Dr Stone; Attack on titan
Tsukasa Shishio
Ma dél elött Hyoga-val beszéltetek egy találkozót. Fogalmad sincs mit akarhat tőled. Igaz az ébredésed óta a legjobb barátok letettek.
-Szia, Hyoga. Hogy s mint? Miért kell itt találkozunk? - nézel körül a virágos mezőn végig, majd belenéztél a szemébe. Egy halvány pírt csík jelent meg az arcán.
-Szia, név! Azért hívtalak ide, mert.. - pillantott oldalra, majd vissza rád - ..Sze- - mi elött végig mondhatta volna egy valaki behúzott neki. Tsukasa-t pillantod meg rád. Erős keze a csuklódra szorult és húzni kezdet téged, nehogy segíts Hyoga-nak.
-Hé, ezt most miért kellett? - kérded miközben próbálod lépést tartani vele. Nem érted mi baja van. Bár igaz, hogy az utóbbi időben már nagyon jól kijöttetek és tetszett is neked, de képtelen vagy felfogni, hogy miért van annyira ellen az idősebb generációnak. Neked is van rossz tapasztalatod még is vannak olyan személyek, mint például a szüleid akiket föl szeretnél ébreszteni. Haragudtál erre az ideológiájára, de magát a fiút meg kedvelted.
-Mert, olyat akart neked mondani amit én akarok. - mondta miközben megált és lehatott fejel mondta, miközben még mindig fogta a csuklód, de már lazított rajta.
-Még is mit? - enyhültél meg.
-Szeretlek. - mondta pírrel az arcán a szemedbe nézve.
-Huh? - néztél értetlenül.
-Én akartam szerelmet vallani. Pont téged kerestelek, amikor észre vettem, hogy Hyuga szerelmet akar vallani begurultam és féltékeny lettem... Sajnálom... De akkor is elmondom! Szeretlek! Te hogy érzel irántam? - kérdi és a csík egyre vastagabbnak tűnt az arcán.
-Én is kedvellek, bár az ideológiáddal még mindig bajom van, de téged szeretlek. - mondtad neki őszintén. Ezen elmosolyodott és szenvedélyesen megcsókolt.
Kinro
Ginro elhivott hogy nézetek együtt a csillagokat. Bár több ezer év van köztettek még is jól ki jössz a két fiúval. Ginro aki folyton nyavajog, Kinro a szabály tisztelő és te aki Senkuu segédje ként segített a suliban. Neked Kinro tetszik, hiába olyan nyers a fogalmazása. Tetszik neked, hogy ennyire elszánt.
-Néz Ginro az ott egy hullócsillag! - kiáltasz fel boldogan. Ginro óvatosan megfogta a kezedet, de mielőtt beszélhetett volna Kinro keze kulcsolódott a másik csuklódra.
-Ginro meg mondtam, hogy tartsd magad távol tőle. Név menjünk! - mondta és határozottan elráncigált téged.
Kinro a Hold fényében nagyon menőnek tűnt és így még egyszer beleszerettél. Sokkal férfiasabb a vonása. Igaz tudod, hogy szemüveges, de sokszor össze töri így egy kicsit szúrósabbnak tűnik a tekintete.
-Név mond szerinted rendben van az, hogy szeretek valakit, aki nem a családom, de mégis bármit megtennél érte? - néz rád kérdőn.
-Szerintem ez egy csodás dolog. Hiszen a szerelem, nem törvényhez köthető. - mondod mosolyogva.
-Akkor... jó, mert...szeretlek.. - mondja és puszit add az arcodra.
Gen Asagiri
Senkuu segédje voltál még a suliban mielőtt kövé változtatok volna. Gen menedzsere a nagybátyád ezáltal ismeritek egymást.
Senkuu volt az aki felébresztett a kövületből, bár csak azért tette, hogy segítsek neki mindenben. Vagyis csak dolgozhatok éjjel nappal!
Fáradtan dőltem egy fatörzsnek, leültél és nézted a felhőket.
-Hé, név! - kiált hozzád Senkuu. "Jaj, ne! Csak egy kicsit hagyjon pihenni!" gondoltad magadban.
-Igen? - néztél rá kérdőn és csak remélni tudod, hogy most nem egy örült ötlettel állt elő.
-Csak gondoltam, beszélhetnénk.. - mondta és leült melléd - Gen kereset téged. - nézet rád. Hirtelen megölelt téged és nem érted, hogy miért teszi. Susogó hangot hallottál az egyik bokorban. Senkuu is oda nézet miközben elengedett. Gen lépet ki onnan és közelített felétek. Átkarolt, majd talpra állított téged.
-Helló, drágám! Jöttem, hogy az életedet még ragyogóbá tegyem. - és adott erre egy nagy puszit az arcodra. Megfogta a kezedet és gyorsan elindult veled otthagyva a döbbent Senkuu-t.
-Mmmmh.. Gen? Ezt most mire véljem? Miért kerestél? Talán valami új trükköt akarsz mutatni? - kérdezgetem. Nagyon jó barátok lettünk, ahogy néha találkoztunk. Igazság szerint már többet érzel iránta, mint egy barátság.
-Miért vagy mindig Senkuu-val? - kérdi miközben lehajtott fejel a földet bámulja - Tudod, elégé gonosz vagy. Elrablod más szívét és ezt még csak észre sem veszed?! Azt sem vetted észre, hogy már mióta csak utánad kajtatok, mint egy illedelmes kis kutya. A bűvészkedést is csinálok, hogy mosolyodat lássam. Igazságtalan, hogy nem érzel irántam semmit! ....Mert Senkuu-t szereted, igaz? - néz rád.
-Nem tudom, hogy honnan szetted, hogy Senkuu-t szeretem, de azt elmondhatom, hogy nem vagyok belé szerelmes. Valójában csak az asszisztense vagyok, nem a barátnője. És én is kedvellek Gen... - mondom pírrel az arcomon. Ezután megcsókolt.
Rivaille Ackerman (Levi Ackerman)
Erwin parancsnok és Rivaille hadnagy folytonosan munkával bíznak meg téged egy csepp szabadidő nélkül. Tudod jól, hogy titánok ellen kemény a harc és így akarnak téged védeni, de a túl sok papír munkát viszont nem szereted. Azért jelentkeztél az egységhez, hogy titánokat ölj meg. Minden teszten átmentél és ráadásul nem is olyan rosszul. Így nem érted miért kivételezik veled a parancsnok és a hadnagy. Nem vagy a titkárnőjük, így úgy döntöttél, hogy először elmész a parancsnokhoz.
Kopogtattál Erwin parancsnok ajtaján. - Szabad! - szólt ki hozzád.
-Oh! Név, mi járatban? Történt valami? - kérdi.
-Nem Erwin parancsnok, csak kérni szeretnék egy kis szabadidőt és szeretném még azt is kérni, hogy én is mehessek a titánok elleni harcba. - mondod magabiztosan.
-A szabadidőt megadom, a másikat pedig nem engedélyezem. - mondja és folytatta tovább a papírmunkát.
-Miért? - kérdi. Le tette a tollat és a papírt, fölállt és elindult feléd.
-Mert ahhoz számomra túlságosan is font- - mielőtt befejezte volna a beszédet kicsapódott az ajtó. Rivaille hadnagy megfogta a csuklód.
-Oi kölyök, szoltam már, hogy ha elrakod az asztalomon lévő papírokat akkor már befejezted a munkát. - mondta és elhúzott onnan. Erwin parancsnok csak Rivaille felé pillantott és úgy vettem ki a tekintetéből, hogy ő se tudja hova rakni a viselkedését. Így gyors léptekkel elértük az ő irodáját. Belökött téged bevágta az ajtót és a fejed mellett támaszkodott meg - Tőlem kel kérned először szabadidőt és nem tőle. - mondja.
-Hadnagy úr s-sajnálom. - mondott egy kicsit remegőhangon. Tetszik neked a hadnagy.
-Mond, tudnál engem szeretni, úgy mint én téged? - kérdi tőled és egyenesen a szemedbe néz. Hirtelen ért téged a hadnagy vallomása.
-Rivaille hadnagy én szeretem. - mondod paprika piros arccal. Ezt halva mosolygot és egy csókba invitált téged.
Eren Yeager
Armin-nal sokat beszélgetettek mikor még szomszédok voltatok. Még mielőtt a titánok áttörték volna a falt. Armin-non keresztül ismerted meg Eren-t. De a titános incidens után elszakadtatok így nem tudtátok, hogy mi történt a másikkal.
A katonai kiképzésen találkoztatok újra. Kicsit felnőttesebb lettek azóta mióta láttad őket.
-Sziasztok! - kiáltottad boldogan, amint megláttad őket az ebédlőben. Egyszerre néztek rád.
-Szia, név! - köszöntek egyszerre. Miután kikaptátok az ebédeteket, beszélgettetek. Armin ült melletted, szemben veled Eren.
-Ühmm.. Név, tudod én már rég óta ked- - mielőtt befejezhette volna Armin a beszédet, Eren közbe szolt.
-Bocsi Armin, de mi megyünk! Gyere Név! - mondta. Nem értetted, hogy miért mondta, de követed.
-Eren, miért kellet veled jönnöm? - kérded és sétáltatok tovább. Eren hirtelen megállt és ökölbe szorította a kezét. Hirtelen megölelt téged.
-Név szeretlek! - súgta a füledbe.
-Én is! - mondtad és vissza ölelted.