Az ideál?
Mi értelme, ha szívünk valami másra vár?
A fellángolás?
A pillanatnyi vágy, mely később a feledés bugyraiba száll.
A szívdobbanás?
Egyetlen pillanat, ami olykor többet mondd minden szónál.
A pillantás?
Egy mozdulat, amely néha jobban csillog ezer csillagnál.
A mosolygás?
Egy gesztus, ami sokszor fényesebb a Napnál.
A szerelem?
Az érzés, ami sokszor megannyi könnyel jár.
Az érintés?
A finomság, mely legtöbbször maga a megnyugvás.
A vágyakozás?
A kín, mely tovaszáll, ha a tulajdonoddá vált.
Az álom?
A törékeny világ, ami oly' könnyen tovaszáll.
S az érzelmek?
A kis démonok és angyalok, melyek folyton kergetőznek.