Végre hétvége, és nem azért vártam mert elfáradtam volna a munkába, hanem mert szeretném anyáékkal tölteni. Úgy gondoltam meglepem őket, és elmehetnénk az állatkertbe. Szerintem tetszeni fog nekik ez az ötlet. Meg is nézem hogy ébren van e. Ahogy elindulok a szobájuk felé, meghallom hogy Hannah mocorog, ezért átmegyek az ő szobájába. Olyan nyugodtan fekszik, és csak nézelődik ide oda. Annyira aranyos, olyan picurka. Ő neki még semmin sem kell agyalnia. És én megígérem neki, hogy mindig mellette leszek, és mindenbe támogatni fogom. Felveszem ölembe, és helyet foglaljon vele.
- Mit szólnál hozzá, ha ma elvinnélek kirándulni picur? Szereted az állatokat? Mert ha igen ott nagyon sokkal találkozhatsz! - mosolygok rá és, megpuszilom a homlokát. A bőre annyira puha, és finom.
- Nahát ti mit csináltok itt? - sétál be anya álmosan.
- Azt kérdeztem, tőle szeretne e állatkertbe menni.
- És mit mondott rá? - vigyorog anya.
- Azt hiszem szeretne menni, de csak ha az egész család jön!
- Akkor úgy tűnik, ma nagyon jól fogjuk érezni magunkat! - ül mellém.
- Szeretnék egy kis időt veletek eltölteni. Amióta visszajöttem egyáltalán nem tudok időt szakítani rátok, szóval gondoltam elmehetnénk!
- Nagyon jó ötlet! Reggeli után, bekapolok Hannahanak, és indulhatunk.
Miután segítek megetetni Hannaht, én is felöltözöm, és sietek anyáékhoz mert már indulunk, de közben csörögni kezd a telefonom.
- Jó reggelt William! - szólalok meg.
- Neked is Stella! Ne haragudj, hogy hétvégén zavarlak, de fontos dologról van szó!
- Ki az? - szólít meg anya.
- William az! Valamiről beszélni akar - suttogom neki, és kihangosítom a telefonom.
- Szeretnék egy lehetőséget felajánlani neked! Egy másik városban, pontosabban Las Vegasban lenne egy fontos üzleti megbeszélésem! Szeretném ha cég bővülne, és szeretnélek magammal vinni, hogy bemutassalak annak a személynek akivel lesz a megbeszélésem! Ez egy lehetőség a számodra, és Sam is ott lesz!
- De nem értem, miért vinnél pont engem egy ilyen fontos helyre?
- Mert, látom benned azt a potenciát, amit eddig még senkiben, sem! Szeretném ha többre vinnéd, némi átolvasni való könyvnél!
Anya biztatva mosolyog rám, és suttogja hogy mindenképp mondjak igent.
- Rendben! És mikor utaznák el? - kérdezem izgatottan.
- Most! A gépem húsz perc múlva indul!
- Mi? Hogy... Már most? - dadogom.
- Igen, mivel még ma fogunk személyesen találkozni, az emberünkkel! Talán problémát jelent?
- Anya mit csináljak? - suttogom.
- Ezt a lehetőséget ne hagyd ki! Majd bepótoljuk a mai napot. Annyira büszke vagyok rád! - mosolyog, én pedig bólogatok.
- Nem gond, azonnal pakolok, és...
- Nem szükséges pakolni, majd én intézkedem! Már elindultuk érted! Majd beszélünk a részletekről, ha oda értem! - feleli, és leteszi.
- Oké, ez az egész annyira gyorsan történt! Most fogok elutazni Las Vegasba, egy fontos üzleti megbeszélésre, én akinek fogalma nincs mit kelene ott csinálnia.
- Csak nyugi! - fogja meg vállam anya. - Ügyes leszel, bármiről is legyen szó!
- Köszi, de attól még izgulok, és...
- Nahát már itt is vannak! - néz ki anya az ablakon, a duda hangra felfigyelve. - Sok sikert kicsim!
-Köszi... Majd jövök! - mosolygok rá, és sietek a kocsihoz, ami inkább hasonlít limuzinra. Ahogy beülük már indulunk is, és egyből kiszúrom azt az ismeretlen nőszemélyt, aki Wiliam mellett ül.
- Stella, szeretném bemutatni a húgomat! Ő itt Rebecca!
- Szia Stella! Örülök hogy megismerhetlek! William már sokat meséld rólad! - mosolyog rám. - Megsúgom neked, hogy én vagy a jobb keze a bátyámnak, ezért vagyok itt!
- Én is örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygok vissza.
- Nah szóval mindenki ismer mindenkit, úgy hogy rá térnék a lényegre! - szólal meg William. - Az úr akivel tárgyalni fogunk, egy nagyon befolyásos, és piszkosul gazdag ember. John Hill az a fajta ember aki imád bulizni, szórakozni, ezért ma estére Las Vegas leghíresebb szórakozóhelyére hívott meg minket!
- Várjunk! Tehát bulizni fogunk vele? - kérdezek rá hitetlenkedve.
- Így van! Csak szórakoztatnunk kell, és ennyi! Ha hiszed, ha nem a ma este dönti el a holnapi napunkat! Tudni kell az emberekkel bánni, és a nyelvükön beszélni Stella! Azt kell nekik adni, amit látni, és hallani akarnak! Ez a kulcsa mindennek! - dől hátra lazán, én pedig csak némán nézek rá!
- Ez eddig oké, de nem engedtél semmit pakolni, és nézz rám! Nem buliba készültem.
- Rebecza majd elvisz vásárolni! - válaszolja újra lazán.
Eléggé félvállról veszi, de végül is nekem mindegy. Ahogy megérkezünk a repülőgéphez, tátva marad a szám. Ez teljesen más mint a többi. Ez szó szerint William kifinomult eleganciája. Hófehér bőrülések, gyönyörű asztalok, és még külön pihenő helyiség van kialakítva. Valami fantasztikus. Alig várom, hogy oda érjünk!
Chris szemszöge
- Örülj Chris! Ezt nagyon necces volt elsimítani! - néz rám komoly tekintettel Josh.
- Igen, tudom! De nem mondhattam neki azt, hogy a lányát az én volt barátnőm verte meg!
- Ideje lenne beszélned vele! Nem gondolod?- néz rám kérdően Johs.
- Kivel? Stellával? Na ne röhögtess! Azt hiszed, csak úgy beszélni fog velem?
- Muszáj lesz! Tudnia kell, hogy mit tett! A te klubodban történt, ezért a te felelősséged, hogy helyre hozz mindent!
- Igen, tudom! - sóhajtok fel. - De ma nem fog menni, hiszen ma muszáj Las Vegasba mennem!
- Igaz is! Apád neked adta az ottani szórakozóhelyét! Az a klub a város leghíresebb szórakozóhelye! - mosolyog.
- És ma ott lesz, találkozom, Diegoval! Újabb drog, és fegyver szállítmányt hoz! Állítólag, fiatal lányokat akar eladni nekem, de tudja hogy hiába az egész! Jut eszembe beszéltél már apával?
- Miről is? - kérdezi.
- Az ő terve, hogy szeretne egy hivatalos estélyt rendezni, ahol átadja mindenki előtt a helyét nekem, bár én nem szeretném ennyire felfújni az egészet, de ő ragaszkodik hozzá!
- Annyit mondott, hogyha hazaérnek megbeszéljük a részleteket.
- Rendben! Köszönöm, hogy most is mellettem voltál! Megyek, és előkészülök az utazáshoz.
- Én pedig előkészítem neked a gépet! - mosolyog rám, és elmegy.
Mindenképp beszélnem kell Stellával, hiszen most ő miatta kerültem bajba, vagy is csak kerültem volna, ha nem intézem el! Tudom, hogy hol dolgozik, hiszen Max elmondta hogy látta Williammel vacsorázni. Nem fogok emiatt idegeskedni, mert ismerem Stellát tudom, hogy most nem vágyik kapcsolatra. Szeretnék beszélni vele, de normális körülmények között. Nem szeretném rá erőszakolni sem. Hiányzik. Hiányoznak az együtt töltött idők, a mosolya, a boldog tekintete, az együtt töltött éjszakák, és minden ami ő, de még nincs itt az ideje! Még várnom kell vele.
Stella szemszöge
Miután megérkezünk, kocsiba szállunk, és egy hatalmas szállodához megyünk, ahol már várnak ránk.
- Van egy kis probléma Uram! - áll meg fegyelmezetten egy férfi William előtt. - Sajnos nem tudtunk Stella kisasszonynak szobát előkészíteni, mivel fennakadásba ütközünk, de remélem megfelelő lenne számára a VIP szoba! - feleli remegő hangon, és Wiliam kicsit idegesen néz a férfira, száját beszédre nyitná, de nem engedem.
- Semmi gond! Tökéletes lesz! - mosolygok a férfira, és így már Williamnek sem olyan az arca mint aki épp ölni készül.
- Előre szóltam pedig, hogy készítsenek mindenkinek szobát, mert jövünk! - morogja az orra alatt, miközben beszállunk a liftben
- Mondom, hogy jó lesz! Na ne durcizz annyit! - nézek rá, és próbálom a nevetést visszafolytani.
- Mi olyan vicces? - támaszkodik fölém.
- Az, hogy mikor mérges vagy úgy nézel ki mint egy törpe!
- Ki az, aki most alám törpül? - ereszt lazán egy fél mosolyt, és kacéran bámul rám. Csak meredt szemekkel nézek rá, mert valójában igaza van, és már nem bírom tovább visszatartani, hangosan tör ki belőlem a nevetés, ő pedig értetlenül néz rám.
- Te most... Flörtölni próbálsz velem? - nevetek tovább.
- Miért talán gondot jelent? - suttogja, és mivel többen szállnak be a filtbe, kicsit hozzám préselődik a teste.
Csak szótlanul nézek fekete szemeibe, ahogyan csak ő. Elpirulva fordítom arcom jobbra, és habár szűkösen vagyunk, én akkor is erővel összfonom karjaim, így nyomva az ő mellkasát utazunk tovább.
- Talán... - suttogja fülembe. - Zavarba hoztalak? - és végíg fut a hidegség a gerincemen, de nem mutatom, és még mindig elfordított arccal állok.
- Még is miért hoztál volna zavarba?
- Ugyan... Látom rajtad! - suttogja, és már nem vagyunk olyan szűkösen mint eddig, ő kicsit jobban neki présel a falnak, így már szinte teljesen hozzá simulok, csak a fölöttem lévő karjai miatt van köztünk egy kicsi távolság. - Látom az arcodon, látom a szemeidben... Hallom ahogy szaporán veszed a levegőt... - és ekkor már felé fordulok.
- Nem hoztál zavarba, és nem láthatsz semmit sem! Tudod elég sokan vagyunk a liftben, és meleg is van, ezért piros az arcom, ha erre utalsz! - nézek makacsul szemeibe.
Bármennyire is tagadom tényleg zavarba hozott, főleg hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz, de úgy érzem valami visszatart... Valami nem enged belül... Azt suttogja valami, hogy nem érezhetek így! Nem szabad! Nem tehetem!
- Amúgy hol vannak Rebeccáék? Miért nem jöttek velünk? - nézek a még mindig csábos tekintetü férfira.
- Van egy kis elintézni valója, és Samet is magával vitte!
- Értem! - válaszolom, és végre kibújok hatalmas karjai alól, mert már csak ketten vagyunk a liftben. - Mégis hányadik emeletre megyünk?
- A tizenegyedikre! - válaszolja, velem szemben összefont karokkal, de erre már nem válaszolok, mert a fejemhez kapok, mivel nagyon szédülni kezdek.
- Stella jól vagy? - kérdezi, és már előttem áll.
- Igen, jól vagyok! Csak... Kicsit megszédültem... De jól vagyok!
- Egészen biztos? - emeli fel arcom tenyerével, én pedig újra szemeibe nézek.
- Igen... Egészen biztos! - rázom meg fejem, ő pedig hátrálni kezd tőlem.
- Menj a szobádba, és pihenj! Rebecca majd el megy ruhát vásárolni neked! Ne aggódj jó az ízlése!
- De...
- Nincs de! Pihenésre van szükséged! Hozatok fel neked ebédet, hiszem már elmúlt egy óra is! Majd beszélünk később, én még elintézek néhány dolgot. - feleli, és miután kiszállunk a liftből a szobám kulcsát a tenyeremb nyomja, és elkísér a szobámig utána egyedül hagy.
Elképesztő milyen törődő férfi, és hogy mennyire makacs! Nincs mit tenni, megvárom míg felhozzák a kaját, utána pedig lefekszem. Tagadhatatlan, milyen kimerültnek érzem magam, mindeneggyes szédülés vagy ájulás után.
***
- Stella... Psszt... Stella! - ébredek meg egy női hangra.
- Rebecca? - nézek fel a vigyorgó lányra.
- Bocsi, hogy így rád török, de lassan ideje készülődni!
- Miért, mennyi már az idő? - kérdezem közben felülök.
- Már este hét óra.
- Mi? Miért nem szóltál hamarabb? - pattanok ki az ágyból.
- William nem engedte, hogy felébresszelek!
- Hogy mi van? - nézek rá értetlenül.
- Kijelentette, hogy senki ne zavarjon míg alszol, és csak most szólt hogy ébresszelek fel.
- Oké erről még beszélni fogok vele, de jobb ha azonnal elkészülök!
- Itt van a ruhád, és gondoltam szükséged lehet fehérneműre is, úgy hogy azt is vettem. Remélem tetszik a ruha! - mosolyog.
- Igen nagyon! Tetszik, hogy aranyszínű, és az anyaga is finom. Köszi! Azonnal felveszem, megcsinálom a hajam, és indulhatunk oké?
- Rendben, én addig megyek szólok Willnek, hogy készítse a kocsit! - feleli, és elmegy.
Hogy gondolta, ezt? Mivan ezzel a férfival? Nem vagyok a tulajdona, hogy megszabja mikor aludjak, és ébredjk fel! Még azt is eldönti mikor egyek! Nem kell, hogy ennyire törődjön velem, nem vagyok a barátnője! Kijelentettem tisztán, hogy nem vágyom kapcsolatra, és hogy csak barátok legyünk, erre ő még is olyan helyzetekbe hoz, hogy még megszólalni sem tudok! Dühös vagyok rá, és ezt meg is fogom mondani neki! Nincs hozzá joga! Viszont lehet, csak félt hogy mindig rosszul vagyok, és próbál vigyázni rám! Nem Stella! Ne gondolj ilyenekre, nem fogja a szíved meglágyítani! Nem!
Miután elkészülök lemegyek, ahol már William vár rám.
- Elképesztően gyönyörű vagy! - mosolyog rám, de én szúrós szemekkel sétálok el mellette, és kocsiba szállok.
Nem beszélek vele, egész úton. Folyamatosan bámul rám, és a többiek is érzik a köztünk lévő feszültséget, amit igazából én árasztok. Már biztosan sejti, hogy miért vagyok ennyire mérges rá, mert ahányszor rám néz mindig elmosolyodik, de ennyivel nem ússza meg.
Chris szemszöge
Végre megérkeztünk, de csak rossz emlékeim vannak ezzel a hellyel kapcsolatban is. Hiszen itt kezdődött minden, pontosabban a hotelben. Ott ismertem meg Kimberlyt, és ez hatalmas lavinát indított meg a a kapcsolatunkban Stellával. Semmit nem változott ez a hely. Fura, hogy egykor még az apámmal voltam itt, most pedig nélküle intézek mindent.
Josshal együtt felsétálok, a VIP részlegre, ahol az embereim várnak. Kicsit korábban érkeztünk, mivel még Diego sem ért ide, de nem gond. Ahogy leülünk, azonnal körbe vesznek a szebbnél szebb nők. Tálcán kínálják a hely legdrágább, és legfinomabb italait, amit elfogadok. Próbálnak a közelembe férkőzni, mellém ülni, egyikük azzal a veszélyes dologgal is megpróbálkozna, hogy az ölembe üljön, de a tekintemből észre veszik hogy nem vágyom egyikőjük kényeztetésére sem, így elmennek.
Én, csak az én szerelmem érintésére vágyom, az ő közelségére, csak is ő rá. Beszélni fogok minnél előbb vele, és minden áron visszaszerzem őt!