Másnap reggel egyedül ébredtem, viszont mikor fel ültem Yoongi ölelt át. Ölembe ült és az ágyra döntött. Nevettünk egy jót, majd egymásra néztünk.
-Jó reggelt kiscicám. •simítottam végig arcát.
-Jó reggelt. •mosolygott ő is. Valami isteni a mosolya. Ajkaira hajoltam és lágyan masszíroztam párnáit. Gyorsan helyet cseréltem vele.
~Jhope szemszöge~
Úgy döntöttem át megyek Yoongi-hoz, hogy meglátogassam. Meg talán elmondom neki mit érzek iránta. Igen. Amióta ismerjük egymást azóta szeretem. Csak eddig nem mertem neki elmondani. Remélem az a patkány azóta eltűnt onnan. Hála égnek Yoongi-hoz bemehetek úgy, hogy nem kell kopogni vagy csengetni. Beléptem és kacagást hallottam. Ez Yoongi-é. Nevetni hallom? Mikor össze ismerkedtünk már, akkor nem mosolygott, se nevetett. A hálószobájából jött a hang, ezért arra sétáltam. Benyitva nem hittem a szememnek. Yoongi meztelenül fekszik az ágyon, rajta meg az a patkány fekszik aki csókolgatja őt. Én akarom csókolni! Én akarok egy ágyban vele lenni meztelenül. Körül nézve láttam az eldobott ruhákat, egy óvszer csomagot és egy síkosítót. Szóval megtették. Összetört a szívem. Egy idegent választ helyettem. Pedig ismerjük egymást. Engem kellett volna választania. Könnyeim megeredtek, és a levegőt kapkodtam. Sajnos észre vettek engem. Yoongi gyorsan kikelt az ágyból, felvett egy köntöst és megindult felém.
-J~Jhope. Megtudom magyarázni. •mielőtt ide ért volna ki rohantam a lakásból és hazáig futottam. Otthon az ágyamra dőlve sírni kezdtem. Hogy tehetett ilyet velem? Miért ő? Miért nem én? Jobban bízik egy idegenben, mint bennem. Fáj a szívem. Éreztem a rengeteg fájdalmat és dühöt a lelkemben. Egyszerre éreztem dühöt, csalódottságot és bosszút. Igen, megfogom bosszulni azt a patkányt! Mikor abba hagytam a sírást be feküdtem az ágyamba és képeket kezdtem nézni "rólunk".
~Yoongi szemszöge~
Borzalmas volt Jhope-ot látni a hálószobám ajtajában. Látszott rajta, hogy összetört. Meg utált. Miután kirohant a házamból fel öltöztem és próbáltam utána menni, de mire én ki értem ő eltűnt. Már biztos haza ért. Bementem a lakásomba és nem tudtam Jungkook szemébe nézni. A fürdőbe zárkóztam és sírni kezdtem. Nem így akartam, hogy megtudja. Most biztos utál.
-Y~Yoongi. Sajnálom. Ez az én hibám. •hallottam meg Jungkook hangját. Pár perccel később ajtó záródást. Kinéztem és láttam, hogy össze van takarítva a szobámban. És Jungkook cucca nincs itt! Basszus. Megint kifutottam az utcára és őt se találtam sehol. Elvesztettem két fontos embert. Szükségem van rájuk. Bementem a házba és mindent rommá tettem. A konyhát szét zúztam. Elő vettem egy boros poharat meg egy bort és öntve magamnak kezdtem el inni.
Már nem tudom hányadik poharat iszom, de kicsit lerészegedtem. Hirtelen nyílt az ajtó. Sajna se Jungkook, se Jhope nem volt az. Helyette inkább Namjoon. Kivételesen Jin nélkül jött amin kicsit meglepődtem.
-Yoongi hyung. Jól vagy? Mennyit ittál?
-Nem sokat. •csuklottam egyet. Hoppá.
-Történt valami? A konyhád szét van zúzva. •ült le mellém.
-Én zúztam szét! Tegnap este le feküdtem Jungkook-kal és másnap reggel, mikor csókolgatott észre vettem Jhope-ot az ajtóban állni összetörve. Nyilván gyors fel öltöztem és utána rohantam, de mire én ki értem ő addigra eltűnt. Aztán bezártam magam a fürdőbe és Jungkook is itt hagyott azzal a ténnyel, hogy ő a hibás. Pedig nem ő az! Én vagyok az! Én csak szeretve akartam lenni. Párkapcsolatot akartam. •sírtam el magam.
-Jól van semmi baj. •ölelt át.
-Tudod miért tört össze Jhope mikor meglátott titeket?
-Miért? •töröltem le könnyeimet.
-Azért, mert Jhope mióta ismeritek egymást szeret téged. Csak nem merte eddig elmondani.
-J~Jhope szerelmes belém? •lepődtem meg. Észre se vettem, hogy magam mellett volt az aki csak szeretni akart engem.