Lassan nyitottam ki a szemem,hogy ne húzza az ébredező napsugár,rég volt már,hogy meleg szellő csiklandozta bőrömet s ezt annyira de annyira imádtam.
Egy babarózsaszín,rövidke ruhát húztam,hajamat pedig megcsavarva a fejem búbján össszefogtam egy fekete hajgumival.
A vékonyka lánc szinte mindíg a nyakamban lógott s ahányszor az apró kis briliánsra néztem Richard jutott az eszembe róla.
Hiányzott,hogy ilyenkor azt mondja az övé vagyok,ó de mennyire hiányzott...
Leszaladtam a lépcsőn és a konyhába érve meg tapasztaltam,hogy én vagyok az első aki felébredt.
-Jóreggelt napsugaram..-vagy mégsem?
-Papiiiiim.-öleltem meg nagyapámat és cuppantós puszival köszöntöttem.
-Leszel a kis kuktám?- kérdezte.
-Leszek én!-mondtam mosollyal az arcomon.
Nemtudom mikor alszik ez az ember,talán vámpír vagy nem tudom de a sütőben már sültek a friss kiflik és zsemlyék.
Sípolással jelezte,hogy lejárt a beállított idő s ki is szedtem őket.
-Ezért keltél te hajnalok hajnalán.-mondtam s papi rám mosolygott,ez a nagyi kedvence.
-Mesélj nekem,hogy vagy...hogy vagytok Riky fiúval?
-Hát..-kezdtem bele s közben nekiálltam meg mosni és feldarabolni a gyümölcsöket.-..tudod miért nincs itt ugye?
-Tudom szivem,ez ilyen gengszter gyerek ugye?
Nem tudtam mit mondjak.Nemtudtam szabad-e..tán baj lesz ha elmondom?
Nem tudtam mitévő legyek,féltem gondot okoz majd ha kiderül egy gengsztert hoztam a házába annó és most is, Dan formájában.
-Figyelj,engem nem zavar ha az,csak te legyél boldog...nem ilyen bájgúnál Rodrigo félék valók hozzád...ahh,összebaszta a kertemet a nyamvadt rózsaszirmaival.-ennyi,tudtam,hogy nekem már semmit sem kell mondanom.-Már rég elválltatok volna,sírna mint egy kis gyerek aki bokáig összeszarta magát...-nem bírtam tovább s hangosan nevetni kezdtem.
-Papiiiii...
Elmeséltem neki mi történt azon az estén mikor Richardot vizsgálati fogságra ítélték s közben megcsináltam a görög salátát majd az avokádó krémet.
-Ilyen ember való melléd,mert te egy hamísíthatatlan rafinált dög vagy akit kordában kell tartani,mint az anyád vagy a nagyanyád vagy az a csintalan keresztanyád aki nem bírja kivárni míg asztalhoz ülünk!- mondta kissé hangosabban mert a keresztanyám éppen megérkezett s átölelte a papit közben lopott egy szem epret a tálcáról.-Jóreggelt kedvenc apukám.
-Miért lányom,van kevésbé kedvelt apád is?
Keresztanyám rám nézett majd kacsintott egyet.
-Dehogy is,aki apáskodni akart felettem az mind ment a levesbe.
- Hát,Joel fiad apját egyszer majdnem megsütöttem,emlékszel?
- Bárcsak égett volna el az a nőcsabasz kurafii...joreggelt édesem.-váltott azt mézesmázasra mikor Joel megjelent.
- Jóreggelt család.- mosolygott majd hozzám lépve megölelgetett. - Mikor jöttél cukorbogyó?
- Tegnap délután értünk ide.
- Jaj hallom a maffia vezér nem jön, meddig lesz még börtönben? - na bassza meg a púposteve.
- Joel! - szólt rá keresztanyám.
- Édes gyerekem menjél és pofozd meg magad azután gyere vissza és kérj elnézést az unokanővéredtől aki annyi szarból kihúzott már. - mondta nagyapám a védelmemre kelve de hiába hiszen Joel meg - meg fordul Londonban és nem hülye, de azért cuki tőle, hogy védeni próbál.
- Papiii ne már, pofozzam fel magam? Már megint? - rám nézett majd kacsintott.- Naponta legalább hatszor felpofoztatsz, há milyen papi az ilyen? Szadista vagy! - tettete a hülye kisgyereket bár nem volt megerőltető hiszen egy hülye kis szaros a maga huszonkét évével, nekem legalább is az hiszen majdnem öt voltam mikor született és én vártam őt a leges legjobban.
Nagyapám szúrós szemekkel felemelte az újat és intette rendre Joelt, persze nem volt benne egy fikarcnyi harag sem, Joel oda lépett majd megölelte s válla felett odanyúlt, hogy lenyúljon egy epret. -Tiszta anyja ez a gyerek, el a kezekkel az epremtől.
A fiatal férfi védekezően feltette a kezeit majd hozzám táncikált és mögém lépett. - Védj meg, engem itt nem szeretnek.
Rámosolyogtam ő pedig vissza mosolygott majd kezemért nyúlt és megpördített hogy át tudjon ölelni. - Hölgyem egy táncra? - ez nem is kérdés volt hiszen egyből egyszerre léptük a salsát.
Mondtam már, hogy az éneklés mellett jó táncosok is vagyunk?
- Nem úgy gondoltam ám, nem haragudj.
- Tudom és nem haragszom.
Barna szemei kedvesen néztek rám, sötét haja kunkori fürtökben lógott arcába.
Joel igazi szép fiúnak számított s igencsak népszerű volt a lányok körében.
- Nem jön, és nem börtönben hanem vizsgálati fogságban van.
-Tudom ám, és ugyanezt tettem volna a helyében. - egymásra mosolyogtunk majd Joel nyomot egy puszit a homlokomra.
Lassan megérkeztek a többiek, kivonultunk a kertbe és a teraszon reggeliztünk mint mindíg ha az idő engedi.
Dan és Will mellém ültek s nem kíméltük a jó öteg pocakot, megtömtük rendesen.
Avokádós pirítóst ettem tükörtojással majd egy banánt és mandarint ami nekem bőven elég volt ahhoz, hogy egy falat se menjen le a torkomon pedig nagyapám sütötte a virsliket s mellettem Dan olyan karamellizált hagymás, sült virslis hotdogot rakott össze magának, hogy nagyon nagy gusztusom lett rá, hogy beléharapjak.
-Daniel, olyan szép a hotdogod.
-Ümm..köszii...ez kurva jó...de...Rickynek...azért el ne mond....hogy....bejön a hotdogom. - mondta harapásról harapásra.
- A pasid hülye! - fordultam Willhez aki jót nevetett Dan zagyvaságain.
Dan vicces volt, komoly férfi ő de ha kellőképpen lelazul vagy olyanokkal van akiket szeret akkor elengedi magát és dől belőle a hülyeség.
Szerettem Dant mert szeretett engem, szeretett engem mert tudta, hogy szeretem Richardot és szerettem Richard barátait beleértve őt is.
Daniel és én kicsit hasonlítottunk s talán ezért szerették egymást Willel akitől kevés embert szeretek jobban.Vagyis...szerettem őket.
Ha körülnézek akkor ezt látom, szeretetet.
Mindenkit szeretek aki az asztal körül jelen pillanatban helyet foglal és ez megnyugtató,csak Richardot hiányoltam köreinkből.
- Ricky is szereti a hotdogot. - hajolt oda Dan és mondta közelről az arcomba mosolyogva. - Elvagy gondolkodva kicsike...min agyalsz ha szabad tudnom?
- Azon,hogy mennyire szeretlek titeket.-mosolyogtam rá. -Hoppá...nekem mennem kell...
-Üdv Rickynek....-szóltak utánam.
Richard hívott,Londonban már kora délután van én pedig odébb mentem hogy jól halljam és 'kettesben legyünk"
-Szépséges napsugaram...- hallottam meg mély hangját.
-Igen,itt nagyon szépen süt a nap.-elemlem arcom az ég felé. -Most eszembe jut milyen jó volt veled Maldívon.
-Elmehetünk,ahová csak szeretnél amint kijutok innen,végig utazhatnánk az életünket.
-De jó lenne...de ki fog dolgozni?
-Ezen nem törd azt a szép kis fejedet,bízd rám.-mondta,s tudtam ha rajta múlik így is lesz.
-Hiányzol tündérke.
-Te is hiányzol nekem.Mindenki olyan boldog,mosolyog meg minden..annyira jó itt lenni.Csak te hiányzol innen és az arany Versace inged. - kuncogni kezdtem kissé gonosz hangnemben.
-Naa,na na na..az az ing cekci..bárkit is mondasz szuper cekci vagyok benne és kikérem magamnak ezt a kuncogást.
Elcseverésztünk mi,sosem volt csend köztünk mert mindíg volt valami téma.
-Othon olyan paradicsom levest eszek,hogy csak na,állatkás tésztával és sajtal...éhes vagyok.
-Szegény kis dinnye fej,éhes vagy? - ezek a becenevek nemtudom honnan jönnek.
-Nagyon..kacsát akarok.
-Mégsem paradicsom levest?
-Paradicsom levest és roston sült kacsa mellet fokhagymás spárgapürével,párolt senóttal és grillezett camambert is akarok fekete erdő lekvárral...hmm...és sült krumplit.
Meg mosolyogtam a kívánságát,annyira szeret enni s már annyira várom,hogy hajnalban kitalálja,hogy kínait akar vagy török kaját.
Emlékszem mikor hajnalban elvitt Mehmethez és nekem kellett vezetni.
Még egy éve sincs,hogy ismerem és már annyi minden történt velünk,egy csomó emlék köt össze minket.
Egyszer az egyik kínai étteremben valaki születésnapot ünnepelt mi pedig betévedtünk mert Richardnak kínaira volt gusztusa.
Mikor meghallotta a Boldog Születetésnapot kínaiul felállt és rázendített ő is,szerencse,hogy ismerték és nem dobtak ki minket mert akkora showt lenyomott,hogy az már botrányos.
Szemtelen,rafinált,vakmerő és vad...ezek jutnak eszembe róla.
Mellette semmi sem normális,én sem vagyok az.
Mintha álmodnám az egészet,semmi sem hétköznapi...mondhatni fergeteges,őrületes és szerelmes..de még mennyire,hogy szerelmes vele az élet.
Októberben kint ugrálni a kertben egy szál köntösben,szakadó esőben és végig járni minden pocsolyát mezítláb.
Vagy fülbevalóval átszakítani a félig benőtt lyukat a fülén mert Richardka elvesztette a füléből de nem vette észre és nyafog,hogy márpedig neki most kell bele az új fülbevaló.
Mindketten ordítottunk én attól,hogy féltem és vérzett ő attól,hogy ordítottam és siralmas fejet vágtam de meglett és a füle is megmaradt.
Mindíg történt valami ami miatt úgy éreztem az az imádott harmónia ami nélküle volt az életem legfőbb,legféltettebb érzése most nem is hiányzik annyira.
Hogy változtunk-e egymás által? Mondhatnánk ezt is,de nem...csak előjött egy olyan énünk amit a másik keltett életre bennünk.
Nem volt ő jó,nem volt egy romantikus,kedves,szerény fiú..nem volt gyengéd és nem ígérte le a csillagokat az égről.
De én nem is akartam,hogy jó fiú legyen,ezt inkább csak arra értettük magunk közt,hogy miattam felhagy a züllött élettel és hűséges marad.
Mert én úgy imádtam ahogy van,azt szerettem aki ő valójában vagyis arrogáns,nyers,érzéketlen s ebből mások mit sem értettek,nem értették mit szeretek benne.
De nekem megmutatta a jó vagyis inkább jobb oldalát.
Hű volt és szeretett,sőtt imádott hiszen a tenyerén hordozott,elkényeztetett amit nem vártam el de vissza sem utasítottam hiszen igen is élveztem.
Ha a szerelemre gondolok nem egy rózsaszín tisztást látok,nem látok csiripelő madarakat sem kertes házat két három gyerekkel és családi autót,nincs harmónia és nincs nyugalom..nincs semmi ami normális...és ez így van jól,hiszen ahány szerelem annyi féle.
A miénk vad volt,szenvedélyes és fájdalmas de annál édesebb...ha azt gondolod,hogy nap hoszatt szerelmes szavakkal bombáztuk egymást akkor nagyon tévedsz...szerelem ez a javából de mi érezni akartuk,nem elégedtünk meg a rózsaszín felhőkkel,mi érezni akartuk a bőrünkön,hogy milyen az ha két ember szerelmes.
-Mondanék én annyi mindent de a szó ide már nem elég.-mosolyogtam,tudtam mire gondol.
Néha már nem tudtuk hogy fejezzük ki ezt a mérhetetlen szerelmet.Richard mindent akart,mindent magának...magának belőlem.
Őt nem zavarta volna ha napokon átt othon maradunk és halálra kényeztetem,szerette és el is várta de szó se róla hiszen meg is kapta.
El volt kényeztetve a kis lelkem de még mennyire,hogy el volt.
Szerettem őt szeretni és szerelmes voltam már az iránta érzett szerelem gondolatába is.
-Gyere haza hozzám jó?
-Azon vagyok kislány,de jaj neked ha én innen kikerülök.
-Nem bírsz magaddal?
-Nem!Utoljára akkor koplaltam ennyit mikor udvaroltam neked és próbáltalak meghódítani.
Csak ebben most az a jó,hogy már tudom hová kell nyúlnom,hogy könyörögj a folytatásért.
-Richaaaard...
-Ne nyafogj..tudom,hogy.....-és itt olyan dolgokat mondott amitől kipirultam és a trópusi harminc fokban egyből ötvenet éreztem.
Nem voltam én prűd,egyáltalán nem de ez a férfi képes volt zavarba hozni pár szavával..
-Na jó,elég a telefon szexből!-hallottam meg Dant aki macska módjára lopakodott mögém.- Szia főnök..mizu?Áll a cerka? - lecsaptam Dant aki baúgatott mint egy bolond hiéna Richard pedig kinevette!
-Áll bizony! - kiabálta a telefonba.
-Na hess,menj innen...Richard,Dan nem hagy békén folyton piszkál,nagyon kinyíltak a csipái,folyton vihog mint valami rühes görény.
-Ne higgy neki.Ma kinézte a számból a hotdogot mert hiányzik neki a hotdogod.
-Dan menj és veresd ki a.....-innentől már nem bírtam hallgatni mert olyan dolgokat kiabáltak egymásnak és jókedvűen hahotáztak.
Elkergettem Dant majd elbúcsúztam Richardtól és visszamentem a többiekhez.Ideje készülődni!
Keresztanyám a hajamat göndörítette ami gyönyörű tengerparti hullámokban terült el a hátamon és egy kövekkel kirakott hajdísszel volt kissé hatra fogva,elől pedig pár zsöndi tincs lógott az arcomba. - Anyád csak később jön?- kérdezte.
-Nemtudom,nem beszéltük róla,hogy mikor és kivel jön.
-Kivel?Van valakije máris?Bár már lassan három hónapja szétment a pasijával.
-Jaj,hogy te nem is tudod..akkor lesz itt meglepetés.
-Riky ha most azt mondod,hogy összejött a ...?
-Nem mondom inkább.
-Jézusom,apánk kitér a hitéből,csak ne ma este.
Nem mondtam inkabb semmit csak megvontam a vállamat.
Előhúztam a babarózsaszín ruhámat és megkértem keresztanyámat,hogy segítsen belebújni. -Kislány lesz? -kérdezte nekem pedig elkerekedtek a szemeim.
-Micsoda? - kérdeztem.
-Kislányotok lesz?Reggel is rózsaszínben voltál.
Este rózsaszín pólóban feküdtél le aludni és mikor megérkeztél rózsaszín blúzod volt.
-Jézusom...- forgattam meg szemeimet,ez a nö már kombinál..
-Miaz?
-Nem várok babát!
-Biztos vagy ebben?
-Richard majdhogy február elejétől vizsgálati fogságban van,tudnék már róla ha az lennék.
-Majdnem tizenkét hetes voltam Zeddel mikor megtudtam.
-Körike ne baszakodj velem!
Táskájában kezdett kotorászni majd előhúzott a tesztet. -Pisilj!
-Nem,jézuskaaa...miket tartasz a táskádban?
-Ha te azt tudnád.-kacsintott.
-Nem fogok rápisilni csak azért mert rózsaszín a ruhám.
-Te tudod,de tartsd magadnál.
Kopogás majd ajtónyitódás és Will hangja.
-Jövőőők,idegen ciciket elrakni!...Uristen...édes...édes gyereee..
-Miaz cici?
-Nem te isten barma...mi?Miaz,hogy cici?Azt hittem,hogy nem érdekelnek már a cicik! -mondta Will karba tett kézzel.
-De kis hülye vagy!Ez csak kutatás lenne,Franky és Xavi még mindíg nem hiszik el,hogy Reed mellei igaziak.
-Jó isten...-csak ennyit reagáltam.
-Mi a szar? Reederica..pozitív? - reagált Dan mikor megláttam a kezemben lévő vékonyka tárgyat.
-Mivan,mibajotok..hagyjatok már.
-Meg csináltad?- kérdezte Will.
-Nem,Will ez nem...
-Na pisilj rá!
-Nem,nem fogok,nem vagyok várandós.
-Lécci,lehessen a keresztapa..Rick örülne.
-Annak,hogy keresztapa vagy?
-Annak,ha babát várnál.
-Jaj már,felesleges duma egy nemlétező dolog miatt!
Végül a fiúk békén hagytak én pedig belebújtam a ruhámba.Keresztanyám egy szépséges fülbevalót húzott elő egy piros bársony dobozból. -Ezt neked vettem Párizsban.
-Asszonyom maga mit keresett Párizsban?
-Ez titok.-kacsintott rám,de keresztanyám imádot csacsogni szóval fél percen belül kibökte,hogy egy férfival volt akihez gyengéd szálak fűzik egy ideje. -Csak semmi Szex!- jelentette ki. -Udvarol,már nem gyerek,régi módi fickó.
-Hmm...nyugdíjas?
-Jaj te lökött,dehogy...kora ötvenes,de megadja a módját.- olyan szépen mosolygott,jó volt így látni.
Lassan el is készültünk és nem volt más hátra mint,hogy...
A ruhám egy rózsaszín általam tervezett darab volt,alul lenge,tül anyag kellően felsliccelve felül pedig csipke és egy mutatós öv szerű derok rész amihez nagyon passzolt a keresztanyámtól kapott fülbevaló.
Rajta egy menta színű ruha volt amit anyám tervezett és készített,gyakran tette ezt,a keresztanyám volt a próbababája meg persze én.
Az ünnepség egy virágokkal borított kertben volt ahol hasonló rendezvényeket és esküvőket szoktak tartani.Két kisérőmmel léptem be a virág rengetegbe akik most is mint mindíg hibátlanul festettek.Lassan szálingóztak az emberek az idő gyönyörű volt s hétágra sütött a nap.
Mikor nagyanyám belépett a májva színű hosszú koktélruhájában nagyapámmal karöltve mindenki tapsolt.A nagyi még mindíg szuperszép volt,az idő nem fogott rajta.
Csinos alakját kiemelte az anyám által kreált ruha és ragyogott ahogy vállíg érő kissé hullámosra varázsolt frizuráját meglegyintette a szél.Szeretnék ilyen csinos lenni hatvan pár évesen.Persze nagyapámat sem lehet szó nélkül hagyni,elegáns volt és sármos.Elidőzve rajtuk azon gonfolkodtam milyen szép is a szerelem.
Vajon az én őrületes rossz fiúm ugyanúgy fog szeretni sok év múlva is?
-Min jár az agyad? -hajolt hozzám Dan.
-Szerinted a barátod szeretni fog akkor is ha eljár felettem az idő? - pillantottam rá.
Dan megnyalta felső ajkát majd lesütötte szemét és elmosolyodott.
-Őrülten szerelmes beléd.-istenem de jó volt ezt hallani. -Nem csodálkoznék ha idén még lagziznánk.-elmosolyodtam s belekaroltam Danbe majd fejemet a vállára hajtottam.
Jól estek a szavai,annyira jól estek...
-Na jó.Felesezzünk szépségeim! - jött oda Will három pohár akármivel amit elvettünk a kezéből majd lehúztunk úgy ahogy volt.
Ahogy lefolyt az égető,tüzes nedü kissé összerezzentem,vodka tisztán,ejj ejj Will ebből ma hacacáré lesz.
A távolban megpillantottan egy sugárzó arcot aminek párja nincs az egész világon,
és milyen szép volt az a mosoly,sokkal szebb mint az elmúlt években,
tündökölt,sziporkázott,egyszerűen sokkal szebb volt s tudtam ennek okát...
Ilyen a szerelem?Ilyen kesze kusza?
De hogy bocsájtotta meg apám hűtlenségét és azt,hogy felrúgta az egész családot,a neki tett ígéretét,hol van a jóban rosszban míg a halál el nem választ?
-Reederica gyere kérlek.- jött oda hozzám keresztanyám.
Tudtam mi a baj,láttam.
Anyám nem egyedül jött,apám kezét fogta aki büszkén sétált mellette.
-Beszélj a papival jó?Rád halgat,ne rendezzen jelenetet.-mondta keresztanyám én pedig bólintottam.
Próbálltam elterelni a figyelmét és mindíg úgy fordultam,hogy nevegye észre anyámat.
-Úgy örülök,hogy itt vagy.-mondta nagyapám.
-Ez természetes.-válaszoltam bájosan.
-Ha kiengedik az uradat gyertek el újra,szívesen látjuk.-mosolygott és én vissza mosolyogtam rá.
-Papika,neked ez nem baj?- kérdeztem óvatosan.
-Az,hogy kiállt érted és levert egy erőszakos balféket?Ugyanmár.Rendes fickó ez a Richard gyerek,az egy dolog,hogy bűnöző..-tágra nyíltak a szemeim.
-Na de papi,ő üzletember..-mondtam sejtelmes mosollyal.
-Hát hogyne...-elhalgatott s szeme a távolba meredt.
-Az ott az..az ott az apád a lányom mellett?
Odapillantottam s igen,anyám jobbján apám állt s nagyapámra nézve láttam,hogy szemei szikrákat hánynak magukból.
-Mit keres itt ez az ember? - megindult feléjük de meg fogtam a kezét.- Papika,hagyd most gyere inkább,táncolj velem.
-Majd később..
-Kérlek papim,hagyd...maradj itt velem.
De ő elindult feléjük én pedig utána mentem majd belé karoltam.- Te kis kolonc,ne hidd,hogy megvéded apádat tőlem.
-Kérlek léciii,legyél cuki papi..inkább koktélozzunk,láttam egy mixert.
-Reederica Batista Munez!Most nem tart vissza még az sem,hogy te vagy a kedvenc kisunokám.- nagyapám nem nevezett apám nevén amióta elváltak a szüleim így a saját és nagyanyám vezetéknevét használta mert annó nagyanyám a sajátját is meghagyta és két lányuk is mindkét nevet viseli.
-Az egyetlen és első lány unokádként kérlek,hogy ne rendezz jelenetet,én már ki akadtam pát napja helyetted is mikor megtudtam,most vigasztaljon ez.
Nagyapám feldúlt volt,sosem hagyta nyugodni a dolog,hogy apám elhagyott minket.
Talán tőle örököltem ezt a hajlamot ami miatt ilyen érzelmi analfabéta vagyok.
-Szia apa.-anyám halvány mosolyra húzta száját.
-Jónapot.- köszöntötte őt apám.
-Paola,mi ez a hülyeség?-vonta kérdőre anyámat.
Anyám higadtan kezelte a dolgot és elmagyarázta,hogy most az van,hogy újra együtt vannak apámmal és higyje el mindenki,hogy ha nem gondolnák ezt komolyan nem ment volna bele ebbe az egészbe újra.
Én csak csendben álltam és hallgattam...fejemben teljesen más zajlott mint az itteni történések.
Tudod van az mikor úgy teszel mintha figyelnél de igazából magasról szarsz bele az egészbe...
Maluma egyik dala szólt a fejemben s közben azon gondolkodtam,hogy nemsokára megpattanok és ledöntök a torkomon egy vodka alapú szuper pink koktélt s ezután már egy egy pohár töményet iszom,hogy ne vágjam magam taccsra mert ma még énekelnem is kell.
Nagyapám mérgelődött,a nagyi pedig nyugtatta..apám tökös volt és bocsánatot kért mindenért s bizonygatta,hogy ezek után minden más lesz.Persze a papi rendíthetetlen volt de a nagyi jól fogadta s végül közölte,hogy nem lepődne meg rajta ha a lányuk vagyis én..helló itt vagyok..sorozatgyilkos lenne azok után,hogy folyton baszogatják a lelki világomat.
Kikérem magamnak,én csak idegből gyilkolok!
Dan elrabolt és megtáncoltatott majd Willel is lenyomtunk egy figyelem felkeltő pár percet a parketten.
Jól telt az este,rekedtre énekeltem magamat és mindenkivel táncoltam akivel lehetett.
-Mit nézel?- kérdeztem apámat miközben táncoltunk.
- Csak elgondolkodtam..büszke vagyok rád.
-Igazán?
-Hát persze.És remélem,hogy a lehető legboldogabb leszel és én is részt vehetek,hozzá járulhatok ehhez a boldogsághoz.
Nem értettem mibaja van apámnak.
De most legalább nem volt ellenséges Richardal.
Volt lehetőségem beszélni olyan rokonokkal,régi ismerősökkel akiket nem láttam már jó ideje.
-Reederica..-hallottam meg Rebeca hangját,fasza..lesz pár kínos pillanat az este folyamán mert ha ő itt van akkor Rodrigo is.
Az oké,hogy szomszéd és a szülei jóban vannak a nagyszüleimmel így természetes,hogy itt vannak s bizonyára már meg is szült.
Megfordultam és mögöttem állt kezében egy aranyos csöpséggel.-Szia..-feleltem s egyből meg is ölelt amennyire tudott babával a karján.
Furcsa volt,furcsa ez az egész hiszen évekkel ezelőtt még velem volt a most karjában mosolygó törpének az apja.
-Hogy vagy?Milyen csinos vagy...a párod...-elharapta a szót.Bizonyára tudta,hogy miért nincs itt. -..oh neharagudj..
-Köszönöm,te is jól nézel ki.Semmi baj Becky.Bizonyára tudod miért nincs itt.
-Piha,piha....Riks..hát itt vagy? - Rodrigo mindíg is így hívott s furcsa volt mert már rég hallottam ezt.
-Miért ne lennék,hiszen a nagyszüleim házassági évfordulója. - válaszoltam.
-Gondoltam othon maradsz,hogy beszélőre járj életed szerelméhez.-ez már megint kezdi.
-Rodrigo..kérlek.-mondta Becky.
Elmosolyodtam,rajtam már nem fog az ilyesfajta gúnyolódas viszont úgy döntöttem nem is fogom hagyni!
-Megbocsájtasz Becky? -karon ragadtam a férfit és odébb mentem vele kicsit,hogy mások ne hallják amit most mondani fogok neki.
-Na ide figyelj.Neked mibajod van velem?
Nem tetted magad túl rajtam?Több mint négy éve,hogy elhagytalak és neked még mindíg fáj?Megsértettem a becsületed vagy miért vagy velem ilyen?Szerintem korrekt voltam veled és nem ringattalak reményekben.-jött ki belőlem minden ami eszembe jutott.
-Riks..ne már...ezt érdemled.
-Ezt érdemlem?
-Szerelmes voltam beléd,sőtt még jó ideig szerettelek..nem volt semmi gond velünk,reggel még minden jó este meg mikor megkérlek nemet mondasz.Ez volt az álmom,hogy a feleségem légy és gyerekeink legyenek.
Tisztán emlékszem,hogy reggel vártalak a reptéren még megcsókoltál,együtt töltöttük az egész napot...miért mondtál nemet?Miért?
Hát akkor most elmondom a kendőzetlen,fájdalmasabb verziót.
-Mert egyetemistaként huszonkét évesen nem akartam lekötni magam,nem akartam feleség és anya lenni,jó volt veled,szerettem veled lenni és fontos voltál nekem de NEM VOLTAM SZERELMES,NEM VOLT MEG AZ AZ ÉRZÉS...NEM VOLT OLYAN MINT VELE!!!
Elkerekedtek szemei és csak bámult rám.
-Nem voltál belém szerelmes?
De belé az vagy...egy bűnözőbe vagy szerelmes.Miért jobb ő mint én?
Ha nem a pénzre hajtasz akkor miért?
Miért kell neked ez?Most is a börtönben rohad..nincs itt veled,és ez csak a kezdet,hányszor lesz még ilyen?
-Nincs börtönben!Vizsgálati fogságban van mert megvédett,mert megvédte azt akit szeret.
Te tudod milyen az amikor egyedül állsz a sötétben egy félre eső utcán és rád támad,molesztálni próbál egy idegen aki mellessleg rendőr.Megvédett attól a férfitól.
És senkinek semmi köze a fohlalkozásához,hogy mikor hol lesz és mennyi időre.
Ha évekre lecsuknák én akkor is várnám,megvárnám amíg kijön...tudod miért?
MERT EZ A KIBASZOTT SZERELEM!!!
-Mintha már nem is te lennél,hol van az a lány aki bárkit kilökött az életéből és sarkon fordult ha egy kicsit is meguavarta a nyugalmát?
Te imádtál nyugalomban és harmóniában élni...nem tűrted ha valaki a saját feszültségével rondítja az életedet körül ölelő harmóniát.
Tudod sokaig vártam,hogy hátha meggondolod magad...majd hallottam,hogy egy másik férfinak is nemet mondtál...
-Te két évig vártál rám? - ha egy kicsit utána matekozok akkor...bassza meg...
-Igen.Sőtt...
Rodrigoval való szakításom után két évig nem volt komoly kapcsolatom.
Alexel egy évig voltam szóval..Rodrigo három éven azt reménykedett.Tavaly januárban szakítottam Alexanderrel szóval kb Beckyvel volt már mikor úgy döntött,hogy elenged...-láthatta rajtam,hogy a pillanatnyi hatásszünrtben végig futottam agyamat az elmúlt négy évesen és...
-Jól gondolod,reménykedtem...addig nem is fordultak Beckyvel komolyra a dolgok míg ki nem mondtam magamnak is,hogy ennek Vége! - folytatta.
Csak néztem,mekkora káoszt hagytam magam után.Az életem könyvében majd úgy emlegetem Rodrigot mint aki tisztán és őszintén szeretett kirartóan...viszonzatlanul.
-De ez mit sem változtat azon,hogy te voltal életem szerelme.-halványan elmosolyodott,lemondó mosoly volt ez..csepnyi fájdalommal aminek az ízét talán még mindíg ott érzi szájának szélén...
-Rodrigo,én igazán sajnalom,hogy úgy érezted félre vezettelek,a leg őszintébben mondom,hogy nem állt szándékomban.Jó volt veled,de fiatal voltam még,nem vágytam családra de tudtam,hogy te már igen.Nem mondhattam igent,sajnálom.
Most pedig a lehető leg boldogabb vagyok az életemmel.
Tudod,hogy sosem voltam az a nagycsaládos háziasszony tipus.De Becky az...-a lányra néztem aki messzebb ált s minket figyelt,rá mosolyogtam...szegény, kitudja mit gondol most.
Rodrigora nézve láttam meleg barna szemeim,hogy kezd beletörődni a dologba s talán ez a beszélgetés kellett ahhoz,hogy ez így legyen.Tudtam,hogy kell neki még egy löket,hogy ne kudarcként könyveljeel,hogy vissza utasítottam és boldogan élhesse a saját életét.
-Rodrigo,szép volt minden egyes perc amit veled töltöttem,egy rossz szavad nem volt hozzám,egy hangos szó...úgy bántál velem mint egy hercegnővel.- és ez igaz is volt.-Csodás két év volt és köszönöm neked,hogy melletted tapasztalhatam meg milyen a felnőtté válás és köszönöm mindazt amit együtt átéltünk.-vállára tettem a kezem és szemeibe nézve elmosolyodtam.Igazából nagyon szerettem őt,és boldog voltam csak hiányzott az a mérhetetlenül hatalmas mindent elsöprő SZERELEM ami Richard mellett talált rám.
Rodrigo vissza mosolygott rám és megölelt.
-Jaj Riks...gyere ide.-esküszöm,hogy jó volt megölelni és lezárni.
Egy gonddal kevesebb, bár igazán ez csak neki volt gond hiszen nem én cipeltem magammal éveken át egy kapcsolat sikertelenségét.
Visszament a kis családjához én pedig...
-Előbújhattok.-mondtam a sátor mögött megbúvó két sunnyogónak.
-Ahh,azt hittem megbőgeted.-mondta Will.
-Ez volt az első számú vőlegény jelölt?-kérdezte Dan.
Bólogattam kérdésére.
-Miért keveredek én mindig bele minden szarba?- kérdeztem.
-Vonzod a drámát.- válaszolta Dan.
-Miss Drama.-Will ujabb becenevet aggatott rám de végül megéheztünk és lecsaptunk a svédasztalra.
A buli hajnalig tartott,volt már négy óra is mire haza keveredtünk s már nem is volt érdemes lefeküdni.Dan és Will a kanapén aludt egymásra borulva én pedig lemostam magról a kilónyi hajlakkot és a meleg éjszaka verijtékeit.
Nyolckor indulunk haza,sajnos nem maradhatunk tovább így elbúcsúztunk még mielőtt mindenki lefeküdt aludni,hogy senkinek ne kelljen miattunk egy átmulatott éjjszaka után felébredni.
Roseal hangüziket dobtunk egymásnak míg reggeliztem,valahogy most nagyon élénk voltam pedig átmulattam az estét.
Majd alszom a repülőn, úgy is kilenc órás út vár ránk s így is lett,még fel sem szállt a repülő mikor már húztam magamra a pihe puha plüss pokrócot s egyből el is aludtam ami nálam nagyon ritka.
Már látni lehetett a százazföldet mikor felébredtem s nem sokkal később a délután közepén landoltunk.
Ki pakoltam majd el rendeztem mindent,mosás,szárítógép,egy csésze tea..
nemsokára átkell mennem a lakásomba,Rose már szinte teljesen átcucolt Charliehoz és ma átadja a kulcsokat.
Terveim szerint átalakítom és felújítom hiszen már az enyém amit büszkén jelentek ki hiszen hála annak,hogy társtulajdonos lettem a pénzügyeim is úgy alakultak,hogy megtudtam venni.Szerencsére a volt tulaj rendes volt és nem akart kizsákmányolni.Imádtam ezt a lakást és szandékaim voltak vele,tökéletes helyen van a belvárosban és jó a kialakítása is.
Kicsit később...
Parkolóhely persze nemvolt ezért vagy háromszor körbejártam a kötnyéket mire egy utcányira a lakástól találtam egy szabad helyet.
Telefonom megcsendült s Rose türelmetlen hangja vont kérdőre,hogy hol a szarban vagyok már.Elmagyarázgam,hogy legközelebb csak a holdon találtam patkolót ezért most sétálok egy Chanel csizmában ami igazán kényelmesnek bizonyul majd letettem azzal,hogy öt-nyolc perc és ott vagyok.
Telefonomat táskámba ejtettem és behúztam a cipzárt rajra.
Összehúztam magamon a kabátot,a márciusi szél nem kímélte didergő testemet.
Egymás után szedtem lábaimat,a környék régi ismerősként köszöntött hiszen ezerszer jártam erre.Kissé szaporábra vettem lépteimet mikor megláttam,hogy az egyik kapu aljban egy férfi áll,nem voltam félős de még is csak jobbnak láttam minél előbb eltűnni innen.
Ez egy nem túl forgalmas,keskeny kis utca aminek mentén házak állnak s velük szemben kerítés amin túl fák húzódnak s helyenként oldalkapu nyílik a parkba.
Már csak pár lépésre voltam s megkönnyebbülten léptem túl a kapun,oda sem nézve,hogy mihamarabb eltűnjek innét...mikor egy erős kéz megragadta felkatomat és magához rántott...
Ilyedtemben síkítani akartam de nemtudtam,nem tudtam mert a férfi erőből nekierőszakolta száját az enyémnek s nekem egyből eleredtek könnyeim a félelemtől és a tudattól,hogy egy idegen megcsókolt.
Össze szorítottam a szemeimet és próbálltam el lökni magamtól,meglepő módon enyhített szorításomon s én ezt kihasználva lendületből olyan pofont adtam az iletőnek,hogy feje az ellenkező irányba fordult s felszisszent.
Mire levegőhez jutottam már mindegy volt...
Már olyan mindegy volt...ziháltam s úgy néztem szemeibe mintha először látnám...nem telt bele sok időbe,hogy ajkaink ujra összeérjenek ott abban a kapu aljban ahol már nem először járta nyelvünk együtt szerelmes táncát...
❤🖤 Gengszterkéim!🖤❤
Egyszerűen Imádtam írni ezt a részt és az utolsó kis bekezdés volt talán a kedvencem.
Ezt a részt egy olyan embernek szeretném ajánlani aki nem olyan rég megkérdezte tőlem,hogy a szerelem létezik-e ?
Amire válaszoltam de még annyit hozzá fűznék,hogy minden könyvben lévő szerelmi szállnak van alapja de persze nem szabad az elvárásainkat egy könyvre alapozni.
Igen,létezik a szerelem de még véletlenül sem tökéletes...viszont minden egyes szerelmi történet úgy jó ahogy van és kívánom,hogy mind átéljétek egyszer vagy akár többször is a nektek szánt történetet...lesznek jobb és rosszabb részek de útközben megtalálod a legnagyobb kincset ami ezer mosoly,ezer könnycsepp mögött bújik meg az pedig TE VAGY!!!
🖤 Millió csók....🖤
🖤STORM🖤