Sarah
Steve még mindig röhög, mikor Chris belép az irodába. Kezébe sok-sok akta sorakozik és összehúzott szemöldökkel figyeli a főnökét, aki szinte már fuldokol. Én már abbahagytam a nevetést, de látva Steve fejét, aki tényleg mindjárt megfullad újra elnevetem magam. Feje piros, mint a paradicsom, és az asztalnak is támaszkodik nehogy elboruljon.
- Meg sem kérdezem. - mondja Chris, mire Steve kihúzza magát.
- Neki nincs itt semmi keresni valója. - mutat rám, én pedig elhúzom a számat.
- Úgy látom nem bánod. - utal az előbbi történtekre Chris. Steve-re vigyorgok, aki csak megrázza a fejét. - Nem hittem volna, hogy bejössz dolgozni.
- Fiam, egy kis pia nem árt nekem. - mondja Steve, én pedig elhelyezkedem Chris székében.
- Ahogy gondolod. - vonja meg a vállát és leteszi elém az aktákat. - Sarah segít a nyomozásba. Azért van itt.
- Ott a társad, Paul.
- Sarah szintén a társam.
- Nem nézik jó szemmel. Egy napja még körözött bűnöző volt, most pedig az őrsön bóklászik.
- Itt vagyok én is. - emelem fel a kezemet, hogy emlékeztessem, hogy még mindig itt vagyok. Magam elé húzom az egyik aktát. Nate-é akadt a kezembe. Kinyitom, majd elkezdem lapozgatni.
- Kívül álló nem nézhet bele az aktába. - teszi a tenyerét az előttem heverő papírra, hogy ne tudjam elolvasni az aktában szereplő információt.
- Még jó, hogy szerves információval rendelkezem. - söpröm arrébb a kezét, mint egy darab papírt. - Még nem jutott eszedbe, hogy én is tudok vallomást tenni? - nézek Steve szemébe. - Pedig az én vallomásom sokat dobhat az egész ügyben. Főleg apám lecsukásában.
- A húgod is próbált vallomást tenni. Az apád pedig kitalálta, hogy drogozott. Szerinted ezt nem képes eltusolni?
- Az lényegtelen, hogy képes-e rá vagy sem. Hogy kiderítsétek, az igazamat be kell, hogy hozzátok. Lehet kidumálja magát, de az is lehet, hogy nem. Troy Gates, a foglyunk pedig vallomást fog tenni. Csak előbb ki kell juttatnom a családját Amerikából.
- Mégis minek segítesz egy gyilkosnak?
- Mert lehet, hogy ő gyilkos, de a családját megöli az apám bosszúból. Tehát ki fogom juttatni őket. Addig Troy nem fog mondani semmit.
- Lassan itt a tárgyalás. Ha addig nem mond semmit, akkor nagyobb büntetést fog kapni.
- Kijuttatom a családját. Utána vallomást teszek, ahogyan ő is. Lesz elég bizonyíték, hogy behozzátok az apámat.
- Bent tartani valószínűleg nem fogjuk tudni.
- Ezért megyünk majd az álarcosbálra.
- Hogy hova? - húzza fel a szemöldökét és Chris felé fordul.
- Oh tényleg! - csapom magam homlokon. - Te erről nem tudsz. - nevetek fel. - Mert két napja még körözted a legjobb ügynöködet. Így sajnos nem tudta neked elmondani, mert ma kezdett el újra dolgozni.
- Te milyen pimasz vagy! - szólal meg Steve.
- Miért? Csak elmondtam az igazságot.
- Amint beér Paul megbeszéljük az álarcosbált. Te veled. - mutat Chris-re. - Beszédem van. Te pedig. - most mutat rám. - Veled később számolok.
- Majd jelentkezem. - ezzel pedig elhagyja az irodát. Lenézek a kezem alatt lévő aktára, fél szemmel pedig látom, hogy Chris közelebb lép az asztalhoz. Felnézek rá, ő pedig megrázza a fejét.
- Amikor beléptem ebbe a helyiségbe és röhögve találtalak itt titeket, azt hittem nekem van igazam. - kis szünetet tart, majd folytatja. - De most megnézve csak azt mondom, hogy... Ti ketten szét fogjátok tépni egymást.
- Ha nem engedi, hogy segítsek, akkor az lesz a legkisebb baja, hogy elfogyott a színes cukros fánk a konyháról. - Chris beharapja a száját, hogy ne röhögje el magát. Én köhögök kettőt, úgy leplezem a nevetésemet.
- Szólj, ha kell valami. - majd ezzel kimegy az irodából. Mivel Troy-jal nem találkoztam azóta, hogy eljöttem a birtokról, így nem adta át nekem a repülőjegyeket. Tehát meg kell vennem a lánya és a felesége jegyeit. Viszont míg nincs nálam a pénzem, addig ez nem fog sikerülni. Viszont nem várhatok az álarcosbálig. Az álarcosbálon el kell fogni az apámat. Nem pénzt lopni.
Szerencsére eltettem azt a kis fecnit, amit a széfben találtam. Az első ötletem az volt, hogy megnézem a kézírást. Viszont, ha nem apám vagy Nate írta akkor bármelyik gorillája tehette. Az pedig csak időpocsékolás. Mivel Chris el van a saját ügyével, én is el leszek a sajátommal. Épp kilépni készültem az irodája ajtaján, mikor nekem jönnek. Olyan erővel, hogy majdnem felborít az illető.
- Lehetnél óvatosabb. - jegyzem meg Paul-nak a homlokomat dörzsölgetve.
- Miért álldogálsz az ajtóba?
- Miért álldogálnék az ajtóba? Épp ki akartam menni az ajtón.
- Hát nem sikerült. - mondja ő pedig a vállát masszírozza, ahol lefejeltem. - Clara mondta, hogy szóljak neked, hogy kint vár.
- Pont jókor. - mondom, de ezt inkább magamnak, mint Paul-nak. - Kösz. - mondom és elindulok az eredeti célom felé. - Ja, és Paul! - fordulok vissza. - Steve ma elég paprikás hangulatba van.
- Miért érzem azt, hogy te tehetsz róla?
- Mert így is van. - majd Chris keresésére indulok. Még hallom a hátam mögül, hogy Paul felnevet. Hátra nézek, azonban abba a pillanatba neki megyek valakinek. Ismét. Szőke hajkoronát pillantok meg. Grace.
- Bocsánat. - szólal meg, megfogva a kezemet. Grace-szel legutóbb akkor ,,találkoztunk" mikor az egyik őr fogva tartotta. Vajon Grace mióta dolgozik az apámnak? Chris azt mondta, hogy Grace egy évvel előbb kezdett a rendőrségnél, mint ő. Jó lenne megtudni, hogy mióta áll apám pártján.
Azt sem tudom mit mondjak. Azt sem tudom, hogy tudja-e ki vagyok. Jó ez hülyeség. Szinte biztos, hogy tudja ki vagyok.
- Te vagy az a lány, akit hamisan vádoltak meg gyilkosságért. - még szerepet is játszik. Nagyon szívesen megtépném. - Az apád itt egy legenda.
- Pontosan mit takar, hogy legenda?
- Mindenki tud a létezéséről, de senki nem tudja elfogni.
- Szerinted mi az oka ennek? - Chris is ki fogja hallgatni. Én is megcsinálhatom pontosan ugyanezt, csak a tudta nélkül.
- Jó kérdés. - mondja elhúzva a száját. - Mindenki tudja, hogy ő a rossz fiú. De már annyira befolyásolja az embereket, hogy már lehetetlen elkapni.
- Mit javasolsz? Szerinted, hogy tudnátok elfogni?
- Nem lehet. - jelenti ki nemes egyszerűséggel. - Ha nem vele vagy, akkor miért nem teszel vallomást? - jó, bevallom. Annyira nem hülye ez a nő, mint én azt vártam.
- Fogok tenni vallomást. Csak még szerzek bizonyítékot.
- Miféle bizonyítékot? - jó, visszavonom... Lehet mégis olyan hülye, mint én azt hittem. Komolyan azt hiszi, hogy el fogom mondani neki?
- Amivel rács mögé juttatom.
- Nem is dolgozol a rendőrségnek. - jegyzi meg, és halkan felnevet.
- Nem kell ahhoz itt dolgozzak. - még hozzá tettem volna neki, hogy ,,nyugodtan elmondhatod az apámnak, mire készül az ő kicsike lánya" , de inkább csak egy biccentéssel folytattam az utamat.
Nemsokkal később megtalálom Chris-t. Épp egy informatikussal beszél, aki nagyba magyaráz neki. Mikor észrevesz elmosolyodik, majd megütögetve a srác vállát elindul felém.
- Csak nem szükséged van a segítségemre? - húzza fel a szemöldökét egy hatalmas vigyor kíséretével.
- Nem, nincs. - mondom neki, mire lekonyul a szája. - Csak mondani akartam, hogy találkoztam Grace-szel. - szünetet tartok, aztán újból megszólalok. - És kellene a kocsi kulcsod.
- Találkoztál Grace-szel? - kérdez vissza, mire bólintok. - És szükséged van az autómra. - ismét bólintok. - Megtudhatom az okára?
- Mivel most már tiszta vagyok, így nyugodtan besétálhatok a széfes csajhoz. Miután ezt megtettem kiderítem ki lopta el a lopott pénzemet. - magyarázom el a tervemet.
- Menjek veled?
- Nem kell. Neked ki kell hallgatnod Grace-t meg minden féle rendőrös ügyet kell megcsinálnod. Clara pedig kint vár engem, ő eljön velem.
- Ahogy szeretnéd. - nyúl bele az öltönye zsebébe és előhúzza a kocsija kulcsát. De még mielőtt odaadta volna, megszólal. - Ugye nem lesz semmi baja?
- Lehet, hogy majd áthajtok vele egy fekvőrendőrön. - húzom össze a szememet. Chris a kezembe adja a kulcsokat és látom, hogy jól szórakozik a szóviccemen.
Az ujjamon pörgetem Chris kocsikulcsát, mikor kilépek az őrsről. Beszívom a hideg levegőt, majd egy hangos sóhajtással kiengedem. Közben észreveszem Clara-t, aki épp telefonál. Lassan felé sétálok, majd, amikor meglát azt mutatja egy pillanat. Én zsebre dugom a kezem és szétnézek. Mikor az őrs előtt álldogáló rendőrökre téved a tekintetem felsóhajtok. Még mindig méregetnek és rázzák a fejüket. Mindjárt leszúrom az egyiket, majd utána ítélkezhetnek.
- Nem, nem akarok veled beszélni. - Clara-ra kapom a fejem. - Szerinted miért nem jelentkeztem? - a húgom megforgatja a szemét, majd ő is sóhajt egyet. Felkuncogok, mert az előbb pontosan ugyanezt csináltam. - Állj le és hagyj békén! Szia. - ezzel pedig fújtatva kinyomja a hívást. - Meg se szólalj! - húzza rám össze a szemét. Én védekezően csak felteszem a kezemet.
- Nem is akartam semmit mondani. Velem jössz? - emelem fel a kulcsokat.
- Hova mész?
- Megpróbálom visszaszerezni a pénzemet, míg Chris és Paul rendőröset játszik.
- Veled megyek.
- Pompás. - indulunk meg a fekete audi felé. - Ki volt ez? - utalok az előbbi heves telefon hívására.
- Egy srác.
- Ugye tudod, hogy ez nekem nem válasz?
- Még hónapokkal ezelőtt feküdtem le vele. Akkor megmondtam neki, hogy nem lesz semmi köztünk, és azt hittem meg is értette. Most pedig újra New York-ba van és találkozni akar velem egy kávéra.
- Még mindig meg van a számod neki? Miért adtad meg?
- Részeg voltam. - vonja meg a vállát és beszáll a kocsiba. Felnevet és én is így teszek.
- Ezek az exkalandok. - rázom meg a fejem.
- Fejezd be! - szól rám. - Még a végén kiderül, hogy egy sorozatgyilkos.
- Az a mostani pasidnak nem lenne baj. Nem jutnak egyről a kettőre.
- Egy, a te pasid is rendőr. Kettő, Paul és én most... szünetet tartunk. Három, miért nem jutnak egyről a kettőre?
- Tegnap este is gondolom azért mentetek fel a hotel szobádba, mert ,,szünetet" tartotok. - indítom be a kocsit. - A kérdésedre a válasz pedig bonyolult.
- Azért jött fel hozzám, hogy hagyjon titeket turbékolni.
- Hé! Gondolom nem csak ölbe tett kézzel ültetek egymás mellett.
- Nem. - rázza meg a fejét. - Természetesen kihasználtuk az időt.
- Szünetes szex. Még jobb. - a jobb karomba beleüt. - Már ne is haragudj! Miért is ütögetsz?
- Tehát mi bonyolult? - kérdezi témát váltva. - Azt hittem, ha Troy vallomást tesz, akkor behozhatják apát.
- De Troy addig nem tesz vallomást, míg a családja nem jut el Európába.
- Ezért kell a pénz?
- Pontosan.
- De azt ellopták.
- Így van. - helyeselek tovább.
- Kire gyanakszol?
- Szerinted kire?
- Jó ez hülye kérdés volt. De miért venné el a pénzedet apa? Amúgy is tele van a zsebe.
- Tudja, hogy pénz nélkül nem sokat tehetek.
Az út alatt Clara-nak is elmondta, hogy álarcosbál lesz, még hozzá jövőhéten. Elmondtam neki Grace-t is, mire fejbe csapta magát. Azt mondja, hogy erre ő is gondolt, de végül elvette.
- Várjunk... - csukja be a kocsiajtót. Kiszállva én is bezárom, majd elindulunk a széfekhez. - Ha Grace apunak dolgozik. Akkor az azt jelenti, hogy nem is volt elrabolva.
- Nem, gondolom direkt karcolta meg a bőrét és jött be szakadt ruhákba, hogy úgy tűnjön, mint aki most szabadult. - forgatom meg a szememet.
- De azt mondtad nem akar vallomást tenni apánk ellen.
- Nem, tényleg nem akar. Mert ,,fél."
- Istenem, de átlátszó. Akkor mi a terv?
- Megpróbáljuk kinyomozni, hogy mégis hogyan lopták el a pénzemet. Ha tudjuk bizonyítani, hogy ők voltak akkor vissza a rendőrségre és Chris-ék behozzák. Ha nem tudjuk bizonyítani, akkor egyelőre félre teszem az ügyet és elmegyek sztriptízesnek, hogy megszerezzek két repülőre való összeget. - Clara felnevet, ahogyan én is.
- Nagyon jó kidolgozott terv. - mondja még mindig röhögve.
- Köszönöm. - mondom meghajlást imitálva, majd belépek az épületbe. A nő felkapja ránk a fejét, majd mikor meglát lefagy az arcáról a mosoly.
- Nyugi. - mondom magam elé téve a kezem. - Már nem köröznek. De hölgyem... Legutóbbi látogatásomkor telibe találta a szöget. - látszik, hogy szinte meg tudna ölni, de kihúzza magát, majd kedvesen szól hozzám.
- Mit tehetek önért?
- Elvettek tőlem egy hatalmas pénzösszeget.
- Igen, ezt a legutóbb is tudtuk.
- Mivel én nem mondtam el senkinek a kódomat, így csak magukat vonhatom felelőségre, amiért nyoma veszett több, mint egy millió dollárnak. - húzom el a számat.
- Kihívjuk a rendőrséget és nyomozást indítunk.
- Nincs szükség zsarukra. Gondolom ez a hely be van kamerázva, nem? - a nő bólint. - Akkor csak arra lenne szükségem.
- Ezt csak paranccsal nézhetik meg. Maguk pedig nem rendőrök.
- Isten ments! - teszem a szívemre a kezemet. - Én rendőrként? Ugyan már. - legyintek és felnevetek. - Akkor fogalmazok másképpen. - sétálok a pulthoz. - Mivel én tettem be a pénzt a széfbe, de nem én voltam az, aki kivette ezért, ismétlem, maguk a felelősek. Már pedig ez azt jelenti, hogy betörtek ide, és elvittek egy komoly pénzösszeget. - teszem hátra a kezemet és végig nézek a helyiségbe. - Tehát ez a hely nem biztonságos értékek megőrzésére. - megint szünetet tartok, csak egy kis idő után folytatom. - Ha ezt megtudja a nagy világ. - mutatok ki az utcára, New York lakóira. - Akkor ez a vállalkozás befuccsol. - húzom el a számat. - Vagy könnyebb megoldás, ha megmutatják azokat az átkozott felvételeket. - teszem keresztbe a kezemet. A nő összehúzza rám a szemét, majd a számítógép elé sétál. Kezével maga mellé invitál. - Köszönöm. - mondom gúnyosan, mire a nő csak bólint egyet.
- Mikortól szeretné megnézni?
- Szeptemberbe hoztam be a pénzemet. Onnantól. Engem csak is a 43-as széf érdekel. - teszem fel a kezemet. A nő a megadott dátumra megy, majd elindul a felvétel.
- Itt van, hogy behozza a pénzt. - mutat a kijelzőre. Majd felgyorsítja a felvételt. A szemem csak a 43-as széfre koncentrál.
- Állj! - szólalok meg. - Menjen vissza. - utasítom. - Ott nyílt ki a széf. - a nő visszateker a felvételbe, majd megáll. Hát ez se nem Nate, se nem az apám.
Sziasztok!
Még egy résszel közelebb léptünk a végéhez. Ha tetszett akkor kérlek nyomd meg a vote-ot és kommentelj.
Puszilok Mindenkit!