Sarah
Chris kezében, a telefon képernyőjén ott villog Paul neve. Aztán a csörgés abba marad. Dylan nekem adja a kocsija kulcsát, majd utunkra enged. A telefon megint rezeg és a már nem ismeretlen szám hív. Hogyan sikerült megtalálniuk a számunkat? Paul hagyta felügyelet nélkül a telefont? Vagy annyira utánunk kerestek, hogy megtalálták? Nem értem. De tudtuk, hogy csak idő kérdése. De azt gondoltam, hogy még van időnk. A csörgés nem marad abba. Miután beszállunk Dylan autójába Chris sóhajt egyet. Még mielőtt megállíthattam volna felveszi és a füléhez emeli. Közben mutogatok neki, hogy hangosítsa ki. Így tesz.
- Szólalj meg fiam! - hallatja hangját újból Steve. Chris felém fordul, én pedig csak megvonom a vállamat. Már mindegy. Ennyi idő alatt lenyomozták a tartózkodási helyünket, szerintem lassan Dylan autójának a rendszámára is rájönnek.
- Nem fogtad fel, amit mondok? - halljuk meg Paul hangját a háttérből. - Add azt ide. - mocorgás, aztán csönd. - Gyertek az őrsre. - mondja Paul, majd megszakítja a hívást. Chris-sel csak egymást figyeljük, mert nem tudjunk mit tegyünk.
- Ezt komolyan mondta?
- Nem tudom. Paul egy vicces ember, de néha túlzásokba esik. - mondja Chris.
- Most nem hiszem, hogy viccel. - indítom be az autót.
~~~
Mielőtt még leparkoltam az őrs előtt négyszer kerültem meg a hatalmas épületet. Paul-nak van egy terve, amit sajnos nem fejtett ki nekünk. De legalább van terve. Az őrs előtt állnak kint rendőrök a forró kávéjukat szorongatva. Mikor észreveszik Chris-t elhallgatnak és elkezdik bámulni. Utána engem is végig mérnek. Néhányuk a fegyverén pihenteti a kezét, néhány férfi maguk mögé húzzák a női munkatársukat. Belépve a melegbe ismét minden szempár ránk szegeződik. A saját szememmel mindenhol Paul-t keresem, de nem látom sehol. Néma csend van az egész őrsön, néhány lélegzetvétel hallatszik, de az is a távolból. Két rendőr megáll előttem, majd elhúzva a bilincsüket a kezemre teszik. Ez valami féle csapda?
- Hé! - Chris közém és a rendőr közé lép. A rohadék zsaru erősen meghúzta a bilincset. - Valaki elmondaná, mégis mi a franc folyik itt, vagy csak bámultok tovább? - kérdezi Chris, mindenkitől. - Add ide a kulcsot Cooper. - szólal meg figyelmeztető hangon. A rendőr viszont nem tesz semmit csak a társa mellé áll. - Valaki szólaljon meg! - emeli feljebb a hangját, de még most sem szólal vagy mozdul meg senki sem. Én a lehetséges menekülési útvonalat próbálom kitervelni, mikor megjelenik előttünk Steve. Mellette pedig Paul. Kezdem azt hinni, hogy mégsem kellett volna idejönni.
- Sarah Bella Evans. Hány hónapja is vagyunk a nyomodba? - Chris megint elém áll. - Chris, elég. Vége van. - teszi Chris vállára a kezét.
- Hol vannak apám aktái? A doboz, amit itt hagyott?
- Eltűnt. - válaszol. - Paul három hete kérte, hogy adjam át az ügyedet. Tudod, amit rád bíztam. Hogy kapd el a csajt. - mutat rám. - Oda akartam adni neki a dolgokat, de felszívódott. Azt hittem valahogy sikerült érte jönnöd.
- Nem, nincs nálam.
- Nálam sincs. De nem volt benne semmi használható.
- Átnézted? - húzza össze Steve-re a szemét.
- Chris, az apád hagyta itt, méghozzá rád. Dehogy nyitottam ki.
- Akkor honnan tudod, hogy nincs benne semmi használható?
- Mert arról tudtam volna.
- Lehet mégsem tudsz mindent. - mondja Steve-nek, majd Paul-ra néz, aki azt mutatja, hogy egy pillanat. - Mi van Grace-szel? - teszi keresztbe a kezét. Én is úgy tennék, vagy a zsebembe csúsztatnám, de akár a nyakamba is tenném, ha tehetném.
- Tehát mégis csak együtt dolgoztatok. - fordul Paul felé. - Szépen átvertél. - mondja Paul-nak, aki megrázza a fejét, majd sóhajt egyet, mint aki unja az egészet. Megszólalni készül, de Steve felemeli a kezét, ezzel azt jelezve Paul-nak, hogy maradjon csöndbe. - Grace nem rég szökött meg Mark-tól.
- Szökött?
- Csupa vér és karcolás volt az egész teste.
- És miért nem ül sitten Mark?
- Mert nem mer vallomást tenni. - válaszol Steve Chris-nek, mire lenézek a cipőmre, majd elröhögöm magam. De ahelyett, hogy elhalkulnék egyre hangosabban nevetek. - Valami probléma van?
- Azon kívül, hogy idióták vagytok? Nem nincs. - válaszolom közömbös arccal.
- Mondani valód van? - szegezi nekem a kérdést.
- Van egy pár, de ha leveszed rólam a bilincset, akkor megmutatom, hogy... - Chris a számra tapasztja a tenyerét, majd a fülemhez hajol.
- Ne az őrs közepén fenyegesd meg! - mondja úgy csak, hogy én halljam.
- Szükségünk van egy kihallgatóra? - kérdezi Steve. Nem mondunk semmit. - Jó akkor válaszolok. Igen, van. Gyertek! - mutatja az utat. Paul Chris mellé lép, aki képes lenne most letépni a fejét a helyéről.
- Mi ez az egész Paul? - kérdezi Chris.
- Csak várjátok ki. - ezzel pedig belépünk a kihallgatóba. Jó, de mégis mit várjunk ki?
- Bocsánat a kellemetlenségért. - lép elém Steve. Hátrálok tőle egy lépést. - Több hónapon keresztül szívattál egy komplett őrsöt. Nem adhattam alád kipárnázott széket. - mondja és leveszi rólam a bilincset, majd helyet foglal az egyik széken. Akkor viselkedek így mikor mensturálok. Ezt hívják hangulatingadozásnak.
- Jól van, mi ez az egész? - húzza össze a szemöldökét Chris. Körülbelül én is ilyen értelmetlenül nézhetek ki. Mert jelenleg meg vagyok zavarodva. Nagyon.
- Sarah Evans, tisztázták a nevedet. - mutat az asztal másik végén lévő székre. Úgy döntök leülök, és várom, hogy Steve tovább csacsogjon. - Troy Gates néhány órája jött be és tett vallomást a pincér meggyilkolása miatt. - tehát Troy nem lépett ki az egyességünkből.
- Hogy tett vallomást, mikor a gyilkos fegyveren Sarah ujjlenyomatait találtuk? - fogja meg a székem támláját Chris, mellém sétálva.
- Elmondta, hogy az ujjlenyomatod - fordul felém. - rá lett hamisítva. Behozta azt az ásót, amivel eltemette az áldozatot. Az eszközön pedig a pincér vérét találtuk, Troy ujjlenyomatain kívül.
- Én jövök. - Chris az asztalra teszi a kezét. - Mark-nak dolgozol?
- Tessék? - hökken meg Steve. - Mit mondtál?
- Feltettem egy kérdést Steve.
- Nem dehogy! Miért dolgoznék az apjának? - mutat rám.
- Túl sok a megválaszolatlan kérdés. Kezdjük azzal, hogy miért sóztad ránk Grace-t az álarcosbálon?
- Grace akart elmenni a bevetésre.
- Te pedig elengedted úgy, hogy csak egy rendőrtiszt.
- Azt mondta bizonyítani szeretne. - Chris-szel összenézek.
- Mégis kinek?
- Azt mondta magának.
- Te hittél neki?
- Igen.
- Grace az apámnak dolgozik. - eddig még nem voltam benne biztos, de most már az vagyok.
- Dehogy dolgozik... - nem fejezi be a mondatot.
- Nem? - kérdezi vissza Chris.
- Honnan tudjátok biztosan?
- Egészen idáig nem voltunk benne biztosak. - kezd bele Chris, majd a vállamra teszi a kezét. - De miután elmondtad, hogy Grace ,,nem mer" vallomást tenni, akkor már tudtam, hogy miért nem. Mert vele van.
- Apám nem is utalt úgy konkrétan arra, hogy megölte. - szólalok meg. - Mikor rákérdeztem Grace-re csak megvonta a vállát. Azonban a szőke hajú különleges ügynököt megölte. - Steve lehajtva a fejét.
- Biztos, hogy megölte? - néz vissza a szemembe. Egy aprót bólintok. Steve sóhajt egyet. Majd pár perccel később feláll. - A mai nap lényege: Sarah, mi már nem körözünk téged gyilkosságért, szabad vagy. A Grace problémáról egyelőre ne beszéljetek senkinek. Addig jó, míg azt hiszik nem tudunk róla. Chris, holnaptól elvárom, hogy bejárj dolgozni, ez a három hét is káosz volt.
- Most hova mész? - fogja meg a felkarját Chris.
- Rowan tiszteletére megyek inni. - Steve teljesen letörtnek tűnik. Nem tudom elképzelni mit érezhet jelen pillanatba. Meghalt az egyik embere, akit ráküldött az apámra.
- Sajnálom az emberedet.
- Örülök, hogy végre egy csapatban játszunk Evans kisasszony. - erőltet mosolyt az arcára, majd kilép a kihallgatóteremből.
- Ő nem dolgozik apámnak. - mondom még mindig a kijárat felé fordulva.
- Nem, ő nem. - lép mellém Chris. Hangosan kifújom a levegőt. Szabad vagyok.
- Betartottárok, amit ígértetek. - fordulok a két fiú irányába. Félre döntik a fejüket, majd folytatom. - Bebizonyítottátok az ártatlanságomat. Köszönöm szépen.
- Mit akarsz tenni szabad ember létedre? - kérdezi Paul. Viszont még mielőtt válaszolhattam volna elindulok Steve után. - Hé! - fogom meg a karját. - Igyunk Rowan tiszteletére és a kis győzelmekre. Meghívlak. - nemsokkal később Paul -és Chris is mellénk érnek. Steve bólint egyet.
- Elmegyek Clara-ért. - szólal meg Paul, aki már két pillanattal később el is indult az őrs kijáratához.
- Szeretnék beszélni Troy-jal. - mondom Steve-nek, aki bólint egyet, majd a zárkához visz. Chris-nek megmondom, hogy várjon meg az irodájába, majd, ha végeztem Troy-nál oda megyek. Nem mondott semmit csak bólintott egyet.
Troy a vaspadon ül háttal nekem. Mikor meghallja, hogy itt vagyok felém kapja a fejét. Mikor meglát elmosolyodik.
- Sikerült tisztázni? - bólintok.
- Miért késlekedtél ennyit?
- Apád nem engedett ki a birtokról. Clara segített.
- Mi van apámmal?
- Mióta elmentél lenyugodott. Ami nem jó jel.
- Miért?
- Mert ezt úgy nevezik, hogy a vihar előtti csend.
- Apámról nem mondtál semmit. Steve azt mondta csak annyit mondtál el, hogy megölted a pincért. Apám ,,munkásságáról" nem mondtál semmit.
- Nem tudom mi olyat mondhatnék, amit még ti sem tudtok.
-Vallomást Troy. Amivel megfoghatjuk, és bezárhatnánk.
- Amint biztonságba lesz a családom többet mondok.
- Anyámról valami hír?
- Apád közel jár a megtalálásához. Ugye tudod, hogy megint jön egy bál.
- Miféle bál?
- Jótékonysági, szokás szerint. Licitálás is lesz, és ismét álarcosbál. Jövőhéten. A téma a piros.
- Kisasszony lejárt az ideje. - jön mellénk egy rendőr. Biccentek felé, majd elindulok kifelé.
- Sarah! - fordulok vissza Troy felé.
- Kijuttatom a családodat. - Troy elmosolyodik, majd egy halvány mosollyal elindulok Chris irodájához. A szőke hajú különleges ügynök az asztala mögött ül, majd mikor megpillant elmosolyodik.
- Hogy ment? - kérdezi és megfogva a kezemet az ölébe ültet.
- Lenne kedved eljönni velem egy bálra?
- Bál?
- Igen, méghozzá álarcos.
- Apád rendezi?
- Ki más?
- Jó ötlet?
- Mivel van egy jó ötletem, így igen.
- Be is avatsz vagy... - teszem a szája elé az ujjamat.
- Majd igen. Nem sietünk sehova. - karolom át a nyakát és kényelmesebben elhelyezkedem az ölébe.
- Steve-et el kell vinni inni, és felügyelni rá, mert ő még nálad is rosszabb, mikor iszik.
- Ő is le akar veled feküdni?
- Velem sok mindenki le akar feküdni.
- Nők és férfiak egyaránt?
- Meg lehet.
- Nagy egód van. - mondom neki összehúzott szemekkel.
- Emellé a vonzó külső mellé? Vele jár a nagy egó.
- Majd lepusztítom ezt a nagy egót.
- Hogy?
- Sok lehetőség van. - nézek szét az irodájába. - Az asztal, a szék, az ajtó, a négy fal... - suttogom a fülébe. - De szerintem azon a kis szőnyegen is megoldható. - mondom neki vigyorogva. - De igazad van. - pattanok ki az öléből. - Menjünk inni. - indulok kifelé az ajtón. Hallom, hogy Chris felnevet, majd utol érve megfogja a kezemet.
~~~
A szokásos helyre megyünk. Samuel vigyorogva integet nekem mikor meglát. Steve tekintete köztem és a pultosunk között cikázik, majd felém fordul.
- Azt ne mondd, hogy itt is voltál.
- A legtöbb időmet pedig itt töltöttem, és egy rendőr sem kapott le.
- Ide szoktam jönni inni.
- Én is. - vonom meg a vállamat.
- Nagyon jól csináltad. - húzza Steve maga elé az első poharát, én pedig összehúzott szemöldökkel fordulok felé.
- Mit?
- A bujkálást. Itt soha az életbe nem kerestelek volna.
- Tudom. - válaszolok csak ennyivel. A bejárat felé pillantok, ahol most lépett be Clara és Paul.
- Megcsináltuk. - ölel át a húgom, én pedig viszonzom.
- Meg bizony.
- Másik Evans? - kérdezi Steve, Paul pedig csak bólint, és egy poharat csúsztat Steve elé, aki szó nélkül le is húzza azt.
Az leszámítva, hogy Steve a pulton elterülve alszik, vagy hogy Paul és Clara eltűntek, az este egész jó hangulatba telt. Jó, Paul és Clara nem eltűntek csak elmentek a hotelbe, ahol Clara szállt meg az elmúlt három hétbe. Elvileg még ezt a sz éjszakát kifizette, és nem szeretné, hogy kárba vesszen. Őszintén nem is bántam. Az este folyamán egy pohár whiskey-t ittam meg. Chris sem ivott többet bár az okára nem kérdeztem rá.
Taxival haza vittük Steve-et, majd elindultunk a lakás felé. Kifizetve a taxit be is léptünk a társasház kapuján. Éppenséggel a liftre várunk, mikor megérzem Chris kezét a hátamon, majd lejjebb, a csípőmön pihen meg a tenyere. Mély levegő Sarah!
- Egész este számolgattam. - szólalok meg a lift falát bámulva.
- Mit számolgattál?
- Hogy mennyi ideje nem voltunk úgy együtt.
- Mennyi lett?
- Ha jól számoltam 11 hét, ha nem számítjuk bele a Rebecca-éknál történteket.
- Mivel nem voltam benned, így az nem számít. - húzza el a száját.
- Akkor 11 hét. Azt a rohadt! Ez rengeteg.
- Nekem mondod? - rázza meg a fejét. Majd kilépve az emeletre megállok a folyosón. Mikor Chris-nek feltűnik felém fordul. - Mi az?
- A kulcsokat Paul-nál hagytuk.
- Na nem! - ismét megrázza a fejét. Csak a szokáshoz híven megnézem a zsebemet. Ujjaim valami fémesbe ütköznek. Mond, hogy ez a bejárati ajtó kulcsa! Kihúzva a zsebemből egy kis papír van körülötte. Ki hajtogatom a papírt, amiről azonnal megállapítom, hogy Paul kéz írása.
,,Gondolatam a zsebedbe hagyom, hogy még véletlenül se keltsétek fel a szomszédokat. Mert ugye a folyosóról mindent jobban lehet hallani" - felnevetek, majd Chris kezébe nyomom a cetlit. Ő is felröhög, majd 9sszegyűri a papírt. Én pedig kinyitom az ajtót.
Sziasztok!
Meghoztam még egy részt! Ha tetszett kérlek nyomd meg a vote-ot és kommentelj. Sietek a következő résszel.
Puszilok Mindenkit!