Na mégegyszer, bocsi, hogy hétfőn nem írtam. Sok dolgom volt... mindegy. A lényeg, hogy úgy döntöttem minden hétvégén írok 1 részt. Vagy szombat, vagy vasárnap. Attól függ mikor érek rá. De amikor nyáriszünet lesz, sokkal többet fogok írni, megígérem. De akkor most merüljetek is el a könyvben :))
Szeptember 2.
Reggel 6kor ébresztett az órám. Éreztem, hogy "valaki" mintha átölelt volna. Mivel félálomban voltam, azt sem tudtam, hol vagyok. Egy kis hatásszünet után hátrafordultam és... és megpillantottam Cartert, ahogy engem átölelve fekszik. Nagyon aludt. Nagyon. Hirtelen levegőt sem tudtam venni, annyira lefagytam. Összekellett szednem magam, így kikászálódtam. Végig futott az agyamon, hogy mi is történt tegnap... ááá nekem ez soook.
Elmentem zuhanyozni, majd fogat mostam. Annyira nem voltam éhes, annyira megzavart ez az egész, hogy azt hittem mindjárt elbőgöm magam. Csak kavarodtak bennem a gondolatok. De igyekeztem gyorsan magamhoz térni, előkészülni, hogy ne félmeztelenül lásson, vagy mittudomén, valami ciki dolog történne.
Gyorsan összekaptam magam, aztán fél hét körül muszáj volt felébresztenem. 1 mert elkések, meg persze ő is, 2 elég kellemetlen lenne, ha csak így itthagynám, és amikor felkel, na. Elég gázos helyzet lenne.
- Hahó, kelj fel. - Mondtam kicsit hangosan neki.
- Oo, o. HÉ, MIÉRT VAGYOK ITT?! - Kiálltott egy hatalmasat.
- Hát, ú-úgy volt, hogy.. - És elmagyaráztam mindent. Ő csak olyan elfehéredett arcot vágott, szerintem mindjárt felrobban, hogy miért aludt el, és miért van itt.
- Értem, de akkor is... Áh Luis, ez mi a fasz volt? Miért nem keltettél fel? - Kérdezte egy kicsit idegesen, mondjuk nem is csodálom.
Hirtelen nem tudtam, mit mondjak így csak benyögtem egy "bocsi"-t. Feltápászkodott.
- Elviharzok még mielőtt... - mondta volna, de hirtelen apám megjelent.
Olyan elfehéredett arccal álltam ott, és csak... álltam. Azt hittem ott helyben összerogyok és elájulok.
- Szervusz, megkérdezhetem, hogy mit keresel itt a fiam szobájában reggel 7:03kor??? - Kérdezte apám kissé idegesen.
- Öööö.... hát, igazából tegnap átjöttem filmezni, és.. hát bealudtam. Luis meg nem keltett fel, amit én sem értek. - Mondta.
Aztán 2 szempárt láttam magamon. De jó reggel.
- M-mindegy, gyorsan készülj elő, és ezt felejtsük el, nem lesz több ilyen baleset. - Mondtam kicsit elszégyelve magam.
- Jó, ilyen ne legyen többet.
- Ok... - Mondtam, majd kiment apám.
Pár másodpercig csak álltunk egymással szemben Carterrel, majd nekiindult az ajtónak és hirtelen megállt.
- Bocs, de merre van a..
- A mosdó? - Szakítottam félbe.
- Aha. - Biccentett.
- Gyere mutatom. - Nevettem egy kicsit szánalmasan. Komolyan, mi ütött belém??
Kb fél nyolcra készen lettünk, így elindultam Carterrel. A sulihoz érve gyorsan Ezráékhoz futottam, hogy elmeséljem mi történt. Csak hallgatták, és néha láttam, hogy összenéznek és mosolyognak.
- Ahjjj Luis... te szerelmes vagy? - Kérdezte vihogva Mia.
- Én... nem! Vagy is.. azt hiszem. - Fordultam el vörös fejjel. Igaz ezt csak Ezra tudta.
- És szerinted Carter meleg? Vagy is, nem hiszem... rengeteg csaj exe volt... - Bólintgatott Mia.
- Hát... igen. Aztán ki tudja. Na de, lépjünk be. - Mondtam határozottan.
De néha ránéztem Carterre. Valahányszor csak, de engem figyelt, aztán elkapta a fejét. Most mi a franc van???
Miután beértünk ófő óra jött. Néhányunk nyafogott, hogy menjünk már el egy nap szórakozni.
- Jól van osztály, most már elég. - Mondta az ófő idegesen.
- De tanár úr! Az első héten amúgy sem csinálunk semmit, elmehetnénk bowlingozni. - Mondta Youseph reménykedve, hogy sikerül e ez a terv.
- Rendben, nem bánom. De ha ebben az évben panasz jön rátok, minden osztálykirándulást törlök, és minden buliprogramot IS.
Páran ígérgettük, hogy "persze, angyalok leszünk".
*
Miután vége lett az óráinknak kisiettem a térre, ahol már voltak egy páran. Köztük Carter is. De mit sem sejtve csak kikerültem őket. Ezráék csókolóztak, vagy nem tudom mit csináltak, így nem akartam zavarni. Elindultam haza amikor valaki hangosan utánam kiáltott.
- Carter? - Fordultam meg csodálkozó tekintettel.
- Figyi. - Lépett egyet közelebb hozzám. - Felejtsuk el ezt az egészet.
Kicsit piros volt a fejem. Naná, ki ne lenne ilyen amikor egy ilyen helyes fiúval beszél... mindegy.
- J-jó.. de csak ennyit akartál? - Kérdeztem.
- Igen, miért mit kéne még mondanom? - Kérdezett vissza röhögve.
- Ja, semmit.
Aztán hátat fordítottam, és leléptem.
Mikor hazaértem anyáék mondták, hogy a hűtőben a vacsi, és azt, hogy "elmegyünk egy céges buliba", "semmit ne csinál, majd jövünk olyan hajnal 5 fele" és hasonló dolgok. Mondtam tuti megleszek egyedül.
Olyan este 8 fele felmentem kicsit tévézni, amikor egy elég hangos csörömpölésre lettem figyelmes lentről. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam hova bújjak. Na de erőt vettem magamon és lesétáltam. Felkapcsoltam a lámpát de semmi... érdekes.
Visszamentem a szobámba. Rá 5 perccel megint csörömpölés halladszódott. Na mostmár itt elegem lett, lesiettem. Megint semmi. Valaki tuti, hogy szórakozik. Eldöntöttem, hogy tettetem, hogy felmegyek a lépcsőn, de közben lent maradtam és elbújtam.
Megint 5 percre egy valami alakok dobálták az ablakot kővel (?). Na erre felpattantam, gyorsan felvettem egy papucsot és kirohantam.
- Hé! Ne szórakozzatok a házamnál, világos? Takarodjatok. - Kiabáltam oda durván, de akkor már az alakok eltűntek. Hirtelen nem láttam a szememnek. Az egyik fekete kapucnis alak Carter volt. Láttam a szemét. Megismertem. De miért? Mit akarhat tőlem? Miért kell? Lassan kezdek félni tőle.
Bementem a házba. Gondolkodni kezdtem. Talán a haverjai mondták, hogy tépjenek be, majd valamelyik nyominak a házánál dobálják az ablakát, mit sem sejtve annak az embernek, hogy mi történik. Teljesen ledöbbentem, hogy Carter mégis miért csinálta? :(
Fél 11 fele kopogásra lettem figyelmes. Lementem, nyitottam ajtót, de kár volt. Carter állt ott. Rácsaptam az ajtót és bezártam. Hirtelen nem is tudtam miért csaptam rá az ajtót, így megint kinyitottam.
- Mit akarsz? - Vágtam oda durván.
- Bocs, a haverjaim akarták az egészet...
- Nem érdekel! Miért mentél bele? Azt hittem betörnek hozzám. - Vetettem oda hangosan.
- Sajnálom... És az arcán tényleg látszott, hogy megbánta.
- Jó mindegy, a haverjaid rohadjanak meg. De ha már itt vagy, nem jössz be?
- Hát, mivan ha megint elalszok? - Kérdezte röhögve.
- Jó, most tényleg felébresztelek, ha elszenderedsz.
Így bejött Carter megint. Még mindig nem tudom feldolgozni, hogy megváltozott. Tavaly rohadtul leszart és nyomizott most meg érdeklem, vagy nem is tudom. Olyan furcsa, de mégis imádom.
Felmentünk a szobámba, majd bekapcsoltam a tévét.
- Mit nézzünk. - Kérdeztem mosolyogva.
- Hmm, van egy jó sori amit nem rég kezdtem el. Talán azt.
- Oké.. én addig csinálok popcornt.
- Okés. - Biccentett.
Lementem betenni a mikróba a popcornt. Vártam 3 percet. Mikor kész lett kiöntöttem egy tálba, majd felvittem. Elkezdtük nézni a sorit, közben ropogtattunk. Jó, vége lett a sorozatnak, de egyáltalán nem tudtam, hogy mi volt. Majdnem végig csak Cartert bámultam. Ő persze figyelt mind végig... de olyan jól nézett ki mindene, hogy lehetetlen volt nem őt bámulni. olyan 1 felé mondta, hogy lép.
- Figy, kösz ezt az estét. - Mondta mosolyogva.
- Semmiség, legalább nem unatkoztam. - Mosolyogtam vissza.
- Hát, holnap tali suli, na szia, jó éjt. - Köszönt el, majd kilépett az ajtón, és elment. Kimentem az ejtó elé míg elmegy. Csak néztem a távolodó alakot, majd hirtelen megfordult és jött vissza. Kérdően néztem. Aztán megpillantottam Cartert megint.
- Um bocsi... itt hagytam a telóm. - Nevetett fel.
- Ja persze, figy lehozom, te maradj csak.
Felsiettem az emeleten, majd megpillantottam Carter telefonját. Nyomban megfogtam, de akaratlanul is ránéztem a képernyőre és bevillant egy üzenet Ethantól.
- Na mivan, avval a nyominál vagy megint? Lol, miért nem veszed fel a telót?
Hirtelen nem tudtam mozdulni. Carter miért mondta el, hogy itt volt nálam. Tökre leégetett. Na mindegy.
Lesiettem a lépcsőn, majd a kezébe nyomtam.
- Ezerbocs megint, na szia. - Köszönt el, majd összeszorult a szívem. Annyira akartam, hogy maradjon és... és érezzem, hogy itt van velem, de mennie kellett. Szomorú :(.
Felmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam és olyan fél kettőkor lefeküdtem aludni. Nem sokára mély álomba merültem.