Álmaim nyara

6. rész Az ájulás szép oldala

-Csak enyhe agyrázkódás.
-Mikor lesz rendben? Sokáig kell itt maradnia?
-Csak egy napot, az semmiség! Ne aggódjanak, minden rendben van...
A fülem csengett. Halk mondatfoszlányokat hallottam csupán, amik mintha egy alagút végéből szólnának. Hatalmas erőt vettem magamon és kinyitottam a szememet. Iszonyú világosság csapott a retinámba. Sűrűn pislogva néztem körül. Egy csupa fehér szobában voltam. Rajtam kívül három elmosódott alak: egy nő és két férfi. A nő rögtön odaszaladt hozzám.
-Felébredt!-Sikkantotta izgatottan.-Kicsim, itt vagyok, semmi baj!
-Anya?-Dadogtam rekedt hangon.
-Igen! Én vagyok!-Ujjongott anya.-Minden rendben van!
-Hol vagyok...-Aztán leesett.-Ez egy kórházi szoba?!-Gyorsan felültem, de a fejembe nyilallt valami, ezért visszaszédültem a párnámra.
-Igen kincsem, de semmi baj! Emlékszel a kosárpályára..?
Halványan derengett a felém száguldó narancssárga, kőkemény golyó...Bizonyára elájultam azután. Már apa is ott volt az ágyam mellett.
-Na lám, minden rendben!-Szólalt meg a doktor úr.-Azt hiszem magukra hagyom önöket!-Majd fehér köpenyében kisuhogott az ajtón.
  -Azt hiszem elájultam.-Motyogtam.
  -Igen igen!-Ragadta meg a kezem reménykedve anya.-Anna hívott minket, Lucas pedig a mentőket. Behoztak és megállapították, hogy enyhe agyrázkódásod van. De semmi baj, nagyon enyhe, ha fekszel és sötétben vagy, pár nap alatt rendben leszel!
   Realizáltam az elhangzottakat. Újra és újra, se ott leakadtam, hogy Lucas hívta ki a mentőket.
  -Drágám, minden rendben?-Szólt anya.
  -Mi..? Ööö persze! Anya, légyszi hoznátok nekem egy pohár vizet..?
  -Hát persze kincsem, bármit!
  -Akarod hogy apa itt maradjak?-Kérdezte apa.
  -Nem kell köszi! Kicsit pihennék!
  -Rendben, de ha szükséged van ránk, csak szólj!
  -Oké!
   Fáradtan húztam magamra a paplanom. Kicsit fáztam. „Hogy történhetett velem ilyen? Jesszus, kimegyek egyet sétálni és máris kórházban kötök ki...Ez nem valami jó!"
   Kopogtattak. Gyengén elkiáltottam magam:
  -Gyere!
   Egy fiú lépett be az ajtón.