Chris szemszöge
Annyira várom már anyáékat. Olyan rég láttam őket. Elég sok időre mentek el nyaralni, de megértem apát hisz átadta nekem a helyét, és már ráfért a pihenés. Csak azt nem tudom... Hogy mondjam e el neki ami történt? Vajon ki lehetett az a fickó?
- Kész vagy Chris? - lép be Josh, miközben a nyakkendőm igazítom.
- Igen, már csak egy perc és indulhatunk!
- Apádek gépje már megérkezett!
- Már is? - nézek rá meglepődve. - Készen áll minden?
- Igen, minden úgy van ahogy szeretted volna!
- Akkor rendben! Szeretném ha ez a vacsora tökéletes lenne! - mosolygok rá.
- Induljunk! - felelem, és együtt elhagyjuk a házat, mivel a legújabb éttermembe készülünk menni, de előtte elmegyünk a szüleimért.
Ahogy megérkezünk a reptérre, anya már messziről mosolyog rám. Semmit nem változott a szépsége! Sietve sétál hozzám, és átölel.
- Chris! Istenem, csak három hónapra mentünk el, és annyit változtál! - fogja kezei közé arcom.
- Te viszont, ugyanolyan gyönyörű vagy mint mindig! - fogom meg kezeit.
- Mivan, én nem is hiányoztam! - nevet fel apa tárt karokkal.
- De hogy is nem! - lépek hozzá nevetve, és megölelem. - Üdv újra itthon!
- Jó érzés újra visszajönni, és köztezek lenni! - Josh, cimbora!- sétál felé, és kezet fog vele.
- Indulhatunk? - nézek rájuk, és bólogatva sétálunk a kocsi felé.
- Nos? - szólal meg anya. - Hová viszel minket?
- Az meglepetés! - mosolygok rá.
- Szeretem a meglepetéseket! - vigyorog.
***
Stella szemszöge
Már vártam, hogy megtudjam mi az eredmény hiszen,valami oka csak van a folytonos rosszullétemnek.
- Stella, jöhetsz! - hív be Ryen a rendelőjébe. - Látom hogy izgulsz!
- Hát egy kicsit! - válaszolom idegesen.
- Nos, itt vannak az eredmények! És... Még én is meglepődtem rajta... De minden teljesen rendben van!
- Mi? - nézek rá kiadva.
- Tudom, én is igy reagáltam rá, de az eredményeid szerint teljesen jól vagy! Minden tökéletes.
- De valami oka biztosan van? Nem? - nézek rá kétségbeesetten.
- Figyelj, ne aggódj! Írtam fel neked gyógyszereket, szedd el őket, és ha utána is tapasztalod a folytonos szédülést, ájulást akkor elvégzünk meg egy vizsgálatot, oké?
- Rendben.
- Biztos vagyok benne, jobban leszel, most pedig menj haza, és pihenj! - mosolyog rám biztatóan.
- Oké, köszönök mindent! - mosolygok vissza, és elindulok kifelé.
Ezt egyszerűen nem értem! Hogy lehet, hogy semmi bajom? De hát, valami oka csak van annak hogy így vagyok! Az életem fenekestül felfordult! Mintha megőrültem volna! Ezen kattogok sétálva az utcán, mikor valaki hirtelen megérinti a vállam.
- William! A frászt hoztad rám!
- Bocsi!
- Mit csinálsz? - kérdezem miután mellém szegődik.
- Csak ebbe a régi könyvesboltba ugrom be! - mutat közvetlenül elém, és tényleg régi egy könyvesbolt.
- Egy hatalmas könyvkiadód van, és könyveket veszel ki? - nézek rá meglepődve.
- Megszokás - von vállat. Amúgy ez... Nagyon aranyos dolog.
- Értem - válaszolom.
- Nah, és te? Hogy, hogy ma nem jöttél be?
- Elmentem a kórházba az eredményekért.
- És, mi lett az eredmény?
- Semmi! Az eredményeim szerint, minden a legnagyobb rendben van, és ezt egyszerűen nem értem, mert valami oka csak vannak annak, hogy folyton szédülök és elájulok, és ez már teljesen kiborít, és...
- Héé... Nyugalom! - fogja meg hirtelen a kezem. - Ryen az egyik legjobb orvos New Yorkban, és biztosra tudom hogy meggyógyít téged! - néz rám csillogó szemekkel, én pedig csak bámulok rá. Mindig próbál biztatni és a kedvemre tenni. - Higyj benne, hogy jobban leszel!
- Igazad van! Itt idegeskedek mint egy hülye, és sajnáltatom magam minthogy összeszedném magam! - rázom meg fejem, de ő még mindig fogja kezem.
- Van kedved velem jönni? - kérdezi, és ekkor már ellengedni kezem.
- Hová?
- A könyvesboltba!
- Végül is miért ne! - mosolygok rá, és elindulunk együtt.
Már majdnem a kisbolt előtt vagyunk, amikor szó nélkül elrohan, és csak pár perc múlva jövök rá hogy egy fagyis standhoz sietett annyira. Ő... annyira más. Chris és ő két különböző férfi. Chris mindig titokzatos volt, és visszahúzódó, persze az érzéseit mindig próbálj felém kimutatni, de akkor sem tudnám őt megfejteni. William pedig... Hát ránézésre az ember azt hinné egy szexi kigyúrt pasi aki csak megakar fektetetni minden nőt, de ez nem igaz. Ő már túlságosan is aggódó, és nagyon is próbálja kimutatni felém az érzéseit, amivel nem is lenne problémám. Persze vele is vannak nehézségek, mivel eléggé erőszakos tud lenni. Chris hirtelen újra felbukkant az életembe, és teljesen összeavarta az érzéseim. Felszakitotta a régi sebeim amiket nehezen gyógyitottam be, és az érzéseimet amiket próbáltam eltemetni. De azzal a kacéran mosolygó, csábító zöld szemeivel, és a szexi testével egy perc alatt levett a lábamról, és nem tudok neki ellenállni mert őrülten szerelmes vagyok belé még mindig, és ez sem fog változni soha.
- Hé mit vigyorogsz itt mint a tejbetök? - jelenik meg hirtelen előttem William két gömb fagyival. - Csak nem engem próbáltál elképzelni meztelenül? - vigyorog.
- Mi?
- Csak vicceltem! - nevet fel, én pedig kicsit szúrós szemekkel nézek rá.
Miután bemegyünk a könyves boltba, és egy óra keresgélés után sikeresen megtalálta az általa nagyon régen olvasott könyvet, ő visszamegy dolgozni én pedig haza. Út közben Emily hív, hogy estére szeretne átjönni aminek örülök, mert így végre kitisztulthat a fejem. Már amennyire Emily mellett kitisztulthat.
Ahogy hazaérek felmegyek zuhanyozni mivel kínzó hőség van kint. Utána belebujok valami könnyűbe, és megnézem anyáékat.
***
Chris szemszöge
- Apa! Szerettem volna négy szemközt beszélni veled! - szólítom meg az udvaron miután hazaértünk.
- Mondd csak! Miről van szó?
- Nem kertelek mellé... Valaki megpróbált tőlünk kokaint ellopni, méghozzá gyerekek segítségével! Kikérdeztem egyikőjüket... Nevet nem tudott mondani, de azt igen hogy hogyan néz ki, és gondoltam te talán tudod kiről is van szó.
- Hogyan nézett ki?
- Azt mondta a fiú... A fél arca le volt égve, fekete hajú, és a bal szeme alatt egy kereszt van!
- Nem ismerős... Még nem találkoztam hozzá hasonlóval!
- Egészen biztos?
- Igen! De majd kérdezősködöm róla! De ugye nem okozott nagy galibát?
- Nem, dehogy is elsimitottam!
- Akkor rendben! Most viszont mennem kell, van egy is elintéztni valóm - mosolyog rám, és elmegy.
Nehezen hiszem el hogy apa nem ismeri az elkövetőt, pedig minden számításom az volt hogy biztos ismeri. Viszont fent áll a gyanúja annak... Hogy Kimberly is lehet a dolgok mögött hiszen két évvel ezelőtt megszökött tőlünk, és megölt húsz emberemet... Egyedül. Fogalmam nincs hogy csinálta. Ha itthon lettem volna biztosan megakadályoztam volna, de pont megbeszélésre utaztam akkor. Azóta is keressük őt de semmi nyoma. Féltem is Stellát azóta... Mennyi gondot okozott, és okoz még mindig. Valamiért úgy érzem hogy köze lehet hozzá, és ez csak a kezdet.
***
Miután megfürdök gyorsan átöltözöm. Úgy döntök átszaladok Stellához, mivel Johssal folyamatosan figyeltetem őket, így tudom hogy a szülei mikor vannak mennek el, vagy érnek haza. Hiányzik a közelsége, éreznem kell őt... Az illatát, a bőre puhaságát, az ajkait, szükségem van az érintésére.
Kocsiba szállok, és hamar oda is érek. Kicsit távolabb állok meg a kocsimmal a biztonság kedvéért, és gyalog sétálok el a házig. Látom az ablakán keresztül, hogy ég a villany így biztosan ébren van. Úgy döntök meglepem, és kopogás nélkül benyitok. Lassan felonosok a szobáig, és hirtelen benyitok de ami rám vár... Még én is tágra nyílt szemekkel, és legfagyva állok az ajtóban.
- Chris? Mi a... - szólal meg Emily. - Stella? - néz kérdően a mellette ülő legfagyva ülő nőhöz, aki meg sem tud szólalni.
Stellával legfagyva nézünk egymásra.
- Szólhattál volna hogy jössz! - néz rám teljesen összezavarodva Stella.
- Bocsi, én nem gondoltam hogy...
- Hogy én is itt leszek? - fejezi be a mondatom Emily.
- Igen! - válaszolom.
- Ennyit arról hogy titokban tartjuk! - vakargatja Stella homlokát.
- Mi? - kiált fel idegesen Emily. - Titokban akartátok tartani? Még is meddig?
- Csak egy darabig! - válaszolja, Stella maga elé nézve. - És ne próbáld meg Christ okolni, mert én akartam így!
- Tényleg? - kérdez vissza Emily meglepődve.
- Igen- válaszolj Stella.
- Jól van nem foglak megölni titeket nyugi! Végül is nagyon örülök nektek! - mosolyog ránk, mi pedig egyáltalán nem lepődünk meg rajta.
Elég sokáig beszélgettünk, de Emily hamar hazament, hogy kettesben maradhassunk.
- Hát ez egyáltalán nem úgy sült el ahogy szerettem volna! - csukja be az ajtót, és kicsit megkönnyebülve dől az ajtónak, én pedig kihasználom az alkalmat, és fölé támaszkodva kicsit neki préselem az ajtónak.
- Szerintem... - símitok végig arcán. - Jobb így. Ha Emily tudja, akkor Max is megtudja, így már csak anyukád marad hátra.
- Hogy te milyen okos vagy! - néz fel rám gúnyosan.
- Tudom! - mosolygok rá pimaszul, ő pedig láthatóan zavarba jön.
- Honnan tudtad, hogy egyedül leszek itthon? - kérdezi kíváncsian.
- Mindenhol van szemem - suttogom mosolyogva.
- Hát persze... - csóválja mosolyogva fejét.
- Mi lenne... Ha az itt áldogálás helyett - kapom fel ölembe. - Felmennénk a szobádba? - csókolom meg.
- De hiszen te már el is döntötted! Helyettem is! - vigyorog.
- Igaz is! - csapok fenekére, ő pedig szúrós szemekkel válaszol rá. Elindulok vele az emeletre, és mikor a szobájába érek óvatosan leteszem.
- Szóval... - sétál egyre közelebb felém, és egy mozdulattal az íróasztala székére lök.
- Mire vágysz? Mit akarsz tőlem? - támaszkodik meg a szék karjában, én pedig vággyal teli tekintettel bámulok rá, és legszívesebben letépnék róla mindent.
- Hogy mire vágyom? Rád... Az érintésedre... Az akjaidra... A testedre - válaszolom, ő pedig elmosolyodik.
- Tudod... Mindennek van ára!
- Ezt hogy értsem? - nézek rá kérdően, ő pedig elsétál a fiókjához, de nem látom mit tesz a zsebébe.
- Gengszter vagy. Ugye?Egy generációk óta elismert maffia család örököse! - sétál felém. - És ezért azt gondolod, hogy bármit megtehetsz. Akkor jössz el hozzám, amikor kedved tartja, és azt csinálhatsz velem amit csak akarsz, amikor csak akarod. Igaz? - áll meg előttem.
- Nem csak azt gondolom... - mosolygok rá. - Hanem tisztában vagyok ezzel a dologgal!
- Tévedsz! - hajol fölém, és elkezdi megkötözni a csuklóm a harisnyájával a szék karjához.
- Azt hiszed bármit megtehetsz velem? Akkor tévedsz! - feleli, és elsétál az ágy elé. Lassú mozdulatokkal szabadul meg ruháitól, és csak a fekete csipke mintás fehérneműje virít hófehér bőrén. Elkezd körülöttem sétálni, és megáll a hátam mögött.
- Tudod... - suttogja fülembe. - Most én leszek az aki eldönti mit tehet, és mit nem. Te pedig... - nyal végig nyakamon, amitől teljesen kiráz a hideg, és egy halk sóhajt is kivált belőlem. - Most végig nézed... Tehetetlenül - feleli, és visszasétál az ágyhoz. Folyamatosan szemeimbe néz, és kívánatosan megszabadul a bugyijától, és a melltartótól is. Felül az ágyra velem szemben, és szétteszi lábait. Mutató és középső ujjait szájába helyezi, és lassan szájába veszi őket. Egyre jobban hergel ezekkel a dolgokkal. Miután elég nedvessé tette őket elkezdi csiklójánál izgatni magát. Folyamatosan néz, és közben élvezi hogy kényeszeteti magát, engem pedig egyre jobban szorít a nadrág. Ujjait most magába helyezi, és hevesen kezdi mozgatni magában, egyre gyorsabban, és egyre hangosabb nyögdécsel. Arc színe szinte már már vörössé változott, és egyre hangosabban nyög. Nem bírom tovább! Nem hagyom, hogy a csúcsra érjen. Könnyű mozdulattal szakítom szét az anyagot, amit ő is észre vesz. Felállok a székből, megszabadulok minden ruhámtól, fölé magasodom, és lazán elkapom torkánál.
- Az enyém vagy! - suttogom fülébe. - Akkor, amikor én akarom! Bárhol, és bármikor! Megértetted! - felelem ,és durván belé helyezem kőkemény farkam. Durván kezdek mozogni benne, amitől még hangosabban nyögdécsel. Egy mozdulattal megfordítom, és hajánál fogva kutyapózban újra belé hatolok.
- Mondd hogy az enyém vagy! - lihegem, és hajánál fogva magamhoz szorítom, úgy mozgok tovább.
- A... Tiéd... Vagyok! - nyögdécseli remegő lábakkal. Ekkor már hasra fordítom, és addig csinálom tovább míg mindketten el nem élvezünk.
***
Már órák óta meztelenül fekszünk egymás karjaiban, amikor megszólal.
- Szeretlek! - néz rám.
- Én is szeretlek! - válaszolom, és lágyan végig símitok arcán.
- El akarok mondani neked valamit!
- Akkor gyerünk, ne kímélj! - nevetek rá.
- Mikor a kórházban felébredtem... Nem anya, hanem te voltál az első gondolatom! Azt hittem mikor kinyitom a szemeim ott fogsz ülni az ágyamon és fogni fogod a kezem, de nem voltál ott. Azzal a tudattal nyugatattam magam, hogy biztos muszáj volt elmenned hiszen Kimberlyt elfogtátok.... De azután teltek a napok... És akkor sem jöttél. Akkor már tudtam hogy elhagysz, és abban a pillanatban eldöntöttem magamban, hogy örökké gyűlölni foglak. Amikor elutaztam a nagyinál... Tudod - mosolyog rám, de éreztem a mosolyában a fájdalmat. - Szegénynek fogalma sem volt arról, hogy miért utaztam el hozzá ennyi időre, de csak annyit mondtam neki hogy időre van szükségem, és akkor láttam rajta hogy tudja miért jöttem ide, de mégsem kérdezte meg tőlem, mert tudta milyen lelki sérülés ért.
És amikor haza jöttem, azt mondtam magamnak... " Stella ő nem érdemel meg téged! Nem becsült meg eléggé! Nem bocsájthasz meg neki!
- És ezt miért most mondod el nekem? - nézek rá szomorúan, mert tudom mennyi fájdalmat okoztam neki.
- Mert rájöttem, hogy egész végig hazudtam magamnak! Mindig is szerettelek, hiába az a sok rossz történt! Csak próbáltam elhihetni magammal, hogy nincs szükségem rád, nem kell a szerelmed... De közben őrülten hiányoztál. Hiányoztak a közös perceink, hogy hozzád érzéssek, hogy átöleljek! - néz maga elé, után rám
- Babám... - fogom arcát kezeim közé. - Itt és most megígérem neked, hogy legyen bármiről szó elmondom neked! Nincsenek több titkok, nincs több hazugság! Megígérem, hogy mindentől, és mindenkitől megvédlek, jöjjön bármi! Ha kell az egész világot felperzselem! - nézek mélyen szemeibe. - Mindennél jobban szeretlek! A világot jelented számomra!
- Szeretlek Chris! - csókol meg hevesen, és szorosan a mellkasomba bújik. - Kérhetnék tőled valamit?
- Amit csak szeretnél!
- Itt maradnál velem míg elalszom?
- Hát persze babám... Aludj nyugodtan - válaszolom, és még erősebben magamhoz húzom.
Nem mozdulok mellőle míg el nem alszik. Csak utána öltözöm fel, és mivel már fél egy van, lassan indulnom kell. Kate, és Ryen nem sokára megérkezik.
- Megígérem neked, hogy mindig melletted leszek! - suttogom halkan az alvó szépségnek, és homlokon puszilom. Az ablakon keresztül elhagyom Stella szobáját, és elindulok hazafelé.