" Csak szemed a magadé,
az a legszebb s én arra haragszom:
Mert minden ringy-rongy
férfiszemélyre nevet."
Móra Ferenc
Clarissa Herrera
- Hol vagy?
Harry hangját hallva a vonal másik végén egyből összeugrott a gyomrom és igaz csak két hónap telt el azóta, hogy utoljára láttam, mégis örökkévalóságnak tűnt és már már el is felejtettem milyen mély és rekedtes a hangja.
Tartanom kellett magam.
- A parkban - válaszoltam olyan közömbös hangon, amennyire csak tudtam. Közben magam mellett piszkálni kezdtem a pléd anyagát, amin ültem a fűben. A parkban háttérzajként élénk gyerekzsivaj volt a játszótér felől és a víz csobogása is hallatszott a szökőkútból. A nyár beköszöntött Boston utcáira, de szerencsére még egészen elviselhető akár itt a parkban is. Örültem a jó időnek. - Te? Gondolom épp az olasz tengerpartok egyikén.
- Hm nem, igazából épp úton vagyok a parkba - válaszolta. Mondata olyan volt mintha hasba vertek volna és egyből hevesebb tempót vett fel a szívverésem.
- Felixel vagyok - böktem ki amilyen gyorsan csak lehetett.
Az említett srác az egész telefonbeszélgetést közömbösen, de kíváncsian hallgatta mellettem ülve a pléden. Normál esetben még el is tudtam volna hazudni, vagy hogy jobban hangozzon füllenteni, hogy mit csinálok itt és kivel, viszont Harry nem hagyott egérutat. Nem azért zavart, mert szégyelltem, hogy Felixel vagyok. Elsősorban nem akartam megbántani Harryt, tudom butaság, de magamból indulok ki és tudom nekem mennyire rosszul esne ha megtudnám, hogy egy nővel van a parkban. Lehet ő egyáltalán nem így gondolkodik, de megkíméltem volna őt akkor is ettől az információtól és amúgy sem akarok úgy tűnni, mint aki Harry híján Felixre ugrott unalmában.
A valóságban Felix mint derült égből villámcsapás jelent meg megint az életemben és nem akartam kizárni. Az utóbbi két hónapban egyszer találkoztunk, bejött a Romba. Azon kívül online beszélgettünk leginkább és én voltam az, akinek eszébe jutott ez a parkos találkozó. Megemlítettem, hogy kijövök a parkba olvasni, ő jó ötletnek gondolta és elhintette, hogy nincs mára programja, így magammal hívtam. Nem olyan nagy randi volt ez mint amilyennek hangzott kívülről.
- Akkor vagy lelép vagy elviseli a rohadék pofámat, mert ott vagyok öt perc múlva - válaszolta Harry. Remélem a telefonom elég halk és Felix nem hallotta Harry minden mondatát, bár olyan közömbösen ült tovább, hogy nem hiszem. Én sokkal inkább feszült lettem, egyből fészkelődni kezdtem és gondolkodni, mit csináljak.
- Oké.
Ez volt minden amit mondtam.
Elkezdhettem volna pánikolni, drámázni, kifogásokat keresni, de mind mind bizonyították volna, hogy valami hátsó oka van a dolognak. Így annyit mutatok jöjjön, ahogy Felixel, úgy vele is szívesen csevegek, sőt egyenesen szórakoztató lesz látni kettőjüket együtt mellettem. Nem érdekel.
Eldöntöttem, hogy ha visszajön Harry hidegebb leszek. Hátrébb lépek, hogy magamat védjem. Felhúzok egy burkot és talán úgy egyszerűbb lesz megájjt parancsolni annak a rengeteg érzésnek, ami ellep biztosan mikor újra személyesen előttem áll majd.
- Harry most ért vissza Olaszországból és idejön. Bocs, nem tudtam - mondtam már Felixnek miután letettem egy nagy sóhaj mellett a telefont magam elé a fehér puha pokrócra.
- Semmi gáz, spontán jöttem én is - mosolygott. - Elmenjek?
- Nem kell, csak szóltam, hogy ne lepődj meg nagyon ha ide sétál majd - kuncogtam erőltetetten.
Legalább ő jól kezeli, bár az ég egy adta világon semmit nem tud Harryről. A Romban látta mellettem párszor, de ennyi. Én nem beszéltem neki róla, és az a kis incidens a parkolóban is Aaronnel történt nem vele, így tényleg fogalma sem volt szerintem, hogy ki is Harry pontosan. Szerintem egy barátomként tekint rá.
Én tűkön ültem. Folyamatosan babráltam a babarózsaszín, nyári ruhám szélével az ölemben és rendszerint pillantottam körbe magunk körül Harryt keresve. Nem szabadott volna ennyire bezsongottnak lennem, hiszen olyan buta dolog. De nem tehettem róla, így is elég nehéz volt nem kimutatni.
- A szüleim oda meg vissza voltak tőletek a húgoddal, a vacsora után - szólalt meg ismét Felix, amivel magára hívta a figyelmem.
- Tényleg? - mosolyodtam el a kék szemeibe nézve.
- Ühüm, mondták is hogy legközelebb nővéremet is hívják, mert biztos kijönnél vele is.
Felix hangja háttérzaj lett. Jobbra pillantva ugyanis észrevettem Harryt a távolban felénk közeledni. Olyan magas volt és magabiztos ahogy sétált az emberek között a járdán. Figyeltem, ahogy körbepillant néhányszor a park füves területén, amíg meg nem talál és a szemembe nem néz. Egyből felvett egy heves ritmust a szívem, sőt még a fülem is zúgni kezdett. Zavarban voltam, pedig még volt közöttünk jó néhány méter, még akár el is menekülhettem volna. Az ő arca semleges volt ugyan, és az enyém is. Nem mosolyodtunk el mikor láttuk egymást, csak egy egymásba fúródó tekintet voltunk, akik titkon biztosan örültek, hogy ismét látják egymást.
Titkon.
- Hello.
Harry köszönése mindennek hangzott, csak kedvesnek nem. Kifejezetten szúrósan nézett Felixre, aki nem vette magára a hangnemét a köszönésnek, hanem egyszerűen visszaköszönt és a kezét nyújtotta Harry felé, aki elfogadta azt, így kezet fogtak. A levegőt visszafojtva figyeltem a dolgot, nagyon nem akartam, hogy dráma legyen ebből az egész helyzetből.
Aztán Harry leereszkedett mellém a pokrócra, a tekintetünk összeakadt ugyan egy pillanatra, de egyből hevesebb lett a szívverésem és zavarba jöttem megint, így inkább lepillantottam róla az ölembe.
Azt sem tudom hogyan köszönjünk egymásnak.
Egészen közel ült hozzám, épphogy kellett volna csak megmozdítanom a térdem és máris összeért volna az ő lábával, amit most is mint mindig sötét színű farmer fedett. Felül egy rövid ujjú, laza ing volt rajta.. a megszokott, amit túlságosan is szerettem rajta.
- Milyen volt olasz? - szólaltam meg végül, miután kellően összeszedtem magam hozzá. A hangom hidegen csengett, s az arcom is komoly volt miközben visszanéztem rá már jóval erősebben. Nem lehetek egy gyenge csaj, sem mellette, sem senki mellett.
- Elment- rántotta meg a vállát.
Elment, hát persze. Semmi bocs, hogy szó nélkül leléptem vagy hívni akartalak, de elfelejtettem. Csak egy egyszerű elment.
Közben ahogy elemeztem az arcát kimerültnek tűnt. A szeme alatt karikák húzódtak és igaz lehetséges, hogy csak a hosszú repülőút miatt volt, normál esetben azért rákérdeztem volna, hogy biztosan csak az-e a baj. Bárcsak tudnám minek járkál Olaszországba, olyan titokzatos azzal kapcsolatban. Egy szót sem említett róla soha.
A csend, ami közöttünk lebegett kínzó volt. Hármunk közül egyiken sem szólaltunk meg és nem is tudtam, hogy mit mondattunk volna. Nem is volt olyan opció, hogy mi hárman majd csak benne leszünk egy baráti csevejben. Esély sem volt ilyenre, bár már azon is csodálkoztam, hogy Harry nem illette Felixet egyből valami kemény beszólással, akkor aztán magyarázkodhattam volna igazán.
- Beleszartam a randiba? - kérdezte hirtelen Harry.
Na, kezdődik.
Tekintete köztem és Felix között járt, aztán megállapodott rajtam mintha tőlem várna választ. Csak hogy én nem tudtam mit válaszoljak erre.
- Megszoktuk már, bár eddig Aaron vagy a srácok avatkoztak be mikor kettesben voltunk - szólalt meg Felix.
Hm, ez hazugság, mármint konkrét randira soha az életében nem hívott még Felix, nem volt mibe belekavarni Aaronnek. Bár Harryt és Aaront soha nem hasonlítanám egymáshoz.
Mondata közben a kezét egy pillanatra odatette a térdemre, egy kisebb villámcsapásként ért az érintése a csupasz lábamon és láttam, hogy Harry tekintete is a tettére esett. Keményen figyelte a kezét, majd nézett vissza fel Felixre. Én csak kapkodtam közöttük a tekintetem.
- Milyen kár - felelte gúnyosan Harry és igaz Felixhez beszélt, mégis mostanra már végig az én szemembe nézett. Tuti le fogja venni Felix, hogy valami nem oké, bár egészen közömbösen csengett a hangja a legutóbbi mondatánál. - Már nagyon megy a jópofizás, bezzeg eddig olyan lenézően beszéltél vele, hogy kellemetlen volt hallgatni - szúrta oda.
Oh istenem.
Felix egyből összeráncolta a szemöldökét és meglepetten nézett Harryre, aki tartotta a kemény külsőt és a szemkontaktust immáron vele.
- Harry - szóltam rá halkan, hiszen kellemetlenül éreztem magam. Azt nem mondom, hogy nem volt igazság a mondatában, de ennyi erővel hozzá is hozzá lehetne vágni dolgokat, amikkel már megbántott korábban. Többek között például azzal, ahogy szó nélkül lelépett másodjára is.
- Mit Harry? Nem igaz? - pillantott mostanra felém. Én csak lesütöttem a szemem és megráztam a fejem.
- Haver, én nem tudom mi van köztetek vagy mi nincs, Clarissa nem beszélt rólad, de az fix, hogy ez nem a te dolgod - válaszolta Felix, ami miatt ismerve Harryt csak még jobban összeugrott a gyomrom.
- Talán kicsit mégis - mosolyodott el gúnyosan Harry, közben fél szemmel rám nézett, majd vissza. Felix is hasonlóan tett és szinte láttam, ahogy hirtelen összerakta a képet és mintha rájött volna, hogy Harry bizony nem csak egy barát. Annál kicsit több. Aztán Harry mint aki jól végezte dolgát felállt mellőlem, én pedig meglepetten néztem fel rá, de ő nem rám figyelt, hanem továbbra is Felixre. - Okosan, nehogy bajba sodord magad - közölte, s egyszerűen elsétált. Én egy nagy sóhaj közepette néztem utána és azt kívántam bárcsak kinyílni alattam a föld, hiszen olyan helyzetben hagyott itt, aminél kínosabban még sosem voltam korábban.
Na most mégis mit mondhatnék Felixnek? Hogy igaza van, jobb ha elkerüli Harryt vagy hogy agh hagyja rá, csak a szája jár, mint minden pasinak, viszont Harrynél tudtam, hogy ez nem igaz és nem szeretném ha Felixnek miattam esne baja.
- Furcsa egy alak - szólalt meg aztán az említett srác. A kezemről rápillantottam és feltűnt, hogy kifejezetten erősen szuggerál engem, mintha a reakciómat figyelné vagy inkább keresné.
- Furcsa, de nem mindig ilyen.
- Hát ha csak néha ilyen sem vagyok túl boldog, hogy egyáltalán ismered. A szüleid mit szólnak hozzá?
Na, még csak az hiányzott a napomból, hogy a félig meddig exem kioktasson és úgy tegyen, mintha ő nem taposott volna már át rajtam párszor. Egy jó nagyot kellett nyelnem és megnyugtatni magam mielőtt válaszolhattam volna, hiszen már a nyelvem hegyén volt, hogy semmi köze hozzá.
- Nem hinném, hogy engedélyt kellene kérnem tőled kit ismerek vagy kit nem, és felnőtt ember vagyok, így a szülős kérdést értelmezni sem tudom - ingattam meg a fejem. Közben persze csak úgy forrtam és csak még dühösebb lettem Harryre, hiszen ez az egész beszélgetés nem is lenne, ha nem viselkedett volna úgy ahogy.
- Én csak jóból mondom, védeni próbállak.
- Akkor nem védtél, mikor Aaron mindenféle ribancnak elhordott a parkolóban - szúrtam oda. Szinte ahogy elhagyta a mondat a szám meg is bántam, hiszen az ilyen jellegű kommenteket mindig próbáltam Felix előtt visszafogni.
- Ne hozd fel megint Aaront - ingatta meg a fejét.
Na persze, valahogy ki kell bújnia a téma alól minden egyes alkalommal.
Óriási kínos csend telepedett ránk. Én rá sem néztem, inkább kínosan a parkban nézelődtem. Figyeltem, ahogy a gyerekek szaladgálnak, néhány ember olvasott vagy a barátaikkal voltak. Mennyi ember mennyi különböző életúttal. Olyan mondjuk biztosan nincs itt, mint az enyém. Életemben nem voltam még kínosabb szituációban.
- Megvan már a terved, hogy mit csinálsz ha végeztél? Idén diplomázol, ugye? - tereltem el a témát.
Ismét felé fordultam és próbáltam figyelni az arcán, hogy vevő-e arra, hogy folytassuk a beszélgetésünket normális irányba. Először láttam rajta, hogy meglepődött, de aztán kedvesen válaszolt, így úgy véltem sikerült megmentenem a helyzetet. Már csak magamban tervezgettem a szöveget arról, hogy mit vágok majd Harry fejéhez mikor innen a lakására megyek, hogy kioktassam.
...
Az ideg volt az, ami vitt előre. Normál esetben már rég megfutamodtam volna, de most a lift padlóján járt a lábam és azt kívántam közben, bárcsak gyorsabban menne. Nem tudtam mit akarok mondani pontosan, legszívesebben igazából csak üresen sikítottam volna az arcába, hogy kiadjam magamból azt a feszültséget ami bennem van felé, bár az nem hiszem hogy bármennyire is előre fog engem vinni.
Majd rögtönözök.
Ahogy csipogott a lift, hogy jelezze megérkeztem a megfelelő emeletre már készen álltam kifelé viharzani amint kinyílik az ajtó, viszont meg kellett torpannom, mert az ajtó előtt állt egy srác és egy lány.
- Bocsi - motyogtam el, kislisszoltam mellettük és sietős léptekkel közeledtem Harry apartmanjának ajtaja felé.
Az ajtó előtt még vettem egy nagy sóhajt. Megemeltem a kezem, hogy kopogjak, de aztán letettem azt, mert hezitáltam. A szívem hevesen dobogott a mellkasomban közben, szinte dübörgött és éreztem, hogy az arcom is ki van pirulva kicsit, bár ez a kinti nagy meleg miatt is lehetett.
Újra felemeltem a kezem, viszont most mielőtt meggondolhattam volna magam egyből kopogni is kezdtem. Olyan erővel csináltam, hogy meg is fájdult az öklöm egy kicsit.
Ahogy hallottam az ajtó másik feléről a lépteket közeledni, úgy lettem egyre izgatottabb is egészen addig, míg ki nem nyílt az ajtó és elém nem tárul Harry, akinek egyből meglepett lett az arca mikor meglátott.
- Oh, hát te..?!
- Mégis hogyan gondolhattad komolyan a mait? - kérdeztem egyből, kicsit hangosan beszéltem, sőt hisztérikusan is hangzott. A szomszédai biztosan hallották, így mielőtt tovább folytatódott volna az eszmecserék a kezeimet Harry mellkasára téve odébb toltam az útból, hogy bemenjek mellette a lakásba. - Minek kellett odajönni? Tökre szar helyzetbe hoztál, ciki volt az egész - folytattam már bent, így már nem tartottam a hangerőmtől sem. Harrytől persze ahogy azt vártam nem sokat kaptam. Közömbös arccal becsukta az ajtót, majd a fekete melegítője zsebébe dugta a kezét miközben felém fordult és hallgatta amit mondok.
- Szörnyű - jegyezte meg.
- Mindig ezt csinálod, üresen fenyegetgetsz mindenkit aztá..
- Üresen? Ne akard, hogy most pont a kis szerelmed ellen kelljen erre a pontra rácáfolnom - vágott a szavamba.
- És milyen oknál fogva tennéd?
- Ki mondta, hogy kell konkrét ok? - rántotta meg a vállát továbbra is közömbösen és egyszerűen elment mellettem és a folyosóján a hálószobája felé tartott. Amiatt ahogy most viselkedett csak még dühösebb lettem, sőt mi az, hogy csak így faképnél hagy?
- Legalább engem vennél figyelembe, és ha már kellemetlen helyzetbe hozol, legalább ne hagynál ott - folytattam, miközben követtem őt egyenesen a szobába.
- Befejezted? - sóhajtott, s miután én is beléptem az ajtón újra felém fordult. Eddig még az is idegesített, hogy lényegében a hátának beszéltem. Minden idegesített jelen pillanatban, ami vele volt kapcsolatos.
- Nem - vágtam rá dühösen és ugyan olyan hangosan, mint ahogy eddig beszéltem.
Harry keményen farkasszemet nézett velem, de akaratlanul is feltűnt mennyivel lágyabb a tekintete mikor rám néz, mint amikor másra. Hiába komoly, mégsem olyan megfélemlítő.. sőt.
Közben a kezemért nyúlt, ami a testem mellett lógott, de mielőtt megérintette volna elhúztam és felemeltem a mellkasom elé mind a kettőt. Továbbra is ugyan úgy a szemembe nézett, de közelebb lépett és egy hirtelen mozdulattal ragadta meg mindkét kezével a csuklóm. Az ajkaim elnyíltak a meglepettségtől, de nem voltam képes beszélni, hiszen fordított rajtunk egyet, lépett még két lépést előre, engem lényegében maga előtt tolva, majd határozottan hátrataszított. Olyan gyorsasággal találkozott a testem a matraccal, hogy egy kicsit vissza is emelkedtem, aztán megint le a matracra. A tekintetét kerestem és akár mennyire próbáltam dühös és kemény maradni nehezen ment, hogy közben leplezzem magamban azt a hirtelen feltörő vágyat, ami végigjárt a testemben.
- Az enyém vagy - mondta a szemembe nézve. Egyből elnyitottam a szám beszédre, tiltakozásra, de ismét megakadályozott a meglepettség amint ő is követett engem az ágyra. Először oda térdelt mellém, majd az egyik lábát átemelte rajtam és a két kezével a fejem két oldalánál támaszkodott, így teljesen közbezárt az ágy és ő közé, míg én meglepetten feküdtem alatta és csak mélyen a szemébe nézve próbáltam csillapítani a lélegzésem, ami az eddigi düh és a mostani meglepettség és hirtelen vágy miatt igazán szapora volt. - Hm? Ellenvetésed van? - hajolt közelebb az arcával.
Nyilván látta rajtam, vagy ha nem is, akkor pontosan tudta, hogy nem hagynék egy ilyen mondatot szó nélkül. Nagyot nyelve fordítottam el az arcom, nem akartam a szemébe nézni, mert tudtam hogy képes olvasni a tekintetemből. Az illata teljesen körbejárt és feltűnt, hogy a haja nőtt és sokkal jobban odahullott körénk miközben ilyen közel volt hozzám, mint eddig. Sehol nem ért hozzám, rettentően közel volt mindenhol a teste, de sehol sem érintkezett az enyémmel.
- Mi ellen? Az ellen, hogy ide taszítottál és most lefogsz, vagy a mondatod ellen? Mert mind a kettő ellen van - válaszoltam kissé puffogva, nem hagyhattam csak úgy magam.
- Hozzád sem érek, mind a ketten tudjuk, hogy nem is fogok, míg egyértelműen nem látom rajtad, hogy akarod és a mondatommal mi a problémád? - kérdezte és mivel anélkül, hogy ránéztem volna éreztem, hogy elhúzódott az arcával tőlem visszafordultam, hogy ránézzek, most hogy messzebb volt tőlem és volt esélyem magammal szembe beszélni hozzá úgy, hogy közben nem csak arra gondolok, hogy meg akarom csókolni. A keze egyenesen feszült a fejem két oldalán, így lényegében olyan távra volt tőlem mostanra. Ez a mondata is bizonyítja azt, hogy még mindig ő a legtisztelettudóbb férfi akit ismerek és rendszeresen ezzel vett le eddig a lábamról. A biztonságérzet amit mellette érzek leírhatatlan.
- Most komolyan kezdjem el magyarázni mi a..
- Megcsókolhatlak? - vágott a szavamba. Tekintete leesett az ajkamra a szememből, majd a csendet hallva tőlem visszanézett a szemembe.
Annyira megnehezíti, hogy dühös legyek rá.
Úgy jöttem ide, hogy jól kioktatom és megmondom neki, hogy soha többé nem akarom látni, mert úgyis megint el fog menni. De ha ezt tenném, akkor nem érezném még egyszer azt az adrenalint, ami most is végigáramlik bennem. Azt a bizsergést, vágyat, izgatottságot. A hasam folyamatosan bukfencezik, a szívem a torkomban dobog.
Nem tudtam mit válaszoljak neki. Imádnám, ha megcsókolna, de egyben utálnám is.
- Még nem.
- Megérinthetlek? - kérdezett ismét.
Ajj, de nehézzé teszi. Meg fogok bolondulni.
Szavak helyett csak bólintottam. Nem tudtam volna erre is nemet mondani neki, főleg nem, mert éppen olyan jóleső volt az érintése az arcomon, mint ahogy az gondoltam, hogy lesz. Az egyik kezével végigsimított az arcomon, le a nyakamra, míg a másikkal még mindig a párnán támaszkodott. Tekintete követte a kezét, tudom hogy látta, hogy libabőrös lett a karom miatta.
- Utállak - motyogtam, de elfordítottam megint a fejem, hogy ne nézzek rá. A szám előbb járt, minthogy gondolkodtam volna. Ezt túlságosan is gyakran csinálom.
- Ezt legközelebb úgy mondd, hogy a szemembe is nézel - válaszolta. Hangja egyből hideg lett, mintha ezzel a mondattal átfordítottam volna benne valamit, de kihívásnak vettem és visszafordítottam a fejem, hogy a szemébe nézzek, ahogy kérte.
- Utállak - ismételtem meg mostanra a szemébe nézve.
A csend volt a válasza, amiben tapintani lehetett a felgyülemlő feszültséget. Mélyen a szemembe nézve hajolt közel hozzám, olyan közel, hogy egyből az ajkamon éreztem ahogy kifújja a levegőt, de a szemkontaktust egy percre sem szakította félbe.
- Mondd még egyszer - motyogta.
Elnyitottam a szám, hogy újra mondjam, de ajkai az enyémre tapadtak, keze a nyakamon erősebben ragadott meg, hogy egy helyben tartson és olyan erővel és hévvel csókolt, hogy a gyomrom rögtön gombóccá zsugorodott.
Az orromon próbáltam venni a levegőt, hiszen olyan érzet volt, mintha az összeset elszívná előlem. Közben pedig szintén próbáltam tartani a tempóját. A nyelve hevesen táncolt az enyémmel és rendszerint jobbra fordult, hogy még jobban mélyítse a csókunkat. A kezem felemelkedett, eddig görcsösen tapasztottam le őket a matracra magam mellé, de most nem bírtam ki, hogy ne tegyem az egyiket a hátára, míg a másikat a hajába csúsztattam. Sokkal jobban elmerült a kezem a mostanra hosszabb tincsei között, de olyan puha volt az ujjaim között. Mikor érezte, hogy én is hozzá érek még közelebb jött. Lejjebb ereszkedett a testével, ezzel minden porcikánk érintkezett és már ténylegesen a matracba nyomott, de nem panaszkodom. Az egyik lába az enyémek közé került és egyből élesebben szívtam be a levegőt, amiért kellemesen masszírozott a combjával a központomnál.
Olyan érzés volt ott lenni, amit senkinek nem adnék oda soha. Lehet csak két hónap telt el, de hiányzott. Hiányzott az érintése, a csókja, a hangja, a tekintete. Minden ami ő.
Tudom, hogy ebből semmit nem mutattam neki, sőt a szavaimmal lehet bántottam is, de védenem kell magam azt érzem. Önzőnek kell lennem vele szemben.
Közben mielőtt még ellephettek volna a gondolataim éreztem, hogy a keze a nyakamról lecsúszik a kezemre, ahol magával sodorta a ruhám ujját, aztán mikor feltűnt neki milyen könnyen megadja magát a ruha rajtam a másik kezemnél is úgy tett. Egy pillanatra sem szakította meg a csókot, így csak az érzékeimre tudtam hagyatkozni, ahogy ő is. Éreztem ahogy a ruha szépen lassan lefelé csúszik az irányítására, és mindössze egyszer emeltem el csak jobban a testem a matracról, hogy le tudja rólam húzni.
Mikor jöttem ide, alig tíz perce?! Szép, mindössze ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy egy szál bugyiban feküdjek alatta, miközben kezeivel már javában a melleimet masszírozza, kellemes sóhajokat kicsalva belőlem.
Ahogy elszakadt tőlem az ajka egy pillanatig a szemembe nézett szótlanul. Mindkettőnk ajka duzzadt volt a heves csókcsatánk miatt és a levegőt is igencsak hevesen vettük mindketten.
- Oké ez? - kérdezte halkan.
Először értetlenül álltam a kérdése felett, hogy mégis mire érti, aztán csak sejtettem, hogy valószínűleg ez megint oda vezethető vissza, hogy mindig száz százalékig biztosítanom kell arról, hogy rendben van nálam amit épp csinálunk. Nem túl sok. Talpraesett nő vagyok, ha nem akarnám azt ami van biztos, hogy a közelében sem lennék ennek az ágynak, hiszen az utolsó leheletemig harcolnék bárki ellen, viszont mégis jó érzés az a viselkedés, amit Harry tanúsít.
Válaszként a szemébe néztem és csak bólogattam, miközben a kezem elkezdte felfelé húzni rajta a fehér pólóját, jelet adva neki, hogy le akarom róla venni. Mikor már a mellkasáig felhúztam segített csak be és kapaszkodott bele a tarkójánál, hogy áthúzza azt a fején.
Nagyot nyeltem a látvány miatt.
Soha nem fogom megszokni ezt. Ahogy ott térdel felettem, tincsei rendszerint kócosak, hiszen mindig összetúrom őket. A bőre puhának tűnik a tetoválások között, amik a halványan izmos felsőtestét díszítik. Mentálisan mindig készítek róla egy fényképet az agyamban.
Gyönyörű.
Szerencsére nem buktam le, hogy nagyon megnéztem, ő már azzal foglalatoskodott, hogy lehúzza magáról a melegítőt majd visszafeküdjön ugyanarra a helyre ahol előbb volt. Kezei megint mellettem támaszkodtak, és az egyik lába az enyémek közé került. Ahogy jobban hozzám nehezedett felsóhajtottam és akaratlanul is felemelkedett a csípőm egy pillanatra, mintha a testem némán ordítaná hogy mire vágyik pontosan. Harry értette, s pimaszul fel - le csúsztatta a lábát, ami az enyémek között volt. Egyből lehunytam a szemem a kellemes bizsergő érzés miatt, pedig éreztem az arcomon a tekintetét. Már vártam tőle valami pimasz megjegyzést, viszont helyette ismét örömet kaptam tőle. Az arcával a mellemhez hajolt, s a szájával kezdte kényeztetni. Az ajkamba kellett harapnom, hogy ne nyögjek fel egyből.
- Kibaszottul hiányoztál - motyogta a bőrömbe. Szavai megleptek, a szívverésem felgyorsult még jobban és hirtelen olyan érzetem támadt, mintha nem csak velem akarna lefeküdni hanem külön a szívemmel is. - Én hiányoztam neked, gyönyörű? - pillantott fel a szemembe, s felfelé is kezdett araszolni a mellkasomon forró csókok közepette.
- Talán - válaszoltam, de elkaptam a tekintetem, hiszen elárult a halvány mosolyom, ami a számra csúszott. Nem sokáig bámulhattam a plafont helyette, hiszen beférkőzött a látóterembe.
- Gyenge válasz.
- Erre futja - rántottam meg a vállam. Még mindig egyértelműen frusztrált voltam, bennem volt egyszerűen amiért ide jöttem és amilyen dühös voltam rá. Az agyamnak és testemnek nehéz volt hirtelen megérteni hogyan is vonzódhatok ennyire ahhoz, akire tíz perce még dühösen kiabáltam.
Válaszom megnevettette, de nem firtatta, inkább újra a testemre tapadt az ajka és most immáron a nyakamat kényeztette. A kezeim szüntelenül jártak a hátán. Néha a körmöm, néha az ujjbegyem siklott a puha bőrén, míg az övék is hasonlóan tettek az én oldalamon és combomon fel-le.
Aztán pillanatok múlva, mire feleszméltem már mindketten meztelenek voltunk, Harry eltávolodott tőlem egy pillanatra s az éjjeliszekrényéhez nyúlt és annyira a gondolataimba voltam merülve, hogy már csak a kellemes érzés rántott vissza amint a testünk ismét egybe olvad. Kellemes nyögés halt el mind kettőnk szájában, miközben teljesen elmerült bennem és ott megállt egy pillanatra. Az arca milliméterekre volt az enyémtől, és folyamatosan mélyen a szemembe nézve figyelte minden egyes reakcióm. Nézte, ahogy elnyílnak az ajkaim és összeráncolódik a szemöldököm a csípője első mozdulatai miatt, ahogy jobban hátranyomtam a fejem a párnába, görcsösen kapaszkodtam a testébe. Az egész testem bizsergett. Annyira jó volt.
Most más volt ez az egész, mint eddig.
Úgy tűnt, mintha Harry jobban a gondolataiba lenne merülve és mintha még jobban figyelne rám, mint eddig, pedig ez mindig így van. Normál esetben már csókolóznánk közben mélyen, vagy valami pimasz dolgot mondana épp, de helyette csak mélyen egymás szemébe néztünk és az ajkunk összesúrlódott rendszerint minden lökésénél, de nem csókolt meg. Csak közel volt, nagyon közel. Olyan intim volt az egész, de mégis intenzív. Pillangók táncoltak a hasamban, de közben a gombóc is épült benne az élvezet miatt.
Annyi mindent éreztem egyszerre.
Amikor a lábaimat felemeltem és a dereka köré tettem volt a pont, ahol mindketten kezdtük elveszíteni az irányítást a testünk felett. Új volt így a szög, még mélyebb és intenzívebb és az ujjaim is elkezdtek valamivel keményebben nyomódni Harry hátába, amin az izmai rendszerint megfeszültek az ujjaim alatt. Én voltam most a játékosabb. Ráharaptam az ajkára, mélyen a szemébe nézve húztam rajta kicsit, majd engedtem el újra.
- Basszus - szitkozódott az orra alatt, az arcát jobban a nyakamhoz fúrta immáron. Közel volt, éreztem rajta. A lökései lassabbak és gyengébbek lettek, hogy ezzel húzza a pillanatot. Annyira nem bántam, hiszen hatalmat éreztem magamban amiért miattam ilyen gyorsan a határon volt. - Addig nem megyek el, míg te el nem mész - motyogta a fülembe és a keze elemelkedett a fejem mellől a matracról, hogy lecsúsztassa kettőnk közé. Ahogy megérintett a legérzékenyebb részemnél és köröket kezdett rajzolni a hüvelykujjával rajtam megfeszült a testem és jobban a hátába nyomtam a bokám, hogy közel tartsam a testem az övéhez. Tudta, hogy ezzel tud átlökni a határon, ezzel tud felgyorsítani bármit kettőnk között, hiszen így most is egyből közel voltam. Meg volt feszülve az alhasam és szaporán vettem a levegőt, miközben rendszeres nyögések haltak el a számban. - Menjünk el együtt, várj meg - mosolyodott el a szemembe nézve. Hah, könnyű azt mondani mikor a csípője ismét gyorsabb ritmust vett fel és közben az ujjával is kényeztetett.
- Nem bírom - ingattam a fejem, próbáltam visszatartani, de olyan volt mintha valaki csak lökdösné az erőtlen testemet előre és nem tudom magam visszafogni.
- Várj meg, bébi - mondta elfúló hangon, hiszen ő is közeledett. Lehunyta a szemét egy pillanatra, mielőtt ismét rám nézett volna.
- Harry - figyelmeztettem, de ez volt minden amire futotta, a tűzijáték szerű érzés a testemben megadta magát és a párnába nyomva a fejem és szorosan lehunyva a szemem hagytam, hogy végigsöpörjön rajtam és megrázza egy pillanatra az egész testem. A csípője még mindig tempósan mozgott a saját örömét keresve, de a keze lelassult rajtam, hogy legalább úgy segítsen levezetni az érzést.
- Ez nem volt szép - ingatta a fejét a szemembe nézve, de a sunyi mosolya arról tett bizonyságot, hogy csak az egóját erősítettem azzal, hogy nem tudtam tovább húzni. Cserébe az én egóm azzal erősítődött, hogy a falaim lüktetése egy pillanat alatt lökte őt is át és temette az arcát a nyakamba, hogy a bőröm nyomja el a halk nyögését. Érzékeny voltam, a testem rendszerint megdermedt egy egy pillanatra amint éreztem Harryt összerezzenni bennem.
Aztán csend lett.
Mintha megállt volna minden, a testünk kimerülten nyomódott a matracba és csak a szapora lélegzetvétel maradt, na meg a kielégült érzés, ami minden bizonnyal mindkettőnkben uralkodott. Harry egy darabig úgy maradt. Rám nehezedett, az arca a nyakamba volt temetve és csak egy helyben fekve élveztem, ahogy érzem a szuszogását a nyakamnál és a kezei lágyan cirógatják a combom. Szívesen úgy maradtam volna örökre.
Lassú percek múltán mozákolni kezdett, így leesett a kezem a hátáról és egy nagy sóhaj mellett kaptam el a tekintetét, amint feljebb emelkedett ismét a kezére.
- Még mindig utálsz? - kérdezte. Nem tudtam, hogy viccből kérdezi-e vagy nem. Halvány mosoly ugyan volt a száján, de nem tűnt olyan sunyinak és őszintének ahogy mindig. Rossz érzés keletkezett bennem.
- Soha nem utáltalak - ingattam meg a fejem.
Szavaimat emésztgette pár másodpercig, viszont ahelyett, hogy bármit mondott volna, inkább közelebb hajolt, nyomott egy puszit az arcomra majd végérvényesen leszállt rólam. Amíg egy pillanatra egyedül voltam az ágyban és ő a fürdőbe ment magamra húztam a takarót alólam, az oldalamra fordultam és jobban befészkeltem magam a puha matracba. Ugyan még világos volt, bár már nem sokáig, hiszen naplemente volt, de simán el tudtam volna aludni. Narancssárgás színekben úszott a hálószoba, és mélyet szippantva a takaróból minden amit éreztem az Harry volt.
Amint újra visszatért egy alsónadrágban a fürdőből rám nézett. A tekintetünk találkozott, úgy tűnt mintha küzdene kicsit magával mielőtt megszólalt volna. Rám pillantott, elnézett, aztán megint vissza.
- Meglep, hogy még nem léptél le - szúrta oda.
- Kellett volna?
- Felőlem, nekem mindegy - rántotta meg a vállát.
Egyből rossz érzés keletkezett bennem, ennél talán az is jobb lett volna, ha egyszerűen kidob. Hála istennek legalább kiment a szobából, így nem volt annyira ciki amint felpattantam és sietősen elkezdtem magamra kapni a ruháimat, közben pedig szégyelltem magam.
Ennyire egyértelmű még sosem tette, hogy minden amit akart tőlem az az volt, hogy lefeküdjünk.
A lakásában körbe sem néztem, hogy hol van vagy mit csinál. Csak célirányosan siettem az ajtó felé, és jó erősen bevágtam azt magam mögött mielőtt egy hatalmasat sóhajtottam volna.
Utáltam magam épp annyira, amennyire utáltam őt.