Itt ülök Chris ágyán előttem pedig maga Chris guggol a combomon támaszkodva. Részeg vagyok. Túl részeg. De nem tudom leállítani magam. Mesélni fogok a múltamról. Neki. Az előbb még azt mondtam, hogy nem bízok benne. Most mégis ott vagyunk, hogy a könnyimet törölgeti az ujjával. Nem akarok újra gyenge lenni. Olyan sokáig voltam az. És nem szeretnék újra. Nem bízom Chris-be. Ez a Sarah Evans nem bízik senkibe. Nemhogy egy zsaruba.
- Miután végig néztem, ahogy fejbe lő egy embert igyekeztem onnan elmenni. Menekülni. Lassan hátráltam vissza az ajtóba, de egyszer csak felkapcsolt a mozgásérzékelő villany, ami elöntötte a kertet fénnyel. Beleértve engem. Ott álltam felemelt estéjibe és miután hozzám szólt elkezdtem futni. A konyhába érve azonnal a rendőrséget kezdtem el tárcsázni, de mire felvették utol értek. Utána megpróbáltam még egyszer elmenekülni, de a kapunál újból megfogtak. Troy, apu első számú testőre hozott nyugtatót, amit belém is döftek. - nézek el egy pillanatra Chris-ről. Még mindig nem hiszem el, hogy pont Chris-nek mondom el a történteket. Meg voltam győződve, hogy hamarabb lecsuknak, minthogy én, Sarah Evans meséljen a múltjáról. - Másnap először azt se tudtam, hol vagyok. Apám a fotelemben aludt rajtam még mindig az a kék estélyi volt. Az ajtóhoz siettem, hogy eltudjak menekülni, vagy segítséget kérni, vagy a húgomért. De be volt zárva. Közben felkeltettem és újra csak magyarázkodni akart. De nem bírtam hallgatni. Aztán az is kiderült, hogy Clara már rég be volt avatva. Nem szólt, sőt segített is nekik. - hajtom le a fejemet. - Aztán csak telt az idő. Mindig le voltam zárva a pincébe, ahol ismeretlen arcokkal kellett farkasszemet néznem. Chris, én ártatlanokra lőttem és azoknak a halálát néztem végig. - úgy érzem, mintha újra a régi Sarah lennék. Aki sírt és csak sírt. Most is patakokba hullanak a könnyeim és minden kifakadt. Azt, amit már lassan egy éve csak hagytam ülepedni. És felvettem egy másik személyiséget. Nem lehetek ilyen részeg. - Mondták, hogy öljem meg őket. Nyugtatgattak, hogy bűnösök. De nem tudtam. Elfordítottam a fejemet, mert tudtam, ha én nem lövöm le ők megteszik. Apám megpofozott, majd az államnál fogva kényszerített, hogy nézzek a megkötözött emberekre. - már szinte ég a szemem a könnyeimtől.
- Oké. Sarah... - a szájára tapasztom az ujjamat.
- Ne, kérlek ne. Ne sajnálj csak ne. Kérlek.
- Oké... - csak ennyit mond és feláll a térdemtől. Majd megfogva a csuklómat maga után húz egy ölelésbe.
- Nem kellett volna elmondanom. - bánom meg a döntésemet.
- De. És igyekszem elfogni az apádat. - suttogja a hajamba. Olyan jól esett az ölelése. Mintha biztonságba éreztem volna magam. És annyira szerettem volna ebben hinni. De tudom, hogy nem szabad.
~~~
Percekig álltunk így, Chris pedig úgy tartott mintha attól félne, hogy bármelyik percbe összezuhanhatok. Késő. Már megtörtént.
- Chris, apám veszélyes. Lehet hagynod kéne. - tolom el magamtól és felfekszem az ágyára. Hirtelen csapott meg a kimerültség és a részeg állapotom.
- Miért? - sétál az ágy mellé, majd lenyúlva a takaróért, betakar.
- Mert úgy végzed, mint én.
- Hogyan?
- Holtan. - és, mintha kikapcsolták volna mindenemet, elaludtam.
Chris
Sarah arca csupa könny, ahogy meséli mi történt vele. Hogy mit tettek vele. Hogy miért lett olyan, amilyen most. Nem kellett volna elmondania. Legalábbis nem ilyen állapotba. De egyszerűen nem tudtam leállítani, mikor szinte könyörögve nézett rám, hogy hallgassam meg. Újdonságot nem tudtam meg, csak alátámasztotta, amit eddig is sejtettünk. Viszont Sarah-ról többet tudok. Ő nem az lány, akinek nem vettek meg valamit és ezért ,,összetört." Neki végig kellett nézni több ember halálát, amit ő nem akart. Bizalmatlan lett az apja miatt. Összetört az apja miatt. És felhúzott magának egy falat, amit nem lehet áttörni, az apja miatt. De úgy érzem közelebb kerültem az igazi Sarah Evans megismeréséhez. Legalább egy téglával.
Miután Sarah kibontakozott az ölelésemből az ágyra feküdt. Láttam már részegen, de ennyire még nem.
- Chris, az apám veszélyes. Lehet hagynod kéne. - kicsit meginog, majd lefekszik az ágyamra. Felhúzva a lábát a feje alá teszi a kezét, majd felnéz rám.
- Miért? - sétálok hozzá közelebb. Megfogva a lábánál lévő takarót betakarom.
- Mert úgy végzed, mint én.
- Hogyan? - húzom össze a szemöldökömet.
- Holtan. - a szó végét már nagyon halkan mondta és szerintem el is aludt. Feljebb húzom rajta a takarót, majd leülök a fotelba, ahol elkalandozik a gondolatom. Sarah apja veszélyes, ezt eddig is tudtam. De annyira egy elvetemült állat lenne, hogy megölné a saját lányát? Hogy menekülésre késztette, mert nem akar a bizniszbe lenni? Ameddig New York-ba van, addig legalább legyen valaki, aki nem engedi a mély vízbe ugrani. Eleget kapott az élettől.
Gondolataimat az ajtó nyitódása szakítja félbe. Paul lép be egy hallom papírral és mappákkal a kezébe.
- Persze Chris. Pihentesd csak a seggedet a fotelba, ne is figyelj arra, hogyha az ember üzenetet küld neked. - mondja szinte ordítva.
- Paul halkulj már le. - mutatok az ágyra.
- Elfáradt? - húzza fel a szemöldökét.
- Részeg.
- Részeg és fáradt?
- Paul! Elég.
- Jól van nyugi. Meghoztam az információkat. - teszi le az asztalra az aktákat és a madzagokat.
- Minek hoztál madzagot, mikor nincs is táblánk? - kérdezem tőle és leülök a kanapéra. Elkezdem szortírozni az adatokat.
- De Paul mindenre gondolt. Így bementem egy barkácsáruházba és hoztam egy táblát. És nagyon olcsó volt. - teszi hozzá.
- Te komolyan vettél egy táblát? - pislogok nagyokat.
- Igen. - bólogat, majd kilépve a folyosóra behozza a kartondobozt, amibe a tábla van összeszereletlenül. - Megpróbáltam elhozni az őrsről, de a főnök megállított. És haragszik a fánkok miatt. De ő miért is alszik? - utal Sarah-ra.
- Elfáradt.
- Mondtam én. - húzza ki magát büszkén a perverz mosolyával.
- A sírásba Paul. A sírásba fáradt el.
- Sarah Evans sírt? - most ő pislog nagyokat.
- Meg akarják ölni Paul.
- Tessék? - veszi most már komolyra a figurát. - Ki akarja megölni?
- Ha jól vettem le akkor az apja, vagy az apja munkatársai.
- Az üzlet miatt?
- Igen, főképp emiatt. Mark már embereket küldött New York-ba. Nemsokára ő is meg fog jelenni.
- Kiket küldött? - veszi le Paul az öltönyét és leül a velem szemben lévő székre. Meg fog egy aktát és belenézve elkezdi aszerint válogatni, mint ahogyan én teszem.
- Az egyik emberét, Troy-t. - keresem ki az akták közül a nagy darab férfit. - És Nathaniel-t.
- Nathaniel-t? - emeli fel az ő aktáját is. - Az ex? Komolyan mondom már csak Sophie hiányzik.
- Miért?
- Gondolj bele. Nate jött Sarah-ért. Sophie, pedig mert Sophie. - vonja meg a vállát.
- Még mindig nem áll össze a kép, hogy miért hiányzik innen Sophie.
- Az a baj barátom, hogy már én se értem. - neveti el magát. - Amúgy keresett azóta?
- Egy-kettő üzenetet hagyott, de nem néztem meg őket.
- Megnézhetem?
- Kitöröltem.
- Látod Chris? Nem hagysz kis örömöket az én életembe. Pedig szívesen elküldtem volna a jó édes kurv...
- Jól van, elég lesz. - állítom le. - Foglalkozzunk az üggyel.
- Összeszerelem a táblát. - húzza maga elé a dobozt. - Ha Sarah vallomást tenne a pincérről, akkor itt tudnánk tartani a városba az apját. - mondja az elméletét, miközben lehúzza a kartonról a celluxot.
- Ez több helyről is vérzik. Miért akarnánk abba a városba tartani, amibe a lánya van, akit nem mellesleg meg akar ölni? Második, ha Sarah vallomást tenne, akkor őt a rendőrségen kéne tartanunk rácsok mögött. - figyelmeztetem.
- A második jogos. De jól járnánk, ha a városba tartanánk. Itt talán nem dolgoznak neki a rendőrök. Legalábbis mi nem.
- Mivel a lányáért jött, így nem hiszem, hogy el akar menni egy hamar.
- Jó, ez is jogos. - borítja maga elé a tábla részeit.
- Te tényleg nem tudsz csöndbe maradni?
- Még engem hibáztatsz, mikor a tábla részei a hangosak? - húzza fel a szemöldökét, mire felnevetek.
- Halkan te idióta.
- Jól van főnök, majd lehalkítom őket.
- Csak szereld össze őket.
~~~
Paul míg szerelte a táblát én rendszereztem az információkat. Az idő gyorsan telt, jelenleg 8 óra van. Sóhajtva hátra dőlök a kanapén, Paul pedig a fotelbe ül.
- Mondanám, hogy menjünk inni, de gondolom te figyelni akarsz rá. - biccent Sarah felé. Sarah-ra nézek, akinek az egyik keze a feje alatt van, a másik pedig kinyújtva az ágyon. Kávébarna haja elterül az ágyon, arca olyan békésnek tűnik álmába. - Chris, Föld hívja Chris-t. - mélyíti a hangját Paul.
- Itt is van ital.
- Gondoltam. - vigyorog.
- Paul csak barátok vagyunk. Vagy inkább társak.
- Barátok egy kicsit extrával fűszerezve.
- Paul, tudom, hogy te szingli vagy és kellene már neked valaki. De nem akarok Sarah-val összejönni.
- Ugyan már Chris. Olyan egyértelmű az egész. És Sarah-nak is hasonló az elképzelése. Mesélt a múltjáról.
- Részeg volt.
- És? Te full részegen képes lennél elmesélni akár bárkinek is, hogy mi történt veled a múltba? Mert szerintem, ha az ember már csak egy kis része is akarja akkor az nem csak azért van, mert ,,részeg."
- A múltunk nem egyforma.
- De szerintem igenis van hasonlóság a kettő között. A lényeg, hogy mindkettőtöket szíven ütötte. Te is megváltoztál, ahogyan ő is.
- Melyik múltbeli dologra gondolsz? - kérdezem tőle.
- Apáddal való múltadról beszélek. - nem szólalok meg. Nem tudok. - Na látod. Nem Sophie volt az egyetlen és az igazi. Hála az égnek. - teszi hozzá. - Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetsz többé szerelmes.
- Nem vagyok szerelmes.
- Még Chris. Még... A kanapédat mára befoglalom. - mondja és elfekszik vízszintesbe. - Szerintem pont egy ilyen kell neked.
- Egy ilyen?
- Sarah pont neked való. Nehezen bízik meg másokban. De benned bízik. Bármennyire is tagadja. - vonja meg a vállát. - Nate tököm vagy ki után pedig te vagy neki a legjobb.
- Mindketten fogadalmat tettünk, hogy nem leszünk többé szerelmesek.
- Lehet. De akkor még nem ismertétek egymást. És ne mondd azt, hogy nem forgatta fel a mindennapi dolgaidat. Tényleg ne mondd, mert ha nem így lenne akkor már lent lennénk a bárba. Csak mondom.
- Bárki mással megtenném ezt, főleg, ha meg akarnák ölni.
- Úgy gondolod? Mert én minden vagyok, de vak nem. Valakivel tudsz beszélni mit is érzel. Olyannal, aki átélte. Mert én melletted vagyok Chris. De nem tudom mit is érzel pontosan.
- Csak te tudsz apámról.
- És úgy gondolod, hogy ennek így is kell maradnia? - nem mondok semmit. Nem tudok semmit sem mondani. Paul amilyen bolond annyira megértő egyben támogató. Ki mondja mit gondol és megosztja az össze észrevételét.
Sziasztok!
Ez most egy rövidebb rész, de remélem ez is annyira fog tetszeni, mint az előzök. Igyekszem a részekkel, de nem tudok pontos időpontot mondani, hogy mikor hozom a következő részt. Jelenleg a tanulás el fogja venni az összes időmet. De mindenkinek köszönöm, hogy itt vagytok olvastok és vote-oltok. Kitartást mindenkinek a következő hétre. Sietek ahogy tudok.
Puszilok Mindenkit!
⁹