A pezsgő színű párnák igazgatása közben hátralépten egyet s megnéztem távolabbról is,hogy illik-e az összkép.
Hát nem,kell még ide valami..hm,egy kis ezüstös csillogás,vagy inkább valami fémesebb árnyalat,egy kis kék talán?
Esküszöm már kispárnákkal álmodok mert nem bírok rájönni hogy mi hiányzik úgy összeségében.
Tavasz van és ahhoz illően rendezem a lakást s annak dekodációját.
Előkerült még több virág s a téli színek kényszer pihenőre lettek ítélve.
Saját kis lakásomban valami rózsaszínes árnyalattal próbálkoznék de így,hogy férfi van a háznál ez felejtős.Richardnál ez szóba sem jöhet,nem szereti csak is kizárólag rajtam s ha már Richardot emlegessük.
Hideg tenyerei simultak derekamra s fejét megtámasztva vállamon csókolgatni kezdte nyakamat amibe beleborzongtam.
Ahogy bőre az enyémhez ért s megéreztem illatát,futásból jött de még most is jó az illata,olyan Richardos..finom és férfias.
-Szép lesz.-mondta s maga felé fordította arcomat,hogy ajkaimat is birtokba vehesse.
-De valami hiányzik még...- a konyhaszigethez sétáltam s Richard kezébe adtam shakeét.
-Köszönöm.-mondta.-Valami ezüst,vagy szürke szerintem.
-Erre gondoltam én is.
-Shake után egy zuhany?
-Menj csak,mindjárt csatlakozom.
Addig vetkőzz le...szerintem...vagy várj meg és levetkőztetlek.
-Vaaagy,nem várok egy percet sem...-levette fekete termo felsőjét. - és én vetkőztetlek le téged.-nem tudtam ellenkezni és nem is akartam.
Lerakta az üres shakert majd felkapott ami már szokásává vált.
Ez volt Richard Williams aki show közben is képes volt feljönni a színpadra és elhurcolni.
Egy hete,hogy othon van s én vele töltöttem minden percemet.Elisabeth tartotta a frontot míg mi bepótoltuk,legalább is megpróbálltuk bepótolni az elmúlt két hónapot amit kényszerből különtöltöttünk.
Napjainkat egymás karjai közt éltük,egymáson csüngve,szerelmes pillanatokat felhalmozva,szerelmes emlékeket gyűjtve.
Imádtam őt,ahogy érintett...a szavait,mozdulatát s egyszerűen a látványát.
Richard a legerősebb drognak bizonyult és én függő voltam.
Az elmúlt hétben nem nagyon mozdultunk ki,kétszer voltunk lent a klubban de pár óra elteltével mindig lerángatott a színpadtól s hazahozott,hogy csak is vele foglalkozzak.
Megnéztünk pár filmet,videójtékoztunk,együtt edzettünk és sushiztunk aminek tekerésében segíteni próbállt de már az első tekerc a konyha padlóján landolt mert idegből földhöz vágtat mikor nem járt sikerrel.
Viszont nagyon büszke volt a csokis-rumos muffinokra amit szerinte ő sütött s ezt annyira elhitte,hogy mindenkinek dicsekedett s a srácoknak még vittünk is a klubba.
Ő mértd ki a két kiskanálnyi rum aromát és a csoki darabokat is ő szórta bele,de mivel Rose elismerte,hogy finom a muffin és Richard nagyon ügyes ezért elhitte magától,hogy mostantól mestercukrász amit hangoztatott is az én kis sütimesterem.
Forró,szerelmes zuhanyt vettünk...mimást...majd elindultunk a Harrodsba ahol már a földszinten vártak a srácok,furcsa volt Franky nélkül s hiányzott a bolondos feje,de Richard szerint így a legjobb s pár hónap elég lesz,hogy feledje érzéseit vagy épprnséggel belehabarodjon valaki másba.
Üdvözőltem Roset majd elvettem a reggelinek szánt vitamin bomba shakemet meg a két kis tönköly,sajtos pogimat amiért kezet csókoltam volna legszívesebben de egy köszönömmel is beérte.
Indulni készülted de Richard vissza tartott.
-Várj még..-megfogta a kezem s rám mosolygott.-Gyönyörű vagy.-hajolt közelebb,úgy suttogta fülembe mély,karcos hangján.
Két tenyerem közé fogtam arcát s lágy csókkal köszöntem meg kedves szavait.
Mindíg elveszek gyönyörű,zöld szemeiben.
-Kicsim..
-Hm?
-Most ugye felmész,fel azon a lépcsőn...-bólintottam.- lefelé is szeretni fogsz még? -kis aranyoskám,gondoltam magamban.
-Milyen kérdés ez..hát persze,miért ne szeretnélek?
-Sosem lehet tudni.Lehet visszafelé elfelejted,hogy én vagyok életed szerelme.-olyan édes volt,de nem értettem mit akar ezzel mondani csak néztem a gyönyörű smaragd szempárba és azt kívántam,hogy miharabb újra lássam.
-Megigérem,hogy akkor is szeretni foglak amikor rosszat csinálsz,kivéve ha megcsa...-szavamba vágott.- Erről hallani sem akarok,ennek feltételezése is feljogosít arra,hogy ma este elfenekeljelek!
-Én elfenekeltelek amikor összeraktál Dannel?-kérdeztem viccnek szánva hiszen sosem fordult meg a fejemben a hűtlenség egyik oldalról sem.
-Hát sajnos nem,de amint hazaértünk nekiláthatsz.-ezt a majmot,hát most mondja meg valaki...nem imádni való?
Búcsúzóul még megcsókoltam,megbeszéltük mára,hogy kora délután értem jön és együtt ebédelünk.
Felsiettem a lépcsőm,már nagyon vártam,hogy nekilássak a munkámnak hiszen egy hét kihagyás az mégis csak egy hét én pedig szeretwk mindent a kezemben tartani és akkor vagyok igazán elégedett ha magam csinálom mdg a feladatom.
Elhaladtam az órás mellett beintettem Willnek aki szexi mosoly kíséretében kacsintott,éppen egy vevővel foglalkozott s mint tudjuk,mindent a vásárlóért ezért nem álltam meg a reggeli puszimra.
A szalonba érve nem mindennapi látvány fogadott.A pezsgő hangosan pukkant és mindenki tapsolt,újjongott.
Mi van itt?-gondoltam magamban.
Ahogy felnéztem megpillantottam a "GRATULÁLUNK " feliratot kifüggesztve s mindenki megindult felém,hogy átadja jókivánságát.
-Gratulálunk FŐNÖKASSZONY! -hallottam meg.
-Tudtam,hogy ez be fog következni.-mondta az egyik.
-Gratulálok Reederica,veled örülünk.-folytatta a másik.
Nem értettem semmit,de illedelmesen mosolyogtam,hogy ne keltsek feltűnést azzal,hogy semmit sem értek,semmiről nemtudok...vagy Richard szabafulása miatt van ez az egész?
Megszólaltam volna de nemtudtam mit mondjak,Elishabeth elém lépett s átölelt.
-Gyere velem kis drágám.-mosolygott.
Küldtem mégegy mosolyt a lányol felé majd követtem Elit.Az ajtó csukódott s én helyet sem foglaltam még de már kérdeztem,hogy mi ez az egész.Elisabeth kért,hogy foglaljak helyet de nem tettem.
-Mi ez az egész?
Mihez gratulálnak,nem értem.- kérdeztem.
Elisabeth mosolya ismét felkerült arcára,kihúzta fiókját és elővett egy fehér lapot akit elém csúsztatott.
-Reederica Malone,a Valerian Bloom hivatalosan is a tiéd!Mostantól te vagy a tulajdonos.
-Tessék?De..nem értem..miért?Baj van?
Beteg vagy?-esküszöm megszédültem és inkább leültem a székbe.
Megfogtam kezeit s ránéztem,aggódtam,hogy valami baja van.
-Elisabeth,te olyan vagy mintha a második anyám lennél,mond el miez az egész?
-Jól vagyok,nyugodj meg!Az én részem mostantól a tiéd,ki lettem vásárolva.
Elöntött a forróság s egyszerre rázott a hideg is.
Richard!!!Ez Richard műve...kimásé?
Hát ezért kérdezte,tudta nagyon jól,hogy ez majd kiveri nálam a biztosítékot.
A papírra pillantva láttam Elisabethé mellett a saját aláírásomat aminek aláhamisítása észrevehetetlen volt ami már magában felháborító.Ezt nem teheti...
-Nem Elisabeth,ezt nem...ezt nem csinálja meg velem.-pattantottam fel a papirról.
-Reederica..kérlek,hagyd.
Ez mindenkinek így lesz a legjobb...kérlek.
-pillantása elárulta s én tudtam hogy erre rá lett kényszerítve.
-Nem!Nem hagyom,hát hülyének néz ez engem?
Te ezt biztosan nem akartad,hiszen beszéltünk róla,megbeszéltük,hogy két-hátom év és visszavonulsz addig közösen visszük a szalont.
Feláltam majd az ajtóból visszafordultam.-..mindjárt jövök!
Elindultam,egyenesen ki a szalonból s nagyon reméltem,hogy ez az alattomos,sunyi,szarházi még nem fejezte be a reggelijét és itt találom.
Ohh,nem rendezem én jelenetet..nem ám,úrinő vagyok!
Ahogy haladtam le a lépcsőn hallottam,hogy Will utánam szól de nem fordultam hátra csak siettem lefelé s lám az uraság a reggelije kellős közepénél tartott.
Mögélépve megfogtam vállait s kissé rászorítottam.
-Arra gondoltam,hogy tegyük átt az ebédet,mitszólsz?
Ma egy kicsit sok lesz a dolgom,mint azt te már jól tudod..de mindegy...úgy fél kettő táján othon leszek és együtt ebédelünk...kettesben! -hangsújoztam ki!
Fejét közben hátra fordította s úgy nézett fel rám.Levakarhatatlan,önelégült vigyora biztosított róla,hogy ő bizony nagyon jól tudja,hogy szembesültem a dologgal.
-Ahogy akarod gyönyörűm.
Esküszöm én,olyan ideg voltam bennem,hogy szívem szerint rájuk borítottam volna az asztalt.
Gondolom most kurva jól szórakozik rajtam.
-Rendben,további szép napot.-indultam volna s emeltem le kezemet válláról mikor megragadta..
-Várj hercegnőm...
-Hmm?-fordultam vissza s egyből ránéztem.
Felállt és odalépett hozzám.-Ugye szeretsz még?
A rohadék...tudta,hogy ez lesz mégis megtette, ismert annyira, hogy pontosan tudja miként fogok reagálni erre.
Gondolom ezt várta az elmúlt egy hétben amíg én minden óhaját,sóhaját lestem s minden egyes percem neki szenteltem.
Semmibe vett,hiszen tudta,hogy ez volt az egyetlen kérésem,csak ennyi....hogy hagyjon egyedül boldogulni s ne avatkozzon bele az üzleti ügyeimbe,karrierembe.
Így is az ő pénzének köszönhetem,hogy megvehettem a szalon ötven százalékát. Hiába,hogy együtt vagyunk s kérleltem,hogy állítsa le a heti béremet amit a klubból küldenek ő nem tette mondván,hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz,míg othon a párom addig a színpadon állva a főnököm s ez igzából így volt korrekt hiszen nem keverem a magánéletünket és az üzletet de nekem még is hülyén jött le,hogy a barátnőjeként pénzt kapok.
-Az, hogy szeretlek-e nem fog megváltozni attól,hogy jelenleg mindennél jobban haragszom rád! - mondtam a lehető leg őszintébben had készüljön fel a délutánra,persze ez nem törte le.
Túl szép lenne azt hinni,hogy ő egy normális pasi akivel normális életem lesz...de igazából sosem szerettem a normalitást,nekem mindig kellett az élethez egy kis fűszer és ez a fűszer nekem maga Richard Williams.
De azért reméltem...reménykedtem,hogy megmarad a harmónia és a nyugalom az életemben...
Fűszer és harmónia...vicces párosítás de ebből születnek a legjobb dolgok mint például a narancsos étcsoki.
Édes aroma és kesernyés kakaó,talán nem lenne ilyen szép az élet ha túl egyszerű lenne...
Elkalandozásom közben visszamentem a szalonba ahol Will már ott várt az üveg búra mögé bújtatott menyasszonyi ruha előtt amit sok évbe telt megtervezni s jelenleg a megújult szalon leg mutatósabb dísze.
Sokan csodájára járnak hiszen egyedi és páratlan alkotás ami rabul ejti az erre járó nőket s mikor megtudják,hogy megfizethetetlen számukra hiszen nem eladó maga után von egy olyan érzést ami elszomorít és kétségbe ejt amiért elérhetetlen.
Ez volt az én büszkeségem,rengeteg munkám van benne s mikor csak rámézek hatalmába kerít egy mérhetetlen boldogság hiszen ez az első menyasszonyi ruha amit megálmodtam s egyedül készírettem el nem másnak mint saját magamnak.
-Emlékszem mindíg ezt rajzolgattad.
Úgy kellett rád szólni,hogy a filmre figyelj mozizád közben,vagy suliban abédidő alatt.
Nagyot sóhajtottam.
-Gondoltad volna sok évvel ezelőtt,hogy majd ki lesz állítva a saját szalonodban és arra fog várni,hogy felvedd és hozzá menj feleségül Williamshez?- barátomra néztem és csak ennyit szóltam.
-Hát ha így folytatja akkor hozzá nem megyek ebben a ruhában,meg semmilyen ruhában...-Will kérdően nézett rám mikot elhalkultam.-...de még rajtam lehet mikor megfolytom!
-Huha,hívom Roset.-felelte barátom.
Míg a lány megérkezett mi bementünk az irodámba ahol Elisabeth is velünk volt. Megbeszéltük,hogy hogyan tovább és elmeséltük Willnek,hogy mitörtént majd barátnőnk érkezését követően elmeséltem újra s talán mégjobban felvoltam háborodva mint amikor Willnek meséltem.
Richard felforditotta az életemet már megint!
-Kis szivem,ha programotok van vagy kirándulni,nászútra mentek szólj bátran és tartom a fronton helyetted.
Hangosan felnevettem,Elisabeth bizonyára vicces kedvében van...nászút?
Na persze...hamarabb ások le a pokol kapujáig,hogy kinyissam és belökjem rajta.
Nagyon sok víznek kell lefolynia a Temzén,hogy én nászútra menjek jelenlegi haragosommal s ezt így hangosan ki is mondtam.
-Számítsak rá,hogy este nálam alszol mert akkor szólok Dannek húzzon alváshoz nadrágot.
-Dan meztelenül alszik?Hmm,gondoltam egyforma csíkos pizsamában toljátok mint az öreg papik.-mondta Rose.
-Rosaly..azért mert nálatok most ilyen várandós, Activity nézős esték vannak attól még másoknál zajlik az élet.- felelte Will.
-Te pukkancs! Kérdezd csak meg Charliet,hogy milyeneket Activityzek rajta esténként.-húzta ki magát Rose.
Én majd meg szakadtam ezen a kettőn s csak akkor borultam meg igazán mikor Elisabeth megszólalt.
-Hmm,nálunk akkor van igazán öröm ha a papinak nagy ritkán feláll!
Szégyeltem magam és győztem bocsánatot kérni Elisabethtől miközben fuldokoltam a nevetéstől.
-Ohh istenem,fiatal vagyok veletek...-mondta s velünk nevetett.
Sosem bántottuk volna a férjét,nem volt azért akkora a probléma,de idősebb volt Elinél amiből ahányszor találkoztunk mindig viccet csinált és a fejemet bolondította a régi szövegekkel és a
" mikor én még fiatal tenyészbika voltam" szerű mondatokkal.
Végül megbeszéltük,hogy nem volt szép Richardtól,hogy ezt tette a hátam mögött s mindenki ment a saját dolgára hiszen munka idő van.
Elisabeth elmesélte,hogy történt ez az egész.
Richard magához kérette még a szabadulása napját miközben én Dominikán voltam s bár a nő mondta,hogy megérzései szerint ebből baj lesz,Richard nem hagyott választást.
-Tudod,hogy nem a pénzért tettem.
-Persze,tudom.-nyugtattam meg szegényt,hiszen még ő érezte magát rosszul mikor nekem kellett volna.
-Inkább a jó kapcsolat ápolás miatt,tudod..
Tudtam mire gondol,féltette az életét s tudta,hogy Richardal nem jó rosszban lenni.
-Most milesz veled?-kérdeztem.
-Elmegyek egy világ körüli útra az öreggel s nem törődök semmivel,kiélvezem amíg még formában vagyok.Tengerparton huncutkodok majd és elmegyek búvárkodni.
-Ehh,búvarkodjon akinek két anyja van.-mondtam mivel én nem merek ilyen alámerülős dolgokban részt venni.
Amíg a lábam le ér,tiszta a víz és apró színes halacskák csiklandozzák a talpamat addig oké,de semmi más,még a hideg is kirázott.
-Álj meg hazafelé a viagrás csávónál.-mondtam.
-Megállok gyerekem,megállok.- ez ilyen bensős vicc volt köztünk s Elisabeth mindig ha távozott úgy köszönt el tőlem,hogy...
"Haza felé megállok a viagrás csávónál" - ez már el nem maradhatott el a napunkból.
-Fel kellene venned valakit.Aki olyan neked mint te voltál nekem,márcsak azért is,hogy ne kelljen itt töltened minden idődet.
Könyítsd meg az életed,tudom eddig is te csináltál mindent de az elkövetkező pár hét most kicsit húzós lesz,de te megoldod...tudom,hogy megoldod!
-Megoldom hát,majd beköltözöm..most úgy sincs nagy kedvem hazamenni...-mosolyogtam a nőre,de fájdalmas mosoly volt ez...eléggé fájdalmas.-De ugye ma még itt maradsz?
-Persze.-szét tárta karjait s várta,hogy ölelésbe fogadhasson.-Ha valakinek hát neked biztosan menni fog! - megölelten s ez alatt a kis idő alatt lejátszódtak az elmúlt évek,ahogy tizenéves részmunkaidős kislányból felcseperedtem a divat oltárán s pár év alatt végig járva a ranglétrát üzletvezető lettem majd társtulajdonos...most pedig...egyedüli tulajdonos egy bak segítségével,mert igen..úgy éreztem,hogy bakot tartva teljesült az álmom és ez az érzés nem lesz a barátom!
Megköszöntem mindent s belevetetem magam a munkába.
A nap folyamán közöltem a lányokkal,hogy minden marad a régiben annyi külömbséggel,hogy mostantól Elisabeth nem lesz velünk.
Kedvesen fogadták és biztosítottak róla,hogy segíteni fognak amiben csak tudnak.
Jó csapat volt ez,nem is lehetne más hiszen a legjobb embereket válogattam össze az évek folyamán,olyanokat akik értik a dolgukat és együtt tudnak dolgozni velem és egymással.
Az órára pillantottam mikor végeztem az utolsó VIP vendéggel.Ideje haza mennem hiszen úgy döntöttem,hogy megmutatom ki is az a Reederica Malone és holnaptól napi több órában lesz elérhető a szolgáltatás amit mennyaszonyainknak nyújtunk.
Vagyis ez azt jelenti,hogy napi két maximum három VIP vendég helyett bevállalok ötöt akár hatot is olyanokból akik külön engem kérnek maguk mellé,hogy segítsek megtalálni álmaik ruháját.Na meg persze ott vannak azok a vendégek akik csak simán kő gazdagok és évek óta VIP-ként járnak ide s kizárólag csak velem hajlandóak együtt működni..nem is beszélve azokról akik nem valamelyik designer ruhát akarják hanem az általam kreált darabot igényeik szerint.
Rábasztál Williams, mert az én világomban mást jelent a FŐNÖK jelző mint a te világodban!
-Remélem azért néha bebillegsz megtisztelni minket.
-Hát persze.Ügyes leszel!-megfogta kezeimet s bíztatóan megszorította.
Búcsúztunk majd elindultam haza és lélekben megpróbálltam felkészülni arra ami most következik.
Richard autója a ház előtt állt s mikor beléptem már tudtam,hogy Williams nem aprózta el.
Amerre csak néztem,rózsaszín és vaj színű rózsák terültek el a padlón az asztalon csokor formájában és díszítésként szinte mindenhol.
Mint egy virág tenger,gyönyörű volt..s talán egy pillanatra el is feledtem,hogy haragszom rá,mert ez a mesébe illő látvány megbódított,csak néztem körbe s körbe majd megláttam őt és egyből pukkant a rózsaszín konfetti bomba.
Sunyi,mocskos,szarzázi...majd fel robbantam a méregtől.Itt voltak a szülei és persze az én szüleim,nagyszüleim na meg a srácok és Sonja.
Hát,ezak voltak azok az emberek akik előtt nem kellett megjátszanom magam szóval megindultak Richard felé s megragadtam minden szó nélkül a kezét.
Magammal húztam ki a teraszra ami a legjobb megoldásnak tűnt a hangszigetelt ajtók miatt.
-Meglepiiii...-mondta és én szívem szerint levertem volna a nyakáról azt a szuper szexi mosollyával ellátott fejét.
-Adok én neked olyan meglepit Williams,hogy keresni fogod a golyóidat egy hétig! -erre felnevetett pedig nem viccnek szántam.
-Szeretem mikor harcias vagy.-lépett közelebb s kezeit derekamra,majd pillanatok alatt fenekemre helyezte.Természetesen szokásához hűen rámarkolt amit nem néztem jó szemmel.
-Le vedd rólam a kezed!-mondtam két szép szeme közé!
-Ugyan...ne hisztizz,ugorjuk ezt átt.
Richard nem mindig viselkedett úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Kérdés sem volt,hogy szeretett-e hiszen odavolt értem ez tény.
Viszont hiába hangoztatta,hogy ilyen jófiú olyan jófiú egy szart volt az...nem volt az.
Hűségesnek hűséges volt de ezen kívül akaratos,agreszív és beképzeld,önző...nagyon önző,kizárólag csak is magának akarta minden figyelmemet,ripacs,önkényes,felfújt hólyag na meg zsarnok....egy nagyon szexi zsarnok akinek a szemei úgy csillognak mint a hajnali eső mikor megtelepszik a élettel teli zöld mohán...és...és ahogy most néz rám az annyira...
Megszólalt a vészjelző a fejemben,hogy ideje lenne befejeznem a nyálcsorgatást miközben jelenlegi esküdt ellenségem szemeiben önmagamat nézem...
-Miért kellett ezt csinálnod?
Ezt az egészet...hiszen tudtad,hogy nekem ez mennyit jelent...és....
-NINCS ÉS!
Fogd fel vagy inkább fogadd el.
Ez jár neked a munkáért amit végeztél a távol létemben.Én úgy gondoltam,hogy ez lenne számodra a megfelelő ajándék. - ajkaival közelített homlokhoz de elhajtottam a fejem így végül sötét fürtjeim közt lamdolt a puszi.
-Semmibe vetted a kérésemet!-hátra léptem egyet ami nem igazán tetszett neki.
-Mert ez butaság!Reederica,te itt élsz velem,hozzám tartozol...-megállt egy pillanatra majd elnevette magát s összefonta karjait maga előtt.-...nem,nem..rosszul fejeztem ki magam...TE az ENYÉM VAGY!Érted?
TE az ENYÉM,kizárólag az ENYÉM VAGY!Felfogod végre?Ezen nincs mit agyalni,hisztériázni...ha én azt mondom,hogy az a kibaszott szalon a tiéd akkor az a tiéd és nem kérek mellé kommentárt!
Neked ez jár,megérdemled..élvezd.
Most pedig gyere vissza és fogadd a vendégeket.-mondta kihangsúlyozva azt a részt,hogy...
" Reed,fogd be a pofád mert én parancsolok te pedig a babám vagy szóval kussolsz" -mert lényegében ez jött le nekem.
-Nem megyek,minek vannak itt?
Közelebb lépett és végig simított arcomon majd állam alá nyúlt s kissé legemelte arcomat úgy mondta a szemeimbe. -Gyere és fogadd a vendégeket!
-Nem,nem érdekelnek.
Lassan kifújta a levegőt majd megragadta karomat s úgy vezetett vissza a házba én pedig tűrtem hisz mi mást tehettem volna,nem akartam jelenetet a család előtt..senkinek sem kell ez az egész felesleges dráma hsizen úgy is Richardé az utolsó szó.
Kínos pillanatok,műmosoly..mindenki gratulált majd szokás szerint megkezdődött a cseverészés és italozás..egy kisebb party kerekedett a nappaliban.Próbálltam mindehhez jópofát vágni de diszkréten kitértem Richard közeledései elől.
Beleszívdam a vékony kis cigarettába majd kifújtam a füstöt...anyám fejét csóválta,az anyós magyarázott a nagyi pedig bólogatott.
-Ilyenek ezek..nem tudsz mit tenni.
Azt várják,hogy csodálva legyenek...hogy majd este egy szál apróságban rá ugorj hálálkodva.
A törékeny nő kell nekik...helyenként,néha napját,szökőévente...ez is kell néha...- beleszívott málnál mini szivarába,anyóska nagyon kemény ő nem baszakodik,anyámmal málnás szivarban utaznak aminek még az illaza is kiábrándító nem,hogy az íze.
- ...jaj kincsem...néha meg kell adni nekik ezt is.
Érezzék,hogy mekkora isten császárok...muszály meghajolni,másként nem megy.
De te vérbeli bestia vagy neked menni fog,évekbe telhet de ha összecsiszolódtok jó lesz minden.Szerencsére Riky fiam szereti,hogy ilyen tűzről pattant kigyópalánta vagy.- anyóska befejezte s anyám már várta,hogy szóhoz jusson de előtte még kifújra a szivar füstöt.
-Ez hallatlan...serpenyő kell ide,a fejére...bumm..aztán rendbe jön...bocs Sharry de a fiad messzire ment...a lányom nem ilyen!
Nem fog szemet hunyni egy ekkora dolog felett.
-Anyja lánya!-mondta a nagyi aki eleresztett egy cifrangos káromkodást de olyan úrinősen mert már harmadjára aludt el a cigarettája.
Esküszöm mint négy boszorkány,úgy álltunk egy kört képezve az udvaron és kimeséztük a férfiakat.
Pár óra múlva kezdtek szálingózni az emberek hazafelé s nem tudtam,hogy ez most jónak vagy rossznak számít-e,hiszen ha kettesben maradunk abból érzem baj lesz.
Az ajtóban állva intettem még a nagyiéknak s egyből elterelő hadműveletbe kezdtem.
-Croy kérlek.-szóltam a biztonságinak aki belépett a házba.
-Croy, mindenki elment? - szólt oda Richard a férfinak.
-Igen,főnök!-válaszolt Croy.
-Rendben,köszönöm.
Ma már nem fogadunk senkit.
A férfi bólintott,tudomásul vette.
-Pakoltam nektek enni.-nyújtottam átt a kis csomagot.
-Ohh,köszi főnök néni,te vagy a legjobb.
-Nagyon szivesen.
-Szép estét nektek.-mondta.
-Köszönjük,jó szolgálatot.-hát eddig tudtam húzni de öt perc is több mint a semmi.
Kettesben maradtunk.
Elindultam fel a lépcsőn,gondoltam így késő délután elindítom a Szulejmánt amíg a futópadon kergetem a kilométereket de persze ez csak egy gondolat volt hiszen Richard nem így akarta.
-Hová mész?- kérdezte.
-Edzeni! -válaszoltam a lehető leg egyszerűbben.
-Ne menj még...állt mögém s kezét a derekamra vezette onnét pedig előre a hasamra.
Megcsókolta vállamat majd tovább haladt a nyakamon míg fülemhez nem ért.- Foglalkozz velem kicsit...
Ez hülyének néz...
Lassan megfordultam s két karom nyakát ölelte miközben végig húztam újaim a tarkóján.
-Igen?Foglalkoztak veled?- ágaskodtam fel hozzá s olyan közel volt a szám az övéhez,hogy szinte összértek,öntelt mosolya végig húzódott arcán.
- Erre vágysz?Hogy kényeztesselek?
Talán nem kellett volna ennyire incselkedni s akkor egyszerűbb lett volna az éjszakám.
Richard bólogatott szájának,annak az édes,húsos szájának aminek gyönyötű íve csókra csalogat most ott csücsült a sarkában egy mosoly ami máskor le vett volna a lábamról s most is majdnem elgyengültem de nem hiszem,hogy jó ötlet azzal büntetni amire jelenleg is vágyott.
-Verd ki a fejedből...sőtt örülj,hogy egyáltalán megtűrlek majd magam mellett az ágyban!
-Ugyan,kicsim..ne butáskodj már..köszönd meg és menjünk fel,vagy miattam itt isaradhatunk.-kezeit a fenekemre vezette s erősen rámarkolt. - ...milenne ha a kádban folytatnánk a habok közt...tudom,hogy azt mennyire szereted.
-Richard,én megpróbálok higadt maradni de nehéz ha semmibe veszel.
-Jézusom fejezd már be te nyafogós kis liba,hát más örülne egy pillantásomnak te meg kapsz egy szalont s még nekem kell könyörögnöm,hogy szét tedd a lábad...szeretlek a picsába is...mit akarsz még?Mit?Semmi mást nem akarok csak örömet okozni,boldoggá tenni...csak téged akarlak,csak téged...
Mindíg ez volt a vágyad,hogy egyszer a tiéd legyen a szalon.
Emlékszem mikor ezt mondtad.
Emlékszel rá?Júliusban, egyik alkalommal mikor haza vittelek de végül a kocsiban ülve átbeszélgettük az éjjszalát ,akkor mondtad,hogy a karriered egyik legnagyobb mérföld köve lenne ha a te neveden lenne a szalon.
Te mondtad,te akartad én pedig segítettem,hogy beteljesüljön,mert boldoggá akarlak tenni s persze jelenleg pillanatban azt is szeretném,hogy ezt levegyük...-lépett közelebb és övemmel kezdett babrálni.
Halvány mosolyom talán fére vezette...-Hát a libák már csak ilyenek...be nem áll a szájuk.
Gágoghatsz nekik reggeltől estig,ha vihar van fejüket az égfelé emelik és nincs az az isten,hogy széttegyék a lábukat.
-Reederica! -hangját felemelve mondta ki nevemet.Arcomat két keze közé vette majd így szólt. - Te egy okos nő vagy,nem értem miért nem fogtad még fel,hogy ez így működik.
Én nem az autószalonos csávó vagyok vagy a latin selyem fiú...ugyanazt a csatát vívod egyes egyedül már hónapok óta.
Engedd el..sosem fogsz nyerni.
Nem is akartam én nyerni ellene, soha semmiben és ez így volt jól de akartam legalább annyit, hogy ne cselekedjen ellenem mint ahogy most is tette.
-Nemtudom, hogy jön ide Rodrigo vagy Alex s nem is érdekel, de ha sorolgatni akarjuk egymás exeit akkor ide kell hoznom a noteszom mert annyi újam nincs mint ahány nő megfordult melletted és akkor még finoman fogalmaztam.
Szemeiben vélni láttam a dühöt és kicsit féltem is mikor ökle hangosan vágódott a mellettem lévő falba.
- Fejezd be!
- Jó, befejeztem.Megyek edzeni. - kitértem előle és elindultam fel a lépcsőn.
-Nem akarsz még valamit mondani? - szólt utánam s én visszafordultam úgy a hatodik lépcsőfokról s lejebb léptem egyet.
-De bizonyára nincs annyi tinta sem a tollamban ami elegendő lenne, hogy felírjam az összes nevet abba a noteszba.
Tudtam,hogy elvetettem a sulykot.
Ez már sok volt neki és tudtam, hogy messzire mentem. - megindult felém, fel a lépcsőn s én úgy voltam vele,hogy jöjjön aminek jönnie kell, nem futok el.
Megállt előttem és nemtudom honnan jött ez a sóhaj de lehetetlen, hogy ennyi levegő kijöjjön valaki tüdejéből, hosszasan fújta ki a levegőt ezzel nyugtatva magát s csak állt előttem.
Lecsukta szemeit és homlokát az enyémnek döntötte.
- Azzal bántasz a leginkább ha ilyen elutasító vagy velem.Nem bírom ki ha nem engeded, hogy hozzád érjek. - telefonja megállás nélkül rezgett zsebében.
Kivettem zsebéből, az apja volt az.
- Vedd fel. - csak nézett rám. - Vedd fel, apád az.
Biztosan fontos. - azzal elhuztam a zöldet s felé tartottam, így kénytelen volt elvenni.
-Igen Apa, mond.
Én hátra léptem egyet majd újra megtettem, próbálltam a lehető leggyorsabban eltűnni lehetőleg felfelé haladva.Richard rámnézett s fejével biccentett jelezve, hogy mehetek utamra.
Köszönöm Istenem.
Hajam lófarokba kötöttem, fekete sport nadrágban és levendula színű sport melltartóba bújva indultam le a lépcsőn aminek színe megegyezett a sport cipőmével.
A konyhában magamhoz vettem egy palackozott vizet és indultam a konditerem felé.
Richard a teraszon állt és ajkai közt tartotta cigarettáját, mikor meglátott elnyomta majd belépett a házba.
-Ma már ithon leszel? - hangja nyugodt volt.
-Igen. - mondtam röviden.
-El kell mennem, majd érkezem.
Tudtam, hogy ez a mondat mit takar és akármennyire haragudtam a szalon miatt a vitánk miatt vagy bármi miatt nem engedhettem el így.Ez a mondat annyit jelent, hogy valami történt és mennie kell.
Meg is indult az ajtó felé.
- Várj. - odaléptem elé.
Haragudtam igen, de mi a fontosabb?
A büszkeségem vagy MI?
A kapcsolatunk? Az érzéseink...MI KETTEN!
Mint minden egyes alkalommal, karjaimat nyakára vezettem, körmeimet óvatosan végig húztam bőrén, majd felágaskodtam, hogy puszit nyomhassak homlokára s lejebb haladva a szájára mint mindig, végül megöleltem befejezésként. - Siess haza! - csak ennyit mondtam és nem is kellett több, így engedtem útjára.
Ez már rituálénak számít nálunk, nem engedném el nélküle, nem bírnám ki.
Edzetem egy jót majd a futópadon folytattam kedvenc török sorozatom nézésével karöltve.
Simán megnéztem egy részt miközben gyors tempóban gyalogoltam felfelé így letudva a kardiot és még a fenekemet is formálja.
Olyan fél nyolc lehetett mikor végeztem s a konyhában folytattam az estémet.
Kiválogattam a leg érettebb gyümölcsöket és készítettem egy vitaminbomba shaket amire most mindennél jobban vágytam.
Kitöltöttem el méretes üvegpohárba és beledugtam két szívószálat.
Nem is hallottam az ajtó nyitódását..
Felpillantottam mikor Richard a nappaliba ért s messziről is jól láttam,hogy fehét ingét véres foltok borítják.Kiléptem a pult mögül és hozzá siettem.Egyből végig tapogattam.-Ez ugye nem a tiéd?-gondoltam a vérre.
-Nocsak,hát még is szeretsz?-kérdezte vigyorogva.
Kezem arcára tettem,jobbra majd balra fordítottam miközben vizsgáltam,hogy biztosan tudjam jól van-e.
-Istenem,hát persze,hogy szeretlek.
Azért mert haragszom rád és kissé utállak is még ugyanúgy szeretlek.-mondtam úgy,hogy közben ingének gombjait szedtem egymás után,hogy lássam biztosra ez nem az ő vére színezi ingét.
Ujjait vizes hajamba vezette és fülemhez hajolva csendültek fel búgó szavai. -Tudod a szex akkor is jó ha éppen útállod azt akivel élvezed.
-Nem tudom,mert én nem szoktam olyannal szexelni akit utálok.
-Reederica,itt állsz előttem egy falatnyi bugyiban és egy akkora toppban ami épp,hogy takarja a melleidet,mi ez ha nem felhívás keringőre?
És amúgy is...az előbb azt mondtad,hogy szeretsz szóvaaal....-megfogta a karom de nem mozdultam,ujjai ráfonódtak csuklómra.
-Rám vár a turmixom.
-Nem,rád én várok...
-Richard engedj el kérlek...-én tényleg csak aggódtam,viszont igaza van vehettem volna fel egy köntöst vagy talán hoszabb pólót csak hát nem szeretem ha a nedves hajam átitaja a felsőmet hajmosás után mert én törölhetem bármeddig akkor is mindig vizes marad.
Még mindíg erősen tartotta kezemet s én próbáltam elrántani de még jobban rászorított.
-Reederica!
-Nem...-nem kellett volna ezt mondanom vagy talán nem kellett volna olyan erősen szorítania.
Ahogy magához rántott alkaromnál fogva,egy pillanatra mindketten lefagytunk.
Éreztem és bizonyára ő is ahogy csuklómat tartotta,hogy valami nincs rendben.
Lassan öszenéztünk és tudtuk,hogy ez most nem jó..nagyon nem jó.
Pillanatok múlva meg is éreztem a szúró fájdalmat bal csuklómnál és csak enyit mondtam halkan kissé elszontyolodva...
- Richard...vizes a hajam.Így,hogy megyünk be a kórházba?
🖤 Drága Gengszterkéim!🖤
Ahogy ígértem,nem kellett sokat várni rá.
Várhatnánk,hogy tökéletes legyen minden de a világ nem ilyen,lehetne minden rész teli s tele boldogsággal,harmóniával de nem lesz,viszont annál több szerelemmel raktam tele...
Lehet,hogy nem látszik de ott van csak mindig másként nyilvánul meg.Az életben sem megy minden zökkenőmentesen de nem kell ettől félni,megijedni mert ez tesz minket erősebbé,ez teszi az emberi kapcsolatokat is erőssé....
Kitaláljátok mi lesz a következő részben?
Millió Csók...
🖤STORM🖤