Rose bejelentése mindenkit meghöklentett főleg mikor megtudták,hogy ki a gyerek apja.
Richard kijelentette,hogy ő úgy tervezte,hogy ma este csak becsiccsent s majd holnap lesz részeg de ez a hír megköveteli,hogy kellőképpen lerészegedjen és már tárcsázta is Charliet aki közölte,hogy siet ahogy tud és egy órán belül itt van de előbb még összeszedi Kevint akinek épp hatalmas nagy szerelmi bánata van.
Will duzzogott amiért Rose nem egyszerre mondta el mindkettőnknek a hírt így ő kiközösítve érezte magát.
De baratnőnk hiába mondogatta,hogy nem így tervezte és sajnálja,Willt nem hatotta meg a dolog.
Mindenki gratulált a lánynak s mikor Charlie megérkezett és megölelte Roset mi Willel összenéztünk és ugyanarra gondoltunk.
Arra a mérhetetlenül sok fájdalomra és bánatra amit a kapcsolatuk hagyott maga után.
-A nagyi azt mondta elkell engedni a múltat,az már elmúlt...nem vagyunk gyerekek...Will,nem vagyunk gyerekek...igaz?-súgtam oda Willnek aki észrevétlenül odacsúsztatta kezét és rákulcsolta újait az enyémre míg a többiek gratuláltak.Egyetlen ember volt aki ugyanúgy állt ott mint mi ketten és úgy nézett a párra minnt mi és az Kevin volt aki egyből kiszúrt minket és hozzánk lépett.
-Ti is ma tudtátok meg?-kérdezte Kev miközben megölelt és adott két puszit majd Willel is kezet fogott és öleléssel üdvözölte régi cimboráját.
-Igen,ma...sőtt,ha Reed nem kiáltja el magát a meglepetésre akkor még most sem tudom...
-Nekem is most mondta el Charlie miközben ide tartottunk,mit szóltok ehhez?Ugye nem kell mégegyszer végig csinálnunk ezt a szart?
Faszom,nekem most nincs ehhez türelmem....
-Kev,nem lesz semmi baj.Nem alapozhatsz arra ami tíz éve történt.
-Igazad van baby...és ne feledd,senki sem ültethet a sarokba!- nevetett majd újra megölelt.-Olyan jó titeket látni.
-Haver,te még mindíg a Dirty Dancinges szöveggel jösz?
-Ha egyszer imádja.-kacsintott rám.
Kevin ugyanis tizenöt éves kis gimis korunk óta így hívott s mivel én a leghátsó padban ültem s azon belül is a sarokban méghozzá hivatalosan Kevvel ezért mikor elültette valamelyik tanár a szokásos pofázasunk végett ő szó nélkül átült s mielőtt elhelyezkedett drámaian felkiáltott minden egyes alkalommal s mint Patrick Swayze a Dirty Dansingben.
"Babyt senki nem ültetheti a sarokba"
Volt amikor elénekelte a film főcím dalát is a tanár nagy örömére ami azt eredményezte,hogy hetente bevolt írva az osztálynaplóba a nevünk.Miszerint " Kevin Harry Croy ismét szerenádot adott Reederica Malonenak a történelem órán"
Kevin elmesélte szívfájdalmát.
-Ott volt az a lány,Olivia.
Szép volt,okos és nagyon odavoltam érte...randizgattunk,elvittem ide-oda.
Azt hittem ő lesz a nagy ő.-Imádtuk Kevinben,hogy ennyire romantikus alkat.-Rendesen elkapta a tökömet..érted,de amikor levetkőzött.
Will felvont szemöldökkel figyelt és várta a csattanót én pedig kidülledti szemekkel és béna vigyorral az arcomon kérleltem magamban istent,hogy ne valami hatalmas magy baraságot mondjon mert már így is egy hajszál választott el attól,hogy röhögőgörcsöt kapjak Kevin előadás módjától.
-Mi volt?Mi?...kibújt egy manó a bugyijából vagy mitörtént?...-türelmetlenkedett Will.
-Várj már...levetkőzött majd elkezdődött életem legrosszabb órája.
-Te most konkrétan azért vagy ennyire taccson mert életed nőjéről kiderült,hogy szar az ágyban?
Kevin helyeselt és magába roskadva lehúzott egy felest.
Majd elmesélte,hogy mekkorát csalódott mert komolyan gondotla ezzel a lánnyal viszont annyira hervasztó az ágyban,hogy nem tudja mihez kezdjen.
Persze beszélgetésünkbe beszálltak a srácok is,kiokosították Kevint aki tovább döntötte magába az alkoholt és röpke negyed óra alatt úgy leitta magát,hogy mire elindultunk a karácsonyi sétánkra egyik oldalról anyám karolta a másikról Richard anyja.A két nő próbállt a lekére beszélni és tanácsot adni de Keves csak nem hagyta abba a siránkozást.
Will még mindíg nem haverkodottt Roseal aki Charlieba karolva sétált és mosolya olyan szélles volt ahogy felnézett a szálingózó hóra amilyet már rég láttam elterülni arcán.
A balján álló férfin is ezt láttam és ez engem is megmosolyogtatott és megnyugtatott egyben.
-Min mosolyogsz kislány?-lépett mellém Richard és átkarolta vállamat majd puszit nyomott homlokomra.
-Charlit és Roset néztem.
-Egy év múlva mi is így fogunk sétálgatni hármasban.
-Hármasban?
-Persze,mi ketten és a születendő babánk.
Istenem,mikor ilyeneket beszél annyira cuki.
-Aki kislány lesz.-folytatta.
Hozzábújtam és lesem tagadhattam volna,hogy mennyire boldog vagyok.
-Miből gondolod?-néztem fel rá.
-Csak tudom és kész,így képzelem el...tudom,hogy olyan szép lesz mint te..tudom,hogy örökli majd a hangod és azt is,hogy olyan szép mosolya lesz mint neked.-megállt és megfogta a kezemet,hogy vissza tartson és lemaradjunk a többiektől.
Richard szemszöge :
Fasza kis karacsony ez.
Szex,kaja,örömhírek és mindenki itt van aki számít.Charlie és Rose boldog,Will duzzog,Kevin alig áll a lábán a szüleink pedig jól kijönnek egymással.Reederica apja nincs jelen ami már alapjában boldogabbá teszi ezt a napot,viszont ismerem már annyira a lányt,hogy tudjam hiányzik neki.
A város fénye bevilágította az utcákat s bár hideg volt minket fűtött az alkohol és a szerelem..legalább is engem igen.
Barátnőmet átkarolva sétáltam tovább,mikor hozzám bújt megéreztem kellemes parfümjét s bár jó kis este volt ez,jó a társaság most mégis arra vágytam,hogy kettesben legyünk a kandalló mellett és karjai közt feküdve cirógasson.
-Ez a vágyad?-kérdezte,gondolva a gyerek témára.
-Te vagy minden vágyam.-jelentettem ki.
Megállítottam és átkaroltam derekát,arcát kezeim közé vettem és megcsókoltam majd nyomtam egy finom kis puszit a homlokára is.
Tovább sétáltunk kéz a kézben míg egyszer csak Charlie csapódott hozzánk.
-Reedericaaaaa.
-Mondjad Charls.
-Hogy vagy?
-Jól vagyok,köszönöm.
-Beszélhetünk kettesben?
Kérdezte barátnőmet de nekem nemvolt kedvem elengedni a kezét.
-Eszem ágamban nincs elengedni a kezét,nincs kesztyűm.-válaszoltam a lány helyett.
-Önző vagy főnök.-mondta Charlie játékosan.
-Tudom,főnök vagyok..megtehetem.-válaszoltam kijelentésére és ez igy is volt.-ÉN VAGYOK A KIBASZOTT FŐNÖK!HATALMAM VAN AZ EGÉSZ VÁROS FELETT!-kiabáltam bele az éjszakába s felnevettem.
-Főnök az vagy..de szomjas már biztos nem fiam.-válaszolta apám és ekkor jutott eszembe,hogy inni kéne.
-Jót szóltál...igyunk!-mondtam és csókot nyomtam Reederica arcára majd elengedtem kezét és előre siettem,hogy megkaparincsam az egyik üveget.
Reederica szemszöge:
Bolond emberem előre ment,hogy oltsa szomját s tudtam ez az este nagyon hosszú lesz,főleg ha kettesben maradunk.
Charlie kezét nyújtotta s én belékaroltam.
-Hé,Will.Gyere ide te is.
Rose hátra pillantott s elmosolyodott Will pedig megállt és bevárt minket s helyét felváltotta Richard Dan mellett egy üveg whiskyvel a kezében...
-Tudom ez most hirtelen jött,de tudjátok,hogy igazából Roseal ennek sosem lett vége...ami történt...
Will rövidre zárta azzal,hogy közbeszólt.
-Charlie...tudjuk,nem kell túl agyalni.
Jó ez így ahogy van.Egymásra találtatok újra..kész.Legyetek boldogok.
-Jól mondja Will,legyetek boldogok.
Viszont nem tudjuk jelenleg milyen életet élsz,vagyis én selytem de egy baba megváltoztaz mindent.
Jó lenne ha mostantól úgy élnél,hogy szem előtt tartod gyereked fog születni.
-Szólj az uradnak,hogy ne bízzon rám veszélyes munkákat és meg van oldva.Tudod te is,hogy ebben a szakmában fél lábbal a sírban vagyok,fél lábbal meg a börtönben.
Szavaira kellemetlen bizsergés futott átt az egész testemen.Igaza van,nem akartam eddig belegondolni de most,hogy ezt így kimondta lemertem volna fogadni,hogy arcom elfehéredett mint a frissen meszelt fal és ezt észre is vették rajtam..
-Hahó..Reed?
Éreztem,hogy nehezednek a lépteim s egyszer csak megálltam..
-Hé,kislány...jól vagy?
Bámultam magam elé de csak foltokat láttam...
Richard szemszöge:
Meghúztam az üveget majd átnyújtottam Dannak aki jókedvűen el is fogadta majd nagyokat kortyolt bele.
-Hé..Will..szerintem ma este nem unatkozol majd Dan mellett.-kiáltott hátra Franky s mentünk tovább.
Apám már tudta,nem volt újdonság,hogy Dan és Will egy pár.
-Hé,kislány...jól vagy?-halottam meg Charlie szavait kögüllem s megfordultam.
Láttam ahogy ködösen néz magat elé s nem mozdul.Egyből odarohantam és arcát két kezem közé fogtam.
-Kicsim...
-Mi?...- kezeimet levezettem derekára..egyből a temetés jutott eszembe ahol egy hajszálon múlt,hogy a földre roggyon.
Charlie és Will nemtudták hirtelen mit csináljanak.
-Hé,Reed..hallasz?-szólt Will mire Rose is oda sietett.
-Szivem,mivan veled?-kérdezte a lány aggódó tekintettel.
Barátnőmet mintha elvágták volna...hirtelen azt sem tudtam mit csináljak.Sokkot kapott?Vagy mi ez az egész..
Hirtelen kifújta a levegőt és már vette volna a következőt,szinte kapkodta.
Úgy nézett ki mint aki nem kap levegőt...
-Menjetek arrébb.
Rose mögé állt és megfogta vállait majd nyugodtan hangon,halkan kezdett beszélni.
-Lassan szívd be....
Reederica próbálta de halottam ahogy fulákol.
-Reed,lassan...ne kapkodj,nyugodj meg,semmi baj.
Majd szét robbant a fejem..dühös voltam amiért nemtudtam segíteni,aggódtam...tehetetlennek éreztem magam.
Anyja sietett oda hozzá és Rosehoz hasonlóan ő is nyugtatni kezdte a lányt,mind ez pillanatok alatt történt.
Anyám mentőt akart hívni a srácok ugyanúgy mint apám is lefagyva álltak Kevin pedig elterült az utcán de Xavier és Dan felhúzták a földről.
-Bassza meg,hívjatok azt a kurva mentőt.-ahogy ezt ki mondtam és kezeim a vállára tettem,felnézett rám és vett egy nagy fevegőt...
-Lélegezz...kicsim,lélegezz.
Hirtelen kapott levegő után újra majd lassan kifújta.
-Ezaz,mégegyszer...
Reederica szépen lassan elkezdett lélegezni s nekem hatalmas kő esett le a szívemről.
-Induljatok el..-mondtam a körülöttünk állóknak.
Embereim követték az utasításomat ahogy a szüleim is ők tudták,hogy ha kijelentek valamit annak úgy kell lennie de Rose,Will és barátnőm anyja megsem moccantak.
-Talán nem beszélek elég érthetően?
-Gyere Rose.-jött oda Charli és belekarolt a lányba aki aggódó tekintettel nézett rám.
Will mélyen kifújta a levegőt majd biccentett és elindult.
-Riky,nem gondolod,hogy itt hagyom a lányomat?-kérdezte Reederica anyja.
-Nem,de megkérlek rá.
Vigyázok a lányodra.
A nő vállamra tette a kezét.
-A közelben leszek.
Kettesben maradtunk s abban a pillanatban karjaimba vetette magát és erősen megölelt.
Hatalmas sóhaj szaladt ki belőlem,megkönnyebbülten.
-Mitörtént?-suttogtam.
-Nem tudom...Charlie beszélt én pedig nem kaptam levegőt,bepánikoltam.-fejét mellkasomnak döntötte.-Menjünk haza?
-Nem,nem kell...nem akarom elrontani a karácsonyt.
A többiek már jóval előrébb jártak,anyja volt az utolsó,vissza-vissza pillantott a lányra.Kezét az enyéim közé vettem és lassan elindultunk.
-Charlie mit mondott?
Elmesélte miről beszéltek mikor hirtelen beugrott neki,hogy Charlienak igaza van és lesokkolta a tudat,hogy bármi történhet velem s akár le is csukhatnak.
-Szépségem,te ezt eddig is tudtad.
-Tudtam igen,emlékszem a kapcsolatunk első pár hetére mikor meglőttek,hozzátenném miattam.
Tudom,hogy te túl élsz barmit.-szende pillantása megmosolyogtazott.-..de sosem gondoltam bele,hogy akár le is csukhatnak.
Elmosolyodtam és halk nevetés hagyta el a számat.
-Kicsim,nebutáskodj...azért vannak az embereim,hogy elvigyék helyettem a balhét és azért tömi apám a te apád zsebét pénzel,hogy kimosson bármiféle szarságból a rendőröket pedig azért,hogy másra húzzák a vizes lepedőt,érted?
Elmagyaráztam neki mi,hogy működik közben tovább sétáltunk..
Majd megálltunk egy kapu aljban és magam felé fordítottam..hátralépett egyet a lépcső fokára,hogy magasabb legyen és szembe kerüljön velem.
-Lehetne,hogy Charlie ne kerüljön életveszélybe az elkövetkezendő ötven évben?-nézett rám igéző tekintetével s én fel nevettem.
-Nem kicsim.Nekérd,hogy kivételezzek vele a barátnőd miatt.
-Na jó,de..
-Figyelj,Charlienak és Kevinnek ez a dolga,ők intézik a külföldi melót,mindíg utaznak...vagy jobban szeretnéd ha megkímélném és én mennék helyette?
Hetente több napot is külön lennénk,egy héten jó ha két napot látnál...ezt akarod gyönyörűm?
Üzleti vacsorák,drog és kurvák társaságában...ezt szeretnéd?
-K....-nem is hagytam,hogy kimondja hisz tudtam min akadt meg a füle.
-Igen,kurvák...orgiák...az üzlet felek mindíg kedveskednek,az már egy másik dolog,hogy elfogadod-e az ajánlatot vagy sem és mielőtt megkérdeznéd természetesen nem fogadom el egyetlen nő ajánlatát sem amióta megismertelek de hisz ezt tudod.Tudod igaz?
-Tudom.
-Reederica,légy önző..gondolj magadra.Neked kell döntened.
Tudod ki vagy te?A Londoni alvilág úrnője...a neved mindenki ismeri és hidd el féli.Hatalmad van,használd ki.
Csak nézett rám és láttam arcán,hogy nagyon agyal.Kiváncsi voltam mifog ebből kisülni hiszen eszem ágában sem volt üzleti utakra menni,ez már nem az a szint..és sosem volt hiszen főnöknek születtem.
-Azt akarod arról döntsek,hogy Charliet üldjem-e az oroszlánok közé és Rosenak nélkülöznie kelljen a gyerekének apját a várandóság alatt vagy nekem kelljen téged a mindennapokban?
-Gondolj bele..egyedül a párnák közt,semmi bújás...jóéjt puszi...hajnalig tartó forró percek..órák.-közelebb hajoltam és megcsókoltam a nyakát majd az állát..
Megragadta kabátomat és úgy húzott magához,hogy forró ajkait az enyémnek nyomja majd lágyan megcsókolja.Finoman ízlelgette majd elméjítette nyelvének játékát.
Egy pillanatra elváltak ajkaink és...
-Tudod hol vagyunk?-nemet intett fejével.
Halkan súgtam ajkaira.-Nézd csak...abban a kapu aljban ahol júliusban először csókolóztunk.
Körbe pillantott és elmosolyodott.
-Nem akarom,hogy te menj...ne menj.
Közelebb húzott,szenvedélyét ajkain keresztül tapasztalhattam meg ami birtokba vette enyéimet....
-Hát ezt nem hiszem el.A mi időnkben nem voltunk ilyen szemtelenek,hogy más kapujában szexualizáljunk.
Kotródjanak innen fiatalok.
Ez hallatlan...kotródjanak vagy rendőrt hívok.-hallottuk meg az ismerős hangot az ablakból annak az öregnek a szájából aki fél évvel ezelőtt is elkergetett minket innen.
Reederikával összenevettünk majd elkaptam derekát és levettem a képcsőfokról.
-Utoljára a hátadon vittél hazáig.-hozta fel a születésnapjának estéjét.
Elindultunk és tíz percen belül megtaláltuk a többieket.
-Daniel...haza fele viszel a hátadon?-mondta Will mikor meglátott hátamon barátnőmmel aki ugyanugy mint akkor most is cipelteti a formás kis fenekét.
Szorosan hozzam bújt és fejét a vállamon támasztotta.
-Hogyne William,beraklak a csomagtartóba és úgy viszlek haza.
Furcsa volt először ez az egész és előttünk nem is mutatták,hogy valójában ők mienek egymással a négy fal között de megszoktuk és teljes mértékben elfogadjuk,hogy ők ketten egy pár.Most is furcsa volt,hogy először láttam őket úgy igazán szerelmesen nézni egymásra.
Dan átkarolta Willt és megborzolta a haját.
Mikor letettem a lányt az anyja lépett hozzá és hogylétéről kérdezte.
Sétáltunk még vagy egy órát majd mindenki lassan haza indult.
Barátnőmmel a kanapéra telepedtünk és összebújva kezdtünk bele az egyik karácsonyi film nézésébe ami a tv-ben ment.Közben nassoltam majd kitalálta,hogy a reklám alatt készít forró csokit.
-Huh basszameg,ez kurva finom.
-Raktam belé egy kis szerelmet is attól ilyen édes mint én.
-Igeeen?
-Ühümm...-csokis szájjal kezdtem el csókolgatni s ő szüntelenül kacarászott.
Imádtam vele az élet minden egyes percét,elsem tudnék képzelni egy napot már nélküle.
Ott a nappalinkban a kanapén szenderedtünk álomba egymás karjai közt s nekem ettől a mérhetetlen nagy boldogságtól nem is kellett több az életben.
🖤Drága Gengszter brigádom!!!🖤
Íme az új rész,nem is firtatom...jó olvasást kívánok.(de miért a végén?)
Ui : Hol a paradicsom levesem?
Millió csók.....
🖤STORM🖤