Sarah
Miután a lányok is és én is rábólintottunk az egyességre el is indultunk. Már megy le a nap, sötétben nehezebben kapnak el a rendőrök. De legalábbis sokkal könnyebb elrejtőzni.
Az ötletem nagyon egyszerű. Elvegyülünk. A rendőrség nem egy bulin fog minket keresni. Egy szórakozóhely pedig elég fűtött.
-Merre van a szórakozóhely? - kérdezem a mellettem lépkedő kis szőkét.
- Szórakozóhely? - néz hátra rám a vöröske. Van egy epés szőke, van egy kedves szőke , egy undok barna és a vörös. A legrosszabb. - Oh, nem. Ez a buli nem egy szórakozóhely. Ide meghívóval lehet bejutni, így megköszönheted, hogy Letty-nek - mutat a barnára. - Te vagy a plusz fője. A szőke fiú pedig az én egy főm. Ez egy egyetemi buli. Egy elit buli. - mondja túlzóan. Hiszem, ha látom. Nate is mindig bejuttatott minket az ilyesmi jellegű bulikba. Nate volt az élsportoló jó kapcsolatokkal.
Chris megfogja a kezemet. Átkulcsolja ujjainkat. Felnézek rá, de ő csak az utat figyeli. Beszélnünk kéne. Nekem kéne vele beszélnem és nagyon szeretném, ha meghallgatna. Mert jogosan dühös.
A Columbia Egyetem mellett kötöttünk ki. Pontosabban egy diákház előtt ahová csak úgy özönlenek az emberek. Belépve az épületbe azonnal megcsap a dohány füst, az alkohol és az izzadság szaga. Vöröske elénk lépve megfogja Chris kezét és a tömegbe húzza. Én a piák felé veszem az irányt. Reméljük rövid lesz az éjszaka. Vagy hamar kidőlök. A konyhába megyek. Előveszek egy whiskys poharat, majd magát a whiskyt. Majd leülök egy kanapéra. Tökéletes rálátásom van Chris-re és a lányra. Kitöltök magamnak egy pohár piát. Azt le is húzom. Aztán rájövök, hogy a pohár csak azért van nálam, hogy ne tűnjek alkoholistának. A poharat a kanapé mellé teszem, majd meghúzom az üveget. Majd érzem, hogy leül mellém valaki.
- Van kedved táncolni?
- Úgy nézek ki, mint aki epekedik egy táncért? - fordulok a fiú mellé. Barna haj, jó kiállás, zöld szemek. Nem rossz.
- Pontosan úgy nézel ki. - mondja bólogatva. Visszanézek Chris felé, aki a lánnyal táncol. Nem néznek ki jól együtt. A vöröske megfogja a kezét és a csípőjére teszi. Innom kell. - Látsz valami érdekeset? - néz arra, amerre én.
- Nem.
- Féltékeny vagy?
- Nem.
- Te féltékeny vagy!
- Nem vagyok.
- Melyik az? A fekete sörös fickó vagy a szőke srác?
- Nem mindegy?
- Nem. - dől hátra a kanapén. - Zack Norton. - nyújtja felém a kezét.
- Örvendek. - mondom biccentve.
- Nem tudom meg a nevedet?
- Úgy látszik nem.
- És, ha kitalálom?
- Sok szerencsét! - iszok megint bele az üvegbe.
- Mondd már meg! - nyaggat tovább. - Legyünk barátok!
- Te azért ültél ide hozzám, mert a barátom akarsz lenni?
- Is... Na jó, igazából megsajnáltalak.
- Mégis miért?
- Mert féltékennyé akar tenni. - mutat Chris felé. Ismét felé nézek, aki teljes nyugodsággal táncol a lánnyal. - A barátod?
- Nem.
- Akkor nem akar féltékennyé tenni?
- Nem engem akar féltékennyé tenni.
- Pedig jó úton halad. Az a vörös kiscsaj rég halott lenne, ha ölni tudnál pillantással. Gyere. - pattan fel mellőlem. - Tegyünk mindenkit féltékennyé.
- Nem, kösz. Még nem ittam eleget. - emelem fel az üveget. A fele már hiányzik.
- Ahogyan látom nem sok kell még és te fogsz engem táncoltatni.
- Vicces.
- Megkínálsz?
- Kérsz?
- Kérek.
- Nem kapsz. - nyújtom rá ki a nyelvem. Végül felé nyújtom az üveget, amit megköszönve el is vesz, majd egy embereset beleiszik.
- Hé! Nem azt mondtam, hogy idd meg!
- Csak megvédelek.
- Mégis mitől? - horkanok fel, nem éppen úgy, mint egy nő.
- Hogy ne fejeld le a padlót.
- Bírom a piát. - mosolyodom el.
- Hiszem, ha látom. - vonja meg a vállát.
- Nem hiszem, hogy te azt láthatod.
- Mégis miért?
- Mert addigra eltűnök.
- Elhiszem neked akkor, ha megiszod a kezedben lévő üveg tartalmát és utána eljössz velem táncolni.
- Nem. Nem táncolok. - rázom meg a fejem. Tuti nem fog megtörténni.
Az elmúlt fél órába megittam az üveg whiskyt Zack-kel, aki még azóta is itt ül mellettem. Nem tudom, hogy miért van még itt, de még mindig itt van. Szédülök. Részeg vagyok.
- Ne tegyük féltékennyé a szőkét? - szólal meg egy idő után. - Nem tudom mennyi idő telt el, de még mindig táncol vele a vörös.
- Nincs jogom hozzá.
- Miért nincs?
- Mert azt sem tudom, hogy együtt akar-e lenni velem. - be kell, hogy fogjam, vagy ennek az idegennek fogok csacsogni.
- Miért?
- Mert faképnél hagytam.
- Mennyi időre?
- Két hónap.
- Két hónap? Mit csinált?
- Nem miatta. Családi ügy. - legyintek.
- Figyelj, mivel családi ügy ezért meg kell értenie.
- De nem szóltam neki, hogy elmegyek.
- HOGY MI? Nem szóltál neki, hogy lelépsz?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem akarta, hogy elmenjek.
- Ezért inkább leléptél? - bólintok. - Meg fog bocsátani.
- Nem hiszem. Beszélni sem akar velem.
- Tudod mivel tudod felhívni egy férfi figyelmét? - megrázom a fejem. Az agyam nem igazán működik és minden lelassult. A zene, a táncoló emberek. - Ha egy másik férfivel táncolsz.
- Miért akarsz ennyire megtáncoltatni?
- Mert úgy gondolom, hogy nagyon jó táncos vagy. - vonja meg a vállát.
- Egy tánc. - emelem fel a mutatóujjamat. Zack elvigyorodik, majd felpattanva a kezem után nyúl. Felhúzva a kanapéról elkezd húzni táncparkett közepére. Hirtelen nem látom Chris merre van pedig mindenhol őt keresem. Zack is részeg, én is az vagyok. Viszont a paranoiámat most elnyomja a tömérdek whisky mennyiség, ami bennem van. Zack megfogja a derekamat és elkezd velem ütemre táncolni. Annyira kiszámíthatatlanak a lépései, hogy követni nem tudom, csak húz maga után. Majd valaki megfogja a vállamat. Az illető felé fordulok, aki nem más, mint Chris. Meg vagy.
- Lekérhetem? - fordul kérdőn Zack felé, aki bólintva átforgat Chris karjába. - Ki volt ez?
- Zack. A vezetéknevére nem emlékszem.
- Te részeg vagy. - ezt nem kérdezi, hanem kijelenti.
- Nem... Talán. Kicsit.
- Mennyit ittál?
- Nemsokat.
- Mit ittál?
- Whiskyt.
- Mennyit?
- Egy üveggel.
- Lehúztál egy üveg whiskyt?
- Zack segített.
- Mi a terved lényege? Mert a csaj megtáncoltatott, aztán összejött az exével.
- Oh, ne! - kapok a szám elé. - Chris Morgan-t lecserélték.
- Miért táncoltál a sráccal?
- Mert unatkoztam, te pedig jól elvoltál. - mondom úgy, mint aki féltékeny.
- De hiszen a te ötleted volt! Mi a terved következő lépése?
- Táncolok. Veled. A barátommal. Egyetemisták között. - Chris elmosolyodik. Végre. Nem láttam még mosolyogni. Most viszont mosolyog. Rajtam. - Szerencsénkre ez egy házibuli, méghozzá egy diákházba így úgy terveztem, hogy meghúzzuk magunkat az egyik szobába. - mondom el a tervem másik felét.
- Akkor menjünk fel.
- Haragszol?
- Majd megbeszéljük.
- Chris, én már nem bírom. Fáj a tudat, hogy utálsz. Nem, nem is utálsz. Hanem gyűlölsz. - engedem el a nyakát.
- Sarah, szó sincs ilyesmiről.
- Akkor miért nem beszélsz velem? Vagy kiabálsz? Vagy veszekszel? Mindent megértenék, de azt, hogy csöndbe vagy azt nem bírom.
- Menjünk fel.
- Én maradok és megkeresem az új barátomat, aki hajlandó velem beszélgetni.
- Beszélek veled.
- Nem Chris. Nem beszélsz velem. Egyáltalán együtt vagyunk még? Vagy nem? Nem tudok semmit. Mert nem mondasz semmit.
- Ne itt kelljen megbeszélni, kérlek.
- Akkor menjünk fel. - fogom meg a kezét. - Majd ott beszélhetsz velem. - indulok meg az emelet felé. Felérve mindegyik ajtót megpróbálok kinyitni, majd amelyik kinyílik bemegyek rajta. - Tehát. - fonom össze magam előtt a kezemet. - Beszéljünk.
- Nem te vagy itt az, aki megszabhatja, hogy mikor beszélünk. - mondja. Benne is kezd felmenni a pumpa. De legalább most már beszél. - Mert nem én hagytalak ott szó nélkül két hónapra. Nem én voltam az, aki egy fecnire írta fel, hogy elmegy. Nem tudtalak elérni. - közelít felém. - Nem tudtam mi van veled egészen tegnap előttig. Amikor az egyik testőr kiment Paul-hoz.
- Miért nem voltál ott? Troy mikor visszajött azt mondta nekem, hogy csak Paul volt ott.
- Mert csak ő volt. Én bent voltam az őrsön és próbáltam valamilyen megoldást találni, hogy kihozzalak téged és Clara-t a birtokról. Paul nem mondta, hogy oda megy. De azt mondta, hogy te küldted ki a férfit.
- Én voltam.
- Addig nem is hallottam rólad. Féltem Sarah, mert nem tudtam, hogy kijutsz-e onnan élve.
- Muszáj volt mennem.
- Muszáj? - szökik magasba a szemöldöke. - Azt mondod, hogy muszáj volt odamenned? - nevet fel. Pontosabban horkan.
- Nem volt semmink. Most sincs semmink. Tehetetlenek voltunk.
- Most már annyink sincs, mint ezelőtt volt. Méghozzá meg is lőttek. - mutat a karomra. - Megérte? Megérte mindent kockára tenni azért, mert türelmetlen voltál? Megérte mindent felrúgni?
- Nem türelmetlen voltam. Hanem tehetetlen.
- Nem kell mindent neked megcsinálod Sarah.
- Ti sem tudtatok semmit sem csinálni. Nem találtunk semmilyen bizonyítékot.
- Idő kellett volna.
- Akkor mondd el. - sétálok elé. - Honnan szültél volna bizonyítékot?
- Ha maradtál volna, akkor most tudhatnád, hogy megkaptam apám régi nyomozásait. Minden aktát és bizonyítékot az Evans családról. Ma vettem volna a kezembe, de ahelyett, hogy átnézném, most itt vagyok egy diákházba, veled, méghozzá köröznek is. Idő kellett volna Sarah. Ahelyett pedig a saját kezedbe vetted az irányítást engem nagyon szépen kizárva. - hunyja le a szemét.
- Én sajnálom Chris. Nagyon sajnálom, hogy elmentem. Viszont én is találtam bizonyítékot. Sőt, az enyém beszél is.
- Miről beszélsz?
- Troy feladta volna magát pincér megölése miatt. Apám kezd megőrülni. - mutatok a sebemre. - Mindenkit megfenyegetett. Köztük Troy-t is, aki a legfőbb bizalmasa. Pontosabban a lányát fenyegette meg. Ezért Troy megkeresett. Szívességet kért tőlem, hogy juttassam minél messzebb a lányát és feladja magát. Közben azt is kiderítettem, hogy apám tervezetlenül is ölt. Köztük egy rendőrt is, akire azt hittem te vagy. Troy nem mondott nevet, csak annyit, hogy szőke és magasabb rangú. Nekem pedig te vagy a szőke és magasrangú rendőr. Akkor bántam meg végleg, hogy eljöttem. Én már nem tudtalak félteni, mert azt hittem meghaltál. - mondom a könnyeim mögül. - Sajnálom. - fordulok el. Nemsokkal később pedig átölel. Megfordulok, hogy én is megtudjam ölelni. - Nagyon megijedtem Chris. Én pedig nem vagyok olyan erős, mint én azt hittem.
- A törődés sosem gyengeség. Ahogyan a szeretet sem az. Örülök, hogy visszajöttél. - húz magához vissza. Átkarolom a nyakát és a mellkasára teszem a fejem. - Hozok neked egy kis vizet. Zárkózz be!
- Szerinted nem tudom megvédeni magam?
- Biztosan meg tudod védeni magad, de nem éppen lőtt sebbel. Két perc. - megy az ajtóhoz.
- Nem kell víz.
- El fogod hányni magad.
- Maradj inkább itt velem.
- Miért?
- Mert hiányoztál. - mosolyodom el.
- Tetszik mikor kinyilvánítod az érzelmeidet.
- Kikéne használnod, hogy részeg vagyok. - ülök le az ágyra.
- Tudod jól, hogy ez nem fog megtörténni.
- Tehát nem akarsz velem lefeküdni?
- Ti bennetek nőkbe mindig is bennetek volt, hogy kiforgatjátok azt, amit mondunk nektek?
- Részeg vagyok. Mindent ki, be és át is forgatok.
- Hozok vizet.
- Ha hozol nekem vizet meggondolod magad? - döntöm félre a fejemet. Chris elmosolyodik, majd elfordul. Késő. Láttam a mosolyt. Közelebb lépek hozzá és átkarolom a nyakát. Orrunkat összeérintem, majd kicsit hátrébb hajolok, hogy bele tudjak nézni a szemébe. - Nem kérek vizet. Ne tegyél meg fölösleges utat.
- Szeretnéd, hogy itt ezen a nagyon piszkos helyen feküdjek le veled? - csúszik a keze a pólóm alá.
- Nagyon szeretném.
- Úgy, hogy két perccel ezelőtt még ordítottunk egymással? - suttogja a hajamba.
- Igen, úgy. - döntöm hátra a fejemet.
- Úgy, hogy totál részeg vagy? - bólintok. - Majd, ha kijózanodsz. Majd akkor dönthetsz.
- Én most is tudok dönteni.
- Igazán? - puszilja meg a nyakamat.
- Igen... - csuklik meg a hangom.
- Nem ez a legjobb időzítés.
- Tudom, de nincs jobb dolgunk. Ha pedig Paul nem áll elő jó ötlettel, akkor el kell szöknünk, jó messzire. Viszont, ha nem Troy az, aki feldobott, akkor szabaddá fog tenni. Ha én szabadulok, akkor te is. - vonom meg a vállamat és én is a pólója alá csúsztatom a kezem. Az ő keze a hátam közepén van, és a melltartómat egy gyors mozdulattal ki is kapcsol. Átkarolja a derekamat, majd az ölébe vesz...
~~~
Másnap reggel arra kelek fel, hogy Chris megmozdul alattam. Mi történt? Próbálom realizálni a helyzetet, de nem igazán sikerül. Hirtelen ülök fel és nyilall a fejembe a másnaposság első jelei. Gondolkodj Sarah! Emlékezz! A padlón fekszünk alattunk pedig egy vékony pléd van. A vállam, a nyakam, de még a lábaim is fájnak.
- Jó reggelt neked is!
- Chris, mi történt?
- Film szakadásod van? - vigyorodik el.
- Igen. Kicsit. Nagyon. Jézusom! - fogalmam sincs mi történt, de Chris láthatóan jól szórakozik rajtam. - Ne nevess!
- Akkor mondjam, vagy rájössz magadtól?
- Rájövök magamtól. - húzom ki magam. Már amennyire a hátam engedi. Az is teljesen beállt.
- Hát akkor hajrá. - csúszik a hátam mögé. Kezét a vállamra teszi és elkezdi masszírozni. A fejem hátra hanyatlik. Ez felér egy jó szex-szel. - Na valami dereng?
- Nem, túlságosan is lekötöd a figyelmemet a kezeddel. De, ha gondolod elmondhatod, hogy mi történt. - döntöm előre a fejem, hogy még jobban hozzá férjen a nyakamhoz.
- Meddig van meg?
- Meg van a Whiskys Csávó, az is, hogy te lekérsz engem táncolni. Majd veszekedtünk. Az már nincs meg, hogy kibékültünk-e vagy sem, de merek arra következtetni, hogy igen.
- Igen, kibékültünk, majd le akartál feküdni velem.
- Ez nem meglepő. - vonom meg a vállam.
- Viszont én visszautasítottalak.
- Na viszont ez nagyon meglepő. - fordulok felé magam alá húzva a lábamat. - Te, visszautasítottál, engem? - bólint. - Az nem lehet. - húzom rá össze a szemem.
- Pedig így volt.
- Miért aludtunk a földön?
- Egy diákházba vagyunk, egy random szobába. Szerinted? - tény, nem ez a legtisztább helyiség. Chris felemelve a kezét nyújtózik egyet, majd halk rezgést hallunk. Összenézünk, mert nem tudjuk eldönteni, hogy mégis honnan jön. Majd az íróasztalhoz sétálva kiveszem a rezgő készüléket a zsebemből. Paul hív.
- Mondd, hogy van valami terved. - veszem fel a telefont.
- Chris ott van?
- Igen itt.
- Hangosíts ki! - mondja, mire így teszek. - Kitaláltam egy ideiglenes megoldást. Tényleg ideiglenes, de egy hét nyugtotok lesz. Nem rég telefonáltam egy barátommal, mert tartozik nekem egy szívességgel. Szó nélkül bele ment.
- Megbízol benne? - kérdezem tőle. Lerakom a telefont a földre míg felveszem a cipőmet, majd magamra veszem a kabátomat. Chris is így tesz.
- Chris is ismeri, így nem lesz gond. Még az egyetemen ismertem meg, és úgy két éve kért tőlem egy szívességet, mert azt hitte, hogy a barátnője megölt valakit.
- Még tartod vele a kapcsolatot? - kérdezi Chris.
- Igen, nagy forma a csávó.
- És, hogy hívják, a mi rejtélyes csávónkat?
- Dylan Shay.
Sziasztok!
Meghoztam még egy részt! Csak nem egy kis Az élet csupa meglepetés?🤭 Ha tetszett kérlek nyomd meg a vote-ot és kommentelj. Sietek a következő résszel. Puszilok Mindenkit!