– Rohadtul nem hiszem el, hogy belerángattál ebbe Summer! - nevetek fel, mikor leparkoltunk a tábor elé. Itt ültünk és néztük a nagy kaput, ami kereken egy hónapon át lesz az otthonunk bejárata. Még a múlt hónapban eldöntöttük - jó, legyünk őszinték, az ötlet megszületésekor semmi kedvem nem volt hozzá, de Summer rábeszélt- , hogy a nyáron eljövünk táborozni és mikor Sum anyukája rátalált erre a hirdetésre azonnal szólt nekünk. Mi pedig örömünkben ugrándozni kezdtünk, aztán a visszaszámlálásnak is nekiestünk. Kis cetliket ragasztottunk a falra és minden nap elteltével letéptünk egyet. Most meg már itt vagyunk. Elég nehezen hittük el, főleg én, aki a legelején nem is akart jönni.
– Hát pedig itt vagyunk Nessa - mutatott ki a szélvédőn, aztán izgatottan kiszállt az autóból. Követtem, majd kihalásztuk hátulról és a csomagtartóból a bőröndjeinket.
Rettentően türelmetlenek voltunk, mert nagyon sok jót olvastunk a helyről, többek között azt is, hogy egyetlen harminc év feletti felügyelő sincs ezért már nagyon be akartunk menni. Mindenki korunkbeli így attól se kellett tartanunk, hogy túl nagy szigor alá vetnének minket.
Két-két nagy bőrönddel és még egy hátizsákkal a hátunkon érkeztünk. A kapunál felmutattuk a korábban kipostázott belépőnket, ami egy kis plasztikkártya volt a nyakunkba lógatva.
– Rendben, egy kétszemélyes faház van foglalva a nevetekkel. Keressétek meg a hetes számút, a közelben fogtok találni egy felügyelőt is. Ha bármi probléma adódna, nyugodtan forduljatok hozzá - tájékoztatott minket a vörös hajú csajszi, aki beengedett minket, miután kipipált valamit a papírlapján. A névjegykártyáján az Aby név szerepelt.
Mosolyogva megköszöntük, majd átléptük a kaput.
– El tudod hinni, hogy egy teljes hónapig a szobatársad leszek? - kérdezte vigyorogva, majdhogynem ugrándozva a legjobb barátnőm.
– Hát minél közelebb érünk a faházhoz, annál könnyebb elképzelni - nevettem fel én is. A nap sütött és rengeteg korunkbeli lányt és fiút láttunk a faházak körül mozgolódni. Volt kinti edzőterem is, ahol Summerrel egy kicsit talán túl sokáig legeltettük a szemünket. Tehetünk róla, hogy sokan képtelenek elviselni a fehér izompólójukat ezért a földre dobják? Nem, nem hiszem, hogy mi lennénk a hibások, mi mindössze a szegény áldozatok voltunk, akinek majdnem elcseppent a nyáluk is a látványtól.
Éppen, hogy csak elhagytuk a húzódzkodó fiúkat, Sum felkiáltott, hogy látja a házunkat, így gyorsítottunk a tempónkon és becsörtettünk az ajtaján. Legalábbis azután, hogy felrángattuk a két dögnehéz bőröndünket azon a három darab lépcsőn, ami az ajtóhoz vezetett.
Először Summer lépett be, majd én követtem a szobába. Szinte beestünk az ajtón, akkora lendülettel tárta ki az ajtót a barátnőm. Azonnal elcsodálkoztunk és körülnéztünk, mert pont egy ilyen filmbeli látványra számítottunk. A szoba mintha kétfelé lett volna osztva, minkét oldalon ággyal és szekrénnyel. Az ajtóval szemben pedig egy hatalmas ablak kapott helyet. Az összes bútor úgy volt elhelyezve a másikhoz képest, mintha csak a tükörképe lett volna. Minden egyforma volt, még az ágynemű színe is.
– Enyém a baloldal - jelentette ki hirtelen Summer, aztán lehuppant az ágyára és kiterülve élvezte, hogy végre tényleg itt vagyunk. Én még felocsúdni se tudtam a döbbenetemből csak forgolódtam össze-vissza. A térfélválasztás és a nézelődés után én is hozzá hasonlóan cselekedtem és miután kigyönyörködtük magunkat a filmekbe illő szobánk látványában, neki álltunk a pakolásnak. A szekrényeink jó nagyok voltak, így eszünkbe se jutott, hogy esetleg nem férnénk el. Az üres bőröndöket az ágy alá csúsztattuk, majd mindent elhelyeztünk.
Summer beindított a telefonjáról egy lejátszási listát és azt hallgatva raktuk a ruháinkat a szekrényeinkbe.
Már éppen az utolsó simításokat végeztük, én legalább is, mikor hirtelen kopogást hallottunk az ajtónkon. Meglepetten odakaptuk a fejünket és felegyenesedtünk. Summer a lehalkította a zenét és érdeklődve fordult a nyíló ajtó irányába. Egy nem sokkal idősebb srác kukucskált be, és miután megbizonyosodott róla, hogy jó helyre jött, teljesen be is lépett. Kezében volt néhány papír meg egy rajztábla és készen állt az írásra. Legalábbis úgy tűnt, de helyette szólásra nyitotta a száját.
– Sziasztok! Én leszek a hetes a nyolcas és kilences ház felügyelője. Ha bármi gond lenne, forduljatok hozzám nyugodtan. Kolton vagyok és általában a környéken megtaláltok, de ha mégse lennék itt, hívjatok fel - mondta és átadott egy kis cetlit rajta a számával mosolyogva, amit Summer azonnal el is fogadott.
– Köszi Kolton! - reagált elsőként a barátnőm, majd be is mutatkozott. Summer sose volt szégyellős típus így nem lepett meg, hogy ilyen fesztelenül viselkedik Kolton közelében. Velem ellentétben, mert én bizony szinte lefagytam és nem jó értelemben. Kolton félelmetesen hasonlított a volt barátomra, bár tudtam, hogy nem ő az és semmi köze sincs hozzá. Csupán a hasonlóság dermesztett meg egy pillanatra, bár ez senkinek nem tűnt fel szerencsére.
– Én Summer vagyok, ő pedig Nessa - bökött rám, mire intettem egyet halvány mosollyal az arcomon.
– Örülök lányok a találkozásnak. Érezzétek jól magatokat - mondta kedvesen aztán kihátrált a házunkból bár mielőtt még teljesen eltűnt volna, észrevettem, hogy elég hosszasan nézelődik Summer felé, aki a kis névjegykártyát nézegette. Ahogy elhagyta a szobát Summer azonnal ájulást színlelt.
– Hívd vissza és szólj neki, hogy újraélesztésre van szükségem, mert a mosolyától megállt a szívverésem! És azt hiszem a diabéteszt kaptam, olyan édes volt a megjelenése - sóhajtotta, mire felröhögtem.
– Te bolond vagy - nevettem ki, aztán neki dobtam egy párnát, hogy egy kicsit feleszméljen a rózsaszín ködből. Aztán észrevettem az ágyára terített ruhadarabokat és próbáltam elfojtani a röhögésemet, mire megkérdezte, hogy miért kuncogok.
– Tisztában vagy vele, hogy látta a neon rózsaszín melltartódat? - nevettem fel hangosan. Ennyire abszurd se lehet a helyzet, hogy pont akkor kellett a fehérneműit pakolnia, mikor Kolton belépett hozzánk!
– Lehet, hogy az első, de nem az utolsó alkalom- húzogatta szemöldökét sejtelmesen, mire hangos nevetésbe törtem ki. Kolton tényleg lehengerlően jól nézett ki és nem is csodálkoztam, hogy Summer azonnal foglalta. Ő azért jött első sorban, hogy ismerkedjen, én pedig azért, hogy végre jól érezzem magam, mert a volt barátom mellett nem nagyon lehetett. Konkrétan mindig mindenről tudni akart és sose engedett sehová. Még Summertől is sajnálta az én időmet.
– Ha nem gond, ezt a névjegykártyát én megtartom, és mielőtt még esetleg elhagynám, mentem a számát a biztonság kedvéért - jelentette ki, mire egy „csak nyugodtan" legyintéssel hagytam, hogy had tegye, amit szeretne. Én eközben gyorsan elpakoltam a maradék ruhámat a szekrénybe.
Miután mindketten végeztünk a pakolással együtt kijöttünk a faházunkból, hogy felfedezzük a helyet. Elsőre azt se tudtuk, hogy merre menjünk, mert hatalmas volt a tábor. Legelőször egy nagy sátorhoz mentünk, amiről később kiderült, hogy itt lesznek az étkezések. Ételsátor vagy micsoda volt.
Utána tovább barangoltunk és próbáltuk memorizálni, hogy mit merre találunk. Volt kültéri medence, strandröplabda pálya és azt is megtudtuk, hogy nem messze a táboron kívül a tengerpart is itt van.
Egyelőre azzal nem voltunk tisztában, hogy vannak-e szabályok, de úgy voltunk vele, hogyha van is, akkor azt biztos mondják majd.
– Mit fogunk itt csinálni egy teljes hónapig? - kérdeztem, mert hirtelen a sok lehetőségtől még gondolkodni se tudtam. Annyi minden volt itt, hogy talán még egy hónap is kevés lesz, hogy mindenre időt szánjunk Summerrel.
– Holnap kipróbálhatnánk a medencét, aztán napozhatnánk. Természetesen ott, ahol Kolton tökéletes rálátást nyerhet a formás... - kezdte, de röhögve beléfojtottam a szót és még meg is löktem.
– Hát most miért? Ne mondd, hogy a tekintete nem olvasztja le a bugyidat - nevetett, bár én nem éppen azt a reakciót adtam, mint amire várt. Inkább ült ki az arcomra egy furcsa fintor, mint egy meleg, ábrándozó vigyor.
– Te is tudod Summer, engem nem csábítanak az ilyen Kolton-féle srácok - magyaráztam elhúzott szájjal. Sum nem ismerte nagyon az exemet, mert nagyon rövid kapcsolat volt és csupán egyszer találkoztak.
– Sebaj, legalább nem veszünk össze rajta - válaszolta, mire helyeselni kezdtem.
A vacsoráig az időt többnyire sétálással töltöttük, bár meglepően kevesen voltak kint, így elindultunk az ételsátor felé, hogy még véletlenül se maradjunk le semmiről. És jól döntöttünk, mikor elindultunk ide, mert már nagyon sokan itt üldögéltek várva, hogy megnyíljon az önkiszolgáló rész. Ahogy körülnéztünk észrevettük az asztaloknál a kis számokat, amik a faházak számát jelölte. Kilenc nagy asztal volt és hármasával voltak elosztva a faházak. A mi asztalunkat legelőször nem is a számnak köszönhetően vettük észre, hanem Koltonnak, aki kedvesen integetett felénk.
Az asztalunknál ült még két másik lány bár nem tűntek elsőre valami közvetleneknek. Leültünk, Summer nagy örömére Koltonhoz legközelebb és beszélgetést kezdeményeztünk.
– Csak négyen vagyunk? - fordult Koltonhoz Summer érdeklődve. Ezúttal nem a flörtölős formáját nyújtotta. Helyette zavar volt az arcán, amit meg tudtam érteni, mert a többi asztalnál legalább ültek vagy nyolcan.
– A nyolcas szoba lakói nem teszik tiszteletüket ma este az asztalnál. Inkább rendeltek pizzát, amit nagy valószínűséggel már esznek - válaszolta Kolton, amolyan „engem nem zavar, hogy nincs telezsúfolva az asztalunk" stílusban.
– Oh, értem - bólintott Sum, majd ismét kérdéssel fordult felé.
– Vannak szabályok, amiket be kellene tartani?
Kolton most teljesen felé fordult aztán egy halvány mosollyal az arcán biccentett.
– Nem ártana, ha szólnátok, ha el akarjátok hagyni a tábort. Illetve senkit nem akarok atom részegen a sürgősségire kísérni, hogy kimossák a gyomrát. Nem akarok semmi jónak az elrontója lenni, de verekedésnek se örülnék, illetve annak se, ha egyik reggel a gyógyszertárba kéne rohannom terhességi teszt után. Mindössze amire itt szükség van a normális viselkedés. Mindent szabad, amíg nem történik baj - fejezte be a felsorolást és mintha csak a végszó lett volna, hirtelen meghallottunk egy kis csengőt, majd a konyhás néni kiabált, hogy „Jó étvágyat fiatalok!".
Mindannyian felpattantunk az asztalunktól és célba vettük a pultot, ami roskadásig volt pakolva mindenfélével. Summerrel fogtunk egy tálcát és megpakoltuk étellel. Pontosabban vettünk virslit, sajtot meg kenyeret. Aztán ahogy tovább haladtunk én felkaptam egy adag bacont rántottával.
– Na, milyen jó étvágyad van - nevetett Summer, miközben leültünk az asztalunkhoz. A többiek is szép lassan helyet foglaltak és enni kezdtek. Nem beszélgettünk túl sokat, de azért sikerült megtudnunk, hogy a másik két lány Leah és Nora, akik egyébként testvérek voltak. Jól elvoltak magukban, nem nagyon tekintgettek felénk.
A vacsora végeztével Summerrel együtt visszaindultunk a faházainkhoz, Kolton idő közben elment elintézni valamit, az ikrek pedig előttünk sétáltak és beszélgettek. Valamiért nem úgy tűnt, hogy nagyon örülnének, amiért itt lehetnek.
– Eléggé csendesek ezek a lányok - jegyezte meg suttogva Sum, mire egyetértően bólintottam.
– Később megpróbáljunk összeismerkedni velük, vagy hagyjuk? - kérdezte tanácstalanul, mire megrántottam a vállamat.
– Majd ahogy hozza a helyzet.
– Rendben - bólintott Sum utána pedig még sétáltunk egy ideig kint, majd bementünk a faházunkba és lefeküdtünk a saját ágyunkra. Summer kijelentette, hogy mennyire tele ette magát én pedig azzal voltam elfoglalva, hogy mit csinálhatnánk még így este.
– Mihez kezdjünk most? - kérdezte hirtelen. Summer és köztem minta lett volna valamilyen telepatikus csatorna, szinte azonnal feltette a kérdést, ahogy elkezdtem gondolkodni rajta.
– Nem tudom, szerintem telefonálok egyet - ültem fel az ágyamban és elkezdtem a telefonomban keresni anyum számát.
Megcsörgettem, mire nem sokkal később felvette.
– Szia! - köszöntem bele elsőként.
– Szia, drágám! Milyen a tábor? Tetszik? - kérdezte érdeklődve.
– Nagyon jó eddig, végre azt csinálhatok, amihez kedvem tartja - válaszoltam célozgatva az exemre, aki mellett soha nem csinálhattam semmi szórakoztatót, ezt pedig az anyám is tudta.
– Na, ennek nagyon örülök! Érezd jól magad nagyon! - a szavaiból is kihallottam, hogy mosolyog, nekem azonban egy pillanat alatt lehervadt a vigyor az arcomról. Elkomorodtam és rákérdeztem, ami leginkább nyomta a szívem.
– Apuval hogy vagytok? - kérdeztem kicsit félve a válaszától.
– Megvagyunk édesem, ne aggódj - tudtam, hogy hazudik. Kegyes hazugság, csak hogy ne rontsa el az örömömet. Nem tettem szóvá, hanem hagytam, hogy abban a tudatban legyen: elhittem. Pedig nem, átláttam a szavain. Pont eleget hallgattam a nyáron otthon a veszekedésüket, hogy tudjam, semmi az égvilágon sincs rendben kettejük között.
– Rendben - biccentettem lehangoltan, aztán elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Egy fáradt sóhajjal lehuppantam az ágyra és forgatni kezdtem a telefont a kezemben, miközben reménykedtem, hogy mire hazaérek a táborból, minden jóra fordul.
– Minden okés, csajszi? - vette észre Summer a rosszkedvem.
– Persze - erőltettem egy gyenge mosolyt az arcomra.
– Anyudék? - tapintott rá a lényegre, mire aprót bólintottam. Ő erre átkarolta a vállam vigasztalóan és hosszan regélni kezdett arról, hogy minden rendben lesz, hogy milyen sok dráma és tini filmet látott már, ami pont így kezdődött, de nem meglepően jól végződött.
– Te is tudod, hogy az életem nem filmvászonra van vetítve, ugye?
– Persze, de attól, hogy nincs film az életedről happy enddel, attól még nem kell temetni és gyászolni a jövőt. Bármi megtörténhet - mondta mire megdörzsöltem a szemem.
– Rendben, elég ebből a nyomott hangulatból, csináljunk valamit - jelentettem ki és kinéztem az ablakon. Már besötétedett. Tényleg ilyen gyorsan szalad az idő itt? Nem rég jöttünk, erre hamarosan vége az első napunknak.
A telefonom kijelzőjére néztem és csak akkor vettem észre, hogy más este tíz óra is elmúlt.
– Szerintem én elmegyek fürödni, te addig találj ki valamit - bízta rám Summer, mire bólintottam és körülnéztem a szobában, reménykedve, hogy valami megihlet. A barátnőm eközben a faház fürdőjébe ment, majd be is zárta, nem mintha bárki rátörne csak megszokásból. Otthon két tesó mellett ez nála már megszokott.
Leültem az ágyra és a telefonomban kezdtem ötleteket keresni, mikor hirtelen hangos hahotázást hallottam meg, aztán egy pillanat alatt kivágódott az ajtónk és megjelent három srác a küszöbünkön.
Mi a franc?
Teljesen lefagytam, fogalmam se volt, hogy mit tegyek. Ez a három ismeretlen srác itt állt az ajtónkban, felső nélkül és látszólag kettő közülük szörnyen részeg volt. A harmadik próbálta őket egyben tartani, de ő sem tűnt teljesen józannak.
– Hát te meg ki vagy, aranyos? - kérdezte az egyik, akin legelőször megakadt a tekintetem. A mellkasa és a karja tele volt cifra és érdekes mintázatú tetoválással, de annyira ingatagon állt, hogy egyiket se tudtam megfigyelni.
– Öhm... Nessa vagyok. És ti? Mit csináltok itt, ha megkérdezhetem? - kérdeztem és a biztonság kedvéért egy kicsit hátrébb húzódtam.
– Mit keresel a faházunkban Nessa? - kérdezte a másik részeg srác.
– Ez a mi faházunk - jelentettem ki kicsit megszeppenve.
– Srácok, gyertek már - nyaggatta őket a legkevésbé részegnek tűnő srác. Elkezdte kirángatni a másik kettőt, de a tetovált srác nem engedett és ahelyett, hogy kiment volt csak beljebb botorkált kétrét görnyedve, mire teljesen lefagytam. Most mégis mi tévő legyek?
– Tudnál adni egy kukát? - kérdezte, mire értetlenül néztem rá, aztán észrevettem, hogy eléggé úgy néz ki, mint akinek hánynia kell, így felpattantam az ágyról és azonnal elnyúltam a kukáért és elé raktam, mire ő rögtön beleokádott.
A srácok mögötte röhögtek én pedig azon gondolkodtam, hogy Summer jól tette, hogy bezárkózott a fürdőbe.
Ha tetszett kérlek ne felejtsd el megnyomni a csillagot!❤️✨
Illetve nagyon örülök ha megírod a véleményed, hogy várod-e a folytatást!❤️❤️
2021.08.08.