Darabjaim

Egyetlen vétkem.

Eljött az idő,
Meggyónom vétkem.
A gondolatot,
Amit tán kimondani is félek.
Elé lépek, s visszaemlékezem az éjre,
Amit karjaiban töltöttem remélve,
Hogy sosem virrad új reggelre.
Ami történt, nem terveztem előre,
Ahogy őt sem terveztem életembe.
Nem értettem, mit súgott szívem,
S amit sejtettem, inkább elfeledtem.
De tagadni nem lehet a végtelenbe,
Szóval most kék szemébe nézek,
Belepillantok a lelkébe.
S most már értem,
Mi egyetlen vétkem:
Belé szerettem észrevétlen.