz ki ma már nem fog előbújni hiszen barátnőm pár perce üzizett, hogy jól van és lefekszik mert a kezdődő fájások eléggé kimerítették.
Richard épp azt ecsetelte, hogy a fekete Audit amit a születésnapomra vett csak nyolc nap mulva kapom meg, ugyanis még fóliázzák, és alakítják az igényeim szerint mikor megérkezett a pincérnő és felvette az újabb rendelést.
Naomi és én egy kékes színű vodka alapú koktélt ittunk, Richardék wiskeyztek, Will pedig Xavierrel vodkázott.
- Dupla whiskey lesz...várj...legyen inkább tripla. - a kellemes hang hallatán mosolyogni akartam de minimum annyira, hogy fültől fülig érjen, viszont figyelembe vettem Richardot így csak egy egyszerű ártatlan mosolyt varázsoltam arcomra s hátrafordultam.
Lassan négy hónapja nem láttam és azóta sem hagy nyugodni, hogy miattam ment el.
Xavier majd kiugrott a bőréből és szétárt karokkal indult meg Franky felé, magához ölelte és megveregette a vállát. - Hát itt vagy kisgyerek.
- Igyekeztem érkezni... - ők már ezer éve ismerik míg én alig egy éve de mégis láttam, hogy Franky más lett.
Komolyabb, éretebb s ahogy nézett...
Richard felállt, hogy hozzálépjen s Franky kezét nyújtotta de ő nem fogadta el, majd hirtelen átölelte s félhalkan súgott valamit a fülébe...
- Remélem, hogy meggyógyultál... -majd homlokon puszilta barátját.
- Voltam ördögűzésen...azt mondták, hogy fene gonosz ez a démon de már gyógyulok.
Az utt jelenlévők mind tudták kivéve Naomit, hogy valójában miről is van szó és miért is van távol Franky.
- Hát remélem mert várunk vissza, az meg ott folyton úgy néz mint egy szomorú kis őzgida akárhányszor valaki kiejti a neved. - mutatott rám Richard s intett, hogy álljak fel és így is tettem majd odaséráltam,Franky szemeimbe nézve elmosolyodott és annyira más volt, nem láttam azt a hülyegyereket akivel annyit veszekedtem és akivel folyton szívtuk egymás vérét.
- Boldog Születésnapot. - mondta majd lépett egyet felém és megölelt. -Köszönöm. - mondtam miközben vissza öleltem s közben megpillantottam mögötte Kevint aki most ért fel a lépcsőn.
- Helló padtárs. - ezek a megnevezések. - Tanulál a történelem dogára?
- Hülye vagy Kevin. - közben mellem lépett s Franky karjaiból egyből az övébe keveredtem.
-Hoztam neked ajándékot, de ez ám nem akármilyen ajándék,komoly erőfeszítésbe került a beszerzése.
Bele se mertem gondolni...
Kevin átnyújtott egy királykék bársony dobozt amin látszott, hogy nem igazán mai darab.
Imádom az antik dolgokat s szeretek belegondolni, hogy hány kézen mentek már átt és hány tulajdonosa lehetett.
Végig simítottam kezemet a dobozon és lassan elfordítottam az arany színű zárat.
- Egy grófnőé volt az ezer nyolcszázas évek elején..legalább kétszáz éves.
Ahogy kinyitottam megláttam azt a nem mindennapi csodát amit a gyönyörű doboz rejtett s a szavam is elállt.Egy gyönyörű nyakék volt benne, megszámolhatatlan mennyiségű zafírral amit a jellegzetes kék szín is elárult s valami kimondhatatlanul szép volt, sok szép élszerem van de ez mindet felülnlmúlta, kivéve a kedvenc pici gyémántocskámat ami lehellet vékony láncon lógott s szinte mindig a nyakamban volt, kivéve ha olyan eseményen vettem részt ahol a ruhám más kiegészítőt igényelt.
-Na bazd meg Kevin... - mondta Richard s közben megveregette a férfi vállát. - Ezt nevezem...
- Jézusom...köszönöm...ez valami gyönyörű. - tátott szájjal néztem.
- Nem felejtem el, hogy hányszor adtál kölcsön tollat s hányszor leshettem le a dolgozatokat rólad. - elmosolyodtam s újra megöleltem.
Majd kivettem a mutatós daraabot s Kevin kezébe nyomtam.
Megfordultam és felemeltem hajamat,hogy betudja kapcsolni. - Meg persze azt sem felejtem el, hogy hányszor tánogattál meg engem vagy Charliet anyagilag.
Megfordultam majd vállaira tettem kezeimet s újra magamhoz öleltem. - Te vagy a legjobb padtárs a világon.- mondtam.
Megnyitottak telefonom kameráját s megnéztem benne magamat mire Will mellettem termett s bele mosolygott az összképbe amit pózolás követett s készítettünk egy fotót.
Gyorsan elküldtem még Rosnak majd visszafordultam a többiekhez.
-Na gyere ide szülinapos. - mondta Franky.
-Ez a tiéd. Hátra fordult és elvette a háta mögött álló lánytól a nagy csokor kék rózsát ami tökéletesen passzolt a ruhámhoz és a Kevintöl lapott nyaklánchoz, majd átnyújtott egy dobozt.
Fekete kövekkel volt kirakva s egy szatén masni futott át rajta.Izgatottan csomagoltam ki s úgy éreztem magam mint Katie mikor a magylányos hatodik születésnapját tartottuk.
Tudjátok milyen ez... a rendőr egy különleges tollat kap amivel ki írhassa a büntetést, a balerina egy szépséges tült, a gengszter egy fegyver ritkaságot az énekesnő pedig egy fekete kövekkel kirakott mikrofont ami olyan szép volt, hogy én csak felnéztem és ennyit mondtam..
- MINDJÁRT JÖVÖK.... - ahogy elindultam a Franky mögött álló lány szóra nyitotta a száját s nyújtotta volna kezét de csak annyit tudott kinyögni hogy... -Szia én...
-Majd később adok autogrammot, addig hozz egy Crazy Btue-t köszi.
Lerohantam Billhez aki beüzemelte a mikrofont s már fel is csendült a dal s Sonja csatlakozott, leült a színpad széllére és onnan nézett rám.
Jól emlékezett rá, mikor tavaly június elsö napját reggel kilenc körül először halotta tőlem s én most is neki énekeltem.A hangulat jó volt mint mindig, az emberek tapsoltak s újongtak én pedig othon éreztem magam.
Szerettem ezt a közeget s már nem csak úgy mint a Passion klubb énekesnője hanem mint a főnök asszonya.
Illegve min mindig, produkálva magamat hiszen ez a dolgom, a szívemnek legkedvesebb foglalkozásom, hogy dívaként kápráztassam a közönséget.
A dalt követően magamnál tartva a mikrofont visszamentem Sonja társaságában a többiekhez. Helyet foglaltam Richard mellett, s miközben átkarolta a vállamat csókot nyomott tincseim közé. - Sonja jól választott. - mondta s közben igéző tekintetével rabul ejtette szemeimet.
Majd kicsattantam a szerelemtől s szivem szerint felálltam volna és szétkiabáltam volna mindenkinek.
- Ilyen szerelmet akarok én is. - mondta Xavier majd kimeséztük az ő szerelmi életét ami igazából rövid téma volt mert nincs.
Megköszöntem Frankynek ezt a szépséges mikrofont majd feltűnt valami.
- Hol van a koktélom? - néztem körbe az asztalon s hisztibe vágtam magam. - Egy kurva italt kértem és még nem érkezett meg?
-Bocsi, de én nem vagyok pincérnő. - nézett rám a lány aki Franky mögött állt s most Franky mellett ül. -Csak be akartam mutatkozni a nevem....
-Állj...állj....állj... - hadonásztam magam előtt kezeimmel. - Hát én pont leszarom, hogy kivagy...azt is leszarom, hogy nem vagy pincérnő, mert ha e falak között én azt mondom, hogy hozz nekem inni akkor te abba hagyod amit csinálsz és hozol nekem inni. - Richard majd el gurult úgy nevetett s Patrick feje is majd eldurrant, Xavier büszkén kihúzta magát s vigyorgott Dan pedig féloldalas mosollyal bólogatott.
A lány csendben volt, Franky pedig így szólj.
- Hűűű... ti aztán nem fecséreltétek az időt, négy hónap alatt sikerült átnevelni...
A mikrofonért nyúltam s a korláthoz sétálva elkiáltottam magam. - Kilye, négy Crazy Bluet, hat üveg pezsgőt és két üveg Chivas Regalt kérek a VIP- ba, köszönöm Szeretlek. - majd vissza fordultam.
-Ez olyan nehéz lett volna? Én... - néztem a lányra.- ...a négy pohár koktélból egyet neked szántam és nem esett le a gyűrű az újamról miatta pedig kurvára nemtudom, hogy te ki vagy és mi a szart keresel a születésnapomon.
Franky felállt s elém sétált.
- Mikor lett abból a lányból aki négy hónapja ha kellett maga ment le és kevert egy koktélt az aki most parancsokat ossztogat nem túl kedves módon?
Nekem semmit sem kellett szólnom mert Dan mély rekett hangon annyit mondott....
- Xavier és Patrick volt a suttogó, de persze én is kivettem a részem, de ne lepjen meg hiszen a mi messziről híresen paraszt stílusú barázunkat él egy fedél alatt. - vigyorgott Dan.
De hát ki hibázhassa őket? Megtehették, megtegettek bármit hiszen olyanok voltak mint a rocksztárok...a Londoni éjszaka királyai.
-Ugyan már Franky, én még most is keverek egy koktélt ha kell, viszont az elmúlt négy hónapban azt tanultam, hogy azt csinálhatok amit akarok elvégre az egész szervezetben én vagyok a második legnagyobb hatalmú nő, drága szép anyósom után, szóval ne rontsd el mert ez ma érett be nálam.
Az ismeretlen lány bambán nézett rám s halvány lila gőzöm sem volt róla,hogy ki ő.
-Kiez? - mutattam rá. -Franky ki ez a nő? Mibaja vam velem, hogy nem bírt egy kurva koktélt hozni?
- Agnes a barátnőm. - válaszolta Feanky mire én csak ennyit mondtam. - Még jó, mert pincérnőnek elég szar lenne...
Folytatása a következő részben....
Legdrágább Gengszterkéim!!!
Na, kinek hiányzott már Franky?
És kinek hiányoztam én ? Reedestül, Rickystül, könyvestül, mindenestül?
Köszönöm azt a sok jókívánságot amivel elhalmoztatok, innen is pusszantok mindenkit.
Jelentem a műtét jól sikerült és ha bármi kérdésete van bátran tegyétek fel, igyekszem válaszolni mindenkinek.
Írtam a lábadozás alatt ezért nem kell sokat várni a következő részre.
Legyen csodás péntek estétek.
Millió csók...
🖤STORM🖤