Augusztus 31.
Luis Szemszöge:
Hhh, mi is lehetne jobb egy Augusztus 31.-nél? Iskola. Nagyszerű. Illetve be sem mutatkoztam, a nevem Luis Amanden. 17 éves vagyok, gimnazista. Mint rólam már kiderült, meleg vagyok. Általánosban nagyon sokat vertek, minden nap. Lassan már belebetegedtem, hogy csak a negatívumot kapom. Gimnáziumban a többséget hidegen hagyta, így nem aláztak/vertek meg naponta, aminek kissé örültem. De ez még nem minden, a szüleim is elváltak. Anyukám sem mesélt olyan sokat róla, így csak annyit tudok, hogy 7 éves koromban elváltak. Apám kissé indulatos volt, mindig verte anyámat... Ezeket az éveket még mindig emésztem, és apám szemébe soha többé nem akarok nézni. Amit tett velünk megbocsájthatatlan.
Lementem a szobámból a konyhába csinálni valamit, mert már kopogott a szemem. Hirtelen anyám is megjelent
- Szia Luis. mondta anyám mosolyogva. - Kérsz valamit enni, szívesen megcsinálom. felcsillant szemekkel nézett rám, én meg mondtam olyan "köszönöm" félét, és felsiettem a szobámba.
Még mindig nem hiszem el, hogy holnaptól 12.-es leszek. Előkapom a telefonom, hogy megnézzem a közösségit. Semmi különös, illetve, de. Megnéztem az üzenetimet, és rám írt Carter Monroe. Csak bámultam a telefonom, és lassan el is felejtettem pislogni.
Hogy ez miért is nagy dolog? Első sorban, hogy sosem írtunk egymásnak, mulasztás akármi miatt sem. És most rám írt a semmiből. Másodszor pedig, a gimnázium egyik leghelyesebb fiúja, rengetegen pályáznak rá. Én csak úgy emlegetem, Isten másodlata, tehát Isten másodlata írt rám. Wow.
Megnéztem mit is szeretne pontosan, mielőtt sugárban lehányom a telefonom.
- Cs tesó, holnaptól 12. LOOL. Baszó, nem? Még mindig lefagyott ujjakkal próbáltam pötyögni, de 100x elrontottam.
- Jaa, már alig várom :D.
- Aztán mi újság?
Pár percig csak lefagytam. Tényleg megkérdezte, hogy vagyok?! Érdeklem őt?!
- Minden fasza, veled?
- Minden ok, na zúzok a haverokkal. Csá Luis.
És ez az első alkalom amikor a nevemen szólít. Máskor csak "tesó" "nyomi" jelzőkkel illetett. De ma nem. Csillogó szemekkel néztem végig ezt a röpke beszélgetésünk, legalább fél óráig, addig ameddig anyukám nem szólt, hogy kész a kaja, egyek.
Lesuhantam a konyhába hatalmas vigyorral az arcomon. Anyám csak kérdően nézett rám, és nyitotta volna ki a száját, hogy szóljon, de közbeszóltam.
- Anya, ne szólj semmit. Csak boldog lettem, hogy holnap suliba megyek.
Anyukám elmosolyodott, én meg, na persze a suli, nem Carter :).
Miután megettem a szendvicset amit készített anyukám, felmentem a szobába. Olyan 10-ig sorozatot néztem Netflixen, aztán elmentem zuhanyozni. Fogmosás után, lementem anyámhoz, hogy jó éjszakát kívánjak.
- Jó éjt kisfiam, álmodj szépeket, holnap legyen majd szép napod.
Hát igen, anyukám már kora reggel elmegy dolgozni, így nem nagyon látom őt reggel. Felsiettem megint a szobámban, és folytattam a sorozatom, közben Ezrával beszélgettem. Ezra egyébként ovis korom óta a legeslegjobb barátom, általánosban és gimnáziumban is együtt jártunk (úgy értem, hogy óvoda óta ugyan abban az iskolában/gimiben voltunk.) Ő sem nagyon tudott elaludni, ezért beszélgettünk.
- Haa Luis, olyan jó lesz megint látni egymást, nem?
- Jaa, már tényleg várom, amúgy mi újság Miával?
- Hááát, igazából összejöttünk, és egész nyáron egymás nyakán lógtunk Lol. És te, hogy állsz a fiúkkal, nincs még palid
- Ahj Ezra, tudod, hogy kb csak én vagyok meleg a suliban, jó még egy páran de azok inkább lányok.. meg amúgy is egy hozzám hasonló nyomival ki a franc járna?
- Na, azért Luis nem vagy nyomi, szerintem a melegek "jó" kategóriájába vagy besorolva, tuti valaki bukik rád, csak nem meri elmondani, vagy nem veszed észre.
Pár pillanatig megakadtam, és realizáltam, hogy lehet én vagyok az ilyen suta és nem veszem észre.
- Mindegy Ezra, én leteszem, megyek aludni mert reggel úgy fogok kinézni, mint aki 50 éve nem aludt.
- Jól van Luis, menj csak én még csekkolom Miát, hogy alszik e, jó éjt.
- Jó éjt Ezra.
Leraktuk. Kikapcsoltam a tv-t, hogy ne zörögjön és, hogy normálisan tudjak aludni. Hunynám le a szemem, és álomba merülnék, amikor megcsörrent a telefonom ismét. Felriadtam, megnéztem ki az. Hirtelen megállt bennem a vérkeringés, és elfelejtettem levegőt venni. Tömören és röviden sokkolódtam.
Carter hívott. Vajon mit akarhat 0:38-kor? Mindegy, felvettem.
- Haló? Szóltam bele a telefonba a lehető legvékonyabb hangon.
- Ó, ő, hölgyem, adná Luis-t?
Hirtelen elvörösödtem, hogy ennyire vékony hangon mondtam? De ciki.
- Ja, bocs Carter, csak meglepődtem, hogy hívsz. Zártam rövidre.
- Ja, hát csak felhívtalak mert unatkoztam.
Na szerintem leírhatatlan mennyire elvörösödtem, unatkozásból felhívott?! Ott a rengeteg haverja, miért nem őket, és miért engem?! Illetve nem is baj. Csak kavarodtak bennem a kérdések.
- Őőő, Luis, itt vagy?
- J-ja persze, i-itt vagyok. Egyébként miért engem hívtál és miért nem a haverjaid? Nem baj, csak olyan fura, mert még sosem beszéltünk telefonon, vagy írásban.
- A többiek basztak felvenni a telefont, gondoltam alszanak, megcsörrentettelek így gondoltam, hátha te legalább felveszed? Vagy zavarok, mert ha igen menj csak aludni.
- Hát, épp aludni készültem de már nem is vagyok fáradt, így nem is tudnék aludni eheh.
...
- Hát jó, van kedved holnap suli után elmenni a Mekibe? Jönnek a haverjaim is.
Elkerekedett szemmel bámultam magam elé. Hát, hogy is mondjam talán a gimnáziumban a haverjai vertek engem meg mert meleg vagyok, és ha velük megyek tuti agyon vernek, aztán Carter kiröhögne, vagy mit tudom én mit csinálna, így elég bizonytalan vagyok. Klassz.
- Hát, nem is tudom, meglátom, ha ráérek elmegyek, ha nem akkor neharagudj.
- Rendben.
Hirtelen egy hatalmasat ásítottam, és közben el is felejtettem, hogy Carterrel beszélek. Na ez tényleg ciki volt.
- Jaaj, neharagudj, e-elfelejtettem, hogy mi hívásban vagyunk.
- Oh, nem baj, menj aludni, ha fáradt vagy, majd beszélünk.
- Jól van, szia, jó éjt Carter.
Vérvörös arccal elköszöntem a világ leghelyesebb srácától este aki felhívott. Sokk.
Beállítottam az ébresztőm reggel 6-ra, hogy véletlenül se késsek. Letettem a telefonom az éjjeli szekrényemre, és mély álomba szenderettem.
Augusztus 31.
Carter szemszöge:
Nos, rólam annyit kell tudni, hogy Carter Monroe a nevem, 17 éves vagyok, illetve Október 27.-én születésnapom, így mindjárt 18. A gimiben szinte, én vagyok a "leghíresebb" "leghelyesebb" fiú... Általánosban nem így volt. A legnyomibb, legbénább kis görcs voltam. Ezért elkezdtem dolgozni magamon, hogy magamnak megfeleljek, na meg persze a többieknek is részben.
Olyan este 6 körül lehetett, amikor ráírtam Luis-ra. Hogy bevalljam, egy ideje "megláttam", de nem nagyon mutattam, mivel tuti az összes haverom kiröhögne, hogy "az a pancser tetszik?" "Te hülye buzi" Mindegy. Így eltemettem magamban.
- Cs tesó, holnaptól 12. LOOL. Baszó, nem?
Olyan 2 percet vártam mire válaszolt.
- Jaa, már alig várom :D.
- Aztán mi újság?
- Minden fasza, veled?
Szóval ilyen laza. Tetszik. Közben mikor írni akartam, írtak a haverjaim a csoportba, hogy "megyek a velük kicsit zúzni?" így el kellett köszönnöm :(.
- Minden ok, na zúzok a haverokkal. Csá Luis.
Vártam egy kicsit, hogy írjon valamit, de csak láttamozta. Klassz.
Haverjaimmal elmentünk a parkba egyet sétálni, dumálni. Aztán beugrottunk a Westend-be. Megálltunk a mekinél, meg pár ruhaboltnál. Olyan 50k-t elégedtünk, de legalább szórakoztunk egy jót.
Amikor hazaértem, anyámék otthon voltak. Kérdezték hol voltam, mert leléptem úgy, hogy meg sem mondtam, hogy hova megyek.
- Jaj Carter. Ha elmész legalább szólj, hogy "elmegyek, majd jövök"-kel. Mondta anyám aggódó arccal, én meg átöleltem.
- Neharagudj, írtak a haverjaim, és nem volt már idő szólni.
Anyámék olyan "máskor figyelmesebben, szóljál akkor is" arckifejezéssel elengedtek. Felslattyogtam a szobámba. Kicsit filmeztem, mert hát nem nagyon volt mit csinálni.
0:37-kor eldöntöttem, hogy felhívok pár ismerősömet, hogy beszélgessünk. Egyik sem vette fel. Aztán nagy szívverésekkel felhívtam Luis-t. Kicsöngött. Nem nagyon vette fel. Így gondoltam kinyomom, hát ha ő is alszik, de aztán felvette.
- Haló?
Olyan vékony volt a hangja, így azt hittem, hogy az anyja, így kérdőn beleszóltam.
- Ó, ő, hölgyem, adná Luis-t?
- Ja, bocs Carter, csak meglepődtem, hogy hívsz. -
- Ja, hát csak felhívtalak mert unatkoztam.
Aztán kis csend lett, így muszáj volt beleszólnom valamit.
- Őőő, Luis, itt vagy?
- J-ja persze, i-itt vagyok. Egyébként miért engem hívtál és miért nem a haverjaid? Nem baj, csak olyan fura, mert még sosem beszéltünk telefonon, vagy írásban.
Hallottam ahogy kicsit elcsuklik a hangja. Totál imádom.
- A többiek basztak felvenni a telefont, gondoltam alszanak, megcsörrentettelek így gondoltam, hát ha te legalább felveszed? Vagy zavarok, mert ha igen menj csak aludni.
- Hát, épp aludni készültem de már nem is vagyok fáradt, így nem is tudnék aludni eheh.
Tényleg kuncogott egyet? Nem titkolom, akaratlanul is elpirultam egy icipicit.
- Hát jó, van kedved holnap suli után elmenni a Mekibe? Jönnek a haverjaim is.
- Hát, nem is tudom, meglátom, ha ráérek elmegyek, ha nem akkor neharagudj.
- Rendben.
Olyan fél másodperc hatásszünet után beleásított a mikrofonba. Tyhű.
- Jaaj, neharagudj, e-elfelejtettem, hogy mi hívásban vagyunk.
- Oh, nem baj, menj aludni, ha fáradt vagy, majd beszélünk.
- Jól van, szia, jó éjt Carter.
Miután befejeztük a hívást tudtam, hogy ezen az éjszakán nyugodtan fogok aludni. :)
Sziasztoook! Kb most ennyi lenne, Carter szemszögét kicsit bénán írtam le, mert már 2-4 órája írom, és ötletelek, hogy mit is írjak, jó e. :) Illetve, holnap nem nagyon tudom folytatni, mert versenyem lesz, úgyhogy vagy este írok még 1-et, vagy jövöhéten számíthattok folytatásra. Egyébként, ha tetszik voteolj meg, ha bejön followolhatsz is. Legyen szép napotok/estétek :D)