- Ha a világon bármit megtehetnél akkor mi lenne az? - suttogtam a félhomályban, miközben Aaron szemébe pillantottam, aki mellettem feküdt. Tisztes távolságban volt, felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy valóban szerelmes. Éreztem, hogy mindent feláldozna értem. Ebben a pillanatban szerencsésnek éreztem magam, hogy ő van mellettem. - Határok nélkül - tettem hozzá halkan, mire felvonta a szemöldökét. Sokszor megfordult a fejemben, hogy talán többre vágyik. Szexre. Szeretkezésre. Talán van, amit még nem tudok neki megadni. Talán soha nem is fogom tudni neki megadni. Bármennyire szeretem, bármennyire szerelmes vagyok, mindig bekapcsol bennem valami, ami távolságot szeretne tartani tőle. A szívem szakad meg, hogy a kapcsolatunk nem teljesedik ki. A lelkem darabjaira törik, miközben látom benne a vágyat és a szenvedélyt.
Vajon hogy érne hozzám?
Milyen lenne vele szeretkezni?
Édes és lassú lenne?
Mámorral töltene el minden érintése?
- Szabad lennék - suttogta, miközben ujjával a fülem mögé tűrte az egyik hajtincsem. - Világot látnék és utaznék - suttogta, miközben a homlokához tapadtak a tincsei. Megszoktam, hogy Aaron hol domináns, hol pedig gyengéd. Olykor rémisztő, néha pedig olyan, mint egy kölyökkutya. Már nem zavarnak a testén található tetoválások, amik nem hagytak szabad helyet a bőrén. Nem zavart, hogy a szemöldöke mellett is van tetoválás, mert ő így tökéletes. Amikor Marco újra megjelent az életemben, engedtem, hogy az érzelmeim irányítsanak. Úgy éreztem, hogy minden Marco körül forog, engedtem, hogy megcsókoljon. Viszont kevés idő alatt rájöttem arra, hogy a szívem már Aaron tulajdona. Ezen semmi nem változtat. Se Marco, se a múlt. - Te mit csinálnál, ha bármit megtennél? - az arcomat fürkészte, miközben végig néztem rajta. A fejemet enyhén megráztam, a szavakat kerestem. Legyek őszinte, vagy hazudtoljam meg magam?
- Szeretkeznék veled - mondtam ki, mire kicsit megtámasztotta magát az alkarján és összehúzott szemekkel lenézett rám.
- És mi tart vissza? - biccentette oldalra a fejét.
- Csak az emlékek.
Ez alatt mindent értettem. A múltamat. A múltamat, ami tönkretette a jövőmet. Tönkre tette a testemet, a lelkemet, a hitemet és a mások iránt érzett bizalmamat. Sebezhető voltam. Ártatlan voltam. Erőszakkal mindent elvettek tőlem. Fájdalom. Ez talán örökké az életem része lesz. Talán örökké fogságban leszek. - Nagyon sajnálom, Ariana! Bármit megtennék, hogy enyhítsek az emlékeken - suttogta, majd kicsit közelebb hajolt hozzám. - Én türelmes vagyok veled!
- És, ha soha nem tudom megadni azt, amire vágysz? Ha nem tudom megadni magam? - suttogtam az ágyon fekve. - Egy egészséges párkapcsolat egyik alapja a szex - nyeltem egyet. - De mi van, ha ennek hiánya miatt kiszeretsz belőlem? - húztam nyakamhoz a takarót, mire Aaron a fejét rázva felsóhajtott. - A szex fontos két ember között...
- Nem kell erről beszélnünk, Ariana - mosolyodott el. - Megvagyok!
- Ezt hogy érted? - suttogtam mélyen a szemébe nézve.
- Úgy értem, hogy várok rád, kicsim - helyezte arcomra a kezét, miközben lehajolt hozzám és lassú csókot nyomott az ajkamra. A közelsége jó hatással volt rám. A szívem gyorsabban dobogott, az arcom kipirult az érintésétől. Az ajka puha volt, tökéletesen csókolt. - Ne gondold úgy, hogy a szex hiánya miatt kevésbé foglak szeretni - lehelte az ajkaim közé. - Őrültség - rázta meg a fejét, miközben elhajolt tőlem. - A világon rengeteg dologhoz időre van szükség - biccentette oldalra a fejét. - Oké? - suttogta, majd sóhajtott egyet.
Másnap a japán kertben, leterítettem a fűre egy sárga pokrócot és ráhasaltam. Egy könyvet tartottam a kezemben és kinyitottam azon az oldalon, ahol tartottam. A történet első mondata megfogott és kedvem támadt befejezni az egészet. A nap szikrázóan sütött, ezért hunyorogtam a fehér lapok miatt. Amikor mozgást észleltem magam mellett, oldalra fordítottam a fejem és megpillantottam Aaront, aki mosolyogva sétált felém. Végignéztem az elegáns férfin, aki egy fehér inget és egy szürke szűk nadrágot viselt. - Gyere hozzám - vigyorogtam, mire lehasalt mellém és összeráncolt szemöldökkel pillantott a kezemben található könyvre.
- Sérült liliom? - suttogta összehúzott szemekkel. - Miről szól? - kérdezte, mire megjelöltem, hogy hol tartottam, majd félre csúsztattam a könyvet a pokrócon.
- A főszereplő nőt megerőszakolják - mondtam ki, mire Aaron szomorú mosolyra húzta az ajkát. - Egy nagyon jó könyv - tettem hozzá mosolyogva, miközben a japán ház felé pillantottam. Miközben könyvről meséltem, eszembe jutott, hogy még soha nem jártam bent, ezért a színes ház felé biccentettem. - Mi van bent?
- Már mondtam! Egy ágy - válaszolta egyszerűen.
- Miért van benne egy ágy?
- Miért ne lenne benne? - kérdezett vissza, majd elnevette magát és megfogta a kezem. - Megmutatom, ha szeretnéd - suttogta, miközben a fehér kavicsokkal kirakott úton, a színes ház felé sétáltunk. - Egyébként még nem használtam - pillantott rám fél szemmel, miközben a kezemet fogva felléptünk a fára és megálltunk az ajtó előtt. Mosolyogva néztem, hogy Aaron egy mozdulattal elhúzza az ajtót és szembe találom magam egy tágas nappalival. A nappali tipikus japán kultúrát követte. Homok színű nádak díszítették a falakat, az ablakok feket vékony kocka rácsokból álltak. A beltér hangulatába azonnal beleszerettem, de amikor oldalra pillantottam, megláttam az ágyat. A falra egy rózsaszín sakura fa volt festve, ami előtt egy fehér franciaágy terpeszkedett. A különleges az volt benne, hogy oldalt hófehér selyem anyag lógott le, amit teljesen el lehetett húzni. Az enyhe szél belekapott a fehér anyagba, ami úgy mozgott, mint a sakura fa virága, amikor földre hullik. - Meseszép ez a hely - sétáltam közelebb hozzá, miközben Aaron minden mozdulatomat alaposan megfigyelte. - Ez nem hétköznapi ágy - simítottam meg a barna keretet ami az ágy támláján volt. - Nem alszunk itt?
- Szeretnél? - helyezte zsebre a kezét, mire megsimítottam a hófehér takarót. Puha és tiszta volt. Minden olyan tökéletes volt. Mosolyogva a szemébe néztem, miközben szégyenlősen megrántottam a vállamat. - Rendben - bólintott határozottan. - Aludjunk itt - pillantott a hófehér ágy felé, majd hátra csúsztatta a kezét. - Nyugodtan maradj itt, nekem el kell mennem megnézni a kokain ültetvényeket - mosolyodott el, majd végignézett rajtam és kilépett a japán házból.
- Istenem! Mesés ez az ágy - ültem mosolyogva a szélére, és megsimítottam az ágy tetejére rögzített fehér selyem függönyt. - Tökéletes - vigyorogtam boldogan.
Késő este a szobámba felhúztam magamra egy fehér pulcsit, a hajamat pedig kiengedtem. Ujjaimmal megigazítottam az elszabadult tincseket, majd izgatottan léptem ki a szobából. Tudtam, hogy Aaron már vár engem, ezért mosolyogva sétáltam a japán kert felé. Fülledt volt az este, a sötétben csak a gömb alakú lámpák mutatták az utat. Hallottam a békák kellemes brekegését, ahogy a nád szálai összesimulnak, ahogy a halak a tó felszínére úsznak. Éreztem a tipikus hűvös, mocsáros illatot, ahogy elsétáltam a tó mellett. A japánkert ki volt világítva, ma éjszaka a házban is égett a halvány lámpa. Egy pillanatra megtorpantam és mély levegőt vettem. Aaron bent várt rám. Együtt fogunk aludni. Talán ezen az éjszakán, minden megtörik. Talán végre boldog lehetek. A kézfejemre húztam a pulcsit, majd a fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet és beléptem a házba. Miután az ajtót elhúztam, tekintetemmel Aaront kerestem, aki a nappaliban egy gyertyafényes asztal mellett állt. Annyira meglepődtem, hogy oldalra biccentettem a fejem és elmosolyodtam.
- Azt nem mondtad, hogy romantikus vacsora is lesz - sétáltam közelebb hozzá, majd átkaroltam a derekát. Aaron az asztal felé, majd a szemembe nézett.
- Akkor oda a meglepetés - suttogta. - Tetszik? - húzta össze a szemét, miközben határozottan bólintottam. Az asztalon négy hosszú gyertya égett és romantikus fényt varázsoltak a nappaliba. Tekintetemmel az ételt néztem, aki nagyon jól nézett ki. - Szereted az ananászos csirkét? - kísért a helyemre, majd kihúzta nekem a széket.
- Még nem ettem - suttogtam. - De ha ezt tudom, akkor kiöltözök - néztem végig az elegáns ruháján. Aaron egy szűk nadrágot viselt, hozzá pedig egy fekete inget, amit a könyökéig feltűrt. Ujjammal meghúztam a nyúzott pólómat, majd feszülten elhúztam az ajkam. A francba! - Ez nagyon jól néz ki - vettem a kezembe a villát, miközben Aaron leült mellém. Miközben a szemébe néztem, láttam, hogy fél szemmel az ágy felé pillant. Zavartan lesütöttem a szemem, miközben összeszorítottam a térdeimet. - Akkor jó étvágyat - suttogtam halkan.
- Jó étvágyat - válaszolta, majd ő is a kezébe vette a villáját.
Talán a saját szobámban kellett volna aludnom...
_________________________________
Hali! Egy olyan kérdésem lenne felétek, hogy a közeljövőben olvasnátok még tőlem fantasy (vámpíros) könyvet? Mert van egy NAGYON jó ötletem, ami szerintem nektek tetszene. Idővel, szívesen elkezdenék rajta dolgozni, de tőletek függ, hogy olvasnátok e. Ha igen, akkor kommentbe jelezzétek kérlek, és akkor még a nyáron elkezdem :)