A karakterek itt 17-18 évesek lesznek!
📼 Baji, Mitsuya, Draken, Inui 📼
Ki a kedvencetek az animeből/mangaból? ❤
♟♟♟
Baji
- Megy még egy - suttogta Baji a füledbe, és érezted, hogy még egy ujját a másik mellé nyomja.
Kicsit belemartál a takaróba, ő pedig nem csinált semmit se. Nyakadhoz hajolt, majd belecsókolt, és egy kis idő után elkezdet immáron két ujját mozgatni benned. Érezted, hogy a hasad görcsbe rándul, és alig fél perc elteltével végig áramlik rajtad egy mennyei érzés.
- Ez picit gyors volt - nevetett kedvesen barátod, majd kihúzta az ujjait.
Ez volt az első alkalmad neked, baji pedig szerette volna, hogyha te jól érzed magad. Gondos időt fektetett arra, hogy téged felkészítsen a legfontosabb részére. Legbelül hatalmas boldogságot és szeretet éreztél Baji iránt. Mindig is olyan volt számodra, mint az éltető oxigén. Mindig megvédett, vigyázott rád, és olyan volt, mint egy nagy és öllehető maci.
Míg magadban gondolkodtál, addig baji kibontotta az óvszeres dobozt, és az egyik kis zacskó kibontása után, már előtted térdelt. Lenézett rád, majd szétnyitotta lábaidat, és elhelyezkedett. A szíved dobogása felerősödött, és a sötétben körbe néztél, hogy megtaláld barátod kezét.
- Itt van, tessék - fogta meg a kezedet, majd összekulcsolta ujjaitokat. Emiatt picit megnyugodtál, és erősen szorítani kezdted a kezét. Ujjaid és alapvetően a kezed is, sokkalta kisebb volt, mint az övé - Belekezdhetek? Vagy várjunk még? - nézett le rád.
- Elkezdheted - fújtad ki a levegőt.
Baji lehajolt, majd összeérintette a homlokotokat és adott egy puszit a szádra.
- Próbálok óvatos lenni - suttogta, miközben hozzád dörzsölte magát - Szeretném, ha a hangomra figyelnél - suttogta ajkaidra, miközben elkezdett beléd hatolni - Ügyes vagy és kifogod bírni azt a pici fájdalmat. Ha mégis úgy érzed, azonnal szólj nekem, és megállok. Már picit bent van.
Próbáltál Baji hangjára koncentrálni, azonban ennek ellenére is érezted, hogy lent mit csinál. Picit az ajkadba haraptál, ugyanis egy enyhén feszítő érzés kerített a hatalmába, és emiatt szemeid könnyesek lettek.
- Fáj picit - szóltál rekedt hangon.
- Shh, jobb lesz - puszilta meg ajkaidat - Mennyire rossz?
- Így feszít és...és...nem tudom elmagyarázni - szipogtál.
- Babe, ne sírj - szólt aggodalmasan, majd orrodra is adott egy puszit, majd homlokodra - Így maradok, míg megszokod.
Aprót bólintottál, közben Baji megcsókolt téged, majd szabad kezét levezette nőiességedhez és simogatni kezdett, hogy jobban érezd magad. Ahogy teltek a másodpercek, úgy kezdted el jobban megszokni őt, és a csókot megszakítva néztél a szemébe a sötét szobában.
- Mozoghatsz, ha szeretnél.
- Biztos?
- Igen - egyeztél bele, majd adtál egy puszit az arcára.
Baji kezedet még mindig szorítva hajolt a nyakadhoz, majd kezdte el csókolgatni, miközben óvatos mozdulatokkal mozgatta a csípőjét. Érezted, hogy a tipikus rózsaszín köd a fejedbe száll és nem tudtál semmi másra koncentrálni, csak arra, hogy baji teste a tiédnek simul, ajkai a nyakadat kényeztetik, és lent is egyre kellemesebb érzés kerít a hatalmába. Ismét bizsergő érzést kezdtél el érezni, és nem akartál ilyen hamar elmenni, azonban sikerült, és Baji meg is érezte.
- Sajnálom - suttogtad nehezen, miközben magadhoz szorítottad őt.
- Nincs baj, ez bárkivel előfordulhat - nyugtatott téged - Folytassuk, vagy szeretnéd, ha vége lenne?
- Folytassuk - ölelted magadhoz.
Baji szó nélkül folytatta, és legbelül nagyon boldog volt, hogy itt vagy vele, és hogy jól érzed magadat. A hangok melyek belőled távoztak, csak megerősítették abban, hogy jól végzi a dolgát.
Fél óra elteltével, neked még kétszer sikerült elmenned, neki pedig egyszer. Az aktusotok után Baji segített neked felöltözni, és odaadta neked az egyik pólóját, hogy abban lehess. Magára húzott, hogy rajta pihenhess és közben a hátadat simogatta.
- Köszönöm neked ezt az élményt - szóltál álmosan.
- Örülök, hogy jól érezted magad - mosolygott kisfiúsan, miközben erősen magához ölelt.
Mindkettőtök boldog volt legbelül, amiért ennyire érzelmes és privát dologban lehetettek része a másik életének, ami csak megerősítette a kapcsolatotokat.
Mitsuya
Mitsuyaval már egy ideje nem tudtatok együtt lenni hosszadalmasabb ideig, ugyanis mind a kettőtöknek megvolt a maga dolga. Éppen ezért, amikor megtudtad, hogy most hétvégén mind a két szülőd éjszakás, lecsaptál az alkalomra, és egyből meg is kérted Mitsuyat, hogy aludjon nálad szombaton. Ő természetesen igent mondott, és nagyon boldog voltál, amiért barátoddal aludhatsz végre.
A szombati napon Mitsuya délután jött át, és társasjátékokkal, beszélgetéssel, és némi sütéssel töltöttétek az időtöket. Ahogy lement a nap és feljött a hold, elmentetek fürdeni, ahol te Mitsuyaval szemben ültél a kádban, és barátod combját cirógattad és nyakát puszilgattad.
- Hé - húzódott el picit, majd belenézett a szemedbe - Van most hozzá kedved? - cirógatta meg a combodat.
- Persze - mosolyodtál el egyből.
Mitsuya ekkor közelebb hajolt, majd megcsókolt téged, és közben kezeivel a combodhoz nyúlt, majd ölébe húzott. Picit felsóhajtottál, amikor barátod ölébe kerültél, ő pedig mindkét kezével átölelte a derekadat, miközben lassan csókolt téged.
Csókotok hosszú percekig tartott és érezted magad alatt, ahogy barátod egyre jobban keményedik. A csókotok után ő picit megemelt téged, te pedig vállaiba kapaszkodtál, és amikor érezted, hogy hozzad illeszti magát, óvatosan leengedted a csípődet, ezzel magadba engedve őt. Mindketten felsóhajtottatok a jóleső érzésre, és miután Mitsuya benned volt, belenéztél a szemeibe.
- Szeretlek - mondta hirtelen, mire a mellkasodat elöntötte a szeretetteljes melegség.
- Én is szeretlek téged - simogattad meg az arcát, majd egy puszit adtál az arcára.
- Jó így, vagy szokod még? - simogatta mega derekadat.
- Szokom még egy picit - hajtottad a fejedet a vállára.
Mitsuya közben oldaladat cirógatta és pár perc elteltével kicsit megmozdította a csípőjét, mire felsóhajtottál. Fejét a tiédnek döntötte, és lassú mozdulatokkal kezdet el mozgatni a csípőjét. Hangodat nem tartottad magadban, ez pedig csak jobban felizgatta Mitsuyat, és csípőjét bátrabban merte mozgatni.
Egy idő után automatikusan kezdted ellentétesen mozgatni a saját csípődet, mely Mitsuyaból is kicsalt egy-két hangot. Nem rejtette véka alá, hogy igenis élvezi az együttlétet veled, és habár nem mondta, borzasztóan boldog volt, hogy veled élhet át egy ennyire intim alkalmat, már nem először.
A meleg víz miatt mindent forróbbnak éreztetek, és Mitsuya akárhol hozzád ért, neked perzselt a bőröd. Többet szerettél volna belőle, és hiába mentél el, nem akartad abbahagyni. Ennek is volt az köszönhető, hogy a fürdőből végül a szobádban kötöttetek ki, ahol az egyik legfelejthetetlenebb estéteket töltöttétek el.
Draken
Hangosan sírtál az ágy szélén, mely szétszedte Drakent belülről. Most feküdtetek le először, és te is tudtad jól, hogy ő mindent megtett, azonban mindig is alacsony volt a fájdalom küszöböd, így nagyon fájt, amikor Draken elvette a szüzességed. Mindent megtett, közel majdnem egy órán keresztül készített fel téged, azonban eredménytelenül. Nem akartál sírni, mert tudtad, hogy azzal csak azt éred el, hogy Draken magát okolja majd az egészért. Egy percig se hibáztattad őt. Sőt, egyedül saját magadat hibáztattad, amiért ennyire gyenge voltál.
- Sajnálom - mondta, ma este már sokadszorra Draken, megtört hangon.
Képtelen volt a szemedbe nézni, ugyanis szerinte megtette azt, amit soha nem akart és tudott volna. Bántott téged maga szerint, ezt pedig nem tudta saját magának megbocsájtani.
Szipogva fordultál felé, és habár a könnyeidtől nem igen láttál, megfogtad Draken kezét, és próbáltad magadhoz húzni.
- Annyira sajnálom - ismételte újra.
Te erőtlenül húztad magad felé továbbra is, ő pedig végül beadta a derekát, és melléd feküdve ölelt magához annyira szorosan, ahogy csak tudott.
- Ne hibáztasd ma...magad, könyörgöm - suttogtad nehezen - Nem a te hibád volt. Az én testem nem bírta ki. Mindent megtettél, Draken, mindent - szorítottad magadhoz.
Ő csöndben volt, mégis belül szinte üvöltött az önutálattól.
- Kérlek, nyugodj meg - pusziltad meg erőtlenül az ajkát.
- Nekem kéne megvigasztalni, nem fordítva - húzódott el.
- Az én esetemben elmúlik ez a fájdalom, de nálad benned maradhat, ha nem segítek - szóltál halkan.
- Nem akartam fájdalmat okozni neked - nézett a szemedbe őszintén.
- Tudom - bólintottál, miközben megtörölted a szemedet - Bújjunk össze, kérlek. Szeretnél kiskifli lenni? - kérdezted kedvesen.
Draken szíve beleremegett a kedvességedbe. Sose haragudtál rá semmiért, ő pedig legbelül borzalmasan szeretett téged ezért.
Szó nélkül ölelt magához és kezdett el a füledbe megnyugtató hangon, kedves dolgokat mondani, melyek megmelengették a szívedet. Legbelül azt szeretted volna, ha Draken jól lesz és túltudja magát tenni ezen az egészen, és ha legközelebb ismét eljön ez az alkalom, félelem nélkül kezdhessetek neki, annak a reményében, hogy az már sokkalta jobb lesz, mint a mostani.
Inui
Inuival most feküdtetek le először, és mindketten még alig tudtatok valamit erről az egészről. Bénáztatok kicsit, viszont nem nagyon érdekelt titeket, hiszen ez a ti pillanatotok volt. Együtt éltétek meg és együtt fogtok majd megtanulni új dolgokat, mely erősítheti a kapcsolatotokat. Az elején, amikor Inui elvette a szüzességed, fájt kicsit, de utána jobb lett. Azonban, amikor vége lett és Inui kihúzódott belőled, ismét fájdalmat kezdtél el érezni. Az alhasad fájt, de olyan módon, hogy szavakkal nem tudatd volna leírni. Inui észrevette rajtad, hogy nincs minden rendben, így miután visszatért hozzád az ágyba, megsimogatta az arcod.
- Baj van? - kérdezte meg egyből.
- Az alhasam fáj kissé - mondtad el szintén.
Inui aggódva kezdett el téged szemlélni, és befeküdt melléd, majd a pólódon keresztül elkezdte cirógatni a hasadat.
- Hozok meleg vizes palackot, hogy odatudd tenni a hasadhoz. És gyógyszert is. Jó?
- Jó - bólintottál aprót.
Inui felállt, azonban vissza is fordult az ajtóból, és ismét melletted volt.
- Nem akarlak így itt hagyni - szólt halkabban, és óvatosan magához ölelt.
- Megleszek addig - suttogtad a fájdalmad közepette.
- Bocsánat, hogy fájdalmat okoztam - kért elnézést.
- Nem te okoztad - fúrtad az arcodat a nyakába - Egy picit maradjunk így...
Nyugtatásképpen hatott rád az, hogy Inui magához ölelt és érezhetted teste melegét. Főleg az után, hogy a szeretkezésetek után volt ez az összebújás, még közelebbnek érezted magadhoz őt.
- Jól teljesítettem? - kérdezte meg félve.
- Igen, számomra jó volt. Őszinte lehetek veled?
- Persze - simogatta meg a hátadat.
- Örültem, hogy mind a kettőnknek ez volt az első, és nem voltunk tökéletesek benne. Csak a mi kis pillanatunk és élményünk volt, és rettentően boldognak éreztem magamat miatta. Szeretlek Inupi és köszönöm neked ezt az egészet - ölelted magadhoz.
- Én is szeretlek téged - puszilta meg a fejedet - Elmehetek hozni az orvosságot és a palackot? Utána visszajövök rögtön és összebújunk. Jó? - szólt halkabban, mire bólintottál.
Barátod nehezen hagyott ott, azonban próbált sietni. Öt perc elteltével körülbelül, vissza is tért hozzád, te pedig bevetted az általa hozott fájdalomcsillapítót. Ezt követően a hátadra feküdtél, felhúztad a pólód, és a meleg vizes palackot az alhasadra tetted.
- Máris jobb - szóltál megkönnyebbülve.
Inui melléd dőlt, és kinyújtotta a kezét, amire te ráfektetted a fejedet. Ő Oldalasan feküdt, és arcodat simogatta, miközben apró puszit adott az ajkadra.
- Bármire is van szükséged, csak mondd, és teljesítem - suttogta ajkaidra, mire apró bólintottál.
Szemeidet lehunytad és mélyen beszívtad a levegőt, melynek köszönhetően Inui kellemes illata beleférkőzött az orrodba. Szerelmes Inui iránt csak mélyebb lett, és a karjaiban feküdve úgy érezted, hogy megtaláltad a maradandó otthonodat.