Három teljes év. Három teljes éve, hogy szó szerint elmenekültem New Yorkból. A sebek amiket szereztem, még most sem gyógyultak be. Talán nem is fognak, főleg amiket Chris okozott nekem. Három éve, hogy ott hagyott a kórházban, és szó nélkül eltűnt az életemből. Három teljes évig a nagyimnál éltem, elmenekülve minden, és mindenki elől. A farmon minden annyira jó, még a levegő is másabb vidéken. Úgy érzem tiszta lappal kezdhetem az életem. A repülőgépen ülve ezen gondolkodom. Érett nővé váltam, megváltoztam. Már nem az a régi a Stella vagyok aki voltam. Azon a napon megtanultam, hogy bízni senkiben sem szabad, mert amikor nem számítol rá, akkor törnek össze.
Végre megérkeztem. Jó érzés visza térni a rossz emlékek ellenére. Itt van családom, a barátnőm, aki már megszállotként várja az érkezésem.
Ahogy besétalok a reptére, már messziről látom a hatalmas táblát amin óriási betűkkel van ki írva ÜDV ITTHON!
Mosolyogva sétálok Ryen felé, és hosszasan megölelem, azután kocsiba szállunk, és elindulunk haza felé.
- Tudod anyukádnak már nagyon hiányoztál! - néz rám mosolyogva. - Három év nem kis idő!
- Igen tudom! De úgy érzem kelett ez a kis idő ahhoz, hogy helyre tegyem magam fejben, és lélekben is!
- És... Hogy vagy?
- Jól! - felelem egyszerűen. - És ti hogy vagytok,? Anya hogy érzi magát? - terelem a szót.
- Nagyon jól van! Igaz még fáradt kicsit, de ahhoz képest jól van! - válaszol mosolyogva.
Alig várom azt a pillanatot, hogy haza érjünk. Ryen, és anya már két éve hogy összeköltöztek. Milyen jó érzés lesz újra a régi falak között élni, a régi szobámban pihenni. Alig várom, hogy végre láthassam anyát.
Ahogy belépek az ajtón... Úgy érzem mintha vissza mennék az időben. Minden emlék eláraszt jó, és rossz egyaránt. Ahogy meglátom anyát azonnal a nyakába ugrom, és szorosan megölelem. Magamba szippantom finom illatát, ami semmit sem változott.
- Istenem Stella! Kész érett nővé váltál! Még gyönyörűbb vagy! Nagyon hiányzoltál kincsem! Üdv újra itthon.
- Te is nagyon hiányoztál nekem! És sajnálom, hogy magadra hagytalak csak...
- Ne mondj semmit! A múlt, az múlt! A lényeg hogy most itt vagy, más nem számít. Végre... Együtt az egész család! - mosolyog rám.
- És... Ő hol van? Megnézhetem?
- Gyere csak nyugodtan! - válaszolja, és felkísér az emeletre.
Ahogy belépek a szobába, majdnem hogy elolvadok. A falak világos rózsaszínben pompáznak, mindenhol plüss macik, és játékok. Beljebb sétálok a baba ágyhoz, és végre meglátom őt. Rózsaszín, cicamintás kezeslábasban szunyókál. Csöppnyi keze közé furakodom kisujjamal. Annyira puha, annyira cuki, annyira babás.
- Nővér lettem! - suttogom anyára mosolyogva. - Isten hozott Hannah!
- Helyesbítek! Hannah Stella! - vigyorog rám anya.
- Ez komoly? Az én nevemet is kapta?
- És képzeld csak, Ryen ragaszkodott hozzá! Az ő ötlete volt!
- Elképesztően gyönyörű baba! Annyira sajnálom, hogy nem voltam melletted! Itt lett volna a helyem!
- Ne csináld ezt Stella! Ne okold magad semmiért! Itt vagy velünk, most már egésznek érzem magam! Csak te hiányzoltál! - fogja meg kezem. - Nézd csak ébredezik! - veszi fel anya ölébe.
- Istenem milyen cuki! Azok a pici ujjacskák, és az orra is! Imádni való. És az illata... - dörgölöm orrom a pici lábacskaihoz. - Mint a vattacukor! - puszilom meg kézfejét.
- Egy három kilós vattacukor! - nevet fel anya.
- Örülök, hogy ilyen boldog vagy! - nézek csillogó szemeibe. - Örülök, hogy boldog életet élsz!
- Csak akkor lehetek igazán boldog ha te is velem vagy! - válaszolja.
- Nah elég legyen a pityergésből! - lép elő Ryen. - Írany ebédelni!
- Azta! Te tudsz főzni? - kérdezek rá gúnyosan.
- Mi az hogy! Egy szakács mester zseni vagyok! - feleli határozottan.
- Akkor mindenképp muszáj megkóstolnom! - nevetek rá, és lesétalunk együtt a konyhába. Ebéd közben minden olyan jó. Boldog vagyok, hogy anya ilyen életet él. Született egy húgom, aki mindennél fontosabb nekem. Muszáj volt visszajönöm. Nem síránkozhatok folyton. Itt van rám szükség!
- Ohh ki lehet az ilyenkor? - szólal meg anya a csengő hallatán.
- Ti csak egyetek tovább, majd megnézem! - válaszolom, és elindulok az ajtó felé. Csak ne ő legyen! Csak ne ő legyen! Kérlek Istenem!
- Csajsziii! - ugrik rám Emily, és szépen mind a ketten a földön ladolunk.
- Auhh! - nevetek fel.
- Végre hogy itt vagy! Annyira hiányoztál! - fekszik tovább rajtam.
- Te is nagyon hiányoztál nekem!
- Megyünk shoppingolni? Légyszí? - néz rám boci szemekkel.
Semmit nem változott ugyanaz az a vicces és törődő lány aki volt, talán csak még dilisebb lett.
- Ha meghívsz egy fagyira! - vigyorgog rá.
- Naná hogy! Elmehetnénk úszni is? Tudod... Nyár van... Nagyon sok mindent be kell pótolnunk!
- Van egy olyan érzésem, hogy a régi binikim már nem lesz jó! - nevetek fel hangosan.
- Ti mit csináltok? - néz ránk anya érdeklődve, mivel még mindig egymáson fekve beszélgetünk.
- Csak bepótoljuk a régi beszélgetéseinket! - segít fel Em.
- Ha nem gond, elrabolnám a lányát... mármint nem komolyan! - dadogja, félig vigyorgva.
- Csak óvatosan! - kiált utánunk anya.
- Azta, ez a tiéd? - nézek az előttem lévő, hófehér Audira.
- Igen! - válaszolja büszkén.
- Azt hiszem... Ideje nekem is levizsgáznom!
- Tényleg? - néz rám gúnyosan, és elindulunk a városba vezető úton. - Szóval - kezdi.
- Hogy vagy? Jah, és ne próbáld meg beadni azt a süket dumát, hogy jól vagy!
- Pedig tényleg jól vagyok! - válaszolom, ő pedig sóhajtozva megforgatja szemeit.
- Találkoztatok már? - kérdezi.
- Nem, és nem is akarok!
- Megtudtam, az igazat... Hogy ő valójában kicsoda, és hogy mi történt veled!
Nem csodálkozom, hogy megtudta. Előbb utóbb úgy is rájött volna.
- És, hogyan jöttél rá?
- Úgy hogy egy szép nap átmentem Chrishez, mivel Maxet kerestem, és tudtam hogy ott van. Szóval átmentem, és amikor beléptem a házba, nagyon sok öltönyös faszi volt a házba, mindenkinél fegyverek stb... Képzelheted, hogy néztek rám. - nevet fel hangosan. - De tudod... Nagyon gáz, hogy anyukád nem tudja az igazat! Egyáltalán nem fer!
- Tudom, de az ő biztonságba érdekében, és most már Hannah érdekében is jobb ha nem tud semmit!
- Beleszerettél egy maffiavezérbe! - csóvalja a fejét.
- Csak szerettem! - szözegem le. - Nem bocsájtok meg neki! Az ő hazugságai miatt, majdnem meghaltam, és nézd a karjaim! Az a hülye ribanc! Ezeket a hegeket örökké hordozni fogom. Mindig emlékezni fogok rá, bárhol is legyek az életben! - sóhajtozok.
- Ne úgy gondolj rá mint egy rossz emlékre! Gondolj rá úgy, hogy egy erős nő vagy aki túl élte azt a sok sok rosszat, ami a múltban történt. Gondolj rá, úgy hogy egy harcos vagy! - biztat mosolyogva.
- Igazad van! Legyen ez az én elmékeztetőm, hogy történjék bármi sohasem fogom feladni! Köszi! - mosolygok vissza.
- Szóval mehetünk shoppingolni? - kérdezi izgatottan.
- Előtte... Szeretnék elmenni valahova ha nem gond!
- Persze menjünk csak ahová szeretnéd!
***
- Biztos ezt akarod? - kérdezi már ötödjére Emily.
- Igen, kell az újítás!
- Szóval marad ez a szín? - kérdezi a fodrász.
- Igen! Szerintem jól fog állni ez a hamvas szőke ombre!
- Szerintem is! - biztat a férfi mosolyogva.
- Jah, és szeretnék a hosszából is vágatni!
- És mennyire gondoltál?
- Amíg távol voltam túl sokat nőtt... Szóval azt hiszem a felét!
- Stella ne már! - kap a fejéhez Em.
- Miért is? - kérdezem érdeklődve.
- Hát mert... Basszus! Szinte a feneked is eltakarja... Te meg... Majdnem hogy a válladig fog érni! - mutogat hülyén a hajamra.
- De csak majdnem! - vigyorgok rá. - Csináljuk! - dörzsölöm össze a tenyerem.
- Redben, ahogy szeretnéd! - feleli Isaac akinek most már a nevét is tudom.
Nem akartam látni, miközben csinálja szóval letakartattam a tükört. El kell tüntetnem mindent ami a múltra emlékeztet. Legyen ez az első amin változtatok!
Hallom az olló hangját, látom ahogy húllik a földre a sok sok haj, és érzem hogy minden centivel könnyebb a lelkem.
Nem hagyom magam újabb csapdába esni. Nem leszek olyan mint régen! A családomra kell koncentrálnom.
A húgomra! Vissza akartam jönni mindenképpen, hiszen ők itt vannak nekem, és támogatnak mindenben elsősorban a munkámban. Anya elintézte, hogy felvegyenek a városban lévő legjobb könyvkiadóhoz. Megérte elvégezni az iskolát. Most meg lesz a gyümölcse.
- Itt az idő! - néz rám mosolyogca Isaac, és lerántja a fehér lepelt a tükörről.
- Imádom! - kezdem el fogdosni, és egy kicsit megrázom. - Nah mit gondolsz? - fordulok Em felé, aki tátott szájjal néz rám.
- Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom... De kibaszott dögös lett!
- Igen! Én is így gondolom! - nézek újra elégedetten a tükörbe.
Miután megköszöntem a csodaszép új frizurám, elmentünk a legközelebbi plázába. Jó érzés újra Emilyvel lenni. Jó érzés beszélgetni, és nevetni. Hiányoztak ezek a pillanatok. Még mindig Maxel van, és titkon kicsit irigylem is, mert ő egy normális kapcsolatban van még három év után is, míg én a sebeimet próbáltam begyógyitani mindenféle értelemben.
***
- Azt hiszem ma már nem fogunk elmenni pancsolni! - néz mobiljára Em.
- Már olyan késő lenne? - kérdezem.
- Igen már hat óra! Van egy ötletem! - mosolyog ördögien.
- Ugye tudod... hogy félek mikor így nézel rám? - kapok be egy újabb sült krumplit.
- Ma este muszáj bulizni. Meg kell ünnepelni, hogy visszajöttél!
- Hűha! És még is hová mennél?
- A legújabb Night Cluba ami hivatalosan ma fogja megnyitni kapuit, és oda vonz minden fiatalt a környéken. - hajol hozzám közel.
- Legyen!
- Ez komoly? - néz rám megdöbbenve.
- Igen! Már nem az a félős Stella vagyok aki régen. Érett felnőtt nő vagyok! Bulizzunk! - nézek rá pimaszul.
- Tetszik ez az új Stella! - korytol poharába. Induljunk is készülődni!
- Menjünk! - bólogatok.
Egyértelműen Emilynél készülődnünk. Szokásunkhoz híven zenét kapcsolunk, és az új ruháinkból kezdünk válogatni.
- Max is jönni fog?
- Igen. Eleve ő fog elvinni is minket! Szerinted ki hoz haza, ha ma full részegre iszom magam? - nevet rám.
- Tudod... Semmit sem változtál! - mosolygok szerényen. - Ugyanaz az életteli lány vagy, akit megismertem! Hiányoztál!
- Ohh csajsziii! - karol a nyakamba hátulról. - Te is nekem nagyon nagyon!
- Szerinted... Tudja már, hogy visszajöttem? - kérdezem idegesen.
- Szerintem még nem! Hidd el olyan elfoglalt, hogy még pislogni sincs ideje! - válaszolja gúnyosan.
- Csak tudod... Át vette az apja helyét, és ő most egy maffiavezér! Az egész város az övé, ha akar egy szempillantás alatt megtalálhat, és...
- És nyugi! Oké? - feleli, és velem szemben leül. - Figyelj Stella, ne aggódj rendben! Szétrugom azt a kibaszott seggét, ha csak egy újjal is hozzád mer érni! A ma este rólad szól, és nem szeretném ha bármi elrontaná a kedved, pláne meg ő! Jól fogjuk érezni magunkat, és ennyi! Ez jár neked! - néz a szemeimbe elszánt tekintettel biztatóan.
- Igen igazad van! Ez a mi esténk, és senki sem ronthatja el! - válaszolok határozottan.
- Nah gyerünk, és vedd fel a legszexibb rucit amit választottál! - dobja rám az összes ruhám.
Mi is lenne velem nélküle! Hiszen ő mindig is mellettem volt. Csak remélem, hogy nem lesz ott! De igaza lehet Emilynek, talán nincs ideje ilyen aprósággal foglalkoznia, mint én, és amúgy is... Miért is keresne? Hiszen már semmi sincs köztünk!