A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

10

David bevitt az irodájába, teljesen egyedül hagyva a megdöbbent Henryt.
-10-es skálán mennyire van bajban? -érdeklődtem amikor beértünk.
- Nincs nagy bajban. Avval van szerencséje, hogy kiskorú, és ezért úgy van beállítva, mintha kényszerítették volna.
Legalább egy mázsa súly esett le a szívemről, viszont volt még valami ami nem hagyott nyugodni. Ezt valószínűleg David is észrevette, mert hallgatott, és várta, hogy bökjem ki amit akarok. Hát jó.
- Mi a terve velem?
Davidot egyáltalán nem lepte meg a kérdésem.
- Idővel kiderül.
Még csak leplezni se próbálta, hogy mindössze egy eszköznek tart. Megpróbáltam minél jobban leleplezni a sértődésemet, és egy pár másodperces kínos csend következett. Szerencsére hanar vége letr, mivel valaki kopogtatott az ajtón.
Egy idősebb, bajuszos, kalapos férfi lépett be rajta, pont úgy nézett ki mint egy 19. század béli magándetektív. Pajkos mosolya volt, viszont a szeme kísértetiesen hasonlított valaki máséra.
-David, sajnálom, hogy zavarlak, viszont fontos információra akadtunk.
-Jó, nyugodtan mondhatod előtte is. - mutatott rám David.
A bácsi melegen rám mosolygott, amitől elmondhatatlan jó érzés töltött el.
-Szóval te lennél Olivia? Nagyon sokat hallottam rólad, örvendek - emelte meg kissé a kalapját, amitől még jobban elfogott a 19. századi érzés.
-Én is örvendek...
- William Robinson, de szólíts csak Williamnek - segített ki William.
- Akkor hát, mit tudtál meg? - szakított félbe David.
- Ó, igen, nos... A férfin megtalálták Eva Anson DNS-ét, és csak is az övet. Ezen kívül jobban átvizsgálták az iskola udvarát, ahol szintén megtalálták ugyanazt a DNS-t.
- Szóval, eddig minden nyom arra utal, hogy ő a gyilkos - bólintott egyet David.
- Úgy tűnik, de ne hamarkodjuk el a dolgokat. Viszont valaki őt is megölte.
David sóhajtott egyet, majd felém fordult.
- Tudni szeretné, hogy mi lesz a maga dolga?
Kissé kihúztam magam.
- Természetesen.
- Várjunk csak, még nem avattad be? - szólt közbe William.
- Most van itt az alkalom. Szóval, van valami amit nem mondtam el Eva Anson kihallgatásával kapcsolatban - kezdett bele, de egy pillanatra megállt.
Türelmetlenül néztem rá, és vártam, hogy folytassa.
- Amikor kijózanodott nem akart senkivel beszélni, csak magával.
- Velem? - kérdeztem vissza. Talán egyszer láthatott életében.
- Igen. Nehezen, de sikerült meggyőznünk, hogy beszéljen, de sok információt elhallgatott, és csak magának mondta volna el.
Pár pillanatig hallgattam.
- Nem értem. Miért csak nekem?
- Ezt mi is szeretnénk tudni - vetette oda David.
- Nem tudom, na - mondtam mostmár hisztérikusan.
-Nem baj, kiderítjük. De előre szólok; ha megtudom, hogy valamiben settenkedik, vagy valahogy kapcsolódik az ügyhöz, elintézem, hogy soha ne tegye ki a lábát a börtönből.