A hetek felgyorsultak. Az érzelmeim lángbaborultak vele együtt. Egyre szerelmesebb vagyok Dracoba. Mostmár úgy érzem, egy percet sem bírok ki nélküle. Lehet, hogy ezzel ő is így van, hisz folyton a közelemben van. Ha eltűnünk esténként, mindig találunk valami jó kifogást. Most is épp a tó partján ülünk, egy pokróccal a hátunkon. Draco sok romantikus pillanatot szerzett nekem, amiért nagyon hálás vagyok neki. Most éppen átölelve nézzük a tükörsima tavat, aminek tetején az óriáspolip egyszer kétszer a tudtunkra adja, hogy ő sem alszik.
-- ... Szóval azt kéred tőlem, hogy tanítsalak meg legilimenciára.. - emésztgeti a kérésemet szája belső felét harapdálva Draco.
-- Igen.
Ugyanis megkértem Dracot, hogy tanítson meg legilimenciára. Elég merész ötlet, de szeretem a kihívásokat. Ékes példa erre Dracoval való kapcsolatom.
-- Szóval? Belemész? - kérdeztem sugárzó arccal.
-- Hát nem is tudom babám.. - próbált elbizonytalanítani.
-- Naaaaaa... Kérlek Kincsemmm... - kérleltem tovább, de hajthatatlannak bizonyult.
-- Nem, Die, téma lezárva! - komolyan azt hiszi, hogy feladom? Kételkedek benne, hogy jól ismer..
-- Ohh, tényleg? - kérdeztem, kicsit sem elrejtve a vigyoromat.
-- Igen, tényleg. - állt ellen.
Ekkor egy hirtelen mozdulattal az ölébe ültem, szembe vele. Annyira meglepődött, hogy elterült a mohás talajon. Így most ő feküdt alul, én fölül. Majd a feje mellett megtámasztottam a kezeimmel magam, és puszilgatni kezdtem feje minden pontját.
-- Kérlek, babám... - könyörögtem a fülébe. - Kérlek..
-- Jó lenne, ha más helyzetben könyörögnél így nekem, nem azért, hogy tanítsalak. - utalgatott egy perverz képet vágva.
-- Ami késik nem múlik, Drága. - kacsintottam Dracora. - Meg amúgy is.. Tudod, ha több időt töltünk kettesben.. A Szükség Szobájában.. akkor meglehet, hogy valamikor, nem tudom mikor, de nem a tanulással akarok foglalkozni.. - suttogom a fülébe, és elvigyirodok, mert érzem gyors szívverését, így nyert ügyem van.
Meggyőztem Draco Kicseszett Malfoyt! Erre se képes ám akárki..
-- Rendben. Vállalom az oktatásodat, baby. - simogatta a hátam, mire én megcsókoltam.
-- Köszönöm, baba. Te vagy a legjobb. - suttogom az ajkára.
-- Miben? - vet megint egy perverz vigyort.
-- Mindenben. - nevetek fel, majd megpuszilom az arcát. - Már késő van. Mennünk kéne, mert holnap tanítás. - forgatom a szemem.
-- Igazad van. - tápászkodik fel, majd engem is felhúz.
-- Nekem mindig igazam van. - bújok hozzá egy ölelésre. Draco nevetve karol át.
-- Na gyere, menjünk. - nyújtja a kezét.
-- Kézen fogva? - állok meg döbbenten.
-- Igen, miért ne? Késő éjjel van már, úgyse lát meg minket senki. - válaszolja vállat vonva. - Meg amúgy is, ha már nap közben nem mehetek a barátnőmmel kézen fogva a folyosókon, legalább most, amikor senki sem lát.
-- Igaz is! Menjünk! - lelkesülök fel.
Draco mellett szökdécselve koptatom a cipőm orrát. A fiú jót nevet gyerekességemen. Persze ő is olyan szokott lenni, főleg este. Úgy bújik hozzám mindig, mint egy koala anya-gyerek páros. Imádom ezt benne. Mint egyszer mesélte, nem nagyon bújhatott oda senkihez, csak néha az édesanyjához, ha az apja nem volt otthon, mert üzleti útra ment vagy valami. Máskor egyedül ült a szobában.
Draconak sikerült megnyílnia előttem. Elmondott mindent a gyerekkoráról, még azt is, hogy imádta a spagettit. Elmondta az apja viszonyulását hozzá, elmondta az édesanyjáról, hogy ő nem ítél el senkit sem származás alapján. Ennek valamilyen szinten örültem.
Már majdnem a kőfal előtt vagyunk, mikor erőből a falnak lök a szöszi, és a nyakamat veszi célba a szájával.
-- De most komolyan, neked mániád folyton a falnak lökni? - nevetek a szokásán, amit persze imádok. Mindig összeugrik a gyomrom, ha a falnak szorít.
-- Igen, Drágám, az. Mert imádlak kényeztetni. - csókolta tovább nyakamat mosolyogva.
Draco lefogta kezeimet a sajátjával, és így csókolt tovább. Imádom, amikor ilyen heves.
-- Szöszi, elég! Aludni kéne.. - nevetek jóízűen.
-- Hmmm.. Én nem vagyok álmos. És te?
-- Egy kicsit. - suttogom.
-- Jólvan, akkor menjünk. - enged el a faltól, viszont a folyosó közepén megint magához húz. - Nagyon szeretlek, ugye tudod? - simogatja egyik kezével a hátam, másikkal a derekamat és a fenekemet.
-- Igen, baba tudom. - csókolom meg. - Én is szeretlek téged. - majd mégegy csók. - Na gyere, menjünk, még ki kell találjuk, mit mondjunk Pansyéknek. - nevetve megfogom a kezét.
-- Szerintem arra nem lesz szükség. - hallunk meg egy hangot a kőfal irányából. Pansy és Blaise lép elő az egyik páncél mögül, vadul vigyorogva.
Mi Dracoval azon nyomban szétrebbenünk. Mindketten sokkos állapotba kerültünk, úgy bámuljuk az előttünk álló osztálytársainkat.
-- Ti mit kerestek itt kint? - kéri számon őket Draco.
-- Ezt inkább mi kérdezzük, haver. - mozog Blaise ujja köztem és a szőkeség között.
-- Ti együtt? - teszi csípőre a kezét Pansy.
Mi Dracoval egymásra nézünk, és ebből az egyszerű pillantásból is tudjuk, hogy nem titkolhatjuk tovább a kapcsolatunkat. Legalábbis Pansy és Blaise előtt nem.
-- Igen.. - suttogom, mire Draco ujjai az enyémekre fonódnak. Egymásra mosolygunk.
-- Tudtam!!! - kiáltott fel Pansy, mire mindhárman lecsitítottuk. - Bocsika.. - suttogja ezúttal. - Szóval.. Mióta is tart ez a kis románc köztetek? - vigyorog egyre jobban a lány.
-- Ezt inkább odabent beszéljük meg.. - motyogja a szemét forgatva a kezemet fogó kar tulajdonosa.
-- Akkor csak utánatok, gerlepár! - tessékel be minket Blaise.
A közös szobánkba megyünk, majd leülünk az ágyra. Pansy már irtó türelmetlen, így azonnal nekünk ugrik kérdéseivel.
-- Na szóval.. Mióta tart? Hogy jöttetek össze? Mikor? Hol? Lefeküdtetek már? Hova mentetek minden este?
-- Parkinson, kussolj már, mert széthasad a fejem! - morranik rá a barátom Pansyre.
-- Jajj, nem, nem, nem, nem. Most ebből nem hozzátok ki magatokat! Mindent tudni akarok! - pirít ránk.
-- Mindent? - vonom fel a szemöldököm egy egyszerű és alig észrevehető fintorral.
-- Mindent! - mondják egyszerre Blaise-el.
Mi Dracoval egymásra nézünk, sóhajtunk, majd belekezdünk.
Elmondunk mindent, amit lehet. A kérdésekre bár nyögvenyelősen, de válaszolunk. Egy kérdés maradt hátra, amire nagyon nem akartam választ adni.
-- És lefeküdtetek már? - teszi fel a kérdést a fekete hajú.
-- Ne haragudj, Parkinson, de szerintem a szexuális életünk nem tartozik rád! - húzza fel Draco az orrát.
-- Csak annyit mondjatok, hogy megtörtént-e vagy nem!?
-- Nem. - sóhajtja Draco.
-- Nincs valami más téma? - terelem a patakot egy árokba.
-- Kviddics? - dobja fel Zambini. - Úgy is hamarosan lesz a Mardekár-Hugrabug meccs.
-- Ugye kijössz ezúttal a meccsre, babám? - karol át Draco az ágyon.
-- Ezt még még kell szoknom.. - motyog közbe Zambini.
-- Miért? Szerintem tök cukik együtt. - állt ellen Blaisenek Pansy.
-- Köszi, Pansy. - biccentek a lány felé. - És.. hát.. ha neked egy annyira fontos, akkor.. rászánom magam. - mondom ki.
-- Köszi Édesem. - csap le az ajkaimra Draco.
-- Na jó, akkor mi most.. szerintem megyünk.. - motyogja Blaise. - Ja, és Draco - fordul vissza az ajtóban és a szőkére néz. -, csak ügyesen a seprűnyéllel! - kacsint Zambini, majd eltűnik.
-- Seggfej.. - motyogja halkan Draco, majd újra átkarol, miután becsukódik az ajtó.
-- Mire utalt Blaise? Seprűnyél? - Draco sokatmondó pillantással bámul a szemembe, mire leesik a tantusz. - Óóó... Kinyírom Zambinit! - kezdek el mászni az ágy vége felé, de két erős kar visszaránt.
-- Csak lassan a testel, te tekintet-gyilkos. - neveti el magát Draco. - Nem kell kinyírni senkit sem, babám. - ránt az ölébe. - Max engem a szépségeddel, Hercegnő. - hajol a nyakamba.
Kacagni kezdek.
-- Hogy lehetsz ilyen aranyos? - nézek bele tündöklő világos szemeibe.
Erre csak elneveti magát, majd megcsókol.
-- Te bánod, hogy megtudták? - kérdez Draco, mikor éppen egymással szemben fekszünk és beszélgetünk.
-- Nem nagyon. Már javasolni akartam, hogy legalább nekik és Harryék..
-- Mi? Te el akarod mondani Potternek? Ez komoly?
-- Draco, ők a barátaim. - simogatom az arcát. - Joguk van tudni az igazságról..
-- De ne pont Szent Potternek! - ellenkezik. - Nincs más barátod, aki nem akarna megölni azonnal, hogy megtudja, hogy az enyém vagy? - kérdezi reménykedve.
-- Ginny és Hermione? - nézek rá pislogás nélkül.
-- Hmmm. Még meggondolom. - pimaszkodik. - De csak akkor, ha kapok egy puszit. - mutat az ajkára.
Én készségesen megpuszilom, de ő visszahúz magához, így elmélyül a csók.
-- Na, így már mindjárt más! - kapcsolja le az lámpát. - Jó éjt, Kissárkány.
-- Neked is. - bújok a fiúhoz, akinek a szívverésére alszok el.
· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·