A szalonba érve üdvözöltem a lányokat majd hamar elvégeztem a dolgomat s a továbbiakban fogadtam két menyasszonyt és egy VIP vendéget.
A munka pörgött ezerrel s már a nyári mennyaszonyi ruhák fotózását terveztem kijelentve, hogy a kedvencemen kívül mást nem vagyok hajlandó befotózni s a többit más modellek mutatják majd be akiket személyesen választok majd ki.
Úgy érzem megtehetem hiszen eddig is Elisabeth volt az aki kérlelt s ösztönzött,hogy fogadjam el az ajánlatokat mert a tervezők engem követeltek az első fotózás óta s ezért még a tavaszi fotózást is vállaltam de ez már más.
Együtt működőek voltak, mostanra mindenki tudta, hogy én vagyok a kizárólagos tulajdonosa a Valerian Bloomnak.
A saját ruháimat továbbra is terveztem de ezek megrendelésre mentek és egyediek vagyis nincs befotózás mert a menyasszonyok elvárásai szerint van megvalósítva és rajtam a szabókon és varrókon kívül csak a menyasszony láthatja.
Jól ment az üzlet,remekül ment...és ideje volt felvenni mellém valakit aki elintéz mindent,hogy én egy újabb szintre lépjek és megkönyítsem az életemet ahogy Elisabeth is javasolta.Neki ez én voltam és nehéz volt találnom egy olyan embert aki úgy,vagy legalább is hasonlóan csinálja mint én.
Lássuk be, úgy senki sem csinálja majd mint én és erre büszke is voltam.
Fél kettőkor rájöttem,hogy nagyon éhes vagyok és ma még nem ettem semmit azon a kis szelet avokádón kívül amit Richard tányérjából loptam.Az egyik lányt kértem meg,hogy hozzon nekem gombakrém levest mert azt kívántam. De ahogy megettem az első kanállal és megéreztem ízét belehánytam az irodai kukámba.
Az agyam robbanás szerű felismeréssel jelzett...
Hmm...naptár,gondoltam magamban s elővettem telefonomat,hogy megnézzem,hogy is állnak a dolgok.Bizonyára rossz volt a leves hiszen a naptáram rendben van,most kellene megjönnie pár napon belül.
Nem is foglalkoztam vele tovább mentem a dolgomra,mondanom sem kell...éhesen.
Ma öt embert halgatok meg s remélhetőleg megtalálom a jövendőbeli segédemet.
Az első hitetetlenül hülye volt,elmondása szerint imádja a divatot de mint kiderült egy fikarcnyit sem ért hozzá,a másodikról ne is beszéljünk a harmadik pedig már ott elrontotta,hogy az első mondata az volt " lőhetünk egy szelfit "
Kezdtem besokalni mikor a negyedik belépett s mikor távozott már a plafonon voltam.
Viszont az ötödik...ő volt az,ő bizony...ő lesz ez már biztos.
Egy huszonnyolc éves fiatal nő aki első látásra megfogott.Csinos külseje és kellemes illata volt,tetszett a parfümje s az életrajza méginkább.Nekem arra volt szükségem,hogy az üzleti részhez találjak valakit aki érti a dolgát,nem kell,hogy divattervező legyen,annak itt vagyok én.
Pryankának hívták és nagyon értette a dolgát, ezért nem is húztam az időt, felvettem.
Bemutattam a lányoknak s holnap már kezd is.
Sikeresnek könyveltem el a mai napot és telefonomra pillantva azt sem tudtam hová kapjak hirtelen.
-Lányok mutassatok meg mindent Pryának nekem mennem kell.Pááá. - adtam ki nekik.
-Reederica te nem maradsz még egy kicsit? - kérdezte mosolyogva.
-Nem lehet,sietek a Marsalba... - feleltem.
-A főnök nő szuperszexi pasija nem szereti ha váratják. - mondta Chloe a recepciós lány s én elmosolyodtam hiszen naponta hallok ilyeneket.
Mind odavannak Richardért.
-Holnap találkozunk. - mondtam s Chloe közölte,hogy a taxim másfél percen belül itt van.
Nemsokára három óra és én egy dugó kellős közepén ülök.Richard hívott s mivel kezemben volt a telefonom azonnal felvettem s köszönés nélkül belekezdtem. - Mindjárt ott vagyok,de tele a város,sietek ahogy csak tudok.
-Reederica,három órát beszéltünk meg..három óra van! - tudtam, hogy morcos lesz.
-Tudom,nem tehetek róla.
-Máskor indulj el hamarabb, bemegyek és ajánlom annak a taxisnak, hogy siessen.
A többiek már bent várnak.Rendelek neked...
-Jó,bocsi. - ezzel letettük.
Három óra tizenkettőkor léptem be a Marsalba és egyből kiszúrtam az asztalunkat.
Most hozták ki a rendeléseket s én már elmondhatatlanul éhes voltam szóval nem is érkezhettem volna jobbkor.
-Barátnőm.-ugrott nyakamba Hwasa és agyon puszilgatott. -Mi ez az izé,nem menő a gipsz...nem illik,dobd el. -Imádtam ezt a nőt.
-Bárcsak ilyen könnyű lenne. - söhajtottam fel.
-Mitörtént?-kérdezte aggodalmas tekintettel.
-El estem a fürdőszobában. -válaszoltam, hiszen senkinek sem kell tudnia a valós okát!
-Na jó,az oké,hogy anyádból is magassankúban vándoroltál ki de azért a fürdőben ne táncolj benne ha vizes a talaj!- elnevettem magam a lányon majd Richard mellé léptem s mielőtt helyet foglaltam mellette elnézést kértem a társaságtól a késésem miatt majd elmondtam az okát is,hogy ne tűnjek illetlennek.
-Na,ez jó hír..mindig jó ha van egy jobb kezed aki leveszi a terhet a válladról.-monta az egyik férfi.-Gondolom ilyen szinten már megengedheted magadnak,hogy élj is a munka mellett,gondolom Riky sem örülne ha egész nap a szalonban lennél.
A mellettem ülő nemet intett fejével és selytelmes mosolya elragadó volt mint mindíg.
Hianyzott már az ölelése, mire nem is kellett sokat várnom hiszem ahogy rá gondoltam ő megragadta az étteremben lévő jellegzetes magenta színű, díszes szék oldalátt és közelebb húzta magához, szélestül.Átkarolt s fejét megtámasztotta a vállamon,most éreztem igazán az elmúlt két hét után először, hogy haragom tovaszállt s lelkemben felváltotta ezt az érzést a béke és harmónia.
Kinyitottam az étlapot s együtt néztük mikor megszólalt. -Már rendeltem neled.
-Ja,tényleg..mit rendeltél? - míg ők az előételt fogyasztották nekem Richard egyből a fő ételt készítette hiszen tudja, hogy mikor azt mondom nagyon éhes vagyok sem tudok megenni egy három fogásos ebédet.
-Ricottával töltött gombát. -a gomba hallatán elkezdett az a falatnyi avokádó is ugrálni a hasamban amit még reggel ettem.
-Jaj,ne..-csak ennyit mondtam.
-De szereted a gombát, mi a baj? - elég közel voltam,hogy csak ketten halljuk és a társaság is egég nagy volt ahhoz,hogy eltörpüljön hangunk a többi közt. - Ma már egyszer behánytam egy kanálnyi gombakrém levestől. -csak ennyit mondtam.
- Miért nem szóltál napközben, hogy nem vagy jól? Lemondtam volna a találkozót...beteg vagy?
-Nem vagyok beteg, jólvagyok..nem fáj semmim csak a gomba puszta gondolatától is rosszul vagyok. -ahogy ezt ki mondtam,istenem bár ne mondtam volna, megse szólaltam volna, varrtam volna össze a számat míg nem volt késő.Richard pillantása mindent elárult s én egyből rávágtam. -NEM! - tudtam, hogy most mi következik hiszen ő nem bánná ha...
-Jaj miért ne? Gyere. -felált és ujjait enyéimre kulcsolta. -Mindjárt jövünk. -mondta, a többiek pedig bolintással jelezték megértésüket.
A Marsal híres volt különleges dekorációjáról. Bohókás színeivel és a páratlan eleganciájával egyértelműen a Glamour és a Bohém stílus ötvözete volt.A plafonról virágok lógtak s a leg pompásabb, díszesebb világításból sem volt hiányában a magas beltér.
A kert díszeként szolgál egy mutatós szökőkút is amiből halkan csordogált a víz s mi ott álltunk előtte.Öszefontam karjaimat s vártam a kiselőadást egy nemlétező dologról, vagyis egy olyan dologról amit nem támadzt alá jelenleg semmi.Richard kezemért nyúlt s gyengéden megfogta azt...
-Hát én igazán nem vagyok othon a témában de szerintem a gyerekemet várod. - vágta könnyedén az arcomba s közben láttam az arcán elterülni egy izgatott kis mosolyt.
-Dr.Williams nem is tudtam, hogy ma rendel, nehogy felírjam filcel a homlokára.
-Ne már,gondolj bele...hallottunk már olyanról hogy valaki fogamzásgátló mellett is megbabásodott.
Nem tudtam, hogy mitévő legyek, hirtelen kitört belőlem a nevetés. -Megbabásodott?
-Igen, nem mondhatom, hogy terhes lett mert leszeded a fejem a szóhasználatért.
Igen, igen..Richard tudta hogy előttem nincs semmi "terhes" vagy "buzi" szó mert azért harapok.
-Richard, nem vagyok várandós és unom már, hogy rólam mindig mindenki ezt feltételezi ha egy kicsit is máshogy érzem magam a megszokottnál.
-Ohh, miért rontod el a kedvem? -annyira édes volt, én pedig ideges.
Aggódtam hiszen egy hónapja mikor Roseal a nőgyógyásznál jártunk az orvos javaslatára hosszú idő után abba hagytam a fogamzásgátló szedését, hogy tisztuljon a szervezetem s erről valahogy megfeledkeztem mikor Richard hazajött.
-Tudod most kicsit megvislet vagyok, keveset alszom, sokat dolgozom és ez az egész ügy a szalon körül, most semmi sem normális, érted..biztos csak ennyi.
Közelebb lépett és fülem mögé tűrte az egyik hajtincsem. -Attól, hogy most haragszol rám és megvonod magad tőlem, még szólhatnál ha nem vagy jól.
-Eddig semmi bajom nem volt, ha valami lenne akkor úgy is szólnék. -ajkait homlokomhoz érintette és ott hagyott egy csókot ami most nagyom jól esett.
-Gyere menjünk vissza. -mondta én pedig követtem.
Az elkövetkezendő egy órát végig szenvedtem s végül Richard megette a gombákat mielőtt még rosszul lettem.Nagyon nagy önuralmat kellett gyakorolnom,hogy ne hánnyam el magam az illatától, pedig imádom a gombát s ettől még idegesebb lettem.
Ennem kellett valamit de én nem kívántam semmi mást csak is a görögdinnyét ezért bekamuztam, hogy nem vagyok éhes és megelégszek egy kis gyümölcsel.
Mikor megettem ezt a flancos dinnyét amit kis golyó formájában tálaltak egy furcsa alakú tányérban rájöttem,hogy még mindig éhes vagyok és nekem bizony dinnye kell.
Esküszöm ha most valaki elvenné előlem a tányért vagy csak egy falatnyi dinnyét is én sírva fakadnék azután eltörném a kezét.
Alig vártam,hogy elbúcsúzzunk és autóba száljunk,zúgott a fejem s gondolataim nem eresztettek.Ahogy Richard haladt a városban elment vagy száz bolt mellett hiszen itt teli s tele vannak az utcák külföldi árusokkal s mikor meg pillantottam egy gyümölcsöst felkiáltottam.
-Álj!Dinnye! - bizonyára hangos voltam mert Richard elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Asszony te beteg vagy! - nézett rám fejét csóválva.
-Csak éhes! - nyöszörögtem.
-Dinnyét akarsz?
-Igen,igen...dinnyét. - bólogattam hevesen.
-Jó, bemegyek és veszek neked egy akkora dinnyét mint Patrick feje, te pedig nézd csak...-mutatott a másik irányba az utca túl oldalára.- ...bemész oda és veszel egy tesztet!
Féltem...nagyon féltem,a lábaim elnehezedtek ahogy kiszálltam az autóból és levert a víz.
Lassan indultam meg s átmentem az úton, majd be a boltba.Persze ahogy beléptem meg is akadt a szemem a sminkes részlegen s ha már itt vagyok nehogy ne vegyek semmit.
Wattacukor színű szájfény, ezaz...ez kell nekem, gondoltam magamban s mikor a szivárványos highlighterhez értem már majdnem megfeledkezdtem a tesztről, erre pedig telefonom halk rezgése ébresztett rá.
-Mindjárt megyek naaa. - mondtam és kinyomtam.
A szivárványos highlighternak szivárvány színe van?A legjobb lesz ha megveszem és akkor megtudom, de ha már itt vagyok akkor vennem kellene valamit Rosenak.Mivel csajszim jelenleg a rózsaszín bolondja, tudván, hogy egy kis Disney hercegnőt hord a szíve alatt így neki vettem egy három színből áló ajakfény szettet.
Az egyik szín baba a másik fáradt a harmadik magenta rózsaszín volt.
Elégedetten rakodtam bele a kosaramba s gondoltam, hogy megnézem a kedvenc tusfürdőmet is mikor megfordultam s beleütköztem Richardba aki mérgesen nézett rám és beledobott vagy öt tetszet a kosaramba majd megfogta a kezem és elindult velem a kasszához.
-Ohh,kisbabájuk lesz?- mondta a kasszás hölgy.
-Ha tudnánk nem kellene a teszt hölgyem. - vágta rá Richard.
A nő lekasszálta s én elkezdtem kotorni a táskámban pénztárcám után kutatva de mire megtaláltam Richard már érintette is az övét majd kezemet fogva elindult kifelé.
-Mekkora dinnye. pillantottam a hátsó ülésre.
-Nézd. -mutatott a pohártartóra amiben egy fél literes nagyságú pohár csücsült benne piros lötyivel.
-Hmm,dinnye kása.Istenem, az életem mentetted meg...- elkaptam és beleszürcsöltem.-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Basszus,egy dinnyével ennyire boldogá tudlak tenni?Ha ezt tudom dinnye ültetvényt kaptál volna nem a szalont ami miatt azóta is szívok.
-Ezek elvi kérdések Richard, a dinnye pedig jóhelyre megy hidd el. - magam sem értettem, hogy ennek a mondatnak mi volt a lényege de mindegy. - És nem is szívsz miatta hiszen nem fosztottalak meg csodás önmagamtól.Láthattál minden nap!
-Tudod, hogy te vagy a leg szeszélyesebb, leg bonyolultabb...
-Ki hagytad, hogy legyen csodásabb..azt ki ne hagyd! -incselkedtem.
-Gyönyörűem ez alap! Te vagy a leg csodásabb hisztérika akit ismerek, az én hiszti királynőm! - kezemet ajkaihoz emelte s megcsókolta.
- Na azért!
Boldog voltam s minden negatív dolog tova szállt hiszen hátul volt a dinnyém amit nemsokára megkezdek s kezemben a kásám ami hűtötte torkomat s csillapította nem csak az étvágyamat hanem mindent amit csak el lehet képzelni.
Csak néztem az utat majd Richardra pillantva elmosolyodtam miközben szívókával a számban szürcsöltem, ő csak nevetne megrázta fejét s igen, valószínű, hogy baba van a dologban.
Selytelmes mosolya az egész utat végig kísérte, láthatóan örülne ha a teszt pozitív lenne viszont kicsit féltem hiszen nem hiába mondják, hogy várni kell pár hónapot a fogamzásgátló felfüggesztése után ha valaki babát tervez.
Épp,hogy csak hazaértünk de már mennie is kellett, apja hívta üzleti ügyben s még mielőtt kiszálltam a lelkemre kötötte, hogy csináljam meg a tesztet és azonnal hívjam és küldjem el mert a munka most akár órákra elszólíthatja.
Na persze, majd megcsinálom...de még kicsit félek.
Kellemes meleg fürdőt vettem, este a klubba készülök s mivel más dolgom nem volt így sellőhullámosra sütöttem a hajamat és elkészítettem a sminkemet ami feltűnően csillámlott, ehez pedig valami extravagáns cucc kell.
Úgy döntöttem ma fehérben pompázom majd s meg is találtam a leg megfelelőbb ruhát.
Különleges szabása kellő képpen takart s egyben mutatott is, hátamat szabadon hagyva lejtett és hagyta megvillanni combomat is.
Azért még nincs olyan idő, hogy szandálban menjek ezért egy fehét tűsarkúba bújtam és vártam, hogy megérkezzen a sofőröm.
A klubba érve egyből öltözőmbe mentem s rögtön kiszúrtam a virág csokrok mellett az ezüst színű dobozt aminek tartalmára az első pillantástól kiváncsi voltam.
Ez bizony magassarkú és nem is akármilyen, cipő a javából hiszen Jimmy Choo.
Istenem add, hogy egy szandál legyen, imádkoztam egy gyorsat, hogy a mindenható kegyes legyen hozzám s mivel jól ismerem a markát így tudtam, hogy a doboz tartalma bizonyára a tervező egyik csillám csodája lesz és Richardot is jól ismerem, eggyezik az ízlésünk én pedig már két percel az után, hogy beültem a sofőr mellé meg bántam, hogy ehhez a ruhához egy csini szandi helyett tűsarkúba bújtattam lábaimat.
Kezemmel végig simítottam a doboz tetejét majd lassan kibontottam de mielőtt kivettem volna, hogy felöltsem elolvastam a hozzá tartozó rövidke üzenetet.
" Ne haragudj hercegnőm" - gondolom ezt még azelőtt intézte ide, hogy ma délután fény derült a lehetséges baba várásra, hiszen azóta eszemben sem volt az elmúlt két hétnyi puffaszkodásom s szerintem ezzel ő is így volt.
Ohh,hát hol haragudnék én mikor előttem ebben a csudiszép dobozban egy Jimmy Choo Max pihen Platinum Ice színben.
-Ne haragudj béby,de fel kell próbállnom. - mondtam a cipellőmnek ami úgy szintén a tervezőtől viselt egyik nagy kedvencem.
Chris még tökéletesített a sminkemen Erick pedig még borzosabra varázsolta tincseimet a drámai hatás kedvéért.
Jobb lábam a bal után, csak mentem előre s győztem vissza köszönni mindenkinek akivel szembe találtam magam, mindig kedvesen fogadnak.Mielőtt beléptem a nagy terembe hallottam ahogy Hank pörgeti a dobokat s Walker felkonferál nem spórolva a nekem szánt bókokkal.
- És akkor jöjjön ami még nem volt, de mind úgy várjátok mint napsütést monszun idején.
AZ EGYETLEN,AZ UTÁNOZHATATLAN,AZ IGAZIII - húzta el én pedig megforgattam szemeimet. -A PÁRATLANUL GYÖNYÖRŰ...MISS REEDERICA MALONE. - azt hittem már sosem lesz vége.
Mindt mindíg most is játékosan billegve, incselkedte léptem a színpadra s a sok szempártól szinte égett a bőröm.Újongtak és tapsoltak én pedig végeztem a dolgom ahogyan azt kell, csináltam a showt.
Negyvenöt percen keresztül még egy korty vízre sem álltam meg, tele voltam energiával majd végeztemmel búcsúztam is.
Szóltam az egyik pincér lánynak, hogy dinnye levet kérek az öltözőmbe, na meg a minibárt sem lenne rossz feltölteni pár üveggel.
Izgultam...
A tükörbe nézve szemléltem magamat.
Csak néztem csillámok úztatta szemeimet majd tekintetem levándorolt a számra s onnét államra.Hátraléptem egyet és szemügyre vettem alakomat.Mindig is szerettem,bár kritikus voltam magammal..csípőre tettem kezemet majd kissé oldalra fordultam,hogy szemügyre vegyem domborulataimat amiben nagyon sok munkám van.
-Szexi anyuci leszek. - mondtam magamnak s eszembe jutott az apuci...baszus,akár melyik percben beléphet s kérdezni fog...
Nem is tudom mire várok, meg kellene megcsinálnom a tesztet ami még mindíg táskám alján csücsül...rúzs,tampon tartó,kulcs...jé meg van a kulcsom..hát persze,hogy ilyenkor megvan mikor nem ezt keresem. - ahh megvagy végre! - mondtam s kivettem mikor éppen kopogtak az ajtón.
-Juj miaz... - kiáltott fel Xavier.
-Szia.-mondtam egy félénk pillantással karöltve.
-Jé,babás teszt...
-Az.
-Mit mutat? - kérdezte.
-Nem tudom.
-Szerintem rá van írva.
-Jaj, te..hát még nem pisiltem rá.
-Akkor hajrá...na, csipkedd magad.
-Nemtudom.
-Miert? Nem kell pisilned?
-Jaj neeem.
-Akkor igyal vlamit.
-Nem azt nem..na.
Nem tudom megcsináljam-e.
-Reed,tudni akarom,hogy nagybácsi leszek-e.
-Félek ám.
Xavier elmosolyodott és elém lépett, kezeit vállaimra rakta majd így szólt.
-Nem kell félned semmitől, mi majd vigyázunk rád, hiszen tudod. Te leszel a legszebb törött kezű, várandós kannás gyilkos a világon.
A srácokkal elég közvetlen volt a viszonyunk de nem ölelgettük egymást minden nap, most viszont úgy éreztem, hogy meg kell ölelnem ezt az embert.
Közelebb léptem s magamhoz öleltem ő pedig viszonozta. - Köszönöm,hogy lassan egy éve vigyáztok, vigyázol rám. Jó ember vagy Xavier, értékes ember...szeretlek.
-Ohh kicsi Reed, hát én is szeretlek. Nem kell semmit sem köszönnöd, te hozzánk tartozol.
De...ideje lenne rápisilni arra a tesztre.
-Oké... - mondtam szégyenlősen majt bementem a fürdőszobába, hogy pontot tegyek a dolog végére.
Mikor kiléptem a fürdőből nagyot néztem, hiszen mind az öten kint voltak s engem néztek váralozva, kiváncsi tekintettel.
-Na,miaz? Gyerekünk lesz? - kérdezte izgatottan Dan,akarom mondani Dan?
Richard úgy nézett rám mintha földönkívüli lennék s közben meghúzta a pezsgős üveget.
-Reederica mond már...kisbabánk lesz?
- kérdezte Patrick.
-Először nekem kell elmondanod mert én izgulok a legrégebb óta. - vágta rá Xavier.
Richard elrugaszkodott a fotel támlájától aminek neki volt dőlve és hozzám lépett.
-Na, mi az eredmény? Kapok mégegy csodát az életembe melléd? - és ennyi... az a tekintet, az a páratlan nézés amit én idézek elő...
Karjaiba borultam s mellkasának dőlve mély levegőt vettem.Már nem haragudtam cseppet sem.Beletörődtem,hogy én annak a Richard Williamsnek vagyok a barátnője aki ha céget akar venni akkor azt fog, ha az első csók után luxus autót akar venni akkor azt fog s ha egy gyémánt láncot akar venni miután szemet vetett rám akkor azt fog...most pedig itt álltam nem egész egy évvel később úgy, hogy mi már megjártuk együtt a poklot és a menyországot s most várjuk a díszes társasággal karöltve, hogy igaz-e a gyanunk miszerint kisbabát várunk.
- Kell neki pár perc. - Richard a hajamra simított s lágyan megcsókolt.
-Nézd meg kérlek, már nem bírom. - mondta hallkan s homlokát enyémnek döntötte.
Felnéztem rá majd vissza vonultam a fürdőbe, de még nem néztem meg...
Tükörre pillantva mély levegőt vettem s lassan kifújtam majd egy határozott mozdulattal meg ragadtam és megnéztem az eredményt, csak néztem és néztem, magam sem hittem el.
Megfordultam és kimentem...nemtudom mivel árultam el, talán a félelem az arcomon vagy bátortalan mosolyom volt de a srácok egyből felkiáltottak s Richard vállát verdesték aki megindult felém s azonnal felkapott majd megpörgetett...nemtudtam mit gondoljak,mit hidjek...semmit sem tudtam csak azzal, hogy babát várok és boldog vagyok...kimondhatatlanul boldog.
Kiabáltak, szinte ordítottak s alig bírtam csitítani őket.Nem akartam nagy felhajtást és azt sem, hogy bárki is tudja hiszen még nagyon az elején járok és kicsit aggódtam is, hiszen nemrég hagytam abba a fogamzásgátló szedését ami még valószinüleg nem ürült ki teljesen a szervezetemből s féltem, hogy ez befolyással lesz a babára...fene egye azt az aggodalmas fejemet, de mindig is úgy terveztem, hogy ha gyereket szeretnék akkor kitisztítom a szervezetem, hogy a baba a lehető legjobb,leg egészségesebb helyen fejlődhessen kilenc hónapot átt.De ez lehet csak az én perfekcionista hozzá állásom...
-Kérlek, nyugodjatk meg. Szeretném ha ezt magatokban tartanátok.
-Dehogy is, ezt mrg kell ünnepelni...a mi köreinkben ezt így illik. - mondta Dan. -Ez a szokásos!
-Nem! - vágta rá kijelentőrn s kellő képpen határozott módon Richard.
-Még az apádnak sem?
-Nem! Ha Reederica így akarja akkor így is lesz. - mondta s mindenki elfogadta a döntését,döntésemet.
-Mutasd már. - Dan teljesen fel volt pörögve.
-Nem,hogy meg akarod fogni Dan? Ugye tudod, hogy készül egy ilyen teszt? - mondtam a férfinak de őt nem érdekelte s kikapta kezemből, hogy megcsodálhass. -Nagybácsi leszek... - mondta hallkan, szerintem csak magának s ahogy elnéztem meghatott ez a pillanat.Annyira őszinte volt mosolya.
-Én leszek a nagybácsi! - mondta Xav. -ÉN!
- Miivan hülyék vagytok? Hogy lehetnétek ti a nagybácsik? - mondta Patrick s hozzám lépve puszit nyomott fejem búbjára majd kihúzta magát s végig simított zakóján. - Hiszen én leszek a nagybácsi! - majd összevesztek s egymást marták mint a rossz gyerekek.
Charlie is gratulált,viszont megkértem, hogy még ne mondjon semmit Rosenak hiszen azt akarom, hogy tőlem tudja meg ahogy Will is s ezt Dan lelkére kötöttem.
Nem sokkal később haza indultunk...
-Téli babánk lesz, vagy késő őszi..szerintem kislány lesz, biztos, hogy lány lesz..egy igazi kis hercegnő lesz, biztos vagyok benne, hogy olyan szép lesz mint te és a természete is olyan lesz... na bazd meg...hiszti királynő... - fejezte be hallkan én pedig vállon csaptam s nevettem.
-Hallottam ám... - rám pillantott s elmosolyodott majd kezemért nyúlt s megcsókolta.
-Vigyázni fogok rátok! - s nekem ez a mondat most mindennél többet jelentett....
Drága Gengszterkék...
Na erre számítottakok vagy sem?
Mit gondoltok? Ideje volt már egy ilyen boldog eseménynek az életükben?
Persze messze még a vége és a fejem teli s tele van jobbnál jobb, nagyobbnál nagyobb s drámai eseményekkel.Vajon mit hoz a következő rész?
Sosem lehet tudni...de várom a tippeket.
Fiú vagy lány? És, hogy fogják hívni, mit gondoltok?
Millió csók...
🖤STORM🖤