Virágszirmokat
Tegyél rám szemfedőnek
Illőn távozom
*
Hajolj ibolyánk
fölé, még ha én már csak
Alulról érzem is.
*
Villám cakkozza
Az égbolt selyemvásznát
Kékfestő mester
*
Darál az idő
Másodpercek fojtanak
Egy pillanat sincs
*
Neveddel írom
Tele naplóm sorait
Mást nem is érzek
*
Ha csodalámpám
Lenne vajon téged vagy
Halált kívánnék?
*
Szólni nem tudok
Tenyerem vonalából
Kiolvashatod
*
Moszkva telében
Ellep a fehér halál
Szívem mégsem hűl
*
Bordáim fejed
Tiarájává válnak
Ott jobb helyük van
*
„Nagyon sajnálom"
Szemedben csak üresség
Szavad mind hazug
*
Homlokon csókolsz
Súgod: „hercegnő", s én
Pírba öltözöm
***
Előre és hátra is bocsátom szabadkozásomat a halál sokszori említéséért egyébként, aki nem szeretné, ezeket olvasni esetleg, szóljon, és jelölöm valahogy. Ezek az utóbbi három nap termései, úgy látszik, nem kötött le minden óra eléggé, volt energiám firkálni. Na de majd később... Némelyik nagyon impulzusos, meg nem mondaná az ember, hogy bárki haikut ír egy tanár fura, de humoros szavajárásából. Oh, és a morbid dolgokért is elnézést kérek, a bordás lehet, hogy nagyon furcsa *kikerekedik a szeme a saját képzettársításain*