Meg is érkeztem a következő interjús - résszel egy kis kiesés után! A mai alanyunk just_me201909 , ha - esetleg - még nem követitek akkor mindenképp nézzetek rá a profiljára, hihetetlen jó könyvei vannak, mindenkinek ajánlom!
L. A: Most hogy itt állunk az interjú kezdetén arra kérlek, hogy mesélj nekünk egy kicsit a kezdetekről! Egyáltalán hogy találtál rá erre az alkalmazásra? Mik voltak a céljad?
Azt hiszem, két éve találtam rá elsőnek az alkalmazásra, amikor még az ilyen Harry Potteres kvízekért rajongva véletlenül rátaláltam egy itteni történetre. De mivel utána nem néztem felé, így a történetem kezdetét a Wattpaddal úgy a következő karantén közepére raknám, amikor is új filmötleteket keresve a Google egy itteni könyvet adott ki nekem, amit habár végül nem olvastam el, de az indított el erre az útra. Elkezdtem könyveket keresgélni, egyre jobban megszerettem ezt az egészet, és őszre sikerült összeszednem minden bátorságom, és kikönyörögnöm, hogy regisztrálhassak rá. Előtte még úgy gondoltam, hogy kizárt, hogy valaha is kiraknám ide egy történetemet is, de aztán novemberre már biztos lettem benne, hogy kiszeretnék majd adni egy könyvet, ahhoz pedig, hogy valaha sikeres legyek, úgy gondoltam, szereznem kéne egy nagyobb olvasótábort, hogy majd nagyobb esélyekkel indulhassak, így végül publikáltam az itteni első sztorimat. Most meg hát itt vagyok. Kicsit más céllal, de a terveim még mindig ugyanazok.
L. A: 2021 szeptemberében csatlakoztál ehhez a közösséghez - legalábbis a wattpad szerint. Ezelőtt is írtál már történeteket, vagy itt kezdődött el az írói pályafutásod?
Igen, már volt egy jó pár. Egyet már közel féléve befejeztem, többe pedig belekezdtem (köztük volt már A múlt megismétlődik is, aminek a megírásának júniusban láttam neki). Ezeket egyszer még feltétlenül be szeretném fejezni.
L. A: Több könyvet is publikáltál már wattpadon. Ezek közül melyiket érzed a legjobbank, melyikre vagy a legbüszkébb?
A holdfény városát, ennél biztosabb szinte még semmiben nem voltam. Minden tekintetben jobb, mint a többi. Kezdjük ott, hogy ez volt az az ötletem, ami eddig a legjobban megfogott, és ez nem is csak egy rövid ideig tartott, hisz még mindig nagyon szeretem. Ezen kívül úgy érzem, itt a fogalmazásommal sincs semmi baj, és ez az a történetem, ami a legtöbb érzelmemet, gondolatomat közvetíti a világ felé. De amiért igazán büszke vagyok rá az az, hogy egy olyan itteni írónak is elnyerte a tetszését, akinek nagyon szeretem a munkásságát. Nélküle a történet sem tartana ott, ahol, ami igazán sokat számít, hisz ezt a sztorimat indítottam életem első versenyén és ezt szánom majd első kiadott könyvemnek is (persze csak miután még vagy tízszer átírtam az egészet).
L. A: Az írást csak hobbi szinten csinálod, vagy vannak vele "komolyabb" terveid? El tudod képzelni, hogy valamikor hivatásos író leszel?
Határozottan vannak. És ez nemcsak egy vágyálom, aminek örülnék, ha egyszer megvalósulna, hanem egy cél, amiért már most küzdeni szeretnék. Próbálom minél több szabadidőmet az írásnak szentelni, és keresem a megoldást, hogyan fejlődhetek, hogy még jobb lehessek.
L. A: Mindenki más véleményen van azzal kapcsolatban, hogy lehet - e megtanulni írni. Te mit gondolsz erről?
Szerintem erre a kérdésre nem lehet egyszerű "igen" vagy "nem" választ adni, mert az azért nem ilyen egyszerű. Sokan most persze rögtön gondolhatnak arra, hogy mégis miket fecsegek itt össze, de erre a kérdésre nem tudom csak úgy rávágni az igent. Mert hát igen, az egy dolog, hogy magyarórán a tanár megtanít fogalmazni meg helyesen írni, az órára elkészített fogalmazásaid pedig mindig kifogástalanok, és senki nem tud benne hibát találni vagy ha az egyik felmenőd író volt, és a "véredben van", de azért a tényleges írás egy kicsit más. Sok íróval találkozhatunk itt, a Wattpadon, akiknek a tollából csak - bocsánat a kifejezésért, de - szenny születik, hiába kitűnő tanuló, a magyartanár kedvence. Nekik sem a fogalmazásukkal vagy a helyesírásukkal van a gond (jó, azért sokaknak azzal is), csak egyszerűen nem találták meg azt a titkot, amiben az írás rejlik. Mert hiába gyakorolhatnak heteken, hónapokon, éveken át, addig semmi jót nem fognak tudni kiadni a kezeik közül, amíg nem érzik át a történetüket. Ezzel most azt akarom mondani, hogy ne csak ők teremtsék meg a karaktereiket, hanem legyenek is ők a karakterek. Mert akkor ha már ténylegesen együtt tudsz nevetni, sírni a szereplővel, akkor tudsz írni is, hisz ez már kábé olyan, mintha az egész épp veled történne meg. Szóval tudom, hogy ezzel nem egészen a kérdésre válaszoltam, de kábé ez a lényeg: az írást nem tanulni, hanem érezni kell. És szerintem bárki képes lehet rá, ha megpróbálja.
L. A: Tudom, hogy mindig nehéz egyetlen kedvencet választani, de arra kérlek, hogy most nevezz meg egy olyan írót vagy költőt akinek az írásai legnagyobb hatással volt rád az utóbbi időben!
Ez tényleg nagyon nehéz, mert mostanában nem sok rendes könyvet olvastam, és így két író között is nagyon vaciláltam. Az egyikük Kollár Betti, akinek egyszerűen imádom a könyveit, a másik pedig, akit végül, habár nem vagyok nagy fan, de kiválasztottam, az Leiner Laura. Az egyik ok az volt, hogy mostanában főleg a tőle olvastam, de amiért igazán ráesett a választásom az azért lett, mert még úgy egy hónapja hallgattam vele egy beszélgetést, amiben a munkásságáról és a kiadójáról beszélt. Szerintem egyesek számára már nyílt titok, hogy egyszer én is szeretnék egy saját kiadót, és habár nem miatta és nem azért, amiért ő, de már az érzés, hogy neki sikerült, sokban hozzátett ahhoz, hogy higgyek benne, hogy nekem is fog.
L. A: Ha választhatnál egy írót akivel beszélgethetnél - a nyelvi nehézségeket most ne nézzük - ki lenne az?
Ez egy még nehezebb kérdés, mint az előző, mert nincs igazán kedvenc íróm, de az én választásom most Christopher Paolinire esett, mert egyszerűen imádtam (és még most is imádom) a teljes Eragon sorozatot, és nagyon kíváncsi vagyok, mi történhetett a szereplőkkel A villa, a boszorkány és a sárkány novellái után, és hogy lesznek-e még novellák, amik bemutatják a sorozat utáni időket. Továbbá szívesen elbeszélgetnék vele Murtagh személyiségéről is, elmondanám neki róla a véleményem és érdekelne ő milyennek gondolja, milyennek szerette volna megalkotni, miben különbözik róla az én következtetésem és az ő terve, miben tévedtem vele kapcsolatban.
L. A: Mi inspirál az írásban? Vannak bevált szokásaid ezen a téren?
Igazából rengeteg minden. Van, amikor olvasás közben döbbenek rá, hogy most egyszerűen írnom kell, az életem egy részlete segít benne vagy csak úgy elkezdek agyalni a történeten. Ha már nagyon nincs ötletem és kedvem hozzá, a legegyszerűbb, ha kifekszek a nyaralónk kertjébe egy függőágyba (sajnos ez nem mindig áll rendelkezésemre), elmegyek sétálni vagy biciklizni. De fontos, hogy ha azt akarom, hogy ne vesztegessem el a saját időmet felesleges próbálkozásokkal, ne hallgassak zenét, mert az egy idő után csak idegesítő lesz, ötletem, kedvem meg ugyanúgy nem lesz az íráshoz. De magát az írás folyamát már zene mellett csinálom a szobámba zárkózva, mert úgy nem megy, ha közben más folyamatosan elvonja róla a figyelmem.
L. A: Hogyan építesz fel egy könyvet? Szoktál vázlatokat, meg karakter leírást csinálni? Általában tudod mi lesz a vége a történeteidnek?
Hú, hát nem tudom, erre a kérdésre mi a lenne a pontos válasz, mert nincs igazán megszokott módszerem, de a végét már az ötlet születésekor tudom, és ezen általában nem is szoktam változtatni. A legelső történetemnél egyáltalán nem csináltam sem vázlatot, sem karakter leírást, sem semmit. Csak haladtam az általam előre kitalált vonalon, amíg be nem fejeztem. De utána ez megváltozott. Már nem igazán tudnék vázlat nélkül írni, de ezek sem ugyanolyanok. Bár ezek igazából nem is igazán vázlatok, mert az összes ötletemet minden egyes részlettükkel együtt a fejemben tartom. Csupán annyit szoktam csinálni, hogy előre megtervezem a fejezetek számát, és el is nevezem őket, ezzel egy vázlatszerűséget létrehozva, amiről eszembe juthat, mit is akartam oda írni. A mostani könyveim közül ebből a szempontból A holdfény városa a kivétel, mert itt azon kívül, hogy tudom, hogy nagyjából mit szeretnék belerakni a következő pár fejezetbe, csak annyi van meg, hogy milyen legyen a vége, a többit pedig az írása közben szeretném kitalálni. Még sosem csináltam így, de meglátom, mit tudok belőle kihozni.
L. A: Milyen más hobbijaid vannak az íráson kivül?
Hát, sosem tudtam pontosan, mi nevezhető hobbinak, de egyszerűen imádok olvasni, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a szobám tele van könyvekkel, és szinte már azt sem tudom, hova rakjam őket, a wattpados listáim pedig nem kevés történettel bővelkedhetnek. Ezen kívül még kosárlabdázom is és szeretem az időmet a könyveimhez tartozó extra dolgok megszerkesztésével tölteni.
L.A: Lehet, hogy sokan ismerik a másik profilodat a @_we_are_writers_ - t, aminek a közösségéhez én is örömmel csatlakoztam. Tudnál mesélni egy kicsit erről a programról?
Egy itteni könyvben láttam először valami hasonlót. Ott az író a Harry Potter és a bölcsek kövét mutatta be a többi szereplő szemszögből, és a részeket más-más írók írták. Sajnos csak pár fejezetig jutottak, de nekem erről eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy könyvet sok író írna egymást folytatva, és így állna össze egy történet. Aztán ez annyira megtetszett, hogy egyre tovább fejlesztgettem, de akkor még úgy gondoltam, hogy majd csak jóval később fogom megvalósítani, amikor több követőm lesz, így több emberhez tud majd eljutni. Aztán amikor újra előkerült a #nehagydhogykihaljonawattpad, akkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha nem várnék vele tovább, hanem már most megcsinálnám, hisz pont ideális lenne plusz össze is hozná kissé az embereket, és egy hirtelen ötlettől vezérelve létre is hoztam a profilt. A nevét már régebben kitaláltam ("nagyon" kreatív, úgyhogy remélem, mindenki érti, mit jelent (ha valaki nálam is gyatrább angol tudással rendelkezik, nyugodtan használja a Google Fordítót)), úgyhogy nem is kellett sokat vacakolnom vele.
A programról csak annyit, ha valaki nem ismerné, hogy a néhány résztvevő által kitalált történetet a 16 jelentkezett tag írja meg úgy, hogy az egyikünk elkezdte, az általa megnevezett tag folytatja, és így tovább, amíg össze nem áll az egész. Az első fejezete már kész is van, és olvasható a profilon fent lévő Az idő labirintusa című könyvben plusz, akit érdekel a _we_are_writers_ nevezetű olvasó listámban is megtalálja.
Csodaszép napot!
~ Kira ~
Mára ennyi is lenne, remélem élveztétek ezt a részt is! Azoktól akik még a kérdésekre várnak ezreszer is elnézést kérek, csak egy kicsit elúsztam, ráadásul a többi könyvemmel is szeretnék haladni, DE! Nem felejtettem el senkit, írni fogok az interjú kapcsán mindenkinek aki jelentkezett, de most a türelmeteket kell kérnem!
Addig is sok puszi, élvezzétek a nyáriszünet utolsó napjait! <3
~ Lorena ~