Sarah
Tovább sétálunk a Central Park felé. Nem szól egy szót sem. Ami most jobban zavar, mint bármikor máskor. Sosem beszél. Lehet ez a probléma. Hogy Chris sosem beszél. Csak mindig annyira nyitja ki a szájat, mint ameddig szükséges. A mimikája majdnem olyan jó, mint az enyém. Majdnem... Kifürkészhetetlen mire gondol. Emlékszem, mikor még kicsi voltam anyu megkérdezte, hogy milyen szupererőt választanék. A válaszom mindig az volt, hogy a repülés. Kicsinek nagyon menőnek tartottam a madarak között repülni, miközben kenyér darabkákkal etetem őket. Most azt felelném neki, hogy a gondolatolvasás. Nagyon jól jönne most az a képesség.
- Ki halt meg Chris? - újra megkérdezem.
- Andrew. - hát persze. Andrew elbukott. Elárulta magát azzal, hogy Sarah-nak hívott a Hannah helyett. Gondolom apám ennek nem örült és megbüntette. Pedig nem neki kellett volna.
- Jól vagy?
- Őszintén Sarah? Nem tudom. Engem nem az zavar, hogy Andrew halt meg. Engem az zavar, hogy az apád megint megölt valakit. Ó! És, hogy teljes legyen a sztori. Megint nincs semmink. Az akták eltűntek. Az összes. Mintha nem is léteztek volna.
- Elvitték?
- Fel volt veszítve a zár és ki lett pakolva. Ha nem jártam volna abba helyiségbe, akkor nem hittem volna, hogy ott volt bármi. Andrew-t az egyes szobába találtuk meg. Troy Gates, Travis Sparks, Conor Lee és Nathaniel Chapman egyelőre a rendőrségen van. Amíg apád ki nem hozza őket.
- Nem tud mindenkit kihozni. Rabul ejtettek egy rendőrt.
- Igen, próbálunk ennél a pontnál maradni, de egyelőre még fogalmam sincs mi lesz. Már meg sem lepődnék, ha sikerülne mindegyiket kihoznia. Egyszerűen... Nem tudom meg fogni ezt az embert. És nagyon dühítő.
- Hogy vannak a sebesültek?
- Sajnos megmaradnak.
- Most nincs új tervem.
- Nekem sincs. Menjünk vissza a hotelbe. - dörzsöli meg a karját.
- Tessék az öltönyöd. - veszem le a vállamról. De a kézfejemet megfogva visszateszi rám.
- Nem azért mondtam, hogy add vissza.
- Azt mondtad beszélni szeretnél.
- Te pedig azt, hogy nem.
- Tényleg beszélni akarsz velem Chris?
- Nem tudom Sarah. - oké. Nem tudja. Az most jó vagy nem jó? Meggondolta magát? Megint? A lábam megcsúszik a füvön, mire majdnem elesek. Chris meg fog, de most az ő lába csúszik ki maga alól. Mivel senki nem tudta megfogni így együtt esünk a sárba. Chris a sárba ül, én pedig telibe ráesek. A két combja mellett támaszkodom meg a sárba, míg Chris a derekamnál fogott meg. Öltönye félig lecsúszott rólam, a ruhám alja pedig fel a combomon. Fogalmam sincs Chris akar-e még beszélni. És fogalmam sincs, miért készülök megcsókolni. De minden porcikám meg akarja csókolni. Először óvatosan hajolok felé, hogy megnézzem elhajol-e. De nem teszi. Így még közelebb hajolok míg a szám az övéhez nem ér. A bálon történt csók is érzelmes volt, de ez még inkább. Erőt veszek magamon és elhajolok. Nem tartott sokáig a pillanat. Igazából nem volt semmi. Ugye?
- Sajnálom. - kérek bocsánatot és elhúzódom. Kiszállok az öléből, majd felállva segítek neki is talpra állni. Nem mond semmit. Szerintem jobb is így.
~~~
Kiérve a Central Park-ból Chris hív egy taxit és míg várunk rá igyekszem letakarítani a sár nagyját magamról. Chris meg sem próbálja. Megáll előttünk a sofőr, de int egyet.
- Nem, sarasan nem ülhetnek be az autómba. - mondja a fiatal ember, mire teszek neki egy ajánlatot. Utána már megsem szólal. Pénz éhes köcsög.
A kínos csend, olyan fülsüketítő tud lenni, hogy rendesen fáj a fülem. Chris egyszer sem nézett rám az út alatt. Tehát valószínű nem akar beszélni. És még a csókot is megbánta. A hotel ajtaját kinyitja előttem, majd megköszönve belépek a fényes helyiségbe. Nyugi emberek ez csak sár. Nem szarba hempergőztünk. De minek magyarázkodok? Fogalmuk sincs mi történt és úgy ítélkeznek. Az emberek ilyen. Mindig is ilyenek voltak és lesznek is. Ez ellen nem tudunk mit tenni. Csak nem foglalkozni velük.
Chris-el a liftbe léptünk be, mikor valaki megszólal, hogy fogjuk meg neki, mire Chris kinyújtva a karját megakadályozza az ajtó becsukódását.
- Köszönöm szépen. - lép be a liftbe Richard, aki virágokkal lepte meg a feleségét a hajnali órákban. - Jó estét!
- Jó estét! - köszönünk Chris-el egyszerre. Richard-nál két jól megpakolt bevásárló szatyor van és egy csokor rózsa.
- Milyen baleset érte önöket? - érdeklődik kedvesen.
- Csúszós föld sártengerrel egyenlő barna emberek. - válaszolom, mire bólint.
- Igazán elegáns eseményen lehettek, ha ilyen szépen ki vannak öltözve. Persze a sár nélkül. - mosolyodik el a kis poénon. Ahogyan én is és Chris is.
Felérve a negyedikre Richard kéri Chris segítségét szatyrokkal, mire szó nélkül elveszi mindkettőt az öregtől. Richard tőlem elköszön majd ellentétes irányba elindulunk. Bedugom a zárba a kulcsot, majd elfordítva belépek a hotel szobába. Hangosan kiengedem a levegőt és megpróbálom az össze gondolatomat is vele együtt kifújni a tüdőmből, a fejemből és a szívemből.
A konyhába megyek, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Ha már nem sikerült kifújnom akkor lenyelem. Előveszem a poharat, majd a csap alá dugom és nézem, ahogyan megtelik. Mielőtt beleiszok megkocogtatom a körmömet az oldalán. Háttal a pultnak támaszkodom és úgy élvezem a pohár társaságát. Nem hallottam, hogy valaki belépett csak a fény csíkra leszek figyelmes. Chris egyenesen hozzám indul, miután bezárta az ajtót. Egyik keze hátra van téve a másikon fel van hajtva az ing ujja. Ő a másik pultnak támaszkodik velem szemben.
- Mit mondott Richard? - kérdezem tőle egy idő után.
- Honnan veszed, hogy mondott nekem valamit?
- Ismerem az öreget. - döntöm félre a fejemet. - Tehát? Mit mondott?
- Sok mindent. - vonja meg a vállát. Naiv, ha azt hiszi ennyivel beérem. Keresztbe fonom a kezemet magam előtt, mire elmosolyodik. - Nem lényeg.
- Azért mondd el. - nyújtom felé a vizemet.
- Mi ez? Gin? - kérdezi, mire elmosolyodom.
- Ennyire alkoholistának nézel? - megvonja a vállát. - Ez csak víz. - rázom meg a fejem, igyekszem szúrósan nézni rá, de még én is érzem, hogy mosoly bujkál a szám szélén. Elveszi tőlem a poharat és megissza a maradékot. Várok még egy kicsit hátha elmondja mit mondott neki Richars, de nem teszi. - Elmegyek lezuhanyozni. - jelentem ki. Bólint egyet én pedig elmegyek mellette. Az öltönyét levéve neki adom és bemegyek a fürdőszobába. Kicsatolom a cipőmet és lerúgom magamról. A ruhám nehezebb menet volt, de azt is megoldottam. Nincs szükségem senkire, főleg nem egy férfira. Eddig is meg voltam, mostantól is megleszek. Beállítva a víz hőmérsékletet belépek a zuhany fülkébe. Lemosom a rám száradt sarat, közben pedig folyamatosan pörögnek a fogaskerekek az agyamba. Ki akarom húzni azt a csavart, ami egybe tartja az egészet, hogy hagyj omoljon össze az egész. Hátha végre úgy nem gondolok a mai estére. Egyik részére sem.
Miután lefürödtem egy törülközőt magamra tekerek egy másikkal pedig átdörzsölöm a hajamat. Kifésültem, majd elindulok Chris hálószobája felé. Még mindig a pultnál áll, az öltönyét maga mellé tette.
- Azt mondta vigyázzak. - szólal meg hirtelen meglepve engem. Mi? Mire? Mire vigyázzon? Bólintok egyet és bemegyek felöltözni. Nem törülközőben fogom ezt megvitatni vele. Felkapok egy jóga nadrágot és egy trikót, amire még egy pulcsit veszek fel. Vissza kimegyek hozzá, de eltűnt. A saras öltöny még mindig a pulton pihen, mellette pedig egy rózsa van. Úgy döntök megvárom. Értelmet kell adnom a gondolataimnak. Mert ha nem teszem akkor lassan fognak szétmarcangolni belülről.
Eltelik 5 perc... Béna vagyok a várakozásban. Előveszem a szendvics hozzávalóit és csinálok kettőt. Lehet ő is éhes.
Majd 10... Komolyan kezdem azt hinni, hogy a fiúknak több idő kell a zuhany alatt
15... Kezd felmenni bennem a pumpa.
A 20. percben már arra a pontra jutottam, hogy ha nem jön ki 10 másodperc múlva akkor fogom a szendvicsét, beviszem a hálóba és megeszem. Majd alszok egy jót. Már felvenni készültem a tányért, mikor abba marad a víz csobogása. Tehát azt jelenti végzett. Ugyanott támaszkodom, mint a zuhany előtt. Mikor kilép a fürdőből meglepődik, mikor ott talál a konyhába. Hidd el, én is meglepődtem magamon. Hogy én Sarah Kibaszott Evans beszélni akar egy rendőrrel, méghozzá veled Chris Kibaszott Morgan. Hidd el... Én is pontosan így lepődtem meg, mint te az előbb.
Felemeli az ujját, hogy egy pillanat és eltűnik a hálószobájába. Már nem csak a perceket számolom. Pontosan 1 perc 34 másodperc kellett neki, hogy felöltözzön. Egy fekete melegítőt vett fel egy szürke pólóval. 10 másodperc alatt sétált vissza hozzám a konyhába. Nem kapcsoltam villanyt. Ő sem teszi. 20 másodpercig kifelé bámul az ablakon. Az utcai világitás és a hold ad némi világosságot a helyiségben. Ezek szerint kitisztult az ég. A hold majdnem teljesen kerek. De csak majdnem. Az a kevés rész hiányzik, ami teljessé tenné a holdat. Még világosabbá.
Chris is visszatámaszkodik oda, ahol volt. Csöndben vagyunk, már egymás szívverését is halljuk. Ami egyelőre még normálisan ver, egyenletesen.
- Mire kell vigyáznod? - kérdezem meg, megtörve a csöndet. Látom, hogy hezitál. Látom, hogy akar beszélni, de nem teszi.
- Először én sem értettem. - fogja meg a poharat, amibe az előbb töltöttem vizet. A csap alá tartja és megtölti. - De szerintem rájöttem. - megfogja a rózsát, megszagolja, majd elkezdi forgatni a kezébe.
- Még pedig? - egyre türelmetlenebb vagyok. Mire kell vigyáznia?
- Richard azt mondta volt egy beszélgetésetek. Ne aggódj, azt nem mondta el, hogy miről beszélgetettek. De azt mondta, hogy olyanra vágysz, amitől félsz. - csöndben maradok. Hallgatom Chris-t. Nem szólok közbe. Kíváncsi vagyok mit fog mondani. - A szeretetre. - odanyújtja nekem a rózsát, hogy vegyem el. Így teszek. - Richard engem intett. Hogy vigyázzak rád.
- És te mit mondtál neki? - megint habozik. Nem válaszol rögtön.
- Azt, hogy nem hiszem, hogy én vagyok számodra a megfelelő ember. - megint nem szólalok meg. Csak várom, hogy folytassa. - Akire neked szükséged van.
- Erre mit válaszolt?
- Kiröhögött. - próbálom elképzelni azt az aranyos bácsit, ahogyan kineveti a kimért, saras fickót, aki segített neki bevinni a szatyrokat. Azt hiszem sikerült. Egész vicces képet sikerül alkotnom a fejembe. - Azt válaszolta, hogy a szerelem egy utazás, mely során az ember találkozik azzal az emberrel, aki kiegészíti őt. És az ember csak akkor jön rá, hogy szerelmes, ha folyamatosan azt kérdezgeti magától: Hogy tudnám boldoggá tenni? Hogy tudnék mosolyt csalni az arcára? Viszont nem elég, ha az ember csak kérdezgeti. Akkor szerelmes igazán az ember, ha meg is próbálja. A szerelem őrületbe kergeti az embert. Még pedig a folyamatos gondolkodással. Amikor csak őt látod és hallod a fejedbe. Hogy ha csak az érintésére gondolsz beleremeg a tested és a lelked. Mindeközben együtt fejlődnek. Hogy utána még jobbak lehessenek. - tudom, hogy az idősek többsége bölcs és okos. De miért érzem azt, hogy Richard belelát a fejembe? Hogy olvas a gondolataimba? Nem vagyok szerelmes. A szerelem egy olyan érzelem, ami csak tönkre teszi az embert. Lélekbe darabokra szedi, majd rá is tapos. Majd hangosan azt kiabálja, hogy: Ezt megszívtad haver. De úgy érzem szeretnék szerelmes lenni. Szeretnék szeretni valakit, aki viszont szeret engem. Csak azt nem tudom, hogy készen állok-e.
Nem szólalok meg. Nem tudok. Lebilincselt, amit Chris mondott és a gondolataim sem halkultak lejjebb. Sőt, szerintem még hangosabbak.
- Sarah én megijedtem. - folytatja egy kis szünet után. - Tényleg beszélni akartam veled. De meghátráltam, és tisztában vagyok vele, hogy megbántottalak. Azért hátráltam meg, mert akik fontosak nekem azok elhagynak. Valamilyen úton módon. És nem akartam, hogy ez legyen veled is. - lép hozzám közelebb. Egy könnycsepp akar végig folyik az arcomon, de Chris letörli a hüvelykujjával, mikor megfogja az arcomat. - Sarah én nem akarlak elveszíteni. - most lecsúsznék a földre és csak sírnék. Nem tudom az okát. Chris vallomása felborított valamit. Valamit, amiről tudom, hogyha megsérül akkor végem. A másik szememben is megjelenik egy könnycsepp. Chris azt is letörli. Ha megszólok elsírom magam. Bólintok, de ez nem elég. Hallanom kell.
- Mondd már ki! - engedek szabad utat a könnyeimnek.
- Szeretnélek szeretni Sarah Evans. Szeretnélek még jobban megismerni. - majd közelebb húz és megcsókol. Ez mindet felül múlja. Minden csókunkat. Érzem, hogy könnyim lefolynak a szám széléig, de Chris Morgan teljesen elveszi az agyamat és nem enged ilyesmin agyalni. Kezeimet a vizes hajába csúsztatom, ami a sötétség ellenére is világit. A hónom alá nyúl és felültet a pultra. Még közelebb jön, én pedig a derekára csavarom a lábam, hogy minél kevesebb távolság maradjon köztünk. Én a nyakába akasztom a két kezemet. Megragadja a derekamat és elindul velem a szoba irányába. Bár egyszer sikerült telibe neki mennie a kanapénak, de nem vesztette el az egyensúlyát. Sőt, még a csókot sem szakította meg, csak a számba morgott, mikor a lába a kemény bútordarabba ütközött. Majdnem elröhögtem magam, de a pólóm alá csúsztatta a kezét ezzel elriasztva a nevetést. Keze alatt bizsereg a bőröm. Szinte már fáj. Bezárja magunk mögött az ajtót, majd letesz az ágyra. Lábamat a lábai közé illesztem és egy határozott mozdulattal magam mellé rántom. Feltápászkodom és rámászok. Te vitted a beszélgetésest Chris. Én jövök...
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. Ha igen akkor nyomd meg a vote-ot és kommentelj.
Puszilok Mindenkit!