Sarah
Olyan, mintha magamat látnám. De ez akkor történt, amikor én a birtokon voltam. Tehát esélytelen, hogy én vagyok a képernyőn. Aztán esik csak le.
- Oh, nem! – szólalok meg hangosan. Nem, nem. Az nem lehet.
- Felismeri? – kérdezi a nő. Bólintok válaszul. – Akkor mondja el nekem a nevet. Eljárást indítok ellene és visszakapja a pénzét. – lehet ez lenne az egyszerűbb megoldás. De nekem más terveim vannak.
- Elküldené kérem a felvételt erre az email címre? – firkantom a kis papírra Chris email címét. – Ne aggódjon egy rendőr barátomnak küldi el, de felőlem utána nézhet a híres Chris Morgan-nek.
- Tudom ki az a Chris Morgan. New York-ba mindenki tudja, ki az a Chris Morgan. – világosít fel a nő. Mintha én ezt nem tudnám.
- Akkor legyen szíves elküldeni a felvételt. – összehúzza rám a szemét. – Vagy csacsogok a vállalkozásról. Maga dönt.
- Elküldöm Mr. Morgan-nek a felvételt. – válaszol, én pedig csak bólintok egyet, majd egy további szép napottal elhagyom az épületet, nyomomba Clara-val.
- Az anyánk volt nem igaz? – kérdezi a kocsinál. Bólintok és beszállok a járműbe. – Tessék, egy gonddal kevesebb dolgunk lesz. – dől hátra az ülésen. – Anyánk rács mögött, már csak apa kell. Milyen vicces lenne, ha cella társak lennének.
- Nem. – rázom meg a fejem.
- Mi nem?
- Anyánkat nem csukhatjuk le.
- Tessék? Ezt meg, hogy érted?
- Végre van valamim, amivel fenyegetni tudom. – indítom be az autót.
- Szerintem pedig le kéne csukatni. Miért fenyegetnéd meg?
- Mert apánk lecsukásához minél több vallomásra lesz szükségünk. Az ex felesége vallomása pedig nagyot dob, nem gondolod?
- Anyánk nem beszél. – húzza el a száját, majd felém kapja a fejét. Végre leesett neki is. – Várjunk csak. A felvétel. Ezzel tudod fenyegetni.
- Így van. – bólintok egyet, majd elindulok az őrs felé.
Beérve Paul és Chris keresésére indulok. Néztem az irodájukba, a konyhába, mások irodájába, de nem találtam senkit. Úgy döntök, hogy az informatikus felé veszem az irányt, akivel Chris legutóbb beszélgetett.
- Szia! – köszönök neki, mikor elé érek.
- Hello! Te vagy Sarah Evans. – mondja, majd felém nyújtja a kezét. – Üdvözöllek, Carter vagyok. – Clara a hátam mögül felnevet, én pedig igyekszem az előttem álló Carter-re koncentrálni.
- Szia Carter, meg tudod nekem mondani, hogy hol találom Chris-t?
- Chris Morgan?
- Igen miért, hány Chris van?
- Kettő.
- Tehát a Morgan hol van?
- A kihallgatóba... - nem várom meg, hogy befejezze, már sietek is a kihallgató szoba felé.
- Hova sietsz ennyire? – lépked mögöttem Clara is.
- Ha Bella-t el akarom még ma kapni, akkor a műszakja végéig kell, ami körülbelül 20 perc múlva lejár. – mondom Clara-nak, majd benyitok a kihallgatóterembe. Chris, Paul, Steve és Grace ül bent. Mindenki felénk kapja a fejét, és tágra nyílt szemekkel vizslatnak bennünket.
- Beszélnünk kell. – mondom Chris-nek és Paul-nak.
- Sarah, épp egy kihallgatás közepén vagyunk. – szólal meg Steve. Chris felállni készül, de Steve megfogja a kezét és megrázza a fejét. Összehúzom a szemem Steve-re, majd kimegyek a szobából. A mellette lévő ajtón viszont bemegyek. Oda, ahol végig tudom hallgatni a kihallgatást, anélkül, hogy tudnák, hogy itt vagyok. A hangszigetelt üveg patyolat tiszta. Egy folt, vagy karc sincs rajta. A kis mikrofonhoz hajolok, majd kettőt köhögve megnyomom a gombot.
- Chris Morgan-t és Paul Wayne-t várjuk az irodájukba. – torzítom el a hangomat. Paul felnevet, Chris pedig a vállába üt. Steve nagy levegőt vesz, majd kinyújtva a karját jelez a két fiúnak, hogy menjenek. Időm se volt átmenni az irodába, mert már be is léptek a kihallgató azon részébe, ahol én tartózkodom.
- Ez meg mi volt? – kérdezi Paul.
- Szükségem lenne a telefonomra.
- Ezért hívtál ki egy kihallgatásról? – kérdezi Chris.
- Pontosan ezért. És kérlek jelentkezz bele az emailed-be.
- Miért?
- Mert kaptál egy üzenetet.
- Honnan veszed, hogy... - elhallgat, én pedig fél mosolyra húzom a számat. – Mi ez?
- Az aduászom. – válaszolok, majd kikapom a kezéből és ki is indulok a helyiségből.
- Hé! – kiált utánam Chris. – Mi ez az egész?
- Elmondom, ígérem. – adok egy puszit a szájára. – Sietek vissza, szeretlek. – ezzel pedig kiviharzom az őrsről, vissza Chris kocsijához.
- Annyira siettem utánad, hogy begörcsölt a vádlim. – panaszkodik Clara az autónak támaszkodva.
- Szállj be! – siettetem, majd beszállok az autóba.
Ha Bella Rose nem húzott el New York-ból, akkor 2 perc múlva fog kisétálni a hátsó kijáraton. Az ülésen hátra döntöm a fejem és várok. Clara ugyanígy tesz, csak ő lejjebb is csúszik.
- Tudod, el kéne mennünk páros randira. – szólal meg hirtelen a húgom.
- Páros randira? – húzom össze a szemöldökömet. – Nem hiszem, hogy ez nekem való.
- Szerintem élveznéd.
- Sok páros randin voltunk már. – jegyzem meg még mindig az étterem kijáratát szuggerálva.
- Nem is voltunk még. – húzza el a száját.
- De. Mikor lementünk iszogatni.
- De az nem számít. Négyünkből egy ember teljesen biztos, hogy ki volt ütve annyira, hogy azt sem tudta, hogy hol van.
- Akkor mire gondolsz? Menjünk drága étterembe, mint a sznobok?
- Nem. – rázza meg a fejét. – Menjünk drága étterembe, mint a normális emberek. Sarah, muszáj visszahozni az életedbe a normális dolgokat. Ha az egy páros randi a húgoddal, akkor az egy páros randi a húgoddal.
- Nem hozhatom vissza a normális dolgokat az életembe, míg apa szabad. – mondom egy halvány mosollyal.
- De miért? Én is tudtam rendes életet élni eközben.
- Clara, téged nem köröztek gyilkosságért. A múltról pedig ne is beszéljünk. – teszem fel a kezemet.
- Ja tényleg! – csapja meg a combját. – Elfelejtettem, hogy te mindent vagy semmi típusú ember vagy. – megvárja míg felé fordítom a fejem, majd csak azután folytatja. – Aki nem tudja csak úgy élvezni a dolgokat. Vagy a múltra hagyatkozol, vagy csak a jövőre tudsz gondolni. A jelen jelentését pedig elfelejtetted. Vagy nem is tudtad, hogy létezik.
- Már ne is haragudj! – húzom rá össze a szememet. – Te emiatt csodálkozol? Te voltál az, aki szépen hátba szúrt, és még van képed az arcomba dörgölni, hogy nem tudok élni? – nagyokat pislogok. Fél szememmel mozgást látok a hátsó kijáratnál, így kicsit lejjebb húzom az ablakot, majd kiszállva be is zárom. Clara-val együtt.
- Sarah! Engedj ki!
- Míg beszélek vele addig itt maradsz. Ha gondolod nézd meg mikor megy busz, vagy rendelj ide magadnak egy taxit. Mert a végén még nem viszlek haza, mert nem élek a jelenbe. – összehúzom magamon a kabátomat, majd elindulok anyánk felé. Próbálom addig kiüríteni a fejemet, hogy gyorsan letudjam ezt az egész beszélgetést. Vagy inkább fenyegetést. – Állj meg! – szólok oda anyámnak, mire megtorpan. Nem szólal meg, de nem is mozdul. – Ne próbálj meg elfutni, mert úgy is elkaplak.
- Mégis mi okom lenne előled elfutni? – fordul velem szembe, keresztbe tett kezekkel.
- Miért loptad el a pénzemet? – sétálok elé. – Honnan tudtad, hogy van pénzem, és, hogy hol tárolom?
- Meghívsz valamire, vagy ez amolyan Sarah féle kihallgatás? Az előző sem ment valami fényesen, szivem.
- Oh, hidd el! – mosolyodom el. – Most úgy lesz ahogyan én azt akarom.
- Hiszek neked. – húzza el a száját. – Hol vannak a testőreid?
- Én kérdezek te válaszolsz.
- Egyszerű volt. – indul meg az utcán. Majd megáll és várja, hogy mellé sétáljak. Úgy teszek. – Szökevény vagy. Legutóbb pedig elkotyogtad, hogy megöltél valakit és köröznek. Már pedig Las Vegas-ból senki nem jön üres kézzel New York-ba. Aztán rákerestem New York széfbérlési lehetőségeire. Másodikra meg is találtam. És, mivel ennyire hasonlítunk... - mutat mind kettőnkre. – Így csak elég volt lenyúlnom Hannah Williams személyiét és tádá... Lett pénzem.
- Hogy került vissza a személyi a lakásba, ha te azt elvetted?
- Mivel azt nem akartam ellopni, így visszavittem. A barátodat, annak ellenére, hogy rendőr, könnyen ki lehet cselezni.
- Chris?
- Nem, a másik. – Paul.
- Hogy vitted vissza?
- Én sehogy. – sétál egy kávézó elé, majd belökve az ajtaját bemegy rajta. Egy két személyes asztalt vesz célba, levéve a kabátját pedig leül. Az előtte lévő székre mutat, hogy én is foglaljak helyet, de én állva maradok.
- Nem azért jöttem, hogy itt kávézgassunk. – fonom össze a mellkasomon a karomat.
- De rengeteg kérdésed van, ahogyan nekem is. Jobb itt megbeszélni a dolgokat, mint kint a hidegbe. – vonja meg a vállát. – Én fizetek, ne aggódj. – a rohadék...
- Clara vár rám.
- Akkor ő miért nincs itt velünk?
- Mert elintézni valója van.
- Akkor hívd ide. – válasz helyett csak leveszem a kabátomat és leülök vele szembe.
- Hogy vitted vissza a személyimet a lakásba? Honnan tudtad, hogy hol lakok? A hotelbe vittünk. Nem a lakásba.
- Én ezt már régebb óta csinálom Sarah. – emeli fel a kezét jelezve egy pincérnek. Ő kikéri a kávéját, meg valami sütit, én pedig csak elküldöm a pincért. – Te nem iszol?
- Megmondtam, hogy nem kávézni jöttem. – közben megkopogtatom a körmömet az asztalon, hogy jelezzem neki várom a válaszát.
- A két kis cuki pofit követtem az őrstől. Hamar kiderült, hogy hol laktok. Aztán csak azt kellett kivárnom, hogy rendeljetek valamit. Pizzát, kínait, sushit... Amibe bele tudom csempészni a személyit.
- Ez komoly?
- Igen. – teszi keresztbe a lábát. – Nem tűnt fel nektek, hogy a gőzölgő pizza mellet ott van Hannah?
- Nem voltam otthon, nem tudom.
- Miért hol voltál? Várjunk... A rendőrök azóta sem kaptak el? Miért nem ellenkeztél, hogy ne jöjjünk be ide, ami valószínűleg be van kamerázva?
- Nagyon jól tudod játszani azt, hogy érdekel mi van velem. – felnevetek. – Mert tisztáztak anya macska.
- Összezavartál. – kulcsolja össze a kezét az asztalon. – Tisztáztak? Egy gyilkosságból? Azt, hogy csináltad?
- Úgy nagy okos. – ütögetem meg a homlokát. – Hogy nem én vagyok a gyilkos. – én is keresztbe teszem a lábamat az asztal alatt.
- Hazudtál nekem. Azt mondtad megöltél valakit.
- El ne ájulj. – forgatom meg a szemem. – Még szép, hogy hazudtam neked.
- Miért?
- Miért hazudtam?
- Igen. Simán be tudtalak volna köpni a zsaruknál...
- De nem tetted. – mondom, de közben kérdésnek is szánom. Meggyőződésünk, hogy Grace adta a fülest a rendőrségnek, de így már nem vagyok benne biztos.
- Nem, nem tettem. Viszont nem hazudtam, hogy nem akarok neked és Clara-nak rosszat.
- De jót sem akarsz.
- Miről beszélsz?
- Egy vallomással segíthettél volna nekünk, de nem tetted. – rázom meg a fejem. Nem válaszol. Gondoltam. – Miért nem húztál el még New York-ból? Szereztél pénzt, apám pedig kerestet. Minden okod meg lenne rá, de te még mindig itt vagy. Miért?
- Mert hülye nem vagyok. Ha apád kerestet engem, akkor az összes repülőteret lezáratja vagy korlátozza az utasokat. Esélyem se lenne kijutni. New York pedig elég nagy ahhoz, hogy elkerüljem, míg a te kifutó fiúd elkapja.
- Ne beszélj így róla! – mutatok rá a mutatóujjammal.
- Örülök, hogy nem maradtál amellett a nyálgép mellett. – közben megérkezik a rendelése. Egy mosollyal megköszöni.
- Nate-re gondolsz?
- Igen. Mikor gyerek voltál is ott legyeskedett a birtokunkon. Pomtosabban körülötted. Te pedig mindössze 5 voltál. – kortyol a kávéjába. Én pedig teljesen összezavarodtam.
- Honnan tudod, hogy együtt voltam Nate-tel? – húzom össze a szemöldökömet.
- Azt hiszed nem tartottalak szemmel? – dönti félre a fejét.
- Las Vegas-ban voltál?
- Nem, dehogy. Isten ments! Csak néha utaztam haza. Mikor azok a hatalmas partik voltak apádnál.
- Vegas-ba voltál most augusztusba?
- Igen.
- Te voltál!
- Mi voltam kincsem?
- Te voltál a baseball sapkás nő, aki felébresztett a repülőn.
- Igen, az tényleg én voltam. – megint a kávéjába szürcsöl. Ez egy kicsit sokként ért. Megrázva a fejem újra rá koncentrálok.
- Honnan tudod, hogy együtt voltam Nate-tel?
- Mary. – csak ennyit mondd, a szívem pedig ketté hasad a név hallatán.
- Mary?
- Azért voltam Vegas-ban a nagy partik idején, mert csak akkor tudtam Mary-vel személyesen találkozni.
- Mary? – nem tudom mit is akarok pontosan mondani. Hisz Mary sokat beszélt anyuról. Amikor rosszat mondtam róla, akkor mindig elcsitított és nem engedte, hogy ócsároljam. Közben pedig forr a vérem. – Erről is te tehetsz! – szorítom meg az asztal szélét. – Lehet, hogy Mary nem is véletlen halt meg. Lehet apa rájött mit is csinál és ezért ölte meg.
- Tessék? – anyuból elszáll az élet. Láttam. Most. Ebbe a pillanatba. Most nincs az arcán gúnyos mosoly. – Mary...
- Meghalt anyu! – törlöm meg a szemem szélét. – Méghozzá apa ölte meg.
- Nem. – rázza meg a fejét. – Mary nem lehet halott. – nem szólalok meg, csak az ölembe ejtett kezemre nézek. – Sarah, légy szíves mondd azt, hogy ez valami rossz vicc. – megrázom a fejem. – Istenem! – temeti a tenyerébe a kezét. Hirtelen nekem sincs kedvem gonoszkodni. Mary említése csak még egy döfés volt a szívembe.
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Ha tetszett kérlek nyomjátok meg a vote-ot. Sietek a következővel.
Puszilok Mindenkit!