___________
1/4
[ 3301 ]
___________
"Basszameg, ember, meg is halhattam volna!" csendül fel az idegbeteg ordibálás, ahogy a srác felpattan és felállítja a biciklijét, aminek a hátsó kereke a földön marad. Ahogy meglátja, egyszerűen csak a földhöz vágja a kerékpárt, s bicegve megkerüli a kocsit. A pasi már éppen kiszáll a kormány mögül, mikor a srác már előtte is van, s megtörli véres kezét a felsőjében, mielőtt ismét kiabálni kezd.
"Mi a fasz nehéz abban, hogy az ember felnézzen a tükörbe, mielőtt elkezd tolatni? Basszameg, teljesen tönkrement a biciklim is, ember."
A férfi szólalna meg, mikor a srác éppen csak levegőt vesz, s folytatja is.
"Remélem a telefonom nem ment szarrá, mert hívom a rendőrséget."
"Ne!"
A srác felvont szemöldökkel néz fel a pasira, lefagyva mozdulat közben. "Már miért ne tenném? Elütött, basszameg!"
A pasi tesz egy óvatos lépést előre. "Nincsenek szemtanúk."
"Talán szemtanúk nincsenek. De kamera ahogy látom, igen," felnéz, az egyik közlekedési lámpa irányába. "Érdekes dolgokat rögzíthetett az utóbbi öt percből, nem gondolja?"
Izzadt tenyerét öltöny nadrágjába törli mielőtt közelebb hajolna. "Kapsz 300.000-et."
A srác felnevet. "Azt hiszi meg tud venni?"
"500.000."
"Rendben," s talán öt perc sem telik el, ahogy a nevére írt csekkel felkapja a biciklije megmaradt vázát, úgy sétálva el, mint aki pontosan tudta, hogy a csekkfüzet hol van az autóban. Mint aki pontosan tudta, hogy a kezdő ügyész úr melyik parkolóban szokott megállni, a szeretőjétől három tömbnyire.
Másfél háztömbbel alrébb megáll egy fekete Honda mellett. Előhalássza a kulcsot táskájából, s miután bedobja a biciklit a csomagtartóba, beül a kormány mögé. Táskáját az anyósülésre dobja, majd a könyöklőre támaszkodva áhajol a kesztyűtartóhoz, amit határozott mozdulattal nyit ki és azonnal félresöpörve néhány dolgot fog rá az orvosi alkoholra és egy csomag vattára. Visszacsapja a kesztyűtartót.
Jobb lábáról lerúgja a cipőt majd lábát felhúzza az ülésre maga előtt, hogy vessen egy pillantást térdére. Farmer rövidnadrágja nem szakadt ki sehol, annak ellenére mennyire élethű esést hajtott végre miután beszaladt a biciklivel a kocsi mögé. Lecsavarja az alkohol kupakját, és miután önt a vattára, felhorzsolt térdére nyomja azt. A maró érzés felszisszenésre készteti, de volt már ennél sokkal rosszabb is. Ezután következik bal tenyere, újabb vatta, újabb felszisszenés. A könyöklőt felhajtva vesz elő egy doboz sebtapaszt, amiből kivesz két nagyobb darabot, nagy műgonddal ragasztva le sebeit.
Az első alkalom véletlen volt. Changmin csupán rosszkor volt jó helyen, mikor megállt egy ház előtt a biciklijével, hogy felvegye a csörgő telefonját, s háttal állt a garázsnak. Neki tolattak a nyitott garázsból, a sofőr teljesen bepánikolt, abszolút félreértve Changmin reakcióit – aki körül teljesen forgott a világ, lehorzsolta az arcát a betonon, s minden aggodalmas kérdésre kérdéssel válaszolt. Fel sem fogta mi történt. Aztán egy csekk volt a farmer zsebében, ahogy a biciklit tolva elindult gyalog tovább, még mindig éppen csak felfogva a dolgokat.
Azóta van otthon hat biciklije amiket annyira szerelt szét, hogy egy nagyobb esés következtében valamennyire szétesnek – rájuk sem kell ülnie, elég határozottan földhöz vágni őket – és rengeteg apró horzsolás a bőre minden területén. Sosem került teljesen életveszélyes helyzetbe; minden célpontját megfigyeli, kiismeri a rutinjukat és a legfontosabb: a reakciómódjukat. Alkalmazkodik a személyiségükhöz, a megfelelő kommunikációt használja, s teljes egészében kifigyeli a legapróbb mozzanatuk jelentését is, hogy fel legyen készülve.
"Nem mondom el többször. Ha nem tudod kifizetni a lakbért a következő három napban, kénytelen leszel új albérletet keresni, Changmin."
"De-"
"Nem. Így is kaptál két plussz hetet, nem tehetem meg, hogy többet várok. Oldd meg valahogy!"
A hívás végét jelző három sípszó szakította félbe Changmin levegővételét a védekező könyörgése előtt. A telefont az anyósülésre dobta, két kezével frusztráltan hátratúrva haját. "Basszameg."
És kilépett Kim Sunwoo a kávézóból. Changmin figyelme azonnal rá terelődött. Következő célpontja fekete Adidas Spezialt, és a hozzá tartozó bemelegítő szettet viselte, kezében a drága kávéjával, amit minden reggel kilenc órakor ivott meg a kocsijában, úton az edzésére. A labdarúgó válogatott befutó sztárjátékosa volt, aki fél éve volt a csapat tagja, 12-es mezszámmal, a nyilvános edzéseken általában két-három gólos csatár, s pont annyira ügyetlen pályán kívül, hogy a média kedvelje, de talán jobban talpraesett, mert még egyetlen rossz pletyka sem terjedt el róla.
Changmin úgy érezte még időre lenne szüksége a terve kivitelezésére; s, hogy teljesen őszinte legyen, még nem is teljesen forrt ki a terve. Úgy érezte Kim Sunwoonak nem lenne elég egy egyszerű biciklis-tolatós-horzsolós incidenc, hanem valami komplexebb dolog kellene, de még nem ismerte annyira a személyiségét, hogy teljesen fel tudja építeni logikusan a tervet. Mert hiába tudta a rutinját, arról éppen csak körvonalas fogalma volt, hogy hogyan reagálna egy-egy hirtelen esetre, melynek megtörténésére kevés esély van. Sőt, inkább semmi.
De cselekednie kellett. Két napot adott magának, a harmadik napra már mindenképpen kellett az a pénz.
Az albérlete nem volt nagy szám; középkategória talán. Elég nagy volt egy embernek, kettőnek már talán kicsi lett volna. Vagy Changminnek volt sok cucca. Az ember kicsit beleveti magát a lakberendezésbe, mikor van pénze, felmond a munkahelyén, aztán hirtelen azon kapja magát, hogy mégsem engedhet meg magának mindent olyan könnyen. Egészen a következő adag pénzig, végül pedig teljesen a függőjévé válik a megszerzésének. Hiszen ez annyira könnyű, két hét alatt több pénzt keres így mint azelőtt két hónap alatt.
Tehát az egész lakása minimalista stílusban van berendezve, domináns szín a fekete, a fehér, a piros, elvétve néhány pasztell színnel egyes helyiségekben. Bekeretezett plakátok lógnak a falakon, egyszerű dekorációval, néhány szobanövénnyel, a konyhában fekete-fehér hexagon csempével, szobájában neoncsövekkel, a nappaliban pedig különös alakú magazin tartóval és olyan berendezéssel, amit az ember lakberendezési magazinokban lát. Szóval Changmin abszolút kitett magáért.
A gond ott kezdődött, hogy az utolsó két "áldozat" nem fizetett annyit, mint amennyire számított. Az a pénz elment a rezsire, kajára és az alapvető dolgokra, s már csak a lakbér felét tudta fedezni, amit hiába adott volna oda előlegben, úgy nem fogadták el. A főbérlője laza pasi volt, akivel könnyű volt üzletelni, de a felesége talán egy uzsorás és egy biztonsági őr per kidobó mércéje között mozgott. Egyszóval félelmetes nő volt, Changmin félt tőle.
Másnap Changmin napja egy nagyon gyors reggelivel kezdődik, s úgy dönt muszáj lesz felgyorsítania a tervét, így nem otthon kávézik, hanem szépen leparkol a BlackCat előtt, s bent beáll a sorba kávéért. Kilenc óra múlt tíz perccel, mikor Kim Sunwoo megérkezik, ő pedig három emberrel előtte áll a sorban, éppen sorra kerül mikor a fiatalabb megáll nem sokkal mögötte. Ahogy elkészül a rendelése, halkan megköszöni, maszkja mögött mosolyogva, s megigazítva fekete keretes napszemüvegét fordul meg, lassan indulva el a kijárat felé. Sunwoo ugyanúgy telefonozik mint minden alkalommal, szóval Changmin nyugodtan vállalja le, éppen annyira, hogy poharát kissé összenyomja, s pár csepp kávé csapódjon a focista fehér hosszú ujjú felsőjére a szívószálon keresztül. Sunwoo összerezzen, felnéz telefonjából, s mellkasához kap, egy időben Changmin sajnálkozó bocsánatkérésével.
"Semmi baj. Te jól vagy?" kérdezi aztán, mire Changmin elhallgat. Lassan bólint, a srác arcát elemezve. Nem érti. "Akkor jó," és vissza is tér a telefonjához, amin megnyitja a kamerát, s lecsekkolja mennyire tette tönkre a kávéfolt a felsőjét. Changmin elindul kifelé, séta közben a szívószálát rágcsálva, amin keresztül lassan issza a kávéját. Beül a parkoló szélén álló kocsijába.
Valami fura volt. Ahogy észrevette, Sunwoo egy forróvérű, hirtelen reagáló ember, most azonban elintézte az egészet egy érdeklődő jellegű kérdéssel és egy 'semmi baj'-jal? Nem, valami nem stimmelt, de Changminnek már nem állt rendelkezésére az a hat nap, mint ahogy eredetileg felvázolta a tervét gondolatban mikor kitűzte következőnek a focistát.
Új emberre már nem volt ideje. Már csak egy napja volt a döntésre.
Másnap a hangos tömeg veszi körül a lelátón, s hiába nincsenek annyira borzasztóan sokan az emberek, úgy kiabálnak és szurkolnak, mintha egy éles meccs lenne, nem pedig egy edzőmeccs a csapaton belül. Changmin csendben ül, az előtte lévő üres szék támlájára tett lábakkal, térdeire könyökölve figyeli, ahogy Sunwoot véletlenül kigáncsolja a csapattársa, aki jelen pillanatban ellene játszik. Sunwoo úgy pattan fel, mintha semmi sem történt volna, bemutat a másik srácnak, aztán a hátára csapva kocog el mellette, össze röhögnek.
Changmin lentebb húzva orrán napszemüvegét követi Sunwoot a lencséje fölött. Tíz perc múlva bokán rúgják. Felordít, földre esik, lekapja a stoplisát. A másik srác megáll fölötte, a kezét nyújtja, de Sunwoo nem fogadja el; az arcán fájdalom és düh tükröződik, de nem tér ki a sodrából. Changmin azt akarja, hogy ordibáljon, azt akarja, hogy menjen neki a srácnak. Mi a fasz baja van Kim Sunwoonak, amiért ilyen nyugodt?
Holnap a nap.
Vasárnap Sunwoo egy családi eseményen vesz részt, az egyik húga házától nem messze eső étteremben. Changmin véletlenül fedezte fel ezt az információt, nem akart vele semmit sem kezdeni, hiszen nem a magánéletüket akarta tönkretenni, csak egy kicsit le akart nyúlni a pénztárcájukból. Ez az eset kénytelen kelletlen más. Szóval miután végignézi hova parkol Sunwoo, a saját kocsijával megáll két utcával odébb, mielőtt kiszállna, hogy kiüljön egy kávézó teraszára, ahonnan tökéletesen látja az egyetlen bejáratot a parkolóba, ahonnan meg lehet közelíteni a focista fekete Honda Civic Type R-jét. Semmi szükség nincs arra, hogy kövesse, figyelje, minden léptét lássa. Az nem érdekli. Neki csak az utolsó előtti pillanatot kellett látnia, azt a pillanatot, mikor már csak néhány lépés van közte és a kocsi között.
Kér egy teát, mert valamit muszáj kérnie. A pincércsaj kedves, túl kedves. Changmin látja a fekete melltartóját a fehér feszülős rövid ujjú alatt, mikor túl mélyre hajolva teszi le elé a csészét, megkérdezve kér e még valami mást.
"500.000 wont," néz fel a csajra mosolyogva, kicsit közelebb hajolva hozzá.
A lány felnevet. "Azt én is. Nem kéne így bájolognom egy kis borravalóért," mosolyog rá keserédesen, s Changmin mondana valamit, de az egyik vendég hívja a pincérnőt, mire ő bólintva búcsúzik el Changmintől, felocsúdva a pillanatból. "Szólj, ha bármire szükséged van!"
Másfél órát ücsörög a kávézó teraszán; telefonál, valami játékkal játszik amit az ingyen wifin töltött le az első húsz perc után, mikor pedig mindkettőt megunja, újra átveszi fejben a teljesen átgondolatlan tervét, ami nagyobb eséllyel fullad kudarcba mint sikerül. Nem ismerte még ki annyira Kim Sunwoot, de másik emberrel már nem lett volna ideje elkezdeni foglalkozni. Nem is akart, maga sem tudta miért.
Harmadjára bassza el a tetrist egymás után zsinórban, mielőtt felnéz a telefonjából, s meglátja, ahogy várakozásának ürügye befordul az utcába. Teljesen feketében van; a vászon nadrágja és a converse, egyedül a halvány bordó ingje idéz fel egy kis színt. Érzelemmentesen sétál, Changmin tudja, hogy Hétfőn reggel négykor kezd az edzőteremben; nem mintha egy fél óra múlva már akkora jelentősége lenne majd ennek az információnak Changmin számára.
Feláll a székéből, a borravalót félig a csésze alá csúsztatja, hogy pont annyira szem előtt legyen, ha az ember nagyon figyel. Megigazítja magán a pólóját, törött képernyős telefonját az oldal zsebébe teszi és sóhajtva lépked le a lépcsőkön.
Szóval ennek össze kell jönnie.
Sunwoo beszáll a kocsiba, Changmin ujjait ropogtatva érkezik meg a parkoló bejáratához, szétnéz. Tudja, hogy két kamera van; az egyik működik de a másik irányba néz, a másik pedig tíz percenként két percre leáll. Egy perce van addig. Sunwoo tökéletesen időzített, Changmin majdnem elmosolyodik, kényszeresen.
Lelép a járdáról, elindul a parkolóban, kilépve az autósor mögé. Félig takarásban van. Izgul. Sohasem szokott izgulni. Kurvára izgul.
Hallja a motor hangját, hallja ahogy Sunwoo megszólal a kocsiban, de nem tudja kivenni mit mond. Szokott magában beszélni, amikor ideges vagy frusztrált vagy fáradt. Changmin reméli, hogy a legutolsó. Reméli, hogy nem lesz energiája vitatkozni és kifizeti majd otthagyja. Reméli, hogy totál feleslegesen izgul.
Tolat, Changmin kilép az autó mögé.
Elveszti az egyensúlyát, földre zuhan, égeti a beton a bokáját. Basszameg. Égeti a beton a bokáját, vérzik. Felkiált, lassan megmozdítja a lábát. Bokájától egészen vádlija közepéig horzsolás húzódik, de nem vészes, a vére nem ömlik, éppen csak a bőre felszíne karcolódott meg és felszakadt az egyik sebe.
Sunwoo nem száll ki a kocsiból.
"Nem láttad, hogy tolatok, ember?" kiált ki neki az autó ablakából. "Mi a faszt csinálsz a parkoló közepén?"
Changmin eltátja a száját.
"Komolyan mondom, ha nem mész az útból, újra elkezdek tolatni..."
Szóval most nem fáradt volt, hanem ideges. Kurva életbe. Szóval impró.
"Úristen, Kim Sunwoo? A koreai válogatott Kim Sunwooja ütött el?" hangjában meglepettség, ahogy elkezd közelebb csúszni a kocsihoz a betonon, lassan. "Te jó ég, micsoda megtiszteltetés!"
Sunwoo hallhatóan felsóhajt. Changmin tudja, hogy látja mit csinál.
"Oldalra csúszkálj inkább, ne előre."
"Úristen, muszáj indítanom egy liveot, hát nem fogják elhinni mi történt velem!" folytatja Changmin egyre izgatottabban, zsebéhez kapva. "Jézusom, ez az életem egyik legnagyobb csodája, mindenkivel meg kell osztanom."
Az ajtó hirtelen nyílása és csapódása szakítja félbe Changmin fecsegését, és már ott is áll előtte Sunwoo, akire nagy szemekkel néz fel.
"Mit gondolsz mit csinálsz!?" kérdezi tőle a fiatalabb.
"Nem tudom, éppen el lettem ütve."
"Mi a faszt csináltál a kocsim mögött, mikor nyilvánvalóan tolatni készültem?"
"Szerintem nem volt annyira nyilvánvaló irányjelző nélkül, és most, hogy így beszélünk róla, erős késztetést kaptam arra, hogy felhívjam a rendőrséget," felnéz a kamera irányába, ami azóta már veszi őket. Changmin véres lábbal ül Sunwoo kocsija mögött, srégen a kamera felé fordulva, hogy minden jól látszódjon. Sunwoo követi a tekintetét, idegesen hátratúrja haját, mielőtt megszólal.
"A kurva élet sem fog neked hinni."
"Meglátjuk," kezdi el tárcsázni a rendőrséget, s a füléhez emeli a telefonját, mikor az elkezd kicsörögni. "Kihangosítsam, hogy halld te is, Mr. Sztárjátékos? Kihangosítom neked, jól van."
Egymás szemébe néznek, mikor a kicsengés megszűnik, s mindkettejük fülének tisztán hallhatóan beleszólnak a telefonba. "112, miben segíthetek?"
Sunwoo hirtelen mozdul, felcsendül a hívás végét jelző sípszó, Changmin pedig egy erős tartást érez meg felkarján, ahogy felhúzza a betonról. Az anyósülésen ül. Sunwoo beül a kormány mögé, benyomja a központi zárat, de nem indulnak sehova.
"Mi volt ez?"
"Láttam, hogy kiléptél elém és megvártad, hogy tolatni kezdjek."
Changmin hangtalanul levegő után kap. Mi a fasz.
"Szóval vagy elmagyarázod mi volt ez vagy szépen elkocsikázunk a rendőrségre, ahol együtt megnézzük a fedélzeti kamera nagyon érdekes tartalmát."
Changmin szíve a torkában dobog.
"Oh, akkor mehetünk is," ismét hirtelen mozdulattal kifordul a kocsival, s már el is hagyják a parkolót, mikor ismét megszólal, Changmin hangját utánozva; "Nem szeretnél indítani egy liveot? Nem hinnék el mi történt veled!"
Changmin úgy érzi nem kap levegőt. Fogalma sincs mi történik. Soha nem történt még ilyen, senki sem reagált még így. Sunwoo nyugodtsága valóban csak az emberek és a média számára kialakított valótlan kép lett volna? Changmin nem gondolta, hogy mikor elkönyvelte magában, hogy nem stimmel valami, akkor ennyire beletrafált.
"Meg tudom magyarázni," nyögi ki hirtelen, tudtán kívül.
"Arra kíváncsi leszek..."
"Álljunk félre."
Sunwoo oldalról rásandít, de tartja az irányt.
"Ah oké, oké akkor ne. Én csak—"
"Ha azért tetted, hogy elbaszd a karrierem és bírósági ügy legyen belőle, akkor a második felével egészen jól haladsz. Ki küldött?"
"Senki"
"Igazat mondj!"
"Igazat mondok! Nem küldött senki. Magamnak dolgozom! Kérlek, lassíts, hányni fogok!"
Sunwoo talán észre sem vette addig mennyire szorítja a kormányt, s hogy egyre lentebb nyomja a gázpedált, de Changmin nagyra nyílt szemekkel lapul mellette az ülésbe, két kézzel szorítva a biztonsági övet mellkasa előtt.
Még mindig nem lassulnak. "Hyunju szedett össze?"
"Azt sem tudom ki a fasz az, ember! Lassíts! Esküszöm elmondok mindent, de tényleg hányni fogok!" kiált fel Changmin, hangja egyre magasabb a pániktól. Komolyan hihetetlen, hogy egy ilyen kölyök miatt van halálfélelme először mióta ezt csinálja.
Mintha lassulni kezdenének, de Changmin már nem bízik az érzékeiben. Fogalma sincs arról, hogy hol vannak, de nem lehetnek annyira messze a kiindulópontjuktól.
"Hallgatom."
"Ebből élek, oké? Feltörekvő, kisebb-ismeretségi körű emberekkel kerülök balesetbe, hogy lefizessenek a hallgatásomért. Ennyi. Nem tudom ki az a Hyunju és miért akarna téged a bíróságra juttatni, de nekem tényleg kurvára semmi közöm hozzá! Esküszöm! Azt sem tudtam, hogy te létezel, egészen egy héttel ezelőttig!"
Sunwoo nem tűnik lenyűgözöttnek, de már valóban lassabban mennek a kocsival. Úgy tűnik, mintha gondolkodna valamin.
"Honnan tudtad, hogy ma itt leszek?"
Changmin szemöldökei összeszaladnak.
"Bármit kiderítek."
"Akkor..." Sunwoo saját mondatát hagyja félbe, Changmin pedig el sem hiszi merre megy a beszélgetés. Ha jól gondolja.
"Hyunjuról is, igen."
Sunwoo bólint, lassan. A kezei ellazulnak a kormányon, leengedi vállait és végre hátradől. Changmin meg akar fulladni, olyan száraz a torka. Először fuccsolt be a terve, nem is akárhogy.
"Kérdezni fogok, válaszolj."
Changmin némán bólint.
"Jól van. Mióta figyelsz?"
"Hat napja."
"Miért?"
"Mit miért?"
"Miért választottál ki?" Changmin látja, hogy Sunwoo sem találta értelmesnek a saját kérdését, de nem tudta máshogy megfogalmazni.
"Feltörekvő vagy. Abba a kategóriába tartozol, akinek a karriere ezen fázisában bármilyen apró műhiba tönkre tudná tenni az életét."
"Hanyadik vagyok?"
Changmin lefagy. Fogalma sincs. Nem számolja. Számolnia kellene? Egy pillanatra összevonja szemöldökeit, felvonja őket, majd nagyra nyílt szemekkel bámul maga elé. Fogalma sincs.
"Nem mondod komolyan..." pillant rá Sunwoo.
"Te tudod hány gólt rúgtál három év alatt összesen? Edzést és baráti meccset beleszámítva?"
"Három éve csinálod?"
"Három éve jelent meg először a neved nevesebb cikkben."
"Szóval három éve sodrod veszélybe más emberek és saját magad életét."
"A sajátomat nem."
Sunwoo felvonja egyik szemöldökét. "Nem úgy tűnsz, mint aki jól van. A mentálisan rendben lévő emberek nem üttetik el magukat pénzért."
"Mit akarsz?"
A fiatalabb elhallgat. Mintha vacillálna.
"Juttattál már bárkit is börtönbe?"
"Micsoda?"
Changmin el sem hitte, de a hallgatásáért cserébe valóban kapott egy csekket Kim Sunwootól. Habár teljesen más indokból. Mert Sunwoo azt akarja, hogy egy hét alatt legyen egy terve Son Hyunju ellen. Naponkénti jelentéssel, beszámolóval, csendben, biztosan, hatásosan. A végén teljes összeget kap, ha sikerül a terv. Alig hitt a füleinek, mikor Sunwoo ezt közölte vele, a csekk írása közben, már ismét a parkolóban állva.
Ki a franc gondolta volna ezt.
"Tudni sem akarom honnan szerezted ezt a pénzt három nap alatt," írja alá az egyik papírt Changmin főbérlője, miszerint kifizette a bérleti díjat.
Changmin megrázza a fejét. "Nem öltem meg senkit."
"Engem fogsz, a stresszel, ha nem szeded össze magad. Komolyan, Changmin, mikor húsz perce felhívtál, hogy megvan a pénz, tudok e gézt adni mikor hozod, azt hittem szívrohamot kapok."
"Mondtam, hogy csak félreléptem a betonon, semmi gáz nem történt," kezdi ismét. "A gyógyszertár nem volt nyitva a sarkon." Azt nem mondja el, hogy az utolsó tíz percben esett be a bankba beváltani a csekket, ahol az emberek kissé meglepődtek, mikor kisebb vértócsát hagyott maga után a lába mellett mikor felállt – de illedelmesen visszafordult és feltörölte papírzsepivel.
A főbérlője megrázza a fejét, aggodalmas pillantással nézve végig rajta. Aztán sóhajt egyet és elkezdi összerendezni a papírokat. "Vigyázz magadra."
☀︎☀︎☀︎
Son Hyunju, sportmenedzser, 36 éves, erőszakos, elutasíthatatlan férfi. Ennyi információt kapott Changmin Sunwootól. Egy hetet adok. Persze.
Egyébként a pasinak meglehetősen taszító megjelenése van; nem feltétlenül a külsejével van baj, hanem a kisugárzásával. Mert hogy már az első nap két embert szégyenített meg, hármat kiabált le és úgy néz az előtte elsétáló attraktívabb emberekre, mint kiéhezett medve egy szépen becsomagolt üveg mézre, aminek egyetlen tiszta célja az ő éhségének csökkentése.
Changmin egyébként nem tudta mit tett Sunwoo ellen amiért börtönbe kellett juttatnia, vagy éppen Sunwoo mit tett ellene amiért azt hitte ő küldte Changmint. Nem is érdekelte annyira; ő csak kapott egy jól fizető munkát amit gondolkodás nélkül elvállalt. Arról nem is beszélve, hogy egyébként mikor ismét a parkolóban voltak és Sunwoo közelebb hajolt hozzá, Changmin tekintete pedig maga sem tudja miért, de végig cikázott az állkapcsától az ingje harmadik gombjáig, majd rögtön le a combjáig — késztetést érzett arra, hogy kicsatolja Sunwoo övét és úgy nézzen fel közben a szemébe, mint aki még sohasem csinált ilyet.
Egyébként ez csak a pillanat heve volt, el is múlt azóta.
——
:'))))
Bármilyen vélemény, gondolat meg van becsülve, vágjatok hozzám bármit ami eszetekbe jut!:D