A második fontos esemény a szilveszter volt, amit már otthon akartunk tölteni, de az élet közbe szólt. De szerintem az egész történetet nem két szóban kéne elmesélni.
Kezdjük ott, hogy Alexnél ültünk, és a telefonommal babráltam. Ritkán szoktam ilyet csinálni, de ma új zenék kerültek rá, így inkább
-Amúgy milyen menő lett volna ha Reni itt szül meg- szólalt meg Alex.
-De miért?- néztem rá értetlenül.
-Akkor babázhattunk volna, x ideig- forgatta meg a szemét.
-Te babázni akarsz?- meredt rá Isa.- How long have you not defend yourself during sex?- lett egyre idegesebb.
-Maybe since two months- nézett a rántottájára a srác.
-And me!- kiáltotta el magát. - You didn't want to ask me?!
-Isa please, chill- tette a srác a lány vállára a kezét.
-A hate you Alex. I hate you- ordibált és kiment a lakásból.
A srác a székre roskadt és kezébe temette a kezét. Nem teljesen értettem a beszélgetést, de pár momentumot ki tudtam venni belőle. Pontosan éreztem, hogy Isa mit érezhet, hogy egy esetleges terhesség mire utalhat, és nem engedhettem hogy így menjen el. Így én is felpattantam, és utána mentem. Persze az ajtóban Cortezzel futottam össze aki nem értette a helyzetet.
-Hova ment Isa?
-Szerintem a lakására, de miért....
-Szerinted még elérem őt?
-Szerintem igen- mondta, és én egyből elindultam.-Reni miért? - kiáltotta utánam.
Azt hiszem ilyen gyorsan még nem sprinteltem a terhességem alatt mint most, de a lényeg hogy elértem azt a lányt, akit alig két napja ismertem.
-Isa- kiáltottam utána.
-Reni kérlek hagyj békén- mondtam miközben hátra se fordult.
-Isa, basszus én tudom mit érzel. Ne legyél ez a senki nem ért engem.
A lány hirtelen lelassított és a mellett lévő drogériába kanyarodott. Én nem mentem be, hanem kint vártam mert tudtam hogy gyorsan végez. És milyen igazam is volt. A lány idegesen ment tovább, és én egyből mellé szegődtem.
-Nézd tudom nem ismerjük egymást nagyon régóta, de most én vagyok aki a legjobban tudja, hogy mit érzel. Basszus 16 éves vagyok, és még 16 évesen leszek anya is.
-Nem biztos hogy gyerekem lesz- hárított.
-De mi van ha lesz? El fogod vetetni.
-Nem tudom- rázta meg a fejét, miközben belépett egy tömbházba.
-Emlékszem amikor azt mondtam, hogy hosszú és érdekes történet- szólaltam meg, miközben beléptük a liftbe, és vártunk.
-Igen- bólintott.
-Nem Cortez a gyerekem igazi apja. A volt párom tette ezt velem, aki - és itt nyeltem egy nagyot -megerőszakolt.
Nem mondott semmit, csak maga elé meredt, és ment a lakásához.
-Én se akartam Regit, de most örülök hogy itt lesz- oldottam a feszültséget. -Bár nehéz éveink jönnek, de ő hozott még jobban össze Cortezzel. Azt hiszem ha olyan emberrel vállaltok aki a nagy ő, akkor nem lesz probléma.
Nem feleltem semmit, még mindig valamilyen szinten az Alex által mondott dolgok hatása alatt volt, és csak a tesztet szorongatta.
-Szerinted terhes vagyok?
-Azt csak ez tudhatja- mutattam a szerkentyűra.-De a legfőbb kérdés, akarod majd a gyereket.
-Nem tudom- halt el a hangja, és bement a mosdóba.
Azt hittem boldogan fog kijönni, mert a két hónap hosszú idő, és ha nem védekeztek, de nem. A lány a vállamra borult, és úgy sírt. Tudtam, hogy nincs rajta csík. Nem tudom honnan, de csak tudtam.
***
-Örültem hogy megismerhettelek Reni- ölelt át Isa a reptéren.- És köszönöm.
-Nincs mit- mondta, miközben elváltunk.
-Bye bro- szólalt meg Isával egyidőben Cortez, és kezet fogott Alexxel.
-Bye- mosolygott rá Alex. -Viszlát Reni- fordult felém. -Szintén örültem a találkozásnak. És kérlek, ne Regi legyen a lányotok neve, hanem Alexa.
-Alexa- nevettem el magam.- Antai-Kelemen Alexa.
-Antai-Kelemen?- lepődött meg.-Egyenlőre semmi köze sincs Corteznek a gyerekhez.
-Háát- húztam el a számat, és oda tartottam a kezem.
-Oh gratulálok- örvendezett a lány.
-De mennünk kell, mert lekéssük....- kezdte volna Corrtez amikor megszólalt a hangos bemondó.
Nem nagyon értettem, hogy mit mond, de azt kivettem hogy a járatunkról beszél.
-Mit mond- súgtam oda Corteznek magyarul.
-Késik- felelte idegesen.
-Kb mennyit?- lettem én is egyre feszültebb.
-3 órát. A havat lapátolják, ezért nem fogjuk elérni a Londoni csatlakozást.
-Akkor nem fogunk haza érni.
-Egyszer igen- mondta higgadtan. -De nem szilveszterre.
Imádtam Cortezt ilyen téren, mert nem uralkodik el rajta a pánik ilyen esetekben, hanem higgadtan közli. Úgy lennék Cortez ilyenkor.
Szóval mindenkit felhívogattunk, hogy később érünk haza és valószínűleg nem a várt időre. És hát elkezdtünk várni. Persze én ideges voltam, de Cortez zenét a fülébe dugva hátra dőlve várt. Lehet nekem is ezt kellett volna tennem, de nem tudtam. Fórumokat olvasgattam, azaz mindenféle bulváron nyammogtam, amikor is megláttam hogy nem csak itt hanem Londonban is a havat lapátolják. Azaz kb 2 éve sehol nem volt ekkora hó, és most azon ügyködnek, hogy ezt eltakarítsák. Így hát higgadtabban vártam az idő múlását.
***
És ahogy sejtettem.... Azaz miután elolvastam a híreket sejtettem, december 30-án este kilenc órakor megérkeztünk a magyar székesfővárosba, Budapestre. Szerencsére Cortez nagyszülei jól lereagálták a dolgokat, és egyből jöttek értünk, és mind a ketten egyből beestünk az ágyba. Mint mindig most is én keltem fel előbb, ugyan is Reginek nem nagyon tetszett, hogy Londonban csak úgy töltöttem magamba a folyadékot, ezért többször meglátogattam a mosdót, de olyan 12 körül nem volt már kedvem vissza aludni, így hát egyből anyáékat tájékoztattam. Ezek után a könyvemért nyúltam volna, amikor is megjelent Cortez nagymamája.
-Mint egy jó dédnagyi kötöttem az unokámnak- adott a kezembe egy kis ajándéktasakot.
-Nem kellett volna- mosolyogtam rá, és kivettem a takarót.
-Nézd Reni, ha már Corteznek nem nagyon tudtam akkor most nektek fogok.
-Az mi az?- jelent meg kómás Cortez is.
-Takaró Reginek- mosolyogtam felé.
-Hurrá, akkor nem kell plüssöket venni neki- kezdte és egy jó nagyot ásított.- Majd nagyi megoldja.
-Az anyagias- forgattam meg a szemem.
-Nem, de feleslegesnek tartom azt a rengeteg állatot. Nem fog vele semmit se csinálni.
-Mondja az aki 13 éves koráig egy hatalmas plüssmedvével aludt- nevette el magát Cortez mamája.
-Amit egyből Reginek is fogok adni.
***
Végül szilveszter este Cortezéktől kilépve mosolyogva indultunk el Zsoltiékhoz, ahol valószínűleg nem számítottak ránk. Ahogy benyitottunk a jól ismert helyre, nem nagyon figyeltek ránk, de amikor Virág kijött a konyhából elvisította magát.
-Reniiiiii- rohant oda hozzám.
Ennyi elég is volt, ugyan is a Szent Johannában valaki meghallotta a nevemet, tudta hogy én vagyok Cortez barátnője. Felénk néztek és hát itt van Cortez, meg Reni akkor már a buli is jó lehet.