Sarah
Követem Chris-t a táncparkett közepére. Megpördít, hogy felé forduljak. Kezemet a vállára teszem, az ő kezét a derekamra csúsztatja. Jobb kezével közre fogja az enyémet és elkezd velem lassúzni.
- Mivel kezdünk? - kérdezem tőle, mire közelebb húz magához.
- Először Paul és Clara felderítik a területet.
- Megnézik a szobákat?
- Igen, hogy hány darab van.
- Aztán?
- Aztán ők táncolnak és mi derítjük fel a terepet. Körbe megyünk az egész termen és megszámoljuk a potenciális ,,cég" vezetőket. - újból megforgat a tengelyem körül és még közelebb húz magához. - Miután ez kész várunk. Grace-el beszélnem kell, hogy téves riasztás, te nem vagy itt. És, hogy Mark is elhagyta a bál területét.
- Ezt a taxiba beszéltétek meg?
- Csak összeszedtük a lépéseket, míg te siettél a partneredhez. Amúgy is... Hol van?
- Ha nem bánod, akkor megkeresem. - engedem el a kezét és sarkon fordulok. Nem volt tervembe, hogy megkeresem Andrew, mert épp el akarom kerülni. De nem hagyom, hogy Chris most felhánytorgassa a borzalmas lépésemet.
Épp a bárpultnál kértem ki egy italt, mikor megrezzen a kis táskámban a telefon.
,,Tali a táncparkett közepén!" - kapom az üzenetet Paul-tól. A három telefonba, nem a saját nevünket írtuk be, csak egy random emojit. Paul kapta a gofrit: 🧇. Chris a pálmafát: 🌴. Én pedig a gémkapcsot: 🧷. Így, ha le is nyomozzák a telefont, nem tudják, hogy kik között hangzottak el a dolgok. Legalábbis egy ideig. A rendőrség azt is megtudja, hogy milyen színű bugyi van az emberen. Tehát ezzel csak időt nyerünk magunknak, ha egy kis fejtörést okozunk nekik.
Az italomat nem iszom meg, visszaindulok oda, ahonnan jöttem pár perccel ezelőtt. De közben Andrew-al is sikerül összetalálkoznom. Szőke hajához egy arany maszkot vett fel, a kék szeme csak úgy világít az anyag alatt.
- Végre meg vagy. - nevet fel és a derekamért nyúl.
- Meg vagyok. - villantok neki egy mű mosolyt. - Nem unalmas ez a bál?
- Hát, de az. De jótékonysági bál, és mivel én jótékonykodok így nem is baj, hogy eljöttem.
- Igen persze. Éljenek az adakozók. - ez hülyeség. Rózsaszín világban él ez az ember. Ez nem egy jótékonysági bál. Ez egy üzletkötés miatt létre jött bál, amit elneveztek ennek, hogy ne tűnjön fel, hogy random bált rendeznek.
- Itt hagyhatlak még egy percre? Elmegyek a mosdóba.
- Persze. - ismét rá mosolygok és folytatom az utamat a terem közepéhez.
- Látom megtaláltad. - lép mellém Chris.
- Talán zavar? - fordulok felé és keresztbe teszem a kezemet.
- Engem ugyan nem.
- Fiúk, lányok íme amit kiderítettünk. 2 nagy terem van és 3 kicsi. Emberek ott is vannak, csak nem annyi, mint itt. Tehát, ott vagy azok vannak, akik tárgyalni fognak...
- Vagy csak random emberek. Így nem fog feltűnni nekik, hogy fel és le mászkálunk. - fejezem be Paul mondatját.
- Apa azt mondta, hogy kezdjem el szórakoztatni az embereket. Azaz most kezdenek.
- Mikor jön a legnagyobb vevő? - kérdezi Chris.
- A parti közepén. - mondjuk egyszerre Clara-val. Ezek szerint nem változtattak ezen.
- Mi jövünk. - kapja el a kezemet Chris. De jó! Még egy tánc Chris Morgan Különleges Faszommal. Hurrá...
- Mi a terved? Végig táncoljuk az egész termet? - kérdezem cinikusan.
- Mi bajod lehet belőle?
- Bajom nem lesz. De kedvem az nincs. Főleg nem veled.
- Áucs. - teszi a szívére a kezét.
- Mizu Grace-el? Nem fog kirúgni a főnököd, amiért szegény párát egyedül hagytad? - egész jó kedvem van. A haragomat úgy is letudom vezetni, hogy Chris idegeire megyek.
- Vicces vagy Sarah, de nem. Nem fog kirúgni.
- És ez a Grace mióta dolgozik a rendőrségnek?
- Nálam egy évvel előbb kezdte.
- Micsoda? - kapom a szám elé a kezemet. - És te különleges ügynök lettél, ő pedig csak egy rendőrtiszt?
- Nem mindenki lehet olyan jó, mint én. - felhorkanok. Ez rohadt vicces volt.
- Biztos csak szerencse. Sajnálom Grace-t. - biggyesztem le a számat.
- Miért? Biztos belőle is nagyszerű különleges ügynök lesz. - mondja Chris, én pedig megrázom a fejem.
- Nem, én nem arra gondoltam. Én azért sajnálom Grace-t, mert téged kapott partnernek. - Chris felnevet én pedig felszegem az állam.
- Oké, ez jó volt.
- Három óránál van egy lehetséges emberünk. - Chris kicsit megfordul velem, hogy megnézze kire is gondolok. Kinyújtja a kezét és megpörget, majd visszahúz magához.
- Oké. Tizenkét óránál is van egy. - fordul velem egy 90 °-os szöget, hogy most én tudjam megnézni az illetőt.
- Oké. Tehát Grace... - térek vissza a témánkhoz miközben a tekintetem az emberek között cikázik. - Miért ő jött? Miért nem Henry? - most egy random nevet mondtam példaként.
- Először is... A rendőrségen nincs egy Henry sem. Másodszor, nagyon szeretne előképtetést, így Steve ide osztotta be.
- Nem nagy falat neki?
- Gondolom azért dobta be Steve a mélyvízbe.
- Neked is alig ér le a lábad.
- Tessék? Ezt meg, hogy érted?
- Úgy értem, hogy ehhez az ügyhöz még te is kevés vagy. Én is az vagyok. Mindenki az. - vonom meg a vállam. Az állammal egy ember felé biccentek, hogy nézze meg Chris is. Megfordul és bólint egyet.
- Nehéz feladat, de nem vagyunk kevesek.
- Egy egész birodalmat akarunk lerombolni. Belülről akartam szétszedni, de nem sikerült. Kívülről pedig egyenesen lehetetlen.
- Ezért kell megpróbálni.
- Chris, ez nem egy UNO parti. Itt ha vesztesz akkor nem pontot nem kapsz. Hanem az életeddel játszol.
- Tény, de az a lényeg, hogy megpróbálom. Azért, hogy az a szemétláda ne tegye más életét pokollá. - úgy érzem itt most magára is célzott. Hát persze. Elvette tőle az apját. Gyűlöletem apám felé csak nőtt mióta ezt tudom.
- Sajnálom.
- Mit Sarah? - közelebb húz magához és a hajamba suttog.
- Amiért elvette tőled apukádat.
- Nem kell. Nem te tehetsz róla. - mondja és rám mosolyog. Kezét a hátam közepére csúsztatja, most pedig ő biccent mögém. Megpördülünk, hogy én is lássam az embert, majd bólintok egyet.
- Sokan vannak. - jegyzem meg.
- Ezek csak lehetséges emberek. - figyelmeztet Chris.
- Tudom, de nézd az órájukat. Mindegyiknek méreg drága ékszer lóg a karjukon. Ha jobban megfigyeled akkor az arany fogat is észreveszed. - félig viccnek szántam. Néhánynak tényleg arany foguk van. Chris halkan felnevet.
- Most, hogy így mondod. - én is vele együtt nevetek. Megpörget és vissza magához húz. - Andrew nem keresett?
- A ,,jámbor" emberek mellett őt is folyamatosan nézem, de nem láttam.
- Kerülöd vagy ennyire hiányzik?
- Vicces vagy Chris. Kerülöm.
- Miért nem küldöd haza?
- Próbáltam, de nagyon segíteni akar az állatmenhelyeknek.
- De ez nem egy...
- Nem, ő ezt nem tudja.
- Hát persze, hogy nem. - most ő horkan fel.
- Mi bajod vele?
- Mi bajom vele? Csak nézz rá.
- Rád is csak rád kell nézni.
- Nem tudom Paul honnan szedte fel az újságíró fiút, de konkrétan a szárnyai alá vette. A csávó a gimit is alig járta mi. - rázza meg a fejét.
- Mi? Nem járt egyetemre?
- Nem. Miért?
- Nekem azt mondta, hogy... - elengedem Chris vállát és mindenhol Andrew-t kezdem el keresni. Andrew nekem azt mondta, hogy beszél pár egyetemi barátjával, mert egy helyre jártak és egy cégnél dolgoznak... Nem az nem lehet. Nem lehettem ennyire hülye!
- Mi az Sarah?
- Andrew szerintem...
- Hát itt vagy. - szólal meg mögöttem Andrew. - Mindenhol kerestelek. Köszi haver, hogy nem hagytad tánc nélkül. - nyújtja a kezét Chris-nek, akit ezek szerint nem ismert fel. Chris bólint, de nem mozdul. Andrew megfogja a derekamat szokásához híven. - Szeretnél valamit? - fordul újra Chris felé, mert nem ment el. Próbálom Chris-nek azt üzenni, hogy menjen, de nem veszi a lapot. Mivel Andrew még mindig Chris-t méregeti én gyorsan előveszem a telefonomat és írok egy üzenetet Chris-nek, hogy menjen a mosdókhoz, ott találkozunk. Megkapja az üzenetet, majd Andrew-nak egy fejrázással válaszol. Chris elmegy, Andrew felém fordul. - Őrült pasas. Minden rendben?
- Igen, minden a legnagyobb rendben.
- Hatalmas ez az épület, csak úgy el lehet veszni benne.
- Igen, mindent megszeretnék nézni. Annyira szép és csillogó. - teszem a hülye lányt, aki nem épp egy olyan bevetésen vesz részt, amivel lebuktathatja az apját. - De gyorsan elugranék a mosdóba, ha nem bánod.
- Nem dehogy, az italoknál leszek. - mondja egy kacsintás kíséretével, majd megfordulva elindul a bárhoz.
Fogalmam sincs, hogy merre vannak a mosdók. A bálterem egy hatalmas helyiség amiből több folyosó is kiágazódig. Paul megmutatta az alaprajzon a mosdók helyét, de most így hirtelen fogalmam sincs, hogy merre induljak. Össze szedem a gondolataimat és magam elé képzelem az alaprajzot. Ott a lépcső, ami felvisz a szobákhoz. Akkor nekem a rajz szerint a bal alsó sarokba kell eljutnom. Pördülök egyet és most realizálom, hogy pontosan ott vagyok ahol a mosdók is. Megfogom a ruhám alját és szétnézve, hogy senkisem követ-e elindulok a kis folyosón. Észre is veszem Chris, ahogyan a falnak támaszkodva vár rám.
- Chris! - szólok neki halkan, mire felkapja a fejét. - Gond van.
- Mi az?
- Andrew szerintem nem egy újságíró.
- Hanem?
- Egy üzletember fia.
- Mi?
- Folyamatosan céget említett. Hogy a barátaival egy cégnél dolgoznak. Az lehet egy hírszerző, de...
- De lehet egy birodalom fejének a fia. - lehajtja a fejét.
- Kiderítem.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - kérdezi megfogva a könyökömet.
- De igen. - rántom ki az ujjai közül a karomat.
- Sarah, valószínűleg azért nem jött rá, hogy egy bűnöző vagy, mert pontosan jól tudja, hogy kinek a lánya vagy. Lehet megkapott feladatként. Lehet le kell szállítania téged. Rá kellett volna, hogy jönnöm. Legalábbis átlátni rajta.
- Ott volt az elhagyatott telefon boltnál. Ennél én sokkal óvatosabb vagyok.
- Ahogyan ott volt a bárba is. Az az ember már évek óta nem járt ott. Bassza meg. - fogja meg a fejét.
- Sajnálom. - horgasztom le a fejemet. Az egész az én hibám. Ha nem játszom a kisded játékot, akkor most nem lennénk ebbe a helyzetben.
- Hé, Sarah. Nem, nem a te hibád. Ha nem hívtad volna el akkor is itt lett volna. A bárban is ott volt. Ez a csótány mindenhol ott van. Megoldjuk.
- Jó. Kiderítem, hogy tényleg az, akinek hisszük.
- Nem, nem engedlek a közelébe. Ha kell akkor a vállamra veszlek és úgy hagyjuk el a bál területét.
- Te most csak szivatsz. - teszem keresztbe a kezem. De Chris elkezd lehajolni és meg akarja fogni a lábaimat. - Jó, nem megyek a közelébe. Egyenlőre.
- Paul írt egy üzenetet. - mutatja fel a kijelzőt
🧇: ,,Hol vagytok?"
🧇: ,,Pálmafa! Haló?"
🧇: ,,Megjelent Mark!!!"
- Micsoda? - Chris-el egyszerre indulunk meg a kis folyosón. Kifordulva a nagy terembe apám tényleg a lépcső tetején áll egy pohár pezsgővel a kezébe. Szakálla kicsit megnőtt, de most is meg van csinálja.
- Hölgyeim és uraim! - kopogtatja meg a poharát egy kis kanállal. - Köszöntöm önöket az Evans Jótékonysági bálján. Örömmel látom, hogy ennyi jó lélek van ebben a városban. Szeretem New York-ot. A nyüzsgést, a folyamatos rohanást, hisz emiatt egy összeszedett város. Néha új kapcsolatok is talál az ember, de néha egy régi ismerőssel is összefuthatsz a Central Park-ba. Érdekes és csodálatos ez a város. De viszont, hogy megadjuk a módját ennek a mai estének. Következzen egy régi Evans hagyomány.
- Oh, ne! - gondolatba homlokon csapom magam.
- Mi az? - kérdezi Chris felém hajolva.
- Bajban vagyunk.
- Miért?
- Mert nem tudunk kiosonni. A folyosó, ahol voltunk emberek állják. A terem két széle túl messze van tőlünk. Onnan fentről pedig tökéletesen ránk lát.
- Még mindig nem értem.
- Következzen a csoport tánc. Kérem mindenki válasszon egy párt, ha lehet maga mellett, hogy ne legyen nagy felfordulás.
- Most már értem. - jelenti ki Chris és előveszi a telefonját.
- Mit csinálsz?
- Írok Paul-nak egy üzenetet, hogy el kell tolnunk a tervet.
- El tudjuk? - kérdőjelezem meg felvetését. Ha apám most táncoltat meg mindenkit akkor az azt jelenti, hogy most lesz a legnagyobb üzlet kötés.
- Nem tudunk mást tenni. Ketten kevesek lesznek oda. Csak öngyilkosmerénylet lenne.
- Akkor csak táncikálunk, mint akiknek semmi dolga?
- Nekünk is kell egy kis pihenő. - nyújtja felém a kezét, amit most önszántamból fogok meg.
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog. Ha pedig tetszett akkor kérlek nyomd meg a vote-ot és kommentelj, hogy nyomot hagyj magad után. Kövessetek be instán is, mert amíg kevesen vagyunk addig nem látom értelmét azt is aktívvá tenni. Viszont ott is tudtok írni nekem.
Puszilok Mindenkit!