Egy hónap múlva
Kora őszi sugarak ragyogták be a majdnem teljesen üres nappalit, amit végül összenyitottak a konyhával, hogy kevésbé legyen zegzugos a ház. Auróra kezében nehéz dobozokkal manőverezett a szűk folyosón, ami a két hálószobához és a ház egyetlen mosdójához vezetett.
- Nick, most komolyan szivatsz? Az van erre írva, hogy konyha, te meg beküldtél a stúdiódba - tette le nagy nehezen a kartont a nő, mikor kiért a nappaliba. Tovább mondta volna még a magáét, ha barátja ott maradt volna, ahol eredetileg hagyta, de az énekes már a hátsó udvarra vezető kő lépcsőn ücsörgött. Auróra lassan kiment a terasz oldalra tolható üveg ajtaján. Pár lépéssel átszelte a kővel lerakott hátsó teret, majd leült barátja mellé. Hosszú percekig nem szóltak egy szót sem. Mindketten elmerengve élvezték a másik jelenlétét. A Nap meleg nyalábjait arcukon. A lágy őszi szél simogatását bőrükön.
- Jobban vagy? - törte meg végül a kellemes csendet a nő. Nick úgy kapta rá tekintetét, mintha eddig észre sem vette volna barátnőjét.
- Persze. Kutya bajom - mosolyodott el, majd visszanézett az udvar egy távolabbi pontjára.
- Biztos? - mérte végig a férfit Auróra, mire ő felnevetett.
- Lassan rosszabb leszel, mint a családom.
Még mielőtt bármiféle válasz érkezhetett volna Nick megemelte barátnője állát és közelebb húzva magához megcsókolta. Ajkaik szenvedélyesen egymáshoz tapadtak. Bőrük egyre forróbbá, lélegzetük szaporábbá vált. Egyszer csak a férfi keze Auróra derekára csúszott. Egyetlen erős mozdulattal ölébe ültette és a lehető legközelebb húzta magához. A nő kezét barátja nyaka köré fonta. Nick apró, heves csókokkal hintette be bőrét, majd egy váratlan pillanatban elengedte Auróra derekát és gyors mozdulatokkal csikálni kezdte oldalát. Barátnője ijedten sikkantott egyet. Azonnal szabadulni próbált, de barátja nem engedte. Sőt egyszer szorosabban tartotta. Az egész udvart hangos nevetés töltötte be.
- Nick... - nevette Auróra a férfi karjai közt kapálózva. - Hagyd abba!
Hirtelen abba maradt a csikálás, és a nő fellélegezhetett, de barátja továbbra sem engedte ki fogságából. Magához vonta és egy gyors, de annál forróbb csókot nyomott szájára.
- Szeretlek - suttogta Auróra rádőlve mellkasára.
- Én is téged.
Nick hátra dőlt a hideg kövön, de amint letette fejét halk léptekre lett figyelmes. Érezte, ahogy barátnője felegyenesedve leszáll róla, és hangosan elkiáltja magát:
- Gino! Hát te? - kérdezte a barnás, fekete kutyát. Felét kezei közé zárva simogatta meg a jószágot, aki minduntalan nyalogatni akarta. Mikor Nick is ülőhelyzetbe tornázta magát a nő elengedte a kutyust, aki azonnal gazdájához szaladt. Farkát hevesen csóválta, nyelve kilógott szájából megvillantva fehér agyar szerű fogait. Barna szemében játékosság és szeretet csillogott miközben megpróbálta leteríteni az énekest.
- Szia, pajti! - üdvözölte mosolyogva Nick is, majd fülét simogatva magához ölelte.
Nem sokkal a kutya érkezése után Joe és Kevin is megjelent az udvarban kezükben egy-egy barna dobozzal.
- Ezeket hova tegyük? - kérdezte Joe át kukucskálva saját csomagja felett. Auróra azonnal felállt, megigazította ruháját, majd elolvasta a filccel felfirkantott feliratot.
- Ezt a stúdióba, itt bemész majd lesz egy kis folyosó balra és ott a második ajtó szintén balra. A másikat meg hagyd csak itt Kevin, mert az ide ki kell majd - irányította el a fiúkat. - Köszi.
Lassan Nick is feltápászkodott a kőről. Hátulról barátnője mögé somfordált és óvatosan végig simított derekán. Érezte, ahogy Auróra beleborzong érintésébe, majd mikor hátra fordult hozzá, lágyan megcsókolta.
- Olyan édesek vagytok - jelent meg a terasz bejáratában Lisa. Az ő kezében is ott éktelenkedett egy doboz, de ő egyedül is el tudta olvasni a firkálmányt, amin az állt: udvar.
- Komolyan, mint egy igazi házaspár. Már csak az eljegyzési gyűrű hiányzik az ujjadról Auróra - zárta tenyere közé arcát a lány. Sötét világosabb zöld, virágos, lenge szoknyát viselt egy citromsárga magassarkúval. Haját, amit majdnem minden lépésnél füle mögé tűrt, egyenesre vasalta. Mintha csak egy interjúra készült volna.
- Megoldható - mosolyodott el Nick kajánul. Zsebébe nyúlt, mire Auróra homlok ráncolva felé fordult. Mikor a férfi féltérd ereszkedett, hirtelen azt sem tudta mit kéne gondolnia. Arcára tiszta félelem ült ki. Az énekes szép lassan kihúzta ökölbe zárt kezét zsebéből és barátnője felé emelte.
Abban a pillanatban Joe bukkant elő a házból. Mikor meglátta öccsét és Aurórát fal fehérre sápadt. Talán még a riporternél is fakóbb lett bőrének színe.
- Kevin! - kiabált be a házba bátyja után, aki lomhán elindult felé.
- Auróra With... - kezdett bele Nick, mire mindenki lélegzete elakadt. - Nincs véletlen egy zsebkendőd? Mert tüsszentenem kell.
A mondat végén kinyitotta tenyerét és kérlelő fejet vágott. A nő megkönnyebbülten kacagott fel, előhúzott egy papír zsebkendőt sortjának zsebéből és barátja üres kezébe adta.
- Nick Jonas... - mondta még mielőtt elengedte volna a papírt. - Véletlen pont van egy.
A férfi elvigyorodott, majd elfordult.
Auróra ez idő alatt végig nézett barátain, akik lesokkolódva álltak a kis teraszon.
- Látnotok kéne magatokat. Az arcotok milliókat ér - nevette el magát, mire kissé magához tértek a többiek. Joe értetlenkedő grimaszok sorát mutatta be. Lisa fülig érő vigyorra húzta száját. Kevin hanyagul legyintett és elindult ki a kocsiba a többi dobozért. Scott pedig abszolút nem értett semmit, csak letette a hóna alatt becipelt csomagot.
- Itt meg mi a fene folyik? - kérdezte végül, de a választ nem várta meg, mert megcsörrent telefonja, amit azonnal fel is vett, ezzel együtt pedig eltűnt újra a ház takarásában.
- Ti nem vagytok százasok - ámuldozott Joe, míg Kevin után ment, hogy segítsen neki.
- Jó poén volt Nick - mutatta fel hüvelykujját Lisa és Joe nyomába eredt. Újra csak Auróra és Nick maradt az udvarban, Ginot leszámítva. A nő az énekes felé fordult és ügyelve a hasán lévő sebre óvatosan megölelte. Magába itta erőteljes, férfias illatát.
- Remélem tudod, hogy simán megkérném a kezed, ha azt szeretnéd - döntötte fejét barátnője kócos hajára Nick.
- Honnan tudod, hogy tiltakoznék ellene? - kérdezte dacosan a nő, mire Nick felnevetett.
- Az arcodra volt írva. Lehet, hogy ha nem halál sápadtan, remegő kezekkel álltál volna előttem, akkor talán tényleg megtettem volna - tolta el magától Aurórát annyira, hogy szemébe nézhessen. Lehet, hogy már egy hónapja, hogy megtalálták egymást Kína labirintusában, Nick akkor is úgy érezte, mintha ezer éve nem látta volna azt a szempárt, aminek kékjére a világ összes tengere irigy lett volna.
- Sajnálom. A tudattal, hogy nem a belvárosban lakok is még csak most sikerült megbékélnem - nézett körbe Auróra. Nem akarta bevallani, de kissé hiányzott neki a sok zajos autó, a szomszédban lakó idős hölgy és az ő ijesztő macskája. A felette lakó hangos gyerekek futkosása, és az a rengeteg emlék, ami ahhoz a lakáshoz kötötte. Mikor ott állt egyedül a kipakolt házban hirtelen rátört a nosztalgia. Újra élte azt, mikor Lisával és Scottal először léptek be az ajtaján, aztán azt a rengeteg gyerekes drámát, ami azok közt a falak közt lezajlott. Eszébe jutottak azok az idők, mikor Lisa nagyvárosi lányként havonta cserélgette a pasijait, miközben Scott és ő listát írtak a lecserélt fiúk neveivel. Ha jobban belegondol talán még meg is találta volna azt a jegyzetfüzetet. Majd a barátaival töltött időket leváltották azok az emlékek, amik már Nickhez kötődtek. Az, mikor bemászott hozzá a szomszéd erkélyéről, mikor először megcsókolta őt az ajtójában ácsorogva. Aznap még nem is sejtette, hogy az az egy csók olyannyira meg tudja változtatni az életét, hogy egy kertvárosi házban kössön ki azzal a férfivel, akit mindennél jobban szeretett. Így visszagondolva, sokkal tisztábban látta miért hezitált ennyit ezen a költözésen, és sikerült rájönnie, hogy egyáltalán nem Nick miatt.
- Ne kérj érte bocsánatot. Most úgy sem lenne sok időm a lánykéréssel foglalkozni. Henry rám sózott egy tonna melót - húzta el száját Nick, mosolyt csalva ezzel barátnője arcára. - Na menjünk, még a végén Joe sérvet kap, és egy életen át hallgathatjuk, hogy milyen lusták vagyunk - folytatta nevetve, majd átkarolva a nő derekát elindultak be a házba.