Sarah
Gondoltam, hogy ez lesz. Éreztem, hogy túl sok reményt fűzők valamihez, amiről tudtam, hogy úgysem valósul meg. Nem, hogy nem valósul meg. El sem kezdődik. Nem tudom mit gondoltam. Nem tudom összepakolni a fejembe a kis részeket, amik a teljes képet alkotják. Csalódtam. Chris,-ben is, de legfőképpen magamban. Nem tudtam bevallani magamnak, hogy kezdek valakit közel engedni és ezért lehet, hogy elkéstem. De ha belegondolok... Ha bevallom magamnak sem lesz jobb semmivel. Sőt... Rosszabb lenne. Sokkal rosszabb.
A nem érdekel arc kifejezésemet alkalmazom. Míg belül próbálom rendezni az elveszett gondolataimat. Addig kívülről ne lássák, hogy éppen szétesni készülök.
- Te szeretnél valamiről beszélni? - kérdezi Chris. A falat tanulmányoztam, a fehér falat, mikor lassan Chris-re emelem a tekintetemet. Szemünk összetalálkozik, de én elpillantok.
- Én ugyan nem. - teszem fel védekezően a kezemet. - Valamit este összehadováltál, hogy beszélni akarsz. Ezek szerint vagy te voltál taccs részeg vagy én.
- Neked nincs mondanivalód nekem?
- Nekem, neked? Mégis miről? - igyekszem megtartani a nyugodt hangnemet. Semmi értelme nem lenne most leállni veszekedni és ordítoznom Chris-el. Nem kell tudnia, hogy megbántott. Ha pedig ez történne, ha leállnék vele erről beszélni vagy veszekedni akkor vége. Nincs többé a fal, amit felhúztam magamnak. Ami miatt nem csalódtam olyan nagyon. Lehet tényleg nem emlékszik. Lehet sokat ivott és fogalma sincs, hogy mit érezzen. És velem is ez történt. Igen! Velem is pontosan ugyanez történt. Sokat ittam. Chris kedves volt. És ennyi. Csak többet láttam a dologba, mint amennyi benne volt. És ez azért volt, mert részeg voltam. - Nekem nincs semmi mondanivalóm. - vonom meg a vállam és elmegyek mellette. A ruháim felé veszem az irányt, majd az amúgy is feldúlt ruhadarabokat még inkább fel dúlom, hogy elő keressek egy nadrágot, pólót és pulóvert.
- Mész valahova? - kérdezi Chris kissé félre döntve a fejét.
- Igen.
- Hova?
- Kezdjük ott, hogy az nem a te dolgod. De, ha ennyire tudni akarod, akkor telefont venni megyek.
- Elkísérjelek?
- Nem kell, köszi. Most pedig, ha megkérhetlek kimész a szobából? - kérdezem udvariasan a ruhákat a mellkasomnak szorítva. Chris először nem érti miért küldöm ki. Igazából nem is lenne értelme, hisz... Tudja mindenki a miértjét. Majd gondol egyet és egy apró bólintással kisétál a helyiségből.
Chris nem akar beszélni, ahogyan én sem. Probléma letudva. Nincs min agyalni. Az ügyre kell koncentrálnom. Azt kell megoldani. Nem az érzelmeimet. A kislányos érzelmeimet, amit remélek, hogy hamar elfelejtek.
Már felöltözve megyek ki a konyhába, ahol Chris és Paul beszélget.
- Hallom telefont venni mész. - fordul felém Paul.
- Igen, oda. - válaszolom és az ajtóhoz sétálok. - És egy kabátot. - kezd már hűvös lenni és nem hiszem, hogy egy bőrkabát sokat segítene rajtam.
- Elvigyünk? Az őrs felé kidobunk egy telefont boltnál.
- Igen. Köszönöm. - mondom a két fiúnak, de igazából csak Paul-nak címeztem. Mi a fene ütött belém?
- Remek. Felöltözünk. 2 perc. - mondja Paul és a nappaliban lévő szekrényhez sétál, amibe a szépen felakasztott öltönyök lógnak.
~~~
10 perccel később tényleg el is indultunk. Paul kérdés nélkül hátra ült, hogy meghagyja nekem az anyósülést. Most nem bántam volna, ha odaülne. Beülve az autóba a körmöm melletti bőrt kezdem el piszkálni. Utálom mikor ezt csinálom. Pár pillanattal később Paul feje jelenik meg köztem és Chris között. Nem szólal meg csak méreget minket.
- Baj van? - kérdezem felé fordulva.
- Veletek meg mi van? - mutat kettőnkre.
- Nincs semmi. - a legnagyobb semmi.
- Aha... - először engem méreget, majd Chris-t is szemügyre veszi. - Terhes vagy?
- MI?! - kérdezem tágra nyílt szemekkel. - Dehogy vagyok terhes. Én nem akarok gyereket.
- Nem? - mindketten kérdőn fordulnak felém. Én megrázom a fejem és az útra koncentrálok. Még úgy is, hogy nem én vezetek.
Chris
Miután kitettük Sarah-t az első telefon boltnál Paul előre jön az anyós ülésre. Pontosabban előre mászik a váltónál, mire nagy nehezen le tud ülni normálisan. Mindezt öltönybe.
- Mi van most veletek? - kérdezi, mikor visszahajtok az útra.
- Nincs semmi Paul.
- Olyan... Hidegen néztetek egymásra. Mint akik nem ismerik egymást.
- Elbasztam.
- Vettem észre. De mit? - fordítja félre a fejét. - Várjunk csak... Ugye nem?
- Ugye nem, mi?
- Nem beszéltetek, ugye? - az útra koncentrálok. Nem fogom megválaszolni. Paul pontosan tudja, hogy ezt basztam el. Nem fogom még kimondani is. - Chris, mond, hogy beszéltetek. - számolok. 1... 2... 3... - Chris!
- Nem Paul, nem beszéltünk. - bököm ki végre.
- Édes Istenem! - temeti a tenyerébe az arcát. - Mit csináltál?
- Azt mondtam nem emlékszek erre.
- Mi a francért? - láthatóan ki van akadva, de megtartja a normális hangsúlyt.
- Mert... Miatta.
- Nem, ez miattad volt. Berezeltél.
- Nem.
- De. Berezeltél, hogy Sarah is ugyanazt érezheti, mint te.
- Nem, nem rezeltem be. - ellenkezek.
- De, nagyon. Chris beszélnetek kell.
- Már nem.
- Mi az, hogy már nem?
- Már nem fog velem beszélni. Megbántottam.
- Igen, tényleg ez történt. De meg fog bocsátani. Csak bocsánatot kell kérned.
- Nem fogok az érzéseivel játszani.
- De nem játszol.
- De Paul, pontosan ezt csinálom. Ezért lesz csak szakmai kapcsolat. Úgy nem sérül.
- És te sem.
- Tessék?
- Félsz, hogy megint sérülni fogsz. Ezért meg sem próbálsz bocsánatot kérni. - nem szólalok meg. Az út hátra lévő része csendben telik. Folyamatos gondolkodásom, nem hagyj nyugodni. Paul tudja, hogy nem fogja tudni megváltoztatni a nézőpontomat, így ő is csöndbe marad. Most a legfontosabb az, hogy kiderítsük mit akar Steve, majd eltervezni az estét. És beszélni Sarah-val. Talán.
Sarah
A legelső telefont viszem a pénztárhoz. Nem kell a legújabb, de azért szükségem van egyre. A pénztár mögött egy nagydarab, kopasz ember áll tele tetoválással. Lerakom a dobozt, majd a hatalmas tenyerével magához húzza és leolvassa róla a vonalkódot.
- Készpénz vagy kártya?
- Készpénz. - elkezd somolyogni.
- 1000 dollár lesz.
- Tessék? Az árcédulára 700 dollár van írva!
- A telefon és, hogy nem szólok a zsaruknak lesz 1000 dollár. - rohadék. Felismert. Kiveszem a pénz mennyiséget a táskából és odacsúsztatom neki.
Már kifordulni készültem az elektronikai boltból, mikor eszembe jut valami. Chris és Paul nem telefonálhatnak a saját telefonjukkal, mert annak utána tudnak nézni. És egy ismétlődő ismeretlen telefon szám elég nagy gyanút adhat.
- Ebből szeretnék még kettőt. - emelem ki a telefon dobozát megmutatva mire is gondolok. Ez az ember szépen le fog húzni, de szükségem, illetve szükségünk van ezekre a telefonokra. Tágra nyílik a szeme, majd végig mér és azt mormogja, hogy rendben, majd eltűnik a pult mögött.
Én addig körbe nézek a kis telefonboltba, ami az utcára nyílik. Nem hiszem, hogy ez egy olyan hely, ahol sokan megfordulnak. Azonban mégis felhallatszik a kis csengő, ami új vásárlót jelent. Egy nő lép be baseball sapkával a fején és egy fekete sállal a nyakán, ami kissé a száját is eltakarja. Felém pillant, de abba a minutumba el is néz. Én is lejjebb húzom a fejemen lévő sapkát és elkezdem a körmömet a pulton kopogtatni. A nő meg áll vagy 5 méterrel arrébb, mint én. Próbálom megnézni az arcát, anélkül, hogy az enyémet lássa, de nem tudok semmit sem megfigyelni rajta. Szemlélésemet a visszatérő fickó szakítja félbe, kezében még két telefonnal.
- 2400 lesz.
- Nem 3000? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.
- Az elsőre szólt az 1000 dollár. Nem hiszem, hogy jót tenne, ha lehúznám a formás popsidat pénzzel. Főleg ilyen időkbe. - összehúzom rá a szemem és átnyújtom az összeget. Úgy érzem ezzel a férfival még találkozni fogok. Kifelé menet még egy pillantást veszek a nőre, aki az ellenkező iránynak szenteli a figyelmét. Nem néz rám így feladom. Kilépek az utcára és elindulok amerre jöttünk. Előveszem az egyik telefont és bekapcsolom. Az alap beállítások után még egy képernyő zárat állítok be és kész. A telefon meg van.
Annyira a telefonra koncentrálok, hogy észre sem veszem, hogy valakinek neki megyek. A srác kezéből kiesik néhány papír, ami szétszóródik a földön.
- Talán figyelhetnél a lábad elé, ahelyett, hogy a telefont bámulnád... - mikor felnéz elnémul. - Hannah?
- Andrew?
- Mit csinálsz itt?
- Sétáltam egyet.
- Ez egy rossz környék Hannah.
- Te mit keresel itt?
- Én is csak sétáltam egyet.
- Papírokkal a kezedben? - vonom fel a szemöldökömet. Nem csak ő kérhet számon. - Igaz, nem az én dolgom. Szia! - ezzel kikerülöm és elmegyek mellette.
- Hannah! - kiált utánam, mire megtorpanok. Felé fordulok ő pedig elém áll. - Lenne kedved meginni valamit? Egy kávét vagy hasonlót. Vagy te... - félbe marad a mondata. Mintha a megfelelő szót keresné.
- Vagy én mi?
- Foglalt vagy? - mindent értek. Hogy foglalt vagyok-e? A legkevésbé sem.
- Nem.
- Nem? Te és Chris?
- Én és Chris? Nincs olyan, hogy én és Chris.
- Oh, értem. Akkor lenne kedved meginni valamit?
- Mit szólnál egy igazi randihoz?
- Tessék? - kerekedik ki a szeme.
- Egy igazi randi. Mit szólnál ahhoz, hogy a kísérőm legyél.
- Kísérő? Kísérő hová?
- Egy bálba.
- Bálba? Hú, én még nem voltam bálba.
- Igazából olyan, mint egy buli. Csak előkelőbb.
- Hát... Mármint...
- Na? Ha nem akkor megértem.
- Nem, mármint de. Akarom mondani persze. Leszek a kísérőd - mondja összevissza.
- Hát akkor legyen. Megadom a bál helyszínét. - kihúzom az ingén lógó tollat és az egyik lapra írom a címet.
- Ne menjek érted?
- Nem kell. Akkor találkozunk később. Szia!
- Szia Hannah. - és ezzel most tényleg elsétálok.
~~~
Fogalmam sincs mikor érek Chris-hez. Még beugrottam egy drogériába, hogy összeszedjek néhány dolgot egy sminkhez. Ez nem egy olyan esemény, ahol nem lehet rajtam smink. Majd elmentem egy kabátot is venni. És mivel nekem adták Paul kulcsát így én is be tudok jutni a lakásba. Mikor belépek nem látom a fiúkat. A pulton van egy doboz, mellette pedig egy kis cetli.
,,Steve visszahívott, nemsokára jövünk. Ez a tiéd!" és egy kis nyilacska mutat a doboz felé. A dobozon egy kis ajándékkártya lóg, amin az van, hogy ,,Szeretettel Paul-tól" mellette pedig egy satírozás. Chris nevét is odaírta. Erre fogadni mernék. De Chris kihúzta. Köcsög. A kis kártyát mellé teszem, majd leveszem a doboz tetejét. Egy fekete ruha van benne szépen összehajtogatva. Rajta még egy cetli: ,,Gondoltuk jó lesz majd a bálba." ~Paul. Itt nincs firka vagy satírozás. Itt csak Paul neve van és valami a lap sarkába. Olyan aprók a betűk, hogy nem tudom ki olvasni. Egy C-t találtam. Oh. Hát persze. Most már értem. El is tudom olvasni. Az van rajta, hogy Chris. A doboz mellé teszem a két telefont és a sminkeket, majd megkerülve a pultot csinálok magamnak egy kávét. Tegnap nem csináltunk semmit. Ma eldöntöttem, hogy fogok.
A kávémmal a kezemben indulok a kanapé felé. Nem igazán akartunk összepakolni, tehát Paul inkább aludt egy csomó aktával mintsem, hogy ő azt rendbe tegye. Az összetépett képeket kihajigálom a kukába az akták nagy része szerencsére meg menekült. Igazából csak össze lett keverve. ,,Csak." Elég sok munka volt szét válogatni is. Nem, hogy még egyszer újra nyomtatni. Épp az asztal alá nyúlok be, mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Kihúzom a papírt és felnézek a két fiúra.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezi Paul, majd a pulthoz megy és leteszi a kezébe lógó laptop táskát.
- Rendet.
- Ez mi? - emeli fel a két telefont.
- Telefon. - válaszolom nemes egyszerűséggel.
- Ha nem mondod észre sem veszem. - ingatja meg a fejét.
- Te kérdezted mi ez. - vonom meg a vállam. Én csak válaszoltam a kérdésére.
- Akkor miért? - kérdezi ezt most Chris.
- Nem telefonálhattok a sajátotokról. Túl kockázatos. Így vettem 3-at, amiről lehet telefonálni. Legalábbis egy ideig, míg a rendőrség meg nem találja. - magyarázom nekik.
- Mennyibe fájt ez? - lép mellém Chris.
- Még jó, hogy soha sem tudjátok meg. - mondom mosolyogva és a kezembe veszem a kávémat.
- Nem Sarah, komolyan, mennyi volt ezt?
- Komolyan mondom Chris, hogy nem tudjátok meg. Amúgy meg. Nagy összegű ruhát vett nekem Paul. - mutatok a dobozra, amiben ott csücsül a több száz dolláros ruha. Általában a ruhát Jane intézte, de attól meg tudtam apu mennyit költ ezekre. Már pedig felismertem a márkát.
- Igazából azt Chris...
- Jó igazad van, Paul is vett neked valamit. - szakítja félbe a barátját Chris. - Beszéljük meg a tervet.
- Rendben. - bólintok és leülök a fotelbe. Mindketten leveszik a sötét szürke öltönyüket, majd egymás mellett foglalnak helyet. - Paul, mondtad van egy terved. Hagy halljuk.
- Rendben. Tehát Clara elküldte a bál helyszínének az alaprajzát.
- Tényleg? - kerekedik ki a szemem.
- Igen, szerintem most komolyan gondolta, hogy segít. De ez csak az én véleményem. - emeli fel a kezét magára mutatva. - Azt is írta, hogy meg vannak a belépők. Te és Chris, és én és Clara is egy sarokba leszünk.
- Nekem van már kísérőm. - dőlök hátra a fotelbe.
- Igen? - kérdezi a két fiú egyszerre.
- Igen.
- Ki? - most csak Chris teszi fel a kérdést.
- Andrew.
- Ez most komoly? - Chris rám mered. Farkasszemet nézünk. Összehúzza a szemét, mint aki meg lett sértve. Én is összehúzom rá a szemem, mert én is sértett vagyok.
Sziasztok!
Tudom rég volt rész. Tavaly tettem ki utoljára részt. Elhiszitek ezt? Bocsi, ezt muszáj volt elsütnöm. Remélem mindenkinek jól kezdődött az új éve és, hogy sok lista készült 2022-re. Sajnálom, hogy ilyen rég volt rész. Volt egy kis ihlet hiányom és időm sem igazán volt. Nem mintha most lenne. De igyekszek amennyire csak tudok. Ha tetszett a rész kérlek nyomd meg a vote-ot és ne felejtsd el kommentelni se.
Puszilok Mindenkit!
⁹