Július 3.
Vasárnap
Kinyitottam a szemem majd hunyorogva néztem az ágy végén levő Stevenre,aki észrevette ,hogy felkeltem.
-Csá.-köszönt majd vissza is fordította a fejét a telefonjára.
-Neked is jó reggelt.-mondtam majd szép lassan kikeltem az ágyból majd megtorpantam ugyanis tudomásul vettem valamit.
-Te feltettél az ágyra?-kérdeztem majd felvont szemöldökkel ránéztem a fiúra.
Nem válaszolt csak tovább nyomkodta a telefonját.-Nem tudom,talán.-szólalt meg végül.-Miért nem te feküdték fel??-kérdeztem csodálkozva és egyben dühösen is.
-Amber Miller,most komolyan akkora pöcsnek nézel,hogy majd miközben egy lány lent alszik a földön majd én fogom magam és felfekszek az ágyra?-kérdezte mostmár rám nézve.Elgondolkoztam majd bólintottam.-Oké,akkor hogyan osszuk el ,hogy egyenlő legyen?-kezdtem el gondolkozni mire a szavamba vágott.-Nem kell elosztani.-közölte engem pedig elöntött a lelki ismeret furdalás.Mivan hogyha azt gondolja rólam ,hogy én vagyok az aki miatt el van cseszve a nyaralása?Vagy talán nem is gondolja komolyan amiket mondd és belülről azt kívánja ,hogy végre elmenjek és ne idegesítem őt?
-És..ez..téged nem zavar?-kérdeztem behúzott nyakkal miközben leültem mellé az ágy szélére.
Sóhajtott egyet majd rám nézett.
-Figyelj,látom rajtad,hogy ez téged zavar,de nyugi,engem nem.-mondta ki végül majd visszanézett idegesen a telefonjába.
-Hát oké.-mondtam majd láttam rajta ,hogy milyen idegesen nyomkodja a telefonját így megszólaltam.
-Baj van?-kérdeztem és egy pillanatra rápillantottam a telefonja kijelzőjére majd eszembe jutott ,hogy most mégis miért nézek bele más telefonjába így már el is vettem a tekintetem a telefonról.
-Nincs.-mondta fel sem nézve én pedig a szememet forgatva néztem vissza rá.
-Na ,látom ,hogy van valami.-mondtam majd egyből a szavamba vágott.
-Nincs semmi.
-Jó,akkor játszuk ezt,de akkor mégis miért nyomkodod olyan erősen a telefonod ,hogy konkrétan betöröd a kijelzőt?-mondtam majd kikaptam a kezéből a telefonját.Feltartottam a magasba majd mire végre eltudtam érni ,hogy rám nézzen lejjebb eresztettem.
-Amber Miller,add vissza a telefonomat.
-Csak mondd el mivan!-mondtam dühösen.
-Ó,istenem ,semmi közöd hozzá!-mondta majd kivette a kezemből a telefonját majd bement a fürdőszobába és magára zárta az ajtót.
Igaza volt.Semmi közöm nem volt hozzá.Egyre rosszabbul éreztem magam ugyanis beleütöttem az orrom az ő problémájába.Amihez semmi közöm.Végülis így belegondolva,mi idegenek vagyunk egymás számára.Három napja ismerjük egymást és lehet ,hogy csak én érzem úgy mintha már ezer éve ismernénk egymást,ő neki csak egy idegen vagyok akivel véletlenül bekerült egy szobába.
Kijött a fürdőszobából és néma csendben sétált oda mellém az ágyhoz majd ült le rá.Nem néztünk egymásra csak néma csendben ültünk.
-Bocsánat!-szólaltunk meg egyszerre majd óvatos mosolyra húztam a számat.
-Bocsi ,tényleg semmi közöm nem volt hozzá.-mondtam majd felhúztam a lábam az ágyra.
-Bocs,nem kellett volna úgy letámadnom.-mondta majd felnevettünk.
Kínos csend következett amit Steven tört meg.
-Azért vagyok ideges-sóhajtott egyet-mert jövő héten jön egy ismerősünk ide ,hogy felköszöntsék anyát.És az a bunkó is jön.-mondta.
-Ó,jövő héten lesz Alison szülinapja?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Megfogtad a lényeget.-mondta majd kínosan elnevette magát.
-Ki az az Oliver?-kérdeztem komolyan.
-Hát,egy faszkalap-vágta rá egyből.
-Oké,akkor már most utálom.-mondtam majd óvatos mosollyal biccentett egyet.
Mire mindketten elkészültünk lementünk a nappaliba viszont amikor leértünk mindketten megtorpantunk.A szüleim és Evansék egy barna hajú,magas,fiatal nővel beszélgettek.
-Jó reggelt.-köszöntem ügyet sem vetve arra ,hogy ki ez a nő.
-Helen?Hát te meg mit keresel itt?-szólalt meg a hátam mögül Steven hangja.
-Steven!-kezdte el ?Helen?-Miújság?-kérdezte a nő majd megborzolta a fiú haját.Ahogy láttam Stevenen örült a nő társaságának,viszont ezután elment a mosoly az arcáról.Egy srác jött be a bejárati ajtón,mögötte egy velem egyidős lány.A lány egyből Steven nyakába ugrott Steven pedig mosollyal fogadta,a fiú viszont a közelébe sem ment.Talán ő az a híres Oliver?Talán.Viszont Steven azt mondta csak jövő héten jönnek.Hm.
-Szia!-köszöntött a lány egy széles mosollyal.
-Heló!-köszönt Oliver is.
-Sziasztok!-mondtam kínos vigyorral.
Oliver odament Stevenhez majd követve a példáját neki támaszkodott a pultnak.-Hello Steven.-mondta gúnyosan Oliver.Steven hümmögött valami szia félét majd odajött mellém.
-Ő az?-kérdeztem.
-Aha.-mondta sóhajtva.
Helen elkezdte mesélni,hogy miért vannak itt amiből annyi a lényeg,hogy ők is jöttek nyaralni így előbb jöttek,viszont előbb is mennek el.
Van egy szállásuk nem messze innen gyalog .
-Szia!-jött oda hozzám a lány.
-Szia!
-Mi a neved?-kérdezte kedvesen.
-Amber.Neked?
-Taylor.-mondta majd el is ment.
Ezt megbeszéltük.A neve Taylor.Az enyém pedig Amber. :0
Körbe mutattuk nekik az 1.emeletet majd felmentünk a másodikra.
Először a mi szobánkba mentünk be.
-Ti együtt alszotok?-kérdezte Taylor.
-Igen.Várj mi?Nem!-válaszoltuk egyszerre Stevennel.
Ezután Taylor olyan gyilkos tekintettel nézett rám ,hogy inkább elkaptam a fejemet.
Miután megmutattunk mindent.De komolyan.Mindent.Még talán azt is milyen fehérneműket hoztam magammal.Jó azért ez túlzás.
Visszamentünk a nappaliba majd anyu megszólalt.
-Kész vagytok?-nézett rám és Stevenre.
-Mi?-vágtuk rá egyből. -Igen ,ti.-válaszolt anyu.
-Nem úgy,mivan?-helyesbítettem.
-Nem mondtad nekik?-nézett Alisonra.
-Nem tudom,mondtam?-nézett ránk.
-Nem.-mondta Steven.
-Nem mondtam.-mondta Alison anyának.
-Megyünk ma csúszdaparkba.Készülődjetek.-mondta anya.
Felmentünk a szobánkba és elkezdtünk készülni.Bementem a fürdőszobába és felvettem a fürdőruhámat.Viszont nem tudtam becsatolni a bikinimet.
Már öt perce próbálkoztam de semmi.
Résnyire kinyitottam a fürdőszoba ajtót fogva a bikinim magam előtt.
-Izé-néztem Stevenre-nem tudom becsatolni a bikinim.-mondtam rákvörös fejjel.
-B-Becsatolod?-kérdeztem de nem mertem a szemébe nézni.
-Őm-hezitált-aha-mondta ki végül.
Ráültem az ágyra ő pedig mögém térdelt.Előre fogtam a hajam ő pedig próbálkozott becsatolni.
-Hogyan faszomba kell ezt?-kérdezte miközben tiszta ideg volt.
Felnevettem majd segítettem neki.
-A két nagyobb részt.-mondtam majd betudta csatolni.
-Köszi.-mondtam halkan mire legyintett egyet.
-Örülsz ,hogy itt vannak?-kérdeztem.
-Igen ,viszont már most irritál ez a gyerek.-mondta.
-Nyugi.-mondtam nevetve majd végigsimítottam a kezem a kezén.
A tekintetét az enyémbe fúrva néztük egymást majd elkaptam a fejem tőle és megszólaltam.
-Na,-pattantam fel az ágyról-Induljunk.-mondtam majd kinyitottam az ajtót.
Mire elkészültünk már indulásra kész volt mindenki.Beültem a kocsiba és elindultunk a csúszdaparkba.A napszemüvegem a fejemről a szememre tettem.
Egy óra utazás után megérkeztünk.
Anyuék megvették a jegyeket azután Alisonék azután pedig Helenék.
Bementünk a parkba és találtunk szerencsére egy árnyékos helyet.Bekentem magam naptejjel majd levettem a pólóm ami alatt ott volt a bikinim.
Mindenki megindult az a medence felé ami körbe körbe visz.Belementünk majd elkezdett vinni a víz.Mindenki beszélgetett én pedig csak hallgattam.Nem mertem közbeszólni.Olyan érzés volt mintha nem lennék elég jó és hogyha szólnék valamit kiröhögnének.
-Hahó!-szakította félbe a gondolataimat Steven.
-Bocsi,mit mondtál?-kérdeztem.
Kínosan nevetett egyet én pedig összepréseltem a számat.
-Csak annyi,hogy ma elég csendes vagy.-mondta én pedig óvatosan lesütöttem a szemem.
-Nem tudom közük van-e hozzá-biccentett Taylor és Oliver irányába-de ha igen,akkor ne legyen.-mondta.
Rámosolyogtam majd beletúrtam a hajába.
-Mit csinálsz?-kérdezte én pedig ráeszméltem,mit is csinálok így gyors lenyomtam a víz alá.
Feljött a víz alól majd ő is lenyomott a víz alá.
-Na,visszatértél?-kérdezte miközben még mindig fröcsköltem.
-Talán?-válaszoltam majd megpillantottam a háta mögül a nagy csúszdákat.Steven észrevette mit nézek annyira majd megszólalt.
-Akarsz?-kérdezte a vizet nézve én pedig csak néztem rá majd bólintottam egyet.
-Ma túl kedves vagy.-tettem szóvá gúnyos vigyorra húzva a számat.
-Nem igaz.-tiltakozott.
-Steven!!-ugrott ide hozzánk Taylor.
-Menjünk csúszdázni!!-kezdte el Taylor.Magam elé bámulva hallgattam őket majd éreztem ,hogy valaki áll mellettem.Óvatosan odapillantottam és Oliver volt mellettem.
-Hali.-köszönt a szemembe nézve.
-Hali.-köszöntem vissza neki mosolyogva.
-Gondolom Steven sok jót mesélt rólam.-mondta úgy hogy Steven is jól hallja.
-Öm,izé ,szóval -hezitáltam ugyanis nem tudtam mit mondjak.
-Oliver Roberts.-fogott velem kezet.
-Amber Miller.-mutatkoztam be.
-Amber Miller,örültem.-mondta majd odament Taylorhoz.
Kijöttünk a medencéből és elmentünk a csúszdák fele.A szülők nem jöttek,ők elmentek kávézni.
Odaértünk és a durva csúszdákhoz mentünk.
-Azon csak gumival lehet?-kérdezte Taylor.
-Aha.-válaszolt Oliver és megfogott egy kétszemélyes gumimatracot.
-Gyere már!-ordított Taylorra.
-Hát akkor.-mondta Steven és ő is megfogott egy kétszemélyes gumimatracot.
Egy jó fél órát csúszdáztunk majd hívtak a szülők ,hogy megyünk enni.
Leültünk egy étterem félébe és kikértük az innivalót.A szülők és a gyerekek külön asztalhoz ültek ugyanis nem volt olyan asztal ami elég lenne 9 embernek.
Mindenki elkezdett beszélgetni,csak én néztem ki a fejemből.
-És amúgy térjünk már vissza a szobátokra.-kezdte el Taylor.
-Mármint?-kérdezte Steven felvont szemöldökkel.
-Hát nem is tudom.Hogy alszotok?Csak mert szerintem fura,hogy egy idegennel alszol egy ágyba.-mondta furán célozgatva.
-Nem alszunk egy ágyba.-tagadtam mire Steven elismerően bólintott.
-Nem értelek titeket.Csak mert én nem láttam matracot a földön.Vagy talán a földön alszol?-nézett Stevenre szórakozottan.
Némán néztem a cipőm orrát mintha annyira érdekes lenne majd Taylor megtörte a kínos csendet.
-Na,ne.Ez most komoly?A kemény földön alszol?-folytatta Taylor furcsán.
-Mondj jobb megoldást.-szólaltam meg mire nem szólt semmit.
-Na,látod.Az elején azt kérdezted ,hogy aludhatunk egy ágyba ,ami persze nem igaz,most meg az a bajod ,hogy valamelyikünk a földön alszik,ha meg egy ágyba aludnánk az lenne.Döntsd már el mit mondasz!-akadtam ki majd felálltam az asztaltól és elmentem a mosdóba.
Hallottam ahogyan valaki utánam jön,bíztam benne ,hogy ne Taylor legyen az.Nem ő volt.Hanem Steven.
Belépett a mosdóba majd meglátott és odalépett hozzám.
-Ez a női mosdó.-kezdtem de félbe szakított.
-Ne hallgass Taylorra.Idegesítő.-kezdte majd az egyik wc-ajtó kinyitódott és egy nő jött ki.
Elkezdett dumálni valamit horvátul,valószínűleg káromkodott.
-Én azt értem ,de döntse már el mi baja van.Meg amúgy mi köze van hozzá,sőt miért érdekli?-mondtam Stevennek miközben a horvát nő még mindig káromkodott.
-Miért érdekel?Talán mert nem akarom,hogy Steven egy irritáló lánnyal legyen egy szobába.-lépett be mosdóba Taylor aki mögött ott volt Oliver,aki miatt a horvát nő sokkal hangosabban kezdett el beszélni és egyre idegesebben.
-És amúgy Steven nehogy már őt védd amikor még csak 3 napja ismered engem viszont már több éve erre azt mondod rám ,hogy idegesítő vagyok?-ordibált Taylor.
-Látod ő is megmondja,hogy idegesítő vagy!-vágtam vissza.
-Igaza van.-szólalt meg Oliver mire mindannyian odakaptuk a fejünket.
Mindenki csendben nézte a srácot majd elkezdtek ordibálni.
Taylor elkezdte mondani neki,hogy mit képzel magáról ,hogy engem mer védeni miközben őt kéne,Oliver csak szórakozva hallgatta a húgát aki ettől még idegesebb lett ,Steven Taylornak dumált ,hogy nem úgy értette ,nem kell mindenen megsértődnie ,amire Taylor vele kezdett el veszekedni,a horvát nő pedig úgy nézett ki mint egy paradicsom ,úgy kiabált.Én pedig csak álltam és igazából hallgattam Steven és Taylor vitáját.Odaálltam Oliver mellé aki rám nézett majd a vállamra tette a kezét.
-Izgalmas,mi?-kérdezte mire elmosolyodtam.
-Márcsak egy popcorn kéne .-mondtam nevetve.
-Amúgy,nem neked kéne Taylorral veszekedned?-kérdezte majd bólintottam egyet.
-De.-mondtam majd elröhögte magát.
-Jól szórakoztok?-kérdezte Steven és Taylor egyszerre.
-Aha.-válaszoltuk Oliverrel szintén egyszerre.-Én ezt nem bírom!-mondta Taylor majd idegbeteg módon kiment a mosdóból aki után ment Oliver.-Megyek,míg van remény.-mondta majd levette a kezét rólam.
Miután kiment én is mentem volna de az ajtóban Steven megszólalt.
-Látom elvagytok.-mondta csak úgy mintha eszébe jutott volna.
-Mármint?-tettem úgy mintha nem tudnám miről beszélne.
-Nagyon jól tudod.Oliverrel.Fúj.-mondta majd kiment az ajtón viszont visszanézett a még mindig üvöltő horvátra.-Fogd már be a pofád!-üvöltötte .
-Szerintem nem érti mit mondasz.-mondtam csak úgy hátha nem tudja.
-Haha.-szólta majd gyengéden megfogta a csuklómat és kihúzott a mosdóból.
Kiértünk a teraszra és leültünk az asztalunkhoz.Az italok épp akkor érkeztek meg.
Leültem Taylorral szembe majd csak néztem ahogyan már két perce szívja a szívószálból idegesen a kóláját.Nem is értem ,hogy nem fogyott még el.
-Izé-kezdtem furcsán nézve rá-kiszáradtál vagy mi?-kérdeztem de ő még mindig ivott majd Steven és Oliver is elkezdte nézni.Végre befejezte és ránk nézett.
-Mivan?Kiszáradtam.-mondta majd egyszerre szólalt meg mindenki.
-Te beteg vagy.
Taylor csak forgatva a szemeit elkezdte mondani magyarul a pincérnek mit kér a pincér pedig csak nézett majd segítség kérően körbe fordult.Steven beleverte a fejét az asztalba és úgy nevetett Oliver csak lebalfasz-ozta Taylort én pedig követve Stevent röhögni kezdtem.
Taylor ezután rájött ,hogy a pincér nem beszél magyarul majd rákvörös fejjel mondta meg a pincérnek angolul ,hogy mit szeretne.A pincér bólintott egyet majd Oliverre nézett aki elmondta mit szeretne majd a pincér rám nézett.Követve a példáját én is csak néztem rá majd meglöktem Stevent.
-Mivan?-kérdezte majd leesett neki ,hogy nem tudok angolul.
-Mit kérsz?-kérdezte nevetve.Elmondtam majd ezt tovább adta a pincérnek.
Végeztünk az ebéddel és visszamentünk oda ahová lepakoltuk a cuccainkat.
Ott voltunk egy fél órát majd visszamentünk a vízbe.
A délutánt még ott töltöttük a csúszda parkban majd elmentünk vacsorázni is.Azt befejezve elköszöntünk Tayloréktól és visszamentünk a ,,házunkba".
Beléptem a szobába majd elkezdtem keresgélni a pizsamámat a szekrénybe,majd rájöttem,hogy a párnám alá raktam.
Bementem a fürdőszobába majd egy szál törülközőben megláttam Stevent,és a törülköző abban a pillanatban leesett a derekáról.A szemem elé tartva a kezemet rohantam ki a fürdőből.
-Úristen,úristen,úristen!-suttogtam leginkább magamnak.
-Te meg mégis mióta vagy itt??-kérdeztem ordibálva.
-Már egy órája itt vagyok.Még találkoztunk is.-mondta majd visszagondolva rájöttem ,hogy igaza van.
-Amúgy-jött ki a fürdőből mostmár ruhában-kopogni luxus?-mondta mire felnéztem a párnámból.
-Erre vártál,ugye?Hogy ezt elmondhasd.-mondtam visszagondolva arra,hogy ő is rám nyitott egyszer és én is ugyanezzel csesztem le.
-Talán.-mondta majd leült a földre.
-Amúgy,biztos,hogy nem zavar?Mármint ,hogy a földön alszol.Érted,nem?Vagyis hát engem nagyon zavar ugyanis igazságtalannak találom ezt.Hogy,izé.Öm,mindegy ,hagyjuk.
Vagyis ne hagyjuk.Én szívesen alszom a földön.Nem kell neked 3 hétig miattam a földön aludnod.Ugyanis lehet ,hogy ez téged zavar csak nem akarod elmondani,és amúgy meg azt várnád ,hogy meghaljak és akkor tudnák az ágyon aludni.Na jó,csak nem ölsz meg ezért.Hülyeségeket beszélek.Hagyjuk.-hadartam a hajamat tekergetve.
Steven felült az ágyamra majd a szemembe nézett amitől én a levegőmet kapkodva álltam a tekintetét.
-Az zavar amit Taylor mondott?-kérdezte még mindig a tekintetét az enyémbe fúrva.
-Talán,nem tudom.-mondtam és idegesen elkezdtem az ujjaimmal a lábamat ütögetni.
Steven rátette a kezét az enyémre majd azt mondta.
-Nyugi.Nem kell ennyi mindent kihozni,az...alvásból.Meg amúgy,nem ölnélek meg azért ,hogy az ágyon aludhassak.-mondta szórakozottan majd hagytam ,hogy az ujjait az enyéimre kulcsolja.Vadul dobogó szívvel néztem rá majd elkaptam a tekintetem és elengedtem a kezét.
-Akkor jó.Jó éjt.-mondtam majd meg is bántam mit csináltam.
-Jó éjt.-mondta majd lekapcsolta az éjjeli szekrényen levő kis lámpát.